Van miből válogatni, de azért fontos, hogy méltányosak legyünk a jelenlegi kormányzópárttal. Az utóbbi 25 évben ugyanis nem csupán a Fidesznek voltak olyan balhés ügyei, melyek végére valószínűleg soha nem kerül pont, és mivel ezekben az esetekben nem babra ment a játék, sok-sok milliárd forint sorsa vált követhetetlenné a különböző kormányzati ciklusokban. A fiatalok kedvéért a régebbi történeteket részletesebben tárgyaljuk, az újabbakra viszont szinte mindenki emlékszik, így ezekből az esetekből csak a leglényegesebb momentumokat emeljük ki. Azért így se számítsanak rövid és habkönnyű olvasmányra! 

 Szülinapi buli a Fidesznél (fotó: origo.hu)

Székház-ügy

 A Fidesz esetében ezt nevezik ősbűnnek, ugyanis az akkor még liberálisnak számító párt ekkor vesztette el politikai ártatlanságát. A történet röviden a következő: A diktatúra lebontásáért küzdő ellenzéki pártok az első szabad választások előtt használatba kaptak székházakat, akkorákat, amekkorák épp jutottak nekik, az MSZP viszont hatalmas ingatlanvagyon tulajdonosa maradt. Hosszú viták után az akkori hat parlamenti párt megegyezett egymással, és ennek alapján az Országgyűlés 1991. szeptember 17-én 85 százalékos többséggel elfogadta „az 1990. évi országgyűlési választásokon minősített pártok részére székház juttatásáról szóló törvényt.”

A választási eredményeikhez képest kis székházzal rendelkező MDF és Fidesz érdeke volt a kiváló manipulációs lehetőséget ígérő szabályozás az „egyszerű és kézenfekvő” megoldás helyett. Simicska Lajos és Varga Tamás a Fidesz, Kollár K. Attila az MDF részéről tárgyalt a megoldásról. A tárgyalások eredményeként az MDF vezette kormány 1992. április 16-án titkos határozatban két igen értékes belvárosi épületet adott át a két párt megosztott tulajdonába. Az Erőterv épületét (Széchenyi rakpart 3.) és a volt Magyar Királyi Tiszti Kaszinót (Váci utca 38.). A Fidesz ezen felül még az Andrássy út 105. tulajdonjogát is megkapta. Nyilvánvaló volt, hogy a két párt nem kíván közös épületekben tevékenykedni, és az is, hogy egyik közös épület sem alkalmas pártszékháznak.

A Fidesznek 1822, az MDF-nek 1488 nettó négyzetméter járt volna, viszont a Fidesz 3428, az MDF 3301 nettó négyzetmétert kapott. A jogosulatlan többletjuttatás nagyjából megfelelt a tiszti kaszinóból juttatott vagyonrészeknek. A tiszti kaszinót a két párttól azonnal megvásárolta irreálisan magas áron, 1 milliárd 530 millió forintért a magyar állam többségi tulajdonában lévő Magyar Külkereskedelmi Bank. Ennek az összegnek az „adóoptimalizálásáról” is gondoskodtak. Az MKB „előszerződést” kötött a két párttal 1992 szeptemberében, s rögvest kifizette a vételár 90 százalékát. A két párt tisztán másfél milliárd forintot markolt ki a közpénzből törvényes alap nélkül. Ez mai értéken mintegy 11milliárd forint. Fontos megjegyezni, hogy a Fidesz ebben az időszakban indult el a jobboldali politizálás irányába, és vált a 1994-es választásokra mérsékelten konzervatív párttá.

Kaya Ibrahim, Josip Tot, a két titokzatos vásárló

                          Weisz József és Kaya Ibrahim (fotó: index.hu)

Egy németországi török, illetve németországi horvát személy, akiknek több, tetemes köztartozást felhalmozó Fidesz-közeli céget adtak el 1995-ben, illetve 1997-ben, vélhetően azzal a szándékkal, hogy több százmilliós köztartozást tüntessenek el. Amikor a két eset történt, a Fidesz még nem kormányzott egyetlen napot sem, ellenzéki pártként viszont igyekezett olyan tőkét gyűjteni, melynek birtokában sikerrel indulhatott neki az 1998-as választásoknak. Nos, a trükk sikerült, soha nem tudtuk meg, hogyan, mekkora összeg tűnt el a két külföldi stróman jóvoltából, a Fidesz pedig megnyerte a 98-as választást.

Az azóta már a politika színpadáról lelépett Schlecht Csaba bonyolította az üzleteket, és 1995 nyarán 13 céget adott el Kaya Ibrahimnak (csak jelezzük, hogy egy muszlim bevándorlónak), ezzel összesen mintegy 300 milliós köztartozástól szabadította meg a Fidesz holdudvarához tartozó cégeket. 

Schlecht 1997 szeptemberében ismét több, összesen három Fidesz-közeli céget adott el, ismét egy németországi személynek, ezúttal a horvát állampolgárságú Josip Totnak. Ezek a cégek szintén komoly köztartozást halmoztak fel és a „fantomizáció” után szintén fizetés nélkül tűntek el.

A két ügyletről 1998 nyarán jelent meg az első oknyomozó írás a Népszabadságban, majd egyre több kínos részlet derült ki, de az akkor már kormányzó Fidesz nem adott kielégítő magyarázatot az eladásokra. Később nyomozás indult az ügyben, de ezt eredmény nélkül lezárták. Az első Orbán-kormány bukása után ismét elővették az ügyet, amikor Weisz József elismerte, hogy ő továbbította a két útlevél másolatát Tasnádi László vállalkozónak, de a vádemelés ekkor is elmaradt.

Gripenek beszerzése

A botrány 2007 júniusában robbant ki, amikor egy svéd tévécsatorna a cseh Gripen-beszerzésekről készített riportot, és kiderítette, hogy egy osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly közreműködésével kenőpénzekkel győzték meg a cseheket. A történet azonban még az első Orbán-kormány idején indult. A magyar kormány 2001 szeptemberében döntött a svéd Gripen gépek beszerzéséről, majd az új kormány 2003-ban módosította a szerződést. A megállapodás értelmében Magyarország bő 210 milliárd forintért lízingel Svédországtól 14 vadászgépet, mondván, a repülők tíz év után magyar tulajdonba kerülnek. 2007-ben felvetődött a gyanú, az említett kenőpénzből korábban magyar döntéshozókat is próbálhattak meggyőzni arról, hogy Magyarország a Gripeneket válassza. 2007 novemberében a tekintélyes The New York Times a CIA-ra hivatkozva egyenesen azt írta, magyarországi pártok dollármilliókat kaptak a szerződés elnyeréséért. Több országban a svéd, a brit és a cseh hatóságok is nyomoznak, Magyarországon nem.

A Fidesz szerepe a 2006 őszi zavargásokban

Amit korábban csak sejteni lehetett, a Wikileaks által 2014 elején kiszivárogtatott hivatalos amerikai diplomáciai iratok szerint bizonyított, hogy az a 2006-ban ellenzékben lévő Fidesznek komoly szerepe volt az öszödi beszéd kiszivárgását követő utcai zavargások irányításában, valamit az MTV székháza körül kialakult ostromállapothoz. Az amerikai nagykövetség irataiból egyértelműnek tűnik, hogy meghatározó fideszes politikusok már a kiszivárogtatás előtt ismerték Gyurcsány Ferenc Öszödön zárt ülésen elmondott beszédének tartalmát, ugyanakkor jelezték amerikai illetékeseknek, hogy vállalják a felelősséget, ha Magyarországon a politikai stabilitás meginog.

A Wikileaks ide vonatkozó dokumentumainak kiszivárogtatása után az akkor már a Demokratikus Koalíciót ellenzékből irányító Gyurcsány Ferenc vizsgálatot követelt annak kiderítésére, milyen felelősség terheli a Fideszt abban, hogy ostromállapot alakult ki Budapest utcáin, randalírozó futballhuligánok csaptak össze a rendőrökkel azután, hogy Orbán Viktor találkozott a Fradi B közép vezéreivel. Vadai Ágnes szerint ehhez a vizsgálathoz többféle dokumentumot használhattak volna, példaként a 2006 őszén az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottsága együttes ülésén bemutatott, de nyilvánosságra nem hozott hangfelvételeket, illetve azok leiratait említette. Vannak olyan fideszes politikusok, akikkel szerinte érdemes foglalkozni, Ékes Ilona, Wittner Mária és Demeter Ervin nevét sorolta.

Több kérdést is ismertetett, amire szerinte választ kell adnia a vizsgálatnak. Orbán Viktor már 2006 nyarán, Tusnádfürdőn arról beszélt, hazugsággal került hatalomra a kormány - mondta, azt kérdezve miért beszélt már akkor így a fideszes politikus. Természetesen a vizsgálatból semmi sem lett, azóta is homály fedi, hogy mennyire volt hatással az ellenzéki párt az események menetére, és vajon igaz-e Gyurcsány állítása, mely szerint a demokratikus rend megdöntésére törekedett az akkori ellenzék.

A Kubatov-ügy

  Kubatov Gábor kezében tartja a szálakat (fotó: MTI)

2010 április elején pattant ki az eset. A YouTube-ra felkerült hangfelvételen Kubatov Gábor pártigazgató tartott előadást a Fidesz kampánymódszereiről, többek között arról, hogy a 2009-es pécsi időközi választásokon ismerték a 38 ezer Fidesz-szavazó nevét, korát, telefonszámát, mobilszámát, e-mail címét, és még azt is, milyen erős támogatói a Fidesznek. Az ellentábor képviselőinek adatait is nyitott könyvként kezelték a Fideszben. Ez volt az úgynevezett Kubatov-lista, melyen állítólag minden szavazásra jogosult magyar polgárról fontos információkat vezetnek. Ha ilyen létezik, akkor viszonylag könnyű kiszámolni előre egy adott körzetben a végeredményt, hiszen, ha a Fidesz tudja mozgósítani a híveit, ki tudja hozni a maximumot a választókerületben. Az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a pártok nyilvántartásainak felmérésére. Az MSZP és az MDF is vizsgálatot kért, a főügyészség azonban már 2010. április közepén elutasította a Kubatovval kapcsolatos feljelentéseket. Kubatov egyébként a legnépszerűbb magyar sportegyesület, a Ferencváros elnöke, és legendásan rossz a viszonya saját futballcsapata törzsszurkolóival.

Habony Árpád szerepe a kormányzásban

             Habony Árpád, a láthatatlan ember (fotó: hvg.hu)

Az egykori kendóbajnok az első Orbán-kormány idején, mint koronaőr vált ismertté, ám a Fidesz második kormányzati ciklusában már abszolút meghatározó szerepe volt a kommunikációs stratégiák alakításában. Habony olyan a miniszterelnöknek, mint Raszputyin a Romanovoknak. Több fotó készült róla és Orbán Viktorról, amint tárgyalnak, egyeztetnek, ennek ellenére a kormány tartja magát ahhoz az állításhoz, hogy a tanácsadó nincs alkalmazásban, és fizetést sem vesz fel egyik minisztériumban sem. Ennek ellenére rendkívül drága ruhákban jár, olyan kocsival furikázik, melynek rendszáma nem található a hivatalos nyilvántartásokban, milliárdos cégek alapításában vesz részt, legutoljára pedig Ibizán tűnt fel a Heart nevű luxus szórakozóhely promóciós filmjében. Habony igazi aranyifjúként éli mindennapjait, és csak és a miniszterelnök és szűk köre tudja pontosan, miért ragaszkodnak hozzá annyira a felső körökben, hogy botrányai ellenére szinte érinthetetlen a főtanácsadó. Inkább vállalják, hogy az ominózus videót letiltatják, és ezzel lényegében beismerjék, hogy Habony méltatlan arra a bizalmi szerepre, melyet a kormányfő mellett betölt. Erre mondaná egy dakota, hogy: "No, ez már nekem is sok."

Frédi és Béni

Mint azt az állami hírügynökségtől megtudtuk, Habony Árpád továbbra sem közszereplő. Pedig már kezdtünk félni, hogy valaki elmagyarázza nekünk: a miniszterelnök legfőbb tanácsadója és bizalmasa a köz érdekeit szem előtt tartva bulizott Ibizán a Heart nevű luxus szórakozóhelyen. Vajon hányszor kell még bambán belepislognia Habonynak a kamerákba, hányszor kell átszáguldania záróvonalakon, és megrugdosnia járókelőket ahhoz, hogy nekünk is legyen valami beleszólásunk abba, ki sugdosson tanácsokat Orbán Viktor fülébe?

Forrás: index.hu

„Kedves mindenki, nagyon jól érzem magam Ibizán, a kaviár finom, a pezsgő orosz, a lányok szépek, és többnyire ők is oroszok. A múltkor voltam egy pörgős partin a Heart nevű szórakozóhelyen, de nem emlékeszem belőle sokra, mert álmos voltam, és folyamatosan csak hunyorogtam a kamerába, amit a képembe toltak. Puszilok mindenkit, üzenem Viktornak, hogy rövidesen repülök haza, hogy megint tanácsokkal lássam el, és kihúzzam a kormányát a slamasztikából. Üdvözlettel Árpi.” Mivel képeslapokat sem nagyon írnak már, és Árpád sem a szavak embere, ezt a szöveget csak a képzelet szülte, de azért van valóságalapja. Sajnos.

Habony Partyarc Árpád ugyanis végképp vállalhatatlan lett még egy olyan kormány számára is, amelyben a gőg erény, a szemérem szégyen, a dölyfösség pedig érdem. Ettől még nem fogják kiadni az útját, sőt ahogy a miniszterelnök logikáját ismerjük, még följebb is bukhat, ahogy ezt tette korábban a zűrös ingatlanügyekbe keveredett Rogán Antallal is. Ha támadják a felcsúti kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig – vallja Orbán Viktor, így nem lepődnénk meg, ha azt javasolná Árpád barátjának, hogy menjen el Las Vegasba, verjen el annyi pénzt, amennyit csak tud, és küldjön vele egy tévéstábot is Andy Vajna, hogy dokumentálni is tudják a nem mindennapi hejehuját.

                  Kép: viharsarkikattintós.hu

Lényeg, hogy Habonyból nem lesz szalonna, Árpádunk nem lesz a keresztény nemzeti értékek ikonikus figurája, de persze Viktor így is kedveli őt, hiszen neki köszönhetjük az Orbán-kormány nem mindennapi kommunikációját, amely kétszer is meghozta a Fidesznek a kétharmadot. Habony erényeit épp a gátlástalanságában találta meg a miniszterelnök, hiszen kevesen tudnak olyan nagyvonalúan átlépni etikai és erkölcsi határokat, mint az egykori koronaőr.

Ahogy nézzük az ibizai Heart szórakozóhelyről készült reklámfilmet, és feltűnik benne nemzetünk reménysége, amint bambán belepislog a kamerába, a szívünket majd szétfeszíti a büszkeség: Árpád népe, hej! Igen így mulat egy magyar úr, aki még pénzt sem kér a tanácsaiért, és mégis telik neki luxusnyaralásra. Árpád maga a megtestesült Orbán-rendszer: Bort iszik, és vizet prédikál. A kommunikációs tanácsai arról szólnak, hogy mindent a magyar emberek érdekében tesz a kormány, ám ő igazából csak magára gondol. Fogalmunk sincs, hogy kinek a pénzét verte el Ibizán (egy vacsora ára állítólag 46 ezer forint), de vegyük tudomásul, hogy közünk nincs hozzá. Árpád a láthatatlan ember, aki láthatatlan pénzből él rendkívül látványosan.

Fotó: index.hu

Egy olyan bonviván ő, aki egyszerre vált ki megbotránkozást és csodálatot. Neki nem kell elszámolnia senkinek, hiszen nincs alkalmazásban sehol sem, legfeljebb a lelkiismeretét kéne megnyugtatnia, ha van neki olyan. Nincs honnan kirúgni, nem lehet leváltani, arrébb rakni. Követi a főnökét, mint egy árnyék, persze csak akkor, ha itthon van. Ibizán nem volt ott Orbán Viktor, de hála ennek az igen részletgazdag reklámfilmnek, most ő is szembesülhet legfőbb bizalmasa életvitelével. Most nem Gucci-táskát lóbált a kezében, nem furikázott rejtélyes rendszámú furgonnal, csak bámult, mint Árpi a moziban. Bambán, pislogva, ahogy a csillag megy az égen. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki legény éjszaka, legyen legény nappal is.”  

Foci, szotyi, disznótoros, pálinka, bratyizás és mutyizás. Nagyjából ezek a harmadik Orbán-kormány tevékenységének kulcsszavai. Ha csak Tiborcz István és Mészáros Lőrinc életútját vesszük alapul, akkor megértjük, hogy miért azok sikeres vállalkozók ma Magyarországon, akik tulajdonképpen azzal sincsenek tisztában, milyen közerkölcsöket sért a tevékenységük, és milyen írott és íratlan etikai normákon lépnek túl naponta. Amikor a közpénzek lenyúlási mechanizmusát kormányzati szinten olajozzák be egy bántóan cinikus törvénnyel, ne is várjuk el az új uralkodó osztály tagjaitól, hogy megértsék, mennyire káros mindannyiunk számára a tevékenységük.

Fotó: MTI

Mintha mindenki elfelejtette volna Magyarországon a demokrácia egyik legfontosabb alapszabályát: A törvények minden polgár érdekeit szolgálják, és ha felmerül a gyanú, hogy a politikusok egy szűk csoport szempontjai szerint szabták meg egy jogszabály kereteit, azokat száműzni kell a közéletből. A magyar társadalom azonban annyira kiábrándult és fásult, hogy szinte észre sem veszi, hogy a demokráciából gúnyt űz a saját kormánya. A most megszavazott úgynevezett Lex Tiborcz már a sokadik olyan jogszabály, amely kifejezetten egy szűk gazdasági csoport képviselőire szabta a törvény passzusait, vagyis senki más érdekeit nem szolgálják ezek a rendelkezések, csakis a politikai elit által preferált személyekét. Annyiban azonban lényegesen különbözik ez a törvény a trafikmutyitól, a földmutyitól, a vasárnapi boltbezárástól és a különböző szektorális adókról rendelkező törvényektől, hogy ebben már a szeméremnek a csírái sincsenek meg, vagyis nem is próbálja leplezni, kiknek az érdekeit szolgálja.

Orbán Viktor a magyar emberek érdekeire hivatkozott a magánnyugdíj-kassza lenyúlásakor épp úgy, mint amikor saját hűbéresei között osztotta ki a trafikos koncessziókat, vagy amikor állami megrendelésekkel halmozta el egykori kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos cégeit, ezúttal azonban már erre sem veszi a fáradtságot. Inkább elbújt a parlamenti függöny mögé, amikor ebben a kínos ügyben próbálták interpellálni ellenzéki képviselők, és csak akkor lépett elő, amikor már a házszabály megsértése fenyegetett. Magyarázkodik azonban helyette jó barátja és egyik kedvenc oligarchája, Mészáros Lőrinc (alias Lőrinc barát).

A felcsúti polgármester a minap egy disznóvágásba oltott adventi hejehuján kijelentette: „Az nem bűn és nem bűncselekmény, ha valaki valakinek a rokona, ez egy adottság, amin nem tud az ember változtatni” E szavak hallatán az ember nem tudja eldönteni, hogy Mészárosból a cinizmus vagy a butaság, esetleg a pálinka beszélt. A legjobb opció talán ez utolsó lenne, de a középső variánsra van talán a legnagyobb esély. Mészáros ugyanis valószínűleg fel sem fogja, hogy amit mond, az ellenkezik minden demokratikusan működő ország politikai szemléletével, és leginkább a közép-ázsiai despoták életfilozófiája. Rossz hír viszont számára, hogy mostantól nincs égetően szüksége egyetlen politikusnak sem strómanra, hiszen családon belül legálisan minden ügylet megoldható. De még ezt sem fogta fel igazán...

A gázszerelőből lett milliárdos épp úgy fogja fel a politikát, mint barátja és főnöke, Orbán Viktor. A magyar nép nevében cselekszik, holott már rég túllépett azon az ideán, hogy számára az összes állampolgár érdeke egyaránt fontos. Azzal, hogy már lényegében csak azt kell bizonyítani, a döntéshozó által kedvezményezett személy nem él vele egy háztartásban, egyenes út vezet ahhoz, hogy a közvetlen hozzátartozója jusson állami vagy önkormányzati megrendeléshez, vagyis közpénzhez. Elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljunk minden maradék illúziónkkal az Orbán-rezsimmel kapcsolatban. A szemérem már nem tényező, nyílt, leplezetlen garázdálkodás veheti kezdetét.

Fotó: civilhetes.net

Mindezt olyan emberek hathatós közreműködésével zajlik majd, akik a mulatós zene és a disznótoros pálinkázás metszéspontjában gyújtanak adventi gyertyákat. Olyannyira elharapózott az igénytelenség és a lelkiismeretlenség ebben az országban, hogy Mészáros nyugodt szívvel nyilatkozta a felcsúti rendezvényen: „Én nem élek egy háztartásban sem a miniszterelnökkel, sem senki mással, csak a családommal, és nem is tudom, hogy a közbeszerzésben milyen változások vannak.” Egy dakota indián erre csak annyit mondana: „Attól, hogy nem tudod, hogy hol húzódnak a törzsed határai, az apacsok még lenyilaznak, ha a földjükre lépsz.”

A karácsonyi bevásárlási dömpingben szinte fel sem tűnik, hogy néhány hétvégére ismét visszaállt a régi rend, ugyanis nyitva vannak az áruházak, plázák, kisboltok attól függetlenül, hogy milyen nap van. Az Ipsos minapi felméréséből kiderült, hogy a magyarok döntő többsége nem tudta megemészteni a kereszténydemokraták agymenését, és továbbra is szeretnének vasárnap vásárolni.

Fotó: index.hu

„A törvény bevezetése után fél évvel a felnőtt lakosság több mint kétharmada, 68 százaléka inkább nem, vagy egyáltalán nem ért egyet a kötelező vasárnapi zárva tartással, ami pontosan megegyezik a szabályozás életbe lépése előtti, márciusi aránnyal.” - írja a tanulmány, és itt akár be is fejezhetnénk az okfejtést, hiszen megállapíthatnánk, hogy a magyar emberek nem igazán hajlandók lemondani a komfortról, nem szeretik, ha állam bácsi mondja meg nekik, hogy mikor, melyik áruházban szerezzék be az elemózsiát.  

De a dolog nem ilyen egyszerű. Az Orbán-kormány előszeretettel hivatkozik a magyar emberek érdekeire és akaratára más kérdésekben, ám a vasárnapi stoppal kapcsolatban szinte mániákusan retteg egy népszavazási kezdeményezéstől, ezért ott gáncsolja el az ilyen jellegű kezdeményezéseket, ahol csak tudja. Már korábban is sejtettük, hogy ennek a rendelkezésnek semmi köze a családok és a munkavállalók érdekeinek védelméhez, kizárólag az motiválta a döntéshozókat, hogy bevigyenek egy újabb gyomrost a multiknak, és kedvezőbb helyzetbe hozzák saját oligarcháikat.

A kormány süketelése a munkavállalók érdekeiről azért sem volt túl hihető, mert korábban készséggel alájátszott a multik akaratának, amikor a munka törvénykövéből kiszórta a dolgozók védelmére szolgáló szinte összes passzust, növelve ezzel a kiszolgáltatottságot a munka világában, és megdobva ezzel a multik profitját. Most kicsit vissza akart venni a szívesség fejében az Orbán-kormány, ám erősen mellé nyúlt.

A vasárnapi zárva tartás ügye ugyanis azon ritka kérdések egyike, mely képes viszonylagos egységbe foglalni az ország népét. Hasonlót egy éve tapasztaltunk a netadó esetében, de akkor Orbán Viktor gyorsan hazavonatozott Svájcból, és a nagy népi ellenállást látva visszavonta az amúgy épp olyan ostoba és értelmetlen intézkedést, mint a vasárnapi boltbezárás. Most azonban már túl késő visszakozni, arcvesztés nélkül már nem lehet a kukába hajítani a boltos történetet.

  Fotó: videk.ma

És ami ennél is komolyabb gond a kormány kommunikációja számára, hogy az emberek félelmeit igazolta a gyakorlat. „ Mielőtt a vasárnapi zárva tartást bevezették volna, a lakosság valamivel több, mint fele (53%) gondolta úgy, hogy az új törvény valamennyire megnehezíti majd vásárlásai intézését. A gyakorlatban is látva, hogy ez mit jelent, már 63 százalék értékeli nehezebbnek a helyzetet, az aktív keresőknek pedig a 70 százaléka.”- írja a felmérést ismertető tanulmány. Most már nem lehet legyinteni, hogy majd elmúlik a háborgás, az emberek megszokják, hogy szombaton intézik az ügyes-bajos dolgaikat.

Az Orbán-kormány most már olyan görcsösen kapaszkodik saját hülyeségébe, mint proletár gyerek a fagylaltos kocsiba május elsején, így kénytelen agyonhallgatni ezt az ügyet. Ráadásul a multikat sem roppantotta meg igazán a rendelkezés, csak nem akarnak kivonulni a magyar piacról azok az óriáscégek, melyek útban vannak a CBA-nak, és más hazai láncoknak. Az év vége felé elmondhatjuk, hogy a vasárnapi zárva tartás kapja az Orbán-kormány idei legrosszabb döntéséért járó Aranylakat Díjat. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyszer tévedésből lelőtted a saját lovadat, ne tetézd a bajt azzal, hogy virslit csinálsz belőle.”  

Különös képződménye a Fidesz politikai kultúrájának Lázár János. Rapcsák András volt hódmezővásárhelyi polgármester személyi titkárából egészen Orbán Viktor alvezérévé küzdötte fel magát, ám az idén ősszel mintha megtört volna a karrierje. A kormány harcias kirakatemberéből szépen lassan konfliktuselhárító szerepkörbe szorulhat, és ha ezen a tendencián nem tud változtatni, akkor marad számára a habitusától teljesen idegen kompromisszumos politizálás.

Fotó: index.hu

Lázár János szerepének megváltozása a Fidesz belső konfliktusainak természetére világít rá. Kétségtelen tény ugyanis, hogy az amúgy is szinte teljhatalommal bíró miniszterelnök a menekültválság kulminálódása óta még az eddigieknél is erősebb lett saját pártján belül, így minden „elhajlást” könyörtelenül meg tud torolni. Hogy Lázár János mennyire elhajló nem tudhatjuk, csak az egyértelmű a külső szemlélő számára, hogy általában a „rosszfiú” szerepét osztották ki neki a kormányon belül. Neki kellett csatáznia az elégedetlenkedő polgármesterekkel (főleg Tarlós István budapesti főpolgármesterrel), ő szólt be olyan oligarcháknak, akikkel Orbán Viktor nyíltan nem szeretett volna konfrontálódni (főleg Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc esetében igaz ez), de ő döngölte a földbe azokat a minisztereket is, akiket a főnöke a nyilvánosság előtt nem bírált (lásd Balog Zoltán, Hende Csaba).

Nem túlzás kijelenteni, hogy Lázár az Orbán-kormány furkósbotjaként érezte legjobban magát, szinte lubickolt a nyilvánosság éltető közegében, amikor csütörtöki maratoni sajtótájékoztatóin odarúghatott szinte bárkinek, és olykor még a sérthetetlennek tartott miniszterelnök legszűkebb környezetéhez tartozó személyeknek is beszólhatott. Rogán Antal propagandaminiszterré avanzsálása óta azonban mintha Lázár varázsa megtört volna. Nem véletlenül fenyegetőzött a miniszterelnökséget vezető politikus azzal, hogy Rogán kiemelése esetén távozik a politikai életből, hiszen ismerte azokat a belső folyamatokat, melyek végeredményeként az ő szerepe radikálisan átalakul a jövőben.

Fotó: index.hu

Most például nagyon zavarba ejtő kijelentést tett Angela Merkel politikai karrierjét illetően, hiszen egy interjúban azt állította, hogy a magyar kormánynak nem érdeke a német kancellár megbuktatása. Ha nem néztük volna hónapokon keresztül azt a lejárató kampányt, amit a Merkel által képviselt menekültpolitika ellen folytatott a Fidesz, akár komolyan is vehetnénk Lázár békülékeny nyilatkozatát. Ő maga is többször nekiugrott a kancellár asszonynak, mondván, hogy nem mond igazat, illetve Magyarország érdekei ellen cselekszik. Most azonban egyenesen azt állította Lázár, hogy Merkel a legfontosabb politikai kérdésekben kiállt a Fidesz mellett, ami persze nem újdonság, hiszen az ő támogatása nélkül az EU több szankciót megszavazott volna az Orbán-rezsim ellen, de ezt a kormány mindeddig tagadta.

Persze azt jól megtanulta Lázár a főnökétől, hogy egyáltalán nem gond a politikában, ha az álláspontunkat akár naponta is váltogatjuk (lásd pávatánc), mert a magyar választópolgárok gyorsan elfelejtik, mit mondtak két nappal ezelőtt a választott képviselők, így nem hat majd a váratlanság mellbevágó erejével, ha ennek épp az ellenkezőjét állítják, ha az érdekeik úgy kívánják. Az mindenesetre figyelmeztetés a Fidesz felé, ha Merkelt kell dicsérniük, hiszen a törökökkel kötött egyezség akár a német kancellár politikáját is igazolhatja. Ha ugyanis Európa vállalja néhány százezer menekült befogadását, a törökök cserébe (és persze sok-sok pénzért) több millió szír menekültet tartanak a saját menekülttáboraikban, akkor Merkel visszaállíthatja megtépázott tekintélyét. Nem túl humánus megoldás, de még mindig jobb, mint kerítéseket építeni az összes európai határra.

Lázár persze most úgy tűnik fel, mint egy kompromisszumokra hajló politikus, aki (ismerve jó német kapcsolatait) akár egy új politikai imázs felépítésén ügyködik. Ha Orbán azt a szerepet szánta neki, hogy gesztusokat tegyen azoknak, akikkel ő összerúgta a port, akkor elég sok feladata lesz a jövőben. Az Orbán-kormány már korábban is többször meghirdette a konszolidáció politikáját, de ez nem igazán jött össze neki. A Fidesz ugyanis alapvetően a konfliktusokra, ellenségképek gyártására építi a politikáját, így Lázárnak igen nehéz lesz kibújnia a "rosszfiú" szerepköréből. Ahogy egy dakota bölcsesség mondja: „Ha egyszer beleköptél a szomszédod főztjébe, másnap ne mondd, hogy ilyen finomat még soha nem ettél, mert úgysem hiszik el neked.”  

A krimikből, háborús- és gengszteres filmekből ismerjük az orosz rulettet: Beteszünk egy golyót a tárba, megpörgetjük, és valaki fejéhez (rosszabb esetben a sajátunkhoz) szorítjuk a pisztoly csövét. Aztán meghúzzuk a ravaszt, és vagy szerencsénk van, vagy loccsan az agyvelő. No, de ne szaladjunk ennyire előre. Előbb próbáljuk kitalálni, hogy a magyar miniszterelnök miért kezdett bele egy ilyen durva játékba.

Fotó:parkocka.hu

Már lassan két éve, hogy Orbán Viktor ellátogatott az orosz medve nagy barlangjába (más néven Kreml), ahol egyezséget kötött Vlagyimir Putyinnal (a nagy medve fiával) a paksi atomerőmű bővítéséről. A tavaszi választások előtt álltunk, a Fidesz jól állt a közvélemény-kutatások szerint, az atomlétesítmény élettartama sem indokolta különösebben egy ilyen váratlan beruházás elindítását, és ráadásul az orosz-magyar barátkozásnak a történelem során nem igazán lett jó vége kis hazánk szempontjából. Azóta próbáljuk kitalálni, hogy mi vitte rá Orbánt erre a váratlan lépésre, de sehogy sem jutunk egyről a kettőre, hiszen még azt is titkosították a létesítményhez kötődő adatok közül, melyeket még le sem írtak.

Az oroszokkal való bratyizás persze nem korlátozódik pusztán a paksi hitelre, és az abból megvalósuló építkezésre. Orbán többször fényezte nyilvánosan Putyin politikáját, sürgette az Európai Uniót, hogy közeledjen az oroszokhoz, sőt dicsérte azokat a Szovjetunióból kivált Közép-Ázsiai diktatúrákat is, melyek szövetségesei az orosz elnöknek, és melyek vezetői maguk sem tartják sokra a demokratikus intézményrendszereket és az emberi jogokat.

Igen ám, de közben kitört a polgárháború Kelet-Ukrajnában, az oroszok hiába tagadták, de nyúltan beavatkoztak a szeparatisták oldalán, és az EU, illetve az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal válaszolt a Krim-félsziget elcsatolására, illetve az orosz agresszióra. Magyarország kénytelen volt csatlakozni az embargóhoz, de ekkor még áthidalható volt az az ellentmondás, hogy uniós tagállamként az oroszokra bízzuk az utóbbi negyedszázad legnagyobb volumenű energetikai beruházását és annak finanszírozását.

             Fotó: slepp.hu

Ekkor azonban jött a szír konfliktus, melyben az oroszok ismét szembe kerültek azokkal a politikai és katonai szövetségekkel, melyeknek (lassan már csak papíron) Magyarország is tagja. Az oroszok ugyanis a kegyetlen zsarnok hírében álló Asszad elnököt támogatják, az EU és az USA viszont az elnök és az Iszlám Állam ellen egyként harcoló mérsékelt erőket favorizálja. Mivel az Asszad fellegvárának számító Damaszkusz kapuinál feltűnt a retteget Iszlám Állam hadserege, az oroszok légi és szárazföldi segítséget nyújtottak az elnöknek, így kezdtek egyre jobban belemászni a konfliktusba.

A szír helyzet addig is nagyon képlékeny volt, amíg a szomszédos Törökország úgy nem érezte, hogy ideje nekik is beszállni a harcokba, mégpedig NATO tagként Asszad ellen, így értelemszerűen az oroszokkal konfrontálódva, és ennek betetőzéseként zavaros körülmények között lelőttek egy orosz harci gépet. Attól eltekintve, hogy néhány napig akár egy nemzetközivé szélesedő totális háború rémképe is felvetődött, tudnunk kell, hogy az oroszok hiába küzdenek épp úgy az Iszlám Állam ellen, mint a törökök, Irán, az Egyesült Államok és az EU tagországok többsége, céljaik egészen mások Szíriában, mint a fent emlegetett országoknak.

E rövid kis nemzetközi áttekintéshez hozzátartozik az is, hogy az olajár mélyrepülésével és a nemzetközi szankciók gazdasági hatásaival kiegészülve az orosz medvének most komoly problémái adódtak. Talán az EU is azért indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen a paksi bővítés nemzetközi tendereztetésének elmaradása miatt, hogy lehetőséget adjanak Orbán Viktor kormányának a méltóságteljes visszavonulásra. Magyarán, ha egy kiélezett nemzetközi helyzetben egy ilyen (és több más Pakssal kapcsolatos) eljárásra hivatkozva a magyar kormány visszavonulót fúj, akkor nagyobb arcvesztés nélkül kommunikálhatná itthon is a hitelfelvétel és a paksi bővítés elmaradását. Egyelőre azonban Orbán Viktor úgy kapaszkodik Putyinba, mint elsős gyerek az anyukája szoknyájába az első tanítási nap reggelén. Vajon miért nem fogja fel a magyar miniszterelnök, hogy talán ez számára az utolsó kiskapu, és ha most nem surran be rajta, az egész karrierje zátonyra futhat az oroszok kalandor politikája miatt? Minél beljebb mászunk a paksi beruházásba, annál nehezebb lesz kifarolni belőle, és ami ennél is rosszabb, hogy az idő múlásával egyre több pénzt verünk el feleslegesen, és egyre jobban kiszolgáltatjuk magunkat Putyinnak.

Fotó: index.hu

A kedvező forgatókönyv szerint Orbán kommunikációs csapata már azon ügyködik, hogyan kommunikálják a paksi ügylet visszavonását, ám a miniszterelnök harcias és dacos kijelentéseiből kitűnik, hogy esze ágában sincs visszakozni. Bízzunk a politikai ösztöneiben, és abban, hogy nem akarja mindenáron lejátszani azt az orosz rulettet, melyben nem csak az ő politikája kaphat halálos sebet, hanem Magyarország gazdasága és politikai stabilitása is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem szégyen elfutni az ellenség elől, ha otthon azt mondod, hogy taktikai visszavonulást hajtottál végre.

A Belügyminisztérium tesz még egy utolsó kísérletet arra, hogy kimentse Hajdú Jánost és csapatát a slamasztikából. Belügyminisztérium rendészeti államtitkára szerint ugyanis kormánytagot akart "kivégezni" a Terrorelhárítási Központ (TEK) által a múlt hétvégén elfogott két férfi. Tasnádi László próbálkozása azonban valószínűleg még ironikusabbá teszi a balfék akciót, ami már eddig is rengeteg kárt okozott a rendvédelmi csúcsszervnek.

     Fotó: index.hu

Nem akarunk olyan átlátszó közhellyel élni, hogy mi már hetekkel ezelőtt megírtuk (ezt meghagyjuk a miniszterelnöknek), de egy korábbi írásunkban egyértelművé tettük azt a sejtésünket, hogy a TEK addig fog terroristák után kutatni, amíg elő nem rángatnak néhány ideiglenesen hazánkban tartózkodó, gazdasági menekültnek álcázott muszlim terroristát.

És láss csodát, Hajdú János és csapata addig járta a magyar vidéket, mire előkaptak néhány történelemmániás felvidéki srácot, akik a Veszprém környéki erdőben gyűjtöttek maguknak háborús relikviákat. A TEK két akciót is bejelentett, és az elsőben négy embert fogtak el. Róluk első körben úgy beszélt Hajdu János, a TEK vezetője, hogy  "szélsőséges nézeteket valló" figurákat fogtak el, akik fegyverrel és bombákkal rendelkeztek. A második akcióban pedig két férfira csaptak le, akiknél sorozatlövő fegyvert és egy házilag készített hangtompítót találtak, a két gyanúsítottat kedden a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Róluk nyilatkozta most azt a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára, hogy kormánytagot akartak "kivégezni".

A két ügyet úgy mosták össze, mintha bármi közük lett volna egymáshoz a letartóztatottaknak, ugyanakkor Pintér Sándor belügyminiszter a sajtón kérte számon, hogy miért keltették azt a benyomást, mely szerint a két ügy között lenne összefüggés. Persze, most azt lebegtetni, hogy bárki is le akart volna vadászni egy kormánytagot, nem túl rizikós, hiszen az is elképzelhető, hogy találtak egy jegyzetfüzetet valamelyik férfi lakásán, amelyben egy halálfejet rajzoltak mondjuk Simicskó István homlokára. Az után a bohózat után, ami a múlt hétvégén történt, már ezt a bizonyítékot is nagyon meg kellene becsülnie az illetékes belügyi szerveknek.

No, de vonatkoztassunk el a konkrét ügytől, hiszen Tasnádi László most körülbelül annyit tett, hogy rápisált egy nagy halom kakira, amit a TEK hagyott maga után, így csak idő kérdése, hogy mikor dől meg ez a vád is. Sokkal érdekesebb az a metódus, hogyan akar mindenáron megfelelni a Terrorelhárítási Központ a kormányfő elvárásainak. Mégsem járja ugyanis, hogy van egy öt éve súlyos milliárdokból működtetett terrorellenes szervezet, de mindeddig egyetlen valamire való terroristát nem tudtak elfogni.

Ha nem készítette volna elő a kormánykommunikáció a terepet arra, hogy a terrorizmust kézzelfoghatóvá tegye a magyar polgárok számára, egyben bizonyítékot szolgáltassanak arra, hogy a migránsokkal együtt terroristák is érkeztek az országba, akkor nem ment volna le minden bőr Hajdú János könyökéről sem abban az igyekezetében, hogy tálcán kínálja fel a muszlim szélsőségesek fejét.

Fotó: index

A titkosszolgálatok hiába jelezték, hogy Magyarország nem elsődleges célpontja az Iszlám Államnak, Orbán Viktor nem fog nyugodni addig, amíg le nem kapcsolnak néhány sötét bőrű bombagyárost, és ezzel ki nem teljesedik az a kép, amit röviden úgy fogalmazott meg a miniszterelnök, hogy minden terrorista bevándorló. Nos, a mostani elfogások éppen az ellenkezőjét bizonyítják, ha csak nem számítjuk a felvidéki magyar fiatalokat a bevándorlók közé.

Az mindenesetre érzékelhető, hogy Hajdúékon nagy a nyomás, hiszen nem vágtak volna bele egy ilyen zavaros végkimenetelű ügybe, ha „nem rendelték volna meg” kormányzati körökből a terrorista-gyanús elemeket. Sajnos a rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervezetek is olyan megfelelési kényszer alatt dolgoznak, hogy ilyen súlyos szakmai hibákba szaladnak bele. Ahelyett, hogy örülnénk, hogy Magyarország nem potenciális célpont, most újabb ellenségeket gyártunk magunknak, ami azért veszélyes, mert nevetség tárgyává teszi azokat, akik a biztonságunkért felelnek. Ahogy egy dakota közmondás tartja „Ha a prérifarkas nem akar rád támadni, ne rugdosd az oldalát, mert a végén az egész falkát odacsődíted.”

Ismét felülírták a nemzetközi események a magyar belpolitika legfontosabb eseményeit, hiszen kedden hiába vitáztak a képviselők hazánk súlyos rákfenéjéről, a korrupcióról, a törökök lelőttek egy orosz harci gépet, újabb túszejtés borzolta a terrorizmustól már amúgy is bozontos idegrendszerünket, így szinte át se ütötte a közvélemény ingerküszöbét a parlamenti adok-kapok. Pedig a képviselők beleadtak apait-anyait, a külvilág eseményei azonban ismét a magyar kormánynak kedveztek.

Fotó: alfahir.hu

A Fidesz úgy félt a korrupcióról szóló parlamenti vitanaptól, mint ördög a tömjéntől, hiszen igyekezett minden óvintézkedést megtenni, mielőtt az ellenzék zárótűz alá vette őket. Először kijelentették, hogy az ellenzék korrupt, ami önmagában nevetséges állítás, amikor az ellopható állami pénzek felett több mint öt éve csakis a kormányzópárt diszponál, aztán előráncigálták Medgyessy Pétert, és a bukott szocialista miniszterelnök szájába adták, hogy semmivel sem korruptabb a mostani kormány, mint Gyurcsányék voltak.

Korábban, ha egy volt fideszes politikus bírálta a kormányt, akkor azt állították hogy a sértettség beszél Illés Zoltánból vagy Ángyán Józsefből. Most szabad legyen megjegyezni, hogy a Gyurcsány Ferenc által megpuccsolt Medgyessynél sértettebb ember aligha létezik a magyar közéletben, így azon kívül, hogy a fél ország röhög a kormány szócsövének számító Magyar Időkben tett kijelentésén, azt is megállapíthatjuk, hogy a 2002-ben győztes, majd sietősen megbukott egykori miniszterelnöknek sikerült Boros Péter Pozsgay Imre és Schmitt Pál szintjére leküzdenie magát.

No, de nem Medgyessy Péter itt a legnagyobb gond, hanem az a metódus, ahogy szinte automatizálta a jelenlegi politikai vezetés az állami lenyúlások rendszerét. Elég a trafikmutyira gondolnunk, amikor hangfelvétel és dokumentumok igazolják, hogy a fiatalok védelmére és az egészségmegőrzésre való hivatkozás akkora kamu volt, mint ide Lacháza, az igazi cél a zsíros dohányipari tevékenység átjátszása saját kádereknek. Ebben a módszerben nem az az igazán félelmetes, hogy pártkatonák kapták meg így a fizetségüket, hanem, hogy a magyar társadalom egy kis hisztizés után elfogadta ezt az arcátlan eljárást.

Fotó: stop.hu

És ha már így történt a kormány nem állt le, hiszen az állami földek bérbeadásával, majd jelenlegi kiárusításával is lényegében ugyanez a módszer ismétlődik meg. A magyar embert persze nem olyan fából faragták, hogy amikor kár ér néhány helyi gazdát, azonnal kimegy az utcára kukákat borogatni és autógumikat égetni, de azért fel kéne már fognunk végre, hogy ebben a rendszerben senki sem úszhatja meg. Ha nem vagyunk szolidárisak azokkal, akiket éppen kipécézett magának a hatalom, akkor velünk sem lesznek együttérzők, akiket korábban már ledarált a hatalom.

Az Orbán-rezsim épp olyan rövidtávra tervez, mint mi, magyar polgárok, és épp ezért éri el a céljait. Ez már nem a Kádár-korszak, amikor alá lehetett merülni, és ki lehetett bekkelni a legrosszabb időket. Ez olyan rendszer, amelyik előbb-utóbb mindenkire lecsap, akiktől még el lehet valamit venni. És már anyagi javak, előjogok nincsenek a birtokunkban, akkor elveszi az önérzetünket, a becsületünket, a büszkeségünket. Azt üzeni a trafikmutyival, a Mészáros Lőrincekkel, hogy ha beállsz a sorba, te is részese lehetsz az aratásnak, de ha ellenállsz, bármidet elveszítheted.

Ezért kéne komolyan venni azt, amit az amerikaiak állítanak a magyar kormányról, ezért botrány az, hogy hónapokig falazott, és falaz most a kormány azoknak az állami tisztségviselőknek, akiket korrupciós vádak miatt kitiltottak az Egyesült Államokból. A magyar kormánynak – ha úgy tetszik – papírja van arról, hogy korrupt, de ha nem lenne ilyen, akkor is a szemünk előtt zajlik közintézmények lerablása, a nemzeti bank fényűzése, oligarchák kiszolgálása, amihez a magyar nyomozati szervek és az ügyészség csak asszisztál.

Lényegében szinte semmit sem tudunk arról, hogy mi történt azoknál a brókercégeknél, melyek komoly állami pénzt forgattak (illegálisan), hogyan kerülhette el a felügyelő szerv (MNB) figyelmét az, hogy piacra dobott a Quaestor 150 milliárd forint értékű fiktív részvényt, hogyan lehetséges az, hogy Andy Vajna kaszinógépei kivételével már lassan a nagymama kávéfőzőjét is bekötik a NAV központi rendszerébe, és hogy fogalmunk sincs, miből van pénze drága autókra és táskákra a miniszterelnök tanácsadójának, ha papíron Habony Árpád ingyen dolgozik a kormánynak.

Fotó:4024.hu

Ha komolyan vennénk egy korrupciós vitanapot, akkor valószínűleg nem lenne elegendő 24 óra sem ahhoz, hogy a bennünk felvetődő kérdéseket feltegyük az illetékeseknek, és azokra megkapjuk a kielégítő válaszokat. A korrupció rágja ennek a kis országnak a testét, és mi szinte tehetetlenül szemléljük ezt. Egy vitanap semmire sem elég egy ilyen métellyel szemben, főleg, ha közben a törökök megteszik Orbán Viktornak azt a szívességet, hogy lelőnek egy orosz bombázót. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha rákérdeznek arra, hogy te loptad-e el a szomszéd sátorból a cobolyprémet, akkor te mondd azt, hogy azt sem tudod mi az a coboly.”   

Azt nem állítjuk, hogy az IS és a magyar kormány szövetségesek, de az kétséget kizáróan a szélsőséges muszlim állam ténykedésének következtében Orbán Viktor kikecmergett a mély gödörből, melybe egy éve taszította magát. Olyan helyről kapott váratlan támogatást, ahonnan talán még ő maga sem számított. Az Iszlám Állam űzi maga előtt a menekülteket, ők erősítik a szélsőjobbot Európában, ők hangolják egyre jobban muszlimellenessé a mérsékelt kormányokat is, és persze velük lehet leszerelni az olyan liberális ideológusokat is, akik az emberi jogok megnyirbálásától féltik az öreg kontinens polgárait.

     Fotó: mandiner.hu

1. Orbán Viktor illiberális álmát egy szélsőséges vallási csoport, és az abból kinövő állam istápolja. Bármilyen hihetetlen, de az Iszlám Állam színrelépése óta már nem tűnik olyan fantazmagóriának Orbán szabadságellenes ideológiája, mint mondjuk egy éve. Ha van egy világméretű fenyegetés, a szabadságjogokat olykor az érintett polgárok lelkes támogatásával lehet korlátozni. Ez történt 2001 szeptember 11-e után az Egyesült Államokban, és ha az Európát sokkoló terrorhullám tovább tart, akkor bizony nem csak Magyarországon, de az unió más államaiban is szigorítják a szabadságjogokat, amit valószínűleg az Orbán-kormány előszeretettel fog helyeselni. Az Orbán-rendszer lényege ugyanis az, hogy mindig harcol valakikkel, és ennek a harcnak az ürügyén olyan intézkedéseket hoz, melyek számára fontosak. A terrorfenyegetettség most ugyan nem elsősorban Magyarországra érvényes, ám ez nem fogja zavarni a magyar miniszterelnököt abban, hogy az eddigieknél is jobban a polgárai körmére nézzen.

2. A menekültválság, majd a franciaországi terrorcselekmények olyan sikeresen elvonták a magyar polgárok figyelmét a fontos hazai ügyekről, hogy idő közben észre sem vettük, hogy elkezdték kiárusítani az állami földeket, Paks II-t elmeszelte az Európai Unió illetékes szerve, és ugyanezt tette a magyar Alkotmánybíróság az úgynevezett Quaestor-törvénnyel is. Márpedig, ha nincs Iszlám Állam, akkor mi is inkább a saját életünkre figyelünk, melyet szép lassan lehetetlenné tesz a kormányunk, de bennünket persze jobban érdekelnek a robbantások Párizsban, a hadmozdulatok Szíriában, na és az, hogy most éppen ki épít kerítést a menekültek ellen. A kormány illetékesei persze dörzsölik a tenyerüket, hiszen a zavarosban halászó „nemzeti oligarchák” gazdagodnak, a Fideszen belüli hatalmi harc pedig jól elrejtve, a színfalak mögött zajlik.

3. Hatalmas szívességet tett a magyar kormánynak az IS azzal, hogy teljesen lehetetlen helyzetbe hozta a magyar ellenzéket. A menekültekkel való szolidaritás ugyanis a legtöbb magyar választó agyában elképzelhetetlen, a kerítésépítést és a menekültek ellen hergelő kormányzati kommunikációt pedig magára valamit is adó ellenzéki politikus nem támogathatta. Ahogy Gyurcsány Ferenc már a nyáron fogalmazott: Ezt a csatát a baloldal egyszerűen nem nyerhette meg, a kormány pedig minél gusztustalanabbul állította pellengérre a menekülők ezreit, annál többet profitált az Iszlám Állam elől menekülők szerencsétlen sorsából.

4. Nagy segítség volt az Iszlám Állam részéről a kiszámíthatatlan jövő víziója, mert szép lassan kezdtek elfogyni a belső ellenségek, most viszont új külső erőket lehetett találni, akik rosszat akarnak nem csak a kormánynak, de Magyarországnak is. Amikor bizonytalanság uralkodik el a polgárokon, akkor nagyot csobbannak az olyan harcias mondatok, melyekkel például a német kancellárt, a horvát miniszterelnököt, vagy a svéd külügyminisztert illették magyar illetékesek (és nem illetékesek). Jól oda lehetett pörkölni a románoknak épp úgy, mint az amerikai nagykövetnek, lehetett élezni az amúgy is egyre rosszabb állapotban lévő osztrák-magyar viszonyt, és persze le lehetett hülyézni úgy ámblokk az egész Európai Uniót.

Fotó: hetek.hu

5. És végül a legnagyobb segítség, amit az IS nyújthatott a magyar kormánynak: szinte teljesen elsiklott a magyar közbeszédben, hogy elkezdett lassulni a magyar gazdaság, és az előrejelzések szerint jövőre, és valószínűleg utána is marad ez a tendencia. Persze eddig sem arról volt híres a magyar választópolgár, hogy a GDP adatokat böngészte a neten, esetleg összehasonlította a negyedéves mezőgazdasági adatokat, vagy makrogazdasági mutatókat hozott fel érvként egy-egy kormányzati intézkedés mellett vagy ellene. Most azonban komoly a gond, hiszen a lassulás egy viszonylag rövid, ám intenzív erősödés után következett be, és arra utal, hogy a magyar gazdaság olyan mértékben függ az uniós támogatásoktól, hogy szinte lehetetlen kimutatható növekedést a központi források nélkül. Most ugyanis az uniós pénzek lehívása lassan halad, ráadásul kifutottak ez előző költségvetési ciklus forrásai, így a gazdasági apály tökéletes bizonyítéka annak, hogy külső mankó nélkül életképtelen Magyarország. Nyilván a terror, a menekültáradat sokkal jobban leköti az emberek figyelmét, ám a gazdaság olykor unalmasnak tűnő hírei sokkal inkább befolyásolják a mindennapjainkat, mint a muszlim szélsőségesek barbár tettei. Ha ugyanis lassul a gazdaság, az komoly hatással lesz a munkanélküliség alakulására (a közmunka nem tudja ezt kompenzálni), a versenyképességünkre, az életszínvonal alakulására, újabb társadalmi csoportok süllyednek le, még több magyar fiatal keresi majd a boldogulását nyugaton, és még sorolhatnánk a negatív hatásokat. Az Orbán-kormány tudja ezt, hiszen annak orvoslására, hogy komoly hiba csúszott a számításaiba Rogán Antal vezetésével propagandaminisztériumot hozott létre, melynek lényegében az lesz a feladata, hogy felerősítse a kormány számára fontos események hírértékét, és csökkentse az olyanokét, melyekből politikai vesztesége származhat. Ahogy egy dakota közmondás tartja:” Ha már nem tudtad ágyba vinni az apacs lányt, legalább híreszteld el mindenütt, hogy apacs lányok rondák és hisztisek.”    

Jó lenne olyan országban élni, amelynek miniszterelnöke péntek reggelenként nem érezné szükségét annak, hogy prédikációt tartson saját polgárainak. A mi kormányfőnk sajnos olyan kényszert érez magában, ami lehetetlenné teszi számára, hogy a hét utolsó munkanapján szunyókáljon még egy kicsit, mielőtt elindul, hogy felforgassa az életünket. Orbán Viktor kezd olyan lenni, mint egy okoskodó falusi plébános, aki minden hívének el akarja magyarázni, miről, mit kell gondolnia.

          Fotó: index.hu

Kétségtelen tény, hogy az utóbbi hónapokban termőre fordult a magyar miniszterelnök politikája. Jól megágyazott a menekültválságnak, ráérzett polgárai idegenellenességére, a kerítéseivel átpasszolta a problémát a szomszédos országoknak, az újabb terrortámadások után pedig osztja az észt a mérsékelt európai politikusoknak. Ha hozzátesszük azt a tényt is, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijutott az EB-re, akkor Orbán Viktor igazán nem panaszkodhat a lapjárásra, kihozta az idei őszből, amit csak lehetett.

Ő azonban nem állna meg, viszi a lendület, és életbölcsességeitől sem kíméli meg saját választópolgárait. A legutóbbi péntek reggeli észosztása alkalmával például Nicolas Sárközyre hivatkozva jelentette ki, hogy szerinte újra kell alapítani az EU-t. Hogy ez jó lesz-e Magyarországnak, az még kérdés. Ezzel nyilván azt akarta részben elismerni, hogy a volt francia miniszterelnök szerint a gazdaságilag fejletlenebb országok csak a markukat tartják, amikor a közös Európáról szónokolnak, de amikor valami áldozatot kéne hozni a politikai közösségért, akkor élesen bírálják az alapító országokat. Magyarország ebben élen jár, és magyar származása és jobboldali kötődése ellenére ne számítsunk arra, hogy Sárközy bratyizni fog a magyar miniszterelnökkel.

Orbán most elkezdett látványosan aggódni a schengeni határokért is, ugyanakkor maga verte az első szöget az átjárható Európa koporsójába. Jól tudja, hogy a kerítések és újbóli határellenőrzések most igazolják az ő politikáját, ugyanakkor gazdaságilag olyan sokat veszítünk vele, hogy könnyen visszanyalhat a fagyi. Hiába ostorozza a görögöket azzal, hogy nem állítják meg a menekültáradatot, ugyanez igaz Olaszországra és részben Spanyolországra is, mivel a tengeren nem lehet kerítést építeni, a szigeteken összezsúfolódott embereket pedig nem lehet buszoztatni a szomszédos országok határára, ahogy azt hetekig Magyarország tette.

 Fotó:mti

Nem nehéz észrevenni, hogy maga Orbán Viktor sem tudja Európai szinten a megoldást a menekültválságra, ezért pufogtat lózungokat, fogalmaz általánosságokban, ostorozza a közös megoldáson ügyködő Angela Merkelt.

Legjobb példa erre a kvótarendszer merev elutasítása. Pusztán annyit mond erről a Berlin által szorgalmazott megoldásról, hogy őrültség, ám amikor arról kell nyilatkoznia, hogy mit kéne azzal a több százezer menekülttel csinálni, akik már Európának a gazdagabb országaiban vannak, akkor a következő népmesei fordulattal áll elő: „vissza kell őket vinni, az egy nagyon nehéz kérdés, hogy hova". De szerinte a schengeni egyezmény világos, a belépési országba kell őket visszatoloncolni, ami jelen esetben  Görögország. Az már kevésbé érdekli, hogy az amúgy is csődben lévő ország összeroppanna ettől, és az EU-nak újra mélyen a zsebébe kellene nyúlnia, ha egy ilyen kényszerhelyzetbe szorítaná egyik tagországát.

Orbán Viktor taktikája nagyon egyszerű: mindig túltolja a biciklit, soha nem a probléma lényegi elemeivel foglalkozik, hanem hangzatos kijelentésekkel jelzi, hogy ura a helyzetnek. A magyar megoldás még számunkra sem jelent elegendő garanciát arra, hogy gazdasági és politikai krízis nélkül át tudjuk vészelni ezt az időszakot, európai viszonylatban pedig kifejezetten káros, mert más tagországokat hoz kínos helyzetbe. A kvótarendszerrel kapcsolatban két nagyon fontos dolgot nem idéz a kormányhoz közeli média. Az egyik, hogy a más országokba küldött menekülteket alaposan át lehetne világítani, és minden ország saját szempontjai szerint válogathatna a menekültek között, a másik, hogy az unió egységes teherviselése felé vezetne ez az út, ami alól pont azok az országok igyekeznek kihúzni magukat, melyek a legtöbbet profitálnak a tagságból. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki este ájultra issza magát a tüzes vízzel, az másnap reggel ne legyen rest megfejni a kecskéket.”

A paksi bővítés olyan hazárdjáték a kormány részéről, mellyel nagyot lehet kaszálni, ám csúnyán bele is lehet bukni. Most úgy tűnik, hogy - miközben elkezdődött az orosz hitel lehívása - Brüsszel akadályokat gördíthet a gigaberuházás elé. Nehéz persze egyszerre két urat szolgálni, de az Orbán-kormány legendás pávatánca most is felpöröghet. Azt se feledjük, hogy az ügyet az a Lázár János viszi, aki kezd beleszürkülni a szerepébe.

Fotó: nol.hu

Aszódi Attila, a paksi bővítés kormánybiztosa csak köntörfalazott akkor, amikor újságírók arról faggatták, elkezdődött-e már az orosz hitel lehívása annak érdekében, hogy finanszírozhassák az építkezés előkészítését. A helyszínen ugyan csak 2018-ban indulnának meg a munkálatok, de nagyon komoly előkészítést igényel egy atomerőmű építése. Aszódi annyit persze nagy talányosan elárult, hogy valamiből fizetni kell a mérnököket, akik a tervekkel bíbelődnek, de hogy ez mennyi pénzt jelent, és milyen keretből, szokás szerint senki sem árulta el.

Paksot lényegében szőröstül-bőröstül titkosította az Orbán-kormány, így nyilván azt sem fogjuk megtudni belátható időn belül, miért volt annyira fontos a kormányzatnak elindítani a beruházást, hogy a pályáztatás elmaradásával kockáztatta az előkészületek brüsszeli leállítását. A hírek szerint ugyanis az Európai Unió illetékes főigazgatósága rövidesen bejelentheti, hogy kötelezettségszegési eljárás indulhat Magyarország ellen, mivel a kormány versenyeztetés nélkül adta oda a beruházást az orosz Rosszatomnak. Ez azzal járna, hogy Brüsszel kérni fogja az előkészületek felfüggesztését.

            Fotó: cink.hu

Két nagyon fontos kérdésre kell ebben az esetben választ adnia az Orbán-kormánynak: Egyrészt költött-e már pénzt az orosz hitelből, másrészt hajlandó-e kompromisszumokra annak érdekében, hogy az EU zöld utat adjon a beruházásnak. A pénzköltés ügyében totális a zavar a kormányzaton belül. Hol azt mondják illetékesek, hogy egyetlen fillért sem hívtunk még le, hol arra utalnak, hogy az orosz pénzcsapból már elkezdtek csorogni a rubelek.

Ne legyenek illúzióink, ezt sem fogjuk bizonyosan megtudni még hónapokig, ám akkor kaki került a palacsintába, ha olyan pénzből költöttünk, melyet később nem tudunk teljes egészében lehívni, mert történetesen nem úgy, nem akkor, és nem olyan formában valósul meg (ha egyáltalán megvalósul) a paksi bővítés, ahogy azt Orbán Viktor 2014 telén elképzelte, amikor Vlagyimir Putyin markába csapott. Ez a szerződés ugyanis a levegőben lóg, hiába ütötték rá a pecsétet a magyar és orosz illetékesek, ebbe az ügybe az Európai Unión kívül még számos külpolitikai és belpolitikai tényező is bekavarhat.

A paksi bővítés az Orbán-kormány azon ritka politikai és gazdasági döntéseinek egyike, mely nem rövidtávra, hanem igen hosszú kifutásra tervez. Orbán Viktor ugyanis általában a rövidtávú, gyorsan készpénzre váltható politikai lépések nagy híve, hiszen ezért épített kerítést a déli határainkra, árusítja ki az állami földeket, és csökkentett rezsit a legutóbbi parlamenti választások előtt. Paks nagy üzlet lehet saját politikai és gazdasági kegyencei számára, de gigantikus méretei miatt olyan hatalmas kockázatot hordoz, ami miatt fájhat még a feje jó pár évig.

Az oroszok most ráadásul meglehetősen kiszámíthatatlan üzleti partnerek, az ukrajnai háború miatt ugyanis az EU gazdasági szankciókat lépetett életbe az ország ellen, amihez - ha csak félszívvel is - csatlakozott a magyar kormány is. Jól látszik, hogy az Orbán-kormány a színfalak mögött sutyiban üzletel Vlagyimir Putyinnal, aminek fontos része a paksi bővítés és a 3-as metró szerelvényeinek felújítása. A magyar polgárok joggal érezhetnek nyugtalanságot amiatt, hogy egy ilyen bizonytalan politikai és gazdasági környezetben az orosz medve jóindulatára bízzuk magunkat.

            Fotó: 168ora.hu

Ha Brüsszel valóban elkaszálja a paksi bővítést, akkor szinte mindegy, hogy orosz hitelből vagy magyar költségvetési pénzből költöttek az előkészületekre, ez az összeg nagyon fog hiányozni a magyar büdzséből. Ráadásul az idei évre elkülönített 28,16 milliárd forint is jelentős tétel, de ez az összeg az évek folyamán radikálisan nőni fog. Minél jobban belemászunk ebbe a történetbe, annál komolyabb kockázata lesz annak, hogy ez az összeget feneketlen kútba dobják. A kormány ugyanakkor azt is kockáztatja, hogy előbb-utóbb kiderülnek az oroszokkal kötött háttéralkuk részletei, ami nem tesz majd jót a népszerűségének. A hogy egy dakota közmondás tartja: „Ha fingasz egyet a kocsmában, akkor ne a lovadra mutogass, mert ő az épület előtt békésen ropogtatja az abrakot, és nem tehet arról, hogy elrontottad a gyomrodat.”