Egy mélyen vallásos, sokgyermekes hódmezővásárhelyi polgár próbálja megtörni a Fidesz egyeduralmát Hódmezővásárhelyen. Első hallásra: mission impossible, de azért ne legyintsünk Márki-Zay Péter személyére. Egyrészt, mert egy megyei jogú városban körvonalazódik egy olyan összefogás, amely legutoljára a solymári időközi választáson jött össze, másrészt egy polgármester-választás nem egyenlő a parlamenti helyekért folytatott közdelemmel. Vagyis, csak a győzelem számít, a töredékszavazatoknak és pártlistáknak nincs jelentőségük. Vendégszerzőnk, Kuczog Balázs írása.

Fotó: vasarhely.hu

Bevezetőül egy kis történelmi összefoglaló azoknak, akik eddig nem ásták bele magukat Hódmezővásárhely rendszerváltás utáni történetébe. 1990-ben úgy választották meg Rapcsák András önkormányzati képviselőt polgármesternek (akkor még a képviselő-testület tagjai), hogy egyetlen szavazaton múlt a sikere, így nem Farkas Ferenc, a helyi református gimnázium történelem tanára lett a város első embere, hanem Rapcsák, aki még igen távol állt az akkori Fidesz értékrendjétől. Ha Farkas lesz a polgármester, akkor SZDSZ-es politikus vezetésével indul Csongrád megye második legnépesebb városának története a pártállami időket követően. De nem így történt.

Rapcsák meglehetősen öntörvényű politikusként később utat tört magának az országos politikába is, így sokáig egyszerre volt polgármester, és Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője. A 90-es évek végén feltűnt a környezetében Lázár János, akit sokáig a polgármester „táskacipelő emberének” tartottak. Lázár azonban messze túlnőtt mesterén, így amikor Rapcsák meghalt, ő foglalta el korábbi pártfogója helyét a polgármesteri és a parlamenti poszton is. Mivel az elmúlt 28 évet Rapcsák és Lázár sikerei fémjelzik a városban, a baloldalnak soha nem termett babér itt. A szomszédos Szegeden hasonló folyamatot figyelhetünk meg ez idő alatt, csak ott a jobboldal bukdácsolt folyamatosan, és a baloldal uralta a várost néhány évet leszámítva.

Fotó: vasarhely24.hu

Az Almási István polgármester halála miatt kiírt időközi választásnak ezért különös pikantériát ad az, hogy a két település közti rivalizálásnak ilyen konkrét politikai hátteret kölcsönöz a most következő megmérettetés. Lázár városa nyilván nem bukhat a jobboldal számára, hiszen itt 1994-ben is nagy fölénnyel nyert Rapcsák, amikor egyébként az országban hatalmas MSZP-s győzelemnek lehettünk szemtanúi. Most, hogy a Fidesz megingathatatlannak tűnik, egy kínos kudarc hatalmas lökést adhatna az ellenzéknek.

Ettől persze még messze vagyunk, ám egy érdekes törvényszerűség kezd kirajzolódni Márki-Zay Péter indulása kapcsán. Amikor ugyanis hatalmas Fidesz túlsúlyt tapasztal az ellenzék egy körzetben, mindjárt könnyebben értenek szót az egyébként előszeretettel civakodó baloldali és liberális pártok, így felsorakoznak egy olyan pártokon kívül álló jelölt mögé, mint például a veszprémi időközin Kész Zoltán esetében. Amikor teljesen egyértelmű, hogy csak arcvesztéssel végződhet egy önálló jelölt indítása a pártok számára, akkor készséggel fogadnak el egy olyan jelöltet, aki egyébként soha nem állt közel hozzájuk. A kényszer így akár eredményre is vezethet.

A korábban többek között az EDF Démásznál dolgozó Márki-Zay indulása ezért nagy meglepetés, egyben nagy megkönnyebbülés is a helyi ellenzék számára. Ő ugyanis olyan kereszténydemokrata értékeket képvisel, amelyet a parlamenti padsorokban ülő hivatásos kereszténydemokraták és fideszesek már el is felejtettek. Magánélete botrányoktól mentes, vallásos, és hét gyermekével igazi nagycsaládos, aki ráadásul lokálpatrióta is, ami nélkül Vásárhelyen senkinek sincs esélye. Így talán elkerülhető az az erődemonstráció az alföldi városban, amire a Fidesz hívei számítanak, illetve adhat némi önbizalmat az ellenzéknek még egy szorosabb vereség esetén is, ahogy ez Solymáron történt.

Ennél távolabbra mutat az a folyamat, ami a baloldal és a Jobbik közötti praktikus együttműködés kereteit jelöli ki. Vásárhelyen ugyanis várhatóan létrejön az az anti-Orbán front, amiben sokan bíznak még a kormányváltás hívei közül. Ez lényegében egy olyan népfrontos összefogást jelent, amely ellensúlyozhatja a Nemzeti Együttműködés Rendszerében összegyűjtött fanatikus Fidesz-tábort. Ebben az összefogásban nem az különbözőségek, illetve ellentétek, hanem a hasonlóságok, illetve az egység számít. Egyedül az Orbán-rezsim megdöntése fontos, és nem az, hogy kikkel szövetségben szállnak síkra ennek érdekében.

                           Fotó: delmagyar.hu

Ha ez az összefogás létrejön, akkor azt a Fidesz csakis magának köszönheti, ugyanis a jelenlegi parlamenti pártok közül egyikkel sem hajlandó együttműködni semmilyen cél érdekében, így nincs is szövetségese a hazai politikai palettán. Ha azonban a másik oldalon az ideológiai ellentéteken felül tud emelkedni a racionalitás, akkor nem csak Hódmezővásárhelyen, hanem számos egyéni választási körzetben meg tudnak egyezni egyetlen ellenzéki jelöltben az Orbán leváltásában érdekelt erők. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Az ellenségem ellensége a barátom.”

A Fidesz esetében hatványozottan érvényes a mondás: A látszat csal. Lényegében minden máshogy van ugyanis, mint ahogy azt a hivatalos kormánykommunikációban tálalják. A szédületes pénzszórás ellenére nem áll jól a költségvetés egyenlege, a hosszú távú gazdasági kilátások pedig egészen elszomorítóak. Milliók szociális problémáit kell megoldani, ugyanakkor az állam az orosz és kínai hitelek miatt egyre inkább eladósodik, az önkormányzatok pedig átgondolatlan kormányzati intézkedések miatt kerülnek adósságcsapdába. Akár az Orbán-kabinet, akár valamilyen ellenzéki formáció alakít kormányt tavasszal, ezekkel a problémákkal azonnal kell kezdenie valamit.

     Fotó: lepeselony.hu

Az év végi politikai uborkaszezon egyik váratlan híre volt, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium 5 milliárd forintot nyert egy "Létszámleépítések megelőzése és kezelése" elnevezésű uniós pályázaton. Ez a summa akár elegendő is lehet azoknak a végkielégítéseknek a kifizetésére, melyek a korábban többször beharangozott, ám minduntalan elhalasztott bürokráciacsökkentési terv keretében kéne leszurkolnia a kormánynak a közszférából elbocsátandó dolgozóknak. Lázár János többször nekifutott már ennek a projektnek, de a választások előtt nyilván nem akartak szavazókat veszteni a kormány emberei, így egyelőre fenntartották azt a hatalmas apparátust, amely rengeteg forrást von el a költségvetéstől.

A választásokat követően aztán minden adott lesz, hogy alaposan megnyirbálják a közszférát, bárki is kerül hatalomra. Az ország versenyképességét ugyanis komolyan rontja (más tényezők mellett) az, hogy az állam aránytalanul sok embert fizet, a versenyszféra pedig nehezen tudja eltartani azokat, akik közvetlenül szinte semmit sem adnak hozzá a hazai GDP-hez. Ezt maga a kancelláriaminiszter is sokszor elismerte már, de a hangzatos tervek helyett minden maradt a régiben, mert a Fidesz inkább fenntart egy költséges apparátust, minthogy tízezreket veszítsen el szimpatizánsai közül a 2018-as megmérettetés előtt.

            Kép: NÉGYmadár

Van azonban ennél komolyabb probléma a magyar munkaerő piacon. Többször értekeztünk már arról, hogy már a kormány is beismerte közvetett úton azt, hogy a közmunka program lényegében konzerválja százezrek társadalmi és szociális helyzetét, alig van átjárás a közmunka, illetve az állami és versenyszféra között, így tovább tart azok lesüllyedése, akiket egyszer beszippantott ez a hatékonyságát tekintve igen gyenge projekt. Mindezt tetézi az egyre fokozódó munkaerőhiány, és mivel a kormány mindent a közmunkára tett fel, ezáltal elsorvasztotta az átképző tanfolyamokat, így szinte lehetetlen munkanélküliekkel, illetve a közmunkában résztvevőkkel feltölteni a hiányszakmában keletkező álláshelyeket.

Nyolc év elhibázott politikája, illetve társadalomszemlélete köszön vissza a szociális helyzetben is, ami egyre romló képet mutat Magyarországon. Amellett, hogy európai viszonylatban alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, a 2010-ben bevezetett, azóta pedig szinte változatlanul fenntartott egykulcsos adó magyarok millióit hozza rendkívül hátrányos helyzetbe, ugyanakkor a tehetősebb réteg látványosan gazdagodik. A szociális olló nyílása most még talán kedvez is a kormánynak, hiszen olykor dob egy-egy csontot a már szinte lehetetlen helyzetben lévő társadalmi csoportoknak, hogy magához édesgesse a szegényeket, ám Erzsébet-utalványokkal és 13. havi nyugdíjjal nem lehet megoldani ezt az egyre égetőbb problémát.

Át kell csoportosítani az erőforrásokat, hogy ne szakadjunk le régiós vetélytársainktól véglegesen, régóta halogatott reformokat kell végrehajtani, ugyanakkor konszolidálni kell a magyar kormány helyzetét a nemzetközi színtéren.

Nem beszéltünk még a devizahitelesek gondjairól, melyet ahelyett, hogy megoldott volna a kormány, inkább propagandára használt fel, de ott van még néhány országrész elnéptelenedése, városrészek, falvak gettósodása, és természetesen a kivándorlás, amelyet inkább bagatellizál a kabinet, minthogy érdemi lépéseket tenne a fiatalok itthon tartása érdekében. Ide sorolhatjuk a teljes iskolarendszert sújtó kormányzati intézkedéseket, melyek következtében lassan többet adminisztrálnak a tanárok, mint oktatnak, és persze az örök slágert, az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő egészségügyet.     

A nemzetközi helyzet is fokozódik, hiszen egyre távolodunk azoktól a jóléti társadalmaktól, ahol a demokráciát nem álcaként használják a politikusok annak érdekében, hogy ne vonják meg tőlük az uniós forrásokat. Rövidesen eljöhet a pillanat, amikor Magyarországnak egyértelművé kell tennie, hogy az oroszokkal kokettál, vagy marad korábbi szövetségeseivel, az Európai Unióval, illetve a NATO-val. A magyar pávatánc kiismerhető lett, ugyanakkor nem hozott túl sokat a konyhára azon kívül, hogy Orbán Viktor hatalomban tartását szolgálta.

  Kép: NÉGYmadár

Így aztán keményen bele kell csapnia a lecsóba annak a kormánynak, amely helyre kell tennie a dolgokat a választásokat követően. Át kell csoportosítani az erőforrásokat, hogy ne szakadjunk le régiós vetélytársainktól véglegesen, régóta halogatott reformokat kell végrehajtani, ugyanakkor konszolidálni kell a magyar kormány helyzetét a nemzetközi színtéren. És ezt nem csak ellenzéki győzelem esetén kell megtenni, a jelenlegi kormány túlélése is attól függ, képesek lesznek-e a radikális változások végrehajtására alkalmas első 1-2 évet kihasználni. Bár ezt nehéz az Orbán-kormányról elhinni, de ha a politikai túlélés a tét, a kormányfő mindenre képes. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Minél később esel le a lovadról, annál kevesebbet pihenhetsz a földön, mielőtt visszakapaszkodsz a nyeregbe.”

Úgy tűnik, Orbán Viktornak semmi sem szent, hiszen a minap megjelent hír szerint terrorellenes intézkedési tervet kér a kormány az óvodáktól és az iskoláktól. Bár Magyarországon nincs terrorfenyegetettség, a kormány mégis úgy viselkedik, mintha háborút viselne valakikkel, akik valamikor, valahol csúnya dolgokat tehetnek. Az intézkedést nem értelmezhetjük másként, minthogy a kormány az óvodákat és az iskolákat is bevonta abban a hecckampányba, melynek célja, hogy mindenki fenyegetve érezze magát az országban. Ebben a riogatós légkörben aztán jól meg lehet majd ágyazni egy olyan kommunikációnak, mely Orbán Viktort és kormányát a kereszténység megmentőjeként tünteti fel.

Fotó: napi.hu

A karácsonyi ünnepek környékén még arról szóltak a hírek, hogy a kormánypárti politikusok szinte megszállták az óvodákat, iskolákat, hiszen jótevő télapóként végighaknizták a saját választókörzetük oktatási intézményeit. Elképzelhető, hogy már akkor előkészítették a talajt egy-egy elejtett soroszással vagy migránsozással, de a kormány most már ténylegesen a frontvonalba emelte az ovisokat és az iskolásokat.

Fél évet kaptak ugyanis a magyarországi óvodák és iskolák, hogy HIT-et, vagyis Honvédelmi Intézkedési Tervet készítsenek maguknak. Erről december végén értesítette az igazgatókat az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Nem mintha az eddigi terrortámadások a nagyvilágban elsősorban oktatási intézmények ellen irányultak volna (hacsak nem vesszük ide az amerikai iskolai lövöldözéseket), de szokás szerint nem a logika vezérelte a kormány intézkedéseit, hanem a vélt politikai haszon. A gyerekek fenyegetettségét hangsúlyozva ugyanis még inkább hergelni lehet a felnőtt lakosságot, ezzel is újabb szavazókat lehet szerezni a Fidesznek a tavaszi választásokig.

Fel kell pörgetni a lassuló migránskereket, így az oktatási intézmények sem úszhatták meg HIT nélkül.

Már korábban is sejteni lehetett, hogy a kormány háborús retorikáját tettekkel is próbálja majd megtámogatni. Amikor a TEK páncélozott járművei megjelentek a fővárosi karácsonyi vásárnál nem lehetett kétségünk afelől, hogy a Fidesz a terrortól való félelem gerjesztésével próbál megalapozni saját választási hadjáratának. Bár Magyarországon hivatalosan alig vannak menekültek, illetve, ahogy a kormánykommunikáció szereti őket nevezni, illegális bevándorlók, az erőszaktól való rettegés termékeny talajra hullhat a sokadik gyűlöletkampánnyal megfertőzött magyar társadalomban.

Valójában azonban vannak menekültek hazánkban, nem is kevesen, de nem olyanok, akiktől a kormány retorikája szerint félnünk kellene. Egyrészt, mert azt a 20 ezer migránst maga a kormány hívta ide, akik letelepedési kötvényt vásárolva kaptak magyar és uniós állampolgárságot, másrészt, mert jobbára olyan nők és gyerekek tartózkodnak hazánkban, akiket kényszerből rejteget a kormány különböző táborokban. Jó példa erre az a terv, mely szerint a fóti gyermekotthonból Aszódra költöztetik a menekült gyerekek et, amiről hallani sem akar Vécsey László, a körzet fideszes képviselője.

Fotó: MTI

A kormány menekültekkel kapcsolatos kommunikációja nem csak álságos, kétszínű és hazug, hanem hiteltelen is. Fogalmunk sincs például arról, kik, milyen országokból, milyen háttérrel érkeztek ide annak köszönhetően, hogy milliárdokat gomboltak le egy magyar útlevélért. Ellenben azoknak, akik a tranzitzónákban kérnek menekültstátuszt, általában különösebb indoklás nélkül ajtót mutat a magyar állam. Pedig esetükben egy részletes menekültügyi eljárás keretében viszonylag egyértelműen el lehet dönteni, hogy jelentenek-e veszélyt a befogadó ország polgáraira, vagy sem. Tény persze az is, hogy hazánk nem célország, hiszen például Németországban viszonylag gyorsan munkához jutnak, és sokszorosát kaphatják a magyarországi béreknek.

Fotó: index.hu

Az Orbán-kormány úgy tesz, mintha a menekülteket úgy kéne lerugdosni a déli határon húzódó kettős kerítésről, pedig alig érkeznek már a balkáni útvonalon. Nem csoda, hogy a riogatós kampány kedvéért most már az iskolákba és az ovikba is beviszi a kormány a félelmet pusztán azzal az ukázzal, hogy Honvédelmi Intézkedési Tervet írat az intézményekkel. Fel kell pörgetni a lassuló migránskereket, így az oktatási intézmények sem úszhatták meg HIT nélkül. Kétségtelen, hogy voltak terrorista cselekmények az utóbbi időszakban nálunk is, ám azokat egytől egyig magyar szélsőséges csoportok vagy egyének követték el. Ha tőlük akarják megvédeni az ovisokat és iskolásokat, akkor nem lesz elegendő Honvédelmi Intézkedési Tervet írat az intézményekkel. Ők ugyanis itt élnek közöttünk, úgy néznek ki, mint mi, és nem rájuk vadászik a TEK, pedig rendőröket öltek, és sebesítettek meg életveszélyesen. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Jobb félni a nyúltól, mint megijedni a pumától.”  

Igaz, hogy a tavalyi év is a kassza kisöprésével végződött, de az idén még egy lapáttal rátett a kormány a pénzszórásra. Orbán Viktor természetesen a választásokat szem előtt tartva olyanoknak juttatott az adományokból, akik szavazataira nagy szüksége lesz jövőre, így megnyomta a tollát, amikor a nyugdíjasoknak nagyobb emelést adott, mint amennyi a törvény szerint járna, de a Hit Gyülekezetét is megdobta 750 millióval. Azért a nagy kedvenc foci sem maradhatott ki a pénzherdálásból, hiszen 37 milliárdot pumpálnak az amúgy is pénzben úszó sportágba.

Fotó: napi.hu

A magyar kormány úgy viselkedik, mintha 2018 januárjától egy fillért sem adhatna a saját kedvenceinek. Persze dorbézolhattak tavaly is év végén azok a szervezetek, melyek jó viszonyt ápolnak Orbán Viktorral és csapatával, most azonban szélesebb társadalmi rétegek megnyerése volt a cél. Az biztos, hogy a kormány nem akarja a véletlenre bízni a tavaszi választások végeredményét. Orbán több mindentől fél annak ellenére, hogy neki áll a zászló, hiszen utcahosszal vezet a még mindig rendezetlen ellenzék előtt.

Egyik legnagyobb gondja, hogyan tartsa harci lázban a sajátjait még bő három hónapig. Jogosan fél attól, hogy ha csillapodik a Soros György elleni gyűlölet, illetve a menekültekkel már nem tud elég hatékonyan riogatni, akkor többen úgy érzik az elkötelezettek közül, hogy nem is kell a szavazatuk a Fidesz magabiztos győzelméhez. Nagy kihívás ez azok után, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra jutását követően lényegében folyamatosan kampányolt, így magát a valódi választási voksvadászatot alig lehet majd megkülönböztetni a korábbi időszakoktól.

Ebben az esetben valószínűleg kormányprogramot kéne írnia, amivel az utóbbi választás után már nem fárasztotta magát Orbán Viktor.

Másik félelme az lehet Orbánnak, hogy pártja számra a mostani kedvező tendencia épp rosszkor, a választások előtt fog megtörni. Miután a szélsőséges retorika, a menekültekkel való riogatás, a Brüsszellel való fénykardozás a legalacsonyabb iskolázottsággal rendelkező polgárok körében megnövelte a kormány támogatását, több mint félmillió új szavazót gyűjtött be Orbán pártja néhány hónap alatt. Kérdés, hogy e társadalmi csoportban mennyi még a tartalék, illetve, hogy egy esetleges nem várt körülmény hatására ezek a finoman szólva is könnyen befolyásolható szavazók nem változtatják meg a véleményüket, és fordulnak a kormány ellen.

És itt érkeztünk el egy olyan tényezőhöz, amely a politikában elég gyakran befolyásolja a folyamatokat. Ez pedig az előre nem látható események hatása. Sejtjük, hogy a párt kegyvesztett oligarchája tartogat néhány kellemetlenséget még egykori szobatársának, a jelenlegi kormányfőnek. Simicska Lajos legbelső körein kívül senki sem tudhat ezekről, illetve valami bizonyára kiszivárgott valami információ, hiszen nem ügyködne olyan elánnal az oligarcha által támogatott Jobbik elpusztításán Orbán Viktor, ha egykori pártpénztárnokát hatástalanított gyalogsági aknának tekintené.

Paradox módon a magyar politika folyamatait egyre inkább Orbán Viktor hatalomvesztéssel kapcsolatos paranoiás félelmei határozzák meg annak ellenére, hogy sima ügynek tűnik jelenleg számára a soron következő választás megnyerése. Orbán már azt is komoly kudarcként élné meg, ha nem szerezne abszolút többséget, ezáltal egy most még ellenzékben lévő párttal kéne egyezkednie a koalíció feltételeiről. Nem a hatalommegosztás apostola ugyanis, nem beszélve arról, hogy a kormány, illetve némileg a Fidesz ügyeibe elég alaposan belátna egy másik párt vezetősége is. Ebben az esetben rengeteg energiát venne el a kormányfőtől az a törekvése, hogy a kényszerből a hatalomba bevett pártot felszalámizza. 

Ebben az esetben valószínűleg kormányprogramot kéne írnia, amivel az utóbbi választás után már nem fárasztotta magát Orbán Viktor. Nyilván az Európai Unió is látna némi esélyt arra, hogy konszolidálódjon a Fidesz politikája, ha egy-két új erő is kormányra jutna Magyarországon. Az uniós nyomást amúgy is elég nehezen viselő kormányfő ezt a helyzetet mindenképpen szeretné elkerülni, és minimum kétharmados győzelmet tűzött ki célként maga elé, hogy azzal villoghasson az uniós kormányfők tanácskozásain, neki van a legerősebb legitimációja mindannyijuk közül.

Fotó: 24.hu

Orbán tehát olyan politikai erőteret szeretne kialakítani maga körül, melyben nincsenek kétségek, bárhogy is alakulnak a külpolitikai, belpolitikai és gazdasági események, ő biztosan ülhessen a nyergében. Valahogy úgy szeretné irányítani Magyarországot, ahogy Putyin Oroszországot, vagyis elvben vannak szabad választások, de igazából ő irányt mindent és mindenkit, még az ellenzéket is. Ebben a rendszerben valóban annyit költ focira, amennyit csak kedve tartja, mert soha nem kell elszámolnia ezekkel a milliárdokkal sem a választók, sem a törvény előtt. Mert, ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Ha egy futóverseny előtt rajtad kívül mindenki gyomorrontást kap, valószínű, hogy te kevertél valamit az ételükbe, de az biztos, hogy te fogsz győzni.”

Finoman szólva sem a következetességükről ismerhetjük meg a fideszes politikusokat. A karácsonyi ünnepeket például arra használják fel, hogy politikai üzeneteket küldjenek, mecsetekkel riogassanak, az ellenzék harciasságát, Európa gyengeségét hangsúlyozzák, ugyanakkor a kormány kommunikációja szinte minden elemében a harcra, a társadalom megosztására épül. A következetesség helyett tehát marad az álszentség azoknak, akik biztos fölényük tudatában is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy lejárassák a másként gondolkodókat és tovább fűtsék híveik lelkében a gyűlölet kohóját.

Fotó:BonumTV

Csoda, hogy az egri minaretet vagy a pécsi dzsámit még senki sem akarta lerombolni a kormánypárti politikusok vagy a Fidesz szimpatizánsai közül. Bár Törökországgal feltűnően szívélyes a magyar kormány viszonya, azt nem lehet garantálni, hogy a karácsonyi videóüzenetekbe szőtt muszlimellenes kirohanások nem járnak majd a hódoltság idejéből itt maradt oszmán emlékek megrongálásával.

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia kormánykedvenc plébánosa például a kormánypropaganda zászlóshajójának számító M1-en például azt találta mondani, hogy egyes adventi naptárakban már mecsetek képe jelenik meg. Osztie Zoltán szerint szándékosan próbálják kiüresíteni Jézus születésének ünnepét, de azt nem pontosította, hogy személy szerint kikre gondolt.

Nem lenne meglepő, ha Soros Györgyöt és bandáját sejtené a plébános e nagymérvű kiüresítés szándéka mögött, és valószínűleg az amerikai milliárdos megrendelésére készülnek a mecsetes naptárak. Elég életszerű törekvés egy zsidó származású milliárdostól. Ezek az ellentmondások azonban úgy tűnik, Magyarországon legalább két és félmillió embert egyáltalán nem zavarnak.

                Fotó: Miskolc.hu

A másik nagy jövendőmondó Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestere. A sorosozásban, civil szervezetek elleni hadjáratokban Németh Szilárd magaslataiba emelkedő városvezető karácsonyi videóüzenetében riogatott azzal, hogy keresztény világunk rövidesen veszélybe kerül. Nem nevezi nevén sem a muszlimokat, sem az őket betelepíteni szándékozó Soros Györgyöt, de a kormánypropaganda már olyan szépen megágyazott ennek az üzenetnek, hogy Krizának nem kellett szájbarágós stílusban hintenie az igét, ahhoz, hogy a célközönség értse, mire, illetve kire gondolt.

Fotó: Hirado.hu

Kriza persze semmi mást nem tett, mint engedelmes pincsi módjára követte gazdáját. Orbán Viktor ugyanis az ünnepek előtti szokásos péntek reggeli észosztásán hasonlóan apokaliptikus vízióval riogatta népét. A kormányfő szerint el akarják venni tőlünk a keresztény értékeinket, le akarják igázni azokat a népeket, melyek ragaszkodnak a tradicionális Európához. Úgy tűnik, nem kellenek sem muszlimok, sem mecsetek ahhoz, hogy egy kis antiszemitizmussal fűszerezett rasszizmust nyújtsanak át pártunk és kormányunk vezetői az ünnepek alkalmával saját alattvalóiknak. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Amíg csak mesékből ismered a sápadarcúakat, addig a mesélőn múlik, hogy milyen véleményed lesz róluk.”  

Míg 2014-ben a rezsicsökkentéssel nyúlt a magyar néplélek legmélyére a kormánypárt, addig most azt látjuk, hogy az állandó fenyegetettség ősi érzését igyekszik kihasználni. Soha nem gondoltuk, hogy a béke és a viszonylagos gazdasági fejlődés mellett olyan háborús hangulatot lehet teremteni egy országban, amelyre nagy társadalmi kataklizmák idején volt csak példa. Kérdés, hogy megtalálta a kormány a megfelelő ellenséget magának, illetve, hogy fenn lehet-e tartani a fenyegetettség érzését akkor is, amikor kezdenek ráunni a félelemre a polgárok? Vagy a félelmet soha nem lehet megunni? Nehéz kérdések, melyekre tavasszal választ kaphatunk.

Fotó: 24.hu

Érdekes cikket közölt a Központi újság, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt-közeli független havilap a minap. Arról közölt ugyanis beszámolót az újság, hogy lovat néztek migránsnak egy Baranya megyei faluban. Hatalmas riadalmat okozott ugyanis Kővágószöllősön az a gyorsan terjedő hír, mely szerint illegális bevándorlók özönlötték el a falut. A hírről később persze kiderült, hogy kacsa, illetve pontosabban ló, ugyanis a tömeges bevándorlók helyett egy arra csatangoló ló keltett riadalmat, melynek egy ruhaszárító kötélről a fejére tekeredett egy fekete textildarab.

A „burkába” öltözött ló esete persze lehet fiktív is a viccpárti néplapban, de a budaörsi Auchan áruházban tényleg riasztották az éber vásárlók a rendőröket, mert a pénztárnál sorban állt egy palesztin kendőt viselő fiatalember. Amikor a rendőr angolul az útlevelét kérte, ő belement a játékba, és egy darabig angolul válaszolgatott, majd a végén ékes magyar nyelven megkérdezte, hogy a lakcímkártyájával igazolhatja-e magát. Ez a sztori mindenki számára rendkívül kínos volt, hiszen az igazoltatott magyar állampolgár, a rendőr, de még az önkéntes migránsfeljelentő is dühönghetett egy sort az eset után.

Nincs arról hivatalos adat, naponta mennyi bejelentés érkezik a rendőrséghez arról, hogy migránsokat láttak valahol, de egészen biztos, hogy elképesztő szám árulkodna arról, hogy a magyarok paranoid viselkedése kezd egészen abszurd méreteket ölteni. Amíg korábban sokan úgy gondolták, hogy a Soros-kampány, a közszolgálati és a kormány-közeli oligarchák zsoldjában álló kereskedelmi médiák migránsozása ilyen mennyiségben irritálni fogja a magyarokat, most azt kell látniuk, hogy a Fidesz népszerűségének növekedése és a szélsőséges uszító kampányok között kézzel tapintható az összefüggés.

Fotó: Magyar Kétfarkú Kutyapárt

Ha megvizsgáljuk ugyanis, kik helyezik magukat szolgálatba, amikor meglátnak az utcán vagy egy áruházban valakit, akiről úgy gondolják, hogy illegális bevándorló, azt fogjuk látni, hogy az 50 év feletti, főként a rendszerváltás előtt szocializálódott emberek esetében hat leginkább a Fidesz propagandája. A pártállami ellenségképzés mechanizmusai ugyanis nagyon hasonló módon működtek, mint most a Rogán-Habony páros által kifundált propagandában. A cél az volt, hogy az emberek sokkal inkább figyeljenek olyan ellenségekre, akik messze vannak, keveset lehet róluk tudni, mint olyan kézzel fogható dolgokkal, mint a gazdasági nehézségek, korrupció, vagy a szabadságjogok megnyirbálása.

Azok, akik a Kádár-korban ismerték meg a sajtó, és az abból áradó pártpropaganda jellegét, egyáltalán nem kételkednek a közszolgálatinak csúfolt rádió és televízió által közvetített hírek hitelességében. Időközben arra is rájött a Fidesz kommunikációs agytrösztje, hogy a vidéki emberek esetében sokkal erősebben él még a hírek megkérdőjelezhetetlenségének ösztöne, mint a nagyvárosi polgárokban. Ezért tette rá a kezét Mészáros Lőrinc és Andy Vajna a megyei napilapokra, ezért lehet a legképtelenebb hazugságokat is objektív tényekként beállítani a vidéki sajtóban, és ezért terjednek rémhírként az ilyen orgánumokból származó információk. Vidéken még mindig érvényes „az újság is megírta", vagy "a tévé is bemondta” állítások szentsége, így az első hallásra abszurd állítások is hihetővé válnak, ha egymást erősítve ugyanazt állítja a közmédia, Mészáros valamelyik lapja, vagy Andy Vajna valamelyik rádiója.

Nem kell az oroszok trollkodásától tartania a magyar kormánynak, hiszen, az álhírgyártásban a Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin által kitaposott ösvényen jár. Olyan alternatív valóságot épít a magyar polgárok köré, amely mögött hiába sejlik fel az ország és a társadalom megannyi problémája, a választók többnyire azokra a migránsokra fognak gondolni, ha elmennek szavazni, akiket soha nem láttak, és akikről lényegében annyit tud, amennyit a kormány által irányított média megoszt velük. És ez nem más, mint a Soros-összeesküvés, a menekültek célzott betelepítésének terve, a robbantgató, nőket erőszakoló szélsőséges iszlamistákkal való fenyegetőzés. A valóság persze ennél sokkal összetettebb, az Európai Unió pedig nem azt és nem úgy mondja ezekről a kérdésekről, ami a kormányhoz kötődő sajtóban megjelenik, de ez Orbán Viktor számára csak részletkérdés.

Fotó: 444.hu

Lényeg, hogy megnyerjék a választásokat 2018 tavaszán, hogy folytathassák az ország erőforrásainak szisztematikus bekebelezését hogy a magyarok kényszeresen migránsokat higgyenek az utcán és a közintézményekben mindenkit, akin valami gyanúsat vélnek felfedezni. Tipikusan pártállami reflexek ezek, melyeket csak meg kellett egy kicsit pöckölni, és máris működik. Nem a szomszédomat jelentem fel, mert valutát rejteget, vagy maga is nyugati ügynök, hanem rohanok, és kiszúrom annak a vállalkozónak a kocsikerekét, aki néhány menekült asszonyt és gyereket szeretett volna befogadni néhány napra a panziójába. Olyan szégyen ez, ami közös, attól függetlenül, hogy melyik oldalon állunk. A kádári kisember reflexei ugyanis feléledtek és nem engedi, hogy levetkőzzük azokat a félelmeinket, melyeket saját vezetőink generálnak. Ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha azt mondja törzsfőnök a huronokra, hogy nem is olyan rossz emberek, akkor előbb-utóbb több bölényt fognak követelni tőle a dakoták.”

A Fidesz taktikája nagyon egyszerű egy olyan rendszerben, amelyben látszatra demokrácia van, és talán még nem illant el teljesen a jogállamiság eszménye. Áthágják ugyanis a szabályokat itthon és uniós szinten is, de mire ezeknek komolyabb következményei lennének, már elérték a céljukat, és akár meg is lehet semmisíteni az adott intézkedéseket. A jog mindig fáziskésésben van a jogtalansághoz képest, és az így nyert idő mindig elegendő arra, hogy céljaikat megvalósítsák a hatalmon lévők. Orbán Viktor ezt a módszert alkalmazza akkor is, amikor provokálja az EU intézményeit, és akkor is, amikor saját törvényeiket, illetve, amikor az általuk írt és elfogadott alaptörvényt sérti meg a kormánypárt.

Fotó: Index.hu

Az uniós alapjogok megsértése miatt eljárást kezdeményezett az Európai Bizottság a lengyel kormánnyal szemben. Ez az első eset, hogy az uniós kvázi-alkotmány hetes cikke szerint lépnek fel valamelyik uniós tagnál. Első hallásra meglepő, hogy az illiberális lengyel kormány alig több, mint két esztendő alatt eljutott idáig, míg a közel nyolc éve nyíltan unióellenes politikát folytató magyar politikai vezetés eddig megúszta az ilyen kemény fellépést. Orbán Viktor pávatáncát azért is rophatta ilyen sokáig, mert idő kellett az uniós tisztségviselőknek ahhoz, hogy egyáltalán felfogják a magyar kormány viselkedésének indítékait és okait.

Ma azonban már úgy tűnik, a lengyelek esetében éppen a megelőzés a fő motiváció, hiszen a Magyarországnál sokkal nagyobb súllyal bíró Lengyelország magával ránthatja az EU tagországok jelentős részét az illiberalizmus mélységeibe. Míg az uniós vezetők csak értetlenül bámultak 6-7 évvel ezelőtt, amikor Orbán Viktor kokikat és sallereket osztogatott nekik, addig most megpróbálják idejében megállítani a jogállamiság lebontásához nagy elánnal hozzálátó lengyel kormánypártot. Orbán ebből a sztoriból is viszonylag jól kerülhet ki, hiszen azért, amit ő talált ki, és amire úgymond megtanította a lengyeleket, nem ő viszi el a balhét. Most úgy is értelmezhetik az unióban a magyar kormány tevékenységét, hogy az a kisebbik probléma a lengyelek rombolásához képest.

A lengyelek most annak isszák a levét, hogy nem figyelték meg elég jól Orbán pávatáncát. A hetes cikkely élesítése ugyanis azért fenyegeti őket most már közvetlen közelről, mert nem játszották el soha a jófiút, ahogy ezt Orbán szép csendben többször is megtette. Retorikája ugyanis csak itthon volt ennyire éles, Brüsszelben rendre békülékenyebb hangnemet ütött meg, pártja képviselői pedig szinte mindent megszavaztak, amit a kereszténydemokrata frakció képviselt. Ezért úszták meg, hogy a szélsőséges retorika ellenére nem száműzte őket a radikális jobboldali frakcióba őket a jobbközép többség. Ugyanakkor az Európai Bizottság azzal szokta megkülönböztetni a magyar és a lengyel helyzetet, hogy a budapesti kormány legalább reagál, és ha kell, módosít a jogszabályokon, igaz, ezek általában csak jelentéktelen változtatások. A lengyelek olyan adóshoz hasonlítanak, akik deklarálják, hogy nem fognak fizetni, a magyarok viszont néha befizetnek egy-egy számlát, így kevésbé szállt rájuk a szolgáltató. 

Fotó: Index.hu   

Orbán olykor dob egy csontot az Európai Bizottságnak, a  Kaczynski által vezetett Jog és Igazságosság nevű lengyel kormánypárt azonban meglehetősen rugalmatlan volt. Orbán beérte azzal, hogy időt nyert, amikor olyan jogszabályokat fogadtatott el a parlamenti többségével, melyekről tudni lehetett, hogy különböző eljárások indulnak majd ezekben az ügyekben, aztán, amikor már például élesedett a helyzet CEU-ügyben, gyorsan találtak megoldást az általuk generált problémára. Orbán folyamatosan időt nyer, és jó érzéke van ahhoz, hogy az így szerzett előnyt a lehető leghatékonyabban kihasználja. A lengyelek elleni eljárás megindításának egyelőre nem lesznek gyakorlati következményei, ám kemény üzenet ez a Jog és Igazságosságnak és a Fidesznek egyaránt. Kérdés, hogy elég-e üzengetni egy olyan helyzetben, amikor Orbán Viktor arra készül, hogy a hatalomba olyan mélységig beássa magát, ahonnan sem az EU vezetői, sem a hazai választók nem tudják majd kipenderíteni, történjék bármi is. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindenkit ledob egyszer a ló magáról, kivéve azt, akit odakötöztek a nyereghez.”  

Végre vannak újra jó magyar politikai viccek. Az egyik például így szól: Két barát beszélget. Az egyik felháborodottan kérdi a másikat: Te tényleg lefeküdtél a feleségemmel? A másik csak ennyit mond: Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! Ebben a keserű humorban benne van mindaz a cinizmus, ami a mai politikai vezetést jellemzi hazánkban. Orbán Viktor ugyanis így válaszolt arra kérdésre, mit szól ahhoz a listához, amelyen a kormányhoz és a kormánypárthoz kötődő politikusok bűneit foglalták össze ellenzéki politikusok. Ennek a jelenségnek azonban vannak előzményei, melyeket az alábbiakban foglalunk össze időrendi sorrendben.  

Friss Hírek.hu

1. „Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.” Ezt 1993-ban mondta ellenzéki politikusként Orbán Viktor. Nincs több hozzáfűznivalónk.

2. „A Fidesz és az FKGP békés egymás mellett élése immár valósággá vált, ennél többről azonban nincs szó.” Ezt Magyar Hírlapnak nyilatkozta a jelenlegi kormányfő 1997-ben. Egy évre rá az ígéretekkel ellentétben koalícióra lépett Torgyán Józseffel, és megalakult az első Orbán-kormány.

3. „Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Ez a Magyar Nemzetnek nyilatkozta Orbán 1998-ban közvetlenül hatalomra kerülése előtt.

4. "Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet" - tanácsolta Orbán Viktor 2000-ben még aktív miniszterelnökként, miután a részben neje által tulajdonolt Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. számos állami forrásból próbált pénzt szerezni az évi fejlesztésekre. A végül 41 milliós állami támogatást elnyert cég az Élet és Irodalom által közölt jegyzőkönyvek szerint a miniszterelnöki rezidencián is tartott taggyűlést.

Fotó:hir24.hu

5. „Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében… „ Mondta 2002-ben. Mi is szeretnénk hinni benne!

6. „Meglehet, pártjaink és képviselőink az országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.” Szintén 2002-ben mondta Orbán Viktor közvetlenül a választási veresége utáni demonstráción a hívei előtt.

7. „Engem is piszkálni fognak, mert az ellenfelet elmarasztalta az Országos Választási Bizottság, hogy telefonon országosan még biztattak szavazási részvételre, de következménye nem lett. Úgyhogy én is biztatok szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot.”  2006-ban a választási kampányban Tatán egy nem nyilvános eligazításon mondta ezt a párt aktivistáinak. A választást elbukták.  

8. „Természetesen a kiadásokat csökkenteni kell. Bizonyos területeken a bevételeket növelni kell. De ez nem megszorítás.” 2011-ben sikerült ezt a csodás mondattal megmagyaráznia, hogy az általa vezetett kormány nem hoz megszorító intézkedéseket a látszat ellenére sem.

9. „Nőügyekkel nem foglalkozom.” No, ez már egy 2017-es történet. A mindig macsós szövegekkel operáló kormányfő így reagált arra, amikor Szemerkényi Réka washingtoni nagykövetet  hivatalából való távozásának okairól faggatták az újságírók.

10. „A disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe.” Szinte tegnap történt. Pócs János fideszes képviselő azt a megjegyzést fűzte egy facebookra kitett képhez, hogy “Erdélyben egy disznóval kevesebb van”. Az embernek és politikusnak is méltatlanná vált képviselő a sajtó kérdésére tagadta, hogy a fényképpel és a hozzá fűzött kommentárral Soros Györgyre célzott. Orbán ezt a témát kommentálta a fenti mondattal.

Fotó: nepszava.hu

11. „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok”  És a legfrissebb, egyben talán a legcinikusabb orbáni mondat néhány nappal az ünnepek előtt. Táblázatba szedte az LMP, hogy az általuk remélt 2018-as kormányváltás után milyen bűncselekmények miatt indulhatnának büntetőeljárások a jelenlegi kormány tagjai vagy a hozzájuk közelállók ellen. Demeter Márta, az LMP országgyűlési képviselője személyesen Orbán Viktort is szembesítette vádjaikkal a parlamentben, de érdemi választ egyik esetben sem kapott. A miniszterelnök ugyanis a számára rendelkezésre álló két percben mindössze boldog karácsonyt kívánt, majd leült. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem akarsz nyíltan megfutamodni a csatából, akkor tegyél úgy, mintha nem értetted volna pontosan, merre van az ellenség, majd lovagolj el abba az irányba, ahol biztosan nem botlasz beléjük.”

A Szegedi Kattintós elérkezett az ötszázadik bejegyzéséhez, ami okot ad arra, hogy egy kicsit magunk mögé nézzünk. Egyik alaptevékenységünk ugyanis a politikai folyamatok elemzése, azok lehetséges következményeinek számbavétele, így megvizsgáltuk, mely jóslataink váltak valóra az elmúlt bő három esztendőben. Természetesen voltak olyan jövendölések is, melyek nem váltak valósággá, illetve olyanok is, melyek végkifejlete csak a jövőben várható, de ezekkel majd az ezredik bejegyzésben foglalkozunk. Azt azért megígérhetjük, hogy most is lesz dakota közmondás és szavazás a végén.

Fotó: asztro24.hu

1. Simicska nem hagyja magát. Az emlékezetes G-nap után azt jósoltuk, hogy a partvonalon kívülre került oligarcha keményen vissza fog vágni egykori katona- és szobatársának, Orbán Viktornak. Nos, Simicska a Süsü a sárkányból vett bölcsesség szerint járt el: „Sárkány ellen sárkányfű.” Ott támadta a Fideszt, ahol a legjobban fájt neki, és bár a birodalom keményen visszavágott, vannak még ütőkártyái ebben a megjósolhatatlan végkimenetelű játszmában, mely valószínűleg 2108 áprilisában ér véget az országgyűlési választásokkal. Hogy a zabos vállalkozó vagy a bosszúéhes miniszterelnök bont pezsgőt a választások éjszakáján, még nem merjük megjósolni.

2. A Jobbik középre tart. Simicskához kötődik bizonyos értelemben a második jóslatunk is, amit a Jobbik tökéletesen beigazolt. Ma már nehéz lenne tagadni, hogy a kegyvesztett oligarcha beállt a nem is olyan rég még rendkívül szélsőséges ideológiát valló párt mögé. Az anyagi támogatásnak azonban feltétele volt, hogy hagyja el a rasszista felhangokkal teletűzdelt retorikát, és húzódjon be abba jobbközép politikai térbe, melyet a Fidesz elhagyott azért, hogy kedvére migránsozhasson, sorosozhasson, és éjjel-nappal szidhassa Brüsszelt. Vona Gábor pártja meglepően gyorsan váltott irányt, így ma már a Fidesz a legszélsőségesebb magyar parlamenti párt, a jobbikos képviselők pedig megnyerték maguknak az ellenzéki sajtó szimpátiáját, így lassan többet szerepelnek már a Simicskához kötődő orgánumokban, mint a többi ellenzéki párt képviselői együttvéve.

3. A kormány kihátrál a vasárnapi boltzárból. Néhány nappal a hivatalos bejelentés előtt már megpendítettük, hogy logikus lépés lenne a pávatáncot néha hasznos dolgokra is felhasználni. A vasárnapi boltzár folyamatos problémát okozott a Fidesznek, ráadásul Kubatov Gábor pártigazgató kopaszai kissé túltolták a „viperát”, amikor Nyakó Istvánt blokkolták az ügyben kezdeményezett népszavazás beadásának kísérleténél. Egyszóval, a Fidesz önmagához képest is rendkívül bénán kezelte az ügyet, ami odáig ment, hogy visszavonulót kellett fújnia Orbán Viktornak.

Fotó: blikk.hu

4. A kormány kihátrált az olimpiából. Ma már különböző összeesküvés-elméletek szerint a Momentum Mozgalom nagy szívességet tett az Orbán-kormánynak azzal, hogy a szükséges aláírás sokszorosát gyűjtötte ahhoz, hogy népszavazást lehessen kiírni a budapesti olimpia rendezéséről. Kétségtelen, hogy a semmiből jött a Momentum, ehhez képest meghátrálásra késztette a kormányt, amely hatalmas adminisztratív és anyagi fölénye ellenére sem tudta érvényesíteni az akaratát, ám ettől még nem bizonyított, hogy a Fidesz pénzelte volna a Momentumot, hogy az ő kezdeményezésük miatt kelljen visszavonni az eleve kudarcra ítélt pályázatot. Az azonban tény, hogy nagy szívességet tesz most Momentum azzal, hogy semmiféle együttműködésre nem hajlandó a kormányváltásra törő politikai erőkkel, így komoly veszteséget okozhat főként Budapesten az ellenzéknek.

5. A foci nem lett jobb a sok állami pénztől. Orbán Viktor olyan erősnek érzi magát, hogy bátran belevág teljesen értelmetlen projektekbe, melyek irdatlan mennyiségű közpénzt emésztenek fel. Ilyen például a magyar labdarúgás felvirágoztatása címén indított stadionépítési program, aminek maximum azok számára van értelme, akik nagyot kaszáltak a TAO-os pénzeken. Az Orbán-kormány felfogása szerint a sport arra való, hogy világversenyek megrendezésével demonstrálja a világ számára, milyen gazdag ország hazánk, ugyanakkor a beruházásokon keresztül pénzelheti saját oligarcháit. Az igazság azonban az, hogy sem a riói olimpia, sem a hazai vizes vb nem hozott kiemelkedő sportsikereket, a magyar focisták pedig mélyrepülésben vannak, melynek eredményeként kikaptunk Luxemburg és Andorra válogatottjaitól is.

6. Rogán Antal azt csinál, amit akar, mert soha sem bukik meg. Ez persze teljesen nem igaz, ugyanis Rogán addig tündököl a magyar politika egén, amíg Orbán Viktor úgy akarja. A Fidesz Jolly Jokerét a kormányfő épp arra használja, hogy demonstrálja: ő olyan erős, hogy még azt is megteheti, hogy a zűrös ügyekben fuldokló propagandaminisztert egyre feljebb emeli. Orbán meghazudtolja a politika törvényeit, ugyanis egy hagyományosan működő demokráciában egy ilyen kínos figurát már rég kitettek volna nem csak a kormányból, de a pártból is. Persze, Magyarország nem egy hagyományosan működő demokrácia.

7. Lázár János soha nem vonul ki a politikából. A kancelláriaminiszter időről időre pedzegeti a témát, hogy ő visszavonul a politikából. Rövid reakciónk ezekre a nyilatkozatokra: Haha! Lázárnak már az első pozíción kívüli napon hatalom elvonási tünetei jelentkeznének, így teljes képtelenség, hogy sértettségből vagy akár kényszerből is otthagyja azt a pozíciót, amely számára a lehető legmagasabb. Most ugyanis a kormány második számú vezetője, és amennyiben a főnöke megorrolná, hogy egy lépcsővel feljebb szeretne lépni, könnyen úgy járna, mint Simicska Lajos.

Fotó: pestisracok.hu

8. Nem lesz Trump-Putyin-Orbán illiberális tengely. Tavaly még a lázadás éveként tekintett Orbán Viktor 2017-re, hiszen nagy reményeket fűzött Donald Trump győzelméhez az amerikai elnökválasztáson. Nos, mi arra figyelmeztettünk, hogy ez hiú ábránd, hiszen az amerikai-orosz szembenállás nem szűnik meg attól, hogy Putyin a jelek szerint erősen megtámogatta Trump kampányát. Ráadásul az amerikai elnök finoman szólva sem váltott be a hozzá fűzött reményeket sem az orosz, sem a magyar, de még amerikai közvélemény számára sem, és jó esély van arra, hogy Trump nem viheti végig elnöki ciklusát a sorozatos vizsgálatok és botrányok miatt. Szóval, egyelőre maradnak a régi illiberális haverok, a jó öreg Erdogan Törökországban, Alijev Azerbajdzsánban, és persze Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, minden oroszok elnöke, aki jövőre ismét nekifut a választásoknak, hogy meghosszabbítsa országlását. És persze ezt teszi majd nálunk is Orbán Viktor. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség fogalmaz: „Ha egyszer már voltál törzsfőnök, nem szívesen mész vissza a konyhába krumplit pucolni.”    

Izzóbb bosszúvágy tombol Orbán Viktor lelkében, mint ahogy ezt bárki is gondolta eddig. Talán erős szavak ezek, de azok után, amit a Jobbik kivégzése érdekében az Állami Számvevőszékkel elvégeztetett, még a Fidesz hívei is meglepődtek. Eddig sokan gondolták ugyanis, hogy Orbán úgymond „tökös gyerek”, ám mostani húzása arról árulkodik, semmitől sem fél jobban, minthogy nyílt csatába kelljen valakivel bocsátkoznia. Orbán ugyanakkor nem közvetlenül a Jobbiktól tart, hanem a mögötte álló egykori baráttól, Simicska Lajostól. Egy biztos, Orbán Viktor végleg bebizonyította, hogy kicsinyes és bosszúálló politikus, aki nem képes túllépni a saját árnyékán.

Fotó: mno.hu

Feltűnően kesztyűs kézzel bánt évekig a jobboldal kisebbik pártjával a Fidesz, ám mióta egyértelművé vált, hogy Simicska Lajos a korábbi szélsőséges irányvonalát levedlő Jobbik mögé állt, Orbán Viktor nem ismer pardont Vona Gáborral és társaival szemben. Korábban már felvetődött a kormánypárton belül az az ötlet, hogy be kéne tiltani a szélsőséges pártot, ám mire ez a terv megvalósulhatott volna, a Jobbik már elvesztette szélsőséges jellegét. Egy középutas, mégis menekültellenes konzervatív pártot nem érdemes ideológiai szinten támadni, így maradt az anyagi ellehetetlenítés. Mivel a Jobbik plakátkampánya érzelmileg erősen megérintette a választókat és a korrupcióval vádolt kormánypárti politikusokat egyaránt, nem maradt más választása a Fidesznek, mint olyan törvényeket alkotni, melyek a Jobbik ellehetetlenítését szolgálják.

Első ránézésre elég érthetetlen a közvélemény-kutatásokban népszerűségi csúcsokat döntögető kormánypárt frusztrációja a Jobbik néppártosodása miatt, ám ha a számok mögé nézünk, van oka az aggodalomra Orbán Viktor csipetcsapatának. Amíg ugyanis az úgynevezett demokratikus ellenzéki pártok egymás kinyírásában jeleskednek, addig a Jobbik szépen lassan komoly kihívóvá nőtte ki magát. Az MSZP népszerűségének zuhanásával már nem is kérdés, hogy az egykor a rasszizmus legelvadultabb irányait is bejáró Jobbik a legerősebb ellenzéki párt, amely már nem is olyan szalonképtelen, amennyire ezt a Fidesz és sok ellenzéki politikai erő szeretné. Ha a választók elhiszik, hogy a Fidesz leváltása érdekében a Jobbik jelöltjeit kell támogatniuk, akkor akár lesz összefogás a demokratikus ellenzéki pártok között, akár nem, Vona Gábor emberei az egyéni körzetekben sem lesznek esélytelenek.

Ha valaki számára még nem világos, jó, ha most az eszébe vési: ma már az állami és pártfunkciók épp úgy nem különülnek el egymástól, mint az MSZMP által vezetet Kádár-kori Magyarországon.

Orbán, a nagy hintapolitikus most már odáig ment, hogy inkább szeretne magának egy közepesen erős MSZP-t ellenfélnek, mint egy folyamatosan erősödő Jobbikot.  Mivel azonban a Fidesz nem hozhatja vissza a szocialistákat a ringbe, azzal kellett szembesülnie, hogy a választásokon egy olyan jobboldali párttal kell majd megmérkőznie, mely elfoglalta azt a jobbközép politikai teret, melyet a kormánypárt a sorozás és migránsozás, kedvéért elhagyott. Ráadásul egy olyan oligarcha támogatja ezt a pártot, akinél jobban senki nem ismeri a Fidesz belső viszonyait, féltett titkait, és azokat a hiányosságokat, melyek a külvilág számára észrevehetetlenek. Vona Gábor, azzal, hogy szakított a szélsőséges retorikával, hogy szövetséget kötött a Fidesz egykori pénztárnokával, hogy sok baloldali szavazó számára is elfogadhatóvá tette pártját, olyan kesztyűt dobott Orbán Viktor elé, melyet kénytelen volt felvenni a miniszterelnök.

Ám Orbán nem úgy párbajozik, ahogy az úri körökben szokás, hanem másokkal igyekszik elvégeztetni a piszkos munkát. Nem pusztán saját propagandagépezetét, hanem olyan állami szervek eszközeit is mozgósította a Jobbik ellen, melyek feladata távolról sem az lenne, hogy részt vegyenek a kormányfő bosszúhadjáratában. Nem véletlen hát, hogy az ügyészség éppen most emelt vádat Kovács Béla, jobbikos európai parlamenti képviselő ellen, az Állami Számvevőszék épp most találta törvénytelennek a párt finanszírozását, holott, köztudott, hogy minden politikai erő követ és követett el szabálytalanságokat, ráadásul egy valóságshow kiszuperált sztárja is megvádolta a Vonáról könyvet író Havas Henriket a mostanában divatos szexuális zaklatással. Mintha VV Baukó Évától az ÁSZ-on keresztül az ügyészségig mindenki Orbán Viktor intésére esett volna neki a legnagyobb ellenzéki pártnak.

Fotó: hirtv.hu

Persze, hagyjuk az ál-naiv kijelentéseket: nyilvánvaló, hogy ma már az élet szinte minden területe Orbán Viktor közvetett vagy közvetlen felügyelete alá tartozik, így sem egy általános iskolai igazgató, sem egy egyetemi rektor, de egy kisebb állami cég vezetője nem foglalhatja el pozícióját, ha közvetlenül vagy közvetve nem kapott rá engedélyt a kormányfőtől. Ha valaki számára még nem világos, jó, ha most az eszébe vési: ma már az állami és pártfunkciók épp úgy nem különülnek el egymástól, mint az MSZMP által vezetet Kádár-kori Magyarországon. Épp ezért borzasztó aggályos az, ami a Jobbikkal történt, függetlenül attól, hogy valaki szimpatizál-e a Vona-párttal vagy sem. Orbán Viktor ugyanis azzal, hogy a papíron pártatlan Állami Számvevőszékkel és a szintén elvi függetlenséggel rendelkező ügyészséggel végezteti el a piszkos munkát, arra mutat rá, hogy már a látszatra se ad a hatalom.

Fotó:24.hu

A mindig macsós magabiztossággal nyilatkozó Orbán azonban most akár el is számolhatta magát, ugyanis egyfelől gyáva tettét nem felejtik el neki sem a hívei, sem az ellenségei, ugyanakkor mártírt csinált a Jobbikból, ami erősítheti a szolidaritást az ellenzéki párt iránt. Ha valaki olyan elszántan próbálja elpusztítani ellenfelét, még mielőtt elérkezne a valódi megmérettetés ideje, az annak a jele, hogy nem bízik önmagában. Ha a Jobbik adománygyűjtése eredményes lesz, így a párt nemcsak ki tudja fizetni a több mint félmilliárdos büntetést, de még forrásokat is szerez a kampányra, akkor a Fidesz nagy bajban lehet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha el akarod kerülni a harcot, dicsérd az ellenséged harci díszét, így az olyan elégedett lesz magával, hogy elfelejti, miért akart megtámadni.”   

Elképzelhető, hogy soha nem fogjuk megtudni, milyen paktumot kötött még 2010-es újbóli hatalomra kerülése előtt Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin, ám az biztos, hogy hosszútávon kényszerpályára állította a magyar diplomáciát. Mivel az oroszokhoz egyre erősebben kötődünk gazdaságilag és politikailag, a magyar kormány mozgástere egyre zsugorodik, holott a világpolitikában felgyorsultak az események, és félő, képtelenek leszünk lekövetni ezeket.

Fotó:MTI

Míg Litvánia, Észtország, Lettország és Lengyelország minden eddiginél jobban küzd az orosz befolyás ellen, addig Magyarország nyíltan barátkozik Vlagyimir Putyin rezsimjével. Az orosz álhírgyárak ideológiai rombolása ellen még az a Csehország és Szlovákia is fellép, melyek egyébként a V4-ek tagjaiként elvileg Magyarország szövetségesei. Nem volt azonban mindig ennyire elnéző Oroszország vezetésével Orbán Viktor. Amikor Gyurcsány Ferenc lapogatta még kedélyesen Putyin vállát, még farkast kiáltottak a fideszesek, akit nem szabad beengedni a kertünkbe, később pedig már kormányon nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva vásárolták ki súlyos állami pénzekből az oroszok részvénypakettjét a MOL-ból.

Azóta nagyot fordult a világ Orbán Viktorral, és eszébe se jut, hogy az orosz medvét ölelgetni nagyon veszélyes játék. Putyin nyilván ad valamit cserébe azért, hogy a segítségünkkel éket üthet az EU és végső soron a NATO tömbjeibe, ám ne legyenek illúzióink, mi is megadjuk az árát az oroszok támogatásának. Például hitelt veszünk fel tőlük néhány évvel azután, hogy Matolcsy György szinte kiverte az országból az IMF-et. Pedig az a kölcsön sokkal kedvezőbb kamatozású volt, ráadásul a 2008-as válságot követően megóvta ez a segítség Magyarországot a nagyobb bajtól. Az oroszok (és most már a kínaiak is) azonban olyan beruházáshoz adnak pénzt, amelyet ők kiviteleznek, ráadásul energiafüggőségbe is taszítják a következő kormányokat, legyenek azok bármilyen színezetűek.

A nagy kötéltáncos (és természetesen pávatáncos) Orbán úgy próbál meg jópofizni az oroszokkal, hogy közben minél tovább meg tudjon ragadni az Európai Unióban. Ez a játék addig folytatható, amíg az oroszok „csak” információs háborút folytatnak az EU-val, illetve, amíg nem keresztezik egymást végletesen a NATO és Oroszország katonai érdekei. Magyarország ez utóbbi szövetségben már most is komoly kockázati tényező, ezért fontosabb információkat meg sem osztanak a magyar féllel, mert félő, hogy azok rövidesen az oroszoknál kötnének ki. Persze, sok elemző azzal nyugtatja a közvéleményt, hogy Orbán és Putyin szövetsége csak a retorika szintjén olyan mély, valójában sokkal több dolog köti Magyarországot nyugati szövetségeseihez, mint Oroszországhoz.

Az biztos, hogy a magyar kormányfőt csakis a belpolitikai előnyök érdekében tesz harcias kijelentéseket Brüsszellel szemben, és támad neki olyan amerikai érdekeltségeknek, mint például a CEU. Orbán számára fontos, hogy legyen egy nagy szövetséges a háta mögött, amikor kakaskodni kezd az EU-val vagy az Egyesült Államokkal. Valójában nincs is határozott irányvonala a magyar külpolitikának, hiszen Szijjártó Péter minden lépését a belpolitikai szempontok motiválják. Hajlandó például ölre menni a NATO tagállamokkal is csak azért, hogy megbüntesse Ukrajnát azért a nyelvtörvényért, aminek részleteit alig ismerik a magyar polgárok. Ebben nem csak a nacionalista kártya kijátszását kell látnunk, hanem egy gesztust is Oroszország felé, amely szeretné teljesen befalni keleti szomszédunkat.     

Fotó: hvg.hu

Az biztos, hogy egyre nehezebb lesz egyszerre megfelelni a nyugati szövetségi rendszerek, és egyben Oroszország elvárásainak. Ahogy egyre jobban szorul a hurok Donald Trump nyakán, ahogy az orosz beavatkozást az elnökválasztásba egyre több ténnyel támasztják alá az Egyesült Államokban, úgy lesznek egyre nyilvánvalóbbak a szakadékok a nyugati és a keleti érdekek között. Mi pedig erősen függünk mindkét oldaltól, és rövidesen eljöhet az idő, amikor Vlagyimir Putyin választás elé állítja Orbán Viktort: Vagy ő, vagy jöhetnek a keményebb módszerek annak érdekében, hogy beváltsa azt az ígéretét, amiről egyelőre keveset tudunk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amíg hátszélben lovagolsz, észre sem veszed, hogy milyen vén gebén ülsz, de a szembeszél majd kijózanít.”