Nincs kormányválság, az ellenzék sámliról sem éri fel Kövér László pulpitusát, Orbán Viktor számára pedig a legfontosabb jelenleg, hogy menekültek ne utazhassanak majd a felcsúti kisvasúton, az előrehozott választások lebegtetése azonban eléggé logikus lenne a mostani politikai szituációban. Ilyen ellentmondásos helyzetben ugyanis nem volt még politikai erő a rendszerváltás óta, ezért a Szegedi Kattintós egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a miniszterelnök azért élezi a feszültséget belbecsben és külhonban egyaránt, hogy legyen indoka egy jó kis országgyűlési választás kiírására.

Fotó: vasarnapihirek.hu

Kőkemény hazardírozásba kezdett a harmadik Orbán-kormány, és ezt azért teszi, mert elbizakodottan és koncepció nélkül vágott bele tavaly tavasszal az újabb kormányzati ciklusába. A hibák közül csak a legalapvetőbbeket emeljük ki: Összeveszett Simicska Lajos főoligarchával, aki nélkül nem működik sem a Fidesz pénzszivattyúja, sem a propagandája, ugyanakkor kettészakította a kormányhoz közeli pénzemberek és tisztségviselők népes csapatát, akik nehezen tudják eldönteni, most éppen ki a kenyéradó gazdájuk.

Másodszor, rendkívül átgondolatlan, ötletszerű volt a kormányzás első éve, ezért több fronton is megfutamodásra kényszerült az Orbán-kabinet. Legnagyobb buktájuk az internetadó ötlete volt, mely olyan fiatalokat is az utcára vitt, akik korábban azt sem tudták, ki az a Deutsch Tamás, vagy Németh Lászlóné. Az is igaz, hogy azóta újra elfordultak a politikától a fiatal generáció tagjai, vagy éppen a Jobbikhoz csapódtak.

A harmadik komoly hiba az volt, hogy nem vették komolyan sem az Európai Uniót, sem az Egyesült Államokat. Főleg ez utóbbi megmutatta, hogy igen nagyot tud harapni magyar kormányzati tisztségviselők hátsójába, ha felbosszantják, amiről Vida Ildikó tudna napokig mesélni. Természetesen magyarul.

A hibák újabb hibákat szültek, a Fidesz kommunikációja nem tudta ugyanis levetkőzni azt az idejétmúlt beidegződést, mely szerint mindig kell egy ellenséget találni ahhoz, hogy kiverjék az emberek agyából a kormány ballépéseit. Így kerültek terítékre a legkiszolgáltatottabb, ugyanakkor a legkevésbé látható embercsoportok, akiket összefoglalóan menekülteknek, illetve potenciális terroristáknak nevez a kormány.

A szerb határszakasz fizikai lezárásának (értsd: négy méter magas drótkerítés) bejelentése azt sugallja, hogy a kormány elment a falig (illetve a kerítésig). Miért is következik mindebből és sok más tényezőből, hogy érdemes lenne a kabinetnek olyan rendkívüli helyzetet teremtenie, melyben logikus lenne egy új parlamenti választás kiírást bejelenteni? Lássuk:

Fotó: lakihegyiado.hu

1. A Fidesz tábora összezsugorodott, és a megmaradók is bizonytalanodnak. Nincs Békemenet már régóta, a nemzeti konzultációk pedig szinte semmit sem tudnak hozzáadni a szavazatok optimalizálásához. Nincs jól értelmezhető kormányzati narratíva, az emberek csak a kapkodást és a magyarázkodást látják a kormány részéről. Egy szó, mint száz, kéne egy nagy közös cél a fideszes tábornak, és ez már nem lehet a rezsicsökkentés megvédése, vagy Gyurcsány Ferenc elszámoltatása, mert ezek már lerágott csontok mindannyiunk számára. Egy választási kampányban azonban új jelszavakat lehetne bedobni, új ellenségekkel lehetne riogatni.

2. Bár több sebből vérzik a Fidesz, még mindig a legnépszerűbb politikai tömörülés, igaz (ha a KDNP-t nem számoljuk), nincs potenciális szövetségese. Egy huszáros rohammal azonban ismét be lehetne venni a Parlamentet, és sikerélményt lehetne adni a saját szavazótábornak, amely kezdi elveszíteni a hitét három elbukott időközi választás után. A Fidesznek van magasan a legtöbb anyagi forrása, így egy jól kidolgozott kampánystratéga sikerre vezethetne egy hatalmas médiatúlsúllyal kiegészítve.

3. A kormány elvesztegetett másfél évet ebből a parlamenti ciklusból, úgy, hogy szinte semmilyen reformba nem kezdett, nem oldotta meg egyetlen nagy társadalmi csoport problémáját sem. Most már belekezdeni sem igazán érdemes olyan átalakításba, amely nagy ellenállást váltana ki a lakosság egyes csoportjaiból, ugyanakkor eredményt nem hozna a ciklus végéig. Ha egy előrehozott választással új mandátummal láthatna hozzá a munkához Orbán Viktor és csapata, olyan legitimitást kapnának, melynek birtokában végre elkezdhetnének kormányozni. Persze, ha akarnak.

Ahogy az egyik dakota közmondás tartja: Ha sárral lehet dobálózni, akkor kevesebb esélyed van arra, hogy szarral vágjanak pofán.

4. Az elrontott első másfél év számos kormányzati politikus bénázásának összterméke. Példaként csak említsük meg Rogán Antal és Szijjártó Péter urizálását, Hende Csaba szerencsétlenkedését a magyar haderő élén, Fazekas Sándor bénázását az agrártárcánál, vagy a kereszténydemokrata kisebbség őrült ötletét a vasárnapi boltbezárásról. Persze, ez csak a jéghegy csúcsa, számos államtitkár is mehetne a levesbe, mint ahogy időszerű lenne megszabadulni a kínossá vált NAV-os vezér Vida Ildikótól is. Egy új kormány megalakításával ezek a személycserék úgy tűnhetnének, mintha nem is a korábbi vesszőfutás felelőseitől szeretne megszabadulni a miniszterelnök, hanem minden megy tovább, mint a karikacsapás.

5. És van itt még számos olyan ügy, melyek csak a közeljövőben fejtik ki igazán káros mellékhatásukat, és melyeket a legjobban úgy lehetne semlegesíteni, hogy a közbeszédet belekényszerítik egy politikai kampány silány csatározásaiba. Ahogy az egyik dakota közmondás tartja: Ha sárral lehet dobálózni, akkor kevesebb esélyed van arra, hogy szarral vágjanak pofán. Magyarán, ha politikai iszapbirkózással telik el a következő fél év, akkor nem kell érdemben kezelni az államosított közműszolgáltatók, illetve az elbukott rezsiharc ügyét, Nem kell folyamatosan magyarázkodni Paks II miatt, és úgy szállnak el felettünk a sokasodó uniós kötelezettségszegési eljárások, mint homok a szélben. A kampányok soha nem a szakpolitikáról, hanem a politikai lózungok szintjén zajlanak, ami kedvez a Fidesznek, mert lényegében kampányüzemmódban működik 2010 óta. Az ellenzék viszont még szétzilált, sem pénze, sem víziója nincs arról, hogyan készüljön a választásokra, mert úgy gondolja, hogy van még három éve a választásokig. A Fidesz meggyengült ugyan, hibát hibára halmoz, de ha meglepi az ellenzéket azzal, hogy előrehozza a választásokat, ismét erősnek és összeszedettnek tűnhet ellenfelei mellett. Végül ne feledjünk egy intő példát: Ha a szocialisták az SZDSZ kormányból való kilépése után nem ragaszkodtak volna annyira a hatalomhoz, és előrehozott választásokat írnak ki, elkerülték volna a 2010-es kétharmados vereséget. Ez akár a Fidesszel is megtörténhet, hiszen az átszabott választási rendszerben erre nagyobb az esély, mint öt éve.

Frédi és Béni

Nagyon nehéz lesz kordában tartani a miniszterelnökséget vezető Lázár Jánost, hiszen csak úgy árad belőle a sértettség. Székesfehérvári kormánybírálatát ugyan építészeknek tálalta, de nyilván tisztában volt azzal, hogy szavai eljutnak a keményen dolgozó kisemberekhez épp úgy, mint nagy kormányzati ellenlábasaihoz. Lázár már korábban is eljuttatott néhány fricskát pártbéli vetélytársaihoz, de ezúttal olyan nyíltan bírálta a miniszterelnök közvetlen környezetéhez tartozó politikusokat, hogy valószínűsíthető, ezúttal nem lehet a háttérben elsikálni ezeket a kemény beszólásokat.

Fotó: origo.hu

De vegyük csak sorra, mivel riogat minket, a magyar államapparátust vaskézzel irányító miniszter: Egyrészt cáfolta, hogy egyszerűsödött, illetve egységesebbé vált volna a bürokrácia Magyarországon az utóbbi öt esztendőben. Ezt Lázár János nélkül is tudtuk, igaz a kormányzati kommunikáció egészen másról harsogott eddig. Ha azonban maga a parancsnok állítja azt, hogy túl sok a ballaszt az állam képzeletbeli hajóján, és ezért nem tudunk gyorsnaszádként cikázni a nagyobb államok monstrumai között, akkor tényleg komoly a baj. Nem csak az a probléma, hogy Matolcsy György ígéretével ellentétben ma már nem söralátéthez, hanem a Sörgyári capricciohoz (stílusában Pepin bácsihoz) hasonlatos egy adóbevallás, hanem, hogy semmivel sem lett hatékonyabb az államigazgatás. Attól, hogy megtartották a lényegében funkció nélkül maradt megyei önkormányzatokat, ugyanakkor létrehozták a járási hivatalokat, csak átláthatatlanabbá és pazarlóbbá tették az állami gépezetet, és még nem beszéltünk arról a problémáról, amit Lázár is külön megemlített, tudniillik, a minisztériumok egymást gáncsolják személyes ellentétek és egyedi ambíciók miatt.

Tudjuk, hogy az elsődleges cél a közvetlen politikai vezetésből kiszorult pártelit funkcióba juttatása volt, de ez a bürokrácia útvesztőiben bolyongó magyar embereket nem igazán nyugtatja meg. Lázár már többször adott hangot annak az aggályának, hogy túl sokan kapnak az államtól fizetést, de a beígért államháztartási reform csak nem akart elindulni. Mivel a Fidesz szavazótábora látványosan összezsugorodott az utóbbi egy évben, nem engedheti meg magának a kormány, hogy a közvetlen környezetében kezdje sarabolni azokat az embereket, akik eddig úgy gondolták, hogy a megélhetésük a jobboldali kurzus hatalmon maradásától függ.

Lázár ugyanakkor életszerű magyarázatot adott arra is, miért vándorol el az országból egyre több fiatal. A hangzatos győzelmi jelentések és a kozmetikázott statisztikák ellenére a magyar lakosság életkörülményei nem javultak (sőt általában romlottak), a fizetések vásárlóértéke lefelé tendál, a képzett munkaerő pedig töredékét keresi meg annak a pénznek, amit ugyanazért a munkáért külföldön kapna. Ilyen őszinte beismerését annak, hogy gyakorlatilag a sarat dagasztotta a kormány öt évig, miközben folyamatosan elrugaszkodásról beszélt még nem hallottunk magas beosztású kormánytisztviselőtől.

Amíg Orbán Viktor szokásos pávatáncát ropja, addig az államapparátus tojástáncot jár, mert olyan gyengék már a rendszer tartópillérei, hogy egy komolyabb lábdobbanástól összeomolhat valamelyik kritikus állapotban lévő ágazat.

No, de jöjjön a legdurvább részlet Lázár öszödi ízeket idéző beszédéből! Azt állítja, hogy a polgármesterek azért ragaszkodnak ahhoz, hogy az építési hatóságként működhessenek a jövőben is az önkormányzatok, mert ez szerinte "befolyásolási pont és szívességi bank is". Burkolt beismerése ez gondolatfoszlány annak, hogy a Fidesznek komoly gondot okoz az a több száz polgármester, akik a kormánypártot képviselik helyben, és nekik kellett eddig az arcukat adniuk azokhoz a népszerűtlen és átgondolatlan intézkedésekhez, melyek erodálták a kormányzó párt tekintélyét. Mivel ők a párt hierarchiájának közepén, illetve alján vannak, esélyük sincs arra, hogy olyan befolyást szerezzenek, mint a kormányzati és parlamenti struktúrába beépült fideszesek, vagyis nincs sem mesés fizetésük, sem előrejutási lehetőségük. Ha elveszik tőlük a kis helyi mutyik lehetőségét is, akkor nem lesz semmi, ami a párt mellett tartsa őket, együtt fogják szidni a kormány intézkedéseit az elégedetlen helyiekkel.

Fotó: nepszava.hu

Szóval, riasztó állapotban van a magyar állam, a kormányzópárt és maga Lázár János is. Ha a miniszterelnökség vezetője folytatja kibeszélő show-ját, az tovább zsugoríthatja a kormány amúgy is mákszemnyi bizalmi tőkéjét. Lázár jól ismeri azokat az elhibázott döntéseket, melyek oda vezettek, hogy most már szinte képtelen megmozdulni az elhízott államgépezet, és tudja, miért nehéz úgy tenni, mintha bárki is kormányozna az országban. Amíg Orbán Viktor szokásos pávatáncát ropja, addig az államapparátus tojástáncot jár, mert olyan gyengék már a rendszer tartópillérei, hogy egy komolyabb lábdobbanástól összeomolhat valamelyik kritikus állapotban lévő ágazat. A jól mutató gazdasági paraméterek ellenére folyamatosak a megszorítások, így nem kaphat levegőt egyetlen olyan kizsigerelt ágazat sem, amelyek komoly áldozatokat hoztak azért, hogy a gazdasági mutatók pozitív tartományba forduljanak. Ezért vergődik az egészségügy, az oktatás, ezért nincs banki hitelezés, és ezért van kudarcra ítélve a nemzeti közműszolgáltató tevékenysége is.

A kormány illetékesei szerint nem kell kommentálni Lázár János szavait. Szerintünk sem. Más kérdés, hogy ők mivel indokolják ezt, mert szerintünk ezek a mondatok önmagukért beszélnek.

Dúl a plakátháború Magyarországon, ami jó hír a keményen kiábrándult polgárok számára, hiszen Orbán Viktor árnyékbokszolása a menekültekkel megmozgatta az emberek elgémberedett fantáziáját. Végre jól kitombolhatják magukat a plakátrongálók, a fedett nyomozók újra komoly megfigyeléseket végezhetnek a parkok cserjéi közül, a szlogenírók és mémgyártók pedig beleadhatnak apait, így bőséggel áradnak az ötletek az interneten és az utcákon. A Szegedi Kattintós sem maradhat ki ebből a szellemi pezsgésből, így ezúttal megosztjuk olvasóinkkal tíz saját gyártású szlogenünket.

 Fotó: rtl.hu

1. Ha Magyarsága jössz, hagyj fel minden reménnyel!

2. Ha Magyarországra jössz, hozz magaddal még egy embert!

3. Ha Magyarországra jössz, vidd magaddal az anyósom!

4. Ha Magyarországra jössz, szállj meg Fekete Pákónál!

5. Ha Magyarországra jössz, ne idd ki a Balatont, mert a magyarok abban szoktak fürdeni.

6. Ha Magyarországra jössz, hozz magaddal pulcsit, sapkát, meg vastag zoknit, mert nálunk spórolnak a fűtéssel a menekülttáborokban.

7. Ha Magyarországra jössz, hozz magaddal tolmácsot, hogy el tudd olvasni az ellened uszító plakátokat, és tudj beszélni Vida Ildikóval.

8. Ha Magyarországra jössz, adj vizeletmintát a zöldhatáron, mielőtt átúsznál hozzánk.

Fotó: gamechannel.hu

9. Ha Magyarországra jössz, úgy fogod érezni magad, mintha itt forgatnák a Majmok bolygója legújabb részét.

10. Ha Magyarországra jössz, megszívtad!

Talán az ország más településein hihetetlenül hangzik, de az ellenzéki vezetésű Szegeden a hányatott sorsú jobboldali sajtó kapkod mentőöv után. A tavaly ősszel elbukott önkormányzati választás után a magántulajdonosok kezében lévő kormánypárti internetes portál léte vált kérdésessé, pedig a helyi Fidesznek nagy szüksége lenne egy markáns és népszerű orgánumra, hiszen a szocialista Botka Lászlónak jelentős fölénye van a helyi közgyűlésben. A Lópici Gáspár néven publikáló vendégszerzőnk a számokból kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy ha nem segít valaki a szegedma.hu-n, akkor a polgármester egy fontos ellenzéki médiumtól szabadulhat meg. Mintha nem is Magyarországon lennénk!

Kép: NÉGYmadár

A napokban tették közzé a vállalkozások kötelező beszámolóikat, így megnéztük, miből és miként működik a szegedi Fideszt – választások idején a mindenkori jobboldali polgármester-jelöltet – feltétel nélkül támogató szegedma.hu. A szegedieknek talán nem kell bemutatni, hogy a tavaly ősszel kothenczma.hu-vá vált portál szép lassan elveszítette a több darabra hullott helyi jobboldal támogatását. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor Magyar Anna és a Csongrád Megyei Önkormányzat szárnyai alatt hétről hétre beszámoltak a fideszes megyei önkormányzat csodálatos munkájáról, terjesztették a baloldali Szegedi Tükröt is kenterbe verő Déli Szó című remeket?

De lássuk a számokat! A szegedma.hu tulajdonosa a Leonardo Kft. 2010-ben még 73,5 millió forintból gazdálkodhatott, a második Orbán-kormány győzelmével valami elszakadt. 2011-ban már csak 48 millió forint jutott a kasszába. A helyzet 2012-re javult, a cégnél egyre többet hirdettek az akkor fideszes vezetésű önkormányzati cégek. 2013 megint az ínség éve lett, 43 millióra apadt a bevétel, miközben arra is fény derült, hogy a jobboldali lakájmédia havonta több mint 1 millió forintos veszteséget termel tulajdonosainak. A 2014-es, választási év sem hozott csodát, ami nem meglepő. A fideszes Gyimesi László polgármester-jelöltet Kothencz János váltotta, akiről azt gondolhatták, ha mindent megígér, legyőzheti Botka Lászlót.

Kép: NÉGYmadár

Nem így lett. Egyes becslések szerint Kothencz kampánya 100 millióra rúgott, de ez a pénz nem a szegedma-nál landolt. A friss beszámoló szerint az 56 millióra nőtt bevétel arra volt elég, hogy a veszteséget az előző évi 12 millióról 9,1 millióra csökkentsék. A Leonardo Kft. anyagi helyzete eléggé megroppant, miközben januárban az ügyvezetői posztot a főszerkesztő, Pintér Lajos vette át. A számok azt mutatják, hogy a Leonardo 29 millióval tartozik hitelezőinek, miközben saját tőkéje mínusz 3 millió forintra „nőtt”. A 2012-ben még 15 millió tőkével működő vállalkozás 2 év alatt 18 millió bukott, miközben durván eladósodott. Ki lehet jelenteni, a Leonardo Kft. csődközelben van.

Hogy mi lesz így az ál-civilek, jobboldali politikusok szócsövének használt szegedma.hu-val? Ezt senki sem tudja, de nem lepődnénk meg, ha a korábbi jobbos sajtótermékek sorsára jutna: azaz, eltűnne a süllyesztőben.

Lópici Gáspár

(Természetesen lehetőséget adunk a Leonardo Kft-nek a válaszra, amennyiben reagálni kíván a szerző állításaira.)

Turbófokozatba váltott a kormány bevándorlókat csicskáztató kampánya, közben pedig a miniszterelnök arról beszél arab bankároknak, hogy mi egy nyitott ország vagyunk. Kétségtelen, már többször megszédültünk Orbán Viktor lendületes pávatáncának láttán, de ami most történik, ép eszű (és szemű) ember számára már követhetetlen. A Fidesz kommunikációs birodalmi lépegetőjének lábai kezdenek elbotlani a saját hazugságaiban, és nem veszik figyelembe a stratégák, hogy az emberek belefáradtak már trükkökbe, szeretnének már valami olyasmivel foglalkozni, ami tényleg előreviszi az életüket. 

   Fotó: hungarianvirus.wordpress.hu

A magyar miniszterelnök olyasmire képes, amire más államok kormányfői csak akkor, ha nagyon összeszedik magukat: Egy napon belül képes állítani valamit, majd önmagát megcáfolni. Amit Orbán Viktor pávatáncnak szokott hívni, máshol úgy nevezik: nem tudja, mit beszél. Már legalább egy hete teljesen nyilvánvaló, hogy kudarcba fulladt a bevándorlásról és terrorizmusról indított konzultációnak csúfolt össznépi butítás, ám a kormány ráerősít a saját hülyeségére. Rendőröket állít a népharag által elsöpörni kívánt óriásplakátok mellé, majd a napilapokban megmagyarázza, milyen égetően fontos számunkra, hogy móresre tanítsunk mindenkit, aki a határainkon keresztül igyekszik eljutni Európa nyugati felébe.

A nemzeti gumicsontokra egyre kevésbé ugrik rá a korgó gyomrú magyar ember, hiszen a miniszterelnök egyik nap azt mondja, hogy hazaküldünk mindenkit, aki nem tudja rovásírással bevésni a nevét a menekülttábor vendégkönyvébe, aztán, hogy mi egy barátságos, nyitott ország vagyunk, utána a magyarok falát akarja felhúzni a zöldhatáron, de megpendíti, hogy az itt tanuló, kemény valutával fizető arab diákok kedvéért akár mecsetet is építtetne Budapesten.

Kapkodjuk a fejünket, minden nap képesek vagyunk megdöbbenni, mennyire nem érti az ország első számú vezetője, hogy az emberek nem a szerb határon botorkáló koszovóiakról és afgánokról akarnak konzultálni, hanem a magyar egészségügyről, az oktatás helyzetéről, a kivándorolt hatszázezer fiatalról, a miniszterek és államtitkárok luxusutazásairól, a tucatszámra épülő stadionokról, a brókerbotrányok felelőseiről, vagy a nemzeti bank felelőtlen pénzszórásáról. Volna itt téma bőven, melyekről akár minden nap konzultálhatnánk, ám Orbán Viktor köti a pávát a karóhoz. Ő jól érzi magát abban a szerepben, hogy belengeti a halálbüntetést, majd kitáncol mögüle, odapörköl a menekülteknek, majd Európában azt mondja, hogy ő csak egy valós problémáról kíván konzultálni a népével. Olyannyira rácuppant a témára, hogy már Vona Gábor is azt mondta erre: a kormány túltolta a biciklit. 1:0 a Jobbik elnöke javára! Tegyük hozzá, ő is az ellenfél hibáiból él, úgyhogy könnyen vitte be ezt a találatot.

Fotó: hotdog.hu

Orbán Viktor számára láthatóan komoly problémát okoz a helyes arányok megtalálása. Görcsös igyekezettel szeretné visszaszerezni a Jobbikhoz vándorolt fideszes szavazókat, ugyanakkor nem kéne elveszítenie pártja mérsékelt támogatóit sem. Az ősi dakota bölcsesség szerint nem ildomos egy seggel két lovat megülni, mert könnyen a lócitromba pottyanhat az ember. Orbán Viktor vad pávatáncát azt az illúzió élteti, hogy meg tudjon felelni a szélsőjobboldali, a mérsékelten liberális, és a centrum szavazóinak is, ugyanakkor Európában is szalonképes tud maradni. Rövidesen rá fog jönni arra, hogy minden meghatározó csoport szemében elvesztette a hitelét, mert az ember nem mindenevő. Legyen a szavazó ellenzéki, kormánypárti, kiábrándult, szélsőséges vagy mérsékelt, mindenkinek meg van a kedvenc étele, ezért ne gondolja egyetlen politikus sem, hogy bármit bekajálnak a keményen dolgozó emberek.

Frédi és Béni

Az álmok nem hazudnak, úgyhogy vegyük nagyon komolyan a rémálmainkat is. A magyar miniszterelnök annyi mindentől próbálta már megvédeni a keményen dolgozó magyar embereket, hogy valószínűleg rengeteg ellenséggel hadakozik álmában is, főleg, ha hozzátesszük azt, hogy ő előszeretettel álmodik nagyokat. A Szegedi Kattintós most összeállította azoknak a rémálmoknak a listáját, melyek leggyakrabban gyötörhetik Orbán Viktort.

Fotó: nepszava.hu

1. A felcsúti Puskás Akadémia FC kieseik az NB I-ből, a csapatot már nem támogatja egyetlen nemzeti oligarcha sem, a büfében már szotyit sem árulnak, neki pedig egyedül kell végignéznie, amint a Dusnok öt góllal kitömi kedvenc csapatát.

2. Egy napra összeköltözik Friderikusz Sándorral, és a szalonnás rántotta készítése közben férfiasan bevallja a műsorvezetőnek, hogy Habony Árpád tőle kapta a Gucci táskáját, a polgári Magyarország tényleg csak egy politikai termék volt, és tulajdonképpen nagyon zavarja, amikor Semjén Zsolt átszellemült arccal néz rá minden egyes parlamenti felszólalásánál.

3. Kövér László a Parlament őszi ülésszakának kezdetén maga viszi vissza az EU zászlaját az ülésterembe, megköveti Fodor Gábort, és őszintén bevallja, hogy a lelke mélyén mindig is liberális maradt.

4. Lázár János norvégmintás pulcsiban jelenik meg a következő kormányülésen, és bejelenti, ha a kabinet nem békül ki az Ökotárs Alapítvánnyal, ő tiltakozásul éhségsztrájkot kezd Rogánék tetőteraszán.

5. Pozsgay Imrét választják meg köztársasági elnöknek, aki tévedésből visszahívja a szovjet csapatokat, neki pedig ismét ki kell űznie őket szép hazánkból.

6. Putyin elnök hatalmát népi felkelés dönti meg Oroszországban, így kútba esik a paksi bővítés terve. Illés Zoltán ismét miniszter lesz, Szél Bernadett pedig a szélerőművekért felelős államtitkári pozíciót kapja meg. Magyarország területének kétharmadára napelemeket telepítenek, és mi látjuk el Timbuktut is megújuló energiával.

7. Kikötözik az Európai Parlament pulpitusára, miközben Jean-Claude Juncker és Angela Merkel kokikat és tockosokat osztanak neki, és azt követelik tőle, hogy vonja vissza a nemzeti konzultációt a bevándorlásról.

8. Turistának öltözött gazdasági bevándorlók csellel elfoglalják a Parlamentet és a budai várat, túszul ejtik Németh Szilárdot és Kósa Lajost, majd azt követelik, hogy bővítsék a debreceni menekülttábort, és építsenek mecsetet Kőbányán.

9. Simicska Lajos Hoffmann Rózsa harisnyájával fojtogatja.

Fotó: origo.hu

10. Elveszíti a 2018-as választást, és Gyurcsány Ferenc gúnyos mosollyal narancsos buktával kínálja. Fásy Ádám még a választás éjjelén bejelenti, hogy tulajdonképpen mindig is baloldali értékeket vallott, Kovács Kokó István pedig benyújtja igényét a sportminiszteri posztra. Csintalan Sándor javaslatot tesz arra, hogy Simicska Lajos legyen a nemzetgazdasági miniszter, Mészáros Lőrincnek pedig újra el kell készítenie az adóbevallását öt évre visszamenőleg.

Frédi és Béni

Nem is olyan régen még azon háborogtunk, hogy a bécsi Mariahilferstrasse egyes boltjainak kirakataiban a következő felirat jelent meg: Magyarok, ne lopjatok! Most visszaadjuk a megaláztatást, igaz nem a derék sógorokon verjük el háromszor, hanem az országunkon keresztül menekülő szíreken, irakiakon és afgánokon. A magyar kormány idegenellenes kampánya ugyanis elért egy olyan szintet, amely nem pusztán pökhendiségével hivalkodik, hanem a rabszolgatartók arroganciáját idézi.

Fotó: nol.hu

Azok a plakátok, melyek most kezdik fertőzni Magyarország köztereit, valamint a magyar polgárok gondolatait nem pusztán ostobák, rosszindulatúak és félrevezetők. A legkifejezőbb jelző rájuk, hogy arrogánsak. Azt sugallják, hogy bárki is vagy, aki az országhatárainkhoz közelítesz, hajolj meg előttünk, add fel minden egyediségedet, sajátos értékedet, kultúrádat, vallásodat, nyelvedet, legyél a mi engedelmes alattvalónk, és akkor kaphatsz egy szelet zsíros kenyeret. Képzeljük el, milyen érzés uralkodna el az Angliába, Németországba vagy Ausztriába igyekvő magyarokon, ha olyan tegeződő, nem magyar nyelven megírt fenyegető és kioktató szövegekkel fogadnák őket, mint amilyen például ez lenne: „Ha Németországba jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!” Olyan leplezetlen felsőbbrendűségi gőg cseng ki ebből a mondatból, mintha egyértelműnek vennénk, hogy hazánk kultúrája minden más népé fölött áll.

Mintha bárki is rárontott volna a kultúránkra, mintha nem tisztelnék a törvényeinket azok, akik eddig abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy magyar állampolgárságot kaptak. Tudjuk, nagy a baj a Fidesz háza táján, de nem úgy lehet a népszerűséget növelni, hogy arrogánsabban ütjük a háború elől menekülőket, mint az Iszlám Állam. Az egész hecckampányból persze egy fontos szereplő hiányzik, amit a plakátok nyelve és stílusa is elárul. Magyarul, tegeződve szólítja meg a járókelőket, vagyis nem a menekülttáborban élő, a nyelvünket nem beszélő néhány száz szerencsétlen az üzenet címzettje, hanem mi, keményen dolgozó kisemberek, akik néha láttunk már néger orvostanhallgatót, vagy palesztin fogorvost. Az igazi baj az, hogy olyan bunkó módon szólítják meg a kormány kampánystratégái saját polgáraikat is, mintha a 10 millió Kunta Kinte országa lennénk.

Csak azt nem írták ki még a plakátokra, hogy ha ide akarsz jönni, akkor pucold ki a cipőnket, és akkor elgondolkodunk, hogy nem küldünk vissza a bombák földjére. A tőlünk kivándorolt 600 ezer gazdasági menekült esete taníthat bennünket szerénységre. Nem kellett nekik elmagyarázni, hogy egy másik országban élnek és dolgoznak, tudták ők, hogyan éljenek Ausztriában, Belgiumban vagy Franciaországban úgy, hogy közben magyarok maradnak. Ha eleve arrogánsan közelítünk a külföldiekhez, akkor ne csodálkozzunk, ha senki sem fog szeretni bennünket Európában. Befelé forduló, önző, kivagyi népként tekintenek majd ránk, és hiába emlegetjük majd a legendás magyar vendégszeretetet, a kutya nem jön ide sem pénzt költeni, sem tanulni.

Fotó: index.hu

A Szegedi Tudományegyetem kancellárja a napokban arról beszélt, hogy szeretné, ha a közeljövőben 400 kínai diák tanulna az intézményben. Ha fizetnek jöhetnek csőstül, akár Kínából, Malajziából vagy Burkina Fasoból is, de aki az életét menti azt fenyegető plakátokkal és pucolásra váró lábbelivel fogadjuk. Olyan viselkedés ez, mint amikor a Fradi szurkolók kemény magja huhog az ellenfél sötét bőrű játékosa láttán, amikor azonban az ő fekete játékosuk lép pályára, tapsolnak, mondván: „Ez a mi négerünk.”

A Fidesz kommunikációs csapata ezúttal nem csak melléfogott, de plakátjaival olyan színben tüntette fel az ország polgárait, mint akik eleve minden újnak ellenállnak, nincs irgalom a lelkükben, és szolgai módon követik kormányuk irányvonalát. Nézzünk magunkba, és döntsük el, hogy ilyenek vagyunk-e, és ha netán mégis igaza van Orbán Viktornak és csapatának, akkor készítsük elő a félcipőinket, mert lesznek olyanok, akik örömmel kisuvickolják azokat egy kis könyöradomány fejében. És miközben fényesítik a lábbelinket a menekültek, eltölt bennünket a jó érzés, hogy vannak nálunk szerencsétlenebb népek is. Nehogy akkor vegyük észre, hogy a skinhead bakancsunkat vettük magunkra...

"A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él." Nem napjainkban írták le ezt a mondatot, de aktualitása aligha vonható kétségbe. Szociológus szerzőnk írása arra mutat rá, hogy a xenofóbia, a szervilizmus, illetve a politikai haszonszerzés ösztöne milyen szoros kapcsolatban áll egymással Magyarországon már évtizedek óta. Azok a politikai kurzusok, melyek a polgárok megfélemlítésére, illetve bennük megbúvó félelmeik felébresztésére építették hatalmukat egy darabig akár sikeresek is lehetnek, ám hosszútávon kudarcra vannak ítélve. A mai Európában mindenesetre ez a helyzet. Balog Iván írása.

Illusztráció: nol.hu

Bibó István egyik legismertebb tanulmánya, A magyar demokrácia válsága ezekkel a mondatokkal kezdődik: „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él.” Nagyon különös dolgot állít itt a szerző, de nem az első mondatban. Abban nincs semmi szokatlan: a politikai publicisztikában bevett retorikai fordulat azzal hívni fel a szöveg elején magunkra az olvasók figyelmét, hogy az általunk artikulálni kívánt problémákat krízisként tálaljuk. A meghökkentő és egyúttal sokatmondó momentum a második mondatban található. Azért van válságban, mert félelemben él? Persze, a félelem valóban szörnyű dolog, de miért okoz válságot? Eddig úgy tudtuk, hogy akut krízis akkor van, ha ténylegesen háború, forradalom, ellenforradalom vagy éhínség, tömegkatasztrófa stb. dúl. Ha azonban csak félnek tőle az emberek, hogy lesz, lehet ilyesmi, csak elővételezik, hogy bekövetkezhetnek rossz dolgok, de valójában nem dörögnek a fegyverek, nem hevernek halottak az utcán, az mitől válsághelyzet?

Nos, Bibó gondolkodásának egyik sarkalatos pontjához érkeztünk el. Bibó valóban úgy gondolja, hogy a félelemnél nagyobb rossz nem létezik. Ha egy társadalomban, egy közéletben az emberek félnek, akkor a rettegett dolgoknak nem kell ténylegesen is bekövetkezniük, mert a félelem már maga a katasztrófa-forgatókönyv realizálódását jelenti. A jó politikának ezért egy félelemmentes világ megteremtésére kell törekednie.

De miért ennyire fontos a félelem? Nos, Bibó Az európai társadalomfejlődés értelme című, 1971-es előadása elején leszögezi: az ember az egyetlen lény, aki tudja, hogy meg fog halni. A félelem tehát az emberi feltétel része, és minden félelmek közül a legrosszabb a másik embertől való félelem, vagyis a rettegés attól, hogy én, aki alany vagyok, más, nálam hatalmasabbak kezében puszta tárggyá válhatok, és ezzel elveszítem a puszta emberi méltóságomat is, hiszen ember embernek nem lehet eszköze. De félelmet okoz az is – fejtegeti a szegedi jogi karon tartott Politikatudományi előadásaiban –, hogy az emberek közti hatalmi erőviszonyok állandóan változnak, és ez akkora bizonytalanságot okoz, hogy végül sokan inkább vállalják a tartós, de kiszámítható alávetést, mint az örökös kiszámíthatatlanságot. (Ez a bibói meglátás ma nagyon is aktuális!)

Bibó elsősorban a rendszer- és impériumváltások, forradalmak és ellenforradalmak során fellépő Nagy Félelmek specialistája volt - ebben tanítómestere, Guglielmo Ferrero, a nagy olasz történész hatott rá. De még a Ferrero munkásságával való megismerkedése előtt, 1935-ben írott jogfilozófiai disszertációjában, a Kényszer, jog, szabadságban foglalkozott - a rá, jellemző, empatikus pszichológiai megközelítéssel – a kényszerélménnyel, a kényszerítettség lelkiállapotával, ami igen hasonlít a megfélemlítettséghez.

Foglaljuk össze röviden Bibó művei alapján – vállalva, hogy ez saját interpretáción alapszik -, hogy mi jellemzi a kényszerélményt! Elsősorban az, hogy traumatizál: sérelmet okoz, ha valakire az akarata ellenére erőltetnek valamit. Ezt egyúttal igazságtalannak is érezzük – amit oktrojáltak, az érvénytelen, az „nem ér”! Nyilván félelmet is érzünk, elvégre akit kényszerítenek, az fél. Egy másik kísérő érzés a tehetetlenség, az, hogy zsákutcába kerültünk.

  Fotó:pupublog.hu

Ebből következik az is, hogy – és ez az egész bibói megközelítés legfőbb mondandója -, hogy akit kényszerítenek, az áldozatul esik, és ezért elégtételt keres, a kényszer hatására elkövetett cselekedeteiért való felelősséget pedig elutasítja. Hangsúlyozni kell, hogy az áldozat hibáztatásával kapcsolatos problémák ez esetben fel sem vetődhetnek, mert itt valódi áldozatról van szó. A probléma másutt van: a kényszer alatt csinált dolgokért nagyrészt a kényszerítő a felelős, de soha nem száz százalékig, mert a szabad akarattal rendelkező ember maga dönti el, hogy enged a kényszernek! A kényszerélmény a vereség tapasztalata: ekkor éljük meg saját gyengeségünket, azt, hogy a végén beleegyezünk abba, amit nem akartunk, és azonosulunk az agresszorral. Ezért nem lehet tárgyakat vagy állatokat kényszeríteni, csak szuverén erkölcsi lényeket.

Aki ezt az (akár 1-2 százaléknyi) felelősséget is elutasítja, az nem akarja megoldani a problémáját, mondván: azt nem ő okozta, és nem hajlandó rezilienciára (ilyenkor a minket ért bajból megerősödve kerülünk ki), nem akarja felnőtt módon a saját kezébe venni a sorsát. Nem akar, nem mer szabaddá válni, mert beleszeretett az áldozat pozíciójából fakadó pszichológiai előnyökbe és gratifikációkba, abba, hogy neki mindig igaza van, hiszen ővele szemben gyalázatos gaztettet követtek el. Látszólag támadhatatlan érvelés ez – a bökkenő éppen az, hogy túl „csalhatatlan”, kritizálhatatlan és ezért túlságosan zárt, ezért a valóság éppúgy lepereg róla, mint bármilyen ellenérv. Itt ismét és nagyon erősen hangsúlyozni kell: valóban súlyos problémáról van szó, amit nem lehet önsegítő közhelyekkel elintézni, és nem szimulánsokkal vagy tettetett, hanem valódi áldozatokkal van dolgunk, akik igazi együttérzést és kárpótlást érdemelnek. Ezt az okfejtést nem megérteni nehéz – érzelmileg állítja az olvasót nehéz feladat elé. Bibó elfogulatlanságát és bátorságát dicséri, hogy ezt vállalva rámutat: az áldozat-szerep mindenképpen csorbítja az autonómiát, amit az egyén csak maga szerezhet vissza, és ha nem teszi, éppen akkor szenved végleg vereséget a kényszerítővel szemben.

A kudarc esetén a heteronómia kétféleképpen nyilvánulhat meg. Az egyik a kényszerpálya-diskurzus: rengeteg könyv, cikk született és születik az elmúlt évtizedekben, amely azt bizonygatja, hogy a magyar politikai osztálynak nulla mozgástere volt krízishelyzetekben, mert egyáltalán nem volt döntési helyzetben – megfeledkezve arról, hogy a vezető éppen felelős, mert vezető. A másik az agresszió, amelyről adjuk át a szót A békeszerződés és a magyar demokráciát jegyző Bibónak:” az emberek a legszörnyűbb és a leghajmeresztőbb dolgokat nem akkor követik el, amikor természetes állati vadságukat szabadjára engedik. A természetes állati vadság hamar kitombolja magát, a legvadabb vérengzés is fizikai undorban végződik, és az emberben éppúgy vannak szelíd ösztönök, mint vad ösztönök. A legszörnyűbb dolgokat akkor követi el az ember, mikor valami okból veszélyben levőnek és ugyanakkor valami címen erkölcsileg igazoltnak, minden erkölcsi szempont alól felmentettnek vagy pláne mások megbüntetésére jogosultnak és kötelezettnek érzi magát. Ilyenkor képes elvetni minden szégyenkezést, ilyenkor képes fizikai undorát legyőzve is vérengző lenni, és ilyenkor képes engesztelhetetlen lenni ott, ahol a kövek is meglágyulnak, nemhogy az állítólagos állati vadságukat kitomboló emberek.”

(Elhangzott 2015. május 15-én, a SZAB-székházban, A MAGYAR FILOZÓFIAI TÁRSASÁG, AZ SZTE BTK FILOZÓFIA TANSZÉK ÉS AZ MTA SZEGEDI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG LÁBJEGYZETEK PLATÓNHOZ című, évente megrendezésre kerülő konferenciasorozatának 14., AZ AGRESSZIÓ című konferenciáján)

Balog Iván

…de csak idő kérdése. Az Orbán-kabinet lázas sietséggel terjesztette a 2016-os költségvetés tervezetét az országgyűlés elé, mintha azt akarná sugallni ezzel is, hogy nix ugribugri, mi leszünk még hatalmon akkor is, amikor ezek a sarokszámok már rég nem érnek semmit. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a tervezet lyukas, mint az ementáli, vagyis egy csomó bevétel kérdéses, a kiadási tételek pedig ötletszerűen sorakoznak benne. Erős a gyanúnk, hogy most sem ússzuk meg korrekciók nélkül, ami azt jelenti, hogy év közben Varga Mihály és csapata új adókat vethet ki. A Szegedi Kattintós összeszedte a lehetséges adótételeket.

Fotó: delia.com

1 Csikkadó. Bevezetését az indokolja, hogy a trafiktörvény bevezetése óta látványosan megerősödött az illegális cigarettapiac. A hatóságok csak úgy tudják pótolni a kieső jövedéki adót, ha a szórakozóhelyeken, éttermekben, kocsmákban, illetve az épületek előtt elszívott cigaretták csonkjait megadóztatják. Itt ugyanis nem számít, hogy csempészett ukrán cigi csutorája, vagy Andy Vajna szivarjának vége éktelenkedik a hamutartóban. A NAV munkatársai minden műszak után összeszámlálják a csikkeket, melyek után meghatározott összeget kell bepengetni a központi büdzsébe, ugyanakkor szigorú büntetést kap az, aki a csikkeket igyekszik eltüntetni a hatóságok elől.

2. Csengőadó. A központi kormányzat már régen töri a fejét azon, hogyan lehetne a kapucsengők használatát is a közteherviselés részévé tenni. Vannak ugyanis olyanok, akik minden önmérséklet nélkül nyomják a lakáscsengőket (mintha süketek lennének), megzavarva ezzel a keményen pihenő (vagy piáló) kisemberek nyugalmát. Ha adóköteles lesz minden csengetés, akkor a szomszéd, a paplanárus és a hittérítő is háromszor meggondolja, hogy ész nélkül ráfekszik-e a kapucsengőre. A csengők ugyanis digitális összeköttetésben lesznek a NAV központjával, ahol regisztrálnak minden gombnyomást, így a postás is meggondolja, hogy kétszer csengessen-e. Télen az adót ki lehetne terjeszteni a száncsengőkre is.

Fotó: csodaceruza.hu

3. Jogdíj fizetése az énekes madarak csicsergése után. A költségvetésnek komoly kára származik abból, hogy a kertjeinkben, házunk előtt éneklő madarak dalai után senki sem fizet jogdíjat. A tervezet szerint olyan alkalmazást töltenének az adóellenőrök telefonjaira, melyek be tudnák azonosítani a cinke, a búbos vöcsök, vagy a sárgarigó énekét. Minden madár énekének más lenne az adótartama, így a ritkábban előforduló madárfajok után súlyosabb adót kéne fizetniük a hallótávolságban élőknek. Ezt azzal indokolják, hogy már eddig is túl sok szép madárdalt hallhattunk teljesen ingyenesen, a jogdíjakat ezért visszamenőlegesen is be kell szedni.

4.Buliadó. Szintén a hangok megadóztatása a cél, de itt kissé más felhanggal, hiszen, ha valaki bulit rendez, az nagy valószínűséggel zavarja majd a szomszédokat, ennek pedig járulékos költségei vannak. Fel kell hívnia a rendőrséget, ott adminisztráció következik, a kollégáknak ki kell szállniuk a helyszínre, ami benzinköltséggel jár, majd ott intézkedniük kell, ami szintén terheli a költségvetést. Ha a bulizók előre befizetik ezt a pénzt az államkasszába, akkor nyugodtak lehetnek a szomszédok is, hiszen a yard a bulizók költségére jön ki, és a garázdákat is a saját költségükön sittelik le. A buliadó összegét tanácsos jó előre beszedni a buliba érkezőktől, így később nem alakul ki verekedés abból, hogy valaki adózott-e a részvételért, vagy sem.

5. Rádióadó. Nem is olyan régen nálunk is létezett olyan, hogy TV használati díj, ma már csak a hanyatló nyugaton kell a bejelentett készülékek után egységes adót fizetni. Ha már itthon a reklámadó alól ki akar bújni minden hazai kicsi és nyugati multi, akkor terítsük szét az adót a lakosság körében. Első lépésben a rádiót használók kapnának az arcukba egy kis adót, ha hallgatni akarják az ellenzéki fröcsögést vagy a kormánypárti sikerpropagandát. Később ki lehetne terjeszteni a ezt az adónemet a televíziókra és az MP3 lejátszókra is.

Frédi és Béni

Mi lehetne egyértelműbb bizonyíték arra, hogy a kormány diszkriminálja a tavalyi három választáson balra húzó Szegedet, minthogy még nem érkeztek meg a városba a legfrissebb nemzeti konzultáció kérdőívei. A szegediek izgatottan kérdik egymástól, mi lehet az oka, hogy hiába lesik a postást, de megnyugtató válasz eddig nem érkezett. Addig is, amíg nem érkeznek meg a várva várt konzultációs levelek, a Szegedi Kattintós vázol néhány újrahasznosítási ötletet.

     Fotó: papirrapulok.blog.hu

Rendkívül szellemesek a Kettős Mérce ajánlatai a nemzeti konzultációs papírok megsemmisítésére, de kár lenne elégetni vagy ledarálni, esetleg ellenzéki pártokra bízni ezt a feladatot, legyünk kreatívak, és az egyéniségünknek megfelelő módszert válasszuk ki az alábbiak közül:

1. Daraboljuk kis cigarettapapírokra, sodorjunk belőle cigit, és kopogtassunk be egy fideszes cimbihez, hogy hoztunk egy kis mahorkát, füstöljük el ketten, mint két fasírtban lévő indián a békepipát. A címzés és a főszöveg lehetőleg az ő cigijére kerüljön jól látható helyre, és amikor meggyújtja a végét, Orbán Viktor fotója kapjon lángra. Tuti, hogy soha nem lesz többé a közös cigizés!

2. Hajtogassunk belőle papírrepülőt, papírcsákót, papírhajót vagy sótartót. A papírrepülőt ügyesen behajíthatjuk a CÖF-ös szomszéd kertjébe, vagy a nyitott ablakán, a papírcsákóval pedig jelentkezzünk önkéntes festésre a helyi Fidesz irodán. Kevésbé kreatív hajtogatók tekerjenek belőle távcsövet, és azzal kémleljék az eget esténként a CÖF-ös szomszéd kertjéből. Nagy hőségben legyező is készíthető a papírlapokból.

            Fotó: hvg.hu

3. Hívassuk meg magunkat egy fideszes házi buliba, egy óvatlan pillanatban surranjunk ki a WC-re, és a nemzeti konzultációval dugítsuk el a klozetet. Soha többé nem hívnak oda bulizni!

4. Ha bosszúból a buli házigazdája bedobja az ablakunkat kaviccsal, akkor nem hívjunk üvegest, hanem a nemzeti konzultációval takarjuk el a lyukat úgy, hogy lehetőleg az utca felé nézzenek a miniszterelnök köszöntő sorai.

5. Csomagoljunk bele lila hagymás zsíros kenyeret, tegyük bele műanyag ételes dobozba, és adjuk fel a debreceni menekülttábor címére. A bangladesi gyerekek még le is nyalogatják a zsírt a nemzeti konzultációról.

6. Kérjük el a szomszédtól az ő nemzeti konzultációját, a miénket pedig cseréljük el olyannal, akinek van még a régi konzultációkból, hogy teljes legyen a gyűjteményünk. Később még sokat érhet ez a konzultációs múzeum számára.

Fotó: port.hu

7. Vágjuk ki a betűket, és állítsuk össze Woody Allen örökbecsű mondatát a Fogd a pénz és fuss című filmből: „Csak semmi cicó nálam van a slukker.” Küldjük el Matolcsy Györgynek, hátha vág megint a kamatokon, vagy Varga Mihálynak, és 16-ról 5 százalékosra csökkenti a személyi jövedelemadót.

8. Ha már kikapcsolták a gázt nálunk, mert nem fizettük a számlát, tegyük el télire a konzultációt, és jó lesz gyújtósnak.

9. Küldjük vissza a feladónak azzal az indokkal, hogy elázott a levél, és nem látjuk pontosan, hová kell tenni az x-et. Ha küldenek újat, akkor pedig azzal küldjük vissza, hogy most már látjuk a kérdéseket, de nem értjük azokat. Egyszer biztosan megunják, és nem küldenek többet.

10. Gyúrjunk kis papírgalacsinokat belőle, és köpőcsőbe töltve rendezzünk célba lövő versenyt. Mindenki vérmérsékletének és politikai irányultságának megfelelő célpont választhatna magának, hiszen politikusok portréira épp úgy lőhetünk, mint afgán, szíriai vagy bangladesi menekültek képeire, akik éppen igyekeznek átjutni a háborgó tengeren, de mi a köpőcsövünkkel távol tartjuk őket Európa partjaitól.

Frédi és Béni

A magyar politika két erősen megosztó figurája közel tíz éve osztja egymást, így nem csoda, ha politikai ars poétikájukat egymás ellenében tudják csak meghatározni. Ha ez a jelenség nem tematizálná újra és újra a magyar közbeszédet, nem is lenne vele gond, az viszont riasztó jelenség, hogy ma politikai (szekér)táborokat szinte csak orbánozással és gyurcsányozással lehet létrehozni és egyben tartani. A Szegedi Kattintós arra keresi most a választ, miért érezte  fontosnak a miniszterelnök, hogy a szokásosnál is keményebben nekimenjen a DK vezetőjének, miközben az igazi kihívó Jobbik nyugodtan építkezik a háttérben.

Fotó: origo.hu

1. Elképzelhető, hogy Orbán Viktort és a Fideszt viszi a lendület, képtelen kilépni abból a kommunikációs mezőből, amely meghatározta az utóbbi tíz évének arculatát. A gyurcsányozás mindig összerántotta a fideszes szavazóbázist, mindig jól lehetett riogatni a Gyurcsány Ferenc által megtestesített vörös veszedelemmel. A Gyurcsány-Bajnai időszak ekézése annyira beleivódott a fideszes választók agyába, hogy szinte csak le kell játszani a régi dallamokat, és a közönség már harsogja is a második versszakot.

2. Az, hogy tiltott pártfinanszírozásra való hivatkozással a jogállamiság kereteit igen erősen feszegetve ismét a célkeresztbe állította a DK-t és Gyurcsányt a Fidesz, gyakorlatilag kéretlen (vagy kért?) segítség az MSZP-nek. Ha Orbán és Gyurcsány egymást ütik, akkor az MSZP nyugodtabban építkezhet, politikusait nem tünteti fel a kormánypárti közmédia a nemzet ellenségeinek. Az MSZP megerősítése a DK ellenében ugyanis elemi érdeke a Fidesznek, mert amíg nincs olyan karizmatikus vezetője a szocialistáknak, mint amilyen Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíciónak, addig nem vehető számba komoly kihívóként.

3. Csak egy indokot keresett a kormánypárt arra, hogy az Altus Zrt. megbízása kapcsán újabb éles kirohanást indítson az Európai Unió ellen. Ráadásul, ha összeesküvést sejtetnek az Unió és a baloldal között, akkor élesedhez az a hang, amely szerint Brüsszel még az ördöggel is cimborál, csak hogy megszabaduljon Orbán Viktortól. Ez a lehetőség a fideszes választókba táplált üldözési mániát erősítené, így újabb lépéssel távolodnának el a nyugati értékektől azok, akik változatlanul kitartanak Orbán függetlenségi retorikája mellett.

Fotó: tdyweb.wbteam.com

4. A Fidesz nem tud, vagy nem akar mit kezdeni azzal, hogy a Jobbik a nyakán liheg, ezért nem arra az ellenfélre veti rá magát, amely vissza tud harapni, hanem arra, amelyik még a sebeit nyalogatja. Gyurcsány pártja erősödik ugyan, ám túlzás lenni azt állítani, hogy látványos eredményeket ért volna el a pártépítés terén. Gyurcsány ostorozása egyébként jó üzenet a Jobbik felé is, hiszen a szélsőséges párt támogatói elutasítóbbak a DK-val, mint az MSZP-vel szemben. Felfoghatjuk ezt a törekvést egy tehetetlenségi reakciónak is, hiszen a Fidesz már annyira rámászott a Jobbik programjára, hogy a nyílt cigányozáson és zsidózáson kívül gyakorlatilag tökéletesen átvett minden elemet a szélsőséges párttól, így szinte eszköztelen maradt a Jobbik ellen folytatott kampányhoz.

5. Gyurcsány Ferenc maga provokálta ki, hogy ősi ellenfele ismét vele foglalkozzon. Egy olyan pártnak, amelynek támogatottsága nem éri el a tíz százalékot szinte áldás a kormánypárt ilyen kitüntetett figyelme. A keményen kormányellenes kisemberek mindenesetre akár meg is kedvelhetik a volt miniszterelnököt, ha benne látják Orbán Viktor legfajsúlyosabb ellenfelét. A negatív reklám is reklám elve alapján a DK sokat nyerhet a Fidesz arroganciájával, ráadásul olyanok kiáltanak tiltott pártfinanszírozást, akik ezt a módszert csúcsra járatták a Simicska-érában, és gyaníthatóan azóta is dagad a pártkassza, mióta csúnya véget ért az oligarcha és a miniszterelnök barátsága. Egyébként a kérdésünkre a jó választ valószínűleg az az Arthur J. Finkelstein tudná megadni, akit - mint a Fidesz kampánytanácsadóját -, szintén ebből a kasszából fizetnek.

Frédi és Béni