Úgy tűnik, Simicska Lajos minden huncutságot megtanult a Fidesz gazdasági háttérembereként, így nem meglepő, ha a kormánypárt most olyan fegyverből kapja a legpontosabb találatokat, melyet maga fejlesztett ki. „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” szlogennel keményen oldalba kapta ugyanis a Fidesz anyahajóját, és egyelőre nem is lehet sejteni, hogyan reagál erre a vizes ügyekre koncentráló kabinet.Várhatóan ugyanis ez csak az első lövedék, a nagyágyúkat csak ezután veti be a kegyvesztett oligarcha.

Fotó: Index.hu

Bár a Jobbik tagadja, mégis nyilvánvaló, hogy az ellenzéki párt áll az új utcai plakátok hátterében. A szlogen egyszerű, a háttér patyolatfehér. „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” mondat fehér alapon azt sugallja, hogy új lapot kell kezdeni a magyar történelemben a 2018-as választásokkal. Mivel a hirdetményt megrendelő párt vagy cég neve nincs feltüntetve, nem vonatkozik rá a frissen elfogadott plakáttörvény, így hiába sejti a kormány, hogy ismét a Simicska-Vona páros tört borsot az orra alá, nincs hatásköre arra, hogy leszedesse a Mahir Kft. hirdetőoszlopairól a szöveget.

A Jobbik pedig ugyanazt csinálja, amit a kormány korábban: tagad, mellébeszél, esetleg sejtet dolgokat. Egyetértenek az üzenettel, de nem veszik a nevükre, mert a furcsa körülmények közt meghozott plakáttörvény annak ellenére érvényben van, hogy számos veszély leselkedik rá. Elképzelhető, hogy a Jobbik csak addig fog anonim kampányt folytatni, amíg az Alkotmánybíróság ki nem mondja, hogy az a jogszabály, amely tiltja a politikai pártoknak az utcán való megjelenést, sérti az alaptörvényt. Erre ugyanis jó esély van, ám a Fidesz célja főként az volt a törvény rapid átverésével, hogy a vizes világbajnokság alatt ne virítsanak fotók Orbán Viktorról és Mészáros Lőrincről az utcán, és véletlenül le ne fordíttassák azok szövegét a világeseményre érkező sportolók, turisták, vendégek.

Az egyik huncutkodás egy nagyobb huncutkodást szül, és várhatóan a Fideszben már gőzerővel dolgoznak már azon is, hogyan lehet ellehetetleníteni az ellenzék legújabb trükkjét.

A Fidesz egy meglehetősen kétes módszert alkalmazott arra, hogy elhallgattassa az ellenzéket az utcán, közben a kormány nyugodtan kampányolhasson közpénzen. A Jobbik azonban rafinált módon kicselezte a Fidesz szakértőit, így a harc tovább dúl a magszólalási lehetőségekért. Ez az ügy azt bizonyítja, hogy csak a szándékok átverése számít manapság a magyar politikában, a törvényesség és az erkölcsösség másodlagos. Simicska hirdető cége ráadásul várhatóan rá is erősít erre a kampányra, hiszen egyelőre csak hirdetőoszlopokon láthatók a feliratok, ám az óriásplakátok lehetnek majd az igazán durva támadás csapásmérő eszközei. A felület is nagyobb lehet, és az üzenet is élesebb, így a Fidesz egyelőre lapít, és várja a fejleményeket.

Szinte már fel sem tűnik, hogy a pártok mögött álló jogászok ügyeskedésiből tevődik össze manapság a politikai élet. A Fideszben kiokoskodják, hogyan veszítheti el egy kétharmados törvény a kétharmados jellegét, erre a Jobbik, netán az MSZP vagy DK jogászai kitalálják, hogyan lehet mégis üzenni a kormánynak úgy, hogy egy rossz törvény alapján mégse büntessék meg őket. Az egyik huncutkodás egy nagyobb huncutkodást szül, és várhatóan a Fideszben már gőzerővel dolgoznak már azon is, hogyan lehet ellehetetleníteni az ellenzék legújabb trükkjét. Néha persze nem ártana a választópolgárra is figyelni, aki egyszerűen szeretne tájékozódni a közélet zűrzavaros dolgai között, de mindig azt kell tapasztalnia, hogy az lesz a győztes, aki ügyesebben kijátssza a törvényeket.

Fotó: mno.hu

Mindezek dacára Simicska Lajos legalább megmutatta egykori szövetségesének, szoba- és katonatársának Orbán Viktornak, hogy nem felejtette el a trükközés tudományát, és a G nap után mindent bevet annak érdekében, hogy a miniszterelnök érezze az egykori pártpénztárnok hűvös leheletét a tarkóján. Simicska igazán innovatív vállalkozó, ahogy mostani szövetségesei sem mennek a szomszédba egy kis szívatásért. Ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha elűzöd a jó kovácsot a törzstől, ne csodálkozz, hogy beáll az ellenséghez lovat patkolni, és új barátokkal tér vissza.”    

A magyar kormány lassan maga sem hiszi el, amit mond, hiszen a Soros-kampány kapcsán ismét összevissza beszél. A „nevetős plakátok” ugyanis még mindig ott virítanak az utcákon Budapesttől Ceglédbercelen át Lökösházáig, pedig elvileg már véget vetett a kormány a „magyarfaló multimilliomos” elleni hecckampányának. Az egész ügy azért érdekes, mert rávilágít arra a törekvésre, hogyan kíván minél több elvárásnak megfelelni az Orbán-kabinet az egyik oldalon, és mennyire nem érdekli, mit szólnak ehhez a másik oldalon.

Fotó: 24.hu

Egyszerre túl sok impulzus érte az Orbán-kormányt július közepén, ezért kezdett bele ismét szokásos pávatáncába a durva belpolitikai kampánya miatt. Egyrészt hozzánk jöttek a világ vizes sportágainak legjobbjai, a szurkolók, a kísérő személyzet, no és a televíziós közvetítéseknek hála a világ többi táján is többet látnak belőlünk, mint egy átlagos nyár alatt. A Soros György nevető arcképét felvillantó plakát olyan sűrűséggel borította el az országot, hogy vizuális és morális környezetszennyezésről beszélni igen enyhe megközelítése lenne a dolognak, ezért célszerű volt a plakátok leszedéséről döntenie Orbán Viktornak.

Igen ám, de érkezett Benjamin Netanjahu, és Orbán számára ismét fontosak lettek a plakátok, hiszen az izraeli miniszterelnök legalább annyira utálja az amerikai pénzembert, mint a magyar. A közös ellenség összehozta Orbánt és Netanjahut, amit az is jelez, hogy hasonló civil törvényt fogadtatott el a magyar országgyűléssel a miniszterelnök, mint amilyen Izraelben van érvényben. Az erősen autokratikus beállítottságú izraeli kormányfő sem komálja különösen, ha külföldről támogatott civilek elemzik a tevékenységét, bírálják a politikáját. Orbán, aki kimondva, kimondatlanul egy illiberális egységfront létrehozását tűzte ki célul önmaga számára, tárt karokkal várta hát Netanjahut, és a kedvéért még a megszabott határidőn túl is kint hagyja a „nevető Sorost” a pesti utcákon.

A magyar kormány már szinte beleszédül saját pávatáncába, hiszen nehezen tudja tagadni, hogy a Soros-kampány leállításában nem csupán a vizes világbajnokság kezdete vetett véget, hanem az európai közösség szokatlanul erős hangvételű kritikája is. Frans Timmermans például egyenesen röhejesnek nevezte a plakátokat. Az Európai Bizottság alelnöke ugyanakkor tudatos hazudozással vádolta Orbán Viktort, aki a migrációra épülő kampányában folyamatosan azt hangoztatta, hogy az EU évi egymillió bevándorló betelepítését tervezi.

Orbán ugyanis egyszerre szeretne ütni a brüsszeli központon és Soroson azzal az állításával, hogy az EU Soros tervét hajtja végre, vagyis tényleg migránsok millióit tervezi befogadni. Ezt az állítást nevezte a minap röhejesnek Timmermans, vagyis végre valaki reagált érdemben az Orbán-kormány valóságtól elrugaszkodott vádjaira a brüsszeli vezetők közül. Sokan ugyanis sokan úgy gondolták az uniós tisztségviselők közül, hogy addig nincs gond, amíg a Fidesz csak belpolitikai célokra használja ezeket a nyilvánvaló füllentéseket, az uniós képviselői viszont sorra megszavazzák a migrációval kapcsolatos előterjesztéseket az Európai Parlamentben.

Korábban is tettek rá célzásokat uniós elöljárók, hogy nem ártana egy olyan tájékoztató kampányt indítani, amely helyére teszi a magyar kormány ferdítéseit. Komoly veszély rejlik ugyanis abban a tényben, hogy az alapvetően uniópárti magyar lakosságot folyamatosan az EU ellen hergeli a nemzeti kormány. Amíg ugyanis csak Budapest hajmeresztő állításait hallja meg a hazai választó, addig félő, hogy végül sikerül eltántorítaniuk a magyarokat attól a meggyőződésüktől, hogy az ország jól jár az uniós tagsággal.

Fotó: 24.hu

Timmermans kemény fellépése valószínűleg komoly hatással volt a Soros-kampány felfüggesztéséről hozott hazai döntésre. Orbán Viktor ugyanis nagyon nem szeretné, ha az EU közvetlenül beszállna abba a nagy információs háborúba, ami a migráció körül zajlik. Magyarországon ugyanis szinte csakis egyetlen pólus uralja ezt a témát, és azt a kormány tartja a felügyelete alatt. A magyar polgár nincs tisztában sem azzal, hogy mi Soros György véleménye a kérdésről, és hogy milyen viszonyban áll az amerikai multimilliomos az EU-val. De példának okáért azt sem igazán értheti a tájékoztatás egyoldalúsága miatt, hogy miért erőlteti a civil szervezetek megbélyegzését, miért lehetetleníti el a CEU-t a magyar kormány, vagy miért lett hirtelen jó barátja Orbán Viktornak Benjamin Netanjahu. Ahogy egy bölcs dakota közmondás tartja: „Amit nem tudsz, azon legalább nem fogsz idegeskedni.”

Hiába érezzük úgy, hogy tulajdonképpen 2010 óta egyfolytában kampány folyik az országban, az idén ősztől fogva érzékelhető lesz a hangnemváltás a közéletben. A Fidesz ugyanis magasra emelte a tétet, hiszen a létéért küzd majd 2018-ban. Ha nem nyer a kormánypárt, akár komoly elszámoltatási hullám is következhet, amit nyilván nagyon nem szeretnének a fideszesek, ha viszont nyernek, akár évtizedekre bevackolhatják magukat a hatalomba. Épp ezért nagyon meg kell fontolniuk, hogy tovább haladnak-e a „sorosi úton”, vagy váltanak, és megpróbálnak egy hagyományosabb kampánnyal révbe érni. Van még egy kis idejük eldönteni, mi legyen, mert a vizes világbajnokság után még egy hónap politikai uborkaszezon következik. Íme, ezek a lehetőségek állnak a Fidesz előtt:

Fotó: facebook

1. A kormányzópárt folytathatja a jelenlegi stratégiát, megpróbálhatja egy táborba terelni a terroristákat, a migránsokat, a civileket, az ellenzékieket, a brüsszeli bürokratákat, és természetesen minden gonoszok főnökét, Soros Györgyöt. Ez egy régóta építgetett ideológiai háttér, ám van egy csomó buktatója, melyek közül néhány már egyértelművé is vált az utóbbi hetekben. A Soros György gonoszságára kifuttatott kampány például nem elég kompakt, vagyis nem igazán találni benne a kapcsolódási pontokat, a finisként bedobott „nevetős plakátok” pedig gyakorlatilag értelmezhetetlenek egy átlagos választópolgár számára. Nem csupán ízléstelen, antiszemita, de hatástalan is ez az irány, amit az is bizonyít, hogy nem sikerült megroppantani vele a Jobbikot, melytől alig szivárgott át szimpatizáns a Fideszhez a szélsőjobbos hangvételű kampány ellenére. Nem véletlen hát, hogy a Soros-plakátokat le is szedeti a kormány, hiszen, a vizes világbajnokság résztvevői elvinnék „jó hírünket” a világban, ha minden sarkon egy nevető bácsit látnának a falakon, akiről később kiderülne, hogy nem politikus, és hajnövesztőszert sem reklámoz.

2. Az idegenellenes kampány azonban nem volt sikertelen a kormány számára, hiszen a menekültválság következtében meghozott intézkedéseivel sikerült stabilizálni népszerűségét. Elképzelhető tehát, hogy a stratégák átgondolják Soros György szerepét a kampányban, és ejtik a jó öreg pénzügyi spekulánst, és kifejezetten a terrorizmus, a muszlim térhódítás elleni harcra koncentrálnak ősztől. Ennek is komoly veszélyei vannak, hiszen ez a kampány is hatástalan lesz, ha nem jönnek tömegével menekültek, az Európai Unió területén pedig nem történnek jelentősebb terrorcselekmények jövő év tavaszáig. Magyarország ugyanakkor komoly vitában áll a menekültkvóta ügyében is Brüsszellel, ami persze jól jön a nyíltan unióellenes hangvételű kampányhoz, ám jól látszik, hogy a magyar ellenzék megérezte a helyzetben rejlő lehetőséget. Ha ugyanis a jövő évi kampány arra az egyszerű képletre épül, hogy ha az ellenzékre szavaz a magyar polgár, akkor Európára voksol, ellenkező esetben pedig számolnunk kell azzal, hogy kihajítanak bennünket a közösségből, az nagyon rosszul jönne a Fidesznek, ugyanis a magyarok többsége uniópárti.

3. Épp ezért van némi esély arra, hogy a kormány bedobja legendás pávatáncát a választási finisben, és kissé dörgölőzni fog a most köpködött brüsszeli elöljárókhoz. Ha ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy az Orbán-kabinet „szabadságharca” miatt legjobb esetben is csak a most alakuló kétsebességes Európa külső körébe kerülünk, akkor büntetni fogják a Fideszt ezért a hibáért. Nehéz azonban elképzelni, amint épp olyan vidáman parolázik Orbán Viktor Jean-Claude Junckerrel, mint Vlagyimir Putyinnal, vagy éppen Recep Tayyip Erdoğannal. Régi politikai recept választások előtt egy évvel elmenni szélsőjobbra, aztán néhány hónappal a voksolás előtt visszatáncolni középre, mert akkor meg lehet tartani a szélsőséges szavazók egy részét, ugyanakkor vissza lehet szerezni a centristák többségét. Orbánnak ez most valószínűleg nem fog menni, mert részben konszolidálnia kéne a rendszerét (amire ő képtelen), másrészt a Fidesz szavazótábora ma már az iskolázatlan, szélsőségekre fogékony tömegekből áll, akik árulásként élnék meg, ha a kormánypárt békülni próbálna az ellenségnek tekintett nyugat-európai vezetőkkel, és eltávolodna a partnernek tekintett illiberális államoktól.

Fotó: Index.hu

4. És van egy hagyományos út is, ami sikert hozott 2014-ben a kormánypárt számára. Kevésbé ideologikus kampánnyal, sokkal inkább a hagyományos ígérgetésekkel, a később komoly gazdasági gondokat okozó rezsicsökkentés többlépcsős bevezetésével olyan szavazók szimpátiáját tudták elnyerni, akiket nem igazán érdekelt, hogy Orbán Viktor az oroszokkal, a törökökkel, a kínaiakkal, netán az amerikaiakkal barátkozik. A kormány korrupcióját hirdető plakátok eltüntetésével ismét lehetőséget kapott arra a kormány, hogy a szociálisan érzékeny arcát mutassa meg a választóknak, így kevésbé zavarja őket Mészáros Lőrinc vagy Orbán Győző meggazdagodása, a jobboldal által támogatott családi klánok térnyerése. Van tehát valószínűleg egy olyan terve is a Habony-féle kommunikációs csapatnak, hogy visszavonul az olyan ingoványos területekről, mint az EU-ellenesség, Soros György ostorozása, az illiberalizmus eszméinek terjesztése, és hagyományos ígérgetős kampány keretében próbálja meg ismét megszerezni az abszolút többséget a Parlamentben. Hogy ez egy komoly opció a kormány tervei között, mi sem bizonyítja jobban, hogy Lázár János ismét elkezdte tolni a panelbontások nagy ötletét, amely kifejezetten szociális jellegű intézkedés lenne, és a szegényebb lakosság tömegeinek megnyerését célozza. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem tudsz sátrat építeni a családodnak, mondd azt nekik, hogy a barlang sokkal biztonságosabb, ráadásul a természet elvégezte helyettünk a kulimunkát.”   

Valami nagyon nem stimmelt a Soros György gonoszságára kifuttatott kormányzati kampány utolsó felvonásával. Az ördögi mosollyal riogató amerikai multimilliomos plakátjait le is szedeti a kormány egy meghatározatlan időre, hiszen Orbán Viktor is érzi, valami zavar támadt az erőben. A Fidesz most nem egyszerűen túltolta a biciklit, de úgy neki is csapta a kerékpárt a tároló ajtajának, hogy akár nyolcas is lehet már a kerékben. Lássuk, hol nézték el a nemzeti konzultáció finisének szánt Soros-kampány legutolsó fejezetét a fiúk!

Fotó: facebook

1. Egyik legnyilvánvalóbb ok, hogy teljesen egyértelműen gyűlöletkeltő és antiszemita üzenete van a körülbelül két hete kihelyezett plakátoknak. Ezt több szervezet, vallási felekezet, és természetesen az ellenzék is jelezte, de a kormány (Lázár Jánossal az élen) azt a halandzsát tolta végig, hogy nem az amerikai milliárdos származásával van bajuk, hanem azzal, amit képvisel. Aztán a nép döntött. Azok, akik Soros neve mellé antiszemita jelzőket firkáltak, értelmezték a kormány helyett a plakátok üzenetét, akik pedig szervezetten kezdték letépkedni ezeket, szintén üzentek Lázár miniszternek, hogy nem moshatja a kezeit, ha felkorbácsolják a gyűlöletet a magyar polgárokban. Talán maga Lázár is végiggondolta magában, hogy mit mondana akkor, ha Farkas Flórián képével ragasztanák tele az országot, és azt írnák mellé, hogy ez az ember maga az ördög. Talán nem szítaná fel a cigányellenességet a magyar társadalomban?

2. Kemény kritikát kapott a magyar kormány a legutóbbi nemzeti konzultációnak nevezet kormányzati propagandasorozat miatt korábban is (például: Állítsuk meg Brüsszelt!), ám nem igazán vette a szívére Orbán Viktor, hogy uniós szövetségei kétszínűnek és számítónak nevezték. Annak ellenére erősítették fel a kampány hangnemét, hogy voltak egyértelmű jelei annak, hogy ezt a hangnemet az amúgy végtelenségig toleráns Európai Unió sem fogja szó nélkül tűrni. Valószínűleg a színfalak mögött kemény üzeneteket kapott Orbán Viktor, ám nyilván nem akarta nyilvánosan beismerni, hogy nyomást gyakorolnak rá Brüsszelből, melynek végül engednie kell.

3. A most életbe lépő úgynevezett plakáttörvény is komoly okot szolgáltatott arra, hogy leálljanak Soros ostorozásával. Nem mintha, a plakáttilalmat saját magára nézve kötelezőnek érezné a kormány, hiszen ők ezt nem politikai kampányként, hanem tájékoztatásként értelmezik, ám ha most ők is önmérsékletet tanúsítanak, akkor talán az ellenzék is kevésbé fog háborogni azon, hogy nem viheti utcára a véleményét. Egyébként is politikai uborkaszezon van, kevésbé hatásos most minden kampányköltés (bár ahogy elnézzük, pénz nem számít ezen a területen sem), ugyanakkor, sokkal keményebben térhet vissza a gyűlöletkeltés ősszel, ha az ellenzék már nem teheti ki a saját plakátjait a kormány hirdetményei mellé.

4. Az is fontos szerepet játszhatott a némi önmérsékletről tanúskodó döntés meghozatalában, hogy a Fidesz tagságát és vezetőségét is erősen megosztotta a kampány durva hangneme és gyatra minősége. Valahogy nem áll össze a kampány üzenete sem a fontos célcsoportok számára (kivéve persze azokat, akik bármikor beugranának Orbán Viktor után egy sötét kútba), hiszen nehéz valódi kapcsolatokat találni a migráció, a terrorizmus és Brüsszel kritikája és Soros György tevékenysége között. Ráadásul egy fantomot festettek az égre a kommunikációs stratégák, aki alig reagál valamit a támadásokra. Soros nem politikus, ezért nem is érzi szükségét annak, hogy beszálljon egy olyan iszapbirkózásba, ami nem igazán érdekli, és kimutatható haszna sem származna belőle. A kormány kommunikációs csapata most időt nyer arra, hogy átgondolja, érdemes-e egy lidérccel hadakozni a választási kampányban, vagy találni kell egy valódi ellenséget, amelyik úgy viselkedik, ahogy a magyar kormány szeretné. Az a koncepció ugyanis megbukott, hogy a magyar ellenzékkel úgy kell viselkedni, mintha nem is létezne, és tulajdonképpen csak Soros György magyarországi segédcsapatai azok a pártok, akik a választásokon a Fidesz bukására törnek.

Fotó: hvg.hu

5. És végül a legkézenfekvőbb ok a vizes világbajnokság kezdete. A szokásos pávatánc most azért nem működik, mert nem lehet kifelé mást mondani, mint a haza közönség számára. Vagyis, ha a világ hozzánk jön, és megkérdi, mik ezek a plakátok, nem mondhatja kormány, hogy ezek a feliratok nem is léteznek, csak a nyugati sajtó ferdíti el a dolgokat. A nagy világesemények idejére minden ország szeretné a legszebb arcát mutatni, és Orbán Viktor belátta: ezeket a plakátokat nem vihetik haza a sportversenyre érkező versenyzők, edzők, kísérők sem a memóriájukban, sem a fényképezőgépük vagy kamerájuk memóriájában. A magyar kormány szeretné lenyűgözni a világot, valóban büszke és erős európai országnak mutatkozni, de egy démonokkal hadakozó kis állam nem ezt a benyomást kelti. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha álmodban lenyilazod az ellenségeidet, jó érzéssel kelsz fel, ám ha elhiszed, hogy most már biztonságban vagy, könnyen kapsz nyilat a hátadba ébredés után.”

Szinte mindenben sumákol, mellébeszél vagy tagad a kormány, ami a rövidesen megkezdődő budapesti vizes vb kapcsán kérdésként felmerülhetett bennünk. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi közpénzt szórtak el az esemény előkészítésére, az építkezésre, reprezentációra, ahogy arról sincsenek pontos adatok, kik jártak jól azzal, hogy meglehetősen átláthatatlanok voltak a versenyhez kötődő költések. Az építkezések csúsztak, a szervezők kapkodtak, úgyhogy profizmust már csak a magyar sportolóktól várhatunk a rövidesen startoló eseményen.

Fotó: 24.hu

Régóta tart a számháború a vizes világbajnoksághoz kötődő költések nagyságával kapcsolatban, ám azt a kormány illetékesei sem tagadják, hogy bőven 100 milliárd forint fölött lesz a végösszeg. Bruttóban akár 170 milliárdot is kóstálhat a rendezvény összköltsége, ugyanis egymás után esnek ki a csontvázak a kormány büdzséjéből. A legújabb botrány, hogy a nyilvánosnak hazudott költségvetési tételeken kívül most felbukkant egy újabb, ami tovább táplálja bennünk a gyanút, hogy a sunnyogás még nem ért véget a kormány részéről. Egy igen jelentős tétel, körülbelül 30 milliárd forint ugyanis az eddigi a számításokból kimaradt. Nem is csoda, hiszen nincsenek róla nyilvános értesítők, és a szervezők részéről is legfeljebb csak elszólás szintjén esett róla szó.  

Ez a tétel főleg a tévés közvetítések technikai feltételeinek biztosítását,  az internetes kapcsolat kiépítéséhez szükséges beruházásokat, az ezekhez szükséges szoftveres hálózat kiépítését jelenti. Vettek 1400 mobiltelefont és 600 laptopot is, hogy a digitális térben legyen némi vibrálás is, így jött ki az elég extrém nagyságú 30 milliárdos tétel. Ezzel együtt már biztos 150 milliárd fölött járunk bruttóban, ami még bővülhet, mert a kormány nagy tapasztalatokkal bír a költési tételek elsumákolásában.

Ha csak szerényen úgy számolunk, hogy a kiinduló költségvetés megötszöröződött, akkor képzeljük el ugyanezt az olimpiai beruházások esetében!

Persze, ilyenkor jön az a szokásos vád a fanyalgó és kekeckedő, kormánytól független médiával szemben, hogy mindenben csak a hibát látja, holott örülnünk kéne, hogy itt ugrik a medencébe a világ vízi sportjának elitje, és elviszik jó hírünket a szélrózsa minden irányába a vetélkedést követően. Igen ám, csak a versenyző csak a felszínt látja, az öt helyszínen megrendezett, versenyeket, a grandiózus létesítményeket, a csilli-villi nyitó- és záróünnepségeket. Nekünk azonban marad a bosszúság, hogy a kormány újra úgy szórt el milliárdokat egy presztizsrendezvényre, hogy megint elfelejtett szólni néhány tételről, melyekkel közpénzt égettek el.

A mindig magabiztos Orbán-kormány ezúttal is bebizonyította, hogy korántsem az önzetlenség hajtja, amikor nagy fába vágja a fejszéjét. A grandiózus terveket csak erősen felpumpált költségvetéssel tudta megvalósítani, nem mellékesen a saját oligarcháinak jutottak a legzsírosabb megrendelések, közben folyamatosan csúsztak a határidők, változtak a koncepciók. A vizes vb körüli ügyek a megalománia és a nagy akarás okozta görcsölés különleges elegyét képezik, ami nem pusztán a mostani projektben érhető tetten. Ilyen maga a kormányzás is, amely csak ritkán mert belevágni komolyabb átalakításokba, de akkor is hiba hiba hátán sorakozott a megvalósításnál. Gondoljunk csak oktatási intézmények államosításába, majd az iskolákat felügyelő Klik agóniájára.

Csak most örülhetünk igazán annak, hogy a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtésének köszönhetően a kormány kifarolt az olimpiai álomból. A mostani költések ugyanis fényévekre vannak azoktól a tételektől, melyeket egy olimpiai projektbe kellene beleölni. Ha csak szerényen úgy számolunk, hogy a kiinduló költségvetés megötszöröződött, akkor képzeljük el ugyanezt az olimpiai beruházások esetében! Hihetetlen pénzherdálás zajlott már az előkészítés időszakában, ám a megvalósítás gyakorlatilag minden erőforrását felemésztette volna annak az országnak, amely saját erejéből a jelenlegi szerény gazdasági növekedést is alig tudná fenntartani.

Fotó: Index.hu

Az olimpiai pályázat bukásakor is egyértelmű volt, hogy nem a sportrendezvényt utasítják el a budapestiek, hanem üzenni akarnak annak a kormánynak, amelyikre nem szeretnék bízni a rendezéshez szükséges hatalmas összeget. Lényegében a kormányzati korrupción bukott meg a budapesti rendezésű olimpia ötlete, amit Orbán Viktor is jól tudott, amikor rábírta Tarlós István főpolgármestert, hogy vonja vissza a pályázatot. A mostani sporteseménnyel is az a célja a kormánynak, hogy a grandiózus beruházásokkal, profi rendezéssel vakítsa el a hazai kritikusokat és ejtse ámulatba a kétkedő külföldi politikusokat. Közben azonban épp azt bizonyította, hogy nem tud kibújni a saját bőréből, és épp úgy rendez sporteseményt, ahogy kormányoz. Vagyis fecseg a felszín és hallgat a mély. Vagy, ahogy egy dakota közmondás fogalmaz: „Minél hangosabban kántálod a törzsi dalokat, annál jobban hiszed, hogy tisztán énekelsz.”

Lassan eljönne az igazság pillanata, ha a Fidesz nem tolná mindig arrébb az időpontját. Már nyolcadik éve kormányoz ugyanis Orbán Viktor, és fel kéne mutatnia valamit abból, milyen átfogó reformokkal vitte előrébb az ország ügyeit, ám helyette nemzeti konzultációba oltott gyűlöletkampányok, panelbontás, kerítésépítés, oligarchaetetés, és még ki tudja, mi minden folyik szép hazánkban kormányzás ürügyén. Közben a nagy ellátórendszerekből kiszipkázzák a pénzt, az államosításokkal pedig azt a látszatot keltik, hogy mégis voltak reformok. A Fidesz azonban mindent megtesz azért, hogy senki ne vegye észre, a kormányzás álcája mögött valami egészen más zajlott Magyarországon az elmúlt hét évben.

Fotó: nepszava.hu

A reformokkal az a baj, hogy sokba kerülnek, csökkentik a kormány támogatottságát, ugyanakkor csak hosszú idő után hozzák meg a várt eredményt. Orbán Viktor nem is pepecselt ilyenekkel két kormányzati ciklusa alatt, hanem inkább elterelte az emberek figyelmét az égető gondokról. A nemzeti konzultációnak csúfolt, közpénzből finanszírozott szemérmetlenül sokba kerülő kormányzati kampányok ma már egymásba érnek, az ország pedig a világűrből úgy néz ki, mint egy tenger, mert annyi kék alapszínű óriásplakátot ragasztottak ki baráti cégek hirdetőhelyeire, hogy az asztronauták csak a szemüket dörzsölik, amikor letekintenek a mi kis országunkra. Néha persze van egy-egy sziget ebben a nagy kékségben, de jobban megnézve azok csak épülő stadionok.

Ahogy mondani szokták Nyékládházán, meg lesz a böjtje a kamukormányzásnak. Az utóbbi nyolc évben a magyar lakosság jelentős része reménytelenül elszegényedett, mások viszont szuperszonikus gyorsasággal gazdagodtak meg. A magyar társadalom végtelenül megosztott lett szociális és politikai értelemben is, amin egyáltalán nem kíván változtatni a jelenlegi kormányzati politika. A szegények egy részéről végképp lemondott Orbán Viktor kormánya, legfeljebb a kampányban gondolnak majd rájuk a Fidesz jelöltjei, és néhány dunsztosüveg uborkáért megvásárolják tőlük a felhatalmazást újabb négy év sanyargatásra. Akárhogy is közelítünk a kormányzati politika lényegéhez, mindenhonnan a cinizmus, a közöny, a kiábrándultság és beletörődés köszönt vissza ránk. Ha Farkas Flórián a kormány legfőbb szövetségese, akkor milyen felzárkóztatásban bízhatnak például a romák a következő kormányzati ciklusban, ha ismét Orbán Viktor ragadja magához a kormányrudat?   

Fotó: mno.hu

Sokan nem értik, hogyan lehet még mindig ilyen népszerű hét év korrupt kormányzás után a Fidesz. Lehet itt hivatkozni az ellenzék megosztottságára, a kormány erőszakos kampányolására, az ügyes pávatáncra, de a legfontosabb tényező mégis az, hogy a kormánypárt elhitette a polgárokkal, hogy lopni nem bűn, mert mindenki ezt csinálja. Épp olyan hitetlenkedve hallgatják az emberek azokat az ellenzéki vezetőket, akik elszámoltatást ígérnek, mint a kormányzati szónokokat, akik azt állítják magukról és társaikról, hogy nem nyúltak soha a közöshöz. A Fidesz azzal legalizálja saját romlottságát, hogy elődeit és lehetséges utódait is besározza. Ezért nincs a magyar polgárok közel felének olyan pártja, melyre jó szívvel szavazna 2018-ban.

Mit is várhatunk egy olyan politikai párttól, amelynek nem volt választási programja, mégis kétharmados többséget szerzett a 2014-es választáson? Majd amikor kormányprogramot kellett volna hirdetnie, azt mondta, hogy legyen annyi elég: Folytatjuk! Suttyomban építette le a polgári demokráciák íratlan és írott szabályait az Orbán-adminisztráció. Az Európában nagy becsben tartott népszavazás intézményét például teljesen ellehetetlenítette, helyette bevezette a kisegítő iskolások szintjére butított nemzeti konzultációt, ami egyirányú propaganda a valódi vélemény kinyilvánítása helyett. Az általa kinevezett köztársasági elnökökből aláírógépet csinált, az ügyészséget politikai céljaira használja, az alkotmánybírák pedig lényegében a Fidesz személyes megbízottai. A jegybank vezetése még az előbb említett intézményeknél is szorosabban kötődik a hatalomhoz, holott az MNB függetlensége az egyik legfontosabb feltétele a demokratikus államberendezkedésnek.

Orbán Viktor mesterterve alapján történtek a dolgok 2010-től napjainkig. Első négyéves kormányzása alatt leépítette a többpólusú polgári demokrácia intézményeit, átalakította a saját érdekei szerint a választójogi törvényt, és mivel a második ciklusában is sikerült kétharmadot szereznie, a központosított államhatalmat már teljes egészében saját céljai elérésére használta. Elkezdődött a szabad sajtó bedarálása, nekilátott a kritikus civil szervezetek ellehetetlenítésének, személyre szabott törvények segítségével igyekszik megszabadulni politikai és gazdasági ellenfeleitől. Nem mellékesen új ellenséget kreált hívei számára Soros György személyében, akit egyként hibáztat a migráció miatt, a gazdasági spekulánsok támadásaiért, ugyanakkor a lopakodó antiszemitizmust táplálva gesztust gyakorolt a néppártosodó Jobbik hívei felé.

Fotó: minuszos.hu

Eközben alig tűnik fel hivatalos szinten, hogy a stratégiai ágazatokban komoly bajok vannak. Az oktatás anomáliáiba lépten-nyomon belebotlunk, az egészségügy lélegeztető gépen van már egy ideje, a gazdaság versenyképessége pedig romlik a hasonló adottságokkal rendelkező közép-európai szomszédokhoz képest. Sokan úgy gondolták még a 2010-es Fidesz győzelem után, hogy a kétharmados kormányzati többség nagy lehetőség az ország számára, hiszen most van egy olyan erős felhatalmazással bíró politikai erő Magyarországon, amely bátran nekivághat az átfogó reformoknak. Nem ez történt, mert Orbán Viktornak esze ágában sem volt kockáztatni a 2014-es győzelmet. A 2018-as sikert sem akarja feláldozni azért, hogy kétes kimenetelű, fáradtságos reformokra pazarolja erejét és népszerűségét. A hatalmat akarja, pénzt, paripát, fegyvert, hogy bármikor nekimehessen azoknak, akik a valódi kormányzást kérik tőle számon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki mindig az orra elé néz, nem bukik fel a kidőlt fában, de nem látja meg a távolban gyülekező ellenséget sem.”  

A kormány legújabb plakátkampánya már tényleg az abszurditás határait feszegeti, hiszen egy amerikai üzletember fotójával és a hozzá fűzött értelmetlen kommentárral riogatja a magyar polgárokat. Azt is mondhatjuk, hogy egész plakát egy óriástalány. Nem kapunk választ például arra a kérdésre sem, hogy mi lenne az a nagyon vidám dolog az amerikai üzletember számára, amitől jókedvre derülne. Mi most húsz variációt vázolunk fel, melyek bekövetkezte biztosan mosolyt csalna Soros György arcára.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. Ha újra azt nyilatkozza Mészáros Lőrinc, hogy a saját erejéből gazdagodott meg.

2. Ha a magyar válogatott hazai pályán is veszít Andorra ellen.

3. Ha megtudná, hogy az Európai Unió támogatta a felcsúti kisvasút építését.

4. Ha Orbán Viktor kifizetné neki a támogatást, amit korábban az oxfordi ösztöndíjához adott a Soros Alapítvány.

5. Ha Kósa Lajos gondolataiba látna.

6. Ha annyit nyerne Andy Vajna egyik kaszinójában, hogy a szivarkirály kénytelen lenne zálogba adni neki a TV2-őt.

7. Ha Pintér Sándor használt pengés kerítést próbálna eladni neki.

8. Ha Polt Péter ügyészsége nyomozni kezdene a letelepedési kötvények és Farkas Flórián ügyében.

9. Ha betiltanák Magyarországon az ellenállások soros kapcsolását.

10. Ha megismerné Matolcsy György unortodox gazdaságpolitikáját.

11. Ha Selmeczi Gabriella még egyszer azt állítaná, hogy megmentették a devizahiteleseket.

12. Ha végre Varga Mihály egyszer egy jóízűt nevetne.

13. Ha Rogán Antal helikoptervezetői vizsgát tenne.  

14. Ha Németh Szilárd végre azt csinálná, amihez ért, vagyis beállna pankrátornak.

15. Ha nemzeti konzultáció indulna a stadionépítési program hasznosságáról.

16. Ha végre semmi probléma nem lenne a felújított orosz metró kocsikkal.

17. Ha Habony Árpád közmunkásnak állna, és az utcaseprés szünetében Gucci táskából venné elő az uzsonnáját.

18. Ha lebontanák Lázár János házának felső emeletét, mondván, hogy túl meleg van ott nyáron.

             Fotó: facebook

19. Ha Simicska Lajos becsicskulna, vagyis ismét a Fidesz kedvenc oligarchájává válna.

20. Ha Áder János egyszer egy dakota közmondással fejezné be szokásos szilveszteri köszöntő beszédét.

Szokásos pávatáncát járja Orbán Viktor, amikor Horthy Miklós történelmi szerepének óvatos átértékelésébe kezdett. Először képletesen megveregette az egykor kormányzó vállát, mondván egész tisztességes politikai pályát futott be, majd külügyminisztere emlékeztetett arra is, hogy voltak elég sötét momentumok is Horthy munkásságában. A miniszterelnök egyértelműen a Jobbik mellett kitartó radikális szavazóknak szeretett volna üzenni a kormányzó melletti szavaival, ugyanakkor számára az is fontos, hogy ne folytatódjon nemzetközi elszigetelődése egy újabb kétes tartalmú kijelentése miatt. Van három komoly veszélye azonban az újabb szédületes pávatáncnak.

Fotó: válasz.hu

1. Horthy Miklós személye egybefonódott a magyar irredentizmussal, így nagyon szerencsétlen dolog most az egekig magasztalni őt, így a szomszédos országok felé azt üzenni, hogy a kormányzó szerepének megítélése a legfelsőbb politikai szinten megváltozott. Szlovákiával kivételesen jók jelenleg a kapcsolatok, ami elsősorban annak köszönhető, hogy Robert Fico kormányának elég komoly többsége van, és nem kell a végső fegyverhez nyúlnia, ha népszerűséget akar növelni. Ez a végső fegyver a magyarokkal való riogatás. Ugyanez a helyzet Romániával kapcsolatban, igaz, a dél-keleti szomszédokkal a szövetség nem olyan szoros, mint az északival, ugyanis nem tagja a V4-eknek. Szerbiával sincsenek jelenleg komoly vitáink, sőt a szerb elnök kampányában még Orbán Viktor fényképet is bedobta, mint akivel baráti kapcsolatokat ápol. Ukrajna nem esik olyan súllyal a latba, mint az említett három ország, ám ott a magyar kisebbség helyzete jóval kedvezőtlenebb is, mint más szomszédoknál. A revizionista szólamok emlegetése itt árthat talán legtöbbet a kárpát-aljai magyar kisebbségnek, és az amúgy sem súrlódásmentes ukrán-magyar diplomáciai kapcsolatoknak.És nem mellékesen említsük meg, hogy a kormány orosz barátai sem tapsolnának nagyon egy olyan ember felmagasztalásának, aki hadat üzent a Szovjetuniónak.  

2. Orbántól egyébként is szereti harci lázban tartani szavazóit, és ha csak egy kicsit is az agyukba égeti, hogy Horthy Miklós revizionista politikáját a Fidesz is a nevére vette, akkor szavazókat csábíthat át a Jobbiktól, ahol igen fogékonyak az ilyen hívószavakra a szimpatizánsok. A Habony-féle kommunikációs stratégia azonban arra épül, hogy a Kádár-korszak kisemberének kell kedvezni, vagyis azokat a félelmeket kell nagyra növeszteni a nemzeti konzultációkkal és a hozzájuk fűződő kampányokkal, melyek ebben a társadalmi rétegben jellemzőek. Így a lopakodó antiszemitizmus, a értelmiségellenesség, az idegengyűlölet, a gondoskodó állam eszménye mind szerepet kapnak a kormány kommunikációjában. A Horthy-korszak azonban 40 éven keresztül olyan negatív megítélés alá esett a Kádár-korszakban, hogy szellemi örökösei számára nem lehet megnyerő a kormányzó politikai rehabilitálása. Orbán ezért óvatos, és tesz úgy, mintha a Horthy-életmű egy összetett jelenség lenne, melyben vannak kirívóan pozitív és elhanyagolható negatív vonások. Tény azonban, hogy a kormányzó regnálása idején több mint 30 zsidótörvényt fogadtak el, döntő szerepe volt a háborúba való belépésben, a magyar katonák doni katasztrófájában, majd egy szerencsétlen kiugrási kísérlet után már nem volt képes megakadályozni a nyilas hatalomátvételt, illetve a német megszállást.

Fotó: zsurpubi.hu

3. A jelenlegi miniszterelnök politikai krédójától nem idegen olyan félfasiszta rendszerek tisztelete, mint amilyen a 30-as évek Magyarországa volt. Ez eddig inkább szimbolikus gesztusokban nyilvánult meg, de most ráfordult a Horthy-korszak szellemi hagyatékénak mélyebb értelmezésére. Amíg csak olyan gesztusdiplomáciát folytat, amely kissé árnyalja a II. világháborút megelőző időszakot, addig felfoghatjuk némi korrekcióként is azt, amit tesz. Szegeden például olyan feltételekkel ad pénzt a város központjában lévő Széchenyi tér rekonstrukciójára, ha azon visszaállítják az 1940 előtti állapotokat. Nem mindenki számára szimpatikus állami segítség ideológiai feltételekhez kötni közpénz osztását, de még mindig jobb, mintha a kormányzó szobrát avatná Orbán valamelyik vidéki nagyvárosban. Ám a mostani folyamat elvezethet idáig is, ami már jóval veszélyesebb mind a kormány, mind az ország számára. Egy múltba révedő, illúziókból táplálkozó félfeudális államot reprodukálni az Európai Unió tagjaiként akkora kihívás, hogy valószínűleg Orbán Viktornak sem sikerülhet. Ahogy Dél-Dakotában mondják: „Nem elég nagyot álmodni, néha fel is kell ébredni.”     

Még a kormánypárti politikusok egy része sem tagadja, hogy komoly alkotmányossági aggályokat vet fel az új plakáttörvény, mely száműzi a politikai jellegű hirdetéseket az utcákról. Nem is az volt a célja a Fidesznek, hogy jogkövető legyen, hanem, hogy időt nyerjen, így legalább néhány hónapra megakadályozza az ellenzéket saját elveinek és ígéreteinek népszerűsítésében. Van azonban más út is a politikai nézetek hirdetéséhez, így a „vizuális környezetszennyezés" folytatódni fog, de nem elsősorban ott, ahol eddig. Lássuk, mit eredményezhet a tiltás életbelépése?

Fotó: mno.hu

Ha a kormány úgy gondolja, hogy az utcai falragaszokkal lehet leghatásosabban kampányolni, nagyon téved. Többször bebizonyosodott, hogy az emberek általában közömbösek az utcán látható hirdetések iránt, vagyis kidobott pénz például a nemzeti konzultáció ürügyén elindított plakátdömping. A Jobbik „lopós plakátjairól” viszont más az emberek véleménye, ugyanis elég keményen odaver a kormánypártnak, így hirtelen sürgős lett egy kétharmados többséget igénylő jogszabály elfogadtatása a Fidesz számára. Miután az ellenzék összezárt, a köztársasági elnök pedig azzal, hogy visszaküldte a lényeges elemeitől megfosztott, ezért lényegében kiherélt jogszabályt, a kormány hirtelen feles törvénnyé változtatta a plakátügyet.

A kétharmados jogszabály azonban nem veszíti el a kétharmados jellegét, hiába akarja azt Kósa Lajos, viszont amíg az alkotmánybíróság nem dönt a kérdésben, a plakátok eltűnhetnek az utcákról, így kicsit nyugodtabban aludhat Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád és Rogán Antal, akik képmásai nem túl előnyös pozitúrában néztek le ránk ezekről a hirdetményekről. Ezzel a kormány-közeli hirdetési vállalkozások is veszítenek, hiszen elvileg a kabinet sem hirdethet július 15-e után, ám nagyot kaszálhatnak az egyéb hirdetési felületek tulajdonosai, például az online- és papíralapú újságok, a televíziók és rádiók. Egyelőre azonban az is kétséges, hogy betartják-e az érintettek a rájuk szabott jogszabályokat, hiszen a kormány és a Jobbik is új plakátkampányt indított július elején.

Ha viszont mégis teljesen eltűnnek a politikai hirdetések az utcáról, akkor az eddiginél is keményebben nyomják majd a sajtótermékekben a propagandát az érdekeltek. Korábban már számos példán láthattuk, hogy a sajtópiacot hihetetlenül torzítja az a tény, hogy lényegében a saját kampányainak hirdetéseivel tartja életben a kormány a hozzá közel álló sajtóorgánumokat. A Magyar Idők, a Riposzt, a 888.hu, Origo, sőt az MTVA is komoly bajba kerülne, ha a kormány csak rövid időkre leállna a politikai kampányokkal, hiszen bevételeik döntő hányadát reklámbevétel formájában az államtól, vagyis végeredményben az adófizető polgároktól kapják.

Van azonban a plakátháborúnak egy másik oldala is, hiszen az ellenzék is a sajtóhirdetésekbe kényszerül a feles jogszabályként átnyomott korlátozással. Simicska Lajos ugyanúgy rendelkezik saját médiavállalkozásokkal, ahogy a kormány is a saját propagandaminisztériumából kinövő sajtótermékekkel. A plakátokra eddig elköltött pénzt a Hír TV-ben, a Lánchíd Rádióban, a Heti Válaszban, illetve a Magyar Nemzetben válthatják hirdetésekre azok, akik eddig Simicskától béreltek hirdetési felületet az utcán. A Fidesz célja valószínűleg az is volt a jogszabály átnyomásával, hogy világossá tegye: Simicska Lajos áll a Jobbik mögött, hiszen innentől nyíltan kell hirdetnie a nagyvállalkozó sajtótermékeiben az ellenzéki pártnak, ha szólni akar a választópolgárokhoz.

A sajtótermékek esetében azonban nem lesz központilag meghatározott listaár, vagyis annyiért adja a felületet Simicska a pártoknak, amennyiért csak akarja. A Fidesz viszont továbbra is kénytelen lesz hatalmas pénzekkel kitömni a saját lakájmédiáját, különben működésképtelenné válnának, mivel nem a piacból, hanem a kormányból élnek. Ennek bizonyítéka például az a közszájon forgó piaci pletyka, mely szerint Csetényi Csaba, a plakátkampányokon korábban jól kereső vállalkozó azért esett ki a pikszisből, mert késve utalta a kormányzattól kapott pénzt a hirdető kormányhoz közeli médiumoknak.

Fotó: hvg.hu

 Akárhogy is nézzük a dolgot, a legrosszabbul ismét mi, választópolgárok járunk, hiszen a pénzünk értelmetlen kormányzati kampányokon keresztül tömegpusztító fegyverré váló sajtóorgánumokhoz vándorol, ahol úgy elfüstöl, mintha nem is lett volna. Az ellenzéknek ugyan jóval kevesebb a médiafelülete, ám ha hirdetni akar, továbbra is megteheti a független vagy baloldali sajtótermékekben. A rendszer épp azért piacidegen, mert akár a kormányt, akár az ellenzéki oldalt nézzük, ha a hirdető és a hirdetési felület is ugyanabba az érdekkörbe tartozik, akkor lényegében követhetetlen, ki, mennyi pénzért hirdetett. Vagyis, ha egy csapatban játszol az ellenfeleddel, könnyen rúgsz öngólt. Jó példa erre a Fidesz 2010-es kampányköltése, amikor még Simicska Lajos médiabirodalmán keresztül huncutkodhatott a kortes-pénzekkel és felületekkel a jelenlegi kormánypárt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit szabad Ülő Bikának, nem szabad Kuporgó Kutyának.”

Lényegében mindent egybegyúrt a kormányfő, ami ellenszenves a magyarok többsége számára, és ezt a különleges elegyet Soros György címkéjével látta el. Közben mindent, amit szimpatikusnak, követendőnek tart a magyarok nagyobbik fele, Orbán a nevére vett, így a sötétség és a világosság harcaként állítja majd be a 2018-as parlamenti választásokat. Csak két akadálya van annak, hogy mindezt el is higgye legalább a választók fele. Az egyik, hogy a gonoszságok rendszere annyira szövevényes, hogy nehéz köztük logikai kapcsolatot találni, a másik pedig, hogy a korrupt kormányzás valahogy nem fér bele ebbe a fekete-fehér mesébe.

Fotó Hungary Today

Ne legyünk túl vidámak akkor, amikor a román politikusok azt mondják, hogy náluk kattanna a bilincs a kormánytagok csuklóján, ha saját családtagjaiknak osztogatnák a jól fialó állami és uniós megbízásokat. Lényegében családi klánok küzdelmeként értelmezhető, ami ma Magyarországon történik a közpénzek elköltése közben. A kiskirályok országlása márpedig tart már egy ideje hazánkban, hiszen csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen milyen bizniszt vezényelnek le Matolcsyék, Mészárosék, Csányiék, Tiborczék, netán az Orbánék.

Mindez annak fényében tűnik igen aggasztónak, hogy közben a kormány képviselőinek lelkiismerete patyolattiszta. A korrupciós vonal szinte elvékonyodik olyan, a kormányzat által favorizált ügyek mellett, mint például a menekültek távoltartása a határainktól, a Soros György általa hivatalos politika szerint támogatott civil szervezetek és sajtóorgánumok ellehetetlenítése, vagy a küzdelem a brüsszeli bürokraták ellen a magyar érdekek védelmében. Mivel az ügyészség lényegében semmit nem tesz azok kétes ügyeiben, akik a kormány védelme alatt állnak, Orbán Viktor egészen bátran mondhatja azt, hogy korrupció az, amit a kormánypárt annak tart.

Már nincs egy év a választásokig, és úgy tűnik, esze ágában sincs a miniszterelnöknek megfékezni túl mohó elvbarátait. Nem érzi veszélyesnek a túlburjánzó korrupciót még akkor sem, amikor vannak már-már megmagyarázhatatlan ügyek is az Orbán-kormány háza táján. Végsőkig kitartanak Rogán Antal mellett, de nem engedik el Farkas Flórián kezét sem, és azt is felvállalják, hogy Habony Árpád az említett két úriemberrel egyetemben sportot űzzön a sajtó elől menekülésből.

Orbán arra építi kampányát, hogy a magyarok legismertebb félelmeit gyúrja egybe, és mindezek fölé odaemel egy megközelíthetetlen, és a magyar viszonyok között alig értelmezhető figurát, az amerikai milliárdos Soros Györgyöt. Minden ellenzéki pártot, független sajtóorgánumot, kritikus civil szervezetet becsatornáz Soros György gonosz, nemzettipró szellemiségébe. Hírbe hozza a jogvédő csoportokat olyan bűnözőkkel, mint például az embercsempész bandák, az átláthatatlan gazdálkodásra hivatkozva próbálja eltüntetni az utcákról a kormány számára kínos politikai hirdetéseket, valamint az ellene tüntető civil szervezeteket. A kormányfő közben kérlelhetetlenül sulykolja az emberek fejébe, hogy kétszer kettő néha öt, ha ő úgy akarja.

Orbán felfogásának az a nagy veszélye a magyar társadalomra nézve, hogy az ő értékítélete alapján sorolnak be történelmi személyiségeket, pártokat, szervezeteket a jó, illetve a rossz oldalra magyarok milliói.

Orbán Viktor fekete-fehér világában valaki vagy jó, vagy gonosz, átmenet nincs, a színek, árnyalatok csak megzavarják az emberek gondolkolatait. Igyekszik koherens ideológiává alakítani a magyar nép ellen szövetkező judeoplutokrata konspirációs gépezetet, mely egyfelől nyugati ügynökökből, másrészt az őket kiszolgáló, jól megfizetett hazai szimpatizánsaiból áll. Orbán Rákosi elvtárson is túl tesz a nyugati befolyás elleni harcban, híveit lassan olyan szlogenekkel hívja csatába, hogy ne engedjük Soros György vagy Brüsszel hatalomra jutását Magyarországon.

Közben azonban nem ad választ a legfontosabb kérdésekre. Nem tudjuk például Brüsszel miért szeretné tönkretenni Magyarországot, amikor százmilliárdokkal tömi az állami költségvetést, de arra sem igen hallottunk még érdemi választ, hogy miért lenne jó üzlet Soros Györgynek, ha az ő pénzén migránsok érkeznének hazánkba? Orbán abban bízik, hogy a végső kérdéseket soha nem teszik majd fel a magyarok, elég lesz mindig friss ellenségeket szállítania a választóknak, hogy egyértelmű legyen: csakis ő tudja megvédeni a gonosz háttérhatalmaktól az országot.  

Fotó: bumm.sk

Ennek az abszurd kampánynak a részeként indított támadást a Soros-egyetemként aposztrofált CEU ellen, ezért kriminalizálta a civil szervezeteket, ezért szövetkezik Putyinnal, aki szintén démonizálta hazájában az amerikai milliárdost, és vállt vállnak vetve küzd az Európai Unió ellen magyar szövetségesével. Mintha már nem is egy demokratikus politikai rendszerben gondolkodna Orbán, ahol választások vannak, melyeken le kell győzni más pártokat, meg kell győznie hitelességéről és tisztességes szándékairól a választókat, hanem inkább démonokkal küzd, melyek olykor megjelennek lázálmaiban. A hazai politikai ellenzék számára csak kiszolgáló személyzete Sorosnak vagy éppen Brüsszelnek, vagyis nem ők az igazi ellenségek, hanem kenyéradó gazdáik.

Orbán felfogásának az a nagy veszélye a magyar társadalomra nézve, hogy az ő értékítélete alapján sorolnak be történelmi személyiségeket, pártokat, szervezeteket a jó, illetve a rossz oldalra magyarok milliói. Ha ő rámutat egy társadalmi csoportra, és azt mondja a híveinek, hogy gyűlölni kell őket, akkor minimum két és félmillió ember ezt minden kétség nélkül meg is teszi. Így lehet ellenség ma már a legtöbb értelmiségi és művészeti közösség azok számára, akik vakon hisznek Orbán értékítéletében. És persze ennek köszönhetjük azt is, hogy olyan kétes történelmi szereppel bíró személy, mint Horthy Miklós, most elindulhatott a rehabilitáció szűk ösvényein, hogy egykor talán ki is mondja a miniszterelnök, hogy az egykori kormányzó nem bűnös sok százezer magyar baka és zsidó honfitársunk haláláért. Orbán felelőssége tehát óriási, hiszen egyetlen szavára százezrek változtatják meg addigi véleményüket. Ezzel a lehetőséggel lehet élni és visszaélni, ám most nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök ez utóbbit teszi. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ha a nép lelkéről van szó, egy rosszul sikerült mondat többet tud ártani nekünk, mint ezer dühös apacs harcos gyilkos nyilai." 

Mostanában az újságírók és elemzők is inkább csak kérdéseket tesznek fel írásaik címeként, ugyanis van egy csomó jelenség Magyarországon, melyek ép ésszel (és nyugati gondolkodásmóddal) szinte megmagyarázhatatlanok. Ezért lett egy feltörekvő közép-kelet európai kis országból Abszurdisztán, ezért emlegetik kormányát és miniszterelnökét elrettentő példakánt a nagy hagyományokkal rendelkező országok vezetői. Az egész jelenséget tulajdonképpen az a Fidesz hívei körében megcsontosodott tévhit táplálja, hogy Orbán Viktor nem tud hibázni, és nem mellékesen mindig igazat mond. Nehéz erre a jelenségre logikus magyarázatot találni, de most megpróbáljuk.  

Fotó: 24.hu

A kormányfő - aki egyben a kormánypárt vezetője is - az utóbbi években azt a képet alakította ki magáról, hogy rendelkezik a jövőbe látás misztikus képességével. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a fideszes hívek szerint minden arannyá válik, amihez Orbán hozzáér. Főleg tavaly tűnt úgy, hogy a magyar miniszterelnök víziói beteljesülnek, mivel a hagyományos liberális demokráciákat igen kemény külső és belső támadások érték. Bekövetkezett a Brexit, a semmiből előlépő republikánus demagóg elnökjelölt Donald Trump személyében a világ legerősebb hatalmának élére állt, az Európai Unió képtelen volt kezelni a menekültproblémát, Orbán és orosz elvbarátai pedig keményen dolgoztak az EU egységének megbontásán. Tavaly év végén úgy tűnt, hogy globális vereséget szenvednek a hagyományos európai értékek, szélsőséges pártok vehetik át a kormányrudat akár Franciaországban vagy Németországban is. Persze, minden csoda három napig (vagy egy kicsit tovább) tart, így 2107 első félévében normalizálódott a helyzet a világban, noha az úgynevezett illiberális államok folytatták aknamunkájukat a hagyományos liberális demokráciák ellen.

Mindez a fordulat csak apró nyomokat hagyott a magyar politikán, hiszen úgy ölt milliárdokat az adófizetők pénzéből a Brüsszel elleni kampányra az Orbán-rezsim, hogy közben az EU forrásokból tartotta fenn a gazdasági növekedést, mellesleg pedig tovább hizlalta saját oligarchái vagyonát az elsíbolt támogatásokból. Az Orbán-kormány tulajdonképpen nem is tagadja már olyan vehemensen a korrupciót, mint azt korábban tette, ám megjelent egy új elem a kommunikációjukban, amit valahogy úgy lehetne lefordítani: Mindenki lop, miért pont mi ne lopjunk? Még mindig működik egy bizonyos hatásfokkal az elmúlt nyolc évre való visszamutogatás, holott lassan már elmúlt 16 évre kellene visszanézni, amikor a síbolások nagy tablóját próbálnánk összeállítani.

Nincs alternatíva ugyanis a Fideszen belül, nincs olyan személy, akit fel lehetne építeni, aki ugyanolyan ravasz lenne, mint a jelenlegi vezető. Erről maga Orbán tehet, hiszen mindenkitől fél, aki veszélyes lehet a hatalmára, jöjjön az kívülről, netán belülről.

Orbán egyben biztosan nagyon jó. Mesteri módon kerüli ki azokat a szituációkat, melyekben eltűnne a tévedhetetlenségébe vetett hite a mellette kitartó közel kétmillió embernek. A nyilvánvaló politikai kudarcokat is győzelemként tudja beállítani (például kvótanépszavazás, sikertelen alkotmánymódosítási kísérletek, olimpiai fiaskó stb.) Soha nem állt ki saját népe elé, amikor be kellett volna ismernie, hogy valamit nagyon elrontott, illetve nem ítélte meg kellő körültekintéssel az adott helyzetet. A kvótanépszavazást egy még a korábbinál is durvább menekültellenes kampány követte, az alkotmánymódosítási fiaskót áttolta a Jobbikra, a bukott budapesti olimpiát pedig Tarlós főpolgármesterrel vonatta vissza, holott, annak idején ő maga is aggályokat fogalmazott meg a pályázattal kapcsolatban.

Orbán ugyanakkor, ahová csak megy, mindent megígér, aztán pedig, ha nem jön össze a dolog, másokat hibáztat a kudarcért. Jó példa erre a Modern Városok Program, amivel végighaknizta az összes vidék nagyvárost, és szinte mindent megígért, amit a helyiek fantáziája elbírt, aztán azt még meg is toldotta egy-két stadionnal vagy ipari parkkal az ígéretek sorát. Úgy tűnt az egész menetelésből, hogy annyi pénz van ebben az országban, hogy nem győzi elkölteni a kormány. Pedig ezek csak lufik voltak, melyek gyorsan eltűntek a szemünk elől, ahogy elengedték őket az ég felé. A miniszterelnöki roadshow persze csak arra volt jó, hogy szebbnek lássuk országunk állapotát a valósnál, hogy a polgármesterek is merjenek nagyot álmodni, de az ígéretekből azóta se valósult meg szinte semmi.

A miniszterelnök saját személyében testesíti meg a Fidesz politikáját, ami hívei szemében felmagasztalja, ellenségei pedig őt okolják minden rossz dologért, ami ebben az országban történt az elmúlt hét esztendőben. Lényegében szakrális vezető, akit személyében csak olyanok mernek támadni, akik a bukásában látják Magyarország problémáinak megoldását. Ezért szól majd a 2018-as kampány is Orbán Viktorról, és ezért magabiztos a Fidesz annak ellenére, hogy a számok tükrében nem is áll olyan jól a szénájuk, mint ahogy azt szeretnék. Amíg Orbán sikamlós testű halként kicsúszik mindenki kezéből, aki ki akarja fogni, a pártját is nehéz lesz legyűrni. Ám ami egyfelől az erőssége a kormánypártnak, az másfelől a gyengéje is. Nincs alternatíva ugyanis a Fideszen belül, nincs olyan személy, akit fel lehetne építeni, aki ugyanolyan ravasz lenne, mint a jelenlegi vezető. Erről maga Orbán tehet, hiszen mindenkitől fél, aki veszélyes lehet a hatalmára, jöjjön az kívülről, netán belülről.

Fotó: hvg.hu

És akkor tegyük fel a kérdést: Miért él még mindig sok magyarban az Orbán Viktor tévedhetetlenségébe vetett hit, ha már számtalanszor bebizonyosodott, hogy tévedett? Mert nem engedi, hogy szembesítsék a tényekkel, mert a sajtónak csak a lojális képviselői férkőzhetnek a közelébe. Ha pedig véletlenül mégis bárki szabadon kérdezhet, úgy kerüli meg a választ, mintha meg sem kerülte volna. Orbán magányos harcosként mégsem olyan meggyőző, mint amikor vazallusai veszik körbe, és csatáznak érte a politikai harcmezején. Ezért nem áll ki vitára ellenzéki pártok vezetőivel, ezért nem megy el interjúra ellenségesnek vélt szerkesztőségekbe. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „A legendád csak addig él, amíg egyszer le nem döf egy gyerek egy törött lándzsával.”