Újabb kezdeményezés ellenzéki oldalon, mely egyfelől emlékeztet még bennünket arra, hogy a NER nyomokban még tartalmaz demokratikus játékszabályokat, ugyanakkor jogos a kérdés: ha a szabályokat nem tartják be mindkét oldalon, akkor minek ragaszkodni hozzájuk? A Gulyás Márton nevével fémjelzett Közös Ország nevű kezdeményezés célja tiszteletre méltó, hiszen igyekszik a demokrácia játékszabályai szerint elsimítani az ellentéteket ellenzéki oldalon, ugyanakkor azt a látszatot kelti, hogy a hatalomváltásra törekvő pártok egymaguk képtelenek megoldani egyszerű feladatokat.

Fotó: hvg.hu

Amíg az egyik oldalon bömböl a kormánypropaganda, nemzeti konzultációnak csúfolt gyűlöletkampánnyal édesgeti magához az összeesküvés-elméletek kész tényként elfogadó magyar lakosságot, addig a másik oldalon értelmetlennek tűnő egyeztetések, a sajtóban való üzengetések, egymástól való undorral való elfordulás jellemzi az ellenzék szerepléseit. Úgy tűnik sok választó számára, hogy Orbán Viktor az egyetlen politikus Magyarországon, aki tudja, mit akar, és bár nézeteivel sok millió honfitársunk nem ért egyet, a politika színpadán egyelőre egyedül ő látható, mindenki más valahol az öltözőben próbálgatja a szerepét.

Csoda, hogy erősödik a Fidesz támogatottsága? Míg korábban úgy tűnt, hogy a Fidesz képes lesz súlyos hibáival, agresszív kommunikációjával önmagát megbuktatni, most az a forgatókönyv kezd kirajzolódni, hogy az ellenzék a tehetetlenségével megnyerheti a választást a Fidesznek. Nem kicsit, nagyon! És igazán ez a veszélyes a mostani helyzetben. A Fidesz ugyanis erősen sebezhető, hiszen nyolc év után sem tud letenni olyan eredményeket az asztalra, amelyet egyértelműen neki köszönhet a magyar társadalom.

Nem csoda, hogy a Fidesz szinte példátlanul az újkori demokráciák történetében úgy vágott neki egy kormányzati ciklusnak, hogy sem választási programja, sem kormányprogramja nem volt. Semmiféle szakpolitikai koncepciója nincs, ha bárki szóvá meri tenni az oktatás vagy az egészségügy területén látható hiányosságokat, akkor legjobb esetben is mellébeszélnek, de mostanában inkább sorosozással vagy migránsozással vágnak vissza. A Fidesz olyan kommunikációs párttá vált az utóbbi nyolc évben, amely mindig abban bízott, hogy lesz egy-egy téma, amivel túl tudják harsogni a bírálóikat.

És láss csodát! Ez a taktika beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Közben az ellenzéki pártok képviselői szakpolitikai koncepciókat gyártanak, úgy tesznek, mintha a választási kampányban a tényleg fontos dolgokról vitatkoznának majd a politikusok. Ugyanakkor a Fidesz már odáig ment, hogy a szakrális vezérként tisztelt Orbán Viktor már évek óta nem áll le vitatkozni senki ember fiával, sőt, ma már nagyítóval kell a kormánypárt soraiban keresni olyan politikust, aki hajlandó felvenni a kesztyűt, ha az ellenzék egy vitát kezdeményez.

Egyszóval, a Fidesz nem igazán vesz tudomást arról, hogy demokratikus alapokon működő jogállamokban a politikai pártok érvek és ellenérvek mentén vitáznak adott társadalmi kérdésekről, különösen értendő ez a választási kampányra. Lényegében két Magyarország létezik: az egyik visszatért a rendszerváltás előtti hatalomgyakorlás módszerére, nem vitázik, csak kinyilatkoztat, meghatározza, mi legyen fontos az emberek számára, ugyanakkor az ellenfeleit deviáns képződményeknek tartva lényegében mélyen lenézi.

A másik Magyarországot képviselő ellenzéki pártok viszont arról nem vesznek tudomást, hogy a Fidesz átírta a magyar politikai kultúrát, vagyis lehet úgy politizálni, mintha még mindig létezne érdemi politikai versengés hazánkban, ám valójában annak a hangját hallják meg a polgárok, aki hangosabban kiabál, és azok a szavait fogják fel a választók, akik ugyanazt üvöltik éjjel-nappal. Ez utóbbi a Fidesz módszere, ami mellett az ellenzék sok szólama, és rengeteg szövegváltozata káoszként hat. Lényegében ez teszi népszerűvé a Fideszt az alacsony iskolai végzettségű választók körében, és ezért figyelnek egyre kevésbé az ellenzéki érzelmű polgárok azokra a pártokra, amelyek képtelenek ugyanazt énekelni, hiába tartoznak elvileg egy kórusba.

Fotó: 24.hu

Ezért kell feltenni a kérdést cirka négy hónappal a választások előtt: Érdemes demokráciát játszani ellenzéki oldalon, ha a kormánypárt csak az erőből ért? Nem kéne elgondolkodni azon, hogy a Fidesz egymondatos üzenetei miért ülnek meg sokkal jobban a társadalom emlékezetében, mint az ellenzéki okfejtések? Bármekkora ostobaságokat írnak ki plakátjaikra a kormány propagandistái, ha sokszor elmondják, hogy létezik Soros-terv, akkor előbb-utóbb milliók fogják elhinni, hogy ez az igazság. Mert a politikai kommunikáció lényege nem az igazság keresése, hanem mások meggyőzése arról, hogy az ő érdekeiket képviseljük. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Ha a fehér ember előbb tüzes vízzel jól leitatja a szerencsétlen dakotát, utána már bármilyen ócska holmit rá tud sózni.”

Hivatalosan is visszatért a Kádár-korszak hazánkba azzal, hogy Tállai András a régen jól működő piros telefonos módszerrel intézte el, hogy választókörzetében az államtitkár (NAV elnök!) közbenjárására a MOL csökkentette a benzin és gázolaj árát. Tállai ezzel egyben Dévényi Tibi bácsi helyébe is lépett, aki a gyerekek minden kérést teljesítette korábban. Nos, ha ilyen egyszerű felülemelkedni a problémákon, nekünk is lenne néhány ötletünk arra, mit intézhetne el Tállai Bandi bácsi a benzináron kívül.

Fotó: nepszava.hu

1. Az egyik legfontosabb kérésünk, hogy szűnjön meg a hajléktalanság Magyarországon. Ha a munkanélküliségi rátát már olyan picire lehetett zsugorítani, hogy már csak nagyítóval látszik, akkor nem lehet probléma eltüntetni az utcáról a fedél nélkül élő embereket. Csak egy telefon Balog Zoltán emberminiszternek, és máris feleslegessé válik egy csomó szociális munkás áldozatos segítsége, a hajléktalanszállók épületeit megszerezhetnék Mészáros Lőrinc cégei, az egykori hajléktalanok pedig talán munkát is kapnának a milliárdos vállalkozótól.

2. Karácsonyra azt kérjük Bandi bácsitól, hogy hipp-hopp, készüljön el a 3-as metró felújítása, ne kelljen évekig pótlóbuszokkal furikázni a pestieket. Hogy kit kell felhívni ebben az ügyben, nem tudjuk, de sanszos, hogy Tarlós főpolgármester nem lesz elég. Talán Lázár Jánosnak elég lesz odaszólni azzal, hogy kevés a buszsofőr, és ő ezen felháborodva intézkedni fog.

                     Fotó: 24.hu

3. Jó lenne, ha Bandi bácsi intézne nekünk egy offshore céget, és mellé némi részesedést a letelepedési kötvények bizniszéből, mert jó lenne, ha egész Magyarország teljes népessége részesülne ebből a jól jövedelmező üzletből. Rogán Antal és Habony Árpád már biztosan unják, hogy a kisujjukat sem kell mozdítaniuk, és így is cseng a számlájukon egy vagon pénz, amikor egy-egy kínai, ukrán vagy jordániai család megvásárolja a magyar állampolgárságot.

4. Bandi bácsi elintézhetné, hogy minden héten legyen nemzeti konzultáció, hogy azoknak, akik fával fűtenek, mindig legyen gyújtóspapírjuk. Ha gázzal fűtenek, akkor a konzultációs ívre lehet a krumplihéjat pucolni, esetleg halat lehet belé csomagolni.

5. És, ha már a gáznál tartunk! Télvíz idején jöhetne már egy kis rezsicsökkentés, mert mióta az állam megvásárolta a kapzsi nyugati multiktól a gázszolgáltató cégeket, semmi jelét nem látjuk, hogy Rezsi Szilárd harcolna a magas gázszámlák ellen.

6. Tállai Bandi bácsi elintézhetné ugyanakkor azt is, hogy a magyar fiatalok jöjjenek haza idegenből. Nem tudjuk, hogy pontosan kit kellene felhívni, Angela Merkelt vagy Theresa May-t, de nagyon jó lenne, ha ide fizetnék az adójukat, a nyugdíjjárulékot, itt születnének a gyerekeik, ráadásul ismernék a nagyszüleiket is.

7. De, ha már itt tartunk, akkor elintézhetné azt is, hogy legalább megközelítsék a hazai fizetések a nyugatit. Nem kérünk sokat, csak, hogy ne kelljen hó végén válogatnunk a sárga csekkek közül, melyiket kell mindenképpen befizetnünk, és melyik várhat még néhány napot.

8. Bandi bácsi szólhatna Putyin bácsinak, hogy adja olcsóbban az orosz hitelt a paksi bővítéshez. A régen megkötött feltételeknél ugyanis sokkal jobb kondíciókkal kaphatnánk pénzt a beruházáshoz. Putyin bácsit persze arról is meg lehetne győzni, hogy ne küldjön több kémet Magyarországra és Európába.

Fotó: index.hu

9. Tállai Bandi bácsi felhívhatná Mészáros Lőrinc és Andy Vajna bácsikat, hogy ha már annyi megyei napilapot vásároltak maguknak, adhatnák azokat olcsóbban is, mert amúgy is csak kormánypropaganda olvasható bennük, így az a M1-en is ugyanazt hallom, amit a vidéki lapokban lehet olvasni. Andytől azt is kérnénk, hogy Timi adja olcsóbban a fánkját.

10. Szeretnénk persze még újabb stadionokat, meg kisvonatokat, mert annyira jó, hogy ennyi üresen kongó stadionban futkároznak a középszintű külföldi focisták, és hogy utasok nélkül is vidáman hasít a felcsúti kisvasút. Ja, meg azt is szeretnénk, hogy legyen egy másik budai vár, ahová egy újabb, nagyobb és drágább miniszterelnöki rezidenciát építenek majd.

  Fotó: vasarhely24.hu

11. És végül, szeretnénk mindannyian olyan libafoszöld színű inget, melyet az utóbbi időben előszeretettel visel Orbán Viktor a közszereplésein. Bandi bácsi biztosan tudja, melyik gyártótól kell megrendelni a 10 millió darab inget, hogy karácsonyra minden magyar polgár megkaphassa népünk nagy vezérének személyes ajándékát. Mert, ahogy egy elmés dakota közmondás tartja: „Ha rozsdás tomahawkot kapsz ajándékba a törzsfőnöktől, mondd azt, hogy így hatékonyabban tudsz majd harcolni, mert nem csak szétloccsantod az ellenség fejét a fegyverrel, de az vérmérgezést is kap.”     

Orbán Viktor a kormánypárt hétvégi tisztújító kongresszusán vállaltan keleti despotává lett, akinek legfőbb célja a Nyugat legyőzése. A kormányfő nem mondana ilyeneket, ha nem tudná, hogy a magyar társadalomban erős a hajlandóság a nyugati értékek elleni harcra, ugyanakkor milliók szimpatizálnak itthon a keleti diktatúrák módszereivel. A dolog abszurditása, hogy a szavak szintjén mindig Nyugat részének tekintette magát a magyarság, ám egy kis keleti szellő sokszor elcsábította az ország vezetőit. A 2018-as választás e két értékrend harca lesz Magyarországon, és ha a keleti irány győz, akkor már nem tartható tovább, hogy nyugati szövetségi rendszerek részeként keleti intézményrendszereket működtessünk.

Fotó: Hírpatak

Lényegében feladta a pávatáncot a hétvégén Orbán Viktor. Ennek lényege ugyanis az, hogy Nyugat pénzén építjük a keleti autokráciát, amíg csak lehet. A Fidesz kongresszusán olyan nyílt hadüzenetet küldött a kormányfő a nyugati szövetségeseknek, amely után a híres orbáni sasszézás már igencsak bravúr lenne. Valószínűleg Orbán is érzi, a finom kis visszatáncolásoknak már nem dől be az Európai Unió vezetése, ezért feltette kampányát a nyílt ellenállásra.

Nincs abban persze semmi meglepő, hogy a magyar miniszterelnök nekiront a Nyugatnak, hiszen ezt tette nyáron Tusnádfürdőn is, de évekkel korábban is pedzegette már, hogy szerinte vége a nyugati demokráciáknak, ergo, neki, illetve a visegrádi országoknak kell átvenniük az unió vezetését a dekadens nyugati hatalmaktól. Azért nem eszik olyan forrón a kását a németek vagy a franciák sem, hiszen nem igazán lehet e két nagyhatalom súlyát összevetni a V4-ekével. Lengyelország ugyan az orbáni illiberális államot építi, és igen erős szerepet játszhatna egy politikai átrendeződésben, ám egy dologban nagyon szembemegy a magyar elképzelésekkel. A regnáló lengyel kormány ugyanis jobban utálja az oroszokat, mint a nyugatiakat, így van egy nagyon érzékeny pont a lengyelek és a magyarok viszonyában, amin egyik fél sem tud, vagy akar változtatni.

Orbán sem volt mindig a nyugati liberális demokráciák kérlelhetetlen ellensége, hiszen maga is liberális politikusként indult a 90-es évek elején. Akkor azért kellett éles fordulatot vennie a Fidesznek, mert Orbán felismerte, hogy az SZDSZ mellett soha nem rúg labdába ezen a térfélen, a kudarcot kudarcra halmozó MDF helyét azonban átveheti a jobboldalon. Valahogy most így gondolkodik a nyugati hatalmakról is. Nincs reális esélye arra, hogy az EU jelenlegi ideológiája, szervezeti felépítése és gazdasági erőviszonyai között meghatározó szerepet játsszon a szövetségen belül, ezért igyekszik egy ellenpólust képezni, amely megerősödve támogathatná őt személyes ambíciói megvalósításában. Erre szolgálna a V4-ek, amely kétségtelenül növelte gazdasági és ezáltal politikai súlyát az EU-n belül, ám ez nagyrészt annak köszönhető, hogy rengeteg kohéziós pénz áramlik ezekbe az országokba a központi büdzséből. Vagyis, akár tetszik, akár nem, a nyugati országok jóindulatán múlik, hogy ez a viszonylag gyors gazdasági fejlődés meddig tartható fenn.

Márpedig Orbánnak nagyon nem hiányozna egy gazdasági visszaesés a választások előtt, így ez a nyílt szembeszegülés az unió nyugati felével akár öngyilkosságnak is tűnhet. Van azonban egy biztosítéka (ha úgy tetszik vésztartaléka) a magyar kormánynak. Paks II ugyanis egy olyan folyamatosan rendelkezésre álló orosz pénzforrást biztosít, amelyet akár úgy is le lehetne hívni, ha egyetlen kapavágás sem történne az atomerőmű építésénél. Ez persze nem ingyen pénz, ráadásul az idő előrehaladtával egyre előnytelenebbek a kamatfeltételei, de ismerve Orbánt, ő nem igazán tépelődik azon, hogy 15-20 év múlva miből gazdálkodja ki az ország ezeket a terheket.

Neki csak az a fontos, hogy rendelkezésére álljanak olyan pénzforrások, melyek segítségével azt a látszatot tudja kelteni, hogy Magyarország jobban teljesít. Amíg ezt a tündérmesét el tudja hitetni két és félmillió magyar választóval, nagy baja nem lehet. Orbán nyílt hadüzenete Nyugatnak ugyanakkor azt is jelezheti, tisztában van már azzal, hogy az EU vezetőinek elfogyott a türelme, és rövidesen elzárják a pénzcsapokat. Kérdés, hogy kinek lesz jó, ha a választásokon a magyaroknak Kelet és Nyugat közül kell választania, hiszen nagyon úgy fest a dolog, hogy a migrációs kérdésnél is fontosabb téma lehet az uniós tagságunk a kampányban.

Fotó: hvg.hu

Orbán most azt kockáztatja, hogy elveszíti a hagyományosan nyugat-barát hazai jobboldali értelmiség támogatását, mert azt feltételezi, hogy cserébe olyan jobbikos tömegek csatlakoznak hozzá, melyek határozottan nyugat-ellenesek, kirekesztők és rasszisták. Nekik az sem számít különösebben, hogy az orosz érdekszférába sodródik az ország, mert számukra a liberális, toleráns nyugati felfogás veszélyesebb, mint az erőből politizáló keleti. Magyarország tehát ismét válaszút előtt áll: Vagy visszavezetik a jelenlegi kormány vezetői az országot egy despotikus, feudális elemekkel gazdagon átszőtt társadalmi rendszerbe, és valahol egy senki földjén találjuk magunkat az orosz érdekszféra és az EU között, vagy csatlakozunk az integrációt szorgalmazó, a nagyobb gazdasági teljesítményre ösztönző eurozónához, és megpróbáljuk ellökni magunktól Vlagyimir Putyin ölelő karjait. A pávatáncnak tehát vége, lássuk, milyen egy bécsi keringő Orbán Viktor előadásában! Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki egyszer elfelejti az ősi törzsi táncokat, az előbb utóbb a fehér ember fülsiketítő zenéjére kezdi ropja majd."

A Soros-terv épp úgy egy politikai termék, mint korábban a „polgári Magyarország” szlogen. Utólag nyilván épp úgy elszólja magát valamelyik fideszes „kommunikációs guru”, mint a polgári politikai termék esetében G. Fodor Gábor, ami persze nem fogja összetörni a most igazán lelkes kormánypárti tábor tagjainak lelkét. Ez a termék ugyanis nekik van kitalálva, „be is kajálják” rendesen, így különösebben nem érdekli őket, hogy egy kommunikációs műhelyben találták ki az egészet. Azonban a Soros-tervnek is lejár a szavatossága egyszer, úgyhogy, aki eredményt akar elérni a választásokon, új politikai terméket kell piacra dobnia.

                       Fotó: zsurbubi.hu

Emlékeznek még arra az időre, amikor Rogán Antal minden mondatába beleszőtte a „keményen dolgozó kisember” szóösszetételt? Állítólag a brit konzervatívoknál bevált ez politikai termék, a magyar közeg azonban kiköpte, mint egy mócsingos húst. Hiába, politikai termékből is a hazai a legjobb, így a brit toryk által szállított „keményen dolgozó kisember” szlogen megbukott a magyar porondon. Más kérdés, hogy Rogán Antal vagy Kósa Lajos szájából a kemény dolgozó kisember dicséretét hallgatni nem is volt túl felemelő érzés egy valóban keményen dolgozó kisember számára.

A Soros-kampány azonban él és virul egyelőre, hiszen a migránssimogató amerikai milliárdos elleni kampány soha nem látott egységbe kovácsolta a szélsőséges szlogenekre egyre jobban ugró kormánypárti szavazótábort. Hol van már a polgári Magyarország idilli képe, amely a valós polgári értékek iránti nosztalgiára épített? Az idegengyűlölet, a burkolt antiszemitizmus, a mesterségesen táplált intolerancia nem a polgári értékek velejárója, úgyhogy felejtsük is el a még az első Orbán-kormány idejéből visszamaradt politikai terméket, mint egy ötnapos zsemlét.

Ők azok a teljesen kiábrándult szavazók, akik fásultan szemlélik, miként akarnak eladni nekik mindent, ami silány, drága, ráadásul lejárt a szavatossága a termékeknek, melyet rájuk akarnak sózni.

A politikai termék épp olyan ugyanis, mint bármilyen más termék, tehát ugyanúgy kell eladni, mint a löncshúst, a popsikrémet, vagy a szárazbabot. Fel kell mérni a vásárlói igényeket, a termék eladhatóságát, és természetesen olyan gusztusos csomagolásban kell kínálni, mintha egyenesen a brit királyi család számára készítették volna. Az, hogy viszonylag sok ember hiszi el, hogy létezik Soros-terv, nem azt bizonyítja, hogy van egy megátalkodott ember a világban, aki mindenáron rosszat akar nekünk, hanem, hogy a magyar társadalomban van igény a rasszista felhangokkal operáló politikai termékekre. A kormány ilyen értelemben csak kiszolgálja az embereket, vagyis olyan terméket kínál polgárai számára, melyre előzetesen komoly érdeklődés mutatkozott.

Ez persze nem menti fel az Orbán-kormányt, hiszen az a politika, amely mindig csak azt kínálja, amire igénye van a társadalom jelentős hányadának, előbb-utóbb szélsőséges és populáris lesz. Nem beszélve arról, hogy egy kormánynak sehol a világon nem lehet feladata az amúgy is meglévő társadalmi előítéletek erősítése, kisebbségek, vallási közösségek elleni gyűlöletkeltés. Bármennyire tűnik most sikeresnek a Soros-tervként aposztrofált politikai termék a választók körében, ez a kampányelem nem tarthatja lázban a kormány saját táborát sem 2018 tavaszáig. Vagyis az a párt teszi jól, amelyik a saját helyén kezeli ezt a politikai terméket, és egy új megteremtésével foglalkozik már most.

Fotó: mno.hu

Az ellenzéknek ezért most nem kell azzal foglalkoznia, hogy a Soros-terv köré épülő kampány mennyit hoz a kormánynak, hiszen aki hisz ebben a finoman szólva is abszurd az összeesküvés-elméletben, az biztosan nem lesz ellenzéki szavazó egyhamar. Olyanoknak kell valós politikai termékeket kínálni, akiknek elegük van már a vásárlók megtévesztéséből, a fogyasztók szellemi képességeit lebecsülő kormányokból. Ők azok a teljesen kiábrándult szavazók, akik fásultan szemlélik, miként akarnak eladni nekik mindent, ami silány, drága, ráadásul lejárt a szavatossága a termékeknek, melyet rájuk akarnak sózni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: ”Ha a szomszéd egy kis szarvashúst kér tőled kölcsön, ne a romlottat add neki oda, mert legközelebb ő is a legrosszabb gebéjét adja majd neked, ha a te lovad lesántul.”

Orbán Viktor most már biztos nem lesz Luxemburg grófja, hiszen már nem csak a nagyhercegségből származó Jean-Claude Juncker idegesíti, aki az Európai Bizottság elnökeként többször tört borsot a magyar miniszterelnök orra alá, hanem a miniállam focistái is, akik történetük során először legyőzték a magyar válogatottat. Semmi kétség, ezek az események is az úgynevezett Soros-terv részei, hiszen az amerikai milliárdos ott támad, ahol pártunk és államunk vezetőjének a legjobban fáj. Vendégszerzőnk, Kacagány Benő ironikus írása következik: 

Fotó: mno.hu

Már az Andorra elleni vereség után felvetődött annak lehetősége, hogy Soros György emberei beszivárogtak a kis hegyi ország futballistáinak öltözőjébe, és vért itattak velük, hogy legyűrjék a náluk sokkal esélyesebb magyar csapatot. A terv bejött, Dzsudzsák Balázs és társai vert hadként távoztak a fejedelemségből, ám a magyar foci olyan erős, hogy Bernd Storck kapitány kapott még egy lehetőséget arra, hogy helyrebillentse a világ egyensúlyát. Nagy küzdelmek árán sikerült is legyűrni hazai pályán a Feröer-szigetek gárdáját, ám a szakvezetés ennél többre vágyott, ezért a világra szóló hazai 1-0 után mégis elbúcsúztak a német szakembertől.

Ezt követően jött az ideiglenes szakvezetővel a Luxemburg elleni barátságos meccs, és a vereség a miniállam migránsokkal teletűzdelt csapatától. Ez a csúfság nyilván nem esett volna meg Szélesi Zoltán legényeivel, ha Soros György nem indít újabb aljas támadást Magyarország kormánya ellen. Most már nem csak az tűnik valószínűnek, hogy a luxemburgiak vért ittak a meccs előtt, hanem, hogy valami bénító italt kevertek a magyar focisták italába. Míg ugyanis korábban csak az volt a kérdés, hogy mennyit rámolnak be az ellenfelek a nagyhercegség csapatának kapujába, most azt kellett tapasztalnunk, hogy a magyar futballisták bódult őszi legyekként tébláboltak a pályán, a hazaiak pedig futottak, passzoltak és lőttek, ahogy egyébként egy focimeccsen szokás.

„Hiába szeded a fonnyadt barackot szép, új ládákba, az még fonnyadt marad.”  

Mivel Magyarország kormánya önfeláldozó módon már nyolcadik éve lapátolja a fociba a pénzt a futballba, és szinte minden héten átadnak egy új stadiont valamelyik hazai kisvárosban, egyszerűen nem lehet más magyarázat arra, hogy az alig több mint félmilliós ország csapata legyűrte a mi jól megfizetett, minden támogatást megkapó focistáinkat, minthogy Soros György új frontot nyitott a magyar kormány elleni háborújában. A milliárdos nyilván nem ért a focihoz, de azt tudja, hogy Orbán Viktor szívügye a magyar sport, és különösen a magyar foci, így közvetlenül a szívére célzott, amikor valami csúnya ármány révén győzelemre segítette Luxemburg fiait.

Fotó: nepszava.hu

Most már ott tartunk, hogy a tőzsdei spekulációiról és migránsimádatáról elhíresült amerikai üzletember azt is el tudná érni, hogy a világ legkisebb országai is legyőzzék a magyar nemzeti tizenegyet. Elkezdhetünk rettegni San Marino, Tuvalu, Nauru vagy Dzsibuti focistáitól, de a Vatikán vagy Monaco ellen is csak azért maradunk veretlenek, mert egyelőre ezek az államok nem szállnak harcba a nemzetközi porondon. Van azonban félnivalónk Gibraltártól, mert ez a Nagy-Britanniához tartozó földnyelv újabban önálló válogatottal indul a különböző kvalifikációs tornákon. Ha Soros György pénze és befolyása megjelenik például a Kókusz-szigetek vagy Makaó labdarúgásában, akkor bizony hiába vannak hatalmas, modern stadionok és jól fizetett focisták Magyarországon, a válogatottunk csúfos kudarcot vallhat ellenük is. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába szeded a fonnyadt barackot szép, új ládákba, az még fonnyadt marad.”  

Kacagány Benő

Egyre inkább úgy tűnik, hogy megelőző csapásként kell értékelnünk az Orbán-kormány Soros-kampányát. Már eddig is sejteni lehetett, hogy nem pusztán az illiberalizmus eszméje (jelentsen ez bármit is) iránti rajongás köti össze Orbán Viktort Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal. A Budapest-Washington-Moszkva tengely ugyanis úgy tűnik, már 2016-ban is azon serénykedett, hogy kiiktassa azokat az okvetetlenkedő politikusokat a világpolitikából, akik még mindig nem jöttek rá, hogy a jövő az illiberális államé. A Trump orosz kapcsolatairól folyó vizsgálat ugyanis egy magyar szálat is talált a történet bonyolult szövetében.

Fotó: civilhetes

Csajozni vagy összeesküdni jött Budapestre 2016 nyarának végén Carter Page, Trump Oroszország-ügyi külpolitikai tanácsadója? Egy kongresszusi meghallgatáson ugyanis elárulta az azóta már menesztett tanácsadó, hogy az elnökválasztás előtt néhány héttel járt Magyarországon, ám Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagyköveten kívül lényegében senkit sem tudott megnevezni azon személyek közül, akikkel Budapesten tárgyalt. Page arra hivatkozott, hogy az eset régen volt, a nevek meg hosszúak és bonyolultak voltak. Kétségtelen, hogy az ő egy szótagos nevét egyszerűbb megjegyezni, mint mondjuk Szijjártó Péter külügyminiszterét, de azért a beosztásokra emlékezhetett volna cirka egy év távlatából is. Már csak azért is, mert felmerült a gyanú, hogy egy orosz diplomata is ott volt a megbeszélésen.

Nyilvánvaló, hogy Trump tanácsadója minél kevesebbet árul el tárgyalópartnereiről, annál nehezebb lesz fogást találni rajta és egykori főnökén. Mégis egyértelműen látszik, hogy nem csupán a szavak szintjén ragadt meg a szimpátia Orbán Viktor és Donald Trump között, hanem a tettek mezejére is léptek a felek. Ha tényleg volt magas rangú orosz résztvevője is a megbeszélésnek, akkor szinte biztos, hogy a magyar kormány közvetítő szerepet is betöltött a republikánus elnökjelölt és a regnáló orosz hatalom közötti puhatolózásokban. Page egyébként nem igazán tűnt komoly figurának, hiszen elég felszínes ismeretekkel rendelkezett a térségről, a tárgyalásra teniszcipőben érkezett, és a rossz nyelvek szerint a nehéz diplomáciai agytorna után belevetette magát a pesti éjszakába.

Hogy a krimik nyelvén fogalmazzunk, az indíték mindhárom fél esetében egyértelmű volt, most már csak azt kell bizonyítani, hogy miként próbálták elősegíteni Trump győzelmét.

Mégis, ez a kissé bohém amerikai fickó lehet a kulcs ahhoz a történethez, amely a kongresszusi vizsgálat előrehaladtával egyre karakteresebben rajzolódik ki. Nem szeretjük ugyan az összeesküvés-elméleteket, de ez a sztori nagyon úgy fest, hogy a magyar illiberálisok, az amerikai republikánusok és az orosz despoták arra szövetkeztek, hogy megakadályozzák Hillary Clinton demokrata jelöltet abban, hogy elnyerje az elnöki széket. Clinton győzelme nagyon rosszul jött volna Orbán Viktornak, Vlagyimir Putyinnak is, nem beszélve Trumpról, aki a jelek szerint nem válogatott az eszközökben, amikor arról volt szó, hogy be kell hoznia a lemaradását a jóval esélyesebbnek vélt egykori külügyminiszterrel szemben. Hogy a krimik nyelvén fogalmazzunk, az indíték mindhárom fél esetében egyértelmű volt, most már csak azt kell bizonyítani, hogy miként próbálták elősegíteni Trump győzelmét.

Persze a legfőbb kérdés az, hogy azok az eszközök, melyeket az illiberális triumvirátus tagjai használtak mennyire voltak legálisak. A politikában ugyanis sok minden megengedett, így például nem indul vizsgálat a paksi szerződés ügyében, hiszen Orbán Viktornak joga van barátkozni Vlagyimir Vlagyimiroviccsal, ám, ha a magyar államnak erkölcsi, politikai vagy gazdasági hátránya származik ebből a szerződésből, akkor jogos a vizsgálat, és az esetleges felelősségre vonás is. Az amerikai kongresszusi vizsgálat tétje ezért nem kisebb, minthogy a kölcsönös szimpátián túl valós tényekkel is igazolja a Trump-féle kampánystáb és az oroszok összejátszását. Ha ugyanis ez bizonyítást nyer, akkor az elnök legitimitása finoman szólva is megkérdőjelezhetővé válik, és ennek már igen súlyos következményei lehetnek, aminek nyilván az orosz elnök és a magyar miniszterelnök se örülne.

Fotó: tvnoviny.sk

Ez legyen Donald Trump problémája! Ami a mi kormányunkat illeti, a fejlemények rávilágítanak arra a lehetőségre, hogy a Soros-kampány összeesküvés-elmélete lényegében megelőző csapás volt, hiszen, ha bebizonyosodik a magyar kormány hathatós szerepe Trump győzelmében, illetve egyértelművé válik, hogy létezett (és nyilván most is létezik) egy Trump-Putyi-Orbán-terv, akkor a magyar kormány nem csinált egyebet, mint előremenekült az úgynevezett Soros-terv bevetésével. Amíg ugyanis az emberek igyekeznek megemészteni a Soros-tervet, sem kiköpni sem lenyelni nem tudják a finoman szólva is kissé futurisztikus elméletet, mely vélhetően a Habony Árpád, Rogán Antal, Németh Szilárd szellemi Bermuda-háromszögben nyerte el végleges formáját, addig egy sokkal életszerűbb együttműködésről nem vesz tudomást. Talán a kongresszusi vizsgálat újabb adalékkal szolgál majd arra vonatkozólag, miért kellett Trump győzelme után nem sokkal azonnal elindítania a Soros-kampányt a magyar kormánynak? Mert, ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Sárkány ellen sárkányfű.”       

Noha az ötletgazdát nem kérdezték meg, Tóth I. János mégis örül annak, hogy az egyik kormánypárt lát fantáziát az elképzelésében. Korábban már írtunk arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Tanszékén oktató  Tóth kidolgozott egy olyan tervet, mely gyógyír lehet a hazai népességcsökkenés problémájára. Noha az elképzelés erősen megosztja a közvéleményt, legalább társadalmi vita kezdődhet az egyik legégetőbb kérésről, mely erősen meghatározza majd Magyarország jövőjét.  A lehetőségekről beszélgettünk a főállású szülő intézményének kitalálójával, koncepciójának kidolgozójával. 

Fotó: delmagyar.hu

- Elég érzékeny témához nyúlt, amikor a főállású szülő intézményének bevezetését kezdeményezte, ami az első reakciók hangvételén is érződött. Most azonban úgymond „nevére vette” az elképzelést a KDNP, amely ha elkezd valamit népszerűsíteni, abból biztosan lesz valami. Egyáltalán felvették önnel a kapcsolatot a kormánypárt képviselői?

- A fenntarthatóság témáját kutatva jutottam el a fenntartatható népesség kérdéséhez. Kimondottan a főállású szülőség témakörében az első tanulmányom tavaly a Valóság című havilapban jelent meg, ami – mit mondjak – kevés megértésre talált. A főállású szülőség egy új típusú közalkalmazotti állás lenne, amelynek keretében az állam a házaspár egyik tagjának – kezdetben az anyának – egy közalkalmazotti munkabért fizetne, mondjuk a gyerekek számával arányosan havonta nettó 50-240 ezer forintot. Ez a munkabér egyrészt kompenzálná a gyereknevelés magas költségeit, másrészt időt és státuszt biztosítana a legalább öt saját gyerek felneveléséhez. A nagy ellenkezés után én is meglepetten hallgattam a KDNP-nek az október 20. sajtótájékoztatóját. Ebben egyrészt beszámoltak arról, hogy a 35-44 éves korosztályban a gyermektelenek aránya 41%; másrészt, hogy ebben a korcsoportban is vannak olyan nők, akik számára sokkal fontosabb a család és a gyermek, mint a munkahely és a karrier, s őket a főállású anyaság intézményének a kiterjesztésével lehetne segíteni. Természetesen örülök annak – még ha nem is kerestek meg –, hogy ez a lehetőség, ez a népesedéspolitikai csodafegyver kezd megjelenni a politikusok gondolkodásában is.

- Nemrég jelent meg a KSH gyorstájékoztatója „Népmozgalom, 2017. január-augusztus” címmel. Ebből kiderül, hogy az első nyolc hónapban 60.164 gyerek született, ami 376 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a sokkoló adatok is arra ösztönözték a politikusokat, hogy érdemben kéne foglalkozni a népesedéspolitikával?

- Sajnos ezek a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kormányzati erőfeszítések ellenére sem következett be demográfiai fordulat a születési számban. Szerintem ennek az az oka, hogy mindenki – a közvélemény, szakértők, kormány – azt hiszi, hogy ez a probléma a háromgyerekes nők arányszámának a növelésével megoldható. Ez azonban tévedés. Az átlagszámítás vastörvényeiből következik, hogy a kívánatosnak tekinthető kettes termékenységi arányszám már csak extra large gyerekszámmal érhető el. Ugyanis két gyermektelen nőt négy háromgyerekes vagy egy hatgyerekes nő tud statisztikai értelemben kompenzálni. Ha optimista módon úgy számolunk, hogy nők 20% marad gyermektelen, akkor 40%-nyi háromgyerekes vagy 10%-nyi hatgyerekes nő kell, hogy kijöjjön a kettes termékenységi átlag. Világos, hogy az utóbbi arányszám elérhető, míg az előbbi nem.

-  Komoly munkaerőhiány jelentkezik napjainkban hazánkban, ugyanakkor Nyugat-Európában már attól tartanak, hogy a robotok átveszik az emberek munkáját, ezért különösen aktuális az alapjövedelem intézményének bevezetése. Ez a kétirányú folyamat komoly érdekellentéteket szülhet akár az Európai Unión belül is. Ön kiegyensúlyozhatónak érzi ezt a két irányt?

- Először is szögezzük le, hogy a növekvő munkaerőhiány a népességcsökkenésének és az elöregedésének a természetes következménye. Az automatizáció és a negyedik ipari forradalom várhatóan nálunk is mérsékelni fogja a munkaerőhiányt. Szerintem az így felszabaduló embereket elsősorban a reprodukció területén lehetne és kellene alkalmazni. Remélem, hogy a gyerekvállalás és nevelés még sokáig kizárólag a családok feladata marad, és sikerül elkerülni a Szép új világban leírt transzhumanista alternatívát, ahol a gyerekeket keltetőgépekben gyártják. Szerintem a nagyon súlyos demográfiai válságban levő országokban, így hazánkban is ma még nincs mód az alapjövedelem bevezetésére. Ha az ország pénzügyi állapota ad egy kis mozgásteret, akkor azt a demográfiai válság megoldására és azon belül a főállású szülőség intézményének a bevezetésére kellene fordítani, ami szintén nem lenne olcsó kezdeményezés, de legalább megállítaná a népességfogyást. Ráadásul ezt az intézményt felfoghatjuk egy hosszú távú befektetésként is, hiszen a most megszületett gyerekekből 15-20 év múlva munkavállalók, vállalkozók, adófizetők és szülők lesznek.

- Ha a politika beszáll a demográfiáról folytatott diskurzusba, annak egyfelől nem lesz jó vége, mert a rövidtávú érdekeknek kedvez, ugyanakkor legalább történik valami. Ön részt venne egy válságkezelő program kidolgozásában, ha valamelyik párt felkérné?

- Sokan úgy gondolják, hogy a csökkenő születési szám egy parciális jellegű jobboldali téma. Mindkét állítást vitatom. Egyrészt szerintem ez a problémakör nagyon fontos, hiszen a jelenlegi demográfiai folyamatok határozzák meg a holnap életminőségét. Másrészt nem jobboldali téma, hiszen ha nem tudjuk megállítani a népességfogyást, akkor az eltartók és az eltartottak aránya végzetesen eltolódik, ami a nagy ellátórendszereket (nyugdíj, egészségügy, oktatás) is maga alá temeti. Ez pedig nemcsak a jobboldali nyugdíjasokat fogja érinteni. Engem, mint akadémiai pályán levő embert elsősorban az motivál, hogy ezt az opciót végig gondoljam, és a felismeréseimet publikáljam. Ugyanakkor egy szakértőnek az is a feladata – különösen egy ilyen közpolitikai témában –, hogy „szakértsen”, azaz bárkinek szívesen kifejtem az álláspontomat. Szerintem az alacsony és folyamatosan csökkenő születési szám nem pártpolitikai kérdés, sőt nagyon kellene arra vigyázni, hogy nehogy úgy járjunk, mint az amerikaiak a klímaváltozással, ahol a demokraták hisznek, míg a republikánusok nem hisznek a globális felmelegedésben. Ez pedig leginkább tragikomikus.

Fotó: Szegedi Kattintós

- Ha több százezer ember visszatérne nyugatról, és elhelyezkedne a hazai munkaerőpiacon, a gyerekeik pedig itthon járnának iskolába, az elegendő lenne a mostani folyamatok megállításához, esetleg érzékelhető lassításához?

- Egyrészt ennek érdekében mindent meg kell tenni, ami nyilvánvalóan lassítaná a demográfiai hanyatlást, de a születési szám radikális emelése nélkül nem tudjuk megállítani a népességfogyást. Ehhez 2,1 gyerek/nő termékenységi arányszám, illetve évi 130 ezer születés kellene. Jelenleg a termékenységi arányszám kevesebb, mint 1,5 gyerek/nő, illetve az éves születési szám alig haladja meg 90 ezret.

- Számításai szerint valamilyen szintű migráció nélkül is megállítható Magyarország népességének csökkenése?

- A demográfiai tél problémájára elvileg két alapvető megoldás létezik: a tömeges bevándoroltatás vagy a születési szám radikális emelése. Hosszútávon szerintem az utóbbi a jobb megoldás. Ugyanakkor valamelyiket választani kell, mindkettőt nem lehet elutasítani. A főállású szülőség intézménynek a teljes körű kiépítéséhez nyilvánvalóan időre van szükség. Számoljunk egy lassú és óvatos bevezetéssel, és tegyük fel, hogy a költségvetés minden évben plusz ötezer főállású szülői státuszt biztosít. Ilyen ütemben százezer főállású szülő és ezzel párhuzamosan évi 30-40 ezerrel több újszülött húsz év alatt érhető el, vagyis ez az intézmény 2038-ra emelné fel a jelenlegi termékenységi arányszámot 2,1-re. Ekkor a társadalmi költség évente durván 200 milliárd forint lenne. Szerintem egy ilyen ütemű tervezett változást mind a munkaerőpiac mind a költségvetés elviselne. Ebben az átmeneti időszakban persze jó lenne a gondosan kiválasztott munkaerő behozatala, az egy másik kérdés, hogy erre találunk-e jelentkezőt? Hiszen aki ide jön dolgozni az többnyire ugyanazzal a lendülettel tovább is megy Nyugat–Európába. Ez is azt mutatja, hogy mi a jövőnket – ellentétben Nyugat-Európával – nem építhetjük a tömeges bevándorlásra.

Manapság mindenről Soros György jut eszébe minden valamit magára adó fideszes politikusnak és a rájuk szavazó kormánypárti szimpatizánsnak. Ideje hát, hogy az egyik legnépszerűbb olvasmányba, a napi horoszkópba is becsempésszük a Soros-terv elemeit, hogy legyen muníciójuk a kormánypárti olvasóknak akkor is, amikor belelapoznak egy olyan napilapba, ami egyszerűen csak tájékoztatni akar a világ eseményeiről. Kísérleti jelleggel a Szegedi Kattintós elkészítette az első Soros-horoszkópot, melyet nem csupán kormányszimpatizáns olvasóinknak ajánlunk:   

Fotó: Twitter

Kos: Ne hagyja, hogy Soros György nevessen a nap végén! Emelkedjen felül az elesettek és kiszolgáltatottak iránt érzett szolidaritásán, és írjon egy jó kis migránsozó bejegyzést a facebook oldalára, hogy sok-sok önhöz hasonló Orbán-rajongó lájkolhassa, és ön érezze a közös akol melegét, melyet a közös ellenség iránt érzett gyűlölet fűt.

Bak: Ma nem csak a szerelemben, de Soros-bérencek elleni harcban is szerencséje lesz, úgyhogy a munkahelyén nyugodtan mesélje el liberális kollégáinak, milyen jó híradót látott tegnap az M1-en. Ha kekeckednének egy kicsit, adjon nekik egy sallert vagy kokit, ahogy azt Orbán Viktor is tette a Soros-bérenc brüsszeli bürokratákkal.

Ikrek: Tele van tettvággyal, úgyhogy a mai nap tökéletesen alkalmas egy kis migránskergetésre. Ha nem a déli határ mellett lakik, ezért nem tud kilátogatni az ideiglenes határzárhoz, hogy ott lássa el a muszlim betolakodók baját, akkor lakhelyén keressen olyan napbarnított embereket, akik első ránézésre illegális bevándorlók, és fenyegesse meg őket azzal, hogy rájuk uszítja Toroczkai Lászlót és a mezőőröket.

Rák: A mai nap a legalkalmasabb arra, hogy kitöltse a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt. Ha végzett a sajátjával, kérje el a családtagjaiét is, és töltse ki azokat is. Utána csöngessen be a szomszédba is, hogy tőlük is elkérje a konzultációs íveket, töltesse ki azokat is, és azon nyomban adja is postára az összest. Ezután otthon még az interneten is töltse ki párszor a konzultációt, és máris vége lesz ennek a szép, tartalmas napnak.

Oroszlán: Ma feltűnik egy régi ismerőse, aki váltig állítja, hogy nincs is Soros-terv. Első felindulásában ne üsse le, mint a taxiórát, hanem próbálja meggyőzni a Magyar Időkből és a TV2 híradójából vett idézetekkel, hogy igenis, Soros György Magyarország iszlám megszállására készül. A mai napot akkor zárja eredményesen, ha az ismerőse mégis kitölti a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt, és vissza is küldi azt Rogán Antalnak.

Szűz: A héten rendkívül türelmetlen lesz, mert már nagyon szeretné tudni, mennyire volt sikeres a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció. Ugyanakkor rettentően bosszantja az is, hogy Brüsszel folyton Magyarország kormányának lejáratásán ügyködik, mondvacsinált indokokkal kötelezettségszegési eljárásokat indít hazánk ellen. Nyugodjon meg, minden Soros-bérenc Pokolra fog jutni, Orbán Viktort, Farkas Flóriánt, Rogán Antalt és Kósa Lajost pedig a keresztény Európa megmentőiként fogják majd ünnepelni.

Fotó: Cardex

Mérleg: A Mars és a Jupiter együttállása az erős egyéniségeknek kedvez, ezért ne csodálkozzon azon, ha Lázár Jánossal, Orbán Viktorral vagy Németh Szilárddal álmodik. Az élménytől megrészegülve fog ébredni, ezért egész nap kissé kótyagos lesz. Azért ne keseredjen el, a déli határon ettől még nem jut át egyetlen illegális bevándorló sem, mert éber rendőreink őrzik a reájuk bízott határszakaszt.

Skorpió: Ezekben a napokban a skorpiók kifejezetten hiszékenyek, úgyhogy ha véletlenül valaki azzal áll elő, hogy nem minden migráns erőszakolja meg az európai nőket, vagy, hogy Soros György nem is adott több száz dollárt a migránsoknak, hogy ide jöjjenek, akkor nagyon résen kell lenniük. A Soros-ügynökök minden bokorban, civil szervezetben, romkocsmában ott lapulnak, és csak azt várják, hogy feléjük tévedjen egy erősen befolyásolható skorpió.

Nyilas: Komoly megpróbáltatások előtt áll, hiszen osztálytalálkozó vár önre, és valószínűleg a volt osztálytársak között lesz néhány Soros-ügynök is, akik némi alkoholmennyiség elfogyasztása után megpróbálják eltéríteni önt az orbáni útról. Ne hagyja magát, álljon ki az orbáni értékek mellett, szálljon síkra muszlim betolakodók ellen, némítsa el határozottságával azokat, akik elhiszik Ferenc pápának, hogy segíteni kell az üldözötteket.

Bak: Ezekben a napokban inkább befelé fordul, nehezen osztja meg gondolatait másokkal, mert hosszasan töpreng a Soros-terven, és nem igazán érti, miért éri meg az amerikai milliárdosnak, hogy pénzért migránsokat hozzon Európába. Ha kétségei támadnak, nyugodtan keresse meg a lakhelye szerint illetékes Fidesz-irodát, és kérjen lelki iránymutatást az alapszervezet illetékesétől.

Vízöntő: Családi problémái adódnak, mert a rokonságában több Soros-ügynököt is felfedezett. Legyen velük türelmes, olvastassa el velük a kormánypárti napilapokat, kérje meg őket, hogy Lázár János kormányinfóit nézzék csütörtökönként, péntek reggel pedig szegezzék fülüket a közszolgálati rádióra, mert abban hirdet igét a miniszterelnök. Higgye el, előbb-utóbb sikerül átmosni az agyukat, és akkor ismét olajozottan működik majd a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Fotó: Fejezet

Halak: A halak ezen a héten élnek, mint hal a vízben, hiszen olyan elementáris erővel tör fel belőlük az idegengyűlölet, hogy megfeledkeznek minden egyéb gondjukról. Nem érdekli őket, hogy romokban az egészségügy, az oktatás színvonala hanyatlik, az itthoni fizetésekből nem lehet megélni, a korrupció pedig szinte megfolytja az országot, a lényeg, hogy Soros Gyurka, az ügynökei és a migránsai húzzanak el innét, de minél gyorsabban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:” Ha valaki nincs itt, annak a lábszaga sem számít, de ha itt van, akkor azon kell gondolkodnod, hogy az ő lába büdös, vagy a tiéd?”  

A válasz röviden: mindenkinek. A saját pártját, az általa irányított országot és saját magát is sújtja azzal, hogy képtelen elképzelni életét valós hatalom nélkül. Túl fiatal még a visszavonuláshoz, de annyira rányomja a bélyegét a rendszerváltás utáni politikai folyamatokra, hogy a rossz irányok megkövülnek, a jó irányoknak pedig nem jut elég tér. Ahelyett, hogy a hatalom számára is előnyöket hordozó megosztására törekedne akár az ellenzékkel, akár saját pártja valamelyik ambiciózus vezetőjével, saját szobrát faragja, és hatalma kiterjesztését tervezi. Vendégszerzőnk, Siposvölgyi Ármin elemzése:

Fotó: civilhetes

Nem egyedi eset, ha egy politikus annyira beleszeret a hatalomba, hogy el sem tudja képzelni nélküle az életét. Narkotikumként hat rá az érzés, hogy egyetlen kézmozdulatára, szófordulatára, biccentésére is odafigyel egy ország, sokszor még Európa, sőt néha a világ is. Megmondhatja, kiket kell szeretniük a polgároknak, kiket kell kivetniük maguk közül, mely ideológiákat tartsanak iránymutatónak, és melyeket megvetendőnek. Még azt is megengedheti magának, hogy a hobbijának szentelje a közös vagyon jelentős részét, és kedvezményekkel halmozza el szűkebb családját, a szülőfaluját, és ha úgy tartja kedve, az egész nemzet nevében nyilatkoztasson ki téziseket. Nem zavarja, hogy sokan nem értenek egyet a nézeteivel, mert milliók bármit elhisznek neki, legyen az első hallásra képtelenség vagy túl merész jóslat.

Olyan élethelyzet ez, amelyben igen keveseknek van lehetősége megmártózni. Átélhették a hatalom szédítő mámorát a római császárok, a nagy monarchiák uralkodói, de az az egykori Szovjetunió pártvezetői is. Innen nincs kiszállás, olyan lendkerék hajtja tovább azt az embert, aki születése, ambíciója vagy tehetsége révén ilyen kiváltságos helyzetbe kerül, hogy visszafelé nem indulhat el. Akár a maffiacsaládok esetében, ha valakiből kihal az újabb vagyonok, kapcsolatok, gazdasági érdekeltségek megszerzése iránti vágy, akkor gyengének tűnik, és eltünteti őt a belső- vagy külső ellenségek lázadása. Orbán Viktor jól tudja ezt, ezért néz olykor hátra is aközben, hogy töri az utat maga előtt.

A köztársaságok épp azért fejlesztették ki a társadalom önvédelmi reflexeként a demokráciát, mert felismerték, hogy a Julius Cézárok, Napóleonok, Sztálinok már csak akkor tesznek a köz érdekében, ha az a saját hatalommaradásukat szolgálja. Ha nincs megfelelő ellensúly akár a kormányzaton belül, akár kívül az egyén önző érdekeivel szemben, akkor mindenki vesztes lesz előbb-utóbb. Ennek a réme fenyegeti most Magyarországot, hiszen nem látszik az a kontroll sem a Fideszen belül, sem az ellenzék részéről, amely bármiben is korlátozni tudná az ország első számú vezetőjét bármiben is. Vagyis, mindannyian Orbán Viktor akaratától függünk, még akkor is, ha ez az rajta kívül nem szolgálja senki érdekeit.        

A magyar kormányfő nem is titkolja, hogy igényt tart a hatalomra mindaddig, amíg ezt jónak látja. És nagyon úgy tűnik, hogy ő addig látja jónak vezetni pártját és országát, amíg nem sikerül elérnie egy nagyobb célt, mondjuk egy szövetségi rendszer irányítását. Orbán korábban is egyértelművé tette, hogy a V4-eket lényegében kis ellen-EU-ként próbálja használni a saját céljaira, és ha így komoly befolyást szerezne az uniós vezetésben, szívesen vezetné a tagállamokat is a saját elképzelései szerint. A Vlagyimir Putyinnal szőtt barátsága is csak azt a célt szolgálja, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Unió régebbi tagországaira, melyek vezetői ódzkodnak attól, hogy olyan keleti politikusoknak adjanak felhatalmazásokat, akik a hatalommal nem csak élni, de visszaélni is hajlamosak.

Orbán tündöklése a magyar politika egén komoly veszélyekkel jár a jövőre nézve. A Fidesz megmerevedett, képtelen kitermelni tehetséges, modern gondolkodású, a korrupciót nyíltan elítélő politikusokat. Csakis azok juthatnak fel a kormányzati csúcsokra, akik szervilis szemléletükkel elnyerték a vezér bizalmát. Ezért kell kétszer jobban migránsozniuk és sorosozniuk, mint a kormányfőnek, és ezért nem számíthatnak dicséretre, ha valódi problémákat vetnek fel.

De nem jó ez az ellenzéknek sem, mert hosszú évek óta Orbán Viktor kottájából kénytelenek fújni saját nótájukat. Orbán határozza meg a főbb aktualitásokat, a közbeszéd fontosabb témáit, és az ő rohamait kell kiállniuk azoknak a politikusoknak, akik teljesen másként képzelik el a modern Magyarországot, mint ő. Orbán kiforgatta a demokratikus értékrendeket, például szitokszóvá tette a szolidaritást, az együttérzést és a politikai korrektséget. Az illiberális államról szőtt álmairól kell folyamatosan véleményt mondania minden ellenzéki erőnek, holott ezer sokkal fontosabb téma vár megvitatásra.

Mindezek eredményeként kezd olyanná válni az ország, mint Orbán Viktor. Bármi is a véleménye a polgárnak igazodik hozzá, vagy ellentmond neki, a kormányfő értékrendje vág rendet a közéleti témák között. Nem meglepő hát, ha Orbán most már szinte mindenről véleményt formál, olyan dolgokról is, melyekhez nyilvánvalóan nem ért. Nem csak a labdarúgás ügyeibe szól bele, eldönti azt, hogy legyen-e olimpiai pályázat, vagy vonjuk vissza azt, de befolyása egyre erősebb az oktatásban, tudományokban és a művészetekben. Kezd teljesen elszakadni a valóságtól, mert a körülötte lebzselő fullajtárok soha nem lesznek hajlandók megmondani neki az igazságot. 

Fotó: hvg.hu

Nem csoda, ha a Budai várba készül, és úgy viselkedik, mint aki nem bukhat el egy választást semmilyen körülmények között sem. Ez nem taktika, hanem mély meggyőződés, és azért hatalmas probléma, mert valószínűleg egy választási vereség esetén sem lenne hajlandó lemondani előjogairól. Lényegében minden kormányzati intézkedése mögött az a terv áll, hogy - bár elvileg még elmozdítható lenne a hatalomból -, gyakorlatilag erre akkor se kerüljön sor, ha hivatalosan vereséget szenved pártja. A „haza nem lehet ellenzékben” felfogás mára odáig ment, hogy Orbán Viktoron szerint rajta kívül senkinek sincs sem esélye, sem joga vezetni ezt az országot. Ez a felfogás már gyökeret vert kétmillió fideszes szavazó elméjében, és a kormányfő azt szeretné, hogy egy újabb választási győzelem eredményeként ezt újabb milliók tudatába vésődjön be. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit nem hiszel el, az soha nem fog megtörténni.”

Siposvölgyi Ármin

Valószínűleg nincs. Egy friss közvélemény-kutatás rávilágított arra, hogy komoly csapdahelyzetbe kerülhet a Fidesz, ha egyedül Soros György állítólagos tervére bízza magát. A kicsit több mint kétmilliós Fidesz-tábort összetartja ugyan a milliárdos üzletember iránti gyűlöletkeltés, ám a hívők száma nem nő, sőt az elégedetlenek száma kezd gyarapodni, akik egyre inkább szeretnének beleszólni a jövőjük alakulásába, így ez nem túl jó hír a kormánypárt számára. Orbánék ugyanis úgy tudnák megtartani jelenlegi pozícióikat a jövő évi választások után is, ha a magyar lakosság jelentős hányada távol maradna a voksolástól.  

Fotó: 24.hu

A Publicus Intézet felmérése azért fontos figyelmeztetés a Fidesz számára, mert nem a szokásos pártpreferenciákra kérdezett rá, hanem sokkal inkább a kormánnyal való választói viszonyra fókuszált. Ez alapján ugyanis a magyarok többsége kormányváltást akar, sőt ami ennél is fontosabb, hogy ennek érdekében akkor is hajlandó lenne elmenni szavazni, ha nem igazán tetszik neki az, amit az ellenzék művel az utóbbi hónapokban. A felmérésből kiderül, hogy legalább két és félmillió ember elkötelezett annak megakadályozása mellett, hogy a Fidesz ismét kétharmadot szerezzen.

Nyilván lesznek osztogatások, ígérgetések is, melyekkel meg lehet majd szólítani kispénzűeket, nyugdíjasokat, közmunkásokat, de a kampány fősodrába tartozó migrációs válság már most sem hoz eleget a konyhára, így a kiegészítőkkel együtt sem vonz már újabb százezreket magához a Fidesz.

A kormánypártot lényegében az tartja nyerő pozícióban, hogy megosztott az ellenzék, illetve, hogy a választási szabályokat a saját képére formálta 2010-es kormányra kerülése után. Az pedig, hogy a Fidesz egy kommunikációs párt, azon mérhető le, hogy csakis azokat sikerül csatasorba állítania, akik jobban hisznek a kormánypropagandának, mint a saját tapasztalataiknak. A Fidesz-tábor tagjainak többsége hisz a Soros-tervben, vagyis sokkal jobban leköti a figyelmét a migrációs kérdés, mint a kormányzati korrupció, a nagy állami rendszerek problémás működése, illetve nem zavarja, hogy az ország egyre inkább az EU peremére sodródik.

Eddig is érzékelhető volt egy mélyen gyökerező elégedetlenség a lassan nyolc éve kormányzó Fidesszel szemben, de épp az úgynevezett Soros-tervre szabott nemzeti konzultáció verte ki sokaknál a biztosítékot. Ennek a kampánynak logikája olyan egyszerű, mint a faék, és ezt már nem tolerálja sok Fideszhez húzó értelmiségi. Persze nem ők a tömeg, akik megfordíthatják az arányokat az ellenzék és a kormány között, de azt egyetlen párt sem bírja ki, ha a szellem szépen lassan elpárolog belőle.

A Soros-kampány veszélyes fegyver, mert már most olyan színvonaltalan és acsarkodó, hogy nehéz lesz a választásokig hátra lévő mintegy öt hónapban fenntartani vele a harci szellemet a kormánypárti szavazókban. Nyilván lesznek osztogatások, ígérgetések is, melyekkel meg lehet majd szólítani kispénzűeket, nyugdíjasokat, közmunkásokat, de a kampány fősodrába tartozó migrációs válság már most sem hoz eleget a konyhára, így a kiegészítőkkel együtt sem vonz már újabb százezreket magához a Fidesz.        

Ezek a tények némileg magyarázatot adnak arra az első látásra érthetetlen kormányzati hisztire, amivel reagált olyan ellenzéki akciókra, mint például a Jobbik plakátkampánya. Ha ugyanis tényleg olyan erős és magabiztos lenne a Fidesz, mint amilyennek mutatni szeretné magát, akkor miért zavarná őket egy ellenzéki párt korrupciót feszegető kampánya? Olyan vehemenciával esnek olykor ellenzéki politikusoknak, mintha az életük múlna azon, hogy például az LMP-s Hadházy Ákos elmondhatja-e mondókáját a Parlamentben, vagy sem.

Fotó: nyugat.hu

Aggódhatnak a kormánypártiak amiatt is, hogy ellenzéki oldalon egyre nagyobb a hajlandóság az átszavazásra, vagyis a kormányváltás érdekében akár jobbikosok is átszavaznának baloldalra és fordítva. A kormány meghatározó vezetőinek nyilatkozataiból is kitűnik, ők is inkább az egyszerű többségben bíznak 2018 tavaszán, mint az újabb kétharmadban. A teljes bukásukat addig elképzelhetetlennek tartják, amíg sikerül az ellenzék megosztottságát fenntartaniuk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sok az ellensége a törzsednek, akkor külön-külön alkudj meg velük, aztán írj olyan hőskölteményt, melyben a túlerő elleni diadalról kántálsz.”

Mintha Orbán Viktor ki akarná ugrasztani a bokorból a Soros-tervet. Szokásos péntek reggeli migránsmantrájában ugyanis egy váratlan riporteri kérdésre úgy reagált, hogy ha maga Navracsics Tibor uniós biztos sem tudja, létezik-e a Soros-terv, akkor épp itt az ideje, hogy kiderítsük, mi az igazság. Közben kormányzati milliárdokból már javában zajlik az úgynevezett nemzeti konzultáció az úgynevezett Soros-tervről, így az az érzésünk, hogy maga Orbán Viktor sem tudja, miről is faggatja az embereket.

Fotó: Szegedi Kattintós

A jelenlegi magyar kormány számára mindegy, hogy kitől vagy mitől, csak féljen a magyar, mert akkor lehet eladni azt a színvonaltalan propagandát, amit egyre növekvő médiabirodalmán keresztül zúdít ránk. Az sem feltétlenül baj, ha maga a kormányfő sem tudja, miért olyan veszélyes ember Soros György, csak el tudja hitetni másokkal, hogy létezik egy Soros-terv, amely kivérezteti, megcsonkítja, az iszlám igájába hajtja az amúgy is sokat szenvedett nemzetet.

Orbán Viktor már valóban egy sötét szobában próbál elkapni egy fekete macskát, de mivel senki sem lát odabent, nyugodtan mondhatja, hogy már fogja a cica farkát.

Csakhogy a Soros Györgyről kitermelt elméletek elemei nem túl koherensek, igen nehéz tényekkel, valós dokumentumokkal alátámasztani a róla szóló állításokat. Ezért szól ez a nemzeti konzultáció a szocializmus hazugságaiban szocializálódott idősekhez és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőkhöz. A kormány Soros-kampánya olyannyira sebezhető, hogy maga a miniszterelnök is könnyen zavarba jött, amikor szembesítették egykori minisztere, a magyar kormány Brüsszelbe delegált uniós biztosa állításával, mely szerint nem létezik az amerikai milliárdosról elnevezett terv.

A Soros-ügyről általában cinikus vigyorral az arcán nyilatkozó kormányfőt nem zavarta Navracsics nyilatkozata, és a szükségből erényt kovácsolt. Ő ugyanis azért is akarja megtudni, mi is az a Soros-terv, mert még egy olyan lángelme, mint egykori kancelláriaminisztere sem tud érdemi választ adni erre a tökegyszerű kérdésre. Orbán Viktor már valóban egy sötét szobában próbál elkapni egy fekete macskát, de mivel senki sem lát odabent, nyugodtan mondhatja, hogy már fogja a cica farkát.

Orbán azonban – érezve, hogy volt egy kis logikai döccenő a mondandójában – ráerősített a sororosázasra, és az ördögűzés egy magasabb szintjére lépett. Mivel klasszikusoktól csak pontosan szabad idézni, következzenek a kormányfő egymásba csodagyöngyökként fűződő szavai: „A Soros-hálózatnak kiterjedt befolyási övezete van az Európai Parlamentben és az Európai Unió más intézményeiben, célja egy kevert népességű Európa létrehozása és a migránskérdésben vele szembenálló magyar kormány elítéltetése” Csak halkan teszünk fel egy elég kézenfekvő kérdést: Miért lenne ez az érdeke bárkinek is Európában vagy az Egyesült Államokban?

Vagyis tök mindegy, mit is mondott Navracsics, az EU egyik legmagasabb rangú magyar tisztségviselője, Soros ott ólálkodik a kertek alatt, így most már nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. A kormányfő ugyanis közölte: a nemzetbiztonsági szolgálatok közreműködésével a nyilvánosság elé kell tárni az európai életet befolyásolni igyekvő „Soros-hálózatot”. Reméljük, rosszul értjük az üzenetet, mert nagyon úgy tűnik ezekből a szavakból, hogy a kampány következő öt hónapjában mindenkire rásütik majd a Soros-bérenc bélyeget, akire a kormány rámutat, így nemzetbiztonsági kockázatot kreálhatnak újságírókból, civilekből, politikusokból, szakszervezeti aktivistákból, kéményseprőkből, de még a sztrájkoló pedagógusokból is.

Fotó: hvg

Korábban már megosztottuk aggodalmunkat azzal kapcsolatban, hogy minden idők legszínvonaltalanabb kampánya vár ránk a következő öt hónapban, de most már ez nem lehet kérdés. Orbánnak izomból kell tekernie a migránskereket, sorosoznia kell éjjel-nappal, el kell hallgattatnia mindenkit, akik rámutatnak arra, hogy a Soros-terv egy fikció, ami talán egy fideszes buli hajnalán született meg Habony Árpád vagy Rogán Antal buksijában, mert csak így tudják egyben tartani azt a kétmillió főre tehető szavazótábort, amely segítségével tavasszal diadalmaskodnak a választásokon. Ne legyenek kétségeink, nem fognak válogatni az eszközökben, mert nagyon nagy a tét. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha a harcosaid nem gyűlölik eléggé az ellenséget, ne számíts arra, hogy győzhetsz a csatában.”