Szegedi Kattintós

Hirtelen 10: Így lett Orbán Viktor minden kezdete, és vége

Hirtelen 10: Így lett Orbán Viktor minden kezdete, és vége

Úgy átviharzott rajtunk Orbán Viktor országlásának 10 éve, hogy szinte fel sem ocsúdtunk a fülkeforradalom okozta társadalmi, közéleti és kommunikációs sokkból. A Fidesz nagy hatalmú vezére magabiztosan látott hozzá hatalmának kiteljesítéséhez, és ma már ott tartunk, hogy személyének ajnározását nem bízza a kormánypárti sajtóra, hanem saját vállát veregeti, ha visszatekint korábbi döntéseire. Az is egyértelmű, hogy a magyarok egy része el sem tudja képzelni, hogy ne ő legyen az ország első számú vezetője, mások viszont akkor sem szavaznának rá, ha pénzesőt bocsátana rájuk.

index_182.jpg

Fotó: index.hu

Orbán Viktor számára a politikai karrier egyenlő a politikai mozgástér folyamatos bővítésével, ami szükségszerűen magával hozza saját hatalmának permanens növelését. Tudja, hogy a személyét övező mítoszok (melyek gyakran hamisak) csak úgy maradhatnak fenn, ha folyamatosan terjeszkedik, újabb és újabb jogköröket von magához, illetve ezzel párhuzamosan egyre inkább szűkíti ellenfelei mozgásterét. Ez az expanzív szemlélet határozta meg a kormányfő elmúlt egy évtizedét, amivel folyamatos védekezésre kényszerítette ellenfeleit.

Orbán pontosan tudja, hogy az általa megszerzett pozíciók csakis akkor tarthatók meg, ha hívei felé demonstrálni tudja, hogy rendszere nem csupán stabil, de annyi tartalék rejlik benne, hogy újabb területekre terjesztheti ki a hatalmát. Ezért érte meg vereségként a tavalyi EP választásokat, és ezért él benne szinte múlhatatlan sérelemként az őszi önkormányzati választás. Az első voksolás ugyanis megakadályozta abban, hogy nemzetközi színtérre lépve építse tovább az orbánizmust, a második pedig arra figyelmeztette, hogy messze nem győzte le teljesen hazai politikai ellenfeleit.

Szemlélete a világról egészen megdöbbentő azon magyarok számára, akik őszintén hittek a rendszerváltás eszményeiben, az egységes és szolidáris Európában, az ordas, kirekesztő eszmék marginalizálásában. Orbán szinte mindent felélesztett politikájával, kommunikációjával, történelemszemléletével, amitől a második világháború után joggal féltek azok, akik szerint a populizmus mindig is itt volt közöttünk, de eddig nem szerzett elegendő hatalmat egyetlen ország felelős (vagy felelőtlen) vezetője sem ahhoz, hogy kiszabadítsa ezt a fenevadat a börtönéből.

És mi foglalkoztathatja most Orbán Viktort a leginkább? Természetesen a 2022-es választás, amely eldönti, maradhat-e élet és halál ura abban az országban, ahol a választók körülbelül egyharmada imádja, másik egyharmada gyűlöli, és a harmadik egyharmada annyira kiábrándult, hogy el se akar menni szavazni.

Orbán egy olyan kötéltáncos produkcióját idézi, aki tudja, az alatta lévők közül sokan nem bánnák, ha a mélybe zuhanna, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sokan szurkolnak neki, és ha netán mégis leszédülne, lennének olyanok, akik alá állva tompítanák a becsapódást. Azért játszik rá olyan régi, ugyanakkor elnyomott ösztönökre, melyek a rasszizmust, a nacionalizmust, vagy újabban a sovinizmust táplálják, mert így tud olyan erős és elkötelezett tábort építeni saját maga számára, amely alulról biztatja, ugyanakkor védőhálót is képez, ha éppen baj van.

Márpedig most baj van, még ha a szokásos magabiztos kommunikációja miatt ez nem is egyértelmű sokak számára. A fentebb említett két választás kudarcát követően ugyanis az Orbán-rendszer gazdasági alapját megrengető koronavírus-járvány sem ígér túl sok jót számára. Bár lényegében hatalmi szóval véget vetett a járványhelyzetnek, és a számára megszavazott rendkívüli jogköröknek köszönhetően odasózhatott a kritikusainak, egyúttal megroppanthatta az ellenzéki önkormányzatokat, a gazdasági leállás következményeit még valahogy kezelnie kellene.

Orbán most is azt a taktikát választotta, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne, szórja a pénzt, új stadionokat ígér, a jövő évi költségvetés pedig azt sugallja, hogy a koronavírus lényegében csak egy múló rosszullét volt a magyar gazdaság számára. A márciusban kényszerből elhalasztott nemzeti konzultáció is újra terítékre kerül, így a Fidesz kommunikációs gépezetét megint a régi sínre helyezhetik, és folytathatják a Soros Györgyre kiélezett antiszemitizmussal és rasszizmussal átitatott propagandát, amely hite szerint újra egységesíti majd táborát, amely a vírus elleni védekezés logikátlanságait látva kissé szétzilálódott.

A magyar kormányfő csak akkor érzi biztonságban a hatalmát, ha mindent irányítani tud, ezért volt fontos számára, hogy a meglehetősen kiszámíthatatlan járványhelyzetnek véget vessen. Ha maga a járvány nem is múlt el, ő lényegében átlépett ezen a témán, hogy azokra az ügyekre koncentrálhasson, melyek számára fontosak. És mi foglalkoztathatja most Orbán Viktort a leginkább? Természetesen a 2022-es választás, amely eldönti, maradhat-e élet és halál ura abban az országban, ahol a választók körülbelül egyharmada imádja, másik egyharmada gyűlöli, és a harmadik egyharmada annyira kiábrándult, hogy el se akar menni szavazni.

hvg_76.jpg

      Fotó: hvg.hu

Pontosan tudja, hogy ez utóbbiak megnyerése, esetleg az urnáktól való távol tartása lesz a kulcsa a 2022-es választásnak. Orbán retteg attól, hogy valami külső tényező miatt nem alkalmazhatja jól bevált módszereit, nem viheti végig azt az ideológiai agymosást, ami eddig összehozta számára a kétharmados többséghez szükséges szavazatmennyiséget. Félelme, hogy megreked az expanziós politikája nem alaptalan, hiszen az utóbbi hónapokban többször megkérdőjeleződött a szavahihetősége, és önös érdekből olyan kormánytagok mellett kiállnia, akik rosszul kezelték a járványhelyzetet. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha nem látod pontosan, hogy ellenség vagy barát közeledik, inkább fordulj sarkon, mielőtt azok lőtávolba érnek.”

 

Hirtelen 10: Így lett Orbán Viktor minden kezdete, és vége Tovább
Miért adja vissza különleges jogosítványait Orbán Viktor?

Miért adja vissza különleges jogosítványait Orbán Viktor?

Kétség kívül sikeresen védekezett az ország, nálunk jobb anyagi helyzetben lévő országokat is felülmúltunk – mondta a miniszterelnök szokásos péntek reggeli monológjában, amit a közszolgálati rádió rendszerint interjúnak álcáz. A melldöngetés egyáltalán nem idegen Orbán Viktortól, ám ezúttal ez a dicsekvés támasztotta alá azt a kissé meglepő döntését, hogy visszavonják a sok vitát (és bírálatot) kiváltott különleges jogrendről szóló döntést.

portfolio_5.jpg

Fotó:portfolio.hu

A mindig percízen kidolgozott fideszes kommunikáció márciusban mindenáron el akarta hitetni a magyar polgárokkal, hogy a koronavírus elleni védekezés csak akkor lehet sikeres, ha különleges jogokat kap a kormányzat a veszélyhelyzet idejére, és aki ezt akadályozza, az a nép ellensége. A provokáció világos volt akkor is: ellenzék ugyanis természetesen nem üthette rá a pecsétet egy olyan jogszabályra, amely az amúgy is óriási túlhatalommal rendelkező Orbán kezébe újabb jogosítványokat ad, ám a kormányzati kommunikációs gépezetbe betáplálták azt az üzenetet, hogy az ellenzék számára nem fontos megvédeni az emberek életét.

Úgy tűnt akkor, hogy az egész csak cicaharc, hiszen Orbánnak a kétharmados parlamenti többség birtokában eleve olyan jogosítványai voltak, melyek segítségével szinte bármire felhatalmazást szerez járványon innen és túl. Az ellenzék egyetlen módosítást kért csak. Történetesen, hogy a különleges jogrend meghatározott időszakra szóljon, mert ugye demokráciákban elméletileg nem illik rendkívüli jogosítványokat korlátlan időre kérni, mert felvetődik az emberekben annak a gyanúja, hogy ezt a hatalmat nem szívesen adná vissza az, aki megkapta. Ez az aggodalom különösen indokolt Orbán Viktor esetében.

Nem mellékesen ezen a napon kellett volna számot adnia az Európai Parlament előtt arról, miért esett neki ismét csákánnyal a magyar demokratikus jogrendnek, illetve, mit kellene tennie annak védelmében.

Az EU azonban tőle szokatlan intenzitással kérte számon az erőszakkal áttolt rendelkezést a magyar félen, ezért egy újabb kommunikációs front alakult ki ebben a témában. Gondolhatnánk, hogy a magyar kormányfő ezeket a bírálatokat is lerázza magáról, mint kutya az esővizet, ám ez csak a látszat szintjén volt így. Komoly szankciók réme fenyegette a magyar kormányt, ráadásul a néppárti kollégák egy része is meglehetősen vehemensen követelte a Fidesz kizárását a pártcsaládból.

Orbán természetesen nem ismerhette be, hogy tart a következményektől, ezért olyan kommunikációs trükkel igyekezett elejét venni a nagyobb bajnak, melyhez hasonlókat korábban láttunk már tőle. Belgrádban ezért bejelentette: arra való hivatkozással, hogy nagyon sikeresen megoldottuk a járvány elleni védekezést, valószínűleg visszaadja a különleges jogokat. Nem mellékesen ezen a napon kellett volna számot adnia az Európai Parlament előtt arról, miért esett neki ismét csákánnyal a magyar demokratikus jogrendnek, illetve, mit kellene tennie annak védelmében.

Orbán tehát egyszerre úszott meg egy kínos tetemrehívást, és adott fricskát ellenfeleinek azzal, hogy Vuciccal, balkáni elvbarátjával folytatott megbeszélés után jelentette be a visszavonást. Ezt nevezhetjük profi kommunikációnak, de szerencsésebb inkább cinikus visszavonulásnak hívni az akcióját. A saját tetteit mentegető csomag része Kásler emberminiszter piedesztálra emelése is, hiszen a meglehetősen szerencsétlen intézkedéseiről és kijelentéseiről elhíresült harcostárs vállának veregetése is csak arra jó, hogy mindenkivel elhitessék: a járvány legyőzve, a különleges intézkedésekre már nincs szükség.

deliportal.jpg

   Fotó: Déli Portál

Meglehetősen vékony jégen jár azonban Orbán, hiszen a járványnak még nincs vége, sőt, elképzelhető, hogy a védekezés java csak most jön a. És ha újra emelkedni kezdenek a fertőzöttségi számok, felvetődhet annak a lehetősége, hogy visszakérje a most visszaígért jogköröket. Ebben az esetben elég logikusnak tűnik majd az ellenzék márciusi kérése, mely szerint indokolt, hogy meghatározott időre adjanak ilyen jellegű felhatalmazást a kormánynak. Orbánt azonban most sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy miként tűnjön győztesnek, amikor egyébként elveszített egy fontos csatát az Európai Unió vezetőivel szemben. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha csak te életed túl a csatát, azt mesélsz róla, amit csak akarsz.”

Miért adja vissza különleges jogosítványait Orbán Viktor? Tovább
Orbán Viktor máris kiosztotta magának a nemzet megmentője címet

Orbán Viktor máris kiosztotta magának a nemzet megmentője címet

Akár arra is használhatná a koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetet Orbán Viktor, hogy egységbe kovácsolja nemzetét, békejobbot nyújtson politikai ellenfeleinek, gesztusokat tegyen azoknak a polgároknak, akik nem rá voksoltak a tavaly őszi önkormányzati választáson. Nem okozott azonban kellemes meglepetést ezúttal sem a miniszterelnök, és a helyzetet kihasználva kicsinyes bosszúhadjáratba kezdett, a nemzet különböző csoportjait pedig esze ágában se volt egymáshoz közelebb hozni a nagy közös cél elérése érdekében.

infostart_12.jpg

Fotó: infostart

Orbán Viktor március közepén elhatározta, hogy történjék bármi ebben az országban a következő hónapokban, annak politikai hasznát megszerzi magának. Egyszerűbben fogalmazva: a járvány végén mindenképpen ő lesz a megmentő, és nem fog számítani, kik milyen áldozatot hoztak a nehéz időkben, jó vagy rossz döntésekkel rukkoltak elő a meglehetősen zavaros időkben, a védekezés sikeres lesz, és ezt csak neki köszönhetjük majd. Ezért kellett olyan felhatalmazási törvényt elfogadtatnia az övéivel, hogy ennek az előre kijelölt megdicsőülésnek megteremtse a politikai és kommunikációs hátterét.

Egyrészt így biztosíthatta be, hogy a járvány idején hozott döntések kizárólag az ő nevéhez kötődjenek, és ezzel érte el azt is, hogy az elhibázott lépések következményeit áttolhassa másokra, főként politikai ellenfeleire. Másrészt a kommunikációs egyeduralom biztosításával minden olyan újságírót és magyar polgárt el tud hallgattatni (de legalábbis meg tud félemlíteni), akik megkérdőjelezik az intézkedései helyességét, a beosztottjai által közölt adatok hitelességét, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar kormány már régen eljátszotta a szavahihetőségét saját választói előtt.

Nálunk mindent felülír a miniszterelnöknek az a törekvése, hogy a zavarosban halászva tovább növelje a hatalmát.

A miniszterelnök tovább akarja erősíteni bennünk azt a tévhitet, hogy ő az egyetlen ember az országban, akire rábízhatjuk magunkat, és ha az irányítás véletlenül valaki más kezébe kerülne, az a nemzet tragédiáját idézné elő. Orbán a sajátjait is leértékeli ezzel (bár őket busásan kárpótolja ezért), az ellenzéki politikusokról pedig egyenesen azt állítja, hogy saját népükre törnének, ha a hatalom közelébe jutnának. Ezért izmozik a fővárosiak feje fölött hetek óta Karácsony Gergely főpolgármesterrel, ezért sarcolja meg a főként ellenzéki politikusok által vezetett önkormányzatokat. Számára a járvány arra lehetőség, hogy ezúttal tényleg bebizonyítsa azt, amit az önkormányzati kampányban nem sikerült neki: Csakis egy legény áll a gáton, a többi csak Paprika Jancsi.

Mivel Orbán karaktere nem engedi meg, hogy a nagy, közös bajban segítő kezet nyújtson azoknak, akik borsot törtek az orra alá október 13-án, a járvány idején nem is az egészségügyi helyzet eseményei uralják a magyar médiát, hanem a kicsinyes politikai bosszúk soráról érkező hírek. Ezt valószínűleg nem értené meg egy olyan európai polgár, aki nem egy olyan hibrid rezsimben él, melynek vezetője az EU-t fejőstehénnek tekinti, de közös értékeit mélyen megveti. Nálunk mindent felülír a miniszterelnöknek az a törekvése, hogy a zavarosban halászva tovább növelje a hatalmát.

ezalenyeg.jpg

Fotó: ezalényeg

A kormányfő azonban egyre kevésbé leplezi a szándékait, ezért még az atomizált magyar társadalomban tagjaiban is egyre nagyobb a felháborodás Orbán önző politikája miatt. A közösségi médiában közzétett posztok miatt vegzált polgárok esete pedig teljesen egyértelművé teszi a legtöbb magyar számára, hogy a kormány már a látszatra se igazán ügyel, ha el akarja hallgattatni a kritikusait. A Fidesz politikusainak tudniuk kell, hogy azon az úton, amin vezetőjük elindult, nincsenek útjelző táblák, csak bandukolnak Orbán mögött a sötétben, és egyszer egy mély szakadék szélére fogja őket vezetni. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha vakon megbízol valakiben, könnyen te is megvakulsz.”

Orbán Viktor máris kiosztotta magának a nemzet megmentője címet Tovább
A magyar kormány ahelyett, hogy a valósággal ismerkedne, inkább a vágyaiból gyárt propagandát

A magyar kormány ahelyett, hogy a valósággal ismerkedne, inkább a vágyaiból gyárt propagandát

Az Orbán-kabinet úgy tekint a koronavírus-járványra, mint egy múló rosszullétre. Ez derül ki a Brüsszelnek megküldött legfrissebb konvergenciaprogramból, amely többek között azt tükrözi, milyen gazdasági hatásokkal számol a politikai vezetés a közeljövőben. Bár a mindig optimista Matolcsy jegybankelnöknél borúlátóbb az előrejelzés, azért nem mondhatjuk, hogy mély depresszióba süllyedt volna Varga Mihály és csapata amikor megpróbálták modellezni, milyen kilábalási esélyekkel számolnak a következő hónapokban.

infostart_11.jpg

Fotó: Infostart

Megszokhattuk már az utóbbi 10 évben, hogy a magyar kormányt nem igazán zavarják a tények, főként, ha a gazdaságról van szó. Eddig szinte naponta váltogatták a visszaesés mértékéről szóló becsléseket, most azonban már hivatalos irat van arról, hogy milyen vízióval vág neki a válságkezelésnek a magyar kormány. A jelentésben közzétett adatok a 2020-ra becsült GDP százalékában vannak megadva, és a kormány a 60 oldalas szöveg elkészítésekor azzal számolt, hogy az idén három százalékot fog zsugorodni a magyar GDP az előző évhez képest.

Ez rendkívül optimista becslés, hiszen korábban maga Varga Mihály pénzügyminiszter is sokkal borúsabb képet festett a kilátásokról, ő ugyanis hétszázalékos recesszióról beszélt korábban. Különösen kirívó ez az optimizmus, ha a többi uniós tagország jelentéseit vesszük alapul. Még a bivalyerős német gazdaság is hatszázalékos visszaeséssel számol, de jóval reálisabbnak tűnik a magyar előrejelzésnél az olasz és francia recesszió mértéke is, melyet most nyolc százalékra becsülnek.

Félreértés ne essék, nagyszerű lenne úgy tekinteni a járvány hatásaira, mintha elég lenne megnyomni egy gombot, és minden úgy pörögne tovább, mint március elején, a korlátozó intézkedések megkezdése előtt. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb. Egyrészt a magyar gazdaság sokkal kitettebb, mint a fent említett francia, olasz vagy német, ugyanakkor a velünk hasonló cipőben járó országok a GDP 10 százalék körüli visszaesésével számolnak. Ők nyilván nem propagandacéllal készítenek el minden hivatalos jelentést, így hitelesebbnek tűnik a sérülékeny, más piacoktól erősen függő gazdasággal rendelkező országok esetében ez utóbbi előrejelzés.

keleten.jpg

Fotó: Keleten

A magyar kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy a közel két hónapos részleges leállást követően hamar vissza lehet pörgetni a gazdaságot a korábbi szintre. Ennek viszont számos akadálya lehet, hiszen még azt sem tudjuk, hogy a járvány miatt meddig maradnak még korlátozó intézkedések, illetve hogy a külföldi beszállítók tudják-e biztosítani a folyamatos utánpótlást a magyar cégeknek. Figyelmeztető jelzés, hogy a BNW elhalasztotta a debreceni gyár építését, illetve hogy a magyar gazdaság teljesítményére alapvetően ható autóipar a járványtól függetlenül sincs igazán jó passzban.

A mérsékelt visszaesés azért sem tűnik életszerűnek, mert a kormány gazdaságvédelmi intézkedései messze nem olyan súlyúak és mértékűek, mint más uniós országokban. Igaz, hogy ismét kiplakátolták az országot a 13. havi nyugdíj visszaépítésének örülő idős házaspárokkal, de ez inkább rontja a gazdasági újrakezdés esélyeit, mintsem növelné azt. A Fidesz jó szokásának megfelelően most is propagandát csinál abból, ami tulajdonképpen a kötelessége, vagyis, hogy kisegítse azokat a cégeket, melyek önhibájukon kívül kerültek bajba.

nepszava_13.jpg

Fotó Népszava

Nehéz tehát értelmezni az olyan előrejelzést, mely szerint az államadósság az idén felkúszik ugyan 72,6 százalékra, de utána olyan meredek csökkenésbe kezdene, hogy 2024-re 60 százalék alá menne. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor az Orbán-kabinet nagy elánnal nekifeszült az államadósság elleni harcnak, aztán szépen lassan alábbhagyott a lendület, és a mai napig nem sikerült megvalósítani azokat az ambiciózus célkitűzéseket, melyeket még 2010 környékén tűztek ki maguk elé a Fidesz gazdasági gurui. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Lassan jársz, tovább lesz pénzed, mert később érsz a kocsmába.”

A magyar kormány ahelyett, hogy a valósággal ismerkedne, inkább a vágyaiból gyárt propagandát Tovább
Csak kapkodjuk a fejünket a kormány intézkedései láttán

Csak kapkodjuk a fejünket a kormány intézkedései láttán

A máskor oly határozott és következetes Orbán-adminisztráció a koronavírus-járvány kapcsán meglehetősen ellentmondásos intézkedésekkel jelzi, hogy válságos pillanatokban megremeg a döntéshozók keze. Az igazi baj mégis az, hogy nem a szakmai szempontok vezérlik a kormány intézkedéseit, hanem a politikai érdek dönti el, mi a jó nekünk, és mi nem. A következőkben csak néhány intézkedés színét és visszáját mutatjuk be, de a példákat sorolhatnánk még napestig.

index_1.png

Fotó: index.hu

Magyarországon három főbb településtípus van: a milliós nagyváros, a 100-150 ezer lakos körüli megyei jogú városok, valamint a néhány ezres kisvárosok és kistelepülések. Budapestet egyértelműen elvesztette az októberi önkormányzati választáson a Fidesz, a megyei jogú városok közül közel a fele került ellenzéki vezetés alá, az ezeknél kisebb településeken többnyire továbbra is a kormánypárt akarata érvényesül.

Ez a felosztás azt is jelzi, milyen a helyhatóságok kapcsolata a kormányzati szervekhez, illetve, miként használja ki a hatalom a járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetet arra, hogy megbüntesse a rebellis településeket. Budapest esetében például folyamatosan azt sulykolja a kormánymédia, hogy az ellenzéki városvezetés hanyagsága miatt nagyobb a fertőzöttek aránya, mint vidéken. Hiába köztudott, hogy a zsúfolt nagyvárosokban minden járvány gyorsabban terjed (lásd London New York, Moszkva stb), mint a gyérebben lakott vidéken, a kormány igyekszik bűnbakot csinálni Karácsony Gergely főpolgármesterből és az ellenzéki kerületi polgármesterekből.

A korlátozó intézkedések vidéki lazításával is azt üzeni a kormány, hogy van egy rosszabbik Magyarország, és egy jobbik, és ez utóbbi lakói megérdemlik, hogy most már beülhessenek egy étterembe, vagy megihassanak egy kávét egy cukrászda teraszán. Budapest persze úgy van büntiben, hogy maga a városvezetés sem kívánja a lazításokat, ugyanis a járványügyi helyzet ezt nem is indokolja. Az más kérdés, hogy ezzel a mesterséges megosztással a vidékiekben azt az érzetet keltik, hogy a kórt a pestiek terjesztik, ezért jobban teszik, ha még akkor se hagyják el a fővárost, ha vidéken ingatlanuk vagy nyaralójuk van, esetleg szeretnék meglátogatni a rokonaikat.

Ezekből a következetlen döntésekből látszik, hogy a járvány elleni védekezést nem érdemes politikai szempontoknak alárendelni.

A helyzet tarthatatlanságát felismerve most a kormányt képviselő Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette, hogy a budapestiek mégis elmehetnek vidéki ingatlanjaikba. Mindezt azután jelentette ki, hogy vidéken már jól behergelték az embereket, így a fővárosiak háromszor is meggondolják, hogy leugorjanak-e hétvégére a nyaralójukba. Hasonlóan következetlen lépés a külföldi mezőgazdasági idénymunkások beutazásának váratlan engedélyezése. Pedig a lezárt határok eddig a kormány kommunikációjának egyik sarokpontját jelentették. 

Mintha csak most kezdené feltérképezni a kormány, hogy miként működik az irányítására bízott ország. Ha nem mennek például a pestiek a Balatonhoz a főszezon kezdetétől, akkor az ott működő strandok, szállodák, vendéglátóhelyek tönkremennek. Ha nem engedik be az ukrán, román, szerb idénymunkásokat, akkor a magyar mezőgazdasági vállalkozások mennek csődbe. És ki beszél itt már egészségügyi szigorító intézkedésekről? Ezekből a következetlen döntésekből látszik, hogy a járvány elleni védekezést nem érdemes politikai szempontoknak alárendelni.

mandiner_14.jpg

Ftó: mandiner.hu

A kormány álláspontjának sűrű váltakozása a pillanatnyi gazdasági érdekeken felül annak is köszönhető, hogy a Fidesz szinte naponta szondáztatja a közvéleményt, és igyekszik mindig olyan döntéseket hozni, melyek népszerűek. Ha azt tapasztalják, hogy a lakosság döntő többsége a korlátozások fenntartását tartja helyesnek, akkor minden marad a régiben, ha viszont az emberek már unják a home office-t, a szájmaszkot, a vásárlási idősávokat, akkor változtatnak. Olyan ez, mint egy össznépi kívánságműsor, csakhogy a koronavírust nem igazán érdekli, hogy ki mit szeretne. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha jó lóra van szükséged, ne etesd cukorral minden csutakolás után.”

Csak kapkodjuk a fejünket a kormány intézkedései láttán Tovább
Próbálunk logikát találni a kormány intézkedéseiben, de elég nehéz dolgunk van

Próbálunk logikát találni a kormány intézkedéseiben, de elég nehéz dolgunk van

Az Orbán-kormány úgy viselkedik koronavírus idején, mintha egy sötét szobában szeretne elkapni egy fekete macskát. Egymásnak ellentmondó védekezési stratégiák váltják egymást, a kommunikáció pedig finoman szólva is kaotikus. Egyetlen magyarázat lehetséges ezekre a jelenségekre: A kormány igyekszik olyan forgatókönyvet ráerőltetni a jövőre, amely számára ugyan kedvező, de teljesen figyelmen kívül hagyja a szakmai szempontokat. A magyar polgárok meg csak kapkodják a fejüket, és értelmezni próbálják a rendelkezéseket, pedig erre csak akkor lenne lehetőségük, ha megismernék a kormányfő valódi szándékait.

mandiner_13.jpg

Fotó: mandiner.hu

Néhány napja feltettük a költői kérdést: Vajon miért május 3-ára várja Orbán Viktor a járvány csúcspontját? A válasz most már egyértelmű, ugyanis már a bejelntéskor tudta, hogy 4-étől enyhíteni fog a korlátozó rendelkezéseken, ezért pszichésen próbálta előkészíteni a terepet ehhez a döntéséhez. Ha ugyanis elhiteti a polgárokkal, hogy átléptünk egy küszöböt, akkor bátrabban haladunk tovább a sötét szobában.

Csakhogy semmi jele annak, hogy valójában túljutottunk volna a járvány csúcspontján. Sőt, a számok arról árulkodnak, hogy lényegében változatlanok a mutatók, így az eddigi korlátozó intézkedések enyhítését biztosan nem szakmai szempontok figyelembevételével rendelte el a kormányfő. Egyszerűen kétségbeesett attól a tudattól, hogy a gazdaságot minden egyes nap komoly veszteségek érik, így a választásokig hátralévő két évet válságmenedzseléssel kell töltenie.

Merthogy a vendéglátóhelyek, a strandok és üzletek újranyitása, no meg persze a focibajnokság folytatása semmi másról nem szól, mint kárenyhítésről. Amíg eddig a járványgörbe ellaposítása volt a cél, most úgymond bedobta a gyeplőt a lovak közé. Valójában semmi más logika nincs a mostani rendelkezésekben, mint az, hogy fokozatosan visszaszoktassák az embereket a közösségi tevékenységekre. Az eddigi „Maradj otthon!” szlogen helyett most inkább azok a jelszavak visszhangoznak, hogy „Egyél étteremben!” vagy „Menj érettségizni!”

Maradt tehát a járványgörbe ellaposítása, ami azzal járt, hogy a szakemberek csak találgatják, mennyien estek át a fertőzésen, illetve hányan jelentenek potenciális veszélyt embertársaikra.

Orbánban tudatosult a felismerés, hogy a járvány elhúzódásával szinte semmi esélye nem marad a gazdaság talpra állítására a következő két évben. Most tehát önkényesen kijelölte a járvány első, legsúlyosabb szakaszának végét, és igyekszik megnyugtatni a kormányzati média által eddig halálra rémített embereket, hogy nyugodtan kávézzanak, étkezzenek, vagy sétáljanak nyilvános helyen, ha betartják a biztonsági előírásokat, nem lesz semmi bajuk.

A kormányfő közben aggódva figyeli a politikai és gazdasági vetélytársakat is, akik szintén enyhítésre készülnek, ezzel nyitva maguk számára esélyt arra, hogy a járvány után jobb pozíciókat harcoljanak ki a nemzetközi színtéren. Azok az országok ugyanis, melyek a lehető legkevesebb időt vesztegették el a termelés és szolgáltatások jegelésével, komoly lépéselőnybe kerülhetnek, ami joggal aggsztja a magyar miniszterelnököt.

Nyilván sajnálja a lelke mélyén, hogy nem követhette Svédország vagy Dél-Korea példáját, ahol lényeges korlátozások nélkül futottak át a járványon, ám mint tudjuk, a magyar egészségügy jelenlegi állapotában nem tudott volna mit kezdeni egy hirtelen felfutó beteggörbével. Maradt tehát a járványgörbe ellaposítása, ami azzal járt, hogy a szakemberek csak találgatják, mennyien estek át a fertőzésen, illetve hányan jelentenek potenciális veszélyt embertársaikra.

portfolio_4.jpg

Fotó: portfolio.hu

Nyilván ennek a felismerésnek köszönhető, hogy hirtelen koncepcióváltással nagyarányú tesztelésbe kezd a kormány. A maszkviselés területén is komoly szemléletváltás tapasztalható a hivatalos szervek részéről, mostantól ugyanis több területen kötelezővé tették a védőfelszerelések viselését, noha korábban ezt a kérdést kifejezetten lazán kezelték. A kormány persze igyekszik úgy lavírozni, mintha semmi ellentmondás nem tátongana korábbi hozzáállása, illetve a most meghozott rendelkezések között. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha rájössz, hogy elvesztetted a fogadást, tegyél úgy, mintha nem is ismernéd, azt, akivel fogadtál.”

Próbálunk logikát találni a kormány intézkedéseiben, de elég nehéz dolgunk van Tovább
Orbán Viktor belengette kedvenc csodafegyverét, a közmunkaprogramot

Orbán Viktor belengette kedvenc csodafegyverét, a közmunkaprogramot

Orbán Viktor ugyanúgy ígérget, mint amikor még pörgött a gazdaság, ömlöttek az uniós pénzek és komoly ipari cégek indítottak vállalkozásokat Magyarországon. Az úgynevezett munkaalapú társadalom eszményének meghirdetése azt a hamis illúziót keltette, hogy a gazdasági fejlődés mindenki számára elhozhatja az egzisztenciális felemelkedést, ugyanakkor a kedvező tendenciák az idők végezetéig fennmaradnak. A koronavírus-járvány azonban kirúgta ennek a koncepciónak a tartópilléreit, de úgy tűnik, a miniszterelnök továbbra hisz korábbi eszményében.

napi_hu_12.jpg

Fotó: napi.hu

Amikor Orbán Viktor meghirdette a munkaalapú társadalom koncepcióját, a szakemberek kissé ráncolták a homlokukat: Ez a kifejezés ugyanis azt sugallta, hogy eddig nem a munka volt az alapja a gazdasági fejlődésnek, a magyar családok tagjai nem a munkahelyükön megkeresett jövedelmükre építették fel az egzisztenciájukat. Eddig is fontos volt ugyanis minden kormány számára, hogy munkahelyeket, álláslehetőségeket teremtsen mindenki számára attól függetlenül, hogy milyen képzettséggel, iskolai végzettséggel, munkamorállal rendelkezik.

Orbán azonban úgy értelmezte ezt a kifejezést, hogy ő megteremti a teljes foglalkoztatottságot Magyarországon, vagyis azt az eszményt éleszti fel, melyet a Kádár-kor is vallott: Nem a piac szabályozza, hogy mennyi embernek lesz munkája, hanem az állam alakítja úgy, hogy legyen mindenkinek valamilyen kenyérkereseti lehetősége.

Ennek a koncepciónak volt a sarokpontja a közmunka, ami lényegében a munka feltételéhez kötötte a minimális szociális ellátást. A társadalom döntő hányada elfogadta, sőt üdvözölte ezt a koncepciót, aminek volt egy olyan populista üzenete, hogy mindenki vegye ki a részét a javak előállításából még akkor is, ha a levélsöprögetés, árokásás, vagy a határvédelmi kerítés építése inkább a börtönlakók „kiváltsága” volt eddig.

Pedig ő is elmondta már többször: Semmi sem lesz úgy, mint régen, az általunk eddig ismert világ alapjaiban fog megváltozni.

A közmunka egyszerre volt tehát megbélyegzés azok számára, akiket rákényszerítettek, illetve megnyugvás a felső- és középosztály tagjai számára, akik közül sokan úgy gondolták, hogy a szociális segélyezés korábbi gyakorlata arra ösztönözte a „lumpen elemeket”, hogy ne is keressenek munkát.

Noha a közmunka rendszerét a Gyurcsány-kormány dolgozta ki, a benne résztvevők számát Orbán Viktor kormánya tette tömegessé. A munkaalapú társadalom koncepciója tehát azt jelentette eddig, hogy a tartósan alacsony munkanélküliségi ráta mindennél fontosabb, még akkor is, ha a közmunkában résztvevő emberek tevékenysége nem túl sokat ad hozzá a gazdaság teljesítményéhez, ugyanakkor nem igazán lehet megélni abból a pár tízezer forintból amit ezért fizet az állam.

Talán ezt a szemléletet szeretné fenntartani a járvány utáni időkre is Orbán Viktor, amikor azt állítja, hogy a korlátozások feloldása után néhány hónappal újra mindenkinek lesz munkája. Ha valaki végleg elveszítette addigi munkahelyét, annak az állam biztosít munkalehetőséget. Az erről a kérdésről folyó parlamenti vitában a kormányfő megerősítette: aki elveszti a munkáját, az három hónapon keresztül álláskeresési támogatást kap. Amikor eltelik a három hónap, akkor munkát fog kapni, vagy a piactól, vagy az államtól.

Ezt a magabiztos kijelentést jelenleg máshogy nem lehet értelmezni, csak úgy, hogy a közmunka szerepe újra nagyobb lesz a magyar gazdaságban, vagyis a munkanélkülieket nagyobb számban szeretnék majd elbújtatni ebben a rendszerben, mint az utóbbi években, amikor sokkal inkább munkaerőhiány, mint a munkanélküliség okozott problémát. Orbán tehát úgy értelmezi a jelenlegi helyzetet, hogy néhány évet vissza kell menni az időben, és a jelenlegi keretek között mindent újra kell kezdeni. Pedig ő is elmondta már többször: Semmi sem lesz úgy, mint régen, az általunk eddig ismert világ alapjaiban fog megváltozni.

tenytar_blog_1.jpg

Fotó: ténytár.blog

Ezért is tűnik üres propagandának arról beszélni, hogy az állam mindenki problémáját meg fogja oldani a válság után. Egyrészt komoly gazdasági visszaesés várható, ami erősen korlátozni fogja a kormány mozgásterét, másrészt a közmunka jelenlegi formája és juttatásai messze nem oldják meg azok gondjait, akiket most kényszerből utcára tett egy ipari cég vagy egy kisvállalkozás. A munkanélküliek számára biztosított jelenlegi támogatási forma hiányosságai ugyanakkor meglehetősen látványosak lesznek, ha több tízezer új ember jelenik meg a rendszerben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha elveszítetted a tomahawkodat, gyorsan találd meg, mert ha úgy lesz meg, hogy beleülsz az élébe, komoly fájdalmak várnak rád.”

Orbán Viktor belengette kedvenc csodafegyverét, a közmunkaprogramot Tovább
Miért éppen május 3-a?

Miért éppen május 3-a?

Úgy tűnik, a Fidesz arra építette fel a koronavírussal kapcsolatos kommunikációját, hogy a járvány végén Orbán Viktort, mint látnokot ünnepelje a nép. A miniszterelnök ugyanis kijelölte a védekezés csúcspontjának dátumát, és ezt követően beindítja az élet megszokott menetét az országban. Mindez azt sugallja, hogy Orbán Viktor uralja a halálos betegségek terjedését, így megálljt tud parancsolni a járványnak is, amikor az ország (és persze a saját) érdeke úgy kívánja.

hvg_75.jpg

     Fotó: hvg.hu

A kipcsakok történelmi színre lépése óta tudjuk, hogy a türk népeknél más vezető képviseli a szakrális és más a végrehajtó hatalmat. Mi azonban még a testvérnépektől is különbözni szeretnénk, ezért nálunk ez a két funkció ugyanannak a felső vezetőnek a kezében összpontosul. Nem kell senkinek lerágnia a körmét ahhoz, hogy kivárja a helyes választ: Orbán Viktornak hívják azt az embert, aki személyében egyesíti a rituális és a világi hatalmat.

Erre a kormányfő kommunikációjában is vannak egyértelmű utalások, hiszen főként krízishelyzetekben egyes szám első személyben intézkedik, és nem is hagy kétséget afelől, hogy minden lényeges döntést ő hoz meg ebben az országban. Azonban azt is tudja, hogy a szakrális hatalom talán a végrehajtó hatalomnál is fontosabb, ezért ennek megtartását és megerősítését tartja az egyik legfontosabb feladatának.

Bizonyára úgy alakulnak majd a fertőzési számok tehát május elején, ahogy a jövőbe látó miniszterelnök megjósolta, és ennek megfelelően utána meredeken csökkenni fognak majd a járvány meghatározó mutatói.

Erre jó példa, hogy amikor az önkormányzati választások előtt bejelentette, milyen alkotmánymódosítási tervei vannak, de október 13-a után kénytelen volt ezeket elhalasztani, mert úgymond megtört a személyes varázsa. Más kérdés, hogy a márciusi felhatalmazási törvény meghozatala után ezeket gond nélkül átvitte. Fontos tehát számára, hogy egy olyan rituális tekintély birtokában rontson neki az ellenfeleinek, mely elrettenti a kritikusokat attól, hogy nyíltan szembe szálljanak vele.

Orbánnak ezért is fontos, hogy jó járványügyi számokat produkáljon, és azt a látszatot keltse, hogy ura a helyzetnek. Ezért van például kevés teszt, hiszen így alacsonyan lehet tartani az igazoltan fertőzöttek számát, ami jól jön a közvélemény befolyásolásakor. Ez viszont olyan mozgásteret ad a kormánynak, hogy bármikor bejelenthet szigorításokat és enyhítéseket is a korlátozásokban, hiszen nincsenek kirívóan magas halálozási és fertőzési adatok.

Ezért is célozhatta meg május 3-át, mint a járvány csúcspontjának céldátumát. Lényegében eldöntötte, hogy akkor lesz vége a küzdelem első szakaszának, és utána jöhet a levezetés, a kárenyhítés, és reményei szerint az elismerő gratulációk besöprése. Orbán azért zsonglőrködött tehát az utóbbi másfél hónapban a számokkal, hogy a saját céljaira használja azokat. Bizonyára úgy alakulnak tehát majd a fertőzési számok május elején, ahogy a jövőbe látó miniszterelnök megjósolta, és ennek megfelelően utána meredeken csökkenni fognak majd a járvány meghatározó mutatói.

24_hu_7.png

Fotó: 24.hu

A járvány tehát elsősorban arra lesz jó a Fidesz számára, hogy megerősítse Orbán szakrális tekintélyét, elhitesse a kétkedőkkel, hogy a miniszterelnök nem csupán a migránsokkal, Soros Györggyel, az EU akadékoskodó intézményeivel, de a koronavírussal is el tud bánni. Más kérdés, hogy a mélyrepülésben lévő magyar gazdaságot ki tudja-e rántani majd a mélyből Orbán misztikus varázsa? Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A törzs varázslója fontos ember, de a lándzsák és nyilak ellen fabatkát se érnek a varázsszavak.”

Miért éppen május 3-a? Tovább
Nem akarásnak nyögés a vége

Nem akarásnak nyögés a vége

Másfél hónap telt el a magyarországi koronavírus járványból, így az eddigi eseményeket már célszerű értékelni. Adófizető néven író vendégszerzőnk korábbi bejegyzésében a járványkezelés dél-koreai példáját vette alapul, ami már akkor is azt mutatta, hogy a járvány megfelelő kezeléssel, 1-2 hónap alatt végigfuthat. Persze akkor, ha követjük a WHO ajánlását, vagyis: „Tesztelni, tesztelni, tesztelni”.

pannon_rtv.jpg

Fotó: Pannon Rtv

Az 51 milliós lakosú Dél-Koreában mára az új, napi megbetegedések száma 10 alá csökkent, tehát a járványt a február 18-i kezdete óta, 2 hónap alatt gyakorlatilag megállították. A gyárak termelnek, az iskolák működnek, nincsenek jelentős, gazdaságot érintő korlátozások. A dél-koreai új megbetegedések diagramja a következő:

img_9329.jpg

A következő diagram az osztrák helyzetet (megbetegedések számát) mutatja, melyet Orbán Viktor nyilatkozta alapján a magyar kormány fokozott figyelemmel kísér.

img_9330.JPG

Németország:

img_9331.JPG

Csehország:

img_9333.JPG

Az ábrákból látható, hogy Ausztria, a Magyarországinál sokkal súlyosabb járványindulást követően 1,5 hónap alatt lefojtotta a járvány terjedését, valamint Németországban és Csehországban is túljutottak a tetőzésen. A 2020.04.19-i diagramok és adatok forrásai: https://en.wikipedia.org/wiki/COVID-19_testing

Dr. Müller Cecília az április 19-i tájékoztatóján kijelentette, hogy „Magyarországon jelenleg még fokozatosan emelkedik a járványgörbe” Tehát mi nyilvánvalóan nem jutottunk túl a tetőzésen.

img_9332.jpg

Az alábbi táblázatban néhány mérvadó ország adatait tüntettem fel.

Ország

lakosság

(millió fő)

betegek száma

betegek száma/ millió fő

halottak száma

teszt / millió fő

halálozás/ megbetegedések

Dél-Korea

51,5

10661

207

234

10730

2,2 %

Ausztria

8,8

14662

1666

452

20134

3,1 %

Németország

83,1

139897

1683

4294

20786

3,1 %

Csehország

10,5

6654

634

181

15262

2,7 %

Szlovákia

5,4

1161

215

8

8121

0,7 %

Románia

19,5

8746

448

434

4825

4,9 %

Szlovénia

2,06

1331

646

74

19379

5,6 %

Súlyozott átlag:

--

--

--

--

15540

--

Magyarország

9,8

1916

195

189

4743

9,8 %

 

Ha a betegek száma/millió fő oszlopot nézzük, akkor úgy tűnik, hogy mi vagyunk a legkedvezőbb helyzetben, mivel a magyarországi adat a legalacsonyabb.  Ha a halálozás/megbetegedések oszlopot nézzük akkor már a magyar adat a legrosszabb, tehát az előző oszlop adataival összevetve jelentős ellentmondás látható.

Véleményem szerint a táblázat legfontosabb oszlopa a teszt/millió fő adat. Ez azt mutatja, hogy mely ország tesztelt sokat és melyik keveset. Jól látható, hogy ennél a paraméternél a magyar adat a legkisebb, tehát mi teljesítünk a leggyengébben.

Minden felsorolt ország többet tesztelt nálunk.

Egymillió főre vetítve Csehország háromszor, Ausztria, Németország és Szlovénia négyszer annyi tesztet végzett, mint mi. Ezek az országok - amelyek sok tesztet és ehhez kapcsolódva természetesen sok kontaktkutatást végeztek- a megbetegedések grafikonjaiból láthatóan már túljutottak a járvány tetőpontján, kezelni tudják a helyzetet és fokozatosan újraindíthatják gazdaságukat.

Véleményem szerint a járványkezelésben a kormány az első hibát akkor követte el, amikor nem biztosított időben, megfelelő mennyiségű és minőségű védőeszközt az egészségügyi személyzet és a lakosság számára. A második súlyos hiba az, hogy a kormány nem követte a WHO ajánlását („Tesztelni, tesztelni, tesztelni”), vagyis nem akar sok tesztet végezni.

Úgy tűnik, a kormány nagyobb figyelmet fordít az adófizetők pénzéből finanszírozott propagandára (TV és rádióhirdetésekre), mint a vírus elleni hatékony harcra. Csakhogy a vírus, nem látja a TV-t és nem hallja a rádiót csak kontroll nélkül, egyszerűen fertőz.

Mindennek mi a következménye?

A sok tesztet végző országok normalizálódó helyzetével ellentétben Magyarországon „jelenleg még fokozatosan emelkedik a járványgörbe” és egy elhúzódó járványra készülhetünk, ahol a korlátozó intézkedések megbénítják az országot vagy azok feloldása a járvány felerősödéséhez vezethet.

90632540_219355709149046_3104433671860387840_n.jpg

Fotó: facebook

Az elhúzódó járvány pedig óriási gazdasági károkat okozhat az országnak, melyet a magyar adófizető emberek fognak nyögni és annak árát megfizetni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ha a törzsfőnök elkártyázza a földjeinket, nekünk kell összedobnunk a pénzt, hogy vissza tudja vásárolni, hogy újra elkártyázhassa azt."

Adófizető

Nem akarásnak nyögés a vége Tovább
Kevesebb pénz jut majd a kormányfő hobbijára, bár Orbán Viktor erről nem igazán vesz tudomást

Kevesebb pénz jut majd a kormányfő hobbijára, bár Orbán Viktor erről nem igazán vesz tudomást

Fenekestől felforgatta a nemzetközi sport világát a koronavírus-járvány, de ami itthon történik ezen a területen, szinte példa nélküli. A kormányfőnek ugyanis annyira fontos a sporton keresztül népszerűsítenie a politikáját, hogy igyekszik a súlyos gazdasági következmények hatásaitól mentesíteni a teljes magyar sportéletet. Pedig úgy tűnik, minden ágazatnak meg kell hoznia szükséges áldozatokat annak érdekében, hogy a magyar gazdaság mielőbb talpra állhasson, és Orbán Viktor szándékai ellenére valószínűleg a sport sem lehet ez alól kivétel.

civilhetes_11.jpg

Fotó: Civilhetes

Bő három év múlva a világ egyik legjelentősebb sporteseményének ad otthont Budapest, 2023 augusztusában ugyanis itt rendezik az atlétikai világbajnokságot. Néhány hete még úgy gondolták a kormány illetékesei, hogy egyedül az új, ellenzéki budapesti városvezetés akadályozhatja meg az igen nívós sportesemény hazai megrendezését, ám kemény alkudozások után a főváros zöld utat adott a szükséges beruházásoknak.

Most azonban úgy tűnik, a koronavírus keményebb ellenfél, mint az ellenzéki városvezetés, hiszen egyrészt a teljes versenynaptár felborult, így lényegében minden fontos világverseny (az atlétikai vb-t a foci eb-t és az olimpiát is beleértve)legalább egyéves csúszásba kerül. Ez azonban a kisebbik baj, hiszen ilyenre már volt példa a sporttörténetben, azonban most úgy kell biztosítani a kormányzati forrásokat, hogy lényegében minden ország gazdasága recesszióra számít a következő költségvetési periódusban.

civilhetes1_1.jpg

Fotó: Civilhetes

Orbán Viktor azonban láthatóan nem aggódik, hiszen a sportőrült miniszterelnök inkább megsarcolja az önkormányzatokat és a bankokat megszorít a közszférában, esetleg elhalaszt néhány kevésbé fontosnak ítélt beruházást, de a közönség és tőkeerős szponzorok nélkül maradt sportegyesületeket nem hagyja az út szélén. Elsősorban a focira fókuszál, hiszen az nem lehet, hogy a NER kedvenc csapatai pénzhiány miatt szélnek eresszék azokat a külföldi és hazai játékosokat, akik milliós fizetésekért nem kergetik most sem egymást, sem a labdát az állami milliárdokból felhúzott stadionokban.

Most azonban nagyon más a helyzet, hiszen olyan váláság elé nézünk, melyhez hasonló nagyon régen rázta meg az országot és a világot.

Orbán jól tudja, hogy kenyeret és cirkuszt kell adnia a népnek, főként a koronavírus után, hiszen a sűrűn sorjázó tavaszi sporteseményekhez szokott szurkolók most 4-5 éve játszott meccsek ismétléseit nézhetik a különböző sportcsatornákon. Ez mégsem lehet indok arra, hogy a sportegyesületeket továbbra is lélegeztető gépen tartsa az állam, miközben nincs egy épkézláb ötlete arra, miként segítse a nagy bajba kerülő kis- és középvállalkozásokat. Naponta több ezer ember veszti el az állását, de a kormány inkább azzal van elfoglalva, hogy újabb TAO-s forrásokat biztosítson a sportklubok számára.

Magyarországon a sport szent dolog, és erre nagyon rájátszik a kormányfő. Sokak csak legyintettek a gombamód szaporodó focistadionok és sportcsarnokok láttán, hiszen úgy gondolták, ha hasít a gazdaság, jusson több a sportnak is. Most azonban nagyon más a helyzet, hiszen olyan váláság elé nézünk, melyhez hasonló nagyon régen rázta meg az országot és a világot.

magyarnarancs_1.jpg

Fotó: magyarnarancs.hu

Ha valaki úgy tesz, mintha neki nem kellene áldozatot hoznia a gazdasági nehézségekből való kilábalás érdekében, az lehet aranylábú focista, világklasszis úszó vagy kézilabdázó, nemzetközileg elismert edző, nem lesz népszerű a jövőben itthon sem. Ez az intelem nem a kiváló sportembereknek szól, hanem olyan politikusoknak, akik nem látják be, hogy a közös bajból csak együttes erővel juthatunk ki. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha együtt ültünk a kenuban, amikor a sodrás vitt bennünket, akkor üljünk együtt akkor is, amikor a sodrás ellen kell evezni!”

Kevesebb pénz jut majd a kormányfő hobbijára, bár Orbán Viktor erről nem igazán vesz tudomást Tovább
Kormányzati járványkommunikáció: Játék a szavakkal, játék a számokkal

Kormányzati járványkommunikáció: Játék a szavakkal, játék a számokkal

Még nem tudhatjuk, milyen politikai hatása lesz a mostani rendkívüli helyzetnek, de az egyértelmű, hogy a szavak mellett számokkal igyekszik majd alátámasztani az Orbán-kormány saját intézkedései helyességét. Bármilyen szomorú, a koronavírus-járvány idején is az a legfontosabb a politikusok számára, hogy tőkét kovácsoljanak a kiélezett helyzetekből, ezért minden eszközt bedobnak annak érdekében, hogy meggyőzzék a közvéleményt saját igazukról. A számok azonban most nem arról árulkodnak, hogy a kormány nemzetközi összehasonlításban jól reagált a kihívásokra.

24_hu_112.jpg

Fótó: 24.hu

Legutóbbi számában interjút közölt a HVG Dézsi Csaba András győri orvos-polgármesterrel. Az újságíró rákérdezett a koronavírussal megfertőződött politikusnál, hogy szerinte elegendő tesztet végeznek-e a hatóságok. Dézsi, mint orvos (és nem politikus) azt válaszolta, szerinte rendben van az, hogy nem végeznek minden fertőzöttel érintkezésbe lépett személyen tesztet, elég, ha karanténra kötelezik őket.

Bár a győri polgármestert nem sorolják a központi utasítások feltétlen végrehajtói közé, de az interjú többi kérdésére adott válaszaiban is felmondta a központi direktívákat. A pártfegyelmet most épp a rendkívüli helyzetre való hivatkozással tartják be olyan fideszes politikusok is, akik számára engedélyezett, hogy néha kilépjenek a kormányzati fősodorból. Pedig épp a legfontosabb ügyekben kellene most némi szakmai ellensúlyt képezni a kommunikációs zsonglőrködésekkel szemben.

A tesztelések számának mesterségesen alacsonyan tartása is egy ilyen kardinális kérdés, mégis kevesen veszik a bátorságot, hogy megkérdőjelezzék a kormány gyakorlatát. És itt nem csupán arról van szó, hogy nem végezték el a győri polgármester közvetlen környezetébe tartozó 25 ember mindegyikén a tesztet, hanem arról, hogy nem csupán a fertőzötteket, az egyértelmű tünetekkel jelentkezőket, illetve a velük közvetlen kontaktusba kerülőket kéne vizsgálni.

Így ugyanis mindig csak futnak az események után a szakemberek, a megelőzésre viszont szinte semmi remény nem marad. Ha ugyanis tesztelnének olyan közösségekben is, ahol nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy fertőződött néhány tagjuk, a tünetmentes, de hordozó személyeket ki lehetne emelni ezekből a csoportokból. A vírus ugyanis azért jelent nagy veszélyt főleg az idős emberekre, mert a tünetek nem, vagy csak enyhe formában jelentkeznek a megfelelő immunitással rendelkező személyeken, akik később idősebbekkel is érintkezhetnek.

Az igazoltan fertőzöttek száma azonban így is elég magasnak mondható hazánkban, hiszen közel másfél ezer ember szervezetében mutatták ki a vírus jelenlétét. A járvány húsvét hétfőig 109 áldozatot szedett Magyarországon, ami a legrosszabb halálozási arány a régiónkban. Nem kell matematika professzornak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, a 7,2-es halálozási arány azért ilyen magas, mert kevés tesztet végeznek, így az igazoltan fertőzöttek számát mesterségesen alacsonyan tartják. A halálozási mutatókat azonban nem lehet befolyásolni, így hiába nyugtatjuk magunkat azzal, hogy máshol több a fertőzött, a halálozási arány nálunk is a kelet-európai átlaghoz közelít.

Azért nehéz ész érvekkel, szakmai magyarázatokkal ellenszegülni a kormány akaratának, mert a számok manipulálása mindennél fontosabbnak tűnik a rezsim számára. Az egészségügyi intézmények vezetőire nehezedő nyomás már odáig jutott, hogy Kásler miniszter ki is rúgott két igazgatót, mert az adatszolgáltatásban hibáztak. Nem tudjuk, pontosan mi volt a vétkük, de a rapid leváltások elég egyértelmű üzenetek azok számára, akik esetleg akadékoskodni szeretnének a közeljövőben szakmai érvekre hivatkozva.

hirado.jpg

Fotó: hirado.hu

A kormány tehát a saját elképzelései szerint szeretné a számadatokat alakítani, ami elég veszélyes játék. Ha ugyanis nem szembesülünk a járvány pillanatnyi állapotával, ha bizonyos számadatok alacsonyan vagy magasan tartása fontosabb szempont, mint a helyzet részletes feltárása, akkor mindenki rosszul jár. A koronavírus ugyanis nem egy lesajnált ellenzéki csoportocska, melyet törvényekkel, manipulációval háttérbe lehet szorítani, hanem egy pusztító gépezet, amit csak pontos előrejelzésekkel, szakszerű védekezéssel lehet megfékezni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a pocok pusztítja a termést, ne dicsekedj azzal, hogy lelőttél 10 üregi nyulat!”

Kormányzati járványkommunikáció: Játék a szavakkal, játék a számokkal Tovább