Az idei esztendő bővelkedett olyan elképesztő momentumokban, melyek hallatán bárgyú arccal kérdeztük egymástól, hogy most akkor melyik kontinensen is vagyunk? Esetleg, hogy ébren vagyunk, vagy álmodunk? Ha éppen nem volt mellettünk senki, akkor ránéztünk az óránkra, és azon tépelődtünk, hogy vajon tényleg a 21. század elején járunk-e, vagy az óránk jár rosszul. Szóval, jó lesz, ha gyorsan bemutatjuk 2015. legnagyobb politikai őrületeit, aztán gyorsan elfelejtjük ezt az esztendőt.
Fotó: hvg.hu
1. Adjanak pisimintát az iskolás gyerekek a politikusok és az újságírók! Amikor a Fidesz éppen attól szenvedett, hogy nem talált megfelelő ellenséget magának, akit látványos keretek között (egy kis plakátkampány, nemzeti konzultáció, vezető száron vezetés stb.) legyőzhet, akkor állt elő a párt jolly jokere azzal az ötlettel, hogy védjék meg a magyar polgárokat a drogmaffiától. Nos, Kocsis Máté abszurd ötlete, hogy sárga folyadékkal teli kémcsövekkel rohangáljanak a pedagógusok az iskolák folyosóin, valamint, hogy rábizonyítsa az ellenzéki újságírókra, hogy csak beszívva képesek rosszat írni a kormányról, nem aratott osztatlan sikert. Látva a heves ellenállást, és a Fidesz népszerűségének további rohamos csökkenését, leállt az úgynevezett pisiprojekt, de meg kell jegyeznünk, hogy Kocsis Mátét nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen letenne arról, hogy megszerezze néhány kisiskolás és renitens újságíró vizeletmintáját, úgyhogy figyelem, nagyon nézze meg mindenki, hol könnyít magán!
2. Keményen dolgozó magyar emberek. Szerencsére ez az ötlet is olyan gyorsan elhalt, mint Kocsis Máté drogtesztes őrülete. Ennek a bullshitnek Rogán Antal volt az elindítója, ő keverte ugyanis bele minden egyes mondatába a keményen dolgozó magyar embereket, mintha tudná, hogy miről beszél. Ez a jelző egyébként a a brit tory-któl átvett kifejezés, ám annyira ironikus volt hallani fideszes politikusok szájából, hogy a kormányzati kommunikációs stáb rövidesen törölte a sajátjai szótárából. A keményen dolgozó magyarok ugyanis azt látták, hogy ők megszakadnak a munkában, mégis azok jutnak előre, akik nyalakodnak, dörgölőznek, furakodnak előre.
3. Meg kell fontolni a halálbüntetés visszaállítását. Ezt a projektet maga a miniszterelnök indította útjára, és ő maga is zárta le, amikor látta, hogy kimutatható eredményt nem ért el vele, ugyanakkor szinte az összes uniós miniszterelnök összeráncolta a homlokát egy ilyen finoman szólva is népszerűséghajhász kijelentés hallatán. Orbán Viktor jellegzetes pávatáncával körbejárta az évtizedek óta elvetett halálbüntetés visszaállításának lehetőségét, majd amikor jött egy új lehetőség (lásd: menekültválság), hagyta az egész halálbüntetést a fenébe.
Fotó: csepel.hu
4. Megtámadták Magyarországot. Annyi támadást a török hódoltság idején sem ért meg Magyarország, mint az idén. Kezdték az amerikaiak a kitiltási botrányukkal, aztán a norvégok, mert nem akarták a kormányra bízni a támogatásuk milliárdjainak szétosztását, majd jöttek a menekültek, akik ellen már kerítést is építtetett a kormány, mégis aláírást kellett gyűjteni a befogadási kvóta ellen, végül megtámadták szegény Kovács Ákost a gaz német multik, akik nem akarták tovább támogatni az énekest a nőkre tett dehonesztáló kijelentései miatt. Szerencsére ezek a szlogenek csak néhány napra kerültek be a közbeszédbe, de így is csoda, hogy ennyi támadás után még áll ez e pici ország!
5. Erősíteni kell a nemzeti burzsoáziát. A kormányzati kommunikáció egyik legnagyobb kihívása, hogyan adja el a keményen dolgozó magyar embereknek, miért nemzeti érdek tönkretenni a korábbi kormányzati kedvenc Simicska Lajost, miért létkérdés Mészáros Lőrincnek újabb és újabb kormányzati megbízásokat adni, miért logikus állami kölcsönt adni Andy Vajnának ahhoz, hogy megvásároljon egy kereskedelmi televíziót, és miért jó nekünk magyaroknak, ha a miniszterelnök veje zsíros önkormányzati projektek kedvezményezettje. Az év vége felé elfogadták azt a törvényt is a kormányzati többség képviselő, mely lehetővé teszi, hogy akár politikusok közeli hozzátartozói is indulhassanak a kormányzati és önkormányzati tendereken. Az egész év azzal telt, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. A trafikmutyitól a földmutyin át egészen a lila ködbe burkolózó brókerbotrányokig azt látjuk ugyanis, hogy míg egyeseknek szinte minden megengedett ebben az országban, addig másokra keményen lesújtanak akkor is, amikor semmi mást nem akart, mint a saját szakmáját gyakorolni, illetve kis megtakarított pénzecskéjét biztos helyen tudni. Ebben az esztendőben megtudtuk, hogy sem a pénzünk, sem a szeretteink, sem mi magunk nem vagyunk biztonságban, ha nem vallhatjuk magunkat az uralkodó elit tagjának. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy egész nap a sátradban ülsz, és a szellemeket hívod segítségül, a kapzsi sápadtarcúak eljönnek, és elviszik még a sátrat is a fejed fölül.”
Frédi és Béni
