A kormánypárt mindenképpen szeretné fenntartani azt a látszatot, hogy Magyarországon csak azok a dolgok történhetnek meg, melyeket a Fidesz akar. Kétségtelen, szinte minden fontos intézményt a kezükben tartanak a hatalom birtokosai, ám azért az mégis túlzásnak tűnik, hogy ide vágó titkosszolgálati információk nélkül is arra a megállapításra jutott Rogán Antal és Kövér László, hogy utcai rendbontások, politikai hátterű zavargásokra lehet számítani az ősz folyamán.

Fotó: holvoltal.reblog.hu

Rogán Antal és Kövér László titokzatos összeesküvéssel való riogatása annyiban biztos elérte a célját, hogy napok óta próbálják kitalálni az újságírók, politológusok, ellenzéki politikusok, mi áll annak a hátterében, hogy ilyen kijelentésekre ragadtatják magukat magas rangú kormánypárti politikusok. Nagy talány biztos nincs ebben az ügyben, hiszen valószínűleg a Fidesz jó szokásához híven akkor is úgy akar viselkedni, hogy uralja a helyzetet, amikor valószínűleg ez nem így van.

Egyetlen logikus magyarázata van ugyanis a Rogán-Kövér páros riogatásának. Valószínűleg információjuk van arról, hogy egy ellenzéki erő, esetleg Simicska Lajos és köre olyan leleplezésre készül, melyek utcai zavargásokat is eredményezhetnek. Magyarán a cél a megelőzés, hiszen, ha előre megmondják, hogy Soros György pénzén toborzott tüntetők fogják ellepni Budapest és a nagyvárosok utcáit, akkor kevésbé lesznek fájdalmasak számukra a következmények. Ha meg véletlenül nem lesz ilyen ellenzéki leleplezés, és ezért semmiféle zavargás nem bosszantja a kormányoldalt, akkor sem bukott nagyot a hasztalan riogatással a Fidesz.

A kormánypártnak nagy gyakorlata van abban, hogy úgymond előremeneküljön bizonyos szituációkban. Az egész politikai kommunikációjuk arról szól, hogy miként lehet elterelni a figyelmet a lényeges kérdésekről. Minden fontos reformot elszabotáltak hét év alatt, és ha ennek negatív következményei kezdtek a körmükre égni, akkor jött a sorosozás, brüsszelezés, migránsozás, civilezés, hollandozás, meg miegymás. Soha nem azt kell nézni, mit tesz az Orbán-kormány, hanem, hogy miért teszi. Nem a problémák megoldása a lényeg, hanem a figyelem elterelése a problémáról. Lényegében ez a helyzet szüli a folyamatos ellenségkeresés kényszerét.

Fotó: Abcug.hu

Ennek fényében kell értelmeznünk a vezető fideszes politikusok figyelmeztetését. Ha már úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen egy nagy felháborodást kiváltó ügy kipattanása, tegyünk úgy, mintha továbbra is mi szabnánk irányt az eseményeknek, hiszen előre szóltunk a zavargásokról, és azt is megmondtuk, milyen sanda összeesküvés eredményeként izzanak fel majd az indulatok. Rogán és Kövér előre lelocsolta vízzel a rőzsét, hogyha lángra is kap, kisebb intenzitással égjen. Így el lehet tántorítani talán több ezer embert attól, hogy felháborodásában az utcára vonuljon, hiszen Kövér Laci bácsi és Rogán Tóni előre megmondták, hogy a Soros Gyurka pénzeli az egész cécót.

Nyilván ennél sokkal jobban izgat mindenkit az a kérdés, hogy vajon ki, milyen meglepetést tartogat mások számára a kampányban. Gyurcsány Ferenc régóta célozgat olyan számlákra, melyek kellemetlen helyzetbe hozhatják a miniszterelnököt, Simicska Lajos tarsolyában pedig rengeteg olyan ügy lehet, melyeket saját médiabirodalmán keresztül kürtölhet világgá, ha elérkezettnek érzi az időt erre. Persze a Fidesz sem tétlenkedik, hiszen az egykori kémügy felmelegítésével szeretné rombolni az MSZP és a DK imázsát.

Ha a klasszikus baloldal és a kormánypárt ismét egymásnak feszül, és mindét pólus elemi erővel kezdi ismét az „elmúltnyolcévezést” az előnyös lehet a 2000-es években létrejött friss politikai erők számára. Nehéz lesz az LMP, az Együtt, a Párbeszéd vagy a Momentum Mozgalom ellen hatásos kompromittáló ügyeket felhozni azon kívül, hogy természetesen mind Soros György szolgálatában áll. A Jobbik ellen is csak egy nehezen kommunikálható ügy van, Kovács Béláé, aki a gyanú szerint orosz érdekeket szolgált, ám ugyanez hatványozottan érvényes a kormányoldalra is, így ez a hatlövetű sem szólhat túl nagyot.

Fotó: blikk.hu

A nagy durranás azonban a másik oldalon várható, hiszen láthatóan kezdik előrángatni az Európai Unióban is azokat az ügyeket, melyek kínosak lehetnek a Fidesz számára. Az uniós források elköltését vizsgáló EP bizottság például ellátogat Orbán Viktor szülőfalujába, hogy megtekintse az ott uniós forrásból megvalósult kisvasutat, de talán nem véletlen, hogy épp most robbant ki az azeri piszkos pénzek ügye, mely más fénytörésbe helyezi a baltás gyilkos néhány évvel korábbi kiadatását. A jó pókeres azonban nem játssza ki a nyerő lapjait nyolc körrel a vége előtt, így a Fidesz joggal tart az előzőeknél is kínosabb ügyek nyilvánosságra kerülésétől. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a ciki, hogy elloptál a csejenektől egy lovat, hanem az, hogy emiatt kitör a csejen-dakota háború.”  

Felcsút az Orbán-kormány csakrája, mert senki másra nem hat, csak rája. Ezzel a kissé bicegős mondókával tisztelgünk a legújabb magyar botrány, az Európai Parlament illetékes bizottságának várható vizitje előtt. Az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottságának német elnöke annak ellenére köti az ebet a karóhoz, hogy frakciótársa, a szintén kereszténydemokrata Deutsch Tamás teljesen kiborult attól az ötlettől, hogy brüsszeli képviselők megnézzék az uniós támogatással épült felcsúti kisvasutat. Pedig, ha felülnek rája, biztosan megnyílik a Föld csakrája. Ezt nem tudtuk kihagyni!

Fotó: iho.hu

Szinte beismerő vallomással ér fel az az elemi felháborodás, ami magyar kormánypárti politikusokból szakadt fel annak a hírnek a hallatán, hogy Ingeborg Grässle szeptember végén Magyarországra érkezik egy küldöttség élén, hogy olyan beruházásokat látogassanak meg, amelyeket Magyarország európai uniós forrásokból valósított meg. A német EP képviselő és bizottsága különösen kíváncsi a magyar miniszterelnök szülőfalujában megvalósult beruházásra, amely finoman szólva sem működik nyereségesen.

A felcsúti kisvonat Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc kooperációjának egyik legismertebb terméke. Talán még az elvakult fideszes szavazók is elismerik, hogy ez egy olyan presztizsberuházás, amelynek semmi gazdasági haszna, a beleölt milliárdok soha nem fognak megtérülni, sőt, minél több kilométert tesz meg a kisvasút, annál több veszteséget termel. Mindezt a magyar és az uniós polgárok kárára teszi a felcsúti aranypáros, amely persze sok hasonlóan értelmetlen beruházást valósított meg az elmúlt hét esztendőben.

Amit Felcsút a maga valójában megtestesít, az a magyarázata annak, hogy ma a fűszálak is úgy hajlanak a Puskás Akadémia stadionjában, ahogy azt Orbán Viktor akarja.

A Fidesz vezetői attól tartanak, hogy a bizottság látogatása politikai célt szolgál, hiszen az élesedő választási kampány időszakában mennek el Felcsútra, és szaglásznak körbe a Pancho Aréna, a miniszterelnök háza és a kisvasút által bezárt szabálytalan háromszögben. Nyilván Grässle asszonynak sem véletlenül jutott eszébe a felcsúti kirándulás, de azért azt nem lehet elvárni tőle, hogy csakis olyan beruházásoknak nézzen utána, melyek nem kínosak a kormány számára. Deutsch bizonyára helyénvalónak találná azt, ha a bizottság kizárólag a 4-es metró körüli visszásságokkal foglalatoskodna, ami az egykori szocialista kormányok ténykedését helyezné sötét tónusba. Egyébként szeptemberi látogatásukkor az EP képviselők ezzel az üggyel is foglalkoznak majd, úgyhogy a pártosság aligha róható fel a bizottságnak.

De miért fázik ennyire a Fidesz attól, hogy az uniós szervek vizsgálódjanak egy EU-s mértékkel mérve kicsi költségvetésű beruházásnál, ha az történetesen Orbán Viktor szülőfalujában van? Főként azért, mert az ellenőrök is hallottak már ezt-azt Orbán Viktor kedvenc oligarchájáról, és jól tudják, hogy ha ellátogatnak a miniszterelnök szülőfalujába, mindennél jobban érteni fogják, miért lett Magyarország az Európai Unió neveletlen, elkényeztetett, hisztis gyereke. Amit Felcsút a maga valójában megtestesít, az a magyarázata annak, hogy ma a fűszálak is úgy hajlanak a Puskás Akadémia stadionjában, ahogy azt Orbán Viktor akarja. Nem akarják a kormány vezetői, hogy ez az érzés legyen úrrá a bizottság tagjain, hogy elmeséljék a többi képviselőnek a tapasztalataikat, vagy otthon a választóiknak regéljenek arról, hogy mire költik el a pénzüket Kelet-Európában.

Fotó: hvg.hu

Tudják már azt is sokan Európában, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyin nagy tisztelője, és hogy számára Felcsút lényegében az egyik rezidencia, ha úgy tetszik, a saját dácsája. Orbán nem véletlenül ideges, hogy közvetlenül a felcsúti családi háza mellett fognak sündörögni az ellenőrök, hogy szakrális hatalmának szimbólumait mustrálgatják olyan brüsszeli bürokraták, akik ellen szabadságharcot hirdetett. Talán nem kellett volna olyan plakátokkal kampányolni, hogy „Állítsuk meg Brüsszelt!” mert az ilyen szlogenek adnak ötletet az uniós politikusoknak arra, hogy megnézzék, kik, és miért akarják megállítani őket. Ha most azt fogják javasolni, hogy „Állítsuk meg a felcsúti kisvasutat!”, mert semmi másra nem jó, csak, hogy bosszantsák az adófizetőket, azt nyilván Magyarország belügyeibe való beavatkozásként fogják értékelni a magyar kormánypárti politikusok. Pedig, ahogy egy dakota közmondás tartja:”Ha hótaposóra adtál pénzt a szomszédodnak, de ő a kaszinóban játszotta el azt, akkor ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha télen orrfújást hallasz a sátrából.”   

Rohamtempóban távolodik el egymástól az Európai Unió és Magyarország, ami a hazai parlamenti választások közeledtével turbófokozatba kapcsolhat. Amíg ugyanis magyar kormány látványosan veszekedik Brüsszellel, Hágával, Berlinnel, Párizzsal, intenzíven dörgölőzik Moszkvához, Pekinghez, Ankarához és Bakuhoz. Rendkívül veszélyes játék épp azok ellen hadakozni, akik pénzt adnak, cserébe pedig csak a közösségi játékszabályok betartását kérik számon rajtunk, ugyanakkor barátkozni olyanokkal, akik csakis önös érdekből támogatják a magyar kormány törekvéseit. Kérdés, hogy ezt a veszélyt látja-e Orbán Viktor, és lesz-e még lehetősége az irányváltásra a választások előtt.

Fotó: 24.hu

Magyarország semmibe veszi az uniós intézményeket, és ha a belpolitikai érdekei azt kívánják, még komoly szankciókat is felvállal a renitens magatartás fenntartása érdekében. Nem a kvótaper elvesztése és az azt követő diplomáciai szájkarate az első olyan ügy, melyben megtestesül ez a magatartást, hiszen lényegében Brüsszel és Soros György ténykedésének kormányzati összekötése is egy olyan jel volt, mely arra figyelmeztetett: Az uniót is lényegében ellenséges háttérhatalomnak tartja az Orbán-adminisztráció. Ebből az következik, hogy bármire is kötelezné az uniós központ Magyarországot, az csak ellenséges gesztus lehet, melynek végrehajtása hazánk végső romlását eredményezné.

Orbán mesterségesen, rengeteg energiával és persze iszonyú diplomáciai aknamunkával építette ki azt a rendszert, melyben ő csakis a pogányok, multik, migránsok elleni harc vezéralakja lehet, és bárki kerül szembe a nézeteivel, az csakis Magyarország elveszejtésében lehet érdekelt. Jól látható, hogy erre a logikára fűzi fel a jövő tavaszi választások kormányzati kampányát, és ha legalább két és fél millió emberrel tudja elhitetni, hogy ő a civilizált világ és a magyar kultúra egyetlen védelmezője, akkor bizony besöpri zsinórban a harmadik voksolást is, és valószínűleg ismét kétharmadot szerez.

Ám az unió vezetői és a hazai ellenzék is tanult valamit Orbán utóbbi hétéves országlásából. A brüsszeli bürokratáknak már nem elég az a magyar gesztus, hogy a kormánypárt képviselői mindent megszavaznak az Európai Parlamentben, aztán a nemzeti kormány szabadságharcot hirdet mindaz ellen, amit a közös parlamentbe küldött képviselői elfogadtak. Brüsszelben már tudják, hogy Orbán hatalmát az a hét éve tartó pávatánc tartja életben, ami alá nem hajlandó tovább az Orbán által rendelt nótát húzni. Sokkal inkább szeretnék elhúzni a miniszterelnök nótáját elhúzni, és valószínűleg a diplomácia nyelvén már megüzenték neki, hogy sok jóra ne számítson tőlük a kampány idején.

A magyar ellenzéknek persze nem szabad arra berendezkednie, hogy a hazai lakosság unió-barát érzelmeit kihasználva "Európa vagy Orbán!" csatakiáltással vonuljon csatába 2018 tavaszán. Kétségtelen, hogy jól jön az ellenzéknek az európai közösség és a magyar kormány egyre fagyosabb viszonya, ám ha Orbán Viktor a jelenlegi kétmilliós szavazótáborán kívül még legalább félmillió polgárt meg tud győzni arról, hogy a kurucos hadakozás fontosabb számunkra, mint az uniós források, akkor nem csak a választásokat nyeri meg, de minden gond nélkül ki is vezetheti az országot az EU-ból.

Kérdés, hogy Oroszország, Kína vagy Törökország mit kér majd cserébe tőlünk, azért hogy támogassa a magyar kormányt. Gyanítjuk, hogy jóval többet, mint 1492 menekült befogadását.

Márpedig a kormányfő irányvonalát elnézve jó esély van arra, hogy ha rajta múlik, rövidesen az orosz érdekszférában találjuk magunkat. Ha kikerülünk az EU belső köreiből, ha a kohéziós pénzek lehívása már nem kecsegteti gyors meggazdagodással a kormányhoz közeli oligarchákat, akkor nem a gazdasági, hanem az ideológiai szempontok játszanak majd fontos szerepet az ország orientálódásában. Nem is kérdés, hogy Orbán Viktor nem hisz abban az államfelfogásban, ami az uniós országokban alapvetés, vagyis a kormányokat kontrolláló intézményeket és irányítóikat inkább nyűgnek, mint fontos közéleti szereplőknek tartja, így sokkal szimpatikusabb az autokrata török vagy orosz modell, de akár a nyíltan elnyomó azeri vagy türkmén példát is bevállalná, ha nem kötnék egyelőre uniós szabályok a demokrácia látszatának fenntartásához.

Orbán a menekültválságot is arra próbálja felhasználni, hogy bebizonyítsa Európa gyengeségét, sebezhetőségét, és folyamatos ellenállásával akaratlanul is népszerűsíti az illiberális államberendezkedést, melynek zászlóvivője az orosz elnök mellett ő maga. Orbánnak alig nyolc hónapja van arra, hogy meggyőzzön még néhány százezer magyart arról, hogy nem kell idegenkedni ettől a modelltől, van élet az Európai Unión kívül is, sőt… Orbán szereti a kihívásokat, ám ezúttal nem lesz könnyű dolga. A magyarok hozzászoktak ugyanis a nyitott határokhoz, hogy könnyedén vállalhatnak munkát Ausztriában, Németországban vagy Hollandiában, és ha már viszonylag jól keresnek odakint, nem szeretnének hazajönni csak azért, mert a miniszterelnök beleszeretett Vlagyimir Putyin politikájába.

Fotó: index.hu

A rendszerváltás utáni magyar politikai talán legizgalmasabb hónapjai jönnek tehát, amikor eldől, hogy Magyarország tovább halad-e a nyugati integráció rögös útján, vagy végleg szakít azzal a szemlélettel, hogy közösen könnyebb megoldani a problémákat, mint egyénenként. Az uniós vezetők ugyanis ráébredtek arra, hogy csakis az integráció felgyorsítása adhat reményt arra, hogy felülkerekedjen a kontinens a globális problémákon. Ha ebben a közösségben mi nem akarunk semmiféle szerepet játszani, akkor új szövetségesek után kell néznünk, akik ugyanúgy meg fogják kérni az árát az együttműködésnek, mint ahogy most az EU teszi. Kérdés, hogy Oroszország, Kína vagy Törökország mit kér majd cserébe tőlünk, azért hogy támogassa a magyar kormányt. Gyanítjuk, hogy jóval többet, mint 1492 menekült befogadását. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig tapsolj a nagyfőnöknek, amíg nem kéri tőled, hogy a kedvéért vesd le magad egy szakadékról.”

Lassan át kell értékelnünk azokat az ismereteket, amelyeket a színek lélektani hatásáról eddig vallottunk. Tusnádfürdő után most Kötcsén is ugyanabban a libafosszínű ingben fenyegette meg Nyugat-Európát a magyar miniszterelnök, úgyhogy ha legközelebb is meglátják rajta ellenfelei ezt a ruhadarabot, elkezdhet rettegni Juncker, Merkel, Macron, a hollandok narancsa pedig bezöldülhet, amikor osztani kezdi őket Orbán Viktor. Tudjuk, a magyar kormányfőnek meg kell küzdenie azzal a jelenséggel, hogy nem túl termetes, ráadásul egyre szélesebb az alkata (vagyis köpcös), úgyhogy ki kell találnia, hogyan legyen egyszerre divatos, vékony és elrettentő. A megoldás szerinte a libafosszínű ing.

Fotó: zoom.hu

A magyarok jelentős része attól szeretne megszabadulni, amit a Fidesz akar megvédeni a következő parlamenti választásokon. Ez az antagonisztikus ellentét fogja meghatározni a következő nyolc hónapunkat, akár tetszik, akár nem. A kötcsei polgári pikniken ugyanis pártunk és kormányunk azt a programot hirdette meg, hogy meg kell védeni az elmúlt 7 év vívmányait. Hogy mire gondoltak, nem tudjuk, hiszen a jogállam szisztematikus leépítésén, a különböző társadalmi, szakmai és civil csoportok elleni hadjáratokon és a fideszes nyájhoz tartozó oligarchák zsíros falatokkal való etetésén kívül nem sok dolog maradt meg az emlékezetünkben abból, amit Orbán Viktor és csipetcsapata művelt két kormányzati ciklusa alatt.

Orbán szűk körben elmondott beszédében sok új információval nem is örvendeztette meg híveit, hiszen ismét előadta a nyugat hanyatlásáról, a migráció elleni harcról, a magyarok ellen szerveződő nemzetközi összeesküvésről (melyet nyilván Soros György irányít), szóló fantazmagóriáit. Sértett óvodásként vette tudomásul, hogy a francia elnök nem szívesen látná a lassan kétsebességessé váló Európa belső köreiben, hogy az uniónak esze ágában sincs kifizetni a magyar kormány saját döntéseként felhúzott szuperkerítést, amely jelenleg napi 8-10 menekülttől védi Európát 175 kilométeren, a déli határszakaszon.

Orbán egyértelművé tette ugyanakkor, hogy a kampányban kíméletlenül fogja támadni Brüsszelt, minden rossz okozójának fogja tekinteni az EU-t, amelynek intézményeiből valószínűleg megüzenték már neki, hogy a német választások után választania kell az uniós értékek és Putyin Oroszországa között. A miniszterelnök körül sertepertélő kegyencek nyilván el is hiszik neki, hogy a lehető legjobb dolog hazánk számára, ha a végtelenségig folytatja azt a pávatáncot, melynek köszönhetően rengeteg uniós pénz folyt be a magyar költségvetésbe, ugyanakkor a kormány összebútorozott olyan autokratákkal, mint az orosz elnök, Törökország, Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Kazahsztán tekintélyelvű vezetői, de gesztust tettünk az iráni iszlám köztársaságnak is.

Talán Orbán libazöld színű inge is ennek a kétkulacsos politikának a vizuális megjelenítése. Ez a szín egyszerre formabontó, figyelemfelkeltő, és valószínűleg arra is utal, hogy a tusnádfürdői szereplés óta nem "nőtte ki" az inget, ami megnyugtató információ lehet az Orbán-hívők számára. Ez a ruhadarab a méret elhanyagolása nélkül is azt jelenti, hogy van némi folytonosság Orbán életvitelében. Míg korábban az úgynevezett Orbán-kockás inget preferálta, most egyszínűre (de milyen színűre!) váltott, és ezen a nyáron ebben rontott rá a nyugati hatalmakra és Soros Györgyre. Úgy is mondhatnánk, hogy Orbánnak ez lett a sorosozós és brüsszelezős inge.

Fotó: 24.hu

 A nyugati politikusok és a háttérhatalmak számára némi képzavarral élve ez a ruhadarab lett a vörös posztó. Ha ugyanis ebben lép a közönsége elé Orbán Viktor, biztosak lehetnek abban, hogy nem ússzák meg kokik és sallerek nélkül. Ez a zöld ing ugyanakkor csak azoknak a szerencséseknek szól, akik részt vehetnek a Fidesz bensőséges rendezvényein, vagyis akiket meghívtak Tusnádfürdőre és Kötcsére, ahol minden kiváltságos élvezheti a hazai akol melegét. Valószínűleg ez a szín most a vezér iránti elkötelezettség legfőbb szimbóluma, így nem csodálkoznánk azon, ha több fideszes politikus, polgármester, köztisztviselő öltene magára a következő hetekben libafosszínű inget. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Ha jó pontokat akarsz szerezni a törzsfőnöknél, akkor is dicsérd a harci díszét, amikor félrecsúszott a fején.”  

A Fidesz első látásra hatalmas előnnyel bír az ellenzékkel szemben, ám ha a számok mögé nézünk, a kormánypárt mégsem tűnik legyőzhetetlennek 2018 tavaszán. A kormánypárt stabilizálta saját szavazótáborát, mely mintegy kétmillió embert számlál, ám a másik oldalon is van legalább ugyanennyi ember, csak elaprózva, megosztva. Nem is az összefogás hiánya a legnagyobb probléma, hanem annak a mintegy egymillió szavazónak a megszólítása, akiknek elegük van az Orbán-rezsimből, ám nem látnak fantáziát a jelenlegi ellenzékben sem. Ha ezeket az embereket nem tudja bevonzani az ellenzék, akkor jó esetben is csak patthelyzetre kényszerítheti Orbán Viktor kormányát.

Fotó: 24ora.eu

1. Az ellenzéki pártoknak be kell látniuk, hogy támogatóik és a bizonytalanok is végre szeretnék megismerni a kormányváltó erők vezérét, illetve olyan politikusokat, akiket szívesen látnának Seszták Miklós, Fazekas Sándor, Balog Zoltán, Lázár János, Pintér Sándor, és természetesen Orbán Viktor helyén. Ilyen szempontból egyáltalán nem elhibázott lépés a szocialisták részéről megnevezni egy kvázi árnyékkormány tagjait, illetve megismerni a miniszterelnök-jelöltjük programját. Egyelőre azonban ugyanaz zajlik ellenzéki oldalon, mint 2014-ben, amikor sokkal inkább a pozíciófogás kötötte le az ellenzéki pártokat, mint az egység demonstrálása. Amíg a Fidesz egy megbonthatatlan kőtömbként mered fölén, az ellenzék pedig szétmorzsolódik, mint a száraz agyag, addig nem érzi erősnek magát sem a kormányváltást akaró szavazó, sem a hatalomváltásban érdekelt ellenzéki politikus. Az erő felmutatása lélektanilag nagyon fontos, ezért súlyt le a Fidesz keményen minden olyan kezdeményezésre, amelyben az ellenzéki potenciál megerősödését látja.

2. Természetesen a háttérbe kell szorítani ennek érdekében az egyéni ambíciókat, hiszen ha a választók azt látják, hogy az ellenzékiek is csak a zsíros állásokért, fontos kormányzati pozíciókért küzdenek, és velük megint nem törődik senki, akkor legyintenek egyet, és köszönik szépen, nem kérnek a 2018-as választásokból (sem). Persze a Fidesz médiagépezete erősen rásegít arra a képre, hogy az ellenzéket tehetetlenül vergődő, egyéni érdekek mentén kaotikusan működő pártocskákként mutassa be, de azért némi visszafogottsággal a kormányváltásra törő erők csillapíthatnák ennek a kritikának az élét. Tudomásul kell vennie a minden ellenzéki pártnak, hogy meghatározó politikusaikat is alig ismerik, a programjaik között nem tudnak különbséget tenni a választók, és számukra egyetlen fontos kérdés létezik: Ha legyőzik a Fideszt, mit csinálnának jobban elődeiknél? A Fidesz ugyanis borzalmas nyolc évet produkált, de egységes politikai arculattal rendelkezik, irányítja a közbeszédet, tematizálja a közéletet, így vele szemben csakis az erő és a határozott hangvétel lehet hatásos. Aki viszont úgy jelenik meg a szavazók gondolataiban, hogy csak a saját pecsenyéjét sütögeti, az rosszabb opció a fideszes jelöltnél is, mert róla már régóta tudjuk, hogy nincs más motivációja, csak a hatalom előnyeinek kihasználása. 

3. Nem elég azonban csak egységet mutatni, kellenek olyan témák is, melyek mögé minden ellenzéki párt beáll, illetve, melyekkel azonosulni tudnak a kormányváltást preferáló szavazók is. A Fidesz riogató politikája ellen (migráció, Brüsszel, Soros, Hollandia, stb) ellen egy nyugodt, rendíthetetlen irányvonal lehet hatásos. Ilyen például egy határozott Putyin-ellenes kiállás, valamint az Európai Unióban való maradás fontosságának hangsúlyozása. Persze van mit ígérni az egészségüggyel kapcsolatban, az oktatás felemelése érdekében, és persze a legmagasabb labda, amit mindenképpen le kell ütnie az ellenzéknek, a kormánypárthoz köthető korrupció. Annyi kisembert sújtó rendelkezése egyetlen magyar kormánynak sem volt a rendszerváltás óta, mint amit a Fidesz produkált, így a kampányban mindegyik tendenciózus felemlegetése igen fontos szerepet játszhat majd. Nem lenne például hatástalan egy nagy centit vágni (katonai mintára) minden településen, és minden levágott centi mellé odatenni az Orbán-kormány egy-egy intézkedését, mellyel komoly károkat okoztak az országnak.

4. Mivel az ellenzék egy számára hátrányos választási rendszerben kénytelen megméretni magát, és aránytalanul több pénzzel kampányolhatnak majd a kormánypárti erők, az ellenzéknek sokkal szellemesebbnek, találékonyabbnak, összetartóbbnak kell lennie ellenfelénél. Ezt hívják úgy, hogy szükségből erényt kovácsolni. Ez első hallásra illúziónak tűnik, de gondoljunk csak bele, hogy a Fidesz milyen gyorsan megfutamodott, amikor faragni kezdte a népszerűségét a vasárnapi boltzár, vagy amikor nem mert belemenni egy népszavazásba az olimpiai rendezéssel kapcsolatban. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt néhány filléres akcióval totális kétségbeesésbe kergette a hatalmas anyagi lehetőségekkel bíró, ám a humorral, szellemességgel szemben mit sem érő fideszes bürokratákat és pártfunkcionáriusokat. Tudomásul kell venni, hogy a Fidesz unortodox módon alakította át a politikai kommunikációt, így nem az Európában használatos eljárások hatékonyak. Ebből egyébként a Jobbik mutatott egy kis ízelítőt, amikor „szemtől pofából” támadt a miniszterelnökre és barátaira, amikor kiírta a plakátjaira, hogy lopnak. A nagy kormányzati nyomulás közepette az ellenzék is alig vette észre a saját sikereit, ám ahhoz elég tapasztalatot gyűjtött, hogy ezeket a módszereket újra elővegye a kampányban.  

Fotó: 24.hu      

A legfontosabb feltétel azonban csak ezután következik. Ilyen politikai helyzetben (amikor tényleg a lét a tét) szinte minden korábbi szabályt felül lehet, sőt olykor kell írni. A szövetségek kialakításánál nincs helye az egymásra mutogatásnak, nem egymás hibáit és felelősségét kell hangoztatniuk a pártoknak, hanem minden erővel koncentrálni kell a Fidesz elmúlt nyolcéves rombolására. Olykor olyanokkal kell összefogni, akikkel korábban egy asztalhoz sem ültek, olyan gesztusokat kell gyakorolni, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Olyan érzést kell kelteni a Fidesz vezetőiben, hogy kezd bezárulni a kör körülöttük, hiszen mindenki ellenük van. És ez igaz is, hiszen a Fidesznek a várhatóan állami pénzből finanszírozott kamupártokon kívül senki sem lesz a szövetségese. Ha Orbán Viktornak ezúttal komoly ellenszélben kell navigálnia csapatát annak ellenére, hogy minden szabályt a saját javukra alakítottak át, akkor különösen furcsa és idegen érzés lesz számukra ezt a kampányt végigvinni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A harci szabályok azért vannak, hogy megváltoztassuk őket, vagy azért, hogy ne.”   

A hétvégi szegedi baloldali értelmiségi találkozó egyik legfontosabb témája a társadalmi igazságosság megvalósíthatósága volt. Már az önmagában meglehetősen fura helyzet, amikor egy ellenzéki pártnak arról kell lamentálnia, érdemes-e kampányolnia a társadalmi igazságosság elérése érdekében, de a hozzászólásokból kiderült, sokan már a baloldalon sem hisznek igazán abban, hogy a magyarok többsége elérhetőnek véli a törvény előtti egyenlőséget, illetve látnak arra esélyt, hogy felelősségre vonják a hatalmukkal visszaélő politikusokat. Hét évig keményen dolgozott a Fidesz azért, hogy a magyarok beletörődjenek a megmásíthatatlanba, vagyis amíg az oligarchák dinasztiákat alapítanak, addig a szegények kitörési esélyei a minimálisra csökkennek, így egy furcsa alakban éled ujjá a Horthy-korszak Magyarországon.

Fotó: Szegedi Kattintós

Magyarországon nem létezik a szó hagyományos értelmében vett munkásosztály, de a klasszikusnak nevezett burzsoázia sem létezik már hazánkban. Ez nem baj, nem erény, csak arra figyelmezteti a hazai baloldalt, hogy nem lehet már a régi szlogenekkel megszólítani a szavazókat. Ez megmarad Thürmer Gyula Munkáspártjának, amely olykor persze összekacsint a Fidesszel..Persze a jelenlegi kormánypárt sem a hagyományos jobboldali értékek megtestesítője a magyar politikai erőtérben. A Fidesz előnye a baloldallal szemben épp abból táplálkozik, hogy nem ideológiák, hanem ügyek mentén, eszmeiségtől független alkalmi kampányok segítségével gyűjtögeti politikai tőkéjét. Ez azonban hosszú távon visszaüthet, amit a hazai baloldal saját kárán tanult meg. 

Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje szegedi beszédében nem véletlenül emlegette ismét Gyurcsány Ferenc felelősségét abban, hogy a baloldal elvesztette hagyományos ideológiai hátterét. Az a harmadik utas baloldaliság irányzata - amely többek között Tony Blair brit és Gerhard Schröder német kormányfők nevéhez fűződik - épp olyan pragmatikus módon fogta fel a szavazatszerzést, ahogyan most a Fidesz teszi. Ha épp úgy ítélték meg ugyanis ezek a szociáldemokrata politikusok, hogy érdemes támogatni egy háborút, akkor megtették ezt, ha jó üzletnek tűnt privatizálni, nem késlekedtek, ha gesztust kellett tenni a jómódúak felé, nem haboztak. Nem csoda, hogy a Gyurcsány, Blair, Schröder utáni időktől nem igazán találja az identitását a baloldal szerte Európában.

A szocialisták kampánya most igyekszik ismét karakteres baloldali fazont adni a pártnak, ami például a „Fizessenek a gazdagok!” szlogenben ölt testet. Fontos azonban, hogy a mindkét oldalban csalódott szavazók elhiggyék, hogy az állam nem csupán követel, elvesz, illetve kioktat, hanem a társadalmi egyenlőséget is garantálja. Szinte már nem is emlékszünk azokra a daliás időkre, amikor a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányának azt tartottuk, hogy megszűntek a pártállami elit kiváltságai, már nem kellett „piros telefon” ahhoz, hogy elintézzünk valamit, hogy a magyar bíróságok nem ítélkeztek elfogultan, amikor egy politikus pereskedett egy átlagpolgárral. Ma persze ezek már népmesei emlékek, senki sem gondolja komolyan, hogy egyenlők az esélyek, ha az egyik oldalon a miniszterelnök egyik barátja, a másikon egy magyar átlagpolgár áll. Mégsem tör fel az emberekből az elemi felháborodás, inkább működik az önkontroll, és az emberek kerülik azokat a szituációkat, melyekben szembe kerülhetnének a hatalom embereivel.

Mi ez, ha nem a társadalmi igazságosságba vetett hit elvesztése? A magyarok valóban úgy érzik, hogy bárkire szavaznak, számukra nem hoz felemelkedést, nem tudják megállítani Mészáros Lőrinc gazdagodását, és ha mégis megbukik, akkor legfeljebb egy másik csókos kezd fénysebességgel meggazdagodni. A Fidesz hivatalosan ugyan tagadja a korrupció meglétét, de ezt körülbelül olyan meggyőződéssel és hitelességgel teszi, mint ahogy az oroszok állítják, hogy Donald Trump győzelmét nem segítették az amerikai elnökválasztáson. Lényegében azt a hitet erősíti a magyarokban a jelenlegi kormányzat, hogy a politikai egy mocskos dolog, és aki oda beteszi a lábát az alapból korrupt. A politikát igyekeznek megfosztani a magasztos céloktól, a felelősségtől, a valóban fontos ideológiai célkitűzésektől. Mindezt azért teszik a kormánypárt kommunikációs háttéremberei, mert így tudják elérni, hogy az emberek feladjanak minden reményt, hogy csak legyintsenek akkor, amikor a szavazáson való részvételre buzdítanak az ellenzéki pártok.

Fotó: Szegedi Kattintós

A Fidesz egy ideológia nélküli párt, ezért számára azok az igazán veszélyes politikai erők, melyek képesek felmutatni egy koherens politikai eszmerendszert, illetve képesek elhitetni az emberekkel, hogy a politikusok vannak az emberekért, és nem fordítva. A Fidesz azért gyürkőzik neki minden egyes választás előtt ellenfelei legyalulásának, mert végzetes lenne számára, ha egy politikai erő képes lenne elhitetni a választókkal, hogy győzelme esetén a társadalmi igazságosság már nem pusztán egy frázis lenne, hanem egy megvalósítható cél. Lényegében a remény elvesztésében bízik a Fidesz, vagyis olyan kiábrándult, fásult és apolitikus polgárokat szeretne látni ebben az országban, akik semmi esélyt sem látnak arra, hogy a jelenlegi folyamatok visszafordíthatók. Már nem hisz az ellenzéki erőkben, az Európai Unióban, a hazai igazságszolgáltatási szervekben, nem hiszi, hogy a gyereke jobb világban fog élni, és azt sem bánja, ha elköltözik ebből az országból. Ám az a nép, amely feladja az igazságosságba vetett hitet, ne is számítson arra, hogy bárki is megvédi az önkénytől, az igazságtalan bánásmódtól. Ahogy egy Besenyő Pista bácsi által is idézett ősi dakota közmondás tartja: „Mindenki a saját szerencséjének pogácsa.”

Soros György mehet a kukába, hiszen új ellenség tűnt fel a magyar kormány horizontján, a holland nagykövet Gajus Scheltema személyében. A Magyarországról éppen távozó diplomata rendesen beolvasott az Orbán-kormánynak, és ezt nem tűrhette Szijjártó Péter, úgyhogy konzultációra hazarendelte a Hollandiába akkreditált magyar nagykövetet. A diplomáciai keménykedés megint egy hazárdjáték indítását jelzi előre, hiszen innentől az Orbán-adminisztráció nemzetközi ellenségei egy új szereplővel bővültek, aki azért már nem egy falra festett Soros György.

Fotó: 168ora.hu

Köszönettel tartozunk a távozó holland nagykövetnek, aki küldetése végeztével nem fogta vissza magát, amikor a fogadó ország kormányát kellett értékelnie. Szokatlan diplomatáktól az ilyen karakteres állásfoglalás, de a jó öreg Gajus megtette azt a szívességet, hogy sok magyar helyett kimondott olyan mondatokat, mint például:  „Itt csak pró és kontra álláspont lehetséges, valaki vagy velünk van, vagy ellenünk. Klasszikus marxista világlátás.” Vagy a másik tanulságos meglátás pártunk és kormányunk politikájával kapcsolatban: „Olyan nincs, hogy egyes országok csak profitálnak az EU pénzéből, de nem hajlandók hozzájárulni és segíteni a minket érő kihívásokban.”

Scheltema messziről jött ember, de talán épp ezért jobban látja a gyengéinket, mint mi magunk. Azt például tűélesen látja, hogy a rendszerváltás veszteseinek jelentős részét azzal láncolja magához a regnáló hatalom, hogy mindig fel tud mutatni olyan ellenségeket számukra, akiket jobban gyűlölhetnek, mint a belőlük gazdagodó hatalmi elitet. A magyarok szeretik azt hinni, hogy lenézik őket nyugaton, ezért, ha jön egy keleti despota Vlagyimir Putyin személyében, aki évente többször is meglátogatja az ország vezetőjét, akkor elhiszik róla, hogy partnernek tekinti hazánkat, és annak vezetését.

Fotó: index.hu

Azt is jól látja a holland diplomata, hogy a magyar polgárok belefásultak a politikai marakodásba, nem követik a politikai eseményeket, a hazánk határain túli történésekről pedig azt hazudik nekik a kormány által pénzelt média, amit csak akar. Azt a megállapítást is tökéletes helyzetfelismerésének köszönheti a volt nagykövet, hogy nem Orbán Viktor zsenialitásában látja a Fidesz népszerűségét, hanem abban, hogy a kormány rájátszik a történelmi traumáinkra, a magyar nép olykor reménytelennek tűnő útkeresésére, és hogy a választók többsége nem ismer más kultúrát a sajátján kívül. És ami ennél is szomorúbb, hogy a magyarok jelentős része nem is akarja megismerni más népek gondolkodását, ugyanakkor elvárja, hogy aki véletlenül itt ragad, rohamtempóban asszimilálódjon.

Fotó: MTI

Scheltema jól látja, hogy Orbán Viktor nem akar európai népet faragni a magyarokból, sokkal jobban érzi magát keleti diktátorok társaságában, akik vasmarokkal irányítják népüket, és olyan oktatást, kultúrát erőltetnek a sajátjaikra, amilyet az egyszemélyi vezetők helyesnek találnak. Azok a gazdag nyugati országok, melyek jórészt pénzelik a gazdasági lemaradásból a korrupció miatt kitörni nem képes volt szocialista országokat, sokáig semmit sem értettek abból, amit az Orbánhoz hasonló politikai vezetők műveltek, de a holland diplomata most kifejtette, hogy az utóbbi esztendők tanulságai végre egyértelművé tették, nincsenek kétségeik a pávatánc valós küldetését illetően. Tudja, hogy tudatosan teszik tönkre a sajtót, a civil szervezeteket, az egyetemi autonómiát, nincs valódi verseny a piac szereplői között, a közbeszerzéseken ugyanis azok győznek, akik kedvesek Orbán Viktor szívének. Azzal, hogy a magyar kormány ilyen hisztérikusan reagált Scheltema kijelentéseire, gyakorlatilag beismert, hogy igaza van, mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha rágalmakkal próbál elbizonytalanítani az ellenfeled, ne vágd belé a tomahawkod, mert azzal elismered, hogy igaza van.”     

Teljes lázban égett napokig a magyar sajtó, vajon miért nem tért vissza a munka világába Orbán Viktor augusztus 20-a után. Előzőleg ugyanis azt kommunikálta a kormányzat, hogy a miniszterelnök az új kenyér ünnepe után teljes gőzzel folytatja országépítő munkáját, ám valahogy mégsem akart előkerülni Orbán Viktor. Mindenki megnyugtatására közöljük, hogy rövidesen visszatér a kormányfő a közéletbe. Azért azt valljuk meg, ez a meghosszabbított szabadság nem jelentette a világ végét, sőt ízelítőt kaptunk abból is, milyen lenne ez az ország, ha a kormányfő fizetés nélküli szabadságot venne ki egy teljes évre. Lássuk, milyen dolgok történnének meg, melyeket Orbán Viktor országlása alatt el sem tudnánk képzelni!

Fotó: index.hu

1. Mészáros Lőrinc is hosszú szabadságra menne. Minek tipródna a miniszterelnök barátja és sporttársa, ha a főnöke nem küld egyértelmű utasításokat neki. Márpedig a szabadság akkor szabadság, ha nem foglalkozunk uniós pályázatokkal, sajtófelvásárlásokkal, közbeszerzésekkel, stadionépítésekkel. Mészáros Lőrinc egyszerűen félkarú óriásként figyelné a közpénzek kiszámíthatatlan mozgását, és nem igazán tudná, melyik államtitkárral vagy miniszterrel kellene egyeztetnie, ha zsíros állami megrendelésekhez szeretne jutni. Mészáros amúgy is felnéz Orbán Viktorra, így azt gondolná, hogyha ő is elmegy szabira, abból nagy baj nem lehet.

2. Habony Árpád feltűnne néhány állásinterjún. A magyar kommunikációs gurunak most Orbán szabadsága nélkül is van elég baja, hiszen a napokban elhunyt nagy amerikai tanítómestere, Arthur J. Finkelstein, a negatív kampányok atyamestere. Habony persze elutazhatna Ibizára is egy hosszabb vakációra, ám ő valószínűleg szeretne megállni a saját lábán, ezért valami biztos állásra pályázna inkább a féktelen bulizás helyett.

3. Rogán Antal ismét helikopterre szállna. Rogán propagandaminiszter közelmúltja túl balhés volt ahhoz, hogy főnöke engedje a nyilvános szerepléseket, a luxust finoman szólva sem megvető emberének. Rogán lényegében belső emigrációba vonult (nyilván nem önszántából), mióta több kínos ügyét is megszellőztette a Soros György által pénzelt liberális sajtó. Ha azonban Orbán Viktor szabit vesz ki, és legalább egy évig nem néz a körmére, a propagandaminiszter azonnal helikopter után kiált, mert tavaly október 2-a, a kvótanépszavazás napja óta nem ült ilyen gépen.

4. Az ellenzéki szövetség összeállna. A magyar ellenzéki pártok régóta vallják, hogy lényegében Orbán Viktort kell legyőzniük, ha meg akarják fosztani a Fideszt a hatalomtól. Biztosan valami ravasz cselt orrolnának abban, ha a kormányfő egy évre szabadságra menne. Aztán, amikor már biztosak lennének abban, hogy Orbán Viktor tényleg lement a magyar politika térképéről, akkor már nem rá szabnák a kampánystratégiájukat, és gyorsan megegyeznének az összefogás feltételeiről.

5. Lázár János nyomakodna. A kancelláriaminiszter árkus szemekkel figyelné a híreket, és amikor megbizonyosodna róla, hogy Orbán Viktor ősszel valamelyik horvát szigeten héderezik, télen pedig egy francia síparadicsomba költözik, akkor elérkezettnek látná az időt, hogy a kezébe vegye a kormányrudat. Alaposan kiélvezné főnöke távollétét, és egyértelművé tenné, hogy megy a szekér akkor is, ha ő ül a bakon. Kérdés, hogy miként értékelné mindezt Orbán Viktor, amikor visszatér a szabadságáról.

Fotó: origo.hu

6. Semjén Zsolt felébredne Csipkerózsika-álmából. Szeretnénk mindenkit figyelmeztetni arra, hogy hivatalosan Semjén Zsolt Orbán Viktor helyettese. Nehéz elhinni, de így van. A KDNP elnöke valószínűleg akkor ébredne rá, hogy ez csak egy kirakatposzt, amikor a főnöke hosszú időre szabadságra menne. Semjén ugyanis teljesen súlytalan figura a magyar közéletben, ha Orbán Viktor nem áll mögötte.

7. Simicska Lajos nem ge...zne többet. A kegyvesztett oligarcha csak akkor lélegezhet fel egy kicsit, ha Orbán Viktor egy időre hanyagolja a politikát. És ez így van fordítva is. Kevesebb lenne a politikai hirdetés és plakát mindkét oldalon, és ez jót tenne a magyar polgároknak, akiknek már nagyon elegük van a közéleti acsarkodásból. Kevesebb lenne a vita a barátok és ismerősök között, nem osztaná meg a politika a családokat.

8. Lefékezne a stadionépítési lendület. Orbán Viktor személyes felügyelete kissé bénítja a magyar focistákat, így bár kevesebb sportlétesítmény épülne, a Felcsút végre igazán szárnyalna, mert nem rettegnének a főnök haragjától. Talán a válogatott is legyűrné hazai pályán Andorrát, és Dzsudzsák Balázs is hazaszerződne pici pénzért a Mezőkövesd csapatához.

9. Új reggeli műsor indulna a Magyar Rádióban. Elmaradnának a péntek reggeli miniszterelnöki interjúk, ami új távlatokat nyitna a közszolgálati rádió életében. Rengeteg ötletünk lenne arra, mivel lehetne betölteni az űrt, amit egy évig a kormányfő hagyna maga után. Például a mulatós zene klasszikusai szórakoztathatnák a nagyérdeműt, de élőben lehetne kapcsolni Londont is, hogy egyenes adásban számolhassanak be az ottani magyarok a mosogatás és takarítás csodás élményéről. A műsor címe: Brexit élőben.   

Fotó: nepszava.hu

10. Nem Orbán Viktorról szólna a magyar újságírás. Valljuk meg, már alig tudjuk elképzelni, hogy milyen lenne az életünk, ha nem Orbán Viktor határozná meg a közélet témáit. Mindig tudott olyan vad dolgokat mondani, amire odafigyelt az ellenzéki és a kormánypárti média egyaránt. Mindenki epizódszereplő körülötte, legyen szó kormánypárti vagy ellenzéki politikusról, ami valljuk meg, nem tesz jót a magyar közéletnek. Ha elmenne egy év szabadságra, sokszínűvé válna a közbeszéd, és talán érdemben is vitáznának egymással a politikusok. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki nem engedi szóhoz jutni a többieket, az nem kíváncsi mások véleményére, ezért mindig meg lesz győződve a maga igazáról.”

A Németh Szilárd által vizionált Soros-maffia azért adható el még mindig a Fidesz rajongótáborában, mert nem látható, és nem érzékelhető. Örök igazság ugyanis, hogy a látható ellenség megismerhető, sőt, akár meg is szerethető, ám ami láthatatlan és érzékelhetetlen marad,az akkorára fújható, amekkorára csak akarják. A háttérhatalom lényege éppen az, hogy annyira a háttérben marad, hogy elő sem bújik a barlangjából.

Fotó: 168ora.hu

Úgy képzeljük el a Soros György által pénzelt és irányított ellenzéki sajtót, mint a barlangja legmélyére húzódó mackót, amely néha brummog a sötétben, ezért lehet elhinni, hogy a barlang lakója. Minek félnénk egy ilyen állattól, ha nem állna mögötte egy nagy nemzetközi összeesküvés, melyet egy ismert, magyar származású amerikai mágnás irányít? Németh Szilárd tehát jogosan hadakozik egy barlangja mélyére húzódott medvével, amelyik olykor nyög egyet, hogy mindenki számára világos legyen a jelenléte. Ha tényleg ilyen szánalmas mackó lenne, akkor a szabad magyar sajtó ellen nem kéne harcot hirdetnie a kormánynak, és a Fidesz alelnökének nem kéne Soros György láncos kutyája (illetve medvéje) miatt állandóan riogatnia a magyar népet. A még szabad magyar sajtó elleni végső kormányzati roham tétje tehát az, hogy sikerül-e teljesen leszámolni egy sunyi, háttérben ármánykodó erővel, amely a magyar kormányt támadja, és amelynek a párttal, a néppel egy az útja. Hihetetlenül tiszta áthallások az 50-es évekből. Tudjuk, Németh Szilárd nagyszerű propagandista lett volna a legsötétebb sztálinista időkben, de most is megállja a helyét.

Olykor belebonyolódik a mondandójába, nehezen találja az összefüggéseket, de marcona kinézetével és favágó stílusával kompenzálja ezeket a hiányosságokat.

Ő most azonban itt van, és keményen dolgozik azon, hogy hiteltelenítse azokat a médiamunkásokat, akik csúnyákat mondanak Orbán Viktorról és kormányáról. A képlet egyszerű, akár Mészáros Lőrinc meggazdagodása: A jövő tavaszi választásokon egymással veszekedő Soros-bérenc pártocskák próbálnak majd szembeszállni a nemzet javát szolgáló kormányzati erőkkel, és mivel az ellenzéki médiumok vagy meg lesznek félemlítve, vagy megbélyegzik őket, akár a külföldről pénzelt civil szervezeteket, esetleg felvásárolják őket, hogy engedelmes lakáj módjára a kormányzati propaganda gépezetet szolgálják, a Soros-terv dugába dől, így pártunk és kormányunk továbbra is társadalmunk meghatározó vezető ereje marad.

Az egészben az a félelmetes, hogy a Fidesz lényegében kiterítette a kártyáit nyolc hónappal a választások előtt, és ez hihetetlen nagy előny lehetne az ellenzék számára. Ez ugyanis egyszerre vakmerőség, nagyképűség, illetve az ellenfél lenézése. Világos ugyanis, hogy a kormánypárt a migrációs veszélyre, a Soros-maffia elleni harcra, illetve a vélt vagy valós gazdasági sikerekre építi a kampányát. Célja az lesz, hogy relativizálja az ellenzék erejét, minden kritikus civilt és médiumot Soros György fizetett ügynökeként mutasson be, és a lehető legkisebb teret engedje a kormányzati korrupció bemutatásának. Lényegében alsó tagozatosok számára is könnyen elsajátítható tananyag, így nem csoda, ha Németh Szilárd személyesíti meg ezt a küldetést. Ő olykor belebonyolódik a mondandójába, nehezen találja az összefüggéseket, de marcona kinézetével és favágó stílusával kompenzálja ezeket a hiányosságokat. Lényegében Németh Szilárd testesíti meg most a Fidesz fő irányvonalát. Nem számít, hogy mondandójának alig van kapcsolata a valósággal, ha kellő erő, elszántság, és persze pénz van mögötte, célba fog érni az üzenete.

  Fotó: index.hu

Ő a nép egyszerű fia, aki nem Goethe-idézetekkel fogja megindokolni az álláspontját, hanem ráförmed mindazokra, akik szeretnék ok-okozati viszonyban felépíteni az érveléseket. Az értelmiségi handabanda ellen még Kósa Lajos makogása sem igazán hatásos, a helikopterezése óta belső emigrációban dolgozó Rogán Antalt pedig nagyszerűen helyettesíti a mellékállásban a birkózószövetséget irányító Németh. Sikerének receptje egyszerű: nem kérdez vissza a főnökeinél, és nem válaszol azoknak, akik őt kérdezik. Áll, mint a cövek, nem rendíti meg a világ összetettsége, az ellentmondások kavalkádja. Árad belőle az erő és a magabiztosság, épp olyan, amilyennek a Fidesz szeretné önmagát láttatni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindig a leggorombább kinézetű harcos lovagoljon elöl, mert ha a törzs könyvtárosát látja meg elsőnek, görcsös nevetésben tör ki az ellenség.” 

A miniszterelnök volt iskolatársa, barátja és sporttársa nem szereti, ha Orbán Viktor strómanjának nevezik. Ő bizony szeret a saját lábán megállni, nem kell neki hátszél, meggazdagodik ő úgy is, ha a kormányfő ügyet sem vet rá. Higgyük el Mészáros gázszerelőnek és polgármesternek, hogy semmiféle üzleti kapcsolatban nincs Orbán Viktorral és családjával. De akkor minek tudhatjuk be ezt a szédületes karriert? Mészáros Lőrinc egy hungaricum, aki megmutatja a világnak a bennünk szunnyadó őstehetséget, még ha olyan mélyen el is temetjük magunkban a zsenit, ahogy azt a felcsúti polgármester teszi. Lássuk tehát, hogy miként lehet aposztrofálni a magyar oligarchák fejét, ha nem a miniszterelnök gazdasági dublőreként?

Fotó: hvg.hu

Már a fideszes szavazók sem képesek úgy álomra hajtani a fejüket, hogy ne motoszkálna az agyukban a Mészáros-sztori néhány értelmezhetetlennek tűnő eleme. A felcsúti gázszerelő a semmiből érkezett, és néhány esztendő után már nem csak médiabirodalma, építkezési cégei, kempingjei, szállodái, borászatai, luxusjachtjai, de hazai és külföldi focicsapatai is vannak. Már azon sem csodálkoznánk Lőrinc barát csodás meggazdagodását látva, ha a következő szezonban a Barcelona focistái a Mészáros és Mészáros Kft szponzori feliratot viselnék a mezükön. Valahogy az az érzésünk, hogy a magyar nyelvvel olykor látványosan küszködő felcsúti polgármester és vállalkozó mindent arannyá változtat, amihez hozzáér. Kisgömböcként gyűjti magába a legkülönbözőbb gazdasági területek fontosabb érdekeltségeit, és most már ott tart, hogy nem vergődik hitelbírálatokkal, inkább vesz magának egy nagybankot, hogy lényegében magának adhasson kölcsönt.

Aki elhiszi, hogy Mészáros a tehetsége által vált a magyar gazdasági élet ilyen meghatározó szereplőjévé, az vagy nincs tisztában a piac törvényeivel, vagy megveszekedett fideszes, aki szó szerint mindent elhisz, amit a közszolgálati médiákban, vagy a Habony-Vajna-Mészáros trió által birtokolt elvileg magánsajtóból, de gyakorlatilag a kormány agitációs és propaganda osztályától érkezik. Mert ezekben a sajtóorgánumokban alig hangzik el Mészáros Lőrinc neve, esetleg, amikor egy állami támogatással épült sertéstelepét avatja a hátát lapogató miniszterelnök társaságában. Mészáros olyan jelenség, amit el kell dugni a saját szavazóik elől, és a lehető legkevesebb információt kell kiadni róla az ellenségesnek vélt ellenzéki médiának. Mészáros Lőrinc a Nemzeti Együttműködés Rendszerének sötét lovagja, akiről minél kevesebbet tudunk, annál nagyobbnak látjuk a szürkületben.

Persze, maga Mészáros is igyekszik meggyőzni magát arról, hogy tényleg különleges gazdasági érzéke vezeti a siker széles sztrádáján, és nem Orbán Viktor sorvezetője.

A felcsúti vállalkozó cégei mindaddig csendesen haladtak az Orbán-kormány farvízén mindaddig, amíg Orbán össze nem veszett Simicska Lajos egykori fideszes pénztárnokkal, aki médiabirodalmán és építkezési cégeink keresztül erős támasza volt a kormánypártnak. A Simicska és vállalkozói körénél felhalmozott pénz és információ azonban ellenséges kezekbe került, miután az oligarcha az ominózus G-nap után szembe fordult egykori szövetségesével. Orbán azonban tudta, hogy a pártja és kormánya számára „félrerakott” pénzt most olyan emberre kell bíznia, akiben tökéletesen megbízik, ugyanakkor diverzifikálta a kormányhoz köthető oligarchák táborát. Ez praktikusan annyit tesz, hogy ha véletlenül szembekerül egy-egy korábbi szövetségesével (ahogy ez Spéder Zoltán esetében történt), akkor is marad elegendő pénz a háttérben a hozzá továbbra is lojális oligarcháknál.

Fotó: 24.hu

Mészáros azonban olyan szuperszonikus sebességgel gazdagodott meg, hogy azt már nem lehet egyszerűen a volt gázszerelő zsenijére, illetve a miniszterelnök személyes jóindulatára fogni. A Mészáros iránti bizalom annyival látványosabb Orbán részéről, mint bármelyik másik embere felé irányuló gesztusai, hogy a független sajtó által emlegetett stróman státusz alapból járt az egykor felcsúti iskolatársnak, a Pancsó Aréna fenegyerekének. Persze, maga Mészáros is igyekszik meggyőzni magát arról, hogy tényleg különleges gazdasági érzéke vezeti a siker széles sztrádáján, és nem Orbán Viktor sorvezetője. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, hogy ha Mészáros nem Orbán strómanja, akkor mi? Mert, hogy nem egy olyan szintű gazdasági háttéremberről van szó, mint annak idején Simicska Lajos volt, azt valószínűleg a Fidesz táborán belül is látják. Mégsem csinálnak semmit, mert Mészáros túl közel van Orbánhoz, így túl sokat kockáztatnának a felcsúti páros ügyeinek felhánytorgatásával. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem teszel fel magadnak megválaszolhatatlan kérdéseket, akkor nem kell szembesülnöd azzal, hogy neked is vannak korlátaid.”

Bár tartottak a rajongók zaklatásától, egy horvát vendéglős mégis lebuktatta Orbán Viktor, aki Krk szigetén a Lara nevű étteremben fogyasztotta el vacsoráját vélhetően gyermekei társaságában érkezett a vendéglátóhelyre. Most, hogy a nyári turisztikai szezon vége felé járunk, néhány last minite ajánlhat befuthat még a miniszterelnök családjához, ám gyanítjuk, ezek nem csábítják majd annyira Orbán Viktort, mint a horvát szigetvilág. Íme, ezek a rendkívül aktuális ajánlatok, melyek nem jutnak el a miniszterelnök irodájáig.

Fotó: hvg.hu

1. Töltsön egy hosszú hétvégét Phenjanban! Az atomháború küszöbén különösen kedvező áron nyaralhat Észak-Korea fővárosában. Egy rizstermesztéssel foglalkozó helyi termelőszövetkezet üresen kongó raktáraiban biztosítanak szállást a turisták számára. A rezsim rakétakísérleteinek egyikét élőben tekinthetjük meg, miközben a távolban feltűnik Kim Dzsongun termetes alakja, amint távcsövén keresztül figyeli, hogy a lövedék a Japán-tengerbe csapódik. Csillagtúrát is szerveznek a dél-koreai határhoz, ahol közelről megszemlélhető a kerítés, és a bátrabbak két államot elválasztó aknamezőn is átsétálhatnak.

2. Kedvezményes utazás Charlottesville-be. A faji zavargások megtekintése, ízlés szerint konföderációs vagy unionista tábornokok szobrainak ledöntése. Alternatív programként meglehet nézni, amint a helyi fajvédő motoros bandák megtapossák Barack Obama egykori elnök képmását, vagy rész lehet venni a Ku-Klux-Klan esti szertartásain.

Fotó: Index.hu

3. Most különösen olcsó a Gázai övezet. Két éjszaka Gáza városában, ahol szállást egy tízgyerekes palesztin család nappalijában tudják biztosítani a helyi turisztikai szakemberek. Cserébe Kalasnyikovokat vásárolhatunk a helyi piacon, de szerepel a programban csempészalagutak és rakétaállások megtekintése, és beszélgetés a Hamasz helyi aktivistáival az izraeli tengeri blokádról.

4. Feledhetetlen bangladesi nyár. Kifejezetten előnyös ajánlatokkal várják a turistákat a tornádók és árvizek országában. A helyiek roppant készségesek, segítenének is, ha bármiben tudnának. A nyaralás végén távozás a helyiek Európába tartó csoportjaival. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk.

5. Caracasi Ünnepi Napok. Venezuela fővárosának utcáin Molotov- koktélos ellenzéki tüntetőket és az elnök szintén vehemens támogatóit fedezheti fel, ha átrándul az óceánon túlra. Ilyen durva rendőri intézkedések látványáért megéri megtenni ezt a hatalmas repülőutat. A zavargások megtekintését követően este mindenki ellátogathat a helyi salsa klubokba, ahol kitáncolhatja magából a feszültséget. Nicolas Maduro elnök engedélyével politikai foglyokat is látogathatunk az ország legsötétebb börtöneiben.

Fotó:24.hu

6. Nyaraljon Soros György pénzén a festői Lampedusa szigetén! Érkezés felfújt traktorgumin észak-afrikai menekültek társaságában. Szállás a parton felállított ideiglenes menekültszálláson. Az ellátásról a Soros György által pénzelt helyi önkéntesek gondoskodnak, vagyis lényegében az amerikai milliárdos állja a költségeinket. A nyaralás alatt benyújthatjuk menedékkérelmünket, de ha a nyár végéig nem bírálják el azt, nyugodtan mutassuk meg a magyar útlevelünket, és mondjuk azt, hogy egy erős és büszke európai ország polgárai vagyunk, és haza szeretnénk menni.

7. Last minute nézze meg Moszult, amíg ujjá nem építik! A kurd turisztikai hivatal munkatársai páncélozott járműveken szállítják a nemrég felszabadított iraki nagyvárosba a turistákat. Este ismerkedési est peshmerga harcosokkal, és közös ökörsütés a siita milicia tagjaival. Másnap máig harcoló ISIS egységek meglátogatása a romok között. Golyóálló mellény ajánlott.

8. Olcsó szíriai körutazás. Kizárólag katasztrófaturistáknak! Indulás a földig rombolt Aleppóból, az ostromlott Rakka érintésével érkezés Palmirába, ahol a felrobbantott ókori szobrok tövében szelfiket lehet készíteni az Iszlám Állam harcosaival, akik, a romok között vészelik át az orosz légicsapásokat.

Fotó: origo.hu

9. Töltsön néhány felejthetetlen napot a röszkei tranzitzónában! Ez a lehető legolcsóbb ajánlat. Érkezés gyalogosan Szerbia felől, beléptetés szigorú biztonsági intézkedések közepette. A konténerváros udvarán multikulturális fesztivál, iraki-iráni focimeccs, Németh Szilárd migránssimogatása és hamisítatlan menzakaja színesíti a programot. Saját konténert nem tudnak biztosítani a szervezők, ezért jobb, ha felkészülünk, hogy horkoló koszovóiak, vagy éjjel is imádkozó pakisztániak között kell meghúznunk magunkat. Ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem kell látnod éjszaka az apacsokat, a lábszagukról felismered őket.”