Néhány hónapja még a miniszteri bársonyszékeket osztogatták egymás között a kormánypárt meghatározó politikusai, most néhányuk fejében még az is megfordult, hogy akár az is megtörténhet, hogy be se kerülnek a Parlamentbe. Az ellenzék a lehetőségekhez képest jól hajrázik, ám az igazi kérdés az, hogy sikerül-e megegyezniük időben a visszaléptetésekről az esélyesebb jelöltek javára. A Fidesz mindeközben úgy viselkedik, mint egy elszabadult birodalmi lépegető, amely számára csak az a fontos, hogy minél nagyobb pusztítást végezzen a környezetében, így olykor olyan virágokra is rátapos, melyeket maga a kormánypárt ültetett.

Fotó: nepszava.hu

1. Bebikázott Békemenet. Évek teltek el Békemenet nélkül, és lassan elhittük, hogy már nem hisz régi csodafegyverében Orbán Viktor. A vásárhelyi időközi polgármester-választáson elszenvedett vereség után azonban reaktiválták a csodacsapatot, amely képes elővarázsolni az ország minden szegletéből azokat a tántoríthatatlan kormányhíveket, akik bármikor és bármiért odateszik magukat, ha Orbán Viktor hadba hívja őket. Most éppen nem tudni, hogy Soros György, a migránsok, esetleg az ENSZ ellen menetelnek, de az tuti, hogy egyfajta erődemonstrációnak szánja a miniszterelnök és stábja a március 15-i rendezvényt. Ha meg tudnak mozgatni 200-300 ezer embert, és azt a kormánypárti média felturbózza mondjuk félmillióra, akkor erőt adhat a kissé bizonytalanná vált Fidesz-tábornak az „egy a tábor, egy a zászló” vizuális megjelenítése a pesti utcákon. Ha azonban a vártnál kisebb lesz az érdeklődés az ingyenes buszoztatás ellenére is, akkor a Békemenet sem tud új lendületet adni a Fidesz kissé megfeneklett kampányának.

2. Osztódással szaporodó kamupártok. Már a második választást kell átélnünk úgy, hogy tehetetlenül nézzük a bőséges állami juttatásokra utazó úgynevezett kamupártok mohóságát. A Fidesz úgy alkotta meg az új választási szabályokat, hogy az lehetőséget adjon olyan pártok indulásának is, amelyek nyilván nem gondolják komolyan, hogy a semmiből érkezve, szervezet háttér és politikai tartalom nélkül akár egy százalékot is megcsípnek a parlamenti helyekért folytatott versengésben. Már az is bosszantó, hogy az összes negatív csúcsot megdöntő Munkáspárt él és virul, és minduntalan célba veszi Thürmer Gyula vezetésével a bűvös egyszázalékos célt, amely még zsíros állami támogatással kecsegtet, így néhány pártfunkcionáriusnak biztosít biztos megélhetést négy évre. Nos, a Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy a választók komolyan vegyék a kamupártokat, így levakarjanak néhány száz ellenzéki szavazatot az ellenoldalról. Főként olyan helyeken segítettek ezeknek a bizniszformációknak, ahol akár 100-150 szavazat is eldönthet egy billegő körzetet.

3. Sógorozás. Miután a február 25-i hódmezővásárhelyi választási vereség kijózanító pofonként hatott az addigi kampányt tökéletesnek, de legalábbis kielégítőnek tartó kormánypárti vezérkarra, néhány napig normális pártnak tűnt a Fidesz. Ekkor ugyanis nyílt vita kezdődött arról, hogy valóban elegendő-e pusztán Soros György anyukáját szidni egy parlamenti választás kampányában, vagy esetleg a választóknak más üzenetekre is volna igényük? Aztán jött a központi utasítás, hogy tovább kell nyomni a negatív kampányt, sőt, feljebb kell csavarni a világ ellen folytatott küzdelmet, így bevonták az ellenséges erők körébe az ENSZ-t is. Lázár János - aki nagyot égett Hódmezővásárhelyen – úgy érezte, hogy a gyűlöletkampányt a határon túlra is ki kell terjeszteni, így elkészítette minden idők egyik legbénább városnéző videóját Ausztria fővárosában. Az üzenet egyszerű volt: Ha nem szavaztok ránk, akkor nálunk is fejkendős muszlim nők járkálnak majd az utcákon, és az eritreai utcaseprők nem tudják olyan tisztán tartani Bécs utcáit, mint nálunk a közmunkások. Nyilván kiakadtak a sógorok, de ez már kevésbé érdekelte Jánost, aki úgy érezte, hogy Bécsben kiköszörülte a vásárhelyi csorbát.

4. Rezsicsökkentés sebtiben.  Mivel nem készült forgatókönyv a Fidesz kampánycsapatánál arra az eshetőségre, ha nem lesz elég hatékony a migránsozás, sorosozás, Brüsszel ostorozása, a vásárhelyi „sajnálatos események” után gyorsan ki kellett találni valami pozitív üzenetet. Mihez is nyúlhattak volna, mint a 2014-ben jól bevált trükkhöz, az úgynevezett rezsicsökkentéshez, no és a nyugdíjasoknak is dobtak egy csontot Erzsébet-utalványok formájában. Ezúttal Orbán Viktor 12 ezer forintot adományoz olyan családoknak is, akik köszönik szépen, de ettől még biztos nem fognak a Fideszre szavazni április 8-án. A mostani könyöradomány értékéből az is sokat levon, hogy kiderült, a kormány a hatósági ár bevezetésével komoly veszteséget okozott a háztartásoknak, így a mostani 12 ezer forintos kompenzáció csak töredéke annak, amit megspórolhattak volna a háztartások, ha a szolgáltatók követik az energiaárak piaci mozgásait. Az is gyengíti a kormány gesztusát, hogy mindeközben nem tud leakadni arról a mantráról, amit a bevándorlás veszélyeiről ismételget az óriásplakátjain és a lakájmédiában, így a pozitív üzenetek teljesen másodlagosak maradnak ebben a negatív kampányban.

Fotó: 24.hu

5. Czeglédy Csaba az új Simon Gábor. A Fidesz képtelen elszakadni attól a sorvezetőtől, amely 2014-ben kétharmados győzelmet eredményezett számára. Akkor sokat hozott a konyhára az, hogy Simon Gábor MSZP-s politikust sikerült rendőrök kíséretében, kamerák kereszttüzében kihallgatásról kihallgatásra citálniuk. Most a szombathelyi illetőségű Czeglédy Csabával járatják el ezt a furcsa táncot, noha igazából azt sem lehet tudni, mi a vád ellene. Az ő esetében is nyilvánvaló, hogy a korrupciótól megcsömörlött magyar társadalomban erősítsék azt az érzést, mely szerint azok is lopnak, akik épp a tisztességtelen haszonszerzés miatt szeretnék leváltani a regnáló kormányt. A Fideszben tudják, hogy ha Czeglédy mutogatásával legalább néhány tízezer embert távol tudnak tartani a szavazóurnáktól, az már elegendő lehet számukra ahhoz, hogy továbbra se kelljen számot adniuk azokról a gyanús ügyekről, melyek az utóbbi nyolc évben borzolták az emberek idegeit. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha megvádolnak valamivel, ne védekezz semmivel, csak háborodj fel azon, amivel te vádolod meg az ellenségeidet. Előbb-utóbb senki sem fog a te bűneiddel foglalkozni, de az ellenségeidet a törzsi tanács elé idézik.”

Olyan helyzetben találta magát az egykori hódmezővásárhelyi polgármester, jelenlegi kancelláriaminiszter, melyben még soha nem volt politikai pályafutása alatt. Az időközi polgármester-választáson elszenvedett kormánypárti vereség után ugyanis Lázár Jánosnak vissza kéne kapaszkodnia a gödör széléről, de úgy tűnik, a nagy igyekezete ellenére egyre lejjebb dolgozza magát. Már a hódmezővásárhelyi kampányban is súlyos kommunikációs hibákat vétett, de az az ámokfutás, amit a vesztes voksolás után kezdett, már inkább szánalmas, mint eredményes.

Fotó: mno.hu

Vajon ki adta Lázár Jánosnak azt a tanácsot, hogy utazzon Bécsbe, borzongjon egy sort az utcán feltűnő fejkendős muszlim nők láttán, bő nyállal köpködje a sógorok fővárosát, szörnyülködjön azon, hogy az utcák koszosak, aztán tolja fel a fura városnézésről készült videóját a Facebook-oldalára? Ha maga Lázár agyalta ki ezt a tervet, az nagy baj, de ha valaki meggyőzte arról, hogy ezzel el tudja feledtetni a vásárhelyi fiaskót, az még nagyobb probléma. Ha ugyanis ez utóbbi történt, akkor már olyan tanácsadókra hallgat, akiknek fogalmuk sincs a különböző politikai kampánystratégiák hatásairól.

Induljunk ki abból, hogy Lázár a főnöke utasítására csavarta feljebb a migránsozás gombját, így gondolt egy merészet, átugrott a sógorokhoz, ahol nem csak beszélnek a gazdasági bevándorlókról és a politikai menekültekről, mint nálunk, de jelen is vannak mindennapokban. Lázár végig sem gondolta, hogy fekete és arab munkavállalók mellett számos magyart is megtalálhat, akik épp úgy az osztrák hétköznapok szereplői, mint a szíriai vagy eritreai menekültek. Azt sem gondolta végig, hogy Ausztria vonzerejét az mutatja, hogy a magas fizetések és életszínvonal reményében ott maradnak a külföldiek, és nem állnak tovább, mint például az az 1300 menekült, akiknek védett státuszt adott Magyarország, de 90 százalékok egyből el is hagyta az országot. És ugyanezt elmondhatjuk a letelepedési kötvények segítségével érkezett mintegy 20 ezer migránsról is.

Ki kellene végre mondani, hogy nálunk azért nincsenek afrikai vagy közel-keleti bevándorlók, mert nem vagyunk igazán vonzó célország számukra, így az is önámítás, hogy a déli határra épített kerítés, vagy a naponta visszautasított menekültkvóta miatt maradt Magyarország magyar ország. (Idézet Kövér Lászlótól.) Lázár videója épp azért ordas hazugság, mert azt bizonyítja, hogy nagyon messze vagyunk még Ausztriától, olyannyira, hogy a világ legszegényebb régióiból érkezők is csak azért állnak meg itt, mert első uniós országként itt kell menedékjogért folyamodniuk.

Lázár videójának van azonban egy olyan suttyó üzenete is, ami mellett nem mehettek el a sógorok sem szó nélkül. Azzal kampányolni ugyanis Magyarországon, hogy milyen szörnyű Ausztriában, nem igazán lehet máshogy jellemezni, hogy a miniszter egyszerűen elvesztette a józan ítélőképességét. Mit szólna hozzá Lázár vagy Orbán, ha egy osztrák politikus (a kormány második embere!) eljönne Budapestre, netán Hódmezővásárhelyre, és lehangoló zene kíséretében azt dörmögné, hogy ha nem szavaztok rám, nálunk is ilyen szar lesz, mint ezeknél a szerencsétlen magyaroknál. Körülbelül ezt próbálta lenyomni most az osztrákok és magyarok torkán is a kancelláriaminiszter. Szijjártó Péter már nyerítene dühében, és kiadná a jelszót: Stop Ausztria!

Lázár most érzékelhetően elvesztette a fonalat, aminek már a vásárhelyi kampányban is számos előjelét adta. A mindig cinikus vigyorral az arcán nyilatkozó, a nyilvánosságot láthatóan élvező Lázár már szülővárosában is habitusától idegen dolgokat művelt az elmúlt hetekben. Pártfogoltja ellenfelét leszólta, fenyegetőzött, és a korábbiaknál is durvább szavakkal gyalogolt a közmunkások lelkébe. Igazi kontraproduktív negatív kampányt vezényelt le Vásárhelyen, és amikor ennek csúfos vereség lett a vége, még elkövette azt a hibát is, hogy a vesztes éjszakán alig engedte szóhoz jutni az igazi vesztes Hegedűs Zoltánt. Ő idegesen hárított, magyarázkodott, és ezzel ráerősített arra a gyanúra, hogy ez a választás tulajdonképpen Lázárról szólt, és nem a Fidesz valódi polgármester-jelöltjéről. Néhány nap múlva elment pálinkázni Apátfalvára, ahol azzal riogatta a gazdákat, hogy visszajönnek a komcsik, és elvesznek mindet tőlük, talán még a padlásokat is lesöprik. Ez a duma korábban sem jött be, de a java ezután következett.

Fotó: hirtv.hu

Jött ugyanis a bécsi kirándulás, a horrorvideó, majd a fura kis élménybeszámoló törlése a Facebook-oldaláról. (Azóta ismét feltették, mert igény volt rá.) Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mindig magabiztos miniszter kezd szétcsúszni, hiszen nyilván az motoszkál a fejében, hogy akár az a csúfság is megeshet vele, hogy április 8-án nem szerez egyéni mandátumot a hódmezővásárhelyi és makói választókörzetben. És az tényleg nagy blama lenne neki, hiszen csak listáról jutna a Parlamentbe, ami jóval kiszolgáltatottabbá tenné Orbán Viktor előtt, mintha egyéniben hozná a körzetét. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Az a harcos, aki elhiszi magáról, hogy soha nem esik le a lóról, előbb-utóbb csúnyán fejre fog állni.”    

Egészen abszurd helyzetet teremtett a Fidesz a választási törvény módosításával, amelynek rendelkezései kizárólag azért születtek, hogy a kormánypárt érdekeit szolgálják az országgyűlési voksolásokon. Mint megszokhattuk, pénz nem számít, csak az a lényeg, hogy a lehető legtöbb akadályt gördítsék az ellenzék elé annak érdekében, hogy a Fidesz megtarthassa 2010-ben megszerzett hatalmát. A pénznyelő választási rendszernek a kormány számára legkevésbé hatékony, ám egyik legdrágább eleme az úgynevezett kamupártok pénzelése, melyekről már az első pillanatban tudni lehet, hogy vagy önmagukat, vagy a kormánypártot szolgálják.

Fotó: nepszava.hu

A semmiből jönnek az egészen meghökkentő nevű és hátterű kamupártok minden országgyűlési választás előtt, aztán, amilyen gyorsan érkeztek, olyan sietséggel el is tűnnek. Egy részük tudatosan olyan nevet választ, amely hasonlít valamelyik ellenzéki párt hivatalos elnevezéséhez, más részük viszont már megnevezésükben is demagóg üzenetet hordoznak. Ilyen például a Hajrá Magyarország!, Családok pártja, Tenni akarás mozgalom. Stb.

Ráadásul a Fidesz úgy egyengeti ezeknek a kriptopártoknak az útját a választáson való indulásokhoz, hogy megcsúfolja a demokrácia alapelveit. Ezek a tömörülések ugyanis nem tettek le semmit az asztalra az előző választási óta, nincs programjuk, országos hálózatuk, de még ideológiát is csak nyomokban fedezünk fel a bemutatkozó röplapjaikon, ha egyáltalán pénzt és energiát öltek a kampányolásba.

A legtöbb ilyen bizniszpárt azonban nem törte magát azzal, hogy összetett mondatokba vagy egyszerű jelszavakba foglalják elképzeléseiket a jövőt illetően. Egyszerűen megszerezték az egyéni induláshoz szükséges 500 aláírást, és már rajta is voltak a választható jelöltek listáján, amivel persze nem kis állami támogatás is jár. A Fidesz a 2014-es választás előtt eltörölte a kopogtató cédulákat, melyek funkcióját lehetett vitatni, ám épp az volt az értelme ennek a rendszernek, hogy egy választópolgár csak egy jelölt indulását támogathassa, így a közpénzen nyerészkedni igyekvő kis pártok elvéreztek már a cédulák begyűjtésekor.

A Fidesz számára azonban az a fontos, hogy minél több ellenzéki szavazat vesszen el a pártok sűrű erdejében, mert így is csökkenthetik saját politikai bukásuk esélyeit.

Most azonban tort ül a látszatdemokrácia, ugyanis soha nem látott mennyiségben gyűjtöttek támogató aláírásokat a kamupártok. Ez épp annak köszönhető, hogy egy polgár akár 30 jelöltet is ajánlhat aláírásával, amitől aztán vérszemet kaptak az ingyen pénzen nyerészkedők. Nem véletlen, hogy sokszor 4-5 ajánlószelvénnyel a kezükben járták a háztartásokat az aláírásgyűjtők, és gyaníthatóan nem ingyen végezték el a feladatot. Azok ugyanis, akik megszerezték az induláshoz szükséges 500 aláírást, többmilliós állami támogatásban részsülnek, amiből aztán ki tudják fizetni az „aktivistáikat”.

Többször megírtuk már, hogy a Fidesz célja, hogy bohózatot csináljon a demokrácia ünnepéből, az országgyűlési választásokból. Ezt a célját már el is érte a komolytalan jelöltállítási procedúrával, és azzal, hogy fejtörést okoz majd azoknak a szavazóknak, akik kevésbé jártasak a magyar politikai paletta pártjainak megkülönböztetésében. Most ugyanis úgy tűnik, átlagosan legalább 15 jelölt kerül fel a szavazólapokra, melyek közül várhatóan csak 3-4 mögött lesz valós párt, politikai tartalom, vagy bármiféle üzenet. Így lényegében olyan embereknek adja meg szinte automatikusan a megmérettetés jogát a jelenlegi jogszabály, akik talán annyira sem tájékozottak a közügyekben, mint a rájuk szavazó polgárok.

A Fidesz számára azonban az a fontos, hogy minél több ellenzéki szavazat vesszen el a pártok sűrű erdejében, mert így is csökkenthetik saját politikai bukásuk esélyeit. Az egyfordulós szavazás bevezetése óta még az a kompenzációs esély is elveszett, hogy a második fordulóban a talpon maradt három jelölt döntse el egymás között, kit illet a parlamenti mandátum. Ekkor ugyanis a kis pártok, de legfőképpen a kamupártok már nem kavartak be a képbe, így elég világos kép alakult ki arról, milyen politikai erőt támogat leginkább az adott körzet.

Fotó: mno.hu

Azonban, ahogy 2014-ben sem hozott komolyabb előnyöket a kormánynak a méregdrágán működtetett, és a kamupártoknak kedvező rendszer, így most sem várható, hogy nullákat vakarjanak majd le az ellenzékre leadott szavazatokból ezzel az eléggé átlátható sumáksággal. Ez a rendszer is a választók lebecsülésére, értelmi szintjük alábecsülésére épül, ahogy a Fidesz politikai kommunikációja általában ezt a szemléletet veszi alapul. Aki ugyanis le akarja váltani Orbán Viktort és csapatát április 8-án, az megkeresi magának a körzetben legesélyesebb ellenzéki jelöltet valamint azt a pártlistát, amelyikben leginkább bízik, és nem érdekli, hogy 15, 20 vagy 30 sort kell áttanulmányoznia ehhez. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja „A bölényhúst sokáig kell sütni, de sokkal jobb az íze, mint a gyorsan elkészíthető üregi nyúlé.”   

Miközben a miniszterelnök veje és barátai uniós pénzekből gazdagodtak, a kormány hivatalosan szabadságharcot vívott az Európai Unióval. Miközben naponta elutasították a menekültkvótát, titokban ugyanannyi migránst fogadott be a kormány, mint amennyit a kvóta előírt. Miközben muszlimellenes jelszavakat skandált a kormány propagandagépezete, gyanús arab üzletemberekkel üzletelt a kormányfő legszűkebb köre, a letelepedési kötvénybiznisznek köszönhetően pedig szinte bárki magyar és uniós állampolgársághoz jutott, akinek volt legalább 100 millió forintja erre. Mi ez, ha nem a cinizmus országlása? Egy olyan államban, ahol a kormánypárt legfőbb célja, hogy az emberekkel megutáltassák a politikát, már csak egy megoldás maradt: a cinikus, hataloméhes, mohó politikusok elzavarása.

Fotó: napi.hu

 „Az ellenségeskedés vonásából sohasem hiányzik az a tulajdonság, mely szerint az ilyen osztály vagy az ilyen nép önmagát különösképpen kiválónak érzi, saját szellemét kiválasztottnak hirdeti, és másokról csak rosszat tud mondani. Az ellenségeskedés növekedésének lehetősége és veszélye abban rejlik, hogy az emberek többnyire csak egyes főkolomposokra hallgatnak, akik saját ellenséges lelkületük és érdekük parancsára mások ellenségeskedését csak szítani és fokozni igyekeznek…Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek nem alkalmasak vezetésre és a kultúra előmozdítására.”

Ennél pontosabban kevesen fogalmazhatták meg az Orbán-rendszer lényegét, pedig e sorok írója már több mint nyolcvan éve halott. Alfred Adler, az individuálpszichológia megalkotója Emberismeret című művében jellemezte így azokat a vezetőket, akik a legrosszabb emberi ösztönökre építve építették fel elnyomó rendszerüket. Adler már a 20. század elején tisztában volt azzal, hogy az autokrata vezetőknek mindig kell találniuk olyan ellenségeket maguknak, akik ellen felsorakoztathatják saját híveiket, harci lázban tarthatják az őket támogató tömeget. Erre az ősi ösztönre építve jöttek létre a világ legsötétebb elnyomó rendszerei, de ugyanez a mechanizmus okozta a vesztüket is.

Nem akarjuk Orbán Viktor pszichológiai karakterét megrajzolni, hiszen, ez a szakemberek dolga, ám az nyilvánvaló egy egyszerű szemlélő számára is, hogy az ország jelenlegi miniszterelnöke a hatalom megszerzésére és megtartására csak egyetlen módszert ismer: a mások ellen felizzított gyűlölet energiáinak saját céljaira való felhasználását. Egyszerűbben fogalmazva, ő nem hisz az építkezésben, csakis a rombolásban, a társadalom megosztásában, az legsötétebb emberi ösztönök felszínre hozásában. Ha a fenti Adler-idézet utolsó mondatára gondolunk, akkor egyértelmű, hogy Orbán Viktor bukása kódolva van ebben a rendszerben.

Kérdés, hogy mikor kéri ki magának a magyar nép azt, amit a sorsáról döntő politikai elit művelt vele az utóbbi nyolc évben? Ha megszokja a társadalom, hogy kiskirályok irányítsák az életüket, hogy a politikusok ne őket szolgálják, hanem ők szolgálják a politikusokat, ha közpénzből bármilyen átlátszó hazugságokat lehet tényként állítani, akkor még elég sokáig pusztít a mostani kormánypárt szellemi tatárjárásával. Egyértelmű ugyanis, hogy a kormányt lényegében feltétel nélkül támogató kisebbség erőlteti rá az akaratára arra a többségre, melynek egyik fele még lázad a fennálló rend ellen, a másik fele viszont néma és közömbös, és úgy tűnik már beletörődött abba, hogy ismét egyetlen politikai erő határoz a sorsáról, akárcsak 1990 előtt.

Ha az Orbán-rendszer képes elfogadtatni velünk azt, hogy az állam bármikor elsíbolhatja a magán-nyugdíjpénztári vagyont, a politikusokhoz dörgölőző oligarchák lényegében bárhol, bármit megszerezhetnek maguknak, hogy miniszterek röpködhetnek a fejünk fölött helikopterrel, hogy rezsicsökkentés fedőnéven lényegében hatósági árszabályozást vezetnek be, ami előnytelen a fogyasztóknak, hogy olyan választási szabályozókat vezetnek be, mely csak és kizárólag a kormánypárt érdekeit szolgálja, hogy az elvileg független ügyészség lényegében falaz a politikai elitnek, valamint, hogy a közpénzt kezelő nemzeti bank saját alapítványaiba öntsön százmilliárdokat, akkor tényleg hosszú böjtre kell számítaniuk, akik bíztak a polgári demokrácia erejében.

Fotó: hvg.hu

Azonban egy hete olyan dolog történt Hódmezővásárhelyen, aminek hallatán felkapták a fejüket a legelfásultabb polgárok is. Egy ősi fideszes fellegvárban mondtak nemet mindarra az emberek, amiket fent felsoroltunk. Képletesen elzavarták a város hűbérurát, Lázár Jánost, aki kezdte jobbágyokként, sőt zsellérekként kezelni őket. Ez a választás mutatta meg legélesebben, hogy nem lehet az embereket sem ostobának, sem szolgalelkűnek, sem gyávának tartani. A vásárhelyiek azt üzenték az ország többi településének, hogy még nem üresedtek ki teljesen a demokrácia intézményei, még tudunk a saját erőnkből változtatni, és a hatalom erre semmi más választ nem tud adni, minthogy magasabbra emeli a gyűlölködés fáklyáját. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak a hülye indián vezeti le azzal a dühét, hogy megiszik egy üveg tüzes vizet, az okos indián hazaviszi a felét, mert tudja, hogy holnap is lesz min bosszankodnia.”  

Egyszerűen nem tud leakadni a Fidesz a migránsozós retorikáról, hiába ismerték be a vásárhelyi vereség után, hogy valami nincs rendben ezzel a választási stratégiával. Nagyon úgy néz ki, hogy Orbán Viktor szélsőségesen idegengyűlölőnek tartja saját népét, amit most már kezd kikérni magának az ország nagyobbik fele. Szijjártó Péter ötletére most éppen az ENSZ-nek megy neki a kormány, ami már tényleg az elmebaj határait súroló ötlet. Ez minden, csak nem pozitív üzeneteket közvetítő választási kampány. Ők tudják!

Fotó: hvg.hu

A magyar kormány nem csinál egyebet, mint átcímkézi azt a bokszzsákot, amit három éve püföl rendületlenül. A Fidesz úgy tűnik, nem értette meg, hogy a vásárhelyi választók nem egészen egy hete azt üzenték nekik, hogy Stop Lázár! A bicikli túltolásában jeleskedő kormánypárt azonban képtelen elszakadni a korábban megírt választási forgatókönyvtől, aminek lényegében egyetlen fő üzenete van: Ahogy közeledik április 8-a, egyre durvábban kell migránsozni. Hiába figyelmeztettek a kormány holdudvarához tartozó megmondó emberek, hogy ez kevés lesz, ők most az előzetes terveknek megfelelően éppen az Egyesült Nemzetek Szervezetét vették célba.

Nehéz lesz az ENSZ-t, mint egy Soros György által irányított szervezetet bemutatni, de a Fidesz nem ismer lehetetlent. Képtelenségeket állít a nemzetközi szervezet tervezetéről, új plakátkampányukban pedig egyetlen rövid mondatba sűrítették az Orbán-kormány hazugsággyárának esszenciáját. Az ENSZ ugyanis kezelni akarja a menekültválságot, és nem fokozni, ugyanakkor tényleg úgy gondolja (ahogy az a kormányzati plakáton is olvasható), hogy a nemzetállamok döntsenek saját menekültpolitikájukról. Egyszóval, már az is baj, ha egy nemzetközi szervezet a nemzeti szuverenitást hangsúlyozza fontos kérdések meghozatalában.

Ehelyett a Fidesz kampány arra utal, mintha az ENSZ békefenntartókat akarna küldeni hazánkba, akiknek elsődleges feladata a kerítés lebontása, majd a migránsok átkísérése a zöldhatáron, hogy aztán kényelmes otthonaikba kísérjék őket, melyeket már ki is alakítottak Kiskunlacháza határában. Az egész kampány olyan sunyi célozgatásokra épül, akárcsak Soros György esetében, amikor a halálra rémített emberek fantáziájára bízták, mi mindenre képes amerikai milliárdos, hogy tönkretegye az életünket. Nem nehéz azonban megjósolni, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét csesztető kampány is hasonló érzelmi hullámokat kelt majd, mint a Stop Soros őrület. Lesz, aki kikéri magának ezt az elemi iskolások számára gyártott összeesküvés-elméletet, más meg rohan, és szavazatával megvédi Orbán Viktort a vérszomjas ENSZ-től.

Ha már az Egyesült Nemzetek Szervezetét is móresre akarja tanítani Orbán Viktor, akkor tényleg nem lehet más célja, mint megszerezni a világ fölötti uralmat, aztán pedig hadat üzenni a klingonoknak.

Ha Fidesz nem akarja, hogy bohózatba fulladjon a kampánya, akkor fel kéne hagynia a plakátokon, állami reklámokban gerjesztett félelemkampánnyal, és végre valamit mondania kéne a választóknak arról, mit szándékozik kezdeni ezzel az országgal a következő négy esztendőben. Azzal ugyanis, hogy minden nyilvános vitától látványosan távol maradnak a kormánypárti politikusok, érdemben nem reagálnak a korrupciós vádakra, nyílt hadüzenetként értelmezik, ha valaki egyáltalán elindul a jelöltjükkel szemben (lásd: Márki-Zay Péter) egy választáson, lényegében megerősítik azt a gyanút, hogy nincs koncepciójuk arra, miként oldhatnák meg Magyarország valós problémáit.

 Fotó:pestisracok.hu

Pedig már jobboldali publicisták is arra figyelmeztetnek, hogy a választók értelmi képességeinek lebecsülése, az ellenzék impotenssé nyilvánítása, az erő öncélú fitogtatása erősen visszaüthet április 8-án. Ahelyett, hogy megfogadnák a sajátjaik tanácsait, most kardot rántanak, és nekirontanak az ENSZ-nek, ami még kevésbé értelmezhető ellenfél, mint amilyen Soros György volt. Ha már az Egyesült Nemzetek Szervezetét is móresre akarja tanítani Orbán Viktor, akkor tényleg nem lehet más célja, mint megszerezni a világ fölötti uralmat, aztán pedig hadat üzenni a klingonoknak. Közben viszont az a helyzet, hogy még Hódmezővásárhelyt is elvesztette. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nincs annál szebb, mint amikor azt álmodod, hogy a törzsfőnök lányával alszol egy ágyban, de nincs annál rosszabb, mint amikor arra ébredsz, hogy a büdös kutyád nyalogatja az arcodat.”    

Ha kormányzati kommunikációs központban gyakrabban olvasnák a Szegedi Kattintós bejegyzéseit, nem kellett volna a hódmezővásárhelyi fiaskó ahhoz, hogy belássák: A Soros György személyének démonizálására felépített kampányuk ki fog fulladni a választási kampány finisére, ami akár a várt siker elmaradását is okozhatja. Nehéz lesz azonban átprogramozni az ország minden szegletébe szétküldött robothadsereget, amelynek tagjai a központilag betáplált mantrát fújják, és a kreativitásuk annyiban nyilvánul meg, hogy csak az váltogatják, a migránsoktól jutnak-e el Soros Györgyhöz, vagy éppen fordítva. Másik probléma, hogy a kormánypárti szavazó is hirtelen összezavarodhat, ha a kormánypárt kommunikációjában keverednek a pozitív és negatív üzenetek.

Hirtelen ötletbörzébe kezdett a párt központi lapja, mert kiderült, a parttalan soroszással a választók jelentős részét csak a kormány ellen hangolják. Mintha a Magyar Idők és a mögötte álló propagandagépezet is csak most ébredt volna rá a régi (nem dakota) bölcsesség örökérvényűségére, mely szerint a győztes módszeren (és csapaton) nem érdemes változtatni. 2014-ben ugyanis a rezsicsökkentés olyan össztársadalmi üzenet volt, amely – mint később kiderült – hazugságokra épült, de lényeges pozitív elemként jelent meg a Fidesz kampányában. Ilyen szociális üzeneteket eddig alig hallottunk a kormány kommunikációjában, inkább felülírtak minden eddigi szabályt, és a Magyarországon csak nyomokban releváns migrációs kérdésekre fűzték fel a kampányt.

Ez a stratégia bukott meg látványosan Hódmezővásárhelyen, és vezetett odáig, hogy korábban a Fidesszel szimpatizáló jobboldaliak is az ellenzék jelöltje mellé álltak. A Fidesz egyik megmondó embere gyorsan reagált is a történésekre, természetesen hol másutt, mint a Magyar Időkben. Bayer Zsolt többek között a következő aggódó sorokat tette közzé: "Mondhatnánk, hogy nincs semmi nagy baj, hiszen kicsit odébb, Kiskunhalason ugyanazon a napon nagyon nagyot nyertünk. Ezek a tények. Mégse mondjuk csak ezt. Hanem egészséges ösztöneinkkel nézzünk szembe ezzel a nagyon rosszkor jött vereséggel, ami nagyon jókor jött. Ugyanis jöhetett volna április 8-án is. Előjelek nélkül. És akkor már hiába néztünk volna szembe vele."  

Egy másik jobboldali véleményvezér ennél is messzebb ment. Bencsik András a Demokrata főszerkesztője, a Békemenet egyik szervezője a Fidesz hódmezővásárhelyi veresége után az Echo TV Sajtóklub című műsorában azt mondta, hogy: „Azt hiszem, hogy abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást.” Egy elhibázott stratégia nyílt beismeréseként értelmezhető ez a szokatlanul önkritikus mondat. A pártközpont sem maradhatott persze tétlen, mert felfogták, hogy akár az április 8-i választás is elúszhat egy rosszul felépített kampányon. Rájöttek talán arra a Fidesz potentátjai, hogy az embereket a választási kampányban nem elsősorban Soros György érdekli, hanem sokkal inkább a nyugdíjak és fizetések reálértékének mértéke, az oktatás színvonalának csökkenése, az egészségügy vergődése, no és az ellenzék által is sikeres kampánytémává tett állami szintű korrupció.

A Fidesz beprogramozta magának a migránskérdést, mint kommunikációs csodafegyvert, és amíg nem kapott visszajelzést arról, hogy a bogárevéssel, mecsetépítéssel, keresztényüldözéssel riogató kampány visszatetszést kelt a választópolgárokban, addig rendesen megtolta ezt a témát köztéri plakátokon, közpénzből finanszírozott reklámokkal, no és a lakájmédia folyamatos sorosozásával és migránsozásával. Jó példa ez a Fidesz farkasvakságára, aminek egyszerű oka az, hogy fogalmuk sincs arról, mi érdekli valójában azokat, akiknek a sorsáról naponta döntéseket hoznak.

Ha viszont a választók úgy látják, hogy a döntéshozókat hidegen hagyják az ő hétköznapi gondjaik, és egy amerikai milliárdos ellen hadakozik ahelyett, hogy nagyon is kézzelfogható problémák megoldására törekednének, akkor keresnek maguknak alternatívát. Hódmezővásárhely esetében például Márki-Zay Pétert, de az országgyűlési választáson akár az ellenzék legerősebb jelöltjei is profitálhatnak ebből a helyzetből, ha időben visszalépnek a kevésbé karakteres delegáltak. 

Most tehát három lehetőség közül választhat a kormány. Vagy ráerősít a Soros György ördögivé tett alakja köré épülő gyűlöletkampányra, vagy leáll ezzel, és a pozitív üzenetekre koncentrál, esetleg párhuzamosan futtatja mindkettőt. Mindhárom variánsnak van előnye és veszélye is. Az első biztosan egyben tartja azt a mintegy kétmilliós Fidesz-tábort, amely eddig is vevő volt a migránsozásra, ám ezzel sok bizonytalan és jobboldali szavazót elmarnak maguktól. Magas részvételi arány esetén ez biztos fiaskó árpilis 8-án. A második elbizonytalanítja a kormánypárti szavazókat, mert igazán a soroszás mozgósította a tábort, a pozitív üzenetek csak megpántlikázták a Fidesz gyűlöletkampányát.

Fotó: nepszabadsag.hu

A harmadik eshetőség a legvalószínűbb, ugyanis a kormánypárti jelölteket, polgármestereket, önkormányzati képviselőket már ráállították a migránsozós pályára, így ők továbbra is tolják majd a betelepítéssel fenyegető retorikát, a kormány pedig a központból küldi azokat az üzeneteket, melyek szerint történtek jó dolgok Magyarországon azon kívül is az elmúlt négy esztendőben, hogy felépítették a déli határon a kerítést, vegzálták a civileket, és a Soros-tervvel riogattak. Valószínűleg új szlogenek kerülnek ki a propagandaközpontból, és az is lehetséges, hogy az előre eltervezett óriásplakátokat lecserélik újakra. Reklámozhatják például majd az otthonteremtési programot, esetleg a gazdasági növekedés mértékét. Pénz biztosan lesz az újratervezésre, kérdés, hogy milyen hatást vált ki a magyar társadalomból a kormány újabb pávatánca. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha van egy ló, amelyik gyors, de nem kitartó, meg egy olyan, amelyik kitartó, de nem gyors, válaszd a harmadikat.”

Egészen speciális helyszínen zajlott le az áprilisi országgyűlési választások főpróbája, ezért a tanulságokat is nagy körültekintéssel kell levonni. Az viszont vitathatatlan, hogy a felszín alatt repedező kormányzati kommunikációs gépezet most először mutatta meg, milyen sebezhető, és mennyire nem vette komolyan a Fidesz a választópolgárok valódi igényeit. A fő kérdés most az, hogy az ellenzék vagy a kormány reagál helyesebben a kialakult helyzetre. Vendégszerzőnk, Kuczog Balázs elemez.

Fotó: 24.hu

A hódmezővásárhelyieket a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem nyolc, hanem huszonnyolc esztendeje nyomasztja. Nem véletlen, hogy a választás éjszakáján Lázár János elődjéről, Rapcsák Andrásról is ejtett néhány szót annak kapcsán, hogy az új polgármester kiket és hogyan akar elszámoltatni. Rapcsák vasmarokkal irányította a várost 1990-től haláláig, majd ugyanezt az autoriter magatartást fejlesztette tovább egykori táskahordozója, Lázár János. Vásárhelyen már a 90-es években sem járt könyörület azoknak, akik bírálták Rapcsákot, majd Lázárt, és a korrupciógyanús ügyekről is hamarabb pusmogtak a városban, mint ahogy azt országosan tettük a Fidesz 2010-es kétharmados győzelme után.

Tehát lényegében kicsiben már működött a NER Hódmezővásárhelyen akkor, amikor Orbán Viktor elkezdte megvalósítani nagyszabású terveit a 2010-es évek legelején. A helyi sajtó már évtizedek óta a fideszes városvezetők kottájából játszott, akik pedig fellázadtak az öntörvényű és meglehetősen kíméletlen politikai ellenfélnek bizonyuló Rapcsák, majd Lázár ellen, számolhattak azzal, hogy tönkreteszik a vállalkozásukat, ellehetetlenítik a családtagjaikat. Akinek új volt az a lejárató kampány, melyet Márki-Zay Péter ellen indítottak, az nem ismeri a „vásárhelyi hagyományokat”. Itt ugyanis nem szolgált nagy újdonsággal az, hogy bekamerázták az ellenzéki jelölt utcáját, kirúgták a munkahelyéről, lejárató röplapokon próbálták hitelességét csorbítani. Ezek már régről ismert, sőt, mondhatni bevált módszerek voltak a hatalmi elit részéről korábban is az alföldi városban.

Épp ezért speciális az a helyzet, ami kialakult a mostani kampányban. Egyrészről szinte senki nem hitte el, hogy ez a rendszer leváltható, Lázár János és köre eltávolítható a helyi hatalomból, ugyanakkor a 28 éves megaláztatás, megfélemlítés és kiszolgáltatottság sokkal elszántabbá tette a helyieket, mint olyan városokban, ahol a demokrácia még most is a mindennapok része, esetleg nyomokban még nyíltan fel lehet vállalni az ellenzékiséget. Nemrégiben Fekete-Győr András, a Momentum elnöke Szegeden tartott fórumot, ahol egy hódmezővásárhelyi férfi felállt, és elmondta, hogy számukra létkérdés Lázár János leváltása, és felméréseik alapján a népszerűségi mutatókban Márki-Zay már vezet Hegedűs Zoltán előtt. Ezt a bejelentést sem Fekete-Győr, sem a hallgatóság többsége nem vette komolyan. Pedig akkor már a Fidesz felmérései is azt mutatták, hogy az ellenzék nagy valószínűséggel megveri a kormánypártot.

Épp onnan érkezett a szikra egy nagy ellenzéki fellángoláshoz, ahonnan szinte senki sem várta.

Ezen előzmények után bizton kijelenthető, hogy Lázár János és kommunikációs csapata a lehető legrosszabb kampánystratégiát választotta. Folytatta a gátlástalan nyomulást, oda sem figyelt arra, hogy a helyiek miről szeretnének beszélni, elhárítottak minden érdemi vitát az ellenzéki jelölttel, lehazugozták, az iszlám és Soros György ügynökének nevezték. Azt az országos kommunikációs sormintát követték, amivel szeretnék letarolni az országot április 8-án. Ezt kérték ki maguknak a vásárhelyiek, akiknek amúgy is nagyon tele volt már a hócipőjük a város igazi urával, Lázár Jánossal. A kancelláriaminiszter ugyanis élet-halál ura volt a városban azok után is, hogy Orbán Viktor 2012-ben nagy csinnadrattával úgymond „kikérte” a városlakóktól a polgármesterüket, és elvitte miniszternek Budapestre. A helyére megválasztott Almási István papíron polgármester volt, gyakorlatilag a helytartója, és a népek azzal is tisztában voltak, hogy Hegedűs Zoltán sem lett volna más, mint Lázár helyi bábja.

Ez a választás tehát nem Hegedűs Zoltánról, hanem Lázár Jánosról, rajta keresztül pedig arról a kormányzati politikáról szólt, amely nem tiszteli az emberek önrendelkezési jogait, nem kíváncsi a problémáikra, nem enged teret a politikai ellenfeleinek. Lázár ezúttal belesétált abba a csapdába, melyet lényegében ő maga állított magának. A személyét övező ellenszenv miatt ugyanis Vásárhelyen neki minél távolabb kellett volna maradnia a kampánytól, és el kellett volna hitetnie a város lakóival, hogy Hegedűs nem a bábja lesz, hanem végre egy önálló akarattal rendelkező polgármestert választhatnak. Ehelyett úgy vitte végig a kampányt, mintha ő maga kandidálna a városvezetői posztra. Még a vereség utáni sajtótájékoztatón is olyan hevesen mentegetőzött, hogy azzal lényegében beismerte, ezt az ütést neki szánták a helyiek, és nem a valódi indulónak.

A vásárhelyi összefogás sikere után már nem lehet érvelni azzal, hogy a listás szavazatokra jobban lehet számítani, mint az egyéni körzetek megnyerésére.

A vasárnapi voksolás után lényegében kijelenthetjük, hogy a vásárhelyiek végre legyőzték a félelmüket, ezzel kivívták egy ország (nagyobbik felének) megbecsülését. Épp onnan érkezett a szikra egy nagy ellenzéki fellángoláshoz, ahonnan szinte senki sem várta. Pedig az ok egyszerű: annyi keserűség és elfojtás gyülemlett össze az utóbbi évtizedekben az itteniek lelkében, hogy egy karakteres jelölt segítségével most megszabadultak saját démonjaiktól. Nem túlzás kijelenteni, hogy Vásárhely most újra a vásárhelyieké, Lázár Jánosnak pedig komoly fejtörést okozhat az is, hogy miként tud visszakapaszkodni április 8-ig. Most ugyanis őt győzték le nagy fölénnyel szülővárosában, így olyan településekről (többek között Makóról) kell kompenzálnia az itt összeszedett hátrányát, melyek nem jelentik közvetlenül a hátországát. Ha nem hozza a körzetét áprilisban, a politikai pályája kerékbe törik, és gondolkodhat rajta, hová vonul vissza a következő választásokig.

                   Fotó: facebook.hu

Mindezek tudatában a kormánynak most az az érdeke, hogy tanuljon a vásárhelyi hibákból. Ha nem ismernénk azt a kommunikációs úthengert, amely ellentmondást nem tűrve tapos bele a földbe mindent, ami számára nem hasznos, azt mondhatnánk, hogy kissé visszafogják majd a sorosozást, a migránsozást, az EU szapulását, ám valószínűleg nincs más terv, csak a Stop Sorosra kiélezett hisztériakeltés. A stratégián tehát valószínűleg nem fog változtatni a Fidesz, legfeljebb annyit, hogy rádobnak még egy-két lapáttal a gyűlölet izzó parazsára. Az ellenzéknek is észnél kell lennie, hiszen a lélektani előny addig tart, amíg nem kezdik egymást szapulni a pártok. A vásárhelyi összefogás sikere után már nem lehet érvelni azzal, hogy a listás szavazatokra jobban lehet számítani, mint az egyéni körzetek megnyerésére. A kis pártoknak számolniuk kell azzal, hogy úgy járnak, mint az MSZP-ből kirúgott Hernádi Gyula, aki némi fideszes ráhatásra elindult a vásárhelyi időközin, de az egy százalékot sem érte el. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nincs az a cobolyprém, amiért érdemes egy tomahawkkal nekirontani a sápadtarcúak hadseregére.”    

Lényegében semmi mással nem motiválja híveit a kormánypárt az idei választási kampányban, mint az elvesztett kétharmados többsége visszaszerzésének szükségességével. Ha ugyanis újra megszerzik a teljes uralmat a politikai palettán, el lehet fogadni a Stop Sorosnak keresztelt zagyvaságot, amelyről már jó előre tudni lehet, hogy az összes létező biztosítékot kicsapja a még meglévő szövetségeseinknél. Nem túl értékes ajándék hát, amit jelen pillanatban megvásárolhatunk a Fidesz üzletében, ugyanakkor a kormánypárt azzal számol, hogy elegendő mennyiséget el tud adni belőle április 8-án.

Fotó: hvg.hu

Lényegében 19-re lapot húzott a Fidesz, amikor válaszul arra, hogy kiderült, 1300 menekültet a nagy migránsellenes retorika ellenére befogadott Magyarország, sietve benyújtotta a Parlamentnek a Stop Soros néven futó törvénycsomagot. Olyan korlátozásokat tartalmaz ez a jogi zagyvaság, amelyhez hasonlók az 50-es években voltak érvényben Magyarországon, amikor a láncos kutyaként aposztrofált Tito marsallt kellett megállítanunk a déli határon. Nos, most is van láncos kutya, csak azt most Soros Györgynek hívják, a nyugati ügynököket pedig a jogvédő civil szervezetekkel helyettesítette be pártunk és kormányunk.

Azért kell dobni egy lapáttal a gyűlölet amúgy is elég hevesen izzó parazsára, mert be kellett bizonyítani a Fidesz-tábornak, hogy a kormány továbbra is lábbal tapossa azokat a humanitárius értékeket, melyeket látszólag tiszteletben tartott, amikor védettséget biztosított 1300 kiszolgáltatott menekültnek. Soros György matrjoska-babájából pedig egyre-másra tűnnek elő az olyan fideszes hívószavak, mint terrorizmus, erőszak, mecset, sőt újabban a hagyományos étkezési kultúránkat megbolygató grillezett bogarak. A Fidesz stratégiája tehát nem más, mint elárasztani Soros György rémképével az egész magyar társadalmat, és akkor nem jut idő és energia olyan kampánytémák feszegetésére, mint korrupció, iskolarendszer, kivándorlás, egészségügy, elsumákolt rezsicsökkentés, no és természetesen a befogadott 1300 menekült.

        Fotó: mancs.hu

Szinte felfoghatatlan, miként tud ennyire kiüresedni egy olyan kormány kommunikációja, amely lényegében minden területet megszállt, így a sajtó döntő hányadát is uralja. A válasz valószínűleg épp ebben a tényezőben rejlik. Nincs igazi politikai versengés Magyarországon, a feltételek távolról sem egyenlők, az ellenzék megfosztva a közszolgálat média nyújtotta szolgáltatásoktól, az óriásplakátokon való üzengetés lehetőségétől, a nyílt viták nyújtotta előnyöktől érdemben nem is tud reagálni a kormány mantrájára. A választók többsége pedig kezdi elhinni, hogy normális dolog, ha nyolc év kormányzás után egy politikai erő csak annyit üzen a polgárainak: Állítsátok meg Soros Györgyöt!

Ha ugyanis újra választási és kormányprogram nélkül vághat neki egy kormányzati ciklusnak egy párt Magyarországon, az azt jelenti, hogy feladtuk a számonkérés mindenféle formáját a hazai politikai elittel szemben.

Van azonban egy komoly veszélye ennek a kormányzati felfogásnak, hiszen lényegében a sorosozásra teszi fel saját jövőjét. Akár meg is lehet nyerni egy választást ezzel a taktikával, hiszen ezt a kampányt három éve készíti elő közpénzből finanszírozott migránsellenes retorikájával a Fidesz, és a kormánypárti szavazók valóban elhiszik, hogy nincs annál fontosabb kérdés ma Magyarországon, minthogy meg tudjuk-e állítani a menekülteket a déli határon. Közben azonban a Fidesz oligarchái degeszre tömik a zsebeiket közpénzzel, végzetesen megrogy az egészségügy és az oktatás, az Európai Unió peremére sodródunk, nem mellékesen a kínaiak összeszerelő üzemévé, és az oroszok előretolt hadállásává teszi az országot a jelenlegi politikai vezetés.

Fotó: index.hu

Az tehát, hogy a Fidesz betartotta 2014-es választási ígéretét - vagyis nem ígért semmit, de azt legalább azt betartotta -, olyan precedens teremtett, mely egyrészt megteremtheti egy politikai apátia alapjait, de fel is ébresztheti a magyar polgárokat. Ha ugyanis újra választási és kormányprogram nélkül vághat neki egy kormányzati ciklusnak egy párt Magyarországon, az azt jelenti, hogy feladtuk a számonkérés mindenféle formáját a hazai politikai elittel szemben. Ha egy boltban csakis egy árut vehetünk meg, amire egyébként nincs is szükségünk, az az egykori Szovjetuniót juttatja eszünkbe. Ott ugyanis mindenért sorba álltak az emberek, attól függetlenül, hogy venni akartak-e belőle, mert végre lehetett kapni valamit. A vásárlás élménye ugyanis elviselhetőbbé tette a diktatúrát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Soha ne ígérj olyat másoknak, amit te se szeretnél igazán!”       

A grillezett skorpiótól az ellenzék által finanszírozott mecsetépítésig tágítható annak a baromságságáradatnak a spektruma, amit a Fidesz a mostani választási kampányban eddig kiköhögött magából. A Showder Klub fellépői ráncolhatják a homlokukat, hogyan tudják majd felülmúlni a hülyeségcunamiban Fazekas vagy Kósa miniszter urakat. Olyan absztrakt belső tartalommal bírnak a szónoklataik, mintha a kormánypárti politikusok nem művelődési házakba járnának lakossági fórumokra, hanem inkább elmegyógyintézetekbe. Úgy tűnik a gyanútlan választópolgár számára, mintha egymással is vetélkednének a fideszes kormánytagok, polgármesterek és képviselők, hogy ki tudja nagyobb bornírtsággal a saját közönségét hergelni. 

Fotó: Csepeliek Újságja

Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a független sajtó munkatársai most már inkább szórakozni, mint dolgozni járnak kormánypárti lakossági fórumokra. A választási kampányban ugyanis elszabadult hajóágyúként tarolnak le minden eddigi normát a Fidesz szónokai. Ennek legfőbb oka, hogy lényegében ugyanazon a három húron kell pengetniük, ám valamiben el kell térniük az előttük felszólaló kormánypárti véleményvezértől. Ez a három húr pedig Soros György, migránsok, és az iszlámot befogadó Európai Unió. Nem csoda, hogy nem dúskálunk túl virtuóz előadásokban, amikor e három témát kell úgy váltogatniuk a Fidesz potentátjainak, hogy abba beleadják a saját kreativitásukat is.

Ebben a felfokozott hangulatban aztán már megfogalmazódnak olyan összeesküvés-elméletek, melyek még Németh Szilárd hatalmas kopasz fejében sem fordultak meg idáig.

Mindezt egy olyan párt tagjaitól várnánk el, melyben gyakorlatilag megszűntek az egyéni vélemények, saját gondolatok, és központi sorvezetők segítségével juttatja át a kommunikációs buktatókon a saját embereit a fentről irányított propagandagépezet. Persze, Németh Szilárdra a legélesebb helyzetekben is lehet számítani. A derék rezsibiztos például a magyar konyháért aggódott szerdai sajtótájékoztatóján. Szerinte  migrációra sincs szükség, hogy veszélybe kerüljenek a magyar ételek, mert már most is több a kebabos, a giroszos és a McDonald’s, mint a lacikonyha. De ha bejönnek a migránsok, akkor végképp veszélybe kerülnek a magyarok étkezési szokásai. Állítsuk meg a kebabosokat! Stop girosz!

A gasztronómiai vonalat persze nem ő, hanem az ékes szólásáról ismert agrárminiszter, Fazekas Sándor indította útjára egy csepeli fórumon, ahol kijelentette: ha Magyarország befogadja a menekülteket, akkor majd rovarokat kell ennie a magyar embereknek. Ez a gasztrosovinizmus egyébként elsősorban az ázsiai embereknek szólt, hiszen elsősorban ezen a kontinensen ropogtatják kéjesen a pirított ízeltlábúakat az emberek. Ez egy teljesen új vonal a kormányzati migránshisztiben, hiszen eddig elsősorban a muszlimok voltak célkeresztben, ha egy vallási csoportot meg kellett gyűlöltetni a magyar választókkal. Nos, Fazekas miniszter úr éppen jól időzítette beszólását az ázsiai származású bevándorlók felé, hiszen két nappal később a kínai származású Liu testvérek hathatós közreműködésével a magyar rövidpályás férfi váltó megszerezte hazánk első téli olimpiai aranyérmét. Bizonyára sok fehérjében gazdag szöcskét és pókot termeltek be a bendőjükbe a fiúk a döntő előtt! Innen is gratulálunk nekik!

Azért az arabok sem ússzák meg a kormánypárti fórumokat egy kis anyázás nélkül, hiszen úgy tűnik, a közönség már csak azért jár ezekre a kampányrendezvényekre, hogy a fideszes politikusokkal együtt köpködjék a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából beáramló migránstömeget. Ez egyébként egy sajátos magyar sport. Összejövünk egy csendes téli estén egy művelődési házban, hogy a kormánypárti szónok megadja a gyűlölködés alaphangját, aztán minden következmény nélkül lehet szidni Soros Györgyöt, az amerikai demokratákat, a migránssmogató Angela Merkelt, no és minden ellenzéki pártot, melyek elszántan próbálják lebontani a déli határzárat.

Ebben a felfokozott hangulatban aztán már megfogalmazódnak olyan összeesküvés-elméletek, melyek még Németh Szilárd hatalmas kopasz fejében sem fordultak meg idáig. Az elszabadult indulatok és a sajátos magyar kreativitás keverékeként szaladhatott ki például a Fidesz hódmezővásárhelyi polgármester-jelöltjének száján az a vád, mely szerint az ellenzék által támogatott Márki-Zay Péter menekülteket akar a városba telepíteni, és mecsetet szeretne építeni nekik. Márki-Zay egyébként a helyi katolikus közösség világi vezetője, de Hegedűs Zoltán szerint ez sem akadályozhatja abban, hogy a Soros-tervet hajtsa végre a Fidesz egyik vidéki fellegvárának számító városban.

Fotó: Index.hu

És, még csak a kampány elején tartunk! Micsoda konspirációs elméletek várnak még ránk a Fidesz kampányrendezvényein! Például egy kormánypárti politikus felolvassa Soros György elfogott táviratát, melyet a magyar ellenzéknek küldött: "Migránsokat simogatni, stop, Tiborczot ütni, stop, kerítést lebontani, stop, mecsetet építeni, stop, bogarat etetni, stop, választást megnyerni, Stop Soros!" Persze, nem akarunk tippeket adni a kormánypárti politikusoknak, kipréselnek ők még magukból ezeknél nagyobb hülyeségeket is április 8-ig. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen a kormánypárt kampánya lényegében erre az egy témára fókuszál, így újabb és újabb összefüggésekre kell rávilágítaniuk a Soros-terv, a migráció, a magyar választásokba beavatkozó EU, a civilek és a mecsetépítő ellenzékiek között. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a nagy mutatvány, ha elpengeted egy gitáron a nemzeti himnuszt, hanem ha előadod ugyanezt a dalt egy megfeszített birkabélen.”   

Egyesek szerint Bauhaus-stílusú, ám szerintünk inkább a Baumax barkácsbolt hirdetéseire emlékeztető az a kormánypárti óriásplakát, melyen fennen hirdetik: Soros György és ellenzéki politikuscimborái a déli határon emelt ideiglenes határzár lebontására szövetkeznek. Hogy elég egyértelmű legyen Marika néni számára is az összeesküvés lényege, a derék amerikai milliárdosnak irtózatosan hosszú karokat photoshoppoltak a mű alkotói, hogy azzal ölelgethesse Gyurcsány Ferencet és Vona Gábort. A biztonság kedvéért hatalmas drótvágó fogót adtak a politikusok kezébe, ami különösen Szél Bernadettnek áll rosszul, ő ugyanis biztos nem az barkácsolós fajta. 

Fotó: 168ora.hu

Ha van az ideológiai zűrzavarnak vizuális csúcsteljesítménye, akkor a Fidesz barkácsboltos hirdetése tarthat igényt erre a kétes dicsőségre. Az hagyján, hogy egyetlen magyar párt vállalja fel egyértelműen, hogy szeretné lebontani a kerítést, amelynek vezetője történetesen fel sem került a meglehetősen bugyuta csoportképre. Szigetvári Viktor ugyanis, aki az Együtt miniszterelnök-jelöltje korábban kifejtette: „Emberi jogi alapokon álló párt ebben nem pávatáncolhat. Az öngyilkosság az, ha bensővé tesszük Orbán szabadságkorlátozó politikáját. Nem képes változtatni, aki nem mer valós választ adni fontos bajainkra.” Bátor szavak egy olyan országban, ahol a kormánypárt a biztonság szimbólumává emelt egy kerítést, amely most éppen nem véd senkitől, de, ahogy egy ősi magyar mondás tartja, jobb félni, mint megijedni.

Ennél a durva hazugságnál persze sokkal nagyobb bajok is vannak a Fidesz üzenetével. Egyrészt, mert jó előre eldöntötte, mit is akarnak azok a pártok, melyek a kormánypárt vetélytársaként indulnak az április 8-i választáson. Egy olyan párt, amely a tényeket figyelmen kívül lényegében bármilyen akarattal azonosíthatja ellenfeleit nem igazán sértődhetett volna meg azon, hogy a Jobbik saját plakátjain tolvajoknak nevezte a kormány néhány prominensét és cimboráikat. Habony Árpádnak, Mészáros Lőrincnek, Rogán Antalnak, és nem utolsó sorban Orbán Viktornak ugyanis még a Fidesz hívei szerint is több köze van a korrupcióhoz, mint Soros Györgynek és a magyar ellenzéknek a déli kerítés lebontásához.

Nem nehéz persze felidéznünk a 2014-es kampány „bohócos” plakátjait, mely ugyan a Fidesz mostani ízléstelen és gátlástalan kampánystratégiának egy finomabb változata volt, ám előképe volt annak a vizuális környezetszennyezésnek, amit az utóbbi négy esztendőben az utcákon és tereken elkövetett a kormány. Visszasírjuk a „Magyarország erősödik” vagy a „Magyarország jobban teljesít” szlogeneket, melyek ugyan nem állítottak igazat, de legalább nem rágalmazták az ellenfeleket. Azzal, hogy a Fidesz ennyire ráfeküdt a migráció, a kerítés, és Soros György témájára azt üzeni a választóknak, hogy tulajdonképpen nem is kell dicsérnie saját kormányzati teljesítményét, elég, ha lejáratja az ellenzéket. Ez a kampánystratégia kizárólag arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kormány plakátrengetegétől megcsömörlött bizonytalan szavazókat otthon tartsa, a híveket pedig az urnákhoz szólítsa.

Egyébként azt is sugallják, hogy az amúgy meglehetősen megosztott ellenzék számára a kerítés lebontása az egyetlen közös nevező, pedig a kampányukban sem a migráció, sem a határzár kérdése nem különösebb hangsúlyt. Teljesen egyértelmű a kormány célja ezzel a béna barkácsboltos plakáttal: A választókba szuggerálják azt a tévhitet, hogy a választás legfőbb tétje a kerítés megléte, illetve lebontása. A szegény magyar választópolgár nem is tudja tehát, hogy a szemének higgyen, netán a tapasztalatainak. Míg ugyanis a Fidesz plakátjai szerint Magyarország túlélése Orbán Viktor újraválasztásán múlik, addig a saját túlélése azon, hogy tovább romlik-e a magyar egészségügyi ellátás helyzete.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem lehet felfedezni ebben az összekutyult csoportképben semmiféle ok-okozati összefüggést. Vona Gábor például előbb akart kerítést, mint Orbán Viktor, pártja alelnöke, az ásotthalmi polgármester pedig önkéntes mezőőreivel most is kergeti a migránsokat a határban. Gyurcsány Ferenc politikai öngyilkosságnak tartaná, ha kiállna a kerítés lebontása mellett, Karácsony Gergely száját pedig soha nem hagyta el olyan kijelentés, mint miniszterelnök-jelölt elődje mondott. Botka László ugyanis korábban jelezte, hogy bizonyos nemzetközi feltételek esetén le kellene bontani a határzárat. Ez akkor valóban politikai öngyilkosságként hatott, ám ha meggondoljuk, egy ország nem rendezkedhet be arra, hogy az idők végezetéig kerítésekkel vegye magát körbe. Szerbia uniós tagsága esetén például szinte megkerülhetetlen feladat lenne a határzár elbontása.

                     Fotó: mno.hu

Ettől függetlenül az ellenzéknek esze ágában sem volt belesétálni a Fidesz jól előkészített csapdájába, így a kerítéssel nem igazán foglalkoztak az utóbbi időszakban, ráadásul, miután kiderült, hogy a kormány tavaly titokban befogadott 1300 menekültet, ez a téma már nem is olyan forró számukra. A Fidesz azonban megy az előre megírt forgatókönyv szerint, és teleplakátolta az országot azzal a hazugsággal, hogy az ellenzék egyetlen célja a déli határzár lebontása. Ez vagy annak a jele, hogy képtelenek reagálni a valós élet eseményeire, vagy azt bizonyítja, hogy tényleg semmi más üzenete nincs a választók felé, mint az ellenzék lehazaárulózása. Úgy tűnik, a kormányzati kommunikáció egy eshetőséget mindenképpen el szeretne kerülni: hogy a kormány valós teljesítményéről kelljen vitázniuk az ellenzékkel. Pedig, ha a lelkiismeretük tiszta lenne, nem kéne barkácsboltos reklámokkal elterelniük a figyelmet a valós problémákról. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha gyorsan lovagolsz, magabiztosnak tűnsz, és mindenki azt hiszi majd, hogy pontosan tudod, merre vágtatsz."  

A Fidesz olyan erősnek mutatja magát a választási kampány startjánál, hogy azt gondolhatnánk, akár egyenlő feltételeket is biztosíthatna ellenfeleinek, és még így is simán nyerhetne. Ehelyett ott sérti az esélyegyenlőség elvét, ahol csak tudja. Elképzelhető, hogy a kormánypártiak mégsem bíznak abban, hogy egy tisztességes versengésben győztesek lehetnének? Az biztos, hogy könnyű erőt mutatni olyankor, amikor az ellenfeleidnek nincsenek meg azok a lehetőségei, mint neked, ugyanakkor tudnod kell, a győzelem értéke sem lesz olyan, mint egy korrekt versengés esetében. Ez utóbbi körülmény azonban úgy tűnik, nem igazán zavarja a kormánypártot.

Fotó: hiradó.hu

Orbán Viktor és kommunikációs háttércsapata lényegében már 2015-ben eldöntötte, hogy a migráció kérdését helyezi a 2018-as parlamenti választások középpontjába. Elég abszurd dolog három évre előre meghatározni, mire fókuszáljon egy kormány kommunikációja, ám a Fidesz jó előre eldöntötte, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is a menekültellenes érzelmek felkorbácsolásával teremti meg az alapot saját választási kampányához. A kerítésépítés, a civilek elleni támadások, a Brüsszel elleni kampány, majd Soros György, mint főgonosz bevonása a közbeszédbe egy nagyon tudatos kommunikációs stratégia építőelemei voltak.

A végső cél az volt, hogy olyan ellenfelelt találjon magának a Fidesz néhány hónappal a választások előtt, aki nincs jelen valójába a magyar közéletben, nincs kézzel fogható politikai tevékenysége hazánkban, így nincs is mód arra, hogy érdemben reagáljon a kormány hisztériakeltésére. Soros György arra jó, hogy mindenkit be lehet sorolni a hazai ügynökei közé, aki nem tetszik a kormánynak. Így a hazai civilek, a politikai pártok, az EU intézményei, sőt az ENSZ is Soros-szervezetként jelennek meg Orbán Viktor és vazallusai kommunikációjában. Szellemet teremtettek maguknak a kormány emberei, és mint köztudott, szellemekkel hadakozni sokkal veszélytelenebb, mint valós ellenfelekkel.

A Soros György személye köré épített lidércvilág azért rendkívül hasznos a kormánypárt számára, mert az amerikai milliárdosra hivatkozva ki lehet kerülni lényegében minden konfliktust, melyeket a valósággal való szembesülés gerjesztene. Soros Györggyel nem lehet és nem is kell vitatkozni a magyar egészségügyről, oktatásról, államadósságról, korrupcióról, netán elvándorlásról. Az ellenzéki pártok csak hadd szervezzenek vitaesteket, ütköztessenek érveket a fent említett témák kapcsán, próbálják meg győzködni a választókat, hogy ők képesek lennének úrrá lenni a gondokon, a Fidesz addig hűvös tekintettel méregeti ezeket a Soros Györgynek dolgozó politikusokat, és kedvük úgy tartja, ráadásként rázendítenek egyik migránsozós nótájukra.

A Fidesz azáltal képes uralni a közbeszédet, hogy nem beszél egy nyelvet az ellenfeleinek tartott civilekkel, nemzetközi szervezetekkel, valamint a hazai ellenzék képviselőivel. A pártközpontból kiadott propagandaszövegeket mondják fel helyi és országos politikusai, sőt már azt is előre a szájukba adják, hogy a kellemetlenkedő újságírók kérdéseire milyen sablonválaszt kell kipréselniük magukból. A Fidesz olyan politikusnak látszó robothadsereggel rohanja le az országot, amelynek egyetlen feladata, hogy erőt demonstráljon. A valós párbeszédnek és egyéni gondolatoknak nincs helyük ilyen gépezetben, így azok a kormánypártiak, akik mutatnak némi kreativitást, előbb-utóbb kegyvesztettek lesznek a legfőbb hadúr szemében.

Ennek a droidhadseregnek persze csak úgy van esélye arra, hogy letarolja a környezetét, ha számára előnyös feltételeket alakítanak ki kormányzati segédlettel. Ha az ellenfeleknek nem hagynak plakáthelyeket, ha kormányzati hirdetésként szajkózzák a központi pártpropagandát a közmédiában és a vazallus sajtóorgánumokban, ha nevetséges indokokkal elmenekülnek a nyilvános viták elől, akkor a napjában többször felmondott sablonszövegek válnak dominánssá a közbeszédben. Így bármit állíthatnak Soros Györgyről, az ellenzékről, a kritikus civilekről, arra sem lesz lehetőség, hogy a megvádoltak érdemben reagáljanak a rágalmakra. Olyan tárgyalás ez, ahol csak az egyik félnek adják meg a szót, majd elvárják a bírótól, hogy igazságos ítéletet hozzon.

A Fidesz számára az is derekas és férfias viselkedés, ha egy lekötözött embert ütlegelnek és szidalmaznak. Hátulról rúgnak utána ellenfelüknek, majd amikor az hátranéz, másra mutogatnak. Számukra az erő kultusza azt jelenti, hogy nem állnak ki birkózni ellenfelükkel, mert ők inkább egy olyan sportolóval mérnék össze az erejüket, aki nincs is a helyszínen. Nem nehéz hát belátnunk, hogy Orbán Viktornak eszébe se jutott három éve, hogy egy jól végigvitt, átgondolt kormányzás után egyenlő mércék szerint megmérettesse magát a magyar választók által. Inkább felépített magának egy lidércet, mellyel hadakozhat napestig.

Fotó:24.hu

Ha 2014-ben ragaszkodtak volna a magyar választópolgárok ahhoz, hogy a kormánypártnak legyen választási programja (ahelyett, hogy azt mondják, hogy Folytatjuk!), majd nem tekintettek volna el attól, hogy az új kormánynak legyen kormányprogramja, akkor most nem legyintenénk arra, hogy ezúttal is kihátrált e kötelezettségek mögül a Fidesz. Ha számon lehetne kérni bármit is a Fideszen, amit korábban írásba adott, akkor most hiába festené a falakra Soros György ördögi képét. Azt kérdezhetnénk: arról is Soros tehet, hogy szinte semmi sem valósult meg az ígéretekből? De így most robotokká vált fideszes politikusok darálják azt a házi feladatot, amit soha senki sem adott fel nekik. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A sámán dolga, hogy szellemekkel hadakozzon, ezért nem kell neki fegyver, de a harcosnak valódi tomahawkkal kell szétloccsantania az ellenség koponyáját.”