A jó gazdák tudják, hogy a földeken nem szabad elsietni semmit. Ha nem jól boronálsz, ha nem körültekintően veted el a búzát, ha nem figyelmesen aratsz, mind veszteségeket okoz. A pusztában épített kerítéssel is hasonló a helyzet. Ha csak az a fontos, hogy minél előbb túl legyél rajta, több bajt csinálsz, mint hasznot. A Szegedi Kattintós összefoglalja, milyen veszélyekkel fenyeget, ha úgy esünk neki egy ilyen projektnek, mint tót az anyjának.

Fotó: hir24.hu

1. Az a legnagyobb gond azzal, hogy a novemberi átadási határidőt augusztus végére módosította Orbán Viktor, hogy felgyorsította a migránsok mozgását, így a jelenlegi, Csongrád megyén keresztül haladó útvonalat gyakorlatilag turbó üzemmódba állították az embercsempészek. Gyanítjuk, hogy az alantas, hátsó szándékoktól sem mentes kormányzati kommunikációs agytröszt szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hiszen ha augusztusban sikerül „produkálniuk” a napi ezres menekültlétszámot, akkor nagy lesz a kontraszt a kerítés üzembe állítása után, hiszen a kezdeti időszakban itt gyakorlatilag megszűnnek a határsértések. Ez persze jó a kormánynak, jó a Fidesznek, jó az embecsempészeknek is, de nagyon nem jó a határ mentén élőknek, a határt őrző szerveknek, na és persze nem jó a menekülteknek sem. Azokkal a gazdákkal sem egyezkedtek sokáig, akiknek a területén épül a kerítés, és akiknek lényegében kisajátította a földjeik egy részét az állam. Ha majd elül ez a hisztéria, és már nem nemzetellenes cselekedet lesz kártérítést kérni a kieső haszon miatt, akkor majd perek tucatjai indulhatnak meg az állam ellen. Egyelőre azonban inkább kivár mindenki, hiszen állambácsi rohamléptekben három méter magas kerítést akar, a gazdák meg morgolódnak a bajszuk alatt, de az ügyet le kell egyszer rendezni a két fél között. De, mint tudjuk, egyetlen szempont van kormányzati részről: a népszerűségvesztés megállítása, ami ilyen rapid döntések meghozatalával kivitelezhető.

2. Hamar munka sose jó! Főleg, ha megsérted a hazai és nemzetközi jogszabályokat. Civilek, jogászok, ellenzékiek napok óta sorolják, mennyi jogsértés történt, mióta elkezdték építeni a szerb-magyar határon a kerítést. Persze a jogszabályok nem záróvonalak, a kormány így bármikor áthajt rajtuk, ha az érdekei így diktálják. Nem akarjuk felsorolni az összes intézkedést, amelyek jogilag aggályosak, de azért arra felhívnánk a figyelmet arra, hogy milliárdokat beleölni egy építkezésbe, mely nem rendelkezik sem kiviteli tervekkel, sem hatósági engedélyekkel, sem a hozzá szükséges eszközökkel és építési anyagokkal, nagy felelőtlenség. A hatástanulmányok hiányára már nem is pazaroljuk a betűket, hiszen tudjuk, ez az Orbán-kormány számára ez úri passzió, felesleges luxus. Azért arra érdemes lenne egy kis energiát fordítani, hogy felmérjük a környezet, azon belül is főleg a vadállomány számára milyen súlyos következményekkel jár, ha ilyen hirtelen átvágják a vonulási útvonalaikat. A pengés kerítésnek köszönhetően mészárszékké alakulnak azok a vadak által használt csapások, melyeket pengék fognak kettévágni. Gondoljunk csak bele, mi történik akkor, amikor az éjszaka sötétjében egy vaddisznócsorda belerongyol egy ilyen kerítésbe. Idáig hallatszik a visításuk!

Fotó: index.hu

3. Miután a főnök Tusnádfürdőn kiadta a jelszót, hogy két hónappal előre kell hozni a kerítés átadását, elkezdhetett főni Hende Csaba kopasz feje, hogy honnan kerít elő annyi eszközt és embert, hogy ez megvalósítható legyen. A kormányzati Jolly Jokernek számító Pintér Sándor sietett a segítségére, hiszen ő minden gond nélkül kivezényel akár több ezer közmunkást is bármilyen építkezésre. Úgy érezzük magunkat, mintha jönne az ár, és minden hadra fogható férfinak, nőnek, gyereknek ott kéne töltenie a zsákot a gátakon. Mindez most persze nem igaz, a hisztériakeltésben jeleskedő kormányzati propagandának köszönhetően szinte senki sem teszi szóvá, hogy a közmunkaprogramot lényegében honvédelmi célokra használják. A civilek kivezénylése ilyen terepre megerősíti azt a háborús retorikát, melyet az utóbbi hetekben használt a kormányhoz közeli közmédia. Élünk a gyanúperrel, hogy az építkezés felpörgetésével is ennek a retorikának kívántak alájátszani, és ezért küldtek ki Csongrád megyei vállalkozóknak olyan leveleket, melyben arra hívják fel a figyelmüket, hogy ha a haza hívja őket, akkor a teherautójukkal indulniuk kell a határra. Lényegében mozgósít a kormány, ami mindig a hisztériakeltés egyik utolsó stádiuma. A tisztánlátás érdekében jegyezzük meg, ha fuvarozók és közmunkások helyett rendvédelmi dolgozókat, esetleg katonákat rendeltek volna a határra, hogy a megerősített határőrizettel szolgálják a hazát, talán a pengés kerítés építését is elkerültük volna. A cél persze nem ez volt…

4. Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy a kerítés humanitárius katasztrófával fenyeget, hiszen a magyar területen épülő kerítés nem az országhatárt védi, hanem az attól tizenöt méterre lévő belső területeket. Az úgynevezett áteresztő kapuk építése annak a beismerése, hogy a magyar hatóságok is számolnak azzal az eshetőséggel, hogy a magyar területen összegyűlt, ám a kerítésen átjutni nem képes menekülttömeg komoly problémát fog okozni, így időnként meg kell nyitni ezeket a kapukat. A szerb hatóságok jelezték, hogy számukra is komoly problémát fog okozni, ha a jelenleginél is több menekültről kell gondoskodniuk a saját oldalukon, ráadásul új útvonalak kialakításába kezdenek az embercsempészek, így mind Szerbiában, mind Magyarországon újabb területeket vonnak be a migránsok átjuttatásába. Ez azt eredményezheti, hogy Horvátország és Románia is a fősodorba kerülhet, így a probléma már nem pusztán magyar-szerb együttműködést igényel majd, de be kell vonni a két említett szomszédot is. Szerbia egyébként előnyt is kovácsolhat a helyzetből, hiszen jelezheti az Európai Unió felé, hogy a kerítés megépítése következtében olyan hihetetlen embertömeg gyűlt össze az északi határainál, hogy a közösség segítsége nélkül ezt képtelen megoldani. Ez a pénzügyi támogatáson kívül jó alkupozíciót is jelenthet az unióba törekvő szerbeknek, míg a magyarok sem mentesülnek a menekültek áradatától, hiszen a horvát és román határon továbbra is érkezni fognak az országba illegális határsértők. A kerítések újkori történelme azzal a tanulsággal jár, hogy amíg az egyik oldalán egy ideig fellélegeznek, addig a másik oldalán egyre nagyobb lesz a feszültség, így csak ideig-óráig tart a kerítés visszatartó hatása. Példa erre a szír-török határon lévő szögesdrótkerítés, melyet többször áttörtek a menekültek, mert a helyzetük tarthatatlanná vált a szír oldalon. Az Orbán-kormány egyre jobban belemászik a menekültügybe, és látványosan kerüli a kormányzás valódi kihívásait, pedig amint elül a hisztéria, ismét olyan kérdésekre kell választ adnia, melyek a keményen dolgozó embereket közvetlenül érinti. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába csodálod a varázsló táncát, előbb utóbb ő is elfárad, aztán meg csak a tüzes vizedet iszogatod szomorúan a tábortűz mellett.”      

Frédi és Béni

Eszünk ágában sincs Habony Árpád babérjaira törni, de szívesen adunk ingyen tanácsot a miniszterelnöknek, ha az mindazok érdekét szolgálja, akik ebben az országban képzeli a jövőjüket. Nem kell messzire mennünk, hiszen csak felütjük a Nagy Dakota Könyvet, és máris kiszúrjuk azokat az örök igazságokat, melyekről megfeledkezett Orbán Viktor az utóbbi hetek fülkeforradalmi hevületében. Álljon itt néhány bölcsesség, melyek jól jöhetnek tanácsadóknak és politikusoknak egyaránt, bár még nincs itt az indián nyár.

Fotó: szeremle.mindennapja.hu

1.Ha nemzeti konzultációt rendezel arról, hogy a néped szereti-e az apacsokat, és csak a lakosság ötöde küldi vissza a kérdőíveket, az nem azt jelenti, hogy a dakoták utálják az apacsokat, de nem is azt, hogy szeretik, hanem, hogy elegük van a konzultációkból.

2. Ha pufajkás turul repül el fölötted, küldd el a közelből Semjén Zsoltot és Lázár Jánost, mert csípőből tüzelnek mindenre, ami a levegőben van.

3. Ha nem engeded, hogy vasárnap cobolyprémet és tüzes vizet cseréljenek a törzsed tagjai a sápadt arcúakkal, ne csodálkozz azon, hogy kevésbé lelkesen járják a pávatáncot a tábortűznél.

4. Ha nyomolvasóid eltévednek, akkor nem a mosónőkön és sátorépítőkön kell bosszút állnod.

5. Attól, hogy csökkented a disznóhús ÁFÁ-ját, még nem szoknak le a bölényhúsról a harcosaid, a szegényeid viszont továbbra is gyökereken élnek.

6. Ha keményen üldözöd a környezetvédő dakotákat, a sápadt arcúak gyorsabban elveszik a földjeidet.

7. Ha a dakota tévé elhallgatja a szomorú tényeket, attól még a keselyűk éhesek lesznek, a bölények fogynak, a cobolyprém világpiaci ára pedig csökkenni fog.

                                Fotó: thedartmouth.com

8. A mohó dakota politikust hamarabb utolérik, mint a dohány-nagykereskedő Sánta Jánost.

9. Ha békepipát nyújtasz egy sziú harcosnak, jobb, ha előbb dohányt is teszel bele, különben könnyen megskalpol.

10. Ha nagyon sietsz a kerítésépítéssel, akkor mindenki azt hiszi majd, hogy értékes dolgokat rejtegetsz otthon, így biztos kirabolnak.         

11. Az oligarcha dakota mindenki lovát akarja, de neki is csak egy feneke van, így a lovak közé esik.

12. A dakota fülkeforradalom felfalja gyermekeit, és persze mások készleteit.

13. Ha dakota földre lépsz, ne hozz magaddal dinamitot, mert rád fogják, hogy te raboltad ki a postakocsit.

Lehet-e Magyarországon humorosan politizálni? Egyelőre sajnos nem, pedig – ahogy mondani szokták – igény az volna rá. Példa rá a magyar politikai élet egyik üdítő színfoltja a Szegedről induló Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Programjuk egyszerű, érthető, plakátjaik pedig szellemesek. Az alapító főiskolások, egyetemisták egykor örök életet, ingyen sört és adócsökkentést ígértek arra az esetre, ha szavuk lesz a törvényalkotásban, ma pedig adományokból szerzett pénzen alázzák a kormány milliárdos költségvetésű propagandagépezetét. Bármilyen hihetetlen, a „komolytalan” politikai csoportosulásoknak igen komoly történelmük van hazánkban.

Fotó: sorpart.hu

A 2002-es országgyűlési választások kampányában hirdette meg az egyik hazai internetes portál az I. Magyarországi Virtuális Pszeudo Parlamenti Választást. Az e tárgyban indított fórum eredményeként jött létre többek között a Magyar Zsírpárt, amely igencsak megmozgatta az oldalt látogató honpolgárok fantáziáját. Az egyik hozzászóló szerint például az általános iskolai kötelező olvasmányok mostantól a Zsírkereső Kisködmön, A Zsír utcai fiúk, a Zsír jó mindhalálig, valamint A zsírszivű ember fiai lesznek. Egy Címerdisznó néven hozzászóló fórumozó pedig a következő javaslattal állt elő: „Címerállatként a Szalonna nevű mangalica sertést javasolnám, amit egyből fel is áldozhatnánk a Párt oltárán. Pl. Verőcén.” Egy másik hozzászólás a „Merjünk nagyot zabálni.” szlogenjavaslattal kívánt üzenni az akkori kormánypártnak (Fidesz), no és saját szavazótáborának. Napestig idézetnénk a szellemes hozzászólásokat, ám nem csak a Magyar Zsírpárt támogatói voltak nagyon elemükben, amikor ironikus fazont akartak szabni „politikai csoportosulásuknak”, hanem számos egyéb példát is találunk az ilyesfajta kezdeményezésekre.

 Egy igazi „hungarikum” például a Magyar Birka Párt. Az alapítók céljai szintén egyértelműek és kézzelfoghatóak voltak: Az egy nyájba tartozás élményében való feloldódás, valamint a rohanó világ tempójának lassítása a Magyar Gulyás Párttal és a Pató Pál Párttal összefogásban (Hedonista Unió), és a "két kolomp, három pántlika, négy láb" cél mielőbbi elérése. A párt „főkolomposai” egyetlen mondatban összegzik a munkához való viszonyukat: Minden föld legyen parlagon!

      Kép: mfor.hu 

Folytassuk a sort a birka párt egyik fő szövetségesével, a Pató Pál Párttal. Ők is a munka kerülésének ősi vágyát helyezték kampányuk középpontjába. A felületes szemlélő úgy gondolhatja, hogy Magyarországon szinte rabszolgasorban tartják a munkavállalókat, hiszen minden, magára valamit is adó alulról jövő népi kezdeményezés a munka negligálásával kíván népszerűvé válni. A Pató Pál Párt tagja például csak az lehetett, aki lusta, henye, rest, renyhe, tunya, lomha, tohonya, nehézkes, kényelmes, komótos, lezser, ráérős, retardált, csöndes, piszmogó, buta, kényelemszerető, naplopó tulajdonságokkal rendelkezett. Kormányprogramjuk pedig kifejezetten szórakoztató olvasmány.

„Ha a tábortűznél elmesélsz egy viccet, és senki nem nevet rajta, az vagy azt jelenti, hogy már mindenki alszik, vagy azt, hogy csak tettetik az alvást.”

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik szellemi elődjének tekinthető a rendszerváltás utáni politikai élet egyik legősibb tömörülése, a Magyar Sörpárt. Az alapítók valószínűleg ma már nem viselik annyira a szívükön a párt sorsát, mert honlapjukat évek óta nem frissítették. Pedig olyan jó dumákat találunk rajta, mint például az a szlogen, hogy „A sör nem kirekesztő”, vagy „A sörnek nem multija van, hanem múltja.” Nem csoda, hogy egyik legfontosabb programpontjukat, az ingyen sör biztosítását a friss politikai erőnek számító MKKP a magáévá tette.

Igazi vadhajtásnak számít a magyar politika amúgy is vadregényesnek számító világában a Magyar Ady Párhuzam és Nemzeti Pina Párt. Programjukban ők is a sörivás jótékony hatásait ecsetelték, de, - mint azt a párt neve is fémjelzi - magyarok szexuális szokásaira is komoly hangsúlyt fektettek. Akit ennél emelkedettebb célok érdekeltek, azok Ady Endre versein keresztül is közelíthettek a pártprogram felé. Angolul jól beszélők számára igazi csemegét tartogatott a My funkciók címen futó rovat a párt internetes portálján.

Fotó: ideiglenes.wordpress.hu

Sajnos ezek a szellemi csoportosulások általában megmaradtak a műkedvelő politizálás humoros változatánál. Kevés reményünk volt tehát arra, hogy a magyar Parlament padsoraiban üdvözölhessük képviselőiket, de legalább megédesítették kicsit a valódi kampány miatt kissé keserű hétköznapjainkat. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viszont áttörést jelent ebben a folyamatban, hiszen bejegyzett pártként akár el is indulhat a következő választásokon. Kérdés, hogy a magyar társadalom mennyire lesz vevő arra a csípős, olykor pedig kifejezetten vaskos humorra, amely a MKKP-t jellemzi. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a tábortűznél elmesélsz egy viccet, és senki nem nevet rajta, az vagy azt jelenti, hogy már mindenki alszik, vagy azt, hogy csak tettetik az alvást.”

Frédi és Béni

A várakozásokkal ellentétben szombaton nem dobta le a nemzeti szalaggal átkötött atombombát Orbán Viktor a végelgyengülésben szenvedő Európára, sőt, egy kicsit meg is simogatta őszülő halántékát. Leegyszerűsítő, kioktató stílusa azonban továbbra is irritáló minden olyan magyar polgár számára, akik úgy gondolják, hogy a kontinensünket és hazánkat érintő problémák megoldását nem hülyegyerekeknek szóló konzultációkkal kell elkezdeni. Ettől függetlenül mindenki csalódott: a fideszesek azért mert főnökük nem hozakodott elő semmi újjal, az ellentábor pedig azért, mert a miniszterelnök továbbra is csak ismételgeti rémisztő rögeszméit.

Fotó: origo.hu

Szinte már meg sem ütközünk azon a nyíltan uszító és rasszista kijelentésen, mely szerint a feketék ide jönnek Európába, és megerőszakolják az asszonyainkat. Ha ezt egy jobbikos politikus mondja, csak köhintünk egyet, de amikor a magyar miniszterelnök állítja, akkor sikítanunk kéne. Mi pedig megvonjuk a vállunkat, esetleg morgunk valamit arról, hogy ez azért finoman szólva is egy igen elfogult vélekedés, és nyújtsa fel a kezét az, aki a fekete és fehér férfiak közötti különbséget ebben a tényezőben ragadná meg, de sajnos teljesen beleillik Orbán Viktor politikusi karakterébe egy ilyen elképesztő kijelentés. Lényegében a dél-afrikai apartheid ideológiai alapjaira tért vissza Európa közepén, ahol feketéket legfeljebb az egyetemek környékén látunk, és ők is súlyos pénzeket fizetnek azért, hogy orvosnak tanulhassanak nálunk.

Ha ez a tusványosi mondat ilyen gáz, miért mondjuk, hogy Orbán Viktor puhul? Mert már olyan kemény, hogy nincs hová keményednie. Ráadásul nem csesztette keményen az Európai Uniót, nem ölelte képletesen magához Vlagyimir Putyint, nem lebegtette meg, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítünk Észak-Koreával, nem akarta lerohanni Kárpátalját, és a magyar ellenzéket sem akarta beledózerolni a Dunába, bár lényegében az erőszakoskodó feketék és robbantgató muszlimok hazai bérenceiként tüntette fel őket. Ja, és kijelentette, hogy azért nem szeretik a magyarokat, mert magyarok. Gratulálunk! 

Orbán Viktor a tusnádfürdői pulpituson ülve egy múltban ragadt, paranoiával küszködő kocsmafilozófushoz hasonlított, aki pillanatok alatt képes előrántani minden megoldhatatlannak tűnő, összetett kérdésre egy-egy kézzelfogható választ.

Orbán nagy mestere annak, hogy olyan szintre süllyessze a politikai kommunikációt, ami egy taktaharkányi kocsmában sem ütné meg a szintet. Ahogy összefüggéseket talál a munkanélküliség, az agresszió terjedése, a terrorizmus és a menekültek megjelenése között, az egy kisvárosi önképzőköri előadás színvonalát sem éri el. Ha olyan egyszerű lenne a világ menete, ahogy ő gondolja (vagy, ahogy el akarja hitetni velünk), akkor a nagyhatalmak már rég találtak volna megoldásokat korunk égető problémáira. A gond éppen az, hogy ezek olyan végtelenül összetett kérdések, hogy nincs rájuk csak jó és csak rossz válasz.

Ha a pengés kerítés megoldás lenne a bevándorlás kihívására, már mindenki megtette volna ebben az ügyben az első lépéseket. Attól azonban, hogy 175 kilométert kimetszünk abból a több ezer kilométeres határszakaszból, mely az Unió és más országok között húzódik, még nem ér véget az öldöklés Irakban, Szíriába, Afganisztánban, nem laknak jól az emberek Szudánban és Bangladesben. Orbán uszítása más népek, kultúrák és vallások ellen azért végtelenül hamis és cinikus, mert éppen a lényegről tereli el a figyelmet. A történelem épp azt bizonyítja, hogy minden mindennel összefügg, és ha például éhínség söpör végig Észak-Afrikán, akkor bizony az ránk is hatással lesz.

Orbán mindenkit ellenségnek tekint, akik ki merik mondani, hogy a globális világ részei vagyunk, és ilyen értelemben bolygónk minden egyes rezdülése következményekkel jár a mi országunkra nézve is. Nem tehetünk úgy, mint a tatárjárás előtt, amikor Juliánusz barát intelmeit figyelmen kívül hagyva csak legyintettek a magyar nemesek, hiszen a tatár hordák akkor még messze jártak a határainktól. A globális világ viszont azt jelenti, hogy minden felgyorsult, így minden társadalmi, ökológiai és gazdasági folyamat pillanatok alatt begyűrűzik hozzánk is. Aki ezt letagadja, olcsó és hazug magyarázatokkal áltatja a népét, az ideig, óráig elnyerheti a tömegek támogatását, de az országát sebezhetővé teszi.

Fotó: atv.hu

Orbán Viktor a tusnádfürdői pulpituson ülve egy múltban ragadt, paranoiával küszködő kocsmafilozófushoz hasonlított, aki pillanatok alatt képes előrántani minden megoldhatatlannak tűnő, összetett kérdésre egy-egy kézzelfogható választ. Nincs terrorizmus, munkanélküliség, bűnözés, ha nincsenek bevándorlók, ha Európa megmarad az európaiaké, akkor minden rendben lesz. Most érthetjük meg igazán, hogy Orbán miért nem hajlandó vitázni politikai ellenfeleivel, miért nem ad interjút ellenségesnek vélt médiumoknak. Mert ők visszakérdeznének: Miért, Németország már nem a németeké? Mi lesz Magyarországgal, ha a magyarok elmennek, és nem jönnek helyettük mások? Hol lenne hazánk, ha egy évezred alatt nem fogadtuk volna be a kunok, a besenyők, svábok, rácok, örmények, zsidók, romák tömegeit? Mindenki fogalmazza meg az ízlésének megfelelő választ, de ismerjük be, hogy ezek a valódi kérdések, melyekre Orbán Viktor soha nem volt hajlandó válaszokat adni. A történelem kényszerekről szól, és nem vágyálmokról.

A magyar miniszterelnök akkor hazudott a legnagyobbat, amikor azt mondta, hogy a mai kihívásokra olyan egyszerű válaszok vannak, melyeket mindenki megérthet. Egyetlen nyelv van, melyen ilyen egyszerű válaszokat lehet adni, az erő nyelve. Attól, hogy koherensnek tűnő, jól hangzó válaszokat lehet megfogalmazni ezen a nyelven, még nem biztos, hogy igazat mondunk, és jót teszünk ezzel magunknak és másoknak. Keménykedéssel ugyanis csak annyit érünk el, hogy magunk előtt rugdossuk a problémát, de nem nyúlunk le érte, mert irtózunk tőle. Mert, ahogy egy dakota közmondás szól: „Aki nem húzza fel a büdös mokaszint, annak mezítláb kell átvágnia a forró sivatagon.”    

Nem szoktunk jóslásokba bocsátkozni, de az nagyon valószínű, hogy szombaton a Bálványosi Szabadegyetemen (alias Tusványos) az utóbbi évek egyik legfontosabb politikai beszéde fog elhangozni. A magyar miniszterelnök előszeretettel használja ezt a szimbolikus (sőt számára talán kicsit spirituális) helyszínt arra, hogy kijelölje pártja és kormánya politikájának fő irányvonalát. Tavaly például itt tudtuk meg, hogy Orbán Viktor már az illiberális államról álmodik, de akkor még sehol sem voltak a most fő ellenségként kezelt illegális bevándorlók, úgyhogy a gondolatmenet folytatása horrorisztikus beszédet ígér.

Fotó: parameter.sk

Lehet szeretni Orbán Viktort, lehet utálni, de azt senki sem vitatja, hogy arra oda kell figyelni, amit mond. Hiába állította néhány évvel ezelőtt, hogy nem azt kell figyelni, mit mond, hanem, hogy mit tesz, ő maga is tudta, hogy ezt a figyelmeztetést senki sem veszi komolyan. Orbán ugyanis egy igazi provokatőr, aki imádja, ha odafigyelnek rá, idézik a szavait, és azt is élvezi, ha mindenki a pokolba kívánja hajmeresztő kijelentései miatt. Állítólag nem szereti a bulvársajtót, mégis a kedvében jár. Nem cicát vagy kutyát simogat, hanem eldurrant néhány petárdát, melyek nagyot szólnak, és szép látványt nyújtanak, ezért mindenki odafigyel ezekre a felvillanó fényekre. Pedig ezek tényleg csak petárdák, pukkannak, villannak egyet a levegőben, aztán a semmibe tűnnek.

Persze, mondhatnák erre, hogy mi lett az illiberális állam eszméjével, amivel tavaly riogatott a miniszterelnök Bálványoson? Tényleg nagyot szólt, de a füstjét még most is érezzük az orrunkban, úgyhogy nem intézhetjük el Orbán szómágiáit egyetlen kézmozdulattal. A magyar miniszterelnök lassan az európai politikai elit legrégebben játékban lévő figurája, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik arról, hogyan lehet a felszínen maradni akkor is, amikor szinte mindenki szeretné a víz alá nyomni. Az ő nagy trükkje egy szalmaszál, amibe nem kapaszkodik, hanem azon keresztül jut levegőhöz akkor is, ha látszólag fuldoklik. Ügyes húzás, de nem egy életbiztosítás, és ami ennél is fontosabb, hogy a szalmaszálból is csak egy van.

Angela Merkel például partner volt abban, hogy eljátssza vele a szalmaszálas trükköt, hiszen a kemény illiberálisozás után sem hátrált ki teljesen magyar kollégája mögül. Orbán a német cégeknek kedvezményeket adott, magasan a piaci ár fölött fizetett az E-on gázüzletágáért, és persze biztosította az Európai Parlamentben a néppárti frakciónak a fideszes szavazatokat.

Fotó: index.hu

Orbán persze tudja, hogy ez egy többszereplős játék, így év elején még nyíltan az oroszokkal cimborált, ma viszont már nagyon visszafogottan dicséri Putyint és autokratikus rendszerét. A szalmaszálas trükk érdekében bratyizott közép-ázsiai diktátorokkal, hirdette meg a déli nyitás politikáját, amire persze már alig emlékszünk, mióta kiderült, hogy Afrikából nem csupán a gólyák, hanem a menekültek is ezrével érkeznek. Szóval, szombaton Tusványoson (vagy, ha úgy tetszik Bálványoson) megint megvillant majd valamit abból, amivel igyekszik továbbra is elegendő levegőhöz juttatni önmagát és politikáját.

A magyar miniszterelnök szereti magát nemzetközi reflektorfénybe állítani, ezért ne legyenek kétségeink, ezúttal nem éri be a magyar liberálisok és szocialisták ostorozásával. Németh Zsolt külügyi államtitkár már megpendítette az egyik lehetséges témát: Európát délen a vörös veszély fenyegeti (a görög Sziriza, a spanyol Podemos), míg északon a barnainges újfasiszták ácsolnak maguknak politikai ugródeszkát. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Lázár János a menekültügyet a nemzetközi baloldal Waterloojának nevezte, akkor már kezdenek kirajzolódni a nemzetközi kitekintés körvonalai. Orbán vízióit mindig határozott kontúrokkal rajzolta meg, ezért is tűnnek szürreálisnak, ugyanakkor nagyon szépen megágyaz az összeesküvés-elméleteknek, melyeknek, mint tudjuk, most nagy felvevő piacuk van.

„Ha rövid a dárdád, hiába toldod meg egy lépéssel, ha az ellenfelednek ismétlőpuskája van.”

Egyszóval, ha meg kéne tippelni, mi lesz a szombati Orbán-beszéd vonalvezetése, akkor nagyjából, így írható le: Az illiberális állameszme azért nyújt védelmet a benne keményen dolgozó polgároknak, mert a határain belül nem ad teret a nemkívánatos politikai és politikán kívüli mozgalmaknak (civilek, vörösök, komcsik, liberálisok, zöldek, anarchisták, drogosok stb), ugyanakkor hatékonyan fel tudja tartóztatni a menekültek áradatát, amely egy ilyen nyugodt mederben folyó elnyomást biztosító államot fenyeget.

A rendkívül frusztrált, egzisztenciájában fenyegetett magyar kisember abban reménykedik, hogy azt a kicsi vagyont, szabadságot, és jövőt melyet meghagyott neki az illiberális állam, most ugyanez az autokrata, nepotista, paternalista rendszer meg tudja védeni. Hihetetlen cinikus rendszer ez, ugyanakkor kegyetlenül szembesíti a magyar polgárt azzal, hogy eddig is hülyének nézték, de ezután ennek már sokkal brutálisabb változatait lesz kénytelen elszenvedni.

Hogy mindezt nemzetközi összevetésben tudjuk értelmezni, tisztában kell lennünk azzal, hogy Orbán Viktor távlati célja nem más, mint az Európai Uniót a saját képére formálni. Ezt szolgálja a pávatánc, a szabadságharc, az uniós intézményrendszerek folyamatos negligálása és lesajnálása. Ha a magyar minta érvényesülne Európában, akkor szögesdrót épülne Finnország északi csücskétől Litvánián, Szlovákián, Horvátországon és Olaszországon át egészen Gibraltárig, a politikai ellenfeleket fülkeforradalmakkal és az azt követő hatalmi machinációkkal tennénk lehetetlenné, oligarchákat és vazallusaikat dédelgetnének a keblükön a tagországok vezetői, és elvek helyett csakis napi érdekek határoznák meg a politikai döntéseiket. Bármiről is fog szólni a tusványosi beszéd, ez a vízió lengi majd át, mert jól tudjuk, addig nem fog nyugodni a magyar miniszterelnök, amíg beteges vízióit nem próbálja meg ráerőszakolni a nála erősebb politikai ellenlábasaira. Bizonyára nem hallott még arról a dakota közmondásról, mely szerint: „Ha rövid a dárdád, hiába toldod meg egy lépéssel, ha az ellenfelednek ismétlőpuskája van.”

Az adóhivatal elnöke úgy ment, ahogy jött: észrevétlenül, arctalanul, ha úgy tetszik sunyin. Vida Ildikó az Orbán-Simicska-rendszer lejárt szavatosságú terméke, akinek örökségében minden megtalálható, amitől irtózik egy jó érzésű magyar polgár: pökhendiség, rátartiság, mohóság, sumákság. Ezekkel a tulajdonságokkal nálunk az adóhatóság vezetője lehet valaki hosszú évekig. Magyarország, szeretlek!

     Fotó: borsonline.hu

Úgy látszik, Simicska Lajos kedveli a nyilvánosságot kerülő, láncdohányos, középkorú hölgyeket. Népes vazallusi csapatában ugyanis két meghatározó figurára is ráillenek ezek a tulajdonságok. Hétfőtől azonban már csak Németh Lászlónénak van érdemi befolyása Magyarország sorsára, Vida Ildikó ugyanis önként távozott az adóhatóság éléről, ahová egyébként soha nem szabadott volna kinevezni. Nem azért, mert láncdohányos, vagy, mert középkorú, esetleg, mert hölgy, hanem azért, mert Simicska Lajos embere. És itt nem a lázadó oligarcha személye az érdekes, hanem, hogy egy ilyen fontos állami intézmény élére egy fideszes gazdasági háttérember jelölte ki a vezetőt. A Magyar Bálint által leírt maffiaállam egyik legfőbb jellemzője az, hogy az állami szerveket olyan oligarchák irányítják, akiknek nem az állami feladatok ellátása, hanem saját érdekeik érvényesítése a legfőbb céljuk. Vida Ildikó egy fontos fogaskerék volt ebben a gépezetben, ezért akár jó szakember is lehetett, és becsülettel is végezhette a feladatát, ő a szó szoros értelemben soha nem volt közszolga, hanem egy gazdasági érdekcsoport kiszolgálója. Távozása ilyen értelemben akár örömmel is eltöltheti a keményen adózó magyar polgárokat, ám ne legyünk naivak: itt csak egy bábút cseréltek le a sakktáblán, a rendszer marad, legfeljebb egy másik érdekcsoport veszi át a hatalmat ebben a fontos állami hivatalban.

Mióta Simicska Lajos háborúba lépett volt kollégiumi szobatársa ellen, egyre többet tudhat meg a magyar közvélemény arról a titkokkal átszőtt világról, amely a sok nemzeti konzultáció, közszolgálati sikerpropaganda, és parlamenti színjáték mögött éli mindennapjait. Hatalmas pénzekről és szinte korlátlan hatalomról döntenek ugyanis azok az emberek, akik ebben az árnyékvilágban meghatározó befolyást szereznek. Mivel Vida Ildikó egy jól fizetett zsoldosa volt ennek a világnak, ne csodálkozzunk rajta, hogy távozása után szinte napokon belül a semmibe vész majd az emléke. Vida Ildikó ugyanis nem fog hiányozni sem a magyar polgároknak, sem Simicska Lajosnak, sem Orbán Viktornak, sem Varga Mihálynak, sem az amerikaiaknak, akik tavaly ősszel kitiltották az országukból.

            Fotó: szeretlekmagyarorszag.hu

Igen, Vida ildikó klasszikus zsoldos volt, és mint ilyen, kiszolgálta Orbán Viktort is azt követően, hogy a mentora összerúgta a patkót a miniszterelnökkel. Valószínűleg ezért maradhatott játékban azután is, hogy Vida pozícióit erősen meggyengítette a tény, hogy az amerikaiak kitiltották az országukból, és Simicska Lajos elveszítette meghatározó szerepét a magyar gazdaságban és a médiában. Persze a zsoldos léttel más is jár: pénz, paripa, fegyver, amiből jutott Vidának bőven, így ne legyenek álmatlan éjszakáink az ő egzisztenciális problémái miatt.

Mert ahogy egy ősi dakota bölcsesség mondja: „Csak azt a papagájt dobd ki a szemétdombra, amelyikről biztosan tudod, hogy megdöglött!”

Más kérdés, hogy miért kellett ennyit várni a NAV lejáratódott elnökének távozására, és miért várta meg a kormány, hogy Vida önként távozzon. Ha igaz, hogy az adóhivatal vezetője már májusban beadta a lemondását, akkor kifejezetten érthetetlen, miért titkolták ezt a tényt a kormányzat részéről. Kétségtelen, hogy veszélyes játék egy elszabadult hajóágyút lasszóval üldözni, hiszen Vida Ildikó nagy titkok tudója, és ha elkezd csicseregni a még mindig Simicska birtokában lévő Magyar Nemzetnek, akkor rendkívül kínos dolgokra derülhet fény. Valószínű, hogy a háttérben két hónapon keresztül ment az alkudozás arról, milyen feltételekkel hajlandó csendben távozni az adóhatóság elnöke, és ennek a kötélhúzásnak volt egy harmadik szereplője is, akit úgy hívnak, hogy Simicska Lajos. A kegyvesztett oligarchának ugyanis Vida az egyik utolsó ütőkártyája Orbánnal szemben, így egy jó alkuval akár vissza is szerezhet valamennyit az utóbbi fél évben elvesztett pozícióiból.

      Fotó: civilhetes.net.hu

Az más kérdés, hogy mi, magyar polgárok felháborodunk azon, hogy az állam vezetői a fejünk fölött alkudoznak gazdasági érdekcsoportokkal, és ezeknek része az adóhatóság, illetve annak vezetése. Persze már megszokhattuk, hogy a kívülállók naivitásával kell szemlélnünk, ahogy országunk nagyjai lepacsizzák egymás között a nagy játszmákat. Ezért ma már Vida Ildikó személye csak két szempontból érdekes: megtudjuk-e valaha, hogy pontosan miért tiltották ki az Egyesült Államokból, és elregéli-e valaha valakinek, mennyi alapja volt azoknak a vádaknak, melyeket Horváth András, egykori NAV-os ellenőr fogalmazott meg a hivatal vezetőivel szemben? Orbánék valószínűleg megtesznek mindent, hogy egyik kérdésre se kapjunk kielégítő választ. Mert ahogy egy ősi dakota bölcsesség mondja: „Csak azt a papagájt dobd ki a szemétdombra, amelyikről biztosan tudod, hogy megdöglött!”

Gratulálunk Orbán Viktornak, Kovács Zoltánnak, Habony Árpádnak, és természetesen az egész kormányzati propagandagépezetnek ahhoz, hogy sikerült megveretniük egy szegedi lányt, akinek barátját bevándorlónak nézték a kormány által feltüzelt suhancok. Az a hatalom, amelyik kisebbségek ellen hergeli a népét, csak olyanok körében lehet népszerű, akiknek saját identitásuk is bizonytalan. Aki tudja, hogy ki, és mit akar a világban, nem idegeneken veri le a sérelmeit.

Fotó: nviliam.blog.hu

1. A kormány agresszív bevándorlóellenes kampányával sikerült tökéletesen összemosnia a menekültek, a bevándorlók, a menedékkérők, gazdasági emigránsok, a migránsok, illetve a terroristák csoportjait. Lényegében elhitette a magyar lakossággal, hogy mindenki, aki illegálisan lépi át a déli határt, veszélyt jelent az ország számára. Nem kell hosszasan ecsetelni, hogy ez tudatos félreértelmezése a helyzetnek, hiszen teljesen más a leányzó fekvése. Vannak ugyan csoportok, melyek nem kívánatosak az országban, ám a menekültek többsége nem ártó szándékkal érkezik ide. Bizonyítja ezt, hogy komolyabb bűncselekmény csak úgy hozható összefüggésbe a migránsokkal, ha valakik ellenük léptek fel erőszakosan. A migrációs eljárások lényege épp az, hogy pontosan el lehessen különíteni a valóban menekülő, kiszolgáltatott csoportokat, és azokat a migránsokat, akik gazdasági előnyök érdekében hagyták el hazájukat, esetleg tényleg ártó szándékkal érkeztek. A síró gyereket azonban nem önthetjük ki a fürdővízzel együtt. Magyarország senkit sem köteles befogadni, de illik megvizsgálni, hogy kiken kell, és kiken tudunk segíteni. Ezzel a tudatos összemosással persze arról is elterelte a figyelmet a kormány, hogy sokan, akik a határainkon belül élnek, és itt is születtek sokkal veszélyesebbek az egzisztenciánkra, alapvető jogainkra, életlehetőségeinkre, mint akik ideiglenesen Magyarország területére érkeznek.

Fotó: extramuros.blog.hu

És ha a kormány azt mondja, hogy el akarják venni a munkánkat, a földünket, a kultúránkat, és bombát akarnak rejteni Jenő bácsi kerti törpéjébe, akkor hajlamosak vagyunk még egy biztonsági zárat felszerelni a kapunkra, nehogy egy kurdot találjunk másnap reggel az ágyunkban.

2 Azt is sikerült elhitetni a magyarság jelentős részével, hogy jót teszünk magunkkal, ha az alapvető humanitárius segítséget is megtagadjuk a messziről érkező emberektől, mondván, így legalább elmegy a kedvük attól, hogy ide jöjjenek Ez azért fatális tévedés (illetve tudatos félreértelmezés), mert nem azért érkeznek ide a menekültek, hogy itt éljenek, hanem mert rajtunk keresztül vezet az útjuk Nyugat-Európába. Attól, hogy rendőrök vegzálják a menekülteket a pályaudvarokon, kioktató óriásplakátokkal (magyarul!) riogatja őket a kormány, bűnözőként mutatják be őket a közmédiában, semmi sem változik az alaphelyzeten: Mi vagyunk továbbra is az az ország, amelyen át kell verekedniük magukat, hogy elérjék a végső céljukat. Attól, hogy vizet, élelmet adunk nekik, emberi bánásmódot biztosítunk számukra, még nem akarnak itt maradni, legfeljebb megjegyzik maguknak, hogy volt egy ország, ahol egyszer jól laktak, megmosakodhattak, ellátták a sérüléseiket, tisztességesen bírálták el a kérelmüket. A magyar civilek persze igyekeznek pótolni az államnak ezt a mulasztását, de jó lenne, ha a hivatalos politika is magáévá tenné ezt a humánus, sőt keresztényi szemléletet.

     Fotó: hvg.hu

3.A külpolitikai kérdések általában hidegen hagyják a magyar polgárokat, ezért volt hálás téma a kormány számára a menekültügy. A probléma gyökerét ugyanis a keményen dolgozó, napi megélhetéséért minden energiáját elhasználó magyar polgár nem igazán találja, így a kormány adja meg számukra az ésszerű magyarázatot arra, miért is tűnt fel az utóbbi hónapokban a határainknál annyi szír, iraki, afgán, bangladesi, koszovói és szudáni ember. És ha a kormány azt mondja, hogy el akarják venni a munkánkat, a földünket, a kultúránkat, és bombát akarnak rejteni Jenő bácsi kerti törpéjébe, akkor hajlamosak vagyunk még egy biztonsági zárat felszerelni a kapunkra, nehogy egy kurdot találjunk másnap reggel az ágyunkban. Ha külpolitikai hírek nem a hírblokkok végén a bulvár hírek előtt mintegy átvezetésként szerepelnének, akkor talán többet tudna arról a magyar átlagember, hogy milyen véres, kíméletlen és hosszan tartó polgárháború zajlik Szíriában, Irakban, Afganisztánban, és micsoda szörnyűségek elől menekülnek azok, akiknek városait, falvait elfoglalta az Iszlám Állam. A kormány propagandája azt sugallja, hogy nekünk ehhez semmi közünk, és mivel tényleg kevés információ jut el hozzánk a probléma eredetéről, az önzésünkre, érzéketlenségünkre, az empátiánk hiányosságára alapozva azokon veri el a port, akiknek amúgy sem maradt semmijük, és a remény, hogy egyszer egy jobb világban találják magukat nálunk foszlik köddé. Az Orbán-kormány olyan torz tükröt tart a magyar társadalom elé, amely úgy szembesít bennünket, a kicsinyességünkkel, a korlátoltságunkkal és a fóbiáink sokaságával, hogy közben nem szégyelljük el magunkat. Azok, akik hajlandóak szembesülni ezzel a kegyetlenül éles képpel saját társadalmunkról, belső viszonyainkról, elfojtott félelmeinkről, talán nem megvetéssel néznek egy mellettük elhaladó menekültcsoportra, hanem némi együttérzéssel.

Nincs az a politikai haszon, ami megérné feléleszteni az emberekben szunnyadó agressziót, és nincs az a politikus, aki sokáig élvezhetné annak az előnyeit, hogy a hívei védtelen, kiszolgáltatott embercsoportokon vezetik le a frusztrációjukat.

4. És itt jutottunk el a legsúlyosabb következményig, melyet a kormány gyűlöletkampánya eredményezett. Az idegenellenes, ám a menekültek kis csoportjai iránt inkább közömbös magyar társadalom egyes csoportjai feljogosítva érzik magukat arra, hogy önbíráskodjanak, járőrözzenek az utcákon és a határon, móresre tanítsák azokat, akikről azon kívül, hogy beléptek az országunk területére, szinte semmit sem tudnak. Ha az állam heccel, ha cinkosan összekacsint ordas szándékokkal, ha szemet huny a rasszista indíttatású kijelentések felett, akkor bűnrészessé válik egy társadalom morális széthullásában. Nincs az a politikai haszon, ami megérné feléleszteni az emberekben szunnyadó agressziót, és nincs az a politikus, aki sokáig élvezhetné annak az előnyeit, hogy a hívei védtelen, kiszolgáltatott embercsoportokon vezetik le a frusztrációjukat. Több támadás is volt az országban migránsok vagy annak nézett emberek ellen, de a legutóbbi szegedi eset a legdöbbenetesebb, amikor egy lány arcát azért verte szilánkosra négy csökött agyú suhanc, mert meg akarta védeni a félvér barátját, aki egyébként itt született, és magyar állampolgár. Most már mindenki gyanús, akinek kicsit barnább a bőre az átlagosnál, mindenkibe bele lehet kötni, aki kicsit töri a magyart, be lehet mosni minden jöttmentnek, akinek idegen létére magyar csaja van. Ilyenkor már mindegy, hogy két órája lépted-e át a magyar határt, vagy itt születtél, legálisan vagy illegálisan tartózkodsz itt, hogy tiszteled-e a magyarok kultúráját vagy sem, nem lehetsz biztonságban semmikor. Ahogy korábban írtuk: Aki szelet vet, vihart arat. Igaz ez akkor is, ha ez véletlenül nem egy dakota közmondás.

A férfi magasugrás világcsúcsát a kubai Javier Sotomayor tartja 245 centiméteres magassággal, így ő is kevés lenne ahhoz, hogy leküzdje a magyar hatóságok déli határzárját. A levegőből ilyen egyszerűen tehát nem támadhatnak a legelvetemültebb migránsok sem, de vannak más módszerek is. A kerítéseket általában arra találták a ki a világban, hogy fejlesszék az emberi leleményességet, no és azért, hogy az embercsempészek még többet kérjenek a szolgáltatásaikért.

    Fotó: propeller.hu

1. Mint említettük, Sotomayor világcsúcsa kevés, mint macisajtban a brummogás a mi pengés kerítésünkkel szemben, ám a levegőben másként is túl lehet jutni egy ilyen akadályon. Van ugyanis az atlétikának egy másik ága, amely egy elmés eszköz segítségével simán 3 méter fölé emeli az embert. Szergej Bubka és Jelena Iszinbajeva sokat tudna arról mesélni, milyen nevetséges magasság számukra ez, ha egy rúd van az ember kezében. A férfiaknál szabadtéren Bubka tatja a vilgcsúcsot 6 méter 14 centivel, a nőknél 506 centiig jutottak, így még Iszinbajeva is megeszi reggelire a mi kis kerítésünket. Az embercsempészek helyében már most elkezdenénk levezényelni az első erőnléti edzéseket a magyar határnál gyülekező menekültek számára. Ki kell választani a megfelelő keménységű rudat, kissé ki kell gyúrni a férfiakat és a nőket, mert azért kell muszkli egy jó ugráshoz, ráadásul ez egy japán kamikaze oktatót idézve túl sok lehetősége nincs a próbálkozóknak: „Jól nézzék meg, hogy csinálom, mert csak egyszer mutatom meg!” Aki ugyanis a pengés kerítésre zuhan, bizonyára nem lesz több kísérlete, úgyhogy a rúdugró edzéseket időben el kell kezdeni.

2. Mivel lesznek úgynevezett áteresztő kapuk is a kerítésen, és maga a drótakadály 15 méterre a valós határtól magyar területen épül, ez szinte felhívás piknikre a menekültek számára. Akadálytalanul eljutnak az egyik kapuig, tábort vernek magyar területen, és addig várakoznak a kerítés másik oldalán, amíg a hatóságok jobb belátásra nem bírnak. A migránsok élelmezéséről egyébként maga a kerítés gondoskodik majd, mert pengés drót annyi nyulat, őzt, szarvast, vaddisznót sebez meg, hogy a táborozóknak nem lesz nehéz elejteni őket. Az ártéri erdő fáiból hatalmas tüzeket raknak majd, jól átsütik a vadhúst, és az íncsiklandozó falatokból átdobnak néhányat a magyar rendőröknek is. Ha ezek után sem nyitnák ki a kapukat a magyar oldalon, jöhetne a Trója ostromakor már bevált módszer: A menekülttábor úgy tesz, mintha az égbe ment volna, de hült helyükön megjelenik egy hatalmas Pintér Sándor szobor, melynek fejét szögesdrótból formált töviskoszorú díszítené. A magyar rendőrök nem nézhetnék tétlenül főnökük szobrát, átvonszolnák a saját oldalukra, mire Pintér Sándorból egy fél pakisztáni falu szaladna elő. A kapuk építése egyébként beismerése annak, hogy előadódnak olyan helyzetek, amikor mindenképpen át kell engednünk a menekülteket. Például, amikor humanitárius katasztrófa fenyeget.

Forrás: Facebook

3. Nem kell Jonny Weissmüllernek lenni ahhoz, hogy az ember átússzon egy kisebb csatornát, netán egy folyó holtágát, úgyhogy a következő megoldás a vizes sportok kedvelőinek szól. Mivel a drótkerítést nem lehet sem a Tiszán, sem a mellékágain, sem a mezőgazdasági csatornákon átvezetni, néhány méteres kitartó úszás után partot érhet a méregdrága kerítés túloldalán a kitartó migráns. Hátránya a megoldásnak, hogy mindene elázik, télen pedig Sirilla Györgynek kell kiképeznie a delikvenseket, ha túl akarják élni a jeges kalandot.

4. Az embercsempészek egy része valaha benzincsempészettel foglalkozott, így bizonyára emlékeznek még, hol húzódnak a szerb-magyar határ alatt a csempészalagutak. Ezeken a föld alatt ásott több száz méteres járatokon keresztül virágzott a csempészet a délszláv háborúk idején, amikor embargó sújtotta déli szomszédunkat. Ezeket kissé ki kell tágítani, kipofozni, komfortosabbá tenni, és már indulhat is a csempészet. Tisztára olyan, mint a Gázai övezet!

  Fotó: origo

5. És akkor jöjjön a megkerülős csel! Azzal, hogy elterelik a csempészútvonalakat a magyar-szerb határról, végeredményben az embercsempészeknek tesz jót a magyar kormány. Kerítéses felárat kérhetnek ugyanis ezután a szolgáltatásaikért, így még jobban kiszolgáltatják nekik a menekülteket.  Európa határáról nem fog senki visszafordulni Szíriába vagy Afganisztánba, mert egy kerítést építettek elé. A mostani 175 kilométeres szerb-magyar szakaszról a nyugat felé hosszabb horvát-magyar, illetve román-magyar, esetleg ukrán-magyar szakaszra terelődik a forgalom, de mindenképpen rajtunk keresztül zajlik továbbra is a migránsok vonulása a fejelettebb országok irányába. Ha lett volna némi diplomáciai érzék, és a probléma valódi elhárítására némi szándék az Orbán-kormányban, akkor egyrészt a célországok vezetőivel, illetve a szerb hatóságokkal közösen kialakíthattak volna egy olyan stratégiát, amely hatékonyan kezelte volna a helyzetet. De pártunk és kormányunk ezúttal sem hallgatott az ősi dakota bölcsességre, mely szerint: „Ha elkeríted a törzsed területét, gyorsan elfogynak a szarvasok, mert mind megeszed, viszont elszaporodnak a keselyűk, mert őket nem tartja távol a kerítésed.”

Frédi és Béni

A Habony-művek ezúttal is hozta a kötelezőt: őrületes demagógiával sokkolják a keményen dolgozó magyar embereket azok a plakátok, melyek bizonyos értelemben folytatásai a migránsokat csicskáztató kampánynak. Hiába mondjuk el ezerrel az ősi bölcsességet, hogy a jó bornak nem kell cégér, Kovács Zoltán és Habony Árpád mégis tántoríthatatlanul hisznek abban, hogy bugyuta plakátokkal el lehet adni a népnek azt a katyvaszt, amit ők kormányzásnak neveznek.

Fotó: 444.hu

1. A Szegedi Kattintós már napokkal ezelőtt jelezte, hogy jön, jön, jön a kormányzati óriásplakát-kampány 2.0-ás verziója. Akkor még csak a kaszting folyt, de már tudni lehetett, hogy szép embereket keresnek, akiknek a szájába képregényes buborékokat rajzolva bölcs szólamokkal látják el az utcán gyanútlanul közlekedő honpolgárokat. Az első plakát két véglet között mozog. A csaj tényleg nagyon jó, ám amit a szájába adtak…Ne akarják, hogy kommentáljuk!

Fotó: 444.hu

2 Nem adja alább a színvonalat a boldog nagyszülőket (vagy túlkoros szülőket?) és a karjukon pihenő gyerekeket ábrázoló második plakát sem. A családi adókedvezményről azt állítják, hogy nagy segítség. Biztosan, ám a szegénységi küszöb alatt élő mintegy 4 millió magyart ez a plakát nem fogja meggyőzni arról, hogy „A magyar reformok működnek”. Ez a szlogen váltotta egyébként a nagyon elmés „Magyarország jobban teljesít” közhelyet. A kérdés csak az, milyen reformok, és mit jelent Habonyéknál, hogy működnek? Úgy mint Uri Gellernél? A nagymama (anyuka?) egyik karja egyébként hiányzik.

Fotó: 444.hu

3. A következő plakátról egy olyan középkorú férfi néz ránk, mint aki brókerbotrányba keveredett, de a BEVA megtérítette a veszteségeit. Ő azt mondja, hogy nálunk nagyobb a gazdasági növekedés, mint az EU-ban. Ja persze, Albániában és Kirgizisztánban is nagyobb, mégsem verik a mellüket. A gazdasági növekedésről jó tudni, hogy mindig egy bázisszámhoz viszonyítják, így minél inkább a béka segge alatt tartunk, annál könnyebb magas mutatókat elérni. Egyébként a lesajnált EU forrásai nélkül mély recesszióban lenne a magyar gazdaság.

Fotó: 444.hu

4. Aztán egyedülálló anyuka két gyermekével hirdeti, hogy ingyenes lesz az óvodai étkezés. Kérdés, hogy ki szállít majd az óvodai konyhára húst, zöldséget, kenyeret. Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor vagy Garancsi István valamelyik cége? Erre szokták azt mondani, hogy túl szép, hogy igaz legyen.

Fotó: 444.hu

5. Aztán egy nyugdíjas azt állítja, hogy nő a minimálbér. Ha ez nem lenne így, akkor kissé zabosak lennénk, ugyanakkor ennek a pasasnak már teljesen mindegy, mert nyugdíjas. Más kérdés, hogy a minimálbért és a nyugdíjakat az köti össze, hogy alig nőttek valamit az utóbbi években.

Fotó: 444.hu

6. A családtámogatási rendszer hasznosságán örvendezik egy ifjú pár a következő plakáton. Aztán csak győzzék fizetni a hiteleiket! A csaj szemöldökét átrajzolták, láthatóan van pénze kozmetikusra, a srác meg vigyorog, mint egy vadalma, és valószínűleg sokat jár gyúrni.

Fotó: 444.hu

7. Aztán a Szomszédokból idézi meg Lenke nénit az utolsó plakát. Ő a rezsicsökkentés rettenthetetlen harcosaként hirdeti, hogy sokat spórolt Németh Szilárd elszántságának köszönhetően. Miután Lázár János néhány hete bejelentette, hogy most két évre tuti, hogy jegelték a rezsiharcot, így egyelőre a nosztalgiával kell beérnünk. Ez a plakát tényleg csak nosztalgiára jó. Egyébként, ha jobban megnézzük ezt a hölgyet, kicsit hasonlít Németh Lászlónéra, csak nincs rajta szemüveg. Ez a feledhetetlen sorozat, és a várható tévés és rádiós hirdetések potom 600 millió forintjába kerülnek a keményen adózó magyar polgároknak. Gratulálunk minden közreműködőnek!

Frédi és Béni

Ha éppen szünetel a Parlament munkája, ha az Alkotmánybíróság szabadságra ment a sok beadvány elől, ha a Nemzeti Választási Bizottság már ki sem látszik a sok népszavazási kezdeményezés mögül, akkor sem kell meglennünk politika nélkül. A Szegedi Kattintós ajánlata különleges, igazi vakációra való csemege azoknak, akik nem Andy Vajna kaszinóiban szeretnék kiélni a játékszenvedélyüket.

Fotó: galeriasavaria.hu

Nem kell mást tennünk, mint leporolni valamelyik klasszikus társasjátékunkat, mondjuk a ma is oly aktuális Gazdálkodj okosan! névre hallgatót, majd aktualizálni a szabályokat. Az úgynevezett lépegetős társasjátékok nagy erénye ugyanis olyan, hogy csak a mezőkhöz tartozó kártyákat kell kicserélni, hiszen a rajtuk lévő utasítások bármikor újraírhatók éppúgy, ahogy a törvények, a kormányprogramok, vagy maga az Alaptörvény. A szabályok kialakításánál azonban ügyeljünk a kényes politikai egyensúlyra, hiszen egy játék csak akkor jó, ha minden társaság élvezi, legyen az az MSZP vecsési alapszervezete, vagy a szőregi Csodaszarvas Polgári Kör.  

A politikai korrektség kedvéért a közelmúlt olyan történéseit építsük be a játékba, melyek a Gyurcsány-érától napjainkig borzolták a kedélyeinket. Indíthatnánk például az öszödi beszéd néven elhíresült miniszterelnöki magánszámmal. Így például legyenek olyan kártyák a társasjátékban, melyeket húzva a következő utasításokat kell végrehajtani: „ Ekúrtad, lépj vissza öt mezőt.” Ennél csak az súlyosabb, amikor azt olvashatjuk a kártyán, hogy: „Elkúrtad, nem kicsit, nagyon, lépj vissza tíz mezőt.” Javasolt még a következő szöveg: „Böszme voltál, kimaradsz egy dobásból.” vagy „Csak imitáltad a kormányzást, helyben maradsz.” Aztán máris itt van 2010, és a következő utasítás: „Fülkeforradalmat indítottál, most öt percig azt csinálsz a dobókockával, amit csak akarsz”.

Aztán rátérhetünk a regnáló kormány ténykedésére is. Például a következő kártyákat lehetne húzni: „Megvédték a nyugdíjadat, nincs több dobásod.” "Háromszor megmentetted a devizahiteleseket, lépj vissza a kiindulópontra.” „Stadionépítési lázban égsz, egyszerre három dobókockával dobhatsz.” „Brókerbotrányba keveredtél, egy kicsit gondolkodj, hogyan tudnád kimagyarázni magad.” Nagy sikere lenne például azoknak a kártyáknak, melyeken a következő szöveg állna: „Vasárnap akartál vásárolni, ezért lépj vissza hármat.” „Vagyonosodási vizsgálat indult ellened, kimaradsz három dobásból.” „Öt koncessziót nyertél a trafikpályázaton, tíz kockát léphetsz előre.” Ennek egy továbbfejlesztett változata:”Monopolhelyzetbe kerülő dohány-nagykereskedő lettél, a többiek kimaradnak három körből.” Egy másik változat a korrupciós ügyekre: „Részt vettél a földmutyiban, menj ki a mosdóba, hogy tisztára mosd magad.” És ha ez sem lenne elég: „Kaszinókoncessziót buktál, a következő körben csak Andy Vajna dobhat.” "Beházasodtál a miniszterelnök családjába, ha akarod hazaviheted az összes dobókockát." "Az RTL Híradót nézted, kérj bocsánatot!" "Új útdíjrendszert vettél be, csak lólépésben közlekedhetsz."

Fotó:bonzoportal.hu

Emlékezzünk meg az ellenzékről, illetve a civil szervezetekről is a játékban. Például a következő kártyákat lehetne húzni: „Pénzt nyertél a Norvég Civil Alaptól, kizártunk a játékból.” „Elutasították a népszavazási kezdeményezésedet, lépj vissza három mezőt!” „Nem tudtál közös jelöltet állítani a többi párttal, csak a világos mezőket használhatod.”

De legyen néhány nagyon aktuális utasítás is: „Simicska Lajos barátja vagy, húzz el az asztaltól!” „Helyesled a halálbüntetést, csak a fekete mezőket használhatod.” „Drótkerítésbe ütköztél a déli határon, nem léphetsz tovább.” „Támadtad Mészáros Lőrincet, a miniszterelnök barátját, a fejedre borítjuk az egész társasjátékot.” "Pávatáncot jársz, lépj előre kettőt, aztán vissza kettőt, majd megint előre egyet."És végül egy gyöngyszem:”Ha Magyarországra jössz, nincs több dobásod.”     

Frédi és Béni

Messze nincs vége az alkudozásnak a görögök jövőjéről (ha egyáltalán van még ilyen), de a tanulságokat kezdhetjük megfogalmazni. Az ugyanis teljesen világos, hogy a pávatánc hosszú távon nem vezet eredményre akkor sem, ha egy szélsőbaloldali politikus járja, és akkor sem, amikor egy úgynevezett néppárti vezér teszi ezt. Az adós akkor is adós marad, ha megszavaztatja a népét arról, hogy adósnak lenni bizony nagyon rossz dolog, és a hitelező akkor is hitelező marad, ha egyébként neki is meg van a maga baja.

Fótó: 444.hu

1. El lehet menni a falig, csak nem érdemes. Ciprasz is, mint Orbán Viktor arra a népszerű közhiedelemre alapozott, hogy ha egy hajóban ülsz a társaiddal, nem fog kihajítani onnan senki addig, amíg el tudod hitetni vele, hogy hasznodat veszi a fedélzeten. Orbánnak ez még sikerült az utóbbi időben, hiszen szállította a az EU néppárti frakciójának a fideszes szavazatokat, olykor orrát befogva még az Oroszország elleni szankciókat is megszavazta, vagyis néha felsúrolta a fedélzetet. Cipraszt azonban már félig kilógatták ebből a hajóból, mert már a súlya is nagyobb terhet jelent, mint amennyi hasznot a görögökből húzhat az Unió. Azok a kakaskodó politikusok, akik mindenáron kedvező tárgyalási pozíciókat akarnak kicsikarni olykor elhitetik magukkal, hogy a népük, a pártjuk, kormányuk, illetve saját maguk érdeke is az, hogy egészen szélsőséges ötletekkel álljanak elő, melyekből aztán lehet engedni, és cserében valami leesik nekik a közösből. Ilyen volt például Orbán rugózása a halálbüntetésen, ám miután semmi ellentételezést nem kapott azért, hogy álljon le a témával, szépen lassan kivonult ebből a pozícióból. Vesztenivalója nem volt, hiszen már jól ismerik a politikai partnerei, ő ugyanis mindent bedob a hazai népszerűsége megőrzése érdekében, a nemzetközi megítélése pedig már régóta a varangy ülepe alatt határozható meg. Ciprasz viszont friss hús volt a nemzetközi politikai térben mindaddig, amíg csibészkedésével be nem bizonyította, hogy képes Orbánnál is szélsőségesebb dolgokra. Úgy szeretett volna népszerű maradni otthon, hogy közben le akarta nyomni a hitelezők torkán a saját mentőcsomagját. Ha valaki átmegy a falon, az nagy koppanással jár!

2. A bizalom a legfontosabb tőke egy tárgyaláson. Merkel kancellár örökbecsű bölcsességét igazán megszívlelhetné a magyar miniszterelnök is, bár a figyelmeztetés görög kollégájának szólt. A görögök megbízhatatlansága, sunnyogása, sőt, hazugságai olyannyira felbőszítették az uniós vezetőket, hogy ma már az anyja életére esküdözhet Ciprasz, akkor sem fogják garanciák nélkül megmenteni az országát. A Merkel által szorgalmazott 50 milliárd eurós privatizációs alap létrehozását például azért kellene lenyelnie Ciprasznak, mert eddig szinte minden írott malaszt maradt, amit ígértek az elődei. Ismerős ez a bizalomvesztés Magyarországon is, hiszen a kormány például úgy mentette meg a nyugdíjakat, hogy az emberek által összegyűjtött pénzt államosították, a 3 ezer milliárd forint sorsáról pedig mind a mai napig alig tudunk valamit. De említhetnénk a devizahitelesek ügyét is, akiket látszólag a tenyerén hordott a kormány, rájuk való hivatkozással sarcolta a bankokat, végül rendesen megrendítette a pénzügyi rendszert, visszavetve ezáltal a hitelezést, a devizahitelesek viszont továbbra is nyögnek a súlyos terhek alatt. Nemzetközi szinten is szinte teljes a bizalomvesztés az Orbán-kormány iránt, hiszen alig vesz komolyan néhány kötelezettségszegési eljárást, fittyet hány nemzetközi szerződésekre, illetve uniós tagságunkból adódó kötelezettségeinkre.

Fotó: parameter.sk

3. A pávatánc is egyszer csúfos véget ér. Ciprász baloldali nézetei ellenére szinte a konzervatív Orbán tanítványának is vallhatta magát abban a tánciskolában, ahol a pávatáncot oktatták. Kissé túl is tett mesterén, hiszen az a népszavazás, melyet a saját tárgyalási pozíciói megerősítésére írt ki már a magyar nemzeti konzultációk képmutatását is überelte. Orbán Viktor is képes egy nap azzal kelni, hogy a Nap a barátunk, délben pedig már azt mondja, hogy túl erősen süt, meg kéne rendszabályozni, este pedig ugyanerre az égitestre ismét az élet elengedhetetlen forrásaként tekint. Néha az az érzésünk, hogy a magyar miniszterelnök csak azért mond valamit, nehogy elfeledkezzünk arról egyetlen percre is, hogy ki a legfontosabb ember ebben az országban. Persze, ez nem teljesen igaz, hiszen neki az a legfontosabb, hogy mi mindig arról gondolkodjunk, amiről ő szeretné. És ha ő azt mondja, hogy a Nap az jó, akkor mi a Napról beszélgessünk, de ha az ellenkezőjét állítja, a mi gondolataink ismét a Nap körül forogjanak. A habonyos, hablatyolós, pávatáncos kommunikáció lényege az, hogy mindig a kormány mondja meg, miről gondolkozzanak az emberek, mert így el tudja kerülni a kínos ügyek eszkalálódását. Ciprasznak is ment egy darabig ez a kommunikációs ügyeskedés, de a pávatáncnak gyorsan véget vet, ha az utcán ropjuk népes közönség előtt, és senki sem dob egy fillért sem a kalapunkba a produkciónkért.

Görög-magyar két jómadár, akik tanulhatnának egymás hibáiból.

4 Csak annyit költs, amennyit meg is tudsz termelni! A görögökkel kapcsolatban öt éve már elsütött egy bődületes hülyeséget Kósa Lajos, amikor a két ország gazdasági állapotát ugyanazon a szinten emlegette. A két gazdaság súlya valóban hasonló, népességünk is majdnem megegyezik a görögökével, és el is vagyunk adósodva rendesen. Hatalmas különbség viszont, hogy míg a görögök messze a gazdasági teljesítőképességük feletti béreket és nyugdíjakat folyósítottak évekig, addig nálunk igen alacsonyak maradtak ezek a juttatások. Nálunk azért kezelhető a viszonylag magas GDP arányos államadósság, mert az állam nemhogy emelné a szociális juttatásokat, hanem megnyirbálja azt, a béreket szinte befagyasztotta az állami szférában, ugyanakkor pénzt von ki az egészségügyből és az oktatásból is. Ez nem igazán jellemző a görögökre, hiszen már évtizedek óta többet élnek fel közös vagyonukból, mint amennyit meg tudnak termelni. Ezt tetézte a zsonglőrködés a költségvetési számokkal, no és a 2004-es olimpia, ami szintén adott egy jókora lökést a görög gazdaságnak a Taigetosz szakadéka felé vezető úton. Persze a mi mellünket sem feszíti büszkeség amiatt, hogy a keményen dolgozó magyar ember önmagán spórolta meg azt a pénzt, amit a magyar gazdaság nem tudott kitermelni. De legalább nincsenek olyan lakossági tartalékaink, melyekhez nem tudunk hozzáférni, mint ahogy ez Görögországban dívik másfél hete. Görög-magyar két jómadár, akik tanulhatnának egymás hibáiból. Ahogy egy dakota közmondás tartja: Addig jár az ógörög korsó a kútra, amíg egy német turista fillérekért meg nem veszi.