Elszabadult hajóágyúként tarol le mindent és mindenkit a kormány fedélzetén az úgynevezett Soros-terv. Néhányan ugyanis Orbán Viktor leghűbb szolgái közül nem tudnak mértéket tartani, és a szabadkőműves kártyát is kijátszották az egyre izzóbb kampányban. A legmesszebb mégis Aradszki András KDNP-s honatya ment, aki egyenesen a sátánt látja az amerikai milliárdosban. Rétvári Bence kissé bizonytalanul, de azért még tovább élesztgette a gyűlölet tüzét a képviselői parlamenti felszólalásra adott válaszában. Az ügy ettől még eléggé kínos a Fidesz számára, főleg úgy, hogy az ellenzék egyre kíváncsibb arra, mi is tulajdonképpen az a Soros-terv, amivel a Fidesz vezetői tízmillió magyar polgárt riogatnak. 

Fotó: zsurpubi.hu

Még csak október eleje van, de a hónap képviselője kétségtelenül az ismeretlenségből sátánozással előbukkanó Aradszki András lett. A kereszténydemokrata politikus kijelentette, hogy a sátán legnagyobb és egyben végső csapása a családok elleni támadás lesz. „Látjuk ezt az abortusz, az egyneműek házassága és a genderelmélet terjedésén is” – mondta Aradszki. A KDNP-s politikus azonban megoldási javaslattal is előállt, kijelentette, hogy: a rózsafüzér a legerősebb fegyver a gonosz ellen, és képes a történelem megváltoztatására, ezt Soros György is meg fogja tapasztalni.

Megszokhattuk, hogy Soros György a lehető legrosszabbat hozza ki a magyar kormánypárti szavazókból és politikusokból, ám Aradszki túlmutat minden eddigi őrületen. Mintha egy időkapszulában szunyókálta volna végig a parlamenti padsorokban az utóbbi éveket, és most megbökött volna a szomszédja a testén egy rejtett gombot, amitől hülyeségeket kezdett beszélni. Ennél még az is jobb lett volna, ha adnak a kormánypárti képviselőknek megy Soros-kézikönyvet, amely tartalmazta volna az Orbán Viktor által elvárt szólamokat. Lényegében ezt a hiányosságot próbálta pótolni Gulyás Gergely azzal, hogy kissé túlzónak nevezte Soros azonosítását a Sátánnal.

A sorosozós kézikönyvben is nyilván lett volna néhány „gyöngyszem”, de a szabadkőművesek, a Sátán és Soros György kapcsolata bizonyára csak az apró betűs részben szerepelt volna. Mert ugye sorosozni se lehet ész nélkül, jól kitalálta annak a menetét Rogán Antal és Habony Árpád, az egyéni akciók csak rontanak a központi propaganda hatékonyságán. Mondjuk ki nyíltan, Aradszki egy vadhajtás (aki egyébként az energiaügyekért felelős államtitkár) a Fidesz csodásan pompázó muskátliján, de durván nem szabad eltávolítani, mert az túl feltűnő lenne.

Épp ezért Rétvári Bence államtitkár sem nyomta nagyon a KDNP-s politikusba a szikéjét, amikor a parlamenti vitában reagálnia kellett frakciótársa sületlenségére. Rétvári Bence ugyanis kifejtette, a katolikus egyház szerint csak a politikai üldözötteknek rendel el védelmet. Azt is részletezte, milyen kötelességük van a menekülteknek, a hatóságok pedig feltételekhez köthetik a menedékjog megadását. A bevándorlóknak tiszteletben kell tartaniuk a hagyományokat, kötelezve vannak a közterhek viselésére, „ezeket a kötelességeket jelenítette meg a kormány a plakátokon”. Az államtitkár szerint a „Soros-terv” inváziót jelent, és a határzárat is lebontaná, megváltoztatva az országok összetételét.

Fotó: kdnp.hu

Az ügy a politika szintjén mutat rá arra, hogy az államilag pénzelt és irányított gyűlöletkeltés milyen zagyvaságokat képes indukálni az emberi agyakban. Ami Őcsényben történt, szintén ennek a gátlástalan, szavazathajhászó politikának a következménye. Mint ismert, a Tolna megyei faluban egy panziótulajdonos szeretett volna vendégül látni Magyarországon befogadott menekült családokat. A tervből azonban nem lett semmi, mert amikor ez kitudódott, összehívtak egy falugyűlést, ahol a helyiek leüvöltötték a vállalkozót, megfenyegették, hogy levágják a fejét. Később a biztonság kedvéért téglát is dobtak a kisbuszára, amellyel szállította volna a Magyarországon legálisan tartózkodó menekülteket. Sajnos, mint arra számítani lehetett, a gyűlölettel fertőzött magyar társadalomból egyre sűrűbben buknak majd ki ilyen szégyellni való reakciók. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha felgyújtod az ellenséged sátrát, számolj azzal, hogy a tűz tovább terjed, és a te sátradat is elemészti majd.”

A törvényességre ma már alig adó kormánypárti politikusok számára csak az a fontos, hogy a választókhoz kizárólag a Nemzeti Együttműködés Rendszerének üzenetei jussanak el. Minden eszközzel megakadályozzák tehát az olyan plakátok kihelyezését, melyek foltot ejtenek az Orbán-kormány becsületén. Ezért mondvacsinált indokokkal eltüntetik az olyan feliratokat az utcáról, melyek nem tetszenek Orbán Viktornak, és nem tesznek jót a kormány megítélésének. A Jobbik többször túljárt már a kormánypárt stratégáinak eszén, ám a macska-egér játék még nem ért véget. Még a nagy Vlagyimir Putyint is lehet szívatni a szülinapján, hiszen az orosz ellenzéki tüntetők: „Boldog születésnapot te kis tolvaj!” feliratú táblával kedveskedtek az illiberális elnöknek. Lássuk, a Szegedi Kattintós milyen módszerrel hozná zavarba Orbán Viktort és csipetcsapatát!

Fotó:mno.hu

1. Szeretünk Viktor! Csak ennyi állna az egyik plakáton, kiegészítve Orbán Viktor mosolygós fotójával, illetve azzal a megjelöléssel, hogy melyik ellenzéki párt hirdetését olvashatná az utca embere. Bizonyára vakarná Rogán Antal a buksiját, hogy mit csináljon a „jogellenesen kihelyezett” politikai hirdetéssel, ha az éppen a főnökét fényezi. Ellenzéki aktivisták beélesített kamerákkal várnák, amint megérkezik a takarító brigád, amelyik levakarja az Orbán Viktort éltető hirdetést, de ha ez nem történik meg, akkor szembe köpte magát a kormány, mert az általa hozott törvények szerint le kéne vakarni a miniszterelnök arcképét.

2. Köszönjük Matolcsy Györgynek és fiatal feleségének, hogy vigyázott a pénzünkre! Szintén ellenzéki hirdetés, ami némi iróniával kevert kormánypropaganda. Hogy a humor iránt nem igazán fogékony kormánypárti korifeusok melyik pólust érzik majd erősebbnek, nem tudni, de azért a választópolgárok számára egyértelmű lesz, hogy Matolcsy György jegybanki alapítványainak közpénzégető tevékenységére céloz az ellenzéki plakát. A takarító brigád valószínűleg gyorsan megérkezne a helyszínre, ha tényleg feltűnne az utcán a felírat. 

3. Védjük meg a migránscsökkentést! Ez a szlogen bizonyára kedves lehet a kormány emberei számára, ám ellenzéki hirdetés lévén neki kell esni ennek a feliratnak is, akár tetszik, akár nem. Migránsozni is csak a kormánypártnak szabad ugyanis, hiszen arra van felépítve a kampánya, hogy az ellenzéki pártok migránssimogatót csinálnának az országból, ha hatalomra jutnának.  

4. Még több földet, újságot, focicsapatot, szállodát, bankot és jachtot Mészáros Lőrincnek! Van persze némi groteszk felhangja ennek a mondatnak, de hogy nézne ki, ha Orbán Viktor leszedetné a nemzeti oligarchia kirakatemberének számító felcsúti gázszerelő gazdagodását szorgalmazó plakátot? Lőrinc barát gazdagodása ugyanis jelképe annak, hogy Magyarország jobban teljesít, így szintén önellentmondásba keveredne a kormánypárt, ha az ellenzék által megrendelt plakátokat eltávolíttatnák. 

5. Gyurcsány Feri szereti a mákos tésztát. Ezt a fontos információt a zavarkeltés fokozása kedvéért udmurt nyelven kéne kiírni, így amíg elő nem kerítenének egy udmurt fordítót a kormány emberei, csak találgathatnák, hogy vajon jó-e nekik, ha a volt miniszterelnök fotóját látják egy nagy adag mákos tészta társaságában. A DK elnöke így - a kormány hezitálását kihasználva - hosszú napokon keresztül nézhetne le a plakátról a magyar választók 

6. Soros nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. A kis mondókát a késleltetett hatás kedvéért székely rovásírással tenné közzé egy ellenzéki párt. Ebből aztán tényleg lenne szüttyőgés kormányoldalon, hiszen minek kéne eltávolítani egy olyan plakátot, amely megvonná a falatot a magyarfaló milliárdostól? A végén - biztos, ami biztos - a Fidelitas ifjú aktivistái rávetnél magukat ezekre a plakátokra, mert az éhes Soros makkal álmodik, és ez nem jelent jót az Álmoskönyv szerint.  

7. Nemzeti Konzultáció az Orbán-tervről – Ne hagyjuk Show nélkül! Már régen szeretnék tudni a magyar polgárok, hogy mi is a kormány terve Magyarországgal, mert se választási programja, sem kormányprogramja nincs az Orbán-adminisztrációnak. Miután megismerkedtünk az úgynevezett Soros-tervvel, jó lenne véleményt mondani Orbán Viktor elképzeléseiről is. A plakátszaggató csapat valószínűleg szélsebesen érkezne a helyszínre, nehogy bárkinek is eszébe jusson, hogy egy ország miniszterelnökét esetleg meg lehet kérdezni a terveiről.

Fotó: Twitter

8. Kedves Putyin bácsi, minden magyar gyerek a szívébe zárt téged. Nem lenne aranyos egy ilyen kádári időket idéző gesztus a magyar nép nagy barátja Vlagyimir Vlagyimirovics felé? A hitelesség kedvéért akár a Magyar Úttörőszövetség jegyezhetné a plakátot, így akár egy képet is a felirat mellé lehetne tenni, melyen Putyin elnök úr piros úttörőkendőt köt egy magyar pajtás nyakába. A hatás bizonyára nem maradna el, és jönne a plakáttépő kommandó, mert bár az iróniához nem sok érzékük van a fideszeseknek, de azt biztosan tudják, hogy Putyin bácsival nem lehet viccelni. Mert ahogy egy ősi dakota bölcsesség fogalmaz: "Csak addig viccelődj a törzsfőnökkel, amíg röhög minden poénodon, mert ha már tart viccesnek, elcserél egy liter tüzes vodkáért."

Az első Orbán-kormány emlékezetes kurzusfilmje, a Hídember még azt sugallta, hogy a miniszterelnök a legnagyobb magyar nyomdokain szeretné vezetni az országot, ám a gróf öröksége ma már nem vonzó a harmadik kormányzati ciklusa vége felé járó fideszes vezető számára. Míg a 2002-ben bemutatott film arról tanúskodott, hogy a fejlődés, a nyugati civilizációhoz való közeledésünk az elsődleges célja Orbán Viktornak, addig most naponta kapja a kokikat és sallereket a miniszterelnöktől a dekadensnek tartott nyugati civilizáció. Közben a forradalmainkat eltipró és demokratikus hagyományainkat semmibe vevő keleti despoták előtt hajlong az egykori Széchenyi-rajongó Orbán.

Fotó: FilmDROID

Széchenyi István az egyik legősibb nemesi család tagjaként képes volt túllépni a kiváltságosok szűk csoportjának érdekein. Tükröt tartott a nemesség elé a nemzet felemelkedését pedig a jogfosztott társadalmi rétegek helyzetének javításában látta. Fontosnak tartotta a törvény előtti egyenlőséget, a haladás korlátjának tekintette az ősiség törvényét, amely akadályozta a nemesség hitelfelvételét. Elengedhetetlen volt a nemzet felemelkedése érdekében, hogy a polgárosodás és a modern tudományos vívmányok meghonosodjanak Magyarországon. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyar társadalom ne merevedjen meg, engedje kibontakozni a tehetségeket, tanulhassanak azok is, akiknek nincsenek tehetős rokonai, ugyanakkor a tudományokban, az oktatás színvonalának emelésében látta a nemzet jövőjének zálogát.

Orbán Viktor éppen az ellenkező utat igyekszik bejárni. Új, hozzá hű nemességet igyekszik létrehozni, kormánya intézkedéseivel akadályozza az esélyegyenlőséget, elszakítja az országot a nyugati értékrendtől, keleti diktátorok despotikus hatalmi berendezkedését emlegeti követendő példaként, ugyanakkor az elvek nélküli politizálás apostolaként más országok vezetőit is igyekszik arról meggyőzni, hogy a politikai korrektség ideje lejárt. Nyolc év ellenzéki politizálás és hét év kormányzás után Orbán Viktor eljutott odáig, hogy a nemzet felemelkedését saját oligarchiáinak kistafírozásában látja, Magyarország érdekeit és saját politikai céljai közé pedig egyenlőségjelet tesz.

Orbán mindig nagy államférfi akart lenni, ezért keresgéli folyamatosan a nagy példaképeket a múltban, ám míg tizenöt esztendeje még egy nagy reformer, felvilágosult, liberális szellemiségű nemes volt a minta számára, addig most egyre inkább Horthy Miklós alakját és politikai tevékenységét favorizálja a kormányfő. Nem meri persze nyíltan felvállalni az egykori kormányzó szellemi hagyatékát, de többször utalt már arra, hogy a lényegében az elűzött király szerepét betöltő kormányzó poszt szimpatikus számára.  

Fotó: blikk.hu

Talán nem véletlen, hogy annak ellenére fordult el Széchenyi alakjától Orbán, hogy személye, hagyatéka megítélése körül szinte teljes a konszenzus a magyar társadalomban, míg Horthy továbbra is megosztó személyiség, ahogy a jelenlegi kormányfő is az. Talán elképzelhető az is, hogy Orbán Viktor elfogadta azt a tényt, hogy soha nem tud olyan magaslatokba emelkedni, mint Széchenyi István, ezért lejjebb tette a lécet saját maga számára. Ha nem Orbán Viktorról lenne szó, talán ezt az opciót is figyelembe vehetnénk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak olyan ember tetteivel példálózzál, akivel legalább néhány dologban egyetértesz.”

Tusnádfürdő, Kötcse, Őcsény. Kicsi települések, akárcsak Felcsút, ahonnan a magyar miniszterelnök származik. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének korlátoltságát, pitiánerségét mégis ez a négy falu jelzi a legjobban. Ilyen parányi településekről küldi ugyanis egyre szélsőségesebb üzeneteit Orbán Viktor a nagyvilág felé azt a látszatot keltve, hogy minden magyar gyűlöli a menekülteket, ellenséges az idegen kultúrákkal és a segítségre szorulókkal szemben. A kormányfő minden magyar nevében akar rasszista lenni, ugyanakkor azzal áltatja magát, hogy a közösen felépített demokráciánk értékeit is az egyetértésünkkel rombolhatja le.

Fotó: 24.hu

A történet talán mindenki számára ismert, de azért érdemes felidézni azok kedvéért, akik nehezen hiszik el, hogy a kormány utóbbi években folytatott szisztematikus gyűlöletkampánya ilyen „eredményes” lehetett. A Tolna megyei Őcsényben egy panziótulajdonos szeretett volna vendégül látni Magyarországon befogadott menekült családokat. A tervből azonban nem lett semmi, mert amikor kitudódott, összehívtak egy falugyűlést, ahol a helyiek leüvöltötték a vállalkozót, megfenyegették, hogy levágják a fejét. Később a biztonság kedvéért téglát is dobtak a kisbuszára, amellyel szállította volna a Magyarországon legálisan tartózkodó menekülteket.

A nyilvánvaló bűncselekményt nem követte rendőri intézkedés, a magyar kormány illetékesei nem ítélték el az atrocitást, nem szólították fel a helyieket mérsékletre, sőt Lázár János még mentegette is azokat, akik fékezhetetlen gyűlölködésük miatt szégyent hoztak egész Magyarországra. Azonban ami ez után történt, már a magyar történelem legsötétebb időszakait idézi. A magyar miniszterelnök is megszólalt, és lényegében dicséretben részesítette azokat, akik fröcsögő gyűlöletükkel a magyar állam maradék tisztességét is félresöpörték. Nemhogy a hazánk védelme alatt álló menekültek érdekében nem szólt egy szót sem, de az atrocitásokat és konkrét anyagi károkat elszenvedő vállalkozót sem biztatta semmi jóval. Mintha azt akarta volna üzenni Orbán Viktor, hogy így jár mindenki, aki némi szolidaritást, megértést tanúsít embertársai iránt.

Orbán Viktor szelet vetett, és most arra készül, hogy vihart arasson.

Orbán Viktor már nem csak a humanitárius segítség elutasítása mellett foglalt állást, de zöld lámpát villantott azok felé is, akik hajlandóak akár tettlegességig is elmenni, ha valaki a menekültek érdekében próbál bármit is tenni. Mintha nem arról vizionált volna Rogán Antal és Kövér László, hogy utcai zavargásokra készül a magyar ellenzék az ősz folyamán, erre egy kis magyar faluban életveszélyesen megfenyegetnek mindenkit, aki nem osztja a kormány kirekesztő, sőt (mondjuk nyíltan) olykor rasszista politikáját. A visszájára fordult minden, azokat vádolják erőszakkal, akik épp az erőszakmentesség jegyében próbálnak tenni valamit egy olyan országban, ahol súlyos milliárdokból mérgezik az emberek elméjét idegengyűlölő propagandával. Az nem is olyan bújtatott üzenete ennek a kormányzati magatartásnak, hogy az állam csak azokat a polgárait védi meg, akik egyetértenek a kormány ideológiájával.

Ha az őcsényi eset és az azt követő cinikus miniszterelnöki reakció nem ébreszti fel a magyar társadalmat baloldalon, jobboldalon, középen, fent és lent, elől és hátul, és bárhol, ahol a szolidaritás még nyomokban ott van az emberek lelkének legmélyén, akkor tényleg az önkény, az erőszak és a sötétség korszaka köszönt ránk. Orbán Viktor szelet vetett, és most arra készül, hogy vihart arasson. Eddigi politikája megerősítéseként értékeli, hogy az emberek önbíráskodva üldöztek el a környezetükből mindenkit, akire sunyin, pironkodás nélkül kiadta a kilövési engedélyt az ország politikai vezetése. Orbán olyan országot akar ránk kényszeríteni, melyben csak azoknak marad hely, akik acsarkodva támadnak rá mindazokra, akik nem ülnek fel a kormány gyomorforgató propagandájának. Ilyen szemléletet látott Oroszországban, Szingapúrban, Kínában és persze Törökországban is, ezt akarja meghonosítani nálunk is.

Fotó: index.hu

Ha hagyjuk, hogy továbbra is távolodjon az országunk az Európai Uniótól, hogy az úgynevezett Soros-terv helyett nem az euró bevezetésének időpontjáról akarunk valódi nemzeti konzultációt, ha kórházak, iskolák, gyárak helyett továbbra is kisvasutak miniszterelnöki rezidenciák és stadionok épülnek, akkor esélyünk sem lesz megállítani ezt az ámokfutást. Orbán átlépte a Rubicont, és most a háta mögé néz, hányan követik. Ha úgy látja, hogy vannak elegen mögötte, akkor akár Rómáig is elmasíroz a seregével, hogy ott végleg kiépítse félelem, a szolgaság és a gyűlölet birodalmát. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás mondja: „Ha egyszer kimondtad valakire a halálos ítéletet, azt már nem vonhatod vissza, mert a nép vért akar látni, és akkor valószínűleg téged fognak kivégezni.”       

Több fronton indult meg a központi sorosozó kampány a héten. A közszolgálati tévé - mint egy stréber tanuló -, elsőként mondja fel a leckét, hiszen már "élvezhetjük" a kormányzati hirdetéseket a csatornáin. Emellett kormányzati megbízásból ténykedő közvélemény kutató cégek is elkezdték hívogatni a polgárokat, hogy megtudják, jelenleg hogy áll a kormánypárt szénája náluk, illetve, hogy mennyit tudnak az úgynevezett Soros-tervről. Eddig is elég fojtogató volt a légkör ebben az országban, ám a parlamenti választások kampányban olyan agymosás vár ránk, amire eddig nem volt példa hazánkban.

Fotó: mno.hu

A kormány által megrendelt és finanszírozott közvélemény kutatást lényegében kibővített nemzeti konzultációnak lehet felfogni. Körülbelül 8-10 percig sorjáznak a telefonba olyan irányított kérdések, mint például: Hallott-e ön arról, hogy Soros György az Európai Unióval közösen egymillió illegális migráns akar betelepíteni a kontinensre? Vagy lássunk egy másikat: Hallott-e arról, hogy a menekültkvóta előírja, hogy mennyi illegális migránst kell befogadnia egy országnak, és hogy mennyi pénzt kell adni minden egyes menekültnek? De a csúcstartó a következő: Ön szerint igaz, hogy ha az ellenzéki pártok győznek a tavaszi választásokon, akkor lebontják a déli határt védő kerítést?

Annak, akinek kötélből vannak az idegei, érdemes végighallgatnia a meglehetősen irányított kérdéseket, mert erősítheti ezzel az immunrendszerét a várható kormányzati kommunikációs nyomulásra. Olyan szintű sorosozás, migránsozás és brüsszelezés vár ránk, amit a sokat látott magyar választópolgárok is sokáig emlegetni fognak. Pedig hol van még a tavaszi választási finis? Csakis úgy lehet felfogni ezt a mostani „nemzeti konzultációt”, amely olyan képet igyekszik festeni a világról, melyben Magyarország élén Orbán Viktorral egyedül igyekszik megvédeni az európai civilizációt a fekete fellegektől, melyekből – ha ideérnek – fekete afrikaiak és Kalasnyikovos arabok hullnak majd a fejünkre.

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor olyan abszurd világot igyekszik elénk festeni, melyben ő csak megmentő hős lehet, hazai és külföldi ellenfelei pedig Soros György láncos kutyái, akik szeretnék elpusztítani saját kultúrájukat, mecsetek építésében látják a jövőt, és kifejezetten érdekükben áll, hogy a gyerekeik pakisztáni és szudáni osztálytársak társaságában tanulják a magyar ABC-t. Pedig ezt semmilyen terv, elképzelés, politikai program nem tartalmazza, ellenben a politikai realitás az, hogy valóban, rengeteg véres polgárháború zajlik a világban, több országban az éhezés és a vízhiány már olyan méreteket öltött, hogy az a csoda, ha nem nő a menekülők száma.

Nem az a fő kérdés tehát, hogy mit akar Soros György, milyen válságkezelési terve van az Európai Uniónak, hanem, hogy hajlandóak-e észrevenni a politikusaink a világ rendszereinek átalakulását, hogy tudatában vannak-e: ilyen helyzetben az államilag finanszírozott gyűlöletkampányok és álhírterjesztések egyetlen nemzetnek sem állnak az érdekében. Nem az a magyar érdek, hogy a szolidaritást minden szinten kiirtsák az emberek életéből - hiszen ez a belső viszonyainkra is rányomja a bélyegét -, hanem, hogy ízelítőt adjunk abból a humanizmusból, amire olyan büszkék vagyunk, ha az európaiságunkat kérdőjelezik meg mások.

Orbán Viktor és csapata azonban súlyos milliárdokból igyekszik leszoktatni bennünket az egymás iránt érzett megbecsülésről, a toleranciáról, az együttérzésről. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az adófizetők pénzéből butítják el az adófizetőket, és igyekeznek valóságként beállítani olyan állításokat, melyek a kocsmai politizálás szintjén is butaságnak számítanak. Orbán Viktor jövő tavaszra olyan agymosottnak szeretné látni a magyar választópolgárokat, akiknek elég lesz annyit kiáltania: „Kerítés, vagy halál!”, és milliók sorakoznak majd fel mögé.

Fotó: index.hu

Nem véletlen, hogy a mostani közvélemény szondáztatás alkalmával nem kérdeztek rá a hazai korrupcióra, a fizetések vásárlóértékére, a letelepedési kötvények kínos körülményeire, a kormányzati vezetők luxusára, a stadionépítésekre, az arrogáns kormányzati kommunikációra. Nem véletlen, hogy minden ellenzéki plakátot el akarnak söpörni az utcáról, nehogy egy másik vélemény is megjelenjen a sorosozós hirdetések mellett.  Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Amíg tüzes víz lötyög az agyadban, bármire rá tudnak venni a sápadtarcúak, de aztán másnap arra ébredsz, hogy fillérekért adtad el nekik az értékes cobolyprémet.”

Angela Merkel vasárnapi mérsékelt győzelmével egyértelművé vált, Nyugat-Európa nem úgy táncol, ahogy azt Orbán Viktor szeretné. A tavaly év végén beharangozott lázadás éve helyett a koppanás éve lett 2017 a magyar kormányfő számára. Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban is a hagyományos mérsékelt politikai pártok alakíthattak kormányt, illetve kerültek meghatározó pozíciókba. Hogy ez mit jelent Orbán Viktor számára? Minimum elszigetelődést, maximum bukást.

Fotó: blikk.hu

Meggyengülve, de törve nem – mondhatnánk Angela Merkel kereszténydemokrata tömörülésére a vasárnapi németországi parlamenti választások után. A legtöbb szavazót vesztette el CDU-CSU pártszövetség a meghatározó német pártok közül, ám így is meggyőző fölénnyel verte a szintén szavazók millióitól búcsúzó szociáldemokratákat. Mivel a két nagy történelmi párt nagykoalícióban kormányzott az elmúlt négy évben, mondhatnánk, hogy lesújtó véleményt mondtak a választók az előző kormány teljesítményéről, ám a kiábrándult szavazók többsége nem a szélsőséges AfD-hez csapódott, hanem olyan tradicionális erőkhöz, mint a liberálisok és a zöldek.

Átalakult Németország politikai térképe, de nem úgy, ahogy Orbán Viktor megálmodta. Úgy tűnik, a nyugati demokráciákban látnak alternatívát a választók a kormányzásban kissé elfáradt, korrupciógyanús ügyletek miatt lejáratódott hagyományos nagy politikai pártok mellett, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rasszista, kirekesztő jelszavakkal kampányolók húznak hasznot a politikai körforgásból. A politikának az a fekete-fehér felfogása, ahogy azt a magyar kormánypárt igyekszik minden eszközzel bemutatni, nem működik a Lajtán túl. Hogy nálunk ez a színek nélküli politikai paletta át tud-e alakulni jövő tavaszra egy sokszínű, élénk struktúrává, még kérdés, mindenesetre az biztató az ellenzék számára, hogy Orbánt a jelek szerint továbbra is karanténban tartanák az EU meghatározó országai.

Orbán a hagyományos politikai elit leváltásáról álmodozott még tavaly év végén, most pedig azért kell elmormolnia egy halk imát, hogy a magyar választók ne úgy gondolkodjon a jövőről, ahogy azt a többség Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban teszi.

Valószínűleg túlságosan elbízta magát a magyar miniszterelnök, amikor tavaly súlyos csapások sorát kellett elviselniük az általa ellenségesnek tartott politikai erőknek. Nagy-Britannia az EU-ból való kilépés mellett döntött, Trump meglepetésre legyőzte a biztos befutónak tartott Hillary Clintont, Erdogan pedig kihasználva a menekültválságban betöltött kulcsszerepét durva módszerekkel számolt le saját ellenzékével Törökországban. Putyin Oroszországa is egyre fenyegetőbb veszélyt jelent már az európai közösség számára, így Orbán jóslata, hogy az úgynevezett illiberális államok fogják dominálni a világpolitikát.

Nem így lett. Egyrészt, mert a britek többsége azóta is bánja, hogy megtörtént a brexit, és Donald Trumpról is kiderült azóta, hogy inkább egy valóságshow szereplőjének tűnik, mint a világ vezető hatalmának vezetőjének. Erdogan nyíltan megsérti az emberi jogokat hazájában, miközben csiki-csukit játszik a menekültekkel. Az ő meghatározó szerepe is addig tart, amíg tart az iraki konfliktus, illetve a szír polgárháború. Putyin arrogáns politikája, és nyílt beavatkozása más országok választási küzdelmeibe a radikálisokon kívül senkit sem erősítettek meg Európában abban a hitben, hogy az illiberális államfelfogás (jelentsen ez akármit is) megoldást jelent a jelenlegi problémákra.

Orbán a hagyományos politikai elit leváltásáról álmodozott még tavaly év végén, most pedig azért kell elmormolnia egy halk imát, hogy a magyar választók ne úgy gondolkodjon a jövőről, ahogy azt a többség Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban teszi. Orbán teljesen felhagyott a hagyományos politikai módszerekkel. Számára az illiberalizmus elsősorban azt jelenti, hogy nem hisz a demokrácia garanciáit jelentő intézményekben (független sajtó, ügyészség, bíróságok, köztársasági elnök, alkotmánybíróság stb.), hanem minden hatalmat a politikai elit néhány tagja kezében összpontosít, amelynek tévedhetetlenségét, politikai éleslátását minden eszközzel igyekszik elhitetni a választópolgárokban. Ha ezt sikeresen meg tudja tenni, akkor eléri, hogy a szavazók jelentős része számára feleslegessé, de legalábbis érdektelenné váljanak ezek az intézmények és az általuk képviselt értékek, ami lényegében a demokratikus intézményrendszer teljes elsorvadásához vezetne.

     Fotó: mandiner.hu

Európa azonban egyre hangosabban követeli Orbán Viktortól, hogy hagyjon fel ezzel a politikával. A kormány válaszul teljesen lecsupaszítja a politikai kommunikációt, és lényegében a „kerítés vagy halál” szellemiségét igyekszik a választókba plántálni. Pedig ez jóval összetettebb kérdés, nem beszélve arról, hogy a bevándorlás ügyén túl még rengeteg égető problémája van a magyar társadalomnak, amire nem lehet válasz a kerítés. Az egészségügyet, az oktatást, az elvándorlás problémáját nem oldja meg a kerítés, ahogy a versenyképességünket sem fogja felpörgetni, ha migránsozással és sorosozással kelnek és fekszenek a politikusaink. Egyszóval, most főhet Orbán Viktor feje, mert egyelőre nem következett be a nagy nemzetközi áttörés, ami megnyitotta volna az utat számára az Európai politika porondjára. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Előbb otthon tarts rendet, aztán oszd az észt a szomszédodnak, ha szanaszét hevernek a tomahawkok a sátrában.”

Nagyszerű történelmi példák állnak pártunk és kormányunk rendelkezésére, hogyan lehet eredményesen küzdeni a Soros Györgyhöz hasonló nemzetközi összeesküvők ellen. A Szegedi Kattintós most csokorba szedett néhány ötletet, melyek túllépve a nemzeti konzultáció kicsit már sablonos, egyben kissé szájbarágós, és nem igazán hatékony módszerén, megmutatja, hogyan lehetne teljesen megtisztítani hazánkat az amerikai milliárdos szellemétől. Aztán nehogy valaki túl komolyan vegye ezeket az ötleteket!

Fotó: Index.hu

1. Soros György köpködő verseny. Lényege, hogy lehetőleg bő nyállal kell eltalálni Soros György arcképét. Több kategóriában mérik össze tudásukat a versenyzők. Az első a célbaköpés, amikor lehető legközelebb kell a homlokába csapódni a nyálnak, a másik a távolba köpés, ami annyit tesz, hogy minél távolabbról kell elérni a céltáblára erősített Soros-fotót. A harmadik pedig a mennyiségi versengés, amikor egységnyi idő alatt a lehető legtöbb nyálat kell eljuttatni az amerikai milliárdos arcképére. A versengést az összesített eredmény alapján legeredményesebb versenyző nyeri. Kiegészítő sportágként űzhető még a darts-dobálás Soros György arcképére.

2. Soros-bérencek rugdosása. Hasonlóan nemzeti sportággá kell tenni ezt a vetélkedés, akárcsak a köpködő versenyt. A rendőrség által összefogdosott Soros-ügynökökön lehet levezetni a Nemzeti Együttműködés Rendszere hét esztendeje alatt felgyülemlett feszültséget. Ügyeljünk arra, hogy a bérenceket még szállítható állapotban adjuk vissza a hatóságoknak a rugdosás után, mert átnevelő táborba kell utána szállítani őket.

3. Átnevelő táborok koreai mintára. Azokat a megveszekedett Soros-ügynököket, akik nem látják be, hogy elárulták a hazájukat, és ragaszkodnak a liberális demokrácia dekadens eszmeiségéhez, olyan átnevelő táborokba kell szállítani, ahol végre elsajátíthatják az igazi illiberális eszmeiséget, ugyanakkor a kényszermunka hatására unortodox módon gondolkodnak végre a gazdasági kérdésekről. Életre lehetne kelteni az ’50-es években használt, de azóta funkciójukat vesztett hazai kényszermunkatáborokat, de a volt Szovjetunió területén lévő Gulágok is benépesülhetnének olyan Soros-ügynökökkel, akiket Európa különböző illiberális államaiból hoznának ide. Nagy hasznát vennék az ilyen táborok az észak-koreai kommunista rezsim tapasztalt kápóinak, ugyanis már majdnem kihalt ez a szép, ősi szakma a kommunista diktatúrák tömeges bukásával.

4. Soros láncos kutyája voltam- valóságshow. Andy Vajna TV2-jén indulna a szórakoztató műsor, melyben Soros György bérenceit zárnák össze egy villában. Mindenki láthatná a szánalmas életüket, a magyarázkodásukat, és ahogy összevesznének néhány marék százdollároson. Ez a műsor mutatná meg minden igaz magyarnak, mennyire megfertőzte a lelküket az amerikai milliárdos.   

5. Soros Györgytől mentes élelmiszerek. Soros György olyan rafinált módszerekkel fertőzte meg hazánk polgárait, hogy nagyon nehéz védekezni ellene. De nem lehetetlen ez a küldetés! Ételeink és italaink ugyanis nyomokban Soros Györgyöt tartalmaznak, így észrevétlen jut be a szervezetbe, a vérkeringésbe, az izomrostokba, és természetesen a gondolkodásunkba. Ezért kell „Sorosmentes” ásványvizeket vásárolnunk, de a boros- és sörösüvegeken, konzerveken, befőtteken is alaposan át kell tanulmányoznunk az apró betűs részt, hogy nehogy Sorossal szennyezett ételek kerüljenek az asztalunkra.

6. Soros György szellemiségétől mentes települések. Sajnos alig van ma már olyan település ma Magyarországon, melyet nem szennyezett meg Soros György eszmeisége. Elsősorban a nagyvárosok szennyeződtek, és ma már a pollen és szállópor mérésein kívül a Soros koncentrációt is megadják a szakemberek. De van megoldás! Egy keresztény pap és egy ősmagyar sámán kéz a kézben végigjárják a település összes házát, elűzik a Soros György által pénzelt szellemeket, teljesen megtisztítják a rontástól az embereket, kiűzik az ágy alól is Soros György legálnokabb gondolatait is. Ha a sámán és a pap végeztek a szellemi megtisztítással, ki lehet írni, hogy Soros Györgytől mentes település. Természetesen latin betűk mellett rovásírással is kerüljön ki a büszke felirat, és pingáljuk oda angolul is, hogy az arra kóborló migránsokat is elriassza a tábla.

      Fotó: PolgárPortál

7. Elűzni Sorost, mint a verebeket. Mao Ce-tung kiváló ötlete volt még az a módszer, ahogy a verebek ellen hadakozott a hős kínai nép. A terményeket rendszeresen megdézsmáló madarak ellen a lehető legegyszerűbb módszert vetették be. Minden kínai kiment az utcára kolompokkal, kannákkal, fazékfedőkkel, és olyan ricsajt csaptak, hogy a verebek nem mertek leszállni. Egy idő után teljesen elfáradtak a verebek, kimerülten a földre hullottak, ahol a kínaiak eltaposták őket. Nos, ezzel a módszerrel lehetne Soros György szellemiségét is ki lehet fárasztani a levegőben, hogy kimerülten a földre kényszerüljön, és ott kapja meg a kegyelemdöfést.

8. Soros György Feljelentő Központ. Az ország több pontján kell feljelentő központokat létrehozni, és arra ösztökélni az embereket, hogy minél több Soros-bérencet adjanak fel a hatóságoknak. Lenne ingyenesen hívható zöld szám is, amin be lehetne szólni a nap 24 órájában, ha valami Soros Györgyre utaló tevékenységet tapasztalnának. Soros-ügynökök ezrei kerülnének ezzel végre a hatóságok kezére. A központokban szolgálatot teljesítő kollégák szívesen veszik, ha barátok, ismerősök, rokonok jelentik fel egymást, ám azt élik meg legnagyobb sikerként, ha valaki önmagát jelenti fel.   

9. Internálni kell minden egykori Soros-ösztöndíjast. Nyilvános lista van azokról, akik valaha az amerikai milliárdos pénzéből kutattak vagy tanulhattak a hanyatló Nyugat-Európában. Ezeket az embereket internáló táborokba kell zárni, mert jó esély van rá, hogy megfertőződtek az úgynevezett Soros-kórral. Ide sorolandók a CEU-n diplomát szerzők is. Kivételek természetesen a Fidesz vezető politikusai, mindenekelőtt Orbán Viktor, aki a ’80-as években még Soros-ösztöndíjjal tanult Angliában.

10. Soros Elhárító Központ. Meg kell alakítani a Soros Elhárító Központot (SEK), mert kell egy jól felkészített, modern eszközökkel ellátott, az ország bármely pontján bevethető egység, amely lecsap mindenhol, ahol Soros György vagy ügynökei akcióba lépnek. A SEK munkatársai látnák el a lakosságot Soros elleni kenőccsel, illetve Soros riasztó spray-vel is, mely hatékony védelmet jelent akkor is, ha nincsenek a környéken az elhárító központ emberei. 

11. Soros György elleni tűzfal. Tűzzel és tűfallal egyaránt lehet küzdeni Soros György ellen. a Soros Györgyről szóló könyvekkel például be lehet gyújtani hideg téli estéken, halat lehet beléjük csomagolni, krumplit lehet a lapjaira hámozni. Aki interneten próbál ismerkedni a Soros-tervvel, azt egy hatékony államilag kifejlesztett tűzfal akadályozza meg a szellemi elsorosdásban. Kínában már nagyszerűen védik a lakosságot ezzel a módszerrel.

12. Az alaptörvény tiltaná a soros kapcsolást. Soros György dörzsölt módon próbál a műszaki eszközök segítségével beférkőzni az otthonainkba, és természetesen a gondolkodásunkba is. A soros kapcsolás is egy ilyen eset. Amíg léteznek az ellenállások soros kapcsolásai, addig nem lehetünk nyugodtak, ezért az alaptörvénynek kell kimondania, hogy csakis párhuzamos kapcsolást lehet alkalmazni Magyarországon a jövőben, és a már meglévő soros kapcsolásokat át kell terveztetni párhuzamosra. Az átállásra állami támogatást lehet igényelni, és természetesen Mészáros Lőrinc és Garancsi István már létre is hoztak olyan cégeket, melyek monopóliumot szereztek ezen a piacon.

Fotó: nepszava.hu

13. Meg kell állítani a hatodik ötéves Soros-tervet! A rendszerváltástól napjainkig már öt ötéves tervet hajtott végre Soros György, de amit 2015-ben indított, kudarcra van ítélve, ugyanis nemzetünk kiváló vezére megvilágította előttünk azt az utat, amivel ellen tudunk állni annak a háttérhatalomnak, amely nemzetünk romlására tör. Nem lehet, hogy olyan ember nevessen a végén, akinek nincs humorérzéke. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki megijed az árnyékától, azt inkább ne vidd csatába, inkább mossa otthon a nagy harcosok alsógatyáit.”  

Ott még nem tartunk, hogy helikopterről újságírók közé lőjenek nálunk, de Orbán Viktor fenyegetőzése, mely szerint hadat üzennek a liberális sajtó képviselőinek, kezd nagyon is valóságossá válni. Eddig ugyanis a kormány emberei „csak” azzal akadályozták a független sajtó tevékenységét, hogy nem nyilatkoztak, nem válaszoltak a kellemetlennek ítélt kérdésekre, esetleg elmenekültek a firkászok elől, most azonban már a megfélemlítés sem hiányzik az eszköztárukból. Jó példát mutat Oroszország ebben is, úgyhogy ne legyenek kétségeink, nem egyszerűen igazoltatni fogják a jövőben a kellemetlen helyeken szimatoló zsurnalisztákat.

Fotó: Men.hu

Régi törekvése a Fidesznek, hogy a másként gondolkodók millióit bepréselje Soros György legszűkebben vett környezetébe. Ide igyekszik száműzni mindazokat, akik nem elég illiberálisok, nem gyűlölik az elvárt módon a migránsokat, kritikát fogalmaznak meg a magyar jogállamiság helyzetével kapcsolatban, nem szeretik a focit, nem tapsolnak önfeledten, amikor Mészáros Lőrinc elnyer egy újabb állami megbízást, nem ültek még fel a felcsúti kisvasútra, akik nem nevezik Gyurcsány Ferencet szemkilövőnek, akik szerint rohamosan romlik hazánkban az egészségügy és az oktatás színvonala, akik szerint Rogán Antalnak már ezer oka lett volna lemondania minden tisztségéről, akik szerint nem kóser, hogy Andy Vajna tulajdonában van lényegében az összes hazai kaszinó, akik szerint ki kéne vizsgálni a letelepedési kötvények ügyét, ahogy a baltás gyilkos szabadon engedésének körülményeit is fel kéne tárni, akik úgy érzik, hogy nem indokolt milliárdokat költeni arra, hogy Orbán Viktor a Budai várba költözzön, és akik szerint népszavazást kéne tartani a paksi bővítésről.  

 A legkevesebb, amit a kormány megtehet a közhangulat ellenük fordítása érdekében, hogy Soros György bérenceiként mutatja be a független sajtó munkatársait, ezzel szolgáltatva ki őket olyan közegben, ahol nagy tömegben lesznek Orbán Viktor hívei.  

Az igazán nagy baj azonban azokkal a magyar polgárokkal van, akik mindezekről beszámolnak saját sajtóorgánumaikban, vagyis, tájékoztatják hazánk lakosságát arról, hogy a látszat csal: mégsem minden fenékig tejfel Magyarországon. Orbán Viktor felfogása szerint nem az a fontos, hogy mi történik az országban, sokkal inkább az számít, mi, és hogyan jut el a történésekből a médiafogyasztókhoz. Egyszerű hát a képlet: meg kell szabadulni azoktól a sajtótermékektől (és természetesen azok munkatársaitól), akik olyan híreket közölnek, melyekhez nem igazán fűlik a foga a kormányzatnak. Ha például egy napilap kiszagolja, hogy a propagandaminiszter helikopterrel ment lakodalomba, akkor a legegyszerűbb módszer nem az annak érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő, hogy Rogán Antal lemond, hanem, megvesszük, és másnap bezárjuk a lapot. Ennek a felfogásnak lett az áldozata tavaly a Népszabadság.

Fotó: index.hu

Emlékezetes, hogy a tavalyi kvótanépszavazás kampányában is durvult a kormányzat hozzáállása a sajtómunkások tevékenységéhez. Volt olyan újságíróhölgy, akit egy budapesti fideszes tisztségviselő rángatott meg, mert nem tetszett neki, hogy az illető felvételeket készít egy kerületi kormányzati fórumon. Inzultusok értek másokat is, akik csak a munkájukat szerették volna végezni, ugyanakkor kitüntették azt az operatőrt, aki Röszkén felbuktatott egy karjában gyereket tartó szír férfit, majd belerúgott egy kislányba. Félő, hogy az országgyűlési választások kampányában ismét demokratikus országokban megengedhetetlen eszközökkel próbálják majd ellehetetleníteni azok munkáját, akik tájékoztatni próbálnak majd közéleti eseményekről. A legkevesebb, amit a kormány megtehet a közhangulat ellenük fordítása érdekében, hogy Soros György bérenceiként mutatja be a független sajtó munkatársait, ezzel szolgáltatva ki őket olyan közegben, ahol nagy tömegben lesznek Orbán Viktor hívei.

                        Fotó: facebook

Még messze vagyunk a kampány igazi felpörgésétől, de már most is vannak olyan esetek, melyek jelzik: nagyon durva időszak következik a sajtó munkatársai számára is. Az RTL Klub stábja most forgatott Pusztaottlakán, a korrupciógyanús ügyletekkel többször hírbe hozott fideszes képviselő, Simonka György szülőfalujában és egyszerre két rendőrautó jelent meg, és elkezdték igazoltatni a tévéseket. Milyen lenne, ha az ácsokat, postásokat, vagy netán a politikusokat is igazoltatnák akkor, amikor éppen a munkájukat végzik? Kis fricska, hogy ne érezze már olyan jól magát az ember, ha éppen a tényeket kutatja. Mert ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Nem az számít, hogy megnyerted-e a csatát, hanem, hogy milyen szép hősi dalt költöttél róla.”  

Orbán Viktor kormánya és az Európai Unió két egymás felé száguldó gyorsvonatként teszteli saját lehetőségeit. Van-e még lehetőség az ütközés elkerülésére? Valaki mellékvágányra terelheti az egyiket, és ezzel megmentheti-e a nagy ütközéstől a két szerelvényt? És persze, ki szenvedi el leginkább a lehetséges károkat? Ezek a kérdések izgatják leginkább a közvéleményt az EU-n belül és kívül. A legfontosabb dilemma mégis az, hogy Orbán Viktor milyen hasznot remél ebből az öngyilkos küldetéstől. Bármilyen meglepő, de ő és szűk környezete akár nyerhet is ezen a veszélyes mutatványon, ám az általuk vezetett ország mindenképpen veszíteni fog. Nem kicsit, nagyot!

Fotó: Friss hírek

Kétségtelenül kampányfinis van Németországba, és ilyenkor élesebben szoktak fogalmazni a politikusok a szokásosnál. Az azonban mégis szokatlan, hogy szinte minden nap odaszúrnak a meghatározó politikai erők Orbán Viktornak. Angela Merkel német kancellár például már az EU-s pénzügyi csapok elzárásával fenyegette meg a magyar miniszterelnököt, mert figyelmen kívül hagyva a kvótaperben meghozott ítéletet, továbbra sem hajlandó egyetlen menekültet befogadni. Merkel elsősorban a szolidaritás hiányát veti Orbán szemére, ami láthatóan egyáltalán nem zavarja a magyar kormányfőt. Ő ugyanis a szolidaritást hírből sem ismeri, hiszen olyannyira pragmatikus politikus (de ezt hívhatjuk pávatáncnak is), hogy akár a szövetséges Lengyelországot is cserbenhagyta, ha az érdekei azt kívánták.

Orbán ezúttal is próbált a dolgok elé menni, hiszen nemrégiben azt bizonygatta, hogy az uniós pénzek nélkül is hasított volna a magyar gazdaság a kormányzása alatt. Ennek tények mondanak ellent, ám ezek érdeklik a legkevésbé a miniszterelnököt, ha a választói meggyőzéséről van szó. Mindenesetre Orbán tisztában lehet azzal a ténnyel, hogy ezúttal nem csak üres fenyegetőzés a pénzmegvonás az uniós vezetők részéről, ám ettől nem esett kétségbe. Ő úgy fordítja le ugyanis ezt saját szavazói számára, hogy egyrészt jogos jussunkat akarja elvenni tőlünk az EU, másrészt a pénzzel próbálnak zsarolni bennünket, és rákényszeríteni az országot arra, hogy menekülteket fogadjon be. A kormány kommunikációjából rendszeresen kimarad az a nem elhanyagolható részlet, hogy a menekültek kvótánkénti elosztása két országnak, Olaszországnak és Görögországnak segítene, melyek frontországok, és képtelenek annyi menekültet befogadni, mint amennyi a szigeteikre érkezik.

Fotó: mfor.hu

Az olyan kicsi és viszonylag szerény gazdasági teljesítménnyel bíró országok, mint hazánk lényegében csak szimbolikus segítséget nyújtanának ennek a két tagállamnak, ha a kvóta szerint rájuk eső (a teljes létszám 1,53 százaléka) részét teljesítené. Orbán azonban lehetőséget lát a kvótaharc élesítésében, mivel ráérzett arra, hogy a magyarok döntő többsége pártszimpátiától függetlenül nem híve annak, hogy menekülteket fogadjon be az ország. Ez nagyrészt azért van, mert évek óta milliárdos kampányokkal hergeli a lakosságot a migránsok ellen, másrészt egyenlőségjelet tett a terrorizmus és a bevándorlás között, ami nyilvánvaló csúsztatás, hiszen a befogadásra várók között a többség nem szélsőséges és jelentős részük nem is muszlim.

A magyar kormány hivatalos kommunikációjából az az igen fontos részlet is hiányzik, hogy nem automatikus befogadásról van szó, hanem azoknak a jogszerűen Európában tartózkodó menekülteknek a kérvényét kellene megvizsgálniuk, melyeket a kvótadöntés értelmében Olaszországtól és Görögországtól kéne átvennünk. Ennek értelmében akár el is utasíthatná a magyar állam a menekültek letelepedési kérelmét, ám Orbán részéről már az is túlzott gesztus lenne, ha egyáltalán hajlandóak lennének foglalkozni ezekkel a hivatali ügyekkel.

A cél tehát annak a két oldalnak a szembeállítása, ami egyébként nem feltétlenül van oppozícióban egymással. A Fidesz ugyanis arról igyekszik meggyőzni saját híveit, hogy Nyugat-Európa úgy akar megszabadulni a náluk felgyülemlett menekültektől, hogy lepasszolja azokat az Orbán szóhasználatával élve „etnikailag homogén” kelet-európai kistestvéreknek. Ha pedig erre nem vagyunk hajlandók, akkor a nekünk jogszerűen járó kohéziós pénzek megvonásával fenyegetőznek a brüsszeli hivatalnokok, akik egyébként az úgynevezett Soros-tervet hajtják végre. Vagyis, ha minden kötél szakad, akkor vagy befogadjuk a menekültek egy néhány száz fős csoportját, vagy lemondunk a sok ezer milliárd forintos kohéziós pénzekről.

Orbán Viktor számára nem kétséges, hogy a lehető legtovább akarja életben tartani ezt a konfliktust, vagyis lehetőleg a választásokig kihúzni ezt a vitát az EU-val úgy, hogy se menekülteket nem fogadunk be, de pénzeket nem vonnak meg tőlünk. Ebben az ügyben a leglényegesebb kérdés az, hogy megvalósítható-e az Orbán-terv. Kérdés, hogy az EU vezetői mennyire egységesek ebben a kérdésben, mennyire tudják felpörgetni a Magyarország ellen folyó eljárásokat, illetve megkockáztatják-e azt, hogy ezzel a kemény lépéssel Oroszország karjaiba lökik az egyik tagországot. Ez utóbbihoz már egyébként is közel van az Orbán-adminisztráció, hiszen a paksi bővítés orosz finanszírozásával lényegében a magyar kormány menekülési útvonalat épített ki saját maga számára arra az eshetőségre, ha tényleg elapadnának az európai pénzforrások.

Fotó: atv.hu

Mindkét oldal sokat kockáztat tehát, ezért most a hangzatos kijelentések mögött azt a szándékot is érzékelnünk kell, hogy a háttérben megegyezés szülessen a két fél között. Az uniós vezetők szeretnék, ha Orbán még a választások előtt belemenne néhány száz menekült átvételébe (ahogy Szlovákia megtette ezt a kvótaper elvesztése után), ezzel némi gesztust gyakorolna az EU felé. Orbán azonban egy ilyen szélsőségesen menekültellenes kampány után nem léphet egy fél lépést sem vissza, hiszen a Fidesz választási kampánya arra épül, hogy amíg Orbán Viktornak hívják az ország miniszterelnökét, állni fog a kerítés, és egyetlen menekültet nem fogad be az ország. Semmi sem áll távolabb Orbántól, mint a nyilvános kompromisszum, ugyanakkor a háttérben szeret alkudozni. Így tehát olyan hazárdjátékra kényszerül, melyben neki kell nyernie, de ha elbukik, akkor sem fogja beismerni. Egy biztos, a magyar polgárok már eddig is sokat buktak ezen a vitán, és minél tovább tart a huzavona, annál nagyobb lesz a veszteségük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vak vagy, mindig legyen veled valaki, aki szól, ha fordítva próbálod elsütni a puskádat.”  

Saját csőlátását próbálja ráerőltetni a magyarokra az Orbán-kormány. Ha igaza lenne a kormányzati propagandának, akkor Soros Györgynek nagyobb befolyása lenne a világ eseményeire, mint Donald Trumpnak, Vlagyimir Putyinnak és Ferenc pápának együttesen. Lassan a pavlovi reflex automatikusságával rántja elő a kormányzati médiahenger az amerikai multimilliomos nevét és arcképét, amikor ellenségképet kell gyártani. Szinte hihetetlen, de Kósa Lajos, Kövér László és Németh Szilárd talán már önmagát is meg tudta győzni arról, hogy az ősbűn forrása nem más, mint egy magyar származású üzletember. Épp ezért nézzünk a dolgok mögé, és lássuk, milyen témákról tereli el a figyelmet a rendületlen sorosozás!

Fotó: hvg.hu

Szinte már nem is emlékszünk arra, milyen egy normális ország, ahol normális kormányzás után normális választásokon dől el, ki vezeti újabb négy évig az országot. Politikusok érveltek szakpolitikai kérdésekről, nyilvános vitákban ütköztették véleményüket, reflektáltak egymás kijelentéseire. Ehelyett mi van most? A Fidesz egy zárt világba terelte a közéleti ügyeket, csakis olyan ügyekben hajlandó megnyilvánulni, melyeket maga kreált. Nincs esélyünk megtudni például, mit tervez a kormány az egészségüggyel, ehelyett befenyíti a renitens kórházigazgatókat, egy szuperkórház tervével vakítja el a szakmát és a választókat. Érdemi oktatási reformok helyett államosítja az iskolákat, központi tantervet és tankönyveket ír elő, a saját csinovnyikjait nevezi ki igazgatóknak, visszavezeti az iskolarendszert a pártállami időkbe, amikor egy zárt társadalomhoz igazították az oktatás szellemiségét. Ezek a problémák szinte minden magyar polgárt érintenek, de ehelyett nemzeti konzultációkkal zaklatják a választókat, melyek véletlenül sem a fent említett témákról szólnak.

            Fotó: hvg.hu

A Fidesz hihetetlen pénzt és energiát fektet egy alternatív valóság megteremtésébe, aminek pusztán annyi értelme van, hogy az emberek arról gondolkozzanak, vitatkozzanak, amiről ők szeretnék. Már az is elég abszurd volt, amikor a kormány harcot hirdetett az államadósság ellen, vagy amikor a bankokkal hadakozott, ám annak gyakorlati haszna is lett volna, ha valóban csökkent volna az állam eladósodása, illetve, ha tényleg megmentették volna a devizahiteleseket. Orbán Viktor azonban ezeken a példákon megtanulta, hogy a valódi konfliktusok veszélyesek, az igazán kemény témákba csak a szavak szintéj szabad belemenni, mert ha például valóban meg akarták volna menteni a nyugdíjakat, akkor nem a magánnyugdíj-kassza elsíbolásával kellett volna azt kezdeni. Ezekre az esetekre jóindulattal azt mondhatjuk, hogy a kormány szabotálja a valós kormányzati feladatokat, de amit a brüsszelezéssel és sorosozással művel, már rég túlmegy ezen a határon.

Lényegében a magyar kormány igen kényelmes háborút vív, melyben ő maga építi fel saját démonait, hogy azokkal később látványosan számolhasson le.

Soros György épp azért tökéletes ellenség az Orbán-kormány számára, mert szó szerint egy falra festett ördög. Csúnyán öltögeti a nyelvét, de soha nem fog belénk marni, mert tulajdonképpen csak a kormány pingálta a falra, és egy festmény ritkán okoz valódi bosszúságot hús vér embereknek. Tökéletes alany az amerikai üzletember arra a feladatra, amire a kormány használni akarja. Olyan ellenség, aki amilyen távoli, annyira meghatározhatatlanok az eszközei és a szándékai. Soha senki nem mondta meg a magyar kormány részéről, milyen haszna származik Soros Györgynek abból, ha Európába menekültek érkeznek. Nincsenek meg azok az érvek, ellenérvek a Soros köré épített összeesküvés-elméletben, melyek mentén érdemi vitát lehetne folytatni a társadalom tagjaival vagy a politikai élet ellenzéki szereplőivel.

Fotó: mno.hu

A nemzeti konzultációk épp ilyen helyzetekben keltik azt a benyomást, hogy a kormány valódi problémákkal foglalkozik. Valójában az úgynevezett Soros-tervet az Orbán-kormány fabrikálta azért, hogy kampányolhasson ellene. Soros György ugyanis nem állította, hogy jó Európának a tömeges bevándorlás, hogy ellenőrizetlenül kell menekülteket befogadni, a nemzeti konzultáció kérdései viszont ennek az ellenkezőjéről fogják meggyőzni a gyanútlan magyar polgárokat. Lényegében a magyar kormány igen kényelmes háborút vív, melyben ő maga építi fel saját démonait, hogy azokkal később látványosan számolhasson le. Nem hajlandó olyan valós problémákkal foglalkozni, melyek komoly szakértelmet, türelmet, hosszú távú elképzeléseket, valódi országépítésre való hajlandóságot feltételeznének. Mindig meg kell menteni bennünket, magyar polgárokat valakiktől, így aztán nem a a holnapra, hanem a jelenre koncentrálunk, és örülünk, hogy élünk. Sokkal egyszerűbb migránsozni, sorosozni, brüsszelezni, és persze négyévente komcsizni egy kicsit, mert az mindig hoz valamit a konyhára választások előtt. Mert ahogy egy dakota bölcsesség fogalmaz: „Ha a szomszédod azzal vádol, hogy részegen lepisáltad a sátrát, te vágj vissza azzal, hogy ő meg veri az asszonyt!”  

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi politikai vezetés egy nagy vállalkozásnak tekinti Magyarországot, ebből következően szabadon adja és veszi a hozzá tartozó dolgokat. Minden jel szerint eladtunk egy gyilkosságért elítélt bűnözőt egy közép-ázsiai diktatúrának, egy hazai egyetem meg néhány millió forintért lefekszik Vlagyimir Putyinnak. De gondoljunk csak a letelepedési kötvények ügyére! Aki perkál, jöhet, aki csóró, azt kerítéssel tartjuk távol az országunktól. Ilyen egy igazi bizniszkormányzás.

Fotó: mno.hu

Ahhoz, hogy megértsük a Fidesz gépezetének működését, ki kell iktatnunk minden korábbi elképzelésünket arról, mi a feladata egy demokratikus ország kormányának. Korábban azt gondoltuk ugyanis, hogy a köz javát kell szolgálniuk az általunk választott képviselőknek, valós problémák megoldásán ügyködnek a minisztereink, ugyanakkor az ország érdekeit nézik, amikor a külpolitikánkat alakítják. No, ez az a vélekedés, amit teljesen felülírt az utóbbi hét esztendő. Egyetlen szervező ereje van ugyanis a mostani kormányzásnak, és ez nem más, mint a pénz.

Sokkoló még mindig szembesülni azzal a ténnyel, hogy mennyire nyíltan és büszkén vállalja fel ezt a szemléletet az Orbán-kabinet. Az EU kohéziós pénzeinek lehívásakor is csak az számított, hogy a lehető legtöbb forrás érkezzen hozzánk, hogy ezeket az összegeket mire költötték, vagy, hogy egyáltalán elköltötték-e valamire, az már teljesen másodlagos. Magyarország menekültpolitikája is azt sugallja, hogy csakis a forintosítható haszon számít a hazai politikai vezetésnek. A letelepedési kötvényekkel nagyot kaszálhattak a kormányhoz közel álló körök, ám néhány száz csóró menekült befogadásával semmi kézzel fogható haszna nem lenne a kormánynak, ugyanakkor elutasításukkal komoly politikai tőkét tud kovácsolni.

Fotó: borsonline.hu

Orbán Viktor abból indul ki, hogy amíg nála a kassza kulcsa, nagy baj nem lehet, hiszen ő dönt arról, kit és mit vásárol meg, illetve kitől fogad el pénzt. Épp ezért elég nyugtalanító, hogy a lehető legkevesebbet tudjuk a paksi bővítés pénzügyi hátteréről. Schilling Árpád nem véletlenül fakadt ki, amikor azzal vádolta a Fidesz, hogy zavargások kirobbantására készül Vágó Gábor és Gulyás Márton társaságában: „Itt látjuk, hogy kilóra eladják az országot az oroszoknak, és én vagyok a nemzetbiztonsági kockázat?”

Schilling fején találta a szöget, hiszen gyaníthatóan az oroszok finanszírozzák az Európától való távolodásunkat. A paksi bővítésre szánt gigahitel is egyfajta biztosíték lehet Orbán Viktor számára arra az esetre, ha az EU végső eszközként elzárja az uniós támogatásokat Magyarország elől. A kvótaper utáni helyzetben ugyanis erről szól az EU tisztségviselői és Orbán Viktor közötti üzengetés. Igen erősen fogalmaznak az uniós vezetők, hiszen egy EU-s intézmény ítéletének el nem fogadása akár olyan következményekkel is járhat, hogy megvonják az országtól a kohéziós forrásokat.

Orbán Viktor jó szokásához híven előre menekül, hiszen tudja: a rendszerét a pénz tartja fenn. Ezzel az eszközzel fizeti ki a híveit, az oligarcháit, ezzel veszi meg az ellenzéki pártok hintapolitikusait, ebből épít stadionokat, kisvasutat, és ebből dob néhány csontot azoknak, akik már teljesen reménytelen szociális helyzetbe kerültek. Közben a források megvonásával packázik az egészségügyben dolgozókkal, a pedagógusokkal, azokkal a kisemberekkel, akik bérből és fizetésből szeretnének megélni.

Fotó:24.hu

Egyszóval, a pénz mindenhatósága minden egyes gesztusában ott van a kormányzatnak. Andy Vajna nyomulása, Mészáros Lőrinc jachtja, Rogán Antal helikopterezése, Lázár János szegényeket becsmérlő kiszólásai, Habony Árpád ibizai kiruccanásai mind arra utalnak, hogy a pénz tartja mozgásban ezt a rendszert, és semmitől sem félnek jobban ennek a gépezetnek a haszonélvezői, minthogy egyszer elveszítik sajátos világképük központi elemét, a zsozsót, méghozzá a sok zsozsót. Ők igazából azoktól félnek, akiknek rajtuk kívül sok pénzük van. Gyurcsány Ferenctől, Simicska Lajostól, Soros Györgytől és természetesen az Európai Uniótól. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A csóró indián arra jó, hogy egy üveg tüzesvízért csatába menjen érted, a gazdag indián meg arra, hogy egy láda tüzesvízért eladd neki a csóró indiánt.”