Egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi politikai vezetés egy nagy vállalkozásnak tekinti Magyarországot, ebből következően szabadon adja és veszi a hozzá tartozó dolgokat. Minden jel szerint eladtunk egy gyilkosságért elítélt bűnözőt egy közép-ázsiai diktatúrának, egy hazai egyetem meg néhány millió forintért lefekszik Vlagyimir Putyinnak. De gondoljunk csak a letelepedési kötvények ügyére! Aki perkál, jöhet, aki csóró, azt kerítéssel tartjuk távol az országunktól. Ilyen egy igazi bizniszkormányzás.
Fotó: mno.hu
Ahhoz, hogy megértsük a Fidesz gépezetének működését, ki kell iktatnunk minden korábbi elképzelésünket arról, mi a feladata egy demokratikus ország kormányának. Korábban azt gondoltuk ugyanis, hogy a köz javát kell szolgálniuk az általunk választott képviselőknek, valós problémák megoldásán ügyködnek a minisztereink, ugyanakkor az ország érdekeit nézik, amikor a külpolitikánkat alakítják. No, ez az a vélekedés, amit teljesen felülírt az utóbbi hét esztendő. Egyetlen szervező ereje van ugyanis a mostani kormányzásnak, és ez nem más, mint a pénz.
Sokkoló még mindig szembesülni azzal a ténnyel, hogy mennyire nyíltan és büszkén vállalja fel ezt a szemléletet az Orbán-kabinet. Az EU kohéziós pénzeinek lehívásakor is csak az számított, hogy a lehető legtöbb forrás érkezzen hozzánk, hogy ezeket az összegeket mire költötték, vagy, hogy egyáltalán elköltötték-e valamire, az már teljesen másodlagos. Magyarország menekültpolitikája is azt sugallja, hogy csakis a forintosítható haszon számít a hazai politikai vezetésnek. A letelepedési kötvényekkel nagyot kaszálhattak a kormányhoz közel álló körök, ám néhány száz csóró menekült befogadásával semmi kézzel fogható haszna nem lenne a kormánynak, ugyanakkor elutasításukkal komoly politikai tőkét tud kovácsolni.
Fotó: borsonline.hu
Orbán Viktor abból indul ki, hogy amíg nála a kassza kulcsa, nagy baj nem lehet, hiszen ő dönt arról, kit és mit vásárol meg, illetve kitől fogad el pénzt. Épp ezért elég nyugtalanító, hogy a lehető legkevesebbet tudjuk a paksi bővítés pénzügyi hátteréről. Schilling Árpád nem véletlenül fakadt ki, amikor azzal vádolta a Fidesz, hogy zavargások kirobbantására készül Vágó Gábor és Gulyás Márton társaságában: „Itt látjuk, hogy kilóra eladják az országot az oroszoknak, és én vagyok a nemzetbiztonsági kockázat?”
Schilling fején találta a szöget, hiszen gyaníthatóan az oroszok finanszírozzák az Európától való távolodásunkat. A paksi bővítésre szánt gigahitel is egyfajta biztosíték lehet Orbán Viktor számára arra az esetre, ha az EU végső eszközként elzárja az uniós támogatásokat Magyarország elől. A kvótaper utáni helyzetben ugyanis erről szól az EU tisztségviselői és Orbán Viktor közötti üzengetés. Igen erősen fogalmaznak az uniós vezetők, hiszen egy EU-s intézmény ítéletének el nem fogadása akár olyan következményekkel is járhat, hogy megvonják az országtól a kohéziós forrásokat.
Orbán Viktor jó szokásához híven előre menekül, hiszen tudja: a rendszerét a pénz tartja fenn. Ezzel az eszközzel fizeti ki a híveit, az oligarcháit, ezzel veszi meg az ellenzéki pártok hintapolitikusait, ebből épít stadionokat, kisvasutat, és ebből dob néhány csontot azoknak, akik már teljesen reménytelen szociális helyzetbe kerültek. Közben a források megvonásával packázik az egészségügyben dolgozókkal, a pedagógusokkal, azokkal a kisemberekkel, akik bérből és fizetésből szeretnének megélni.
Fotó:24.hu
Egyszóval, a pénz mindenhatósága minden egyes gesztusában ott van a kormányzatnak. Andy Vajna nyomulása, Mészáros Lőrinc jachtja, Rogán Antal helikopterezése, Lázár János szegényeket becsmérlő kiszólásai, Habony Árpád ibizai kiruccanásai mind arra utalnak, hogy a pénz tartja mozgásban ezt a rendszert, és semmitől sem félnek jobban ennek a gépezetnek a haszonélvezői, minthogy egyszer elveszítik sajátos világképük központi elemét, a zsozsót, méghozzá a sok zsozsót. Ők igazából azoktól félnek, akiknek rajtuk kívül sok pénzük van. Gyurcsány Ferenctől, Simicska Lajostól, Soros Györgytől és természetesen az Európai Uniótól. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A csóró indián arra jó, hogy egy üveg tüzesvízért csatába menjen érted, a gazdag indián meg arra, hogy egy láda tüzesvízért eladd neki a csóró indiánt.”
