Egyre inkább úgy tűnik, hogy megelőző csapásként kell értékelnünk az Orbán-kormány Soros-kampányát. Már eddig is sejteni lehetett, hogy nem pusztán az illiberalizmus eszméje (jelentsen ez bármit is) iránti rajongás köti össze Orbán Viktort Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal. A Budapest-Washington-Moszkva tengely ugyanis úgy tűnik, már 2016-ban is azon serénykedett, hogy kiiktassa azokat az okvetetlenkedő politikusokat a világpolitikából, akik még mindig nem jöttek rá, hogy a jövő az illiberális államé. A Trump orosz kapcsolatairól folyó vizsgálat ugyanis egy magyar szálat is talált a történet bonyolult szövetében.

Fotó: civilhetes

Csajozni vagy összeesküdni jött Budapestre 2016 nyarának végén Carter Page, Trump Oroszország-ügyi külpolitikai tanácsadója? Egy kongresszusi meghallgatáson ugyanis elárulta az azóta már menesztett tanácsadó, hogy az elnökválasztás előtt néhány héttel járt Magyarországon, ám Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagyköveten kívül lényegében senkit sem tudott megnevezni azon személyek közül, akikkel Budapesten tárgyalt. Page arra hivatkozott, hogy az eset régen volt, a nevek meg hosszúak és bonyolultak voltak. Kétségtelen, hogy az ő egy szótagos nevét egyszerűbb megjegyezni, mint mondjuk Szijjártó Péter külügyminiszterét, de azért a beosztásokra emlékezhetett volna cirka egy év távlatából is. Már csak azért is, mert felmerült a gyanú, hogy egy orosz diplomata is ott volt a megbeszélésen.

Nyilvánvaló, hogy Trump tanácsadója minél kevesebbet árul el tárgyalópartnereiről, annál nehezebb lesz fogást találni rajta és egykori főnökén. Mégis egyértelműen látszik, hogy nem csupán a szavak szintjén ragadt meg a szimpátia Orbán Viktor és Donald Trump között, hanem a tettek mezejére is léptek a felek. Ha tényleg volt magas rangú orosz résztvevője is a megbeszélésnek, akkor szinte biztos, hogy a magyar kormány közvetítő szerepet is betöltött a republikánus elnökjelölt és a regnáló orosz hatalom közötti puhatolózásokban. Page egyébként nem igazán tűnt komoly figurának, hiszen elég felszínes ismeretekkel rendelkezett a térségről, a tárgyalásra teniszcipőben érkezett, és a rossz nyelvek szerint a nehéz diplomáciai agytorna után belevetette magát a pesti éjszakába.

Hogy a krimik nyelvén fogalmazzunk, az indíték mindhárom fél esetében egyértelmű volt, most már csak azt kell bizonyítani, hogy miként próbálták elősegíteni Trump győzelmét.

Mégis, ez a kissé bohém amerikai fickó lehet a kulcs ahhoz a történethez, amely a kongresszusi vizsgálat előrehaladtával egyre karakteresebben rajzolódik ki. Nem szeretjük ugyan az összeesküvés-elméleteket, de ez a sztori nagyon úgy fest, hogy a magyar illiberálisok, az amerikai republikánusok és az orosz despoták arra szövetkeztek, hogy megakadályozzák Hillary Clinton demokrata jelöltet abban, hogy elnyerje az elnöki széket. Clinton győzelme nagyon rosszul jött volna Orbán Viktornak, Vlagyimir Putyinnak is, nem beszélve Trumpról, aki a jelek szerint nem válogatott az eszközökben, amikor arról volt szó, hogy be kell hoznia a lemaradását a jóval esélyesebbnek vélt egykori külügyminiszterrel szemben. Hogy a krimik nyelvén fogalmazzunk, az indíték mindhárom fél esetében egyértelmű volt, most már csak azt kell bizonyítani, hogy miként próbálták elősegíteni Trump győzelmét.

Persze a legfőbb kérdés az, hogy azok az eszközök, melyeket az illiberális triumvirátus tagjai használtak mennyire voltak legálisak. A politikában ugyanis sok minden megengedett, így például nem indul vizsgálat a paksi szerződés ügyében, hiszen Orbán Viktornak joga van barátkozni Vlagyimir Vlagyimiroviccsal, ám, ha a magyar államnak erkölcsi, politikai vagy gazdasági hátránya származik ebből a szerződésből, akkor jogos a vizsgálat, és az esetleges felelősségre vonás is. Az amerikai kongresszusi vizsgálat tétje ezért nem kisebb, minthogy a kölcsönös szimpátián túl valós tényekkel is igazolja a Trump-féle kampánystáb és az oroszok összejátszását. Ha ugyanis ez bizonyítást nyer, akkor az elnök legitimitása finoman szólva is megkérdőjelezhetővé válik, és ennek már igen súlyos következményei lehetnek, aminek nyilván az orosz elnök és a magyar miniszterelnök se örülne.

Fotó: tvnoviny.sk

Ez legyen Donald Trump problémája! Ami a mi kormányunkat illeti, a fejlemények rávilágítanak arra a lehetőségre, hogy a Soros-kampány összeesküvés-elmélete lényegében megelőző csapás volt, hiszen, ha bebizonyosodik a magyar kormány hathatós szerepe Trump győzelmében, illetve egyértelművé válik, hogy létezett (és nyilván most is létezik) egy Trump-Putyi-Orbán-terv, akkor a magyar kormány nem csinált egyebet, mint előremenekült az úgynevezett Soros-terv bevetésével. Amíg ugyanis az emberek igyekeznek megemészteni a Soros-tervet, sem kiköpni sem lenyelni nem tudják a finoman szólva is kissé futurisztikus elméletet, mely vélhetően a Habony Árpád, Rogán Antal, Németh Szilárd szellemi Bermuda-háromszögben nyerte el végleges formáját, addig egy sokkal életszerűbb együttműködésről nem vesz tudomást. Talán a kongresszusi vizsgálat újabb adalékkal szolgál majd arra vonatkozólag, miért kellett Trump győzelme után nem sokkal azonnal elindítania a Soros-kampányt a magyar kormánynak? Mert, ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Sárkány ellen sárkányfű.”       

Noha az ötletgazdát nem kérdezték meg, Tóth I. János mégis örül annak, hogy az egyik kormánypárt lát fantáziát az elképzelésében. Korábban már írtunk arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Tanszékén oktató  Tóth kidolgozott egy olyan tervet, mely gyógyír lehet a hazai népességcsökkenés problémájára. Noha az elképzelés erősen megosztja a közvéleményt, legalább társadalmi vita kezdődhet az egyik legégetőbb kérésről, mely erősen meghatározza majd Magyarország jövőjét.  A lehetőségekről beszélgettünk a főállású szülő intézményének kitalálójával, koncepciójának kidolgozójával. 

Fotó: delmagyar.hu

- Elég érzékeny témához nyúlt, amikor a főállású szülő intézményének bevezetését kezdeményezte, ami az első reakciók hangvételén is érződött. Most azonban úgymond „nevére vette” az elképzelést a KDNP, amely ha elkezd valamit népszerűsíteni, abból biztosan lesz valami. Egyáltalán felvették önnel a kapcsolatot a kormánypárt képviselői?

- A fenntarthatóság témáját kutatva jutottam el a fenntartatható népesség kérdéséhez. Kimondottan a főállású szülőség témakörében az első tanulmányom tavaly a Valóság című havilapban jelent meg, ami – mit mondjak – kevés megértésre talált. A főállású szülőség egy új típusú közalkalmazotti állás lenne, amelynek keretében az állam a házaspár egyik tagjának – kezdetben az anyának – egy közalkalmazotti munkabért fizetne, mondjuk a gyerekek számával arányosan havonta nettó 50-240 ezer forintot. Ez a munkabér egyrészt kompenzálná a gyereknevelés magas költségeit, másrészt időt és státuszt biztosítana a legalább öt saját gyerek felneveléséhez. A nagy ellenkezés után én is meglepetten hallgattam a KDNP-nek az október 20. sajtótájékoztatóját. Ebben egyrészt beszámoltak arról, hogy a 35-44 éves korosztályban a gyermektelenek aránya 41%; másrészt, hogy ebben a korcsoportban is vannak olyan nők, akik számára sokkal fontosabb a család és a gyermek, mint a munkahely és a karrier, s őket a főállású anyaság intézményének a kiterjesztésével lehetne segíteni. Természetesen örülök annak – még ha nem is kerestek meg –, hogy ez a lehetőség, ez a népesedéspolitikai csodafegyver kezd megjelenni a politikusok gondolkodásában is.

- Nemrég jelent meg a KSH gyorstájékoztatója „Népmozgalom, 2017. január-augusztus” címmel. Ebből kiderül, hogy az első nyolc hónapban 60.164 gyerek született, ami 376 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a sokkoló adatok is arra ösztönözték a politikusokat, hogy érdemben kéne foglalkozni a népesedéspolitikával?

- Sajnos ezek a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kormányzati erőfeszítések ellenére sem következett be demográfiai fordulat a születési számban. Szerintem ennek az az oka, hogy mindenki – a közvélemény, szakértők, kormány – azt hiszi, hogy ez a probléma a háromgyerekes nők arányszámának a növelésével megoldható. Ez azonban tévedés. Az átlagszámítás vastörvényeiből következik, hogy a kívánatosnak tekinthető kettes termékenységi arányszám már csak extra large gyerekszámmal érhető el. Ugyanis két gyermektelen nőt négy háromgyerekes vagy egy hatgyerekes nő tud statisztikai értelemben kompenzálni. Ha optimista módon úgy számolunk, hogy nők 20% marad gyermektelen, akkor 40%-nyi háromgyerekes vagy 10%-nyi hatgyerekes nő kell, hogy kijöjjön a kettes termékenységi átlag. Világos, hogy az utóbbi arányszám elérhető, míg az előbbi nem.

-  Komoly munkaerőhiány jelentkezik napjainkban hazánkban, ugyanakkor Nyugat-Európában már attól tartanak, hogy a robotok átveszik az emberek munkáját, ezért különösen aktuális az alapjövedelem intézményének bevezetése. Ez a kétirányú folyamat komoly érdekellentéteket szülhet akár az Európai Unión belül is. Ön kiegyensúlyozhatónak érzi ezt a két irányt?

- Először is szögezzük le, hogy a növekvő munkaerőhiány a népességcsökkenésének és az elöregedésének a természetes következménye. Az automatizáció és a negyedik ipari forradalom várhatóan nálunk is mérsékelni fogja a munkaerőhiányt. Szerintem az így felszabaduló embereket elsősorban a reprodukció területén lehetne és kellene alkalmazni. Remélem, hogy a gyerekvállalás és nevelés még sokáig kizárólag a családok feladata marad, és sikerül elkerülni a Szép új világban leírt transzhumanista alternatívát, ahol a gyerekeket keltetőgépekben gyártják. Szerintem a nagyon súlyos demográfiai válságban levő országokban, így hazánkban is ma még nincs mód az alapjövedelem bevezetésére. Ha az ország pénzügyi állapota ad egy kis mozgásteret, akkor azt a demográfiai válság megoldására és azon belül a főállású szülőség intézményének a bevezetésére kellene fordítani, ami szintén nem lenne olcsó kezdeményezés, de legalább megállítaná a népességfogyást. Ráadásul ezt az intézményt felfoghatjuk egy hosszú távú befektetésként is, hiszen a most megszületett gyerekekből 15-20 év múlva munkavállalók, vállalkozók, adófizetők és szülők lesznek.

- Ha a politika beszáll a demográfiáról folytatott diskurzusba, annak egyfelől nem lesz jó vége, mert a rövidtávú érdekeknek kedvez, ugyanakkor legalább történik valami. Ön részt venne egy válságkezelő program kidolgozásában, ha valamelyik párt felkérné?

- Sokan úgy gondolják, hogy a csökkenő születési szám egy parciális jellegű jobboldali téma. Mindkét állítást vitatom. Egyrészt szerintem ez a problémakör nagyon fontos, hiszen a jelenlegi demográfiai folyamatok határozzák meg a holnap életminőségét. Másrészt nem jobboldali téma, hiszen ha nem tudjuk megállítani a népességfogyást, akkor az eltartók és az eltartottak aránya végzetesen eltolódik, ami a nagy ellátórendszereket (nyugdíj, egészségügy, oktatás) is maga alá temeti. Ez pedig nemcsak a jobboldali nyugdíjasokat fogja érinteni. Engem, mint akadémiai pályán levő embert elsősorban az motivál, hogy ezt az opciót végig gondoljam, és a felismeréseimet publikáljam. Ugyanakkor egy szakértőnek az is a feladata – különösen egy ilyen közpolitikai témában –, hogy „szakértsen”, azaz bárkinek szívesen kifejtem az álláspontomat. Szerintem az alacsony és folyamatosan csökkenő születési szám nem pártpolitikai kérdés, sőt nagyon kellene arra vigyázni, hogy nehogy úgy járjunk, mint az amerikaiak a klímaváltozással, ahol a demokraták hisznek, míg a republikánusok nem hisznek a globális felmelegedésben. Ez pedig leginkább tragikomikus.

Fotó: Szegedi Kattintós

- Ha több százezer ember visszatérne nyugatról, és elhelyezkedne a hazai munkaerőpiacon, a gyerekeik pedig itthon járnának iskolába, az elegendő lenne a mostani folyamatok megállításához, esetleg érzékelhető lassításához?

- Egyrészt ennek érdekében mindent meg kell tenni, ami nyilvánvalóan lassítaná a demográfiai hanyatlást, de a születési szám radikális emelése nélkül nem tudjuk megállítani a népességfogyást. Ehhez 2,1 gyerek/nő termékenységi arányszám, illetve évi 130 ezer születés kellene. Jelenleg a termékenységi arányszám kevesebb, mint 1,5 gyerek/nő, illetve az éves születési szám alig haladja meg 90 ezret.

- Számításai szerint valamilyen szintű migráció nélkül is megállítható Magyarország népességének csökkenése?

- A demográfiai tél problémájára elvileg két alapvető megoldás létezik: a tömeges bevándoroltatás vagy a születési szám radikális emelése. Hosszútávon szerintem az utóbbi a jobb megoldás. Ugyanakkor valamelyiket választani kell, mindkettőt nem lehet elutasítani. A főállású szülőség intézménynek a teljes körű kiépítéséhez nyilvánvalóan időre van szükség. Számoljunk egy lassú és óvatos bevezetéssel, és tegyük fel, hogy a költségvetés minden évben plusz ötezer főállású szülői státuszt biztosít. Ilyen ütemben százezer főállású szülő és ezzel párhuzamosan évi 30-40 ezerrel több újszülött húsz év alatt érhető el, vagyis ez az intézmény 2038-ra emelné fel a jelenlegi termékenységi arányszámot 2,1-re. Ekkor a társadalmi költség évente durván 200 milliárd forint lenne. Szerintem egy ilyen ütemű tervezett változást mind a munkaerőpiac mind a költségvetés elviselne. Ebben az átmeneti időszakban persze jó lenne a gondosan kiválasztott munkaerő behozatala, az egy másik kérdés, hogy erre találunk-e jelentkezőt? Hiszen aki ide jön dolgozni az többnyire ugyanazzal a lendülettel tovább is megy Nyugat–Európába. Ez is azt mutatja, hogy mi a jövőnket – ellentétben Nyugat-Európával – nem építhetjük a tömeges bevándorlásra.

Manapság mindenről Soros György jut eszébe minden valamit magára adó fideszes politikusnak és a rájuk szavazó kormánypárti szimpatizánsnak. Ideje hát, hogy az egyik legnépszerűbb olvasmányba, a napi horoszkópba is becsempésszük a Soros-terv elemeit, hogy legyen muníciójuk a kormánypárti olvasóknak akkor is, amikor belelapoznak egy olyan napilapba, ami egyszerűen csak tájékoztatni akar a világ eseményeiről. Kísérleti jelleggel a Szegedi Kattintós elkészítette az első Soros-horoszkópot, melyet nem csupán kormányszimpatizáns olvasóinknak ajánlunk:   

Fotó: Twitter

Kos: Ne hagyja, hogy Soros György nevessen a nap végén! Emelkedjen felül az elesettek és kiszolgáltatottak iránt érzett szolidaritásán, és írjon egy jó kis migránsozó bejegyzést a facebook oldalára, hogy sok-sok önhöz hasonló Orbán-rajongó lájkolhassa, és ön érezze a közös akol melegét, melyet a közös ellenség iránt érzett gyűlölet fűt.

Bak: Ma nem csak a szerelemben, de Soros-bérencek elleni harcban is szerencséje lesz, úgyhogy a munkahelyén nyugodtan mesélje el liberális kollégáinak, milyen jó híradót látott tegnap az M1-en. Ha kekeckednének egy kicsit, adjon nekik egy sallert vagy kokit, ahogy azt Orbán Viktor is tette a Soros-bérenc brüsszeli bürokratákkal.

Ikrek: Tele van tettvággyal, úgyhogy a mai nap tökéletesen alkalmas egy kis migránskergetésre. Ha nem a déli határ mellett lakik, ezért nem tud kilátogatni az ideiglenes határzárhoz, hogy ott lássa el a muszlim betolakodók baját, akkor lakhelyén keressen olyan napbarnított embereket, akik első ránézésre illegális bevándorlók, és fenyegesse meg őket azzal, hogy rájuk uszítja Toroczkai Lászlót és a mezőőröket.

Rák: A mai nap a legalkalmasabb arra, hogy kitöltse a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt. Ha végzett a sajátjával, kérje el a családtagjaiét is, és töltse ki azokat is. Utána csöngessen be a szomszédba is, hogy tőlük is elkérje a konzultációs íveket, töltesse ki azokat is, és azon nyomban adja is postára az összest. Ezután otthon még az interneten is töltse ki párszor a konzultációt, és máris vége lesz ennek a szép, tartalmas napnak.

Oroszlán: Ma feltűnik egy régi ismerőse, aki váltig állítja, hogy nincs is Soros-terv. Első felindulásában ne üsse le, mint a taxiórát, hanem próbálja meggyőzni a Magyar Időkből és a TV2 híradójából vett idézetekkel, hogy igenis, Soros György Magyarország iszlám megszállására készül. A mai napot akkor zárja eredményesen, ha az ismerőse mégis kitölti a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt, és vissza is küldi azt Rogán Antalnak.

Szűz: A héten rendkívül türelmetlen lesz, mert már nagyon szeretné tudni, mennyire volt sikeres a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció. Ugyanakkor rettentően bosszantja az is, hogy Brüsszel folyton Magyarország kormányának lejáratásán ügyködik, mondvacsinált indokokkal kötelezettségszegési eljárásokat indít hazánk ellen. Nyugodjon meg, minden Soros-bérenc Pokolra fog jutni, Orbán Viktort, Farkas Flóriánt, Rogán Antalt és Kósa Lajost pedig a keresztény Európa megmentőiként fogják majd ünnepelni.

Fotó: Cardex

Mérleg: A Mars és a Jupiter együttállása az erős egyéniségeknek kedvez, ezért ne csodálkozzon azon, ha Lázár Jánossal, Orbán Viktorral vagy Németh Szilárddal álmodik. Az élménytől megrészegülve fog ébredni, ezért egész nap kissé kótyagos lesz. Azért ne keseredjen el, a déli határon ettől még nem jut át egyetlen illegális bevándorló sem, mert éber rendőreink őrzik a reájuk bízott határszakaszt.

Skorpió: Ezekben a napokban a skorpiók kifejezetten hiszékenyek, úgyhogy ha véletlenül valaki azzal áll elő, hogy nem minden migráns erőszakolja meg az európai nőket, vagy, hogy Soros György nem is adott több száz dollárt a migránsoknak, hogy ide jöjjenek, akkor nagyon résen kell lenniük. A Soros-ügynökök minden bokorban, civil szervezetben, romkocsmában ott lapulnak, és csak azt várják, hogy feléjük tévedjen egy erősen befolyásolható skorpió.

Nyilas: Komoly megpróbáltatások előtt áll, hiszen osztálytalálkozó vár önre, és valószínűleg a volt osztálytársak között lesz néhány Soros-ügynök is, akik némi alkoholmennyiség elfogyasztása után megpróbálják eltéríteni önt az orbáni útról. Ne hagyja magát, álljon ki az orbáni értékek mellett, szálljon síkra muszlim betolakodók ellen, némítsa el határozottságával azokat, akik elhiszik Ferenc pápának, hogy segíteni kell az üldözötteket.

Bak: Ezekben a napokban inkább befelé fordul, nehezen osztja meg gondolatait másokkal, mert hosszasan töpreng a Soros-terven, és nem igazán érti, miért éri meg az amerikai milliárdosnak, hogy pénzért migránsokat hozzon Európába. Ha kétségei támadnak, nyugodtan keresse meg a lakhelye szerint illetékes Fidesz-irodát, és kérjen lelki iránymutatást az alapszervezet illetékesétől.

Vízöntő: Családi problémái adódnak, mert a rokonságában több Soros-ügynököt is felfedezett. Legyen velük türelmes, olvastassa el velük a kormánypárti napilapokat, kérje meg őket, hogy Lázár János kormányinfóit nézzék csütörtökönként, péntek reggel pedig szegezzék fülüket a közszolgálati rádióra, mert abban hirdet igét a miniszterelnök. Higgye el, előbb-utóbb sikerül átmosni az agyukat, és akkor ismét olajozottan működik majd a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Fotó: Fejezet

Halak: A halak ezen a héten élnek, mint hal a vízben, hiszen olyan elementáris erővel tör fel belőlük az idegengyűlölet, hogy megfeledkeznek minden egyéb gondjukról. Nem érdekli őket, hogy romokban az egészségügy, az oktatás színvonala hanyatlik, az itthoni fizetésekből nem lehet megélni, a korrupció pedig szinte megfolytja az országot, a lényeg, hogy Soros Gyurka, az ügynökei és a migránsai húzzanak el innét, de minél gyorsabban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:” Ha valaki nincs itt, annak a lábszaga sem számít, de ha itt van, akkor azon kell gondolkodnod, hogy az ő lába büdös, vagy a tiéd?”  

A válasz röviden: mindenkinek. A saját pártját, az általa irányított országot és saját magát is sújtja azzal, hogy képtelen elképzelni életét valós hatalom nélkül. Túl fiatal még a visszavonuláshoz, de annyira rányomja a bélyegét a rendszerváltás utáni politikai folyamatokra, hogy a rossz irányok megkövülnek, a jó irányoknak pedig nem jut elég tér. Ahelyett, hogy a hatalom számára is előnyöket hordozó megosztására törekedne akár az ellenzékkel, akár saját pártja valamelyik ambiciózus vezetőjével, saját szobrát faragja, és hatalma kiterjesztését tervezi. Vendégszerzőnk, Siposvölgyi Ármin elemzése:

Fotó: civilhetes

Nem egyedi eset, ha egy politikus annyira beleszeret a hatalomba, hogy el sem tudja képzelni nélküle az életét. Narkotikumként hat rá az érzés, hogy egyetlen kézmozdulatára, szófordulatára, biccentésére is odafigyel egy ország, sokszor még Európa, sőt néha a világ is. Megmondhatja, kiket kell szeretniük a polgároknak, kiket kell kivetniük maguk közül, mely ideológiákat tartsanak iránymutatónak, és melyeket megvetendőnek. Még azt is megengedheti magának, hogy a hobbijának szentelje a közös vagyon jelentős részét, és kedvezményekkel halmozza el szűkebb családját, a szülőfaluját, és ha úgy tartja kedve, az egész nemzet nevében nyilatkoztasson ki téziseket. Nem zavarja, hogy sokan nem értenek egyet a nézeteivel, mert milliók bármit elhisznek neki, legyen az első hallásra képtelenség vagy túl merész jóslat.

Olyan élethelyzet ez, amelyben igen keveseknek van lehetősége megmártózni. Átélhették a hatalom szédítő mámorát a római császárok, a nagy monarchiák uralkodói, de az az egykori Szovjetunió pártvezetői is. Innen nincs kiszállás, olyan lendkerék hajtja tovább azt az embert, aki születése, ambíciója vagy tehetsége révén ilyen kiváltságos helyzetbe kerül, hogy visszafelé nem indulhat el. Akár a maffiacsaládok esetében, ha valakiből kihal az újabb vagyonok, kapcsolatok, gazdasági érdekeltségek megszerzése iránti vágy, akkor gyengének tűnik, és eltünteti őt a belső- vagy külső ellenségek lázadása. Orbán Viktor jól tudja ezt, ezért néz olykor hátra is aközben, hogy töri az utat maga előtt.

A köztársaságok épp azért fejlesztették ki a társadalom önvédelmi reflexeként a demokráciát, mert felismerték, hogy a Julius Cézárok, Napóleonok, Sztálinok már csak akkor tesznek a köz érdekében, ha az a saját hatalommaradásukat szolgálja. Ha nincs megfelelő ellensúly akár a kormányzaton belül, akár kívül az egyén önző érdekeivel szemben, akkor mindenki vesztes lesz előbb-utóbb. Ennek a réme fenyegeti most Magyarországot, hiszen nem látszik az a kontroll sem a Fideszen belül, sem az ellenzék részéről, amely bármiben is korlátozni tudná az ország első számú vezetőjét bármiben is. Vagyis, mindannyian Orbán Viktor akaratától függünk, még akkor is, ha ez az rajta kívül nem szolgálja senki érdekeit.        

A magyar kormányfő nem is titkolja, hogy igényt tart a hatalomra mindaddig, amíg ezt jónak látja. És nagyon úgy tűnik, hogy ő addig látja jónak vezetni pártját és országát, amíg nem sikerül elérnie egy nagyobb célt, mondjuk egy szövetségi rendszer irányítását. Orbán korábban is egyértelművé tette, hogy a V4-eket lényegében kis ellen-EU-ként próbálja használni a saját céljaira, és ha így komoly befolyást szerezne az uniós vezetésben, szívesen vezetné a tagállamokat is a saját elképzelései szerint. A Vlagyimir Putyinnal szőtt barátsága is csak azt a célt szolgálja, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Unió régebbi tagországaira, melyek vezetői ódzkodnak attól, hogy olyan keleti politikusoknak adjanak felhatalmazásokat, akik a hatalommal nem csak élni, de visszaélni is hajlamosak.

Orbán tündöklése a magyar politika egén komoly veszélyekkel jár a jövőre nézve. A Fidesz megmerevedett, képtelen kitermelni tehetséges, modern gondolkodású, a korrupciót nyíltan elítélő politikusokat. Csakis azok juthatnak fel a kormányzati csúcsokra, akik szervilis szemléletükkel elnyerték a vezér bizalmát. Ezért kell kétszer jobban migránsozniuk és sorosozniuk, mint a kormányfőnek, és ezért nem számíthatnak dicséretre, ha valódi problémákat vetnek fel.

De nem jó ez az ellenzéknek sem, mert hosszú évek óta Orbán Viktor kottájából kénytelenek fújni saját nótájukat. Orbán határozza meg a főbb aktualitásokat, a közbeszéd fontosabb témáit, és az ő rohamait kell kiállniuk azoknak a politikusoknak, akik teljesen másként képzelik el a modern Magyarországot, mint ő. Orbán kiforgatta a demokratikus értékrendeket, például szitokszóvá tette a szolidaritást, az együttérzést és a politikai korrektséget. Az illiberális államról szőtt álmairól kell folyamatosan véleményt mondania minden ellenzéki erőnek, holott ezer sokkal fontosabb téma vár megvitatásra.

Mindezek eredményeként kezd olyanná válni az ország, mint Orbán Viktor. Bármi is a véleménye a polgárnak igazodik hozzá, vagy ellentmond neki, a kormányfő értékrendje vág rendet a közéleti témák között. Nem meglepő hát, ha Orbán most már szinte mindenről véleményt formál, olyan dolgokról is, melyekhez nyilvánvalóan nem ért. Nem csak a labdarúgás ügyeibe szól bele, eldönti azt, hogy legyen-e olimpiai pályázat, vagy vonjuk vissza azt, de befolyása egyre erősebb az oktatásban, tudományokban és a művészetekben. Kezd teljesen elszakadni a valóságtól, mert a körülötte lebzselő fullajtárok soha nem lesznek hajlandók megmondani neki az igazságot. 

Fotó: hvg.hu

Nem csoda, ha a Budai várba készül, és úgy viselkedik, mint aki nem bukhat el egy választást semmilyen körülmények között sem. Ez nem taktika, hanem mély meggyőződés, és azért hatalmas probléma, mert valószínűleg egy választási vereség esetén sem lenne hajlandó lemondani előjogairól. Lényegében minden kormányzati intézkedése mögött az a terv áll, hogy - bár elvileg még elmozdítható lenne a hatalomból -, gyakorlatilag erre akkor se kerüljön sor, ha hivatalosan vereséget szenved pártja. A „haza nem lehet ellenzékben” felfogás mára odáig ment, hogy Orbán Viktoron szerint rajta kívül senkinek sincs sem esélye, sem joga vezetni ezt az országot. Ez a felfogás már gyökeret vert kétmillió fideszes szavazó elméjében, és a kormányfő azt szeretné, hogy egy újabb választási győzelem eredményeként ezt újabb milliók tudatába vésődjön be. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit nem hiszel el, az soha nem fog megtörténni.”

Siposvölgyi Ármin

Valószínűleg nincs. Egy friss közvélemény-kutatás rávilágított arra, hogy komoly csapdahelyzetbe kerülhet a Fidesz, ha egyedül Soros György állítólagos tervére bízza magát. A kicsit több mint kétmilliós Fidesz-tábort összetartja ugyan a milliárdos üzletember iránti gyűlöletkeltés, ám a hívők száma nem nő, sőt az elégedetlenek száma kezd gyarapodni, akik egyre inkább szeretnének beleszólni a jövőjük alakulásába, így ez nem túl jó hír a kormánypárt számára. Orbánék ugyanis úgy tudnák megtartani jelenlegi pozícióikat a jövő évi választások után is, ha a magyar lakosság jelentős hányada távol maradna a voksolástól.  

Fotó: 24.hu

A Publicus Intézet felmérése azért fontos figyelmeztetés a Fidesz számára, mert nem a szokásos pártpreferenciákra kérdezett rá, hanem sokkal inkább a kormánnyal való választói viszonyra fókuszált. Ez alapján ugyanis a magyarok többsége kormányváltást akar, sőt ami ennél is fontosabb, hogy ennek érdekében akkor is hajlandó lenne elmenni szavazni, ha nem igazán tetszik neki az, amit az ellenzék művel az utóbbi hónapokban. A felmérésből kiderül, hogy legalább két és félmillió ember elkötelezett annak megakadályozása mellett, hogy a Fidesz ismét kétharmadot szerezzen.

Nyilván lesznek osztogatások, ígérgetések is, melyekkel meg lehet majd szólítani kispénzűeket, nyugdíjasokat, közmunkásokat, de a kampány fősodrába tartozó migrációs válság már most sem hoz eleget a konyhára, így a kiegészítőkkel együtt sem vonz már újabb százezreket magához a Fidesz.

A kormánypártot lényegében az tartja nyerő pozícióban, hogy megosztott az ellenzék, illetve, hogy a választási szabályokat a saját képére formálta 2010-es kormányra kerülése után. Az pedig, hogy a Fidesz egy kommunikációs párt, azon mérhető le, hogy csakis azokat sikerül csatasorba állítania, akik jobban hisznek a kormánypropagandának, mint a saját tapasztalataiknak. A Fidesz-tábor tagjainak többsége hisz a Soros-tervben, vagyis sokkal jobban leköti a figyelmét a migrációs kérdés, mint a kormányzati korrupció, a nagy állami rendszerek problémás működése, illetve nem zavarja, hogy az ország egyre inkább az EU peremére sodródik.

Eddig is érzékelhető volt egy mélyen gyökerező elégedetlenség a lassan nyolc éve kormányzó Fidesszel szemben, de épp az úgynevezett Soros-tervre szabott nemzeti konzultáció verte ki sokaknál a biztosítékot. Ennek a kampánynak logikája olyan egyszerű, mint a faék, és ezt már nem tolerálja sok Fideszhez húzó értelmiségi. Persze nem ők a tömeg, akik megfordíthatják az arányokat az ellenzék és a kormány között, de azt egyetlen párt sem bírja ki, ha a szellem szépen lassan elpárolog belőle.

A Soros-kampány veszélyes fegyver, mert már most olyan színvonaltalan és acsarkodó, hogy nehéz lesz a választásokig hátra lévő mintegy öt hónapban fenntartani vele a harci szellemet a kormánypárti szavazókban. Nyilván lesznek osztogatások, ígérgetések is, melyekkel meg lehet majd szólítani kispénzűeket, nyugdíjasokat, közmunkásokat, de a kampány fősodrába tartozó migrációs válság már most sem hoz eleget a konyhára, így a kiegészítőkkel együtt sem vonz már újabb százezreket magához a Fidesz.        

Ezek a tények némileg magyarázatot adnak arra az első látásra érthetetlen kormányzati hisztire, amivel reagált olyan ellenzéki akciókra, mint például a Jobbik plakátkampánya. Ha ugyanis tényleg olyan erős és magabiztos lenne a Fidesz, mint amilyennek mutatni szeretné magát, akkor miért zavarná őket egy ellenzéki párt korrupciót feszegető kampánya? Olyan vehemenciával esnek olykor ellenzéki politikusoknak, mintha az életük múlna azon, hogy például az LMP-s Hadházy Ákos elmondhatja-e mondókáját a Parlamentben, vagy sem.

Fotó: nyugat.hu

Aggódhatnak a kormánypártiak amiatt is, hogy ellenzéki oldalon egyre nagyobb a hajlandóság az átszavazásra, vagyis a kormányváltás érdekében akár jobbikosok is átszavaznának baloldalra és fordítva. A kormány meghatározó vezetőinek nyilatkozataiból is kitűnik, ők is inkább az egyszerű többségben bíznak 2018 tavaszán, mint az újabb kétharmadban. A teljes bukásukat addig elképzelhetetlennek tartják, amíg sikerül az ellenzék megosztottságát fenntartaniuk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sok az ellensége a törzsednek, akkor külön-külön alkudj meg velük, aztán írj olyan hőskölteményt, melyben a túlerő elleni diadalról kántálsz.”

Mintha Orbán Viktor ki akarná ugrasztani a bokorból a Soros-tervet. Szokásos péntek reggeli migránsmantrájában ugyanis egy váratlan riporteri kérdésre úgy reagált, hogy ha maga Navracsics Tibor uniós biztos sem tudja, létezik-e a Soros-terv, akkor épp itt az ideje, hogy kiderítsük, mi az igazság. Közben kormányzati milliárdokból már javában zajlik az úgynevezett nemzeti konzultáció az úgynevezett Soros-tervről, így az az érzésünk, hogy maga Orbán Viktor sem tudja, miről is faggatja az embereket.

Fotó: Szegedi Kattintós

A jelenlegi magyar kormány számára mindegy, hogy kitől vagy mitől, csak féljen a magyar, mert akkor lehet eladni azt a színvonaltalan propagandát, amit egyre növekvő médiabirodalmán keresztül zúdít ránk. Az sem feltétlenül baj, ha maga a kormányfő sem tudja, miért olyan veszélyes ember Soros György, csak el tudja hitetni másokkal, hogy létezik egy Soros-terv, amely kivérezteti, megcsonkítja, az iszlám igájába hajtja az amúgy is sokat szenvedett nemzetet.

Orbán Viktor már valóban egy sötét szobában próbál elkapni egy fekete macskát, de mivel senki sem lát odabent, nyugodtan mondhatja, hogy már fogja a cica farkát.

Csakhogy a Soros Györgyről kitermelt elméletek elemei nem túl koherensek, igen nehéz tényekkel, valós dokumentumokkal alátámasztani a róla szóló állításokat. Ezért szól ez a nemzeti konzultáció a szocializmus hazugságaiban szocializálódott idősekhez és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőkhöz. A kormány Soros-kampánya olyannyira sebezhető, hogy maga a miniszterelnök is könnyen zavarba jött, amikor szembesítették egykori minisztere, a magyar kormány Brüsszelbe delegált uniós biztosa állításával, mely szerint nem létezik az amerikai milliárdosról elnevezett terv.

A Soros-ügyről általában cinikus vigyorral az arcán nyilatkozó kormányfőt nem zavarta Navracsics nyilatkozata, és a szükségből erényt kovácsolt. Ő ugyanis azért is akarja megtudni, mi is az a Soros-terv, mert még egy olyan lángelme, mint egykori kancelláriaminisztere sem tud érdemi választ adni erre a tökegyszerű kérdésre. Orbán Viktor már valóban egy sötét szobában próbál elkapni egy fekete macskát, de mivel senki sem lát odabent, nyugodtan mondhatja, hogy már fogja a cica farkát.

Orbán azonban – érezve, hogy volt egy kis logikai döccenő a mondandójában – ráerősített a sororosázasra, és az ördögűzés egy magasabb szintjére lépett. Mivel klasszikusoktól csak pontosan szabad idézni, következzenek a kormányfő egymásba csodagyöngyökként fűződő szavai: „A Soros-hálózatnak kiterjedt befolyási övezete van az Európai Parlamentben és az Európai Unió más intézményeiben, célja egy kevert népességű Európa létrehozása és a migránskérdésben vele szembenálló magyar kormány elítéltetése” Csak halkan teszünk fel egy elég kézenfekvő kérdést: Miért lenne ez az érdeke bárkinek is Európában vagy az Egyesült Államokban?

Vagyis tök mindegy, mit is mondott Navracsics, az EU egyik legmagasabb rangú magyar tisztségviselője, Soros ott ólálkodik a kertek alatt, így most már nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. A kormányfő ugyanis közölte: a nemzetbiztonsági szolgálatok közreműködésével a nyilvánosság elé kell tárni az európai életet befolyásolni igyekvő „Soros-hálózatot”. Reméljük, rosszul értjük az üzenetet, mert nagyon úgy tűnik ezekből a szavakból, hogy a kampány következő öt hónapjában mindenkire rásütik majd a Soros-bérenc bélyeget, akire a kormány rámutat, így nemzetbiztonsági kockázatot kreálhatnak újságírókból, civilekből, politikusokból, szakszervezeti aktivistákból, kéményseprőkből, de még a sztrájkoló pedagógusokból is.

Fotó: hvg

Korábban már megosztottuk aggodalmunkat azzal kapcsolatban, hogy minden idők legszínvonaltalanabb kampánya vár ránk a következő öt hónapban, de most már ez nem lehet kérdés. Orbánnak izomból kell tekernie a migránskereket, sorosoznia kell éjjel-nappal, el kell hallgattatnia mindenkit, akik rámutatnak arra, hogy a Soros-terv egy fikció, ami talán egy fideszes buli hajnalán született meg Habony Árpád vagy Rogán Antal buksijában, mert csak így tudják egyben tartani azt a kétmillió főre tehető szavazótábort, amely segítségével tavasszal diadalmaskodnak a választásokon. Ne legyenek kétségeink, nem fognak válogatni az eszközökben, mert nagyon nagy a tét. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha a harcosaid nem gyűlölik eléggé az ellenséget, ne számíts arra, hogy győzhetsz a csatában.”

Komoly ideológiai katyvasz kezd kialakulni a világban olyan vezetők regnálásával, mint Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Ilham Alijev, Recep Erdogan, Orbán Viktor, és végül, de nem utolsó sorban, a cseh választásokat a napokban megnyerő Andrej Babis. Ők ugyanis többnyire a politikai elitváltás szorgalmazói, ugyanakkor régi szereplői hazájuk politikai életének. A kisemberek félelmeire építenek, a népüket akarják megvédeni a gazdagoktól, bár ők maguk is a gazdasági elit tagjai. Nehéz kibogozni azt is, hogy tulajdonképpen ki, és mi ellen is harcolnak, amikor az illiberalizmus zászlaja alatt sorakoznak fel.

Fotó: University of Pennsylvania

Azok számára, akik nem ismerik Andrej Babis életútját, álljon itt néhány furcsaság az ANO (Igen) nevű párt vezetőjéről.  Babis a második leggazdagabb cseh üzletember, aki tulajdonképpen szlovák, és ez az általa használt furcsa keveréknyelvből is kitűnik. De nem is ez a legérdekesebb az ő pályafutásában, hiszen nem csupán az egyik legvagyonosabb ember választott hazájában, hanem állítólag a legkorruptabb is, hiszen annak ellenére, hogy az előző cseh kormány pénzügyminisztere volt, augusztusban felfüggesztették a mentelmi jogát, mert a cseh rendőrség és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is nyomozott utána. Számára tehát létkérdés volt a választások megnyerése, és úgy tűnik vádlott helyett most miniszterelnök lesz belőle.

Hrabal és Kundera országában ez a groteszk politikai életút nem is tűnik olyan hihetetlennek. Babis igazi pragmatikus politikus, akárcsak nagy elvbarátja, Orbán Viktor. Míg Babis a szociáldemokraták vezette kormányból szakadt ki, és csinált magának egy jobbközép pártot, addig Orbán Viktor a 90-es évek eleje óta fokozatosan jut el a liberalizmus eszméjétől a kirekesztő, sokszor gyűlöletkeltő jobboldali populizmus mocsarába, vagyis az illiberalizmus birodalmába. Babisnak is komoly médiabirodalma van, melynek lapjai sokszor dicsérték a magyar miniszterelnök menekültekkel kapcsolatos politikáját. Nem kétséges, hogy Babisban nagy cimborára lel majd Orbán. Mondhatni, méltó utódja lesz Orbán baráti körében egy másik legendás B betűsnek, Silvio Berlusconinak.

Fotó: index.hu

Azonban van ennek a nagy összeborulásnak egy másik vetülete is. Babis régi szereplője az üzleti életnek, (még magyarországi befektetései is vannak) a politikát pedig lényegében saját érdekeinek megtámogatására használja. Nem pontosan ugyanilyen sorvezetővel, de Orbán Viktornál is kéz a kézben jár együtt saját oligarchái igényeinek kielégítése, és a politikai hatalom kézben tartása. Lényegében a pénz segíti a politikai célokat, a politika pedig egy jól meghatározható kör gazdasági céljait. Vagyis minden egy szűk elit tervei (ha úgy tetszik Orbán-terv) szerint alakult az utóbbi években nálunk, és most már Csehországban is.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kisemberek érdekvédelmével kampányoló Donald Trump az Egyesült Államok egyik leggazdagabb embere, és hogy az orosz birodalmi nosztalgiát felélesztő Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin is látványosan meggazdagodott, mióta vaskézzel irányítja országát, akkor kimondhatjuk, hogy fogalmunk sincs, ki és mi ellen lázadnak az úgynevezett illiberális államok vezetői. A gazdagok ellen biztosan nem, mert akkor önmaguk ellen viaskodnának, a kommunisták már rég elvesztették befolyásukat, a nácikkal sem mennek ölre, hiszen a rasszizmus számtalanszor tetten érhető a megnyilvánulásaikban. A régi politikai elitet szokta még ostorozni Orbán Viktor, ám ő igazi régi motoros a szakmában, hiszen lényegében egyetemista kora óta vezeti saját pártját.

Van egy közös nevező azonban ezekben a politikusokban. Nem rágódnak nagy társadalmi kihívásokon, nem dolgoznak ki messzire mutató, többlépcsős, több választási cikluson átívelő megoldási javaslatokat, hanem néhány hangzatos szólammal elintézettnek tekintenek súlyos problémákat. A szegénység felszámolása helyett atomizálják a társadalmat, vagyis különböző érdekek mentén egymás ellen fordítanak társadalmi csoportokat. Tudatosan összemossák a migránsok, menekültek és terroristák csoportjait, hogy azt a látszatot keltsék, mintha lenne egyszerű és gyors megoldás a világ egyik legégetőbb problémájára.

         Fotó: azeridily.com

Előtérbe kerültek a hangzatos jelszavak, az összeesküvés-elméletek, az ellenséggyártás, és végül, de nem utolsósorban, komoly propagandagépezeteket működtetnek azért, hogy a társadalom tagjaiból kiöljék a szolidaritás érzését. Ez nem csak a szegények és menekültek elleni kampányok sikere érdekében fontos a kormányon lévőknek, de így sokkal könnyebb megosztani a társadalmat a fontos kérdésekben, tehát sokkal egyszerűbb a hatalom megtartása is. Orbán Viktor nem véletlenül kampányol nyíltan a politikai korrektség ellen, hiszen egy elvek mentén politizáló politikus számára veszélyt jelent akár itthon, akár külföldön. Mert, ahogy egy római dakota mondta egykor: „Oszd meg amid van, és uralkodj magadon!”

Az örök fideszes igazság szerint mindig van lejjebb, úgyhogy most kissé megelőlegezzük a következő hetek vadhajtásait. Egy másik örök narancsos bölcsesség szerint ugyanis az egyik hülyeség szüli a másikat, ami a természet törvényeit meghazudtolva nagyobb lesz, mint az előző. Lényeg, hogy mióta Soros György homloka közepére céloz a teljes kormányzati propagandagépezet, azóta nincs olyan összeesküvés-elmélet, melyet logikai alapon ki lehetne zárni a ránk váró választási kampányból. Ízelítőül álljon itt néhány a Szegedi Kattintós gyűjtéséből:

Fotó: borsonline.hu

1. Soros György nem is ember, hanem egy eltévelyedett jedi lovag, akit elnyelt a sötét erő, ezért Magyarországra küldi a birodalmi lépegetőket, hogy pusztítsák el. Soros, mint Darth Vader méltó utódja azért haragszik hazánkra, és különösen Orbán Viktorra, mert nem szereti a focit, és elhatározta, hogy, ha kell, ráküldi a Halálcsillagot is a magyar nemzetre, amely zavart érez az erőben, ha Soros György szotyit köpködve megjelenik a lelátón a Videoton-Felcsút meccsen.

2. Az Európai Uniót lényegében kilóra megvette Soros György, ő dönti el, ki legyen a bizottság elnöke, kik legyenek az uniót irányító biztosok, mely országok ellen induljanak kötelezettségszegési eljárások, ki mennyit kapjon a kohéziós alapokból, és természetesen, az egyes országokra mennyi menekült jusson a menekültkvóta alapján. Az EU vezetői csak bábfigurák, akiket az amerikai milliárdos dróton rángat, ezért csípi Orbán Viktor a szemét, akit soha senki sem tudott bábként rángatni, mert tökös magyar gyerek, akit nem lehet megvenni néhány milliárd dollárért.

3. Soros György az Iszlám Állam szövetségese, akinek az a feladata, hogy minél több terroristát juttasson be az európai országokba, hogy azokban merényletekkel gyengítsék le a keresztény államokat, iszlám szélsőségeseket ültessenek be a kormányokba, foglalják el a legfontosabb katonai pozíciókat, és végül maga Soros György kiáltsa ki a helyi kalifátust. No, ezen a szitán át lát át Orbán Viktor, és épít kerítést, nem enged be menekülteket, és nem egyezkedik kvótákról. Csoda, hogy Soros Györgynek és ügynökeinek nem osztanak lapot Magyarországon?

Fotó: szombatonline.hu

4. Még gyerekkorában örökbe fogadta Barak Obamát, a szegény félvér fiút Soros György, és elhatározta, hogy amerikai elnököt csinál belőle, és az első színesbőrű vezetőként a saját képére formálja az Egyesült Államokat. Bepróbálkozott Orbán Viktornál is, de ő már akkor látta, milyen aljas a Soros-terv, és csak azért fogadta el, hogy anyagilag támogassa az angliai tanulmányait a milliárdos, hogy elaltassa az éberségét. Egyszóval, bármennyire is szerette volna, Soros Györgynek nem sikerült örökbe fogadnia Orbán Viktort.

5. Soros György összefogott a Szcientológiai Egyházzal, hogy megbuktassák Orbán Viktor hatalmát, ezért kellett lecsapnia Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság hatóságnak az egyház magyarországi irodáira. Soros köztudottan együttműködik a szabadkőművesekkel, a multikkal, a külföldi tulajdonú bankokkal, Simicska Lajossal, valamint az olyan nemzetközi környezetvédő szervezettel, melyek támadják a magyar kormány paksi beruházását.

6. Soros Györgyöt felbérelték a nagy futballnemzetek, hogy tegye tönkre a magyar miniszterelnök karrierjét, mert azt látják, hogy mióta Orbán Viktor vezeti az országot, rohamléptekben zárkózik fel a magyar labdarúgás a világ élvonalához. Mióta a magyar válogatott kijutott a legutóbbi EB-re, a németek, a brazilok, spanyolok, franciák, angolok, argentinok, hollandok minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy Orbán Viktor kerüljön a politikai süllyesztőbe, mert különben a magyar válogatott megfosztja őket a fociban betöltött vezető szerepüktől.

Fotó: B1.blog.hu

7. Soros György Ferenc pápával és Angela Merkellel közösen létrehozták a New York-Róma-Berlin tengelyt, melynek egyetlen célja, hogy bosszút álljanak Magyarországon, mert nem vett rész a II. világháború után a Marshall-tervben. Mivel annak idején nem tudták a világ meghatározó tőkés hatalmai a befolyásuk alá vonni az országot ezzel a gazdasági segítségnek álcázott tervvel, most elérkezett az idő, hogy végrehajtsák a Soros-tervet, amely épp úgy elszakítaná Magyarországot természetes szövetségesétől, Moszkvától, mint annak idején 1947-ben próbálták távol tartani a Szovjetuniótól hazánkat. Ez nem sikerült akkor sem, és üzenjük Soros Györgynek, hogy Vlagyimir Putyin is továbbra is szoros szövetségese marad Orbán Viktornak, bármennyire is idegesíti ez a tény. Mert, ahogy egy dakota focis közmondás tartja: „Győztes csapaton ne változtass!”     

Bármennyire szereti a pörgést a magyar kormányfő, fel kell készülnie arra, hogy jövő tavasszal már nem ropja olyan vidáman a pávatáncot, mint az utóbbi hét esztendőben. Egyrészt, a választások közeledtével - ha nem is olyan szigorúan, mint a liberális államokban -, de el kell számolniuk a kormánypárt képviselőinek azzal, hogy mit tettek az ország polgáraiért, másrészt semmi garancia nincs arra, hogy a vezérhangyaként elhíresült Soros-terv még annyira izgatja annyira az embereket majd, mint azt a miniszterelnök reméli.

Fotó: civilhetes.net

Már nem tudjuk igazán, hogy örüljünk vagy bánkódjunk, amikor az Európai Parlament Állampolgári bel - és igazságügyi bizottsága elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a menekültek befogadását szabályozó dublini egyezményt nem igazán a magyar kormány szája íze szerint módosítanák. Az EP-terv(!) lehetővé tenné, hogy azt az országot, amelyik nem vesz részt a rendszerben, az EU a strukturális alapokon keresztül büntethesse. Magyarul, ha továbbra sem lesz hajlandó a magyar kormány menekülteket befogadni a kvóta alapján, akkor ugorhat a kohéziós pénzek egy része.

Természetesen ismét megfújta a harci kürtöket minden fideszes, mondván, hogy az uniós bürokraták megint bele akarnak szólni Magyarország belügyeibe, és zsarolással akarnak ránk kényszeríteni migránsokat. Ez megint jó üzenet a migránsozásban partner fideszes tábornak, ugyanakkor az intézkedés életbelépése csak a magyarországi parlamenti választások után várható, hiszen nem elég a novemberi plenáris ülésen elfogadni a javaslatot, de az egyes tagországoknak is el kell fogadniuk.

Ezért inkább segítettek Orbán Viktornak az EU bürokratái, mintsem gyengítették volna a pozícióit. Orbán ugyanis azért tud szédületes pávatáncot járni évek óta, mert az EU intézményrendszere a nehézkes döntéshozatali mechanizmusok miatt csak kullog az események után, Orbán pedig itthon lényegében villámgyorsan bármit el tud fogadtatni a törvényhozással és saját választóival, mivel minden hatalom a kezében összpontosul.

A helyzet azért így sem túl rózsás Orbán számára, hiszen mindent egy lapra tett fel, és ezt a lapot úgy hívják: Soros György. A német, és különösen az osztrák parlamenti választás azonban megmutatta, milyen egyszerű meghekkelni a szélsőséges pártok választási szlogenjeit. Angela Merkel és Sebastian Kurz is azzal szerezte vissza a választók többségének a bizalmát, hogy részben átvette a populista pártok jelszavait a menekültkérdésben, de sokkal szalonképesebben adta elő azt, mint a szélsőségesek. Olyan országokról beszélünk, ahol napi aktualitás a bevándorlás, nem úgy, mint Magyarországon. Ott az emberek szívesebben szavaztak Merkelre és Kurzra, ha azt mondta, hogy csak a mérsékelt és ellenőrzött migráció hívei, mint a teljes elutasítást szajkózó szélsőségesekre.

Orbán azért ficánkol idehaza olyan vidáman a migrációs ügy keltette hullámokban, mert az ellenzék lényegében mozgásképtelen ebben az ügyben. Nem meri azt mondani, hogy ne legyen kerítés, de az ellenkezőjét sem. Bevándorlási ügyekben mindössze annyit mer megtenni, hogy bírálja a gyűlöletkeltő Soros-kampányt, és megpróbálja az emberek figyelmét az emberek életében jóval fontosabb szerepet betöltő korrupcióra, és szegénység problémájára felhívni a figyelmet. Ettől sajnos még kevesen fognak elpártolni a Fidesztől, mely azt mantrázza számukra, hogy ha nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, akkor lebontják a kerítést, és Ahmed átgázol a veteményesén.

Orbán pávatáncával szemben csak az a megoldás, ha kilövik a kormányfő egyik lábát, vagyis elveszik tőle a legfontosabb kampánytémáját. Bár tényleg elég ízléstelen a kormány menekültpolitikája, de egy politikus nem lehet finnyás, ha győzni akar. Nem igazán Soros a fő témája a Fidesznek, hanem a kerítés, melyet ők állítottak fel és ők őriznek, és amerikai milliárdos csak azért a Sátán nagykövete, mert az ő pénzéből kampányoló civilek és ellenzékiek akarják lebontani a kerítést. Ezért ha nem a kerítés a tét, akkor Soros György személye is elveszíti döntő szerepét a Fidesz kampányában.

Fotó: civilhetes

Ezért például az ellenzéki pártok részéről egyáltalán nem lenne ostobaság olyan szlogennel kampányolni, hogy: „Nem a kerítést akarjuk lebontani, hanem a nemzeti együttműködés korrupt rendszerét!” Orbán Viktor ugyanis úgy kártyázik ellenfeleivel, hogy tudja, csakis ő blöfföl, másoknak nincs hozzá gyomra és tehetsége. Orbán Viktor stratégiájának az a gyengéje, hogy ha hasonlóan gátlástalan ellenféllel hozza össze a sors, mint ő maga, a kezében lévő ászok mér nem is érnek olyan sokat. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ne adj az ellenfelednek több mérföld előnyt, mert akkor minden versenyen kétszer annyit kell futnod, mint bárki másnak.”   

Igen sok követelménye van a masszív fideszessé válásnak, ám a közvélemény-kutatások tanulságai alapján minimum kétmillió embernek sikerül mindezeket teljesítenie. Orbán Viktor nem karikás ostorral terelte össze saját táborát, ám elég egyértelművé teszi, hogy mely kritériumoknak kell megfelelniük azoknak, akik a sok korrupciógyanús ügy, a kormányzati arrogancia, és az ország versenyképességének gyengülése ellenére is büszkén vállalják kormánypártiságukat. Az alábbi összeállításból kitűnik, hogy azért nem kell csodát tenni ahhoz, hogy elszánt fideszes szavazó váljon belőled. Íme, a legfontosabb feltételek:

Fotó: mno.hu

1. Ha valaha volt kockás inged, letagadod, a közösségi oldalakról levakarod azokat a fotókat, melyeken ilyen ruhában feszítettél, illetve, volt a társaságodban kockás inges ismerősöd. A biztonság kedvéért a ruhatáradban még meglévő kockás flanelingeket megsemmisíted vagy eladományozod. A stréberek vásárolhatnak maguknak helyettük olyan libafoszöld inget, melyet mostanában előszeretettel hord nyilvános eseményeken Orbán Viktor.

2. Rózsafüzért tartasz otthon, hogy elűzze Soros György rontó szellemét. A vallási kegytárgy mellé dukál imalánc is, és néhány Orbán Viktort dicsőítő verset is bekészíthetsz reggelente a táskába, mielőtt Soros György ellen indulsz harcba.

3. Az igazi fideszes nem hagyott ki egyetlen Békemenetet sem, ha véletlenül betegség vagy disznóvágás miatt kihagyta valamelyiket, akkor a következőre vitt magával még egy embert, hogy pótolja a hiányosságot.

        Fotó: transindex.hu

4. A csontfideszes csakis M1-et néz, esetleg TV2-őt, ha sorosozásra, hajnalig tartó migránsozásra és Orbán Viktor dicső tetteinek és ékes beszédeinek megismerésére vágyik. Ha valaki a családban véletlenül az ATV-re, RTL Klubra, netán a Hír TV-re vált, akkor kézlevágással, a családból való kizárással fenyegeti meg.

5. Ha fideszes létedre a közösségi médián szörföl, elszántan agitálsz a kormánypárt mellett, jól elküldöd a jó édes anyukájába azt, aki valami rosszat ír Rogán Antalról, Habony Árpádról, Mészáros Lőrincről, netán egyenesen Orbán Viktort pocskondiázza. Szinte lekopik az ujjbegyedről a bőr, ha lájkolni kell egy-egy kormányzati posztot, melyen szidják Botkát, Vonát, Gyurcsányt, meg a többi Soros- és Simicska-bérencet.

6. Ha a megveszekedett fideszes valaha az MSZMP tagja volt, akkor mélyen hallgat róla, de ha ez nyílt titok, akkor harsány komcsizással kompenzálja ezt a múltbéli hiányosságát, és azzal indokolja a pártagságot, hogy akkor még nem létezett a Fidesz, és lett volna oda lépett volna be.

Fotó: 24.hu

7. A zsír fideszesnek fogalma sincs, hogy hol van Brüsszel, de jobban utálja ezt a várost, mint a kietlen és forró sivatagot. Az Európai Unióról sem tud sokat, de azt kívülről fújja, hogy a Soros-tervet hajtja végre. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a Soros-tervet se tudná, hogy mi fán terem, ha a kormány nem írta volna meg neki a nemzeti konzultációs levélben.

8. Ha fideszes szavazó vagy, nagyon kedveled Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint. Az orosz elnök fotója ott díszeleg a kredenceden Orbán Viktoré mellett, és egy esti iskolában próbálod feléleszteni a benned gimnázium óta szunnyadó orosz tudást.

9. Ha durván fideszes vagy, mindig bő nyálat forgatsz a szádban, hogy ha az utcán meglátsz egy jobbikos plakátot, gyorsan köphessél egyet az irányába. Ha véletlenül valahol meglátod Simicska Lajos vagy Soros György fotóját, szintén köpsz egy hegyeset, nehogy már ők nevessenek a végén.

10. Ha elszánt fideszes vagy, akkor minden pénteken hajnalban kelsz, odakuporodsz a rádió mellé, hogy halld az elmaradhatatlan miniszterelnöki interjút. Ha jól odamond Orbán Viktor, még tapsolsz is a rádió mellett, és magadban azt kívánod, egyszer megszorítsd ennek a nagy embernek a kezét, de valószínűleg elájulnál a megilletődöttségtől.

11. Ha megzabolázhatatlan kormánypárti szavazó vagy, akkor szereted a focit, a magyart meg kifejezetten imádod. Nem érdekel, ha a csapat kikap Andorrától, a te szívedben a kormánypártiság egyben a magyar futball iránti elkötelezettséget jelenti. Nagy híve vagy a stadionépítési programnak, és olykor egy hétvégén több bajnoki meccsre is kilátogatsz, hogy növeld a most még kissé gyér nézőközönség számát.

Fotó: nol.hu

12. Ha kőkemény fideszes vagy, akkor már jártál Felcsúton, a miniszterelnök szülőfalujában. Voltál már a Pancho Arénában, megcsodáltad Orbán Viktor házát, és felültél a helyi kisvasútra. Amíg be nem kukkantottál a községházára - amely egyben a legsikeresebb magyar gázszerelő, Mészáros Lőrinc egyik munkahelye- addig nem is volt értelme az életednek. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azok az igazán nagy harcosok, akiknek a mokaszinjét se tudod megszagolni, mert olyan gyorsan lovagolnak el előtted.”

Az elvadult kormányzati soroszás arra ösztönözte az egykori fideszes miniszterek némelyikét, hogy finoman odamondjanak a harmadik Orbán-kormánynak. Navracsics Tibor, Martonyi János és Stumpf István nem csak korrigálták azt a nehezen értelmezhető politikát, amely mögé a jelenlegi pártvezetés teljes mellszélességgel beállt, de ki is jelölték a szerintük helyes irányvonalat Orbán Viktor és csapata számára. Ha ugyanis marad a gyűlöletkeltő, olykor kifejezetten rasszista retorika, ha a diktatúrák istenítése központi kormányzati útmutatássá válik, akkor minden jóérzésű ember kihátrál a jelenlegi hatalom mögül, és csak a politikai túlélés reményében pitiző politikusok maradnak a miniszterelnök mögött. Ők pedig nem túl izmos bázis egy kormányfő számára.

Fotó: Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál

Aligha fog reagálni Orbán Viktor egykori miniszterei kritikáira, hiszen eddig is hidegen hagyta, mit nyilatkozott Chikán Attila, Szőcs Géza vagy Mellár Tamás. Most az eddig igazán lojális Martonyi János és Navracsics Tibor is nehezményezte a kormánypárt retorikájának szélsőségességét, ugyanakkor az alkotmánybíró, egykori kancelláriaminiszter Stumpf István is belerúgott egy finomat egykori főnökébe. Stumpf elsősorban azt rója fel Orbán Viktornak, hogy az alkotmányosság területén is fenntartja azt a rendkívüli állapotot, amit immár semmi sem indokol.

 "Szerintem az alkotmányosság teljes spektrumának a helyreállítása ma már, öt évvel az új alaptörvény életbe lépése után indokolt lehet" - mondta Stumpf. Ez jogi nyelvbe csomagolt nagyon komoly rendszerkritika, hiszen Stumpf lényegében azt állítja, hogy a kormány akaratából az alkotmánybírákat megakadályozzák abban, hogy korlátok nélkül végezzék a feladatukat. Mindezt úgy, hogy lényegében minden alkotmánybírót a kormánypárt delegált, tehát attól se kéne nagyon tartania a hatalomnak, hogy széllel szemben próbálkozna haladni a testület. Lényegében az Orbán-kormány paranoiája rajzolódik ki abból, hogy mennyire nem bízik a saját maga által delegált alkotmánybírákban sem, hiszen sok bíró fejében az ideológia és a törvényesség jól megfér egymás mellett, vagyis abból se lehetne túl nagy baj, ha szabad kezet adna az alkotmánybíráknak.

Míg Stumpf azért aggódik, hogy a jelenlegi kormányzat rövidtávú politikai céljai érdekében leépíti az alkotmányosságot Magyarországon, addig Martonyi János arra a rasszista felhangokat hordozó kormányfői kijelentésre reagált, mely szerint meg kell őrizni az ország etnikai homogenitását. Bár e kijelentés hónapokkal ezelőtt hagyta el Orbán Viktor száját, azóta sem utasította vissza olyan nyíltan vissza senki ezt finoman szólva is aggályos megfogalmazást, mint most Martonyi. „Nem igazán értek egyet a homogén nemzetállamok kategóriájával, döntően azért, mert ebbe a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójába nem igazán tudom elhelyezni a három-négymillió magyar honfitársamat, a magyar nemzetnek a részeit” – vagyis épp azzal cáfolja volt főnöke állítását, amire az Orbán-kormány a kettős állampolgárság megadását alapozta. Vagyis nem az etnikai homogenitás adja egy ország erejét, amire jó példa az Európai Unió két legnépesebb és legerősebb állama, Németország és Franciaország.

Fotó: index.hu

A sületlenségek pufogtatásában élenjáró jelenlegi fideszes miniszterek ezért nem tudnak egyetlen értelmes, kerek mondatot mondani a hazai és a határon túli magyar nyelvű és identitású cigányságról. És ha ez nem lenne elég cáfolat arra, hogy Orbán Viktor tudatosan butaságokkal traktálja a magyar választókat, akkor álljon itt annak a 13 hivatalosan elismert nemzeti és etnikai kisebbségnek a neve, melyek a hazai népesség 6,5 százalékát alkotják: bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok. És akkor nem beszéltünk a nagyszámú kínai, vietnami kisebbségről, illetve különböző közel-keleti etnikumok csoportjairól. Orbán Viktor úgy beszél etnikai homogenitásról, mintha az az alaptörvényben lenne lefektetve, ugyanakkor épp ez az alapdokumentum biztosítja a kisebbségek jogait Magyarországon.

Nem csoda, ha ezek a nyílt kormányzati hazudozások kiverték a biztosítékot az első két Orbán-kormány alapemberénél, a jelenlegi uniós biztos Navracsics Tibornál is. Az egykori miniszter szinte naponta elmondja, hogy nincs Soros-terv, az Európai Unió pedig nem Soros György láncos kutyája. Erre Semjén Zsolt az amerikai milliárdos bérenceként, vagyis hazaárulóként kezdte emlegetni Navracsicsot. Nyilván ettől kissé elgurult az uniós biztos gyógyszere, mert elég direkt üzenetet küldött az Orbán-kormány miniszterelnök-helyettesének. „Nem fair Semjén Zsolt bírálata, aki engem hazaárulással vádolt meg. Fair viszont a miniszterelnök bírálata, aki szerint én tévedek, és neki van igaza. Vagyis nem hazaárulás-kérdésről van szó; ez egy vita a bizottság és a magyar kormány között. ... Ez a politikai vita sajátja. Nem örülök neki, nyilván. Különösen nem örülök neki, hogy ha ezt olyan emberek mondják, akik a megelőző 10-15 évben nem győztek ájuldozni az én úgynevezett zsenialitásomtól, és lapogattak, hogy mekkora barátok vagyunk.” – mondta erre Navracsics, amit biztos nem tesz ki Semjén az ablakba.

 Fotó: origo.hu

Bizony, eljött az idő, amikor visszasírunk olyan fideszes politikusokat, minisztereket, mint Pokorni Zoltán, Rockenbauer Zoltán, Hámori József, Mellár Tamás, Réthelyi Miklós vagy Fellegi Tamás. Félelmetesen rövid idő alatt üresedett ki a harmadik Orbán-kormány szellemi háttérországa, és sodródtak a perifériára olyanok, akik az unióbarát, valódi kereszténydemokrata irányzatot képviselték. Ma már olyan szerencselovagok írják a kottát a Fidesz egyre radikálisabb kórusa számára, mint Rogán Antal, Habony Árpád, Németh Szilárd, így nem csoda, ebben a közös nótázásban nem akar mindenki részt venni, hiába húz a szíve a kormánypárt felé. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amikor hamisan énekelsz egy törzsi dalt, nem csak a te énektudásodat nevetik ki, de a dal szerzőjét is.”