Régi, jól bevált kommunikációs arzenálját élesíti a Fidesz az önkormányzati választások kampányában. A szokásos migránsozás és az ellenzéki összefogás szétverésére tett kísérletek mellett elővette azt a fegyverét is, amely akár visszafelé is elsülhet. Azt igyekszik ugyanis sulykolni a magyar polgárokba, hogy a választások tulajdonképpen közéleti csinn-bum cirkuszok, akik meg el mernek indulni a kormánypárt jelöltjeivel szemben, lényegében hazaárulók. A Fidesz demokrácia-felfogását ismerve nem is olyan meglepő lépések ezek a kormányzati propagandagépezet részéről.

Fotó: nic.hu

Egyre nyíltabban vállalják kormánypárti politikusok azt a véleményüket, nincs ínyükre, hogy bizonyos időszakonként meg kell magukat méretni a demokrácia játékszabályai szerint, időt és energiát kell ölniük a kampányokba, és számolniuk kell akár azzal a lehetőséggel is, hogy az ellenzék borost tör az orruk alá. Kétségtelen, fárasztó és költséges a demokrácia írott és íratlan szabályai szerint működtetni egy hatalmi gépezetet, de mivel Magyarország nem Üzbegisztán és Ingusföld közé ékelődött közép-ázsiai autokrácia (egyelőre), kénytelenek lesznek pártunk és kormányunk képviselői figyelembe venni az európai normákat.

Már rég elfeledték azt a büszke európai örökségünket, hogy a választások a demokrácia ünnepnapjai, és ilyenkor nem is az számít igazán, kik alakíthatnak kormányt vagy kik kerülnek többségbe a helyi képviselő-testületekben, hanem, hogy mindenki véleményt mondhatott az elmúlt évekről azzal, hogy részt vett a szavazáson. És az is fontos körülmény egy ilyen politikai örökség esetében, ha valaki nem ment el szavazni, mert a távolmaradás is kifejez valamiféle véleményt.

A kormány által erősen motivált Berki talán fel sem fogja, hogy mennyit árt a magyar demokráciának, vagyis milyen mélyre süllyeszti az ország közéletében részt vevő emberek tekintélyét, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

Nos, pártunk és kormányunk azt szeretné, ha ez utóbbiak tábora hízna hatalmasra, ugyanis a demokratikus választásokat komédiaként igyekeznek megjeleníteni a választópolgárok előtt. Már a tavaly tavaszi parlamenti választások előtt is bolhacirkuszként igyekeztek bemutatni az ellenzéki törekvéseket, de amit most produkálnak a Rogán Antal által ringbe küldött Berki Krisztiánnal, az tényleg a politikai kultúra megcsúfolása.

Ezúttal a főpolgármesteri székért ugyan esélytelenül induló, ám frappáns megnyilvánulásai miatt mégis fontos megmondó ember szerepében fellépő Puzsér Róbert fogalmazta meg a legpontosabban a Fidesz hozzáállását a helyhatósági választáshoz: "Berki Krisztiánt azért indította el Rogán Antalt, hogy vele rombolja a demokratikus diskurzust. (...) A saját intézményeit sem tiszteli a Nemzeti Együttműködés Rendszere, még ezt a választást sem." – mondta a showman.    

Kétségtelen, az izomceleb csatasorba állításával azt a látszatot kelti a kormányzat, hogy lényegében bármilyen suttyó veheti a bátorságot magának arra, hogy szembe szálljon Tarlós Istvánnal, a Fidesz emberével. Az, hogy Berkinek több teret ad a kormánypárti média, mint tarlós komoly kihívójának, Karácsony Gergelynek, azt a látszatot erősítik, hogy az ellenzéki oldalon tényleg roncsderbi zajlik. A kormány által erősen motivált Berki valószínűleg fel sem fogja, hogy mennyit árt a magyar demokráciának, vagyis milyen mélyre süllyeszti az ország közéletében részt vevő emberek tekintélyét, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

Fotó: index.hu

A végső cél tehát az a Fidesz részéről, hogy azok a milliók, akik soha nem szavaznának rájuk, legyintsenek egyet, mondván, ilyen alacsony szintre ők már nem hajlandók lemenni. Ám, ha Berki feszülő izmai elveszik a kedvét minden magyar ellenzékinek attól, hogy komolyan vegye a választásokat, a Nemzeti Együttműködés Rendszere eléri a célját, vagyis tényleg csak az állampárt jelöltjeinek lesz esélyük egy látszólag demokratikus keretek közt zajló választásokon is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem azért járunk félmeztelen a prérin, mert jó a felsőtestünk, hanem, mert rohadt meleg van.”    

Eddig úgy tűnt, hogy jelentéktelen helyi csetepaték sorozataként fogja fel az állampárt a közelgő helyhatósági választásokat. A miniszterelnök magához rendelt ugyan néhány vidéki polgármester-jelöltet a sajátjai közül, el is készült egy-egy gyors fotó Orbán Viktorral állva, ülve, zászlóval, zászló nélkül, ennek ellenére úgy tűnik, a futószalag mellett folyó munka egyhangúságával készül a kormányfő az októberi eseményekre. A háttérben azonban közvélemény-kutatásnak álcázott lejárató kampányok, a rendőrséget a kampányban is tevékenyen bevonó pártemberek játszmái alakítják egyre durvábbá a küzdelmet.

Fotó: napi.hu

Kezdenek elszabadulni az érzelmek a választási kampányban, amit nem pusztán Tarlós István egyszemélyes megafonos performansza jelez. Már nem csak a határkerítés lebontásával riogatnak a kormánypárti politikusok az ellenzék jelöltjeinek győzelme esetére, de burkoltan (vagy tán nem is annyira burkoltan) családon belüli erőszakkal is vádolják őket, no meg természetesen a keresztény szellemiség is eltűnne azokról a településekről, ahol nem a Fidesz adná a polgármestert.

Most már úgy tűnik, hogy a szociális demagógia, a rasszizmus és az ellenfelek befeketítése épp úgy szerepel a kormánypárt kampányeszközei között, mint annak hangsúlyozása, hogy csakis olyan település számíthat kormányzati támogatásra, ahol narancsos többségű testületet választanak a helyiek. Még majdnem egy hónap van a választásokig, de már most beélesítette szinte minden rakétáját a kormányzati propagandagépezet.

Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Ez eddig csak Budapesten volt jellemző, ahol tényleg nem babra megy a játék, hiszen a Fidesz számára szinte létkérdés, hogy a Karácsony-Tarlós csatából az utóbbi kerüljön ki győztesen. Vidéken is kaszabolták egymást rendesen az ellenfelek, de sokkal kisebb elánnal, ugyanakkor az országos sajtóorgánumok ingerküszöbét csak olyan hírek ütötték át, mint amikor például egy mindenkitől független polgármester-jelölt - aki a politikába éppen csak beleszagolt - harmadik hidat ígért a szegedieknek. Tette ezt annak fényében, hogy róla is készült közös fotó Orbán Viktorral.

Azért bájos, egyben rémisztő minden önkormányzati választási kampány, mert rámutat a kicsi országunk némely polgára esetében felmerülő önismerethiányra, ugyanakkor a helyi civakodások egyértelművé teszik, hogy még a legapróbb ügyekben sem tudunk egyességre jutni, nemhogy nagy nemzeti sorskérdésekben. A Fidesz megbonthatatlannak hitt egysége is meglehetősen ingatagnak tűnik ilyenkor, hiszen nem egy helyen bemószerolják egymást a párt katonái, hogy elhalásszák a másik elől a zsírosabb falatokat.

Úgy tűnik, hogy most már az állampárt vezetői is felfogták, hogy ha most nem villantanak nagyot, akkor a kissé érdektelennek tűnő helyhatósági választásokon egyértelművé válhat a Fidesz sebezhetősége. Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Fotó: vg.hu

Így tehát - kihasználva a szinte kifogyhatatlan erőforrásokat, melyek a kormánypárt rendelkezésére állnak – bekeményítenek a kampányban, szeretnék elhitetni a választókkal, hogy Kerekegyházától Celldömölkig élet-halál harcot vív a kereszténység a sorosista erőkkel, így nem az a lényeg, hogy a jelölt milyen helyi ügyek megoldását ígéri, szimpatikus vagy nem, hanem, hogy megvédi-e kicsiny hazánkat a liberálisok támadásaitól. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak abban bízz, aki egy ültő helyében képes meginni egy üveg tüzes vizet, mert az ilyen ember mindent ilyen lelkesedéssel csinál!” 

Ma már az sem gond Orbán Viktor számára, ha valaki magyarellenes pártot vezet, ha Brüsszelt jobban utálja, mint Budapestet. Erre lehet következtetni abból, hogy a magyar-szlovák focimeccset a magyar kormányfő azzal az Andrej Dankóval együtt nézte végig, aki magyarellenes kirohanásairól ismert Szlovák Nemzeti Párt elnöke. Úgy tűnik, Orbán nem válogat, ha hozzá hasonló szellemiségű politikussal akad össze, sőt kifejezetten élvezi, ha cinizmusával egyszerre döbbentheti meg saját híveit és ellenfeleit.

Fotó: index.hu

Matteo Salvini és Heinz-Christian Strache leplezetlen imádata az uniós kampányban, aztán a nyáron egy szelfi Simonka Györggyel, akiről már jól tudhatta, hogy bíróság előtt kell felelnie korrupciógyanús ügyleteiért, most meg a lelátón Andrej Dankó társaságában hallgatja a himnuszt. Mellesleg a másik oldalán a diplomahamisító Schmitt Pál ácsorog. Ebből a listából is kitűnik, hogy Orbán Viktort nem igazán érdekli, mit szól a külvilág ahhoz, hogy finoman szólva is kétes alakokkal pózol a nyilvánosság előtt.

Persze, készült már Orbánról kép egy alkoholtól bűzlő kukás ember társaságában is, és különösen nem rendült meg ettől a népszerűsége. Úgy tűnik, hogy az ő egyénisége szinte mindent elbír. Egyik nap a világ vezető politikusainak társaságában komoly államügyekről tárgyal, másnap meg beül szotyit köpködni Dankó mellé, akit hazájában sem tart a többség szalonképes politikusnak.

Épp a minapi kötcsei észosztás volt ékes bizonyítéka annak, hogy Orbán a sajátjait is csak a fő irányelvek szintjén tájékoztatja, a hosszútávú terveibe alig néhány embert avat be.

Bár Salvini és Strache is a politika komfortzónáján kívülről érkezett, Andrej Dankóval szintet lépett Orbán. Egyrészt, mert ő Ján Slota helyettese volt a szélsőjobboldali pártban, másrészt a Szlovák Nemzeti Párt egyik hívószava a magyarellenesség. Dankó persze talált komolyabb ellenséget is híveinek, így ma már jobban kampányol Brüsszel, mint Budapest ellen. Nyilván ez utóbbi hangsúlyváltás miatt gondolta úgy Orbán, hogy a közös ellenség okán egymás mellett szurkolhatnak a sajátjaikért a válogatott találkozón.

                                                 Fotó: facebook.hu

Úgy tűnik, Orbán minden alkalmat megragad arra, hogy demonstrálja pártcsaládja felé, hogy nem kíván megfelelni a kereszténydemokrata vezetők elvárásainak. A Fidesz tagságát ugyanis felfüggesztette az Európai Néppárt, és elvileg október végén mondja ki a végső szót a magyarországi viszonyokat vizsgáló bizottság (bölcsek tanácsa), hogy a magyar testvérpárt maradhat-e a kereszténydemokrata közösség tagja, vagy esetleg azt javasolják számukra, hogy csatlakozzanak új barátaikhoz, az európai populistákhoz.  

Nem igazán látni, hogy milyen stratégia mentén építgeti pártja (és persze saját) jövőjét a kormányfő. Láthatóan élvezi, hogy tettei mögött azok sem látnak logikát, akik a közvetlen környezetéhez tartoznak. Így olyan látnoki képességek birtokosaként pózolhat előttük, ami csak kevesek kiváltsága. Épp a minapi kötcsei észosztás volt ékes bizonyítéka annak, hogy Orbán a sajátjait is csak a fő irányelvek szintjén tájékoztatja, a hosszútávú terveibe alig néhány embert avat be.

Fotó: infostart.hu

Most úgy tűnik, hogy nem bíbelődik olyan apró-cseprő ügyekkel, mint az önkormányzati választás, számára most fontosabb, hogy összekovácsoljon egy olyan európai populista szövetséget, mely segítségével komolyabb befolyást szerezhet az uniós intézményekben. A Dankóval való bratyizás valószínűleg ennek a stratégiának a része volt, és a nagy ölelkezés közben talán az sem zavarta, hogy a szlovákok hazai pályán verték el a magyarokat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az ellenségem ellensége a barátom.”

Ettek, ittak, jót dumáltak Kötcsén azok az urak és hölgyek, akik alapjaiban határozzák meg ma Magyarország jövőjét, ám azon kívül, hogy a végsőkig ragaszkodnak a hatalmukhoz az önkormányzati képviselői testületekben is, nem tudtunk meg sokat arról, milyen sorsot szánnak nekünk október 13-a után. Az azonban világos, hogy az ellenzéket lenézik, legalábbis a szavak szintjén alkalmatlannak tartják jelöltjeiket arra, hogy alternatívát nyújtsanak a Fidesz kádereivel szemben.

Fotó:24.hu

Ki tudja, még hány alkalommal jön még össze az állampárt színe-java Kötcsén, hogy a kiválasztottak meghallgassák vezérük aktuális iránymutatását? Csak találgathatjuk, hogy a zártkörű észosztáson mi hangzott el, de sejtjük, hogy a Fidesz berkein belül irányadó vezényszavak és propagandasűrítmények sűrűn röpködtek Orbán Viktor szájából. Ilyenek lehettek például a kereszténység védelmére buzdító kampányszlogenek, a migránsok elleni szólamok, illetve, hogy szét kell forgácsolni a lehető legtöbb helyen az éppen csak összetákolt ellenzéki összefogást. Minél több helyen teszik lehetetlenné az ellenzéki erők egyesítését, a Fidesznek annál jobb.

És ez utóbbi az érdeke annak a hatalomnak, amely lassan 10 éve azt hangoztatja, hogy csakis önmagát tartja alkalmasnak az ország vezetésére. Nem túl demokratikus felfogás, de a Fidesztől ennél durvábbakat is megszokhattunk az utóbbi parlamenti ciklusokban. Orbán Viktor személyisége úgy telepedett rá a párt arculatára, hogy a tagság észre sem vette, lényegében már nincsenek saját gondolataik, a vezér tévedhetetlenségébe vetett hitük ugyanis megszabadította őket a saját véleményalkotás fáradságos munkájától.

Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.

Ami alapvetően meghatározza a kormánypárt 2018 előtti politikai filozófiáját a mostanitól, hogy ma már lényegében nincs olyan központi döntés, melyet a párton és kormányon belül érdemi vita előzött volna meg. Lázár János egykori kancelláriaminiszter vidéki száműzetésével elkezdődött az a korszák, melyben az ideológiai, a kormányzati és a végrehajtó hatalom is Orbán Viktor kezében összpontosul. Van még néhány bábú a sakktáblán, akik látszólag még játékban vannak, ám Rogán Antal, Kósa Lajos vagy Gulyás Gergely is egyre kisebb átéléssel formálják meg a rájuk kiosztott szerepüket.

Kötcsén tehát semmi különös nem történt - akár tudjuk, a részleteket, akár nem -, hiszen semmi más nem következhetett be, minthogy a nagyfőnök magához rendelte a segédszínészeket, és leosztotta nekik a szerepeket. A Fideszen belül már rég nincs érdemi vita, a követendő ideológiát és stratégiát egyedül Orbán Viktor dönti el, a többieknek nincs más dolguk, mint bólogatni, majd végrehajtani a parancsot. Mindez jól működött sok autokratikus rendszerben, sőt demokráciákban is akadtak hasonló leosztások, ám a problémák akkor jönnek, amikor a vezér rossz irányvonalat követ, az általa kiötlött terv pedig nem működik.

A Fidesz vezérkara a mostani kampányban is azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a politikában a sokszínűség, a vélemények ütköztetése, az ellentétes érvek hangoztatása a gyengeség, sőt, a cselekvésképtelenség jele. Pedig, amíg ők ezt állítják, addig helyi szinten a kormánypártban is folyik a marakodás a jelöltségért, a hatalom megkaparintásáért. A demokratikus rendszerekben ez nem gond, hiszen épp a minél szélesebb társadalmi alapokra helyezett döntéshozatal adja meg az embereknek azt az érzést, hogy az általuk megválasztott polgármester, illetve képviselő-testület tükrözi a településük politikai, ideológiai, sőt szociológiai sokszínűségét.

Az tehát, hogy a Fideszben sem egy a tábor, és a zászlót sem ugyanarra fújja a szél, annak a jele: még a kormánypárton belül sem számolt le mindenki azzal az illúzióval, hogy Magyarországon a demokrácia elvei felülírják a központi direktívákat, hogy vannak még olyan Fideszhez tartozó egyének és csoportok, akik szembe mernek menni a központ utasításaival. Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.

Fotó: szeged.hu

A magát szint mindenhatónak tartó kormányfő ugyanis semmitől sem fél jobban, minthogy a sajátjai szétzilálódjanak, az ellenfelei pedig összefogjanak. Most még a megmondó emberein keresztül azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a Fideszben testesül meg az egység, a megbízhatóság, az ellenfelei pedig nem többek, mint civakodó pártocskák, ám, ha a helyhatósági választásokon azt látják az emberek, hogy a kormánypártból kiábrándult politikusok miatt buknak el városokat, falvakat, akkor ez a kép könnyen válhat délibábbá. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne add kölcsön a lovadat olyan harcosnak, aki olyan messzire lovagol vele, hogy vissza se hozza.!” 

A közvélemény-kutató intézetek bőszen mérik továbbra is a politikai pártok népszerűségét, ám ezek a mutatók az önkormányzati választások előtt kevés kapaszkodót nyújtanak a végeredmény megjövendöléséhez. A mostani voksolás végkimenetele ugyanis sokkal inkább függ majd a helyi sajátosságoktól, a lokális politikai viszonyoktól, mint attól, hogy egyébként az ott élők mennyire kedvelik az ellenzéki vagy a kormánypártokat. A választás ennek ellenére komolyan meghatározhatja, hogy megnyugodhat-e a kormánypárt, hiszen hatalma továbbra is szilárdnak tűnik, illetve lendületbe jön-e az ellenzék az októberi voksolás után.

  Fotó: Flick

Már 40 nap sincs az önkormányzati választások napjáig, de már most elég kaotikus a helyzet mindkét táborban, a várható nagy visszalépési hullám pedig valószínűleg nem fogja teljesen feltárni a politikai versenyfutás fő kontúrjait. Civakodnak a fideszesek, az ellenzéki pártok pedig több helyen egymásra indítanak jelölteket, amiben persze általában benne van a kormánypárt keze is. A választópolgárok pedig csak pislognak, amikor újabb és újabb jelöltek nőnek ki a földből, és a sok pártszövetségtől és civil összefogástól nem látják, hogy tulajdonképpen ki fúj egy követ a kormánnyal, és ki akar betartani az állampártnak.

Mintha mindkét szemben álló politikai erő szeretné levetni magáról a pártok jelvényeit, mivel ezek inkább visznek, mint hoznak voksokat számukra. Ezzel lényegében elismerik, hogy a politikai elit nem élvezi a választópolgárok bizalmát, ezért inkább függetlenként indulnak, legfeljebb valamilyen párt támogatását feltüntetik a nevük mellett. Messze nem beszélhetünk már jobboldali és baloldali értékekről, az ideológiai jellegű megnyilvánulásokat pedig nem igazán veszik komolyan a magyar polgárok.

Ezért is van jelentősége annak, hogy a nagy figyelmet kiváltó versengések milyen végeredményt hoznak, hiszen a kellemes és a kellemetlen szájíz is sokáig megmarad majd.  

Ettől még persze nagyon fontos a választók és a politikai közösségek számára is, hogy kik vezetik a következő öt évben a magyar településeket. A helyi közösségek tagjai számára ugyanis az igazán fontos kérdések helyben dőlnek el, ugyanakkor a pártok is jól tudják kommunikálni, ha megszerezték, illetve megtartották egy-egy jelentősebb település vezetését. A helyhatósági választások végeredménye egyébként is szinte mindenki számára jól magyarázható, ugyanis a hatalmas eredményhalmazból a pártok és politikai tömörülések éppen azt emelik ki, ami számukra kedvező.

Ettől még nem nézheti egyik oldal sem közönyösen, hogy Budapest, Szeged, Hódmezővásárhely, esetleg Felcsút milyen irányítás alá kerül. Vannak ugyanis komoly hangsúllyal bíró versengések, így a főváros, néhány nagyváros, és például egy olyan szimbolikus település, amely a miniszterelnök és kedvenc oligarchája otthona, komoly érzelmi töltést ad egy ilyen választásnak. Ne feledjük, hogy a helyhatósági voksolás után országos választás évekig nem lesz, ha rendkívüli politikai események ezt nem teszik szükségessé. Ezért is van jelentősége annak, hogy a nagy figyelmet kiváltó versengések milyen végeredményt hoznak, hiszen a kellemes és a kellemetlen szájíz is sokáig megmarad majd.  

Fotó: infostart.hu

Nehéz tehát megjósolni, hogy megjelennek-e az országos népszerűségi mutatók tendenciái a helyi eredményekben, az viszont nagyon valószínű, hogy meglepetések is lesznek október 13-án. Azon kívül, hogy komoly elégedetlenség munkál az emberek milliói lelkében, az is nehezen kiszámítható, mennyire hat majd a kormány osztogató, migránsozó és unióellenes kampánya. A választók mindenesetre hiteles személyekre szeretnének szavazni, és ha ilyen jelöltet találnak a szavazólapon, akkor be is húzzák rá az ikszet, induljon bármilyen párt vagy szervezet színeiben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Amelyik lovat befogtak szántani, már nem akar csatába menni.”

A Fidesz még mindig azt a lendületet szeretné használni, melyet 2015 nyarán szerzett a menekültellenes kampány beindításakor. Kétségtelen, a migránsozás sokat hozott a konyhára, egy önkormányzati választás esetében azért mégis elég anakronisztikus dolog, hogy ellenzéki győzelem esetére a déli határkerítés lebontásával riogatják a választókat. Eleve nem önkormányzati hatáskör a határzár, ugyanakkor az ellenzéki pártok szótárában nem is szerepel a kerítés szó, mivel a menekültek számának radikális csökkenése miatt ez a téma finoman szólva sem kurrens napjainkban.

Fotó: muzsa.sk

Mintha totálisan ötlettelen lett volna a Fidesz kommunikációs csapata az önkormányzati választás hivatalos kampányának kezdetén. Eltelt egy hét azóta, és a helyzet mit sem változott. Az eddig jól bevált mantrázáson kívül (migránsok, kerítés, Soros, hanyatló Nyugat, Orbán megvédi a kereszténységet stb.) szinte semmit sem tudott felmutatni az állampárt propagandagépezete.

Úgy tűnik, ismét két területre koncentrál a Fidesz agytrösztje: Egyrészt fenyegetéssel, zsarolással vagy mézesmadzaggal megakadályozza a lehető legtöbb településen a teljes ellenzéki összefogást, másrészt igyekszik fenntartani a fenyegetettség érzését a lakosságban, és továbbra is azt ismételgeti, hogy az igaz magyar embereknek kötelességük félni az ellenzék térnyerésétől, ezért nincs is más választásuk, mint a kormánypárt jelöltjeire szavazni.

Kétségtelen, hogy egy fideszes jelöltnek nem túl taktikus zöldebb, élhetőbb környezetet ígérni, vagy az orvosi ellátás, vagy az iskolai oktatás színvonalának növelésével kampányolni, hiszen a Fidesz országos kommunikációja szerint ezek a területek nem is olyan fontosak.

Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: A migránsozós korszak óta nem voltak önkormányzati választások Magyarországon. Ez azért fontos tényező, mert a menekültkonvojokkal jól lehet riogatni uniós és országgyűlési voksolások előtt, ám amikor az emberek szűkebb környezetükből választják ki az arra érdemesnek tartott képviselőjüket, akkor nem igazán hatásos olyan kerítésbontók ellen hergelni, akik nincsenek is.

Nem mellékesen egy helyhatósági választás kampánya sokkal inkább szól a járdafelújításokról, az iskolaépületek, orvosi rendelők rekonstrukciójáról, mint a sivatagban csámborgó gazdasági menekültekről, akik alig várják, hogy a magyar szerb határra érve átvágassák a kerítést. Gyurcsány Ferenc ezt a kommunikációs ellentmondást kihasználva vágta a kormánypárti politikusok arcába a minap, hogy „a franc se akar kerítést bontani”.

Nem véletlenül élezi a nyelvét a DK elnöke a szebb napokat látott kormányzati agytröszt tehetetlenségén. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy lassan öt éve semmi más mondandója nincs a magyar társadalom számára a Fidesznek, minthogy, ha nem mi leszünk hatalmon, jönnek a muszlim bevándorlók, elveszik a munkátokat, beköltöznek a lakásaitokba, felrobbantják a falusi sekrestyéket, és megerőszakolják a gyerekeiteket, és kirabolják a nyugdíjas néniket.

Mintha az állampárt stratégái kockázatot látnának abban, hogy taktikát váltsanak, így azt feltételezik, ha a megszokott panelek mellé bevennének olyan témákat a kampányába, melyek igazán érdeklik az embereket, talán kevésbé lesznek sikeresek. Kétségtelen, hogy egy fideszes jelöltnek nem túl taktikus zöldebb, élhetőbb környezetet ígérni, vagy az orvosi ellátás, vagy az iskolai oktatás színvonalának növelésével kampányolni, hiszen a Fidesz országos kommunikációja szerint ezek a területek nem is olyan fontosak. De ez már legyen az ő problémájuk!

Mintha önmagát ejtette volna foglyul a kormánypárt azzal, hogy túlságosan is rábízta magát a társadalmat végletekig megosztó, gyűlöletkeltő, és sok esetben kifejezetten rasszista felhangokkal teletűzdelt kampánystratégiára. Most úgy tűnik, hogy „a győztes kommunikációs taktikán ne változtass!” elv szerint pörgetik végig az önkormányzati választási kampányt is, ám a mostani voksolás egészen másról szól, mint azok, melyek esetében ez a terv hatékonyan működött. Itt speciális helyi ügyekre kell megnyugtató válaszokat adni, hiteles jelöltekkel felvenni a versenyt az ellenzéki összefogás színeiben induló politikusokkal.

Fotó: hirhatar.hu

És itt van még egy tényező, melyről már korábban is értekeztünk: A Fidesz túlnyerte magát az előző szavazásokon, többek között a 2014-es önkormányzati voksoláson, így az állampárt általános népszerűsége ellenére is igen nehéz lesz akár csak megismételni ezt az eredményt. Márpedig, ha visszaesik a kormánypárt ezen a megmérettetésen, az erőt adhat az ellenzéknek, ugyanakkor belső vitákat generálhat a Fideszen belül. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség mondja: „Attól, hogy süket vagy, még nem nézik el neked, ha nekilovagolsz a törzsfőnök sátrának.” 

Kevés olyan szórakoztató figura tüsténkedik a magyar politikai színpadán, mint Kósa Lajos, aki olykor mintha a szórakoztatóipar felé kacsingatna, ugyanakkor évtizedek óta meghatározó alakja a kormánypártnak. Ez a kettősség aztán néha vicces dolgok táptalaja, hiszen miközben Kósa komoly dolgokról nyilatkozik és dönt, addig sokszor feltárul gondolkodásának gyermeki, játékos oldala. Legutóbb a világ jövőjét alapvetően meghatározó brazíliai őserdők pusztulása kapcsán tett nyilatkozata miatt kaphattunk a fejünkhöz, és hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy nevessünk, vagy sírjunk.

Fotó: hírhatár

Ha Kósa Lajos nem lenne, ki kellene találni. Aligha vitatja e tétel igazságát egyetlen magyar is, legyen az a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hű alattvalója, vagy izgága ellenzéki. A Debrecen polgármesteri székéből megannyi fontos párt és állami pozícióig repülő politikus mindig képes valami egyedit, sőt rendkívülit csempészni a NER által lassan 10 éve uralt magyar közéletbe. A Fidesz által uralt magyar vidék egyhangúságát ezúttal is képes volt megtörni egyetlen mondatocskával, amely amilyen bonyolult nyelvtanilag, olyan egyszerű tartalmilag.

Ne is várassuk tovább az érdeklődő olvasót, ezért hamarjában megosztjuk e gyöngyszemet másokkal is, melyet az Amazonas őserdeiben pusztító tűz kapcsán mondott Kósa úr: „Persze nem az őserdő ég, mint láthatjuk a képeken, hanem egyébként az a bozótos, ami nem őserdő, de most ez mindegy, a részletekbe nem kell belemenni.” Mi következik ebből a szösszenetből? Egyrészt – ahogy egy orosz közmondás tartja – Kósa Lajos fejében köd és kása lakozik. Az őserdő ugyanis nem bozótos, hanem földünk legnagyobb őserdeje, számos kihalófélben lévő faj élőhelye, ezen felül közel százezer különálló tüzet regisztráltak főként Brazília és Bolívia területén csak az idén.

A hihetetlenül cinikus és felelőtlen brazil elnök a magyar kormányfő kebelbarátja, így ha kérdőre vonnák a helyi politikusokat az erdőtűz kapcsán, akkor elsősorban Jair Bolsonaro elnökkel akasztana bajszot Orbán Viktor.

Szóval, a probléma bagatellizálása már ezek miatt is elég felháborító. Ezen kívül, a dzsungel fái megkötik a globális felmelegedést tüzelő szén-dioxidot, és helyettük éltető oxigént lélegeznek ki a fotoszintézis melléktermékeként. Ezt mind megtanultuk még az általános iskolában, de Kósa Lajos valószínűleg épp aznap hiányzott a suliból, amikor ez volt a napi szellemi betevő. Megesik az ilyesmi, de akkor az ember felnőtt fejjel nézzen utána a dolgoknak, mielőtt besétál a közszolgálatinak hazudott Kossuth Rádióba, és mindenféle butaságokkal bombázza az amúgy kisiskolásnak nézett hallgatókat.

Fotó: 24.hu

Kósa persze most is a pártját, és természetesen a főnökét próbálta mentegetni. Az Orbán-kormány ugyanis olyan pávatáncot jár a globális környezeti problémák körül, hogy nehéz kibogozni, vajon mi az álláspontja például a klímaváltozás kapcsán? A hihetetlenül cinikus és felelőtlen brazil elnök a magyar kormányfő kebelbarátja, így ha kérdőre vonnák a helyi politikusokat az erdőtűz kapcsán, akkor elsősorban Jair Bolsonaro elnökkel akasztana bajszot Orbán Viktor. A magyar kormányfő viszont soha nem hagyja az égő bozóttűz mellett a barátait, ezért adott a megoldás: A magyar kormány nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy a lángok martalékává válik a Föld legfontosabb összefüggő erdősége.

Fotó: hvg.hu

Már korábban is láttunk számos példát arra, hogy a hülyeség elképesztő mértékben képes újratermelni önmagát, illetve újabb baromságok kiindulópontjai lehetnek. Azért tehát, hogy jól funkcionáljon a Bolsonaro-Orbán tengely, a Fidesz egyik megmondó emberének olyan képtelenségeket kell állítania, hogy a lángoló Amazonas lényegében csak egy bozóttűz, vagyis, ősi élőhelyek helyett csak az avar ég. Ha azonban szembe kellene néznie azzal a ténnyel a Fidesznek, hogy léteznek olyan globális problémák, amelyek csak nemzetközi együttműködéssel, a politikusok felelősségvállalásával oldhatók meg, akkor az egész migrációs kampányt ki lehetne hajítani az ablakon. Mert ugye, az sem helyi ügy, hanem jórészt a globális felmelegedés következménye. Hiszen, ahogy egy dakota mondás tartja: „Addig nézed kárörvendve, hogy leég a szomszéd sátra, amíg a te otthonod is lángra kap.”

Simonka György csupán egy eldeformálódott bokréta a Fidesz hetyke kalapján, vagy a magyar ügyészség végre a politikusok akaratától függetlenül végzi a dolgát? Nem az a meglepő ugyanis, hogy vádat emeltek egy kormánypárti képviselő és társai ellen, hanem az, hogy éppen most, az önkormányzati választás előtt. Ilyenkor ugyanis az ellenzék előveheti azokat a fotókat, melyeken a dél-békési képviselő a Fidesz vezető politikusaival pózol, és bár még nincs ítélet, de az ügyészség által megvádolt Simonka nem jó ajánlólevél a most ringbe szálló kormánypárti jelöltek számára. Még Orbán Viktornak sem tesz jót a mosolygós, közös kép.

Fotó: facebook.hu

Ahogy Voldemort nagyúr (alias Mengyi Roland), úgy most a nagy fehér főnök (vagyis Simonka György) is el számolhat a tetteivel a bíróság előtt. Ők azok a fideszes képviselők, akik szétfeszítették a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a kereteit, pedig tapasztalataink szerint bizonyos esetekben nagyon is rugalmasan viselkedik ez a szerkezet. Ők azonban tényleg elvetették a sulykot, hiszen a Polt Péter vezetése alatt álló ügyészség elég gyakran félrenézett az utóbbi években, ha kormánypárti politikusok, családtagok, esetleg a Fideszhez közel álló vállalkozók kerültek volna célkeresztbe.

Simonka életútját sokan, sok helyen megénekelték már, és tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy 32 társával együtt bíróság előtt kell felelniük azért, amit tettek (esetleg nem tettek). Bizonyára elnyúlik majd az eljárás, ennek következtében a képviselő még hosszú ideig maradhat a magyar parlament tagja, és nyomogathatja az igen gombokat napestig, ha Orbán Viktor úgy akarja, így a 2018 tavaszán megszerzett kétharmados többség továbbra is áll, mint a cövek, és akár egy átfogó alkotmánymódosításhoz is asszisztálhat Simonka György.

Ha országosan nem is bolygatja majd meg a politikai erőviszonyokat az ügy, de Orosházán és környékén gyengíti majd a Fidesz pozícióit a helyi erős ember elleni eljárás.

Ami igazán talányossá teszi a dél-békési képviselő ügyét, hogy olyankor nyit támadási felületet az ellenzék számára, amikor nincs rákényszerítve egy ilyen lépésre a Fidesz. Simonka ügyében ugyanis addig nyomozhatott volna az ügyészség, amíg csak akar, így az a két hónap, ami hátra van még az önkormányzati választásokig, nem osztott, és nem szorzott volna egy ilyen bonyolult, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalási ügyben.

Nem vennénk a bátorságot ahhoz, hogy megvádoljuk az ügyészséget azzal, hogy önállóan döntött úgy, hogy Simonkát úgymond beáldozzák még a választások előtt. Köztudott, hogy az egyéni választói körzetéhez tartozó településeken Simonka igen nagy hatalommal bír, az újrázni próbáló kormánypárti polgármesterek és képviselők ezer szállal kötődnek hozzá, vagyis a képviselő megvádolása nekik majdnem olyan rosszkor jött, mint magának a dinnyekirálynak. Ha országosan nem is bolygatja majd meg a politikai erőviszonyokat az ügy, de Orosházán és környékén gyengíti majd a Fidesz pozícióit a helyi erős ember elleni eljárás.

Fotó: facebook.hu

Valamiféle belső harcnak kell tehát dúlnia a kormánypárton belül, hogy értelmét lássuk annak, hogy éppen most vesznek le a sakktábláról egy olyan figurát, aki megtámogathatta volna a Fidesz helyi embereit a kampányban. Ehelyett most törölgethetik ki a telefonjaikból a fideszes káderek a Simonkával készült közös fotókat, ahogy Orbán Viktor sem teszi ki a hálószobája falára azt a néhány hete készült fotót, amelyen együtt vigyorgott Simonkával az objektívbe. A kormányfő viselkedése ezért a legtalányosabb, hiszen, ha valaki biztos lehetett abban, hogy a képviselő nem egy reklámhordozó figura napjainkban, akkor az az ő. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A szó elszáll, a fotó megmarad.”

Megszokhattuk már, hogy választások közeledtével a Fidesz előre küldi azokat a kádereit, akik következmények nélkül mondhatnak hajmeresztő dolgokat, gyalogolhatnak bele olyan polgárok lelkébe, akik valamilyen oknál fogva nem férnek bele a Nemzeti Együttműködés Rendszerének értékrendjébe. Ilyenkor a párt a hallgatásával jelzi saját választói felé, hogy lényegében egyetért Boldog Istvánnal Bayer Zsolttal, vagy Kövér Lászlóval, így egyszerre üzen a szélsőségesek és a centrum felé: úgy gondoljuk, ahogy Pista, Zsolti, vagy Laci, de mégsem írhatjuk bele a programunkba ezt, mert olyan nincs is nekünk.

Fotó: hirek.sk

A Fidesz esetében nem a filmbéli nagyfater szabadul el olykor, hanem a házelnök, vagyis Kövér László. Ezúttal erdélyi fiatalok elé vetítette történelmi vízióját arról, hogyan lehetne megoldani Magyarország egyre égetőbb népesedési problémáit. Szerinte elsősorban mentális fordulatra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük a nemzethalált, vagyis, hogy legyen annyi munkáskéz, amennyi ki tudja termelni az elöregedő társadalom számára legalább a nyugdíjakat. Hiába tehát a háromszori kétharmad, a mindent letaroló ideológiai kormányzás, a magyar társadalom többsége még mindig nem fogta fel ésszel, hogy a lelkében kell meglelnie a kulcsot, amely segítségével kaput nyithat a nemzet sokasodásának.

A szóvirágokból persze nem lesz kisbaba, ahogy a családvédelmi akcióterv sem garancia arra, hogy népesedési fordulat következzen be Magyarországon a következő néhány évben. Kampányolni persze kiválóan lehet ilyen szlogenekkel, igaz, maga Orbán Viktor és Kövér László is tudja, hogy a pénzért beígért gyerekre nem igazán lehet a jövőt építeni. Kövessük hát a látnoki képességeit rendszeresen megvillantó házelnök instrukcióit, aki szerint meg kell értetni az emberekkel, hogy az a jó magyar, akinek sok a gyereke és unokája. Akinek meg nincs ilyen népes családja, az csak nevében (és nyelvében) magyar, vagyis nemzetidegen.

Így tehát akár akarjuk, akár nem, ha nem teszünk le az asztalra egy szakajtónyi gyereket, kívül rekedünk a nemzeten, legalábbis Kövér László felfogásában nem leszünk jó magyarok.

És itt vagyunk már megint a Fidesz egyik kedvenc témájánál. A kormánypárt ugyanis előszeretettel hajítja ki azokat a nemzetből - a saját maga által kreált definícióra hivatkozva -, akik köztudomású, hogy nem szimpatizálnak a Fidesszel. Orbán Viktor (és természetesen Kövér László) nemzetmegosztó politikája mindig kap egy-egy újabb impulzust, amikor úgymond sorfordító választások előtt áll az ország. Most éppen a bajszos házelnök vágta a képébe minden magyarnak, hogy jó lenne, ha átgondolná, hogy valóban része-e a népnek és nemzetnek, amelyben eddig gondolkodott.

Kövér kinyilatkoztatásai mindig is megosztották a közvéleményt, ám az szinte már fel sem tűnik senkinek, hogy a kormánypárti értelmiség részéről egy halk torokköszörülés sem hallatszik olyankor, amikor bozontos bajszú politikus, vagy maga Orbán Viktor megbélyegzi a társadalom egyes tagjait. Még azt a megbicsakló logikai fordulatot sem teszi senki a helyére, amely szerint nem a nyelvi összetartozás a legfontosabb, hanem a születendő gyermekek száma ahhoz, hogy a nemzet részeivé váljunk. Így tehát akár akarjuk, akár nem, ha nem teszünk le az asztalra egy szakajtónyi gyereket, kívül rekedünk a nemzeten, legalábbis Kövér László felfogásában nem leszünk jó magyarok.

Azt sem ártana pontosítani, hogy milyen okból nincs valakinek sok gyereke. A gyermekvállalás ugyanis nem pusztán elhatározás kérdése, rengeteg egyéb körülményt kell figyelembe venni a szándékon kívül, amelyek meghatározzák, hogy egy családban hány gyerek születik. A nők többsége például nem érzi magát szülőgépnek, a férfiak jelentős hányada pedig egyszerűen nem keres annyi pénzt, hogy felelősséggel bevállaljon egy nagy családot. Nem beszéltünk még olyan egészségügyi és szociális körülményekről, melyek alapvetően meghatározzák a szülők lehetőségeit.

Fotó: 24.hu

Ezeken a körülményeken nem tud változtatni egy bennünk végrehajtott mentális fordulat, ugyanakkor, ha egy olyan országban élnénk, ahol nem a hatalom akarja megmondani, hogy ki számít jó hazafinak, és ki nem, akkor biztos lelki hátteret biztosítana a családok számára a szellemi és gazdasági önállóság érzése. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ha a farkasok ráfogják egy társukra, hogy tulajdonképpen kutya, akkor az a falka már nem tud összefogni, és hatékonyan vadászni.” 

Miért nagyon fontos a választási matek elemzése, mielőtt bárki is legyintene az ellenzék esélyeit latolgatva? A Fidesz számára nem túl jó hír, hogy jelen állás szerint legalább az ország fele ellene fog szavazni az októberi helyhatósági voksoláson. Érdemes ugyanis ara gondolni, hogy mi volt településtípusonként a megoszlás a kormány politikájának támogatói és ellenzői között. Ha nem változnak jelentősen az arányok a kormánypárt javára, illetve, ha nem esnek szét októberig az ellenzéki választási szövetségek, akkor kellemetlen meglepetésben lehet része Orbán Viktornak.

Fotó: ujmarcius.hu

Jó dolog, ha valaki világcsúcsot fut, ám az egy olyan határ, amit már nagyon nehéz lesz újra átlépnie. Ennek a törvényszerűségnek a jelentőségével nyilván Orbán Viktor is tisztában van, hiszen 2014-ben annyira túlnyerte magát a pártja, hogy most nehéz lesz azt az eredményt túlszárnyalni. Ha azt vesszük, hogy alig maradt megyei jogú város az ellenzéki pártok kezén, illetve, hogy Budapestet is uralja már egy ideje a Fidesz, akkor azt kell mondanunk, hogy a kormánypártnak fel van adva a lecke.

Egyrészt be kellene vennie két olyan Csongrád megyei várost, melyek nagyon szúrják a szemét pártunk és kormányunk vezetőjének (Hódmezővásárhely, Szeged), másrészt meg kéne tartania olyan fontos bástyákat, mint Pécs, Szombathely, Miskolc, és természetesen Budapest, Ha csak a népszerűségi adatokat nézzük, akkor nem tűnik lehetetlennek ez a küldetés, ám az ördög ezúttal is a részletekben bujkál.

Persze, tudja ezt Orbán Viktor is, ezért küzd kettőzött erővel olyan városokért, melyeket nagyon fontos lenne megtartania, illetve meghódítania.

Ha a Publicus legutóbbi felmérését vesszük, akkor a biztos pártválasztók között 51 százalék adná a voksát a Fideszre, a DK, az MSZP a Jobbik és a Momentum 10-10 százalék körül kapna. Itt nem a pártok közti versenyfutás érdekes, amely csak a legerősebb ellenzéki erő címéért zajlik, hanem az, hogy a maradék 49 százalék begyűjthető egy jól felépített ellenzéki összefogással.

Ennél is fontosabb körülmény, hogy mind a tavalyi parlamenti, mind az idei uniós választás azt mutatta, hogy minél kisebb egy település, annál népszerűbb a kormánypárt. Ez nem volt gond a Fidesznek az előző választásokon, ám most komoly fejfájást okozhat, hiszen nem lehet összehasonlítani annak a súlyát, hogy a kormánypárt behúzta-e Csanádpalotát vagy Baktalórántházát azzal, hogy megtartotta-e Veszprémet vagy Budapestet.

Ha tehát marad az a tendencia, hogy a nagyvárosokban a teljes ellenzéki támogatottság valamivel magasabb a kormány mellett kitartó erőknél, akkor hiába nyeri agyon magát a falvakban, kisvárosokban a Fidesz, a látványos, jobban kommunikálható sikereket az ellenzék gyűjtheti be októberben. Persze, tudja ezt Orbán Viktor is, ezért küzd kettőzött erővel olyan városokért, melyeket nagyon fontos lenne megtartania, illetve meghódítania.

Fotó: 444.hu

Azzal is tisztában van, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lételeme a terjeszkedés, ezért az eddigi pozíciók megtartása sem lenne elegendő ahhoz, hogy a híveik számára a legyőzhetetlenség látszatát közvetítsék. Tudja a Fidesz vezérkara, hogy Orbán Viktor varázsa addig tart, amíg be nem következik egy olyan esemény, mint Törökországban, ahol Erdogan minden igyekezete ellenére elveszítette Isztambult, és ezzel politikája meg is rekedt, és most a meglévő pozíciói megvédésével kell foglalkoznia. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nagy harcos vagy, az ellenfél számára már az is eredmény, ha egy karcolást ejtsen rajtad, mert ez a kis seb megtöri a legyőzhetetlenségedbe vetett hitet,”   

Olyan országok bírálják pártunk és kormányunk politikáját, melyekben a polgárok egy pillanatra sem kételkednek a jogállamiság értékeiben, ahol az EU egy értékközösségen alapuló politikai közösség, melyben nincs helye az ellenséggel való kokettálásnak, és a közös elvek elárulásának. Ezekben az országokban fontos a gazdasági érdek, de nem bocsátják áruba a legfontosabb értékeiket, a közösen megszerzett szabadságot, és a törvény előtti egyenlőséget. Orbán számára azonban ezek nem egyeztethetők össze az általa vallott illiberális maszlaggal, így rendszerint kardcsörtetés a vége azoknak kritikának, melyek ezekből az országokból érkeznek.

Fotó: OKTL.hu

Bizonyára észrevették már, hogy a magyar kormány rendszeresen összezörren a skandináv országok valamelyikével, esetleg beszól a Benelux országok közül valamelyiknek. Volt már ajtócsapkodós konfliktus Svédországgal, Norvégiával, Dániával, és most éppen a lenézett, bár gazdag rokon finnekkel keménykedik Szijjártó Péter és csapata. Az igazán nagy balhé azonban Hollandiával támadt, amikor annak távozó nagykövete elég kemény szavakkal jellemezte a Nemzeti Együttműködés Rendszerét egy interjúban.

Pedig ezek az országok soha nem voltak ellenségeink, sőt, mint az EU nettó befizetői (kivétel persze Norvégia, melytől más csatornákon kapunk pénzt) sokat tettek azért, hogy Magyarország behozza több évtizedes lemaradását Európa fejlettebb részeihez képest. Cserébe csak annyit kérnek, hogy a támogatásokat jól használja fel a magyar fél, azaz ne vándoroljon magánzsebekbe ezeknek a hatalmas összegeknek egy jelentős hányada.

Az akkori VB döntőjét egyébként Kanada játszotta Finnországgal, és a Magyar Narancs tudósítása szerint Orbán akkor lelkes szurkolója volt a skandinávoknak, akik ugyan nagyon jók voltak, de képtelenek voltak komoly világversenyt nyerni.

A mostani finn kritikának is ez a sarokpontja, vagyis a távozó nagykövet levetve a diplomáciai nyelvezet kötöttségeit, most kerek-perec kijelentette, hogy Magyarország az EU egyik legkorruptabb országa. Ezt persze nem tűrhette a magyar kormány (hiszen az igazság fáj a legjobban), ezért Szijjártó Péter külügyminiszter sem maradt adós a skandinávoknak, akiket már korábban is kitaszítottak a kormányzati szervek a rokon népek közül, mert most trendibb dolog a diktatúrában élő azeriekkel, türkménekkel, kirgizekkel barátkozni, mint a demokráciát szentnek tartó finnekkel.

Fotó: szekelyhon.hu

Idősebb kortársaink persze még emlékezhetnek arra az esetre, amikor az 1994-es választások éjszakáján Orbán Viktor nem az érkező adatokat figyelte a televízióban, hanem a jégkorong-világbajnokság döntőjét nézte. Egyrészt nyilván sejtette, hogy súlyos politikai hibáinak köszönhetően a Fidesz vereséget fog szenvedni, másrészt akkor még a focin kívül más sport is érdekelte. Az akkori VB döntőjét egyébként Kanada játszotta Finnországgal, és a Magyar Narancs tudósítása szerint Orbán akkor lelkes szurkolója volt a skandinávoknak, akik ugyan nagyon jók voltak, de képtelenek voltak komoly világversenyt nyerni.

Fotó: 444.hu

Orbán akkor elhokizta a győzelmi esélyeit, hiszen röviddel a választás előtt még 40 százalékon állt a Fidesz, ám a végén majdnem kiesett a parlamentből a pártja, ami majdnem az elnökségébe került. A finnek is elvéreztek akkor a döntőben, de azután többször megszerezték a világbajnoki címet, és nem mellesleg az idén is ők vihették haza a trófeát. A Fidesz is éppen nyerő szériában van, de a finneket, valamint a hozzájuk hasonló erős demokráciával rendelkező népek barátságát már annyira nem kultiválja Orbán Viktor, mint ’94-ben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Van, aki azt mondja, hogy az eszkimók is indiánok, de a dakoták soha nem lesznek rokonai olyan embereknek, akiket kutyák húznak, és még nem ültek lovon.”