A Fidesz kommunikációja nem először igyekszik ráerőszakolni a párt érdekeit a valóságra, de ezúttal jóval több múlik ennek sikerén vagy kudarcán, minthogy ki nyeri a 2022-es parlamenti választást. A kormánypárt ugyanis előre elhatározta, hogy ha lesz is negyedik hulláma a koronavírus-járványnak, úgy fog tenni, mintha az csak egy múló rosszullét lenne egy fergeteges rave parti közben. A Fidesz ugyanis nem akar rossz híreket közölni az emberekkel egy fontos választás előtt, ám a korlátozások halogatása, illetve átpasszolása a munkáltatók oldalára azt jelzi, hogy a felelősségvállalás továbbra sem az Orbán-adminisztráció erőssége.

Fotó: infostart.hu

Orbán Viktor legutóbbi rádiós monológjában maga ismerte el, hogy a kormány intézkedéseit elsősorban azok a közvélemény-kutatások határozzák meg, melyek segítségével azt szondázzák, milyen hatással lesznek azok a Fidesz esélyeire a jövő tavaszi választáson. "A mérésekben én látom egyébként, hogy az emberek ezt támogatják, tehát mi nem föltettük az ujjunkat a levegőbe, hogy megnézzük, hogy milyen a széljárás, hanem előtte fölmérjük az emberek véleményét." - mondta többek között arról, miért nem vállalta be a kormány, hogy elrendelje a kötelező oltakozást minden magyar állampolgár számára.

Orbán tudja, hogy szavazatok százezreit kockáztatná azzal, ha ezen a területen is olyan arroganciával járna el, mint például az úgynevezett rabszolgatörvény elfogadásával. A kormánypárt belső felméréseinek eredményeiről persze a kívülállóknak nincsenek ismereteik, ám feltételezhető, hogy az oltásnak ellenálló magyar polgárok jelentős része a Fidesz szavazója, így a vakcina felvételének kötelezővé tétele jelentős népszerűségvesztéssel járna számukra. A pénteki rádiós fellépés egyik önleleplező mondata ezért így szól: "Egy általános, kötelező oltás elrendelése szerintem túl van azon a tűréshatáron, amit a magyarok elfogadnak."

Azzal azonban, hogy a kötelező oltás elrendelésének lehetőségét megadta a munkáltatóknak, azt is elismerte, hogy nagy a baj. Ha ugyanis tényleg igaz lenne a kormánypropaganda állítása, mely szerint működik az oltás, és ennek következtében működik az ország, akkor nem kéne a kellemetlen rendelkezések meghozatalát a munkáltatókra bízni. Orbán Viktor lényegében elismerte, hogy a jelenlegi intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy megállítsák a járvány erősödését, ugyanakkor a szükséges lépések meghozatalát halogatja, illetve mások józan belátásra bízza.

Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke ráadásul kórházba is került, ami azt jelzi, hogy magával az oltási programmal is komoly gondok vannak.

A kormány mintha saját korábbi ígéretei csapdájába esett volna, hiszen Orbán Viktor tavaszi videóüzenetében látványosan hajította el a szájmaszkot, mondván, a sikeres járványkezelésnek köszönhetően megszabadulhatunk ettől kényelmetlen védőeszköztől. A fertőzöttségi és halálozási adatok a tavaszi harmadik hullám szintjére emelkedtek, az operatív törzs viszont továbbra is a háttérben marad. Nem mintha sokan sírnák vissza Müller Cecíliát a képernyőre, de azzal, hogy az országos tiszti főorvos nem lép a nyilvánosság elé, azt a látszatot keltik, hogy tulajdonképpen nincs is nagy baj.

Egyre feszítőbb az ellentmondás a járványügyi szakértők és a kormány kommunikációja között, ami teljesen elbizonytalanítja a lakosságot. Míg az előbbiek sürgős intézkedéseket javasolnak az oltási program felpörgetésének szükségessége mellett, addig a kormány tartja magát korábbi álláspontjához, mely lényegében azt kommunikálja, hogy az oltás mindent megold. Ez utóbbi álláspontot gyengíti, hogy a kormánypárt politikusai egyre-másra jelentik be, hogy két oltásuk ellenére leverte a lábukról a betegség. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke ráadásul kórházba is került, ami azt jelzi, hogy magával az oltási programmal is komoly gondok vannak.

Fotó:index.hu

Nem kell hozzá tehát nagy jóstehetség, hogy előbb-utóbb a kormánypárt vezérkara is belátja: nem elég az emberek többségének igényeit figyelembe venni egy-egy intézkedés meghozatalánál, illetve elhalasztásánál. Ha nem lesznek erőteljes kormányzati intézkedések, akkor a baj jóval nagyobb lehet a Fidesz számára, minthogy kissé csökken a népszerűsége. A korábbi három hullám ugyanis elég egyértelművé tette, hogy nem elegendő egyetlen védelmi területre koncentrálni, az oltások mellett az emberi érintkezések korlátozását és a védőmaszkok viselését be kell vetni a járvány terjedése ellen. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha csak kicsit sántít a lovad, nem azt jelenti, hogy rövidesen meg fog gyógyulni, hanem, hogy később járni se tud majd.”

Folytatja „stoppos kampányát” a kormány abban a reményben, hogy a bizonytalan szavazók jelentős részét sikerül saját táborába terelnie. Azzal ugyanis, hogy Rogán Antal és kommunikációs gépezete Gyurcsány Ferenccel riogatja az embereket, el akarják terelni a figyelmet Orbán Viktor és körének zavaros gazdasági ügyeiről. Ma már ugyanis közhelynek számít Magyarországon az a tény, hogy Mészáros Lőrinc és sok másik oligarcha a Fidesz országlása idején igen erős „kormányzati hátszéllel” jutottak mesés vagyonokhoz. Mindezt csak úgy lehet feledtetni az emberekkel, ha ennél nagyobb bűnökkel vádolják meg azokat, akik a leváltásukra szövetkeznek.

Fotó: dw.de

A Fidesz már sokakat akart megállítani 2010 óta tartó regnálása alatt. Már alig emlékszünk rá, de az első ősellenség az államadósság volt, amely ellen kíméletlen harcot hirdetett a miniszterelnök. Ez a csata sajnos már az indulásakor elbukott, így gyorsan másik ellenfél után kellett nézniük Orbán Viktor propagandistáinak. Jött a rezsiharc, majd Soros György és a migránsok, ment az izmozás Brüsszellel, most pedig ott tartunk, hogy Gyurcsány Ferencet és csatlósait kell megfékezni.

Ez is jól jelzi, hogy Orbán Viktor lételeme a harc, mert ha nincs ellenség, akkor az emberek elkezdenek olyan dolgokkal foglalkozni, melyek kellemetlenek lehetnek a kormány számára. Ilyen téma például a korrupció, ami egészen új szintre lépett az utóbbi évtizedben az országban, így egyre fontosabb ütőkártya a politikai ellenzék számára. Amikor már ennyire nyilvánvaló, hogy a legfelsőbb politikai körök közvetlen támogatásával gazdagodnak vállalkozók Magyarországon, akkor már nem elég egyszerűen tagadni a vádakat, hiszen meglehetősen nevetségesen hangozna egy magas rangú kormánytisztviselő szájából azt hallani, hogy az országban nincs rendszerszintű korrupció.

Ilyenkor jönnek azok a kommunikációs trükkök, hogy amikor egy téma túl kellemetlen számunkra, akkor kell egy másik ügyet találni, ami majd elnyomja, de legalábbis csökkenti az előző súlyát. Mivel a korrupció mellett számos kínos ügy került terítékre a Fidesz kormányzása óta, az új témák keresése és felépítése hihetetlen módon felgyorsult az utóbbi években. Mintha egy véget nem érő versenyfutás tanúi lennénk, melyben a propagandisták rendre vissza tudták venni a vezetést az ellenzéktől annak ellenére, hogy kínos témák sorát kellett hatástalanítaniuk.

Azt követően pedig, hogy a főpolgármester és Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára egyaránt elvérzett az előválasztási versengésben, Karácsony Gergelyt egyszerűen lecserélték Márki-Zay Péterre a plakátokon.

Mielőtt megemelnénk a kalapunkat Rogán Antal és csapata előtt, tisztáznunk kell valamit: A kommunikációs területen aratott kormányzati győzelmek nem hoznak semmi kézzel fogható értéket az ország számára, csupán arra jók hogy megváltoztassák a társadalmi diskurzus irányát és dinamikáját. A propaganda pusztán elfedi a valós problémákat, illetve újakat emel be a közbeszédbe, sokszor olyanokat, melyek nem is valósak. Ezért nem látjuk már a sok stop táblától az erdőt, ezért nem képes egy polgár színtisztán külön választani a valós tényeket és a kormány által sulykolt propagandát.

Ez a tény a mostani, Gyurcsány Ferenc gonoszságára felépített kampányban csúcsosodik ki leginkább. A volt miniszterelnök kétségtelenül egy megosztó figura, de a patás ördög visszatérését láttatni abban, ha valamilyen szövetség részvevőjeként ismét a hatalom közelébe ér, finoman szólva is túlzás. Ennek ellenére még az ellenzéki érzelmű választók táborában is hasadást sikerült elérnie az ellenzéki előválasztásra időzített Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! kampánynak. Azt követően pedig, hogy a főpolgármester és Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára egyaránt elvérzett az előválasztási versengésben, Karácsony Gergelyt egyszerűen lecserélték Márki-Zay Péterre a plakátokon.

Fotó: telex.hu

Nem lenne sportszerűtlen, ha az ellenzék saját fegyverét fordítaná a kormányzati propaganda hadsereg ellen, hiszen a „Stop!” kampányt is lenyúlta a Fidesz. Nem is akárkitől, egykori fő ellenségüktől, a Szabad Demokraták Szövetségétől. A liberális párt ugyanis nagyrészt az egykori Lop Stop kampányának köszönhetően győzte le a Fideszt 2002-ben, és az MSZP-vel közösen távolította el a hatalomból Orbán Viktort. Adódik egy újabb „stoppos” kampány az ellenzék számára, hiszen ma is sok dolog van, amit meg kéne állítani Magyarországon. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki ellopja tőrödet, úgy tudod visszalopni, hogy senki se fog panaszt tenni, hiszen csak a sajátodat szerezted vissza.”

Most olyan választás jön, amelyet akkor is a Fidesz nyer, ha elveszíti azt. Körülbelül így lehetne megfogalmazni azt a vélekedést, amely mostanában ugyanúgy megjelent mind ellenzéki körökben, mind kormányoldalon. Nem alaptalan ez a felvetés, hiszen a Fidesz látványosan építi azt a gépezetet, amely akkor is neki dolgozik majd, ha a kormányrudat esetleg az ellenzéki összefogás ragadja magához jövő tavasszal. Az ellenzéki narratíva is főként arról szól, hogy miként lehet lebontani a NER építményét, és hogyan lehet kipöckölni a helyükről a Fidesz által bebetonozott pártkatonákat, akik pozíciójuknak köszönhetően blokkolhatják egy új kormány intézkedéseit.

      Fotó: hvg.hu

Még soha nem beszéltek olyan sokat egy lehetséges kormányváltás következményeiről az elmúlt 30 évben, mint most. Ez a fejlemény egyrészt zavarja a kormánypártot, ugyanakkor igyekszik megnyugtatni a híveit arról, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt ismét lehet olyan szerencséje a Fidesznek, mint 2015-ben, amikor a menekültválság keltette bizonytalanságot meglovagolva az ország megmentőjeként emelte pajzsra vezérét. Másrészt Orbán Viktornak vannak olyan kommunikációs szakemberei, akik szinte a semmiből képesek elővarázsolni olyan ellenségeket, akik ellen csakis a mostani kormány védheti meg a magyar embereket.

Egyelőre azonban nincs jele semmilyen komolyabb fordulatnak, hiszen jelenlegi állás szerint a fő üzenet az, hogy nem szabad visszaengedni a hatalomba a szemkilövető Gyurcsány Ferencet és szövetségeseit. Ez alkalmas a tábor egyben tartására, ám ennek növeléséhez, kiszélesítéséhez kevés. A Fidesz attól sem riad vissza, hogy teljesen átfazonírozza a 15 évvel ezelőtti eseményeket, és úgy állítsa be a volt kormányfőt és feleségét, mint akik az erőszaktól sem riadnak vissza, ha a hatalom megtartása a cél. Mostanában azonban az emberek inkább arról beszélnek, hogy Orbán Viktor sem finnyáskodik, amikor 12 éves regnálását kellene meghosszabbítani erősen megkérdőjelezhető módszerekkel.

Olyan stratégiai pozíciókat erősített meg, mint az ügyészség vezetése, vagy a médiahatóság irányítása, és nem beszéltünk még arról, hogy még a választások előtt köztársasági elnököt választ a parlamenti többség, és az Alkotmánybíróság is szinte kivétel nélkül a Fidesz delegáltjaiból áll.

A Fidesz köreiben sokan úgy látják, hogy kezd a párt hátrányára válni az, hogy kiváló kommunikációja révén szinte bármit képes volt elhitetni az emberekkel. Lényegében teljesen egybemosták a valóságot és a kommunikációs gépezet által felépített fikciót az emberek tudatában, így bármi történt a világban, azt a Fidesz a saját javára tudta fordítani. Mostanra azonban a valóság kezd önálló arculatot ölteni, főként a koronavírus-járvány miatt. A kormány kommunikációja a vírussal kapcsolatban azért válik el végletesen a valóságtól, mert egyrészt elbeszél mellette, másrészt az emberek elég szoros kapcsolatba kerültek a járvánnyal, így a fikciókból hazugságok lesznek.

Érezhető tehát a Fidesz berkein belül is, hogy a régi módszerek már nem működnek megfelelően, a párt kommunikációját kétkedve fogadják az emberek nem csupán a járvánnyal kapcsolatban, de más témákban is kezd elpárologni a kormány hitele. Látják azt is jobboldali körökben, hogy Orbán biztonsági játékba kezdett, vagyis saját kádereinek hosszú évekre történő bebetonozásával már egy ellenzéki győzelmet sem zár ki a jövő tavaszi országgyűlési választásokon. A mindig magabiztos kormányfő ezzel elég rémisztő üzenetet küld a sajátjai felé: Készüljetek, mert elképzelhető, hogy ellenzékbe fogunk vonulni.

Persze, Orbán Viktort nem abból a fából faragták, mint aki csak úgy meghátrál egy ellenzéki összefogást látva. A körkörös védelem kialakítása annak is szól, hogy nem érdemes kormányváltásban gondolkodni, mert a győztes mindenképpen ő lesz. Olyan stratégiai pozíciókat erősített meg, mint az ügyészség vezetése, vagy a médiahatóság irányítása, és nem beszéltünk még arról, hogy még a választások előtt köztársasági elnököt választ a parlamenti többség, és az Alkotmánybíróság is szinte kivétel nélkül a Fidesz delegáltjaiból áll.

Fotó: nepszava.hu

A kormányfő tehát arra számít, hogy mindenképpen alkupozícióban lesz a választás után, így a hatalmat részben vagy egészben meg fogja tartani. Valószínű, hogy egészpályás letámadás helyett egészpályás védekezésbe fogott, így reményei szerint mindenképpen egyben tudja tartani a táborát, pártja vezetői és a most bebetonozott káderei pedig nem lesznek együttműködők egy új kormánnyal. Mert, ahogy egy nem dakota jéghokis, Wayne Gretzky mondta: „Egy jó jégkorongozó ott játszik, ahol a korong van. Egy nagyszerű jégkorongozó ott játszik, ahol a korong lesz.”

Csak hihető hazugságokkal érdemes kampányolni. A politikai marketing e kikezdhetetlen törvényét meg lehet sérteni, de annak súlyos következményei lesznek. A Fidesz most úgy tűnik, hogy a politkai sci-fi és hitelesség közti szűk mezsgyére tévedt, és ha nem térnek vissza a hihető hazugságok világába, akkor a párt leveszítheti a 2022-es választást. A kormányzati többség érzékeli a veszélyt, ám Márki-Zay Pétert most olyan elánnal igyekeznek ellehetetleníteni, hogy az átlátszó hazugságok világában keresnek eszközöket az ellenzék miniszterelnök-jelöltje ellen.

Fotó: hvg.hu

Az idei október 23-i megemlékezések lassan már nem is az 1956-os eseményeket idézik fel, hanem sokkal inkább a 2006-osokat. Legalábbis kormányzati oldalról erősen átüt az a szándék, hogy ne a szovjet csapatok által vérbe fojtott forradalmi eseményekről szóljon ez a nap, hanem az egykori Gyurcsány-kormány ármánykodásai és az ellene fellépő tömeg demonstrációiról. Az Orbán-adminisztráció ezzel egyrészt kikerüli azt a problémát, hogy az oroszok dicstelen szerepéről kelljen beszélni az '56-os események kapcsán, másrészt hamis történelmi mítoszt vetít a 2006-os utcai megmozdulások köré.

Orbán Viktor régóta próbálja úgy átformálni a közelmúltat a magyar polgárok tudatában, hogy abban kiemelkedő szerepe legyen saját pártjának. Ezt láttuk a rendszerváltás eseményeinek átfazonírozása kapcsán, és most ez a szándék köszön vissza a 2006-os utcai zavargások átértelmezése kapcsán is. Orbán fekete-fehér világképet kínál választóinak, melyben csak rajtunk múlik, hogy a sötét oldat vagy a Fideszt választják. Mert nála minden, ami nem a „polgári oldal” értékrendjét tükrözi, az vagy kommunista csökevény, vagy Soros György ármánykodása, és most megismerjük Gyurcsány Ferencet is új szerepkörében, aki jelenleg az ügyeletes gonosztevő Magyarországon.

A Fidesz kommunikációs hadserege most olyan hihetetlen erősségű zárótüzet küld ugyanis a volt miniszterelnökre, mintha attól tartana, hogy az ellenség kiugrál a lövészárkokból, és lerohanja a Fidesz védővonalait. A taktika egyszerű, és általában hatékony: kijelölni a főkolompost a másik oldalon, és mindenkit az ő vazallusának kell beállítani, aki a Fidesz legyőzésére szövetkezik. Ez egy hihető hazugság volt mindaddig, amíg meg nem nyerte az ellenzéki előválasztást Márki-Zay Péter. A Fidesz ugyanis betárazta fegyvereit Dobrev Klára és Karácsony Gergely ellen, erre jött a hódmezővásárhelyi polgármester, és a maga kiszámíthatatlanságával újratervezésre kényszerítette a kormánypárt kommunikációs csapatát.

Ha meg tudja győzni az embereket egy harmadik út lehetőségéről, akkor nagyot hasíthat akár a kormánypárti szavazók köréből is, a bizonytalanokat pedig egészen biztosan maga mellé tudja állítani.

Ám a Fideszt enélkül is annyira bosszantotta az előválasztási csatározás, hogy alig várták, hogy visszavegyék a kezdeményezést az ellenzéktől. Ezért történhetett meg az a meglehetősen suta fordulat, hogy a gonosz háttérhatalomként funkcionáló Gyurcsány mellé Karácsony és Dobrev helyére egyszerűen bemontírozták Márki-Zay Pétert. Ez amellett, hogy kevés fantáziáról árulkodik, azt is jelenti, hogy a Fidesz egy percet se akar elvesztegetni abból az időből, amit a vásárhelyi polgármester karaktergyilkosságára szán. Ez a fegyver azonban visszafelé sülhet el, hiszen csak a leghűségesebb kormánypárti szavazók hihetik azt, hogy Márki-Zay is Gyurcsány köpenyegéből bújt elő.

Kétségtelenül, sokkal egyszerűbb egy kommunikációs kampányt felépíteni arra, hogy a gonosz visszatérésre készül, és bárki is vezeti majd a közös ellenzéki listát, az Gyurcsány Ferenc bábja lesz. Márki-Zaynak nehéz dolga van olyan szempontból, hogy mindenképpen együtt kell majd működnie a legerősebb ellenzéki párttal, így Gyurcsánnyal nyilvánosan vagy zárt ajtók mögött egyeztetnie kell, ugyanakkor kellő távolságot is kell tartania a volt kormányfőtől és a DK-tól. A Fidesz majd azon lesz, hogy Gyurcsány személyén keresztül hiteltelenítse Márki-Zay Pétert, és abszurd módon akár még a 2006-os eseményeket és az öszödi beszédet is felhasználják ellene.

A kormánypárt most úgy látja, hogy a Gyurcsány és állítólagos köre elleni hajtóvadászat a legjobb módja annak, hogy egyben tartsa saját szavazótáborát, és elbizonytalanítsa azokat, akiknek ugyan elegük van a Fidesz országlásából, de Gyurcsányt se sírja vissza. Nem túl merész állítás ezért az, hogy Márki-Zay ügyességén és politikai érzékén múlik az, hogy a kormánypárti agitátorok eredménnyel járnak-e. Ha meg tudja győzni az embereket egy harmadik út lehetőségéről, akkor nagyot hasíthat akár a kormánypárti szavazók köréből is, a bizonytalanokat pedig egészen biztosan maga mellé tudja állítani.

Fotó:444.hu

Orbán Viktor is érzi, hogy kemény dió lehet számára az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Egyrészt, mert egy legitim ellenzéki előválasztáson győzött nagy fölénnyel, másrészt nehéz lesz rásütni, hogy valamilyen háttérhatalom érdekeit szolgálja. Hogy Márki-Zay valóban leváltotta-e az ellenzéket, rövidesen kiderül, de ha netán sikkel jár, akkor Orbán Viktornak össze kell kapnia magát, mert egy politikától megcsömörlött országban egy harmadik utas civil még akkor is jó eséllyel száll vele szembe, ha mögötte civakodó pártok sokasága áll. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha kocsmai verekedésbe keveredsz, a legnagyobb pofont annak tartogasd, akitől a legjobban tartasz.”

Viharos előválasztási finálé, meglepő eredmény, éledező ellenzéki remények. Valahogy így lehetne röviden összefoglalni az utóbbi napok legfontosabb belpolitikai eseményeit. Az előválasztás második fordulója mindenesetre ráerősített az első forduló legfontosabb tanulságára: nem a közvélemény-kutatásokra, hanem a választók közvetlen véleménynyilvánítására kell építeni az ellenzék taktikáját a következő parlamenti választáson. Az ellenzéki pártok kezdik megérteni, hogy biztonsági játékot nem lehet játszani, még akkor is megéri kockáztatni, ha sokan rajtavesztenek.

Fotó: telex.hu

Két héttel a 2018. februári hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás előtt Fekete-Győr András Szegeden tartott lakossági fórumot, amelyre annak ellenére is kevesen voltak kíváncsiak, hogy akkoriban a Momentum volt az az ellenzéki párt, amelyben a legtöbb potenciált látták az elemzők. A pártelnök rövid előadása után az érdeklődők kérdéseket tehettek fel aktuális politikai témákban. Ekkor felállt egy idősebb férfi, aki közölte, hogy Hódmezővásárhelyről érkezett két társával együtt. Mindhárman aktívan részt vettek Márki-Zay Péter kampányában, és örömmel mondhatják, hogy a legutóbbi felmérések szerint az egyesült ellenzék jelöltje már egy kicsit vezet a Fidesz aspiránsával szemben.

Fekete-Győr reakciója udvarias volt, és sok sikert kívánt a választáshoz, de egyértelmű volt minden jelenlévő számára, hogy a Momentum elnöke szerint semmi esély nincs bevenni a Fidesz egyik legerősebb vidéki várát. Aztán jött a választás éjszakája, és a semmiből érkező Márki-Zay Péter elsöprő győzelmet aratott a Fidesz polgármester-jelöltje fölött. Akkor hatalmasat szólt az a győzelem, hiszen alig több mint egy hónappal az országgyűlési választás előtt megcsillant a remény az ellenzéki pártok és támogatóik előtt, hogy le lehet váltani az Orbán-kormányt.

Aztán jött a parlamenti választás, és menetrendszerűen a Fidesz kétharmada, Márki-Zay győzelmét pedig relativizálta az a tény, hogy a vásárhelyi választókörzetben ismét Lázár János húzta be az egyéni mandátumot. Ezen a tényen az se tudott sokat szépíteni, hogy 2019 októberében Márki-Zay ismét nagy fölénnyel győzött a polgármesterségért folytatott küzdelemben, és az addigi közgyűlési fideszes többséget is leváltotta. A vásárhelyi polgármester ezt követően is sokszor bekerült az országos sajtóba, de főleg éles, néha félreérthető és megosztó nyilatkozatai és polgári perei kapcsán.

Az jól látszott már korábban is, hogy a vásárhelyi megmondó emberben rengeteg az ambíció, ugyanakkor hihetetlen érzéke van a kommunikációhoz. Bár civil mozgalma (MMM) nem tudott áttörést elérni az előválasztás első fordulójában, MZP harmadikként bejutott a második fordulóba, ami komoly meglepetésnek számított az előzményeket figyelembe véve. Sokan úgy gondolták, hogy a vidéki polgármester automatikusan visszalép budapesti kollégája javára, akinek sokkal jobb esélyt jósoltak Dobrev Klárával szemben, mint neki. Ő azonban nem az elemzésekben, háttéralkukban hitt, hanem önmagában, és ügyesen manipulálva Karácsony Gergelyt elérte, hogy ő legyen a DK-s jelölt egyetlen kihívója.

Utólag azt kell mondani, hogy Márki-Zay logikája tökéletesen harmonizált a realitásokkal, hiszen ráérzett arra, hogy az ellenzéki szavazók többsége magát az ellenzéket is le akarja váltani, nem csupán Orbán Viktor rendszerét. Bár Dobrev Klára kiválóan teljesített a kampányban, és vidéken partiban volt Márki-Zay Péterrel, groteszk módon mégis Budapest hozta el a győzelmet a vásárhelyi polgármesternek. Ez első látásra annyira abszurdnak tűnő fordulat, hogy a Fidesz potentátjai is csak dörzsölik a szemüket. Pedig van benne logika, és nem csak azért, mert Karácsony visszalépett Márki-Zay javára. Az új arc ugyanis új reményeket is szül, márpedig a budapestiek számára a vásárhelyi polgármester még egy első bálozó fiatalember, aki válogat a szűkös kínálatban, és senki se tudja, kit visz táncba.

A gyér reakciókból azonban kiolvasható, hogy van némi pánik a Fidesz berkein belül, hiszen nem az előre megírt forgatókönyv alapján menetelnek mostantól a tavaszi választásig. És, mint tudjuk, a bizonytalanság az, amit nem szeret sem Orbán Viktor, sem a közvetlen környezete.

A Fidesz maga is tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a számára legkevésbé előnyös jelölttel kerüljön szembe. Addig gyurcsányozta ugyanis Dobrevet és Karácsonyt, hogy az ellenzéki szavazók is elhitték, számukra egy harmadik ember lesz a legmegfelelőbb kihívó Orbán Viktorral szemben. A Fidesz kommunikációs gépezete a kampány utolsó napjaiban érzékelte is a veszélyt, ezért szinte szárnyai alá vette a kormányzati sajtó Dobrev Klárát a vásárhelyi polgármesterrel folytatott vitájában. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, rontotta a DK-s jelölt esélyeit, ugyanakkor sokakat mozgósított Márki-Zay mellett.

A Fidesz farkasvaksága azonban leginkább Lázár Jánosnak ártott, hiszen az egykori kormányzati szupersztár immár teljesen elvesztette szülővárosát. Ha Lázár tavasszal egy az egyben megméreti magát a Hódmezővásárhelyt és Makót magába foglaló választókörzetben, akkor jó eséllyel alul marad, hiszen immár egy országosan ismert, sőt, igen népszerű ellenféllel kerül szembe. Ez számára a politikai karrierje végét jelentené, ezért megfontolandó számára, hogy Simonka György helyett induljon a szomszédos dél-békési választókörzetben. A B terv már régóta érlelődik Lázár fejében, hiszen székhelyét lényegében már évekkel ezelőtt áttette Mezőhegyesre, ahol vidéki nagybirtokosként intézi a reá bízott állami gazdaság ügyeit.

Egyelőre azonban ez sem tűnik túl jó opciónak az egykori kancelláriaminiszter számára, hiszen a korrupciós vádak miatt ellehetetlenült Simonka körzete sem tűnik túl jó terepnek egy olyan politikus számára, aki lényegében elmenekül a saját körzetéből, mert ott akadt egy erős ellenfele. Lázár dilemmája is jól példázza, hogy alaposan megkavarta az állóvizet Márki-Zay sikere. Az előre lejátszottnak tűnő játszmákból éles küzdelem lett, és a vidéki polgármester sikerével az is bebizonyosodott, hogy a Fidesz érdemben nem akarta, vagy nem tudta befolyásolni az előválasztást, ugyanis az ő sorvezetőjük szerint Karácsonynak vagy Dobrevnek kellett volna csatasorba állnia Orbán Viktor ellen.               

Az előválasztás nagy eredménye, hogy éles és izgalmas vetélkedést hozott, ami lázba hozta a teljes passzivitást imitáló kormányoldalt is. Eleinte azt akarta ugyanis elhitetni a Fidesz, hogy számára teljesen érdektelen, kik nyerik az egyéni körzeteket, illetve ki lesz Orbán Viktor kihívója. Ezért nem tudósított a magas részvételi arány ellenére sem a közszolgálati média sem az első, sem a második fordulóról, és ezért kommentálták igen visszafogottan kormányzati szereplők a nyilvánosságra került eredményeket. A gyér reakciókból azonban kiolvasható, hogy van némi pánik a Fidesz berkein belül, hiszen nem az előre megírt forgatókönyv alapján menetelnek mostantól a tavaszi választásig. És, mint tudjuk, a bizonytalanság az, amit nem szeret sem Orbán Viktor, sem a közvetlen környezete.

Foto: kronika.ro

Márki-Zay szájából ugyanis sokkal ijesztőbbnek hangzik, hogy lebontja a NER-t, illetve kemény elszámoltatásra készül, mintha ezeket az ígéreteket Dobrev Klárától vagy Karácsony Gergelytől hallanák a választók. Az előválasztás győztese mögé nem lehet berajzolni se Gyurcsány Ferencet, sem Soros Györgyöt, mint a magyarok ellen fenekedő háttérembereket, akik bábfiguraként mozgatják a hazai baloldalt. Márki-Zay ugyanis nem baloldali, és még egy pártocska sincs mögötte, nemhogy egy világuralomra törő háttérhatalom. Az ő ereje az egyediségében rejlik, no és abban, hogy győzelmével megfricskázta mind a hazai ellenzéket, mind a hatalmon lévő Fideszt. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Az a legmenőbb cowboy a kocsmában, aki egy ütéssel két fickó fogait is ki tudja verni.”    

Az előválasztás egyik legnagyobb hozadéka, hogy a pártok már nem csupán a közvélemény-kutatások alapján ítélik meg a választóikat és önmagukat. Ha valaki hibázott, annak következményei voltak, ha valaki jól csinált valamit, akkor lendületbe jött. A politika már nem csak az elemzők okoskodására épül, hanem a választók által leadott szavazatokra. Az ellenzéki oldalon pedig olyan megtisztulási folyamat indult el, amire már rég szükség volt. És ha valaki még mindig fanyalog, annak érdemes átgondolnia, mi vezetett odáig, hogy már az előválasztást is elbukta a kedvenc pártja vagy jelöltje.

Fotó: 24.hu

A csehországi választások végeredménye mutatja meg legvilágosabban, milyen veszélyes egy regnáló párt számára, ha a hatalmat nem hajlandó megosztani másokkal. A jobboldali hárompárti Spolu (Együtt) koalíció nyerte ugyanis Csehországban a szombat délután zárult képviselői választást, ezzel - ha kis fölénnyel is - megelőzte az Andrej Babis vezette ANO (Igen) nevű kormánypártot. Babis feltételezhető bukása nagyban köszönhető annak, hogy az ANO két eddigi koalíciós partnere, a szociáldemokraták és a kommunisták rosszul szerepeltek, így nincs igazán muníciója a kormányfőnek ahhoz, hogy tovább küzdjön hatalma megtartásáért.

Az elemzők kiemelték a cseh politikai eseményekkel kapcsolatban, hogy ugyan Babis sok elemét átvette magyar kollégája, Orbán Viktor törekvéseinek, ám mivel nem rendelkezett meghatározó többséggel a parlamentben, a jogállamot nem sikerült úgy megrendítenie mint szövetségesének Magyarországon. Babis politikai stílusa azonban arra ösztönözte politikai ellenfeleit, hogy pártszövetségeket létrehozva közösen próbálják legyőzni a kormánypártot, illetve kisebb koalíciós partnereit. A cseheknél ugyan nem volt előválasztás, de az ottani választási törvény lehetővé tette a szoros együttműködést az ellenzéki pártok között, így összefogva sikerült többségbe jutniuk a parlamentben.

Magyarországon azonban már csak egy közös pártlista, illetve minden körzetben egyetlen ellenzéki jelölt indítása lehet az egyetlen sikeres módszer a Fidesz egyeduralmának megtöréséhez. A magyar politikai erőtér ugyanis fokozatosan kétpólusúvá vált az utóbbi bő 10 évben, főként annak köszönhetően, hogy Orbán Viktor pártja egykori szövetségeseit bedarálta, az ellenzéki pártokat pedig folyamatosan diszkriminálja attól függetlenül, hogy azok baloldali, liberális vagy jobboldali nézeteket vallottak. Az ellenzéki összefogást lényegében az a politikai kényszer hozta össze, amit a Fidesz politikája idézett elő, így a duális politikai rendszer lényegében Orbán Viktor világnézetének logikus következménye.

A rendszer a gyermekbetegségeivel együtt is jól vizsgázott, amihez nagyban járultak hozzá a választást lebonyolító önkéntesek, no és azok a polgárok, akik elmentek voksolni.

A kormányfő azonban továbbra is az „Oszd meg és uralkodj!” elv alapján próbálja szétaprózni ellenlábasait, és úgy beállítani az összefogásban résztvevő pártokat, mint az uzsonnáért verekedő óvodásokat. Néha maguk az érintettek is besegítettek neki, hiszen a magyar ellenzékre oly jellemző széthúzás az előválasztási folyamatban is erodálta a pártok politikai tőkéjét. Ez főként az első forduló után kialakult miniszterelnök-jelölti hármas üzengetéseiben, beszólásaiban, sőt nyílt acsarkodásaiban volt tetten érhető. Karácsony Gergely visszalépésével azonban némileg tisztult a kép, és a második forduló végeredményét pedig végül mindenki kénytelen lesz tudomásul venni, akár örül neki, akár nem.

Közben az első forduló nagy vesztesei és győztesei is levonhatták a konzekvenciákat a szereplésükkel kapcsolatban. Most mutatkozik meg csak igazán annak a jelentősége, hogy a körülményekhez és lehetőségekhez képest sokan voksoltak az első fordulóban, (több mint 600 ezren) így nem mondhatják a vesztesek, hogy nem volt elég reprezentatív a megmérettetés, így a hibákat muszáj önmagukban és saját pártjukban keresni. A Jobbik elnöke kénytelen volt elismerni, hogy rossz kampánystratégiát választott, de Jakab Péternél is rosszabbul járt Fekete-Győr András momentumos vezér, akitől megvonták a bizalmat saját pártjában.

A közvélemény-kutatások ugyanakkor ismét bemutatták, hogy a felmérések nem helyettesítik a választók közvetlen visszacsatolásait. Márki-Zay Péter előretörését nem jelezték ugyanis az intézetek, Karácsony Gergely gyenge szereplésére pedig szinte senki sem volt felkészülve. Az előválasztás kétséget kizáró érdeme, hogy tiszta képet rajzolt az ellenzék állapotáról, így fél évvel az igazi, nagy megmérettetés előtt a gyenge pontokon még javítgatni lehet, az erősségeket pedig tovább lehet építgetni. A rendszer a gyermekbetegségeivel együtt is jól vizsgázott, amihez nagyban járultak hozzá a választást lebonyolító önkéntesek, no és azok a polgárok, akik elmentek voksolni.

Fotó: infostart.hu

Az ellenzék sok tapasztalatot és önbizalmat nyert abból, hogy egyáltalán képes volt megbirkózni egy olyan nagy kihívással, mint egy országos választás megszervezése központi támogatás nélkül. Közben a Fidesz folyamatosan gáncsolta a választás lebonyolítását, saját médiájában pedig ha néha be is számolt róla, folyamatosan becsmérlő hangnemben beszélt róla. Az egész hasznát viszont csak jövő tavasszal mérhetjük meg igazán, hiszen az országgyűlési választások végeredménye igazolhatja vissza, hogy érdemes volt-e ebbe a nagy vállalkozásba belevágni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A mézsör próbája az ivás.”

A válasz röviden: nincs. De nem ennyire egyszerű ez a kérdéskör, hiszen az ellenzéki előválasztás megannyi nehézségre mutatott rá, és az is elképzelhető, hogy az összefogásban résztvevő pártok által kidolgozott szabályok használhatatlanok a magyar viszonyok között. Ennek ellenére az előválasztási szisztéma kipróbálása szükségszerű volt, de azt, hogy sikeresnek bizonyul vagy sem, csak az idő fogja eldönteni. Egyet ne felejtsünk: a teljes politikai ellenzék egy táborba terelése a Fidesz erőszakos, kirekesztő politikájának a következménye, ami akár a kormánypárt bukását is okozhatja. Ezért lesz a 2022-es parlamenti választás talán a legfontosabb és legizgalmasabb a rendszerváltás utáni politikai megmérettetések közül.

Fotó: alfahir.hu

A Fidesz majdnem napra pontosan két éve döbbent rá arra, hogy Magyarországon több millió embernek annyira elege van a politikájából, hogy szinte bármilyen politikai erőre hajlandó szavazni, csak hogy megszűnjön Orbán Viktor országlása. Az ellenzéki összefogás a legutóbbi önkormányzati választáson váratlan sikert hozott több nagyvárosban, de kisebb településeken is jól működött a különböző identitású, ám Orbánnal szemben álló politikai pártok együttműködése. A Fidesz vezérkara egyszerűen nem akarta elhinni, hogy tömegesen szavaztak az emberek olyan jelöltekre, akik nem igazán harmonizáltak a politikai felfogásukkal, de a nagy cél, hogy eltávolítsák a hatalomból Fidesz helyi embereit, felülírta a korábbi szabályokat.

Akkor hetekig próbáltak valami más magyarázatot találni a kudarcra a kormány és a párt felső vezetői, de végül bele kellett nyugodniuk, hogy a válasz amilyen egyszerű, olyan aggasztó rájuk nézve. Átlépte ugyanis azt a határt a társadalom tagjainak nagy része, amit a Fidesz átléphetetlennek tartott. DK-s szavazott jobbikosra, szocialista támogatott momentumost, LMP-s lépett vissza párbeszédes javára. Mindez arról árulkodott, hogy már nem egy sokszínű ellenzék küzdött a masszív kormányerőkkel, hanem egy egységesülő ellenzék a korábbi sikerektől kissé óvatlanná váló Fidesszel.

A tömbösödés azonban komoly kihívásokkal jár mind a két oldalon. A kormány részéről veszélyt jelent, hogy amennyiben sikeres lesz az összefogás, az egyéni választókörzetekben összeadódnak az ellenzéki szavazatok, ráadásul a közös lista is sokkal vonzóbb lesz az ellenzéki szavazók számára, hiszen nem kell félniük attól, hogy az általuk támogatott párt nem éri el a bejutási küszöböt, így elveszik a voksuk. Az ellenzék oldalán viszont a régi problémák kerültek reflektorfénybe az előválasztás során. A jelöltek keményen egymásnak mentek, és régi sérelmeiket olvasták a másik fejére, ha éppen rosszul állt a szénájuk. 

Mivel a kormánypárt politikai teljesítménye finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után, a 2022-es voksolást akkor tudják magabiztosan hozni, ha rá tudják sütni ezt a billogot az ellenzékre.

A Fidesz fegyvere épp az lehet, ha egyértelművé teszik a sajátjaik és a bizonytalan szavazók előtt, hogy ez az ellenzék csak látszatra alkot egyetlen tábort, valójában egymással viaskodó pártocskák vívnak pozícióharcot a túlélésért. Az előválasztás második fordulójának ezért van sokkal nagyobb tétje annál, hogy a három talpon maradt jelölt közül ki húzza be a győzelmet. A civakodás, sőt az egymással való ijesztgetés a kormánypárt malmára hajtja a vizet, hiszen jól látható a szócsatákból, hogy a vesztésre állók nehezen viselik a kudarcot, és lassan durvább hangnemet ütnek meg egymással szemben, mint a leváltani kívánt Fidesz ellenében.

Az ellenzéket eddig épp az tartotta össze, hogy közösen alkották meg a játékszabályokat, és eddig tiszteletben is tartották azokat. Ez nem volt jellemző a Fideszre, és ez biztosított erkölcsi fölényt az összefogás pártjai számára. Ha ezt az előnyüket most elkótyavetyélik, akkor egyrészt kevesen mennek el szavazni a második fordulóban, másrészt alapot ad a Fidesz kritikáinak, miszerint nem lehet az országot olyanokra bízni, akik egymással sem értenek szót. Mivel a kormánypárt politikai teljesítménye finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után, a 2022-es voksolást akkor tudják magabiztosan hozni, ha rá tudják sütni ezt a billogot az ellenzékre.

Fotó: telex.hu

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a kormány mindent el fog követni annak érdekében, hogy lejárassa azt a miniszterelnök-jelöltet, aki győztesen kerül majd ki az előválasztás második fordulójából. Ilyen szempontból tehát szinte mindegy, ki fog nyerni, ugyanakkor az ellenfél karaktere meg fogja határozni a Fidesz kampányának stílusát is. Az is fontos szempont lesz, hogy a kihívó milyen erős lesz vidéken, illetve a kisebb településeken, ahol a Fidesz hagyományosan erős. Ezért nincs értelme számolgatni, üzengetni, háttéralkukat kötni. Az együttműködés eddig azt üzente: döntsön a nép, úgyhogy ha ez marad a jelszó, a választók bizalma töretlen lesz. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem biztos, hogy jól jársz, ha vágta közben lovat cserélsz, mert fogalmad sincs, milyen hátas jut neked.”   

Három nap alatt szeretné felmérni a magyar demokrácia állapotát az Európai Parlament héttagú delegációja, amely a tervek szerint a kormány, az ellenzék és néhány civil szervezet képviselőivel találkozik a napokban. A cél méltányolandó, ám nem valószínű, hogy a delegáció tagjai túl sokat tudnak majd hozzátenni mindahhoz, amit amúgy is tudnak már az EU-ban arról, mi folyik Magyarországon immár 11 éve. A vizsgálódás ezért inkább csak jelzés az Európai Parlament, a magyar kormány, valamint a hazai ellenzék és civilek felé.

Fotó: Népszava

Háromnapos látogatásuk során (amely szeptember 29-től október 1-jéig tart) az EP-képviselők a tervek szerint találkoznak Varga Judit igazságügyi miniszterrel és Pintér Sándor belügyminiszterrel. Szintén találkoznak Budapest főpolgármesterével, Karácsony Gergellyel, az Országgyűlés különböző pártállású tagjaival és a politikai ellenzék képviselőivel. Az EP-delegáció ugyanakkor találkozik a jogállamiság védelme, az esélyegyenlőség, a kisebbségi és szociális jogok területén dolgozó civil szervezetekkel, valamint beszél a sajtószabadságot védő szervezetekkel és a média teljes területét képviselő médiavállalkozások képviselőivel és újságírókkal is.

A delegáció emellett a Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság, az Országos Bírósági Hivatal, valamint az Országos Bírói Tanács és a Magyar Bírói Egyesület képviselőivel is eszmét cserél. A képviselők megbeszélést folytatnak az alapvető jogok biztosával, az oktatási és tudományos szervezetek képviselőivel és számos kulturális intézmény képviselővel is. Ugyanakkor a kormány kedvenc civil szervezete, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) nyílt levélben hívta meg a Budapestre érkező EP tényfeltáró delegációját magukhoz, hogy úgymond tárgyilagosabb tájékoztatást tudjanak adni az EP képviselőinek a magyar civil szervezetekről.

Mégis fontos esemény ez a vizsgálat a magyar ellenzéki választók számára, hiszen azt az üzenetet küldi, hogy az EU fokozottan figyel Orbánra és körére, és most már konkrét szankciókkal bünteti azt a politikát, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a közös értékeket, sőt, az uniós szabályokat felrúgva olyan precedens igyekszik teremteni, ami veszélyezteti az Európai Unió egységét is.

A miniszterelnök azonban nem alacsonyodott le odáig, hogy beszéljen a strasbourgi küldöttség tagjaival, pedig most akár személyesen is eligazíthatta volna „Brüsszel bérenceit” arról, miként kell vélekedni a jogállamiságról, sajtószabadságról vagy a rendszer szintű korrupcióról. Ettől függetlenül is igazán ambiciózus terv az EP delegációjáé, hiszen három nap alatt ennyi megbeszélést lefolytatni, és azokból összerakni, mi is zajlik ebben az országban, meglehetősen nagy kihívás. Persze, a küldöttségben ott van az a Donáth Anna, akinek bizonyára nem mondanak majd sok újdonságot sem az ellenzéki, sem a kormánypárti politikusok, és alighanem a civilek véleményével is tisztában van a Momentum képviselője.

A mostani vizsgálat tehát minden jel szerint inkább egy demonstratív jellegű akció, mint új tények és összefüggések után való kutatás. A magyar illiberális állam minden lényeges ismérvével tisztában vannak ugyanis az Európai Unió minden intézményében. Tudja ezt Orbán Viktor is, aki nyilván a régi bevált szólamaival fog visszavágni, amikor a küldöttség megfogalmazza majd az aggályait: Soros, migránsok, hanyatló Nyugat, hazaáruló ellenzék stb. Mégis fontos esemény ez a vizsgálat a magyar ellenzéki választók számára, hiszen azt az üzenetet küldi, hogy az EU fokozottan figyel Orbánra és körére, és most már konkrét szankciókkal bünteti azt a politikát, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a közös értékeket, sőt, az uniós szabályokat felrúgva olyan precedens igyekszik teremteni, ami veszélyezteti az Európai Unió egységét is.

Fotó: vail.hu

Valószínűleg a delegáció látogatásának időpontja sem véletlen, hiszen az ellenzéki előválasztás finisében érkeztek meg az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának tagjai. Jól látható az a szándék, hogy Orbán Viktor rendszerét olyankor fogja harapófogóba az EU és a hazai ellenzék, amikor a legnagyobb szüksége lenne külföldi és hazai támogatókra. A kormányfő körül valóban kezd elfogyni a levegő főleg külföldön, hiszen például a németországi választások is rosszul alakultak számára. Most már a hazai ellenzéken a sor, képes lesz-e megrendíteni az Orbán Viktor elmozdíthatatlanságába vetett hitet, ami a Fidesz kormányzásának alappillére immár 11 éve. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha már háromszor elhibáztál egy lövést, negyedszerre biztosan remegni fog a kezed.”

Szokásához híven hatásvadász kijelentésekkel operált Orbán Viktor, amikor cseh kollégája társaságában a napokban megtekintette a déli határszakaszon húzódó kerítést. A magyar kormányfő szeret úgy fogalmazni, mintha a világ nagyon egyszerűen működne, így a történelem kihívásaira is pontos és hatásos lépésekkel lehetne reagálni. A világ jelenségeire azonban nem tekinthetünk úgy, mint egy bográcsban rotyogó pörköltre, amelyet csak úgy lehet elrontani, ha nem a megfelelő alapanyagokat használjuk, és a hozzávalókat nem jó arányban keverjük bele.

Fotó: delmagyar.hu

Orbán Viktor felöltötte terepruháját, felhúzta a bakancsát, és Andrej Babis, cseh kormányfő társaságában terepszemlét tartott a röszkei határszakaszon. Nincs ebben semmi különös, hiszen a magyar miniszterelnök szívesen tetszeleg Európa déli határainak védelmezője szerepében, és minden ilyen alkalmat megragad ahhoz, hogy érzékeltesse: Brüsszel nem lehet neki elég hálás azért, hogy a kerítésével feltartóztatja a menekültek százezreit.

Most, hogy Afganisztán ismét a tálibok kezére került, Orbán még rá is tett egy lapáttal szokásos menekültellenes retorikájára. Nem riadt vissza attól sem, hogy hamis információkkal, de legalábbis csúsztatásokkal hergeljen az Európai Unió ellen. Orbán szerint ugyanis az EU azt mondja, hogy aki el akar jönni Afganisztánból, azt be kell engedni. Ez nemcsak egyszerű hazugság, de épp arra figyelmeztetnek az unió vezetői, hogy meg kell akadályozni egy 2015-höz hasonló krízist.

A magyar kormányfőt azonban nem igazán szokta érdekelni, hogy mi igaz, mi nem, ő a tények között olyan szempontok szerint válogat, melyek illenek bele saját politikai propagandájába, és melyek nem. Azt azonban ő is érzi, hogy egy globális problémáról van, aminek kezeléséhez nem elegendő magas kerítéseket építeni, hanem érdemi lépéseket kell tenni az olyan térségek problémáinak megoldása érdekében, melyekből nagy számban menekülnek el az emberek.

Ha Orbán komolyan gondolja, hogy ezekbe a konfliktusokba akár az EU, akár Magyarország érdemben be tudna avatkozni, és ennek következményeként a helyben maradásra ösztönözné az ott élőket, akkor nagyon naiv.

Ezért Röszkén egy régebbi javaslatát ismételte meg, mely szerint oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van, és nem a bajt kell behozni Magyarország, Csehország vagy az Európai Unió területére. Nagyon jól hangzik, és akár tapsolhatnánk is az elképzelésnek, ám van egy komoly hiányossága: a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Orbán nagyon jól tudja, hogy amennyiben konkrétumokat kéne mondania a saját javaslatával kapcsolatban, komoly bajba kerülne.

Mit jelent ugyanis az a terv, amit Orbán nagy általánosságban javasolt? Egyrészt rengeteg segélyt, komoly logisztikai és pénzügyi támogatást azoknak a kormányoknak, melyek humanitárius kríziseket próbálnak kezelni. A magyar kormány azonban nem arról híres, hogy ilyen régiókat támogatna, sőt még a feleslegessé vált kínai és orosz vakcinákat se ilyen hátrányos helyzetben lévő országoknak adományozza.

A humanitárius segítség nyújtása azonban csak a könnyebbik út a harmadik világ problémáinak megoldása felé. Az igazi gond az, hogy ezekben az országokban általában polgárháború is zajlik, és az ott élő lakosság leginkább a harcok elől menekül egy másik országba. Ha Orbán komolyan gondolja, hogy ezekbe a konfliktusokba akár az EU, akár Magyarország érdemben be tudna avatkozni, és ennek következményeként a helyben maradásra ösztönözné az ott élőket, akkor nagyon naiv.

Fotó: nyugat.hu

De Orbán reálpolitikus, tehát nagyon jól tudja, hogy olyan darázsfészkekbe, mint Afganisztán, Irak, Szíria, Jemen vagy Líbia nem szabad nyúlnia. Mire gondol tehát, amikor azt hirdeti, hogy a problémákat helyben kell megoldani? Valószínűleg arra, hogy soha, senki nem fogja megkérdezni tőle, pontosan hogy gondolná megoldani ezeknek az országoknak a problémáit? Ő ugyanis egy olyan kis ország miniszterelnöke, mely nagy, erős katonai szövetségesek segéderőjeként főként rendfenntartó szerepet vállal azokban a térségekben, ahol komoly konfliktusok mélyítik a válságokat. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Kibicnek semmi se drága.”

A magyar kormány úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a koronavírus-járvány egyre erősödő negyedik hullámával. Kommunikációjával azt üzeni a polgároknak, hogy az oltási kampányok sikeres lebonyolításával a hivatalos szervek minden tőlük telhetőt megtettek, azok pedig, akik ezek ellenére se oltatták be magukat, vessenek magukra. A Fidesz kormányzása alatt nem először fordult elő, hogy előbb találták ki egy krízis kommunikációját, mint ahogy az bekövetkezett. Jelen esetben azonban a történésekre kéne reagálni, és nem a jól betanult mantrát ismételgetni.

Fotó: Twitter

Aki eddig kételkedett benne, most megbizonyosodhat róla, hogy Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora a kormány reklámarca. A hangzatos nyilatkozatairól elhíresült orvosprofesszor képmásával díszített legújabb kormányzati plakáton ugyanis a következő szöveg olvasható: „Az oltás működik, Magyarország működik.” Ha ez egy alapvetés, akkor érthető, hogy a kormány potentátjai miért hangoztatják azt, hogy nincs szükség újabb korlátozó intézkedésekre, probléma megoldva azzal, hogy a lakosság döntő hányada felvette valamelyik védőoltást, és mintegy félmillió magyar már a harmadik szurit is megkapta.

Pedig a képlet nem ilyen egyszerű, sőt egyre bonyolultabb. A negyedik hullámban ugyanis nem csupán az a hárommillió honfitársunk érintett, akik nem oltatták be magukat, hanem azok is, akik papíron védettséget szereztek, ám különböző okok miatt továbbra is ki vannak téve a veszélynek. A kormány láthatóan nagyon nem akar népszerűtlen intézkedésekkel operálni a közelgő parlamenti választások előtt, ám közömbössége a probléma iránt komoly következményeket vonhat maga után. Orbán Viktor maga is elég kellemetlen viseletnek tartotta a védőmaszkot, és amikor tavasszal megválhattunk tőle, ő maga illusztrálta videóüzenetében, hogy vége az arc eltakarásának.

A probléma tehát összetett, és ezúttal nem feltétlenül az áldozatok száma fogja megmutatni, milyen nagy gond, ha a politikai érdek felülírja az egészségügyi szempontokat.

Csakhogy a számok nem politizálnak, a járványügyi adatok pedig nem a politikai preferenciák alapján alakulnak. Elképzelhető, hogy a járványgörbe jóval alacsonyabban marad ősszel, mint az eddigi legdurvább hullámban tavasszal, de a kórházak, és azokon belül az intenzív osztályok ismét nagy nyomás alá kerülhetnek, és tovább nyúlnak a várólisták olyan műtétek esetében, melyeket a járvány miatt eddig is sokáig halogattak. A probléma tehát összetett, és ezúttal nem feltétlenül az áldozatok száma fogja megmutatni, milyen nagy gond, ha a politikai érdek felülírja az egészségügyi szempontokat.

A kormány ezzel a magatartással igyekszik feledtetni korábbi hibáit is, főként azt az elhamarkodott döntést, hogy a kínai vakcinával oltották be a 60 év felettiek jelentős részét. Utólag ugyanis kiderült, hogy a nagy sietség több gondot okozott, mint amennyit megoldott. A kínai termék hatékonysága ugyanis megkérdőjelezhető az idős generáció esetében még a gyártó szerint is, de a kormány erőteljes kampánya hatására a nyugdíjasok jelentős részét sikerült rábeszélni a Synopharm elfogadására. Most főleg ők veszélyeztetettek, hiszen kérdéses, hogy mennyire tud ellenállni a szervezetük a vírus új variánsainak.

Fotó: 24.hu

Korábban is sejteni lehetett, hogy a kormány az oltási programmal igyekszik bizonyítani rátermettségét, határozottságát és szakmaiságát, miközben az ellenzéket hol oltáselleneseknek, hol politikai kalandoroknak, hol egymással civakodó óvodásoknak igyekszik bemutatni. Csakhogy a negyedik hullám már nem csak kopogtat az ajtónkon, hanem be is jött a házba. Egy ilyen helyzetben nem plakátokkal kell védekezni a kór ellen, hanem konkrét védelmi intézkedésekkel, melyek segítségével megelőzhető lehetne a nagyobb baj. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne a madarak csicsergését hallgasd az erőben, hanem az ellenség lovainak dobogását!”

Orbán Viktor politikája a folyamatos terjeszkedésre épül, így a legnagyobb félelme az, hogy védekezésre kényszerítik. Mivel jelenleg több tényező is akadályozza az expanzióját politikai és gazdasági téren, mindenképpen változtatni szeretne ezen a helyzeten. Erre utal, hogy több befolyást akar szerezni az ENSZ-ben, illetve hogy újra nekiment az Európai Bizottságnak amiatt, hogy a testület bírságot szabott ki Lengyelország ellen, amiért egy kormány által felügyelt fegyelmi tanáccsal tartja sakkban az országban működő bíróságokat. A magyar kormányfő érzi a döntés súlyát, hiszen Magyarország számára is hamarosan érkezhet egy ilyen komoly figyelmeztetés, ami védekezésre kényszerítheti a kormánypártot.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor pontosan tudja, hogy egy siker értékét az mutatja, hogy milyen jelentős ellenféllel szemben éri azt el. Ha például Magyarország labdarúgó válogatottja nagy gyötrelmek árán legyűri hazai pályán Andorrát, azért ugyan jár a három pont, de a focistáink nem lesznek büszkék a teljesítményükre. Ha azonban sikerült volna megverni az Angol válogatottat, az bizony fényes sikernek minősült volna. Ez utóbbi nemhogy nem sikerült, de csúfos vereség lett a vége, amit az sem szépít, hogy Schmidt Mária, Orbán Viktor kedvenc történésze a következőket üzente a brit miniszterelnökének: „Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. Törődjön bele és söprögessen a saját háza táján. Van mit”

Amellett, hogy Schmidt szavaiból nagyfokú frusztráció sugárzik, a Fidesz aktuális kommunikációjától alig tér el. Olyan kioktató, agresszív, sőt gyűlölködő hangvétel uralkodott el a kormánypárt soraiban, ami az egész politikai közösség lelkiállapotára utal. Nehezen tudja feldolgozni ugyanis a Fidesz, hogy az a politika, melyet Orbán Viktor iránymutatásával folytat immár 11 éve, folyamatos harcba, sokszor reménytelen küzdelembe hajszolta a kormányt. Ez persze elsősorban a külpolitikára igaz, idehaza eddig a lekezelő stílus volt a Fidesz sajátossága, ahogy néha odaszólt a lesajnált ellenzék politikusainak.

A magyar kormányfő aggodalma tehát megalapozott, hiszen a bírság már olyan szankció, amit nehéz itthon kommunikálni, hiszen kormányzati mulasztás eredményeként kell befizetni a közös kasszába.

A helyzet azonban mindkét fronton változóban van. Magyarországot és Lengyelországot már nem csupán bírálják az EU vezetői, de komoly következményekkel is fenyegetik a renitenseket, amennyiben nem tartják be az unió alapvető irányelveit. A lengyelek esetében már odáig fajultak a dolgok, hogy az Európai Bizottság bírság kiszabásáról döntött, mivel a lengyel kormány az igazságszolgáltatás függetlenségét korlátozta a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Tanácsának működése miatt. Az Európai Bizottság még a nyáron szólította fel Lengyelországot a kifogásolt rendelkezések visszavonására, de a lengyel kormány ezt eddig nem tette meg, csak jelezte, hogy szándékában áll megfelelni a Bizottság utasításának.

Ez az eljárás jelzés Magyarország számára is, hogy a jövőben már nem lehet ígéretekkel húzni az időt, újabb és újabb kibúvókat keresni annak érdekében, hogy a döntéshozó szervek ne tudják érvényesíteni az akaratukat. Nem csoda hát, ha a magyar kormány azonnal reagált, és a Magyar Közlönyben ítélte el az EU lépését. Mivel többfrontos harc dúl az EU különböző intézményei és a magyar kormány között, az uniós szerveknek több terepen is módjuk van a lengyelhez hasonló intézkedést hozni az Orbán-kormány ellen. A magyar kormányfő aggodalma tehát megalapozott, hiszen a bírság már olyan szankció, amit nehéz itthon kommunikálni, hiszen kormányzati mulasztás eredményeként kell befizetni a közös kasszába.

Fotó:Népszava

Tovább növeli Orbán és közvetlen környezetének frusztrációját az a tény, hogy itthon se alakulnak túl jól a dolgok számára. A közvélemény-kutatók friss eredményei alapján az ellenzéki összefogás partiban van a Fidesszel, ugyanakkor vannak olyan közéleti témák (Fudan Egyetem, Pegasus-botrány, járványkezelés stb.) melyek komoly muníciót jelenthetnek a kormánypárt kihívói számára. Orbán vállán most hatalmas a felelősség, hiszen főleg az ő konfrontatív politikája vezetett idáig, ugyanakkor hívei a megoldást is tőle várják. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl messzire hajítasz egy követ, eltalálhatsz olyanokat is, akikkel nem akartál ujjat húzni.”