Van egy végtelenül egyszerű válasz erre a kérdésre, ami így szól: mert olyanok, mint ők voltak 27 évvel ezelőtt. Ennél azért összetettebb a kérdés, de a kiindulópont mégis egy generációs szembenállás. A Fidesz ugyanis valóban a fiatal demokraták pártja volt valaha, melyből mára középkorú, pocakos és nagybajszos autokraták gyűjtőhelye lett. Elképzelhető, hogy egyszerű a recept a Fidesz legyőzésére, ugyanis a Momentum nem tesz mást, mint tükröt tart Orbán Viktor és barátai elé.

Fotó: nepszava.hu

Nehezen dolgozza fel a kormánypárt az újabb fiaskót, melyet olyan politikai környezetben volt kénytelen elszenvedni, melyben lényegében minden körülmény mellette szól. Hatalmas parlamenti fölénye van ugyanis a Fidesznek, bár a kétharmados többséget a második kormányzati ciklus elején elvesztette. A pénzügyi ellehetetlenítéssel és baráti oligarchák felvásárlásaival a perifériára sodorta az ellenzéki médiumokat, a kormánypárti sajtó pedig szinte kifogyhatatlan forrásokkal rendelkezik. Az ügyészséget teljesen begyűrte maga alá, a közhivatalok élén az ő embereik állnak, a bíróságokra pedig olyan nyomást gyakorol, hogy csoda, ha néha nem a Fidesz számára kedvező ítéletek születnek. Mindeddig képesek voltak ellehetetleníteni minden népszavazási kezdeményezést is, ám az utóbbi hónapokban háromszor is lyukra futottak ezen a területen.

A Momentum Mozgalom olimpiai népszavazást kezdeményező akciója váratlanul érte a kormányt, pedig számos múltbéli példa volt már arra, hogy egy kis csatacirkáló is komoly károkat tud okozni a Fidesz monumentális anyahajójában. Korábban például Schmitt Pál köztársasági elnököt lényegében egyetlen tényfeltáró újságcikk buktatta meg, pedig a Fidesz akkor még a mostaninál is erősebb volt. A komoly pénzügyi és szervezeti háttér nélkül létező Magyar Kétfarkú  Kutya Párt pedig olyan komoly kampányt rittyentett a kormány kommunikációs gőzhengerével szemben, hogy nagyrészt nekik volt köszönhető a kvótanépszavazás kudarca. Ezek a találatok persze még nem ütöttek olyan nagy léket a Fidesz anyahajójának testén, hogy süllyedni kezdjen, ám az mindenképpen figyelemre méltó, hogy olyan helyekről kapja a legfájóbb sebeket a kormánypárt, ahonnan is számít rá.

Az olimpiáért lelkesedő sportolók, sportvezetők, civilek, újságírók nyilatkozataiból kihallani azt a csalódottságot, amit nem elsősorban a Momentum akciója miatt éreznek, hanem amiatt, mert a mindig harcias miniszterelnök elfutott egy olyan csata elől, melyet akár meg is nyerhetett volna.

Orbán Viktor mindig tutira megy, ezért is vonja vissza csapatait azonnal, ha a láthatáron feltűnik egy maroknyi ellenfél, melynek harcmodorát nem igazán ismeri. A Momentum Mozgalmat nem vették komolyan, amikor elkezdte az aláírásgyűjtést, hiszen nem volt ellenkampány, noha hihetetlen nagy anyagi és infrastrukturális fölényben volt a kormány a kicsi, főként fiatal aktivistákból álló szervezettel szemben.  Ugyanúgy közönnyel és némi megvetéssel figyelték az aláírásgyűjtés folyamatát, ahogy a kutyapárton is inkább szánakoztak, mintsem komolyan vették volna a kampányuk hatását. Amikor látszott, hogy meglehet az elegendő számú aláírás, akkor pedig már túlreagálták a dolgot a fideszes szimpatizánsok és a kormány egyaránt. Előbbiek borosüveget vágtak az aktivisták fejéhez, aláírásgyűjtő pultokat rúgtak fel, a kormánymédia lehazaárulózta azokat, akik kézjegyükkel látták el az íveket, vélhetően kormányhoz közeli erők pedig rendőrsorfalat és szippantós autót vezényeltek az aláírásgyűjtő helyszínekre.

Számára a politikai korrektség azért szitokszó, mert amennyiben tartaná magát a nyugati demokráciák elvi politizálásához, bele kellett volna vágnia a népszavazási csatározásba, de tudva azt, hogy ez már nem igazán az olimpiáról szólna, hanem a kormánya korrupciós ügyeiről, már nem volt érdeke kiállnia a kisszámú, ám annál elszántabb ellenféllel szemben.

Mindent egybevetve, látványosan elbénázta a kormány az olimpia ügyét, és most igyekszik elverni a port azokon, akik élve a maradék demokratikus jogukkal megteremtették a lehetőséget arra, hogy társadalmi vita kerekedjen erről a fontos kérdésről. Az olimpiáért lelkesedő sportolók, sportvezetők, civilek, újságírók nyilatkozataiból kihallani azt a csalódottságot, amit nem elsősorban a Momentum akciója miatt éreznek, hanem amiatt, mert a mindig harcias miniszterelnök elfutott egy olyan csata elől, melyet akár meg is nyerhetett volna. Akik nem jártasak a politika világában, nem igazán értik, miért dobta el Orbán magától ilyen könnyedén az olimpia ügyét, hiszen a pénze, paripája és fegyvere is megvolt ahhoz, hogy megküzdjön ezért az ügyért. Nem értik, hogy a politikai célszerűség miért ír felül egy évek óta dédelgetett álmot, mert nem akarják elhinni, hogy Orbán Viktor számára az olimpiai is csak egy politikai termék volt.

Azzal, hogy a kormány meghátrált egy maréknyi fiatal elől nagy szívességet tettek a Momentum Mozgalomnak, hiszen sokkal erősebbnek tünteti fel a most megalakuló politikai erőt, mint amilyen. Ennél nagyobb szívességet csak akkor tettek volna nekik, ha felvállalják a kampányt és a népszavazást, hiszen akkor egy sikeres témában tudta volna uralni a közbeszédet a momentumos csapat. Eljutottunk odáig, hogy Orbán Viktornak két rossz közül kellett választania, és ezzel visszakapta azt, amire a kvótanépszavazáson kényszerítette a magyar polgárokat. Ott sem volt ugyanis jó válasz és rossz válasz, csak egy hazugságoktól hemzsegő kérdés volt, mellyel nem lehetett mást tenni, mint bojkottálni. Számára a politikai korrektség azért szitokszó, mert amennyiben tartaná magát a nyugati demokráciák elvi politizálásához, bele kellett volna vágnia a népszavazási csatározásba, de tudva azt, hogy ez már nem igazán az olimpiáról szólna, hanem a kormánya korrupciós ügyeiről, már nem volt érdeke kiállnia a kisszámú, ám annál elszántabb ellenféllel szemben.

Fotó. index.hu

A Momentum Mozgalom persze jól szervezett háttér és elszánt aktivisták nélkül nem vihette volna sikerre az ügyet, no és az is a malmukra hajtotta a vizet, hogy az emberek szerették volna valahogy kifejezni felháborodásukat a kormány cinikus stílusa és korrupciógyanús ügyei miatt. Mivel fiatalok, a karaktergyilkosság nem is mehet olyan simán, mint régi, ismert politikusok esetében. A Momentum aktivistái korábbi önmagukra emlékezteti a Fidesz vezetőit, és így bármi rosszat mondanak rájuk, az előbb-utóbb visszahullik rájuk. Ahogy dakota találós kérdés fogalmaz:” Mi az? Ha feldobják barna, ha leesik csupa bölényszar a pofád.”