Újra bebizonyosodott, hogy Magyarországon a foci mindenek fölött áll. Orbán Viktor kedvenc hobbijának köszönhetően olyan nyitási tervet prezentált a kormány, melynek csúcspontjaként nálunk lehet majd a legtöbb nézője a hazánkban rendezett EB mérkőzéseknek. Péntek reggel azt is bejelentette a kormányfő, hogy a meccsekre mindenki elmehet, aki oltási igazolvánnyal rendelkezik.

Fotó: hvg.hu

Nem kellett sokat kockáztatnia annak, aki meg akarta tippelni, lehetnek-e majd nézők a Puskás Arénában a labdarúgó Európa-bajnoki mérkőzések idején. Természetesen igen, sőt a cél az, hogy Budapesten legyenek legtöbben a lelátókon a 12 rendező város közül. Ezt még a Magyar labdarúgó Szövetség szóvivője jelentette be csütörtökön, amit péntek reggel Orbán Viktor még megfejelt azzal, hogy a hazai meccsekre beengednek mindenkit, aki regisztrált, beoltanak, és rendelkezik védettségi igazolvánnyal.

Magyarul, focimeccset kapnak ajándékba azok, akik jól viselkedtek, és az elvárásoknak megfelelve időben oltakoztak. Más kérdés, hogy sokakat nem érdekelnek az EB mérkőzései azok közül, akik megfelelnek a kritériumoknak és azok között is, akik nem. Ha pedig mégis kíváncsi lennének a kívül rekedtek arra, miként kergetik a bőrt a fiúk a zöld gyepen, megnézhetik a tévében, mert a meccsnézést nem kötik sem a nyitáshoz, sem a védettségi igazolványhoz.

Ezúttal is úgy emlegeti a beoltottak számát, mint egy sztahanovista munkás, aki bejelenti, hogy a jövő héten eléri az ötödik ötéves tervben kitűzött normát.

Sokkal fontosabb kérdés az, hogy a focimániás miniszterelnök hogyan alakította a futball EB meccseihez a nyitási tervet. A módszer roppant egyszerű: ne a fertőzöttségi és halálozási statisztikákat nézd, hanem az oltásszámot, és ennek növekedése arányában lazíts a szabályokon. A járványügyi szakemberek hiába mondják naponta kétszer, hogy e két adatsorban egyelőre elég kevés az átfedés, a kormány emberei ragaszkodnak hozzá, hogy lényegében csak az oltási adatok fényében döntsenek a korlátozások fokozatos feloldásáról.

Ez egyrészt azt a látszatot kelti, hogy a kormánynak egy igen karakteres víziója van a nyitásról, másrészt arra ösztönzi a még mindig nem regisztráltakat, hogy előbb-utóbb adassák be maguknak az oltást. Nem mellékesen Orbán az EB mérkőzésre való belépés jutalmát is belengette, amit valószínűleg újabb kiváltságok követnek, így a védettségi igazolvány egyre fontosabb lesz minden magyar számára, ha moziba, koncertre, strandra vagy étterembe akar menni a korlátozások megszűnte után.

Fotó: Szegedi Tudományegyetem

A gond ezzel az, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a járvány valódi ismérveit. Egyrészt visszaküldik az iskolába a diákokat és tanárokat úgy, hogy a gyerekek nincsenek beoltva a tanárok többsége pedig csak az első „szurit” kapta meg. Másrészt Orbán bejelentette, hogy április 19-én, 3,5 millió beoltottnál újabb lazításra lehet készülni. Ezúttal is úgy emlegeti a beoltottak számát, mint egy sztahanovista munkás, aki bejelenti, hogy a jövő héten eléri az ötödik ötéves tervben kitűzött normát.

Persze, Orbánt nem csupán a focimeccsek közeledte hajtja, hanem az a mérhetetlen elkeseredettség és türelmetlenség is, amit a társadalom részéről érzékel. Mindenki nagyon szeretné már nyitást, sőt biztosan sokan szeretnének már futballmeccsekre is járni, de már megint azt tapasztaljuk a kormány részéről, mint egy évvel ezelőtt, amikor Orbán Viktor egy hónappal előre napra pontosan megmondta a járvány tetőzésének időpontját, mert valamiért számára fontos volt, hogy pont május 3-a legyen ez a dátum. Meg is lett az eredménye.

Fotó: nepszava.hu

Most is az a helyzet, hogy nincs az a Szlávik János, aki pontosan meg tudná mondani akár egy hétre előre, mikor lehet indokolt egy nagyobb lazítás elrendelése. Orbán Viktor azonban igyekszik határozottságot és céltudatosságot tükrözni, így következetesen az oltási adatokhoz köti a következő lépéseket. Márpedig ezeket elég jól ki lehet számolni akár hetekre előre, hiszen látható, mennyien regisztráltak, és tudható, mennyi oltóanyag áll rendelkezésre. A fertőzések száma és halálozási mutatók azonban messze nem jósolhatók meg ilyen pontosan. Talán ezért tartják úgy a dakoták, hogy: „A karámban könnyű megszámolni a lovakat, de ha kihajtod őket a prérire, már csak kapkodod a fejedet.”

Hosszú ideig tartott, de a kormány kommunikációs csapata végül kialakította azt új stratégiát, mellyel a Fidesz ráfordulhat 2022-es választások kampányára. Erre azért volt szükség, mert a koronavírus-járvány miatt semmi értelme nem volt továbbra is Soros Györggyel és a migránsokkal riogatni a magyar népet. Az új irányvonal szerint csak egy masszív, nagy tapasztalatokkal rendelkező politikai erőnek van esélye hatékonyan védekezni a járvány ellen, ezért az az ország érdeke, hogy Orbán Viktor és csapata megtartsa a hatalmát. Igen ám, de ezt a rátermettséget most kéne bizonyítani.

Fotó: civilhetes.hu

Dolgoztasson profikkal, és akkor a vesztett helyzetből is győztesen tud kijönni! Ez a mottója Orbán Viktornak, mióta hatalomra került 2010-ben. A magyar miniszterelnök körül sündörgő kommunikációs szakemberek néhány megingástól eltekintve valóban minden helyzetből kihozták a legtöbbet eddig, de a járvány keltette bizonytalanság az ő teljesítményükre is rányomta a bélyegét. Érezhető volt, hogy nehezen engedték el a migránsozó, sorosozó sorvezetőt, amely ugyan nagyon jól egyben tartotta a Fidesz szavazótáborát, ám a koronavírus pusztítását látva az embereket már nem igazán érdekelték ezek a témák.

A kommunikációs csapat dolgát nehezítette, hogy a kormány tagjai finoman szólva sem álltak a helyzet magaslatán, amikor új vezérszólamok után kellett nézniük. Maga Orbán Viktor se tudott használható iránymutatással szolgálni, hiszen számára sokkal fontosabb volt külföldi csatáit megvívni az Európai Néppárttal, illetve az Európai Parlamenttel. A magyar jogállamiságról szóló nemzetközi vita tehát nem igazán kedvezett a belpolitikai pozíciók erősítésének, de mivel lényegében a kormány teljesen elszakadt egykori szövetségeseitől, a kérdést lezártnak tekinti.

Így aztán most már Orbán Viktornak van ideje és energiája az egy év múlva esedékes parlamenti választásokra koncentrálni. Olyan üzenetet szeretne küldeni a választópolgároknak, mellyel egyértelművé teszi, hogy az eddigi irányvonal folytatása az ország számára létkérdés. Az elhibázott járványkezelés és a kórházakban kialakult kritikus helyzet miatt lényegében cenzúrát vezetett be a kormány az egészségügy területén, ugyanakkor hihetetlen dinamikával sulykolja a sikerpropagandát ami egy másik területre tereli a figyelmet. A hatalmas mennyiségű vakcinamegrendeléseknek köszönhetően ugyanis az oltások tekintetében az ország a világ élmezőnyébe került, így már csak az a kérdés, hogy ennek gyümölcsét mikor arathatja le a kormány.

A lakosság átoltottsága tehát a kulcsa annak, mikor esnek vissza látványosan a járványügyi adatok. Ezt nem kétli senki, hiszen lényegében a világ összes országában ezt az utat járják, ám épp ezért furcsa, hogy a kormány azzal kampányol, ami a kötelessége. A magyar kormány az úgynevezett vakcinaháború megnyerését tartja a legfontosabbnak, így tudja kampányeszközzé tenni a vírus elleni védekezést. Ennek lényege, hogy fel kell gyorsítani a szakmai engedélyeztetési eljárásokat, így lényegében a világ minden tájáról beszerezhetők lettek a különböző vakcinák, és így lépéselőnybe lehetett kerülni más országokkal szemben.

Orbán Viktor számára többek között azért volt fontos, hogy minél előbb engedélyezzék az orosz és kínai oltóanyagot Magyarországon, mert így komoly üzleti lehetőséghez juttatta keleti szövetségeseit.

Igen ám, de épp ez a rohamtempó váltott ki bizalmatlanságot sok magyar polgárból. Az Orbán-kormány ugyanis olyan nyíltan kampányolt az orosz és kínai oltóanyagok mellett, hogy az már gyanút ébresztett sokakban. Az a szemlélet, mely szerint a legfontosabb, hogy oltakozzunk, és mellékes hogy mivel tesszük ezt, minimum két kérdést vetett fel. Egyrészt, hogy mi értelme van egyáltalán az engedélyeztetési procedúrának uniós és tagállami szinten, ha úgyis a politikusok döntik el, mely vakcinákat használhatjuk? Másrészt, hogy más uniós országok miért ódzkodnak annyira az orosz és a kínai vakcináktól?

A kormány tudatosan bagatellizálja azt a tényt, hogy ha valaki elkötelezi magát egy vakcina mellett, annak a jövőre nézve is komoly következményei lehetnek. A lehetséges mellékhatások és hatásosság időtartamának tekintetében ismertek a különbségek, de azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az első oltástól kezdve „márkafüggők” leszünk, vagyis onnantól kezdve nagy valószínűséggel csak azzal az oltóanyaggal kezelhetnek bennünket, melyet először beadtak nekünk. Ezért fontos a gyártóknak, hogy betörjenek minél több piacra, hiszen az oltások sora itt nem áll meg, így ez egy hosszú távú üzlet minden cég számára. Orbán Viktor számára többek között azért volt fontos, hogy minél előbb engedélyezzék az orosz és kínai oltóanyagot Magyarországon, mert így komoly üzleti lehetőséghez juttatta keleti szövetségeseit.

Fotó: mandiner.hu

A magyar társadalom többsége azonban továbbra is bizalmatlan a kínai és orosz termékekkel szemben, ugyanakkor meglepő módon az EU támogatottsága nálunk az egyik legnagyobb az unió országai közül. Fontos szempont az is, hogy a keleti vakcinákat még sok nyugati országban nem engedélyezték, ezért az orosz vagy kínai oltásról szóló igazolás birtokában kétséges, hogy átléphetjük-e a jövőben a nyugati országhatárokat. Ennek tudatában jogos a felvetés, hogy nem volt-e elhamarkodott hatalmas tételeket rendelni keletről, amikor a kormány ismerhette a magyar polgárok fenntartásait ezekkel az oltóanyagokkal szemben? Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azért mert megtetszett egy mokaszin, ne rendelj a szomszédodnak egyből hármat, mert nem biztos, hogy ugyanaz a lábméretetek.”

Itt van április első napja, a bolondozások ideje. Csak egy napig képzeljük el, milyenek lenne az életünk, ha a politikusok néha őszintén beszélnének! Szürreális képzelgésünk eredményét az alábbiakban olvashatják azzal a megjegyzéssel, hogy ettől még nem veszítettük el a realitásérzékünket.  Azt azért reméljük, hogy egyszer a feje tetejéről a talpára áll ezt a világ.

Fotó: index.hu

Orbán Viktor: Ha már az oltakozásnál tartunk: Soha nem fogják megtudni, valójában milyen vakcinát adtak be nekem!

Mészáros Lőrinc: Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom.

Szijjártó Péter: Elnézést kérek Thaiföld minden polgártól, hogy megfertőztem néhányukat, amikor gyönyörű országukba látogattam.

Varga Judit: Magyarországon tényleg sérülnek a jogállamiság kritériumai, és ezért vannak is rossz éjszakáim.

Szájer József: Azért volt rajtam tréningruha, mert ebben könnyebb az ereszcsatornán lemászni.

Pintér Sándor: Nem örülök annak, hogy a rendvédelmi dolgozókat előbb oltották be, mint a pedagógusokat.

Rogán Antal: Igen, valamivel szerényebb nászajándékot is adhattam volna a harmadik feleségemnek.

Novák Katalin: Nagyon sajnálom Dobrev Klárát, hogy megbetegedett, és innen kívánok neki minél gyorsabb gyógyulást.

Varga Mihály: A magyar költségvetés legfőbb baja, hogy azoknak a megsegítésére fordítja a legtöbb forrást, akik közel állnak a kormányhoz, és nem azokéra, akiknek igazán fontos lenne az állami segítség a járvány idején.

Demeter Szilárd: Hiába mondtam, hogy nem kell több ingatlan, még a Hajógyári szigetet is nekem akarták adni.

Parragh László: Elismerem, hogy szeretem a luxust, de legalább őszinte vagyok.

Palkovics László: Az alapítványi formába kényszerített egyetemeket lényegében megszállta a Fidesz.

Fotó: index.hu

Kásler Miklós: A koronavírus-járvány csúcspontján az egészségügyért felelős miniszter ne egy király csontvázának összelegózásával legyen elfoglalva.

Ha tényleg kínai vakcinával oltották be Orbán Viktort, akkor vajon utazhat-e olyan nyugati országokba, melyekben nem engedélyezték a Sinopharm koronavírus elleni oltóanyagát? Ha a tanárok megkapják az első oltásukat a húsvéti ünnepek környékén, vajon annyira védettek lesznek a vírus ellen, hogy ismét közvetlen kontaktusba kerülhetnek egymással és a diákjaikkal? Ez csak két kérdés a sok közül, melyeket mindenképpen meg kéne válaszolnia a kormánynak. Illúzióink ne legyenek, a nehéz kérdésekre szinte soha nem reagál érdemben az Orbán-kormány.

Fotó: hirnavigator.hu

„Müller Cecília tisztifőorvos úgy döntött, hogy az operatív törzs vezetői most már oltassák be magukat. Ez velem is megtörtént. Azóta már itt vagyok a Karmelita kolostorban és dolgozom. Láthatják, kutya bajom. Önök se féljenek" - mondta a miniszterelnök a Facebook-ra feltöltött videójában február végén. Miután kormánya rendületlenül kampányolt az utóbbi hónapokban a kínai oltóanyag mellett, nem meglepő, hogy Orbán Viktor lett a „Sinopharm arca”, így biztatva minden kormánypárti és ellenzéki érzelmű embert arról, hogy nem kell tartaniuk a keleti vakcinától.

Igen ám, csakhogy a jövőnk szempontjából nagyon nem mindegy, hogy melyik vakcina mellett kötelezzük el magunkat. Magyarországon ugyan szinte minden elérhető oltóanyagot engedélyeznek a hivatalos szervek, de ez nem mondható el az EU tagországainak többségéről, és az Egyesült Államokról sem. Az Európai Parlament épp a héten döntött arról, hogy várhatóan júniusra bevezetik az unió területén az úgynevezett zöld igazolványt, amelynek célja, hogy a koronavírus-járvány idején is biztonságosan és szabadon utazhassunk az Európai Unióban. Az igazolvány tartalmazná, hogy birtokosát beoltották-e már a koronavírus ellen, rendelkezik-e negatív koronavírus-teszttel, és átesett-e korábban koronavírus-fertőzésen.

A részletek kidolgozására tehát még várni kell, ám számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos vakcinákat nem fogadnak el Európa több országában, illetve az USA-ban. Orbán Viktornak bizonyára nem lesz problémája ebből, de azok a magyarok, akik például nyugati utazást terveznek a közeljövőben joggal ódzkodnak a kínai és orosz vakcináktól, hiszen ezek egyelőre nem elfogadottak sok országban. Többek közt ezzel is magyarázható, hogy főleg a fiatalabb generációk körében továbbra is meglehetően nagy az elutasítottsága a keleti gyártmányú oltóanyagoknak.

Teljesen abszurd helyzetek alakulhatnak ki egy ilyen korlátozás esetében, hiszen elképzelhető, hogy egy baráti társaság vagy egy család esetében néhányan fel tudnak mutatni védettséget igazoló dokumentumot, mások viszont nem.

Másik fontos kérdés, hogy miért kapják meg ilyen későn a védőoltást a pedagógusok? A fertőzésveszélynek eddig is igen jelentősen kitett óvodai és iskolai dolgozók beoltását közvetlenül az előtt hajtják végre, mielőtt újra megnyitnák az oktatási intézmények egy részét. Ezzel az a gond, hogy addig csak az első oltás adható be, így védettségük messze nem éri el a kívánt szintet addig, amíg ismét személyesen találkoznak egymással és tanítványaikkal.

A pedagógusok visszasorolása az oltási sorrendben egyébként is sok indulatot váltott ki szülőkből és tanárokból egyaránt. A szakszervezetek hetek át hiába követelték a pedagógusok soron kívüli beoltását, végül a kormány úgy kommunikálta a lépést, mintha rendkívüli gesztust gyakorolna a tanárok felé. A Fidesz értékrendjét kiválóan reprezentáló huzavona végül egy olyan félmegoldással zárult, amivel egyik fél sem elégedett. Ha a pedagógusokat mondjuk a katonák és rendőrök elé sorolták volna, mostanra kialakult volna náluk is a majdnem teljes védettség, így komolyabb fenntartások nélkül térhetne vissza az iskolákba diák és tanár egyaránt.

Az is egy fontos kérdés, amelyet Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora lebegtetett be a napokban. „Úgy tudom, hogy a nyitás elsősorban ott képzelhető el, ahol a védettség már kialakult. Tehát azok a személyek lehetnek majd szabadon, illetve ülhetnek ki egy viszonylag lazán kialakított kávézók teraszán, akiket már beoltottak vagy akik már átestek a fertőzésen” – nyilatkozta az RTL Klub híradójának a szakember. Mivel Merkely a Fidesz kommunikációjának előre tolt helyőrségének számít, erős a gyanúnk, hogy ez azt jelenti, hogy a nyitás előnyei nagyrészt csak azok számára lesz elérhető, akik rendelkeznek valamiféle igazolással vagy a betegségen való átesésükről vagy a felvett oltásról.

Ez rossz hír nem csak azoknak, akik egyelőre semmiféle védettséget igazoló dokumentumot nem tudnak felmutatni, hanem a vendéglősöknek is. A védettséget ugyanis egyelőre csak a lakosságnak mintegy ötöde tudja igazolni, de ők is főként a lakosság inaktív részéből kerülnek ki. Az oltást ugyanis nagyrészt idős embereknek adták be, illetve olyanoknak, akiket munkájuk az egészségügyhöz köti. Előbbiek eddig se arról voltak ismertek, hogy éttermekbe, kávézókba jártak, utóbbiaknak pedig most éppen sokkal fontosabb dolguk van, mint a vendéglátóhelyeket járni.

Azok között viszont, akiket különböző okoknál fogva nem oltottak be sokan vannak olyanok, akik nagyon szeretnének végre beülni valahová egy kávéra, netán egy fröccsre. Ők jellemzően a fiatalabb generáció soraiból kerülnek ki, és nélkülük nehezen képzelhető el a vendéglátóhelyek sikeres újraindítása. Az is egy érdekes kérdés, hogy kik fogják ellenőrizni a vendégek dokumentumait? A pincérek, felbérelt biztonsági emberek, esetleg járőröző rendőrök vagy katonák? Teljesen abszurd helyzetek alakulhatnak ki egy ilyen korlátozás esetében, hiszen elképzelhető, hogy egy baráti társaság vagy egy család esetében néhányan fel tudnak mutatni védettséget igazoló dokumentumot, mások viszont nem.

Fotó: portfolio.hu

Merkely egyébként némileg ellentmondott a kormánynak is. Szerinte ugyanis jó cél a két és fél millió vakcina mielőbbi beadása, de teljes biztonságban akkor lenne mindenki, ha ötmillió embert sikerülne beoltani. A kormány a két és félmilliós adatot annak alátámasztására irányozta elő, hogy a nyitás előfeltétele ennek a szintnek az elérése. Bár Orbán Viktor néhány napja még azt nyilatkozta, hogy lényegében a lottó nyerőszámainak ismeretével érne fel, ha valaki megjósolná a járvány végét, most mégis dátumokra és rendelkezésekre lebontott újranyitási tervvel állt elő a kormánya. Hogy ezt mire alapozza az oltási arányok tervezett teljesítésén kívül, nem tudni. De ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha nem látod a távolban az ellenséget, úgy is felfoghatod, hogy az elmenekült.”

Komoly külpolitikai vákuumba kerülhet Magyarország azok után, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok is mindinkább bekeményít Oroszországgal és Kínával szemben. A diplomáciában is mesteri szintre fejlesztett magyar pávatánc lényege ugyanis az, hogy amíg a nyugati szövetségektől biztos hátországot, addig a keleti barátoktól politikai és gazdasági előnyöket remélünk. Ennek a kettős játéknak vethetnek véget az emberi jogok sorozatos megsértése miatt bevezetett szankciók, melyekkel Brüsszel és Washington jelezni szeretné, nem minden szempontot írnak felül a gazdasági érdekek.

Fotó: index.hu

„Nincsenek kapcsolatok Moszkva és az Európai Unió között, Brüsszel az egyoldalú lépéseivel megsemmisítette őket” - jelentette ki kedden Pekingben Szergej Lavrov, miután tárgyalt Vang Ji kínai kollégájával. Az orosz külügyminiszter ismert sarkos megfogalmazásairól, de ezúttal nincs okunk kételkedni abban, hogy mind Kínával, mind Oroszországgal mélypontra süllyedtek az EU diplomáciai kapcsolatai. A feszült helyzetért persze nem elsősorban az uniós politika felelős, hiszen Moszkva és Peking is régóta provokálta a nyugat-európai államokat, és Joe Biden elnökké válásával az Egyesült Államok sem kezeli olyan rugalmasan az emberi jogok megsértését, mint azt tette Donald Trump idején.

Kínának elsősorban az ujgurok ellen elkövetett bűnöket, míg Oroszországnak a legismertebb ellenzéki, Alekszej Navalnij sokadik letartóztatását, elítélését és egy ismeretlen helyen lévő munkatáborba való száműzését vetik szemére. A két keleti nagyhatalom külpolitikai stratégiája sokban hasonlít egymásra, Kína és Oroszország ugyanis épp úgy virágzó gazdasági együttműködést kínál a nyugati országoknak cserébe azért, hogy elnézzenek oldalra, ha ízlésüknek nem megfelelő bánásmódot látnak etnikai vagy politikai kisebbségekkel szemben.

Ez a megközelítés sokáig megfelelt több európai vezető számára, de közülük is kiemelkedik Orbán Viktor, aki ellenzéki politikusként még tüntetett Tibet függetlenségéért, miniszterelnökként azonban már vígan parolázott a kínai kommunista diktatúra magas rangú vezetőivel. Orbán az oroszokat is bírálta még 2010-es hatalomra kerülése előtt, később azonban Vlagyimir Putyin legmegbízhatóbb támogatója lett az uniós miniszterelnökök közül.

A magyar diplomácia az utóbbi években kifelé az oroszok és kínaiak számára kedves unióellenes szólamokat kommunikálta, a döntéshozó testületekben azonban rendszerint megszavazta a két országot elítélő nyilatkozatokat és szankciókat, így mindenki azt kapta a magyaroktól, ami igazán fontos volt számára.

Ez lókupec szemlélet azonban aligha alkalmazható a jövőben az EU és a két keleti nagyhatalom viszonyában, ugyanis – akár teszik, akár nem – a kiélezett külpolitikai helyzetben kevés mozgástér jut az olyan ügyeskedő politikusoknak, mint Orbán Viktor. A magyar kormányfő és hű külügyminisztere (aki egy kiemelt külkereskedelmi attaséként járja a világot) most kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a szövetség, melynek tagjai vagyunk, most jól összebalhézott két legfontosabb külső támogatójukkal. Szijjártó Péter nem véletlenül borult ki azon, hogy az EU szankciókkal sújtotta Kínát, és a maga részéről magamutogató és káros lépésnek titulálta a lépést.

Ne legyenek kétségeink, ez az izmozás a két különböző pólusú politikai rendszerek között nem pusztán a kínai átnevelő táborokról és egy kellemetlenkedő ellenzéki vezető eltávolításáról szól. A járvány miatt előállt új gazdasági kihívások kényszerítik a feleket arra, hogy feladják eddigi egyezkedő politikájukat. Egyrészt a vakcinagyártásban rejlő hatalmas potenciál dönthet arról, kik jöhetnek ki úgy ebből a helyzetből, hogy szükségből kovácsolnak erényt, másrészt a válság erősen átrendezi majd a gazdasági erőviszonyokat, így jobb, ha már most mindenki megteszi tétjeit, amivel a jövőben szeretne beszállni az ujjáépítésbe.

Ebben a nagy világpolitikai játszmában persze mind Orbán Viktor és Szijjártó Péter is jelentéktelen figurák a sakktáblán, ám a magyar állampolgárok számára nagyon nem mindegy, hogyan próbál ebből a vákuumból kiszabadulni a kormány. Ha azt vesszük alapul, hogy az utóbbi 10 évben az Orbán-kormány gyakorlatilag csak szapulta az EU-t, viszont még óvatosan se kritizálta Putyin hibrid diktatúráját és Kína kommunista rezsimjét, a közép-ázsiai országok kiskirályaihoz pedig kifejezetten baráti viszony kötötte, akkor fel van adva a lecke a Fidesz kommunikációs stratégának.

Mostantól ugyanis már nem lehet következmények nélkül eljátszani a kettős ügynök szerepét. A magyar diplomácia az utóbbi években kifelé az oroszok és kínaiak számára kedves unióellenes szólamokat kommunikálta, a döntéshozó testületekben azonban rendszerint megszavazta a két országot elítélő nyilatkozatokat és szankciókat, így mindenki azt kapta a magyaroktól, ami igazán fontos volt számára.

Fotó: MTI/EPA

Ha azonban állandósul a konfliktus az oroszokkal és a kínaiakkal, akkor az EU országainak is össze kell zárniuk, vagyis nem tolerálják többé Brüsszelben sem a kiszólásokat, melyekről eddig is tudták, hogy csak gesztusok a keleti vezetők felé. Ha az Európai Unióban blokkolják az üzletelést kelet felé, az nagy érvágás lehet az Orbán-rezsim számára, hiszen a kínai és orosz kapcsolat kvázi B tervként szolgált a magyar kormány számára, amennyiben teljesen elmérgesedik a viszony az uniós vezetőkkel, és esetleg életbe léptetik a jogállami mechanizmust, amelynek most már nincs túl sok akadálya. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki gyakran cserélgeti a barátait, az csak úgy kaphat elismerést bárkitől is, ha a saját vállát veregeti.”

A kormány igyekszik határozottnak mutatkozni, ugyanakkor érződik a kétségbeesés a hivatalos nyilatkozatok szövegeiben. Maga a miniszterelnök is azzal hárít el minden ellenzéki kritikát, hogy politikai ellenfelei vakcinaellenesek, ezért nem akarhatnak jót a magyar polgároknak. Ez a kijelentés egyrészt önmagában nem igaz, másrészt hiányzik az Orbán kommunikációjára régewbben oly jellemző víziók felvázolása. Most üt vissza az a gyakorlat, hogy az utóbbi ciklusokban se választási-, se kormányprogramja nem volt a Fidesznek.

Fotó: portfolio.hu

Ha azt látják a választók, hogy az egymással korábban sokat marakodó ellenzék összezár, akkor hosszú idő után lehet esélye arra, hogy legyőzze a Fideszt. A közös ellenség mindig nagy összetartó erő, ugyanakkor folyik a pozícióharc is az ellenzéki pártok között, hiszen az előválasztáson lényegében a 2022-es voksolás főpróbáját tartják. Közben persze mindkét oldalon erősen koncentrálnak a koronavírus elleni harcra, és igyekeznek a felelősséget áttolni a másik térfelére. Az ellenzék főként a későn meghozott döntéseket, a rossz járványügyi statisztikákat veti a kormány szemére, cserébe viszont megkapják azt, hogy felelőtlenek, mert az védőoltások ellen kampányolnak.

Mára szinte teljesen egyértelművé vált, hogy a koronavírus-járvány lesz a központi témája a 2022-es parlamenti választás kampányának. Talán ez a helyzet rákényszeríti a kormányt arra, hogy ezúttal ne azzal intézze el a választási programját, hogy azt mondja: Folytatjuk! Egy meglehetően durva egészségügyi krízishelyzet igencsak ellentmondásos kezelése után ugyanis valami épkézláb stratégiával kell előállni, és annak bizony nem lenne jó üzenete, ha a mostani folyamatok folytatását ígérné programjában a kormánypárt. Főleg a gazdasági kilábalás ügyében kellene valami épkézláb tervvel előállnia a kormánynak, ugyanis a koronavírust akkor lehet legyőzöttnek tekinteni, ha az általa okozott költségvetési problémákat megoldják.

Tavaly még az első hullám idején napra pontosan megmondta, mikor éri el a csúcsot a járvány. Más kérdés, hogy akkor is tévedett.

Ehhez azonban hosszú idő kell. Már egyértelmű, hogy túl optimista volt a Fidesz stratégáinak az úgynevezett visszapattanás elmélete, mely szerint a járvány elmúltával hirtelen minden gazdasági mutató visszaugrik olyan magara, mint ahol egy évvel ezelőtt álltak. Most egyszerre két krízissel kéne megbirkóznia a kormánynak, egy egészségügyivel és egy gazdaságival, ám nagyon valószínű, hogy ez utóbbi jóval a járvány elmúltával is komoly gondot fog okozni a nemzetgazdaságnak.

Ezért kellene már a kampány jegyében egy racionális, megvalósítható, de ugyanakkor sok reménnyel kecsegtető gazdasági újjáépítési tervet letennie az asztalra Orbán Viktor kormányának. Ehelyett azon ironizál a kormányfő, hogy aki meg tudja mondani, mikor lesz vége a járványnak, az jó eséllyel nyerne a lottón is. Teljesen meglepő az a tanácstalanság, ahogy Orbán áll most a dolgokhoz, hiszen az ő víziói táplálták a reményt saját szavazóbázisában a legnehezebb időben is. Tavaly még az első hullám idején napra pontosan megmondta, mikor éri el a csúcsot a járvány. Más kérdés, hogy akkor is tévedett.

Fotó: hirado.hu

Ma minden reményét a vakcinákba helyezi, ami egyrészt persze érthető, ugyanakkor kiábrándító lehet számára, hogy az általa favorizált kínai és orosz oltóanyagoktól továbbra is ódzkodnak az emberek. A gazdaság megmentéséről pedig inkább szónokol, tűzet olt, de érdemi tervet még nem mutatott fel arra, miként kívánja megsegíteni azokat, akik a járvány miatt vesztették el a munkájukat. Az államadósság közben csak nő, és nem igazán látszik, hogyan lehetne másként forrásokat bevonni, mint hitelfelvételből. A feladat tehát hatalmas, aminél csak a tét nagyobb, hiszen a kudarc a politikai hatalom elvesztéséhez is vezethet. Mert, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha a pöcegödör szélén ülsz, ne azon morfondírozz, hogy belecsúszhatsz, hanem minél előbb könnyíts magadon!”

A kormány járvány elleni védekezése (vagy annak elmaradása) tökéletesen beigazolta, hogy azok az ellentmondást nem tűrő módszerek, melyek a normál politikai közéletben eredményre vezettek, egy ilyen kiélezett helyzetben csődöt mondanak. Az pedig, hogy melléfogások tömkelege után se hajlandó még egy finom utalást tenni a kormányzati kommunikáció arra, hogy tévedtek fontos kérdésekben, egészen abszurddá teszi a párbeszédet a hatalom és a polgárok között. Nyilvánvaló, hogy a tévedhetetlenség mítoszának feladása egy évvel a választások előtt nagy kockázatokkal járnak a Fidesz részéről, ám a nyilvánvaló mellébeszélés komoly hitelességvesztéssel jár.

Fotó: nepszava.hu

Talán most a szerencse se mentheti meg a magyar kormányt attól, hogy szembesülnie kelljen rossz döntéseinek következményeivel. Ha ugyanis ilyen meredeken emelkednek a fertőzési számok, és a kórházakban ápolt koronavírusos betegek száma eléri a 10 ezer főt, akkor már nehéz lesz megmagyarázni, miért hoztak ilyen későn újabb szigorító intézkedéseket az illetékesek. Hetekkel ezelőtt egyértelművé vált ugyanis, hogy berobban a járvány, a brit mutánssal megtámogatott harmadik hullám ellen pedig már nem elegendőek a tavaly novemberben meghozott korlátozó intézkedések.

Tudjuk jól, hogy Orbán Viktornak nagyon elege van abból, hogy kormányának továbbra is a rossz híreket kell szállítania, de tudomásul kellene végre vennie, hogy a koronavírus-járvány egy olyan ellenség, melyet nem ő hozott létre, ezáltal nem is győzheti le úgy, ahogy azt előre eltervezte. A március első hétvégéjén kialakult oltási káosz és a 8-ától bevezetett online oktatás anomáliái arról tanúskodtak, hogy a szervezettségére és központosításaira oly büszke kormány egy év alatt nem tudta gatyába rázni azokat a rendszereket, melyek a helyzet kezelésében kulcsszerepet játszanak.

Ha legalább egy fél éve maradna a kormánynak arra, hogy saját vállát veregethesse, mennyire hatékonyan küzdött a járvány ellen, akkor tényleg jó eséllyel húzná be a 2022-es választást is.

A Fidesz a 2022-es parlamenti választás kampányát főként arra szeretné alapozni, hogy bebizonyítsa, egy ilyen kiélezett helyzetben csak egy szervezett, többször kipróbált és jól teljesítő kormány képes helyes döntéseket hozni, hatásosan kezelni a váratlan eseményeket. Ezt semmiképpen nem lehet elmondani a megosztott és sok politikai akaratot egy kényszerházasságban egyesítő ellenzékről, ezért, ha a Fidesz jól kezeli a mostani helyzetet, nincs más dolga, mint újra besétálni a célvonalon, ahogy ezt 2010 óta már háromszor megtette.

Csakhogy komoly veszélyt jelent ez a stratégia, ha mégsem mennek olyan patent módon a dolgok, ahogy azt Orbán Viktor kitalálta. Minél gyorsabban szeretnék legyűrni a járványt a kormányoldal szereplői, ami nem csak azért fontos számukra, mert így életeket mentenének meg, és nem omolna össze teljesen a gazdaság, hanem azért is, mert így kevésbé lennének emlékezetesek a védekezés közben elkövetett hibák. Ha legalább egy fél éve maradna a kormánynak arra, hogy saját vállát veregethesse, mennyire hatékonyan küzdött a járvány ellen, akkor tényleg jó eséllyel húzná be a 2022-es választást is.

        Fotó: privatbankar.hu

Csakhogy a felpörgetett oltakozás és az új korlátozó intézkedések ellenére se látszik még a veszélyhelyzet vége, ráadásul komoly gazdasági károkkal kell számolni, ami erősen korlátozhatja a választásokkor oly hatékony osztogatás mértékét. Sok függ az ellenzéktől is, amelynek a nyílt ellenségeskedés rengeteget árthat, hiszen ezzel erősíti a Fidesz narratíváját, mely szerint egy masszív politikai erő sokkal hatékonyabb ilyen válságos időkben, mint egy marakodó társaság, amelyet egyedül Orbán Viktor utálata tart össze. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vendégeket fogadtok, felejtsetek el minden korábbi korábbi sérelmet, mert a látogatók egy veszekedő családnak még az ajándékot se adják át.”

Nem az volt a kérdés, hogy a Fidesz elhagyja-e a néppárti politikai közösséget, hanem az, hogy mikor. Egy olyan pártcsaládból írta ki magát néhány év alatt a magyar kormánypárt, melynek 10-15 éve még megbecsült és fontos tagja volt. A hosszúra nyúlt válás nem tett jót sem az európai kereszténydemokraták közösségének, sem a Fidesznek, de most mindkét fél megnyugodhat kicsit, hiszen az utóvédharcok elültével elkezdhetnek építkezni, és új szövetségek után nézni.

Fotó: 24.hu

A Fidesz szerint az Európai Néppárt (EPP) ment keresztül változásokon, így lényegében az hagyta el a Fideszt, és nem fordítva. Ez körülbelül olyan szemlélet, mint amikor az autópályán a forgalommal szemben száguldó autós dudál a többiekre, mert meg van győződve arról, hogy ő közlekedik szabályosan. Valószínűleg a magyar kormánypárt prominensei is csak azért beszélnek ilyen butaságokat, hogy a Fidesz híveit nyugtassák meg az elkerülhetetlen szakítást követően. Orbán Viktor támogatóinak nagy része ugyanis nem örül annak, hogy a kormányfő szakított az Európai Parlament legnagyobb frakciójával, és várhatóan az EPP-ből is távozik a Fidesz.

A nagyobbik magyar kormánypárt továbbra is a hagyományos kereszténydemokrata, konzervatív értékeket és családképet képviseli, illetve őrzi – jelentette ki Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Azért ez a kijelentés meglehetősen visszásan hangzik az európai kereszténydemokrata politikusok számára azt követően, hogy Orbán Viktor meglehetősen szoros viszonyt épített ki több szélsőjobboldali párt vezetőivel, sőt lényegében velük kampányolt a legutóbbi uniós választások előtt. Az se nagyon melengette meg a néppárti frakció tagjainak szívét, amikor Szájer József egy meleg partiról félig meztelenül próbált elmenekülni, miután a belga rendőrök a járvány kellős közepén rajtaütöttek egy közel húsz fős társaságon.

Most van még idő egy új politikai szövetségi rendszerve integrálódni, esetleg megerősíteni a teljes kívülállás imázsát.

Elég egyértelmű, hogy már régóta csak fügefa levélként használta a keresztény értékek hangoztatását a Fidesz, amely nyakig merült a korrupcióba és különböző magánéleti botrányokba idehaza, nemzetközi szinten pedig az EU egyik legfőbb kritikusának számít. Ugyanakkor igen baráti viszonyt épített ki a kínai, orosz, török, azeri és üzbég vezetőkkel, akik nem igazán vádolhatók azzal, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat, illetve hogy az Európai Unió szövetségesei lennének. Orbán Viktor pávatáncából ezért leginkább a Fidesz profitált, hiszen az unión belül a legnagyobb politikai erőhöz tartozott, így a belső vitákban annak ellenére voltak szövetségesei, hogy a többség nem értett egyet a magyar párt politikájával.

Ez a védettség szűnt meg most végérvényesen, ami a látszat ellenére nem a Fidesz döntése volt. Orbán Viktor ugyanis előremenekült azzal, hogy pártját kiléptette a néppárti frakcióból, hiszen az alapszabály megváltoztatása után egyértelmű volt, hogy a Fideszt kizárták volna. Ez megalázó lett volna Orbán számára, ugyanakkor nem akart túl későn szakítani egykori szövetségeseivel. Egy év múlva ugyanis parlamenti választások lesznek Magyarországon, és amennyiben még hónapokig tartott volna a háborúskodás a néppártiakkal, nem tett volna jót a kormánypárt hazai kampányának. Most van még idő egy új politikai szövetségi rendszerve integrálódni, esetleg megerősíteni a teljes kívülállás imázsát.

De ki jöhet szóba, mint potenciális szövetséges a Fidesz számára? Természetesen azok a szélsőjobbos pártok, melyekkel korábban is kacérkodott Orbán. Itt elsősorban Matteo Salvini Északi Ligája jöhetne szóba, de ő most sem az olasz belpolitikában, sem az Európai Parlamentben nem képvisel jelentősebb erőt, így annak ellenére sem valószínű, hogy csatlakozik hozzá, hogy a szélsőjobbos politikus már nyíltan meghívta a sajátjai közé. Szóba jöhet még a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában nevű frakció az EP-ben, mely egyrészt szintén nem rendelkezik túl erős képviselettel, másrészt a lengyel testvérárt a Jog és Igazságosság (PiS) mögött csak másodhegedűsök lennének a fideszesek.

Fotó: nyugat.hu

Nem egyszerű tehát Orbán Viktor és pártja helyzete, hiszen jórészt saját akaratán kívül a körön kívül került. A Fidesz politikusai most elvesztették meghatározó pozícióikat az EP fontos testületeiben, és amennyiben csak egy fajsúlytalan frakcióhoz tudnak csatlakozni, nem is szerezhetnek új helyeket. Orbánnak ugyanakkor be kell látnia, megbukott az a törekvése, hogy a maga képére formálja az Európai Néppártot. Miután folyamatos vitában volt az utóbbi években saját pártcsaládjának meghatározó politikusaival, mindenki tudja róla, hogy egy meglehetősen öntörvényű, ugyanakkor ravasz és bosszúálló személyiség. Ilyen emberekkel mindig óvatosak a politika porondján, mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha beengeded a rókát a tyúkólba, ott nem a tyúkokra fog vadászni, hanem a kakasokra.”

Lassan minden magas tisztséget betöltő fideszes politikus megkapja a védőoltást, és többségük demonstratív módon a kínai vakcinát választja. Nem is lenne ezzel gond, hiszen saját akaratukból választották a Sinopharm-vakcinát, de az oltóanyag körüli vitáknak olyan politikai töltete van, ami messze túlmutat a közegészségügyi kérdéseken. Ezen túl a kormányzati járványkommunikáció belevisz egy kis migránsozást és nyugatellenességet a saját kampányába.

            Fotó: portfolio.hu

Olyan kormányzati sikerként könyvelik el a Fidesz kommunikációjában az orosz és a kínai vakcinamegállapodásokat, mintha ezáltal Magyarország minden járvánnyal kapcsolatos problémáját megoldotta volna ez a két szerződés. Közben persze azt harsogja a kormányhoz közeli médiabirodalom, hogy az Európai Unió járványkezelési stratégiája lassú és körülményes, bezzeg a mi ügyes kormányunk lecsapott az abszolút megbízható keleti gyártmányokra.

Úgy tűnik, a vakcinakommunikáció már nyomokban sem tartalmaz szakmaiságot, sokkal inkább tükrözi a kormány ideológiai irányultságát. Ennek lényege az, hogy a jobboldali sajtó az egekig magasztalja az orosz Szputnyikot és a kínai Sinopharmot, a nyugati gyártmányú vakcinákról pedig többnyire annyi mondanivalója van, hogy késik a szállításuk. Emellett a baloldali és liberális sajtó kérdőjeleket fogalmaz meg a két keleti gyártmányú oltóanyaggal kapcsolatban, a többi vakcina kapcsán pedig inkább pozitívan nyilatkozik, mint kritikusan.

Orbán Viktor személyes példájával igyekszik meggyőzni a magyarokat arról, hogy nincs mitől tartaniuk, ha a kínai vakcinát választják, ugyanakkor azt éri el, hogy a vele nem szimpatizálók véletlenül sem kérik majd a Sinopharmot.

Tényleg az az ember érzése, hogy közvélemény-kutatás helyett elég annyit megvizsgálni, hányan hajlandók kínai vagy orosz anyaggal oltakozni, mert akkor meg is tudjuk, hogy mekkora a Fidesz jelenlegi támogatottsága. Egyre nyilvánvalóbb ugyanakkor, hogy az ellenzéki érzelmű választópolgárok éppen a nyílt és sokszor erőltetett kormányzati propaganda hatására lesznek óvatosak, és ragaszkodnak ahhoz, hogy nyugati országokban gyártott oltóanyaggal kezeljék őket.

Igen, a 10 éve fennálló kelet-nyugat szembenállás csapódik le a magyar társadalmon a koronavírus-járvány elleni védekezés kommunikációjában is. A magyar kormány egyszerűen nem állja meg, hogy a sok tekintetben szövetségesnek, sőt mintának tartott keleti rezsimeket propagálja még egy ilyen helyzetben is, ugyanakkor a lehető legtöbbször csapjon oda az Európai Uniónak. Orbán Viktor személyes példájával igyekszik meggyőzni a magyarokat arról, hogy nincs mitől tartaniuk, ha a kínai vakcinát választják, ugyanakkor azt éri el, hogy a vele nem szimpatizálók véletlenül sem kérik majd a Sinopharmot.

Pedig a baj közös, és csak akkor szűnik meg, ha elérjük a nyájimmunitást. Ehhez még nagyon sok embert kell beoltani, így az oltóanyagok körüli ideológiai vita finoman szólva sem segíti a közös ügyet. Közben persze a kormány egy kis migránsozással is megspékelte a saját kommunikációját. Miután látványosan romlani kezdtek a járványügyi adatok, a kormányfőnek valamit reagálnia kellett a folyamatokra, és nem állta meg, hogy oda ne szúrjon a fekete kontinensnek, ahonnan a legtöbb menekült érkezik Európa déli határaihoz.

Fotó: Magyar Nemzet

Orbán ugyanis új korlátozó intézkedéseket nem lebegtetett be, de a határokon való szigorítást elképzelhetőnek tart. Azt mondta, hogy találkozott olyanokkal, akik egzotikus utazásokhoz szükséges vakcinára jelentkeztek, de most, hogy megjelentek az afrikai mutánsok, nem lehet kiengedni az embereket ezekbe az országokba, hogy ránk hozzák az afrikai mutációkat. Ismét az a fajta kommunikáció ez, mely szerint nálunk minden rendben lenne, ha mások be nem hurcolnák a bajokat az országba. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy négert látsz futni a prérin, nem azt jelenti, hogy Afrikában vagy, hanem, hogy megszökött a gazdájától.”

Újabb teljesen felesleges nemzeti konzultáció zajlik napjainkban, de legalább nem kerül olyan sokba, mint a korábbiak. A mostani kérdések is némileg irányított válaszokra ösztökélik a polgárokat, de mivel csak online hirdették meg a konzultációt, ezúttal a válaszadók aránya várhatóan fiatalabb generáció irányába tolódik el. Abban azonban biztos hasonlítani fog ez a felmérés a korábbiakhoz, hogy a kormány a saját céljaira fogja használni a végeredményt, bárhogy is válaszolnak majd az emberek.

Fotó: telex.hu

Sokat foglalkoztunk eddig a nemzeti konzultációk céljaival, hiszen az Orbán-kormány ezt az eszközt tudja a legkomplexebb módon a saját érdekében felhasználni. Már a megnevezés is elég sokatmondó, hiszen nem is nemzeti, és nem is konzultál, legfeljebb felmér. Igazából a valódi társadalmi párbeszédet próbálja imitálni, amit lényegében teljesen kiölt a mindennapokból a kormányzat az utóbbi 10 évben.

A mostani konzultáció egy kritikus szituációban azt a célt szolgálja, hogy a kormány az emberek akaratára tudjon hivatkozni, bármit is tesz a járvány elleni védekezésben. Az „egyesek szerint” és a „vannak akik szerint” kezdetű mondatokat jól ismerjük a korábbi konzultációs ívekről, de most nem olyan egyértelmű, hogy a kormány milyen irányba kívánja terelni a válaszadókat a válaszokban.

Ilyen értelemben tényleg azt gondolhatnánk, hogy bele szólhatunk abba, hogy miként alakuljanak a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések. Igen ám, csakhogy nem nekünk kéne megválaszolni olyan szakmai kérdéseket, mint például: „...a rendezvények, koncertek, fesztiválok, illetve sportesemények látogatását meg kell engedni azoknak, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek. Mások szerint ezeket az eseményeket nem szabad megrendezni vagy látogathatóvá tenni, amíg a járvány véget nem ér.”

Nagyon valószínű például, hogy a viszonylag alacsony oltási kedvet azzal élénkítenék, hogy oltási igazolványt bocsátanak ki, és ezek birtokosai előnyöket élveznek majd azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ilyennel.

A polgár gondolhat az ilyen és hasonló dilemmákról akármit, a döntéseket mégis át kell adnia azoknak a járványügyi szakértőknek, akik a politikusoknál és az egyszerű polgároknál sokkal jobban tudják, mikor érdemes lazítani a korlátozásokon. Ha tehát azt kérdezték volna tőlünk, hogy egyetért-e azzal, hogy egy szakmai testület döntsön a korlátozások feloldásáról, megtartásáról vagy szigorításáról, akkor máris lenne egy pontja a konzultációnak, aminek van haszna. Ha ugyanis a választópolgárok rábízzák a döntést a szakma képviselőire, akkor a felelősséget is olyanok viselik, akiknek ezt fel kell vállalniuk.

A választópolgár viszont csak a vágyai és saját elvei szerint tud állást foglalni ezekben a kérdésekben, és ezekre nagy felelőtlenség lenne rábízni a járvány elleni védekezés stratégiáját. Mint már többször leírtuk, a járvány elleni küzdelem nagyon is valós problémákat vet fel, és ezek megoldását nem bízhatjuk rá egy kívánságlistára. Márpedig a nemzeti konzultációk azt sugallják, hogy a polgároknak csak kívánniuk kell valamit, a kormány pedig végrehajtja ezeket, ha elegen sorakoztak fel egy-egy óhaj mögé.

Arról még nem is szóltunk, hogy a kormánynak nem erőssége a nemzeti konzultációk eredményeinek publikálása, így jó eséllyel a most feltett hét kérdés mindegyikére olyan választ fog adni, amilyet jónak lát a saját szemszögéből, majd utána arra hivatkozik, hogy az emberek zöme is ezeket szeretné. Nagyon valószínű például, hogy a viszonylag alacsony oltási kedvet azzal élénkítenék, hogy oltási igazolványt bocsátanak ki, és ezek birtokosai előnyöket élveznek majd azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ilyennel.

Fotó: portfolio.hu

Ezt alapozza meg a konzultációs ív második pontja, mely így szól: „Azok, akik beoltatják magukat vagy átestek a betegségen, védettségi igazolványt kapnak. Vannak, akik támogatják, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők felmentést kapjanak egyes korlátozó intézkedések alól. Ön mit gondol erről?” Ez egy meglehetősen aggályos intézkedés lenne, hiszen például lehetővé tenné, hogy az oltáson túlesett polgárok látogassanak bizonyos közintézményeket, melyekből lényegében kitiltanák azokat, akik nem akarják beoltatni magukat. Mindezt azokra hivatkozva tenné meg a kormány, akik visszaküldték a kitöltött konzultációs íveket. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A legvadabb ló is a tenyeredből eszi a szénát, ha megérzi a karám melegét.”

A kormány kaszinótulajdonosokat sem hagyja az út szélén. Miért is tenné, hiszen az ország 11 kaszinójának koncessziótulajdonosai nagyrészt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiemelt káderei, olyanok, mint például Garancsi István, a fehérvári focicsapat tulajdonosa. A magyarázat azonban, amit a kormány fabrikált annak indoklására, miért üzemelhetnek a járvány idején, meglehetősen felháborító, főleg annak fényében, hogy a vendéglátósok lassan teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek, mert három hónapja nem nyithatnak ki.

Fotó: AFP

Február elsején írásbeli kérdéssel fordult a kormányhoz Ungár Péter országgyűlési képviselő. Azt szerette volna megtudni, miért működhetnek zavartalanul az országban a kaszinók, ugyanakkor a hasonló tevékenységet folytató vendéglátóipari egységeknek miért kell zárva tartaniuk? A választ alaposan megrágta a kormány, de február 16-án végre írásban reagáltak az LMP-s képviselő feladványára.

Fónagy János, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára könnyedén átvágta a gordiuszi csomót, hiszen indoklása szerint azért lehetnek nyitva a kaszinók, mert nem minősülnek vendéglátóipari egységnek. Tény, hogy menüt nem kínálnak a kaszinókban, de nehezen lehet elképzelni, hogy a vendégek ne innának valamit a játék közben, vagyis lényegében olyan funkciót tölt be, mint egy bár, vagy kocsma. És ez utóbbiak köztudottan szintén nem nyithatnak ki.

Közben persze a parkolás is ingyenes mindenhol, így a kaszinóba érkező úri közönségnek még erre se kell gondot fordítania.

A fából vaskarika esete tehát ismét fennáll, ha éppen meg kell védeni egy közegészségügyi szempontból teljesen értelmezhetetlen rendelkezést. Lehet persze azzal érvelni, hogy a kaszinók a boltokhoz hasonlóan bezárnak este 7 órakor, de ugyanezt megtennék a vendéglőtulajdonosok is, amennyiben megengednék nekik a nyitást. Fónagy államtitkár esetleg érvelhetett volna azzal is, hogy minden kör után szappanos, alkoholos vízzel lemossák a zsetonokat, vagy hogy a rulettasztalnál a krupiék kesztyűben pörgetnek.

Nem kell hozzá nagy fantázia azonban, hogy megállapítsuk, hogy a NER oligarchák érdekeit és érdekeltségeit akkor is védi a kormány, ha az olykor kínos magyarázkodásra kényszeríti. Nem beszélve arról, hogy a vendégkör sem a létminimum alatt élők köréből kerül ki, úgyhogy akinek pénze van, ezúttal is kiváltságosnak érezheti magát Orbán Viktor országában. Közben persze a parkolás is ingyenes mindenhol, így a kaszinóba érkező úri közönségnek még erre se kell gondot fordítania.

Fotó: 24.hu

Sorolhatnánk az abszurd intézkedéseket, melyek mögött egyértelműen hatalomtechnikai megfontolások állnak a közegészségügyi szempontok helyett, de ezeket már mindenki unásig ismeri. Az Orbán-rendszer működésének logikáját azonban a kaszinók kivételezett helyzete világítja meg legjobban. Eszerint ha pénzed és hatalmad van, még a szükséghelyzetekben is több jog illet meg, míg azokat, akik nem rendelkeznek ilyen kiváltságokkal, a kormány különböző intézkedésekkel még sújtja is. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit szabad Ülő Bikának, nem szabad Sánta Szarvasnak.”