Bár a Borkai-ügy nem ejtett végzetes sebet a Nemzeti Együttműködés Rendszerén, arra mindenképpen jó volt, hogy rávilágítson az Orbán-rendszer leggyengébb pontjaira. Egyértelművé vált például, hogy az egyszemélyi vezetés komoly hátrány olyan helyzetekben, amikor gyors, ugyanakkor megfontolt döntést kell hozni. Borkai szexvideója is kezelhető probléma lett volna, amennyiben nem várja mindenki a pártvezér-kormányfő döntését. Ebben az esetben azonban nem csupán a késlekedés okozott problémát, hanem az is, hogy Orbán rosszul ítélte meg a helyzetet, és nem áldozta be Győrt a többi nagyváros megmentése érdekében.
Fotó: Magyar Hang
Talán tényleg igaza van Orbánnak abban, hogy sok magyar ereiben csörgedezik kipcsak vér, és - mit az a sztyeppei népeknél szokás -, ezért vár a kormánypárti tábor szinte mindig a törzsi vezér döntésére. Korábban többször megénekeltük már azt a meggyőződésünket, hogy a párt autokrata vezetési berendezkedése egyszer megbosszulja magát. Ez a rendszer ugyanis arra épül, hogy a vezér tévedhetetlen, ugyanakkor bármilyen kérdésben megkérdőjelezhetetlen az ítélőképessége. Orbánnak tényleg jó a politikai érzéke, ugyanakkor többször bizonyította már, hogy egy sajátos szűrőn keresztül látja a világot, ami megkérdőjelezi az egyszemélyi döntések helyességét.
A 2018-as parlamenti választási győzelem óta a hatalom koncentrációja soha nem látott mértékben épült ki, és tulajdonképpen egyetlen értékelhető szellemi ellenpólus nem maradt Orbán környezetében. Talán Lázár János volt az utolsó, aki hangot adhatott még a véleményének, és kancelláriaminiszterként meg is volt a kellő hatalma ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a döntéshozatali mechanizmusokat, akár a miniszterelnök ellenében is. Lázár háttérbe szorulása után azonban a pártban és a kormányban is csak csinovnyikok maradtak, akik a véleményüket rendszerint úgy fogalmazzák meg, hogy azt többféleképpen is lehessen értelmezni.
Ez azonban kétélű fegyver, hiszen sokan gondolják majd azt a Fideszben, hogy a vezér mindenki esetében így jár el, és nyugodtan lehet tivornyázni, vagy a köz vagyonát dézsmálni.
Borkai esetében is felröppentek kormányzati és pártbéli álláspontok, ám ezek teljesen marginálissá váltak azt követően, hogy Orbán – ha késlekedéssel is – meghozta a döntését. Azzal, hogy a győri polgármestert nem vették le a sakktábláról, komoly sanszot biztosítottak az ellenzéknek, amellyel sikerült élnie is több nagyváros esetében. Leginkább Tarlós Istvánnak volt vesztenivalója, ezért ő nem is cicomázta különösebben a véleményét, hiszen egyértelműen azon az állásponton volt, hogy meg kell szabadulni a vállalhatatlanná vált Borkai Zsolttól.
Orbán sem két nappal a választás előtt, sem két nappal az önkormányzati voksolás után nem látta helyesen a képletet. Valószínűleg úgy érezte, hogy pártja olyan erős, hogy Borkai ügyeit is kibírja, a választási blama után pedig igyekszik elhitetni hűbéreseivel, hogy a győri polgármester kilépése a pártból megold minden problémát. Nyilván sokan vannak a kormányfő környezetében olyanok, akik pontosan tudják, hogy nem egészen egy hét leforgása alatt Orbán kétszer is nagyot tévedett. Az elsőnek már megitták a levét, a második hibának azonban valószínűleg súlyos következményei lesznek.
Fotó: 24.hu
Borkai ugyanis egy olyan ballaszt már a Fidesz hajóján, melytől teljesen meg kéne szabadulni, és e teher átcímkézése nem lesz elegendő még a saját tábor számára sem. Mivel nem ellenzéki akció következtében került a győri polgármester ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, a hagyományos eszközökkel nem lehet semlegesíteni azt az időzített bombát, mely Borkai alatt ketyeg. Itt komoly belső harcról van szó, a javak újraosztásáról, olyan Fideszhez közel álló vállalkozók érdekcsoportjairól, akik már lenullázták Borkai politikai karrierjét, hiába nyerte szűken a választást, és hiába adott neki öt évre újra bizalmat Orbán Viktor.
A kormányfő természetesen nem ok nélkül döntött Borkai megmentése mellett, hiszen a Fideszben épp az a vonzó sokak számára, hogy nem hagyja az út szélén az embereit. Gyurcsány Ferenc kormánya azért hullott szét, mert a szocialisták belső harcai a nyilvánosság előtt zajlottak, és egymást jelentették fel különböző érdekcsoportok, amikor totális volt a káosz a baloldalon. Orbán azt akarja üzenni ebben a kiélezett helyzetben, hogy velük ez nem fordulhat elő akkor sem, ha többet visz, mint hoz egy-egy bajba került káder megmentése. Ez azonban kétélű fegyver, hiszen sokan gondolják majd azt a Fideszben, hogy a vezér mindenki esetében így jár el, és nyugodtan lehet tivornyázni, vagy a köz vagyonát dézsmálni.
Az, hogy Orbán nem elég rugalmas a döntéshozatalokban, illetve bizonyos elveihez olyankor is ragaszkodik, amikor az már komoly károkat okoz a saját táborának, arra utal, hogy kezd túlságosan kiszámítható, és ami ennél is fontosabb, sebezhető lenni. Nem véletlenül emlegették korábban kormányzati körökben: Orbán számára az önkormányzati választások tétje az, hogy megtörik-e a varázs, vagyis továbbra is el tud-e hitetni az emberekkel olyan dolgokat, melyek kizárólag a Fidesz érdekeit szolgálják. Kérdéses így például, hogy a korábban megpendített alkotmánymódosításokba belevág-e a kormányfő, illetve, bevállal-e olyan fájdalmas és népszerűtlen megszorításokat, mint a kistelepülések postáinak bezárása.
Fotó: olimpia.hu
Akárhogy is szemléljük a történteket, azt mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy Borkai Zsoltnak sokat köszönhet a magyar közélet. Egyrészt olyanok számára is egyértelművé tette a magyar politikai elit kétszínűségét, akik eddig egy keresztény-nemzeti ködfátylon keresztül szemlélték a világot, másrészt rámutatott arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak addig fontos a haszonélvezői számára, amíg az profitot termel számukra. És a legfontosabb tanulság csak ez után jön: Bebizonyította, hogy egy olyan pártban, amelyben lényegében minden döntést egy személy hoz meg, a legmagasabb szinten állók sem tudják (és nyilván nem is akarják) meggyőzni a vezért arról, hogy tévedett. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha véletlenül meglátod, hogy megbotlik a törzsfőnök lova, ne fordítsd el a fejed, hanem figyelmeztesd rá, új paripa után kéne néznie.”