Ha ököllel kezded ütni a szomszédod arcát, ne csodálkozz, ha téged is eltalál néhány egy-két saller. Ez ugyan nem dakota közmondás, de azért ajánljuk a Fidesz propagandistái figyelmébe. Az állampárt agytrösztjében ugyanis azt gondolták, hogy amennyiben ütni-vágni kezdik az ellenfeleiket, akkor abból csak jól jöhetnek ki. A politikai csatározások eldurvulása miatt azonban már szinte senki sem érez késztetést arra, hogy betartsa az írott, illetve az íratlan szabályokat, így aztán kormánypárti politikusok is elszenvedik a közbeszéd eldurvulását. Aki nem hiszi, kérdezze meg Borkai Zsoltot.

Fotó: index.hu

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ha szinte minden megengedett az egyik fél számára, ott a másik fél sem fogja vissza magát. A mostani önkormányzati választási kampányt az tette rendkívül visszataszítóvá, hogy a Fideszben sokan úgy érezték, ellenfeleik lejáratásához szinte minden eszközt bevethetnek. Nem csoda, ha az a képzetük támadt, hogy következmények nélkül ronthatnak rá az ellenzéki pártok jelöltjeire, hiszen vezérük folyamatosan azt sugallja, hogy az írmagját is ki kell irtani az ellenállásnak. És, hogy ezt minél eredményesebben hajtsák végre, igénybe vehetik az őket fedező állami intézmények, hivatalok hallgatólagos, vagy nagyon is nyílt támogatását.

Ha azt látják tehát a kormánypárti politikusok, hogy a választási bizottságoktól a kormányhivatalokon át egészen a rendvédelmi szervekig mindenki felsorakozik mögöttük, akkor nem csoda, ha a leggusztustalanabb módszereket sem szégyellik alkalmazni, mondván, hogy ezeknek sem jogi, sem etikai következménye nem lesz. De mégis lett, és nem azért, mert az állami szervek, illetve a kormányhoz dörgölőző sajtó kihátráltak volna mögülük. Egyszerűen, mert a másik oldal se volt hajlandó visszafogni magát a törvénytelennek tűnő lehallgatások, a titokban készült szexvideók nyilvánosságra hozatala után. Amikor durván a soraik közé pörkölt a kormány tüzérsége, az ellenzékiek ezúttal nem a sebeiket nyalogatták, hanem hasonló brutális ágyútűzzel viszonozták a mészárlást.

Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.

 

A közélet hangnemének ilyen brutális méretű eldurvulása két folyamatot erősíthet. Az egyik, hogy az elkötelezett szavazók még az eddiginél is elszántabban támogatják majd a sajátjaikat. A másik, hogy azok, akik eddig is távol tartották magukat a politikától, a botrányok láttán még jobban eltávolodnak majd a közélet ügyeitől. Hogy kinek jó az, hogy milliók maradnak majd távol a szavazóurnáktól, még nem lehet megjósolni, de a már most is végletekig megosztott magyar társadalom szellemi állapota ettől biztos, hogy jobb nem lesz. A választásig hátralévő néhány napban még előkerülhetnek újabb kompromittáló képek, hanganyagok, dokumentumok, videók, és az is biztos, hogy a felek egymásra fognak mutogatni, mondván, hogy a másik oldal kezdte a lejárató kampányokat.

Nem akarunk igazságot tenni, de belevilágítani a magyar politika legmélyebb pöcegödreibe azt jelenti, hogy a kampány nem érdemi kérdések mentén zajlik, vagyis egymás lejáratása annak a jele, hogy Magyarországon nincs érdemi párbeszéd a politikai oldalak között. És ez biztos nem az ellenzék bűne, hiszen az Orbán-rendszer módszeresen vezette ki a nyílt, érdemi vitákat a hazai politikai életből. A kormánypárti jelöltek épp úgy nem ülnek le vitatkozni kihívóikkal, mint ahogy Orbán se hajlandó közügyekről vitába szállni egyetlen vele szemben álló politikussal sem. Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.

Fotó: 24.hu

De itt van néhány hangfelvétel, videó, dokumentum, melyek a hatalmas médiatúlsúly, az állami és kormányzati szervek hátszele ellenére is felháborítják a közvéleményt. Az állampárt belesétált abban a csapdába, hogy elbizakodottá, óvatlanná tette saját kádereit. Elhitette a saját táborával, hogy mindent szabad, és ha mégis nyilvánosságra kerül néhány szaftos részlet, akkor majd el lehet sikálni azt az általuk uralt párt- és állami apparátus hathatós közreműködésével. Nem szóltak Borkai Zsoltnak és a többi kompromittálódott kormánypárti politikusoknak, hogy létezik még ellenzék, és a polgárok zöme is igényli még a működő demokráciát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha benézel a szomszéd sátrába, és egy idegen nőt látsz ott, jusson eszedbe, hogy ez a nő tegnap még a te sátradban aludt.”

Választási kampányokban előszeretettel hangoztatják a kormánypártok és a kormány, hogy mennyi mindennel segítették a polgárokat az utóbbi években. Az önkormányzati választás sem kivétel e gyakorlat alól, hiszen az elért eredmények harsogása és a juttatások felsorolása rutinszerű feladat a kormánypárti politikusok részéről. Vendégszerzőnk - aki egyszerűen csak Adófizetőnek nevezi magát - igyekszik tisztázni, hogy a politikusok olyan adományokkal dobálóznak ilyenkor, melyeket tőlünk kaptak. Adófizető az alábbi írásában különleges kéréssel fordul a médiához, az államhoz és minden magyar polgárhoz.

Fotó: Adófizető

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, tehát ne tegyenek úgy a politikusok, mintha tőlük kaptuk volna a mennyei mannát. Lássuk például a következő híreket: 

 „A kormány támogatásával külföldön tanulhatnak nyelvet a középiskolások”

„Állami CSOK támogatás vehető igénybe lakás vásárlásakor”

“Itt az 59 új autó, amire az Orbán-kormány most milliókat ad. “

“43,3 milliárd forint beruházási támogatást osztott ki a kormány az idén”

“A kormány a 2014 és 2020 közötti időszakban 160 milliárd forintot fordít az egészségügy fejlesztésére”

Ezekkel az a probléma, hogy az államnak, kormánynak nincs pénzt termő fája, saját pénze és minden fenti tétel a költségvetésből, a valóságban az adófizetők által befizetett adóból kerül kifizetésre.

Az adókat büntetés, börtön fenyegetése mellet mindenkinek be kell fizetnie, a behajtást a NAV és a rendőrség biztosítják. A kormány tehát az egyik kezével, elveszi a pénzt, a másik kezével ugyanezt, különböző szempontok szerint szétosztja.

De nézzünk újabb hírmorzsákat!

“Több százezer gyermek kap ingyenes tankönyvet és ingyenes étkezést”

“Hullanak az ingyen milliók a használt lakásokra”

“Megszórja ingyen pénzzel az állam a zártkerteket”

„Ez aztán az ingyen pénz: költséget sem kell igazolni” (a napelemekre)

Teljesen nyilvánvaló, hogy nem létezik ingyen ebéd, ingyen tankönyv, ingyen pénz.

Az azokat előállító cégek az állami költségvetésből megkapják az ellenértéket.

A magyar adófizetők 55 fajta adót fizetnek be az államkasszába/költségvetésbe.

Ezek közül néhány:

• Világ legmagasabb, 27%-os ÁFA-ja
• 15 % személyi jövedelemadó
• 9 % társasági nyereségadó
• Gépjármű regisztrációs és teljesítményadó
• Benzin, alkohol, cigaretta jövedéki adó
• Biztosítási adó
• Helyi iparűzési adó
• Autópálya és egyéb útdíj
• És további 47 féle adó.
• Ne feledkezzünk el az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékokról se

Amikor kenyeret, húst, pelenkát, benzint, bort és egyebeket veszünk, tehát minden nap, fizetjük az adókat.

Az adófizetők adójából fizet a kormány mindent:

• A kormány által finanszírozott útépítéseket, útfelújításokat,
• a több 100 milliárd forintért épülő stadionokat
• a TAO pénzből vásárolt autóbuszokat
• A Magyar Televízió és rádió (közmédia) 100 milliárd forintos működtetését
• Az állami és önkormányzati dolgozók, (rendőrök, tanárok egészségügyi dolgozók, stb.) bérét
• A nemzeti konzultációk milliárdos költségeit
• A tévében, rádióban, újságokban megjelenő társadalmi célú kormányhirdetéseket
• A nyugdíjasoknak adott étkezési és rezsiutalványokat
• Az 50 milliárd forintba kerülő vadászati világkiállítást
• A Magyar Turisztikai Ügynökség 300 milliárd forintos Kisfaludy Hotel- és Panziófejlesztési Programját

9,8 millió magyar adófizető nevében ezennel tisztelettel kérek minden újságírót, blogírót, politikust, állami és önkormányzati alkalmazottat, hogy a jövőben minden hírben és nyilatkozatban emeljék ki, (ha nem is a címben, de a szövegben) hogy a közpénz kifizetés, az ingyenes, állami-, kormányzati- vagy minisztériumi támogatás az adófizető választópolgárok által befizetett adóból valósul meg.

Fotó: pestisracok.hu

Kérem, ezzel a szemlélettel kommunikáljanak a jövőben a cikkekben, nyilatkozatokban, a parlamentben és ennek hatására talán fokozatosan tisztulhat a kép és az emberek rájönnek, hogy mindez általuk létezik, és az állam az adófizetők jóvoltából működik. Köszönet illet ezért minden magyar polgárt, akiknek tudniuk kell, hogy a magyar állam az ő vállaikon, áll, így a hálálkodás a kormány iránt hamis illúziót kelt a választókban és a politikusokban egyaránt. 

 Adófizető

A Fidesz politikusai naponta bizonyítják be, hogy fogalmuk sincs arról, mi zajlik a világban. Fél szemmel azt lesik, mit mond a főnökük, a másikkal pedig a kezükben tartott utasításokat böngészik, melyek frissen érkeztek az agitációs és propagandaközpontból. Nem csoda tehát, hogy sületlenségeket mondanak a klímaváltozásról, hiszen maga a párt is tanácstalan olyankor, amikor kész tényeket kell meghazudtolniuk.

Fotó: index.hu

Gulyás Gergely politikai teljesítményét látva sokan visszasírják elődjét, Lázár Jánost. A hódmezővásárhelyi politikusban legalább volt némi kreativitás, amikor fontos kérdésekről faggatták az újságírók, és nemegyszer kellett rögtönöznie a nagy plénum előtt. Gulyás azonban egy olyan robothoz hasonlít, melyet évekre előre beprogramoztak, így amikor aktuális kérdésekről faggatják, a pártközpont által hetekkel korábban kiadott mantrát hajtogatja akkor is, amikor ezzel nevetségessé válik.

Így történt ez akkor is, amikor az egyre nagyobb méreteket öltő klímaválság elleni harcra buzdítottak a világszerte a fiatalok. Amikor a kormányinfón az újságírók a magyar kormány álláspontjáról faggatták, a mozgalom világhírűvé vált svéd aktivistáját szegény beteg kislánynak nevezte, akit kihasználna a szívtelen liberálisok, zöldek és baloldaliak. Amikor rákérdeztek a médiamunkások arra, milyen betegségben szenved Greta Thumberg, rávágta, hogy Asperger-szindrómája van.

Nem tudjuk, hogy Gulyásnak van-e valamiféle világnézete, önálló véleménye a világ dolgairól, de az nagyon egyértelműnek tűnik, hogy mindig a főnöke felé emeli tekintetét, és – mint a katonaságnál – jól tudja, hogy mindig az utolsó parancs van érvényben. Tehát, amíg Orbán Viktor még nem csavar egyet a párt álláspontján klímaügyben, addig Gulyás szánalmasnak fogja nevezni mindazokat, akik kényszert éreznek magukban, hogy tegyenek valamit bolygónk pusztulása ellen.

Gulyásra azonban nem csupán a szeptember 27-i országos klímasztrájk több ezer részvevője, de párttársa, a szintén nagy mesemondó hírében álló Halász János is rácáfolt. Fidesz parlamenti frakciójának szóvivője néhány nappal később ugyanis azt mondta, nagy előrelépés, hogy 2030-ra Magyarország 90 százalékkal csökkenti szénkibocsátást, és nem fogja szennyezni a környezetet azokkal a most még szennyező erőművekkel. Azt is hozzátette, hogy a globális klímasztrájk "Nagyon fontos ügyre hívja fel a figyelmet, azt hiszem, hogy ezzel nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Nemcsak magunk miatt, hanem a Föld és a gyermekeink, valamint az ország jövője miatt"

Totális tehát a káosz a Fidesz kommunikációjában a klímaügy kapcsán, mivel a kérdésben szakértőnek számító köztársasági elnök is csak csetlik-botlik ebben a kérdésben. Áder János nagyon szépeket tud ugyanis mondani a Föld szennyezéséről, a számtalan területről, melyeken minden polgár képes lehetne tenni valamit a bolygó katasztrófája ellen, ám a Fideszhez hű elnök gyakran saját dugába dől, amikor például relativizálja Magyarország szerepét a környezetszennyezésben.

Fotó: infostart.hu

A zavar persze annak tudható be, hogy Orbán Viktornak a háta közepére az egész felhajtás a környezetünk pusztulása miatt, hiszen ez elvonja a választók figyelmét a számára sokkal nagyobb politikai hasznot hozó migrációs kérdésről. Azt meg végképp nem szeretné pártunk és államunk vezetője, hogy a klímakatasztrófa hatásaként értékeljék magyarok milliói a migráció felerősödését, hiszen, ha a globális felmelegedés lelassításával hatásosan lehet harcolni a menekültek rajzása ellen, akkor még saját táborán belül is sokan válhatnak elkötelezett környezetvédővé. Márpedig számára ez a mozgalom balos, liberális, és azok a zöldek állnak az élén, akik keményen támadják, mint az uniós értékek elleni harc egyik vezetőjét. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha összefüggést látsz aközött, hogy tegnap sok sört ittál, és ma sokat jársz vécére, akkor elég jól megragadtad a dolgok lényegét.”

Sok fideszes módszert ismertünk meg eddig a különböző választási kampányokban, ám a mostani önkormányzati voksolás előtt a kormánypárt a legrosszabb pártállami időket idéző eszközöktől sem riad vissza. Nehéz eldönteni, ez annak köszönhető-e, hogy erősen tartanak a választás végkimenetelétől, esetleg olyan önbizalommal rendelkeznek már, hogy szinte bármit megengedhetőnek tartanak, hiszen az ellenzéket alkalmatlannak tartják a visszavágásra. Az is elképzelhető, hogy e kettő kombinációjából áll össze az igazság.

Fotó: Szegedi Kattintós

Olyan pártállami reflexek működtetik a Fidesz hatalmi gépezetét, melyek az elmúlt 10 év távlatából már nem is olyan megdöbbentő jelenség. Ha a kis településektől a nagyvárosokon át a fővárosig átnézzük a kampánystratégiákat, egyértelmű lesz számunkra, hogy a Fidesz számára egy ilyen megmérettetés jó alkalom arra, hogy demonstrálja a politikai és gazdasági fölényét minden ellenfelével szemben.

Szegeden például egy függetlenként induló, valójában az állampárt által pénzelt jelölt olyan szinten plakátozta tele a várost, hogy nehéz elképzelni, hová férnének még el a közös ellenzéki jelöltek politikai hirdetései. A „pénz nem számít!” szellemisége árad minden központi hirdetésből, melyekből jut bőven a kormánypárti újságokba, rádiókba, tévékbe, no és az utcákat letaroló hirdetési felületekre is.

Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.

A Fidesz azonban nem csak azt akarja demonstrálni minden ellenfele számára, hogy kiapadhatatlannak tűnő anyagi forrásai vannak, hanem azt is, hogy épkézláb jelöltekkel csak ő tud szolgálni ezen a választáson. Az ellenfelekre vagy azt sütik rá, hogy alkalmatlanok a vezetésre, vagy, arrogánsak, esetleg kiégtek, elfáradtak. Az ő jelöltjeik bezzeg élnek és virulnak, és amennyiben pozícióba emelik őket a választók, annyi pénzt visznek a teleülésükre, amennyiből rengeteg hidat, stadiont, fürdőt és szökőkutat tudnak majd építeni. Ja, és migránst nem engednek a környékre!

A lehetőségét is szeretnék kizárni tehát, hogy az ellenzék megérezzen valamit a siker ízéből, melyből igen kevés jutott neki az utóbbi választásokon. Valószínűleg igazuk van azoknak az elemzőknek, akik a Fidesz belső viszonyait azokból a jelekből vélik kiolvasni, melyek a párt választási stratégiájából következtethetők ki. Vagyis, ha nagyon rászállnak valakire (mint például Karácsony Gergelyre, Botka Lászlóra vagy Márki-Zay Péterre), akkor ott élet vagy halál kérdése számukra a siker.

Ez nem feltétlenül azt mutatja, hogy mely városok megnyerése, illetve megtartása létfontosságú számukra, hanem, hogy milyen szintig kell mindenképpen demonstrálniuk a fölényüket. Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.

 Fotó: index.hu

Ennél veszélyesebb helyzet pedig nem igazán állhat elő egy olyan párt esetében, amely a hatalom gyakorlását isteni adománynak tartja, melyet földi halandók nem vehetnek el tőle. A durva kampány, az ellenfél lenézése, a leegyszerűsített, szinte elemi iskolás szintre süllyesztett propaganda, mind azt a célt szolgálják, hogy ott is győzzenek, illetve tartsák meg állásaikat, ahol papíron az ellenzék áll jobban. Bármilyen furcsa is kimondani, de a Fidesz az életéért küzd a mostani kampányban, hiszen, ha csak egy kicsit is megroppan a legyőzhetetlenségükbe vetett hit, akkor igen gyorsan a lejtő alján találhatják magukat. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Egy dombot nehéz rohammal elfoglalni, de sokkal nehezebb megtartani lóháton ücsörögve, ellenséges golyózáporban.”

Régi, jól bevált kommunikációs arzenálját élesíti a Fidesz az önkormányzati választások kampányában. A szokásos migránsozás és az ellenzéki összefogás szétverésére tett kísérletek mellett elővette azt a fegyverét is, amely akár visszafelé is elsülhet. Azt igyekszik ugyanis sulykolni a magyar polgárokba, hogy a választások tulajdonképpen közéleti csinn-bum cirkuszok, akik meg el mernek indulni a kormánypárt jelöltjeivel szemben, lényegében hazaárulók. A Fidesz demokrácia-felfogását ismerve nem is olyan meglepő lépések ezek a kormányzati propagandagépezet részéről.

Fotó: nic.hu

Egyre nyíltabban vállalják kormánypárti politikusok azt a véleményüket, nincs ínyükre, hogy bizonyos időszakonként meg kell magukat méretni a demokrácia játékszabályai szerint, időt és energiát kell ölniük a kampányokba, és számolniuk kell akár azzal a lehetőséggel is, hogy az ellenzék borost tör az orruk alá. Kétségtelen, fárasztó és költséges a demokrácia írott és íratlan szabályai szerint működtetni egy hatalmi gépezetet, de mivel Magyarország nem Üzbegisztán és Ingusföld közé ékelődött közép-ázsiai autokrácia (egyelőre), kénytelenek lesznek pártunk és kormányunk képviselői figyelembe venni az európai normákat.

Már rég elfeledték azt a büszke európai örökségünket, hogy a választások a demokrácia ünnepnapjai, és ilyenkor nem is az számít igazán, kik alakíthatnak kormányt vagy kik kerülnek többségbe a helyi képviselő-testületekben, hanem, hogy mindenki véleményt mondhatott az elmúlt évekről azzal, hogy részt vett a szavazáson. És az is fontos körülmény egy ilyen politikai örökség esetében, ha valaki nem ment el szavazni, mert a távolmaradás is kifejez valamiféle véleményt.

A kormány által erősen motivált Berki talán fel sem fogja, hogy mennyit árt a magyar demokráciának, vagyis milyen mélyre süllyeszti az ország közéletében részt vevő emberek tekintélyét, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

Nos, pártunk és kormányunk azt szeretné, ha ez utóbbiak tábora hízna hatalmasra, ugyanis a demokratikus választásokat komédiaként igyekeznek megjeleníteni a választópolgárok előtt. Már a tavaly tavaszi parlamenti választások előtt is bolhacirkuszként igyekeztek bemutatni az ellenzéki törekvéseket, de amit most produkálnak a Rogán Antal által ringbe küldött Berki Krisztiánnal, az tényleg a politikai kultúra megcsúfolása.

Ezúttal a főpolgármesteri székért ugyan esélytelenül induló, ám frappáns megnyilvánulásai miatt mégis fontos megmondó ember szerepében fellépő Puzsér Róbert fogalmazta meg a legpontosabban a Fidesz hozzáállását a helyhatósági választáshoz: "Berki Krisztiánt azért indította el Rogán Antalt, hogy vele rombolja a demokratikus diskurzust. (...) A saját intézményeit sem tiszteli a Nemzeti Együttműködés Rendszere, még ezt a választást sem." – mondta a showman.    

Kétségtelen, az izomceleb csatasorba állításával azt a látszatot kelti a kormányzat, hogy lényegében bármilyen suttyó veheti a bátorságot magának arra, hogy szembe szálljon Tarlós Istvánnal, a Fidesz emberével. Az, hogy Berkinek több teret ad a kormánypárti média, mint tarlós komoly kihívójának, Karácsony Gergelynek, azt a látszatot erősítik, hogy az ellenzéki oldalon tényleg roncsderbi zajlik. A kormány által erősen motivált Berki valószínűleg fel sem fogja, hogy mennyit árt a magyar demokráciának, vagyis milyen mélyre süllyeszti az ország közéletében részt vevő emberek tekintélyét, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

Fotó: index.hu

A végső cél tehát az a Fidesz részéről, hogy azok a milliók, akik soha nem szavaznának rájuk, legyintsenek egyet, mondván, ilyen alacsony szintre ők már nem hajlandók lemenni. Ám, ha Berki feszülő izmai elveszik a kedvét minden magyar ellenzékinek attól, hogy komolyan vegye a választásokat, a Nemzeti Együttműködés Rendszere eléri a célját, vagyis tényleg csak az állampárt jelöltjeinek lesz esélyük egy látszólag demokratikus keretek közt zajló választásokon is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem azért járunk félmeztelen a prérin, mert jó a felsőtestünk, hanem, mert rohadt meleg van.”    

Eddig úgy tűnt, hogy jelentéktelen helyi csetepaték sorozataként fogja fel az állampárt a közelgő helyhatósági választásokat. A miniszterelnök magához rendelt ugyan néhány vidéki polgármester-jelöltet a sajátjai közül, el is készült egy-egy gyors fotó Orbán Viktorral állva, ülve, zászlóval, zászló nélkül, ennek ellenére úgy tűnik, a futószalag mellett folyó munka egyhangúságával készül a kormányfő az októberi eseményekre. A háttérben azonban közvélemény-kutatásnak álcázott lejárató kampányok, a rendőrséget a kampányban is tevékenyen bevonó pártemberek játszmái alakítják egyre durvábbá a küzdelmet.

Fotó: napi.hu

Kezdenek elszabadulni az érzelmek a választási kampányban, amit nem pusztán Tarlós István egyszemélyes megafonos performansza jelez. Már nem csak a határkerítés lebontásával riogatnak a kormánypárti politikusok az ellenzék jelöltjeinek győzelme esetére, de burkoltan (vagy tán nem is annyira burkoltan) családon belüli erőszakkal is vádolják őket, no meg természetesen a keresztény szellemiség is eltűnne azokról a településekről, ahol nem a Fidesz adná a polgármestert.

Most már úgy tűnik, hogy a szociális demagógia, a rasszizmus és az ellenfelek befeketítése épp úgy szerepel a kormánypárt kampányeszközei között, mint annak hangsúlyozása, hogy csakis olyan település számíthat kormányzati támogatásra, ahol narancsos többségű testületet választanak a helyiek. Még majdnem egy hónap van a választásokig, de már most beélesítette szinte minden rakétáját a kormányzati propagandagépezet.

Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Ez eddig csak Budapesten volt jellemző, ahol tényleg nem babra megy a játék, hiszen a Fidesz számára szinte létkérdés, hogy a Karácsony-Tarlós csatából az utóbbi kerüljön ki győztesen. Vidéken is kaszabolták egymást rendesen az ellenfelek, de sokkal kisebb elánnal, ugyanakkor az országos sajtóorgánumok ingerküszöbét csak olyan hírek ütötték át, mint amikor például egy mindenkitől független polgármester-jelölt - aki a politikába éppen csak beleszagolt - harmadik hidat ígért a szegedieknek. Tette ezt annak fényében, hogy róla is készült közös fotó Orbán Viktorral.

Azért bájos, egyben rémisztő minden önkormányzati választási kampány, mert rámutat a kicsi országunk némely polgára esetében felmerülő önismerethiányra, ugyanakkor a helyi civakodások egyértelművé teszik, hogy még a legapróbb ügyekben sem tudunk egyességre jutni, nemhogy nagy nemzeti sorskérdésekben. A Fidesz megbonthatatlannak hitt egysége is meglehetősen ingatagnak tűnik ilyenkor, hiszen nem egy helyen bemószerolják egymást a párt katonái, hogy elhalásszák a másik elől a zsírosabb falatokat.

Úgy tűnik, hogy most már az állampárt vezetői is felfogták, hogy ha most nem villantanak nagyot, akkor a kissé érdektelennek tűnő helyhatósági választásokon egyértelművé válhat a Fidesz sebezhetősége. Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Fotó: vg.hu

Így tehát - kihasználva a szinte kifogyhatatlan erőforrásokat, melyek a kormánypárt rendelkezésére állnak – bekeményítenek a kampányban, szeretnék elhitetni a választókkal, hogy Kerekegyházától Celldömölkig élet-halál harcot vív a kereszténység a sorosista erőkkel, így nem az a lényeg, hogy a jelölt milyen helyi ügyek megoldását ígéri, szimpatikus vagy nem, hanem, hogy megvédi-e kicsiny hazánkat a liberálisok támadásaitól. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak abban bízz, aki egy ültő helyében képes meginni egy üveg tüzes vizet, mert az ilyen ember mindent ilyen lelkesedéssel csinál!” 

Ma már az sem gond Orbán Viktor számára, ha valaki magyarellenes pártot vezet, ha Brüsszelt jobban utálja, mint Budapestet. Erre lehet következtetni abból, hogy a magyar-szlovák focimeccset a magyar kormányfő azzal az Andrej Dankóval együtt nézte végig, aki magyarellenes kirohanásairól ismert Szlovák Nemzeti Párt elnöke. Úgy tűnik, Orbán nem válogat, ha hozzá hasonló szellemiségű politikussal akad össze, sőt kifejezetten élvezi, ha cinizmusával egyszerre döbbentheti meg saját híveit és ellenfeleit.

Fotó: index.hu

Matteo Salvini és Heinz-Christian Strache leplezetlen imádata az uniós kampányban, aztán a nyáron egy szelfi Simonka Györggyel, akiről már jól tudhatta, hogy bíróság előtt kell felelnie korrupciógyanús ügyleteiért, most meg a lelátón Andrej Dankó társaságában hallgatja a himnuszt. Mellesleg a másik oldalán a diplomahamisító Schmitt Pál ácsorog. Ebből a listából is kitűnik, hogy Orbán Viktort nem igazán érdekli, mit szól a külvilág ahhoz, hogy finoman szólva is kétes alakokkal pózol a nyilvánosság előtt.

Persze, készült már Orbánról kép egy alkoholtól bűzlő kukás ember társaságában is, és különösen nem rendült meg ettől a népszerűsége. Úgy tűnik, hogy az ő egyénisége szinte mindent elbír. Egyik nap a világ vezető politikusainak társaságában komoly államügyekről tárgyal, másnap meg beül szotyit köpködni Dankó mellé, akit hazájában sem tart a többség szalonképes politikusnak.

Épp a minapi kötcsei észosztás volt ékes bizonyítéka annak, hogy Orbán a sajátjait is csak a fő irányelvek szintjén tájékoztatja, a hosszútávú terveibe alig néhány embert avat be.

Bár Salvini és Strache is a politika komfortzónáján kívülről érkezett, Andrej Dankóval szintet lépett Orbán. Egyrészt, mert ő Ján Slota helyettese volt a szélsőjobboldali pártban, másrészt a Szlovák Nemzeti Párt egyik hívószava a magyarellenesség. Dankó persze talált komolyabb ellenséget is híveinek, így ma már jobban kampányol Brüsszel, mint Budapest ellen. Nyilván ez utóbbi hangsúlyváltás miatt gondolta úgy Orbán, hogy a közös ellenség okán egymás mellett szurkolhatnak a sajátjaikért a válogatott találkozón.

                                                 Fotó: facebook.hu

Úgy tűnik, Orbán minden alkalmat megragad arra, hogy demonstrálja pártcsaládja felé, hogy nem kíván megfelelni a kereszténydemokrata vezetők elvárásainak. A Fidesz tagságát ugyanis felfüggesztette az Európai Néppárt, és elvileg október végén mondja ki a végső szót a magyarországi viszonyokat vizsgáló bizottság (bölcsek tanácsa), hogy a magyar testvérpárt maradhat-e a kereszténydemokrata közösség tagja, vagy esetleg azt javasolják számukra, hogy csatlakozzanak új barátaikhoz, az európai populistákhoz.  

Nem igazán látni, hogy milyen stratégia mentén építgeti pártja (és persze saját) jövőjét a kormányfő. Láthatóan élvezi, hogy tettei mögött azok sem látnak logikát, akik a közvetlen környezetéhez tartoznak. Így olyan látnoki képességek birtokosaként pózolhat előttük, ami csak kevesek kiváltsága. Épp a minapi kötcsei észosztás volt ékes bizonyítéka annak, hogy Orbán a sajátjait is csak a fő irányelvek szintjén tájékoztatja, a hosszútávú terveibe alig néhány embert avat be.

Fotó: infostart.hu

Most úgy tűnik, hogy nem bíbelődik olyan apró-cseprő ügyekkel, mint az önkormányzati választás, számára most fontosabb, hogy összekovácsoljon egy olyan európai populista szövetséget, mely segítségével komolyabb befolyást szerezhet az uniós intézményekben. A Dankóval való bratyizás valószínűleg ennek a stratégiának a része volt, és a nagy ölelkezés közben talán az sem zavarta, hogy a szlovákok hazai pályán verték el a magyarokat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az ellenségem ellensége a barátom.”

Ettek, ittak, jót dumáltak Kötcsén azok az urak és hölgyek, akik alapjaiban határozzák meg ma Magyarország jövőjét, ám azon kívül, hogy a végsőkig ragaszkodnak a hatalmukhoz az önkormányzati képviselői testületekben is, nem tudtunk meg sokat arról, milyen sorsot szánnak nekünk október 13-a után. Az azonban világos, hogy az ellenzéket lenézik, legalábbis a szavak szintjén alkalmatlannak tartják jelöltjeiket arra, hogy alternatívát nyújtsanak a Fidesz kádereivel szemben.

Fotó:24.hu

Ki tudja, még hány alkalommal jön még össze az állampárt színe-java Kötcsén, hogy a kiválasztottak meghallgassák vezérük aktuális iránymutatását? Csak találgathatjuk, hogy a zártkörű észosztáson mi hangzott el, de sejtjük, hogy a Fidesz berkein belül irányadó vezényszavak és propagandasűrítmények sűrűn röpködtek Orbán Viktor szájából. Ilyenek lehettek például a kereszténység védelmére buzdító kampányszlogenek, a migránsok elleni szólamok, illetve, hogy szét kell forgácsolni a lehető legtöbb helyen az éppen csak összetákolt ellenzéki összefogást. Minél több helyen teszik lehetetlenné az ellenzéki erők egyesítését, a Fidesznek annál jobb.

És ez utóbbi az érdeke annak a hatalomnak, amely lassan 10 éve azt hangoztatja, hogy csakis önmagát tartja alkalmasnak az ország vezetésére. Nem túl demokratikus felfogás, de a Fidesztől ennél durvábbakat is megszokhattunk az utóbbi parlamenti ciklusokban. Orbán Viktor személyisége úgy telepedett rá a párt arculatára, hogy a tagság észre sem vette, lényegében már nincsenek saját gondolataik, a vezér tévedhetetlenségébe vetett hitük ugyanis megszabadította őket a saját véleményalkotás fáradságos munkájától.

Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.

Ami alapvetően meghatározza a kormánypárt 2018 előtti politikai filozófiáját a mostanitól, hogy ma már lényegében nincs olyan központi döntés, melyet a párton és kormányon belül érdemi vita előzött volna meg. Lázár János egykori kancelláriaminiszter vidéki száműzetésével elkezdődött az a korszák, melyben az ideológiai, a kormányzati és a végrehajtó hatalom is Orbán Viktor kezében összpontosul. Van még néhány bábú a sakktáblán, akik látszólag még játékban vannak, ám Rogán Antal, Kósa Lajos vagy Gulyás Gergely is egyre kisebb átéléssel formálják meg a rájuk kiosztott szerepüket.

Kötcsén tehát semmi különös nem történt - akár tudjuk, a részleteket, akár nem -, hiszen semmi más nem következhetett be, minthogy a nagyfőnök magához rendelte a segédszínészeket, és leosztotta nekik a szerepeket. A Fideszen belül már rég nincs érdemi vita, a követendő ideológiát és stratégiát egyedül Orbán Viktor dönti el, a többieknek nincs más dolguk, mint bólogatni, majd végrehajtani a parancsot. Mindez jól működött sok autokratikus rendszerben, sőt demokráciákban is akadtak hasonló leosztások, ám a problémák akkor jönnek, amikor a vezér rossz irányvonalat követ, az általa kiötlött terv pedig nem működik.

A Fidesz vezérkara a mostani kampányban is azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a politikában a sokszínűség, a vélemények ütköztetése, az ellentétes érvek hangoztatása a gyengeség, sőt, a cselekvésképtelenség jele. Pedig, amíg ők ezt állítják, addig helyi szinten a kormánypártban is folyik a marakodás a jelöltségért, a hatalom megkaparintásáért. A demokratikus rendszerekben ez nem gond, hiszen épp a minél szélesebb társadalmi alapokra helyezett döntéshozatal adja meg az embereknek azt az érzést, hogy az általuk megválasztott polgármester, illetve képviselő-testület tükrözi a településük politikai, ideológiai, sőt szociológiai sokszínűségét.

Az tehát, hogy a Fideszben sem egy a tábor, és a zászlót sem ugyanarra fújja a szél, annak a jele: még a kormánypárton belül sem számolt le mindenki azzal az illúzióval, hogy Magyarországon a demokrácia elvei felülírják a központi direktívákat, hogy vannak még olyan Fideszhez tartozó egyének és csoportok, akik szembe mernek menni a központ utasításaival. Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.

Fotó: szeged.hu

A magát szint mindenhatónak tartó kormányfő ugyanis semmitől sem fél jobban, minthogy a sajátjai szétzilálódjanak, az ellenfelei pedig összefogjanak. Most még a megmondó emberein keresztül azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a Fideszben testesül meg az egység, a megbízhatóság, az ellenfelei pedig nem többek, mint civakodó pártocskák, ám, ha a helyhatósági választásokon azt látják az emberek, hogy a kormánypártból kiábrándult politikusok miatt buknak el városokat, falvakat, akkor ez a kép könnyen válhat délibábbá. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne add kölcsön a lovadat olyan harcosnak, aki olyan messzire lovagol vele, hogy vissza se hozza.!” 

A közvélemény-kutató intézetek bőszen mérik továbbra is a politikai pártok népszerűségét, ám ezek a mutatók az önkormányzati választások előtt kevés kapaszkodót nyújtanak a végeredmény megjövendöléséhez. A mostani voksolás végkimenetele ugyanis sokkal inkább függ majd a helyi sajátosságoktól, a lokális politikai viszonyoktól, mint attól, hogy egyébként az ott élők mennyire kedvelik az ellenzéki vagy a kormánypártokat. A választás ennek ellenére komolyan meghatározhatja, hogy megnyugodhat-e a kormánypárt, hiszen hatalma továbbra is szilárdnak tűnik, illetve lendületbe jön-e az ellenzék az októberi voksolás után.

  Fotó: Flick

Már 40 nap sincs az önkormányzati választások napjáig, de már most elég kaotikus a helyzet mindkét táborban, a várható nagy visszalépési hullám pedig valószínűleg nem fogja teljesen feltárni a politikai versenyfutás fő kontúrjait. Civakodnak a fideszesek, az ellenzéki pártok pedig több helyen egymásra indítanak jelölteket, amiben persze általában benne van a kormánypárt keze is. A választópolgárok pedig csak pislognak, amikor újabb és újabb jelöltek nőnek ki a földből, és a sok pártszövetségtől és civil összefogástól nem látják, hogy tulajdonképpen ki fúj egy követ a kormánnyal, és ki akar betartani az állampártnak.

Mintha mindkét szemben álló politikai erő szeretné levetni magáról a pártok jelvényeit, mivel ezek inkább visznek, mint hoznak voksokat számukra. Ezzel lényegében elismerik, hogy a politikai elit nem élvezi a választópolgárok bizalmát, ezért inkább függetlenként indulnak, legfeljebb valamilyen párt támogatását feltüntetik a nevük mellett. Messze nem beszélhetünk már jobboldali és baloldali értékekről, az ideológiai jellegű megnyilvánulásokat pedig nem igazán veszik komolyan a magyar polgárok.

Ezért is van jelentősége annak, hogy a nagy figyelmet kiváltó versengések milyen végeredményt hoznak, hiszen a kellemes és a kellemetlen szájíz is sokáig megmarad majd.  

Ettől még persze nagyon fontos a választók és a politikai közösségek számára is, hogy kik vezetik a következő öt évben a magyar településeket. A helyi közösségek tagjai számára ugyanis az igazán fontos kérdések helyben dőlnek el, ugyanakkor a pártok is jól tudják kommunikálni, ha megszerezték, illetve megtartották egy-egy jelentősebb település vezetését. A helyhatósági választások végeredménye egyébként is szinte mindenki számára jól magyarázható, ugyanis a hatalmas eredményhalmazból a pártok és politikai tömörülések éppen azt emelik ki, ami számukra kedvező.

Ettől még nem nézheti egyik oldal sem közönyösen, hogy Budapest, Szeged, Hódmezővásárhely, esetleg Felcsút milyen irányítás alá kerül. Vannak ugyanis komoly hangsúllyal bíró versengések, így a főváros, néhány nagyváros, és például egy olyan szimbolikus település, amely a miniszterelnök és kedvenc oligarchája otthona, komoly érzelmi töltést ad egy ilyen választásnak. Ne feledjük, hogy a helyhatósági voksolás után országos választás évekig nem lesz, ha rendkívüli politikai események ezt nem teszik szükségessé. Ezért is van jelentősége annak, hogy a nagy figyelmet kiváltó versengések milyen végeredményt hoznak, hiszen a kellemes és a kellemetlen szájíz is sokáig megmarad majd.  

Fotó: infostart.hu

Nehéz tehát megjósolni, hogy megjelennek-e az országos népszerűségi mutatók tendenciái a helyi eredményekben, az viszont nagyon valószínű, hogy meglepetések is lesznek október 13-án. Azon kívül, hogy komoly elégedetlenség munkál az emberek milliói lelkében, az is nehezen kiszámítható, mennyire hat majd a kormány osztogató, migránsozó és unióellenes kampánya. A választók mindenesetre hiteles személyekre szeretnének szavazni, és ha ilyen jelöltet találnak a szavazólapon, akkor be is húzzák rá az ikszet, induljon bármilyen párt vagy szervezet színeiben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Amelyik lovat befogtak szántani, már nem akar csatába menni.”

A Fidesz még mindig azt a lendületet szeretné használni, melyet 2015 nyarán szerzett a menekültellenes kampány beindításakor. Kétségtelen, a migránsozás sokat hozott a konyhára, egy önkormányzati választás esetében azért mégis elég anakronisztikus dolog, hogy ellenzéki győzelem esetére a déli határkerítés lebontásával riogatják a választókat. Eleve nem önkormányzati hatáskör a határzár, ugyanakkor az ellenzéki pártok szótárában nem is szerepel a kerítés szó, mivel a menekültek számának radikális csökkenése miatt ez a téma finoman szólva sem kurrens napjainkban.

Fotó: muzsa.sk

Mintha totálisan ötlettelen lett volna a Fidesz kommunikációs csapata az önkormányzati választás hivatalos kampányának kezdetén. Eltelt egy hét azóta, és a helyzet mit sem változott. Az eddig jól bevált mantrázáson kívül (migránsok, kerítés, Soros, hanyatló Nyugat, Orbán megvédi a kereszténységet stb.) szinte semmit sem tudott felmutatni az állampárt propagandagépezete.

Úgy tűnik, ismét két területre koncentrál a Fidesz agytrösztje: Egyrészt fenyegetéssel, zsarolással vagy mézesmadzaggal megakadályozza a lehető legtöbb településen a teljes ellenzéki összefogást, másrészt igyekszik fenntartani a fenyegetettség érzését a lakosságban, és továbbra is azt ismételgeti, hogy az igaz magyar embereknek kötelességük félni az ellenzék térnyerésétől, ezért nincs is más választásuk, mint a kormánypárt jelöltjeire szavazni.

Kétségtelen, hogy egy fideszes jelöltnek nem túl taktikus zöldebb, élhetőbb környezetet ígérni, vagy az orvosi ellátás, vagy az iskolai oktatás színvonalának növelésével kampányolni, hiszen a Fidesz országos kommunikációja szerint ezek a területek nem is olyan fontosak.

Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: A migránsozós korszak óta nem voltak önkormányzati választások Magyarországon. Ez azért fontos tényező, mert a menekültkonvojokkal jól lehet riogatni uniós és országgyűlési voksolások előtt, ám amikor az emberek szűkebb környezetükből választják ki az arra érdemesnek tartott képviselőjüket, akkor nem igazán hatásos olyan kerítésbontók ellen hergelni, akik nincsenek is.

Nem mellékesen egy helyhatósági választás kampánya sokkal inkább szól a járdafelújításokról, az iskolaépületek, orvosi rendelők rekonstrukciójáról, mint a sivatagban csámborgó gazdasági menekültekről, akik alig várják, hogy a magyar szerb határra érve átvágassák a kerítést. Gyurcsány Ferenc ezt a kommunikációs ellentmondást kihasználva vágta a kormánypárti politikusok arcába a minap, hogy „a franc se akar kerítést bontani”.

Nem véletlenül élezi a nyelvét a DK elnöke a szebb napokat látott kormányzati agytröszt tehetetlenségén. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy lassan öt éve semmi más mondandója nincs a magyar társadalom számára a Fidesznek, minthogy, ha nem mi leszünk hatalmon, jönnek a muszlim bevándorlók, elveszik a munkátokat, beköltöznek a lakásaitokba, felrobbantják a falusi sekrestyéket, és megerőszakolják a gyerekeiteket, és kirabolják a nyugdíjas néniket.

Mintha az állampárt stratégái kockázatot látnának abban, hogy taktikát váltsanak, így azt feltételezik, ha a megszokott panelek mellé bevennének olyan témákat a kampányába, melyek igazán érdeklik az embereket, talán kevésbé lesznek sikeresek. Kétségtelen, hogy egy fideszes jelöltnek nem túl taktikus zöldebb, élhetőbb környezetet ígérni, vagy az orvosi ellátás, vagy az iskolai oktatás színvonalának növelésével kampányolni, hiszen a Fidesz országos kommunikációja szerint ezek a területek nem is olyan fontosak. De ez már legyen az ő problémájuk!

Mintha önmagát ejtette volna foglyul a kormánypárt azzal, hogy túlságosan is rábízta magát a társadalmat végletekig megosztó, gyűlöletkeltő, és sok esetben kifejezetten rasszista felhangokkal teletűzdelt kampánystratégiára. Most úgy tűnik, hogy „a győztes kommunikációs taktikán ne változtass!” elv szerint pörgetik végig az önkormányzati választási kampányt is, ám a mostani voksolás egészen másról szól, mint azok, melyek esetében ez a terv hatékonyan működött. Itt speciális helyi ügyekre kell megnyugtató válaszokat adni, hiteles jelöltekkel felvenni a versenyt az ellenzéki összefogás színeiben induló politikusokkal.

Fotó: hirhatar.hu

És itt van még egy tényező, melyről már korábban is értekeztünk: A Fidesz túlnyerte magát az előző szavazásokon, többek között a 2014-es önkormányzati voksoláson, így az állampárt általános népszerűsége ellenére is igen nehéz lesz akár csak megismételni ezt az eredményt. Márpedig, ha visszaesik a kormánypárt ezen a megmérettetésen, az erőt adhat az ellenzéknek, ugyanakkor belső vitákat generálhat a Fideszen belül. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség mondja: „Attól, hogy süket vagy, még nem nézik el neked, ha nekilovagolsz a törzsfőnök sátrának.” 

Kevés olyan szórakoztató figura tüsténkedik a magyar politikai színpadán, mint Kósa Lajos, aki olykor mintha a szórakoztatóipar felé kacsingatna, ugyanakkor évtizedek óta meghatározó alakja a kormánypártnak. Ez a kettősség aztán néha vicces dolgok táptalaja, hiszen miközben Kósa komoly dolgokról nyilatkozik és dönt, addig sokszor feltárul gondolkodásának gyermeki, játékos oldala. Legutóbb a világ jövőjét alapvetően meghatározó brazíliai őserdők pusztulása kapcsán tett nyilatkozata miatt kaphattunk a fejünkhöz, és hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy nevessünk, vagy sírjunk.

Fotó: hírhatár

Ha Kósa Lajos nem lenne, ki kellene találni. Aligha vitatja e tétel igazságát egyetlen magyar is, legyen az a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hű alattvalója, vagy izgága ellenzéki. A Debrecen polgármesteri székéből megannyi fontos párt és állami pozícióig repülő politikus mindig képes valami egyedit, sőt rendkívülit csempészni a NER által lassan 10 éve uralt magyar közéletbe. A Fidesz által uralt magyar vidék egyhangúságát ezúttal is képes volt megtörni egyetlen mondatocskával, amely amilyen bonyolult nyelvtanilag, olyan egyszerű tartalmilag.

Ne is várassuk tovább az érdeklődő olvasót, ezért hamarjában megosztjuk e gyöngyszemet másokkal is, melyet az Amazonas őserdeiben pusztító tűz kapcsán mondott Kósa úr: „Persze nem az őserdő ég, mint láthatjuk a képeken, hanem egyébként az a bozótos, ami nem őserdő, de most ez mindegy, a részletekbe nem kell belemenni.” Mi következik ebből a szösszenetből? Egyrészt – ahogy egy orosz közmondás tartja – Kósa Lajos fejében köd és kása lakozik. Az őserdő ugyanis nem bozótos, hanem földünk legnagyobb őserdeje, számos kihalófélben lévő faj élőhelye, ezen felül közel százezer különálló tüzet regisztráltak főként Brazília és Bolívia területén csak az idén.

A hihetetlenül cinikus és felelőtlen brazil elnök a magyar kormányfő kebelbarátja, így ha kérdőre vonnák a helyi politikusokat az erdőtűz kapcsán, akkor elsősorban Jair Bolsonaro elnökkel akasztana bajszot Orbán Viktor.

Szóval, a probléma bagatellizálása már ezek miatt is elég felháborító. Ezen kívül, a dzsungel fái megkötik a globális felmelegedést tüzelő szén-dioxidot, és helyettük éltető oxigént lélegeznek ki a fotoszintézis melléktermékeként. Ezt mind megtanultuk még az általános iskolában, de Kósa Lajos valószínűleg épp aznap hiányzott a suliból, amikor ez volt a napi szellemi betevő. Megesik az ilyesmi, de akkor az ember felnőtt fejjel nézzen utána a dolgoknak, mielőtt besétál a közszolgálatinak hazudott Kossuth Rádióba, és mindenféle butaságokkal bombázza az amúgy kisiskolásnak nézett hallgatókat.

Fotó: 24.hu

Kósa persze most is a pártját, és természetesen a főnökét próbálta mentegetni. Az Orbán-kormány ugyanis olyan pávatáncot jár a globális környezeti problémák körül, hogy nehéz kibogozni, vajon mi az álláspontja például a klímaváltozás kapcsán? A hihetetlenül cinikus és felelőtlen brazil elnök a magyar kormányfő kebelbarátja, így ha kérdőre vonnák a helyi politikusokat az erdőtűz kapcsán, akkor elsősorban Jair Bolsonaro elnökkel akasztana bajszot Orbán Viktor. A magyar kormányfő viszont soha nem hagyja az égő bozóttűz mellett a barátait, ezért adott a megoldás: A magyar kormány nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy a lángok martalékává válik a Föld legfontosabb összefüggő erdősége.

Fotó: hvg.hu

Már korábban is láttunk számos példát arra, hogy a hülyeség elképesztő mértékben képes újratermelni önmagát, illetve újabb baromságok kiindulópontjai lehetnek. Azért tehát, hogy jól funkcionáljon a Bolsonaro-Orbán tengely, a Fidesz egyik megmondó emberének olyan képtelenségeket kell állítania, hogy a lángoló Amazonas lényegében csak egy bozóttűz, vagyis, ősi élőhelyek helyett csak az avar ég. Ha azonban szembe kellene néznie azzal a ténnyel a Fidesznek, hogy léteznek olyan globális problémák, amelyek csak nemzetközi együttműködéssel, a politikusok felelősségvállalásával oldhatók meg, akkor az egész migrációs kampányt ki lehetne hajítani az ablakon. Mert ugye, az sem helyi ügy, hanem jórészt a globális felmelegedés következménye. Hiszen, ahogy egy dakota mondás tartja: „Addig nézed kárörvendve, hogy leég a szomszéd sátra, amíg a te otthonod is lángra kap.”