Amikor kormányzati médiabirodalomról beszél az ellenzék, általában a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (röviden KESMA) által tömörített és központilag koordinált több száz sajtóterméket érti e kifejezés alatt. Tény azonban, hogy a legnagyobb agymosást a választók fejében azok a közszolgálati médiumok végzik, melyeket úgymond megszokásból néznek, olvasnak vagy hallgatnak a polgárok. A Fidesz 2010 óta tudatosan küldi legfőbb üzeneteit azokon a csatornákon keresztül, melyeket egyrészt közpénzből tart fenn az állam, másrészt nevében még mindig ott a megtévesztő „közszolgálat” kifejezés.

Fotó: index.hu

Az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) által összefogott közszolgálatinak mondott szerkesztőségek vezetői nem is igazán leplezik, hogy a kormány zsoldjában állnak. Lényegében küldetésüknek tartják, hogy a rájuk bízott eszközökkel és munkatársakkal utat vágjanak a politika bozótjában a kormánynak, az ellenzéket pedig a lehető legtávolabb tartsák a megszólalás, a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Ez eddig is elég aggasztó volt, de a 2022-es parlamenti választás előtt egy évvel, és egy precedens értékű bírósági ítélettel megtámogatva kifejezetten kiábrándító.

Ez utóbbi finoman szólva sem egyezik az Orbán-kormány által hozott médiatörvény szellemiségével, mely kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás célja - többek között - a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás. Ennek alapvető feltétele lenne, hogy a hírműsorokban megfelelő arányban szólaljanak meg kormánypárt és ellenzéki vélemények. A Kúria napokban meghozott, és az MTVA részéről ítélete épp ennek mond ellent.

Nem akarjuk Ádámtól és Évától kezdve bemutatni az M1 hírcsatorna és néhány ellenzéki parlamenti képviselő küzdelmét, mely tulajdonképpen arról szólt, hogy a közszolgálatinak titulált televízió a nevében viselt feladatot ellátva adjon hangot a kormánytól eltérő véleményeknek is, amivel nem a mandátummal rendelkező kormánykritikus politikusok óhaját elégítenék ki, hanem azokét a polgárokét, akik szeretnének adott ügyekben világosan látni. Ha ugyanis egy vitás kérdésben csak az egyik fél véleménye artikulálódik, az annyit tesz, mintha egy bíróság előtt csak az egyik oldal kapna szót.

A stúdióban ülők ugyanis lényegében lehülyézhetik azokat, akik nem értenek egyet velük, és erre ráfoghatják, hogy szóban elhangzott a másik oldal álláspontja is.

Magyarul, a „hallgattassék meg a másik fél is” elve sérül akkor, amikor közpénzből fenntartott médiumok teljesen egyoldalúan tájékoztatják a polgárokat az országban zajló eseményekről. Az MTVA felfogásában az ellenvélemények meglétének említése is elegendő ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen a kormányt képviselő politikusok, szakértők, elemzők (és sokszor riporterek) hosszas okfejtéseivel szemben. A Kúria most ezt a meglehetősen visszás érvelést törvényesítette, így adva alapot arra az MTVA-nak, hogy a jövőben minden következmény nélkül folytathassa ezt a gyakorlatot.

Lényegében most már papírja van arról a közszolgálatinak mondott médiumoknak, hogy negligálhatják a kormányéval szembemenő véleményeket, és amikor megemlítik azt a tényt, hogy vannak olyanok, akik mégsem értenek egyet a központi irányvonallal, azt olyan hangsúllyal és szövegkörnyezetben tehetik meg, amely inkább árt, mint használ a kiegyensúlyozottság elvének. A stúdióban ülők ugyanis lényegében lehülyézhetik azokat, akik nem értenek egyet velük, és erre ráfoghatják, hogy szóban elhangzott a másik oldal álláspontja is.

Ez a felfogás régóta dívik mondjuk a kínai, belorusz vagy a türkmén közszolgálati csatornáknál, de mostantól nálunk is ez lesz a bevett gyakorlat. Eddig legalább kicsit kordában tartották a bírósági verdiktek az MTVA prominenseit, ám mostantól lényegében semmitől sem kell tartaniuk. Ez a Kúria döntésének legfontosabb üzenete, amely szögesen ellentmond a korábban a Fővárosi Törvényszék által meghozott elsőfokú ítélettel, amely nem tartotta elegendőnek a kiegyensúlyozott tájékoztatás szempontjából, ha csak említés szintjén szereznek tudomást a nézők az ellenvéleményekről.

Fotó: 24.hu

Az első fokon meghozott ítélet indoklásából egyértelműen kiderül, hogy az M1 a kormány álláspontját népszerűsítette, amelynek lényege, hogy szerintük az ellenzéki képviselők fenyegetik a közszolgálati tévét. Ezt a beszélgetés alatt folyamatosan fenntartott felirat is erősítette a nézőkben (Az ellenzéki képviselők fenyegetik a közmédiát), aminek egyoldalúságán az se segített volna sokat, ha egy kérdőjelet biggyesztenek a mondat végére. Mert ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha egy apacs rád fogja a puskáját, ne azt kérdezd tőle, hogy bölényre indult-e vadászni.”

A magyar állami hírügynökség cenzúrázta Orbán Viktor nyilatkozatát. Első hallásra furcsának tűnik ez a kijelentés, de nem először fordul elő, hogy az MTI kihagyja az általa cikisnek tűnő részeket a kormányfő szövegeiből. Legutoljára a német Stern magazinban leközölt Orbán-interjú összefoglalójából maradtak ki az inkriminált részek. Pedig nem csupán a válaszokat, de a kérdéseket is érdemes lenne áttanulmányozniuk a magyar polgároknak, mert ilyeneket már legalább 10 éve nem olvashattak a kormányfővel készült hazai interjúkban.

        Fotó: Heti Válasz

Néha nem árt rácsodálkozni, milyen öntudattal rendelkezik a sajtó Európa nyugati felén, mert nálunk kezdik elfelejteni még a szakma képviselői is, hogy bizony a politikus bennünket szolgáló közszereplő, akinek kutya kötelessége olyan kérdésekre is válaszolnia, melyeket nem kapott meg előre, vagy egy olyan szerkesztőség munkatársa teszi fel neki, amelyik nem a kormánya zsoldjában áll. Ha a magyar kormány feje néha megengedné maguknak azt a luxust, hogy válogatás nélkül mindenki rendelkezésére álljon, ha a nyilvánosság tájékoztatása a cél, akkor sűrűbben olvasnánk olyan válaszokat is tőle, mint amilyeneket a német Stern magazin hasábjain olvashatunk.

Vegyük azonban először azokat a részleteket, melyeket a Magyar Távirati Iroda fontosnak vélt kiemelni. Ezek a kormányfő harcos patrióta szellemiségét erősítő mondatok a következőképpen szóltak: "Magyarországon úgy mondjuk, hogy csak akkor lehetsz jó európai, ha jó magyar vagy." Csak egy megjegyzés ehhez: Orbán Viktor megint minden magyarok vezéreként próbálja elmagyarázni a német olvasóknak, miként is gondolkodik nálunk mindenki. Ezt a módszert használja évek óta, és így bújik minden döntése után magyar polgárok milliói mögé.

Egyébként Orbán Viktor maga is meglehetősen szelektíven áll hozzá a kérdéshez, mert amikor az érdekei azt diktálják, ő is egységes fellépést sürget bizonyos kérdésekben, és azt se felejtsük el, hogy Magyarország politikai súlyát főként az adja meg, hogy az EU tagja.

De lássunk egy másik részletet az MTI szemléjéből: "A magyar felfogás szerint Európa szuverén nemzetekből áll össze", de egyes tagországok az európai intézmények megerősítésre törekednek, és egyre több hatáskört adnának át Brüsszelnek. A magyarok ezt a "centralizmust" a történelmi tapasztalataikból adódóan aggodalommal szemlélik.” Csak a pontosítás kedvéért: Magyarország polgárai teljesen különböző módon viszonyulnak az integráció és decentralizáció kérdéseihez. Egyébként Orbán Viktor maga is meglehetősen szelektíven áll hozzá a kérdéshez, mert amikor az érdekei azt diktálják, ő is egységes fellépést sürget bizonyos kérdésekben, és azt se felejtsük el, hogy Magyarország politikai súlyát főként az adja meg, hogy az EU tagja.

De lássuk azokat a kérdéseket, és válaszokat, melyektől Magyarországon már teljesen elszokott a kormányfő: „Mi lenne, ha az egyik gyereke odaállna Önhöz, és bevallaná, hogy homoszexuális?” Erre Orbán Viktor azt felelte, hogy nagy kihívás lenne, de a „drága Isten még nem szembesített bennünket ezzel a kérdéssel. Magától értetődő, hogy a feleségem és én, a hajlamaiktól teljesen függetlenül, mindig jót szeretnénk a gyerekeinket” - adott talányos választ az érzékeny kérésre. Rövid megjegyzés: Mint majd a következő kérdésnél is látni fogjuk, a 90-es évek elején még harcos ateista Orbán Istent hívja segítségül, amikor nehéz dilemma elé állítja az élet. Ez magánemberként érthető, ám kormányfőként elég aggályos.

Fotó: Média1

Az állami hírügynökség összefoglalójából kimaradt az a rész is, amikor arról kérdezték, mi lenne, ha az egyik lányának muszlim lenne a barátja. „Úgy neveltem a gyerekeimet, hogy az életük fontos kérdéseit maguk hozzák meg. És megpróbáltam úgy felvértezni őket ismeretekkel és neveltetéssel, hogy a helyes döntést hozzák meg. Valószínűleg azért megkérdezném: »Jól átgondoltad te ezt?« És ha a válasz »igen« lenne, ott az én feladatom véget érne. A szülők nem élhetik a gyerekeik életét. Valószínűleg azt gondolnám, hogy Isten hozta a döntést. Az ember szereti a gyerekeit, mindegy melyik utat választják” - válaszolta Orbán Viktor. Szóval, ha Isten úgy gondolja, akkor akár felül is írhatjuk a saját magunk által helyesnek vélt irányvonalat, így ha a magánélet szembekerül az általunk hozott törvényekkel, akkor fogjuk rá, hogy mindez Isten akarata. Mert, ahogy egy dakota reklám tartja: „Igyál még egy bögre bölénysört, és fogd rá a nyuszira.”

Szükség van-e a politikusok évértékelő beszédeire? Vajon tényleg célba érnek azok az üzenetek, melyekkel irányítani szeretnék a pártok, kormányok vezetői saját országaik polgárait? Ilyen és hasonló kérdések különös aktualitást kapnak olyan szituációban, mint a mostani. A járványhelyzet ugyanis kérdésessé teszi, hogy egyáltalán érdemes-e megtartani Orbán Viktor idei évértékelőjét. Egy biztos: ha elmarad, azt sokan észre se fogják venni.

Fotó: 24.hu

Idén februárban tartaná Orbán Viktor sorrendeben 23. évértékelőjét. Ez nem pusztán gombócból, de Dunakavics drazséból is sok olyanoknak, akik nem tartoznak a Fidesz és a miniszterelnök rajongótáborához. A járványügyi helyzet miatt idén csak online lehetne megtartani a beszédet, és mivel ennek az eseménynek az a sava-borsa, hogy demonstratív módon felvonul a NER elitje, az egyik legfontosabb funkcióját veszítené el az előadás.

Orbán azonban bő egy évvel a parlamenti választás előtt szeretne megragadni minden alkalmat arra, hogy az ország nyilvánosságához szóljon. Nem mintha nem állna rendelkezésére egy hatalmas kormányzati médiabirodalom, mely mint egy véget nem érő visszhang veri vissza a kormányfő gondolatmeneteit. A péntek reggeli rádiós monológoknak köszönhetően pedig szinte minden héten eljutnak az üzenetei a hívekhez és a politikai ellenfelekhez egyaránt.

Ez az általános sikerpropaganda ellenére sem egy hálás téma most egyetlen kormányfő számára sem a világban, így valószínűleg nem vérzik majd Orbán Viktor szíve, ha nem szokásos közönsége előtt kell beszénie a témáról. 

Az évértékelő azonban egy különleges esemény a Nemzeti Együttműködés Rendszere számára, így a párt felső vezetése és a legfontosabb civil támogatók számára nagy érvágás lenne, ha nem a helyszínen hallgathatnák végig főnökük iránymutatásait. Az online térben nem számítana, ki ül közelebb a vezérhez, kit mutat legtovább a közszolgálatinak csúfolt tévé kamerája, és ki tapsolja vörösebbre a tenyerét egy-egy frappánsnak tartott szónoki fordulatot követően.

Nekünk egyszerű polgároknak így akár teljesen mindegy is lehetne, hogy Orbán Viktor értékel-e az idén, vagy sem, de azért ne vegyük teljesen félvállról a dolgot. Bár általában tudjuk más forrásokból, mit forgat a fejében az ország első embere, de az évértékelőkre mindig tartogatott olyan bejelentéseket, melyek döntő hányada ugyan csak nagyot szólt, de később nem voltak különlegesen fontosak, ám olykor tényleg meghatározó irányvonalakat jelölt ki ezeken az eseményeken.

Sejteni véljük azt, hogy nem pusztán a járványhelyzet alakulása befolyásolja a döntést. Orbánnak most eléggé behatároltak a lehetőségei, ugyanis nem teheti meg azt, hogy javarészt a koronavírus-járvánnyal és annak gazdasági hatásaival foglalkozzon beszédében. Ez az általános sikerpropaganda ellenére sem egy hálás téma most egyetlen kormányfő számára sem a világban, így valószínűleg nem vérzik majd Orbán Viktor szíve, ha nem szokásos közönsége előtt kell beszénie a témáról. 

Fotó: portfolio.hu

Teheti ezt azért is, mert ahogy őt akadályozza a hagyományos kampányolásban a járvány, ez fokozottan érvényes az ellenzékére is. Szinte teljesen az online térbe szorult mindenféle politikai megnyilvánulás, alig vannak sajtótájékoztatók, nyilvános demonstrációk, tüntetések. Az elemzők kíváncsian várják ezért, melyik oldalt érinti érzékenyebben, hogy a hagyományos politikai kampányeszközök háttérbe szorulása melyik fél számára lesz előnyösebb. Mert ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ne kezdjél vágtatni olyan lovon, amelyet még be sem törtél!”

Bréking: Mégis lesz gazdasági évértékelő, méghozzá csütörtökön a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó című rendezvényén. 

Orbán Viktor szokásához híven akkor emeli a tétet, amikor igazán nagy a baj. A kormányfő ugyanis jól tudja, hogy a koronavírus-járvány gazdasági és szociális hatásait még nem is érzékeli kellőképpen a társadalom, de ő egy elővágással mégis új frontot nyitott. A nagy vidéki egyetemek kormányzati bekebelezése ugyanis komoly feszültségeket generál, de egyelőre a vírus miatti korlátozások megakadályozzák az érintetteket abban, hogy komoly tiltakozó akciókat szervezzenek. Ami azonban késik, az általában nem múlik.

Fotó: 24.hu

Az SZFE több hónapos blokádja sem tántorította el az Orbán-kormányt attól, hogy az úgynevezett modellváltás álcája alatt megszállja a felsőoktatási intézmények vezetését. Bár nehezen gyűrte le a színművészeti és filmművészeti oktatási intézmény diákjainak és tanári gárdájának ellenállását, most mégis hatalmas múltú és létszámú vidéki tudományegyetemek bekebelezése kezdett annak reményében, hogy talán itt kisebb ellenállásba ütközik majd, mint az SZFE esetében.

Van a mostani akciónak azonban egy olyan üzenete is, hogy biztosítson barátot és ellenséget arról: a hatalom nem alkuszik, a Fidesz továbbra is keresztülveri az akaratát minden területen. Orbán tehát erődemonstrációnak is szánja a pécsi, debreceni és szegedi tudományegyetemek bedarálását. A kormányfő tudja, hogy most kell lépnie, hiszen a járvány miatt online oktatásra átálló intézményekben az ellenállást most nehéz megszervezni. Ha mégis utcai demonstrációkra kerülne sor, akkor a járványhelyzet miatt meghozott korlátozó intézkedésekre hivatkozva akár meg is lehet bírságolni az elégedetlenkedőket.

Van azonban egy apró momentum, ami arra utal, hogy Orbán Viktor nem teljesen biztos a dolgában. A legértékesebb trófea megszerzését ugyanis egyelőre elhalasztotta. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem (Orbán Viktor egykori Alma Mátere) Magyarország legnagyobb és legrégebbi egyeteme, egyelőre mégsem próbálja közvetlen befolyása alá vonni a kormány. Ennek oka valószínűleg az, hogy egy nagy létszámú budapesti egyetem ellenállásának letörése túl sokba kerülne Orbán Viktornak és a Fidesznek. Az SZFE ellen vívott csata bebizonyította, hogy a fővárosban sokkal könnyebb a fiatalokat és ellenzéki érzelmű szavazókat mozgósítani, mint a vidéki nagyvárosokban, így a kormány védekezni kényszerül az ilyen szituációkban.

Orbán jellemzően nem akar semmit a véletlenre bízni, ezért igyekszik a kádereit bebetonozni nem csupán az egyetemek vezetésébe, de állami intézmények és a fontosabb magáncégek élére is.

Azért ne legyen kétségünk afelől, hogy a kormányfő még a 2022-es parlamenti választás előtt nekirugaszkodik majd az ELTE úgynevezett modellváltásának is. Most azonban azt kell elérnie, hogy az egyetemi szenátusok nagy nyomás alatt meghozott döntéseit kihasználva minél előbb kinevezzék az alapítványi kurátorokat a vidéki oktatási intézmények élére, akik jellemzően a Fidesz belső köreiből kerülnek ki. Így lényegében teljes kontrollt szerez a felsőoktatás fontos intézményei fölött, ami megmarad akkor is, ha netán elveszíti a 2022-es választást. Orbán jellemzően nem akar semmit a véletlenre bízni, ezért igyekszik a kádereit bebetonozni nem csupán az egyetemek vezetésébe, de állami intézmények és a fontosabb magáncégek élére is.

Fotó: index.hu

Orbán jól tudja, hogy nő a társadalomban a feszültség a járványhelyzet miatt meghozott korlátozások miatt is. Teljesen padlóra került a vendéglátóipar és a turizmus, de más szolgáltató szektorokban is komoly a baj. Az ellehetetlenülés szélére sodródott vállalkozások képviselői is mozgalmat indíthatnak érdekeik érvényesítése érdekében, ugyanakkor tavasszal az egyetemek polgárai számára is lehetőség nyílhat az utcai demonstrációkra. Ha ez a két elégedetlenségi hullám egyszerre söpör végig az országon, akkor a Fidesz nagy bajba kerülhet. Hogy ezzel tisztában van-e Orbán Viktor, nem tudjuk, de tény, hogy eddig az ilyen kiélezett helyzetekben általában szerencséje volt. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A szerencse olyan, mint egy macska: Ha a fejénél kapod el, megfojtod, ha a farkánál, kihajíthatod a sátorból.”

Egyre frusztráltabbnak tűnik Orbán Viktor, amit alátámaszt legutóbbi reggeli rádiós monológja is. Ebben kvázi elismerte, hogy a vakcinaháborúban egyelőre elég rosszul állunk, de a felelősséget azonnal át is tolta az Európai Unió döntéshozóira. A kormányfő idegessége főként annak tudható be, hogy a járványügyi adatok nem tükröznek érdemi változásokat, így egyelőre nem lehet a korlátozó intézkedéseket még részlegesen sem feloldani, ugyanakkor a gazdasági bajok és a lakosság mentális problémái egyre élesebb kontúrokkal rajzolódnak ki.

Fotó: index.hu

Ismét egy meglehetősen suta népi bölcsességgel próbálta igazolni Orbán Viktor a saját igazát. A különböző országokban fejlesztett vakcinákkal kapcsolatos vitát igyekezett ugyanis lezárni azzal, hogy péntek reggel azt üzente a közszolgálatinak mondott, de inkább udvarinak tekinthető rádió mikrofonján keresztül a hallgatóságának: „Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, csak fogja meg az egeret.” Orbán leegyszerűsítő kommunikációjának azonban ebben az esetben rengeteg veszélye van, hiszen lényegében azt üzente a magyaroknak, hogy teljesen mindegy, milyen országban, milyen eljárással, milyen tudományos elvek szerint gyártottak egy oltóanyagot, az csak egy vakcina, amivel minél előbb be kell oldani a lakosság döntő hányadát.

Ezzel azt állította, hogy a komoly teszteredményekkel még nem rendelkező oltóanyagok bármelyikét hajlandó beadatni a magyaroknak, csak legyünk már túl ezen az egész mizérián. Orbán tanácsadói (főként, akik értenek valamit az egészségügyhöz) most biztosan fogják a fejüket, mert tudják, ez egy rendkívül felelőtlen kijelentés volt. A kormányfő ugyanis mennyiségi kérdést csinált abból, ami elsősorban minőségi kérdés. Ha ugyanis a piacon gyorsan hozzáférhető vakcinákat részesíti előnyben, akkor a lakosság nagy része orosz vagy kínai oltóanyagot kap, ami nem azért veszélyes, mert nem a nyugati sztenderdeket követő védőoltást adják be, hanem, mert egy nagy kísérleti labornak tekintik majd az országot.

Az Európai Unió nem azért ragaszkodik közös oltási stratégiához, mert Orbán Viktort akarja bosszantani, hanem, mert így egységesen tud reagálni az oltóanyagok hatásaira.

Eddig ugyanis főként a Pfizer és BioNTech közös vakcinájával oltották az embereket, de a kormányfő azt sugallta rádiós monológjában, hogy ha a kínaiak vagy az oroszok gyorsabban tudnak szállítani, mint az amerikaiak, akkor ezekkel folytatódik az „oltakozás”. Ez a felfogás káros lenne akár az élelmiszerek vagy építőanyagok beszerzésénél is, de egy olyan esetben, amikor saját testünket kínáljuk fel minőségi ellenőrzésre, kifejezetten felelőtlen hozzáállás. Magyarul, nagyon nem mindegy, hogy fekete vagy fehér macskát küldünk az egérre, mert elképzelhető, hogy az egyik megfogja az egeret, a másik nem.

A kormányfő nem először mond hajmeresztő dolgokat a járvánnyal kapcsolatban, ám az igazán veszélyes az, hogy olyan népi bölcsességek köntösébe csomagolja ezeket, melyek segítségével sok embert meg tud győzni arról, hogy egy vakcina teljesen mindegy, hogy honnan jön, a hatása ugyanaz. Épp azt kell észben tartanunk, hogy egy ilyen tömegeket érintő egészségügyi beavatkozásnál a tudatosság a szakmaiság és a megfontoltság hármas elvét kell mindenek fölé helyezni.

Gondoljuk csak el, milyen nehéz feladat elé állíthatja a magyar egészségügyet egy olyan helyzet, amikor mondjuk a lakosság egyharmada kínai, másik egyharmada orosz, a harmadik pedig amerikai oltást kap. Ezek az oltóanyagok az idő rövidsége miatt nem estek át komoly tesztelési folyamaton, így az esetleges rövid- és hosszútávú hatások csak később jelentkeznek. Az Európai Unió nem azért ragaszkodik közös oltási stratégiához, mert Orbán Viktort akarja bosszantani, hanem, mert így egységesen tud reagálni az oltóanyagok hatásaira.

Az Orbán által favorizált „vegyes felvágott” ugyanakkor még demokratikusnak, sőt liberálisnak is tűnhet, ha a magyar polgárok döntenék el, melyik oltóanyagot adatnák be maguknak legszívesebben. Az azonban elég valószerűtlennek tűnik a mostani versenyfutást látva, hogy a magyar hatóságok a polgárok kívánságának megfelelő vakcinával oltják be a pácienseket. Ha megmaradna a választás lehetősége, akkor ugyan rendkívül vegyes oltási kép alakulna ki, de legalább mindenki a saját felelősségére választana a kínai, orosz, amerikai, esetleg brit oltóanyagok közül.

Ez sem lenne persze túl szerencsés, mert egyrészt jelenleg sokkal inkább ideológiai, mint szakmai szempontok szerint választanak a magyarok a vakcinák közül, másrészt jóval drágább és bonyolultabb lenne így a vakcinák beszerzése. Az egyértelmű, hogy az Orbán-kormány főként ideológiai szempontokat figyelembe véve az orosz és kínai oltóanyagot favorizálja, de mivel a kormányfő nagyon szeretné felpörgetni az „oltakozási folyamatot”, elfogadná a Pfizer és BioNTech közös vakcináját is, ha az amerikai cég milliós tételben szállítana belőle néhány napon belül.

Fotó: hvg.hu

Orbán tehát gyors megoldást akar, ám épp az ilyen fejetlen kapkodás közben tévednek a legnagyobbat a döntéshozók. Ő szeretné feloldani a korlátozásokat, minél előbb beindítani a gazdaságot, élettel megtölteni az iskolákat és az éttermeket, mert minden nap veszteség jelentősen rontja pártja esélyeit a 2022-es parlamenti választáson. Kérdés, hogy milyen áron gyorsítaná fel a folyamatokat, és nem árt-e inkább a sietséggel, minthogy használna ezzel. Mert, ahogy egy klasszikus dakota mondás tartja: „Könnyebb megtalálni a fehér macskát a sötét sátorban, mint a kormos cicát.”

A rendszerváltás óta még soha nem kezdődött olyan korán a választási kampány, mint most, amikor a 2002-es parlamenti választás előtt állunk majdnem másfél évvel. Ennek elsődleges oka a koronavírus-járvány, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenzék új taktikája is szerepet játszik a korai rajtban. Különlegessé mégis az teszi a mostani helyzetet, hogy a kormánynak egyszerre kéne válságot kezelnie és ígérgetnie. A kettő egyszerre elég abszurd választásnak tűnik, de Orbán Viktort ismerve ez is egy létező forgatókönyv a kormány számára.

Fotó: Alfahír

A Fidesz jól tudja, alapvetően a fiatalokon és a nyugdíjasokon múlik, hogy meg tudja-e tartani a hatalmát 2022 tavaszán. Mindkét választói csoport számára ígért már valami nagyot a kormány, hiszen előbbieknek adókedvezményt, utóbbiaknak 13. havi nyugdíjat nyújtana. Nem szokatlan választási kampányokban nagy volumenű ígéretekkel bombázni a különböző társadalmi csoportokat, de szokatlan közel másfél évvel a voksolás előtt kijátszani ezeket a lapokat. A legegyértelműbb magyarázat erre az, hogy a koronavírus-járvány minden eddigi szabályt felülírt, ezért a Fidesz most ezekkel az ígéretekkel válaszol a járvány következtében elszenvedett népszerűségvesztésére.

Ha tele lenne az államkassza, nem is találnánk semmi különöset ebben az ígérgetésben, ám a járvány miatti gazdasági krízis kellős közepén meglehetősen furcsán hangzik két olyan ígéret, melyek egyrészt csökkentik a bevételeket, másrészt komoly kiadással járnak mind rövid- mind hosszútávon. A Fideszről tudjuk, hogy folyamatosan szondázza a közhangulatot, ezért különösen nagy hangsúlyt kapnak ezek a pozitív üzeneteknek szánt bejelentések. Az a tény ugyanis, hogy az Orbán-kormány nem megszorít ilyen helyzetekben, hanem inkább a kiadásait szaporítja, amivel azt sugallja, hogy nincs is olyan nagy baj a gazdasággal, ugyanakkor elhiteti sok szavazóval, hogy a visszaesés átmeneti, az idén már komoly gazdasági növekedéssel számolhatunk.

A számok azonban mást mutatnak: Egyrészt a GDP arányos államadósság tavalyi rendkívüli felfutása azt mutatja, hogy a most megígért juttatásokat főként hitelekből finanszírozná a kormány, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy a járvány kedvezőtlen gazdasági hatásait rövid távon fel tudják majd számolni. Orbán Viktornak és csapatának most tehát semmi sem drága, így ha elővágásokkal próbálja meggyőzni a választókat arról, hogy a magyar költségvetés stabil, akkor politikai tőkét kovácsolhat abból, hogy a nehézségek ellenére is erősnek mutatja az ország pénzügyi helyzetét.

A plusz egyhavi nyugdíj fedezete jelenleg sem látszik az államkasszában, ugyanakkor még messze nem tudjuk, meddig tartanak a járvány miatti gazdasági nehézségek.

Mindezt azonban sokkal inkább a vágyakra, mint a tényekre alapozva teszi. Jó dolog, hogy a 25 év alattiak jövedelemadó-mentességet kapnának, de ez a lépés valószínűleg egy korábbi döntés előrehozott bejelentése. Amikor ugyanis a Fidesz látva, hogy a népszerűsége egyre csökken a fiatalabb generációk körében, akkor a legegyszerűbb módszerhez nyúlt, és kedvezmények bejelentésével igyekszik megnyerni magának azokat a 30 év alattiakat, akiket elborzaszt a kormány politikájának arroganciája és nyugatellenessége. Ha továbbra is gazdasági fellendülés jellemezné az országot, ennek a lépésnek lenne létalapja, ám most minden bizonytalan, nem lehet tudni, hogy a beígért jövedelemadó-mentesség hosszú távon tartható lesz-e.

A 13. havi nyugdíjak „visszaépítése” viszont ennél is felelőtlenebb ígéret, hiszen ez jóval nagyobb terhet jelent az államkasszának, mint a fiataloknak szánt kedvezmény, ami mintegy 130-150 milliárd forint kiesést jelent az államkasszának. Jó tudjuk, hogy a nyugdíjak elértéktelenedése komoly probléma, ám ezt sokkal könnyebben lehetne orvosolni, ha legalább az infláció mértékével arányosan emelnék ezeknek a juttatásoknak az összegét. A 13. havi nyugdíj azonban jobban kommunikálható, vagyis nagyobbat szól egy kampányban, mint egy arányos, pár ezer forintra rúgó emelés a havai kifizetéseknél. A plusz egyhavi nyugdíj fedezete jelenleg sem látszik az államkasszában, ugyanakkor még messze nem tudjuk, meddig tartanak a járvány miatti gazdasági nehézségek.

Fotó: origo.hu

A másik oldalon is beindult a kampány, aminek legfőbb oka, hogy az ellenzék minél előbb el akarja indítani az előválasztási kampányokat. Ez egy különös helyzet, hiszen az önkormányzati budapesti előválasztásokon kívül ilyennel még nem találkoztak a magyar polgárok. Kérdés, hogy a korai kampányindítások mennyire aktivizálják majd a választókat, és nem fulladnak-e ki mind a kormány, mind az ellenzék oldalán attól, hogy ilyen hosszan tartanak. Egy azonban biztos: a kampányok fő témái a járványhelyzet, annak kezelése, valamint a gazdasági visszaesés hatásai lesznek. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha békéről tárgyalsz, ne azt bámuld, hogy milyen színű mokaszint az ellenséges törzs főnöke, mert így biztos rossz egyezséget kötsz vele.”

Az idő rövidsége miatt csak néhány szerencsés nézhette végig az egyik videómegosztó oldalon feLugossy László és Szirtes János 2001-ben készült Tiszta lap című filmjét. A Jégkrémbalett című film alkotói ebben újra bemutatták a „zen-buddhista televíziót”, melyben meghökkentő álmokat és víziókat közvetítenek a nézők felé. Mindez persze nem tenné egészen egyedivé a 20 éve készült filmet, csakhogy feltűnik a mellékszereplők között egy régi ismerős is...

      Fotó: facebook

Biztosan sokan emlékeznek még a híres ibizai szórakozóhely a Heart reklámvideójára, melyben a vendégek között feltűnt Orbán Viktor akkori legfőbb bizalmasa, Habony Árpád. Akkor nagy felbolydulást okozott a luxushelyen szórakozó kormányzati médiamogul személye kormányzati és ellenzéki körökben egyaránt, így rövidesen el is távolították a videót a közösségi oldalakról. Ma azonban újra megtekinthető a promóciós film, így újra élvezhetjük (ha csak néhány pillanatra is) Habony „alakítását”, amennyiben időnk és kedvünk tartja megnézni az alig több mint három perces alkotást.

Fotó: Média1

Volt azonban idő, amikor az egykori koronaőr (milyen abszurdnak tűnik ma ez a megnevezés) nem biodíszletként jelent meg egy filmben, hanem színészként. Nemrégiben – igaz csak néhány napig - megnézhető volt a legismertebb videómegosztó oldalon feLugossy László és Szirtes János 2001-ben készült Tiszta lap című filmje, melyben a 38. perctől feltűnik két öltönyös üzletember, akik egy preparátumra alkusznak Dojóval (Gryllus Dorka). Habony jellegzetes cincogi hangján próbálja meggyőzni Dojót és Jaceket (Kedves Lili), hogy adják el neki a ki tudja, mire jó terméket.

Anélkül, hogy mélyebb elemzésbe merülnénk Habony színészi teljesítményét illetően, meg kell állapítanunk, hogy a filmes szakma kivételével valószínűleg a magyar állampolgárok zöme úgy vélekedik, hogy jobb ma egy rossz színész, mint holnap egy rafinált kormányzati médiastratéga. Ha véletlenül valaki felfedezte volna 2001-ben Habony Árpád színészi tehetségét, valószínűleg teljesen másként alakult volna Magyarország sorsa 2010 után. Ekkor ugyanis Habony még csak a Szent Korona őrzésével volt megbízva, így volt ideje elmerülni a magyar szubkultúrában. Igazán ellentmondásos ugyanakkor, hogy az alternatív kultúra nagy öregjeinek filmjében szerepel az a Habony, akiről köztudott, hogy számára leginkább a pénz és hatalom az igazán kézzel fogható értékek.

Mostanában azonban keveset hallottunk róla, valószínűleg már nem ő a Fidesz médiastratégiájának központi alakja.

Ne feledjük, 2001-et írtunk, a következő évben megbukott az első Orbán-kormány, és jött nyolc ellenzéki év a Fidesz számára. Habonynak jelentős szerepe volt a magyar jobboldali médiastratégia átalakításában, 2010 után pedig abszolút meghatározó alakja volt annak a kormányzati kommunikációnak, amely a populizmus legszélsőségesebb elemeit is beemelte a közéletbe. Mostanában azonban keveset hallottunk róla, valószínűleg már nem ő a Fidesz médiastratégiájának központi alakja.
Aki meg szeretné nézni, milyen színész volt 20 éve, annak ellenére is megteheti, hogy a Tiszta lap című filmet időközben eltávolították a Youtube-ról. Az inkriminált részlet ugyanis az indavideón most is megtekinthető. Aki tehát készen áll egy kis időutazásra habony Árpáddal, nézze meg azt az alig több, mint 3 perces részletet, melyben igyekszik megszerezni a preparátumot. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Hiszem, ha látom.”

Varga Mihály pénzügyminiszter a minap megjelent interjújában nem mondott túl sok újdonságot, volt azonban néhány mondata, melyek üzenetén érdemes eltűnődni. Például egyrészt elismeri, hogy a válság elleni védekezés néhány hónapja alatt veszendőbe ment minden eredmény, amit az államadósság elleni küzdelemben az előző 10 évben a kormány elért, ugyanakkor nem akar megszorító politikát folytatni annak ellenére, hogy 9 százalékos gazdasági visszaeséssel számol. Jegyezzük meg,  már tudjuk, hogy Varga Mihály nem indul egyéni jelöltként a 2022-es parlamenti választáson. 

Fotó: index.hu

Most isszuk meg annak a levét, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedését nem használta ki eléggé a kormány arra, hogy radikálisan csökkentse az államadósságot. Mint korábban megírtuk, a GDP arányos államadósság tavaly év elején elérte a 65 százalékos szintet, ám a járvány hónapjai alatt visszakúszott ez az érték az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülésének értékére, így ma már a 80 százalékot ostromolja. Ez hihetetlen nagy terhet ró a következő évek kormányzati költségvetéseire, ezen keresztül pedig az adófizető magyar állampolgárokra.

Mindezt Varga Mihály szépen becsomagolva adja elő az Indexen megjelent interjújában: „Komoly eredménynek és sikernek tartom, hogy az elmúlt években 80 százalékról a GDP 65 százalékára tudtuk csökkenteni az államadósság arányát. Ez egyre kisebb terhet jelent a magyar államnak és a költségvetésnek. A járvány most mindent újraírt.” - vázolta a helyzetet a pénzügyminiszter. Mintha direkt keverné a jelenidőt a múltidővel. Mintha még mindig nagy könnyebbséget jelentene a magyar költségvetésnek a csökkentett államadósság, pedig ez már a múlté, hiszen hatalmas hitelfelvételek történtek az utóbbi hónapokban.

Persze, nem cél, hogy újabb durva megszorító intézkedésekkel nehezítsék az amúgy is nehéz helyzetbe került magyar háztartások életét, de a költségvetési hiány és az államadósság elengedéséért is a választópolgárok fizetnek súlyos árat, igaz, valamivel később, mintha azonnali elvonások jönnének.

Ami még ennél is rafináltabb fogalmazást igényelt Varga Mihálytól, az, hogy megindokolja a kormány azóta is tartó pénzszórását. „Tanultunk a 2008-as válságkezelés hibáiból, amikor a kormány értelmetlenül ragaszkodott fiskális korlátokhoz, ezzel mélyítette a válságot, a 13. havi bérek és nyugdíjak elvételével, adóemelésekkel elhúzódó gazdasági visszaesést okozott.” Ezzel „elmúltnyócévezett” egy kicsit, ugyanakkor megindokolta azt is, miért kell éppen most visszaépíteni a 13. havi nyugdíjakat. Persze, nem cél, hogy újabb durva megszorító intézkedésekkel nehezítsék az amúgy is nehéz helyzetbe került magyar háztartások életét, de a költségvetési hiány és az államadósság elengedéséért is a választópolgárok fizetnek súlyos árat, igaz, valamivel később, mintha azonnali elvonások jönnének.

Mindez már a 2022-es választásokról szól, hiszen az Orbán-kormány mindenképpen el akarja kerülni, hogy a 2008-2009-es sanyarú időkhöz hasonló légkörben kelljen kampányolnia. A koronavírus-járvány teljesen felülírta az előzetes terveket, hiszen a kormány úgy számolt, hogy prosperáló gazdasági háttérrel kínálhat majd új adókedvezményeket, családtámogatási rendszereket, illetve látványberuházások sorával ejtheti ámulatba a választókat. Ha a politikai szempontok nem írnák felül a gazdasági érveket, akkor nem most kéne ingyenes parkolást biztosítani az autóknak, nem most kéne a nyugdíjasoknak egy hónapnyi plusz juttatást ígérni, és lehetőséget adni arra, hogy a hiteltörlesztést eltolják a bankok felé a polgárok. Ez utóbbi intézkedés ugyanis mind az adósoknak, mind a bankoknak komoly gondot okoz, csak a problémát eltolja még fél évvel.

Érdemes még megemlíteni Varga töretlen optimizmusát, amit arra épít, hogy jelenleg jónak mondható az ország besorolása a hitelminősítőknél. Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy ez főként az uniós tagságunknak köszönhető, és hogy az EU többi tagországainak többségét is hasonlóan pozitívan ítélik meg ezek a cégek. Épp ennek köszönhető, hogy ez a politikai és gazdasági közösség most a járvány elleni védekezéshez közös hitelt vesz fel kedvező feltételekkel. Ezt akarta Magyarország és Lengyelország kormánya megvétózni a jogállami mechanizmus bevezetése miatt.

                                    Fotó: mandiner.hu

Az sem mellékes körülmény a jövő kilátásait tekintve, hogy a V4 országok közül hazánknak a legmagasabb a GDP arányos adósságállománya, így Vargának az a kételye, hogy Magyarországnak érdemes-e a közös hitelfelvételhez csatlakoznia, meglehetősen álságos. A pénzügyminiszter a következőket nyilatkozta ugyanis: „Vajon Magyarország csatlakozhat-e egy olyan megállapodáshoz, amire hazánknak nincs égetően szüksége, hiszen mi tudunk a hazai és a nemzetközi piacról is hitelt felvenni, ha ez éppen szükséges.” Végül mégis csatlakoztunk a közös hitelfelvételhez, de ennek okairól már hallgat az interjúban Varga Mihály. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha elkezdtél egy mondatot, de közben átlőtték a mellkasodat egy nyílvesszővel, ne akard mindenképpen befejezni azt.”

Maga Orbán Viktor is azt jövendölte, hogy a járvány után semmi sem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt, ezért jogos a feltételezésünk, hogy ezt saját pártjára is értette. Más kérdés, hogy ha meg is változott volna a Fidesz politikája, kommunikációja, illetve átrendeződött volna a szavazóbázisa, azt úgysem ismerné el a kormányzó párt. Érdemes azért megvizsgálni, mennyire intenzív hatások érték a Fideszt a koronavírus-járvány kezdetétől, és hogy ennek ellenére miként igyekszik az állandóság látszatát kelteni a hatalmon lévő politikai erő.

Fitó: portfolio.hu

2020-ban sem kerülték el a botrányok a Fideszt, hegemóniája azonban kormányzása tizedik évében sem látszik megtörni. Pedig a koronavírus megjelenésén túl sok minden okozott fejtörést az állampárt vezetőinek. Hogy csak a legfontosabb eseteket említsük: Ott volt a Kaleta-botrány, Szijjártó Péter utazásai földön, vízen, levegőben, elvált a NER oligarchák szupersztárja, Mészáros Lőrinc, a Fidesz már csak névleg tagja az Európai Néppártnak, az új EU-s költségvetésbe beépítették a jogállami mechanizmus alkalmazását, és a hab a tortán, amikor Szájer József hiányos öltözékben egy ereszcsatornán próbált elmenekülni a rendőrök elől, mert a belga járványügyi szabályokat megszegve egy népes férfibulin múlatta az időt.

Egy nyugati értelemben vett demokráciában ezeknek az eseteknek a fele is elegendő lett volna arra, hogy legalább néhány politikus megbukjon a kormánypárt vezetéséből, de leginkább új választásokat írnának ki egy ilyen vesszőfutás után. De legyünk reálisak: Magyarországon nagyon másként mennek a dolgok, mint az Európai Unió országainak többségében. Itt egy ilyen botránykrónika se tépázza meg alapvetően a kormányzó párt tekintélyét, mert Orbán Viktor a maga által kialakított és pénzelt kommunikációs erőtérben szinte mindent a saját maga javára tud fordítani. A válságmenedzselésben 10 éves tapasztalatot szerző Fidesz ugyanakkor nem dőlhet hátra, mert a legkeményebb kihívással nem igazán tudott megbirkózni az idén.

A kormánypárt eddig megszokott kommunikációja - mely sem önkritikát, sem az ellentmondások feloldását nem tartalmazza soha – ebben a helyzetben inkább irritáló volt az emberek számára, mint megnyugtató.

A koronavírus-járvány ugyanis egy nagyon is valós ellenség, nem olyan, mint a bűvész cilinderéből elhúzott Soros György és hazai csatlósai, a magyarok ellen fenekedő brüsszeli bürokraták, vagy a határainkat ostromló migránsok. Ez a probléma minden magyar polgár problémája, a kommunikációs zsonglőrködés ezért csak mérsékelt sikert hozott a Fidesznek. A járványhelyzet kezelésében tapasztalható kapkodás, hozzá nem értés, valamint a politikai szempontok előtérbe helyezése egyértelművé tette a magyar lakosság számára, hogy a kormány csak üres frázisokat pufogtat, amikor a felkészült egészségügyről, és a mindennek ellenálló magyar gazdaságról hadovál.

A járvány második hullámában ráadásul már szinte minden család érintett volt, hiszen rengeteg ember fertőződött meg, és sajnos közelítünk a 10 ezer áldozathoz, ami nemzetközi összehasonlításban is nagyon sok. Amikor tehát közvetlen kapcsolatba léptek a magyar polgárok a kórházakban uralkodó állapotokkal, akkor nem igazán hatott már az operatív törzs mellébeszélése, és üresen csengtek Kásler miniszter győzelmi jelentései. A kormánypárt eddig megszokott kommunikációja - mely sem önkritikát, sem az ellentmondások feloldását nem tartalmazza soha – ebben a helyzetben inkább irritáló volt az emberek számára, mint megnyugtató.

Ráadásul a hagyományos politikai irányát követve a magyar kormány sokkal inkább az orosz és kínai vakcinákat favorizálja a védőoltások megkezdése előtt, mint a nyugati fejlesztésű gyógyszereket. A magyar lakosság a járványkezelésben tapasztalt visszásságok után most tehát azzal szembesül, hogy két olyan ország kegyeit keresi az Orbán-kormány, amelyek 10 év fideszes kormányzás után se bírják a magyarok szimpátiáját. A történelmi és gazdasági tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kínai és orosz termékek megítélése meg sem közelíti a német, brit vagy amerikai gyártmányok szintjét. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a vártnál jóval kevesebben igényelték az oltásokat eddig.

Fotó: hvg.hu

De, hogy ne hagyjuk válasz nélkül a címben feltett kérdést, kicsit előre kell tekintenünk az időben. Vajon a Fidesz érzékeli-e azt, hogy lassan, de biztosan elvesztette olyan szavazók bizalmát is, akik pedig kitartottak a kormánypárt mellett a botrányok ellenére is. Ez nem pusztán a friss felmérések eredményeiben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az ellenzék a sokszínűsége ellenére is elég stabil szavazóbázist épített ki magának a járvány idején. A Fidesznek számolnia kell azzal, hogy a koronavírus-járvány kezelése lesz a legfőbb téma a 2022-es parlamenti választás kampányában, így számára szó szerint élet-halál kérdése, hogy valódi sikereket is fel tudjon mutatni addig. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha te érsz haza legelőször a csatából a vereség hírével, mindenki azt fogja gondolni, hogy te futamodtál meg elsőnek.”

Amikor 10 éve a hivatalba lépő Orbán-kormány harcot hirdetett az államadósság ellen, nem gondoltuk volna, hogy hosszú ideig ez lesz az egyetlen valós ellensége a kormánypártnak. Az idén azonban feltűnt egy olyan ellenség, amelyet nem magának teremtett a Fidesz, így a koronavírus elleni harc rávilágított az Orbán-kabinet gyengeségeire. Nem mellesleg visszajutottunk oda, ahonnan 10 éve elindult minden: a magas államadóssághoz.

Fotó: portfolio.hu

„Hosszú idő után 2020-ban ismét emelkedik Magyarország GDP-arányos államadóssága, sőt, a tíz éve kezdődött harc szinte teljes eredményét elviszi a koronavírus-járvány” - kezdi legfrissebb elemzését a portfolio.hu. A gazdasági elemző portál azonban hozzáteszi, hogy a költségvetés kifejezetten tartalékolt ebben az évben, ezért a 2021-es kilátások sokkal jobbak, mint az ideiek. Ha igaz ez az utóbbi megállapítás, akkor fel kell tennünk egy fontos kérdést: Ha volt a költségvetésben tartalék, miért kellett hitelfelvétellel rontani az ország hosszú távú kilátásait?

Nos, a válasz az Orbán-kabinet gazdasághoz való sajátos viszonyában keresendő. Ennek lényege, hogy prioritást élvez az a cél, hogy legyen mindig bőven elkölthető pénz az állam számára, így egyrészt elegendő forrást tud biztosítani a saját maga által preferált területeknek, másrészt ki tudja elégíteni a hozzá erősen kötődő gazdasági körök (lásd: oligarchák) igényeit. Emellett azonban nem szabad túlságosan erős függésbe kerülni a hitelezőktől, vagyis az egyik oldalon fel lehet kölcsönt venni, a másik oldalon azonban tartalékolni kell az állami büdzsében olyan kiadásokra, melyekre a válságos időkben mindenképpen áldozni akar a kormányzat.

Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Ezzel a taktikával marad némi mozgástere a kabinetnek akkor is, amikor az államadóssági ráta ismét meredeken ível felfelé. Ezért nem tűnik idegesnek sem Varga Mihály, sem Orbán Viktor annak ellenére, hogy az államháztartás bruttó adósságállománya ismét majdnem 80 százalék, így közelíti a 2010-es szintet. Persze, az államadósság elleni harcot a járvány következtében kialakult válság nélkül sem igazán nyerte volna meg a kormányzat, hiszen a rendkívül kedvező köztes gazdasági időszak ellenére is csak 65 százalék köröli értékre sikerült ezt a mutatót leszorítani. A mintegy 15 százalékos emelkedés viszont egy év alatt hihetetlen nagy ugrás, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3600 milliárd forinttal emelkedik az adósságállomány teljes összege.

A magyar állam tehát most úgy gondolkodik, hogy amíg viszonylag kedvező az ország adósbesorolása, addig érdemes hitelt felvenni, így ugyan némileg kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi piacoknak, de a költségvetésben marad annyi tartalék, amellyel szabadon gazdálkodhat (egyesek szerint garázdálkodhat) jövőre. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Fotó: hvg.hu

Mindent felülír azonban az a tény az Orbán-kabinet szemében, hogy másfél év múlva parlamenti választás lesz, így az eladósodás számára nem nagy ár azért, hogy jövőre is osztogathasson. Pénzt persze nem pusztán felvesz, de el is vesz a kormány a járványra való hivatkozással. Gondoljunk csak arra, hogy az ellenzéki önkormányzatokat mennyire kizsigereli az ingyenes parkolás bevezetésével, és az iparűzési adó megfelezésével. Ez azt jelzi, hogy a koronavírus-járvány következményeit igyekszik a saját hasznára fordítani, ugyanakkor intézkedéseivel feléli a közös jövőt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha hitelből pókerezel a kocsmában, ne csodálkozz, ha gyalog mész haza, mert egy sápadtarcú ül fel a lovadra.”

Csellel vitte végbe az akaratát az Európai Parlament, ami azt bizonyítja, hogy az EU legfőbb döntéshozó szerve végre alkalmazkodott Orbán Viktor harci stílusához. A magyar kormány nem veri nagy dobra, hogy belesétált az EP által felállított csapdába, de tény, hogy a jogállami mechanizmus az előzetes hírekkel szemben nem az Európai Bíróság döntése után lép életbe, hanem a hétéves költségvetési ciklus indulásakor, vagyis a jövő év első napjától.

Fotó: 24.hu

A Szegedi Kattintós előző bejegyzésében felvetette annak a lehetőségét, hogy az uniós vezetők által elfogadott alkut nem az eredeti formájában fogják elfogadni az Európai Parlamentben, hanem kihagyják abból a magyar és lengyel kormányok számára legfontosabb elemét, vagyis a bírósági felülvizsgálat elhagyása nélkül léptetik életbe a rendelkezést. Ráadásul a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF), az intézményközi megállapodásról, az Unió helyreállítási eszközéről és a jogállamisági rendeletről szóló állásfoglalást nagy többséggel, 496 szavazattal, 134 ellenszavazat és 65tartózkodás mellett fogadta el a Parlament csütörtök reggel.

Ez nagy pofon a magyar és lengyel kormánynak, mely az előző hét végén még győzelmi jelentéseket küldött saját polgárai felé, ugyanis úgy gondolták, hogy az Európa Tanács által egyhangúlag elfogadott alku szerint legalább másfél, de az is lehet, hogy két évet nyertek, mivel a jogállamisági követelmények alkalmazásának törvényességi kontrollja legalább ennyi ideig fog tartani. Ehhez képest az EP sajtóközleménye a következőképpen fogalmaz: „Az Európa Tanács december 11-i következtetésének tartalma, amely szerint az Európai Bizottságnak nem kellene a jogállamisági eljárást alkalmazni addig, amíg az Európai Bíróság döntést nem hoz az eljárás megsemmisítéséről vagy fenntartásáról, ugyanakkor felesleges. A Parlament és a Tanács között létrejött megállapodás egyértelműen fogalmaz: a mechanizmus január elsejével életbe lép, hangsúlyozzák a képviselők.”

Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Orbán Viktor sejthette, hogy lépre fogják csalni, ezért az Európa Tanács döntése után önmagához képest visszafogottan fogalmazott. Büszkén verte a mellét ugyan, hogy semlegesítette az ellenségeit, de érzékeltette, hogy a harcnak még nincs vége. A magyar kormányfő egyrészt tudta, hogy nem miniszterelnök kollégáit kell meggyőznie, hogy a mechanizmus életbe léptetése nyugodtan elhalasztható, hanem az uniós polgárok által közvetlenül választott Európai Parlamentet, melyben a frakciók többsége már régóta sürgeti a jogállamiság feltételrendszerének alkalmazását olyan országokkal szemben, melyek látványosan átlépnek az EU közös értékein.

A magyar kormányfő és lengyel kollégája azonban a sejthető csapda ellenére sem tehetett mást, mint rábízta a végső döntést az EP-re, ugyanis ez a végső törvényalkotó szerve az Európai Uniónak. Most fáj igazán Orbánnak az, hogy a legutóbbi EP választáson rossz lóra tett, és ahelyett, hogy szélsőjobboldali, euroszkeptikus pártok vezetőivel parádézott volna a kampányban, a saját pártcsaládja irányvonalát követve egy visszafogott, középutas politikát vitt volna tovább. Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Fotó: index.hu

Orbánt – ahogy ezt már megszokhattuk - ezúttal is csak saját támogatói véleménye érdekli, így ha őket meg tudja győzni arról, hogy levágott egyet a liberális európai sárkány hét feje közül, akkor számára ez is győztes csatának tűnik. Legbelül azonban tudja, hogy a védjegyévé vált pávatáncot most ellene fordította az Európai Unió, hiszen vélhetően az Európa Tanács az Európai Parlamenttel összejátszva cselezte ki. Kérdés, hogy a gyakorlatban miként fog működni a jogállami mechanizmus, illetve hogy Orbán ezek után szükségét érzi-e annak, hogy a Fideszt az Európai Néppártban tartsa. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyszer kifordítják a medvebundát, nem érdemes visszafordítani, mert már úgyis mindenki látta, milyen kifordítva.”