Régóta tudjuk, hogy Orbán Viktor környezetében csak néhányan engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy olykor beszóljanak a rendszernek. Ilyen az egykor szebb napokat megélt showman, Fábry Sándor, aki most is kicsit odapiszkált a Fidesznek. Egy nyilatkozatában a napokban épp azt magyarázta, hogy az önkormányzati választások kudarca jelezte a kormánypárt számára, politikusaiknak kicsit vissza kéne venniük az arcukból. Ezúttal nem értünk egyet a humoristával, mert szerintünk nem kicsit, hanem nagyon vissza kéne vennie a Fidesznek. A vasárnapi megismételt választások eredményei fényében ez nem is kérdés.

Fotó: Alfahir.hu

Jászberényben érvényesült az Isztambul-hatás. A török nagyvárosban ugyanis azért söpörték el végleg az útból a választók Erdogan emberét, mert a török elnök kavarásai hatására meg kellett ismételni a kormánypárt által elbukott első szavazást, akárcsak a Jászság fővárosában. Végül Isztambulban és Jászberényben is sokkal nagyobb arányban győzött az ellenzék a második körben, mint az elsőben, így a fiaskó még kínosabb lett a török elnök, illetve Orbán Viktor számára.

A vasárnapi megismételt voksolások egyébként is azt a tendenciát erősítették, hogy az október 13-i önkormányzati választás meglepő végeredménye egy folyamat kezdetét jelezte. A Fidesz ugyanis most még rosszabbul szerepelt, mint egy hónappal ezelőtt, igaz, a 10 településen megismételt erőfelmérő nem nevezhető reprezentatív mutatónak. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a kormánypárt finoman szólva se heverte ki azt a sokkot, amit Budapest és 10 megyei jogú város elvesztése okozott számára október 13-án.

                       Fotó: 24.hu

Eleve elhibázott volt a kampány az önkormányzati választás előtt, amit még az is fokozott, hogy rosszul mérte fel a kormányzati propagandaközpont a Borkai-botrány hatásait. A korábban az ellenzék soraiban nagy hatásfokkal pusztító lakájmédia eszköztára meglehetően szegényes volt, és kimerült abban, hogy alkalmatlannak bélyegezték az ellenfelek jelöltjeit, illetve migránsok betelepítésével riogatták a polgárokat abban az esetben, ha nem fideszes vezetőt választanak a településük élére. Emellett megtiltották a jelöltjeiknek, hogy nyilvános vitára álljanak ki kihívóikkal, amit utólag Tarlós István is hibának nevezett a saját kampányában.

Továbbra a migrációval kapcsolatos hírek áradnak a közmédiából, a KESMA nevű médiakolhoz csatolt lapjai pedig utána rúgnak azoknak a polgármestereknek, akik elhódították tőlük a korábban kormánypárti irányítású településeket, illetve ajnározzák Orbán Viktor külpolitikáját, ami lényegében abból áll, hogy lépten-nyomon betart az EU-nak, ugyanakkor boldogan ölel magához olyan autokratákat, mint Putyin vagy Erdogan.

A Fidesz egy olyan elaggott birodalmi lépegetőhöz hasonlított az utóbbi hónapokban, amely csípőből lő mindenre, ami elé kerül, és néha próbál rátaposni azokra, akik igyekeznek leteríteni ezt a hatalmas pusztító gépezetet. Most úgy tűnik, szinte senkit sem sikerült elpusztítania ebben az esztelen lövöldözésben a Fidesznek, ám a nagy lépegető többször megbotlott az elé helyezett akadályokban. Finom kis kritikai elszólások jelezték a kormánypárt háza tájáról, belül is érzékelik már, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a mentalitással, vagyis a régi módszerekkel és szlogenekkel már nem lehet választást nyerni Magyarországon.

Ami pedig ennél is aggasztóbb a kormánypártiak számára, hogy tanácstalan a Fidesz belső körei is, hiszen Orbán Viktor semmi új ötlettel nem hozakodott elő attól eltekintve, hogy végre meghozta a már rég elkerülhetetlen döntést: Borkai Zsoltnak távoznia kell Győr éléről. A miniszterelnöknek kell legjobban tudnia, hogy pártját csak a sikerek, a folyamatos térnyerés, a párthoz kötődő oligarchák folyamatos etetése tarthatja egyben. Ha már nem csak Fábry Sándor piszkál oda a Fidesznek, hogy vissza lehetne venni a nagy arcból, hanem mások is morogni kezdenek, akkor gyors erjedési folyamat indulhat be, és erre rámehet a 2022-es országgyűlési választás is.

A Fidesznek tehát új ellenségekre, megújuló médiára, kevésbé szájbarágós propagandára volna szüksége, ám egyelőre a régi mechanizmusok határozzák meg a párt és a kormány működését. Továbbra a migrációval kapcsolatos hírek áradnak a közmédiából, a KESMA nevű médiakolhoz csatolt lapjai pedig utána rúgnak azoknak a polgármestereknek, akik elhódították tőlük a korábban kormánypárti irányítású településeket, illetve ajnározzák Orbán Viktor külpolitikáját, ami lényegében abból áll, hogy lépten-nyomon betart az EU-nak, ugyanakkor boldogan ölel magához olyan autokratákat, mint Putyin vagy Erdogan.

Fotó: index.hu

E politikai farkasvakság miatt persze fájjon a kormányhívők feje, ugyanakkor az is egy lényeges kérdés ma Magyarországon, hogy egy realitásérzékét elvesztett, csak az egyszemélyi vezetésben hívő kormánypárt mennyi ideig maradhat kormányzóképes erő? Ha ugyanis továbbra is a parlamenti kétharmad logikája szerint mennek a dolgok hazánkban, akkor olyan törvények, sőt alkotmánymódosítások születhetnek meg a közeljövőben, melyek nyíltan szembe mennek a választópolgárok akaratával és érdekeivel. Ezt egyelőre csak azok a fideszesek akadályozhatják meg, akik egyelőre csak morgolódnak. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha túl sokszor dobod a lándzsádat egy fa törzsébe, jól megtanulsz lándzsát hajítani, de a fa rövidesen ki fog dőlni.”