Az idő rövidsége miatt csak néhány szerencsés nézhette végig az egyik videómegosztó oldalon feLugossy László és Szirtes János 2001-ben készült Tiszta lap című filmjét. A Jégkrémbalett című film alkotói ebben újra bemutatták a „zen-buddhista televíziót”, melyben meghökkentő álmokat és víziókat közvetítenek a nézők felé. Mindez persze nem tenné egészen egyedivé a 20 éve készült filmet, csakhogy feltűnik a mellékszereplők között egy régi ismerős is...

      Fotó: facebook

Biztosan sokan emlékeznek még a híres ibizai szórakozóhely a Heart reklámvideójára, melyben a vendégek között feltűnt Orbán Viktor akkori legfőbb bizalmasa, Habony Árpád. Akkor nagy felbolydulást okozott a luxushelyen szórakozó kormányzati médiamogul személye kormányzati és ellenzéki körökben egyaránt, így rövidesen el is távolították a videót a közösségi oldalakról. Ma azonban újra megtekinthető a promóciós film, így újra élvezhetjük (ha csak néhány pillanatra is) Habony „alakítását”, amennyiben időnk és kedvünk tartja megnézni az alig több mint három perces alkotást.

Fotó: Média1

Volt azonban idő, amikor az egykori koronaőr (milyen abszurdnak tűnik ma ez a megnevezés) nem biodíszletként jelent meg egy filmben, hanem színészként. Nemrégiben – igaz csak néhány napig - megnézhető volt a legismertebb videómegosztó oldalon feLugossy László és Szirtes János 2001-ben készült Tiszta lap című filmje, melyben a 38. perctől feltűnik két öltönyös üzletember, akik egy preparátumra alkusznak Dojóval (Gryllus Dorka). Habony jellegzetes cincogi hangján próbálja meggyőzni Dojót és Jaceket (Kedves Lili), hogy adják el neki a ki tudja, mire jó terméket.

Anélkül, hogy mélyebb elemzésbe merülnénk Habony színészi teljesítményét illetően, meg kell állapítanunk, hogy a filmes szakma kivételével valószínűleg a magyar állampolgárok zöme úgy vélekedik, hogy jobb ma egy rossz színész, mint holnap egy rafinált kormányzati médiastratéga. Ha véletlenül valaki felfedezte volna 2001-ben Habony Árpád színészi tehetségét, valószínűleg teljesen másként alakult volna Magyarország sorsa 2010 után. Ekkor ugyanis Habony még csak a Szent Korona őrzésével volt megbízva, így volt ideje elmerülni a magyar szubkultúrában. Igazán ellentmondásos ugyanakkor, hogy az alternatív kultúra nagy öregjeinek filmjében szerepel az a Habony, akiről köztudott, hogy számára leginkább a pénz és hatalom az igazán kézzel fogható értékek.

Mostanában azonban keveset hallottunk róla, valószínűleg már nem ő a Fidesz médiastratégiájának központi alakja.

Ne feledjük, 2001-et írtunk, a következő évben megbukott az első Orbán-kormány, és jött nyolc ellenzéki év a Fidesz számára. Habonynak jelentős szerepe volt a magyar jobboldali médiastratégia átalakításában, 2010 után pedig abszolút meghatározó alakja volt annak a kormányzati kommunikációnak, amely a populizmus legszélsőségesebb elemeit is beemelte a közéletbe. Mostanában azonban keveset hallottunk róla, valószínűleg már nem ő a Fidesz médiastratégiájának központi alakja.
Aki meg szeretné nézni, milyen színész volt 20 éve, annak ellenére is megteheti, hogy a Tiszta lap című filmet időközben eltávolították a Youtube-ról. Az inkriminált részlet ugyanis az indavideón most is megtekinthető. Aki tehát készen áll egy kis időutazásra habony Árpáddal, nézze meg azt az alig több, mint 3 perces részletet, melyben igyekszik megszerezni a preparátumot. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Hiszem, ha látom.”

Varga Mihály pénzügyminiszter a minap megjelent interjújában nem mondott túl sok újdonságot, volt azonban néhány mondata, melyek üzenetén érdemes eltűnődni. Például egyrészt elismeri, hogy a válság elleni védekezés néhány hónapja alatt veszendőbe ment minden eredmény, amit az államadósság elleni küzdelemben az előző 10 évben a kormány elért, ugyanakkor nem akar megszorító politikát folytatni annak ellenére, hogy 9 százalékos gazdasági visszaeséssel számol. Jegyezzük meg,  már tudjuk, hogy Varga Mihály nem indul egyéni jelöltként a 2022-es parlamenti választáson. 

Fotó: index.hu

Most isszuk meg annak a levét, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedését nem használta ki eléggé a kormány arra, hogy radikálisan csökkentse az államadósságot. Mint korábban megírtuk, a GDP arányos államadósság tavaly év elején elérte a 65 százalékos szintet, ám a járvány hónapjai alatt visszakúszott ez az érték az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülésének értékére, így ma már a 80 százalékot ostromolja. Ez hihetetlen nagy terhet ró a következő évek kormányzati költségvetéseire, ezen keresztül pedig az adófizető magyar állampolgárokra.

Mindezt Varga Mihály szépen becsomagolva adja elő az Indexen megjelent interjújában: „Komoly eredménynek és sikernek tartom, hogy az elmúlt években 80 százalékról a GDP 65 százalékára tudtuk csökkenteni az államadósság arányát. Ez egyre kisebb terhet jelent a magyar államnak és a költségvetésnek. A járvány most mindent újraírt.” - vázolta a helyzetet a pénzügyminiszter. Mintha direkt keverné a jelenidőt a múltidővel. Mintha még mindig nagy könnyebbséget jelentene a magyar költségvetésnek a csökkentett államadósság, pedig ez már a múlté, hiszen hatalmas hitelfelvételek történtek az utóbbi hónapokban.

Persze, nem cél, hogy újabb durva megszorító intézkedésekkel nehezítsék az amúgy is nehéz helyzetbe került magyar háztartások életét, de a költségvetési hiány és az államadósság elengedéséért is a választópolgárok fizetnek súlyos árat, igaz, valamivel később, mintha azonnali elvonások jönnének.

Ami még ennél is rafináltabb fogalmazást igényelt Varga Mihálytól, az, hogy megindokolja a kormány azóta is tartó pénzszórását. „Tanultunk a 2008-as válságkezelés hibáiból, amikor a kormány értelmetlenül ragaszkodott fiskális korlátokhoz, ezzel mélyítette a válságot, a 13. havi bérek és nyugdíjak elvételével, adóemelésekkel elhúzódó gazdasági visszaesést okozott.” Ezzel „elmúltnyócévezett” egy kicsit, ugyanakkor megindokolta azt is, miért kell éppen most visszaépíteni a 13. havi nyugdíjakat. Persze, nem cél, hogy újabb durva megszorító intézkedésekkel nehezítsék az amúgy is nehéz helyzetbe került magyar háztartások életét, de a költségvetési hiány és az államadósság elengedéséért is a választópolgárok fizetnek súlyos árat, igaz, valamivel később, mintha azonnali elvonások jönnének.

Mindez már a 2022-es választásokról szól, hiszen az Orbán-kormány mindenképpen el akarja kerülni, hogy a 2008-2009-es sanyarú időkhöz hasonló légkörben kelljen kampányolnia. A koronavírus-járvány teljesen felülírta az előzetes terveket, hiszen a kormány úgy számolt, hogy prosperáló gazdasági háttérrel kínálhat majd új adókedvezményeket, családtámogatási rendszereket, illetve látványberuházások sorával ejtheti ámulatba a választókat. Ha a politikai szempontok nem írnák felül a gazdasági érveket, akkor nem most kéne ingyenes parkolást biztosítani az autóknak, nem most kéne a nyugdíjasoknak egy hónapnyi plusz juttatást ígérni, és lehetőséget adni arra, hogy a hiteltörlesztést eltolják a bankok felé a polgárok. Ez utóbbi intézkedés ugyanis mind az adósoknak, mind a bankoknak komoly gondot okoz, csak a problémát eltolja még fél évvel.

Érdemes még megemlíteni Varga töretlen optimizmusát, amit arra épít, hogy jelenleg jónak mondható az ország besorolása a hitelminősítőknél. Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy ez főként az uniós tagságunknak köszönhető, és hogy az EU többi tagországainak többségét is hasonlóan pozitívan ítélik meg ezek a cégek. Épp ennek köszönhető, hogy ez a politikai és gazdasági közösség most a járvány elleni védekezéshez közös hitelt vesz fel kedvező feltételekkel. Ezt akarta Magyarország és Lengyelország kormánya megvétózni a jogállami mechanizmus bevezetése miatt.

                                    Fotó: mandiner.hu

Az sem mellékes körülmény a jövő kilátásait tekintve, hogy a V4 országok közül hazánknak a legmagasabb a GDP arányos adósságállománya, így Vargának az a kételye, hogy Magyarországnak érdemes-e a közös hitelfelvételhez csatlakoznia, meglehetősen álságos. A pénzügyminiszter a következőket nyilatkozta ugyanis: „Vajon Magyarország csatlakozhat-e egy olyan megállapodáshoz, amire hazánknak nincs égetően szüksége, hiszen mi tudunk a hazai és a nemzetközi piacról is hitelt felvenni, ha ez éppen szükséges.” Végül mégis csatlakoztunk a közös hitelfelvételhez, de ennek okairól már hallgat az interjúban Varga Mihály. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha elkezdtél egy mondatot, de közben átlőtték a mellkasodat egy nyílvesszővel, ne akard mindenképpen befejezni azt.”

Maga Orbán Viktor is azt jövendölte, hogy a járvány után semmi sem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt, ezért jogos a feltételezésünk, hogy ezt saját pártjára is értette. Más kérdés, hogy ha meg is változott volna a Fidesz politikája, kommunikációja, illetve átrendeződött volna a szavazóbázisa, azt úgysem ismerné el a kormányzó párt. Érdemes azért megvizsgálni, mennyire intenzív hatások érték a Fideszt a koronavírus-járvány kezdetétől, és hogy ennek ellenére miként igyekszik az állandóság látszatát kelteni a hatalmon lévő politikai erő.

Fitó: portfolio.hu

2020-ban sem kerülték el a botrányok a Fideszt, hegemóniája azonban kormányzása tizedik évében sem látszik megtörni. Pedig a koronavírus megjelenésén túl sok minden okozott fejtörést az állampárt vezetőinek. Hogy csak a legfontosabb eseteket említsük: Ott volt a Kaleta-botrány, Szijjártó Péter utazásai földön, vízen, levegőben, elvált a NER oligarchák szupersztárja, Mészáros Lőrinc, a Fidesz már csak névleg tagja az Európai Néppártnak, az új EU-s költségvetésbe beépítették a jogállami mechanizmus alkalmazását, és a hab a tortán, amikor Szájer József hiányos öltözékben egy ereszcsatornán próbált elmenekülni a rendőrök elől, mert a belga járványügyi szabályokat megszegve egy népes férfibulin múlatta az időt.

Egy nyugati értelemben vett demokráciában ezeknek az eseteknek a fele is elegendő lett volna arra, hogy legalább néhány politikus megbukjon a kormánypárt vezetéséből, de leginkább új választásokat írnának ki egy ilyen vesszőfutás után. De legyünk reálisak: Magyarországon nagyon másként mennek a dolgok, mint az Európai Unió országainak többségében. Itt egy ilyen botránykrónika se tépázza meg alapvetően a kormányzó párt tekintélyét, mert Orbán Viktor a maga által kialakított és pénzelt kommunikációs erőtérben szinte mindent a saját maga javára tud fordítani. A válságmenedzselésben 10 éves tapasztalatot szerző Fidesz ugyanakkor nem dőlhet hátra, mert a legkeményebb kihívással nem igazán tudott megbirkózni az idén.

A kormánypárt eddig megszokott kommunikációja - mely sem önkritikát, sem az ellentmondások feloldását nem tartalmazza soha – ebben a helyzetben inkább irritáló volt az emberek számára, mint megnyugtató.

A koronavírus-járvány ugyanis egy nagyon is valós ellenség, nem olyan, mint a bűvész cilinderéből elhúzott Soros György és hazai csatlósai, a magyarok ellen fenekedő brüsszeli bürokraták, vagy a határainkat ostromló migránsok. Ez a probléma minden magyar polgár problémája, a kommunikációs zsonglőrködés ezért csak mérsékelt sikert hozott a Fidesznek. A járványhelyzet kezelésében tapasztalható kapkodás, hozzá nem értés, valamint a politikai szempontok előtérbe helyezése egyértelművé tette a magyar lakosság számára, hogy a kormány csak üres frázisokat pufogtat, amikor a felkészült egészségügyről, és a mindennek ellenálló magyar gazdaságról hadovál.

A járvány második hullámában ráadásul már szinte minden család érintett volt, hiszen rengeteg ember fertőződött meg, és sajnos közelítünk a 10 ezer áldozathoz, ami nemzetközi összehasonlításban is nagyon sok. Amikor tehát közvetlen kapcsolatba léptek a magyar polgárok a kórházakban uralkodó állapotokkal, akkor nem igazán hatott már az operatív törzs mellébeszélése, és üresen csengtek Kásler miniszter győzelmi jelentései. A kormánypárt eddig megszokott kommunikációja - mely sem önkritikát, sem az ellentmondások feloldását nem tartalmazza soha – ebben a helyzetben inkább irritáló volt az emberek számára, mint megnyugtató.

Ráadásul a hagyományos politikai irányát követve a magyar kormány sokkal inkább az orosz és kínai vakcinákat favorizálja a védőoltások megkezdése előtt, mint a nyugati fejlesztésű gyógyszereket. A magyar lakosság a járványkezelésben tapasztalt visszásságok után most tehát azzal szembesül, hogy két olyan ország kegyeit keresi az Orbán-kormány, amelyek 10 év fideszes kormányzás után se bírják a magyarok szimpátiáját. A történelmi és gazdasági tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kínai és orosz termékek megítélése meg sem közelíti a német, brit vagy amerikai gyártmányok szintjét. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a vártnál jóval kevesebben igényelték az oltásokat eddig.

Fotó: hvg.hu

De, hogy ne hagyjuk válasz nélkül a címben feltett kérdést, kicsit előre kell tekintenünk az időben. Vajon a Fidesz érzékeli-e azt, hogy lassan, de biztosan elvesztette olyan szavazók bizalmát is, akik pedig kitartottak a kormánypárt mellett a botrányok ellenére is. Ez nem pusztán a friss felmérések eredményeiben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az ellenzék a sokszínűsége ellenére is elég stabil szavazóbázist épített ki magának a járvány idején. A Fidesznek számolnia kell azzal, hogy a koronavírus-járvány kezelése lesz a legfőbb téma a 2022-es parlamenti választás kampányában, így számára szó szerint élet-halál kérdése, hogy valódi sikereket is fel tudjon mutatni addig. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha te érsz haza legelőször a csatából a vereség hírével, mindenki azt fogja gondolni, hogy te futamodtál meg elsőnek.”

Amikor 10 éve a hivatalba lépő Orbán-kormány harcot hirdetett az államadósság ellen, nem gondoltuk volna, hogy hosszú ideig ez lesz az egyetlen valós ellensége a kormánypártnak. Az idén azonban feltűnt egy olyan ellenség, amelyet nem magának teremtett a Fidesz, így a koronavírus elleni harc rávilágított az Orbán-kabinet gyengeségeire. Nem mellesleg visszajutottunk oda, ahonnan 10 éve elindult minden: a magas államadóssághoz.

Fotó: portfolio.hu

„Hosszú idő után 2020-ban ismét emelkedik Magyarország GDP-arányos államadóssága, sőt, a tíz éve kezdődött harc szinte teljes eredményét elviszi a koronavírus-járvány” - kezdi legfrissebb elemzését a portfolio.hu. A gazdasági elemző portál azonban hozzáteszi, hogy a költségvetés kifejezetten tartalékolt ebben az évben, ezért a 2021-es kilátások sokkal jobbak, mint az ideiek. Ha igaz ez az utóbbi megállapítás, akkor fel kell tennünk egy fontos kérdést: Ha volt a költségvetésben tartalék, miért kellett hitelfelvétellel rontani az ország hosszú távú kilátásait?

Nos, a válasz az Orbán-kabinet gazdasághoz való sajátos viszonyában keresendő. Ennek lényege, hogy prioritást élvez az a cél, hogy legyen mindig bőven elkölthető pénz az állam számára, így egyrészt elegendő forrást tud biztosítani a saját maga által preferált területeknek, másrészt ki tudja elégíteni a hozzá erősen kötődő gazdasági körök (lásd: oligarchák) igényeit. Emellett azonban nem szabad túlságosan erős függésbe kerülni a hitelezőktől, vagyis az egyik oldalon fel lehet kölcsönt venni, a másik oldalon azonban tartalékolni kell az állami büdzsében olyan kiadásokra, melyekre a válságos időkben mindenképpen áldozni akar a kormányzat.

Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Ezzel a taktikával marad némi mozgástere a kabinetnek akkor is, amikor az államadóssági ráta ismét meredeken ível felfelé. Ezért nem tűnik idegesnek sem Varga Mihály, sem Orbán Viktor annak ellenére, hogy az államháztartás bruttó adósságállománya ismét majdnem 80 százalék, így közelíti a 2010-es szintet. Persze, az államadósság elleni harcot a járvány következtében kialakult válság nélkül sem igazán nyerte volna meg a kormányzat, hiszen a rendkívül kedvező köztes gazdasági időszak ellenére is csak 65 százalék köröli értékre sikerült ezt a mutatót leszorítani. A mintegy 15 százalékos emelkedés viszont egy év alatt hihetetlen nagy ugrás, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3600 milliárd forinttal emelkedik az adósságállomány teljes összege.

A magyar állam tehát most úgy gondolkodik, hogy amíg viszonylag kedvező az ország adósbesorolása, addig érdemes hitelt felvenni, így ugyan némileg kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi piacoknak, de a költségvetésben marad annyi tartalék, amellyel szabadon gazdálkodhat (egyesek szerint garázdálkodhat) jövőre. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Fotó: hvg.hu

Mindent felülír azonban az a tény az Orbán-kabinet szemében, hogy másfél év múlva parlamenti választás lesz, így az eladósodás számára nem nagy ár azért, hogy jövőre is osztogathasson. Pénzt persze nem pusztán felvesz, de el is vesz a kormány a járványra való hivatkozással. Gondoljunk csak arra, hogy az ellenzéki önkormányzatokat mennyire kizsigereli az ingyenes parkolás bevezetésével, és az iparűzési adó megfelezésével. Ez azt jelzi, hogy a koronavírus-járvány következményeit igyekszik a saját hasznára fordítani, ugyanakkor intézkedéseivel feléli a közös jövőt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha hitelből pókerezel a kocsmában, ne csodálkozz, ha gyalog mész haza, mert egy sápadtarcú ül fel a lovadra.”

Csellel vitte végbe az akaratát az Európai Parlament, ami azt bizonyítja, hogy az EU legfőbb döntéshozó szerve végre alkalmazkodott Orbán Viktor harci stílusához. A magyar kormány nem veri nagy dobra, hogy belesétált az EP által felállított csapdába, de tény, hogy a jogállami mechanizmus az előzetes hírekkel szemben nem az Európai Bíróság döntése után lép életbe, hanem a hétéves költségvetési ciklus indulásakor, vagyis a jövő év első napjától.

Fotó: 24.hu

A Szegedi Kattintós előző bejegyzésében felvetette annak a lehetőségét, hogy az uniós vezetők által elfogadott alkut nem az eredeti formájában fogják elfogadni az Európai Parlamentben, hanem kihagyják abból a magyar és lengyel kormányok számára legfontosabb elemét, vagyis a bírósági felülvizsgálat elhagyása nélkül léptetik életbe a rendelkezést. Ráadásul a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF), az intézményközi megállapodásról, az Unió helyreállítási eszközéről és a jogállamisági rendeletről szóló állásfoglalást nagy többséggel, 496 szavazattal, 134 ellenszavazat és 65tartózkodás mellett fogadta el a Parlament csütörtök reggel.

Ez nagy pofon a magyar és lengyel kormánynak, mely az előző hét végén még győzelmi jelentéseket küldött saját polgárai felé, ugyanis úgy gondolták, hogy az Európa Tanács által egyhangúlag elfogadott alku szerint legalább másfél, de az is lehet, hogy két évet nyertek, mivel a jogállamisági követelmények alkalmazásának törvényességi kontrollja legalább ennyi ideig fog tartani. Ehhez képest az EP sajtóközleménye a következőképpen fogalmaz: „Az Európa Tanács december 11-i következtetésének tartalma, amely szerint az Európai Bizottságnak nem kellene a jogállamisági eljárást alkalmazni addig, amíg az Európai Bíróság döntést nem hoz az eljárás megsemmisítéséről vagy fenntartásáról, ugyanakkor felesleges. A Parlament és a Tanács között létrejött megállapodás egyértelműen fogalmaz: a mechanizmus január elsejével életbe lép, hangsúlyozzák a képviselők.”

Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Orbán Viktor sejthette, hogy lépre fogják csalni, ezért az Európa Tanács döntése után önmagához képest visszafogottan fogalmazott. Büszkén verte a mellét ugyan, hogy semlegesítette az ellenségeit, de érzékeltette, hogy a harcnak még nincs vége. A magyar kormányfő egyrészt tudta, hogy nem miniszterelnök kollégáit kell meggyőznie, hogy a mechanizmus életbe léptetése nyugodtan elhalasztható, hanem az uniós polgárok által közvetlenül választott Európai Parlamentet, melyben a frakciók többsége már régóta sürgeti a jogállamiság feltételrendszerének alkalmazását olyan országokkal szemben, melyek látványosan átlépnek az EU közös értékein.

A magyar kormányfő és lengyel kollégája azonban a sejthető csapda ellenére sem tehetett mást, mint rábízta a végső döntést az EP-re, ugyanis ez a végső törvényalkotó szerve az Európai Uniónak. Most fáj igazán Orbánnak az, hogy a legutóbbi EP választáson rossz lóra tett, és ahelyett, hogy szélsőjobboldali, euroszkeptikus pártok vezetőivel parádézott volna a kampányban, a saját pártcsaládja irányvonalát követve egy visszafogott, középutas politikát vitt volna tovább. Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Fotó: index.hu

Orbánt – ahogy ezt már megszokhattuk - ezúttal is csak saját támogatói véleménye érdekli, így ha őket meg tudja győzni arról, hogy levágott egyet a liberális európai sárkány hét feje közül, akkor számára ez is győztes csatának tűnik. Legbelül azonban tudja, hogy a védjegyévé vált pávatáncot most ellene fordította az Európai Unió, hiszen vélhetően az Európa Tanács az Európai Parlamenttel összejátszva cselezte ki. Kérdés, hogy a gyakorlatban miként fog működni a jogállami mechanizmus, illetve hogy Orbán ezek után szükségét érzi-e annak, hogy a Fideszt az Európai Néppártban tartsa. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyszer kifordítják a medvebundát, nem érdemes visszafordítani, mert már úgyis mindenki látta, milyen kifordítva.”

Ahogy lenni szokott, egy komoly politikai perpatvar feloldásaként ezúttal is mindenki győztesként hirdeti ki magát. A jogállamisági kritérium beemelése a költségvetési kifizetési feltételek közé olyan kemény és hosszú küzdelem volt mindkét fél részéről, hogy volt idő felkészülni a várható kompromisszum tálalásának kommunikációjára. Kérdés, hogy azok az európai polgárok, akik garanciákat szeretnének látni arra, hogy adóforintjaikat nem lopják el kormányközeli oligarchák a következő hét évben, mennyire elégedettek a magyarázatokkal?

Fotó: 24.hu

Valószínűleg az okozza a legnagyobb csalódást a magyar ellenzéki szavazók számára, hogy Orbán Viktor ismét egérutat nyert magának, így megtartotta esélyeit arra, hogy 2022-ben ismét az ő pártja nyerje a parlamenti választást. Amennyiben ugyanis a jogállamisági kritérium az EU következő hét évre szóló költségvetésével egy időben lépett volna életbe ez a rendelkezés, akkor olyan kontroll alá került volna a Fidesz, amely folyamatosan akadályozta volna saját uralmának kiterjesztésében. Ezt a kompromisszumot ráadásul nem is igazán tudta volna megmagyarázni híveinek a kormányfő, hiszen ebben az esetben lényegi engedményeket nem tett volna az EU vezetése.

Az, hogy végül mégis jól kommunikálható kompromisszumot sikerült elérnie Orbánnak, főként a német kancellárnak köszönhető. Angela Merkel ugyanis, mint az uniós közösség soros elnöki tisztét betöltő Németország vezetője már sokkal inkább saját politikai hagyatékára koncentrál, mint az EU jövőjére. A rövidesen leköszönő kancellár számára ugyanis most két szempont volt kiemelkedően fontos: Szülessen meg időben a döntés a költségvetésről, valamint a helyreállítási alapról, ugyanakkor mégis kerüljön be a pénzosztási mechanizmus feltételrendszerébe a jogállamiság kritériuma.

Merkel - mint az ellentétek elsimításában elismert szakértő - nem akart úgy kiszállni a politikából, hogy kudarcot vall az egyik utolsó vitás kérdésben, ami hivatali ideje alatt keletkezett. Abban bízott, a vitában álló felek mindegyike úgy érzi, hogy rá tudta kényszeríteni az akaratát a másikra, ezért nyilatkozataikból az elégedettség hangja szól majd. Az Európai Parlament liberális frakciója, a Renew Europe közleményében például egyenesen a saját győzelmeként állította be Merkelnek a lengyelekkel és magyarokkal kötött egyezségét. Ebben a frakcióban ülnek többek között a Momentum képviselői, tehát távolról nem számítanak Orbán szövetségesének.

Ez a mechanizmus minden tagországot érint majd, vagyis a többség bátran áll a jogállamisági vizsgálat elé, kivéve azt a kettőt, melyek esetében már korábban is komoly kritikák fogalmazódtak meg ezen a területen.

 

Más kérdés, hogy a politikai frakciók értékrendjei szerint működő Európai Parlament rábólint-e majd az egyezségre. Az EP ugyanis a legfőbb uniós döntéshozó szerv, így a parlament jóváhagyása nélkül nem lép életbe az egyezség. Tudja ezt Orbán is, így győzelmi jelentéseiben is érződik, hogy még nincs teljesen lefutva az ügy. A magyar és lengyel kormányok számára az is kockázati tényező, hogy az Európai Bíróság sürgősséggel tárgyalja a jogállamiság kritériumáról szóló keresetet, így a rendelkezés felfüggesztése akár hónapokon belül megszűnhet, így nem nyertek másfél két évet, ahogy eddig számoltak.

Főként Orbánnak lenne fontos, hogy egyelőre ne kelljen a költségvetési csapok elzárásától tartania. A koronavírus miatti gazdasági visszaesés kezelése mellett fontos számára az is, hogy saját oligarcháinak is tudjon kedvezni a források lehívásával. Bár a migráció kérdését senki se akarta összekötni a költségvetési kérdésekkel, de Orbán azt sugallta folyamatosan a vita folyamán, hogy végső soron a menekültek befogadására akarja rávenni Magyarországot az EU. Az alku után ezért is gúnyolódott Soros Györgyön, aki szerinte csatát vesztett az alku megkötésével.

Arról viszont nem igazán beszél a magyar kormányfő, hogy amennyiben az Európai Bíróság zöld utat ad a jogállami mechanizmusnak, az visszamenőleg kell majd alkalmazni, így ez is korlátozza némileg a lengyel és magyar kormányok mozgásterét. Pontosan nem lehet tudni, hogy mit jelentene a visszamenőleges hatály, de ott lebegne a két kormányfő feje fölött annak a lehetősége, hogy súlyos milliárdokat kell visszafizetnie a közös kasszába, amennyiben bebizonyosodik a korrupció vádja esetükben. Van még egy olyan szempont, amit kevesen vettek figyelembe eddig: Ez a mechanizmus minden tagországot érint majd, vagyis a többség bátran áll a jogállamisági vizsgálat elé, kivéve azt a kettőt, melyek esetében már korábban is komoly kritikák fogalmazódtak meg ezen a területen.

Fotó: Twitter

Végül vessünk fel még egy fontos szempontot! Nem lett-e volna elegendő Magyarország esetében azt kikényszeríteni, hogy legyen tagja az Európai Ügyészségnek, amely garanciát jelent a korrupció hathatós vizsgálatára? Persze, ezzel még nem oldották volna meg a bíróságok függetlenségének, valamint a sajtó szabadságának kérdését, ám a jogállami mechanizmus sem nyújt egyértelmű biztosítékot ezekre. Talán a kevesebb elég lett volna, és akkor Orbán Viktor se ünnepeltette volna magát az egyezség megszületése után. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Olykor elég az ellenség alól kilőni a lovat, ráadásul sokkal nagyobb célpont, mint a sápadtarcú feje.”

Ügyesen lavírozott eddig Orbán Viktor a koronavírus-járvány diagramjainak hatalmas hullámai között. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindig azokat az adatokat rántotta elő, melyekkel legjobban tudta alátámasztani a kormány döntését. Most azonban ott tartunk, hogy már nincs olyan mutató, melyekre építve tarthatta volna eredeti tervét, mely szerint az ünnepek előtt enyhítenek a korlátozásokon. Mindezt annak a késlekedésnek köszönheti, ami miatt senki mást nem hibáztathat, csakis önmagát.

Fotó: azonnali.hu

Irigykedhet most Orbán Viktor cseh kollégájára, aki a napokban a járvány miatti korlátozások enyhítését jelentette be. Pedig Andrej Babis is hasonlóan populista politikus, mint a magyar kormányfő, ám ő nem ment el a falig a járványhelyzet kezelésében, így az október végén meghozott intézkedések december elejére meghozták az eredményt, így most azzal kedveskedhetett választóinak, hogy bizonyos feltételekkel újra járhatnak vendéglőbe, és megszüntették az éjszakai kijárási tilalmat is. Bár a szükségállapot december 12-ig érvényben marad Csehországban, a múzeumok és galériák újra kinyithatnak.

Ezek apró lépések, de alkalmasak arra, hogy javítsanak az amúgy egyre nyomasztóbb közhangulaton. Orbán Viktor is valami hasonlóra készült, ám meglehetősen visszás lett volna, ha a járvány felívelő szakaszában enyhít a korlátozó intézkedéseken. Így aztán nem volt mit tenni, újabb egy hónapra meg kellett hosszabbítani azokat a korlátozó intézkedéseket, melyek nincsenek jó hatással a polgárok közérzetére, ugyanakkor a gazdaság teljesítményét is komolyan visszafogják. Nagyon nem szeret a kormányfő a rossz hírek hozójaként megjelenni a választópolgárok előtt, ám most nem tehetett egyebet, minthogy bejelenti a korlátozások meghosszabbítást.

Most valószínűleg annak ellenére kellett a korlátozó intézkedések meghosszabbítását bejelentenie Orbán Viktornak, hogy a megkérdezettek többsége a szigor enyhítését szerette volna hallani.

Az a tétel is megdőlt most, hogy az osztrák utat követjük a járvány elleni védekezésben, ugyanis a sógorok egy héttel megelőzték a magyar kormányt a szigorú korlátozások bevezetésével, és ez a késlekedés vezetett ahhoz, hogy a szomszédban már enyhítéseket jelentenek be, nálunk viszont csak a karácsonyi időszakban jöhet némi lazítás. Ráadásul az osztrákok intézkedései között nincsenek olyan értelmetlen rendelkezések, mint az ingyenes parkolás vagy a nyugdíjasok vásárlási sávja. A boltokban ugyanakkor ügyelnek arra, hogy 10 négyzetméterre csak egye vásárló jusson. Ez garantálja, hogy be tudják tartani a távolságtartás szabályait az üzletekbe betérő emberek.

Már jól érzékelhető, hogy a november eleji időszakban dőlt el, mely országokban lehetséges a korlátozások részleges enyhítése a karácsonyi időszakot megelőző napokban. A magyar kormány (illetve Orbán Viktor) tétovázásának most az az eredménye, hogy egyelőre nem lehet hangulatjavító intézkedésekkel oldani a társadalomban felgyülemlett feszültséget. Tudjuk jól, hogy a Fidesz folyamatosan szondáztatja a társadalmat, és a felmérések eredményei az intézkedéseiben döntő szerepet játszanak. Most valószínűleg annak ellenére kellett a korlátozó intézkedések meghosszabbítását bejelentenie Orbán Viktornak, hogy a megkérdezettek többsége a szigor enyhítését szerette volna hallani.

Fotó: hvg.hu

Azért a kormánypárt népszerűségének megóvása érdekében kiskapukat hagyott nyitva Orbán Viktor. Egyrészt meglebegtette annak a lehetőségét, hogy december 21-én egy újabb felülvizsgálat eredményeként mégis némi lazítás lesz az ünnep idején. Másrészt ismét belengette a hatásos vakcina csodatévő erejét, ami persze egyelőre inkább csak vágy, mint a valóság. Orbán most inkább reményt kínál, mint valós megoldást, ha már elkésett a szigorító korlátozások bevezetésével. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nincs pénzed ajándékra, akkor inkább kurjants át a szomszéd sátrába, hogy boldog szülinapot, de sajnos most nem tudsz átmenni a buliba.”

Ha valakinek sikerült felvételt készítenie arról, amint Szájer József, a Fidesz EP képviselője meztelenül ereszkedik le egy ereszcsatornán, hogy meglógjon a belga rendőrök elől, bizonyára sok pénzt kapna érte egy bulvárlaptól vagy egy tévétársaságtól. Jobb azonban, ha tudja az illető, a Fidesz nem hagy elvarratlan szálakat, így számolnia kell azzal, hogy a magyar kormánypárt bosszút fog állni, ha egy ilyen felvétel nyilvánosságra kerül. Mert nem csupán Szájer meztelen, hanem most már a pártja is.

Fotó: nepszava.hu

Bizonyára egész hétvégén talpon volt a Fidesz válságstábjának minden tagja, hogy kitaláljanak egy olyan megoldást a Szájer-ügy kezelésére, ami a lehető legkevesebb kárt okozza a párt imázsának. Az előzmény az, hogy a Fidesz egyik meghatározó politikusa - aki már a negyedik ciklusban képviseli pártját az Európai Parlamentben – pénteken este egy olyan házi szexpartin vett részt Brüsszelben, amelyen egyrészt durván megsértették a belga járványügyi előírásokat, másrészt drogot is találtak a résztvevőknél. A dolog pikantériája, hogy a rendőrök elől az ereszcsatornán menekülő magyar politikus a parti szervezőjének állítása szerint meztelen volt, amikor a karhatalom lekapcsolta.

Nyilvánvaló, hogy Szájer tette finoman szólva se volt NER-kompatibilis, így a válságstábnak olyan megoldást kellett találnia, amely talán elfedi a botrány pikáns részleteit. Ezért kérhette (utasíthatta?) a Fidesz vezetése a politikust arra, hogy vasárnap mondjon le képviselői mandátumáról, és indoklásában semmiképpen ne utaljon a pénteki orgiára. Így talán megmaradhatott volna Szájerről az a kép, mely szerint egy tőről metszett kereszténydemokrata politikus, aki csak Istenben, és a hazában hisz, és esze ágában sincs meztelen férfiak társaságában drogokat fogyasztani.

A probléma viszont az volt, hogy az ügyben a brüsszeli hatóságok járnak el, a belga sajtót pedig nem tudja úgy irányítani a magyar kormánypárt, mint a hazai lakájmédiát. Nem telt el tehát két nap sem Szájer lemondása után, máris szárnyra kaptak a hírek arról, hogy a politikus távozása mögött nem egy régi dilemma lezárása áll, hanem egy balul sikerült szexparti, amely ráadásul a járványügyi korlátozások súlyos megszegésével együtt járt. Szájer bűnei tehát mennyiségi és minőségi értelemben meghaladták a még kezelhető szintet a Fidesz agytrösztje számára is.

A kormánymédia laposakat fog hallgatni az ügyről, az ellenzék pedig hiába követeli Szájer felelősségre vonását, a Fidesz mindezt családi ügyként kezeli majd, vagyis falazni fog bukott politikusának.

Bár Szájert Deutsch Tamáshoz hasonlóan a Fidesz hosszú évek óta lényegében brüsszeli száműzetésben tartotta (vajon miért?), de az tény, hogy a párt egyik legrégebbi, legismertebb és legmeghatározóbb politikusa maradt a magyar közvélemény számára, ezért is rendkívül kínos, hogy egy olyan emberről cikkezik most a nemzetközi sajtó, aki saját bevallása szerint a saját laptopján írta meg Magyarország Alaptörvényét. Ideje hát kijelenteni, hogy Szájer pucér menekülése a brüsszeli szexpartiról a magyar kormány politikáját és ideológiai szabadságharcát hiteltelenítette el a nemzetközi színtéren.

Ez persze legyen a Fidesz problémája – gondolhatnánk, ám a helyzet nem olyan egyszerű mifelénk, mint ahogy ezt nyugaton gondolják. A magyar kormánypárt valahogy úgy fogja kezelni Szájer József esetét, ahogy a Borkai-ügyet. A volt győri polgármestert se hagyta az út szélén a pártja, miután nyilvánosságra került egy felvétel egy külföldi szexpartiról, ahol Borkai Zsolt és barátai láthatóan igen jól érezték magukat, így ne gondoljuk, hogy Szájertől bárki is el fog határolódni a Fidesz meghatározó politikusai közül. A kormánymédia laposakat fog hallgatni az ügyről, az ellenzék pedig hiába követeli Szájer felelősségre vonását, a Fidesz mindezt családi ügyként kezeli majd, vagyis falazni fog bukott politikusának.

Fotó:24.hu

Ezért gondolhatjuk, hogy a kormánypárt válságspecialistái már kész tervvel rendelkeznek arra, hogyan csillapítsák a háborgó tenger hullámait. Talán a jól bevált recept szerint Soros Györgyre és barátaira fogják majd az egész botrányt, sőt, talán az is szóba kerül majd a hivatalos kommunikációban, hogy lépre csalták a politikusukat, hogy ezzel zsarolják meg azt a magyar kormányt, amelyik vétóval blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. De nem akarunk tippeket adni, a kormány jól fizetett kommunikációs szakembereinek, mert ha a kormányzati botrányok elsimításáról van, a kreativitásuk egészen lenyűgöző. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha megittad a barátod sörét, fogd rá a szomszédra, és igyál még egy üveggel.”

Még van esélye arra, hogy megnyerje a Brüsszel elleni következő csatáját, de az már egészen bizonyos, hogy minden hitelét felélte Orbán Viktor az európai politikai közösségen belül. Kicsinyes bosszúja azokkal szemben, akik számon akarják kérni rajta az EU alapértékeinek tiszteletben tartását arra utal, hogy balkáni lókupec módjára igyekszik alkudozni olyan áruról, ami nem is az övé. Lengyel szövetségesével a héten ugyan közzétettek egy közös szándéknyilatkozatot, ám ebből csak annyi olvasható ki, hogy a végsőkig ki akarnak tartani.

Fotó: pestisracok.hu

Orbán Viktor több mint 10 éve vívja furcsa (és persze értelmetlen) szabadságharcát Brüsszel ellen (jelentsen ez bármit és bárkit), de ilyen kevés szövetségessel még soha nem vágott bele egy csatába. Most, hogy blokkolni kívánja az Európai Unió legújabb hétéves költségvetésének elfogadását, merész tervéhez egyetlen szövetségest tudott megnyerni. A lengyel kormányfő is részben kényszerből csatlakozott Orbánhoz, ugyanis Morawieckinek is van mitől tartania, ha az uniós források kifizetése felfüggeszthetővé válik abban az esetben, ha egy kormány tevékenysége nem felel meg a jogállami kritériumoknak.

A magyar kormányfő ezúttal még a szoros szövetségesnek számító V4-ek két másik tagját sem tudhatja maga mellett, ami komolyan rontja szabadságharcos esélyeit. Most ugyanis sem a szlovákoknak, sem a cseheknek nem áll érdekében bajuszt kötni az EU többi tagországával, hiszen egyrészt szükségük van az uniós forrásokra, másrészt Orbánt most már lényegében páriaként kezelik a közösségen belül, így a vele való szoros együttműködés komoly politikai és persze gazdasági hátrányokat hozna magával a két ország számra.

Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.

Maga Orbán érvelése is meglehetősen visszás, amikor azzal vádolja politikai ellenfeleit, hogy a jog hatalmát a többség hatalma mögé helyezik. Vagyis Orbán kisebbségben a többség hatalmát támadja, amikor viszont többségben van, akkor ugyanezt teszi a jog hatalmával. Az EU-ban ugyanis (törpe)kisebbségben van, idehaza viszont kétharmados többség biztosítja a hatalmát. Az orbáni pávatánc tehát úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogy az éppen leginkább megfelel számára a politikai csatatéren.

Orbán persze sokkal egyszerűbb érvrendszert alkalmaz idehaza a sajátjai meggyőzésére. Azt ugyanis az elszánt fideszesek is látják, hogy meglehetősen sokat kockáztat főnökük annak érdekében, hogy ne kelljen megfelelnie a jogállamiság feltételrendszerének, így lényegében önleleplező az az elszántság, ahogy vétójogával (vissza)élve blokkolja az uniós költségvetés elfogadását. A hazai közönség felé ezért főként azt hangsúlyozza, hogy szerinte Magyarországot azért tartják problémás államnak máshol, mert nem fogad be menekülteket, ráadásul más kérdésekben sem ért egyet a közösség többi államával.

Amikor Orbán Viktor csütörtökön arról beszélt, hogy "a migráció, a nemzeti szuverenitás és genderkérdésekben" alapvető vitái vannak Magyarországnak az EU többi tagállamával, akkor eltérítette a vitát az eredeti iránytól. Az Európai Unió döntéshozói ugyanis elsősorban a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a kormánykritikus civil szervezetek elleni fellépés miatt aggódnak. Orbánnak esze ágában sincs ezeken a területeken megvívni a harcát, ugyanis korábban a Sargentini-jelentés elfogadásával az Európai Parlament bebizonyította, hogy komoly érveket tud felmutatni a magyar kormány ilyen jellegű jogsértései ügyében. Orbán tehát szeretné pacifikálni ezeket a témákat, és a számára oly sok sikert és népszerűséget hozó migrációs, nemi és nemzeti ügyekre koncentrál.

Fotó: ripost.hu

Ezzel azonban csak hazai híveit tudja megnyugtatni, az uniós kritikusok továbbra is a szavad sajtót, a bíróságok függetlenségének kérdését, valamint az oktatási intézmények függetlenségének megnyirbálását vetik a kormányfő szemére. Erre mondják azt, hogy a felek két malomban őrölnek, aminek az is lehet a következménye, hogy hosszú ideig nem értenek majd szót egymással a felek. Azonban nagyon nem mindegy, hogy melyik malomban mennyi lisztet őrülnek. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Nagyobb prérin nem biztos, hogy, nagyobb bölények is legelnek, mert nem a méret a lényeg, hanem a fű minősége.”

Lassan minden napra tartogat számunkra meglepetést az ország miniszterelnöke. Orbán Viktor hétfőn azzal a váratlan bejelentésével „örvendeztette meg” híveit és ellenségeit egyaránt, hogy visszatér az idősek vásárlói sávja, ugyanakkor abban különbözik a tavaszi rendelkezéstől a mostani, hogy a megadott két órán kívül is mehetnek a 65 év felettiek az üzletekbe. Nem éppen konzisztens rendelkezés, ám arra jó hogy elhitesse az emberekkel: a kormányfő kezében tartja a gyeplőt a legnehezebb időkben is.

Fotó: Magyar Hang

Bár sokáig ellenállt a tavaszi védekezési mechanizmus lekopírozásának, végül szinte minden korábbi rendelkezést újra be kell vezetnie a kormánynak annak érdekében, az ünnepi időszakra valamennyire normalizálódjon az élet Magyarországon. Az más kérdés, hogy komoly késésben vannnak a rendelkezések, hiszen a szigorú korlátozások meghozatalában a környékünkön lévő országok már hetekkel ezelőtt meghozták.

Orbán azonban nagy mestere annak, hogy a valóban hatékony rendelkezések közé (vagy olykor azok helyett) olyanokat is meghozzon, melyek gyakorlati eredménnyel nem kecsegtetnek ugyan, ám azt sugallja, hogy a kormány folyamatosan teszi a dolgát. Ilyen volt például a második hullám elején a határzár elrendelése, amely önmagában szinte semmi gyakorlati eredménnyel nem járt, főleg úgy, hogy ezt a zárlatot is teletűzdelték kivételekkel.

Ha például valaki azt állítja, hogy a katonák megjelenése a kórházakban meghátrálásra készteti a koronavírust, azt bizonyára azért mondja, mert Orbán Viktor feltétlen híve, és nem azért, mert lát összefüggést a katonák jelenléte és a vírus terjedése között.

Aztán jött a maszkhasználatot és kötelező távolságtartást nyomatékosító november 3-i rendelkezés, amikor már minden komolyan vehető szakértő azt szajkózta, hogy a maszkhasználat és a kellő távolság megtartása a járvány intenzitását látva nem elegendő reakció. Valószínűleg csak hosszas győzködés után adta be a derekát néhány nappal később Orbán, ugyanis félő volt, hogy a koronavírus-járvány épp az ünnepek alatt tombol majd a legintenzívebben. Ettől természetesen a kormányfő is nagyon tart, így a tavaszi nagy zárlat egy enyhébb változatát rendelte el.

Valószínűleg azonban ez is kevés lesz ahhoz, hogy érzékelhetően visszaszoruljon a járvány december második felére, ezért jönnek szinte néhány naponta az újabb és újabb kiegészítő rendelkezések. Ezeknek azonban kevés gyakorlati, sokkal inkább pszichés hatásuk lesz a folyamatokra. Ha például valaki azt állítja, hogy a katonák megjelenése a kórházakban meghátrálásra készteti a koronavírust, azt bizonyára azért mondja, mert Orbán Viktor feltétlen híve, és nem azért, mert lát összefüggést a katonák jelenléte és a vírus terjedése között.

Ugyanez a helyzet a nyugdíjasok vásárlási sávjának kijelölésével is. Ha a tavaszihoz hasonló módon a 65 éven felülieket és aluliakat hermetikusan elzárnák ezzel egymástól az üzletekben, annak volna némi gyakorlati eredménye, de úgy, hogy az idős emberek lényegében bármikor mehetnek boltba, még ez a kis pozitívum is a semmibe vész. A 9 órától 11 óráig tartó nyugdíjas sáv ugyanakkor komoly problémát okoz a fiatalabbaknak és a boltoknak, ahol már eddig is elég bonyolult volt a működés a sok központi szabályozás miatt.

                         Fotó: hvg.hu

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a zárt körű  kormányzati ötletelések kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a Fidesz próbálja meg minél kisebb népszerűségvesztéssel megúszni a második hullámot. Az eddigi gumiszabályok helyett most több olyan intézkedést hozott, melyek azt sugallják, hogy a kormány folyamatosan reagál a járványhelyzetre. Pedig, ha ez igaz lenne, akkor nem vártak volna a komolyabb korlátozó intézkedések újbóli bevezetésével majdnem november közepéig. Most látszik igazán, mennyire ütköznek a politikai és a szakmai szempontok, és sajnos általában ez utóbbiak hatnak erősebben a döntéshozókra. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha leesel a lóról, és beakad a kengyelbe a lábad, ne üvölts a lóval, mert úgy soha nem fog megállni, és végigvonszol az egész prérin.”

Arról vitatkozni, hogy az Európai Unió tagországaiban be kell-e tartani a jogállamiság kritériumait, olyan, mintha arról folyna a diskurzus, hogy a fürdéshez szükség van-e vízre? Talán pont ez az abszurd helyzet akadályozta meg a tagállamok többségét, hogy nyílt vitába szálljanak az utóbbi években a magyar és a lengyel kormánnyal. Az uniós kormányfők többsége azonban most elég elszántnak tűnik ahhoz, hogy kijátssza a legerősebb lapjait az autokrata rendszert építő közép-kelet európai kormányok ellen.

Fotó: azonnali.hu

Régóta folyik a kötélhúzás a magyar és lengyel, valamint az EU többi kormánya között a jogállamiság kérdésében, ám várható volt, hogy ez a vita akkor éri el a csúcspontját, amikor az újabb hétéves költségvetésről kell döntenie a közösségnek. Ekkor adódik ugyanis mindkét fél számára olyan zsarolási potenciál, melyeket kijátszva lépéselőnybe kerülhetnek a másik félhez képest. Az arányok azért csalókák, mert az Európai Unió demokratikus elvei miatt egyetlen tagország is megvétózhatja a költségvetést vagy szabotálhatja a döntést pénzügyi segélyek ügyében, így, ha vállalja egy kormány mások neheztelését, akkor akár évekig korlátozhatja a döntéshozók mozgásterét.

Jól látható, hogy Orbán Viktornak semmi se drága, ezért lengyel kollégájával közösen bevágták a küllők közé a sétapálcájukat, és az sem igazán zavarja őket, hogy Magyarország és Lengyelország is rosszul jár, ha késnek a kifizetések. Számukra fontosabb, hogy megnyerjék a csatájukat a jogállamiság terepén, vagyis, hogy elfogadtassák a többséggel saját autokrata rendszerüket, ugyanakkor továbbra is részesüljenek a közös kifizetésekből. Orbán dupla vagy semmit játszik, és amennyiben győztesen kerül ki ebből a játszmából, akkor nagyot kaszál, ám amennyiben elbukik, akkor kudarcot vall az eddig sikeres pávatáncával.

Azért félnek az uniós pénzek kifizetésének jogállamisághoz kötésétől, mert ezzel pórázt tennének rájuk azok az országok, melyek joggal tartanak az orbánizmus terjedésének következményeitől. Ha ugyanis a jogállami kritériumok megsértése felett szemet huny az EU, akkor olyan alapértéket dob ki a szemétdombra, amely az egyik legfőbb szervezőerő a közösségen belül. Orbán Brüsszel elleni szabadságharcának épp az a legfőbb célja, hogy megroppantsa azokat a közös alapértékeket, melyek nagyban megkülönböztetik az EU-t a magyar kormányfő által preferált rendszerektől, olyanoktól, mint amilyeneket Kínában, Oroszországban vagy a közép-ázsiai posztszovjet diktatúrákban látunk.

Vagyis, nem kötelező befogadni menekülteket, viszont biztosítani kell a sajtószabadságot, tilos a civil szervezetek működését korlátozó törvényeket hozni, és az oktatási intézményeknek is meg kell adni a lehető legnagyobb autonómiát.

Nem kétséges, 2010-es hatalomra kerülése óta az egyik legfontosabb célja a magyar miniszterelnöknek, hogy a maga képére formálja azt a közösséget, melytől rengeteg pénzt és legalább ugyanennyi bírálatot kap. Ehhez stabilizálnia kellett a hátországát, ami többszöri kétharmados parlamenti többségével megtörtént, ugyanakkor szövetségeseket kellett találnia külföldön, ami nem megy zökkenőmentesen, ugyanis a legutóbbi EU-s választáson az Orbánnal szimpatizáló nyugati szélsőséges politikai erők jelentős része elbukott. A mostani húzd meg, ereszd meg játék tehát nem kevesebbről szól, minthogy a magyar és lengyel kormányfőnek sikerül-e erős politikai ellenszélben is győzelemként felmutatható kompromisszumot kötnie a többséget képviselő liberálisokkal, baloldaliakkal, kereszténydemokratákkal és zöldekkel.

Bármi is lesz a végeredmény, a magyar kormánypropaganda igyekszik mag fényes győzelemként beállítani, ám nagyon nem mindegy, hogy a valóságban sikerül-e kordában tartani Orbánt, aki már most igyekszik teljesen félrevinni a vitát. Ő ugyanis elővette kedvenc ütőkártyáját, a menekültügyet, és azt harsogja, hogy csak azt nevezik az EU-ban jogállamnak, amelyik befogadja a migránsokat. Ez nem csupán csúsztatás, de azt is sugallja, hogy az EU arra szeretné rávenni a magyarokat, hogy fogadjanak be menekülteket. Ez a kérdés azonban már rég lekerült a napirendről, de a magyar polgárok többségét erről még nem értesítették. Vagyis, nem kötelező befogadni menekülteket, viszont biztosítani kell a sajtószabadságot, tilos a civil szervezetek működését korlátozó törvényeket hozni, és az oktatási intézményeknek is meg kell adni a lehető legnagyobb autonómiát.

Fotó:mfor

Épp egy magát konzervatív értelmiséginak valló jogászprofesszor fogalmazta meg a legérzékletesebben, miért abszurd, hogy a magyar és lengyel kormány kézzel-lábbal hadakozik a jogállamisági kritériumok érvényesítése ellen. Király Miklós jogászprofesszor ugyanis hajszálpontosan megfogalmazta, miért önleleplező Orbán Viktor tiltakozása, amikor a pénzügyi támogatásokat ezekhez a feltételekhez akarja kötni az EU. „A koppenhágai kritériumok (1993) értelmében Magyarország EU csatlakozásának egyik alapvető feltétele volt a jogállamiság (rule of law) tiszteletben tartása.” - emlékeztetett Király. Ezeket a feltételeket Magyarország elfogadta, amikor belépett az unióba, így utólag már ezen módosítani a többi tagország ellenében abszurd lenne. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha vettél egy lovat, de mikor hazavitted rájössz, hogy más színűt szerettél volna, vagy festesd át, vagy szokj hozzá.”