Ha kormányzati kommunikációs központban gyakrabban olvasnák a Szegedi Kattintós bejegyzéseit, nem kellett volna a hódmezővásárhelyi fiaskó ahhoz, hogy belássák: A Soros György személyének démonizálására felépített kampányuk ki fog fulladni a választási kampány finisére, ami akár a várt siker elmaradását is okozhatja. Nehéz lesz azonban átprogramozni az ország minden szegletébe szétküldött robothadsereget, amelynek tagjai a központilag betáplált mantrát fújják, és a kreativitásuk annyiban nyilvánul meg, hogy csak az váltogatják, a migránsoktól jutnak-e el Soros Györgyhöz, vagy éppen fordítva. Másik probléma, hogy a kormánypárti szavazó is hirtelen összezavarodhat, ha a kormánypárt kommunikációjában keverednek a pozitív és negatív üzenetek.

Hirtelen ötletbörzébe kezdett a párt központi lapja, mert kiderült, a parttalan soroszással a választók jelentős részét csak a kormány ellen hangolják. Mintha a Magyar Idők és a mögötte álló propagandagépezet is csak most ébredt volna rá a régi (nem dakota) bölcsesség örökérvényűségére, mely szerint a győztes módszeren (és csapaton) nem érdemes változtatni. 2014-ben ugyanis a rezsicsökkentés olyan össztársadalmi üzenet volt, amely – mint később kiderült – hazugságokra épült, de lényeges pozitív elemként jelent meg a Fidesz kampányában. Ilyen szociális üzeneteket eddig alig hallottunk a kormány kommunikációjában, inkább felülírtak minden eddigi szabályt, és a Magyarországon csak nyomokban releváns migrációs kérdésekre fűzték fel a kampányt.

Ez a stratégia bukott meg látványosan Hódmezővásárhelyen, és vezetett odáig, hogy korábban a Fidesszel szimpatizáló jobboldaliak is az ellenzék jelöltje mellé álltak. A Fidesz egyik megmondó embere gyorsan reagált is a történésekre, természetesen hol másutt, mint a Magyar Időkben. Bayer Zsolt többek között a következő aggódó sorokat tette közzé: "Mondhatnánk, hogy nincs semmi nagy baj, hiszen kicsit odébb, Kiskunhalason ugyanazon a napon nagyon nagyot nyertünk. Ezek a tények. Mégse mondjuk csak ezt. Hanem egészséges ösztöneinkkel nézzünk szembe ezzel a nagyon rosszkor jött vereséggel, ami nagyon jókor jött. Ugyanis jöhetett volna április 8-án is. Előjelek nélkül. És akkor már hiába néztünk volna szembe vele."  

Egy másik jobboldali véleményvezér ennél is messzebb ment. Bencsik András a Demokrata főszerkesztője, a Békemenet egyik szervezője a Fidesz hódmezővásárhelyi veresége után az Echo TV Sajtóklub című műsorában azt mondta, hogy: „Azt hiszem, hogy abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást.” Egy elhibázott stratégia nyílt beismeréseként értelmezhető ez a szokatlanul önkritikus mondat. A pártközpont sem maradhatott persze tétlen, mert felfogták, hogy akár az április 8-i választás is elúszhat egy rosszul felépített kampányon. Rájöttek talán arra a Fidesz potentátjai, hogy az embereket a választási kampányban nem elsősorban Soros György érdekli, hanem sokkal inkább a nyugdíjak és fizetések reálértékének mértéke, az oktatás színvonalának csökkenése, az egészségügy vergődése, no és az ellenzék által is sikeres kampánytémává tett állami szintű korrupció.

A Fidesz beprogramozta magának a migránskérdést, mint kommunikációs csodafegyvert, és amíg nem kapott visszajelzést arról, hogy a bogárevéssel, mecsetépítéssel, keresztényüldözéssel riogató kampány visszatetszést kelt a választópolgárokban, addig rendesen megtolta ezt a témát köztéri plakátokon, közpénzből finanszírozott reklámokkal, no és a lakájmédia folyamatos sorosozásával és migránsozásával. Jó példa ez a Fidesz farkasvakságára, aminek egyszerű oka az, hogy fogalmuk sincs arról, mi érdekli valójában azokat, akiknek a sorsáról naponta döntéseket hoznak.

Ha viszont a választók úgy látják, hogy a döntéshozókat hidegen hagyják az ő hétköznapi gondjaik, és egy amerikai milliárdos ellen hadakozik ahelyett, hogy nagyon is kézzelfogható problémák megoldására törekednének, akkor keresnek maguknak alternatívát. Hódmezővásárhely esetében például Márki-Zay Pétert, de az országgyűlési választáson akár az ellenzék legerősebb jelöltjei is profitálhatnak ebből a helyzetből, ha időben visszalépnek a kevésbé karakteres delegáltak. 

Most tehát három lehetőség közül választhat a kormány. Vagy ráerősít a Soros György ördögivé tett alakja köré épülő gyűlöletkampányra, vagy leáll ezzel, és a pozitív üzenetekre koncentrál, esetleg párhuzamosan futtatja mindkettőt. Mindhárom variánsnak van előnye és veszélye is. Az első biztosan egyben tartja azt a mintegy kétmilliós Fidesz-tábort, amely eddig is vevő volt a migránsozásra, ám ezzel sok bizonytalan és jobboldali szavazót elmarnak maguktól. Magas részvételi arány esetén ez biztos fiaskó árpilis 8-án. A második elbizonytalanítja a kormánypárti szavazókat, mert igazán a soroszás mozgósította a tábort, a pozitív üzenetek csak megpántlikázták a Fidesz gyűlöletkampányát.

Fotó: nepszabadsag.hu

A harmadik eshetőség a legvalószínűbb, ugyanis a kormánypárti jelölteket, polgármestereket, önkormányzati képviselőket már ráállították a migránsozós pályára, így ők továbbra is tolják majd a betelepítéssel fenyegető retorikát, a kormány pedig a központból küldi azokat az üzeneteket, melyek szerint történtek jó dolgok Magyarországon azon kívül is az elmúlt négy esztendőben, hogy felépítették a déli határon a kerítést, vegzálták a civileket, és a Soros-tervvel riogattak. Valószínűleg új szlogenek kerülnek ki a propagandaközpontból, és az is lehetséges, hogy az előre eltervezett óriásplakátokat lecserélik újakra. Reklámozhatják például majd az otthonteremtési programot, esetleg a gazdasági növekedés mértékét. Pénz biztosan lesz az újratervezésre, kérdés, hogy milyen hatást vált ki a magyar társadalomból a kormány újabb pávatánca. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha van egy ló, amelyik gyors, de nem kitartó, meg egy olyan, amelyik kitartó, de nem gyors, válaszd a harmadikat.”

Egészen speciális helyszínen zajlott le az áprilisi országgyűlési választások főpróbája, ezért a tanulságokat is nagy körültekintéssel kell levonni. Az viszont vitathatatlan, hogy a felszín alatt repedező kormányzati kommunikációs gépezet most először mutatta meg, milyen sebezhető, és mennyire nem vette komolyan a Fidesz a választópolgárok valódi igényeit. A fő kérdés most az, hogy az ellenzék vagy a kormány reagál helyesebben a kialakult helyzetre. Vendégszerzőnk, Kuczog Balázs elemez.

Fotó: 24.hu

A hódmezővásárhelyieket a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem nyolc, hanem huszonnyolc esztendeje nyomasztja. Nem véletlen, hogy a választás éjszakáján Lázár János elődjéről, Rapcsák Andrásról is ejtett néhány szót annak kapcsán, hogy az új polgármester kiket és hogyan akar elszámoltatni. Rapcsák vasmarokkal irányította a várost 1990-től haláláig, majd ugyanezt az autoriter magatartást fejlesztette tovább egykori táskahordozója, Lázár János. Vásárhelyen már a 90-es években sem járt könyörület azoknak, akik bírálták Rapcsákot, majd Lázárt, és a korrupciógyanús ügyekről is hamarabb pusmogtak a városban, mint ahogy azt országosan tettük a Fidesz 2010-es kétharmados győzelme után.

Tehát lényegében kicsiben már működött a NER Hódmezővásárhelyen akkor, amikor Orbán Viktor elkezdte megvalósítani nagyszabású terveit a 2010-es évek legelején. A helyi sajtó már évtizedek óta a fideszes városvezetők kottájából játszott, akik pedig fellázadtak az öntörvényű és meglehetősen kíméletlen politikai ellenfélnek bizonyuló Rapcsák, majd Lázár ellen, számolhattak azzal, hogy tönkreteszik a vállalkozásukat, ellehetetlenítik a családtagjaikat. Akinek új volt az a lejárató kampány, melyet Márki-Zay Péter ellen indítottak, az nem ismeri a „vásárhelyi hagyományokat”. Itt ugyanis nem szolgált nagy újdonsággal az, hogy bekamerázták az ellenzéki jelölt utcáját, kirúgták a munkahelyéről, lejárató röplapokon próbálták hitelességét csorbítani. Ezek már régről ismert, sőt, mondhatni bevált módszerek voltak a hatalmi elit részéről korábban is az alföldi városban.

Épp ezért speciális az a helyzet, ami kialakult a mostani kampányban. Egyrészről szinte senki nem hitte el, hogy ez a rendszer leváltható, Lázár János és köre eltávolítható a helyi hatalomból, ugyanakkor a 28 éves megaláztatás, megfélemlítés és kiszolgáltatottság sokkal elszántabbá tette a helyieket, mint olyan városokban, ahol a demokrácia még most is a mindennapok része, esetleg nyomokban még nyíltan fel lehet vállalni az ellenzékiséget. Nemrégiben Fekete-Győr András, a Momentum elnöke Szegeden tartott fórumot, ahol egy hódmezővásárhelyi férfi felállt, és elmondta, hogy számukra létkérdés Lázár János leváltása, és felméréseik alapján a népszerűségi mutatókban Márki-Zay már vezet Hegedűs Zoltán előtt. Ezt a bejelentést sem Fekete-Győr, sem a hallgatóság többsége nem vette komolyan. Pedig akkor már a Fidesz felmérései is azt mutatták, hogy az ellenzék nagy valószínűséggel megveri a kormánypártot.

Épp onnan érkezett a szikra egy nagy ellenzéki fellángoláshoz, ahonnan szinte senki sem várta.

Ezen előzmények után bizton kijelenthető, hogy Lázár János és kommunikációs csapata a lehető legrosszabb kampánystratégiát választotta. Folytatta a gátlástalan nyomulást, oda sem figyelt arra, hogy a helyiek miről szeretnének beszélni, elhárítottak minden érdemi vitát az ellenzéki jelölttel, lehazugozták, az iszlám és Soros György ügynökének nevezték. Azt az országos kommunikációs sormintát követték, amivel szeretnék letarolni az országot április 8-án. Ezt kérték ki maguknak a vásárhelyiek, akiknek amúgy is nagyon tele volt már a hócipőjük a város igazi urával, Lázár Jánossal. A kancelláriaminiszter ugyanis élet-halál ura volt a városban azok után is, hogy Orbán Viktor 2012-ben nagy csinnadrattával úgymond „kikérte” a városlakóktól a polgármesterüket, és elvitte miniszternek Budapestre. A helyére megválasztott Almási István papíron polgármester volt, gyakorlatilag a helytartója, és a népek azzal is tisztában voltak, hogy Hegedűs Zoltán sem lett volna más, mint Lázár helyi bábja.

Ez a választás tehát nem Hegedűs Zoltánról, hanem Lázár Jánosról, rajta keresztül pedig arról a kormányzati politikáról szólt, amely nem tiszteli az emberek önrendelkezési jogait, nem kíváncsi a problémáikra, nem enged teret a politikai ellenfeleinek. Lázár ezúttal belesétált abba a csapdába, melyet lényegében ő maga állított magának. A személyét övező ellenszenv miatt ugyanis Vásárhelyen neki minél távolabb kellett volna maradnia a kampánytól, és el kellett volna hitetnie a város lakóival, hogy Hegedűs nem a bábja lesz, hanem végre egy önálló akarattal rendelkező polgármestert választhatnak. Ehelyett úgy vitte végig a kampányt, mintha ő maga kandidálna a városvezetői posztra. Még a vereség utáni sajtótájékoztatón is olyan hevesen mentegetőzött, hogy azzal lényegében beismerte, ezt az ütést neki szánták a helyiek, és nem a valódi indulónak.

A vásárhelyi összefogás sikere után már nem lehet érvelni azzal, hogy a listás szavazatokra jobban lehet számítani, mint az egyéni körzetek megnyerésére.

A vasárnapi voksolás után lényegében kijelenthetjük, hogy a vásárhelyiek végre legyőzték a félelmüket, ezzel kivívták egy ország (nagyobbik felének) megbecsülését. Épp onnan érkezett a szikra egy nagy ellenzéki fellángoláshoz, ahonnan szinte senki sem várta. Pedig az ok egyszerű: annyi keserűség és elfojtás gyülemlett össze az utóbbi évtizedekben az itteniek lelkében, hogy egy karakteres jelölt segítségével most megszabadultak saját démonjaiktól. Nem túlzás kijelenteni, hogy Vásárhely most újra a vásárhelyieké, Lázár Jánosnak pedig komoly fejtörést okozhat az is, hogy miként tud visszakapaszkodni április 8-ig. Most ugyanis őt győzték le nagy fölénnyel szülővárosában, így olyan településekről (többek között Makóról) kell kompenzálnia az itt összeszedett hátrányát, melyek nem jelentik közvetlenül a hátországát. Ha nem hozza a körzetét áprilisban, a politikai pályája kerékbe törik, és gondolkodhat rajta, hová vonul vissza a következő választásokig.

                   Fotó: facebook.hu

Mindezek tudatában a kormánynak most az az érdeke, hogy tanuljon a vásárhelyi hibákból. Ha nem ismernénk azt a kommunikációs úthengert, amely ellentmondást nem tűrve tapos bele a földbe mindent, ami számára nem hasznos, azt mondhatnánk, hogy kissé visszafogják majd a sorosozást, a migránsozást, az EU szapulását, ám valószínűleg nincs más terv, csak a Stop Sorosra kiélezett hisztériakeltés. A stratégián tehát valószínűleg nem fog változtatni a Fidesz, legfeljebb annyit, hogy rádobnak még egy-két lapáttal a gyűlölet izzó parazsára. Az ellenzéknek is észnél kell lennie, hiszen a lélektani előny addig tart, amíg nem kezdik egymást szapulni a pártok. A vásárhelyi összefogás sikere után már nem lehet érvelni azzal, hogy a listás szavazatokra jobban lehet számítani, mint az egyéni körzetek megnyerésére. A kis pártoknak számolniuk kell azzal, hogy úgy járnak, mint az MSZP-ből kirúgott Hernádi Gyula, aki némi fideszes ráhatásra elindult a vásárhelyi időközin, de az egy százalékot sem érte el. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nincs az a cobolyprém, amiért érdemes egy tomahawkkal nekirontani a sápadtarcúak hadseregére.”    

Lényegében semmi mással nem motiválja híveit a kormánypárt az idei választási kampányban, mint az elvesztett kétharmados többsége visszaszerzésének szükségességével. Ha ugyanis újra megszerzik a teljes uralmat a politikai palettán, el lehet fogadni a Stop Sorosnak keresztelt zagyvaságot, amelyről már jó előre tudni lehet, hogy az összes létező biztosítékot kicsapja a még meglévő szövetségeseinknél. Nem túl értékes ajándék hát, amit jelen pillanatban megvásárolhatunk a Fidesz üzletében, ugyanakkor a kormánypárt azzal számol, hogy elegendő mennyiséget el tud adni belőle április 8-án.

Fotó: hvg.hu

Lényegében 19-re lapot húzott a Fidesz, amikor válaszul arra, hogy kiderült, 1300 menekültet a nagy migránsellenes retorika ellenére befogadott Magyarország, sietve benyújtotta a Parlamentnek a Stop Soros néven futó törvénycsomagot. Olyan korlátozásokat tartalmaz ez a jogi zagyvaság, amelyhez hasonlók az 50-es években voltak érvényben Magyarországon, amikor a láncos kutyaként aposztrofált Tito marsallt kellett megállítanunk a déli határon. Nos, most is van láncos kutya, csak azt most Soros Györgynek hívják, a nyugati ügynököket pedig a jogvédő civil szervezetekkel helyettesítette be pártunk és kormányunk.

Azért kell dobni egy lapáttal a gyűlölet amúgy is elég hevesen izzó parazsára, mert be kellett bizonyítani a Fidesz-tábornak, hogy a kormány továbbra is lábbal tapossa azokat a humanitárius értékeket, melyeket látszólag tiszteletben tartott, amikor védettséget biztosított 1300 kiszolgáltatott menekültnek. Soros György matrjoska-babájából pedig egyre-másra tűnnek elő az olyan fideszes hívószavak, mint terrorizmus, erőszak, mecset, sőt újabban a hagyományos étkezési kultúránkat megbolygató grillezett bogarak. A Fidesz stratégiája tehát nem más, mint elárasztani Soros György rémképével az egész magyar társadalmat, és akkor nem jut idő és energia olyan kampánytémák feszegetésére, mint korrupció, iskolarendszer, kivándorlás, egészségügy, elsumákolt rezsicsökkentés, no és természetesen a befogadott 1300 menekült.

        Fotó: mancs.hu

Szinte felfoghatatlan, miként tud ennyire kiüresedni egy olyan kormány kommunikációja, amely lényegében minden területet megszállt, így a sajtó döntő hányadát is uralja. A válasz valószínűleg épp ebben a tényezőben rejlik. Nincs igazi politikai versengés Magyarországon, a feltételek távolról sem egyenlők, az ellenzék megfosztva a közszolgálat média nyújtotta szolgáltatásoktól, az óriásplakátokon való üzengetés lehetőségétől, a nyílt viták nyújtotta előnyöktől érdemben nem is tud reagálni a kormány mantrájára. A választók többsége pedig kezdi elhinni, hogy normális dolog, ha nyolc év kormányzás után egy politikai erő csak annyit üzen a polgárainak: Állítsátok meg Soros Györgyöt!

Ha ugyanis újra választási és kormányprogram nélkül vághat neki egy kormányzati ciklusnak egy párt Magyarországon, az azt jelenti, hogy feladtuk a számonkérés mindenféle formáját a hazai politikai elittel szemben.

Van azonban egy komoly veszélye ennek a kormányzati felfogásnak, hiszen lényegében a sorosozásra teszi fel saját jövőjét. Akár meg is lehet nyerni egy választást ezzel a taktikával, hiszen ezt a kampányt három éve készíti elő közpénzből finanszírozott migránsellenes retorikájával a Fidesz, és a kormánypárti szavazók valóban elhiszik, hogy nincs annál fontosabb kérdés ma Magyarországon, minthogy meg tudjuk-e állítani a menekülteket a déli határon. Közben azonban a Fidesz oligarchái degeszre tömik a zsebeiket közpénzzel, végzetesen megrogy az egészségügy és az oktatás, az Európai Unió peremére sodródunk, nem mellékesen a kínaiak összeszerelő üzemévé, és az oroszok előretolt hadállásává teszi az országot a jelenlegi politikai vezetés.

Fotó: index.hu

Az tehát, hogy a Fidesz betartotta 2014-es választási ígéretét - vagyis nem ígért semmit, de azt legalább azt betartotta -, olyan precedens teremtett, mely egyrészt megteremtheti egy politikai apátia alapjait, de fel is ébresztheti a magyar polgárokat. Ha ugyanis újra választási és kormányprogram nélkül vághat neki egy kormányzati ciklusnak egy párt Magyarországon, az azt jelenti, hogy feladtuk a számonkérés mindenféle formáját a hazai politikai elittel szemben. Ha egy boltban csakis egy árut vehetünk meg, amire egyébként nincs is szükségünk, az az egykori Szovjetuniót juttatja eszünkbe. Ott ugyanis mindenért sorba álltak az emberek, attól függetlenül, hogy venni akartak-e belőle, mert végre lehetett kapni valamit. A vásárlás élménye ugyanis elviselhetőbbé tette a diktatúrát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Soha ne ígérj olyat másoknak, amit te se szeretnél igazán!”       

A grillezett skorpiótól az ellenzék által finanszírozott mecsetépítésig tágítható annak a baromságságáradatnak a spektruma, amit a Fidesz a mostani választási kampányban eddig kiköhögött magából. A Showder Klub fellépői ráncolhatják a homlokukat, hogyan tudják majd felülmúlni a hülyeségcunamiban Fazekas vagy Kósa miniszter urakat. Olyan absztrakt belső tartalommal bírnak a szónoklataik, mintha a kormánypárti politikusok nem művelődési házakba járnának lakossági fórumokra, hanem inkább elmegyógyintézetekbe. Úgy tűnik a gyanútlan választópolgár számára, mintha egymással is vetélkednének a fideszes kormánytagok, polgármesterek és képviselők, hogy ki tudja nagyobb bornírtsággal a saját közönségét hergelni. 

Fotó: Csepeliek Újságja

Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a független sajtó munkatársai most már inkább szórakozni, mint dolgozni járnak kormánypárti lakossági fórumokra. A választási kampányban ugyanis elszabadult hajóágyúként tarolnak le minden eddigi normát a Fidesz szónokai. Ennek legfőbb oka, hogy lényegében ugyanazon a három húron kell pengetniük, ám valamiben el kell térniük az előttük felszólaló kormánypárti véleményvezértől. Ez a három húr pedig Soros György, migránsok, és az iszlámot befogadó Európai Unió. Nem csoda, hogy nem dúskálunk túl virtuóz előadásokban, amikor e három témát kell úgy váltogatniuk a Fidesz potentátjainak, hogy abba beleadják a saját kreativitásukat is.

Ebben a felfokozott hangulatban aztán már megfogalmazódnak olyan összeesküvés-elméletek, melyek még Németh Szilárd hatalmas kopasz fejében sem fordultak meg idáig.

Mindezt egy olyan párt tagjaitól várnánk el, melyben gyakorlatilag megszűntek az egyéni vélemények, saját gondolatok, és központi sorvezetők segítségével juttatja át a kommunikációs buktatókon a saját embereit a fentről irányított propagandagépezet. Persze, Németh Szilárdra a legélesebb helyzetekben is lehet számítani. A derék rezsibiztos például a magyar konyháért aggódott szerdai sajtótájékoztatóján. Szerinte  migrációra sincs szükség, hogy veszélybe kerüljenek a magyar ételek, mert már most is több a kebabos, a giroszos és a McDonald’s, mint a lacikonyha. De ha bejönnek a migránsok, akkor végképp veszélybe kerülnek a magyarok étkezési szokásai. Állítsuk meg a kebabosokat! Stop girosz!

A gasztronómiai vonalat persze nem ő, hanem az ékes szólásáról ismert agrárminiszter, Fazekas Sándor indította útjára egy csepeli fórumon, ahol kijelentette: ha Magyarország befogadja a menekülteket, akkor majd rovarokat kell ennie a magyar embereknek. Ez a gasztrosovinizmus egyébként elsősorban az ázsiai embereknek szólt, hiszen elsősorban ezen a kontinensen ropogtatják kéjesen a pirított ízeltlábúakat az emberek. Ez egy teljesen új vonal a kormányzati migránshisztiben, hiszen eddig elsősorban a muszlimok voltak célkeresztben, ha egy vallási csoportot meg kellett gyűlöltetni a magyar választókkal. Nos, Fazekas miniszter úr éppen jól időzítette beszólását az ázsiai származású bevándorlók felé, hiszen két nappal később a kínai származású Liu testvérek hathatós közreműködésével a magyar rövidpályás férfi váltó megszerezte hazánk első téli olimpiai aranyérmét. Bizonyára sok fehérjében gazdag szöcskét és pókot termeltek be a bendőjükbe a fiúk a döntő előtt! Innen is gratulálunk nekik!

Azért az arabok sem ússzák meg a kormánypárti fórumokat egy kis anyázás nélkül, hiszen úgy tűnik, a közönség már csak azért jár ezekre a kampányrendezvényekre, hogy a fideszes politikusokkal együtt köpködjék a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából beáramló migránstömeget. Ez egyébként egy sajátos magyar sport. Összejövünk egy csendes téli estén egy művelődési házban, hogy a kormánypárti szónok megadja a gyűlölködés alaphangját, aztán minden következmény nélkül lehet szidni Soros Györgyöt, az amerikai demokratákat, a migránssmogató Angela Merkelt, no és minden ellenzéki pártot, melyek elszántan próbálják lebontani a déli határzárat.

Ebben a felfokozott hangulatban aztán már megfogalmazódnak olyan összeesküvés-elméletek, melyek még Németh Szilárd hatalmas kopasz fejében sem fordultak meg idáig. Az elszabadult indulatok és a sajátos magyar kreativitás keverékeként szaladhatott ki például a Fidesz hódmezővásárhelyi polgármester-jelöltjének száján az a vád, mely szerint az ellenzék által támogatott Márki-Zay Péter menekülteket akar a városba telepíteni, és mecsetet szeretne építeni nekik. Márki-Zay egyébként a helyi katolikus közösség világi vezetője, de Hegedűs Zoltán szerint ez sem akadályozhatja abban, hogy a Soros-tervet hajtsa végre a Fidesz egyik vidéki fellegvárának számító városban.

Fotó: Index.hu

És, még csak a kampány elején tartunk! Micsoda konspirációs elméletek várnak még ránk a Fidesz kampányrendezvényein! Például egy kormánypárti politikus felolvassa Soros György elfogott táviratát, melyet a magyar ellenzéknek küldött: "Migránsokat simogatni, stop, Tiborczot ütni, stop, kerítést lebontani, stop, mecsetet építeni, stop, bogarat etetni, stop, választást megnyerni, Stop Soros!" Persze, nem akarunk tippeket adni a kormánypárti politikusoknak, kipréselnek ők még magukból ezeknél nagyobb hülyeségeket is április 8-ig. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen a kormánypárt kampánya lényegében erre az egy témára fókuszál, így újabb és újabb összefüggésekre kell rávilágítaniuk a Soros-terv, a migráció, a magyar választásokba beavatkozó EU, a civilek és a mecsetépítő ellenzékiek között. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a nagy mutatvány, ha elpengeted egy gitáron a nemzeti himnuszt, hanem ha előadod ugyanezt a dalt egy megfeszített birkabélen.”   

Egyesek szerint Bauhaus-stílusú, ám szerintünk inkább a Baumax barkácsbolt hirdetéseire emlékeztető az a kormánypárti óriásplakát, melyen fennen hirdetik: Soros György és ellenzéki politikuscimborái a déli határon emelt ideiglenes határzár lebontására szövetkeznek. Hogy elég egyértelmű legyen Marika néni számára is az összeesküvés lényege, a derék amerikai milliárdosnak irtózatosan hosszú karokat photoshoppoltak a mű alkotói, hogy azzal ölelgethesse Gyurcsány Ferencet és Vona Gábort. A biztonság kedvéért hatalmas drótvágó fogót adtak a politikusok kezébe, ami különösen Szél Bernadettnek áll rosszul, ő ugyanis biztos nem az barkácsolós fajta. 

Fotó: 168ora.hu

Ha van az ideológiai zűrzavarnak vizuális csúcsteljesítménye, akkor a Fidesz barkácsboltos hirdetése tarthat igényt erre a kétes dicsőségre. Az hagyján, hogy egyetlen magyar párt vállalja fel egyértelműen, hogy szeretné lebontani a kerítést, amelynek vezetője történetesen fel sem került a meglehetősen bugyuta csoportképre. Szigetvári Viktor ugyanis, aki az Együtt miniszterelnök-jelöltje korábban kifejtette: „Emberi jogi alapokon álló párt ebben nem pávatáncolhat. Az öngyilkosság az, ha bensővé tesszük Orbán szabadságkorlátozó politikáját. Nem képes változtatni, aki nem mer valós választ adni fontos bajainkra.” Bátor szavak egy olyan országban, ahol a kormánypárt a biztonság szimbólumává emelt egy kerítést, amely most éppen nem véd senkitől, de, ahogy egy ősi magyar mondás tartja, jobb félni, mint megijedni.

Ennél a durva hazugságnál persze sokkal nagyobb bajok is vannak a Fidesz üzenetével. Egyrészt, mert jó előre eldöntötte, mit is akarnak azok a pártok, melyek a kormánypárt vetélytársaként indulnak az április 8-i választáson. Egy olyan párt, amely a tényeket figyelmen kívül lényegében bármilyen akarattal azonosíthatja ellenfeleit nem igazán sértődhetett volna meg azon, hogy a Jobbik saját plakátjain tolvajoknak nevezte a kormány néhány prominensét és cimboráikat. Habony Árpádnak, Mészáros Lőrincnek, Rogán Antalnak, és nem utolsó sorban Orbán Viktornak ugyanis még a Fidesz hívei szerint is több köze van a korrupcióhoz, mint Soros Györgynek és a magyar ellenzéknek a déli kerítés lebontásához.

Nem nehéz persze felidéznünk a 2014-es kampány „bohócos” plakátjait, mely ugyan a Fidesz mostani ízléstelen és gátlástalan kampánystratégiának egy finomabb változata volt, ám előképe volt annak a vizuális környezetszennyezésnek, amit az utóbbi négy esztendőben az utcákon és tereken elkövetett a kormány. Visszasírjuk a „Magyarország erősödik” vagy a „Magyarország jobban teljesít” szlogeneket, melyek ugyan nem állítottak igazat, de legalább nem rágalmazták az ellenfeleket. Azzal, hogy a Fidesz ennyire ráfeküdt a migráció, a kerítés, és Soros György témájára azt üzeni a választóknak, hogy tulajdonképpen nem is kell dicsérnie saját kormányzati teljesítményét, elég, ha lejáratja az ellenzéket. Ez a kampánystratégia kizárólag arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kormány plakátrengetegétől megcsömörlött bizonytalan szavazókat otthon tartsa, a híveket pedig az urnákhoz szólítsa.

Egyébként azt is sugallják, hogy az amúgy meglehetősen megosztott ellenzék számára a kerítés lebontása az egyetlen közös nevező, pedig a kampányukban sem a migráció, sem a határzár kérdése nem különösebb hangsúlyt. Teljesen egyértelmű a kormány célja ezzel a béna barkácsboltos plakáttal: A választókba szuggerálják azt a tévhitet, hogy a választás legfőbb tétje a kerítés megléte, illetve lebontása. A szegény magyar választópolgár nem is tudja tehát, hogy a szemének higgyen, netán a tapasztalatainak. Míg ugyanis a Fidesz plakátjai szerint Magyarország túlélése Orbán Viktor újraválasztásán múlik, addig a saját túlélése azon, hogy tovább romlik-e a magyar egészségügyi ellátás helyzete.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem lehet felfedezni ebben az összekutyult csoportképben semmiféle ok-okozati összefüggést. Vona Gábor például előbb akart kerítést, mint Orbán Viktor, pártja alelnöke, az ásotthalmi polgármester pedig önkéntes mezőőreivel most is kergeti a migránsokat a határban. Gyurcsány Ferenc politikai öngyilkosságnak tartaná, ha kiállna a kerítés lebontása mellett, Karácsony Gergely száját pedig soha nem hagyta el olyan kijelentés, mint miniszterelnök-jelölt elődje mondott. Botka László ugyanis korábban jelezte, hogy bizonyos nemzetközi feltételek esetén le kellene bontani a határzárat. Ez akkor valóban politikai öngyilkosságként hatott, ám ha meggondoljuk, egy ország nem rendezkedhet be arra, hogy az idők végezetéig kerítésekkel vegye magát körbe. Szerbia uniós tagsága esetén például szinte megkerülhetetlen feladat lenne a határzár elbontása.

                     Fotó: mno.hu

Ettől függetlenül az ellenzéknek esze ágában sem volt belesétálni a Fidesz jól előkészített csapdájába, így a kerítéssel nem igazán foglalkoztak az utóbbi időszakban, ráadásul, miután kiderült, hogy a kormány tavaly titokban befogadott 1300 menekültet, ez a téma már nem is olyan forró számukra. A Fidesz azonban megy az előre megírt forgatókönyv szerint, és teleplakátolta az országot azzal a hazugsággal, hogy az ellenzék egyetlen célja a déli határzár lebontása. Ez vagy annak a jele, hogy képtelenek reagálni a valós élet eseményeire, vagy azt bizonyítja, hogy tényleg semmi más üzenete nincs a választók felé, mint az ellenzék lehazaárulózása. Úgy tűnik, a kormányzati kommunikáció egy eshetőséget mindenképpen el szeretne kerülni: hogy a kormány valós teljesítményéről kelljen vitázniuk az ellenzékkel. Pedig, ha a lelkiismeretük tiszta lenne, nem kéne barkácsboltos reklámokkal elterelniük a figyelmet a valós problémákról. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha gyorsan lovagolsz, magabiztosnak tűnsz, és mindenki azt hiszi majd, hogy pontosan tudod, merre vágtatsz."  

A Fidesz olyan erősnek mutatja magát a választási kampány startjánál, hogy azt gondolhatnánk, akár egyenlő feltételeket is biztosíthatna ellenfeleinek, és még így is simán nyerhetne. Ehelyett ott sérti az esélyegyenlőség elvét, ahol csak tudja. Elképzelhető, hogy a kormánypártiak mégsem bíznak abban, hogy egy tisztességes versengésben győztesek lehetnének? Az biztos, hogy könnyű erőt mutatni olyankor, amikor az ellenfeleidnek nincsenek meg azok a lehetőségei, mint neked, ugyanakkor tudnod kell, a győzelem értéke sem lesz olyan, mint egy korrekt versengés esetében. Ez utóbbi körülmény azonban úgy tűnik, nem igazán zavarja a kormánypártot.

Fotó: hiradó.hu

Orbán Viktor és kommunikációs háttércsapata lényegében már 2015-ben eldöntötte, hogy a migráció kérdését helyezi a 2018-as parlamenti választások középpontjába. Elég abszurd dolog három évre előre meghatározni, mire fókuszáljon egy kormány kommunikációja, ám a Fidesz jó előre eldöntötte, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is a menekültellenes érzelmek felkorbácsolásával teremti meg az alapot saját választási kampányához. A kerítésépítés, a civilek elleni támadások, a Brüsszel elleni kampány, majd Soros György, mint főgonosz bevonása a közbeszédbe egy nagyon tudatos kommunikációs stratégia építőelemei voltak.

A végső cél az volt, hogy olyan ellenfelelt találjon magának a Fidesz néhány hónappal a választások előtt, aki nincs jelen valójába a magyar közéletben, nincs kézzel fogható politikai tevékenysége hazánkban, így nincs is mód arra, hogy érdemben reagáljon a kormány hisztériakeltésére. Soros György arra jó, hogy mindenkit be lehet sorolni a hazai ügynökei közé, aki nem tetszik a kormánynak. Így a hazai civilek, a politikai pártok, az EU intézményei, sőt az ENSZ is Soros-szervezetként jelennek meg Orbán Viktor és vazallusai kommunikációjában. Szellemet teremtettek maguknak a kormány emberei, és mint köztudott, szellemekkel hadakozni sokkal veszélytelenebb, mint valós ellenfelekkel.

A Soros György személye köré épített lidércvilág azért rendkívül hasznos a kormánypárt számára, mert az amerikai milliárdosra hivatkozva ki lehet kerülni lényegében minden konfliktust, melyeket a valósággal való szembesülés gerjesztene. Soros Györggyel nem lehet és nem is kell vitatkozni a magyar egészségügyről, oktatásról, államadósságról, korrupcióról, netán elvándorlásról. Az ellenzéki pártok csak hadd szervezzenek vitaesteket, ütköztessenek érveket a fent említett témák kapcsán, próbálják meg győzködni a választókat, hogy ők képesek lennének úrrá lenni a gondokon, a Fidesz addig hűvös tekintettel méregeti ezeket a Soros Györgynek dolgozó politikusokat, és kedvük úgy tartja, ráadásként rázendítenek egyik migránsozós nótájukra.

A Fidesz azáltal képes uralni a közbeszédet, hogy nem beszél egy nyelvet az ellenfeleinek tartott civilekkel, nemzetközi szervezetekkel, valamint a hazai ellenzék képviselőivel. A pártközpontból kiadott propagandaszövegeket mondják fel helyi és országos politikusai, sőt már azt is előre a szájukba adják, hogy a kellemetlenkedő újságírók kérdéseire milyen sablonválaszt kell kipréselniük magukból. A Fidesz olyan politikusnak látszó robothadsereggel rohanja le az országot, amelynek egyetlen feladata, hogy erőt demonstráljon. A valós párbeszédnek és egyéni gondolatoknak nincs helyük ilyen gépezetben, így azok a kormánypártiak, akik mutatnak némi kreativitást, előbb-utóbb kegyvesztettek lesznek a legfőbb hadúr szemében.

Ennek a droidhadseregnek persze csak úgy van esélye arra, hogy letarolja a környezetét, ha számára előnyös feltételeket alakítanak ki kormányzati segédlettel. Ha az ellenfeleknek nem hagynak plakáthelyeket, ha kormányzati hirdetésként szajkózzák a központi pártpropagandát a közmédiában és a vazallus sajtóorgánumokban, ha nevetséges indokokkal elmenekülnek a nyilvános viták elől, akkor a napjában többször felmondott sablonszövegek válnak dominánssá a közbeszédben. Így bármit állíthatnak Soros Györgyről, az ellenzékről, a kritikus civilekről, arra sem lesz lehetőség, hogy a megvádoltak érdemben reagáljanak a rágalmakra. Olyan tárgyalás ez, ahol csak az egyik félnek adják meg a szót, majd elvárják a bírótól, hogy igazságos ítéletet hozzon.

A Fidesz számára az is derekas és férfias viselkedés, ha egy lekötözött embert ütlegelnek és szidalmaznak. Hátulról rúgnak utána ellenfelüknek, majd amikor az hátranéz, másra mutogatnak. Számukra az erő kultusza azt jelenti, hogy nem állnak ki birkózni ellenfelükkel, mert ők inkább egy olyan sportolóval mérnék össze az erejüket, aki nincs is a helyszínen. Nem nehéz hát belátnunk, hogy Orbán Viktornak eszébe se jutott három éve, hogy egy jól végigvitt, átgondolt kormányzás után egyenlő mércék szerint megmérettesse magát a magyar választók által. Inkább felépített magának egy lidércet, mellyel hadakozhat napestig.

Fotó:24.hu

Ha 2014-ben ragaszkodtak volna a magyar választópolgárok ahhoz, hogy a kormánypártnak legyen választási programja (ahelyett, hogy azt mondják, hogy Folytatjuk!), majd nem tekintettek volna el attól, hogy az új kormánynak legyen kormányprogramja, akkor most nem legyintenénk arra, hogy ezúttal is kihátrált e kötelezettségek mögül a Fidesz. Ha számon lehetne kérni bármit is a Fideszen, amit korábban írásba adott, akkor most hiába festené a falakra Soros György ördögi képét. Azt kérdezhetnénk: arról is Soros tehet, hogy szinte semmi sem valósult meg az ígéretekből? De így most robotokká vált fideszes politikusok darálják azt a házi feladatot, amit soha senki sem adott fel nekik. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A sámán dolga, hogy szellemekkel hadakozzon, ezért nem kell neki fegyver, de a harcosnak valódi tomahawkkal kell szétloccsantania az ellenség koponyáját.”   

Végzetesen kettészakadt a magyar társadalom szociális, politikai és mentális értelemben is az elmúlt nyolc év kormányzati politikájának köszönhetően. Korábban már sokat írtunk arról, hogy egy elhibázott társadalomszemléletnek köszönhetően milliók lehetetlenülnek anyagilag, míg a tűzhöz közel lévő oligarchák, a kormánynál jól lobbizó rokonok és barátok szuperszonikus gyorsasággal gazdagodnak meg. Mivel azonban a kormányzati kommunikáció már szinte kizárólag az ellenségépítéssel van elfoglalva, a tartalmi kérdésekről szinte semmiféle társadalmi párbeszéd nem zajlik. A magyar többsége emberek mégsem veszítette el a kapcsolatát a valósággal, ami nem túl jó hír a Fidesznek a választások előtt két hónappal.

Fotó: mno.hu

A sokak által csak Migráns 1-esnek hívott közszolgálati hírcsatorna napi 24 órában ontja az úgynevezett illegális bevándorlókról és a terrorveszélyről szóló tudósításokat, mégsem érzi úgy a magyar társadalom, hogy e kérdéskör lenne számára a legfontosabb. A tényekből kiindulva sokkal inkább az egészségügy, a szegénység és a korrupció aggasztja a magyar honpolgárokat, ami azt jelzi, hogy a durva kormányzati plakátkampány és a hozzá kapcsolódó sajtóhirdetések ellenére a magyarok többsége nem vesztette el a kapcsolatát a valós tényekkel. Ennek ellenére mégis az a párt a választások favoritja, amely teljesen belefeledkezett a migránsok iránti gyűlöletkeltésbe még akkor is, amikor kiderült, hogy valójában mégis befogadtunk több ezer menekültet. Mindez annak fényében tűnik különösen ellentmondásosnak, hogy egy minapi felmérés szerint a magyarok töredéke tart a terrorizmustól, a bevándorlás ellenőrzésének kérdése is csak 11 százalékot tölt el szorongással.

Nagyon nehéz megfejteni, hogy tulajdonképpen mi is lakozik a magyar polgárok fejében és lelkében, hiszen a Fidesz sem cuppant volna rá a menekültkérdésre és az állítólagos terrorfenyegetésre, ha a belső felmérései nem igazolták volna vissza azt, hogy a magyarok igenis vevők erre a politikára. Egyrészt a kérdések metodikája is erősen meghatározó, másrészt nagyon nem mindegy, hogy milyen előzmények után szembesítik a problémákkal az embereket. Európában szerencsére viszonylag rég történt jelentős terrorcselekmény, a déli határon pedig most alig van valami mozgás, a migráció ugyanis a balkáni útvonalon radikálisan lecsökkent. Ez nem jó hír a Fidesznek, hiszen még a kormánypárti szavazók is látják a nagy ellentmondást a hivatalos kommunikáció durva riogatása és a valós helyzet között. Nehéz megjósolni, mi lesz a helyzet április elején, de most úgy néz ki, hogy a migránsügyben kezd kiüresedni a kormányzati kommunikáció.

Akik viszont nem nézik a kormányhoz közeli televíziók híradásait, nem hallgatják a közszolgálati rádiót, vagy éppen Andy Vajna kereskedelmi adóit, azok teljesen másként élik meg napjaink történéseit, mint a Fidesz szimpatizánsai. A migráció kérdése legfeljebb azzal kerül be az úgynevezett ellenzéki médiumok híradásaiba, hogy a kormány sumák menekültpolitikáját illusztrálják a számonkérés elől menekülő fideszes potentátok nyilatkozataival. A titkon befogadott 1300 menekült ügye kikezdte ugyanis a Fidesz fő kampánytémájának élét, így most sokkal inkább ellenzéki oldalon számít már nyerő témának a magyar kormány menekültpolitikájának taglalása.

Emellett persze a Tiborcz-ügy a fő csapásirány, amellyel nem igazán tud mit kezdeni a kormány. A miniszterelnök veje a korrupcióval fertőzött magyar közélet kirakatfigurája lett az ellenzéki sajtóban, ami persze nem meglepő. Az igazi kérdés az, hogy valami leszivárog-e ezekből a korrupciógyanús ügyekből azokhoz is, akik csak kormánypárti lapokból, televíziókból és rádiókból tájékozódnak?

A válasz több tényezőtől függ, melyek egyelőre nem rajzolódnak ki a felmérésekből. Ha azt vesszük alapul, hogy elérhet egy olyan szintet a Tiborcz-botrány, amikor a kormánynak nyilvánosan meg kell védenie magát, akkor komoly kihívás elé kerül Rogán Antal propaganda minisztériuma. Ez ugyanis nem történhet másként, minthogy saját sajtóorgánumai felhasználásával kezdi tisztára mosni Orbán Viktor vejét és cégét a kormányzati kommunikáció. Ez rendkívül kockázatos lépés, hiszen annak a jele, hogy a kormány magyarázkodik, defenzívába vonul, vagyis elveszítette a kezdeményezést a kampányban.

Az Elios gyanús ügyleteiről csak addig lehet hallgatni, amíg a Fidesz szavazói kíváncsiságukban át nem kapcsolnak egy ellenzéki hangvételű csatornára, vagy bele nem lapoznak egy kormánykritikus újságba. Nehéz patikamérlegen kimérni, meddig érdemes az MTI-t arra utasítani, hogy ha ír is az ügyészségi nyomozásról, Tiborcz neve véletlenül se szerepeljen a tudósításban. Így fordulhat elő, hogy a szorongatott, megnyirbált, folyamatosan vegzált ellenzéki orgánumok kikényszeríthetik a kormánymédiából a szakmai minimumot, vagyis kénytelenek legyenek érdemben tájékoztatni saját olvasótáborukat arról, hogy egyáltalán van egy ilyen ügy.

A politikai elemzők véleménye megegyezik abban, hogy az előttünk álló parlamenti választás végeredmény e azon múlik, hogy a Fidesznek sikerül-e egyben tartania azt a mintegy 2,2 milliós szavazótábort, amely biztosítja számára a kétharmados többséget az országgyűlésben. Amennyiben megreccsen ez a tábor, akkor a leszakadó százezrek vagy távol maradnak az urnáktól, vagy keresnek maguknak egy olyan ellenzéki erőt, amely következetes a korrupció elleni harcban, illetve a migráció elutasításában.

Fotó:hvg.hu

Ez a párt csakis a Jobbik lehet, így érthető, ha a Fidesz minden dühével Vona Gábort és pártját támadja. Jól tudják, hogy akár az abszolút többség elérése is veszélybe kerül, ha az Elios-ügy ráég a kormánypártra, így, ha az időhúzás, sumákolás, mellébeszélés már nem hoz eredményt, valamilyen magyarázatot kell adniuk a saját táboruknak. Az ügy odáig is juthat, hogy akár egy miniszterelnök-jelölti vitára is rákényszerülhet, melyben megpróbálhatja tisztára mosni a vejét, és természetesen a saját nevét. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy nyereg feltöri a feneked, ne mentegetőzz azzal, hogy a rokonodtól kaptad ajándékba.”

Polt Péteren a világ szeme, hiszen most úgy tűnik, ő döntheti el az áprilisi országgyűlési választás végkimenetelét. Sokan csóválhatják a fejüket e kijelentés hallatán, ám a legfőbb ügyész kormányszimpátiája az Elios-ügy kapcsán kezd másodlagossá válni. A szokásos „nyomozunk, nyomozunk, aztán meg nem találunk indokot arra, hogy vádat emeljünk” módszere ugyanis ezúttal nem tűnik könnyen járható útnak. A Tiborcz István érdekeltségébe tartozó cég ügyében az óvatoskodás, időhúzás, mellébeszélés most akár vissza is üthet a főügyészre.

Fotó: 24.hu

Egyre erősebb a gyanú, hogy az OLAF (az Európai Unió csalás elleni hivatala) csalinak használta a 4-es metróról szóló jelentés tavalyi nyilvánosságra hozatalát. Akkor a Fidesz mit sem sejtve a precedens megteremtéséről, örömmel publikálta a főként a baloldal politikusaira nézve kompromittáló megállapításokat tartalmazó dokumentumot. Így most, hogy a kormányfő vejének cégéről derített ki meglehetősen kínos tényeket az uniós szervezet, már kissé átlátszó az a magyarázkodás, hogy az ügyészségi nyomozás érdekeire hivatkozva jegelnék a szöveg nyilvánossá tételét. Főként akkor nehéz ilyen érvekkel operálni, amikor a jelentés részletei egymásután jelennek meg a hazai sajtóban.

Nem véletlen, hogy Lázár János kancelláriaminiszter azzal vádolta az OLAF-ot, hogy beavatkozik a magyar választásokba. Lázár hisztije érthető annak fényében, hogy személye is érintett lett az ügyben amiatt, hogy három hónapja egy Kormányinfón kikotyogta, hódmezővásárhelyi polgármesterként Tiborcz Istvánnal közösen találták ki a közvilágítási tenderek rendszerét, és az alföldi városban már a kormányfő veje érdekeltségébe tartozó cég is vitte el ezt a pályázatot. Ebben az ügyben a DK feljelentést is tett a volt polgármester ellen. Lázárnak azért is különösen kínos a mostani jelentés, mert szülővárosában javában zajlik az időközi polgármester-választás kampánya, így ha a helyi korrupció gyanúja lengi be ezt a küzdelmet, az gyengítheti a kormánypárti jelölt esélyeit a győzelemre.

Itt viszont nem egy mohó vidéki képviselő megfegyelmezése a tét, hanem az, hogy a miniszterelnök közvetlen családjához tartozó Tiborcz bekerül-e a hírekbe azzal, hogy rendőrök kísérik kihallgatásra.

De nem Lázár János feje fő leginkább az Elios-ügy miatt. Jól érzékelhető, hogy az ellenzéki pártok eddig nem látott nyomás alá helyezték Polt Péter legfőbb ügyészt annak érdekében, hogy még az áprilisi választás előtt döntsön a hivatala a vádemelésről, esetleg állapítsa meg, hogy nem történt bűncselekmény. Ez utóbbi azért finoman szólva sem veszélytelen Poltra nézve, hiszen a visszaélések az OLAF-jelentés alapján aligha mismásolhatók el. Voltak persze már olyan egyértelműnek tűnő bűncselekmények az ügyészség praxisában, melyekből nem lett vádemelés, de az Elios-ügy olyan egyértelműnek tűnik, hogy még a nyomozás elhúzása is erős politikai elfogultságról tanúskodna.

Fotó: Budapest Beacon

Az ellenzéki politikusok persze az ügy kapcsán mindig megemlítik, hogy nincsenek illúzióik, Polt ezúttal is kirángatja majd a sárból a Fidesz potentátjait - ahogy eddig is gyakran tette a hivatala -, de e megállapítások mögött eléggé kézzelfogható fenyegetések is rejlenek. Ha ugyanis egyszer eljön az „igazság pillanata”, a legfőbb ügyésznek épp úgy el kell számolnia a Fidesz országlása alatt végzett munkájával, mint a kormánypárti politikusoknak. Mivel alig vitatható az egykori fideszes képviselőjelölt elfogultsága a kormánypárt irányában, az ellenzék sem úgy kezeli, mint egy független intézmény első számú vezetőjét.

Ha olykor legalább gesztus szintjén mutatna némi elszántságot a kormánypárti korrupció kapcsán a főügyész, akkor nem neveznék lényegében bűnrészesnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kialakításában és fenntartásában a túloldalon. Ha azonban az Elios-ügyben következetesen járna el, és nem Orbán Viktor kénye-kedve szerint próbálna időt és egérutat nyerni a Fidesznek, akkor április előtt színt kéne vallania az ügyészségnek ebben a kínos történetben. Ez ugyanis nem Voldemort-ügy, mely jóval a választások előtt indult, és lényegében pedagógiai célzattal adta ki a kilövési engedélyt a miskolci fideszes Mengyi Rolandra a kormányfő.

Itt viszont nem egy mohó vidéki képviselő megfegyelmezése a tét, hanem az, hogy a miniszterelnök közvetlen családjához tartozó Tiborcz bekerül-e a hírekbe azzal, hogy rendőrök kísérik kihallgatásra. Ez már az a pont, amikor a közszolgálati és egyéb kormánypárti sajtóorgánumok sem burkolózhatnak hallgatásba, amikor a magyarázkodás már lényegében beismerés, és kitörölhetetlen képsorok maradnak a nézők agyában, amikor a fiatalember igyekszik elkerülni a kamerák és fényképezőgépek kíváncsi objektívjeit. Amikor Simon Gábort vezették a rendőrök megbilincselve a 2014-es kampány finisében, sokat kaszált ebből a vizuális élményből a Fidesz, pedig ő csak egy „mezei MSZP-s politikus” volt. Képzeljük el ezt most Tiborcz István esetében!

Fotó: nepszava.hu

Polt tehát lényegében nem hozhat jó döntést a saját szempontjából. Ha a komoly belpolitikai (és valószínűleg külpolitikai) nyomás ellenére elmismásolja az Elios-ügyet, akkor eljátssza az utolsó lehetőségét arra, hogy pártatlanságát bizonyítsa, ha azonban mégis engedne, akkor Orbán Viktorral gyűlne meg a baja. Ma még a Stop Soros kampány uralja a közbeszédet, de ki foglalkozna az amerikai milliárdos állítólagos tervével, ha miniszterelnök közvetlen családjában ilyen szinten felmerülne a korrupció gyanúja? Ha a választásokig hátralévő szűk két hónapban a kormányzati korrupció témája uralná a közbeszédet, akkor nagy bajba kerülne a Fidesz. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a harcosok főzni kezdenek, akkor a szakácsoknak előbb-utóbb csatába kell lovagolniuk.”  

A magyar kormánypárt híres arról, hogy remeterákként beköltözik más pártok üresen hagyott házába. Erről a Jobbik sokat tudna mesélni, főleg azok után, hogy Tállai András államtitkár egy hangfelvételen elismerte: az utóbbi három évben ráfeküdtek a radikális jobboldal menekültpolitikájára, és láss csodát, bejött. A Fidesz azonban nem csak tartalmi kérdésekben merít előszeretettel politikai ellenfeleitől, hanem formaiakban is. A lassan feledésbe merült SZDSZ-től például az egyik legsikeresebb kampányelemet nyúlták le.

                   Fotómontázs: Szegedi Kattintós- Hírcsárda

Korábban már írtunk arról, hogy a Fidesz néhány éve suttyomban átvette az egykori liberális nagy testvér alapszínét, a tengerkéket. Marketing szakemberek szerint sokkal meggyőzőbb ilyen felületen üzengetni a választóknak, mint a kissé felkavaró narancssárgán, ami a Fidesz eredeti alapszíne. Nem gondoltuk volna még a 2002-es kampányban, hogy ugyanazon a kék alapon szólít fel bennünket a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy szabaduljunk meg a narancsuralomtól, mint amilyenen most a Stop Soros kampány fut.

Apropó, Stop Soros! Ez a szlogen és a hozzá társuló tiltó tábla sem most jött le a magyar politikai marketing falvédőjéről. Ez a kampány ugyanis legfontosabb elemeiben hajaz az SZDSZ Lop Stop plakátjának szimbolikájára. A háttér a Fidesz „honosított” tengerkékje, rajta a nagy piros tiltó tábla, amin fehér betűkkel a fő üzenet. Míg 2002-ben azt üzenték a liberálisok ezzel a plakáttal, hogy megálljt kell parancsolni a Fidesz közpénzfaló kormányának, most egy  magyar származású amerikai bankár ellen hirdet kíméletlen harcot az a párt, amelyet annak idején (is) kőkemény korrupcióval vádolt az ellenzék.

                                                  Fotó: Autoszektor

A közlekedési táblás üzenet persze nem újdonság a politikai marketing világában, de, hogy a leggyűlöltebb ellenfél módszereit vegye át valaki, az szinte példa nélküli. A Fidesz hihetetlen elánnal szántotta be 2006 után egykori szövetségesét (a 90-es évek elején még a Fidesz volt a kisebbik liberális párt), hogy aztán átvegye tőle a használhatónak ítélt formai elemeket. Az SZDSZ hagyományaiból, szellemiségéből ugyanakkor lényegében mindent megtagadott a Fidesz, hiszen már a 2000-es évek óta szitokszóként használja a liberális demokrácia kifejezést, a társadalmi igazságosság elvét pedig már sem a gyakorlatban, sem elméletben nem tartja fontosnak a jelenlegi kormánypárt.   

                                     Fotó: Magyar Nemzet    

Erős a gyanúnk, hogy az egykori nagy liberális párt emlékét azzal is igyekszik megtaposni a Fidesz, hogy lenyúlja kampányainak formai elemeit. Alig lesz olyan polgár ugyanis szerte e hazában, aki a stop tábla láttán ne Soros Györgyre asszociálna, hanem arra, hogy egykor sikeresen kampányolt egy párt ezzel a szimbólummal a korrupció ellen. Ne feledjük ugyanis, hogy 2002-ben - részben a Lop Stop kampánynak köszönhetően – az esélyesebb jobboldali kormánykoalíciót legyőzte a balliberális ellenzék. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Üstökénél kell megragadni a szerencsét, mert különben messze fut, mint egy rossz gyerek.”

Kétségkívül az áprilisi választás főpróbájának tekinthetnénk a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás akkor is, ha nem tennék az egészen sajátos körülmények különösen élesé a versengést az ellenzék és a kormánypárt között. Ezt a várost azonban nem engedheti el sem a Fidesz, sem az ellenzéki összefogás csak úgy, hiszen hatalmas lélektani előnyhöz jut az, aki ilyen kevéssel az országos választások előtt behúzza ezt a fontos megyei jogú települést. Ráadásul minden kampánymódszert élesben lehet tesztelni, ami áprilisban kifizetődő lehet majd a szemben álló felek számára.

Fotó: 168ora.hu

1. Rendkívül sajátossá teszi a február 25-i választást az a körülmény, hogy Hódmezővásárhelyen a rendszerváltás óta egyetlen választáson sem győzött a baloldal, és előbb Rapcsák András, majd az ő halála után Lázár János felségterületének számított a település. Ezért legyinthetnénk is a közelgő megmérettetés kapcsán, hogy ezúttal is meggyőző fölénnyel nyer majd a Fidesz jelöltje, hiszen a kormánypárt országosan is igen jól áll a közvélemény-kutatások mérései alapján. Ráadásul a tavaly novemberben elhunyt Almási István polgármestert 2012-ben több mint 52 százalékkal választották a város élére, így három ellenfele összesen nem ért szerzett annyi szavazatot, mint a kormánypárt (és Lázár János) jelöltje. Ezúttal azonban egy erős jelölt áll szemben Hegedűs Zoltán alpolgármesterrel. Márki–Zay Pétert ráadásul lényegében minden ellenzéki erő támogatja, így nem lehet előre győztest hirdetni a versengésben. És ami fontos, hogy ez a választás még nem egy kibővített nemzeti konzultáció lesz, hogy azt a Fidesz tervezi áprilisban, hanem két polgármesterségért küzdő fél vetélkedése.

2. Márki-Zay személye azért teszi egészen sajátossá a mostani választást, mert lényegében ő is „fideszes”. Ő ugyanis azon kormánypártból kiábrándult konzervatív értelmiségiek reprezentánsa, akinek elege lett az agresszív retorikából, aki nem tudja összeegyeztetni keresztény értékrendjével a rászorulók vegzálását, a politikai ellenfelek megfélemlítését, aki nyíltan kimondja, hogy Lázár János hűbérbirtokává vált a város és környéke. Ráadásul a kormánypárt kampány csak ráerősített azokra a kritikákra, melyek az ellenzéki jelölttől érkeztek. Kőkemény lejárató kampányt indítottak a vállaltan vallásos, hétgyerekes családapa ellen pusztán azért, mert be merte vállalni az indulást a kormánypárt jelöltjével szemben. Vásárhelyen nehéz megítélni, hogy az emberek mit gondolnak a kampányban zajló acsarkodásról, mivel itt kevesen vállalják fel nyíltan a véleményüket, ugyanis számos példa volt rá, hogy azoknak, akik szembe mertek szállni Lázár Jánossal vagy valamelyik emberével, elveszítették egzisztenciájukat, nem egy esetben el is kellett költözniük a városból.

Fotó: 168ora.hu

3. Speciális ez a választás olyan szempontból, hogy most vizsgázik először élesben a kormány kirívóan durva menekültellenes kampánya. Noha a polgármester-választás kampányát elsősorban helyi ügyek mentén kellene megrajzolni, a kormánypárt igyekszik Márki-Zay Péterre rátolni a menekültbarát jelzőt. Egy valós keresztény értékrenddel rendelkező ember egyébként nem is mondhatna mást a menekültkérdésben, hogy a rászorulóknak segíteni kell bőrszíntől, vallástól, kultúrától függetlenül, de ezt a felfogást ma nem vállalhatja nyíltan olyan politikus, aki a kormány gyűlöletkampányától megfertőzött közegében próbál voksokat szerezni. Márki-Zay Péter egyelőre ügyesen kikerülte ezt a csapdát, melyet mindjárt a jelöltsége bejelentése után állított neki a Fidesz, de ettől még terjeszthetik róla is -akár a szomszédos Szeged polgármesteréről -, hogy migránsokat akar befogadni a városba. Ha ez a lejárató (és persze hazug) kampány sikeres lesz Vásárhelyen, akkor azzal kell számolnunk, hogy a parlamenti választás finisében az ellenzék minden jelöltjéről azt terjesztik majd, hogy migránsokat akar telepíteni az adott régióba. Ha viszont Márki-Zay győz, netán alaposan megszorongatja kormánypárti ellenfelét, akkor a Fidesznek át kell gondolnia, hogy érdemes-e menekültekkel riogatni a kampányban.

4. Bár Hódmezővásárhely kormánypárti kötődése, valamint Lázár János meghatározó befolyása miatt nem tekinthető egy átlagos magyar településnek, a kampánystratégiák ütköztetésének kiváló terepe már most is a város. Ez a kormány részéről kevésbé érdekes, ugyanis ők izomból nyomják a központi mantrát, a sorosozást, migránsozást, civilezést, stb. Az igazán érdekes az, hogy milyen választ tud adni erre az ellenzék jelöltje. Ha sikerül helyi témákra, kiváltképp a városban is tetten érhető korrupciógyanús ügyekre terelni a választók figyelmét, azzal kivehetik az élét a Fidesz egydimenziós kampánystratégiájának. A kormánypárt ugyanis most a szociális demagógiát is másodlagosnak tekinti a mindent elsöprő menekültellenes retorika kedvéért, ám, ha ezt a témát nem sikerül a többi elé tolnia, akkor levegőhöz és kezdeményezéshez juthat az ellenzék is. Választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy egy táborba tud-e tömöríteni egy közös ellenzéki jelölt szocialista, jobbikos, mérsékelt konzervatív vagy liberális szavazókat. Ha igen, akkor ez jó példa lehet országosan, és akkor felgyorsulhatnának a visszalépések a legerősebbnek tűnő ellenzéki jelöltek javára. A Fidesz ezért is tartja stratégiai jelentőségűnek a vásárhelyi voksolást, hiszen nem szeretne precedenst teremteni egy hatékony ellenzéki együttműködésre.

Fotó:Index.hu

5. A vásárhelyi választás sokkal világosabb képet fog kirajzolni számunkra a magyar társadalom állapotáról, az emberekben megbújó félelmekről, netán a lelkükben még pislákoló reményből, mint bármilyen közvélemény-kutatás. Ez teszi igazán magasra a lécet mindkét oldal számára, hiszen ha bebizonyosodik, hogy a Fidesz brutális dominanciája ellenére sebezhető, ha kiviláglik, hogy az emberek mégsem félnek annyira, hogy ne mernék vállalni a véleményüket, és nem igazán hiszik el sem azt, hogy csak Lázár János kegyéből kaphat központi pénzeket a település, akkor a Fidesz félfeudális modellje megbukik. Ez a tét azonban érvényes a másik végletre is. Ha ugyanis a vásárhelyi választás fényesen igazolja a kormány álláspontját, miszerint már csak egy politikai erő létezik Magyarországon, melyet rengeteg ellentmondása és hibája ellenére az emberek elfogadnak, akkor már az összefogás sem igazán mentheti meg az ellenzéket egy súlyos vereségtől. Márki-Zay Péter most egy olyan választás központi figurája, amely nem csupán Hódmezővásárhely, de javarészt Magyarország jövőjéről is dönteni fog. És ez nem túlzás. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Amikor megszületik egy kiscsikó, még nem sejted, olyan gyors lesz-e, hogy megmenti az életedet, vagy olyan lassú, hogy a leglassabb ellenség elől sem tudsz eliszkolni a nyergében.”

Korábban már sokan megjósolták, hogy az idei demokratikusnak nevezett országgyűlési választás sokkal inkább hasonlít majd egy nemzeti konzultációhoz, mint pártok vetélkedéséhez. A kormány igyekszik rendkívül magabiztosnak mutatkozni, bár ők is tudják, hogy ha most buknak, az a rendszerváltás óta eltelt 28 év legnagyobb zuhanását eredményezheti. Az ellenzék számára viszont az a küldetés a legfontosabb, hogy visszaadja a választások fontosságába vetett hitet a választóknak.  

     Fotó Heti Válasz

Gondoltuk volna akár négy évvel ezelőtt is, hogy 2018-ban a választási kampány fő témája egy kerítés lesz, melyet a kormány szerint az ellenzék le akar bontani? Az is elég hihetetlennek tűnt akkor, hogy a kormánypárt létrehozásában, vezetőinek taníttatásában oroszlánrészt vállaló Soros György lesz Orbán Viktor virtuális ellenfele a mostani politikai versengésben? Az is elég hihetetlennek tűnt, hogy olyan menekültekről szól majd minden kormányzati propaganda, akik alig vannak hazánkban, akik pedig megkapták az oltalmat nálunk, már rég odébbálltak egy gazdagabb uniós országba.

Orbán Viktor már azt is megengedi magának, hogy levélben tájékoztassa a polgárokat arról, mi a véleménye az ellenzéknek a kerítésről. Nem zavarja, hogy miniszterelnökként azt hazudja a választóknak, ami éppen a jelenlegi politikai érdeke. Úgy tűnik, semmi sem szent már a kormánypártnak a kampányban, és lényegében már el is döntötte, hogy miként nyirbálja tovább az ellenzék és a civil szervezetek jogait a választási győzelme után. Már le is osztották egymás között az új kabinet bársonyszékeit, tudni lehet, ki kap selyemzsinórt a jelenlegi miniszterek közül, és kik léphetnek eggyel előre jól megérdemelt munkájuk jutalmaként.

Azzal, hogy a kormány már a választások utáni időszakról beszél, igyekszik komolytalanná tenni a polgárok szemében az április 8-i voksolást. Korábban a demokrácia ünnepe volt egy parlamenti választás, ma inkább színjátéknak tűnik, de lehet még belőle bohózat is, ha a kormány még ráerősít a következő hetekben erre a tendenciára. A magyar polgárok pedig ahelyett, hogy kikérnék maguknak ezt, vagy hisztiznek, hogy el sem mennek választani, vagy megnyugvással veszik tudomásul Orbán Viktor országlásának meghosszabbítását.

Kétmillió emberre hivatkozva hadakozik Orbán Viktor Brüsszellel, riogat Soros Györggyel, és köpköd olyan menekülteket, akik itt sincsenek.

Az biztos, hogy valamit nagyon elrontottunk, ha idáig lehetett zülleszteni a magyar közállapotokat. Természetesen kellett hozzá a keleti despotizmus legrosszabb hagyományait felélesztő Orbán-rezsim szisztematikus demokráciazüllesztése is, de az egykor oly stabil intézményrendszer nem védhette meg magát a magyar polgárok hathatós támogatása nélkül. Nem épülhetett volna ilyen vígan a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ha a magyar polgárok mindjárt a kezdetek kezdetén látják, merre vezeti az országot Orbán Viktor és csapata.

Talán túlságosan hittünk az Európai Unió kontrolljában, esetleg azt gondoltuk, hogy a magyar ellenzéki pártok előbb-utóbb kitermelnek magukból olyan vezetőket, akik megálljt parancsolnak a tudatosan terjeszkedő politikai és a hozzá szorosan kötődő gazdasági elitnek. Talán el sem hittük, hogy kétmillió hipnotizált Fidesz-hívő ilyen sokáig hatalomban tudja tartani azt a kormányt, amely a hagyományos értelemben nem is kormányoz. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor egyetlen célja az volt az elmúlt nyolc évben, hogy saját fanatikusai számára gyártson ellenségeket, hogy elterelje a figyelmüket az egyre irritálóbb méreteket öltő kormányzati korrupcióról.

Kétmillió emberre hivatkozva hadakozik Orbán Viktor Brüsszellel, riogat Soros Györggyel, és köpköd olyan menekülteket, akik itt sincsenek. Ők küldik lelkesen vissza az egyre abszurdabb nemzeti konzultációs íveket, ők veszik komolyan azokat a híreket, melyek az ellenzéki pártokról szólnak, de magukhoz az ellenzékieknek semmi közük nincs ezekhez az állításokhoz. Most már odáig jutott a kormány kommunikációs gépezete, hogy lényegében önmagával kommunikál, hiszen ő mondja meg azt is, hogy az ellenfelei mit gondolnak. Persze ez sokakat zavar, de kezdjük megszokni, hogy a kormány számára csak azok fontosak, akik kritika nélkül elhiszik, amiit a Fidesz kommunikációs szörnye kiöklendez magából.

Nem csoda hát, ha maga a választás is csak nevében tűnik valódi politikai versengésnek. Az erősen a kormány felé lejtő focipályán már a labdát is nehéz lesz felvezetnie az ellenfele térfelére az ellenzéknek, nemhogy gólokat lőni. Lehet vitatkozni arról, hogy szabad-e egy ilyen választás, vagy esetleg szabad, de nem demokratikus. Kétségtelen tény, hogy az ellenzék vezetőit még nem zárták börtönben, mint a mintául szolgáló Oroszországban vagy Törökországban, de az kétségtelenül felmerült már a Fidesz vezetőinek agyában, hogy betiltanak olyan pártokat, melyek kellemetlenkedhetnek a választásokon, az ellehetetlenítésükre tett kísérlet pedig meg is történt azzal, hogy gigabüntetést szabattak ki rájuk az Állami Számvevőszékkel.

Ebben a helyzetben az egyetlen dolog, amit az ellenzék tehet, hogy visszaadja a választás méltóságát és igazi súlyát a polgároknak azzal, hogy összefog, éles, kritikus kampányt folytat, és nem utolsó sorban vitára készteti ellenfelét olyan ügyekben, melyekről nagyon nem szeretne beszélni a kormánypárt. A Fidesz magabiztos, sőt elbizakodott, hiszen már olyat is hallani, hogy számukra a kétharmad megszerzése nem kétséges, de a négyötödöt is reális esélynek tartják. Úgy gondolják, hogy a Rogán Antal és Habony Árpád által vezényelt migránsozós, sorosozós kampány összeterel majd megint két és félmillió hívet a Fidesz karámjába, a megosztott ellenzékkel szemben pedig ez bőven elegendő lesz egy fölényes sikerhez. Politikusaiknak, jelöltjeiknek pedig nincs más dolguk, mint hárítani a kényes ügyeket, közben pedig riogatni Sorossal, a migránsokkal, meg néha persze belerúgni Brüsszelbe.

Amerikai Népszava

Hogy ez mennyire szolgálja az ország érdekeit, nem igazán érdekli őket. A hatalom megtartása mindennél fontosabb számukra, hiszen az elmúlt években megszerzett vagyonok és politikai kapcsolatok csak úgy őrzik meg az értéküket, ha a NER tovább csökkenti a bukás esélyeit. Az április 8-i választás nem pusztán az ellenzék számára létkérdés tehát, hanem a kormánypártiak számára is. hiszen a fölényes, pökhendi nyilatkozatok ellenére látható rajtuk, hogy nyomasztja őket a hatalmas tét. Mert, ahogy egy dakota-közeli közmondás tartja: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.”