Komoly külpolitikai vákuumba kerülhet Magyarország azok után, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok is mindinkább bekeményít Oroszországgal és Kínával szemben. A diplomáciában is mesteri szintre fejlesztett magyar pávatánc lényege ugyanis az, hogy amíg a nyugati szövetségektől biztos hátországot, addig a keleti barátoktól politikai és gazdasági előnyöket remélünk. Ennek a kettős játéknak vethetnek véget az emberi jogok sorozatos megsértése miatt bevezetett szankciók, melyekkel Brüsszel és Washington jelezni szeretné, nem minden szempontot írnak felül a gazdasági érdekek.

Fotó: index.hu

„Nincsenek kapcsolatok Moszkva és az Európai Unió között, Brüsszel az egyoldalú lépéseivel megsemmisítette őket” - jelentette ki kedden Pekingben Szergej Lavrov, miután tárgyalt Vang Ji kínai kollégájával. Az orosz külügyminiszter ismert sarkos megfogalmazásairól, de ezúttal nincs okunk kételkedni abban, hogy mind Kínával, mind Oroszországgal mélypontra süllyedtek az EU diplomáciai kapcsolatai. A feszült helyzetért persze nem elsősorban az uniós politika felelős, hiszen Moszkva és Peking is régóta provokálta a nyugat-európai államokat, és Joe Biden elnökké válásával az Egyesült Államok sem kezeli olyan rugalmasan az emberi jogok megsértését, mint azt tette Donald Trump idején.

Kínának elsősorban az ujgurok ellen elkövetett bűnöket, míg Oroszországnak a legismertebb ellenzéki, Alekszej Navalnij sokadik letartóztatását, elítélését és egy ismeretlen helyen lévő munkatáborba való száműzését vetik szemére. A két keleti nagyhatalom külpolitikai stratégiája sokban hasonlít egymásra, Kína és Oroszország ugyanis épp úgy virágzó gazdasági együttműködést kínál a nyugati országoknak cserébe azért, hogy elnézzenek oldalra, ha ízlésüknek nem megfelelő bánásmódot látnak etnikai vagy politikai kisebbségekkel szemben.

Ez a megközelítés sokáig megfelelt több európai vezető számára, de közülük is kiemelkedik Orbán Viktor, aki ellenzéki politikusként még tüntetett Tibet függetlenségéért, miniszterelnökként azonban már vígan parolázott a kínai kommunista diktatúra magas rangú vezetőivel. Orbán az oroszokat is bírálta még 2010-es hatalomra kerülése előtt, később azonban Vlagyimir Putyin legmegbízhatóbb támogatója lett az uniós miniszterelnökök közül.

A magyar diplomácia az utóbbi években kifelé az oroszok és kínaiak számára kedves unióellenes szólamokat kommunikálta, a döntéshozó testületekben azonban rendszerint megszavazta a két országot elítélő nyilatkozatokat és szankciókat, így mindenki azt kapta a magyaroktól, ami igazán fontos volt számára.

Ez lókupec szemlélet azonban aligha alkalmazható a jövőben az EU és a két keleti nagyhatalom viszonyában, ugyanis – akár teszik, akár nem – a kiélezett külpolitikai helyzetben kevés mozgástér jut az olyan ügyeskedő politikusoknak, mint Orbán Viktor. A magyar kormányfő és hű külügyminisztere (aki egy kiemelt külkereskedelmi attaséként járja a világot) most kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a szövetség, melynek tagjai vagyunk, most jól összebalhézott két legfontosabb külső támogatójukkal. Szijjártó Péter nem véletlenül borult ki azon, hogy az EU szankciókkal sújtotta Kínát, és a maga részéről magamutogató és káros lépésnek titulálta a lépést.

Ne legyenek kétségeink, ez az izmozás a két különböző pólusú politikai rendszerek között nem pusztán a kínai átnevelő táborokról és egy kellemetlenkedő ellenzéki vezető eltávolításáról szól. A járvány miatt előállt új gazdasági kihívások kényszerítik a feleket arra, hogy feladják eddigi egyezkedő politikájukat. Egyrészt a vakcinagyártásban rejlő hatalmas potenciál dönthet arról, kik jöhetnek ki úgy ebből a helyzetből, hogy szükségből kovácsolnak erényt, másrészt a válság erősen átrendezi majd a gazdasági erőviszonyokat, így jobb, ha már most mindenki megteszi tétjeit, amivel a jövőben szeretne beszállni az ujjáépítésbe.

Ebben a nagy világpolitikai játszmában persze mind Orbán Viktor és Szijjártó Péter is jelentéktelen figurák a sakktáblán, ám a magyar állampolgárok számára nagyon nem mindegy, hogyan próbál ebből a vákuumból kiszabadulni a kormány. Ha azt vesszük alapul, hogy az utóbbi 10 évben az Orbán-kormány gyakorlatilag csak szapulta az EU-t, viszont még óvatosan se kritizálta Putyin hibrid diktatúráját és Kína kommunista rezsimjét, a közép-ázsiai országok kiskirályaihoz pedig kifejezetten baráti viszony kötötte, akkor fel van adva a lecke a Fidesz kommunikációs stratégának.

Mostantól ugyanis már nem lehet következmények nélkül eljátszani a kettős ügynök szerepét. A magyar diplomácia az utóbbi években kifelé az oroszok és kínaiak számára kedves unióellenes szólamokat kommunikálta, a döntéshozó testületekben azonban rendszerint megszavazta a két országot elítélő nyilatkozatokat és szankciókat, így mindenki azt kapta a magyaroktól, ami igazán fontos volt számára.

Fotó: MTI/EPA

Ha azonban állandósul a konfliktus az oroszokkal és a kínaiakkal, akkor az EU országainak is össze kell zárniuk, vagyis nem tolerálják többé Brüsszelben sem a kiszólásokat, melyekről eddig is tudták, hogy csak gesztusok a keleti vezetők felé. Ha az Európai Unióban blokkolják az üzletelést kelet felé, az nagy érvágás lehet az Orbán-rezsim számára, hiszen a kínai és orosz kapcsolat kvázi B tervként szolgált a magyar kormány számára, amennyiben teljesen elmérgesedik a viszony az uniós vezetőkkel, és esetleg életbe léptetik a jogállami mechanizmust, amelynek most már nincs túl sok akadálya. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki gyakran cserélgeti a barátait, az csak úgy kaphat elismerést bárkitől is, ha a saját vállát veregeti.”

A kormány igyekszik határozottnak mutatkozni, ugyanakkor érződik a kétségbeesés a hivatalos nyilatkozatok szövegeiben. Maga a miniszterelnök is azzal hárít el minden ellenzéki kritikát, hogy politikai ellenfelei vakcinaellenesek, ezért nem akarhatnak jót a magyar polgároknak. Ez a kijelentés egyrészt önmagában nem igaz, másrészt hiányzik az Orbán kommunikációjára régewbben oly jellemző víziók felvázolása. Most üt vissza az a gyakorlat, hogy az utóbbi ciklusokban se választási-, se kormányprogramja nem volt a Fidesznek.

Fotó: portfolio.hu

Ha azt látják a választók, hogy az egymással korábban sokat marakodó ellenzék összezár, akkor hosszú idő után lehet esélye arra, hogy legyőzze a Fideszt. A közös ellenség mindig nagy összetartó erő, ugyanakkor folyik a pozícióharc is az ellenzéki pártok között, hiszen az előválasztáson lényegében a 2022-es voksolás főpróbáját tartják. Közben persze mindkét oldalon erősen koncentrálnak a koronavírus elleni harcra, és igyekeznek a felelősséget áttolni a másik térfelére. Az ellenzék főként a későn meghozott döntéseket, a rossz járványügyi statisztikákat veti a kormány szemére, cserébe viszont megkapják azt, hogy felelőtlenek, mert az védőoltások ellen kampányolnak.

Mára szinte teljesen egyértelművé vált, hogy a koronavírus-járvány lesz a központi témája a 2022-es parlamenti választás kampányának. Talán ez a helyzet rákényszeríti a kormányt arra, hogy ezúttal ne azzal intézze el a választási programját, hogy azt mondja: Folytatjuk! Egy meglehetően durva egészségügyi krízishelyzet igencsak ellentmondásos kezelése után ugyanis valami épkézláb stratégiával kell előállni, és annak bizony nem lenne jó üzenete, ha a mostani folyamatok folytatását ígérné programjában a kormánypárt. Főleg a gazdasági kilábalás ügyében kellene valami épkézláb tervvel előállnia a kormánynak, ugyanis a koronavírust akkor lehet legyőzöttnek tekinteni, ha az általa okozott költségvetési problémákat megoldják.

Tavaly még az első hullám idején napra pontosan megmondta, mikor éri el a csúcsot a járvány. Más kérdés, hogy akkor is tévedett.

Ehhez azonban hosszú idő kell. Már egyértelmű, hogy túl optimista volt a Fidesz stratégáinak az úgynevezett visszapattanás elmélete, mely szerint a járvány elmúltával hirtelen minden gazdasági mutató visszaugrik olyan magara, mint ahol egy évvel ezelőtt álltak. Most egyszerre két krízissel kéne megbirkóznia a kormánynak, egy egészségügyivel és egy gazdaságival, ám nagyon valószínű, hogy ez utóbbi jóval a járvány elmúltával is komoly gondot fog okozni a nemzetgazdaságnak.

Ezért kellene már a kampány jegyében egy racionális, megvalósítható, de ugyanakkor sok reménnyel kecsegtető gazdasági újjáépítési tervet letennie az asztalra Orbán Viktor kormányának. Ehelyett azon ironizál a kormányfő, hogy aki meg tudja mondani, mikor lesz vége a járványnak, az jó eséllyel nyerne a lottón is. Teljesen meglepő az a tanácstalanság, ahogy Orbán áll most a dolgokhoz, hiszen az ő víziói táplálták a reményt saját szavazóbázisában a legnehezebb időben is. Tavaly még az első hullám idején napra pontosan megmondta, mikor éri el a csúcsot a járvány. Más kérdés, hogy akkor is tévedett.

Fotó: hirado.hu

Ma minden reményét a vakcinákba helyezi, ami egyrészt persze érthető, ugyanakkor kiábrándító lehet számára, hogy az általa favorizált kínai és orosz oltóanyagoktól továbbra is ódzkodnak az emberek. A gazdaság megmentéséről pedig inkább szónokol, tűzet olt, de érdemi tervet még nem mutatott fel arra, miként kívánja megsegíteni azokat, akik a járvány miatt vesztették el a munkájukat. Az államadósság közben csak nő, és nem igazán látszik, hogyan lehetne másként forrásokat bevonni, mint hitelfelvételből. A feladat tehát hatalmas, aminél csak a tét nagyobb, hiszen a kudarc a politikai hatalom elvesztéséhez is vezethet. Mert, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha a pöcegödör szélén ülsz, ne azon morfondírozz, hogy belecsúszhatsz, hanem minél előbb könnyíts magadon!”

A kormány járvány elleni védekezése (vagy annak elmaradása) tökéletesen beigazolta, hogy azok az ellentmondást nem tűrő módszerek, melyek a normál politikai közéletben eredményre vezettek, egy ilyen kiélezett helyzetben csődöt mondanak. Az pedig, hogy melléfogások tömkelege után se hajlandó még egy finom utalást tenni a kormányzati kommunikáció arra, hogy tévedtek fontos kérdésekben, egészen abszurddá teszi a párbeszédet a hatalom és a polgárok között. Nyilvánvaló, hogy a tévedhetetlenség mítoszának feladása egy évvel a választások előtt nagy kockázatokkal járnak a Fidesz részéről, ám a nyilvánvaló mellébeszélés komoly hitelességvesztéssel jár.

Fotó: nepszava.hu

Talán most a szerencse se mentheti meg a magyar kormányt attól, hogy szembesülnie kelljen rossz döntéseinek következményeivel. Ha ugyanis ilyen meredeken emelkednek a fertőzési számok, és a kórházakban ápolt koronavírusos betegek száma eléri a 10 ezer főt, akkor már nehéz lesz megmagyarázni, miért hoztak ilyen későn újabb szigorító intézkedéseket az illetékesek. Hetekkel ezelőtt egyértelművé vált ugyanis, hogy berobban a járvány, a brit mutánssal megtámogatott harmadik hullám ellen pedig már nem elegendőek a tavaly novemberben meghozott korlátozó intézkedések.

Tudjuk jól, hogy Orbán Viktornak nagyon elege van abból, hogy kormányának továbbra is a rossz híreket kell szállítania, de tudomásul kellene végre vennie, hogy a koronavírus-járvány egy olyan ellenség, melyet nem ő hozott létre, ezáltal nem is győzheti le úgy, ahogy azt előre eltervezte. A március első hétvégéjén kialakult oltási káosz és a 8-ától bevezetett online oktatás anomáliái arról tanúskodtak, hogy a szervezettségére és központosításaira oly büszke kormány egy év alatt nem tudta gatyába rázni azokat a rendszereket, melyek a helyzet kezelésében kulcsszerepet játszanak.

Ha legalább egy fél éve maradna a kormánynak arra, hogy saját vállát veregethesse, mennyire hatékonyan küzdött a járvány ellen, akkor tényleg jó eséllyel húzná be a 2022-es választást is.

A Fidesz a 2022-es parlamenti választás kampányát főként arra szeretné alapozni, hogy bebizonyítsa, egy ilyen kiélezett helyzetben csak egy szervezett, többször kipróbált és jól teljesítő kormány képes helyes döntéseket hozni, hatásosan kezelni a váratlan eseményeket. Ezt semmiképpen nem lehet elmondani a megosztott és sok politikai akaratot egy kényszerházasságban egyesítő ellenzékről, ezért, ha a Fidesz jól kezeli a mostani helyzetet, nincs más dolga, mint újra besétálni a célvonalon, ahogy ezt 2010 óta már háromszor megtette.

Csakhogy komoly veszélyt jelent ez a stratégia, ha mégsem mennek olyan patent módon a dolgok, ahogy azt Orbán Viktor kitalálta. Minél gyorsabban szeretnék legyűrni a járványt a kormányoldal szereplői, ami nem csak azért fontos számukra, mert így életeket mentenének meg, és nem omolna össze teljesen a gazdaság, hanem azért is, mert így kevésbé lennének emlékezetesek a védekezés közben elkövetett hibák. Ha legalább egy fél éve maradna a kormánynak arra, hogy saját vállát veregethesse, mennyire hatékonyan küzdött a járvány ellen, akkor tényleg jó eséllyel húzná be a 2022-es választást is.

        Fotó: privatbankar.hu

Csakhogy a felpörgetett oltakozás és az új korlátozó intézkedések ellenére se látszik még a veszélyhelyzet vége, ráadásul komoly gazdasági károkkal kell számolni, ami erősen korlátozhatja a választásokkor oly hatékony osztogatás mértékét. Sok függ az ellenzéktől is, amelynek a nyílt ellenségeskedés rengeteget árthat, hiszen ezzel erősíti a Fidesz narratíváját, mely szerint egy masszív politikai erő sokkal hatékonyabb ilyen válságos időkben, mint egy marakodó társaság, amelyet egyedül Orbán Viktor utálata tart össze. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vendégeket fogadtok, felejtsetek el minden korábbi korábbi sérelmet, mert a látogatók egy veszekedő családnak még az ajándékot se adják át.”

Nem az volt a kérdés, hogy a Fidesz elhagyja-e a néppárti politikai közösséget, hanem az, hogy mikor. Egy olyan pártcsaládból írta ki magát néhány év alatt a magyar kormánypárt, melynek 10-15 éve még megbecsült és fontos tagja volt. A hosszúra nyúlt válás nem tett jót sem az európai kereszténydemokraták közösségének, sem a Fidesznek, de most mindkét fél megnyugodhat kicsit, hiszen az utóvédharcok elültével elkezdhetnek építkezni, és új szövetségek után nézni.

Fotó: 24.hu

A Fidesz szerint az Európai Néppárt (EPP) ment keresztül változásokon, így lényegében az hagyta el a Fideszt, és nem fordítva. Ez körülbelül olyan szemlélet, mint amikor az autópályán a forgalommal szemben száguldó autós dudál a többiekre, mert meg van győződve arról, hogy ő közlekedik szabályosan. Valószínűleg a magyar kormánypárt prominensei is csak azért beszélnek ilyen butaságokat, hogy a Fidesz híveit nyugtassák meg az elkerülhetetlen szakítást követően. Orbán Viktor támogatóinak nagy része ugyanis nem örül annak, hogy a kormányfő szakított az Európai Parlament legnagyobb frakciójával, és várhatóan az EPP-ből is távozik a Fidesz.

A nagyobbik magyar kormánypárt továbbra is a hagyományos kereszténydemokrata, konzervatív értékeket és családképet képviseli, illetve őrzi – jelentette ki Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Azért ez a kijelentés meglehetősen visszásan hangzik az európai kereszténydemokrata politikusok számára azt követően, hogy Orbán Viktor meglehetősen szoros viszonyt épített ki több szélsőjobboldali párt vezetőivel, sőt lényegében velük kampányolt a legutóbbi uniós választások előtt. Az se nagyon melengette meg a néppárti frakció tagjainak szívét, amikor Szájer József egy meleg partiról félig meztelenül próbált elmenekülni, miután a belga rendőrök a járvány kellős közepén rajtaütöttek egy közel húsz fős társaságon.

Most van még idő egy új politikai szövetségi rendszerve integrálódni, esetleg megerősíteni a teljes kívülállás imázsát.

Elég egyértelmű, hogy már régóta csak fügefa levélként használta a keresztény értékek hangoztatását a Fidesz, amely nyakig merült a korrupcióba és különböző magánéleti botrányokba idehaza, nemzetközi szinten pedig az EU egyik legfőbb kritikusának számít. Ugyanakkor igen baráti viszonyt épített ki a kínai, orosz, török, azeri és üzbég vezetőkkel, akik nem igazán vádolhatók azzal, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat, illetve hogy az Európai Unió szövetségesei lennének. Orbán Viktor pávatáncából ezért leginkább a Fidesz profitált, hiszen az unión belül a legnagyobb politikai erőhöz tartozott, így a belső vitákban annak ellenére voltak szövetségesei, hogy a többség nem értett egyet a magyar párt politikájával.

Ez a védettség szűnt meg most végérvényesen, ami a látszat ellenére nem a Fidesz döntése volt. Orbán Viktor ugyanis előremenekült azzal, hogy pártját kiléptette a néppárti frakcióból, hiszen az alapszabály megváltoztatása után egyértelmű volt, hogy a Fideszt kizárták volna. Ez megalázó lett volna Orbán számára, ugyanakkor nem akart túl későn szakítani egykori szövetségeseivel. Egy év múlva ugyanis parlamenti választások lesznek Magyarországon, és amennyiben még hónapokig tartott volna a háborúskodás a néppártiakkal, nem tett volna jót a kormánypárt hazai kampányának. Most van még idő egy új politikai szövetségi rendszerve integrálódni, esetleg megerősíteni a teljes kívülállás imázsát.

De ki jöhet szóba, mint potenciális szövetséges a Fidesz számára? Természetesen azok a szélsőjobbos pártok, melyekkel korábban is kacérkodott Orbán. Itt elsősorban Matteo Salvini Északi Ligája jöhetne szóba, de ő most sem az olasz belpolitikában, sem az Európai Parlamentben nem képvisel jelentősebb erőt, így annak ellenére sem valószínű, hogy csatlakozik hozzá, hogy a szélsőjobbos politikus már nyíltan meghívta a sajátjai közé. Szóba jöhet még a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában nevű frakció az EP-ben, mely egyrészt szintén nem rendelkezik túl erős képviselettel, másrészt a lengyel testvérárt a Jog és Igazságosság (PiS) mögött csak másodhegedűsök lennének a fideszesek.

Fotó: nyugat.hu

Nem egyszerű tehát Orbán Viktor és pártja helyzete, hiszen jórészt saját akaratán kívül a körön kívül került. A Fidesz politikusai most elvesztették meghatározó pozícióikat az EP fontos testületeiben, és amennyiben csak egy fajsúlytalan frakcióhoz tudnak csatlakozni, nem is szerezhetnek új helyeket. Orbánnak ugyanakkor be kell látnia, megbukott az a törekvése, hogy a maga képére formálja az Európai Néppártot. Miután folyamatos vitában volt az utóbbi években saját pártcsaládjának meghatározó politikusaival, mindenki tudja róla, hogy egy meglehetősen öntörvényű, ugyanakkor ravasz és bosszúálló személyiség. Ilyen emberekkel mindig óvatosak a politika porondján, mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha beengeded a rókát a tyúkólba, ott nem a tyúkokra fog vadászni, hanem a kakasokra.”

Lassan minden magas tisztséget betöltő fideszes politikus megkapja a védőoltást, és többségük demonstratív módon a kínai vakcinát választja. Nem is lenne ezzel gond, hiszen saját akaratukból választották a Sinopharm-vakcinát, de az oltóanyag körüli vitáknak olyan politikai töltete van, ami messze túlmutat a közegészségügyi kérdéseken. Ezen túl a kormányzati járványkommunikáció belevisz egy kis migránsozást és nyugatellenességet a saját kampányába.

            Fotó: portfolio.hu

Olyan kormányzati sikerként könyvelik el a Fidesz kommunikációjában az orosz és a kínai vakcinamegállapodásokat, mintha ezáltal Magyarország minden járvánnyal kapcsolatos problémáját megoldotta volna ez a két szerződés. Közben persze azt harsogja a kormányhoz közeli médiabirodalom, hogy az Európai Unió járványkezelési stratégiája lassú és körülményes, bezzeg a mi ügyes kormányunk lecsapott az abszolút megbízható keleti gyártmányokra.

Úgy tűnik, a vakcinakommunikáció már nyomokban sem tartalmaz szakmaiságot, sokkal inkább tükrözi a kormány ideológiai irányultságát. Ennek lényege az, hogy a jobboldali sajtó az egekig magasztalja az orosz Szputnyikot és a kínai Sinopharmot, a nyugati gyártmányú vakcinákról pedig többnyire annyi mondanivalója van, hogy késik a szállításuk. Emellett a baloldali és liberális sajtó kérdőjeleket fogalmaz meg a két keleti gyártmányú oltóanyaggal kapcsolatban, a többi vakcina kapcsán pedig inkább pozitívan nyilatkozik, mint kritikusan.

Orbán Viktor személyes példájával igyekszik meggyőzni a magyarokat arról, hogy nincs mitől tartaniuk, ha a kínai vakcinát választják, ugyanakkor azt éri el, hogy a vele nem szimpatizálók véletlenül sem kérik majd a Sinopharmot.

Tényleg az az ember érzése, hogy közvélemény-kutatás helyett elég annyit megvizsgálni, hányan hajlandók kínai vagy orosz anyaggal oltakozni, mert akkor meg is tudjuk, hogy mekkora a Fidesz jelenlegi támogatottsága. Egyre nyilvánvalóbb ugyanakkor, hogy az ellenzéki érzelmű választópolgárok éppen a nyílt és sokszor erőltetett kormányzati propaganda hatására lesznek óvatosak, és ragaszkodnak ahhoz, hogy nyugati országokban gyártott oltóanyaggal kezeljék őket.

Igen, a 10 éve fennálló kelet-nyugat szembenállás csapódik le a magyar társadalmon a koronavírus-járvány elleni védekezés kommunikációjában is. A magyar kormány egyszerűen nem állja meg, hogy a sok tekintetben szövetségesnek, sőt mintának tartott keleti rezsimeket propagálja még egy ilyen helyzetben is, ugyanakkor a lehető legtöbbször csapjon oda az Európai Uniónak. Orbán Viktor személyes példájával igyekszik meggyőzni a magyarokat arról, hogy nincs mitől tartaniuk, ha a kínai vakcinát választják, ugyanakkor azt éri el, hogy a vele nem szimpatizálók véletlenül sem kérik majd a Sinopharmot.

Pedig a baj közös, és csak akkor szűnik meg, ha elérjük a nyájimmunitást. Ehhez még nagyon sok embert kell beoltani, így az oltóanyagok körüli ideológiai vita finoman szólva sem segíti a közös ügyet. Közben persze a kormány egy kis migránsozással is megspékelte a saját kommunikációját. Miután látványosan romlani kezdtek a járványügyi adatok, a kormányfőnek valamit reagálnia kellett a folyamatokra, és nem állta meg, hogy oda ne szúrjon a fekete kontinensnek, ahonnan a legtöbb menekült érkezik Európa déli határaihoz.

Fotó: Magyar Nemzet

Orbán ugyanis új korlátozó intézkedéseket nem lebegtetett be, de a határokon való szigorítást elképzelhetőnek tart. Azt mondta, hogy találkozott olyanokkal, akik egzotikus utazásokhoz szükséges vakcinára jelentkeztek, de most, hogy megjelentek az afrikai mutánsok, nem lehet kiengedni az embereket ezekbe az országokba, hogy ránk hozzák az afrikai mutációkat. Ismét az a fajta kommunikáció ez, mely szerint nálunk minden rendben lenne, ha mások be nem hurcolnák a bajokat az országba. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy négert látsz futni a prérin, nem azt jelenti, hogy Afrikában vagy, hanem, hogy megszökött a gazdájától.”

Újabb teljesen felesleges nemzeti konzultáció zajlik napjainkban, de legalább nem kerül olyan sokba, mint a korábbiak. A mostani kérdések is némileg irányított válaszokra ösztökélik a polgárokat, de mivel csak online hirdették meg a konzultációt, ezúttal a válaszadók aránya várhatóan fiatalabb generáció irányába tolódik el. Abban azonban biztos hasonlítani fog ez a felmérés a korábbiakhoz, hogy a kormány a saját céljaira fogja használni a végeredményt, bárhogy is válaszolnak majd az emberek.

Fotó: telex.hu

Sokat foglalkoztunk eddig a nemzeti konzultációk céljaival, hiszen az Orbán-kormány ezt az eszközt tudja a legkomplexebb módon a saját érdekében felhasználni. Már a megnevezés is elég sokatmondó, hiszen nem is nemzeti, és nem is konzultál, legfeljebb felmér. Igazából a valódi társadalmi párbeszédet próbálja imitálni, amit lényegében teljesen kiölt a mindennapokból a kormányzat az utóbbi 10 évben.

A mostani konzultáció egy kritikus szituációban azt a célt szolgálja, hogy a kormány az emberek akaratára tudjon hivatkozni, bármit is tesz a járvány elleni védekezésben. Az „egyesek szerint” és a „vannak akik szerint” kezdetű mondatokat jól ismerjük a korábbi konzultációs ívekről, de most nem olyan egyértelmű, hogy a kormány milyen irányba kívánja terelni a válaszadókat a válaszokban.

Ilyen értelemben tényleg azt gondolhatnánk, hogy bele szólhatunk abba, hogy miként alakuljanak a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések. Igen ám, csakhogy nem nekünk kéne megválaszolni olyan szakmai kérdéseket, mint például: „...a rendezvények, koncertek, fesztiválok, illetve sportesemények látogatását meg kell engedni azoknak, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek. Mások szerint ezeket az eseményeket nem szabad megrendezni vagy látogathatóvá tenni, amíg a járvány véget nem ér.”

Nagyon valószínű például, hogy a viszonylag alacsony oltási kedvet azzal élénkítenék, hogy oltási igazolványt bocsátanak ki, és ezek birtokosai előnyöket élveznek majd azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ilyennel.

A polgár gondolhat az ilyen és hasonló dilemmákról akármit, a döntéseket mégis át kell adnia azoknak a járványügyi szakértőknek, akik a politikusoknál és az egyszerű polgároknál sokkal jobban tudják, mikor érdemes lazítani a korlátozásokon. Ha tehát azt kérdezték volna tőlünk, hogy egyetért-e azzal, hogy egy szakmai testület döntsön a korlátozások feloldásáról, megtartásáról vagy szigorításáról, akkor máris lenne egy pontja a konzultációnak, aminek van haszna. Ha ugyanis a választópolgárok rábízzák a döntést a szakma képviselőire, akkor a felelősséget is olyanok viselik, akiknek ezt fel kell vállalniuk.

A választópolgár viszont csak a vágyai és saját elvei szerint tud állást foglalni ezekben a kérdésekben, és ezekre nagy felelőtlenség lenne rábízni a járvány elleni védekezés stratégiáját. Mint már többször leírtuk, a járvány elleni küzdelem nagyon is valós problémákat vet fel, és ezek megoldását nem bízhatjuk rá egy kívánságlistára. Márpedig a nemzeti konzultációk azt sugallják, hogy a polgároknak csak kívánniuk kell valamit, a kormány pedig végrehajtja ezeket, ha elegen sorakoztak fel egy-egy óhaj mögé.

Arról még nem is szóltunk, hogy a kormánynak nem erőssége a nemzeti konzultációk eredményeinek publikálása, így jó eséllyel a most feltett hét kérdés mindegyikére olyan választ fog adni, amilyet jónak lát a saját szemszögéből, majd utána arra hivatkozik, hogy az emberek zöme is ezeket szeretné. Nagyon valószínű például, hogy a viszonylag alacsony oltási kedvet azzal élénkítenék, hogy oltási igazolványt bocsátanak ki, és ezek birtokosai előnyöket élveznek majd azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ilyennel.

Fotó: portfolio.hu

Ezt alapozza meg a konzultációs ív második pontja, mely így szól: „Azok, akik beoltatják magukat vagy átestek a betegségen, védettségi igazolványt kapnak. Vannak, akik támogatják, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők felmentést kapjanak egyes korlátozó intézkedések alól. Ön mit gondol erről?” Ez egy meglehetősen aggályos intézkedés lenne, hiszen például lehetővé tenné, hogy az oltáson túlesett polgárok látogassanak bizonyos közintézményeket, melyekből lényegében kitiltanák azokat, akik nem akarják beoltatni magukat. Mindezt azokra hivatkozva tenné meg a kormány, akik visszaküldték a kitöltött konzultációs íveket. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A legvadabb ló is a tenyeredből eszi a szénát, ha megérzi a karám melegét.”

A kormány kaszinótulajdonosokat sem hagyja az út szélén. Miért is tenné, hiszen az ország 11 kaszinójának koncessziótulajdonosai nagyrészt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiemelt káderei, olyanok, mint például Garancsi István, a fehérvári focicsapat tulajdonosa. A magyarázat azonban, amit a kormány fabrikált annak indoklására, miért üzemelhetnek a járvány idején, meglehetősen felháborító, főleg annak fényében, hogy a vendéglátósok lassan teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek, mert három hónapja nem nyithatnak ki.

Fotó: AFP

Február elsején írásbeli kérdéssel fordult a kormányhoz Ungár Péter országgyűlési képviselő. Azt szerette volna megtudni, miért működhetnek zavartalanul az országban a kaszinók, ugyanakkor a hasonló tevékenységet folytató vendéglátóipari egységeknek miért kell zárva tartaniuk? A választ alaposan megrágta a kormány, de február 16-án végre írásban reagáltak az LMP-s képviselő feladványára.

Fónagy János, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára könnyedén átvágta a gordiuszi csomót, hiszen indoklása szerint azért lehetnek nyitva a kaszinók, mert nem minősülnek vendéglátóipari egységnek. Tény, hogy menüt nem kínálnak a kaszinókban, de nehezen lehet elképzelni, hogy a vendégek ne innának valamit a játék közben, vagyis lényegében olyan funkciót tölt be, mint egy bár, vagy kocsma. És ez utóbbiak köztudottan szintén nem nyithatnak ki.

Közben persze a parkolás is ingyenes mindenhol, így a kaszinóba érkező úri közönségnek még erre se kell gondot fordítania.

A fából vaskarika esete tehát ismét fennáll, ha éppen meg kell védeni egy közegészségügyi szempontból teljesen értelmezhetetlen rendelkezést. Lehet persze azzal érvelni, hogy a kaszinók a boltokhoz hasonlóan bezárnak este 7 órakor, de ugyanezt megtennék a vendéglőtulajdonosok is, amennyiben megengednék nekik a nyitást. Fónagy államtitkár esetleg érvelhetett volna azzal is, hogy minden kör után szappanos, alkoholos vízzel lemossák a zsetonokat, vagy hogy a rulettasztalnál a krupiék kesztyűben pörgetnek.

Nem kell hozzá nagy fantázia azonban, hogy megállapítsuk, hogy a NER oligarchák érdekeit és érdekeltségeit akkor is védi a kormány, ha az olykor kínos magyarázkodásra kényszeríti. Nem beszélve arról, hogy a vendégkör sem a létminimum alatt élők köréből kerül ki, úgyhogy akinek pénze van, ezúttal is kiváltságosnak érezheti magát Orbán Viktor országában. Közben persze a parkolás is ingyenes mindenhol, így a kaszinóba érkező úri közönségnek még erre se kell gondot fordítania.

Fotó: 24.hu

Sorolhatnánk az abszurd intézkedéseket, melyek mögött egyértelműen hatalomtechnikai megfontolások állnak a közegészségügyi szempontok helyett, de ezeket már mindenki unásig ismeri. Az Orbán-rendszer működésének logikáját azonban a kaszinók kivételezett helyzete világítja meg legjobban. Eszerint ha pénzed és hatalmad van, még a szükséghelyzetekben is több jog illet meg, míg azokat, akik nem rendelkeznek ilyen kiváltságokkal, a kormány különböző intézkedésekkel még sújtja is. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit szabad Ülő Bikának, nem szabad Sánta Szarvasnak.”

Amikor kormányzati médiabirodalomról beszél az ellenzék, általában a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (röviden KESMA) által tömörített és központilag koordinált több száz sajtóterméket érti e kifejezés alatt. Tény azonban, hogy a legnagyobb agymosást a választók fejében azok a közszolgálati médiumok végzik, melyeket úgymond megszokásból néznek, olvasnak vagy hallgatnak a polgárok. A Fidesz 2010 óta tudatosan küldi legfőbb üzeneteit azokon a csatornákon keresztül, melyeket egyrészt közpénzből tart fenn az állam, másrészt nevében még mindig ott a megtévesztő „közszolgálat” kifejezés.

Fotó: index.hu

Az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) által összefogott közszolgálatinak mondott szerkesztőségek vezetői nem is igazán leplezik, hogy a kormány zsoldjában állnak. Lényegében küldetésüknek tartják, hogy a rájuk bízott eszközökkel és munkatársakkal utat vágjanak a politika bozótjában a kormánynak, az ellenzéket pedig a lehető legtávolabb tartsák a megszólalás, a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Ez eddig is elég aggasztó volt, de a 2022-es parlamenti választás előtt egy évvel, és egy precedens értékű bírósági ítélettel megtámogatva kifejezetten kiábrándító.

Ez utóbbi finoman szólva sem egyezik az Orbán-kormány által hozott médiatörvény szellemiségével, mely kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás célja - többek között - a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás. Ennek alapvető feltétele lenne, hogy a hírműsorokban megfelelő arányban szólaljanak meg kormánypárt és ellenzéki vélemények. A Kúria napokban meghozott, és az MTVA részéről ítélete épp ennek mond ellent.

Nem akarjuk Ádámtól és Évától kezdve bemutatni az M1 hírcsatorna és néhány ellenzéki parlamenti képviselő küzdelmét, mely tulajdonképpen arról szólt, hogy a közszolgálatinak titulált televízió a nevében viselt feladatot ellátva adjon hangot a kormánytól eltérő véleményeknek is, amivel nem a mandátummal rendelkező kormánykritikus politikusok óhaját elégítenék ki, hanem azokét a polgárokét, akik szeretnének adott ügyekben világosan látni. Ha ugyanis egy vitás kérdésben csak az egyik fél véleménye artikulálódik, az annyit tesz, mintha egy bíróság előtt csak az egyik oldal kapna szót.

A stúdióban ülők ugyanis lényegében lehülyézhetik azokat, akik nem értenek egyet velük, és erre ráfoghatják, hogy szóban elhangzott a másik oldal álláspontja is.

Magyarul, a „hallgattassék meg a másik fél is” elve sérül akkor, amikor közpénzből fenntartott médiumok teljesen egyoldalúan tájékoztatják a polgárokat az országban zajló eseményekről. Az MTVA felfogásában az ellenvélemények meglétének említése is elegendő ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen a kormányt képviselő politikusok, szakértők, elemzők (és sokszor riporterek) hosszas okfejtéseivel szemben. A Kúria most ezt a meglehetősen visszás érvelést törvényesítette, így adva alapot arra az MTVA-nak, hogy a jövőben minden következmény nélkül folytathassa ezt a gyakorlatot.

Lényegében most már papírja van arról a közszolgálatinak mondott médiumoknak, hogy negligálhatják a kormányéval szembemenő véleményeket, és amikor megemlítik azt a tényt, hogy vannak olyanok, akik mégsem értenek egyet a központi irányvonallal, azt olyan hangsúllyal és szövegkörnyezetben tehetik meg, amely inkább árt, mint használ a kiegyensúlyozottság elvének. A stúdióban ülők ugyanis lényegében lehülyézhetik azokat, akik nem értenek egyet velük, és erre ráfoghatják, hogy szóban elhangzott a másik oldal álláspontja is.

Ez a felfogás régóta dívik mondjuk a kínai, belorusz vagy a türkmén közszolgálati csatornáknál, de mostantól nálunk is ez lesz a bevett gyakorlat. Eddig legalább kicsit kordában tartották a bírósági verdiktek az MTVA prominenseit, ám mostantól lényegében semmitől sem kell tartaniuk. Ez a Kúria döntésének legfontosabb üzenete, amely szögesen ellentmond a korábban a Fővárosi Törvényszék által meghozott elsőfokú ítélettel, amely nem tartotta elegendőnek a kiegyensúlyozott tájékoztatás szempontjából, ha csak említés szintjén szereznek tudomást a nézők az ellenvéleményekről.

Fotó: 24.hu

Az első fokon meghozott ítélet indoklásából egyértelműen kiderül, hogy az M1 a kormány álláspontját népszerűsítette, amelynek lényege, hogy szerintük az ellenzéki képviselők fenyegetik a közszolgálati tévét. Ezt a beszélgetés alatt folyamatosan fenntartott felirat is erősítette a nézőkben (Az ellenzéki képviselők fenyegetik a közmédiát), aminek egyoldalúságán az se segített volna sokat, ha egy kérdőjelet biggyesztenek a mondat végére. Mert ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha egy apacs rád fogja a puskáját, ne azt kérdezd tőle, hogy bölényre indult-e vadászni.”

A magyar állami hírügynökség cenzúrázta Orbán Viktor nyilatkozatát. Első hallásra furcsának tűnik ez a kijelentés, de nem először fordul elő, hogy az MTI kihagyja az általa cikisnek tűnő részeket a kormányfő szövegeiből. Legutoljára a német Stern magazinban leközölt Orbán-interjú összefoglalójából maradtak ki az inkriminált részek. Pedig nem csupán a válaszokat, de a kérdéseket is érdemes lenne áttanulmányozniuk a magyar polgároknak, mert ilyeneket már legalább 10 éve nem olvashattak a kormányfővel készült hazai interjúkban.

        Fotó: Heti Válasz

Néha nem árt rácsodálkozni, milyen öntudattal rendelkezik a sajtó Európa nyugati felén, mert nálunk kezdik elfelejteni még a szakma képviselői is, hogy bizony a politikus bennünket szolgáló közszereplő, akinek kutya kötelessége olyan kérdésekre is válaszolnia, melyeket nem kapott meg előre, vagy egy olyan szerkesztőség munkatársa teszi fel neki, amelyik nem a kormánya zsoldjában áll. Ha a magyar kormány feje néha megengedné maguknak azt a luxust, hogy válogatás nélkül mindenki rendelkezésére álljon, ha a nyilvánosság tájékoztatása a cél, akkor sűrűbben olvasnánk olyan válaszokat is tőle, mint amilyeneket a német Stern magazin hasábjain olvashatunk.

Vegyük azonban először azokat a részleteket, melyeket a Magyar Távirati Iroda fontosnak vélt kiemelni. Ezek a kormányfő harcos patrióta szellemiségét erősítő mondatok a következőképpen szóltak: "Magyarországon úgy mondjuk, hogy csak akkor lehetsz jó európai, ha jó magyar vagy." Csak egy megjegyzés ehhez: Orbán Viktor megint minden magyarok vezéreként próbálja elmagyarázni a német olvasóknak, miként is gondolkodik nálunk mindenki. Ezt a módszert használja évek óta, és így bújik minden döntése után magyar polgárok milliói mögé.

Egyébként Orbán Viktor maga is meglehetősen szelektíven áll hozzá a kérdéshez, mert amikor az érdekei azt diktálják, ő is egységes fellépést sürget bizonyos kérdésekben, és azt se felejtsük el, hogy Magyarország politikai súlyát főként az adja meg, hogy az EU tagja.

De lássunk egy másik részletet az MTI szemléjéből: "A magyar felfogás szerint Európa szuverén nemzetekből áll össze", de egyes tagországok az európai intézmények megerősítésre törekednek, és egyre több hatáskört adnának át Brüsszelnek. A magyarok ezt a "centralizmust" a történelmi tapasztalataikból adódóan aggodalommal szemlélik.” Csak a pontosítás kedvéért: Magyarország polgárai teljesen különböző módon viszonyulnak az integráció és decentralizáció kérdéseihez. Egyébként Orbán Viktor maga is meglehetősen szelektíven áll hozzá a kérdéshez, mert amikor az érdekei azt diktálják, ő is egységes fellépést sürget bizonyos kérdésekben, és azt se felejtsük el, hogy Magyarország politikai súlyát főként az adja meg, hogy az EU tagja.

De lássuk azokat a kérdéseket, és válaszokat, melyektől Magyarországon már teljesen elszokott a kormányfő: „Mi lenne, ha az egyik gyereke odaállna Önhöz, és bevallaná, hogy homoszexuális?” Erre Orbán Viktor azt felelte, hogy nagy kihívás lenne, de a „drága Isten még nem szembesített bennünket ezzel a kérdéssel. Magától értetődő, hogy a feleségem és én, a hajlamaiktól teljesen függetlenül, mindig jót szeretnénk a gyerekeinket” - adott talányos választ az érzékeny kérésre. Rövid megjegyzés: Mint majd a következő kérdésnél is látni fogjuk, a 90-es évek elején még harcos ateista Orbán Istent hívja segítségül, amikor nehéz dilemma elé állítja az élet. Ez magánemberként érthető, ám kormányfőként elég aggályos.

Fotó: Média1

Az állami hírügynökség összefoglalójából kimaradt az a rész is, amikor arról kérdezték, mi lenne, ha az egyik lányának muszlim lenne a barátja. „Úgy neveltem a gyerekeimet, hogy az életük fontos kérdéseit maguk hozzák meg. És megpróbáltam úgy felvértezni őket ismeretekkel és neveltetéssel, hogy a helyes döntést hozzák meg. Valószínűleg azért megkérdezném: »Jól átgondoltad te ezt?« És ha a válasz »igen« lenne, ott az én feladatom véget érne. A szülők nem élhetik a gyerekeik életét. Valószínűleg azt gondolnám, hogy Isten hozta a döntést. Az ember szereti a gyerekeit, mindegy melyik utat választják” - válaszolta Orbán Viktor. Szóval, ha Isten úgy gondolja, akkor akár felül is írhatjuk a saját magunk által helyesnek vélt irányvonalat, így ha a magánélet szembekerül az általunk hozott törvényekkel, akkor fogjuk rá, hogy mindez Isten akarata. Mert, ahogy egy dakota reklám tartja: „Igyál még egy bögre bölénysört, és fogd rá a nyuszira.”

Szükség van-e a politikusok évértékelő beszédeire? Vajon tényleg célba érnek azok az üzenetek, melyekkel irányítani szeretnék a pártok, kormányok vezetői saját országaik polgárait? Ilyen és hasonló kérdések különös aktualitást kapnak olyan szituációban, mint a mostani. A járványhelyzet ugyanis kérdésessé teszi, hogy egyáltalán érdemes-e megtartani Orbán Viktor idei évértékelőjét. Egy biztos: ha elmarad, azt sokan észre se fogják venni.

Fotó: 24.hu

Idén februárban tartaná Orbán Viktor sorrendeben 23. évértékelőjét. Ez nem pusztán gombócból, de Dunakavics drazséból is sok olyanoknak, akik nem tartoznak a Fidesz és a miniszterelnök rajongótáborához. A járványügyi helyzet miatt idén csak online lehetne megtartani a beszédet, és mivel ennek az eseménynek az a sava-borsa, hogy demonstratív módon felvonul a NER elitje, az egyik legfontosabb funkcióját veszítené el az előadás.

Orbán azonban bő egy évvel a parlamenti választás előtt szeretne megragadni minden alkalmat arra, hogy az ország nyilvánosságához szóljon. Nem mintha nem állna rendelkezésére egy hatalmas kormányzati médiabirodalom, mely mint egy véget nem érő visszhang veri vissza a kormányfő gondolatmeneteit. A péntek reggeli rádiós monológoknak köszönhetően pedig szinte minden héten eljutnak az üzenetei a hívekhez és a politikai ellenfelekhez egyaránt.

Ez az általános sikerpropaganda ellenére sem egy hálás téma most egyetlen kormányfő számára sem a világban, így valószínűleg nem vérzik majd Orbán Viktor szíve, ha nem szokásos közönsége előtt kell beszénie a témáról. 

Az évértékelő azonban egy különleges esemény a Nemzeti Együttműködés Rendszere számára, így a párt felső vezetése és a legfontosabb civil támogatók számára nagy érvágás lenne, ha nem a helyszínen hallgathatnák végig főnökük iránymutatásait. Az online térben nem számítana, ki ül közelebb a vezérhez, kit mutat legtovább a közszolgálatinak csúfolt tévé kamerája, és ki tapsolja vörösebbre a tenyerét egy-egy frappánsnak tartott szónoki fordulatot követően.

Nekünk egyszerű polgároknak így akár teljesen mindegy is lehetne, hogy Orbán Viktor értékel-e az idén, vagy sem, de azért ne vegyük teljesen félvállról a dolgot. Bár általában tudjuk más forrásokból, mit forgat a fejében az ország első embere, de az évértékelőkre mindig tartogatott olyan bejelentéseket, melyek döntő hányada ugyan csak nagyot szólt, de később nem voltak különlegesen fontosak, ám olykor tényleg meghatározó irányvonalakat jelölt ki ezeken az eseményeken.

Sejteni véljük azt, hogy nem pusztán a járványhelyzet alakulása befolyásolja a döntést. Orbánnak most eléggé behatároltak a lehetőségei, ugyanis nem teheti meg azt, hogy javarészt a koronavírus-járvánnyal és annak gazdasági hatásaival foglalkozzon beszédében. Ez az általános sikerpropaganda ellenére sem egy hálás téma most egyetlen kormányfő számára sem a világban, így valószínűleg nem vérzik majd Orbán Viktor szíve, ha nem szokásos közönsége előtt kell beszénie a témáról. 

Fotó: portfolio.hu

Teheti ezt azért is, mert ahogy őt akadályozza a hagyományos kampányolásban a járvány, ez fokozottan érvényes az ellenzékére is. Szinte teljesen az online térbe szorult mindenféle politikai megnyilvánulás, alig vannak sajtótájékoztatók, nyilvános demonstrációk, tüntetések. Az elemzők kíváncsian várják ezért, melyik oldalt érinti érzékenyebben, hogy a hagyományos politikai kampányeszközök háttérbe szorulása melyik fél számára lesz előnyösebb. Mert ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ne kezdjél vágtatni olyan lovon, amelyet még be sem törtél!”

Bréking: Mégis lesz gazdasági évértékelő, méghozzá csütörtökön a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó című rendezvényén. 

Orbán Viktor szokásához híven akkor emeli a tétet, amikor igazán nagy a baj. A kormányfő ugyanis jól tudja, hogy a koronavírus-járvány gazdasági és szociális hatásait még nem is érzékeli kellőképpen a társadalom, de ő egy elővágással mégis új frontot nyitott. A nagy vidéki egyetemek kormányzati bekebelezése ugyanis komoly feszültségeket generál, de egyelőre a vírus miatti korlátozások megakadályozzák az érintetteket abban, hogy komoly tiltakozó akciókat szervezzenek. Ami azonban késik, az általában nem múlik.

Fotó: 24.hu

Az SZFE több hónapos blokádja sem tántorította el az Orbán-kormányt attól, hogy az úgynevezett modellváltás álcája alatt megszállja a felsőoktatási intézmények vezetését. Bár nehezen gyűrte le a színművészeti és filmművészeti oktatási intézmény diákjainak és tanári gárdájának ellenállását, most mégis hatalmas múltú és létszámú vidéki tudományegyetemek bekebelezése kezdett annak reményében, hogy talán itt kisebb ellenállásba ütközik majd, mint az SZFE esetében.

Van a mostani akciónak azonban egy olyan üzenete is, hogy biztosítson barátot és ellenséget arról: a hatalom nem alkuszik, a Fidesz továbbra is keresztülveri az akaratát minden területen. Orbán tehát erődemonstrációnak is szánja a pécsi, debreceni és szegedi tudományegyetemek bedarálását. A kormányfő tudja, hogy most kell lépnie, hiszen a járvány miatt online oktatásra átálló intézményekben az ellenállást most nehéz megszervezni. Ha mégis utcai demonstrációkra kerülne sor, akkor a járványhelyzet miatt meghozott korlátozó intézkedésekre hivatkozva akár meg is lehet bírságolni az elégedetlenkedőket.

Van azonban egy apró momentum, ami arra utal, hogy Orbán Viktor nem teljesen biztos a dolgában. A legértékesebb trófea megszerzését ugyanis egyelőre elhalasztotta. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem (Orbán Viktor egykori Alma Mátere) Magyarország legnagyobb és legrégebbi egyeteme, egyelőre mégsem próbálja közvetlen befolyása alá vonni a kormány. Ennek oka valószínűleg az, hogy egy nagy létszámú budapesti egyetem ellenállásának letörése túl sokba kerülne Orbán Viktornak és a Fidesznek. Az SZFE ellen vívott csata bebizonyította, hogy a fővárosban sokkal könnyebb a fiatalokat és ellenzéki érzelmű szavazókat mozgósítani, mint a vidéki nagyvárosokban, így a kormány védekezni kényszerül az ilyen szituációkban.

Orbán jellemzően nem akar semmit a véletlenre bízni, ezért igyekszik a kádereit bebetonozni nem csupán az egyetemek vezetésébe, de állami intézmények és a fontosabb magáncégek élére is.

Azért ne legyen kétségünk afelől, hogy a kormányfő még a 2022-es parlamenti választás előtt nekirugaszkodik majd az ELTE úgynevezett modellváltásának is. Most azonban azt kell elérnie, hogy az egyetemi szenátusok nagy nyomás alatt meghozott döntéseit kihasználva minél előbb kinevezzék az alapítványi kurátorokat a vidéki oktatási intézmények élére, akik jellemzően a Fidesz belső köreiből kerülnek ki. Így lényegében teljes kontrollt szerez a felsőoktatás fontos intézményei fölött, ami megmarad akkor is, ha netán elveszíti a 2022-es választást. Orbán jellemzően nem akar semmit a véletlenre bízni, ezért igyekszik a kádereit bebetonozni nem csupán az egyetemek vezetésébe, de állami intézmények és a fontosabb magáncégek élére is.

Fotó: index.hu

Orbán jól tudja, hogy nő a társadalomban a feszültség a járványhelyzet miatt meghozott korlátozások miatt is. Teljesen padlóra került a vendéglátóipar és a turizmus, de más szolgáltató szektorokban is komoly a baj. Az ellehetetlenülés szélére sodródott vállalkozások képviselői is mozgalmat indíthatnak érdekeik érvényesítése érdekében, ugyanakkor tavasszal az egyetemek polgárai számára is lehetőség nyílhat az utcai demonstrációkra. Ha ez a két elégedetlenségi hullám egyszerre söpör végig az országon, akkor a Fidesz nagy bajba kerülhet. Hogy ezzel tisztában van-e Orbán Viktor, nem tudjuk, de tény, hogy eddig az ilyen kiélezett helyzetekben általában szerencséje volt. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A szerencse olyan, mint egy macska: Ha a fejénél kapod el, megfojtod, ha a farkánál, kihajíthatod a sátorból.”