Mészáros Lőrinc ásványvizét isszuk, Csányi Sándor sertéshúsát esszük, Matolcsy Ádám újságját olvassuk, Garancsi István építi a középületeinket, útjainkat, Andy Vajna tévéjét nézzük, vagy az ő kaszinóiban játsszuk el a pénzünket. Már most is ez a helyzet, ám – ahogy az ősi dakota bölcsesség tartja – mindig van rosszabb. Ha ugyanis 2018-ban Orbán Viktor felhatalmazást kap a választóktól arra, hogy folytassa azt, amit eddig csinált, akkor a kormányhoz kötődő oligarchák cégei teljesen megszállhatják a hétköznapjainkat. A gyorsan tollasodó nemzeti burzsoázia tagjai ugyanis egy harmadik kormányzati ciklus alatt teljesen feloszthatják egymás között a hazai piacot. Lássuk, milyen világ vár ránk, ha ez bekövetkezik!

Fotó: 24.hu

1. Élni és nem hagyni élni. A rendszerváltás után jellemző volt az a gyakorlat, hogy a különböző kormányokhoz közel álló vállalkozások kedvezőbb helyzetbe kerültek az állami tendereken, ám mindig ügyeltek arra is, hogy a másik táborhoz húzó cégek se maradjanak megrendelések nélkül. Csányi Sándor például jobboldali oligarchának számít, ám korábban támogatott baloldali sajtóorgánumokat, felvett a cégeihez olyan munkatársakat, akik szocialista kormányokban viseltek tisztségeket. A Gyurcsány-éra alatt pedig Simicska Lajos vállalkozásai is kaptak állami megrendeléseket, igaz, közel sem annyit, mint az első Orbán-kormány idején. Ezt a gyakorlatot írta felül 2010 után a Fidesz két kormánya, vagyis maximum olyan üzletemberek kaptak lehetőséget vagyonuk növelésére, akik alkut kötöttek a regnáló hatalommal. A jelenlegi kormány nem is igazán tagadja, hogy célja az ellenzéki pártok gazdasági hátterének ellehetetlenítése, így nem számíthatnak kegyelemre azok, akikre továbbra is balos vagy liberális címkét ragasztották Orbán emberei. Ez egy olyan torz nemzetgazdasági struktúrát hoz létre, amelynek következményeit a következő pontban taglaljuk.

Fotó: origo.hu

2. Sok az eszkimó kevés a fóka. Az Orbán-kormány üzenete így röviden annyi a vállalkozói szférához, hogy belőled is lehet milliárdos, ha beállsz közénk, és mi is hasznát látjuk a gazdagodásodnak. Ennek a felfogásnak a mintapéldánya a felcsúti gázszerelőből lett nagyvállalkozó. Mészáros Lőrinchez lényegében tapad a pénz, mióta Simicska Lajos, korábbi pártpénztárnok, főoligarcha, gazdasági háttérember összeakasztotta a bajuszt egykori barátjával, Orbán Viktorral. A Fidelitasban szocializálódott ifjú fideszesek így már nem a bugris vidéki vállalkozót látják Mészárosban, hanem Orbán Viktor bizalmasát, aki csak ránéz egy zsíros vállalkozásra, és egy szempillantás alatt az övé is lesz. Ha ilyen könnyű meggazdagodni egy országban, akkor ne legyenek kétségeink, hogy egyre többen tolonganak majd az állami csecs körül, hogy részesüljenek az adományokból. És ahol túl sokan lökdösik egymást a zsíros falatokért, ott néhányan éhesek maradnak. Ennek következménye a következő pontunk.

Fotó: index.hu

3. Holló a hollónak kivájja a szemét. Miért ne rúgna bele valaki abba, aki a sorban előtte áll, ha látott már arra példát, hogy ezért senki sem bünteti meg. Az Orbán-rendszerben most még nagyon ügyelnek arra, hogy viszonylag arányosan osszák el saját embereik között a különböző területeket, ám előfordulhat, hogy valakik háttérbe szorulnak, és revánsot kívánnak venni ezért saját táboruk tagjain. Nagyban ilyen volt a G-nap, amikor Simicska Lajos kiesett a pikszisből, mert nem értet egyet a harmadik Orbán-kormány irányvonalával, kicsiben pedig helyi szinteken fújnak egymásra fideszes orientáltságú vállalkozások, mert meg kell osztozniuk valakivel a zsákmányon, noha sokkal nagyobbat lehetne kaszálni az ügyleten, ha nem lenne konkurenciájuk. A könnyű meggazdagodás ígérete vonzza ebbe a táborba azokat a vállalkozókat, akik ezért nem is a rátermettségükkel, üzleti érzékükkel, szakmai teljesítményükkel szereznek előjogokat, hanem politikai nyomulásukkal, így sokszor olyanok szenvednek hátrányt az üzleti életben, akiknek minden adottságuk meglenne egy jó vállalkozást felépíteni, korrupció nélkül gyarapodni, munkahelyeket teremteni. Közülük sokan végül külföldön próbálnak szerencsét, és ott kamatoztatják a tehetségüket.    

Fotó: 24.hu

4. Kéz kezet mos. Azonban nem ez a legrosszabb abban a tendenciában, hogy politikai alapon szerveződik a nemzeti burzsoázia. Azok az oligarchák ugyanis, akik deklaráltan a kormánypárt holdudvarához tartoznak, nem csupán az állami pénzek elosztásánál jutnak előnyökhöz, hanem védelmet is kapnak az olyan ellenőrző szervektől, melyek feladata az összejátszások, kartellezések, korrupciógyanús ügyletek feltárása lenne. Egyes területeken olyan monopóliumok alakulnak ki, melyek egy jól működő versenyhivatal esetében nem történhetne meg. Jó példa erre a Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó médiabirodalom túlsúlya a piacon. A felcsúti polgármester és vállalkozó cége ugyanis dömpingszerűen vásárolta fel a vidéki napilapokat, így lényegében egyeduralkodó lett a megyei sajtó területén. Erősen torzítja a magyar médiapiacot, hogy a kormány gigantikus összegű hirdetésekkel támogatja a hozzá közel álló sajtóorgánumokat, így azok eredményei nem attól függenek, hogy jó újságot, rádiót, televíziót működtetnek-e, hanem, hogy hirdetnek-e náluk kormányhoz közeli cégek, vagy közvetlenül maga a kormány. Azok, akik közvetlenül a piacról akarják finanszírozni a vállalkozásukat, vagyis eladható sajtóterméket készítenek, illetve piaci szereplőktől kapnak hirdetési megrendeléseket komoly hendikeppel indulnak Mészáros Lőrinc Habony Árpád Vagy Andy Vajna médiaérdekeltségeivel szemben. Ugyanezek a tendenciák érvényesülnek más területeken is, így veszíti el a jelentőségét a minőség, és lesz meghatározó a gazdaságban a politikai lojalitás. És ez a tendencia csak felerősödhet, ha 2018-ban Orbán Viktor kormányának és a hozzájuk kötődő oligarcháknak szavaznak bizalmat a magyar választók. Mert, ahogy egy egészen friss dakota közmondás tartja: „Csak egyszer kell felülnöd a felcsúti kisvasútra, és máris érteni fogod, mit jelent, az a magyar mondás: Ha van elég pénzed, megvalósul a legnagyobb képtelenség is.”

Egészen ügyes trükkel kelti azt a látszatot Magyarország kormánya, hogy szépen hasít a gazdaságunk. A megrázó kórházi élményeket, a vergődő oktatásügyet megszépítő sportesemények és pörköltfőző versenyek fényében komolyan kell vennünk azt a törvényszerűséget, hogy a korrupció egy bizonyos mérték fölött már szinte pozitív képet alakít ki a politikai elitről a lakosságban. Lázár János bizonyára erre gondolt néhány héttel ezelőtt, amikor azt mondta, hogy ha ellopnák a pénzt, akkor nem állna ilyen jól a költségvetés mérlege. Csak azt nem tette hozzá, hogy milyen jól állna az államháztartás, ha tényleg igaz lenne az az állítás, hogy a politikusok nem nyúlnak a közöshöz.

Fotó: MTI

Egészen elképesztő bűvésztrükköket lehet tanulni az Orbán-kormánytól, és talán épp ezek a mutatványok tartják ámulatban még mindig azt a mintegy kétmillió magyart, akik támogatásukról biztosítják a Fideszt a közvélemény-kutatások alkalmával. Azt mondta például Selmeczi Gabriella a magánnyugdíj-pénztárak államosításakor, hogy megvédik a nyugdíjakat, holott a fenekére csaptak annak az irdatlan összegnek, amit akkor einstandolt akkoriban a kormány. Azt mondták, hogy megmentik a devizahiteleseket, holott csak a jómódúak jöttek ki jól a kormány bankok ellen vívott háborújából. A kiskorúak védelmére hivatkozva adták oda a trafikokat a családtagjaiknak, haverjaiknak, ám a fiatalok egészsége érdekelte legkevésbé ebben az üzletben a döntéshozókat.

A legzseniálisabb mutatvány azonban a szemünk előtt zajlik már 2010 óta. A hihetetlen mértékűre felturbózott korrupció ma már nemcsak az életünk természetes részévé vált, de azt a benyomás is kelti, olyan mennyiségű pénz van ebben az országban, hogy bármennyit el lehet lopni belőle annak veszélye nélkül, hogy összeomlana a gazdaságunk. A túlárazott beruházások, a hatékonyság legkisebb jelét nem mutató állami cégek, a sokmilliárdos kormányzati sikerpropaganda és gyűlöletkampány ellenére sem romlottak a gazdasági mutatók olyan mértékben, hogy látványos megszorító intézkedésekre lenne szükség. A kormány így azt a benyomást kelti, hogy fényes pályára állította a gazdaságot, és ezért nem is olyan nagy baj, ha csurran-cseppen a haszonból Andy Vajnának, Tiborcz Istvánnak vagy éppen Mészáros Lőrincnek.

Persze túl szép lenne mindez ahhoz, hogy igaznak is tartsuk. Tény, hogy a kedvező világgazdasági folyamatok, a bőven érkező uniós források, no meg az egészségügyből, oktatásból, szociális ellátórendszerből kivont pénzeknek köszönhetően nem küzd a költségvetés filléres gondokkal, de a keletkező többletet épp olyan nagyvonalúan szórja el az állam, ahogy Matolcsy György bánt a devizatartalék egy részének átváltásából keletkező árfolyamnyereséggel. A jegybankelnök alapítványok segítségével veszejtette el e bevétel közpénzjellegét, a kormány pedig saját strómanjait, oligarcháit fizeti ki nagyvonalúan a költségvetési pénzek felelőtlen kezelésével. Nincsenek éhséglázadások, és bár a béreink elmaradnak a szomszédos országok átlagától, a kormány mindig dob egy csontot az elégedetlenkedőknek.

Így, ha kenyeret nem is, de cirkuszt mindig tud nyújtani a kormány a népnek, így a vizes világbajnokság megugró költségei sem irritálják már annyira a magyarokat, mint korábban. Ha egy országban sok a sportrendezvény ha olyan gigantikus méretű beruházásokra vállalkozik, mint egy olimpia, vagy paksi bővítés, akkor bizonyára van erre forrás is – gondolja joggal a keményen tájékozódó magyar polgár. Ám azt nem árt megjegyeznünk, hogy a magyar gazdaság veszített a versenyképességéből, az államadósságunk érdemben nem csökkent, a hatékonyságáról pedig nem is érdemes beszélnünk. Elvesztegetett évek voltak ezek, melyekben olyan esély úszott el, mely talán évtizedekig nem fog visszatérni. Magyarországnak ugyanis a saját lábára kellett volna állnia, és a nem alföldi kilátótornyokra, kisvasutakra, stadionokra pazarolnia az uniós támogatásokat és saját bevételeit.

Fotó: agrotrend

Most, hogy a korrupció többnyire már át sem üti a magyar választók ingerküszöbét, már kezdi a kormány a maga javára fordítani ezt a demokratikusan működő államokban elképzelhetetlen jelenséget. Minél nagyobb szeletet hasítanak ki ugyanis maguknak az új elit tagjai a költségvetési pénzekből, annál jobban tudják demonstrálni, hogy Magyarország erős, büszke európai ország. Lefordítva ez annyit jelent, hogy minél erősebb egy országban a gazdaság, annál többet lehet ellopni a költségvetéséből anélkül, hogy megszorításokra kényszerülne az állam. Amilyen képtelenségnek hangzik ez az állítás, annyira hatásos. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azért kell nagy bölényt elejteni, mert akkor senki sem veszi észre, hogy kétszer annyi húst viszel haza, mint amennyi járna neked.”

Sosem látott mélységekbe szállnak alád a kormánypárt meghatározó politikusai, megelőlegezve a korábban meglebegtetett kíméletlen választási kampány hangulatát. A Fidesz számára már nincsenek morális fenntartások, etikai aggályok, melyeket figyelembe kellene vennie a korteskedés idején, hiszen totális hatalomra tör, és ennek megszerzéséhez minden eszközt bevethetőnek tart, még olyanokat is, melyek korábban ismeretlenek voltak a magyar politika eszköztárában. A kormánypárt azt szeretné, ha mindenki félne tőle, így a politikai ellenfelek százszor is meggondolnák, hogy egyáltalán kiálljanak-e ellenük.

Fotó: mno.hu

Lassan tolmács után kell kiáltanunk, (akár annak idején Vida Ildikó a Szabadság téren) ha meg akarjuk fejteni Németh Szilárd mondatainak értelmét.  A Fidesz alelnöke, megmondó embere, faltörő kosa (és még sorolhatnánk) egyre gyakoribb sajtótájékoztatóin most már önmagát próbálja ugyanis magyarázni, és mivel az eredeti kijelentésnek sincs igazán értelme, a magyarázatok még inkább zavarba hozzák az embert. A dolgot csak bonyolítja, hogy először Orbán Viktor kijelentéseinek értelmezésével próbálkozik, aztán a saját magyarázatát is próbálja kifejteni az okvetetlenkedő riportereknek.

Legutóbb például megmagyarázta a miniszterelnök, mit kellett azon érteni, hogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn félreérthetetlenül megfenyegette a független (illetve szerinte ellenséges) sajtót azzal, hogy a következő kormányzati kommunikációs csapást rájuk méri a hatalom. Ezt Németh tovább görgette azzal, hogy Soros György bérenceinek mutatta be azokat a médiamunkásokat, akik nem hajlandók beállni a Rogán Antal, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Habony Árpád által alkotott kormányzati kvartett által irányított lakájmédia irányvonalába.

Fotó: 168 Óra

Németh azonban kapott még kérdéseket az újságíró jellegüket elveszteni nem hajlandó riporterektől arra vonatkozólag, hogy mit is kell érteni azon pontosan, hogy a kormány ráereszti vérebeit az ellenzéki sajtóra. A mellékállásban a birkózó szövetség elnökeként is funkcionáló Németh Szilárd úgy értelmezte ez a kiemelt figyelmet a téma iránt, hogy az újságírók megsértődtek. Ezt a baráti Echo TV-ben a következőképpen fejtette ki: „Azon megsértődni, hogy egyébként az ember elmondja a véleményét, azon nem lehet megsértődni" Ki az ember, és kinek a véleménye? Mindegy.

Jó akkor nem sértődünk meg, de azért jó lenne tudni, mire készül a kormány szeptembertől. Az biztos, hogy Habony Árpád kommunikációs boszorkányhájában már készül az újabb gyűlöletkampány terve, és ez konkrétan annyit tesz, hogy újabb ellenségeket találnak ki a keményen gyűlölködő magyar polgárok számára. Ma már nem számít különleges eljárásnak, ha minden előzmény nélkül rárepül a kormány propagandagépezete olyan szervezetekre, intézményekre, szakmák képviselőire, akiket elvileg a törvény véd az atrocitások, igaztalan állításokkal szemben, tehát a médiamunkások sem érezhetik magukat biztonságban, ha nincsenek túl jó véleménnyel a regnáló hatalomról.

Az újságírók munkáját így is szinte teljesen ellehetetlenítette a kormány azzal, szinte minden állami felügyelet alá tartozó intézmény vezetőjének megtiltotta, hogy nyilatkozzanak. Hosszas adatigénylési procedúra után lehet fontos információkhoz hozzájutni, hogy lehetőleg olyankor szülessenek meg a korrupciót leleplező cikkek, tudósítások, amikor az adott ügyre már alig emlékeznek az emberek. Az is tény, hogy elszaporodtak a verbális és fizikai atrocitások az újságírókkal szemben az utóbbi időszakban, ám Orbán sanda célozgatása arra, hogy legyalulják a teljes szakmát (a kormánypárti médiákban érdemi szakmai munka már nem folyik) így is rendkívül durva üzenet mindazok számára, akik a szabad tájékoztatás képviselői.

Mindezt azért meri megtenni a hatalom, mert a gyűlöletkampány, az ellenségek üzemszerű kitermelése eredményes számukra, vagyis a Fidesz őrzi előnyét az ellenzéki pártokkal szemben. Mindez azt jelenti, hogy a magyar emberek jelentős része - pontosabban a Fidesz támogatói - tapossák ki a kormány számára az utat az önkény és butaság sötét barlangja felé. Ezért, ha olyan kíméletlen, sőt embertelen kampány köszönt ránk szeptembertől, amelyben sem az emberi méltóságot, sem a vélemény szabadságát, sem a szabad tájékozódáshoz való jogot nem tisztelik, jusson eszünkbe, hogy nem véletlenül kapott vérszemet a kormány.

Fotó: 24.hu

Nem véletlenül vert gyökeret az alpári stílus a Fidesz kommunikációjában, nem előzmények nélküli a gyűlöletkampány, nem meglepő, hogy a vezér egyetlen kézmozdulatára százezrek kezdenek köpködni olyanokra, akiknek egyetlen bűne, hogy nem rajonganak Orbán Viktor politikájáért. Mi termeltük a Fideszt, mi csináltunk belőle olyan kíméletlen, és érzéketlen politikai erőt, amely mindenre hajlandó a hatalma megtartásáért, és épp ezért csak mi állíthatjuk meg a kormánypárt hatalmas és félelmetes birodalmi lépegetőjét. Ha akarjuk. Ha nem, akkor álljon itt tanulságként egy ősi dakota közmondás: „Amíg a prérifarkas az ellenségeidet tépi szét, eszed ágában sincs lelőni, de ha váratlanul rád támad, már nem lesz időd elővenni a puskádat.”

Ritkán értekezünk politikusok öltözékéről, de egyszerűen nem tudunk elmenni szó nélkül Orbán Viktor Tusnádfürdőn viselt libafoszöld színű inge mellett. Eddig az Orbán-kockás ing volt a nyerő a miniszterelnöknél, olykor átcsapott egyszínű narancsosba, ahogy egy rendes fideszestől elvárható, ám most váratlanul paradicsommadárhoz illő rikító színnel hozta zavarba a hallgatóságát. Elképzelhető, hogy új stílusfelfogás bontogatja szárnyait, esetleg gesztust tett az LMP vagy a környezetvédők felé ezzel a formabontó zöld színnel a kormányfő? Néhány lehetőséget vesszük sorra az alábbiakban.

Fotó: szekelyhon.ro

Talán a politikai uborkaszezonra utal Orbán tudnádfürdői viselete, de a zöldnek egy haragosabb árnyalata jellemző a hosszúkás zöldségre. A miniszterelnök semmit sem csinál véletlenül, ezért már ez a kissé abszurd gondolat is megfogalmazódott az agyunkban, ám vannak ennél kézzelfoghatóbb magyarázatok is a libazöld árnyalatra. Elképzelhető például, hogy végignézte az elmúlt 28 év fotóit, melyeken sorra vette a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen viselt ingeit, és megállapította, hogy kezd egyre unalmasabb lenni a viselete. Öltözködési tanácsadói korábban is alaposan megfontolták, hogy melyik színt javasolják az adott évre, hiszen a pávatáncot nem lehet akármilyen gúnyában ropni Tusnádfürdőn sem. Így aztán hoztak egy döntést, és lám, ez lett belőle.

Ha arra jutott a kormányfő, hogy a zöldnek ez a finoman szólva sem hagyományos árnyalata rángatja ki az egyhangúságból, akkor telitalálat volt ez az ing. Kétségtelen, hogy ebben az évben is mindent elkövetett Orbán Viktor annak érdekében, hogy a szavaira figyeljenek a hívek, ne az öltözködésére, a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem mégis Orbán formabontó öltözéke miatt lesz emlékezetes. Tehát, ha a cél az volt, hogy ezúttal a vad kijelentések vadító színekkel párosuljanak, telitalálat volt a színválasztás.

Fotó:24.hu

Azért van más, ennél kevésbé agyafúrt magyarázat is Orbán idei öltözékére. Elképzelhető, hogy indulás előtt az utolsó pillanatban pakolta össze a cuccait, és megállapította, hogy "nincs egy rongya se", amivel hűséges rajongótábora előtt szerepelhetne, ezért elküldött valakit a boltba, hogy vegyen neki egy fellépőinget. Ám valószínűleg csak a méretet adta meg, a színt nem határozta meg pontosan, és a küldönc saját hatáskörben hozta meg a színre vonatkozó döntését. Az is lehet, hogy már annyira kellett sietni az indulással a mindig elfoglalt kormányfőnek, hogy csak a beszéd előtt közvetlenül szembesült a libazöld színnel, és akkor már nem volt visszaút.

A miniszterelnök egyébként kezdi elveszíteni sportoló jellegét, ezért jött is rá némi súlyfelesleg az utóbbi időszakban, így azt a variációt sem zárhatjuk ki, hogy a stílustanácsadók erőltették rá Orbán Viktorra a libazöld inget, mondván, hogy ez a szín karcsúsít. A fekete lett volna az igazán jó megoldás, de abban a melegben, ami aznap Tusnádfürdőn volt, ez öngyilkos vállalkozás lett volna, meg aztán nem temetni ment Orbán Erdélybe, hanem önmagát dicsérni.

 A zöld egyébként némileg fiatalít is, így az őszülő halánték és a kerekedő pocak ellensúlyozására is bedobhatták a halványzöld árnyalatot. Egyes ellenzékiek szerint viszont egyszerű a megoldás: Orbán tudta, hogy zöldségeket fog beszélni Bálványoson, ezért tudatosan választotta ezt a színt. Ami az állítás első részét illeti, nem is tévedtek.

Fotó: Krónika

Más ellenzékiek abban reménykedtek, hogy a környezetvédő szervezetek felé tesz gesztust a kormányfő, ami talán azt is jelenthette volna, hogy bejelenti a paksi bővítés elhalasztását, ám keserűen kellett csalódniuk. A szokásos migránsozás, brüsszelezés, sorosozás mellett említést sem tett a környezetvédelmi ügyekről. Pedig az őt kifütyülni készülő nők épp ezt tették volna szóvá, ha nem teperik le egyiküket a hívek, mielőtt akciójukba belemelegedhettek volna. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha tudod, hogy valaki kritizálni fogja a beszédedet, vegyél fel olyan díszes harci öltözéket, amitől elakad a szava, mielőtt megszólalna.”

Frédi és Béni

Néhány napra ismét az illiberalizmus fővárosa lett Tusnádfürdő, hiszen innen indította kontinentális rakétáit a magyar kormánypárt színe-java azokra a politikusokra, üzletemberekre, pártokra, akik még mindig ellenállnak Orbán törekvéseinek. A Bálványosi Szabadegyetemen a szokásosnál is nyíltabban estek neki a nekik nem tetsző nézeteket valló erőknek a Fidesz potentátjai, mintha ösztönző hatással lenne rájuk, hogy Romániában beszélhetnek az otthoni dolgokról. Ami azonban mindenképpen új elem a korábbi évekhez képest, hogy elégedetten veregette saját vállát az illiberalizmus magyar prófétája, Orbán Viktor. Úgy tűnik, ma már a miniszterelnök sem fogja vissza magát, ha saját emlékművét kell kifaragnia.

Fotó: 24.hu

Mint ahogy azt korábban írtuk, a Fidesz már egy ideje úgy működik, mint egy szekta, amelynek tagjai minden alkalmat megragadnak a hajbókolásra, amikor szektavezér személyesen szól hozzájuk. Ilyen szakrális esemény minden évben a bálványosi rendezvény, amely manapság már furcsa elegye egy kampányrendezvénynek és egy vallási ünnepnek. A hívek elszántságát mi sem jelzi jobban, hogy majdnem meglincseltek két nőt, akik fütyülni kezdtek a miniszterelnök beszéde alatt. Orbán ma már több egy pártelnöknél, egy miniszterelnöknél, de egy ideológiai vezetőnél is nagyobb a beágyazottsága a saját táborában. Ma már inkább szakrális vezetője annak a közösségnek, amely bármikor hajlandó azonosulni gondolataival, és szó szerint tűzbe is mennének érte hívei, ha valamilyen komolyabb támadás érné.  

Orbán némi visszafogottsággal vette ezt tudomásul korábban, mára azonban mintha már ő is tudatosan mozdítaná el ebbe az irányba pártja ideológiáját. Elhitte magáról, hogy látnok, hogy tévedhetetlen, és ma már azt is komolyan gondolja, hogy sérthetetlen. Sokan épp ezért látják rendkívül borúsan Magyarország jövőjét, ugyanis a mostani Orbán Viktorról nem lehet feltételezni, hogy ugyanúgy átadja a hatalmat egy választási vereség után, mint azt tette 2002-ben. A Fidesz vezetőjének tényleg nagyon fáj az a vereség, hiszen beszédeiben többször azzal bizonyítja demokratikus elkötelezettségét, hogy emlékeztet arra, hogy 16 évig ellenzékből politizált. Ezt olyan komoly felhanggal mondja, hogy nem lehet kétségünk: Orbán minden percet pokolként élt meg az utóbbi 27 évben, amit nem teljhatalmú vezetőként töltött az ország élén. Ebből táplálkozik a magabiztossága és az összes félelme is.

Hogy kifejtsük ezt kissé bővebben a mostani bálványosi események tükrében, idézzünk néhány gondolatot Orbán Viktor legutóbbi előadásából. Egyrészt a 2018-as választás tétjeként azt említette, hogy ha az ellenzék megkaparintaná a hatalmat, akkor nagy pusztítás jönne. Egyrészt a szokásos migránsozás és sorosozásba építve ezt a riogatást arra utalt, hogy nem csak a pártja vesztene sokat a kormány bukásával, de a Fidesz külhoni támogatói is, másrészt később becsmérlően beszélt az ellenzék teljesítményéről, és jelezte, velük nem is igazán kell számolni a politikai versengésben. Fő ellenfeleinek a brüsszeli bürokratákat, Soros Györgyöt, valamint az ellenzéki sajtót nevezte meg. Mintha az ellenzék elvesztette volna ellenzéki jellegét, és csak olyan homályosan körülírható ellenfelekkel kell megvívniuk, mint egy amerikai milliárdos, az Európai Unió vezetése, valamint a balliberális sajtó, amely minden gyengesége ellenére még mindig érzékeny sebeket tud ejteni a kormányzat rinocérosz bőrén.

Orbán úgy tett az erdélyi szabadegyetemen, mintha meggyőző politikai és gazdasági teljesítményt tudott volna letenni az asztalra kormányzása két ciklusa alatt, mintha abban mérhetnénk egy ország teljesítményét, hogy képes-e megrendezni egy világbajnokságot. Ezzel szemben olyan árnyékbokszoláshoz hasonlított ez a hét esztendő, amikor a túloldalon minden percben változtak az ellenfelek, de mivel azt se láttuk pontosan, hogy kivel állt szemben a kormány, nem is tudjuk számon kérni rajta, hogy győzött-e. A ciklus elején még az államadóssággal küzdött Orbán, aztán nyilván belátta, hogy esélye sincs nyerni, de utána jöttek a multik, küzdött a külföldi tulajdonú energetikai cégekkel, megvédte a rezsicsökkentést Brüsszeltől, aztán jöttek a civilek, a migránsok, majd Soros György. És a sor nem teljes, csak felvillantottunk néhány ellenséget, akik arra jók voltak, hogy ne a lényeges dolgokkal foglalkozzanak a magyarok.

Fotó:MTI

Ha a problémák már kikerülhetetlenek voltak, gyorsan összeütöttek egy akciótervet, nagy csinnadrattával bejelentették, aztán hagyták elhalni az ügyeket. Nem lett semmi a bürokráciacsökkentésből, a söralátét méretű adóbevallásból, az államháztartási reformból, az egészségügy és oktatás korszerűsítéséből, a modern városok program pedig kampányfogássá csökevényesült. Átvállalták az eladósodott önkormányzatok banki hiteleit, de óriási összegeket vontak el a helyhatóságoktól. Megmentették háromszor is a devizahiteleseket, de az igazán nagy bajban lévők most sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a kormányzati ciklus elején. Magyarország versenyképessége rohamosan romlik, a gazdasági növekedésünk három motorja az uniós források, a külföldi autógyártók és a mezőgazdaság. Tömegével hagyják el az országot a szakképzett fiatalok, az alacsony fizetések miatt azonban nem jönnek ide se migránsok, se vendégmunkások.

Ezekről persze nem beszélt Bálványoson Orbán Viktor. Számára a teljesítmény az, ha egyben tud tartani egy közel két és félmilliós szavazótábort, akik vakon követik az illiberális állam kiépítésének orbáni útján. Csakis folytonos harcban képes perspektívát látni, a nyugodt építkezés, az átfogó és átgondolt reformok igen távol állnak az ő politikai felfogásától. Orbán ugyanakkor büszke arra, hogy mindenkit át tud verni, elhiteti az ellenségeivel, hogy a barátai, aztán pedig hátat fordít nekik, amikor egy harmadik fél ezt kéri tőle. Egyszerre dörgölőzik az arab monarchiákhoz, Iránhoz és Izraelhez, barátkozik a törökökkel, ugyanakkor sértő megjegyzéseket tesz a muszlim hitre, antiszemita felhangú kampánnyal kedveskedik a szélsőjobbos szavazóknak. Ő dicsérte először Trump elnököt, de miután nem fért a közelébe, már nem is kedveli annyira. Még mindig abban a hitben él, hogy a pávatánccal erős és büszke európai országot lehet építeni, pedig ez csak egy öncélú szórakozás, amit erős államok vezetői nem igazán vesznek komolyan.

Fotó: vs.hu

Orbán túl komolyan veszi önmagát, és elhiszi azt is, hogy az általa létrehozott, közpénzből működtetett Nemzetstratégiai Kutatóintézet felmérésének hitelt lehet adni. A Szász Jenő, bukott erdélyi polgármester által vezetett intézet szerint ugyanis Orbán többet tett a magyarságért, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Petőfi Sándor. Ez talán már néhány fideszes hívőnek is túl sok, ezért nem hinnénk, hogy túl sokat fogják ezt a felmérést lobogtatni a következő hónapokban. Arra azonban nagyon jó volt ez az ügy, hogy rávilágítson: Orbán Viktor úgy érzi, nincs messze már az idő, amikor eléri a halhatatlanságot. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A józan ész néha jó szolgálatot tesz, de igazán boldogok csak akkor leszünk, ha megfeledkezünk róla.”

Úgy tűnik, Simicska Lajos minden huncutságot megtanult a Fidesz gazdasági háttérembereként, így nem meglepő, ha a kormánypárt most olyan fegyverből kapja a legpontosabb találatokat, melyet maga fejlesztett ki. „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” szlogennel keményen oldalba kapta ugyanis a Fidesz anyahajóját, és egyelőre nem is lehet sejteni, hogyan reagál erre a vizes ügyekre koncentráló kabinet.Várhatóan ugyanis ez csak az első lövedék, a nagyágyúkat csak ezután veti be a kegyvesztett oligarcha.

Fotó: Index.hu

Bár a Jobbik tagadja, mégis nyilvánvaló, hogy az ellenzéki párt áll az új utcai plakátok hátterében. A szlogen egyszerű, a háttér patyolatfehér. „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” mondat fehér alapon azt sugallja, hogy új lapot kell kezdeni a magyar történelemben a 2018-as választásokkal. Mivel a hirdetményt megrendelő párt vagy cég neve nincs feltüntetve, nem vonatkozik rá a frissen elfogadott plakáttörvény, így hiába sejti a kormány, hogy ismét a Simicska-Vona páros tört borsot az orra alá, nincs hatásköre arra, hogy leszedesse a Mahir Kft. hirdetőoszlopairól a szöveget.

A Jobbik pedig ugyanazt csinálja, amit a kormány korábban: tagad, mellébeszél, esetleg sejtet dolgokat. Egyetértenek az üzenettel, de nem veszik a nevükre, mert a furcsa körülmények közt meghozott plakáttörvény annak ellenére érvényben van, hogy számos veszély leselkedik rá. Elképzelhető, hogy a Jobbik csak addig fog anonim kampányt folytatni, amíg az Alkotmánybíróság ki nem mondja, hogy az a jogszabály, amely tiltja a politikai pártoknak az utcán való megjelenést, sérti az alaptörvényt. Erre ugyanis jó esély van, ám a Fidesz célja főként az volt a törvény rapid átverésével, hogy a vizes világbajnokság alatt ne virítsanak fotók Orbán Viktorról és Mészáros Lőrincről az utcán, és véletlenül le ne fordíttassák azok szövegét a világeseményre érkező sportolók, turisták, vendégek.

Az egyik huncutkodás egy nagyobb huncutkodást szül, és várhatóan a Fideszben már gőzerővel dolgoznak már azon is, hogyan lehet ellehetetleníteni az ellenzék legújabb trükkjét.

A Fidesz egy meglehetősen kétes módszert alkalmazott arra, hogy elhallgattassa az ellenzéket az utcán, közben a kormány nyugodtan kampányolhasson közpénzen. A Jobbik azonban rafinált módon kicselezte a Fidesz szakértőit, így a harc tovább dúl a magszólalási lehetőségekért. Ez az ügy azt bizonyítja, hogy csak a szándékok átverése számít manapság a magyar politikában, a törvényesség és az erkölcsösség másodlagos. Simicska hirdető cége ráadásul várhatóan rá is erősít erre a kampányra, hiszen egyelőre csak hirdetőoszlopokon láthatók a feliratok, ám az óriásplakátok lehetnek majd az igazán durva támadás csapásmérő eszközei. A felület is nagyobb lehet, és az üzenet is élesebb, így a Fidesz egyelőre lapít, és várja a fejleményeket.

Szinte már fel sem tűnik, hogy a pártok mögött álló jogászok ügyeskedésiből tevődik össze manapság a politikai élet. A Fideszben kiokoskodják, hogyan veszítheti el egy kétharmados törvény a kétharmados jellegét, erre a Jobbik, netán az MSZP vagy DK jogászai kitalálják, hogyan lehet mégis üzenni a kormánynak úgy, hogy egy rossz törvény alapján mégse büntessék meg őket. Az egyik huncutkodás egy nagyobb huncutkodást szül, és várhatóan a Fideszben már gőzerővel dolgoznak már azon is, hogyan lehet ellehetetleníteni az ellenzék legújabb trükkjét. Néha persze nem ártana a választópolgárra is figyelni, aki egyszerűen szeretne tájékozódni a közélet zűrzavaros dolgai között, de mindig azt kell tapasztalnia, hogy az lesz a győztes, aki ügyesebben kijátssza a törvényeket.

Fotó: mno.hu

Mindezek dacára Simicska Lajos legalább megmutatta egykori szövetségesének, szoba- és katonatársának Orbán Viktornak, hogy nem felejtette el a trükközés tudományát, és a G nap után mindent bevet annak érdekében, hogy a miniszterelnök érezze az egykori pártpénztárnok hűvös leheletét a tarkóján. Simicska igazán innovatív vállalkozó, ahogy mostani szövetségesei sem mennek a szomszédba egy kis szívatásért. Ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha elűzöd a jó kovácsot a törzstől, ne csodálkozz, hogy beáll az ellenséghez lovat patkolni, és új barátokkal tér vissza.”    

A magyar kormány lassan maga sem hiszi el, amit mond, hiszen a Soros-kampány kapcsán ismét összevissza beszél. A „nevetős plakátok” ugyanis még mindig ott virítanak az utcákon Budapesttől Ceglédbercelen át Lökösházáig, pedig elvileg már véget vetett a kormány a „magyarfaló multimilliomos” elleni hecckampányának. Az egész ügy azért érdekes, mert rávilágít arra a törekvésre, hogyan kíván minél több elvárásnak megfelelni az Orbán-kabinet az egyik oldalon, és mennyire nem érdekli, mit szólnak ehhez a másik oldalon.

Fotó: 24.hu

Egyszerre túl sok impulzus érte az Orbán-kormányt július közepén, ezért kezdett bele ismét szokásos pávatáncába a durva belpolitikai kampánya miatt. Egyrészt hozzánk jöttek a világ vizes sportágainak legjobbjai, a szurkolók, a kísérő személyzet, no és a televíziós közvetítéseknek hála a világ többi táján is többet látnak belőlünk, mint egy átlagos nyár alatt. A Soros György nevető arcképét felvillantó plakát olyan sűrűséggel borította el az országot, hogy vizuális és morális környezetszennyezésről beszélni igen enyhe megközelítése lenne a dolognak, ezért célszerű volt a plakátok leszedéséről döntenie Orbán Viktornak.

Igen ám, de érkezett Benjamin Netanjahu, és Orbán számára ismét fontosak lettek a plakátok, hiszen az izraeli miniszterelnök legalább annyira utálja az amerikai pénzembert, mint a magyar. A közös ellenség összehozta Orbánt és Netanjahut, amit az is jelez, hogy hasonló civil törvényt fogadtatott el a magyar országgyűléssel a miniszterelnök, mint amilyen Izraelben van érvényben. Az erősen autokratikus beállítottságú izraeli kormányfő sem komálja különösen, ha külföldről támogatott civilek elemzik a tevékenységét, bírálják a politikáját. Orbán, aki kimondva, kimondatlanul egy illiberális egységfront létrehozását tűzte ki célul önmaga számára, tárt karokkal várta hát Netanjahut, és a kedvéért még a megszabott határidőn túl is kint hagyja a „nevető Sorost” a pesti utcákon.

A magyar kormány már szinte beleszédül saját pávatáncába, hiszen nehezen tudja tagadni, hogy a Soros-kampány leállításában nem csupán a vizes világbajnokság kezdete vetett véget, hanem az európai közösség szokatlanul erős hangvételű kritikája is. Frans Timmermans például egyenesen röhejesnek nevezte a plakátokat. Az Európai Bizottság alelnöke ugyanakkor tudatos hazudozással vádolta Orbán Viktort, aki a migrációra épülő kampányában folyamatosan azt hangoztatta, hogy az EU évi egymillió bevándorló betelepítését tervezi.

Orbán ugyanis egyszerre szeretne ütni a brüsszeli központon és Soroson azzal az állításával, hogy az EU Soros tervét hajtja végre, vagyis tényleg migránsok millióit tervezi befogadni. Ezt az állítást nevezte a minap röhejesnek Timmermans, vagyis végre valaki reagált érdemben az Orbán-kormány valóságtól elrugaszkodott vádjaira a brüsszeli vezetők közül. Sokan ugyanis sokan úgy gondolták az uniós tisztségviselők közül, hogy addig nincs gond, amíg a Fidesz csak belpolitikai célokra használja ezeket a nyilvánvaló füllentéseket, az uniós képviselői viszont sorra megszavazzák a migrációval kapcsolatos előterjesztéseket az Európai Parlamentben.

Korábban is tettek rá célzásokat uniós elöljárók, hogy nem ártana egy olyan tájékoztató kampányt indítani, amely helyére teszi a magyar kormány ferdítéseit. Komoly veszély rejlik ugyanis abban a tényben, hogy az alapvetően uniópárti magyar lakosságot folyamatosan az EU ellen hergeli a nemzeti kormány. Amíg ugyanis csak Budapest hajmeresztő állításait hallja meg a hazai választó, addig félő, hogy végül sikerül eltántorítaniuk a magyarokat attól a meggyőződésüktől, hogy az ország jól jár az uniós tagsággal.

Fotó: 24.hu

Timmermans kemény fellépése valószínűleg komoly hatással volt a Soros-kampány felfüggesztéséről hozott hazai döntésre. Orbán Viktor ugyanis nagyon nem szeretné, ha az EU közvetlenül beszállna abba a nagy információs háborúba, ami a migráció körül zajlik. Magyarországon ugyanis szinte csakis egyetlen pólus uralja ezt a témát, és azt a kormány tartja a felügyelete alatt. A magyar polgár nincs tisztában sem azzal, hogy mi Soros György véleménye a kérdésről, és hogy milyen viszonyban áll az amerikai multimilliomos az EU-val. De példának okáért azt sem igazán értheti a tájékoztatás egyoldalúsága miatt, hogy miért erőlteti a civil szervezetek megbélyegzését, miért lehetetleníti el a CEU-t a magyar kormány, vagy miért lett hirtelen jó barátja Orbán Viktornak Benjamin Netanjahu. Ahogy egy bölcs dakota közmondás tartja: „Amit nem tudsz, azon legalább nem fogsz idegeskedni.”

Hiába érezzük úgy, hogy tulajdonképpen 2010 óta egyfolytában kampány folyik az országban, az idén ősztől fogva érzékelhető lesz a hangnemváltás a közéletben. A Fidesz ugyanis magasra emelte a tétet, hiszen a létéért küzd majd 2018-ban. Ha nem nyer a kormánypárt, akár komoly elszámoltatási hullám is következhet, amit nyilván nagyon nem szeretnének a fideszesek, ha viszont nyernek, akár évtizedekre bevackolhatják magukat a hatalomba. Épp ezért nagyon meg kell fontolniuk, hogy tovább haladnak-e a „sorosi úton”, vagy váltanak, és megpróbálnak egy hagyományosabb kampánnyal révbe érni. Van még egy kis idejük eldönteni, mi legyen, mert a vizes világbajnokság után még egy hónap politikai uborkaszezon következik. Íme, ezek a lehetőségek állnak a Fidesz előtt:

Fotó: facebook

1. A kormányzópárt folytathatja a jelenlegi stratégiát, megpróbálhatja egy táborba terelni a terroristákat, a migránsokat, a civileket, az ellenzékieket, a brüsszeli bürokratákat, és természetesen minden gonoszok főnökét, Soros Györgyöt. Ez egy régóta építgetett ideológiai háttér, ám van egy csomó buktatója, melyek közül néhány már egyértelművé is vált az utóbbi hetekben. A Soros György gonoszságára kifuttatott kampány például nem elég kompakt, vagyis nem igazán találni benne a kapcsolódási pontokat, a finisként bedobott „nevetős plakátok” pedig gyakorlatilag értelmezhetetlenek egy átlagos választópolgár számára. Nem csupán ízléstelen, antiszemita, de hatástalan is ez az irány, amit az is bizonyít, hogy nem sikerült megroppantani vele a Jobbikot, melytől alig szivárgott át szimpatizáns a Fideszhez a szélsőjobbos hangvételű kampány ellenére. Nem véletlen hát, hogy a Soros-plakátokat le is szedeti a kormány, hiszen, a vizes világbajnokság résztvevői elvinnék „jó hírünket” a világban, ha minden sarkon egy nevető bácsit látnának a falakon, akiről később kiderülne, hogy nem politikus, és hajnövesztőszert sem reklámoz.

2. Az idegenellenes kampány azonban nem volt sikertelen a kormány számára, hiszen a menekültválság következtében meghozott intézkedéseivel sikerült stabilizálni népszerűségét. Elképzelhető tehát, hogy a stratégák átgondolják Soros György szerepét a kampányban, és ejtik a jó öreg pénzügyi spekulánst, és kifejezetten a terrorizmus, a muszlim térhódítás elleni harcra koncentrálnak ősztől. Ennek is komoly veszélyei vannak, hiszen ez a kampány is hatástalan lesz, ha nem jönnek tömegével menekültek, az Európai Unió területén pedig nem történnek jelentősebb terrorcselekmények jövő év tavaszáig. Magyarország ugyanakkor komoly vitában áll a menekültkvóta ügyében is Brüsszellel, ami persze jól jön a nyíltan unióellenes hangvételű kampányhoz, ám jól látszik, hogy a magyar ellenzék megérezte a helyzetben rejlő lehetőséget. Ha ugyanis a jövő évi kampány arra az egyszerű képletre épül, hogy ha az ellenzékre szavaz a magyar polgár, akkor Európára voksol, ellenkező esetben pedig számolnunk kell azzal, hogy kihajítanak bennünket a közösségből, az nagyon rosszul jönne a Fidesznek, ugyanis a magyarok többsége uniópárti.

3. Épp ezért van némi esély arra, hogy a kormány bedobja legendás pávatáncát a választási finisben, és kissé dörgölőzni fog a most köpködött brüsszeli elöljárókhoz. Ha ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy az Orbán-kabinet „szabadságharca” miatt legjobb esetben is csak a most alakuló kétsebességes Európa külső körébe kerülünk, akkor büntetni fogják a Fideszt ezért a hibáért. Nehéz azonban elképzelni, amint épp olyan vidáman parolázik Orbán Viktor Jean-Claude Junckerrel, mint Vlagyimir Putyinnal, vagy éppen Recep Tayyip Erdoğannal. Régi politikai recept választások előtt egy évvel elmenni szélsőjobbra, aztán néhány hónappal a voksolás előtt visszatáncolni középre, mert akkor meg lehet tartani a szélsőséges szavazók egy részét, ugyanakkor vissza lehet szerezni a centristák többségét. Orbánnak ez most valószínűleg nem fog menni, mert részben konszolidálnia kéne a rendszerét (amire ő képtelen), másrészt a Fidesz szavazótábora ma már az iskolázatlan, szélsőségekre fogékony tömegekből áll, akik árulásként élnék meg, ha a kormánypárt békülni próbálna az ellenségnek tekintett nyugat-európai vezetőkkel, és eltávolodna a partnernek tekintett illiberális államoktól.

Fotó: Index.hu

4. És van egy hagyományos út is, ami sikert hozott 2014-ben a kormánypárt számára. Kevésbé ideologikus kampánnyal, sokkal inkább a hagyományos ígérgetésekkel, a később komoly gazdasági gondokat okozó rezsicsökkentés többlépcsős bevezetésével olyan szavazók szimpátiáját tudták elnyerni, akiket nem igazán érdekelt, hogy Orbán Viktor az oroszokkal, a törökökkel, a kínaiakkal, netán az amerikaiakkal barátkozik. A kormány korrupcióját hirdető plakátok eltüntetésével ismét lehetőséget kapott arra a kormány, hogy a szociálisan érzékeny arcát mutassa meg a választóknak, így kevésbé zavarja őket Mészáros Lőrinc vagy Orbán Győző meggazdagodása, a jobboldal által támogatott családi klánok térnyerése. Van tehát valószínűleg egy olyan terve is a Habony-féle kommunikációs csapatnak, hogy visszavonul az olyan ingoványos területekről, mint az EU-ellenesség, Soros György ostorozása, az illiberalizmus eszméinek terjesztése, és hagyományos ígérgetős kampány keretében próbálja meg ismét megszerezni az abszolút többséget a Parlamentben. Hogy ez egy komoly opció a kormány tervei között, mi sem bizonyítja jobban, hogy Lázár János ismét elkezdte tolni a panelbontások nagy ötletét, amely kifejezetten szociális jellegű intézkedés lenne, és a szegényebb lakosság tömegeinek megnyerését célozza. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem tudsz sátrat építeni a családodnak, mondd azt nekik, hogy a barlang sokkal biztonságosabb, ráadásul a természet elvégezte helyettünk a kulimunkát.”   

Valami nagyon nem stimmelt a Soros György gonoszságára kifuttatott kormányzati kampány utolsó felvonásával. Az ördögi mosollyal riogató amerikai multimilliomos plakátjait le is szedeti a kormány egy meghatározatlan időre, hiszen Orbán Viktor is érzi, valami zavar támadt az erőben. A Fidesz most nem egyszerűen túltolta a biciklit, de úgy neki is csapta a kerékpárt a tároló ajtajának, hogy akár nyolcas is lehet már a kerékben. Lássuk, hol nézték el a nemzeti konzultáció finisének szánt Soros-kampány legutolsó fejezetét a fiúk!

Fotó: facebook

1. Egyik legnyilvánvalóbb ok, hogy teljesen egyértelműen gyűlöletkeltő és antiszemita üzenete van a körülbelül két hete kihelyezett plakátoknak. Ezt több szervezet, vallási felekezet, és természetesen az ellenzék is jelezte, de a kormány (Lázár Jánossal az élen) azt a halandzsát tolta végig, hogy nem az amerikai milliárdos származásával van bajuk, hanem azzal, amit képvisel. Aztán a nép döntött. Azok, akik Soros neve mellé antiszemita jelzőket firkáltak, értelmezték a kormány helyett a plakátok üzenetét, akik pedig szervezetten kezdték letépkedni ezeket, szintén üzentek Lázár miniszternek, hogy nem moshatja a kezeit, ha felkorbácsolják a gyűlöletet a magyar polgárokban. Talán maga Lázár is végiggondolta magában, hogy mit mondana akkor, ha Farkas Flórián képével ragasztanák tele az országot, és azt írnák mellé, hogy ez az ember maga az ördög. Talán nem szítaná fel a cigányellenességet a magyar társadalomban?

2. Kemény kritikát kapott a magyar kormány a legutóbbi nemzeti konzultációnak nevezet kormányzati propagandasorozat miatt korábban is (például: Állítsuk meg Brüsszelt!), ám nem igazán vette a szívére Orbán Viktor, hogy uniós szövetségei kétszínűnek és számítónak nevezték. Annak ellenére erősítették fel a kampány hangnemét, hogy voltak egyértelmű jelei annak, hogy ezt a hangnemet az amúgy végtelenségig toleráns Európai Unió sem fogja szó nélkül tűrni. Valószínűleg a színfalak mögött kemény üzeneteket kapott Orbán Viktor, ám nyilván nem akarta nyilvánosan beismerni, hogy nyomást gyakorolnak rá Brüsszelből, melynek végül engednie kell.

3. A most életbe lépő úgynevezett plakáttörvény is komoly okot szolgáltatott arra, hogy leálljanak Soros ostorozásával. Nem mintha, a plakáttilalmat saját magára nézve kötelezőnek érezné a kormány, hiszen ők ezt nem politikai kampányként, hanem tájékoztatásként értelmezik, ám ha most ők is önmérsékletet tanúsítanak, akkor talán az ellenzék is kevésbé fog háborogni azon, hogy nem viheti utcára a véleményét. Egyébként is politikai uborkaszezon van, kevésbé hatásos most minden kampányköltés (bár ahogy elnézzük, pénz nem számít ezen a területen sem), ugyanakkor, sokkal keményebben térhet vissza a gyűlöletkeltés ősszel, ha az ellenzék már nem teheti ki a saját plakátjait a kormány hirdetményei mellé.

4. Az is fontos szerepet játszhatott a némi önmérsékletről tanúskodó döntés meghozatalában, hogy a Fidesz tagságát és vezetőségét is erősen megosztotta a kampány durva hangneme és gyatra minősége. Valahogy nem áll össze a kampány üzenete sem a fontos célcsoportok számára (kivéve persze azokat, akik bármikor beugranának Orbán Viktor után egy sötét kútba), hiszen nehéz valódi kapcsolatokat találni a migráció, a terrorizmus és Brüsszel kritikája és Soros György tevékenysége között. Ráadásul egy fantomot festettek az égre a kommunikációs stratégák, aki alig reagál valamit a támadásokra. Soros nem politikus, ezért nem is érzi szükségét annak, hogy beszálljon egy olyan iszapbirkózásba, ami nem igazán érdekli, és kimutatható haszna sem származna belőle. A kormány kommunikációs csapata most időt nyer arra, hogy átgondolja, érdemes-e egy lidérccel hadakozni a választási kampányban, vagy találni kell egy valódi ellenséget, amelyik úgy viselkedik, ahogy a magyar kormány szeretné. Az a koncepció ugyanis megbukott, hogy a magyar ellenzékkel úgy kell viselkedni, mintha nem is létezne, és tulajdonképpen csak Soros György magyarországi segédcsapatai azok a pártok, akik a választásokon a Fidesz bukására törnek.

Fotó: hvg.hu

5. És végül a legkézenfekvőbb ok a vizes világbajnokság kezdete. A szokásos pávatánc most azért nem működik, mert nem lehet kifelé mást mondani, mint a haza közönség számára. Vagyis, ha a világ hozzánk jön, és megkérdi, mik ezek a plakátok, nem mondhatja kormány, hogy ezek a feliratok nem is léteznek, csak a nyugati sajtó ferdíti el a dolgokat. A nagy világesemények idejére minden ország szeretné a legszebb arcát mutatni, és Orbán Viktor belátta: ezeket a plakátokat nem vihetik haza a sportversenyre érkező versenyzők, edzők, kísérők sem a memóriájukban, sem a fényképezőgépük vagy kamerájuk memóriájában. A magyar kormány szeretné lenyűgözni a világot, valóban büszke és erős európai országnak mutatkozni, de egy démonokkal hadakozó kis állam nem ezt a benyomást kelti. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha álmodban lenyilazod az ellenségeidet, jó érzéssel kelsz fel, ám ha elhiszed, hogy most már biztonságban vagy, könnyen kapsz nyilat a hátadba ébredés után.”

Szinte mindenben sumákol, mellébeszél vagy tagad a kormány, ami a rövidesen megkezdődő budapesti vizes vb kapcsán kérdésként felmerülhetett bennünk. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi közpénzt szórtak el az esemény előkészítésére, az építkezésre, reprezentációra, ahogy arról sincsenek pontos adatok, kik jártak jól azzal, hogy meglehetősen átláthatatlanok voltak a versenyhez kötődő költések. Az építkezések csúsztak, a szervezők kapkodtak, úgyhogy profizmust már csak a magyar sportolóktól várhatunk a rövidesen startoló eseményen.

Fotó: 24.hu

Régóta tart a számháború a vizes világbajnoksághoz kötődő költések nagyságával kapcsolatban, ám azt a kormány illetékesei sem tagadják, hogy bőven 100 milliárd forint fölött lesz a végösszeg. Bruttóban akár 170 milliárdot is kóstálhat a rendezvény összköltsége, ugyanis egymás után esnek ki a csontvázak a kormány büdzséjéből. A legújabb botrány, hogy a nyilvánosnak hazudott költségvetési tételeken kívül most felbukkant egy újabb, ami tovább táplálja bennünk a gyanút, hogy a sunnyogás még nem ért véget a kormány részéről. Egy igen jelentős tétel, körülbelül 30 milliárd forint ugyanis az eddigi a számításokból kimaradt. Nem is csoda, hiszen nincsenek róla nyilvános értesítők, és a szervezők részéről is legfeljebb csak elszólás szintjén esett róla szó.  

Ez a tétel főleg a tévés közvetítések technikai feltételeinek biztosítását,  az internetes kapcsolat kiépítéséhez szükséges beruházásokat, az ezekhez szükséges szoftveres hálózat kiépítését jelenti. Vettek 1400 mobiltelefont és 600 laptopot is, hogy a digitális térben legyen némi vibrálás is, így jött ki az elég extrém nagyságú 30 milliárdos tétel. Ezzel együtt már biztos 150 milliárd fölött járunk bruttóban, ami még bővülhet, mert a kormány nagy tapasztalatokkal bír a költési tételek elsumákolásában.

Ha csak szerényen úgy számolunk, hogy a kiinduló költségvetés megötszöröződött, akkor képzeljük el ugyanezt az olimpiai beruházások esetében!

Persze, ilyenkor jön az a szokásos vád a fanyalgó és kekeckedő, kormánytól független médiával szemben, hogy mindenben csak a hibát látja, holott örülnünk kéne, hogy itt ugrik a medencébe a világ vízi sportjának elitje, és elviszik jó hírünket a szélrózsa minden irányába a vetélkedést követően. Igen ám, csak a versenyző csak a felszínt látja, az öt helyszínen megrendezett, versenyeket, a grandiózus létesítményeket, a csilli-villi nyitó- és záróünnepségeket. Nekünk azonban marad a bosszúság, hogy a kormány újra úgy szórt el milliárdokat egy presztizsrendezvényre, hogy megint elfelejtett szólni néhány tételről, melyekkel közpénzt égettek el.

A mindig magabiztos Orbán-kormány ezúttal is bebizonyította, hogy korántsem az önzetlenség hajtja, amikor nagy fába vágja a fejszéjét. A grandiózus terveket csak erősen felpumpált költségvetéssel tudta megvalósítani, nem mellékesen a saját oligarcháinak jutottak a legzsírosabb megrendelések, közben folyamatosan csúsztak a határidők, változtak a koncepciók. A vizes vb körüli ügyek a megalománia és a nagy akarás okozta görcsölés különleges elegyét képezik, ami nem pusztán a mostani projektben érhető tetten. Ilyen maga a kormányzás is, amely csak ritkán mert belevágni komolyabb átalakításokba, de akkor is hiba hiba hátán sorakozott a megvalósításnál. Gondoljunk csak oktatási intézmények államosításába, majd az iskolákat felügyelő Klik agóniájára.

Csak most örülhetünk igazán annak, hogy a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtésének köszönhetően a kormány kifarolt az olimpiai álomból. A mostani költések ugyanis fényévekre vannak azoktól a tételektől, melyeket egy olimpiai projektbe kellene beleölni. Ha csak szerényen úgy számolunk, hogy a kiinduló költségvetés megötszöröződött, akkor képzeljük el ugyanezt az olimpiai beruházások esetében! Hihetetlen pénzherdálás zajlott már az előkészítés időszakában, ám a megvalósítás gyakorlatilag minden erőforrását felemésztette volna annak az országnak, amely saját erejéből a jelenlegi szerény gazdasági növekedést is alig tudná fenntartani.

Fotó: Index.hu

Az olimpiai pályázat bukásakor is egyértelmű volt, hogy nem a sportrendezvényt utasítják el a budapestiek, hanem üzenni akarnak annak a kormánynak, amelyikre nem szeretnék bízni a rendezéshez szükséges hatalmas összeget. Lényegében a kormányzati korrupción bukott meg a budapesti rendezésű olimpia ötlete, amit Orbán Viktor is jól tudott, amikor rábírta Tarlós István főpolgármestert, hogy vonja vissza a pályázatot. A mostani sporteseménnyel is az a célja a kormánynak, hogy a grandiózus beruházásokkal, profi rendezéssel vakítsa el a hazai kritikusokat és ejtse ámulatba a kétkedő külföldi politikusokat. Közben azonban épp azt bizonyította, hogy nem tud kibújni a saját bőréből, és épp úgy rendez sporteseményt, ahogy kormányoz. Vagyis fecseg a felszín és hallgat a mély. Vagy, ahogy egy dakota közmondás fogalmaz: „Minél hangosabban kántálod a törzsi dalokat, annál jobban hiszed, hogy tisztán énekelsz.”

Lassan eljönne az igazság pillanata, ha a Fidesz nem tolná mindig arrébb az időpontját. Már nyolcadik éve kormányoz ugyanis Orbán Viktor, és fel kéne mutatnia valamit abból, milyen átfogó reformokkal vitte előrébb az ország ügyeit, ám helyette nemzeti konzultációba oltott gyűlöletkampányok, panelbontás, kerítésépítés, oligarchaetetés, és még ki tudja, mi minden folyik szép hazánkban kormányzás ürügyén. Közben a nagy ellátórendszerekből kiszipkázzák a pénzt, az államosításokkal pedig azt a látszatot keltik, hogy mégis voltak reformok. A Fidesz azonban mindent megtesz azért, hogy senki ne vegye észre, a kormányzás álcája mögött valami egészen más zajlott Magyarországon az elmúlt hét évben.

Fotó: nepszava.hu

A reformokkal az a baj, hogy sokba kerülnek, csökkentik a kormány támogatottságát, ugyanakkor csak hosszú idő után hozzák meg a várt eredményt. Orbán Viktor nem is pepecselt ilyenekkel két kormányzati ciklusa alatt, hanem inkább elterelte az emberek figyelmét az égető gondokról. A nemzeti konzultációnak csúfolt, közpénzből finanszírozott szemérmetlenül sokba kerülő kormányzati kampányok ma már egymásba érnek, az ország pedig a világűrből úgy néz ki, mint egy tenger, mert annyi kék alapszínű óriásplakátot ragasztottak ki baráti cégek hirdetőhelyeire, hogy az asztronauták csak a szemüket dörzsölik, amikor letekintenek a mi kis országunkra. Néha persze van egy-egy sziget ebben a nagy kékségben, de jobban megnézve azok csak épülő stadionok.

Ahogy mondani szokták Nyékládházán, meg lesz a böjtje a kamukormányzásnak. Az utóbbi nyolc évben a magyar lakosság jelentős része reménytelenül elszegényedett, mások viszont szuperszonikus gyorsasággal gazdagodtak meg. A magyar társadalom végtelenül megosztott lett szociális és politikai értelemben is, amin egyáltalán nem kíván változtatni a jelenlegi kormányzati politika. A szegények egy részéről végképp lemondott Orbán Viktor kormánya, legfeljebb a kampányban gondolnak majd rájuk a Fidesz jelöltjei, és néhány dunsztosüveg uborkáért megvásárolják tőlük a felhatalmazást újabb négy év sanyargatásra. Akárhogy is közelítünk a kormányzati politika lényegéhez, mindenhonnan a cinizmus, a közöny, a kiábrándultság és beletörődés köszönt vissza ránk. Ha Farkas Flórián a kormány legfőbb szövetségese, akkor milyen felzárkóztatásban bízhatnak például a romák a következő kormányzati ciklusban, ha ismét Orbán Viktor ragadja magához a kormányrudat?   

Fotó: mno.hu

Sokan nem értik, hogyan lehet még mindig ilyen népszerű hét év korrupt kormányzás után a Fidesz. Lehet itt hivatkozni az ellenzék megosztottságára, a kormány erőszakos kampányolására, az ügyes pávatáncra, de a legfontosabb tényező mégis az, hogy a kormánypárt elhitette a polgárokkal, hogy lopni nem bűn, mert mindenki ezt csinálja. Épp olyan hitetlenkedve hallgatják az emberek azokat az ellenzéki vezetőket, akik elszámoltatást ígérnek, mint a kormányzati szónokokat, akik azt állítják magukról és társaikról, hogy nem nyúltak soha a közöshöz. A Fidesz azzal legalizálja saját romlottságát, hogy elődeit és lehetséges utódait is besározza. Ezért nincs a magyar polgárok közel felének olyan pártja, melyre jó szívvel szavazna 2018-ban.

Mit is várhatunk egy olyan politikai párttól, amelynek nem volt választási programja, mégis kétharmados többséget szerzett a 2014-es választáson? Majd amikor kormányprogramot kellett volna hirdetnie, azt mondta, hogy legyen annyi elég: Folytatjuk! Suttyomban építette le a polgári demokráciák íratlan és írott szabályait az Orbán-adminisztráció. Az Európában nagy becsben tartott népszavazás intézményét például teljesen ellehetetlenítette, helyette bevezette a kisegítő iskolások szintjére butított nemzeti konzultációt, ami egyirányú propaganda a valódi vélemény kinyilvánítása helyett. Az általa kinevezett köztársasági elnökökből aláírógépet csinált, az ügyészséget politikai céljaira használja, az alkotmánybírák pedig lényegében a Fidesz személyes megbízottai. A jegybank vezetése még az előbb említett intézményeknél is szorosabban kötődik a hatalomhoz, holott az MNB függetlensége az egyik legfontosabb feltétele a demokratikus államberendezkedésnek.

Orbán Viktor mesterterve alapján történtek a dolgok 2010-től napjainkig. Első négyéves kormányzása alatt leépítette a többpólusú polgári demokrácia intézményeit, átalakította a saját érdekei szerint a választójogi törvényt, és mivel a második ciklusában is sikerült kétharmadot szereznie, a központosított államhatalmat már teljes egészében saját céljai elérésére használta. Elkezdődött a szabad sajtó bedarálása, nekilátott a kritikus civil szervezetek ellehetetlenítésének, személyre szabott törvények segítségével igyekszik megszabadulni politikai és gazdasági ellenfeleitől. Nem mellékesen új ellenséget kreált hívei számára Soros György személyében, akit egyként hibáztat a migráció miatt, a gazdasági spekulánsok támadásaiért, ugyanakkor a lopakodó antiszemitizmust táplálva gesztust gyakorolt a néppártosodó Jobbik hívei felé.

Fotó: minuszos.hu

Eközben alig tűnik fel hivatalos szinten, hogy a stratégiai ágazatokban komoly bajok vannak. Az oktatás anomáliáiba lépten-nyomon belebotlunk, az egészségügy lélegeztető gépen van már egy ideje, a gazdaság versenyképessége pedig romlik a hasonló adottságokkal rendelkező közép-európai szomszédokhoz képest. Sokan úgy gondolták még a 2010-es Fidesz győzelem után, hogy a kétharmados kormányzati többség nagy lehetőség az ország számára, hiszen most van egy olyan erős felhatalmazással bíró politikai erő Magyarországon, amely bátran nekivághat az átfogó reformoknak. Nem ez történt, mert Orbán Viktornak esze ágában sem volt kockáztatni a 2014-es győzelmet. A 2018-as sikert sem akarja feláldozni azért, hogy kétes kimenetelű, fáradtságos reformokra pazarolja erejét és népszerűségét. A hatalmat akarja, pénzt, paripát, fegyvert, hogy bármikor nekimehessen azoknak, akik a valódi kormányzást kérik tőle számon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki mindig az orra elé néz, nem bukik fel a kidőlt fában, de nem látja meg a távolban gyülekező ellenséget sem.”