A Fidesz végképp elszakadt a valóságtól, a párt vezetőinek már fogalmuk sincs arról, valójában milyen országot irányítanak, a magyar társadalom problémáiról pedig nem is akarnak tudni semmit. Lényegében így vázolhatjuk fel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyolcéves teljesítményét a kormány szempontjából. Ellenségkép építésben azonban nagyot alkotott Orbán Viktor kormánya, hiszen lassan az ENSZ-szel is harcban állunk. Hogy lesznek-e olyan vezetői az országnak belátható időn belül, akik valós megoldásokat kínálnak valós problémákra? Április 8-án kiderül.

Fotó: pestibulvar.hu

Ha az ENSZ nem úgy táncol, ahogy mi akarjuk, akár abból a szervezetből is kiléphetünk. Kis túlzással ez a lényege Orbán Viktor legújabb péntek reggeli rádiós igehirdetésének. Miután a kormány beleszaladt egy kiadós pofonba azáltal, hogy a harcos migránsozás közben fű alatt menedékkérők ezreinek adott oltalmat, most kemény akar lenni a kormányfő, mint a Rolling Stones. Az ENSZ migrációs csomagja kapcsán ugyanis úgy hűtötte a kedélyeket, hogy közben azért belengette, az Egyesült Nemzetek Szervezete is lehet Soros-bérenc szervezet. Annyit ugyanis előrebocsátott a kormányfő, hogy nem fogunk elfogadni olyan határozatot, ami ellentétes az érdekeinkkel. Kérdés, hogy kire gondolt: önmagára vagy az országra?

A kormányfő azért dobott néhány lapáttal ismét a tűzre, mert kezdett kihunyni migránsok elleni gyűlölet parazsa a kormánypárti szavazók lelkében, miután kiderült, hogy az ország mégis oltalmába néhány ezer menekültet. A fideszes szavazók zavarodottságát jelzi, hogy az eset nyilvánosságra kerülése óta csökkent a kormánypárt népszerűsége, ugyanakkor rendkívül kompakt szavazóbázisuk tagjai közül sokan a voksolástól való távolmaradást fontolgatják. Hiába, mégsem lehet egy olyan pártra szavazni egy talpig becsületes jobboldali választónak, amelyik megengedi, hogy kiszolgáltatott emberek ezrein segítsen a kormánya!

De hagyjuk az iróniát, inkább lássuk, miként igyekszik ismét a kommunikációs trükkök segítségével ismét elmenekülni a valóság elől az ország jelenlegi vezetése? Például úgy, hogy képviselői kivonulnak a menekültkérdést firtató parlamenti szakbizottsági üléstől, és távol maradnak a szintén e kérdésben összehívott rendkívüli plenáris üléstől. Ha érdemi kérdéseket kapnak az oktatásról, egészségügyről, netán a korrupcióról, hosszasan kommunistáznak, elmúltnyócéveznek, gyurcsányoznak, sorosoznak, migránsoznak, hogy a végén semmit se kelljen konkrétan mondaniuk a kínos ügyekről.  

A minisztériumok lassan csak faxon érintkeznek a sajtó, a civil szervezetek és ellenzéki pártok képviselőivel. Legtöbbször már nem fárasztják magukat a kormánytagok azzal, hogy érdemben válaszoljanak érdemi kérdésekre, inkább nyilatkozatokat adnak ki, de leginkább rá se hederítenek az okvetetlenkedő újságíróra vagy ellenzéki politikusra. Mindenfajta párbeszéd elhalt a kormány illetékesei és a kritikus társadalmi csoportok között arra hivatkozva, hogy ők vagy Soros György bérencei, vagy szimplán a magyar nép ellenségei.

Erre a helyzetre különösen érvényes az az ősi magyar mondás, hogy „Fejétől bűzlik a hal”, hiszen Orbán Viktor maga mutatja az utat híveinek és beosztottjainak az egyirányú párbeszéd utcájában. Évek óta csak baráti médiáknak hajlandó interjút adni, csak alákérdezős riporterek mikrofonja elé mer beülni tévékben és rádiókban. Orbán nem vitázik a Parlamentben sem, az őt ért személyes támadásokra olykor alpári viccekkel válaszol. Nem riad vissza a sunyi célozgatásoktól, a lekezelő beszólásoktól, de ha szüksége van rá, akkor hosszasan tud mellébeszélni ő is, mint pártjának megannyi droidja. A kormányfő személyesen irtotta ki pártjából az érdemi vita csíráit is, mert fél attól, hogy ingoványos területre tévedne népes serege, ha nyíltan csatába szállna ellenfeleivel.

Ez egyrészt nagy kihívás az ellenzék számára, mert úgy kell viselkedniük, mintha még működnének a demokratikus intézmények az országban, ugyanakkor nagy lehetőség is, ha mégis magyarázkodásra tudják kényszeríteni a kormányt. Ez történt Altusz Kristóf nyilatkozata után is, hiszen nem lehetett lesöpörni az asztalról egy helyettes államtitkár szavait, hanem meg kellett magyarázni, miért is fogadott be mégis 1300 embert a kormány. Nem az ellenzék gyújtott alá a kondérnak - legfeljebb csak élesztgette a tüzet -, ezért magának a kormánynak kellett azonnal poroltó után nyúlnia. És a tüzet el lehet oltani, de a füst még sokáig árulkodik arról, hogy valami nagy baj történt. 

Fotó: 24.hu

Ez a szituáció megmutatta, a Fidesz leginkább attól tart, hogy elveszíti a saját táborának egy részét (ezért olyan dühös a Jobbikra), így számára azok a milliók, akiket érvekkel lehetne meggyőzni, nem is fontosak. Ez az ország a kormánypárt számára annak a mintegy kétmillió fideszes szavazó hazája, akik nem igénylik a párbeszédet, beérik kinyilatkoztatásokkal, az újabb és újabb ellenségekkel, az irányelvek mantrázásával. Azok, akik ezen a körön kívül vannak, csak annyiban érdekesek a hatalom számára, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni, és a lehető legtöbb párt között szóródjanak szét a voksaik. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség szól: „Az csak kellemetlen, ha a körmöd alá tüske megy, de ha úgy akarsz megszabadulni a fájdalomtól, hogy levágod az ujjad, az már kínos.”

A futurisztikus politikai környezet ellenére lehetnek még normális gondolatok is a közbeszédben. A kerítésbontással megvádolt ellenzékiek például emlékeztethetnék Orbán Viktort arra az időszakra, amikor kordont bontott a Kossuth téren. Míg a kormányzati propaganda azt harsogja, hogy Soros György bevándorlókkal akarja elárasztani Európát, addig a magyar kormány több menekültet fogadott be, mint amennyire a sokat köpködött uniós kvóta kötelezte. Amikor pedig szembesítik a kormánypártot ezekkel az ellentmondásokkal, hisztizik, kivonul, távol marad, és persze hazugságokkal próbálja elütni a tényeket. Épp itt az ideje, hogy az ellenzék benyújtson egy Stop Orbán törvénycsomagot, amely véget vethetne ennek a kommunikációs ámokfutásnak. Íme néhány javaslatunk:

Fotó: Bumm.sk

1. Le kell mondania az összes kormányzati funkciójáról, a képviselői mandátumáról vagy önkormányzati tisztségéről minden olyan politikusnak, aki nem hajt végre jogerős bírósági ítéletet, illetve ha bizonyíthatóan megpróbálta aláásni az igazságszolgáltatás függetlenségét, vagy tett olyan lépéseket, melyekkel befolyásolhatta az ítéletet.

2. Le kell mondania minden kormánynak, amely eltitkolja az állampolgárok elől azokat a döntéseket, melyek közvetlenül érintik az életüket. Különösen érvényes ez akkor, ha a kormány közpénzből épp az ellenkezőjét propagálja annak, mint amit tesz. Ha például a kormány azt sugallja, hogy egyetlen menekültet sem fogad be, de közben ezt titokban megteszi, bizalmi szavazást kell kérnie a Parlamentben önmaga ellen, mert nem mondott igazat a választóinak.

3. Szintén fel kell ajánlania a lemondását minden olyan kormánynak, amely közpénzből olyan civil szervezetet támogat, amely bizonyíthatóan politikai segítséget nyújt a kormánynak. Különösen fontos ez, ha a civil szervezet vezetői rendszeresen a kormány politikájának támogatására szólítják fel a választópolgárokat, illetve felvonulásokkal demonstrálnak az őket pénzzel támogató kormánypárt mellett. Ha nem kapnak állami tulajdonú cégektől támogatást annyit demonstrálnak és menetelnek, amennyit csak akarnak, de közpénzből ezt ne segítse senki!

4. Fel kell állnia a miniszteri bársonyszékből minden olyan kormánytagnak, akik az alaptörvénnyel ellentétes módon vallási és etnikai közösségek ellen folytatnak közpénzen gyűlöletkampányt. Szintén sérti az alkotmányosság szellemét, hogy a vallási felekezeteket saját kampánycéljaira használja, megkülönböztet ellenséges és baráti egyházakat, illetve ez utóbbiaknak kirívóan nagy támogatást ad, előbbieket pedig ellehetetleníti.

5. Fel kell ajánlania a lemondását olyan politikusnak, aki más politikai nézeteket vallókról, különböző szakmák képviselőiről vagy szociális helyzetük alapján hátrányt szenvedő (lásd közmunkás) embercsoportokról becsmérlően beszél. Megengedhetetlen, hogy származás vagy vagyoni helyzet alapján bárkit is hátrányos megkülönböztetésben részesítsen egy politikus. Súlyosbító körülmény, ha mindezt nyilvánosan teszi.

6. Le kell mondania egy olyan miniszterelnöknek, aki nem hajlandó nyilvánosan vitába szállni a választási kampány ideje alatt más pártok miniszterelnök-jelöltjeivel. A demokrácia megcsúfolása, ha egy kormányfő négy év kormányzás után nem hajlandó érvekkel alátámasztani saját döntéseit, illetve nem hajlandó felvázolni az elképzeléseit a jövőt illetően. Választási programot is kötelező lenne írnia minden pártnak, és a kormányprogram sem maradhatna el, mert ebben az esetben semmit sem lehet számon kérni a kormányzati ciklus végén az ország addigi vezetőin.

Fotó: Budapest Beacon

7. Ne lehessen titkosítani irracionálisan hosszú ideig kormányzati döntéseket, illetve szűkíteni kell azoknak a területeknek a számát, ahol ez megtehető. A népszavazás intézményét a kormány ne csak a saját propaganda céljaira használja, hanem tegye lehetővé olyan esetekben is a vélemények szabadságát, amikor az számára nem biztos, hogy előnyös. Ha ragaszkodnak a nemzeti konzultációkhoz, akkor kérjék ki az emberek véleményét olyan fontos kérdésekben is, mint a korrupció, egészségügy, oktatás. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "Nem csak a gyors paripa legel a réten, hanem a vén gebe is, mert a fű nem válogat a lovak között.”  

Utólag nagyon fogjuk sajnálni azt, ami az utóbbi nyolc, de különösen az utolsó négy esztendőben történt Magyarországon. Nem pusztán azért, mert egy olyan hatalmi struktúra kiépítésének időszaka volt ez, amely már a kormánypárti szavazók többsége szerint sem biztosít egyenlő feltéteket a politikai versengésben, illetve annyira torzítja a piac viszonyait, hogy már szinte csak a hatalom jóindulatától függ, ki maradhat talpon, illetve kit enged meggazdagodni. Az utóbbi négy esztendő nemzetközi politikai és gazdasági klímája ugyanis annyira kedvező volt, hogy demokratikus eszközökkel, valós társadalmi párbeszéd támogatása mellett is megtarthatta volna hatalmát Orbán Viktor kormánya. 

Fotó: 24.hu

Újra és újra visszatérő kérdés volt a 2000-es évek eleje óta, hogy képes lehet-e konszolidálni hatalmát egy olyan bizonytalan hatalmi mezsgyén működő, kormány, mint amilyen Orbán Viktoré. A kormányfő ugyanis nem igazán válogat az eszközökben, ha a hatalom megszerzése vagy annak megtartása a cél, ugyanakkor egyre inkább kiteljesedő autoriter rendszerétől lassan már a jobboldali szavazók is kezdenek tartani. A Fidesz támogatói közül sokan még most is abban bíznak, hogy egy szerényebb választási győzelem miatt, esetleg a teljes nemzetközi elszigetelődés megakadályozása érdekében az EU felé tett gesztusokkal vissza lehet még rántani Orbán Viktort a szakadék széléről.

Ez bő két hónappal a választások előtt már tökéletes naivitásnak tűnik, hiszen a Fidesz kampánystratégiája a menekültellenességre, a Soros Györggyel való riogatásra és némi szociális demagógiára épít. Nem lesz nyitás Nyugat felé, nem kegyelmeznek a kritikus civileknek, el akarják tüntetni az ellenzéki sajtó maradékát, és természetesen fenn akarják tartani azt a menekültellenes hisztériát, melyet több éven keresztül kormányzati kampánnyal táplált a társadalomba. Olyannyira rabja lett saját hazugságainak Orbán kormánya, hogy azt követően sem korrigált saját kommunikációja irányán, miután kiderült, Magyarország a harcos menekültellenesség ellenére mégis befogadott 1300 védelemre szoruló embert. Meg sem fordult a fejükben, hogy a magyarok többsége számára a migrációs kérdés nem is olyan fontos, mint ahogy azt ők gondolják.

Ahelyett, hogy folyamatosan Soros György nem létező tervével foglalkoznának a magyar választópolgárok - mert a kormányhoz kötődő médiumok ezt sulykolják beléjük-, sokkal égetőbb és kézzelfoghatóbb problémák megoldására is koncentrálhatott volna akár csak az utóbbi fél évben a kormányzati agytröszt. Ha nem az uniós források és állami pénzek megcsapolása lett volna a legfontosabb kormányzati stratégia, akkor lehetne most villogni egy megreformált közigazgatással, korszerű iskolarendszerrel, hatékony egészségüggyel. Mert pénz lett volna ezekre a területekre dögivel, sőt talán soha többé nem áll rendelkezésre olyan bőséges anyagi forrás az ország számára létfontosságú reformok végrehajtására, a mostani ciklusban.

                            Fotó: 14.hu

Bár a populizmus teret nyert Európában az utóbbi években, a magyar kormány úgy gondolta, hogy ezzel alá tudja támasztani unióellenes propagandáját, így a Fidesz hívei kezdték elhinni, hogy az EU az összeomlás szélére sodródott. Ezzel szemben a gazdaságilag és politikailag meghatározó tagországok a lehető legjobb választ adták a kihívásokra, és az integráció felgyorsítása mellett döntöttek. Hatalmas előnybe kerülhetnek ezáltal az euroövezet tagjai, hiszen számukra a többsebességes Európa kiváltságokat biztosít majd, míg a kimaradó tagországok a peremvidékre szorulnak. Ha nem jelenti be a magyar kormány az euro bevezetésének lehető legközelebbi dátumát, illetve továbbra is harcosan integrációellenes politikát folytat, akkor ez utóbbi csoportban landolunk majd.

Az uniós támogatások a következő hétéves költségvetési ciklusban jelentősen csökkenhetnek, így a felzárkózásunk a fejlett államokhoz tovább lassul, sőt egyre inkább az uniós tagjelöltek szintjére süllyedhetünk. A rendkívül kedvező nemzetközi gazdasági klíma nyújtotta előnyöket sem tudtuk apró pénzre váltani, hiszen a nyomott bérek ellenére nem vált vonzóvá a külföldi befektetők számára az ország, ugyanakkor nem jönnek ide az unión kívülről munkavállalók, de elmennek EU-s tagországokba a hazai fiatalok. Az igen jó körülmények ellenére a hozzánk hasonló adottságokkal rendelkező közép-kelet-európai országokhoz képest szerény gazdasági növekedést produkáltunk, a hazai cégek megerősödése helyett pedig a kirívóan protekcionista kormányzati politika miatt az úgynevezett „nemzeti oligarchák” gazdagodtak meg.             

Ugyanakkor látványosan elszakadtak egymástól a társadalom legszegényebb és leggazdagabb csoportjai, mivel a kormány csak olyankor dob néhány csontot a legkiszolgáltatottabb rétegeknek, amikor éppen veszélybe kerül a népszerűsége. Nincs előrelépés a romák integrációja ügyében sem, sőt Farkas Flórián közreműködésével az erre szánt pénzek jelentős része is köddé vált. A közmunkaprogramról kiderült, hogy inkább konzerválja a problémákat, mint megoldja, és emberek százezreinek sorsát teszi függővé a kormány, illetve helyi kiskirályok jóindulatától. Ez a program a legfőbb akadálya az egyre kínzóbb munkaerőhiánynak is, hiszen nincsenek átképzések, a korszerűtlen oktatás miatt pedig egyre lassul a társadalmi mobilitás.

Naphosszat lehetne még sorolni azokat rosszul kezelt problémákat, melyek megoldhatók lettek volna, ha a kormány nem egy alternatív világ felépítésén ügyködött volna az utóbbi négy esztendőben. Azt igyekeztek bebizonyítani a magyarok számára, hogy életük minősége leginkább a migráció megállításától függ, amire egy egész kormányzati ciklus kommunikációját építették fel. Ezzel szemben Magyarország bizonyítottan nem célország, hiszen a nálunk védett státuszt kapott menekültek az első adandó alkalommal továbbállnak, ugyanakkor látványosan csökkent az Európába nehezedő migrációs nyomás az utóbbi két évben. A kormány nem teremtette meg a stabil gazdasági fejlődés alapjait sem, gyengítették, sőt bizonyos területeken teljesen lerombolták a demokratikus intézményrendszereket, ami nem csak a kormányváltást teszi rendkívül nehézzé, de egy esetleges új politikai vezetőerőtől is időt és energiát von el ezek újjáépítése.

                         Fotó: nepszava.hu

Erre a négy évre ezért akkor is az elszalasztott lehetőségek időszakaként fogunk gondolni, ha a rendkívül egyenlőtlenné tett feltételek ellenére a Fidesz elbukja az április 8-i választásokat. Valószínűleg nagyon sokáig nem lesznek olyan kedvező feltételei a Nyugathoz közeledésnek, mint az elmúlt nyolc évben, hiszen orosz vagy kínai hitel nem ingyen pénz, a letelepedési kötvényekből beszedett hatalmas összegeket is vissza kell fizetni az egyelőre ismeretlen kilétű unión kívülről érkező polgároknak. A Fidesz politikája nem csak önző, de rövidlátó is volt ebben az időszakban, hiszen például rátenyerel a magánnyugdíj-pénztárak vagyonára, majd el is kótyavetyélte azt. Egyedül a hatalom megtartása volt fontos számára, ezért a polgárok megtévesztése és szellemi leépítése sem volt drága a Fidesz számára. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:„Ha fázol, két lehetőséged van: Vagy elveszed a társad medvebőrét, és kicsinyes önző emberként élsz tovább, vagy halálra fagysz, és nagylelkű harcosként emlékszik rád az utókor.”  

Olyankor látszik leginkább, hogy a Fidesz már nem képes már demokratikus pártként működni, amikor porszem kerül a hatalmi gépezetébe. Csütörtökön például, amikor a Fidesz delegáltjai kivonultak a nemzetbiztonsági bizottság üléséről, mert számukra kínos témát kellett volna megtárgyalniuk a képviselőknek, teljesen egyértelművé tették, hogy nem tisztelnek sem törvényt, sem íratlan szabályokat, ha vesztes pozícióba keverednek. Olyannyira saját fiktív világuk rabjai lettek, hogy mindenképpen el akarják kerülni a szembesülést a valósággal.

Fotó: Friss hírek

A Fidesz kommunikációs gépezete felépített egy fiktív világot a híveinek és persze saját vezetőinek, és úgy tűnik, be már is rendezkedtek ebben az elképzelt történetben. Komolyan gondolják, hogy soha többé nem kell vitázniuk ellenzéki politikusokkal, nem kell párbeszédet folytatniuk érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel, megfélemlítéssel vagy megvesztegetéssel eltüntethetnek minden gazdasági vetélytársat, a pávatánccal pedig elhitetik a külfölddel, hogy alapvetően még mindig működik a jogállam Magyarországon.

Eddig ezt cinikus magatartásként értelmeztük, ám rá kell ébrednünk a szomorú valóságra: Olyan emberek vezetik ezt az országot, akik már elhitték, hogy a hatalom örökre az övéké marad, és tulajdonképpen meg sem kell már küzdeniük a megtartásáért. Elég nekik, ha olykor megpörgetik a migránskereket, és a kissé csökkenő népszerűségük ismét visszatér az elvárható tartományba. Nem zavarja őket sem Mészáros Lőrinc fénysebességgel történő meggazdagodása, a gombamód szaporodó futballstadionok feleslegessége, Matolcsy György alapítványainak pénzherdálása, hiszen azok a médiumok, melyek hozzájuk szólnak, nem számolnak be ezekről a „furcsaságokról”.

A Fidesz vezetői és hívei az elmúlt nyolc évben elveszítették azt a politikai immunrendszerüket, melyet a nyílt viták, közéleti csetepaték során alakulnak ki egy demokratikus rendszerben a legmagasabb és a legalacsonyabb szinteken. Kitaláltak maguknak egy fiktív ellenséget Soros György személyében, és ezzel elhitették magukkal, hogy a való világban nincs is ellenségük. Tudatosan nem kezelik egyenlő félként az ellenzéki pártokat, ha mégis vitára kényszerülnének velük, egyszerűen Soros György bérenceiként emlegetik a politikusaikat, ahogy ez megtörtént a nemzetbiztonsági bizottság legutóbbi ülésén is.

A Fidesz odáig jutott, hogy saját törvényeit sem tartja tiszteletben, nem hajtja végre a saját maga alkotta alaptörvényben előírtakat, illetve a jogerős bírósági ítéleteket sem. Először csak időt húzott a TAO-pénzekkel való elszámolás ügyében, később nyíltan megtagadta az érzékeny adatok kiadását. Mindenképpen igyekszik megakadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljön a kormányfő vejére nézve kínos OLAF-jelentés, ugyanakkor a számukra kedvező megállapításokat (is) tartalmazó 4-es metró vizsgálatának ügyében minden részletet elérhetővé tett.

A Fidesz azt sugallja minden magyar állampolgárnak, hogy a törvények rugalmasan értelmezhetők, így ha tetszik, betartják azokat a hatalom birtokosai, ha nem, akkor pedig átlépnek rajtuk. Igazi következmények nélküli országgá tették hazánkat, és időközben apránként minden eszközt elvontak a polgároktól, melyek lehetővé tennék a kormány felelősségre vonását. Mindez rendkívül szomorú, egyben abszurd állapot, ám komoly veszélyeket rejt a hatalom birtokosai számára is.

A kormánypárt egy saját maga teremtette hamis biztonságérzetet sugall önmaga és hívei számára azzal, hogy gyakorlatilag leválthatatlannak mutatja be magát. Ennek következtében nem érvelnek, nem indokolnak, magyarázkodni is csak néha hajlandók. Úgy gondolják, hogy a hamis és szájbarágós nemzeti konzultációs kérdésekkel megerősítést nyernek a társadalomtól, holott akkor kapnának valós képet az emberek véleményéről, ha valódi kérdéseket tennének fel. Úgy gondolják, ha évekig felszínen tartják a migrációs témát, akkor ez emberek elfelejtik a korrupciót, az oktatás és egészségügy katasztrofális állapotát, és nem foglalkoznak az elvándorlás és népességcsökkenés problémáival.

Fotó: hvg.hu

Hamis illúzió ez, aminek megfizeti az árát a kormány. Ha félrelöknek mindenkit, aki valódi kérdéseket akar feltenni valós problémákkal kapcsolatban, ha nem engedik meg senki másnak, hogy plakátokat ragasszon ki az utcákon, ha csak a propagandatévék és rádiók lesznek hallhatók, és csak Mészáros Lőrinc, Habony árpád, valamint Andy Vajna újságjaiból szerezhetünk információkat, akkor ugyanúgy becsapja önmagát a hatalom, mint saját polgárait. Ha ugyanis valaki kezdi elhinni a saját hazugságait, nem lesz képes válaszolni azokra a kérdésekre sem, melyeket önmagának tesz fel. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség szól: „Jó móka gyerekkorban háborúsdit játszani, de felnőttként rájössz, hogy a fakard nem véd meg az ellenségtől."

Megfordulhat-e a közhangulat 1300 menekült befogadása miatt a választások előtt? Ez a legfontosabb kérdés ma Magyarországon, amit mielőbb a saját szájíze szerint szeretne megválaszolni a kormánypárt. Kétségtelen, veszítenivalójuk nekik van leginkább - no meg a teljesen hülyének nézett választópolgárnak -, ám az ellenzék még a segítségükre siethet azzal, ha nem tud élni egy ilyen váratlanul felbukkanó eséllyel. Ha a Fidesz felé lejtő pályán a kormányváltásra törekvő erők inkább egymás gáncsolásával lesznek elfoglalva, mint a hátrány ledolgozásával, akkor az Orbán-rezsim ezt a botrányt is megússza. Bárhogy is történik, az alábbi kérdésekre mindenképpen választ kellene kapnunk még április 8-a előtt.

Fotó: starthirek.hu

1. Van-e jó migráns és rossz migráns? A kormány érdekes módon nem a totális tagadást választotta, amikor Altusz Kristóf egy máltai lapnak elismerte 1300 ember tavalyi befogadását. Korábban az sem zavarta különösebben őket, ha hangfelvétel bizonyította bizonyos kijelentések hitelességét, így akár azt a megoldást is választhatták volna, hogy kirúgják a hibázó helyettes államtitkárt, és megnyugtatják híveiket, hogy csak kommunikációs hiba történt. Ehelyett Altusz maradt, a főnöke pedig még meg is erősítette a menekültekkel kapcsolatos híreket. Ezzel Szijjártó Péter arra kényszerítette saját kormányát, hogy önmagának kelljen megkülönböztetnie jó migránsok és rossz migránsok csoportjait. Később ezt megtette maga Orbán Viktor is, amikor péntek reggeli rádiómonológjában az illedelmesen bekopogó menekülteket megkülönböztette a vaddisznóként csörtető illegális bevándorlóktól. Az hagyján, hogy a korábbi hivatalos kommunikációban tudatosan összekeverik az illegális bevándorló, a menekült, a kerítéseket letaroló migráns és a terrorista képét, de most ennek a fogalmi összemosásnak visszájára kényszerültek. Az idegenek elleni hergelés nyilván nem lehet elég hatásos, ha az üldözötteket kiemelik a gyanús, illetve a veszélyesnek tartott emberek közül, mert ezzel azt sugallják, hogy vannak olyan emberek a világban, akiknek egyszerűen emberségből segítenünk kell.

Például jó lenne megtudni, milyen országokból érkeztek a menekültek, milyen okok vezettek oda, hogy a menekültügyi eljárás végén oltalmazott státuszt kaptak a magyar államtól.

2. Lehet-e humánus a menekültekkel Nemzeti Együttműködés Rendszere? A fentekből egyenesen következik ez a kérdés. Érdekes módon épp azt szeretik a Fidesz hívei az Orbán-kormányban, hogy kíméletlen mindazokkal, akik nem szolgálják az érdekeit. Így járnak el a kormánykritikus civilek, az ellenzéki pártok ellen, de megkapja a magáét az akadékoskodó Európai Unió és persze Soros György is. Ha például elismerné a kormány, hogy a magyar származású milliárdosnak komoly szerepe volt a rendszerváltásban, és hogy sok fideszes politikus tanulmányait támogatta anyagilag, az egész Stop Soros kampányt ki lehetne dobni a kukába. Orbán világképe olyannyira fekete-fehér, hogy az árnyalatok meglétének beismerése is komoly bizalomvesztéssel járna saját táborán belül. A kormányfő jókra és rosszakra osztja fel a világot, amikor a híveihez szól, ám amikor pávatáncot kell járnia a nemzetközi diplomáciában, akkor gesztusokra kényszerül. Így most olyan helyzetbe került a kabinet, hogy a saját hívei felé is úgy kell kommunikálnia, mintha nemzetközi jogvédők felé kéne gesztusokat gyakorolnia, hogy ne fenyegessék meg szankciókkal. Jól látszik, hogy ebből a kényszerhelyzetből mielőbb szabadulni szeretne a kormány, és visszatérni a jól megszokott jók-rosszak felosztáshoz, amit igazán kultivál a mintegy kétmilliós szavazótábora.

3. Megakadályozhatja-e az ellenzék, hogy a kormány visszatérjen a parttalan gyűlöletkampányhoz? Elvileg igen, ha ügyesen adagolja aggályait az eltitkolt menekültbefogadással kapcsolatban. Azonban számos dologra kell ügyelniük a kormány felelősségének hangoztatásakor. Egyrészt nem veheti át az Orbán-féle retorikát, és nem lehet keményebben menekültellenes, mint maga a kormánypárt. Másrészt nem elégedhet meg a Fidesz kommunikációjára olyannyira jellemző semmitmondó, általános válaszokkal. Például jó lenne megtudni, milyen országokból érkeztek a menekültek, milyen okok vezettek oda, hogy a menekültügyi eljárás végén oltalmazott státuszt kaptak a magyar államtól. Egy ilyen mechanizmus részletei például rávilágítanának arra, hogy milyen sok országban üldöznek embereket csupán a nemzetiségük, vallásuk vagy nemi identitásuk miatt. Nagyon ráférne a magyar társadalomra egy kis tájékoztatás ilyen ügyekben, és ezt épp annak a Fidesznek kéne megadnia, amely tudatosan rajzolt torz képet a menekültek millióiról a saját médiabirodalma és Rogán Antal propagandagépezetének segítségével.

4. Mi értelme volt ilyen sok pénzt ölni a gyűlöletkampányba, ha a kormány humánusan cselekszik? Tényleg hülyén hangzik a kérdés, főleg, ha a Fidesznek tesszük fel. Egyrészt, mert nem gondoljuk, hogy humanitárius megfontolások vezették a kormányt az 1300 menekült befogadásakor, másrészt jól tudjuk a választ a kampány politikai hasznát illetően. A Fidesz kommunikációs gépezetével szemben azonban csak úgy lehet eredményeket felmutatni, ha saját fegyverüket használják ellenük. Furcsa módon, ha az ellenzék be tudná bizonyítani, hogy a magyar kormány emberségesen bánik a védelemre szoruló emberekkel, akkor csökkenne a Fidesz támogatottsága a saját táborán belül, ugyanakkor nem nőne jelentősen az ellenzéki szavazók között. Amíg az Orbán-kormány el tudja hitetni a sajátjaival, hogy még mindig a „zéró tolerancia” mozgatja a politikáját menekültügyben, addig az 1300 ember befogadásának nem lesz jelentősége. Furcsa módon tehát az ellenzéknek azt kell bebizonyítania, hogy az Orbán-kabinet esetében a zord külső mögött érző emberek vannak.

Fotó: 24.hu

5. Átírják-e az ellenzéki kampánystratégiákat a kialakult helyzetre való tekintettel? Szintén furcsa fintora a sorsnak, hogy míg eddig a kormány minden igyekezetén azon volt, hogy a menekültkérdés témája dominálja a kampányt, addig most inkább az ellenzéknek kéne erre törekednie. A kormány tízmilliárdokból (közpénz!) építette fel azt a stratégiát, melyet most akart megkoronázni a Stop Soros törvénnyel és a hozzá kapcsolódó kommunikációs kampánnyal, most viszont az Altusz-affér után kénytelen volt előrehozni a törvény ötletének bejelentését. Annak fényében azonban, hogy maga a kormány is „bűnsegéd lett” a migráció támogatásában, a Soros elleni hadjárat is elvesztette eredeti küldetését. Akár kontraproduktívvá is válhat ugyanis annak hangoztatása, hogy tűzzel-vassal üldözni kell azokat a civileket és magánszemélyeket, akik egy napbarnított ember láttán nem tárcsázzák azonban a rendőrség központi számát. Ha tehát az ellenzék minden nap háromszor elmondja, hogy a kormány maga is a Soros-terv végrehajtásán ügyködik a letelepedési kötvények forgalmazása és az 1300 menekült befogadása révén, akkor ez nem csupán a Jobbiknak hozhat sok szavazatot, de a baloldali pártok is megnyerhetik a bizonytalan szavazók egy részének bizalmát. Valószínűleg át kell írni a kampánystratégiákat, és a korrupció hangoztatása mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a kormány álszent menekültpolitikájára, ugyanis a Habony-művek erre a témára építette fel a teljes kormányzati kommunikációt április 8-ig. A Fidesz persze nem tétlenkedik, minden erejével azon van, hogy továbbra is arról folyjék a politikai diskurzus, ami számára előnyös, ám a jóval kisebb kommunikációs felülettel rendelkező ellenzéknek most módja van arra, hogy akár a Fidesz által uralt médiákba is bevigye a menekültkérdésnek ezt a dimenzióját. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A medvét a saját barlangjában lehet leginkább sarokba szorítani, mert onnan nincs hátrálás.”     

A lehető legrosszabbkor botlott meg legendás pávatánca közben az Orbán-kabinet, hiszen a választásokig hátralévő hetekben magyarázkodásra szorulhat, ha az ellenzék ügyesen használja ki azt a bakit, melyet a külügyminisztérium helyettes államtitkára követett el néhány napja. Altusz Kristóf elszólására az 1300 befogadott és védelem alá helyezett menekültről épp annak köszönhető, hogy a magyar kormány a színfalak mögött gesztusokat gyakorolt az EU intézményei felé, hogy komolyabb szankciók nélkül kihúzza a választásokig. Nem jött össze, és ennek következményei még átírhatják az áprilisi voksolás erőviszonyait.

   Fotó: kapcsolat.hu

Orbán Viktor úgy gondolja, hogy meggyőzheti saját híveit arról, vannak illedelmes migránsok, és olyanok, akik ajtóstul rontanak a házba. Szokásos péntek reggeli rádiómonológjában ugyanis azzal mentegette saját kormányát a befogadott 1300 menekült ügyében, hogy akik oltalmazott státuszt kapva Magyarország kormányának védelmét élvezik, azok illedelmesen bekopogtattak az ajtónkon, és segítséget kértek tőlünk, és mi ezt a nemzetközi szerződések értelmében nem tagadhattuk meg tőlük.

Nos, ez olyan szemfényvesztés, amivel csak a legvadabb kormánypárti szavazókat lehet elkábítani. A magyar kormány ugyanis számtalanszor kinyilvánította, hogy egyetlen menekültet sem enged be az országba, így próbálkozhatnak kerítésen átmászva, a tranzitzónában kopogtatva vagy csempészautó csomagtartójában kucorogva, Magyarország nem enged az Európai Unió nyomásának, és nem fogad be senkit. Már az őcsényi eset után azonban világos lett, hogy csak porhintés a teljes elutasítás, hiszen akik ellen a Tolna megyei település lakói tüntettek a magyar állam által befogadott, oltalmazotti státusszal rendelkező menekült asszonyok és gyerekek voltak.

Már akkor le kellett volna csapnia az ellenzéki pártoknak erre az ellentmondásra, és szembesítenie Orbán Viktort azzal a ténnyel, hogy az általa megdicsért őcsényiek olyanok ellen gyűlölködtek, akiket a magyar állam hivatalosan befogadott, és elvben védelemben részesített. Az igazi áttöréshez azonban az kellett, hogy egy helyettes államtitkár egy máltai lapnak elmondja azt, amiről egyébként az EU illetékeseit is tájékoztatták már korábban. Az alku röviden annyi lehetett, hogy Magyarország titokban teljesíti a menekültkvóta rá eső részét, így a nemzetközi elszigetelődése nem lesz olyan látványos, mintha ezt nem tette volna meg. Altusz hibája az volt, hogy ezúttal nem egy uniós vezetőnél magyarázta a bizonyítvány titkos részét, hanem egy máltai lapnál.

A baloldal is nyerhet azonban azon, ha a kormányt folyamatosan magyarázkodásra kényszeríti.

És még ez sem lett volna olyan kivédhetetlen bűn a kormányzat szempontjából, ha a magyar ellenzéki média rá nem talál az interjúra, és a beszélgetés hanganyagára. Innentől kezdve újabb kommunikációs bakik sorozata bizonyította be, hogy a kormányzati propagandagépezetet teljesen váratlanul érte az 1300 menekült befogadásának elismerése. Mindezzel párhuzamosan beindították a Stop Soros törvény köré épülő kampányt, ami már olyan szintű menekültellenes kommunikációt áraszt, amely az eddigi durva hangvételű gyűlöletkampányokat is felülmúlta.

Mivel a korábban kidolgozott Stop Soros kampány úgy válik le a Fidesz űrhajójáról, mint az utolsó meghajtó rakéták, most már nehéz lenne új stratégiát kidolgozni a ránk váró utolsó két és fél hónapra. A kormánypárt ugyanis egyértelműen a menekültkérdésre, a terrorfenyegetettségre, illetve az ezekhez a témákhoz láncolt Soros-ellenes hangulatra építette fel a kommunikációját, ám ez a terv most léket kapott a menekültek befogadásának beismerésével. Mivel a kormány igyekszik minél előbb kimenekülni ebből a kommunikációs csapdából, kénytelen volt még a közszolgálatinak hazudott médiákban is témává tenni az ügyet. Így azok a fideszes szavazók is értesültek a kormány „elhajlásáról” menekültügyben, akik soha nem néznének Hír TV-t vagy RTL Klubot.

Ezek a fejlemények főként a Jobbiknak hozhatnak új szavazatokat, hiszen így ők maradtak az egyetlen magyar parlamenti párt, amely következetesen elutasítja a menekültek befogadását. Ha másik fő kampánytémájukat, a kormányzati korrupciót is jól meg tudják lovagolni, érzékeny veszteségeket okozhatnak a Fidesznek, hiszen a két jobboldali párt szavazótábora elég nagy területen fedi egymást. A baloldal is nyerhet azonban azon, ha a kormányt folyamatosan magyarázkodásra kényszeríti. Ha nem elégednek meg az átlátszó, általános magyarázatokkal, és továbbra is felszínen tudják tartani a kérdést, a bizonytalanok közül sok szavazót csábíthatnak magukhoz.

Fotó: 24.hu

Az ügyben ugyanis még számos megválaszolásra váró kérdés lelhető fel. Nem tudjuk például, hogy mely országokból érkeztek a menedékkérők, jelenleg hol tartózkodnak, kaphatnak-e munkát Magyarországon, illetve, tervezi-e a kormány, hogy újabb menekültcsoportoknak biztosít-e védelmet? És, hogy a legfontosabb kérdést ki ne hagyjuk: Miért kellett eltitkolni a menekültek ellen hangolt magyar társadalom elől, hogy a kormányuk mégis hajlandó eleget tenni a nemzetközi kötelezettségeinek, és hogy miért nem emelte fel a szavát olyankor, amikor a védelme alatt álló migránsok ellen tüntettek magyar polgárok? Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne csak olyankor legyen nagy a szád, amikor a szomszéd törzset szidod, de olyankor is mondj néhány mondatot, amikor levest adsz az árváinak.”   

Altusz Kristóf bakija után a kormány úgy próbálja lerugdosni magáról a migránsok befogadásának vádját, hogy turbófokozatba kapcsolta a Soros-ellenes kommunikációját. Most éppen törvénnyel próbálja távol tartani Magyarországtól a milliárdost és „csatlósait”. A Stop Soros névre keresztelt jogi zagyvaság azonban olyannyira homályosan fogalmaz a menekültek befogadását segítő szervezetekkel és személyekkel kapcsolatban, hogy akár saját politikusai is áldozatul eshetnek a sebesen összetákolt törvénynek.

Fotó: Capitol Hill Outsider

Az Orbán-kormány most egy olyan kisegérhez hasonlít, amely nagy lendülettel belerohant egy csőbe, ám amikor vissza akart fordulni, észrevette, hogy túl szűk a hely ehhez, így nem tud mást tenni, minthogy az eddiginél is nagyobb sebességgel rohan előre, hátha kijut a másik oldalon. Miután kiderült, hogy a harcosan migránsellenes politikát folytató magyar kormány titokban túl is teljesítette a menekültkvóta által előírt létszámot, olyan rést ütött saját védelmén, melyet most sebesen igyekszik betömni. Egyrészt próbálja bagatellizálni a befogadottak, illetve védett státuszt élvezők jelentőségét azzal, hogy ezek az emberek úgyis elmennek innen, másrészt törvényt alkotnak Soros György ellen.

Megszokhattuk az utóbbi nyolc évben, hogy a Fidesz által uralt országgyűlés sokszor nem azért fogad el törvényeket, mert az ország működése szükségessé teszi azokat, vagy szabályozók beépítésével kiszámíthatóbbá szeretnék tenni az életünket, hanem, mert nyomást akarnak gyakorolni bizonyos csoportokra, sőt olykor politikai bosszút akarnak állni az ellenlábasaikon. A politikai propaganda szintjére süllyesztették a törvényalkotást például akkor, amikor a Közép-európai Egyetem tervezett megfenyítése, illetve kiűzése okán olyan felsőoktatási jogszabályt alkottak, melynek egyébként semmi jelentősége, sőt, amint a kitűzött célt nem tudták ezzel elérni, az egész szabályozás értelmét vesztette.     

A Soros Stop törvény azonban főként olyanokat vesz célba, akik tevékenységükkel elősegítik illegális bevándorlók érkezését Magyarországra. Az ilyen egyének vagy szervezeteket általában embercsempészeknek hívjuk, ám rájuk elég egyértelmű törvények vonatkoztak eddig is, és senki sem akadályozta az emberekkel kereskedő bűnözők megbüntetését. A jogszabálynak csúfolt tervezet azonban nem kapta volna Soros Györgyről a nevét, ha az embercsempész bandák lekapcsolása lenne a cél. Ehelyett meglehetősen homályosan fogalmazva arra tesz utalást, hogy olyan civilek szankcionálása, illetve büntetése a cél, akik elősegítik a migrációt.

A törvényszöveg meghatározása szerint az az alapítvány vagy egyesület, amely "az Európai Unióban nemzetközi védelem megszerzése iránti kérelmet előterjesztő harmadik országbeli állampolgár kérelmező Magyarország területére történő jogszerűtlen belépését, átvételét és tartózkodását" szponzorálja, az az illegális migrációt támogató szervezetnek minősül. Az öngól itt vágódhat a képzeletbeli hálóba. Ha ugyanis a letelepedési kötvényekkel foglalkozó közvetítő cégek tevékenységét vizsgáljuk, akár meg is felelhetnek ilyen szervezeteknek, hiszen pénzért állampolgársághoz juttattak EU-n kívüli polgárokat.

Fotó: maszol.hu

Egyetlen érv védheti ezeket a kötvényforgalmazó cégeket és tulajdonosaikat. Az, hogy törvény rendelkezik a letelepedési bizniszről, így nehéz lenne törvénytelennek nevezni azok segítését, akik pénzért vettek maguknak magyar, ezzel együtt uniós állampolgárságot. Azon túl, hogy ez ékes bizonyítéka annak a kettős mércének, melyet a magyar kormány a menekültekkel kapcsolatban alkalmaz, arra is rávilágít, hogy igen vékony jégre lépett az új Soros-törvénnyel az Orbán-kabinet. Ha ugyanis a későbbiekben egy kormány felülvizsgálja a letelepedési kötvények értékesítésének törvényességét, akkor nagy bajba kerülhet Habony Árpád és Rogán Antal is, mivel ők is érdekeltek a letelepedési kötvényekkel foglalkozó cégekben.Ha az ügyletek nem voltak törvényesek, a Soros-törvény alapján akár büntetés is kiszabható lesz rájuk.Az egész jog csűrcsavarásnak tűnik, ám ezt a módszert az Orbán-kormány előszeretettel alkalmazza most is saját ellenfeleivel szemben.

Az pedig csak hab a tortán, hogy a kormánynak éppen magán kéne e törvény végrehajtását kezdenie, hiszen ha az 1300 védett státuszú menekült befogadása az állam részéről törvényes volt, akkor mi alapján támad neki olyan szervezeteknek, melyek jogi védelmet biztosít azoknak, akik menekültstátuszért folyamodnak a hivatalos szervekhez? Egyébként senki se gondolja komolyan, hogy a jogvédő civilekkel elsősorban az a baja a kormánynak, hogy kiszolgáltatott embereken segítenek, hanem, hogy ugyanezek az alapítványok hívják fel rendszeresen a közvélemény figyelmét az országban burjánzó korrupcióra.

A kormány tehát minél keményebben megy neki Soros Györgynek, illetve mossa össze a jogvédő civileket az amerikai (és magyar állampolgár) milliárdossal, annál jobban tart attól, hogy a választási kampány mégsem elsősorban a migrációról, hanem a rendszerszintű korrupcióról fog szólni. Láthatóan kapkodnak a kormányzati kommunikációért felelős szervek, ezért nyújtották be sietősen az 1300 menekült befogadását beismerő nyilatkozat után a Soros Stop törvényt a parlamentnek.

   Fotó: zoom.hu

A labda persze az ellenzék térfelén pattog most, hiszen a kormány már megtette azt a szívességet, hogy lőtt egy öngólt, ám az ellenzék nem győzhet anélkül, hogy maga is beveszi a Fidesz kapuját. Ha milliárdokból felépített kormányzati menekültellenes kampány kapcsán csak annyit mond, hogy ez az egyetlen terület, amelyen nincs nézetkülönbség az ellenzék és a kormány között, akkor máris zörög a háló, hiszen az ellenzéki pártok is csak azt hangsúlyozták korábban, hogy az üldözötteket megilleti a védett státusz, és most a kormány is erre az álláspontra helyezkedett. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ülhetsz fordítva is a lovon, hiszen törvény nem tiltja ez, de nehezen fog komolyan venni a hátasod, ha így próbálsz dirigálni neki.”

Látványos a szervilizmus térnyerése a magyar kormánypárton belül és azon kívül is. Úgy tűnik, a miniszterelnök először a hívei fölött szeretné biztosítani egyeduralmát, utána pedig a választások révén az egész országra kiterjesztené ezt. Olyan zsigeri ösztönökre épít ezzel Orbán Viktor, melyeknek jelentős szerepük volt mind a Horthy-éra, mind a Kádár-rendszer fenntartásában. A hajbókoló pártkatonák mellett azonban ma már feltűnnek a kifejezetten személyi kultuszt idéző gesztusok is, ami már leginkább a Rákosi-rendszert juttatja eszünkbe.

Fotó: 24.hu

A pártközpont utasításának megfelelően, január 12-én megtartották a fideszes polgármesterek Soros-ellenes közgyűlését a budapesti Bálnában. Voltak olyanok, akik zászlókkal felszerelkezve, a harcias hangulatnak megfelelő ruházatban (értsd: terepruhában) érkeztek, de nem is a külsőségek voltak igazán figyelemreméltóak ezen a rendezvényen, hanem a hangzatos beszédek. A „frontvonalban” szolgáló polgármesterek például hálát rebegtek a magyar kormánynak - élén Orbán Viktornak -, hogy a kettős kerítéssel megvédte őket és polgáraikat a menekültek hordáitól.

"A kerítés nekünk úgy jött, mint egy falat kenyér az éhezőnek" – mondta például Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere. Makó fideszes vezetője még ennél is messzebb ment a helyzet dramatizálásában. "Szeretnének a migránsoknak gyereket szülni? Ébredj Európa! Milyen világ vár így Európára?" – tette fel a költői kérdést Farkas Éva. A kormány és vezetőjének fényezésében azonban senki se tudott versenyre kelni Papp Lászlóval, Debrecen kormánypárti polgármesterével. Ő beszédét egészen egyszerűen úgy zárta: „Hajrá Magyarország, Hajrá Orbán Viktor!”

Ma Magyarországon a Fidesz az egyetlen politikai erő, ahol a párt vezetője iránti hűség kifejezése nem a színfalak mögött történik meg, hanem nyilvánosan, sőt kifejezetten látványos gesztusokkal. Nyilván ebben a jelenségben döntő szerepe van Orbán Viktor karakterének, hiszen mindig olyan pártot szeretett volna, amelyben nincsenek platformok, nyílt viták, a személyi vetélkedéseket pedig leginkább arra használta fel, hogy saját pozícióját erősítse a tömörülés élén azzal, hogy igazságot tesz két egymással marakodó miniszter vagy parlamenti képviselő között.

Fotó: pestrisracok.hu

Orbán azonban nem csupán a pártja közvetlen vezetőségétől követeli meg hűség látványos kinyilatkoztatásait, hanem milliós szavazótáborától is. Egyrészt ezért indult az az adománygyűjtés a Fidesz számára, mely sok mindenről szól, csak nem arról, hogy a pártnak nincs elegendő pénze a tavaszi választási kampányra. Az adományok felajánlásában élen jártak persze a közvetlen beosztottjai, te a pozíciójukat féltő talpnyalókon kívül meg akart arról is bizonyosodni a kormányfő, hogy a kisnyugdíjasok, illetve a „mezei” fideszesek hajlandók-e anyagi áldozatot hozni annak érdekében, hogy hatalomban tartsák őt.

Nem véletlenül merült fel most annak a lehetősége, hogy felélesszék Csipkerózsika álmából az évek óta inaktív Békemenetet, hiszen akik felutaznak vidékről Budapestre a „Hűség a néphez! Hűség a párthoz!” jelszó jegyében, és sétálnak egy jót Orbán Viktort éltetve, azokra lehet számítani a jövőben is, akár kormányon, akár ellenzékben viszi tovább az ügyeket a jelenlegi miniszterelnök. A Fidesz kezd olyan egyszemélyi párt lenni, amely mindent Orbán Viktorra tesz fel, így lényegében teljesen mindegy mit kér a hívektől a párt első embere, ők kötelességüknek tartják azt végrehajtani.

Fotó: Pintér Aukciósház

Kérdés, hogy cserébe mit kapnak az engedelmes tömegek? Jó kis migránsozást, sorozást, Erzsébet-utalványt, Brüsszel köpködését. Lényegében mindegy, lényeg, hogy van egy vezér, akiért sok mindent is hajlandó feláldozni kétmillió ember. Kérdés, hogy a másik oldalon mennyien vannak, akik erre nem lesznek hajlandók. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Sok dolgot elintézhet a törzsfőnök, de az biztos, hogy az éjjelt nappal követi, a nappalt pedig éjszaka, akár tetszik a főnöknek, akár nem.”     

Egészen abszurd fordulatot vett a migránshiszti Magyarországon, hiszen a kormány lényegében elkezdte végrehajtani azt a betelepítési programot, amelynek kifundálásával Soros Györgyöt vádolja. Kiderült ugyanis, hogy titokban 1300 menekültet fogadott be az ország annak ellenére, hogy hivatalosan a végsőkig ellenáll az EU menekültkvótájának. Ha ez a fordulat nem következett volna be, akkor is egyértelmű lenne, hogy a magyar kormány bort iszik és vizet prédikál, hiszen a letelepedési kötvénybiznisz révén már 20 ezer migráns szerzett már magyar útlevelet.

Fotó: hirpress.hu

Csak most kezdődik az igazi választási kampány, de máris hatalmas aduásszal ajándékozta meg az ellenzéket az Orbán-kormány. A külügyminisztérium helyettes államtitkára ugyanis a Times of Malta című lapnak adott interjújában arról beszélt, hogy Magyarország 1300 menekültet befogadott, és ezt azért kezelte titkosan, hogy megvédje az érintetteket. Altusz Kristóf nyilatkozata egyrészt azt sugallja, a kormány tisztában van azzal, hogy olyan migránsellenes hangulatot szított az országban, ami szinte példátlan az európai államok körében, másrészt pedig a kormány érzi, kell egy gesztust tennie a többi unós ország felé, mert végletesen elszigetelődik merev menekültellenes álláspontja miatt.

Ennél azonban többről van szó ebben az esetben. Ha igaz, hogy a letelepedési kötvények segítségével ide érkező mintegy 20 ezer migránson kívül más csatornákon keresztül is érkeztek hivatalosan Magyarországra menekültek, akkor szinte használhatatlan lesz az a kommunikációs stratégia a kampányban, amit évek óta építget közpénzből a kormány. Korábban ugyanis azt nyilatkozták a kormány illetékesei, hogy azért nem fogadják be azt a mintegy másfélezer menekültet, amennyit előír a menekültkvóta, mert az egy elvi kérdés, hogy egy ilyen ügyben az országok maguk dönthessenek, ám ezt az elvet most nyíltan szembeköpték.  

Fotó: frisshirek.hu  

Ha az ellenzék észreveszi, hogy a magyar kormány olyan várat építgetett éveken keresztül maga köré, melyet egyetlen bástya véd, akkor hatalmas lehetőséghez jut. Ezt az egy bástyát ugyanis úgy hívják, hogy menekültügy, és ha ezt lerombolják, akkor az egész vár védtelenné válik. Altusz Kristóf most ezt a bástyát kezdte a saját ágyújával lőni, és az ellenzéknek sem lenne más dolga, mint azzal a fegyverrel támadni, melyet ellenfeleitől zsákmányolt. Ha ugyanis hiteltelenné válik a kormány menekültellenes kampánya, akkor hirtelen valami új választási stratégiát kell kitalálnia Habony Árpádnak és kommunikációs csipetcsapatának.

Erre már a nagy kommunikátornak sincs elegendő ideje, így várható, hogy igyekeznek majd tompítani Altusz nyilatkozatának jelentőségét. Ha ugyanis az ellenzéki pártok ragaszkodnak ahhoz, hogy megismerjék a befogadás részleteit, akkor nem arról szól majd a kampány, hogy az ellenzéki politikusok Soros György szorgos ügynökeiként el akarják árasztani az országot muszlim megszállókkal (Orbán Viktor szóhasználata), hanem, hogy miért titkolták el körülbelül ugyanannyi menekült befogadását, mint amennyit a menekültkvóta előír Magyarország számára.

Fotó:168ora.hu

Nem kétséges, olyan paradox helyzet állt elő, mely szerint a Fidesz által kreált Soros-terv végrehajtását épp a Fidesz kezdte végrehajtani azzal, hogy a menekültek ellen felhergelt népe elől titkolta el a migránsok befogadását. Ma Magyarországon szinte bárkihez odamehet a rendőr, és igazoltathatja azzal az indokkal, hogy migránsnak néz ki, ám a magyar kormány fű alatt több mint ezer menekültet befogad. Az is lehet, hogy ez egy háttéralku eredménye, ami egy kormánytisztviselő hibájából idő előtt kiszivárgott. Ha ezt a helyzet nem tudja kihasználni az ellenzék, akkor tényleg nincs esély a kormányváltásra, hiszen, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A dakoták ugyan nem szeretik a focit, de ha üres a kapu, akkor nekik is illik belőni a tizenegyest.”     

Bár nyolc évet elszórakozott már az Orbán-rezsim Magyarország élén, arra még nem volt ideje, hogy elkészítse saját kurzusfilmjét. Az első Orbán-kormánynak elegendő volt négy esztendő ahhoz, hogy legyártassa Bereményi Gézával a Hídembert, amely Széchenyi István személyét emelte ki a magyar történelem viharaiból, mint követendő példát. A nagy reformer, a korát megelőző magyar főnemes személye azonban a mai politikai vezetés számára már nem követendő példa, hiszen kifejezetten nyugatos gondolkodású, a kor viszonyai közt liberálisnak számító magyar úr sehogy sem fér bele Orbán Viktor köreinek értékszemléletébe. Jöhet tehát az új történelmi példa, a törökverő Hunyadi János.

Fotó: origo.hu

Reneszánszát éli a magyar filmkultúra, hiszen öt tavaly bemutatott alkotás nézőszáma is meghaladta az egymilliót. Mielőtt azonban pajzsra emelnénk Andy Vajna filmügyi biztost, jegyezzük meg, hogy az igazi szakmai sikereket továbbra is a szerzői filmek hozták, melyekre azért vettek az átlagosnál többen jegyet, mert hatalmas érdeklődés és díjeső övezte útjukat, mielőtt bemutatták volna őket a hazai mozikban. Ilyen a Testről és a lélekről, illetve az Aurora Borealis, ugyanakkor a nagy kasszarobbantást a finoman szólva is bulváros utánérzésként feltűnő Pappa pia, valamint a Viszkis és a Kincsem produkálták.

Ez utóbbiak esetében mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a legsikeresebb magyar lóról és a közelmúlt leismertebb bankrablójáról készült film esetében épp úgy borítékolni lehetett a sikert, mintha Puskás öcsi életéről forgattak volna egy ütős mozit. A Kincsemről sokan gondolták ugyanakkor azt is, hogy ez lesz a második és harmadik Orbán-kormány új kurzusfilmje, ám bármennyire lehet szeretni ezt a szélvészgyors paripát, egy lóval nem igazán tud azonosulni egy nemzet.

Maradt tehát a feladat, hogy a hatalom új szellemiségéhez passzoló történelmi figuráról kell olyan mozit készíteni, amely betölti a kurzusfilm funkcióját. Ha jól körülnézünk a magyar történelem ismertebb (olykor hírhedt) alakjai között, akkor első blikkre Horthy Miklósra tippelnénk, mert Orbán többször célzott már arra, hogy rehabilitálni kéne már a két világháború között regnáló kormányzót. Van azonban egy bökkenő Horthy személyével. A V4-ek vezetői biztosan nem tapsolnának egy olyan filmnek, amely egy olyan revizionista és nacionalista politikusnak állít emléket, aki például elszakította Csehszlovákia egy részét. A V4-ek szimpátiája most sokkal fontosabb Orbánnak, minthogy egy film kedvéért összekösse a bajuszt Ficoval, vagy Babissal.

A listán lehet még Tisza István, vagy akár Deák Ferenc is, de az előző szintén nem örvend nagy népszerűségnek a szomszédok körében, az utóbbi pedig éppen a megfontoltságáról és kompromisszumkészségéről vált ismertté, ami ugye nem igazán passzol Orbán Viktor harcias egyéniségéhez. Petőfi lerágott csont, Arany János nem szabadságharcos alkat, maradt tehát a két Hunyadi, János, és Mátyás. Utóbbi nagy király volt, fekete seregétől pedig rettegett egész Európa (ez biztos nagyon bejönne Orbánnak), ám János kormányzó volt, ugyanakkor törökverő is, így a nándorfehérvári diadal fényében valószínűleg sokkal szívesebben sütkérezne a jelenlegi kormányfő.

Ezért sem meglepő, hogy egy filmszakmai szereplőt idézve a HVG arra a következtetésre jutott, hogy Hunyadi lesz a nyerő a „kurzushős” szerepéért folytatott a versenyfutásban. A Magyar Nemzeti Filmalapnál meg is történtek az előkészületek a milliárdos költségvetésű gigaprodukció legyártására. Bereményi Géza már elő is állt egy Hunyadiról szóló forgatókönyvvel, ám a Filmalap visszadobta, mondván, nem pazarolnak el egy Hunyadit, mert egy igazán grandiózus produkcióval akarnak megemlékezni az egykori kormányzóról.

A mostani migránskergető hangulatban valóban jól jönne a kormánynak egy olyan figura, aki a keresztény Európát védte a muszlimok előretörésétől, ám a dolog szépséghibája, hogy éppen azokat az oszmán törököket verte Hunyadi, akik most a barátaink. Óvatosan kell hozzányúlni az egykori kormányzó személyéhez azért is, mert a román és magyar történészek régóta vitáznak azon, hogy mennyire volt román, illetve magyar származású a Hunyadi família.

            Fotó: tortenelemportal.hu

Ha felülemelkednek a nemzeti hovatartozás kérdésen, akkor nem lesz igazán nemzeti, sőt, nagyon is európai hős lesz Hunyadi Jánosból, ami szintén nem pálya a mostani magyar politikai kurzusnak. Várjuk tehát, milyen megoldást választ Andy Vajna, Habony Árpád, és persze Orbán Viktor az aktuálpolitikai csapdák elkerülésére. És persze, lesz-e rá ideje a mostani kurzusnak, hogy elkészítse ezt a gigaprodukciót. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Olyan példaképet válassz magadnak, aki olyan régen élt, hogy bármit mondhatsz róla, soha nem fogja megcáfolni senki.”     

A cinizmus újabb csúcsait döntögeti a Fidesz azzal, hogy a híveitől tarhál pénzt a Soros György elleni harcra. Ez egyrészt azért arcátlan húzás, mert a kormánypárt szinte belefullad a pénzbe, úgyhogy nem éppen életszerű, hogy kisnyugdíjasok megspórolt ezreseit kéri el egy olyan harcra, amely nem is létezik. A másik erősen irritáló eleme ennek az akciónak, hogy a Fidesz az Állami Számvevőszék felhasználásával épp azon mesterkedik, hogy a választások előtt megkopassza az amúgy sem túlzottan vastag ellenzéki pártokat. Ennek ellenére a pénzen kívül is sokat hozhat a Fidesz konyhájára ez az erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető gyűjtögetés.

Fotó: facebook.hu

1. A nyugdíjasokat így lehet a legközvetlenebbül megszólítani  A kormánypárt úgy nyúlja le a nyugdíjasokat, mint a mágneses derékaljakkal házaló ügynökök. Azt ígérik ugyanis, hogy pénzzel meg lehet váltani a világot. Ha az idős ember részletre megveszi a csodaterméket, akkor nem lesz derékfájás lumbágó vagy érszűkület. Lefordítva a Soros-ellenes harc nyelvezetére ez úgy szól: Ha pénzt adsz a Fidesznek, akkor nem jöhet ide egyetlen menekült sem, nem fogják megerőszakolni az unokádat, nem épülnek mecsetek a faludban, és Orbán Viktor továbbra is megőrzi az országot a kereszténység számára. Bármilyen hihetetlen, ezt az idős emberek százezrei komolyan gondolják. Hála a közszolgálati médiáknak, a TV2-nek, az Origónak, Mészáros Lőrinc megyei lapjainak és Andy Vajna rádióinak!

2. Lehet versengeni a Jobbikkal. A Jobbik gigabüntetése miatt ugyanis tavaly év végén kénytelen volt gyűjtést indítani azért, hogy egyáltalán elindulhasson a választásokon. Orbán Viktor a centrum felé húzó másik jobboldali párttól és a mögötte álló Simicska Lajostól tart a leginkább, és nem venné ki jól magát az, ha adakozásból százmilliókat tudna összeszedni az ellenzéki párt. A Fidesz hívei sokkal többen vannak, mint a Jobbik támogatói, így ha adakozásból indul verseny a két párt között, csakis a kormánypárt nyerhet. Ezzel is demonstrálni lehet azt az erőfölényt, ami az élet szinte minden területén a Fidesz felé billenti a mérleg nyelvét.És még egy nagyon fontos dolog: Most nyíltan a kasszához járulhatnak azok, akik haszonélvezői az Orbán-rendszernek, és hűségüket most az adomány nagyságával arányban demonstrálhatják pártunk és kormányunk vezetői felé.  

3. El lehet tüntetni a milliárdokat. Nagy előnye ennek a tarhálásnak, hogy szinte korlátlanul költhet majd a kormány a kampányban, hiszen majd minden ellenzéki kérdésre azt fogja válaszolni, hogy az adományokból jött össze ez a hihetetlen pénzmennyiség. Az eredetileg tervezett sokszorosát lehet majd elszórni a választási hadjáratban, holott ennek valószínűleg csak a töredéke származik a Fidesz támogatóitól.

4. Lehet frissíteni a Kubatov-listát. Talán ez a legfontosabb hozadéka a mostani tarhálásnak, hiszen már az első napokban kiderült, hogy a pártigazgatóról elnevezett lista kissé elavult. A mostani akciót megelőzően persze már volt egy frissítés, hiszen a Soros György elleni nemzeti konzultáció jó alkalom volt arra, hogy a visszaküldők névsorát összevessék a korábban Fidesz-hívők listájával. Mivel azonban a párt szavazótábora némileg kicserélődött az utóbbi egy-másfél évben, az apdate-elést minél sűrűbben végre kell hajtani. A korábban inkább a Jobbik felé húzó radikálisokkal ugyan kiegészült a kormánypárt tábora a szélsőséges hangvételnek köszönhetően, ám a magasabb iskolázottsággal rendelkezők között népszerűtlenebb lett a párt. Ezért kaphattak olyanok is sárga csekket, akik már rég nem rajonganak Orbán Viktorért, és maradhattak ki olyanok, akik szívesen adakoznának, de még jobbikosként szerepelnek a Kubatov-listán. Vannak persze más pontatlanságok is a listán, hiszen már rég elhunytak mellett a 2014-ben fellázadt oligarcha, Simicska Lajos is kapott a tarháló levélből.

Fotó: facebook.hu

5. Szegénynek lehet látszani. Már említettük, hogy a Fidesz annak ellenére kunyerál pénzt, hogy Rogán Antal propagandaminisztériuma szinte fulladozik a pénzben. A mostani gyűjtögetés viszont azt a látszatot kelti, mintha a kormány nem égetett volna el irdatlan mennyiségű közpénzt az utóbbi nyolc évben önmaga népszerűsítésére. Más körülmények között Orbán Viktornak eszébe nem jutna lehajolni olyan aprópénzért, amennyit a nyugdíjasok küldenek neki, de így sokakban azt a látszatot tudja kelteni, hogy ő továbbra is az a plebejus miniszterelnök, aki ügyel pártja tisztaságára, megbünteti a nagy lábon élő minisztereket és képviselőket. Ezt persze a választópolgárok döntő többsége szemfényvesztésnek tartja, ám még mindig sokan vannak Magyarországon olyanok, akik elhiszik, hogy az Orbán-kormány kiszolgálói a tehetségük és kiváló üzleti érzékük miatt gazdagodtak meg fénysebességgel. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Olykor eredményesebben harcolsz, ha a dárdád hegyén megcsillanó napfénnyel vakítod el az ellenséget, mintha eldobnád a fegyvert, és méterekkel elvétenéd a célt.”