Jól hangzó ígéretek, cselekvőképességet sugalló akciótervek, kormánypropagandával teleplakátolt ország. Az Orbán-kormány lassan tíz éve próbálja elhitetni velünk, hogy minden problémához értő kézzel nyúl hozzá, és akár olyan válságterületeken is csodát tud tenni, mint a népesedéspolitika.  Vendégszerzőnk - aki Adófizetőnek nevezi magát - igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy amit a kormány mond, és amit tesz nem feltétlenül áll köszönőviszonyban egymással. Pontokba szedett érvelése elgondolkodtató. 

Fotó: Twitter

A magyar kormány rendszeresen kommunikálja a következőt:

“A gyermek az első, …. magyarok elsöprő többsége is így gondolkodik, gyermekbarát országban élünk.”

1. A kormány az adófizetők által befizetett adóból, a családvédelmi akciótervvel támogatja a családok lakáshoz és legalább 7 személyes autóhoz jutását.

Ezek azonban saját megtakarítás hiánya miatt sokszor olyanokhoz nem jutnak el, akiknek a szociálisan a legnagyobb szüksége lenne támogatásra. 

2.1 Ehhez képest az oktatásban:

1000 óvónő hiányzik az óvodákból. Erről itt olvashat bővebben.

2500 tanár hiányzik az iskolákból

A pedagógusok fizetése alacsony és elfáradtak:

• elmúlt évek állandó változásaiban,
• sokszor indokolatlan, értelmetlen adminisztrációban,
• abban, hogy a gyerekekkel, szülőkkel folytatott kommunikáció egyre nehezebb,
• csoportok, osztályok magas létszáma miatt.

A pedagógushiány gyorsuló ütemben növekszik.

Kevés a dolgozók létszáma az állami gondozottakkal foglalkozó intézményekben.

Szinte a teljes magyar oktatás színvonala alacsonyabb a megkívántnál és gyorsuló ütemben romlik.

Fokozódik a létszámhiány a kormányhivatalokban és a rendvédelmi szervezeteknél.

Fotó: etikuspenzugyek.hu

2.2 Az egészségügyben:

A kórházak eladósodása nem csökkent, beszállítóikat nem tudják határidőben kifizetni, (eszközök és személyzet hiányában) egyre nehezebben képesek ellátni feladataikat. Erről itt olvashat bővebben.

Az orvosi kamara szerint:

 „A BIZTONSÁGOS BETEGELLÁTÁS MÁR AZ ÖNKÉNT VÁLLALT TÚLMUNKA MAXIMÁLIS KIAKNÁZÁSÁVAL, A MUNKAJOGI SZABÁLYOK RENDSZERES ÉS SOROZATOS MEGSÉRTÉSÉVEL SEM BIZTOSÍTHATÓ” Erről itt olvashat bővebben.

Kásler Miklós miniszter szerint:

2017-ben „A LEGJOBB IDŐBEN TÖRTÉNŐ BEAVATKOZÁSSAL 24 EZER HALÁLESET MEGELŐZHETŐ LETT VOLNA”. Erről itt olvashat bővebben.

Matolcsy György:

“azt sem értjük, hogy az állami egészségügy mai működésével nem lehet népesedési fordulatot elérni."

A Veszprém Megyei Kormányhivatalban nem működik a mikrobiológiai labor, így veszélybe kerül a fertőzött gyermekek orvosi ellátása is.

Idén nyáron szabadságok és létszámhiány miatt több kórházi osztályt be kellett zárni, amire az elmúlt 60 évben, tehát a rendszerváltás előtt sem volt példa.

Aki kicsit is figyeli az országban zajló folyamatokat, az látja, hogy a magyar egészségügy és az oktatási rendszer helyzete nem megfelelő, színvonaluk folyamatosan romlik. 

Ez minden család és gyermek életét megnehezíti.

2.3 A fentiek mellett növekszik hazánkban a mélyszegénységben élők száma.

A nagyon rossz lakáskörülmények között élő gyerekek aránya az elmúlt 3 évben nagyon megugrott, 19,7 százalékról 27,3 százalékra nőtt. Az uniós átlag 2017-ben csak 6 százalék volt. Erről itt olvashat bővebben.

A legszegényebb magyarok helyzete tehát folyamatosan romlik, miközben ők sem autócserére, sem lakásvásárlásra nem tudják igénybe venni a kormány családvédelmi akciótervben megadott lehetőségeket.

3. Ezek mellett viszont a kormány az adófizetők pénzét bőkezűen költi a sportra és osztogatja a gazdagoknak.

• Stadionok építése több százmilliárd forintért, ahol a haveri építő cégek extra nyereséget tudnak elérni, amiből futja magánrepülőgépek beszerzésére is.
• A kihasználatlan stadionok fenntartása szintén adófizetői pénzből
• Legalább 35 milliárd forintot fizetünk a viszonylag jó és nagyon jó anyagi körülmények között élő családok autó cseréjére. Erről itt olvashat bővebben.
• Milliárdok Király Gábor Sportegyesületének. Erről is olvashat bővebben.
• milliárdosok milliárdos támogatása a Kisfaludy Hotel- és Panziófejlesztési Programjában. Erről itt olvashat többet.
• Extra kamat és trükközés a Magyar Államkötvény Plusszal. Ennél többet tudhat meg itt.

Véleményem szerint az egészségügyi, oktatási és szociális rendszer súlyos problémái valamint a más területeken megjelenő bőkezű osztogatás azt mutatják, hogy az adófizetők pénzéből fizetett kormánypropagandával ellentétben a kormány számára nem a gyermek és a család, hanem a sport és a milliárdosok támogatása az első.

Ezt a véleményt támasztják alá a költségvetési törvényről készült zárszámadásból származó adatok is: Itt többet olvashat a témáról.

                      Fotó: facebook.hu

Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: “Ha nem tudod megszámolni a lovaidat, az azt jelenti, hogy vagy diszkalkuliás, vagy egy feledékeny lótolvaj vagy.”

Adófizető

Hidat ígért a szegedieknek, de rosszabbul szerepelt, mint Botka László korábbi kihívói. A függetlenként induló, ám komoly kormányzati hátszéllel kampányoló Nemesi Pál vereségéhez olyan baklövések járultak hozzá, melyeket gyengébb ellenfelekkel szemben sem engedhet meg magának a Fidesz, nemhogy a 2002 óta regnáló, polgármesterként komoly rutint szerző Botka László ellen. Elemzésünkben arra is rávilágítunk, hogy a kormánypárt túlságosan hisz bizonyos propagandaeszközökben, ezért tűnik sokszor úgy, hogy túltolják a kampánybiciklit.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. Ne vádolt az ellenfeledet korrupcióval, ha nem tudod bizonyítani a bűnösségét!

Nemesi személyét azért dobta be idén májusban a Fidesz a köztudatba, hogy egy látszólag pártsemleges, a város közéletében fajsúlyos szereplővel vágjon bele a kampányba. Mindvégig joviális, a politikai csatározásoktól tartózkodó, a városa iránt elkötelezett vállalkozó képét igyekeztek a szegediek felé közvetíteni, ami azzal járt, hogy a „piszkos munkát” maga a párt, vagyis a Fidesz kampánycsapata vállalta magára. Ehhez a kormánypárt stratégái nagyon értenek, hiszen a karaktergyilkosság területén már komoly trófeákkal büszkélkedhetnek.

Botka esetében az volt a feladatuk, hogy a jelentős botrányok, korrupciógyanús ügyletek nélkül működő polgármestert, illetve hivatalának néhány dolgozóját összemossák olyan ügyekkel, melyek kellemetlenséget okoznak a baloldali jelölt számára. Ilyen volt például a SZEVIÉP-ügy, melybe az a Szabó Bálint igyekezett belerángatni Botkát, aki a kampány elején még a Fidesz emberének számított. Szabó később éppen Nemesi jelölése miatt szakított azzal a Budapestről Szegedre delegált kampánycsapattal, melynek feladata a milliárdos vállalkozó karakterének felépítése volt.

Szabó ugyanis polgármester-jelölt szeretett volna lenni, ám őt azért nem támogatta a Kobza Miklós, Maróti Gábor és nem utolsó sorban Kubatov Gábor pártigazgató neveivel fémjelzett stáb, mert Szabó annak a Lázár Jánosnak volt az embere, akit a Fidesz igyekezett Szegedtől távol tartani. A nagy feljelentőként elhíresült jogász így magányosan folytatta harcát, később saját csapatot toborzott, és a választásokon függetlenként elindult a polgármesteri székért. Számítása részben bejött, hiszen listáról bejutott a közgyűlésbe, ugyanakkor sikertelen kísérleteivel nemhogy elérte volna, hogy Botkát korruptnak lássa a közvéleményt, hanem akarata ellenére tisztázta minden gyanú alól. A választók ugyanis azt látták, hogy ha a Fidesz ilyen komoly erőfeszítések árán sem tud valaki ellen egy büntetőügyet kreálni, az valószínűleg tényleg tisztakezű.

Fotó: Szegedi Kattintós

2. Ne ígérj olyan hidat, melyről látványterv se készült!

Nemesi a kampányában olyanokat ígért, melyek inkább tündérmesébe, mint egy korteshadjáratba illenek. Azt hangsúlyozta, hogy Szeged lemaradt a hasonló adottságokkal rendelkező városoktól, és mivel ellenzéki politikus vezeti, nem is lesz esélye olyan kormányzati forrásokhoz jutni, melyek segítségével behozhatná a hátrányát. Ennek legfőbb szimbóluma az évtizedek óta megígért, ám a mai napig is hiányzó harmadik híd megépítése volt. Bár Orbán Viktor ígértet tett korábban a híd megépítésének kormányzati támogatására, az erre vonatkozó kormányhatározat csak írott malaszt maradt, valószínűleg abból a megfontolásból, hogy Nemesi használhassa ezt az elemet a kampányban. Be is lengette a vállalkozó, hogy megválasztása esetén indulhat a hídverés, de kiderült, még maga a tervezés sem kezdődött meg.

Az országos sajtót is bejárta a szegedi Bertalan híd fotója, melyet a kampány idejére lényegében beöltöztettek a Fidesz plakátjaival és Nemesi arcképeivel. A kormánypárt jelöltjének szlogenje is az lett, hogy: Hidat építünk! Egy kormányzati forrásból épülő harmadik híd ígéretével kampányolni azonban veszélyes, hiszen egyrészt egyértelművé teszi, hogy a kormánypárt zsarolja a szegedieket, másrészt, hogy Nemesi nem is annyira független, mint amennyire mondja magát. Ráadásul, a reggeli csúcsforgalmat kivéve a város közlekedésében nem okoz problémát, hogy a Tiszán egyelőre csak két híd ível át, ugyanis néhány éve az M43-as autópálya részként megépült a Móra Ferenc híd néhány kilométerre a városhatártól, amely nagyrészt leveszi az átmenő forgalom terhét Szegedről. Nemesi lényegében azt kérte a szegediektől, hogy kössenek kompromisszumot a kormánypárttal, vagyis adják át a városukat egy új hídért cserébe.

                            Fotó: Szegedi Kattintós

3. A szabadság szeretete nem csak egy jól hangzó szlogen

Botka László ügyesen használta a kampányában azt a véletlen egybeesést, hogy Szeged az idén ünnepelte szabad királyi várossá nyilvánításának 300. évfordulóját. Májustól egészen október 12-ig, a kampány zárásáig zajlottak az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények. Adta magát tehát a szlogen, mely szerint: Szeged szabadon szereti! Azt sugallta a polgármester ezzel, hogy a város az ellenzékisége miatt különbözik Magyarország többi részétől. És mivel ennek az ellenzéki szellemiségnek ő a kulcsfigurája, az, aki nem a mögötte álló Összefogás Szegedért Egyesületet támogatja, az elárulja a szabadság szellemiségét, és tulajdonképpen a saját városát is.

Valójában nem kellett sokat trükköznie Botkának ahhoz, hogy ezt a képletet életszerűvé tegye. Szegedről 2010 óta kialakult az a mítosz, hogy a függetlenség, a szabad gondolkodás fontos bástyája a narancssárgába öltözött magyar vidéken. Szegedre mindig szívesen jöttek kormánykritikus művészek, tudósok és politikusok, de a város turizmusa is sokat köszönhet ennek a különleges hírnevének. Nemesi és stábja ezzel a kommunikációval nem tudott mit kezdeni, hiszen a kampányukban azt sugallták, hogy ezer szállal szeretnék a kormányhoz és annak kiapadhatatlannak tűnő forrásaihoz kötni Szegedet. Tulajdonképpen azt sugallták, hogy a szabadságnak ára van, és ezt az árat a város Botka vezetése alatt busásan megfizette már.

Csakhogy a fejlesztési pénzek döntő hányada fölött nem a kormány diszponál, hiszen bőségesen jut az uniós forrásokból a magyar településeknek. Szegeden rengeteg városrész, közterület, illetve intézmény újult meg a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) forrásaiból, így a Fidesz kampányának az az állítása, hogy a város a kormányzati támogatások elmaradása miatt szenved hátrányokat, finom szólva is sántított.   

Fotó: Szegedi Kattintós  

4. A médiatúlsúly nem csodafegyver

Maga Botka László fogalmazta meg legpontosabban, miben hibázott legnagyobbat Nemesi és fideszes kampánycsapata. Az Indexnek röviddel a választási győzelem bejelentése után adott interjújában ugyanis azt mondta:  „Én Szegedről beszéltem, a Fidesz rólam”. Botka természetesen nem Nemesiről nyilatkozott - hiszen ellenfele taktikai okokból kerülte a személyeskedést -, hanem a mögötte álló kampánycsapatról, amely szinte semmilyen eszköztől nem riadt vissza a regnáló polgármester lejáratása érdekében.

A karaktergyilkossághoz persze komoly médiafelület kell, elsősorban helyben. Andy Vajna két éve megszerezte a Szegeden komoly befolyással bíró Délmagyarország című napilapot, melyet később Mészáros Lőrinc vett át, és vitte be abba a kormányzati médiakolhozba, melyet Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványként (röviden KESMA) ismerünk. Ide tartozik a helyi onliene média harcos jobboldali orgánuma, a szegedma.hu is, de a frekvenciaengedélyéért az utolsó utáni pillanatig küzdő Rádió 88 is elszegődött a Fidesz szolgálatába annak érdekében, hogy talpon maradhasson.

Az országos sajtóban is kiemelt helyen szerepelt a Botka-Nemesi párharc, de természetesen a kormányhoz hű médiában utóbbit fényezték, a polgármestert pedig nagy lendülettel sarabolták. Botka olyan ellenszélben kampányolt tehát, melyben igen nehéz volt eljuttatni az üzeneteit a választókhoz. Ez a hihetetlen nyomulás, és az elfogulatlan tájékoztatás igényének az a tökéletes semmibevétele azonban már annyira irritáló volt, hogy inkább vitte a bizonytalan szavazókat Nemesitől, minthogy meggyőzte volna őket arról, hogy ő jobb választás, mint a regnál polgármester.

Botka esetében egyébként is számtalanszor bebizonyosodott már, hogy minél jobban ütik, annál jobban teljesít. A mostani kampányban tehát egy korrekt, nyílt párbeszédre épülő kampánystratégia előnyösebb lett volna Nemesi számára, ám a stábja az egészpályás letámadás híve volt. Ezt a hibát sokadszorra követi el a Fidesz nem csupán Szegeden, de más városokban is.

Fotó: Szegedi Kattintós

Ráadásul Nemesi független jelölése miatt nem lehetett vezére annak húsz fideszes jelöltnek sem, akik az egyéni körzetekben szálltak harcba a mandátumokért. Botka arcképe azonban ott volt az Összefogás Szegedért Egyesület valamennyi egyéni körzetben induló jelöltjének szórólapjain, ami igazolta, hogy a polgármester csapatába tartozni előnyös egy választáson. Az eredmények is ezt igazolták, hiszen az ellenzéki összefogás 18, míg a Fidesz mindössze 2 körzetet tudott megnyerni. Ráadásul Nemesi súlyos veresége is igazolja azt a dakota igazságot, mely szerint: „Sokszor a kevesebb többet ér.”

Utoljára 2012-ben hozott jó döntést Orbán Viktor olyan fideszes káder ügyében, aki terhessé vált a párt számára. Akkor Schmitt Pál köztársasági elnöknek kellett idő előtt távoznia a Sándor-palotából, mert doktori értékezését mástól „kölcsönözte”. Nem kétséges, hogy az egykori olimpikon, sportdiplomata a kormányfő döntése nyomán mondott le posztjáról, így nyitva utat a kissé unalmas, de legalább annyira szervilis Áder Jánosnak, aki immár a második ciklusát tapossa államfőként.

Fotó: zsurpubi.hu

Most szintén egy egykori olimpiai bajnok körül csapkodnak a politikai hullámok, ám az ő bűne nem az, hogy lenyúlta más gondolatait, és azokkal szerzet magának doktori címet, hanem egy ennél sokkal súlyosabb vád. Borkai Zsolt ugyanis minden erkölcsi szabályt megszegve rondított bele a Fidesz álszent világképébe. Egyszerre csalta meg felségét, szégyenítette meg a családját, és irritálta a magyar polgárok többségét fényűző életmódjával. Nem nehéz belátnunk, hogy egy ilyen botrány nyomán a hét évvel ezelőtti Orbán Viktor nem lacafacázott volna, Borkait épp úgy száműzte volna nem csak a pártból, de a polgármesteri posztjából is.

De történt néhány fontos dolog azóta a Fideszben, ezért a győri városvezető megúszta annyival, hogy vissza kellett adnia a párttagkönyvét. Nem csupán Orbán Viktor ingerküszöbe lett ugyanis magasabb 2012 óta, hanem a magyar társadalomé is. Emlékezzünk csak arra, hogy a kezdeti felháborodás után hogy megbékéltünk azzal a ténnyel, hogy Rogán Antal propagandaminiszter és kedves neje helikopterrel érkeztek egy nyírségi lakodalomba, vagy, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes helikopterről vadászott svéd rénszarvasokra. De azért ne feledjük el Kósa Lajos esetét se a dúsgazdag örökösnővel, amiből aztán még egy ejnye-ejnye se lett házon belül.

Persze, előfordul, hogy a cikissé vált párttagokat egy ideig bújtatni kell, nem léphetnek fel nyilvános eseményeken - ahogy most Borkai is lényegében belső emigrációba vonult -, de utána szépen visszaszivárognak a közélet frontvonalába, mintha mi sem történt volna.

Orbán jól látja, hogy már-már megszokta a magyar társadalom, hogy az általuk megválasztott politikusok a zavarosban halásznak, hogy nem igazán érdekli a kormánypárt tagjait, ha az egyre inkább háttérbe szorított ellenzéki sajtó időnként felkap néhány ügyet, mert úgysem fognak nagy tömegek az utcára vonulni, nem égnek majd a kukák Budapest utcáin, és hiába tüntetnek most még néhány százan Győrben a posztjára méltatlanná váló polgármester ellen, majd mindenki lecsendesedik, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere tovább görög a maga útján.

Orbán maga is provokálja a kormánykritikus tömegeket azzal, hogy azokat a párttársait, aki rossz fát tettek a tűzre nemhogy megbüntetné, de nem egyszer magasabb pozícióba is emeli őket. Ez az a személet, melyet a kormányfő a következő példával illusztrált: Ha támadják a felcsúti kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig. Persze, előfordul, hogy a cikissé vált párttagokat egy ideig bújtatni kell, nem léphetnek fel nyilvános eseményeken - ahogy most Borkai is lényegében belső emigrációba vonult -, de utána szépen visszaszivárognak a közélet frontvonalába, mintha mi sem történt volna.

Fotó:mandiner.hu

A kormányfő úgy gondolja, hogy minden válságos helyzet kezelhető ezzel a szemlélettel, mivel pártja olyan erős, az ő személye pedig annyira beágyazott és elismert a magyar társadalomban, hogy ha kiáll egy „megtévedt” embere mellett, annak a választók is megbocsátanak. Azonban az emberei egyre vállalhatatlanabb dolgokat visznek végbe, ő pedig a saját hitelét játssza el azzal, hogy kezességet vállal értük. A szavak szintjén hiába szúrt oda tehát a győri polgármesternek, a tettek szintjén nincs következménye Borkai szexbotrányának. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha beleszorul a fejed a bilibe, hiába mondod a többieknek, hogy rohamsisakot hordasz, a bili csak bili marad.”  

Ahogy várható volt, beindultak az iratmegsemmisítők azoknál az önkormányzatoknál, ahol az ellenzék veheti át a település irányítását. A nagy balhék azonban így sem tűnnek elkerülhetőnek, hiszen a párton belül is nagy a tanácstalanság, mit is kezdjenek a számukra szokatlan helyzettel. A Fidesz ugyanis a 2006-os országgyűlési választáson szenvedett utoljára vereséget, azóta lényegében minden politikai megmérettetésen letarolták az országot. Mostanáig. Az ellenzék új esélyt kapott most arra, hogy az önkormányzatokban szerzett pozícióit kihasználva fokozatosan lebontsa a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Fotó: Népeszava

A Fidesz még veszíteni sem tud méltósággal. Erről árulkodik például a kormánypárti média reakciója a kormánypárt váratlan, és sok esetben teljesen megsemmisítő veresége után. A központi direktíva szerint azt kell sulykolni a kormánypárti (és nem kormánypárti) polgárokba, hogy továbbra is a Fidesz a legerősebb politikai erő Magyarországon. Ha pusztán a számokat vesszük, tényleg így van, hiszen a Fidesz jelentős térvesztése ellenére 13 megyei jogú városban továbbra is ők irányítanak, a kisebb települések támogatásának köszönhetően pedig a politikailag súlytalan megyei közgyűlésekben is ők viszik a prímet.

Ám az eredeti célkitűzés az volt, hogy a még ellenálló városokban meg kell törni az ellenzék erejét, így vissza kell hódítani Szegedet, Hódmezővásárhelyt, Salgótarjánt, ugyanakkor meg kell tartani Budapestet. Ebből semmi sem valósult meg, sőt újabb hét nagyvárost bukott el Orbán Viktor csapata, és a kisebb településeken is megtörni látszik a kormánypárti hegemónia. A tendenciákat nézve tehát aligha reális győztesnek kihozni a Fidesz-KDNP tandemét, hiszen az általuk törékenynek vélt ellenzéki összefogás felnőtt a feladathoz, és sikerre vitte például Karácsony Gergely kampányát, ugyanakkor olyan kerületeket hódított el a kormánypárttól, melyek

Vagyis, kevesebb riogatás, több konkrét cél és cselekvés kellene a kormánytól, ám Orbán Viktor mentalitása nem igazán passzol ehhez az irányhoz.

A trendváltozás okait még hetekig boncolgatni fogják a politikusok, újságírók és politikai elemzők, ám azt valószínűleg minden oldal meg fogja erősíteni, hogy a Fidesz gépezete nehézkessé, hívószavai üressé, szlogenjei pedig unalmassá váltak. Ez a tendencia csak fokozódni fog azzal, hogy az ellenzéki vezetés alá került városokba nyilván nem költöznek majd be migránsok, a kormány nem teheti meg ugyanakkor, hogy radikálisan csökkenti a központi támogatásokat az úgymond renitens települések esetében.

Vagyis, valami egészen újjal kell előrukkolni a következő hónapokban ahhoz, hogy a kormánypárti szavazótáborból ne morzsolódjon le túl sok szavazó, ami komoly veszélyt jelent a következő nagy erőfelmérő, a 2022-es országgyűlési választásokon. Ismét felvetődik tehát annak az igénye, hogy konszolidálni kéne az Orbán-kormány politikáját, új, szerethetőbb arcokat kéne bevinni az első vonalba, ugyanakkor el kellene hagyni azokat a sallangokat, melyek már-már nevetségessé tette a Fidesz kommunikációját. Vagyis, kevesebb riogatás, több konkrét cél és cselekvés kellene a kormánytól, ám Orbán Viktor mentalitása nem igazán passzol ehhez az irányhoz.

A kormányfőnek ugyanis először magán kéne kezdenie a múlt hibáinak feltárását. Nem vette ugyanis elég komolyan az önkormányzati választások jelentőségét, úgy gondolta, hogy az erre a feladatra legalkalmasabbnak tartott Tarlós Istvánnal sikeresen megtartja a fővárost, a hatalmas kormánypárti propagandagépezet pedig sikeresen rombolja majd szét a vidéki nagyvárosok ellenzéki szövetségeit. Orbán úgy gondol saját pártjára, mint egy profin összerakott gépezetre, melybe csak dobálni kell a pénzkötegeket, és a végeredmény mindenképpen kielégítő lesz.

Orbán sok dologgal nem számolt, például nem engedhette volna meg azt a luxust magának, hogy nem száll be a kampányba. A személyes támogatása nélkül ugyanis eléggé szárnyaszegetten kampányoltak Szeged, Pécs, Dunaújváros, Miskolc, Szombathely, és természetesen Budapest kormánypárti jelöltjei. Tudnia kell, hogy nélküle ez a párt nem működik, ugyanis sehol sincs az a második vonal, amelynek tagjai pótolhatnák őt egy kiélezett helyzetben. Ő maga tette elképzelhetetlenné, hogy bárki is beszállhatna rajta kívül komoly tekintéllyel, meggyőző erővel egy választási küzdelembe a Fidesz oldalán.

A Fidesz egydimenziós párt lett, aminek most kezdi meginni a levét. Egy nehezen mozduló monstrum, amely azt gondolja, hogy a hatalom kulcsa az erőforrások birtoklása, az összes fontos állami szerv fölötti uralom biztosítása. A legjobban a pártsajtó felépítése és működése szimbolizálja ezt. A közszolgálatinak csúfolt, ám a kormánypropaganda élharcosaként működő médiumok, valamint a KESMA név alatt egyesített fideszes médiakolhozban nincsenek eredeti ötletek, önálló vélemények, mindenki a központi utasításokat lesi, mert úgy vélik, így túlélhetik az időről időre megismétlődő belső vizsgálatokat, melyek elsősorban a lojalitásra fókuszálnak.

Fotó: 24.hu

Nem az önállóságot jutalmazzák hát, hanem a meghunyászkodást, az indigópapír változatlanságát. A választási blamázs után persze megmozdult valami, hiszen még van saját véleményük a jobboldali publicistáknak, de aztán minden kezdett ugyanabba az irányba mutatni, és Orbán Viktor áldása nélkül lényegében semmilyen lényeges információ, álláspont, javaslat nem láthatott napvilágot. Zavar van tehát az erőben, ami szokatlan egy olyan párt esetében, amely halomra nyerte a különböző választásokat 2006 ősze óta. Akkor egy önkormányzati választás hozta meg a nagy áttörést a Fidesznek, most pedig szintén egy helyhatósági voksolás törheti meg a hegemóniáját. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: ¨Ha sokáig nincs lyukas fogad, el is felejted, hogy milyen fájdalmakat kell átélned a fogorvosnál.”  

Bár a Borkai-ügy nem ejtett végzetes sebet a Nemzeti Együttműködés Rendszerén, arra mindenképpen jó volt, hogy rávilágítson az Orbán-rendszer leggyengébb pontjaira. Egyértelművé vált például, hogy az egyszemélyi vezetés komoly hátrány olyan helyzetekben, amikor gyors, ugyanakkor megfontolt döntést kell hozni. Borkai szexvideója is kezelhető probléma lett volna, amennyiben nem várja mindenki a pártvezér-kormányfő döntését. Ebben az esetben azonban nem csupán a késlekedés okozott problémát, hanem az is, hogy Orbán rosszul ítélte meg a helyzetet, és nem áldozta be Győrt a többi nagyváros megmentése érdekében.

Fotó: Magyar Hang

Talán tényleg igaza van Orbánnak abban, hogy sok magyar ereiben csörgedezik kipcsak vér, és - mit az a sztyeppei népeknél szokás -, ezért vár a kormánypárti tábor szinte mindig a törzsi vezér döntésére. Korábban többször megénekeltük már azt a meggyőződésünket, hogy a párt autokrata vezetési berendezkedése egyszer megbosszulja magát. Ez a rendszer ugyanis arra épül, hogy a vezér tévedhetetlen, ugyanakkor bármilyen kérdésben megkérdőjelezhetetlen az ítélőképessége. Orbánnak tényleg jó a politikai érzéke, ugyanakkor többször bizonyította már, hogy egy sajátos szűrőn keresztül látja a világot, ami megkérdőjelezi az egyszemélyi döntések helyességét.

A 2018-as parlamenti választási győzelem óta a hatalom koncentrációja soha nem látott mértékben épült ki, és tulajdonképpen egyetlen értékelhető szellemi ellenpólus nem maradt Orbán környezetében. Talán Lázár János volt az utolsó, aki hangot adhatott még a véleményének, és kancelláriaminiszterként meg is volt a kellő hatalma ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a döntéshozatali mechanizmusokat, akár a miniszterelnök ellenében is. Lázár háttérbe szorulása után azonban a pártban és a kormányban is csak csinovnyikok maradtak, akik a véleményüket rendszerint úgy fogalmazzák meg, hogy azt többféleképpen is lehessen értelmezni.

Ez azonban kétélű fegyver, hiszen sokan gondolják majd azt a Fideszben, hogy a vezér mindenki esetében így jár el, és nyugodtan lehet tivornyázni, vagy a köz vagyonát dézsmálni.

Borkai esetében is felröppentek kormányzati és pártbéli álláspontok, ám ezek teljesen marginálissá váltak azt követően, hogy Orbán – ha késlekedéssel is – meghozta a döntését. Azzal, hogy a győri polgármestert nem vették le a sakktábláról, komoly sanszot biztosítottak az ellenzéknek, amellyel sikerült élnie is több nagyváros esetében. Leginkább Tarlós Istvánnak volt vesztenivalója, ezért ő nem is cicomázta különösebben a véleményét, hiszen egyértelműen azon az állásponton volt, hogy meg kell szabadulni a vállalhatatlanná vált Borkai Zsolttól.

Orbán sem két nappal a választás előtt, sem két nappal az önkormányzati voksolás után nem látta helyesen a képletet. Valószínűleg úgy érezte, hogy pártja olyan erős, hogy Borkai ügyeit is kibírja, a választási blama után pedig igyekszik elhitetni hűbéreseivel, hogy a győri polgármester kilépése a pártból megold minden problémát. Nyilván sokan vannak a kormányfő környezetében olyanok, akik pontosan tudják, hogy nem egészen egy hét leforgása alatt Orbán kétszer is nagyot tévedett. Az elsőnek már megitták a levét, a második hibának azonban valószínűleg súlyos következményei lesznek.

Fotó: 24.hu

Borkai ugyanis egy olyan ballaszt már a Fidesz hajóján, melytől teljesen meg kéne szabadulni, és e teher átcímkézése nem lesz elegendő még a saját tábor számára sem. Mivel nem ellenzéki akció következtében került a győri polgármester ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, a hagyományos eszközökkel nem lehet semlegesíteni azt az időzített bombát, mely Borkai alatt ketyeg. Itt komoly belső harcról van szó, a javak újraosztásáról, olyan Fideszhez közel álló vállalkozók érdekcsoportjairól, akik már lenullázták Borkai politikai karrierjét, hiába nyerte szűken a választást, és hiába adott neki öt évre újra bizalmat Orbán Viktor.

A kormányfő természetesen nem ok nélkül döntött Borkai megmentése mellett, hiszen a Fideszben épp az a vonzó sokak számára, hogy nem hagyja az út szélén az embereit. Gyurcsány Ferenc kormánya azért hullott szét, mert a szocialisták belső harcai a nyilvánosság előtt zajlottak, és egymást jelentették fel különböző érdekcsoportok, amikor totális volt a káosz a baloldalon. Orbán azt akarja üzenni ebben a kiélezett helyzetben, hogy velük ez nem fordulhat elő akkor sem, ha többet visz, mint hoz egy-egy bajba került káder megmentése. Ez azonban kétélű fegyver, hiszen sokan gondolják majd azt a Fideszben, hogy a vezér mindenki esetében így jár el, és nyugodtan lehet tivornyázni, vagy a köz vagyonát dézsmálni.    

Az, hogy Orbán nem elég rugalmas a döntéshozatalokban, illetve bizonyos elveihez olyankor is ragaszkodik, amikor az már komoly károkat okoz a saját táborának, arra utal, hogy kezd túlságosan kiszámítható, és ami ennél is fontosabb, sebezhető lenni. Nem véletlenül emlegették korábban kormányzati körökben: Orbán számára az önkormányzati választások tétje az, hogy megtörik-e a varázs, vagyis továbbra is el tud-e hitetni az emberekkel olyan dolgokat, melyek kizárólag a Fidesz érdekeit szolgálják. Kérdéses így például, hogy a korábban megpendített alkotmánymódosításokba belevág-e a kormányfő, illetve, bevállal-e olyan fájdalmas és népszerűtlen megszorításokat, mint a kistelepülések postáinak bezárása.

Fotó: olimpia.hu

Akárhogy is szemléljük a történteket, azt mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy Borkai Zsoltnak sokat köszönhet a magyar közélet. Egyrészt olyanok számára is egyértelművé tette a magyar politikai elit kétszínűségét, akik eddig egy keresztény-nemzeti ködfátylon keresztül szemlélték a világot, másrészt rámutatott arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak addig fontos a haszonélvezői számára, amíg az profitot termel számukra. És a legfontosabb tanulság csak ez után jön: Bebizonyította, hogy egy olyan pártban, amelyben lényegében minden döntést egy személy hoz meg, a legmagasabb szinten állók sem tudják (és nyilván nem is akarják) meggyőzni a vezért arról, hogy tévedett. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha véletlenül meglátod, hogy megbotlik a törzsfőnök lova, ne fordítsd el a fejed, hanem figyelmeztesd rá, új paripa után kéne néznie.”

Orbán Viktor tévedett, és ezt most már valószínűleg a saját tábora is érzékeli. A Fidesz és a kormány első embere ugyanis azt gondolta, hogy hatalmasra nőtt propagandagépezete rutinból levezényli az önkormányzati választásokat, és tovább erősíthetik az ország lakosságában a legyőzhetetlenség mítoszát. Ehelyett súlyos vereséget szenvedtek a legnagyobb városokban, a kistelepüléseken szerzett többségükkel viszont nem igazán tudnak mit kezdeni. Az ellenzék olyan bázisokat teremtett az országban, ahonnan megszervezheti önmagát a 2022-es választásokra.

Fotó: infostart.hu

A Fidesz stratégáinak messze földön híres kreativitása mintha elpárolgott volna az önkormányzati kampányban. A régi, korábban jól bevált paneleket vették elő, amikor a felmérések szerint az ellenzék szorongatta őket valahol, és azt gondolták, hogy megfélemlítéssel, sorosozással, lejárató akciókkal ismét maguk felé tudják billenteni a mérleg nyelvét. Ez különösen Budapestre igaz, ahol olyan buzgalommal vetették magukat Karácsony Gergelyre, ami már-már azt sugallta a polgárok számára, hogy tartanak tőle.

A Fidesz mostani kampányára általánosságban is érvényes, hogy a kevesebb izmozás több eredményt hozott volna számukra. Erőből próbáltak mindent megoldani, ami kontraproduktívvá tett számos kampányelemet, így visszafelé sült el az a próbálkozásuk is, hogy egy gyanús körülmények közt rögzített hangfelvétel segítségével az utolsó pillanatban szétrobbantsák a budapesti összefogást Karácsony Gergely mögött.

Vidéken is túltolták a biciklit a Fidesz stratégái, így például Szegeden irdatlan pénzt öntöttek az általuk támogatott független színekben induló jelölt kampányába, ami a városlakókban kételyeket szült Nemesi Pál pártatlanságát illetően. A Fidesz esetében amúgy is rengeteg bizalmatlanságra okot adó jelenséggel szembesültek már a választók az elmúlt évtizedben, így például csak a kormánypártról feltételezte a választók jelentős része, hogy nem retten vissza a szavazatvásárlástól, sőt a kisebb-nagyobb manipulációktól sem a szavazatok összesítésénél.

A kormánypártból hiányoznak a nemes gesztusokra, a párbeszédre, a közös gondolkodásra hajló politikusok.

Az is világossá vált október 13-án éjszaka, hogy a Fidesz csak az ország kisebb településeit uralja, a megyei jogú városok és a főváros esetében láthatóan elfogytak a tartalékai. A Fidesz kampányszlogenjei kifejezetten az alacsony iskolai végzettségű, könnyen befolyásolható, főleg kis- és közepes nagyságú településen élők körében hullnak termékeny talajra, a nagyobb városokban sok embert kifejezetten irritál, hogy butaságokkal akarja etetni őket a kormánypropaganda.

Orbán Viktor ki is emelte éjszakai beszédében, hogy fő támaszuk továbbra is az az embertömeg, amely főként az elmaradottabb településeken élőkből, az információkat sokszor szűrve szerző polgárokból áll. Minden autokrata rendszer azokra a vidéki emberekre fókuszálja a kampányait, akik jó eséllyel mozgósíthatók, és a szavazófülke magányában se gondolják meg magukat, így gond nélkül szavaznak egy olyan rezsimre, amely morzsákat szór elé. A Fidesz azonban korábban meg tudta szólítani a városi tömegek egy részét is, ám ezúttal semmi más nem jutott eszükbe, minthogy egy ellenzéki polgármester majd migránsokat telepít a városukba.

Sokan gondolják úgy, hogy a győri polgármester szexbotránya kellett ahhoz, hogy az ellenzék megszerezze az irányítást 10 megyei jogú város fölött, ami persze részben igaz. Ám Borkai Zsolt hathatós közreműködése nélkül is borult volna a korábbi képlet, ugyanis a Fidesz, és elsősorban Orbán Viktor teljesen eltávolodott a hétköznapi realitásoktól. Nincsenek olyan szerethető politikusaik, mint például Karácsony Gergely a másik oldalon, aki amellett, hogy okos, taktikus beszéddel rukkolt elő vasárnap éjszakai győzelme után, korrekt volt legyőzött riválisával, Tarlós Istvánnal is.

A kormánypártból hiányoznak a nemes gesztusokra, a párbeszédre, a közös gondolkodásra hajló politikusok. Akiket veszélyesnek éreznek magukra nézve, buldózerrel próbálják eltávolítani az útból, akiket pedig lenéznek, azokat megengedhetetlen módon megalázzák. Orbán Viktor az erő mellett ravaszsággal, álnoksággal igyekszik politikai hatalmát fenntartani, és ebben a törekvésében olyanok a társai, akikből hiányzik a demokratikus játékszabályok tisztelete. Ha ezek a figurák határozzák meg továbbra is a Fidesz politikáját, végképp elveszítik a társadalom egyik felének bizalmát.

Fotó: infostart.hu

Erre a szemléletre mondott tehát nemet a magyar választók jelentős hányada az önkormányzati választáson, és adott bizalmat annak az ellenzéknek, mely végre felfogta, hogy összefogás nélkül szemernyi esélye sincs a Fidesz hatalmas gőzhengere ellen. Bebizonyosodott az is, hogy egy kampányban nem csak a pénz, a médiatúlsúly, a kormányzati szervek támogatása számít, hanem az is, hogy milyen imázst alakított ki magáról a két egymásnak feszülő politikai tábor. Ezúttal az ellenzék törekvéseit sokkal jobban méltányolták a szavazók, mint a kormánypárt hangzatos, ám üres szlogenjei. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Üvöltve is elszavalhatsz egy verset, de attól még nem fogja jobban megérteni a mondandóját a közönséged.”

A Borkai-botrány ismeretében nyer értelmet Orbán Viktor szeptember végén, a Fidesz kongresszusán mondott beszéde, melynek egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy "Ne mondj rosszat a fideszes társadról!" A kormányfő ugyanis látta, hogy a holló igenis kivájja a másik holló szemét, vagyis, hogy a NER elitje kezdi egymást ütni, és ennek bizony nem lesz jó vége. Az önkormányzati választási kampány egyik legfőbb hozadéka, hogy rávilágít a kormánypárton belül feszülő érdekellentétekre.

Fotó: b1blogcsalád

A Fidesz 28. kongresszusán elhangzott néhány talányos mondat, melyek értemén ma is sokat vitatkoznak a szakértők. Bár már szeptember végén is jól látszott, hogy a Fidesz elitjén belül komoly ellentétek feszülnek, a „Ne mondj rosszat a fideszes társadról!” figyelmeztetés valódi üzenetét csak a győri polgármester szexbotrányának kipattanása után érthettük meg igazán. Az ugyanis elég nyilvánvalónak tűnik, hogy Borkai Zsolt és körének lejáratása bizonyos kormánypárti körök érdeke volt, és nem egy jól időzített ellenzéki akció.

Az Index elemző írása például elég egyértelműen rámutat a tényre, hogy a Borkai–Rákosfalvy-duót olyan NER-hez közeli vállalkozók, ügyvédek, netán politikusok akarták ellehetetleníteni, akik sértetten vették tudomásul, hogy a Fidesz által létrehozott és működtetett rendszerben már alig osztanak nekik lapot. Ezek a körök jó alkalmat láttak a közelgő helyhatósági választásban arra, hogy megszabaduljanak Borkaitól, és így partvonalon túlra tegyék barátját, Rákosfalvy Zoltánt is.

A mostani kampányban nem csupán Győrben rajzolódott ki, hogy egyre több az eszkimó, és fogyatkoznak a fókák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Számos helyi csetepaté mutatta meg, hogy a fideszes elit a külső ellenség gyengeségének, illetve sajátjai arcátlanságának köszönhetően gyakran szembefordul a központi akarattal, és egyre nehezebb elrendezni házon belül ezeket az érdekellentéteket.

Ott van például Hódmezővásárhely egyéni országgyűlési képviselője, Lázár János,aki meglehetősen unortodox módon viszonyul pártja szegedi polgármester-jelöltjéhez, hiszen lényegében megdicsérte Nemesi Pál ellenfelét, a baloldali pártszövetség jelöltjét, Botka Lászlót. A tavaly tavaszi országgyűlési választások után félreállított egykori kancelláriaminiszter nem is igazán titkolja, hogy nem lenne elkeseredve pártbeli ellenfele, Kubatov Gábor bukása láttán, ami elsősorban a szegedi végeredmény függvénye.

Fotó: infostart

A feszültségeket nem csak a párton belüli rivalizálás, a gazdasági előnyökért való versengés, de a lassan, de biztosan fogyatkozó elosztható javak megkaparintásáért folytatott öldöklő küzdelem is generálja. A Fideszen belül azonban egy dolog nem jelenthet konfliktusforrást: elvétve se hallunk olyanról, hogy a párt politikusai megkérdőjelezik a Fidesz ideológiai irányvonalát, azt a rohamos szélsőjobbra tolódást, amelynek eredményeként mind saját pártcsaládjában, mind az európai politikában a partvonal szélére kerültek. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha éhes vagy, ne a lét nagy kérdéseiről elmélkedj, hanem ejts el bölényt!”

Ha ököllel kezded ütni a szomszédod arcát, ne csodálkozz, ha téged is eltalál néhány egy-két saller. Ez ugyan nem dakota közmondás, de azért ajánljuk a Fidesz propagandistái figyelmébe. Az állampárt agytrösztjében ugyanis azt gondolták, hogy amennyiben ütni-vágni kezdik az ellenfeleiket, akkor abból csak jól jöhetnek ki. A politikai csatározások eldurvulása miatt azonban már szinte senki sem érez késztetést arra, hogy betartsa az írott, illetve az íratlan szabályokat, így aztán kormánypárti politikusok is elszenvedik a közbeszéd eldurvulását. Aki nem hiszi, kérdezze meg Borkai Zsoltot.

Fotó: index.hu

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ha szinte minden megengedett az egyik fél számára, ott a másik fél sem fogja vissza magát. A mostani önkormányzati választási kampányt az tette rendkívül visszataszítóvá, hogy a Fideszben sokan úgy érezték, ellenfeleik lejáratásához szinte minden eszközt bevethetnek. Nem csoda, ha az a képzetük támadt, hogy következmények nélkül ronthatnak rá az ellenzéki pártok jelöltjeire, hiszen vezérük folyamatosan azt sugallja, hogy az írmagját is ki kell irtani az ellenállásnak. És, hogy ezt minél eredményesebben hajtsák végre, igénybe vehetik az őket fedező állami intézmények, hivatalok hallgatólagos, vagy nagyon is nyílt támogatását.

Ha azt látják tehát a kormánypárti politikusok, hogy a választási bizottságoktól a kormányhivatalokon át egészen a rendvédelmi szervekig mindenki felsorakozik mögöttük, akkor nem csoda, ha a leggusztustalanabb módszereket sem szégyellik alkalmazni, mondván, hogy ezeknek sem jogi, sem etikai következménye nem lesz. De mégis lett, és nem azért, mert az állami szervek, illetve a kormányhoz dörgölőző sajtó kihátráltak volna mögülük. Egyszerűen, mert a másik oldal se volt hajlandó visszafogni magát a törvénytelennek tűnő lehallgatások, a titokban készült szexvideók nyilvánosságra hozatala után. Amikor durván a soraik közé pörkölt a kormány tüzérsége, az ellenzékiek ezúttal nem a sebeiket nyalogatták, hanem hasonló brutális ágyútűzzel viszonozták a mészárlást.

Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.

 

A közélet hangnemének ilyen brutális méretű eldurvulása két folyamatot erősíthet. Az egyik, hogy az elkötelezett szavazók még az eddiginél is elszántabban támogatják majd a sajátjaikat. A másik, hogy azok, akik eddig is távol tartották magukat a politikától, a botrányok láttán még jobban eltávolodnak majd a közélet ügyeitől. Hogy kinek jó az, hogy milliók maradnak majd távol a szavazóurnáktól, még nem lehet megjósolni, de a már most is végletekig megosztott magyar társadalom szellemi állapota ettől biztos, hogy jobb nem lesz. A választásig hátralévő néhány napban még előkerülhetnek újabb kompromittáló képek, hanganyagok, dokumentumok, videók, és az is biztos, hogy a felek egymásra fognak mutogatni, mondván, hogy a másik oldal kezdte a lejárató kampányokat.

Nem akarunk igazságot tenni, de belevilágítani a magyar politika legmélyebb pöcegödreibe azt jelenti, hogy a kampány nem érdemi kérdések mentén zajlik, vagyis egymás lejáratása annak a jele, hogy Magyarországon nincs érdemi párbeszéd a politikai oldalak között. És ez biztos nem az ellenzék bűne, hiszen az Orbán-rendszer módszeresen vezette ki a nyílt, érdemi vitákat a hazai politikai életből. A kormánypárti jelöltek épp úgy nem ülnek le vitatkozni kihívóikkal, mint ahogy Orbán se hajlandó közügyekről vitába szállni egyetlen vele szemben álló politikussal sem. Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.

Fotó: 24.hu

De itt van néhány hangfelvétel, videó, dokumentum, melyek a hatalmas médiatúlsúly, az állami és kormányzati szervek hátszele ellenére is felháborítják a közvéleményt. Az állampárt belesétált abban a csapdába, hogy elbizakodottá, óvatlanná tette saját kádereit. Elhitette a saját táborával, hogy mindent szabad, és ha mégis nyilvánosságra kerül néhány szaftos részlet, akkor majd el lehet sikálni azt az általuk uralt párt- és állami apparátus hathatós közreműködésével. Nem szóltak Borkai Zsoltnak és a többi kompromittálódott kormánypárti politikusoknak, hogy létezik még ellenzék, és a polgárok zöme is igényli még a működő demokráciát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha benézel a szomszéd sátrába, és egy idegen nőt látsz ott, jusson eszedbe, hogy ez a nő tegnap még a te sátradban aludt.”

Választási kampányokban előszeretettel hangoztatják a kormánypártok és a kormány, hogy mennyi mindennel segítették a polgárokat az utóbbi években. Az önkormányzati választás sem kivétel e gyakorlat alól, hiszen az elért eredmények harsogása és a juttatások felsorolása rutinszerű feladat a kormánypárti politikusok részéről. Vendégszerzőnk - aki egyszerűen csak Adófizetőnek nevezi magát - igyekszik tisztázni, hogy a politikusok olyan adományokkal dobálóznak ilyenkor, melyeket tőlünk kaptak. Adófizető az alábbi írásában különleges kéréssel fordul a médiához, az államhoz és minden magyar polgárhoz.

Fotó: Adófizető

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, tehát ne tegyenek úgy a politikusok, mintha tőlük kaptuk volna a mennyei mannát. Lássuk például a következő híreket: 

 „A kormány támogatásával külföldön tanulhatnak nyelvet a középiskolások”

„Állami CSOK támogatás vehető igénybe lakás vásárlásakor”

“Itt az 59 új autó, amire az Orbán-kormány most milliókat ad. “

“43,3 milliárd forint beruházási támogatást osztott ki a kormány az idén”

“A kormány a 2014 és 2020 közötti időszakban 160 milliárd forintot fordít az egészségügy fejlesztésére”

Ezekkel az a probléma, hogy az államnak, kormánynak nincs pénzt termő fája, saját pénze és minden fenti tétel a költségvetésből, a valóságban az adófizetők által befizetett adóból kerül kifizetésre.

Az adókat büntetés, börtön fenyegetése mellet mindenkinek be kell fizetnie, a behajtást a NAV és a rendőrség biztosítják. A kormány tehát az egyik kezével, elveszi a pénzt, a másik kezével ugyanezt, különböző szempontok szerint szétosztja.

De nézzünk újabb hírmorzsákat!

“Több százezer gyermek kap ingyenes tankönyvet és ingyenes étkezést”

“Hullanak az ingyen milliók a használt lakásokra”

“Megszórja ingyen pénzzel az állam a zártkerteket”

„Ez aztán az ingyen pénz: költséget sem kell igazolni” (a napelemekre)

Teljesen nyilvánvaló, hogy nem létezik ingyen ebéd, ingyen tankönyv, ingyen pénz.

Az azokat előállító cégek az állami költségvetésből megkapják az ellenértéket.

A magyar adófizetők 55 fajta adót fizetnek be az államkasszába/költségvetésbe.

Ezek közül néhány:

• Világ legmagasabb, 27%-os ÁFA-ja
• 15 % személyi jövedelemadó
• 9 % társasági nyereségadó
• Gépjármű regisztrációs és teljesítményadó
• Benzin, alkohol, cigaretta jövedéki adó
• Biztosítási adó
• Helyi iparűzési adó
• Autópálya és egyéb útdíj
• És további 47 féle adó.
• Ne feledkezzünk el az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékokról se

Amikor kenyeret, húst, pelenkát, benzint, bort és egyebeket veszünk, tehát minden nap, fizetjük az adókat.

Az adófizetők adójából fizet a kormány mindent:

• A kormány által finanszírozott útépítéseket, útfelújításokat,
• a több 100 milliárd forintért épülő stadionokat
• a TAO pénzből vásárolt autóbuszokat
• A Magyar Televízió és rádió (közmédia) 100 milliárd forintos működtetését
• Az állami és önkormányzati dolgozók, (rendőrök, tanárok egészségügyi dolgozók, stb.) bérét
• A nemzeti konzultációk milliárdos költségeit
• A tévében, rádióban, újságokban megjelenő társadalmi célú kormányhirdetéseket
• A nyugdíjasoknak adott étkezési és rezsiutalványokat
• Az 50 milliárd forintba kerülő vadászati világkiállítást
• A Magyar Turisztikai Ügynökség 300 milliárd forintos Kisfaludy Hotel- és Panziófejlesztési Programját

9,8 millió magyar adófizető nevében ezennel tisztelettel kérek minden újságírót, blogírót, politikust, állami és önkormányzati alkalmazottat, hogy a jövőben minden hírben és nyilatkozatban emeljék ki, (ha nem is a címben, de a szövegben) hogy a közpénz kifizetés, az ingyenes, állami-, kormányzati- vagy minisztériumi támogatás az adófizető választópolgárok által befizetett adóból valósul meg.

Fotó: pestisracok.hu

Kérem, ezzel a szemlélettel kommunikáljanak a jövőben a cikkekben, nyilatkozatokban, a parlamentben és ennek hatására talán fokozatosan tisztulhat a kép és az emberek rájönnek, hogy mindez általuk létezik, és az állam az adófizetők jóvoltából működik. Köszönet illet ezért minden magyar polgárt, akiknek tudniuk kell, hogy a magyar állam az ő vállaikon, áll, így a hálálkodás a kormány iránt hamis illúziót kelt a választókban és a politikusokban egyaránt. 

 Adófizető

A Fidesz politikusai naponta bizonyítják be, hogy fogalmuk sincs arról, mi zajlik a világban. Fél szemmel azt lesik, mit mond a főnökük, a másikkal pedig a kezükben tartott utasításokat böngészik, melyek frissen érkeztek az agitációs és propagandaközpontból. Nem csoda tehát, hogy sületlenségeket mondanak a klímaváltozásról, hiszen maga a párt is tanácstalan olyankor, amikor kész tényeket kell meghazudtolniuk.

Fotó: index.hu

Gulyás Gergely politikai teljesítményét látva sokan visszasírják elődjét, Lázár Jánost. A hódmezővásárhelyi politikusban legalább volt némi kreativitás, amikor fontos kérdésekről faggatták az újságírók, és nemegyszer kellett rögtönöznie a nagy plénum előtt. Gulyás azonban egy olyan robothoz hasonlít, melyet évekre előre beprogramoztak, így amikor aktuális kérdésekről faggatják, a pártközpont által hetekkel korábban kiadott mantrát hajtogatja akkor is, amikor ezzel nevetségessé válik.

Így történt ez akkor is, amikor az egyre nagyobb méreteket öltő klímaválság elleni harcra buzdítottak a világszerte a fiatalok. Amikor a kormányinfón az újságírók a magyar kormány álláspontjáról faggatták, a mozgalom világhírűvé vált svéd aktivistáját szegény beteg kislánynak nevezte, akit kihasználna a szívtelen liberálisok, zöldek és baloldaliak. Amikor rákérdeztek a médiamunkások arra, milyen betegségben szenved Greta Thumberg, rávágta, hogy Asperger-szindrómája van.

Nem tudjuk, hogy Gulyásnak van-e valamiféle világnézete, önálló véleménye a világ dolgairól, de az nagyon egyértelműnek tűnik, hogy mindig a főnöke felé emeli tekintetét, és – mint a katonaságnál – jól tudja, hogy mindig az utolsó parancs van érvényben. Tehát, amíg Orbán Viktor még nem csavar egyet a párt álláspontján klímaügyben, addig Gulyás szánalmasnak fogja nevezni mindazokat, akik kényszert éreznek magukban, hogy tegyenek valamit bolygónk pusztulása ellen.

Gulyásra azonban nem csupán a szeptember 27-i országos klímasztrájk több ezer részvevője, de párttársa, a szintén nagy mesemondó hírében álló Halász János is rácáfolt. Fidesz parlamenti frakciójának szóvivője néhány nappal később ugyanis azt mondta, nagy előrelépés, hogy 2030-ra Magyarország 90 százalékkal csökkenti szénkibocsátást, és nem fogja szennyezni a környezetet azokkal a most még szennyező erőművekkel. Azt is hozzátette, hogy a globális klímasztrájk "Nagyon fontos ügyre hívja fel a figyelmet, azt hiszem, hogy ezzel nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Nemcsak magunk miatt, hanem a Föld és a gyermekeink, valamint az ország jövője miatt"

Totális tehát a káosz a Fidesz kommunikációjában a klímaügy kapcsán, mivel a kérdésben szakértőnek számító köztársasági elnök is csak csetlik-botlik ebben a kérdésben. Áder János nagyon szépeket tud ugyanis mondani a Föld szennyezéséről, a számtalan területről, melyeken minden polgár képes lehetne tenni valamit a bolygó katasztrófája ellen, ám a Fideszhez hű elnök gyakran saját dugába dől, amikor például relativizálja Magyarország szerepét a környezetszennyezésben.

Fotó: infostart.hu

A zavar persze annak tudható be, hogy Orbán Viktornak a háta közepére az egész felhajtás a környezetünk pusztulása miatt, hiszen ez elvonja a választók figyelmét a számára sokkal nagyobb politikai hasznot hozó migrációs kérdésről. Azt meg végképp nem szeretné pártunk és államunk vezetője, hogy a klímakatasztrófa hatásaként értékeljék magyarok milliói a migráció felerősödését, hiszen, ha a globális felmelegedés lelassításával hatásosan lehet harcolni a menekültek rajzása ellen, akkor még saját táborán belül is sokan válhatnak elkötelezett környezetvédővé. Márpedig számára ez a mozgalom balos, liberális, és azok a zöldek állnak az élén, akik keményen támadják, mint az uniós értékek elleni harc egyik vezetőjét. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha összefüggést látsz aközött, hogy tegnap sok sört ittál, és ma sokat jársz vécére, akkor elég jól megragadtad a dolgok lényegét.”

Sok fideszes módszert ismertünk meg eddig a különböző választási kampányokban, ám a mostani önkormányzati voksolás előtt a kormánypárt a legrosszabb pártállami időket idéző eszközöktől sem riad vissza. Nehéz eldönteni, ez annak köszönhető-e, hogy erősen tartanak a választás végkimenetelétől, esetleg olyan önbizalommal rendelkeznek már, hogy szinte bármit megengedhetőnek tartanak, hiszen az ellenzéket alkalmatlannak tartják a visszavágásra. Az is elképzelhető, hogy e kettő kombinációjából áll össze az igazság.

Fotó: Szegedi Kattintós

Olyan pártállami reflexek működtetik a Fidesz hatalmi gépezetét, melyek az elmúlt 10 év távlatából már nem is olyan megdöbbentő jelenség. Ha a kis településektől a nagyvárosokon át a fővárosig átnézzük a kampánystratégiákat, egyértelmű lesz számunkra, hogy a Fidesz számára egy ilyen megmérettetés jó alkalom arra, hogy demonstrálja a politikai és gazdasági fölényét minden ellenfelével szemben.

Szegeden például egy függetlenként induló, valójában az állampárt által pénzelt jelölt olyan szinten plakátozta tele a várost, hogy nehéz elképzelni, hová férnének még el a közös ellenzéki jelöltek politikai hirdetései. A „pénz nem számít!” szellemisége árad minden központi hirdetésből, melyekből jut bőven a kormánypárti újságokba, rádiókba, tévékbe, no és az utcákat letaroló hirdetési felületekre is.

Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.

A Fidesz azonban nem csak azt akarja demonstrálni minden ellenfele számára, hogy kiapadhatatlannak tűnő anyagi forrásai vannak, hanem azt is, hogy épkézláb jelöltekkel csak ő tud szolgálni ezen a választáson. Az ellenfelekre vagy azt sütik rá, hogy alkalmatlanok a vezetésre, vagy, arrogánsak, esetleg kiégtek, elfáradtak. Az ő jelöltjeik bezzeg élnek és virulnak, és amennyiben pozícióba emelik őket a választók, annyi pénzt visznek a teleülésükre, amennyiből rengeteg hidat, stadiont, fürdőt és szökőkutat tudnak majd építeni. Ja, és migránst nem engednek a környékre!

A lehetőségét is szeretnék kizárni tehát, hogy az ellenzék megérezzen valamit a siker ízéből, melyből igen kevés jutott neki az utóbbi választásokon. Valószínűleg igazuk van azoknak az elemzőknek, akik a Fidesz belső viszonyait azokból a jelekből vélik kiolvasni, melyek a párt választási stratégiájából következtethetők ki. Vagyis, ha nagyon rászállnak valakire (mint például Karácsony Gergelyre, Botka Lászlóra vagy Márki-Zay Péterre), akkor ott élet vagy halál kérdése számukra a siker.

Ez nem feltétlenül azt mutatja, hogy mely városok megnyerése, illetve megtartása létfontosságú számukra, hanem, hogy milyen szintig kell mindenképpen demonstrálniuk a fölényüket. Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.

 Fotó: index.hu

Ennél veszélyesebb helyzet pedig nem igazán állhat elő egy olyan párt esetében, amely a hatalom gyakorlását isteni adománynak tartja, melyet földi halandók nem vehetnek el tőle. A durva kampány, az ellenfél lenézése, a leegyszerűsített, szinte elemi iskolás szintre süllyesztett propaganda, mind azt a célt szolgálják, hogy ott is győzzenek, illetve tartsák meg állásaikat, ahol papíron az ellenzék áll jobban. Bármilyen furcsa is kimondani, de a Fidesz az életéért küzd a mostani kampányban, hiszen, ha csak egy kicsit is megroppan a legyőzhetetlenségükbe vetett hit, akkor igen gyorsan a lejtő alján találhatják magukat. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Egy dombot nehéz rohammal elfoglalni, de sokkal nehezebb megtartani lóháton ücsörögve, ellenséges golyózáporban.”