Komoly ideológiai katyvasz kezd kialakulni a világban olyan vezetők regnálásával, mint Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Ilham Alijev, Recep Erdogan, Orbán Viktor, és végül, de nem utolsó sorban, a cseh választásokat a napokban megnyerő Andrej Babis. Ők ugyanis többnyire a politikai elitváltás szorgalmazói, ugyanakkor régi szereplői hazájuk politikai életének. A kisemberek félelmeire építenek, a népüket akarják megvédeni a gazdagoktól, bár ők maguk is a gazdasági elit tagjai. Nehéz kibogozni azt is, hogy tulajdonképpen ki, és mi ellen is harcolnak, amikor az illiberalizmus zászlaja alatt sorakoznak fel.

Fotó: University of Pennsylvania

Azok számára, akik nem ismerik Andrej Babis életútját, álljon itt néhány furcsaság az ANO (Igen) nevű párt vezetőjéről.  Babis a második leggazdagabb cseh üzletember, aki tulajdonképpen szlovák, és ez az általa használt furcsa keveréknyelvből is kitűnik. De nem is ez a legérdekesebb az ő pályafutásában, hiszen nem csupán az egyik legvagyonosabb ember választott hazájában, hanem állítólag a legkorruptabb is, hiszen annak ellenére, hogy az előző cseh kormány pénzügyminisztere volt, augusztusban felfüggesztették a mentelmi jogát, mert a cseh rendőrség és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is nyomozott utána. Számára tehát létkérdés volt a választások megnyerése, és úgy tűnik vádlott helyett most miniszterelnök lesz belőle.

Hrabal és Kundera országában ez a groteszk politikai életút nem is tűnik olyan hihetetlennek. Babis igazi pragmatikus politikus, akárcsak nagy elvbarátja, Orbán Viktor. Míg Babis a szociáldemokraták vezette kormányból szakadt ki, és csinált magának egy jobbközép pártot, addig Orbán Viktor a 90-es évek eleje óta fokozatosan jut el a liberalizmus eszméjétől a kirekesztő, sokszor gyűlöletkeltő jobboldali populizmus mocsarába, vagyis az illiberalizmus birodalmába. Babisnak is komoly médiabirodalma van, melynek lapjai sokszor dicsérték a magyar miniszterelnök menekültekkel kapcsolatos politikáját. Nem kétséges, hogy Babisban nagy cimborára lel majd Orbán. Mondhatni, méltó utódja lesz Orbán baráti körében egy másik legendás B betűsnek, Silvio Berlusconinak.

Fotó: index.hu

Azonban van ennek a nagy összeborulásnak egy másik vetülete is. Babis régi szereplője az üzleti életnek, (még magyarországi befektetései is vannak) a politikát pedig lényegében saját érdekeinek megtámogatására használja. Nem pontosan ugyanilyen sorvezetővel, de Orbán Viktornál is kéz a kézben jár együtt saját oligarchái igényeinek kielégítése, és a politikai hatalom kézben tartása. Lényegében a pénz segíti a politikai célokat, a politika pedig egy jól meghatározható kör gazdasági céljait. Vagyis minden egy szűk elit tervei (ha úgy tetszik Orbán-terv) szerint alakult az utóbbi években nálunk, és most már Csehországban is.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kisemberek érdekvédelmével kampányoló Donald Trump az Egyesült Államok egyik leggazdagabb embere, és hogy az orosz birodalmi nosztalgiát felélesztő Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin is látványosan meggazdagodott, mióta vaskézzel irányítja országát, akkor kimondhatjuk, hogy fogalmunk sincs, ki és mi ellen lázadnak az úgynevezett illiberális államok vezetői. A gazdagok ellen biztosan nem, mert akkor önmaguk ellen viaskodnának, a kommunisták már rég elvesztették befolyásukat, a nácikkal sem mennek ölre, hiszen a rasszizmus számtalanszor tetten érhető a megnyilvánulásaikban. A régi politikai elitet szokta még ostorozni Orbán Viktor, ám ő igazi régi motoros a szakmában, hiszen lényegében egyetemista kora óta vezeti saját pártját.

Van egy közös nevező azonban ezekben a politikusokban. Nem rágódnak nagy társadalmi kihívásokon, nem dolgoznak ki messzire mutató, többlépcsős, több választási cikluson átívelő megoldási javaslatokat, hanem néhány hangzatos szólammal elintézettnek tekintenek súlyos problémákat. A szegénység felszámolása helyett atomizálják a társadalmat, vagyis különböző érdekek mentén egymás ellen fordítanak társadalmi csoportokat. Tudatosan összemossák a migránsok, menekültek és terroristák csoportjait, hogy azt a látszatot keltsék, mintha lenne egyszerű és gyors megoldás a világ egyik legégetőbb problémájára.

         Fotó: azeridily.com

Előtérbe kerültek a hangzatos jelszavak, az összeesküvés-elméletek, az ellenséggyártás, és végül, de nem utolsósorban, komoly propagandagépezeteket működtetnek azért, hogy a társadalom tagjaiból kiöljék a szolidaritás érzését. Ez nem csak a szegények és menekültek elleni kampányok sikere érdekében fontos a kormányon lévőknek, de így sokkal könnyebb megosztani a társadalmat a fontos kérdésekben, tehát sokkal egyszerűbb a hatalom megtartása is. Orbán Viktor nem véletlenül kampányol nyíltan a politikai korrektség ellen, hiszen egy elvek mentén politizáló politikus számára veszélyt jelent akár itthon, akár külföldön. Mert, ahogy egy római dakota mondta egykor: „Oszd meg amid van, és uralkodj magadon!”

Az örök fideszes igazság szerint mindig van lejjebb, úgyhogy most kissé megelőlegezzük a következő hetek vadhajtásait. Egy másik örök narancsos bölcsesség szerint ugyanis az egyik hülyeség szüli a másikat, ami a természet törvényeit meghazudtolva nagyobb lesz, mint az előző. Lényeg, hogy mióta Soros György homloka közepére céloz a teljes kormányzati propagandagépezet, azóta nincs olyan összeesküvés-elmélet, melyet logikai alapon ki lehetne zárni a ránk váró választási kampányból. Ízelítőül álljon itt néhány a Szegedi Kattintós gyűjtéséből:

Fotó: borsonline.hu

1. Soros György nem is ember, hanem egy eltévelyedett jedi lovag, akit elnyelt a sötét erő, ezért Magyarországra küldi a birodalmi lépegetőket, hogy pusztítsák el. Soros, mint Darth Vader méltó utódja azért haragszik hazánkra, és különösen Orbán Viktorra, mert nem szereti a focit, és elhatározta, hogy, ha kell, ráküldi a Halálcsillagot is a magyar nemzetre, amely zavart érez az erőben, ha Soros György szotyit köpködve megjelenik a lelátón a Videoton-Felcsút meccsen.

2. Az Európai Uniót lényegében kilóra megvette Soros György, ő dönti el, ki legyen a bizottság elnöke, kik legyenek az uniót irányító biztosok, mely országok ellen induljanak kötelezettségszegési eljárások, ki mennyit kapjon a kohéziós alapokból, és természetesen, az egyes országokra mennyi menekült jusson a menekültkvóta alapján. Az EU vezetői csak bábfigurák, akiket az amerikai milliárdos dróton rángat, ezért csípi Orbán Viktor a szemét, akit soha senki sem tudott bábként rángatni, mert tökös magyar gyerek, akit nem lehet megvenni néhány milliárd dollárért.

3. Soros György az Iszlám Állam szövetségese, akinek az a feladata, hogy minél több terroristát juttasson be az európai országokba, hogy azokban merényletekkel gyengítsék le a keresztény államokat, iszlám szélsőségeseket ültessenek be a kormányokba, foglalják el a legfontosabb katonai pozíciókat, és végül maga Soros György kiáltsa ki a helyi kalifátust. No, ezen a szitán át lát át Orbán Viktor, és épít kerítést, nem enged be menekülteket, és nem egyezkedik kvótákról. Csoda, hogy Soros Györgynek és ügynökeinek nem osztanak lapot Magyarországon?

Fotó: szombatonline.hu

4. Még gyerekkorában örökbe fogadta Barak Obamát, a szegény félvér fiút Soros György, és elhatározta, hogy amerikai elnököt csinál belőle, és az első színesbőrű vezetőként a saját képére formálja az Egyesült Államokat. Bepróbálkozott Orbán Viktornál is, de ő már akkor látta, milyen aljas a Soros-terv, és csak azért fogadta el, hogy anyagilag támogassa az angliai tanulmányait a milliárdos, hogy elaltassa az éberségét. Egyszóval, bármennyire is szerette volna, Soros Györgynek nem sikerült örökbe fogadnia Orbán Viktort.

5. Soros György összefogott a Szcientológiai Egyházzal, hogy megbuktassák Orbán Viktor hatalmát, ezért kellett lecsapnia Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság hatóságnak az egyház magyarországi irodáira. Soros köztudottan együttműködik a szabadkőművesekkel, a multikkal, a külföldi tulajdonú bankokkal, Simicska Lajossal, valamint az olyan nemzetközi környezetvédő szervezettel, melyek támadják a magyar kormány paksi beruházását.

6. Soros Györgyöt felbérelték a nagy futballnemzetek, hogy tegye tönkre a magyar miniszterelnök karrierjét, mert azt látják, hogy mióta Orbán Viktor vezeti az országot, rohamléptekben zárkózik fel a magyar labdarúgás a világ élvonalához. Mióta a magyar válogatott kijutott a legutóbbi EB-re, a németek, a brazilok, spanyolok, franciák, angolok, argentinok, hollandok minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy Orbán Viktor kerüljön a politikai süllyesztőbe, mert különben a magyar válogatott megfosztja őket a fociban betöltött vezető szerepüktől.

Fotó: B1.blog.hu

7. Soros György Ferenc pápával és Angela Merkellel közösen létrehozták a New York-Róma-Berlin tengelyt, melynek egyetlen célja, hogy bosszút álljanak Magyarországon, mert nem vett rész a II. világháború után a Marshall-tervben. Mivel annak idején nem tudták a világ meghatározó tőkés hatalmai a befolyásuk alá vonni az országot ezzel a gazdasági segítségnek álcázott tervvel, most elérkezett az idő, hogy végrehajtsák a Soros-tervet, amely épp úgy elszakítaná Magyarországot természetes szövetségesétől, Moszkvától, mint annak idején 1947-ben próbálták távol tartani a Szovjetuniótól hazánkat. Ez nem sikerült akkor sem, és üzenjük Soros Györgynek, hogy Vlagyimir Putyin is továbbra is szoros szövetségese marad Orbán Viktornak, bármennyire is idegesíti ez a tény. Mert, ahogy egy dakota focis közmondás tartja: „Győztes csapaton ne változtass!”     

Bármennyire szereti a pörgést a magyar kormányfő, fel kell készülnie arra, hogy jövő tavasszal már nem ropja olyan vidáman a pávatáncot, mint az utóbbi hét esztendőben. Egyrészt, a választások közeledtével - ha nem is olyan szigorúan, mint a liberális államokban -, de el kell számolniuk a kormánypárt képviselőinek azzal, hogy mit tettek az ország polgáraiért, másrészt semmi garancia nincs arra, hogy a vezérhangyaként elhíresült Soros-terv még annyira izgatja annyira az embereket majd, mint azt a miniszterelnök reméli.

Fotó: civilhetes.net

Már nem tudjuk igazán, hogy örüljünk vagy bánkódjunk, amikor az Európai Parlament Állampolgári bel - és igazságügyi bizottsága elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a menekültek befogadását szabályozó dublini egyezményt nem igazán a magyar kormány szája íze szerint módosítanák. Az EP-terv(!) lehetővé tenné, hogy azt az országot, amelyik nem vesz részt a rendszerben, az EU a strukturális alapokon keresztül büntethesse. Magyarul, ha továbbra sem lesz hajlandó a magyar kormány menekülteket befogadni a kvóta alapján, akkor ugorhat a kohéziós pénzek egy része.

Természetesen ismét megfújta a harci kürtöket minden fideszes, mondván, hogy az uniós bürokraták megint bele akarnak szólni Magyarország belügyeibe, és zsarolással akarnak ránk kényszeríteni migránsokat. Ez megint jó üzenet a migránsozásban partner fideszes tábornak, ugyanakkor az intézkedés életbelépése csak a magyarországi parlamenti választások után várható, hiszen nem elég a novemberi plenáris ülésen elfogadni a javaslatot, de az egyes tagországoknak is el kell fogadniuk.

Ezért inkább segítettek Orbán Viktornak az EU bürokratái, mintsem gyengítették volna a pozícióit. Orbán ugyanis azért tud szédületes pávatáncot járni évek óta, mert az EU intézményrendszere a nehézkes döntéshozatali mechanizmusok miatt csak kullog az események után, Orbán pedig itthon lényegében villámgyorsan bármit el tud fogadtatni a törvényhozással és saját választóival, mivel minden hatalom a kezében összpontosul.

A helyzet azért így sem túl rózsás Orbán számára, hiszen mindent egy lapra tett fel, és ezt a lapot úgy hívják: Soros György. A német, és különösen az osztrák parlamenti választás azonban megmutatta, milyen egyszerű meghekkelni a szélsőséges pártok választási szlogenjeit. Angela Merkel és Sebastian Kurz is azzal szerezte vissza a választók többségének a bizalmát, hogy részben átvette a populista pártok jelszavait a menekültkérdésben, de sokkal szalonképesebben adta elő azt, mint a szélsőségesek. Olyan országokról beszélünk, ahol napi aktualitás a bevándorlás, nem úgy, mint Magyarországon. Ott az emberek szívesebben szavaztak Merkelre és Kurzra, ha azt mondta, hogy csak a mérsékelt és ellenőrzött migráció hívei, mint a teljes elutasítást szajkózó szélsőségesekre.

Orbán azért ficánkol idehaza olyan vidáman a migrációs ügy keltette hullámokban, mert az ellenzék lényegében mozgásképtelen ebben az ügyben. Nem meri azt mondani, hogy ne legyen kerítés, de az ellenkezőjét sem. Bevándorlási ügyekben mindössze annyit mer megtenni, hogy bírálja a gyűlöletkeltő Soros-kampányt, és megpróbálja az emberek figyelmét az emberek életében jóval fontosabb szerepet betöltő korrupcióra, és szegénység problémájára felhívni a figyelmet. Ettől sajnos még kevesen fognak elpártolni a Fidesztől, mely azt mantrázza számukra, hogy ha nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, akkor lebontják a kerítést, és Ahmed átgázol a veteményesén.

Orbán pávatáncával szemben csak az a megoldás, ha kilövik a kormányfő egyik lábát, vagyis elveszik tőle a legfontosabb kampánytémáját. Bár tényleg elég ízléstelen a kormány menekültpolitikája, de egy politikus nem lehet finnyás, ha győzni akar. Nem igazán Soros a fő témája a Fidesznek, hanem a kerítés, melyet ők állítottak fel és ők őriznek, és amerikai milliárdos csak azért a Sátán nagykövete, mert az ő pénzéből kampányoló civilek és ellenzékiek akarják lebontani a kerítést. Ezért ha nem a kerítés a tét, akkor Soros György személye is elveszíti döntő szerepét a Fidesz kampányában.

Fotó: civilhetes

Ezért például az ellenzéki pártok részéről egyáltalán nem lenne ostobaság olyan szlogennel kampányolni, hogy: „Nem a kerítést akarjuk lebontani, hanem a nemzeti együttműködés korrupt rendszerét!” Orbán Viktor ugyanis úgy kártyázik ellenfeleivel, hogy tudja, csakis ő blöfföl, másoknak nincs hozzá gyomra és tehetsége. Orbán Viktor stratégiájának az a gyengéje, hogy ha hasonlóan gátlástalan ellenféllel hozza össze a sors, mint ő maga, a kezében lévő ászok mér nem is érnek olyan sokat. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ne adj az ellenfelednek több mérföld előnyt, mert akkor minden versenyen kétszer annyit kell futnod, mint bárki másnak.”   

Igen sok követelménye van a masszív fideszessé válásnak, ám a közvélemény-kutatások tanulságai alapján minimum kétmillió embernek sikerül mindezeket teljesítenie. Orbán Viktor nem karikás ostorral terelte össze saját táborát, ám elég egyértelművé teszi, hogy mely kritériumoknak kell megfelelniük azoknak, akik a sok korrupciógyanús ügy, a kormányzati arrogancia, és az ország versenyképességének gyengülése ellenére is büszkén vállalják kormánypártiságukat. Az alábbi összeállításból kitűnik, hogy azért nem kell csodát tenni ahhoz, hogy elszánt fideszes szavazó váljon belőled. Íme, a legfontosabb feltételek:

Fotó: mno.hu

1. Ha valaha volt kockás inged, letagadod, a közösségi oldalakról levakarod azokat a fotókat, melyeken ilyen ruhában feszítettél, illetve, volt a társaságodban kockás inges ismerősöd. A biztonság kedvéért a ruhatáradban még meglévő kockás flanelingeket megsemmisíted vagy eladományozod. A stréberek vásárolhatnak maguknak helyettük olyan libafoszöld inget, melyet mostanában előszeretettel hord nyilvános eseményeken Orbán Viktor.

2. Rózsafüzért tartasz otthon, hogy elűzze Soros György rontó szellemét. A vallási kegytárgy mellé dukál imalánc is, és néhány Orbán Viktort dicsőítő verset is bekészíthetsz reggelente a táskába, mielőtt Soros György ellen indulsz harcba.

3. Az igazi fideszes nem hagyott ki egyetlen Békemenetet sem, ha véletlenül betegség vagy disznóvágás miatt kihagyta valamelyiket, akkor a következőre vitt magával még egy embert, hogy pótolja a hiányosságot.

        Fotó: transindex.hu

4. A csontfideszes csakis M1-et néz, esetleg TV2-őt, ha sorosozásra, hajnalig tartó migránsozásra és Orbán Viktor dicső tetteinek és ékes beszédeinek megismerésére vágyik. Ha valaki a családban véletlenül az ATV-re, RTL Klubra, netán a Hír TV-re vált, akkor kézlevágással, a családból való kizárással fenyegeti meg.

5. Ha fideszes létedre a közösségi médián szörföl, elszántan agitálsz a kormánypárt mellett, jól elküldöd a jó édes anyukájába azt, aki valami rosszat ír Rogán Antalról, Habony Árpádról, Mészáros Lőrincről, netán egyenesen Orbán Viktort pocskondiázza. Szinte lekopik az ujjbegyedről a bőr, ha lájkolni kell egy-egy kormányzati posztot, melyen szidják Botkát, Vonát, Gyurcsányt, meg a többi Soros- és Simicska-bérencet.

6. Ha a megveszekedett fideszes valaha az MSZMP tagja volt, akkor mélyen hallgat róla, de ha ez nyílt titok, akkor harsány komcsizással kompenzálja ezt a múltbéli hiányosságát, és azzal indokolja a pártagságot, hogy akkor még nem létezett a Fidesz, és lett volna oda lépett volna be.

Fotó: 24.hu

7. A zsír fideszesnek fogalma sincs, hogy hol van Brüsszel, de jobban utálja ezt a várost, mint a kietlen és forró sivatagot. Az Európai Unióról sem tud sokat, de azt kívülről fújja, hogy a Soros-tervet hajtja végre. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a Soros-tervet se tudná, hogy mi fán terem, ha a kormány nem írta volna meg neki a nemzeti konzultációs levélben.

8. Ha fideszes szavazó vagy, nagyon kedveled Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint. Az orosz elnök fotója ott díszeleg a kredenceden Orbán Viktoré mellett, és egy esti iskolában próbálod feléleszteni a benned gimnázium óta szunnyadó orosz tudást.

9. Ha durván fideszes vagy, mindig bő nyálat forgatsz a szádban, hogy ha az utcán meglátsz egy jobbikos plakátot, gyorsan köphessél egyet az irányába. Ha véletlenül valahol meglátod Simicska Lajos vagy Soros György fotóját, szintén köpsz egy hegyeset, nehogy már ők nevessenek a végén.

10. Ha elszánt fideszes vagy, akkor minden pénteken hajnalban kelsz, odakuporodsz a rádió mellé, hogy halld az elmaradhatatlan miniszterelnöki interjút. Ha jól odamond Orbán Viktor, még tapsolsz is a rádió mellett, és magadban azt kívánod, egyszer megszorítsd ennek a nagy embernek a kezét, de valószínűleg elájulnál a megilletődöttségtől.

11. Ha megzabolázhatatlan kormánypárti szavazó vagy, akkor szereted a focit, a magyart meg kifejezetten imádod. Nem érdekel, ha a csapat kikap Andorrától, a te szívedben a kormánypártiság egyben a magyar futball iránti elkötelezettséget jelenti. Nagy híve vagy a stadionépítési programnak, és olykor egy hétvégén több bajnoki meccsre is kilátogatsz, hogy növeld a most még kissé gyér nézőközönség számát.

Fotó: nol.hu

12. Ha kőkemény fideszes vagy, akkor már jártál Felcsúton, a miniszterelnök szülőfalujában. Voltál már a Pancho Arénában, megcsodáltad Orbán Viktor házát, és felültél a helyi kisvasútra. Amíg be nem kukkantottál a községházára - amely egyben a legsikeresebb magyar gázszerelő, Mészáros Lőrinc egyik munkahelye- addig nem is volt értelme az életednek. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azok az igazán nagy harcosok, akiknek a mokaszinjét se tudod megszagolni, mert olyan gyorsan lovagolnak el előtted.”

Az elvadult kormányzati soroszás arra ösztönözte az egykori fideszes miniszterek némelyikét, hogy finoman odamondjanak a harmadik Orbán-kormánynak. Navracsics Tibor, Martonyi János és Stumpf István nem csak korrigálták azt a nehezen értelmezhető politikát, amely mögé a jelenlegi pártvezetés teljes mellszélességgel beállt, de ki is jelölték a szerintük helyes irányvonalat Orbán Viktor és csapata számára. Ha ugyanis marad a gyűlöletkeltő, olykor kifejezetten rasszista retorika, ha a diktatúrák istenítése központi kormányzati útmutatássá válik, akkor minden jóérzésű ember kihátrál a jelenlegi hatalom mögül, és csak a politikai túlélés reményében pitiző politikusok maradnak a miniszterelnök mögött. Ők pedig nem túl izmos bázis egy kormányfő számára.

Fotó: Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál

Aligha fog reagálni Orbán Viktor egykori miniszterei kritikáira, hiszen eddig is hidegen hagyta, mit nyilatkozott Chikán Attila, Szőcs Géza vagy Mellár Tamás. Most az eddig igazán lojális Martonyi János és Navracsics Tibor is nehezményezte a kormánypárt retorikájának szélsőségességét, ugyanakkor az alkotmánybíró, egykori kancelláriaminiszter Stumpf István is belerúgott egy finomat egykori főnökébe. Stumpf elsősorban azt rója fel Orbán Viktornak, hogy az alkotmányosság területén is fenntartja azt a rendkívüli állapotot, amit immár semmi sem indokol.

 "Szerintem az alkotmányosság teljes spektrumának a helyreállítása ma már, öt évvel az új alaptörvény életbe lépése után indokolt lehet" - mondta Stumpf. Ez jogi nyelvbe csomagolt nagyon komoly rendszerkritika, hiszen Stumpf lényegében azt állítja, hogy a kormány akaratából az alkotmánybírákat megakadályozzák abban, hogy korlátok nélkül végezzék a feladatukat. Mindezt úgy, hogy lényegében minden alkotmánybírót a kormánypárt delegált, tehát attól se kéne nagyon tartania a hatalomnak, hogy széllel szemben próbálkozna haladni a testület. Lényegében az Orbán-kormány paranoiája rajzolódik ki abból, hogy mennyire nem bízik a saját maga által delegált alkotmánybírákban sem, hiszen sok bíró fejében az ideológia és a törvényesség jól megfér egymás mellett, vagyis abból se lehetne túl nagy baj, ha szabad kezet adna az alkotmánybíráknak.

Míg Stumpf azért aggódik, hogy a jelenlegi kormányzat rövidtávú politikai céljai érdekében leépíti az alkotmányosságot Magyarországon, addig Martonyi János arra a rasszista felhangokat hordozó kormányfői kijelentésre reagált, mely szerint meg kell őrizni az ország etnikai homogenitását. Bár e kijelentés hónapokkal ezelőtt hagyta el Orbán Viktor száját, azóta sem utasította vissza olyan nyíltan vissza senki ezt finoman szólva is aggályos megfogalmazást, mint most Martonyi. „Nem igazán értek egyet a homogén nemzetállamok kategóriájával, döntően azért, mert ebbe a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójába nem igazán tudom elhelyezni a három-négymillió magyar honfitársamat, a magyar nemzetnek a részeit” – vagyis épp azzal cáfolja volt főnöke állítását, amire az Orbán-kormány a kettős állampolgárság megadását alapozta. Vagyis nem az etnikai homogenitás adja egy ország erejét, amire jó példa az Európai Unió két legnépesebb és legerősebb állama, Németország és Franciaország.

Fotó: index.hu

A sületlenségek pufogtatásában élenjáró jelenlegi fideszes miniszterek ezért nem tudnak egyetlen értelmes, kerek mondatot mondani a hazai és a határon túli magyar nyelvű és identitású cigányságról. És ha ez nem lenne elég cáfolat arra, hogy Orbán Viktor tudatosan butaságokkal traktálja a magyar választókat, akkor álljon itt annak a 13 hivatalosan elismert nemzeti és etnikai kisebbségnek a neve, melyek a hazai népesség 6,5 százalékát alkotják: bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok. És akkor nem beszéltünk a nagyszámú kínai, vietnami kisebbségről, illetve különböző közel-keleti etnikumok csoportjairól. Orbán Viktor úgy beszél etnikai homogenitásról, mintha az az alaptörvényben lenne lefektetve, ugyanakkor épp ez az alapdokumentum biztosítja a kisebbségek jogait Magyarországon.

Nem csoda, ha ezek a nyílt kormányzati hazudozások kiverték a biztosítékot az első két Orbán-kormány alapemberénél, a jelenlegi uniós biztos Navracsics Tibornál is. Az egykori miniszter szinte naponta elmondja, hogy nincs Soros-terv, az Európai Unió pedig nem Soros György láncos kutyája. Erre Semjén Zsolt az amerikai milliárdos bérenceként, vagyis hazaárulóként kezdte emlegetni Navracsicsot. Nyilván ettől kissé elgurult az uniós biztos gyógyszere, mert elég direkt üzenetet küldött az Orbán-kormány miniszterelnök-helyettesének. „Nem fair Semjén Zsolt bírálata, aki engem hazaárulással vádolt meg. Fair viszont a miniszterelnök bírálata, aki szerint én tévedek, és neki van igaza. Vagyis nem hazaárulás-kérdésről van szó; ez egy vita a bizottság és a magyar kormány között. ... Ez a politikai vita sajátja. Nem örülök neki, nyilván. Különösen nem örülök neki, hogy ha ezt olyan emberek mondják, akik a megelőző 10-15 évben nem győztek ájuldozni az én úgynevezett zsenialitásomtól, és lapogattak, hogy mekkora barátok vagyunk.” – mondta erre Navracsics, amit biztos nem tesz ki Semjén az ablakba.

 Fotó: origo.hu

Bizony, eljött az idő, amikor visszasírunk olyan fideszes politikusokat, minisztereket, mint Pokorni Zoltán, Rockenbauer Zoltán, Hámori József, Mellár Tamás, Réthelyi Miklós vagy Fellegi Tamás. Félelmetesen rövid idő alatt üresedett ki a harmadik Orbán-kormány szellemi háttérországa, és sodródtak a perifériára olyanok, akik az unióbarát, valódi kereszténydemokrata irányzatot képviselték. Ma már olyan szerencselovagok írják a kottát a Fidesz egyre radikálisabb kórusa számára, mint Rogán Antal, Habony Árpád, Németh Szilárd, így nem csoda, ebben a közös nótázásban nem akar mindenki részt venni, hiába húz a szíve a kormánypárt felé. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amikor hamisan énekelsz egy törzsi dalt, nem csak a te énektudásodat nevetik ki, de a dal szerzőjét is.”

Elszabadult hajóágyúként tarol le mindent és mindenkit a kormány fedélzetén az úgynevezett Soros-terv. Néhányan ugyanis Orbán Viktor leghűbb szolgái közül nem tudnak mértéket tartani, és a szabadkőműves kártyát is kijátszották az egyre izzóbb kampányban. A legmesszebb mégis Aradszki András KDNP-s honatya ment, aki egyenesen a sátánt látja az amerikai milliárdosban. Rétvári Bence kissé bizonytalanul, de azért még tovább élesztgette a gyűlölet tüzét a képviselői parlamenti felszólalásra adott válaszában. Az ügy ettől még eléggé kínos a Fidesz számára, főleg úgy, hogy az ellenzék egyre kíváncsibb arra, mi is tulajdonképpen az a Soros-terv, amivel a Fidesz vezetői tízmillió magyar polgárt riogatnak. 

Fotó: zsurpubi.hu

Még csak október eleje van, de a hónap képviselője kétségtelenül az ismeretlenségből sátánozással előbukkanó Aradszki András lett. A kereszténydemokrata politikus kijelentette, hogy a sátán legnagyobb és egyben végső csapása a családok elleni támadás lesz. „Látjuk ezt az abortusz, az egyneműek házassága és a genderelmélet terjedésén is” – mondta Aradszki. A KDNP-s politikus azonban megoldási javaslattal is előállt, kijelentette, hogy: a rózsafüzér a legerősebb fegyver a gonosz ellen, és képes a történelem megváltoztatására, ezt Soros György is meg fogja tapasztalni.

Megszokhattuk, hogy Soros György a lehető legrosszabbat hozza ki a magyar kormánypárti szavazókból és politikusokból, ám Aradszki túlmutat minden eddigi őrületen. Mintha egy időkapszulában szunyókálta volna végig a parlamenti padsorokban az utóbbi éveket, és most megbökött volna a szomszédja a testén egy rejtett gombot, amitől hülyeségeket kezdett beszélni. Ennél még az is jobb lett volna, ha adnak a kormánypárti képviselőknek megy Soros-kézikönyvet, amely tartalmazta volna az Orbán Viktor által elvárt szólamokat. Lényegében ezt a hiányosságot próbálta pótolni Gulyás Gergely azzal, hogy kissé túlzónak nevezte Soros azonosítását a Sátánnal.

A sorosozós kézikönyvben is nyilván lett volna néhány „gyöngyszem”, de a szabadkőművesek, a Sátán és Soros György kapcsolata bizonyára csak az apró betűs részben szerepelt volna. Mert ugye sorosozni se lehet ész nélkül, jól kitalálta annak a menetét Rogán Antal és Habony Árpád, az egyéni akciók csak rontanak a központi propaganda hatékonyságán. Mondjuk ki nyíltan, Aradszki egy vadhajtás (aki egyébként az energiaügyekért felelős államtitkár) a Fidesz csodásan pompázó muskátliján, de durván nem szabad eltávolítani, mert az túl feltűnő lenne.

Épp ezért Rétvári Bence államtitkár sem nyomta nagyon a KDNP-s politikusba a szikéjét, amikor a parlamenti vitában reagálnia kellett frakciótársa sületlenségére. Rétvári Bence ugyanis kifejtette, a katolikus egyház szerint csak a politikai üldözötteknek rendel el védelmet. Azt is részletezte, milyen kötelességük van a menekülteknek, a hatóságok pedig feltételekhez köthetik a menedékjog megadását. A bevándorlóknak tiszteletben kell tartaniuk a hagyományokat, kötelezve vannak a közterhek viselésére, „ezeket a kötelességeket jelenítette meg a kormány a plakátokon”. Az államtitkár szerint a „Soros-terv” inváziót jelent, és a határzárat is lebontaná, megváltoztatva az országok összetételét.

Fotó: kdnp.hu

Az ügy a politika szintjén mutat rá arra, hogy az államilag pénzelt és irányított gyűlöletkeltés milyen zagyvaságokat képes indukálni az emberi agyakban. Ami Őcsényben történt, szintén ennek a gátlástalan, szavazathajhászó politikának a következménye. Mint ismert, a Tolna megyei faluban egy panziótulajdonos szeretett volna vendégül látni Magyarországon befogadott menekült családokat. A tervből azonban nem lett semmi, mert amikor ez kitudódott, összehívtak egy falugyűlést, ahol a helyiek leüvöltötték a vállalkozót, megfenyegették, hogy levágják a fejét. Később a biztonság kedvéért téglát is dobtak a kisbuszára, amellyel szállította volna a Magyarországon legálisan tartózkodó menekülteket. Sajnos, mint arra számítani lehetett, a gyűlölettel fertőzött magyar társadalomból egyre sűrűbben buknak majd ki ilyen szégyellni való reakciók. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha felgyújtod az ellenséged sátrát, számolj azzal, hogy a tűz tovább terjed, és a te sátradat is elemészti majd.”

A törvényességre ma már alig adó kormánypárti politikusok számára csak az a fontos, hogy a választókhoz kizárólag a Nemzeti Együttműködés Rendszerének üzenetei jussanak el. Minden eszközzel megakadályozzák tehát az olyan plakátok kihelyezését, melyek foltot ejtenek az Orbán-kormány becsületén. Ezért mondvacsinált indokokkal eltüntetik az olyan feliratokat az utcáról, melyek nem tetszenek Orbán Viktornak, és nem tesznek jót a kormány megítélésének. A Jobbik többször túljárt már a kormánypárt stratégáinak eszén, ám a macska-egér játék még nem ért véget. Még a nagy Vlagyimir Putyint is lehet szívatni a szülinapján, hiszen az orosz ellenzéki tüntetők: „Boldog születésnapot te kis tolvaj!” feliratú táblával kedveskedtek az illiberális elnöknek. Lássuk, a Szegedi Kattintós milyen módszerrel hozná zavarba Orbán Viktort és csipetcsapatát!

Fotó:mno.hu

1. Szeretünk Viktor! Csak ennyi állna az egyik plakáton, kiegészítve Orbán Viktor mosolygós fotójával, illetve azzal a megjelöléssel, hogy melyik ellenzéki párt hirdetését olvashatná az utca embere. Bizonyára vakarná Rogán Antal a buksiját, hogy mit csináljon a „jogellenesen kihelyezett” politikai hirdetéssel, ha az éppen a főnökét fényezi. Ellenzéki aktivisták beélesített kamerákkal várnák, amint megérkezik a takarító brigád, amelyik levakarja az Orbán Viktort éltető hirdetést, de ha ez nem történik meg, akkor szembe köpte magát a kormány, mert az általa hozott törvények szerint le kéne vakarni a miniszterelnök arcképét.

2. Köszönjük Matolcsy Györgynek és fiatal feleségének, hogy vigyázott a pénzünkre! Szintén ellenzéki hirdetés, ami némi iróniával kevert kormánypropaganda. Hogy a humor iránt nem igazán fogékony kormánypárti korifeusok melyik pólust érzik majd erősebbnek, nem tudni, de azért a választópolgárok számára egyértelmű lesz, hogy Matolcsy György jegybanki alapítványainak közpénzégető tevékenységére céloz az ellenzéki plakát. A takarító brigád valószínűleg gyorsan megérkezne a helyszínre, ha tényleg feltűnne az utcán a felírat. 

3. Védjük meg a migránscsökkentést! Ez a szlogen bizonyára kedves lehet a kormány emberei számára, ám ellenzéki hirdetés lévén neki kell esni ennek a feliratnak is, akár tetszik, akár nem. Migránsozni is csak a kormánypártnak szabad ugyanis, hiszen arra van felépítve a kampánya, hogy az ellenzéki pártok migránssimogatót csinálnának az országból, ha hatalomra jutnának.  

4. Még több földet, újságot, focicsapatot, szállodát, bankot és jachtot Mészáros Lőrincnek! Van persze némi groteszk felhangja ennek a mondatnak, de hogy nézne ki, ha Orbán Viktor leszedetné a nemzeti oligarchia kirakatemberének számító felcsúti gázszerelő gazdagodását szorgalmazó plakátot? Lőrinc barát gazdagodása ugyanis jelképe annak, hogy Magyarország jobban teljesít, így szintén önellentmondásba keveredne a kormánypárt, ha az ellenzék által megrendelt plakátokat eltávolíttatnák. 

5. Gyurcsány Feri szereti a mákos tésztát. Ezt a fontos információt a zavarkeltés fokozása kedvéért udmurt nyelven kéne kiírni, így amíg elő nem kerítenének egy udmurt fordítót a kormány emberei, csak találgathatnák, hogy vajon jó-e nekik, ha a volt miniszterelnök fotóját látják egy nagy adag mákos tészta társaságában. A DK elnöke így - a kormány hezitálását kihasználva - hosszú napokon keresztül nézhetne le a plakátról a magyar választók 

6. Soros nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. A kis mondókát a késleltetett hatás kedvéért székely rovásírással tenné közzé egy ellenzéki párt. Ebből aztán tényleg lenne szüttyőgés kormányoldalon, hiszen minek kéne eltávolítani egy olyan plakátot, amely megvonná a falatot a magyarfaló milliárdostól? A végén - biztos, ami biztos - a Fidelitas ifjú aktivistái rávetnél magukat ezekre a plakátokra, mert az éhes Soros makkal álmodik, és ez nem jelent jót az Álmoskönyv szerint.  

7. Nemzeti Konzultáció az Orbán-tervről – Ne hagyjuk Show nélkül! Már régen szeretnék tudni a magyar polgárok, hogy mi is a kormány terve Magyarországgal, mert se választási programja, sem kormányprogramja nincs az Orbán-adminisztrációnak. Miután megismerkedtünk az úgynevezett Soros-tervvel, jó lenne véleményt mondani Orbán Viktor elképzeléseiről is. A plakátszaggató csapat valószínűleg szélsebesen érkezne a helyszínre, nehogy bárkinek is eszébe jusson, hogy egy ország miniszterelnökét esetleg meg lehet kérdezni a terveiről.

Fotó: Twitter

8. Kedves Putyin bácsi, minden magyar gyerek a szívébe zárt téged. Nem lenne aranyos egy ilyen kádári időket idéző gesztus a magyar nép nagy barátja Vlagyimir Vlagyimirovics felé? A hitelesség kedvéért akár a Magyar Úttörőszövetség jegyezhetné a plakátot, így akár egy képet is a felirat mellé lehetne tenni, melyen Putyin elnök úr piros úttörőkendőt köt egy magyar pajtás nyakába. A hatás bizonyára nem maradna el, és jönne a plakáttépő kommandó, mert bár az iróniához nem sok érzékük van a fideszeseknek, de azt biztosan tudják, hogy Putyin bácsival nem lehet viccelni. Mert ahogy egy ősi dakota bölcsesség fogalmaz: "Csak addig viccelődj a törzsfőnökkel, amíg röhög minden poénodon, mert ha már tart viccesnek, elcserél egy liter tüzes vodkáért."

Az első Orbán-kormány emlékezetes kurzusfilmje, a Hídember még azt sugallta, hogy a miniszterelnök a legnagyobb magyar nyomdokain szeretné vezetni az országot, ám a gróf öröksége ma már nem vonzó a harmadik kormányzati ciklusa vége felé járó fideszes vezető számára. Míg a 2002-ben bemutatott film arról tanúskodott, hogy a fejlődés, a nyugati civilizációhoz való közeledésünk az elsődleges célja Orbán Viktornak, addig most naponta kapja a kokikat és sallereket a miniszterelnöktől a dekadensnek tartott nyugati civilizáció. Közben a forradalmainkat eltipró és demokratikus hagyományainkat semmibe vevő keleti despoták előtt hajlong az egykori Széchenyi-rajongó Orbán.

Fotó: FilmDROID

Széchenyi István az egyik legősibb nemesi család tagjaként képes volt túllépni a kiváltságosok szűk csoportjának érdekein. Tükröt tartott a nemesség elé a nemzet felemelkedését pedig a jogfosztott társadalmi rétegek helyzetének javításában látta. Fontosnak tartotta a törvény előtti egyenlőséget, a haladás korlátjának tekintette az ősiség törvényét, amely akadályozta a nemesség hitelfelvételét. Elengedhetetlen volt a nemzet felemelkedése érdekében, hogy a polgárosodás és a modern tudományos vívmányok meghonosodjanak Magyarországon. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyar társadalom ne merevedjen meg, engedje kibontakozni a tehetségeket, tanulhassanak azok is, akiknek nincsenek tehetős rokonai, ugyanakkor a tudományokban, az oktatás színvonalának emelésében látta a nemzet jövőjének zálogát.

Orbán Viktor éppen az ellenkező utat igyekszik bejárni. Új, hozzá hű nemességet igyekszik létrehozni, kormánya intézkedéseivel akadályozza az esélyegyenlőséget, elszakítja az országot a nyugati értékrendtől, keleti diktátorok despotikus hatalmi berendezkedését emlegeti követendő példaként, ugyanakkor az elvek nélküli politizálás apostolaként más országok vezetőit is igyekszik arról meggyőzni, hogy a politikai korrektség ideje lejárt. Nyolc év ellenzéki politizálás és hét év kormányzás után Orbán Viktor eljutott odáig, hogy a nemzet felemelkedését saját oligarchiáinak kistafírozásában látja, Magyarország érdekeit és saját politikai céljai közé pedig egyenlőségjelet tesz.

Orbán mindig nagy államférfi akart lenni, ezért keresgéli folyamatosan a nagy példaképeket a múltban, ám míg tizenöt esztendeje még egy nagy reformer, felvilágosult, liberális szellemiségű nemes volt a minta számára, addig most egyre inkább Horthy Miklós alakját és politikai tevékenységét favorizálja a kormányfő. Nem meri persze nyíltan felvállalni az egykori kormányzó szellemi hagyatékát, de többször utalt már arra, hogy a lényegében az elűzött király szerepét betöltő kormányzó poszt szimpatikus számára.  

Fotó: blikk.hu

Talán nem véletlen, hogy annak ellenére fordult el Széchenyi alakjától Orbán, hogy személye, hagyatéka megítélése körül szinte teljes a konszenzus a magyar társadalomban, míg Horthy továbbra is megosztó személyiség, ahogy a jelenlegi kormányfő is az. Talán elképzelhető az is, hogy Orbán Viktor elfogadta azt a tényt, hogy soha nem tud olyan magaslatokba emelkedni, mint Széchenyi István, ezért lejjebb tette a lécet saját maga számára. Ha nem Orbán Viktorról lenne szó, talán ezt az opciót is figyelembe vehetnénk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak olyan ember tetteivel példálózzál, akivel legalább néhány dologban egyetértesz.”

Tusnádfürdő, Kötcse, Őcsény. Kicsi települések, akárcsak Felcsút, ahonnan a magyar miniszterelnök származik. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének korlátoltságát, pitiánerségét mégis ez a négy falu jelzi a legjobban. Ilyen parányi településekről küldi ugyanis egyre szélsőségesebb üzeneteit Orbán Viktor a nagyvilág felé azt a látszatot keltve, hogy minden magyar gyűlöli a menekülteket, ellenséges az idegen kultúrákkal és a segítségre szorulókkal szemben. A kormányfő minden magyar nevében akar rasszista lenni, ugyanakkor azzal áltatja magát, hogy a közösen felépített demokráciánk értékeit is az egyetértésünkkel rombolhatja le.

Fotó: 24.hu

A történet talán mindenki számára ismert, de azért érdemes felidézni azok kedvéért, akik nehezen hiszik el, hogy a kormány utóbbi években folytatott szisztematikus gyűlöletkampánya ilyen „eredményes” lehetett. A Tolna megyei Őcsényben egy panziótulajdonos szeretett volna vendégül látni Magyarországon befogadott menekült családokat. A tervből azonban nem lett semmi, mert amikor kitudódott, összehívtak egy falugyűlést, ahol a helyiek leüvöltötték a vállalkozót, megfenyegették, hogy levágják a fejét. Később a biztonság kedvéért téglát is dobtak a kisbuszára, amellyel szállította volna a Magyarországon legálisan tartózkodó menekülteket.

A nyilvánvaló bűncselekményt nem követte rendőri intézkedés, a magyar kormány illetékesei nem ítélték el az atrocitást, nem szólították fel a helyieket mérsékletre, sőt Lázár János még mentegette is azokat, akik fékezhetetlen gyűlölködésük miatt szégyent hoztak egész Magyarországra. Azonban ami ez után történt, már a magyar történelem legsötétebb időszakait idézi. A magyar miniszterelnök is megszólalt, és lényegében dicséretben részesítette azokat, akik fröcsögő gyűlöletükkel a magyar állam maradék tisztességét is félresöpörték. Nemhogy a hazánk védelme alatt álló menekültek érdekében nem szólt egy szót sem, de az atrocitásokat és konkrét anyagi károkat elszenvedő vállalkozót sem biztatta semmi jóval. Mintha azt akarta volna üzenni Orbán Viktor, hogy így jár mindenki, aki némi szolidaritást, megértést tanúsít embertársai iránt.

Orbán Viktor szelet vetett, és most arra készül, hogy vihart arasson.

Orbán Viktor már nem csak a humanitárius segítség elutasítása mellett foglalt állást, de zöld lámpát villantott azok felé is, akik hajlandóak akár tettlegességig is elmenni, ha valaki a menekültek érdekében próbál bármit is tenni. Mintha nem arról vizionált volna Rogán Antal és Kövér László, hogy utcai zavargásokra készül a magyar ellenzék az ősz folyamán, erre egy kis magyar faluban életveszélyesen megfenyegetnek mindenkit, aki nem osztja a kormány kirekesztő, sőt (mondjuk nyíltan) olykor rasszista politikáját. A visszájára fordult minden, azokat vádolják erőszakkal, akik épp az erőszakmentesség jegyében próbálnak tenni valamit egy olyan országban, ahol súlyos milliárdokból mérgezik az emberek elméjét idegengyűlölő propagandával. Az nem is olyan bújtatott üzenete ennek a kormányzati magatartásnak, hogy az állam csak azokat a polgárait védi meg, akik egyetértenek a kormány ideológiájával.

Ha az őcsényi eset és az azt követő cinikus miniszterelnöki reakció nem ébreszti fel a magyar társadalmat baloldalon, jobboldalon, középen, fent és lent, elől és hátul, és bárhol, ahol a szolidaritás még nyomokban ott van az emberek lelkének legmélyén, akkor tényleg az önkény, az erőszak és a sötétség korszaka köszönt ránk. Orbán Viktor szelet vetett, és most arra készül, hogy vihart arasson. Eddigi politikája megerősítéseként értékeli, hogy az emberek önbíráskodva üldöztek el a környezetükből mindenkit, akire sunyin, pironkodás nélkül kiadta a kilövési engedélyt az ország politikai vezetése. Orbán olyan országot akar ránk kényszeríteni, melyben csak azoknak marad hely, akik acsarkodva támadnak rá mindazokra, akik nem ülnek fel a kormány gyomorforgató propagandájának. Ilyen szemléletet látott Oroszországban, Szingapúrban, Kínában és persze Törökországban is, ezt akarja meghonosítani nálunk is.

Fotó: index.hu

Ha hagyjuk, hogy továbbra is távolodjon az országunk az Európai Uniótól, hogy az úgynevezett Soros-terv helyett nem az euró bevezetésének időpontjáról akarunk valódi nemzeti konzultációt, ha kórházak, iskolák, gyárak helyett továbbra is kisvasutak miniszterelnöki rezidenciák és stadionok épülnek, akkor esélyünk sem lesz megállítani ezt az ámokfutást. Orbán átlépte a Rubicont, és most a háta mögé néz, hányan követik. Ha úgy látja, hogy vannak elegen mögötte, akkor akár Rómáig is elmasíroz a seregével, hogy ott végleg kiépítse félelem, a szolgaság és a gyűlölet birodalmát. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás mondja: „Ha egyszer kimondtad valakire a halálos ítéletet, azt már nem vonhatod vissza, mert a nép vért akar látni, és akkor valószínűleg téged fognak kivégezni.”       

Több fronton indult meg a központi sorosozó kampány a héten. A közszolgálati tévé - mint egy stréber tanuló -, elsőként mondja fel a leckét, hiszen már "élvezhetjük" a kormányzati hirdetéseket a csatornáin. Emellett kormányzati megbízásból ténykedő közvélemény kutató cégek is elkezdték hívogatni a polgárokat, hogy megtudják, jelenleg hogy áll a kormánypárt szénája náluk, illetve, hogy mennyit tudnak az úgynevezett Soros-tervről. Eddig is elég fojtogató volt a légkör ebben az országban, ám a parlamenti választások kampányban olyan agymosás vár ránk, amire eddig nem volt példa hazánkban.

Fotó: mno.hu

A kormány által megrendelt és finanszírozott közvélemény kutatást lényegében kibővített nemzeti konzultációnak lehet felfogni. Körülbelül 8-10 percig sorjáznak a telefonba olyan irányított kérdések, mint például: Hallott-e ön arról, hogy Soros György az Európai Unióval közösen egymillió illegális migráns akar betelepíteni a kontinensre? Vagy lássunk egy másikat: Hallott-e arról, hogy a menekültkvóta előírja, hogy mennyi illegális migránst kell befogadnia egy országnak, és hogy mennyi pénzt kell adni minden egyes menekültnek? De a csúcstartó a következő: Ön szerint igaz, hogy ha az ellenzéki pártok győznek a tavaszi választásokon, akkor lebontják a déli határt védő kerítést?

Annak, akinek kötélből vannak az idegei, érdemes végighallgatnia a meglehetősen irányított kérdéseket, mert erősítheti ezzel az immunrendszerét a várható kormányzati kommunikációs nyomulásra. Olyan szintű sorosozás, migránsozás és brüsszelezés vár ránk, amit a sokat látott magyar választópolgárok is sokáig emlegetni fognak. Pedig hol van még a tavaszi választási finis? Csakis úgy lehet felfogni ezt a mostani „nemzeti konzultációt”, amely olyan képet igyekszik festeni a világról, melyben Magyarország élén Orbán Viktorral egyedül igyekszik megvédeni az európai civilizációt a fekete fellegektől, melyekből – ha ideérnek – fekete afrikaiak és Kalasnyikovos arabok hullnak majd a fejünkre.

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor olyan abszurd világot igyekszik elénk festeni, melyben ő csak megmentő hős lehet, hazai és külföldi ellenfelei pedig Soros György láncos kutyái, akik szeretnék elpusztítani saját kultúrájukat, mecsetek építésében látják a jövőt, és kifejezetten érdekükben áll, hogy a gyerekeik pakisztáni és szudáni osztálytársak társaságában tanulják a magyar ABC-t. Pedig ezt semmilyen terv, elképzelés, politikai program nem tartalmazza, ellenben a politikai realitás az, hogy valóban, rengeteg véres polgárháború zajlik a világban, több országban az éhezés és a vízhiány már olyan méreteket öltött, hogy az a csoda, ha nem nő a menekülők száma.

Nem az a fő kérdés tehát, hogy mit akar Soros György, milyen válságkezelési terve van az Európai Uniónak, hanem, hogy hajlandóak-e észrevenni a politikusaink a világ rendszereinek átalakulását, hogy tudatában vannak-e: ilyen helyzetben az államilag finanszírozott gyűlöletkampányok és álhírterjesztések egyetlen nemzetnek sem állnak az érdekében. Nem az a magyar érdek, hogy a szolidaritást minden szinten kiirtsák az emberek életéből - hiszen ez a belső viszonyainkra is rányomja a bélyegét -, hanem, hogy ízelítőt adjunk abból a humanizmusból, amire olyan büszkék vagyunk, ha az európaiságunkat kérdőjelezik meg mások.

Orbán Viktor és csapata azonban súlyos milliárdokból igyekszik leszoktatni bennünket az egymás iránt érzett megbecsülésről, a toleranciáról, az együttérzésről. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az adófizetők pénzéből butítják el az adófizetőket, és igyekeznek valóságként beállítani olyan állításokat, melyek a kocsmai politizálás szintjén is butaságnak számítanak. Orbán Viktor jövő tavaszra olyan agymosottnak szeretné látni a magyar választópolgárokat, akiknek elég lesz annyit kiáltania: „Kerítés, vagy halál!”, és milliók sorakoznak majd fel mögé.

Fotó: index.hu

Nem véletlen, hogy a mostani közvélemény szondáztatás alkalmával nem kérdeztek rá a hazai korrupcióra, a fizetések vásárlóértékére, a letelepedési kötvények kínos körülményeire, a kormányzati vezetők luxusára, a stadionépítésekre, az arrogáns kormányzati kommunikációra. Nem véletlen, hogy minden ellenzéki plakátot el akarnak söpörni az utcáról, nehogy egy másik vélemény is megjelenjen a sorosozós hirdetések mellett.  Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Amíg tüzes víz lötyög az agyadban, bármire rá tudnak venni a sápadtarcúak, de aztán másnap arra ébredsz, hogy fillérekért adtad el nekik az értékes cobolyprémet.”

Angela Merkel vasárnapi mérsékelt győzelmével egyértelművé vált, Nyugat-Európa nem úgy táncol, ahogy azt Orbán Viktor szeretné. A tavaly év végén beharangozott lázadás éve helyett a koppanás éve lett 2017 a magyar kormányfő számára. Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban is a hagyományos mérsékelt politikai pártok alakíthattak kormányt, illetve kerültek meghatározó pozíciókba. Hogy ez mit jelent Orbán Viktor számára? Minimum elszigetelődést, maximum bukást.

Fotó: blikk.hu

Meggyengülve, de törve nem – mondhatnánk Angela Merkel kereszténydemokrata tömörülésére a vasárnapi németországi parlamenti választások után. A legtöbb szavazót vesztette el CDU-CSU pártszövetség a meghatározó német pártok közül, ám így is meggyőző fölénnyel verte a szintén szavazók millióitól búcsúzó szociáldemokratákat. Mivel a két nagy történelmi párt nagykoalícióban kormányzott az elmúlt négy évben, mondhatnánk, hogy lesújtó véleményt mondtak a választók az előző kormány teljesítményéről, ám a kiábrándult szavazók többsége nem a szélsőséges AfD-hez csapódott, hanem olyan tradicionális erőkhöz, mint a liberálisok és a zöldek.

Átalakult Németország politikai térképe, de nem úgy, ahogy Orbán Viktor megálmodta. Úgy tűnik, a nyugati demokráciákban látnak alternatívát a választók a kormányzásban kissé elfáradt, korrupciógyanús ügyletek miatt lejáratódott hagyományos nagy politikai pártok mellett, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rasszista, kirekesztő jelszavakkal kampányolók húznak hasznot a politikai körforgásból. A politikának az a fekete-fehér felfogása, ahogy azt a magyar kormánypárt igyekszik minden eszközzel bemutatni, nem működik a Lajtán túl. Hogy nálunk ez a színek nélküli politikai paletta át tud-e alakulni jövő tavaszra egy sokszínű, élénk struktúrává, még kérdés, mindenesetre az biztató az ellenzék számára, hogy Orbánt a jelek szerint továbbra is karanténban tartanák az EU meghatározó országai.

Orbán a hagyományos politikai elit leváltásáról álmodozott még tavaly év végén, most pedig azért kell elmormolnia egy halk imát, hogy a magyar választók ne úgy gondolkodjon a jövőről, ahogy azt a többség Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban teszi.

Valószínűleg túlságosan elbízta magát a magyar miniszterelnök, amikor tavaly súlyos csapások sorát kellett elviselniük az általa ellenségesnek tartott politikai erőknek. Nagy-Britannia az EU-ból való kilépés mellett döntött, Trump meglepetésre legyőzte a biztos befutónak tartott Hillary Clintont, Erdogan pedig kihasználva a menekültválságban betöltött kulcsszerepét durva módszerekkel számolt le saját ellenzékével Törökországban. Putyin Oroszországa is egyre fenyegetőbb veszélyt jelent már az európai közösség számára, így Orbán jóslata, hogy az úgynevezett illiberális államok fogják dominálni a világpolitikát.

Nem így lett. Egyrészt, mert a britek többsége azóta is bánja, hogy megtörtént a brexit, és Donald Trumpról is kiderült azóta, hogy inkább egy valóságshow szereplőjének tűnik, mint a világ vezető hatalmának vezetőjének. Erdogan nyíltan megsérti az emberi jogokat hazájában, miközben csiki-csukit játszik a menekültekkel. Az ő meghatározó szerepe is addig tart, amíg tart az iraki konfliktus, illetve a szír polgárháború. Putyin arrogáns politikája, és nyílt beavatkozása más országok választási küzdelmeibe a radikálisokon kívül senkit sem erősítettek meg Európában abban a hitben, hogy az illiberális államfelfogás (jelentsen ez akármit is) megoldást jelent a jelenlegi problémákra.

Orbán a hagyományos politikai elit leváltásáról álmodozott még tavaly év végén, most pedig azért kell elmormolnia egy halk imát, hogy a magyar választók ne úgy gondolkodjon a jövőről, ahogy azt a többség Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban teszi. Orbán teljesen felhagyott a hagyományos politikai módszerekkel. Számára az illiberalizmus elsősorban azt jelenti, hogy nem hisz a demokrácia garanciáit jelentő intézményekben (független sajtó, ügyészség, bíróságok, köztársasági elnök, alkotmánybíróság stb.), hanem minden hatalmat a politikai elit néhány tagja kezében összpontosít, amelynek tévedhetetlenségét, politikai éleslátását minden eszközzel igyekszik elhitetni a választópolgárokban. Ha ezt sikeresen meg tudja tenni, akkor eléri, hogy a szavazók jelentős része számára feleslegessé, de legalábbis érdektelenné váljanak ezek az intézmények és az általuk képviselt értékek, ami lényegében a demokratikus intézményrendszer teljes elsorvadásához vezetne.

     Fotó: mandiner.hu

Európa azonban egyre hangosabban követeli Orbán Viktortól, hogy hagyjon fel ezzel a politikával. A kormány válaszul teljesen lecsupaszítja a politikai kommunikációt, és lényegében a „kerítés vagy halál” szellemiségét igyekszik a választókba plántálni. Pedig ez jóval összetettebb kérdés, nem beszélve arról, hogy a bevándorlás ügyén túl még rengeteg égető problémája van a magyar társadalomnak, amire nem lehet válasz a kerítés. Az egészségügyet, az oktatást, az elvándorlás problémáját nem oldja meg a kerítés, ahogy a versenyképességünket sem fogja felpörgetni, ha migránsozással és sorosozással kelnek és fekszenek a politikusaink. Egyszóval, most főhet Orbán Viktor feje, mert egyelőre nem következett be a nagy nemzetközi áttörés, ami megnyitotta volna az utat számára az Európai politika porondjára. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Előbb otthon tarts rendet, aztán oszd az észt a szomszédodnak, ha szanaszét hevernek a tomahawkok a sátrában.”