A kormánypártiak el nem tudják képzelni, hogyan szavazhat valaki az ellenzékre, az ellenzékiek viszont fel nem foghatják, mi visz rá valakit arra, hogy a Fideszre adja a szavazatát. Az élesedő kampányhajrában markánsan kirajzolódik, hogy kibékíthetetlen ellentétek osztják ketté a magyar társadalmat, ezért bármi lesz az április 8-i voksolás végeredménye, a felfokozott érzelmek várhatóan nem csillapodnak le még hetekig, de elképzelhető, hogy hónapokig tart a hadiállapot. Hogyan juthattunk idáig, és miként lehetne megbékíteni egymással a feleket? Egyelőre esélyünk sincs arra, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk.

Fotó: hvg.hu

Egy parlamenti választás a normálisan működő többpárti rendszerekben a demokrácia ünnepe szokott lenni. A pártok kihirdetik programjaikat, vitáznak egymással, érvelnek, ellentmondanak a másiknak, ha másként látják a dolgokat. Akik kormányoztak, dicsekednek az elért eredményekkel, és persze magyarázzák a bizonyítványt, ha nem sikerült mindent teljesíteniük, amit a kormányprogramban megígértek. Akik pedig ellenzékben voltak, alaposan leszedik a keresztvizet a kormányról, és igyekeznek meggyőzni a választókat arról, hogy ők jobban csinálták volna a dolgokat. Mindezt persze a politikai kultúra írott és íratlan szabályainak betartásával történik.

Mint megszokhattuk, Magyarország teljesen más ebben is, mint azok az országok, ahol a vita nem durvul el, nem személyeskedő, és nem fenyegetik meg egymást a felek sem börtönnel, sem leszámolással. Nálunk egymásnak feszülő szekértáborok vannak, és már azt is megszoktuk, ha a kormányon lévők nem is tartják a nemzet részének azokat, akik nem rájuk szavaznak. A Fidesz olyan politikai kultúrát honosított meg hazánkban, melynek egyenes következménye, hogy a választások után tovább fognak forrni az indulatok a politikusokban és a választókban egyaránt.

Biztosak lehetünk majd abban, hogy a vesztesek vitatni fogják az eredményt, bárki bukik majd április 8-án. Mivel szinte semmi átmenet nincs az ellenzék és a kormány között, mindkét oldal a másik fél elszámoltatását, ledarálását, ellehetetlenítését ígéri saját választóinak. Mert csak ezzel lehet mozgósítani, harci lázban tartani a saját tábort, így lehet maximalizálni a szavazatokat. Ma már fel sem kapjuk a fejünket olyan brutális hangvételű nyilatkozatokra, melyek az évszázad elején még kiverték a biztosítékot a választóknál. A tét kétségtelenül hatalmas, hiszen ha a Fidesz bukik, akkor szinte mindent elveszít, ha az ellenzék nem tud felülkerekedni, akkor újabb négy évet kap Orbán Viktor arra, hogy tovább építse putyini mintájú áldemokráciáját.

Fotó: pecsistop.hu

Még le sem zajlott a választás, de már mindannyian veszítettünk. Nem csak azok, akik a csorbuló demokrácia és kormányzati uszítás ellenére itt maradtak, és még bíznak abban, hogy az ipari méretű korrupció egy megnyert választással megfékezhető, de azok sem érezhetik nyertesnek magukat, akik a kormány kétes ügyletei, arrogáns politikája ellenére még mindig hisznek Orbán Viktor karizmájában. Nekik ugyanis semmiféle alternatívájuk nem maradt, kénytelenek minduntalan kompromisszumokat kötni önmagukkal, hogy továbbra is egy olyan párt támogatói maradhassanak, melyben olyan politikusok játszanak meghatározó szerepet, mint Kósa Lajos, Rogán Antal, Semjén Zsolt, vagy Németh Szilárd. Olyanok számára nyújt védelmet vak hűségük, mint Andy Vajna, Mészáros Lőrincz, Habony Árpád, vagy Tiborcz István. A kormánypárt hívei szemérmesen lesütik a szemüket, és már azt sem veszik észre, hogy nekik nem pártjuk, hanem Orbán Viktoruk van, és ez azt jelenti, hogy szügyig gázolnak a személyi kultuszban. 

Az egyik oldalt a soha nem múló remény, a másikat a vak hit táplálja, ami az Álmoskönyv szerint nem jelent túl jót egy parlamenti választás előtt álló országban. Szinte semmi esély arra, hogy a Fidesz bármelyik ellenzéki párttal koalícióra lépjen, vagyis ha marad kormányon a jelenlegi politikai garnitúra, nem lesz semmilyen erő, amely fékezheti kapzsiságát és bosszúvágyát. Az ellenzék esélyeit ugyanakkor főként az gyengíti, hogy nem képesek a pártok egy nagy történelmi tett érdekében félretenni az ellentéteiket, így bizonyára lesznek szavazók, akik ugyan nem kedvelik a Fidesz nyers stílusát, de az egységre és erőre adják majd voksukat. Hódmezővásárhely tanulsága pedig az volt, hogy fel lehet lépni egységben a Fidesz ellen, és akkor a szavazót már nem érdekli különösebben, hogy kikkel kellett összefognia a győzelem érdekében.

Ha nem is lesz elhúzódó belpolitikai válság április 8-a után, de szélsőséges háborús retorika biztosan uralni fogja még a közbeszédet a választásokat követő hetekben is. Orbán Viktor a saját habitusának megfelelő politikai közeget alakított ki Magyarországon, és amíg ő meghatározó szerepet játszik a hazai közéletben, addig az antagonisztikus ellentétek fogják uralni a mindennapjainkat. Minden a megosztásról szól, a jó mindig hozzánk köthető, a rossz pedig a túloldalon áll. Ilyenné formálták a sajtót, az oktatást, de még az egészségügyet és a szociálpolitikát is. Milliók kapják meg naponta Orbán Viktor pártjától, hogy Soros György támogatói, hogy migránssimogatók, a nemzeti érdekek elárulói, mert nem hódolnak be a gyűlölködés és kirekesztés politikájának. Már az egyházakat is igyekeznek szétfeszíteni egy ilyen abszurd logika mentén, ami korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna Magyarországon.

Fotó: mno.hu

Nálunk ezért nem a demokrácia ünnepe lesz a választás, mert nem engedik, hogy megvitassuk közös ügyeinket, és azt is szeretnék megmondani, hogy hazafiak maradunk-e, ha nem dőlünk be a kormány propagandagépezetének. Megszüntették a nyílt vitákat, a munkahelyeken suttogva beszélnek azok, akik kritikát fogalmaznak meg, megfenyegetik azokat, akiktől már alig lehet elvenni valamit. Ha mégis buknak, az a meggyötört magyar demokrácia diadala lesz, ha pedig győznek, tovább roboghat a gyűlölet kisvonata. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyetlen lóval állsz a sínekre, nem tudod megállítani a tűzparipát, de ha egy egész törzs áll elé a lovaival, a masinisztának be kell húznia a féket.”  

Csak erős idegzetű Soros-bérenceknek ajánlott az Echo TV műsorainak megtekintése, de olykor érdemes Mészáros Lőrinc médiabirodalmának ékkövére váltani magányos tavaszi estéken a világ sokszínűségére fogékony baloldali vagy liberális szavazóknak is. Vasárnap este például Orbán Viktor miniszterelnököt faggatta régi barátja és harcostársa, Bayer Zsolt. Ha azt gondolnánk, hogy a kormányfő már nem tud újat mondani egy alákérdezős baráti interjúban, hát nagyot tévedünk. Most például arról világosított fel bennünket két sorosozás között, hogy Fideszben hagyománya van a humornak és az öniróniának, sőt az abszurd iránti érzékben sincs hiány a pártban.

Fotó: Origo.hu

Ha más haszna nem is volt az elmúlt hetek heves kampányeseményeinek, azt mindenképpen újdonságként éltük meg, hogy a Fidesz megpróbált megszólítani olyan szavazókat is, akik véleményével, érdekeivel eddig nem sokat bíbelődött. Orbán Viktor a konyhás néniknek adott nőnapi virággal próbálta például reprezentálni, hogy nem tekinti a gyengébbik nemet másodrendű polgároknak, holott korábban több megjegyzésével is leszólta a hölgyeket. Aztán a szabadságról hadovált kormánypárti fiataloknak, végül, de nem utolsó sorban a szegényeknek és időseknek is dobott egy-egy csontot Erzsébet-utalványok és utólagos rezsicsökkentés formájában.

Hiába, kampány van, és ilyenkor még az olyanok szavazataira is szükség van, akiket még nem sikerült világvége hangulatba juttatniuk az utcán elhelyezett migránsellenes plakátokkal, no és akik a M1-TV2-Echo TV szentháromság tevékenységének köszönhetően még nem rettegnek eléggé a muszlim bevándorlóktól, akik letapossák a frissen vetett uborkát a konyhakertben, majd megerőszakolják a falu fehérnépét, ha már idáig elbandukoltak. Orbán Viktor nyilván érzi, hogy a Fidesz egy ilyen kitartóan riogató kampány végére kissé mogorva párt benyomását kelti, így nem ártana a humorra, iróniára érzékeny szavazóknak is üzenni valamit.

Ironikus módon épp az volt a legviccesebb Orbán mondandójában, hogy pártjának tagságát igyekezett humorra érzékeny közösségként bemutatni. Sok minden hiányzik ugyanis a kormánypártból, de a könnyed poénok mindennél jobban kikoptak soraikból. Ami azonban az abszurdra való érzékenységet illeti, abban tényleg lehet valami, mert, ahogy felépített magának (és persze választóinak) egy totálisan fiktív valóságot, az valóban durván abszurd világképet vetít elénk. A Fideszt valóban nem igazán érdeklik a tények, olyan összeesküvés-elméletek alapján igyekeznek politikájukat alakítani, melyekben nem igazán fedezhetők fel logikai kapcsolódások, ok-okozati viszonyok, a tárgyiasság pedig annyira messze került a párt kommunikációjától, mint a milliárdos csengeri asszony Kósa Lajostól.

De, ha már Kósa miniszter úrnál tartunk, meg kell említenünk, hogy van azért a kormánypárt soraiban néhány Humor Herold, akik feledhetetlen percekkel ajándékoztak meg bennünket az elmúlt nyolc esztendőben. Kósa Lajos például a nagy kormányzati nevettetők egyike, szinte minden megszólalásával vidámságot tud vinni ellenzéki és kormánypárti szavazók lelkébe egyaránt. Németh Szilárd ugyan nem a szellemes és vicces megjegyzéseiről híres, de azért marcona ábrázata és kemény szavai ellenére néha a vidámság könnyeit csalja a szemünkbe. A Fidesz karót nyelt szóvivői is ironikus figuráknak tűnnek, így egy percig sem hisszük, hogy komolyan lehetne őket venni. Csak a sorok mögé kell tehát kukucskálni, és mindjárt megnyílnak a humor csatornái egy ilyen kemény, férfias párt esetében is, mint a Fidesz.

Fotó: Pesti Bulvár

A kormánypárt mostani kampányának plakátjait, szlogenjeit nézve azonban már korántsem ilyen vidám a helyzet. Mindenütt STOP táblák, a közelgő veszélyekre figyelmeztető feliratok, végtelen sorokban kígyózó menekültek, no és a rendíthetetlen tekintettel, mereven figyelő miniszterelnök portréja sem csal vidámságot a lelkünkbe. Valljuk meg férfiasan, a Fidesz kampányától az életkedvünk is elmegy, bár a kormánypárt inkább azt szeretné, ha a választókedvünk menne el ettől végtelenített borúlátástól. Végtére is a Fidesz egy központból irányított párt, a propagandaközpontból küldött sorvezetők pedig nem igazán a humorra fűzik fel a párt politikusainak mondandóját. Mert, ahogy egy ősi dakota kampányszlogen tartja: „Ne hagyjuk, hogy Orbán Viktor nevessen a végén!”      

Egy hét múlva sorsdöntő parlamenti választás lesz Magyarországon, de a mai nap még a bolondozásé. Merjünk nagyot kacagni, ha nevetségesnek tartjuk, ahogy a hatalom minden eszközt bevet annak érdekében, hogy elhitesse velünk, nem volt semmi gond az elmúlt nyolc év kormányzásával. Sőt! Egy hét múlva eldől, lejár-e a viccek, ironizálások, groteszk megjegyzések kora hazánkban, mert úgy tűnik, ha minden marad a régiben, a kormánypárt nem fog tréfálni velünk. Addig is használjuk ki az időt egy kis nevetésre, és vegyük sorra, milyen plakátokat ne várjunk a Fidesztől a mostani kampányban!

Fotó: Szegedi Kattintós

1. Ha nyerünk, Lázár János sárga mellényben feltakarítja Bécs utcáit!

2. A kormányunk tagjai olyan sokat dolgoznak, hogy mire végeznek a munkájukkal, már nincs idejük lopni.

3. Nekünk Magyarország az első fejőstehenünk!

4. A Fidesz teljes vezérkara Soros György köpönyegéből bújt elő.

5. A Fidesz nyerőszáma az 1300.

Fotó: Szegedi Kattintós

6. Küzdjünk azért, hogy az OLAF is Kósa Lajosra bízza a pénzét!

7. Azok, akik a hanyatló nyugatot választották hazájuknak, maradjanak is ott, és szavazzanak ránk!

Fotó: Szegedi kattintós

8. Börtönbe juttatjuk a helikopterező politikusokat és rénszarvasokat.

9. Fideszes szavazók, Tiborcz István lámpái világítsák meg az elméteket!

Fotó: Szegedi Kattintós

10. Tévhit, hogy Mészáros Lőrinc nem tud angolul, csak ő az oxfordi dialektust beszéli.

11. Éljen és virágozzon Orbán Viktor és Simicska Lajos barátsága!

12. Semjén Zsolt mindenre lő, ami mozog, ezért a Földet is célba vette.

Fotó: Szegedi Kattintós

13. Elnézést, hogy nyolc év alatt ilyen kevés stadiont építettünk, de majd belehúzunk a következő ciklusban.

14. Azért nem emelt vádat Farkas Flórián ellen az ügyészség, mert a romákat nem tudta integrálni a magyar társadalom.

Fotó: Szegedi Kattintós

15. Csak a Soros György fizetett zsoldosai terjesztik, hogy Orbán Viktor maga is dakota lenne.

A politikai kampányokban az a legnehezebben elviselhető momentum, hogy olyanoknak gazsulál a hatalom, akiket korábban semmibe vett. A magyar miniszterelnök érzi, hogy talán kicsit vékony lesz az az üzenet a társadalom számára, amit Habony Árpáddal közösen kifundáltak, így a migránsozás mellé még desszertként egy kis szociális demagógiával is szolgált a napokban. Ahogy azonban a bűnbánó maffiózónak, úgy a lenézett nép közé leereszkedő politikusnak is nehezen hiszünk el bármit is.

Fotó: magyarorszagszeretlek.hu

Néhány kormánypárti politikus mostanában óvodákban vagy iskolákban indítja a napját, aztán krumplit, tejet, virágot oszt, este meg elmegy egy lakossági fórumra, ahol kedvére kimigránsozhatja magát. Ez a mostani kampány forgatókönyve az átlag fideszes számára, ám a miniszterelnöknek ennél többet kell nyújtania. Vagy fogalmazhatnánk úgy is, Orbán Viktornak jobban kell teljesítenie. Ő ugyanis hirtelen megtalálta azokat a szavazókat is, akikről jó esetben megfeledkezett, rosszabb forgatókönyv szerint viszont kifejezetten ellenükre tett nyolcéves országlása idején.

Többször írtunk például arról a nem megkerülhető tényről, hogy a kormánypárt nőkhöz való viszonya lényegében a feudális társadalmi viszonyokat idézi. A gyengébbik nemet maga a miniszterelnök is többször leszólta, de voltak nőverő, és a szebbik nem képviselőinek élvezettel beszóló frakciótagok is a kormánypárt padsoraiban. A macsós szemléleten Orbán Viktor most kissé kozmetikázni szeretne, hiszen megragadva a nőnap adta történelmi lehetőséget, néhány szál virággal ellátogatott a Parlament étkezdéjébe, és az eseményről készült kormányzati propagandafilm tanulsága szerint meleg szavak kíséretében felköszöntötte a szakácsnőket.

Ez a gesztus azért nem feledteti talán az érintettekkel, hogy a szebbik nem képviselői a kormánypárti mainstream szerint pusztán díszletnek, legfeljebb kiegészítőknek jók a marcona és nagy munkabírású férfiak mellett. Arra azért használhatók a képviselő feleségek vagy anyukák, hogy a nevükre lehessen íratni ingatlanokat, földeket, netán egy sertéshizlaldát. Lázár János ezt inkább a gyerekeivel oldotta meg, hiszen iskoláskorú utódai már értékes ingatlanokkal rendelkeznek, hogy igazán jó partinak számítsanak a suliban.

Abban bízik, hogy a fiatalok vagy elmennek ebből az országból, vagy ha maradnak, teljesen távol tartják magukat a politikától.

Ha már a fiataloknál tartunk, érdemes emlékeztetni arra a videóra is, amit szintén a Fidesz propagandagépezete repített világgá arról, amint a miniszterelnök alaposan kiválogatott Fidelitas aktivistáknak beszél a szabadságról. Legalábbis arról, amit ő szabadságnak vél. Orbán annak ellenére nem tud mit kezdeni a húszasok generációjával, hogy a pártját még mindig úgy hívják: Fiatal Demokraták Szövetsége. Nem hajlandó velük érdemben beszélgetni az őket érintő kérdésekről, de még tárgyalópartnert sem nevezett ki a sajátjai közül, aki elmehetne a Független Diákparlament képviselőivel egyeztetni alapvető ügyekről.

Abban bízik, hogy a fiatalok vagy elmennek ebből az országból, vagy ha maradnak, teljesen távol tartják magukat a politikától. Azt gondolja, hogy ha ez a generáció megkapja az olcsó és szélessávú internethozzáférést, akkor nekik teljesen mindegy lesz, ki birtokolja a hatalmat Magyarországon. Pedig a fiatal attól, hogy tapasztalatlan, még nem hülye. Attól viszont, hogy semmibe nézik, elég dühös lesz, és mivel nincs vesztenivalója, ki is meri mondani a véleményét. Április 8-án kiderül, valóban annyira maguknak valók a fiatalok, ahogy azt Orbán gondolja.

No, és itt vannak a szegények, a rászorulók, a szociálisan kiszolgáltatott népek, akikhez szintén nem volt túl sok jó szava a kormánypártnak az utóbbi 4 évben. A vásárhelyi vereség után azonban hirtelen eszükbe jutott, hogy milyen sokat lökne a szekerükön egy újabb rezsicsökkentés, és mindjárt hozzávágtak mindenkihez egy 12 ezer forintos bónuszt. A nyugdíjasoknak meg postázták az ilyenkor szokásos Erzsébet-utalványt. Ismét kilóra akarnak megvenni mindenkit, cukrot osztogatnak az utcán, hogy egy kicsit megédesítsék az amúgy elég keserű szájízét azoknak, akiktől inkább elvettek az az utóbbi években, mint részesültek volna a közös javakból.

Fotó: zoom.hu

Egyszóval, nem túl hiteles ilyen kicsinyes szellemiségű kormányzás után a nőknek, a fiataloknak és a szegényeknek gazsulálni. Egyértelmű, hogy a mostani gesztusok csak arra szolgálnak, hogy kissé feledtessék a hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoportokkal azt a mély megvetést, ami több kormánypárti kiszólásból is kiviláglott. A választó ugyanis nem használati eszköz, amit el lehet dobni, ha már nincs rá szükség. A választó nem veszíti el választó jellegét április 8-a után sem. Mert, ahogy egy dakota szólás tartja: „Nem csak akkor kell enni adni a lónak, amikor csatába megy, hanem akkor is, amikor szekér elé fogják.”

Bármilyen hihetetlen, még mindig van tartalék Orbán Viktorban, ha éppen az iszlám európai térhódításának veszélyeit kell ecsetelnie. Hétfőn a felújított szabadkai zsinagógában tartott beszédébe is beleszőtte a migrációtól fulladozó Nyugat hanyatlását, és az Európa jövőjét fáklyaként megvilágító Kelet erőteljes vérvonalát. Kedden aztán rátett még egy lapáttal a riogatásra, hiszen Szirmabesenyőn már új muszlim Armageddont vizionált a miniszterelnök. És még hol a vége?

Fotó: Tanjug

A magyar miniszterelnök Szabadkán is hű volt sajátos pávatáncához, hiszen minden résztvevő számára azt mondta a megnyitón, amit hallani szeretett volna. A Magyar Szó idézi Orbánnak a zsidóság tiszteletére felhívó szavait: „Egybegyűltünk, mert összeköt bennünket a zsidó nép iránti tisztelet. Összegyűltünk, hogy tiszteletünket rójuk le egy erős közösség előtt. A szabadkai zsinagóga felújítása azt bizonyítja, hogy mennyire hatalmas tettekre képesek szerbek, magyarok és zsidók, ha egy közös cél mögött sorakoznak fel.”

A Soros-kampánnyal antiszemita húrokat pengető miniszterelnököt az sem zavarta, hogy szerb kollégája újabban előszeretettel találkozik Soros Györggyel és fiával. Mint a szerb média korábban megírta, Aleksandar Vucic szeptemberében tárgyalt a milliárdos befektetővel és fiával, Alexander Sorossal, aki egyben a Nyílt Társadalom Alapítvány igazgatóságának elnökhelyettese is. A szerb államfő a tárgyalás után „nagyon érdekes”-nek nevezte a beszélgetést. Azért Vucic se megy a szomszédba egy kis pávatáncért, hiszen korábban Orbán fotójával kampányolt a Vajdaságban, hogy elnyerje az ottani magyarok szimpátiáját.

A  Vajdaság Ma részletesen idézi a magyar kormányfő szavait a szabadkai eseményről. Beszámolójuk szerint így kezdte a beszédét: „Milyen csodálatos hely Közép-Európa, ahol természetes dolog, hogy egy zsinagógát magyar népművészeti motívumok díszítenek, ami épp annyira természetes, mint, hogy a magyar himnusz műfaját tekintve jeremiád”- mondta Orbán, majd hozzátette, ennek semmi köze a felszínes multikulturalizmushoz, itt hosszú évszázadok csiszolták össze a népeket, ezt tükrözi népművészetünk is.

Orbán paranoiája tényleg kezd beteges lenni, hiszen látszik, hogy eszelősen hisz a migránsokkal való riogatás hatékonyságában.

A Vajdaság Ma egy másik részletet is kiemel a beszédből, mely szintén a magyar kampány alaptémájára rezonál. „Mi még abban az Európában élünk, amely a zsidó-keresztény valláson alapszik. Ha hagyjuk, hogy ezt a talajt kihúzzák a lábunk alól, akkor a jövőt mások fogják írni helyettünk. A világnak számos része van, ahol ilyen ünnepségre nem kerülhetne sor. Olyan helyek ahol zsidókat és keresztényeket ma is üldözik. Tőlünk nyugatra pedig nem felújítják, hanem lebontják a templomokat és zsinagógákat” – mondta a magyar miniszterelnök.

Aztán hazatért a durva kampányüzemmódra váltó miniszterelnök, és kedden a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szirmabesenyőn, a PVC műanyag termékek előállításával és forgalmazásával foglalkozó Ongropack Kft. telephelyberuházási projektjének avatóünnepségét arra használta, hogy a Szabadkán elindított gondolatmenetét továbbgörgesse. „Ha Magyarország elhibázza a döntést az április 8-ai választáson, és a nyugat-európai irányba kanyarodik a bevándorláspolitika, akkor a magyar gazdaság fejlődése megáll.” – mondta többek között Orbán, de még ezt is képes volt tovább fokozni.

A következőkben odáig ment ugyanis, hogy lényegében attól működik a magyar gazdaság, hogy nincsenek bevándorlók nálunk. Így fogalmazott: „Ha azok kerülnek kormányra, akik Magyarországot bevándorlóországgá alakítanák, akkor az összes meglévő gazdasági erőforrás a bevándorlóország felépítésére megy majd.” Erről azért megkérdeznénk azokat a Németországban, Ausztriában, Svédországban vagy Angliában dolgozó magyarokat is, akik bevándorlóként nemhogy elvennék a munkát adó országok erőforrásait, de nagyban hozzájárulnak azok előállításához.

Orbán paranoiája tényleg kezd beteges lenni, hiszen látszik, hogy eszelősen hisz a migránsokkal való riogatás hatékonyságában. Három éve építgeti a Fidesz propagandagépezete azt az elemi iskolás szintű üzenetet, hogy az Orbán-kormányon kívül mindenki a migránsok betelepítésében érdekelt, így csak azáltal maradhat Magyarország magyar ország, ha ők maradnak hatalmon. A kormányfő jól érzékeli, hogy turbó fokozatba kell kapcsolnia, hiszen a kormánypárti politikusok korrupciógyanús botrányai kezdik uralni a közbeszédet, amit csak úgy tud felülírni, ha feljebb tekeri a migránsozás hangerejét.

Nem biztos, hogy mindenki osztja a kormányfő véleményét e kampánystratégia hatékonyságáról a Fideszen belül. A hódmezővásárhelyi vereség óta ugyanis elég egyértelműnek látszik, hogy pusztán azzal nem tudja megkülönböztetni magát a kormánypárt az ellenzéki erőktől, hogy a Fidesz a keresztény nemzeti értékrend garanciája, az összes többi meg ateista multikulti. Ez főként a Jobbik ellen hatástalan fellépés, hiszen hiába terjesztik Vona Gáborról, hogy szimpatizál a muszlimokkal, vagy, hogy menekültek millióit akarja betelepíteni, ezt a kemény migránsellenes retorikát már a Fidesz előtt folytató párt vezetőjéről még a Fidesz hívei sem nagyon hiszik el.

Fotó: MTI

Kerítést bontani és menekültek millióit betelepíteni egyébként egyetlen komolyabb ellenzéki párt sem akar, és mivel a Fidesz politikusai semmilyen szinten nem hajlandók érdemi vitába szállni kihívóikkal, a migráció kérdése csakis a kormánypárt kampányában szerepel fajsúlyosan. Persze, a szavazó olyan, hogy mindig azt érinti meg, amit legszívesebben hallani szeretne. Így a Fidesz táborának összetartásában nyilván komoly szerepe van a bevándorlás veszélyeinek hangoztatásában, ám egyéb fontos témákról szinte semmi mondandója nincs a kormánypártnak. A vásárhelyi vereség épp arra világított rá, hogy a választók többsége számára vannak a bevándorlás témájánál fontosabb ügyek is, melyekre az ellenzéki pártok fókuszálnak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy harcos csak egyetlen fegyverrel indul csatába, számoljon azzal, hogy számára gyorsan véget ér a küzdelem.”  

Nem elég, hogy a kazahok hazai pályán alázták az új szövetségi kapitánnyal felálló magyar labdarúgó-válogatottat, de egy negyedosztályú Csongrád megyei csapat is elkezdte szívatni a nemzeti tizenegyet. Pedig úgy indult neki Orbán Viktor 2010-ben az évtizednek, hogy egy világverő válogatottat ad a nemzetének, de a sok pénz és számtalan új stadion ellenére kudarcot kudarcra halmoznak az „aranylábú” fiúk. A focibolond miniszterelnököt közben nem nagyon érdekli az sem, hogy sokkal sikeresebb sportágakra jóval kevesebb pénz jut, így rég megdőlt az az elmélete, hogy a sok pénztől lesz jó ismét a magyar sport.

Fotó: Facebook

Talán a kazah válogatottól elszenvedett vereségnél is nagyobb megaláztatás az, amit az öttömösi focisták válogatotthoz küldött leve jelent a nemzeti tizenegy Skócia ellen készülő tagjainak. A Csongrád megye negyedik ligájában szereplő együttes ugyanis egy barátságos meccsre hívta a válogatottat, melynek során számos taktikai elemet kipróbálhatnának Georges Leekens tanítványai.

Az öttömösi fiúk számolnak persze azzal, hogy még a harmatgyenge magyar válogatott ellen is vesztesként hagyják el a pályát, mert azzal vigasztalódnának, hogy legalább sikerélményt szereznének a sikerben mostanában nem igazán tobzódó nemzeti csapatnak. Iróniájuk tovább fokozódik, amikor megemlítik, hogy számukra is fontos erőfelmérő lenne, ha egy magasabban rangsorolt csapattal mérhetnék össze a tudásukat.

Az igazi szívatás azonban csak ezután jön, ugyanis az öttömösiek nem csak a helyszínt is biztosítják, de: „a meccs utáni megfelelő energia fel- és visszatöltődéséről az egyesületünk elnöke – Rózsa Lajos – enyhén csípős, velős-csülkös pacalpörköltje méltón törődik, míg a jó kedvről és a csapatépítő hangulatról a helyi gazdák által lepárolt gyümölcsös alkoholos frissítők gondoskodnak”. Nesze neked milliárdokban dúskáló magyar foci! Ebben a maró gúnyban benne van az egész (sport)rendszer kritikája.

Nyolc év alatt ugyanis bebizonyosodott, hogy nem úgy működik a világ, ahogy azt Orbán Viktor és csapata gondolja. Úgy öntik a milliárdokat a labdarúgásba, mintha pusztán az anyagiakon múlna, hogy visszakapaszkodunk-e a sportág élmezőnyébe. Pedig, ha a mentalitás a régi marad a sportágban, akkor hiába építenek új stadionokat kisvárosokba, falvakba, hiába veszíti el a TAO támogatás a közpénz jellegét, hiába hoznak ide csodaedzőket külföldről, a válogatott és a klubok egyre lejjebb süllyednek a ranglistákon.

Ma már alig találni a térképen olyan nemzeti együttest, amely nem vert meg legalább egyszer bennünket. Tavaly „behúztuk” Andorrát, Luxemburgot, most Kazahsztán is csatlakozott ehhez az illusztris társasághoz, de ha netán elvetődik a csapat Gibraltárra vagy Szváziföldre, akkor jó eséllyel bővül a magyarokat verő gyalázatosan gyenge nemzeti tizenegyek sora. Ha létezik teljesen értelmetlenül kidobott pénz, akkor ebben a kategóriában a magyar focira fordított milliárdok viszik a prímet.

Itt ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a gombamód szaporodó fociakadémiák és új stadionok ellenére nem igazán látjuk azt a generációt, amely elhozza az aranykort a magyar labdarúgás számára. A fociklubok elégetik a TAO rendszer segítségével közpénzből átkonvertált milliárdokat, ugyanakkor képtelenek olyan színvonalat produkálni a pályán, hogy vadonatúj stadionokba visszatérjenek a nézők. Néha úgy érezzük, hogy nem is a nézők számítanak ebben a rendszerben, hanem az, hogy a miniszterelnök úgy érezze, mindent megadott kedvenc hobbijához, annak érdekében, hogy végre valami eredményt fel tudjon mutatni.

Fotó: index.hu

Ez azonban egyelőre várat magára. Az biztos, hogy a magyar labdarúgás felemelkedése nem lesz kampánytémája a kormánypártnak a következő heteknek, ugyanis jobb lesz elfelejteni azt, ami e sportágban történt az elmúlt nyolc évben, mint felidézni a kudarcokat. A kormánysajtó még mindig mentegeti a szövetség elnökét, az egymást váltó szövetségi kapitányokat, akik valószínűleg csak azért külföldiek, hogy ne értsék azt, amit a haragos szurkolók kiabálnak a siralmas produkciót látva. Nehéz ugyanis beismernie a kormánynak és kiszolgálóinak, hogy értelmetlenül vertek el százmilliárdokat erre a sportra, a nemzetközi helyzet ettől nem lett jobb, sőt fokozódott. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha századszorra se tudod beleállítani a tomahawkodat egy szalmabábuba, nem próbáld meg százegyedszer, hanem inkább menj borsót kapálni.”    

A kormányfő mindent elkövet annak érdekében, hogy elhitesse népével: ő csak egy a több millió magyar közül. Feltűnően aktív a virtuális térben, színvonalukat tekintve egymást alulmúló Facebook-videók jelzik útját szerte e hazában. Mintha megirigyelte volna Vona Gábor pártjától a cukiságokat, hiszen többek között rövidfilm örökíti meg, amint csokinyuszikat vásárol Szerencsen, majd feltűnik egy vidéki óvodában, ahol látványosan lepacsizik a kicsikkel. Közben habzó szájjal riogat a menekültek ellen, és persze Soros György is megkapja tőle a magáét.

        Fotó: zoom.hu

Nem mintha minden Bözsi nénivel kezdődött volna, de néhány hónapja egy nyugdíjas néninél tett „váratlan” látogatása megalapozta Orbán Viktor mostani kampányát. Igyekszik joviális úriemberként viselkedni a nyugdíjasokkal, ovisokkal, sőt a nőkkel is, ami azért nem megy neki olyan gördülékenyen. A különbség az, hogy Bözsi néninek még Gyurcsány Ferencet és az „elmúlt nyolc évet” szidta, most azonban mindenről és mindenről a bevándorlás veszélyei jutnak eszébe.

Bármerre jár ugyanis, először jól megdicséri saját kormányát, méltatja a helyi fideszes potentátokat, majd ügyes retorikai fordulat után migránsozik egy kicsit. Interjút adott például a  Várpalotai Hírcentrum Televíziónak, melyben a szokásos ömlengés után kerek perec kijelentette:  „egy migránsra kilencmillió forintot kellene költeni”, ami veszélyeztetné az elért gazdasági eredményeket, és a pénzt így nem a magyar emberekre, hanem a betelepítendőkre kellene majd fordítani.  

Ez nem pusztán ordas hazugság, hanem önleleplezés is. Egyrészt, mert Magyarország tavaly befogadott 1300 menekültet, és nem kellett rájuk költeni egy valag pénzt, másrészt letelepedési kötvények segítségével 20 ezer migráns érkezett hazánkba, akik fizettek az állampolgárságért. Tehát, ha a migránsok pénzt hoznak, akkor itt a helyük, ha meg szegények, akkor ne jöjjenek, mert sokba kerülnek. Nem túl cizellált gondolatmenet, de az a kukás biztos megérti, akivel egy Facebook-videó tanulsága szerint Egerben ölelkezett a miniszterelnök.

Fotó: 24.hu

Van tehát logika abban, hogy Orbán kampányvideóin finoman szólva nem az értelmiséget próbálja megszólítani. Olyan állítások hangoznak el a szájából ugyanis, melyeket tényekkel nem tud alátámasztani, így a sárga kabátos kukásemberrel szívesebben bratyizik, mint egy akadékoskodó, a kákán is csomót kereső középiskolai tanárral, vagy egy villamosmérnökkel. Orbán világképe azt sugallja azt, hogy amíg Magyarországon nincsenek bevándorlók, addig fejlődik a gazdaság, szépülnek a közterek, nemzeti szellemben képezik a gyerekeinket az iskolákban, de ha jönnek a Soros által fizetett muszlim bevándorlók, ennek az idillnek vége.

Ráadásul, amíg egyetlen cél lebeg a kormány szeme előtt, mely lényegében a bevándorlás elutasítása tokkal, vonóval, addig mindig le lehet nyugtatni a kedélyeket, amikor a választók a kormány viselt dolgait kezdik felhánytorgatni. Semjén Zsolt külföldi luxusvadászatai, Lázár János batidai kastélya, Kósa Lajos talányos számlakezelési ügye, vagy Tiborcz István Elios-ügye mind másodlagosak, ha a kormányfő cukikampánya csattanójaként rendszeresen belengeti, hogy az igazi veszély nem a kormányzati korrupció, hanem a migránsáradat.

Fotó: blikk.hu

Nehéz megjósolni, mennyit hoz a Fidesz konyhájára Orbán országjárása, ám az biztos, hogy lényegében egymaga próbálja megoldani pártja nagy problémáit. A zűrös ügyekbe keveredett kormánypárti káderek ugyanis lényegében kiestek a kampányból, a migrációs tematikára felhúzott propagandagépezet pedig érdemben nem képes reagálni az aktuális témákra. A miniszterelnök végighaknizza az országot, jópofizik azokkal a választókkal, akik vevők még a program nélküli, riogatásra épülő kampányra, és abban a tudatban várja április 8-át, hogy minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. Ahogy a dakota gyerekeknek mondják szüleik: „Már nem kell sokat aludnunk ahhoz, hogy megtudjuk, hatottak-e a varázslók ráolvasásai a törzs tagjaira.”   

Ha igen, az „Árpádot” igazolja majd. Kósa Lajos ugyanis a mostani futkosós időszakában idézte a Fidesz mindenható kommunikátorának bölcsességét, mely szerint provokatív kérdésekre soha ne válaszoljanak. Habony Árpád tehát a szellemi atyja annak a választókat és sajtómunkásokat semmibe vevő stratégiának, mely szerint legjobb védekezés, ha elfutunk a kínos kérdések elől. Nos, ha ezek után is azt gondoljuk, hogy vérprofi csapat irányítja a kormánypárt kommunikációját, akkor még az is elképzelhető, hogy a hátukat mutató politikusok tovább kormányozzák az országot.

Fotó: mno.hu

Most nyer csak igazán értelmet az a régi sejtésünk, mely szerint nem véletlenül emelkednek a semmiből a kormánypárt csúcspozícióiba olyan finoman szólva sem túl kreatív politikusok, mint Németh Szilárd, Fazekas Sándor, Kósa Lajos, Semjén Zsolt vagy Szita Károly. Utóbbi három fideszes kínos ügyeik kiszivárgása után még próbálkoztak érdemi magyarázatokkal szolgálni, ám miután ezek csak rontottak a helyzetükön, inkább felmondták (vagy inkább felmutatták) a habonyi leckét. Ők így lényegében illegalitásba vonultak az utóbbi napokban, ugyanis ahol ellenzéki aktivistákba vagy sajtómunkásokba botolhattak volna, különböző fondorlatokkal kicselezték az érdemi válaszadást a mindannyiunkban megfogalmazódó kérdésekre.

A sajtó elől korábban is sokszor menekültek már kormánypárti politikusok, (emlékezzünk csak Rogán Antal elhíresült futására), de most lényegében csoportosan követik el azt, ami normális választási kampányban vétek lenne egy magára valamit is adó funkcionáriustól. Ez is jól mutatja, hogy ez a mostani kampány teljesen abnormális. Azok a kormányszimpatizánsok ugyanis, akik számára legfőbb kötelességük lenne érdemi magyarázatokkal szolgálniuk még arról sem értesülnek, hogy Semjénnek, Kósának vagy Szitának takargatnivalója lenne, így ha esti magányukban félrenyomják a távirányítót, és véletlenül rátévednek az RTL Klub vagy a Hír TV híradójára, nem értik, kedvenceik mért sunnyognak el, ha meglátnak egy-egy ellenségesnek vélt mikrofont.

Az ellenzéki sajtó által tálalt ügyek legfőbb politikai haszna, hogy defenzívába kényszerítik az egyébként óriási terjedelmi és anyagi fölényben lévő kormányzati kommunikációs gépezetet, ellehetetlenítve ezzel az előre eltervezett migrációközpontú fideszes kampányt.

Habony sorvezetője lényegében most vizsgázik élesben, hiszen amíg csak sorosozni, migránsozni kellett, bármelyik kormánypárti képviselő előrántotta a mellényzsebéből az előre megfogalmazott közhelyeket, de amikor a személyüket érintő kérdések záporoznak, nem tehetnek mást, mint Árpi barátunk utasítására felveszik a nyúlcipőt, és „illa berek, nádak, erek” már el is hagyják a terepet. Az valahol érthető, hogy ha valaki alatt felforrósodik a talaj, akkor jobb kereket oldania, de adódik a kérdés: hogyan lehet kampányolni menekülő üzemmódban? Még a miniszterelnök is suttyomban tette tiszteletét Dunaújvárosban, mert nem szeretett volna kellemetlenkedő újságírókkal találkozni, és méltatlan helyzetbe kerülni az Elios-ügybe keveredett veje miatt.

Ne tegyünk azonban úgy, mintha véletlenül történnének meg ilyen furcsaságok az április 8-i választás előtti utolsó hetekben. Az ellenzéki sajtó által tálalt ügyek legfőbb politikai haszna, hogy defenzívába kényszerítik az egyébként óriási terjedelmi és anyagi fölényben lévő kormányzati kommunikációs gépezetet, ellehetetlenítve ezzel az előre eltervezett migrációközpontú fideszes kampányt. Bujkáló, zavarodottan futkosó politikusokkal ugyanis nem lehet érdemben kampányolni sem Soros György, sem az ENSZ, sem a kritikus civilek ellen. Látszik is a zavarodottság a párt propagandistáin, hiszen ahelyett, hogy folyamatosan riogatnának azzal, hogy Budapest egy nagy no go zóna lesz, ha nem a jelenlegi kormány marad hatalmon, az energiáik jelentős részét védekezésre kell fordítaniuk, hiszen valahogy kezelni kell a Tiborc-ügyet, Semjén Zsolt svédországi vadászkalandját, valamint Kósa Lajos zavaros örökségkezelési sztoriját.  

Fotó:Dunaújváros Online 

És ennél is nagyobb gond Habony Árpád és csipetcsapata számára, hogy nem tudják pontosan, milyen krízishelyzeteket kell még kezelniük a következő hetekben. Simicska Lajos médiabirodalma feltehetően precízen felépített hadjáratot indított a kampány hajrájában, aminek a finise tartogathat még kellemetlen meglepetéseket a kormány számára. Addig is a Fidesz bojkottálja a parlament nemzetbiztonsági bizottságának üléseit, képviselő-jelöltjei és a miniszterelnök nem hajlandó nyilvános rendezvényeken vitába szállni ellenzéki politikusokkal, a személyükben megtámadott potentátok pedig mérgezett egérként futkorásznak, ha meglátnak egy kérdésre nyíló szájat. Lehet így kampányolni? Lehet így választ nyerni? Ha igen, az elég ciki lesz mindenki számára ebben az országban, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig elfutsz, amikor meglátod az ellenséget, hosszú életed lesz, de senki sem fog rád emlékezni a halálod után.”   

A rendszerváltás utáni korszakról alkotott teljes képünk átértékelődhet számunkra a következő három hétben, hiszen most már bizonyos, hogy a kampányhajrára még számos politikai botrány kirobbantását tervezi Simicska Lajos, aki szinte mindenkinél többet tud az utóbbi évtizedek politikai kulisszatitkairól. A kegyvesztett oligarcha évekig várt azzal a szőnyegbombázással, melyet már az ominózus G-nap után beígért, és most úgy tűnik, neki volt igaza.    

Fotó: 24.hu

Maga a Fidesz kommunikációs gépezete ismerte be, hogy Simicska Lajos áll a napokban kirobbantott, a kormány számára rendkívül kínos ügyek mögött. Ma már alig hallani kormánypárti politikusoktól sorosozást, most már inkább a simicskázás dívik, amikor kellemetlen kérdésekkel találják meg az újságírók őket. Az Elios-ügy kiszivárogtatása mögött még nem a kegyvesztett egykori pártpénztárnokot sejtették, bár elképzelhető, hogy a miniszterelnök veje körüli korrupciógyanús botrány tálalásához is volt némi köze Simicskának. Neki ugyanis ismernie kellett a részleteket, ugyanis Tiborcz István csillagának felemelkedésénél még az ő cégei is érdekeltek voltak a közvilágítási projektekben.

Ami azonban Semjén Zsolt svédországi vadászkalandjainak taglalásával, majd Kósa Lajos horrorba illő vagyonkezelési történetének megszellőztetésével kezdődött, egyértelműen Simicska Lajoshoz és köréhez köthető. Nem csak azért, mert a médiabirodalmának ékköveként számon tartott Magyar Nemzet hozta a sztorikat, hanem, mert olyan információk kerültek nyilvánosságra, melyek csak a Fidesz belső köreiben voltak ismertek. Ezt bizonyítja  a Szita Károly ügynökmúltját részletező cikk is, amely egy régi pletykát erősített meg, ám a dokumentumokkal alátámasztott vád már több, mint kósza szóbeszéd.

Jó okunk van tehát feltételezni, hogy Simicska alaposan betárazott kínos sztorikból a választási kampány finisére, ezért a fideszes vezérkar már nagyon szeretne túl lenni a következő három héten. Nem az a legnagyobb gondjuk ugyanis, hogy miként mentegessék Semjént, Kósát, vagy Szitát, hanem, hogy miként készüljenek fel a következő csapásokra. Ha ugyanis alaposan megorozza őket Simicska sajtója, nem lesz elegendő az egykori pártpénztárnokot szidni, valamit reagálni is kéne, de nagyon gyorsan, mert különben alaposan beleég a választók agyába a tény, hogy a Fidesznek még védekezni sincs ereje.

Itt hívnánk fel arra a figyelmet, hogy a várható botrányok között lesz vélhetőleg olyan is, mely közvetlenül Orbán Viktor személyéhez köthető majd. A Simicska-sajtó ugyanis elővakarta egy olyan szarvasi esemény felvételét, melyen a Fideszhez igencsak szorosan kötődő, azóta elhunyt Makovecz Imre arról beszélt, hogy a miniszterelnök zsarolható. Ez valószínűleg csak ízelítő abból, ami következni fog. Simicska médiabirodalma ugyanis nagyon tudatosan építi fel ezt a Fidesz-ellenes kampányt, így egyetlen múltból elővarázsolt felvétel sem kerül véletlenül oda, ahová éppen beszerkesztik a Hír TV munkatársai.

Érdemes azonban arra is kitérni, hogy Simicska a baloldal titkait is lassanként a felszínre hozza. Azt például kevesen tudták, hogy Puch Lászlón keresztül magát a Népszavát is megvásárolta Orbán Viktor, no és, hogy mennyi alvó ügynököt helyezett el a kormánypárt a szocialisták soraiban az elmúlt nyolc év alatt. Simicska egyértelműen az általa legszimpatikusabbnak tartott (és valószínűleg közvetve támogatott) Jobbiknak kedvez azokkal az információkkal, melyeket sajtóbirodalmán keresztül nyilvánosságra hoz.

A rendszerváltás utáni magyar politikai életben egyedülálló sajtókampány így szinte hetek alatt teljesen átrendezheti az erőviszonyokat. Olyan régi, eddig ismeretlen ügyek, összefüggések, összefonódások kerülhetnek fókuszba a választási kampány hajrájában, melyek még a nagyon kompaktnak tartott kormánypárti szavazótábort is elbizonytalaníthatják. Simicska célja ugyanis kettős: Egyrészt impulzusokat akar adni az elfásult bizonytalan szavazóknak, másrészt a Jobbik felé terelni az aktivizált polgárokat, valamint a Fidesztől elforduló jobboldali szimpatizánsokat.

Ha a leleplező információkat ilyen gyorsasággal hozza nyilvánosságra Simicska médiabirodalma, akkor teljesen kiszámíthatatlan, mi történik április 8-án. A Fidesz valószínűleg búcsút mondhat a kétharmadának, de az egyszerű többsége sem olyan biztos már, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt. Profitálhat a botrányokból a baloldal is, főként, ha nem bénázzák el a visszaléptetési játszmákat, de az igazi nyertes a Jobbik lehet. Ők ugyanis még nem kormányoztak, erőteljesen nyomták kampányukban a kormány korrupciós stiklijeit, melyet most Simicska konkrét ügyekkel is megtámogat.

Fotó:hvg.hu

A játszma sokszereplős, hiszen ha a Habony-féle kormányzati kommunikációs agytröszt továbbra is szakkönyvekből próbálja kiolvasni a megoldást a mostani szorult helyzetükre, egészen a kampány végéig defenzívában maradnak, ami az álmoskönyv szerint nem hoz választási győzelmet. Az ellenoldalnak ugyanakkor minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy a botrányok híre eljusson olyanokhoz is, akik nem foglalkoznak sem napi, sem heti, sem havi szinten politikával. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A harcban szerzett dicsőséged nem ér semmit, ha csak az Arizonában élő nagymamád tud róla.”

A miniszterelnökből kitört a harag március 15-én. Hívei előtt mondott beszédében úgy fenyegette meg politikai és gazdasági ellenfeleit, mintha neki kellene elszámoltatnia az elmúlt nyolc év politikájáért a hatalmon lévőket. Orbán Viktor nyílt hadüzenete két dolgot jelent. Egyrészt nagyon megviselte, hogy családja és pártja korrupciós ügyei nyilvánosságra kerültek a választások előtt, másrészt, hogy totális uralomra tör április 8-án annak érdekében, hogy ne legyen többé senkinek mersze ilyen kellemetlen helyzetbe hozni őt és a pártját.

Fotó: blikk.hu

Emelte a tétet az ellenzék és a kormány is március 15-én, így most már tényleg harci lázban ég a kormányoldal és ellenzéke is. Az elszámoltatás ősi kampánytéma a mindenkori ellenzék számára, ugyanakkor az a vészjósló fenyegetés, ami a kormányfő részéről jött elég szokatlan egy polgári demokratikus alapokkal rendelkező társadalomban. Kérdés persze, hogy mennyire nevezhető még Magyarország polgárinak és demokratikusnak? Ha olyat mondhat egy miniszterelnök egy nemzeti ünnepen elhangzott beszédében, hogy  "A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.", akkor bizony szaporodnak a kérdőjelek a fejünkben, vajon Orbán Viktor miként tekint az irányítására bízott állam jogrendjére?

Nincs kétségünk afelől, hogy a fenyegetés nem pusztán az ellenzék vezetőinek, a független sajtónak, a folyamatosan ostorozott kritikus civileknek, de a Fidesztől elfordult pénzembereknek, elsősorban Simicska Lajosnak is szól. A 2014-es választások után a kormányfőtől látványos gesztusokkal elforduló oligarcha olyannyira megrengette a Fidesz mindenhatóságába vetett hitet ellenzéki és kormánypárti szavazókban egyaránt, amit Orbán biztos nem fog lenyelni egy darabig.

Február végéig ugyanis úgy csordogált a választási kampány, ahogy azt a Fidesz potentátjai előre eltervezték. Az ellenzéki pártok vitatkoztak, sőt veszekedtek egymással az együttműködés lehetőségeiről, a kormányváltásban bízók pedig kezdték elveszteni a reményt, hogy akár a kétharmados kormányzati győzelmet képesek lennének megakadályozni. Amikor pedig meg kellett volna magyaráznia kormánynak, miért fogadtak be 1300 menekültet fű alatt annak ellenére, hogy napestig migránsoztak és sorosoztak, egyszerűen bojkottáltak minden fórumot, ahol számot kellett volna adniuk tetteikről.

Fotó: Szegedi Kattintós

Mindez egészen jó taktika volt addig, amíg az OLAF hathatós közreműködésével meg nem szellőztették a miniszterelnök vejének korrupciógyanús ügyeit. Nem mintha Tiborcz István nem vonult volna illegalitásba az ügy kirobbanása után, ám a naponta csöpögtetett kínos információk már kikezdték a Fidesz legendásan stabil immunrendszerét is. A közvilágítási projektekben érintett fideszes önkormányzatok látványosan ellenálltak annak a „csábításnak”, hogy kikérjék az uniós nyomozati szervtől az Elios-ügy rájuk vonatokozó jelentését, ami már több volt, mint önleleplező gesztus. Polt Péter pedig természetesen teszi a dolgát, vagyis időt nyer a Fidesznek a választásokig. 

Erre a botrányra pakolt rá egy nagy adag értetlenséget a csúfos hódmezővásárhelyi vereség február 25-én. Emellett már nem lehetett elmenni szó nélkül a párt véleményvezéreinek sem, akik közül néhányan az eddigi kampánystratégai hatékonyságát kezdték vitatni. Persze, nem lenne a Fidesz egy felülről irányított robotpárt, ha ezeket az egyéni véleményeket (más szóval huhogókat) nem némította volna el kemény kézzel a központi kommunikációs agytröszt. Kicsit visszavettek a sorozásból, rátekertek egy kis ENSZ-ezést, Lázár János elment Bécsbe tanulmányútra, bedobtak egy mini rezsicsökkentést, no és szokás szerint Erzsébet-utalvánnyal édesgették magukhoz a nyugdíjasokat, hogy azért legyen némi pozitív üzenete is a kormányzati kampánynak.

Fotó: Twitter

Ezt követően következett azonban a Simicska Lajos médiabirodalmához tartozó Magyar Nemzet két cikksorozata, melyek egymással versengve követeltek első helyet a magyar közbeszédben. Fémkupakos Lajos máig értelmezhetetlen esete a kőgazdag milliárdos nővel, illetve a szarvasvadász miniszterelnök-helyettes skandináv kalandja a helikopterről lelógatott agancsos állattal. Nem mennénk bele a két ügy taglalásába, de az biztos, hogy a hosszú hétvégét permanens válságértekezlettel tölti a Fidesz vezérkara azt latolgatva, hogyan másszanak ki ez alól a szarkupac alól mihamarabb?         

És ami ennél is jobban aggasztja Orbán Viktort, hogy mi lehet még Simicska Lajos tarsolyában? Nem elég ugyanis valahogy kezelni Semjén és Kósa ügyeit, fel kell készülniük arra is, hogy Simicska médiái a választási hajrában jó alaposan megsorozzák még a Fideszt. A miniszterelnök fenyegetőzése már sokkal inkább ennek a lehetőségnek szól, mint az eddig elszenvedett sérelmeknek. Kérdés, hogy ha ennyire felkorbácsolják az érzelmeket a választások előtt a felek, melyik oldal számára hoz előnyöket. Vásárhely óta tudjuk, a magas részvételi arány az ellenzéknek kedvez, hiszen a Fidesz híveinek szavazataihoz nem kell háborús retorika, ők mindenképpen az urnákhoz járulnak.

Fotó: Szegedi Kattintós

Van azonban mintegy egymillió bizonytalan szavazó, akikről szinte senki sem tudja, hogy végül is az urnákhoz járulnak-e, és ha elmennek voksolni, melyik oldalt támogatják majd. Ha Orbán fenyegetni kezdi az ellenzéket, totális leszámolást hirdet minden ellenfelével szemben, az mozgósíthatja a bizonytalanokat is, és az nem feltétlenül a kormány érdekeit szolgálja majd. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha provokálni kezded a sápadtarcúakat a kocsmában, jó ha még négy kezet növesztesz magadnak, mert egyszerre 10 pisztoly csöve szegeződik majd rád.”

Különös svédcsavart vetett be a parlamenti választás kampányhajrájára a Fidesz, ugyanis már a skandináv országot is háborús övezetté nyilvánította a kormányhoz közeli média. A Migráns 1-esként elhíresült hírcsatorna azonban ezúttal (is) mellényúlt, ugyanis kiderült, hogy hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért ítélték el Svédországban azt a nőt, aki azt állította: azért jött haza északról, mert ott nagyon rossz a közbiztonság. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest ez sem tántorította el, hogy Skandináviába utazzon szarvast lőni nem kis ellenszolgáltatás fejében.

Fotó: index.hu

Nem jött be a helikopterezés Rogán Antalnak, Semjén Zsoltnak pedig végképp nem lesz a kedvenc járműve ez a propelleres közlekedési eszköz. A magyar kormány legújabb botránya ugyanis épp ahhoz a Svédországhoz kötődik, amelyről épp a napokban egy hazatelepülő nő mesélte letargikusan a közmédiában, hogy élhetetlenek már a körülmények a skandináv országban. A miniszterelnök-helyettes közben a hírek (fotók és videók) tanulsága szerint helikopterről terített le háziasított rénszarvast svédországi vadászatán, melyet ráadásul egy kormánytól zsíros megrendeléseket kapó vállalkozó finanszírozott. A kormánymédia persze próbálja üldözött vadként beállítani Semjént, ám a történet máris ráéget az egész fideszes elitre.

Mindeközben a közszolgálatinak csúfolt M1 nem tud letérni a habonyi útról, és a vásárhelyi vereség ellenére sem hisz az intő jeleknek.

Ráadásul valószínűleg tartogat még meglepetéseket a derék fővadász svédországi kalandozása. A történetet ugyanis az a Simicska Lajos médiabirodalmába tartozó Magyar Nemzet tálalja napi lebontásban, mely a választási kampányban apró méregkapszulákként adagolja a kormány meghatározó politikusainak és az Orbán-családhoz kötődő oligarchák kínos ügyeit. Nem véletlen, hogy a miniszterelnökkel a 2014-es választási győzelem után összekülönböző kegyvesztett pártpénztárnok médiatermékeiben jelennek meg a legkínosabb sztorik. Simicska és emberei még mindig túl sokat tudnak a Fidesz meghatározó figuráiról, így nem volt véletlen az a hiszti, amit Orbán közvetlen környezete levágott, miután Simicska „magával vitte” a nemzeti konzervatív sajtó legjavát, és a kormány legkritikusabb orgánumaivá tette a Magyar Nemzetet, a Heti Választ, a Lánchíd Rádiót és a Hír TV-t.

Mindeközben a közszolgálatinak csúfolt M1 nem tud letérni a habonyi útról, és a vásárhelyi vereség ellenére sem hisz az intő jeleknek. A folyamatos migránsozás mellett most kissé alábbhagyott ugyan a soroszás, de van helyette ENSZ-ezés. A propagandatévé közben kikukázott egy olyan magyar származású hölgyet (Natalie Contessa), aki arról beszélt a csatornának, hogy hogy az utolsó két-három évben tapasztalt közbiztonsági problémák kényszerítették rá, hogy elhagyja a skandináv országot.

A nő szavait nem csak Semjén Zsolt svédországi vadászportyái hiteltelenítik, de más szempontból is benézte az ügyet a közszolgálatiság álcája alatt működő kormányzati propagandatévé. A nő ugyanis 2016-ban már élt Budapesten, és nem is akárhol. Contessa az Anjou Házban, a Vár egyik legdrágább épületében lakott, ám a lakástulajdonossal folyamatos konfliktusa volt, mert a bérleti szerződés kikötései ellenére beköltöztette az édesanyját és a kutyáját is. A nőnek Svédországban is számos konfliktusa, sőt több ebből fakadó büntető ügye volt. A svéd hatósági dokumentumok arról tanúskodnak, hogy távozása előtt több mint hétszázezer forintnyi koronát kellett fizetnie több sértettnek, akik valamennyien svéd állampolgárok voltak. 

Fotó: mno.hu

Ebből is az következik, hogy a kormányzati propaganda nem válogat, ha valaki bő nyállal köpködi a migránsokat, és az egyre élhetetlenebb Nyugat-Európáról hadovál, akkor lehet rovott múltja is, illetve nem is kell alátámasztania az állításait tényekkel, tuti, hogy főműsoridőt kap a kormány kedvenc tévécsatornáin. Ez a meglehetősen torz szemlélet vezette Lázár Jánost is bécsi kirándulásán, és készített kis videót az élhetetlennek, piszkosnak és veszélyesnek titulált osztrák fővárosban. Olybá tűnik, mintha a kormány elhatározta volna, ezt a választást Ausztriában, Svédországban, és még ki tudja, a világ mely országában kell megnyernie. Semjén Zsolt svédországi vadászatát biztos nem ennek a célnak rendelte alá, de a sztorija valószínűleg nagyobbat szól majd, mint az onnan hazaköltöző migránsgyűlölő nőé. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Lehet, hogy nagyot szól a puskád, de ha senkit nem találsz el vele, csak arra jó, hogy megtudják, melyik bokorban lapulsz.”