Soros György mehet a kukába, hiszen új ellenség tűnt fel a magyar kormány horizontján, a holland nagykövet Gajus Scheltema személyében. A Magyarországról éppen távozó diplomata rendesen beolvasott az Orbán-kormánynak, és ezt nem tűrhette Szijjártó Péter, úgyhogy konzultációra hazarendelte a Hollandiába akkreditált magyar nagykövetet. A diplomáciai keménykedés megint egy hazárdjáték indítását jelzi előre, hiszen innentől az Orbán-adminisztráció nemzetközi ellenségei egy új szereplővel bővültek, aki azért már nem egy falra festett Soros György.

Fotó: 168ora.hu

Köszönettel tartozunk a távozó holland nagykövetnek, aki küldetése végeztével nem fogta vissza magát, amikor a fogadó ország kormányát kellett értékelnie. Szokatlan diplomatáktól az ilyen karakteres állásfoglalás, de a jó öreg Gajus megtette azt a szívességet, hogy sok magyar helyett kimondott olyan mondatokat, mint például:  „Itt csak pró és kontra álláspont lehetséges, valaki vagy velünk van, vagy ellenünk. Klasszikus marxista világlátás.” Vagy a másik tanulságos meglátás pártunk és kormányunk politikájával kapcsolatban: „Olyan nincs, hogy egyes országok csak profitálnak az EU pénzéből, de nem hajlandók hozzájárulni és segíteni a minket érő kihívásokban.”

Scheltema messziről jött ember, de talán épp ezért jobban látja a gyengéinket, mint mi magunk. Azt például tűélesen látja, hogy a rendszerváltás veszteseinek jelentős részét azzal láncolja magához a regnáló hatalom, hogy mindig fel tud mutatni olyan ellenségeket számukra, akiket jobban gyűlölhetnek, mint a belőlük gazdagodó hatalmi elitet. A magyarok szeretik azt hinni, hogy lenézik őket nyugaton, ezért, ha jön egy keleti despota Vlagyimir Putyin személyében, aki évente többször is meglátogatja az ország vezetőjét, akkor elhiszik róla, hogy partnernek tekinti hazánkat, és annak vezetését.

Fotó: index.hu

Azt is jól látja a holland diplomata, hogy a magyar polgárok belefásultak a politikai marakodásba, nem követik a politikai eseményeket, a hazánk határain túli történésekről pedig azt hazudik nekik a kormány által pénzelt média, amit csak akar. Azt a megállapítást is tökéletes helyzetfelismerésének köszönheti a volt nagykövet, hogy nem Orbán Viktor zsenialitásában látja a Fidesz népszerűségét, hanem abban, hogy a kormány rájátszik a történelmi traumáinkra, a magyar nép olykor reménytelennek tűnő útkeresésére, és hogy a választók többsége nem ismer más kultúrát a sajátján kívül. És ami ennél is szomorúbb, hogy a magyarok jelentős része nem is akarja megismerni más népek gondolkodását, ugyanakkor elvárja, hogy aki véletlenül itt ragad, rohamtempóban asszimilálódjon.

Fotó: MTI

Scheltema jól látja, hogy Orbán Viktor nem akar európai népet faragni a magyarokból, sokkal jobban érzi magát keleti diktátorok társaságában, akik vasmarokkal irányítják népüket, és olyan oktatást, kultúrát erőltetnek a sajátjaikra, amilyet az egyszemélyi vezetők helyesnek találnak. Azok a gazdag nyugati országok, melyek jórészt pénzelik a gazdasági lemaradásból a korrupció miatt kitörni nem képes volt szocialista országokat, sokáig semmit sem értettek abból, amit az Orbánhoz hasonló politikai vezetők műveltek, de a holland diplomata most kifejtette, hogy az utóbbi esztendők tanulságai végre egyértelművé tették, nincsenek kétségeik a pávatánc valós küldetését illetően. Tudja, hogy tudatosan teszik tönkre a sajtót, a civil szervezeteket, az egyetemi autonómiát, nincs valódi verseny a piac szereplői között, a közbeszerzéseken ugyanis azok győznek, akik kedvesek Orbán Viktor szívének. Azzal, hogy a magyar kormány ilyen hisztérikusan reagált Scheltema kijelentéseire, gyakorlatilag beismert, hogy igaza van, mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha rágalmakkal próbál elbizonytalanítani az ellenfeled, ne vágd belé a tomahawkod, mert azzal elismered, hogy igaza van.”     

Teljes lázban égett napokig a magyar sajtó, vajon miért nem tért vissza a munka világába Orbán Viktor augusztus 20-a után. Előzőleg ugyanis azt kommunikálta a kormányzat, hogy a miniszterelnök az új kenyér ünnepe után teljes gőzzel folytatja országépítő munkáját, ám valahogy mégsem akart előkerülni Orbán Viktor. Mindenki megnyugtatására közöljük, hogy rövidesen visszatér a kormányfő a közéletbe. Azért azt valljuk meg, ez a meghosszabbított szabadság nem jelentette a világ végét, sőt ízelítőt kaptunk abból is, milyen lenne ez az ország, ha a kormányfő fizetés nélküli szabadságot venne ki egy teljes évre. Lássuk, milyen dolgok történnének meg, melyeket Orbán Viktor országlása alatt el sem tudnánk képzelni!

Fotó: index.hu

1. Mészáros Lőrinc is hosszú szabadságra menne. Minek tipródna a miniszterelnök barátja és sporttársa, ha a főnöke nem küld egyértelmű utasításokat neki. Márpedig a szabadság akkor szabadság, ha nem foglalkozunk uniós pályázatokkal, sajtófelvásárlásokkal, közbeszerzésekkel, stadionépítésekkel. Mészáros Lőrinc egyszerűen félkarú óriásként figyelné a közpénzek kiszámíthatatlan mozgását, és nem igazán tudná, melyik államtitkárral vagy miniszterrel kellene egyeztetnie, ha zsíros állami megrendelésekhez szeretne jutni. Mészáros amúgy is felnéz Orbán Viktorra, így azt gondolná, hogyha ő is elmegy szabira, abból nagy baj nem lehet.

2. Habony Árpád feltűnne néhány állásinterjún. A magyar kommunikációs gurunak most Orbán szabadsága nélkül is van elég baja, hiszen a napokban elhunyt nagy amerikai tanítómestere, Arthur J. Finkelstein, a negatív kampányok atyamestere. Habony persze elutazhatna Ibizára is egy hosszabb vakációra, ám ő valószínűleg szeretne megállni a saját lábán, ezért valami biztos állásra pályázna inkább a féktelen bulizás helyett.

3. Rogán Antal ismét helikopterre szállna. Rogán propagandaminiszter közelmúltja túl balhés volt ahhoz, hogy főnöke engedje a nyilvános szerepléseket, a luxust finoman szólva sem megvető emberének. Rogán lényegében belső emigrációba vonult (nyilván nem önszántából), mióta több kínos ügyét is megszellőztette a Soros György által pénzelt liberális sajtó. Ha azonban Orbán Viktor szabit vesz ki, és legalább egy évig nem néz a körmére, a propagandaminiszter azonnal helikopter után kiált, mert tavaly október 2-a, a kvótanépszavazás napja óta nem ült ilyen gépen.

4. Az ellenzéki szövetség összeállna. A magyar ellenzéki pártok régóta vallják, hogy lényegében Orbán Viktort kell legyőzniük, ha meg akarják fosztani a Fideszt a hatalomtól. Biztosan valami ravasz cselt orrolnának abban, ha a kormányfő egy évre szabadságra menne. Aztán, amikor már biztosak lennének abban, hogy Orbán Viktor tényleg lement a magyar politika térképéről, akkor már nem rá szabnák a kampánystratégiájukat, és gyorsan megegyeznének az összefogás feltételeiről.

5. Lázár János nyomakodna. A kancelláriaminiszter árkus szemekkel figyelné a híreket, és amikor megbizonyosodna róla, hogy Orbán Viktor ősszel valamelyik horvát szigeten héderezik, télen pedig egy francia síparadicsomba költözik, akkor elérkezettnek látná az időt, hogy a kezébe vegye a kormányrudat. Alaposan kiélvezné főnöke távollétét, és egyértelművé tenné, hogy megy a szekér akkor is, ha ő ül a bakon. Kérdés, hogy miként értékelné mindezt Orbán Viktor, amikor visszatér a szabadságáról.

Fotó: origo.hu

6. Semjén Zsolt felébredne Csipkerózsika-álmából. Szeretnénk mindenkit figyelmeztetni arra, hogy hivatalosan Semjén Zsolt Orbán Viktor helyettese. Nehéz elhinni, de így van. A KDNP elnöke valószínűleg akkor ébredne rá, hogy ez csak egy kirakatposzt, amikor a főnöke hosszú időre szabadságra menne. Semjén ugyanis teljesen súlytalan figura a magyar közéletben, ha Orbán Viktor nem áll mögötte.

7. Simicska Lajos nem ge...zne többet. A kegyvesztett oligarcha csak akkor lélegezhet fel egy kicsit, ha Orbán Viktor egy időre hanyagolja a politikát. És ez így van fordítva is. Kevesebb lenne a politikai hirdetés és plakát mindkét oldalon, és ez jót tenne a magyar polgároknak, akiknek már nagyon elegük van a közéleti acsarkodásból. Kevesebb lenne a vita a barátok és ismerősök között, nem osztaná meg a politika a családokat.

8. Lefékezne a stadionépítési lendület. Orbán Viktor személyes felügyelete kissé bénítja a magyar focistákat, így bár kevesebb sportlétesítmény épülne, a Felcsút végre igazán szárnyalna, mert nem rettegnének a főnök haragjától. Talán a válogatott is legyűrné hazai pályán Andorrát, és Dzsudzsák Balázs is hazaszerződne pici pénzért a Mezőkövesd csapatához.

9. Új reggeli műsor indulna a Magyar Rádióban. Elmaradnának a péntek reggeli miniszterelnöki interjúk, ami új távlatokat nyitna a közszolgálati rádió életében. Rengeteg ötletünk lenne arra, mivel lehetne betölteni az űrt, amit egy évig a kormányfő hagyna maga után. Például a mulatós zene klasszikusai szórakoztathatnák a nagyérdeműt, de élőben lehetne kapcsolni Londont is, hogy egyenes adásban számolhassanak be az ottani magyarok a mosogatás és takarítás csodás élményéről. A műsor címe: Brexit élőben.   

Fotó: nepszava.hu

10. Nem Orbán Viktorról szólna a magyar újságírás. Valljuk meg, már alig tudjuk elképzelni, hogy milyen lenne az életünk, ha nem Orbán Viktor határozná meg a közélet témáit. Mindig tudott olyan vad dolgokat mondani, amire odafigyelt az ellenzéki és a kormánypárti média egyaránt. Mindenki epizódszereplő körülötte, legyen szó kormánypárti vagy ellenzéki politikusról, ami valljuk meg, nem tesz jót a magyar közéletnek. Ha elmenne egy év szabadságra, sokszínűvé válna a közbeszéd, és talán érdemben is vitáznának egymással a politikusok. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki nem engedi szóhoz jutni a többieket, az nem kíváncsi mások véleményére, ezért mindig meg lesz győződve a maga igazáról.”

A Németh Szilárd által vizionált Soros-maffia azért adható el még mindig a Fidesz rajongótáborában, mert nem látható, és nem érzékelhető. Örök igazság ugyanis, hogy a látható ellenség megismerhető, sőt, akár meg is szerethető, ám ami láthatatlan és érzékelhetetlen marad,az akkorára fújható, amekkorára csak akarják. A háttérhatalom lényege éppen az, hogy annyira a háttérben marad, hogy elő sem bújik a barlangjából.

Fotó: 168ora.hu

Úgy képzeljük el a Soros György által pénzelt és irányított ellenzéki sajtót, mint a barlangja legmélyére húzódó mackót, amely néha brummog a sötétben, ezért lehet elhinni, hogy a barlang lakója. Minek félnénk egy ilyen állattól, ha nem állna mögötte egy nagy nemzetközi összeesküvés, melyet egy ismert, magyar származású amerikai mágnás irányít? Németh Szilárd tehát jogosan hadakozik egy barlangja mélyére húzódott medvével, amelyik olykor nyög egyet, hogy mindenki számára világos legyen a jelenléte. Ha tényleg ilyen szánalmas mackó lenne, akkor a szabad magyar sajtó ellen nem kéne harcot hirdetnie a kormánynak, és a Fidesz alelnökének nem kéne Soros György láncos kutyája (illetve medvéje) miatt állandóan riogatnia a magyar népet. A még szabad magyar sajtó elleni végső kormányzati roham tétje tehát az, hogy sikerül-e teljesen leszámolni egy sunyi, háttérben ármánykodó erővel, amely a magyar kormányt támadja, és amelynek a párttal, a néppel egy az útja. Hihetetlenül tiszta áthallások az 50-es évekből. Tudjuk, Németh Szilárd nagyszerű propagandista lett volna a legsötétebb sztálinista időkben, de most is megállja a helyét.

Olykor belebonyolódik a mondandójába, nehezen találja az összefüggéseket, de marcona kinézetével és favágó stílusával kompenzálja ezeket a hiányosságokat.

Ő most azonban itt van, és keményen dolgozik azon, hogy hiteltelenítse azokat a médiamunkásokat, akik csúnyákat mondanak Orbán Viktorról és kormányáról. A képlet egyszerű, akár Mészáros Lőrinc meggazdagodása: A jövő tavaszi választásokon egymással veszekedő Soros-bérenc pártocskák próbálnak majd szembeszállni a nemzet javát szolgáló kormányzati erőkkel, és mivel az ellenzéki médiumok vagy meg lesznek félemlítve, vagy megbélyegzik őket, akár a külföldről pénzelt civil szervezeteket, esetleg felvásárolják őket, hogy engedelmes lakáj módjára a kormányzati propaganda gépezetet szolgálják, a Soros-terv dugába dől, így pártunk és kormányunk továbbra is társadalmunk meghatározó vezető ereje marad.

Az egészben az a félelmetes, hogy a Fidesz lényegében kiterítette a kártyáit nyolc hónappal a választások előtt, és ez hihetetlen nagy előny lehetne az ellenzék számára. Ez ugyanis egyszerre vakmerőség, nagyképűség, illetve az ellenfél lenézése. Világos ugyanis, hogy a kormánypárt a migrációs veszélyre, a Soros-maffia elleni harcra, illetve a vélt vagy valós gazdasági sikerekre építi a kampányát. Célja az lesz, hogy relativizálja az ellenzék erejét, minden kritikus civilt és médiumot Soros György fizetett ügynökeként mutasson be, és a lehető legkisebb teret engedje a kormányzati korrupció bemutatásának. Lényegében alsó tagozatosok számára is könnyen elsajátítható tananyag, így nem csoda, ha Németh Szilárd személyesíti meg ezt a küldetést. Ő olykor belebonyolódik a mondandójába, nehezen találja az összefüggéseket, de marcona kinézetével és favágó stílusával kompenzálja ezeket a hiányosságokat. Lényegében Németh Szilárd testesíti meg most a Fidesz fő irányvonalát. Nem számít, hogy mondandójának alig van kapcsolata a valósággal, ha kellő erő, elszántság, és persze pénz van mögötte, célba fog érni az üzenete.

  Fotó: index.hu

Ő a nép egyszerű fia, aki nem Goethe-idézetekkel fogja megindokolni az álláspontját, hanem ráförmed mindazokra, akik szeretnék ok-okozati viszonyban felépíteni az érveléseket. Az értelmiségi handabanda ellen még Kósa Lajos makogása sem igazán hatásos, a helikopterezése óta belső emigrációban dolgozó Rogán Antalt pedig nagyszerűen helyettesíti a mellékállásban a birkózószövetséget irányító Németh. Sikerének receptje egyszerű: nem kérdez vissza a főnökeinél, és nem válaszol azoknak, akik őt kérdezik. Áll, mint a cövek, nem rendíti meg a világ összetettsége, az ellentmondások kavalkádja. Árad belőle az erő és a magabiztosság, épp olyan, amilyennek a Fidesz szeretné önmagát láttatni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindig a leggorombább kinézetű harcos lovagoljon elöl, mert ha a törzs könyvtárosát látja meg elsőnek, görcsös nevetésben tör ki az ellenség.” 

A miniszterelnök volt iskolatársa, barátja és sporttársa nem szereti, ha Orbán Viktor strómanjának nevezik. Ő bizony szeret a saját lábán megállni, nem kell neki hátszél, meggazdagodik ő úgy is, ha a kormányfő ügyet sem vet rá. Higgyük el Mészáros gázszerelőnek és polgármesternek, hogy semmiféle üzleti kapcsolatban nincs Orbán Viktorral és családjával. De akkor minek tudhatjuk be ezt a szédületes karriert? Mészáros Lőrinc egy hungaricum, aki megmutatja a világnak a bennünk szunnyadó őstehetséget, még ha olyan mélyen el is temetjük magunkban a zsenit, ahogy azt a felcsúti polgármester teszi. Lássuk tehát, hogy miként lehet aposztrofálni a magyar oligarchák fejét, ha nem a miniszterelnök gazdasági dublőreként?

Fotó: hvg.hu

Már a fideszes szavazók sem képesek úgy álomra hajtani a fejüket, hogy ne motoszkálna az agyukban a Mészáros-sztori néhány értelmezhetetlennek tűnő eleme. A felcsúti gázszerelő a semmiből érkezett, és néhány esztendő után már nem csak médiabirodalma, építkezési cégei, kempingjei, szállodái, borászatai, luxusjachtjai, de hazai és külföldi focicsapatai is vannak. Már azon sem csodálkoznánk Lőrinc barát csodás meggazdagodását látva, ha a következő szezonban a Barcelona focistái a Mészáros és Mészáros Kft szponzori feliratot viselnék a mezükön. Valahogy az az érzésünk, hogy a magyar nyelvvel olykor látványosan küszködő felcsúti polgármester és vállalkozó mindent arannyá változtat, amihez hozzáér. Kisgömböcként gyűjti magába a legkülönbözőbb gazdasági területek fontosabb érdekeltségeit, és most már ott tart, hogy nem vergődik hitelbírálatokkal, inkább vesz magának egy nagybankot, hogy lényegében magának adhasson kölcsönt.

Aki elhiszi, hogy Mészáros a tehetsége által vált a magyar gazdasági élet ilyen meghatározó szereplőjévé, az vagy nincs tisztában a piac törvényeivel, vagy megveszekedett fideszes, aki szó szerint mindent elhisz, amit a közszolgálati médiákban, vagy a Habony-Vajna-Mészáros trió által birtokolt elvileg magánsajtóból, de gyakorlatilag a kormány agitációs és propaganda osztályától érkezik. Mert ezekben a sajtóorgánumokban alig hangzik el Mészáros Lőrinc neve, esetleg, amikor egy állami támogatással épült sertéstelepét avatja a hátát lapogató miniszterelnök társaságában. Mészáros olyan jelenség, amit el kell dugni a saját szavazóik elől, és a lehető legkevesebb információt kell kiadni róla az ellenségesnek vélt ellenzéki médiának. Mészáros Lőrinc a Nemzeti Együttműködés Rendszerének sötét lovagja, akiről minél kevesebbet tudunk, annál nagyobbnak látjuk a szürkületben.

Persze, maga Mészáros is igyekszik meggyőzni magát arról, hogy tényleg különleges gazdasági érzéke vezeti a siker széles sztrádáján, és nem Orbán Viktor sorvezetője.

A felcsúti vállalkozó cégei mindaddig csendesen haladtak az Orbán-kormány farvízén mindaddig, amíg Orbán össze nem veszett Simicska Lajos egykori fideszes pénztárnokkal, aki médiabirodalmán és építkezési cégeink keresztül erős támasza volt a kormánypártnak. A Simicska és vállalkozói körénél felhalmozott pénz és információ azonban ellenséges kezekbe került, miután az oligarcha az ominózus G-nap után szembe fordult egykori szövetségesével. Orbán azonban tudta, hogy a pártja és kormánya számára „félrerakott” pénzt most olyan emberre kell bíznia, akiben tökéletesen megbízik, ugyanakkor diverzifikálta a kormányhoz köthető oligarchák táborát. Ez praktikusan annyit tesz, hogy ha véletlenül szembekerül egy-egy korábbi szövetségesével (ahogy ez Spéder Zoltán esetében történt), akkor is marad elegendő pénz a háttérben a hozzá továbbra is lojális oligarcháknál.

Fotó: 24.hu

Mészáros azonban olyan szuperszonikus sebességgel gazdagodott meg, hogy azt már nem lehet egyszerűen a volt gázszerelő zsenijére, illetve a miniszterelnök személyes jóindulatára fogni. A Mészáros iránti bizalom annyival látványosabb Orbán részéről, mint bármelyik másik embere felé irányuló gesztusai, hogy a független sajtó által emlegetett stróman státusz alapból járt az egykor felcsúti iskolatársnak, a Pancsó Aréna fenegyerekének. Persze, maga Mészáros is igyekszik meggyőzni magát arról, hogy tényleg különleges gazdasági érzéke vezeti a siker széles sztrádáján, és nem Orbán Viktor sorvezetője. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, hogy ha Mészáros nem Orbán strómanja, akkor mi? Mert, hogy nem egy olyan szintű gazdasági háttéremberről van szó, mint annak idején Simicska Lajos volt, azt valószínűleg a Fidesz táborán belül is látják. Mégsem csinálnak semmit, mert Mészáros túl közel van Orbánhoz, így túl sokat kockáztatnának a felcsúti páros ügyeinek felhánytorgatásával. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem teszel fel magadnak megválaszolhatatlan kérdéseket, akkor nem kell szembesülnöd azzal, hogy neked is vannak korlátaid.”

Bár tartottak a rajongók zaklatásától, egy horvát vendéglős mégis lebuktatta Orbán Viktor, aki Krk szigetén a Lara nevű étteremben fogyasztotta el vacsoráját vélhetően gyermekei társaságában érkezett a vendéglátóhelyre. Most, hogy a nyári turisztikai szezon vége felé járunk, néhány last minite ajánlhat befuthat még a miniszterelnök családjához, ám gyanítjuk, ezek nem csábítják majd annyira Orbán Viktort, mint a horvát szigetvilág. Íme, ezek a rendkívül aktuális ajánlatok, melyek nem jutnak el a miniszterelnök irodájáig.

Fotó: hvg.hu

1. Töltsön egy hosszú hétvégét Phenjanban! Az atomháború küszöbén különösen kedvező áron nyaralhat Észak-Korea fővárosában. Egy rizstermesztéssel foglalkozó helyi termelőszövetkezet üresen kongó raktáraiban biztosítanak szállást a turisták számára. A rezsim rakétakísérleteinek egyikét élőben tekinthetjük meg, miközben a távolban feltűnik Kim Dzsongun termetes alakja, amint távcsövén keresztül figyeli, hogy a lövedék a Japán-tengerbe csapódik. Csillagtúrát is szerveznek a dél-koreai határhoz, ahol közelről megszemlélhető a kerítés, és a bátrabbak két államot elválasztó aknamezőn is átsétálhatnak.

2. Kedvezményes utazás Charlottesville-be. A faji zavargások megtekintése, ízlés szerint konföderációs vagy unionista tábornokok szobrainak ledöntése. Alternatív programként meglehet nézni, amint a helyi fajvédő motoros bandák megtapossák Barack Obama egykori elnök képmását, vagy rész lehet venni a Ku-Klux-Klan esti szertartásain.

Fotó: Index.hu

3. Most különösen olcsó a Gázai övezet. Két éjszaka Gáza városában, ahol szállást egy tízgyerekes palesztin család nappalijában tudják biztosítani a helyi turisztikai szakemberek. Cserébe Kalasnyikovokat vásárolhatunk a helyi piacon, de szerepel a programban csempészalagutak és rakétaállások megtekintése, és beszélgetés a Hamasz helyi aktivistáival az izraeli tengeri blokádról.

4. Feledhetetlen bangladesi nyár. Kifejezetten előnyös ajánlatokkal várják a turistákat a tornádók és árvizek országában. A helyiek roppant készségesek, segítenének is, ha bármiben tudnának. A nyaralás végén távozás a helyiek Európába tartó csoportjaival. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk.

5. Caracasi Ünnepi Napok. Venezuela fővárosának utcáin Molotov- koktélos ellenzéki tüntetőket és az elnök szintén vehemens támogatóit fedezheti fel, ha átrándul az óceánon túlra. Ilyen durva rendőri intézkedések látványáért megéri megtenni ezt a hatalmas repülőutat. A zavargások megtekintését követően este mindenki ellátogathat a helyi salsa klubokba, ahol kitáncolhatja magából a feszültséget. Nicolas Maduro elnök engedélyével politikai foglyokat is látogathatunk az ország legsötétebb börtöneiben.

Fotó:24.hu

6. Nyaraljon Soros György pénzén a festői Lampedusa szigetén! Érkezés felfújt traktorgumin észak-afrikai menekültek társaságában. Szállás a parton felállított ideiglenes menekültszálláson. Az ellátásról a Soros György által pénzelt helyi önkéntesek gondoskodnak, vagyis lényegében az amerikai milliárdos állja a költségeinket. A nyaralás alatt benyújthatjuk menedékkérelmünket, de ha a nyár végéig nem bírálják el azt, nyugodtan mutassuk meg a magyar útlevelünket, és mondjuk azt, hogy egy erős és büszke európai ország polgárai vagyunk, és haza szeretnénk menni.

7. Last minute nézze meg Moszult, amíg ujjá nem építik! A kurd turisztikai hivatal munkatársai páncélozott járműveken szállítják a nemrég felszabadított iraki nagyvárosba a turistákat. Este ismerkedési est peshmerga harcosokkal, és közös ökörsütés a siita milicia tagjaival. Másnap máig harcoló ISIS egységek meglátogatása a romok között. Golyóálló mellény ajánlott.

8. Olcsó szíriai körutazás. Kizárólag katasztrófaturistáknak! Indulás a földig rombolt Aleppóból, az ostromlott Rakka érintésével érkezés Palmirába, ahol a felrobbantott ókori szobrok tövében szelfiket lehet készíteni az Iszlám Állam harcosaival, akik, a romok között vészelik át az orosz légicsapásokat.

Fotó: origo.hu

9. Töltsön néhány felejthetetlen napot a röszkei tranzitzónában! Ez a lehető legolcsóbb ajánlat. Érkezés gyalogosan Szerbia felől, beléptetés szigorú biztonsági intézkedések közepette. A konténerváros udvarán multikulturális fesztivál, iraki-iráni focimeccs, Németh Szilárd migránssimogatása és hamisítatlan menzakaja színesíti a programot. Saját konténert nem tudnak biztosítani a szervezők, ezért jobb, ha felkészülünk, hogy horkoló koszovóiak, vagy éjjel is imádkozó pakisztániak között kell meghúznunk magunkat. Ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem kell látnod éjszaka az apacsokat, a lábszagukról felismered őket.”

Gulyásoligarchizmus. Körülbelül így lehetne legrövidebben megfogalmazni azt, amit az egyébként értelmezhetetlen szellemi tartományban mozgó Nemzeti Együttműködés Rendszere célként tűzött maga elé. A gulyáskommunizmusból a kicsit sem fogyókúrás magyar ételt, az eredeti tőkefelhalmozásból az oligarchák hatalmát vette át leginkább az Orbán-kormány, ám ideológiának ezt túlzás lenne nevezni. A pragmatikus szemléletéről elhíresült kormányfő nem is erőlteti túlságosan a politikai keretek meghatározását, hiszen az csak akadályozná híres pávatáncát.

Fotó: 24.hu

1. Lassan négy éve úgy kormányoz a Fidesz, hogy nincs sem választási programja, sem kormányprogramja. Egyetlen dolog, amit üzenni hajlandó a választóknak, hogy: Folytatjuk! Nem tudjuk, pontosan mire érti ezt a kormánypárt, hiszen azon kívül, hogy szisztematikusan államosították a különböző gazdasági területeket, önkormányzati fenntartású intézményeket, teletömték a hozzájuk kötődő vállalkozók zsebeit, összevesztek szinte minden szövetségesünkkel, és dörgölőztek olyanokhoz, akik a magyar kormányfőhöz hasonlóan illiberális álmokat kergetnek, nem sok minden rajzolódott ki abból az eszmerendszerből, amely a Fidesz sajátja lenne. Az illiberalizmus is Orbán találmánya, de többnyire olyankor emlegetik, amikor autokratikus vezetőknél próbál jó pontokat szerezni. Ezek a vezetők azonban sokszor jobboldali, baloldali, vallási fundamentalista kormányokat irányítanak, így egységes ideológiai irányultságról ekkor sem beszélhetünk.   

2. A Fidesz úgy váltogatja az ellenségeit, mint más alsónadrágját. Ha korábban sejtettünk valamiféle koncepciót abban, hogy éppen kinek üzen hadat Orbán Viktor kormánya, mára el kell fogadnunk a tényt, hogy épp azt fenyegeti a Fidesz, akik éppen útban vannak, vagy akik ellen a leginkább lehet mozgósítaniuk a saját szavazóikat. Az ellenségek között szerepeltek magánszemélyek, cégek, szakmák, de olyan nehezen megszemélyesíthető ellenlábasok is feltűntek, mint az államadósság. Az ellenségek kiválasztásában tehát nem ideológiai szempontok játszottak szerepet, hanem érdekek. Inkább üzenni, megfélemlíteni, demonstrálni akartak azzal, hogy kikre támadtak, mint meghatározni az eszmei irányvonalat. Az Orbán-kormány például Budai Gyula elszámoltatási biztoson keresztül nekitámadt nyolc filozófusnak, akikről később kiderült, hogy egy fillért sem loptak el, ám elég erős üzenet volt ez annak a liberális értelmiségnek, amely kritizálni merészelte a Fidesz politikáját.

3. A Fidesz nem tudja és nem is akarja elhelyezni magát olyan politikai térben, amely közelítené valamelyik korábbi vagy kortárs ideológiai vonulathoz. Tett ugyan lépéseket a Horthy-korszak rehabilitálására, ám Orbán Viktor jól tudja, hogy nyíltan és őszintén nem vállalhatja fel az egykori kormányzó örökségét. Elsősorban külpolitikai okok miatt tart némi távolságot a két világháború közti hivatalos magyar politikától, de jól tuja, hogy Horthy Miklós pozitív fényben való feltüntetése sok szélsőjobbos szavazatot hoz neki. A fő irányvonalat a kormányfő viszi, ő pedzegette például a halálbüntetés visszaállítását, amikor éppen csökkent pártja népszerűsége, de a visszavonulót már alvezéreivel fújatta meg, így nem csorbult a hívek Orbán tévedhetetlenségébe vetett hite. A miniszterelnök ugyanakkor bármikor képes elengedni egy-egy ügyet, ha éppen az a hatalma stabilitását veszélyezteti. Orbánnak például fontos volt az olimpia és a vasárnapi boltzár is, ami akár ideológiai elkötelezettséget is jelenthetett volna, ám könnyű szívvel lemondott ezekről, amikor úgy látta, hogy nem nyerheti meg az értük vívott csatát.  

      Fotó: femina.hu

4. Az ideológiai háttér hiányát bizonyítja az is, hogy a magyar kormány ma már lényegében összeesküvés-elméletekkel operál, amire legjobb példa a civilek és a CEU-val szemben indított boszorkányüldözés, aminek betetőzéseként megérkezett a főgonosz Soros György képében. Orbán stratégiája, hogy mindenkit összekössön egy lehetséges rendszerré, akikkel szemben ellenséges érzelmeket gerjeszthet a magyar nép lelkében, így ő egy megmentőként érkezhessen meg a 2018-as választási kampány finisébe. Orbán tényleg népmesei hősként szeretne bevonulni a magyar történelembe, aki egyszerre győzte le a globális tőke mesterkedéseit, a muszlim fundamentalizmust, gátat szabott a bevándorlásnak, és életre hívta a nemzeti burzsoáziát, amely letéteményese az orbáni világszemlélet több évtizedes (akár évszázados) fennmaradásának. Ám e világszemlélet mögött nincs egységes ideológia, nem jobboldali, nem baloldali, nem nemzeti és nem nemzetközi. Egyetlen jellemzője, hogy csak a holnapra gondol, nem érdekli a holnapután, csak a hatalom megtartására koncentrál, és nem törődik azokkal, akiknek a sem a holnap, sem a holnapután nem hoz felemelkedést. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha csak egy dombot látsz magad előtt, gondolj arra, hogy azon túl is vannak magaslatok, és azok mögött lapulhat az ellenség.”

Orbán Viktor saját vitézi rendet hoz létre, amely teljes egészében neki köszönheti kiváltságait, ezért el is várja a lojalitást a saját embereitől. A kormányfő nem véletlenül kezdi óvatosan dicsérni Horthy Miklóst, aki saját klientúráját is hasonló módon hozta létre, és tartotta fenn egészen a rendszere bukásáig. A mai elit tagjai azonban úgy viselkednek, mintha celebek lennének, és irritáló gazdagságukat ahelyett, hogy szégyellenék, minden lehetséges módon közzé is teszik. Csoda, hogy nem hallják az elesettek, a szegények, a rászorulók segélykiáltásait?

Fotó: nepszava.hu

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiváltságosai ott vannak a nagy (és kicsi) sportesemények VIP páholyaiban, ott trónolnak a fesztiválok kiemelt koncertjein, a legdrágább éttermekben bonyolítják ügyleteiket, luxusautókkal vagy akár helikopterrel érkeznek szülinapi zsúrokra vagy lakodalmakra, méregdrága jachtokon pihenik ki fáradalmaikat, melyek kicsi, tengertől mentes kis hazánktól távoli tengeri kikötőkben horgonyoznak. Ha pedig szegény gyerekeket kell üdültetni a Balaton partján, akkor luxusszállást bérelnek maguknak azok, akik a projektért felelősek. Nos, a római patríciusok sem kérkedhettek jobban annak idején a gazdagságukkal, mint most a NER elitje.

        Fotó: Magyar Narancs

De miért is gondolják ezek az emberek, hogy jár nekik a különleges elbírálás, a legjobb páholy a koncerteken, a sokmilliós fizetés, a politikai védelem, ha olykor kínos kérdésekkel bombázza őket a még mindig nem elég gyenge független sajtó? Mert Orbán Viktor azt mondta nekik, hogy nem csupán a saját életük lesz tejjel, mézzel folyó Kánaán, de ha ügyesek és persze hűségesek lesznek, akkor az ükunokáiknak sem kell majd dolgozniuk. Nem kell hozzá más, csak beállni a sorba, gondolkodás nélkül átvenni a hivatalos kormányzati kommunikáció mantráját, sorosozni, migránsozni, komcsizni, ha éppen úgy kívánja meg tőlük a miniszterelnök és szűkebb környezete, és persze okosan lopni, nem olyan pofátlanul, ahogy Voldemort nagyúr tette.

Csak a politikai és gazdasági elit érzi azt, hogy minden kerek, dől a pénz, a gyűlöletkampány pedig távol tartja tőlük a plebszet, amely jól elvan a migránsok és Soros György köpködésével, és ha az az ára, hogy egyetlen menekült ne lépjen magyar földre, ők Mészáros Lőrinc vagyonosodását sem fogják firtatni.

A valaha plebejus politikát hirdető Orbán Viktor rájött arra, hogy a gyors és kockázatmentes meggazdagodás ígéretével rengeteg fiatalt csábíthat maga mellé, a nyugdíjasoknak pedig olykor dob egy csontot, hogy megőrizze a nemzetéért aggódó kormányfő image-át. Ő maga szegény embernek állítja be magát, holott milliárdosok nőttek ki a földből körülötte, és a focimeccsek VIP páholyaiban ezek az oligarchák keresik a kegyeit, gazsulálnak neki, és természetesen biztosítják feltétel nélküli hűségükről a nagyfőnököt. Ki hiszi el ilyen jelenetek láttán, hogy Orbán Viktornak annyija van, amennyit bevallott a vagyonnyilatkozatában? Elviselné, hogy Lázár János egyszer odaszóljon neki, is, hogy annyit ér, amennyije van?

           Fotó: paybuzz

Persze, hogy nem hiszünk a szemünknek és fülünknek, hiszen amikor egy kormány hivatalosan azt kommunikálja, hogy a magyar Parlament rendkívüli ülését Soros György akarja összehívni, mindenben kételkedünk, amit látunk és hallunk a hatalom dölyfös uraitól. Hadd higgyék, hogy a nép örül a sikerüknek, hogy olyan celebek, akik megérdemlik a hírnevet, a fényt, a csillogást, mert sokat dolgoztak érte, és persze nagyon tehetségesek. Hadd gondolják azt, hogy az unokáik is élvezni fogják mindazt a jót, kiváltságot, gazdagságot, melyet Orbán Viktor jóvoltából szereztek őseik. Őket ugyanis annyira elvakítja a luxus, hogy fogalmuk sincs arról, milyen országban élnek, kiknek a kárára gazdagodtak meg, és nem csak az alávetettek jövőjét élik fel, de a sajátjukat is.

Fotó: Velvet

A Vajna Timik, Rogán Cecíliák, Habony Árpádok, Garancsi Istvánok országában a következmények nem számítanak, mert Orbán Viktor megígérte nekik, hogy csak az számít bűnnek, amiről ő kijelenti, hogy az. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényege, hogy nem nemzeti, nem együttműködő és nem áll össze egy rendszerré. Csak a politikai és gazdasági elit érzi azt, hogy minden kerek, dől a pénz, a gyűlöletkampány pedig távol tartja tőlük a plebszet, amely jól elvan a migránsok és Soros György köpködésével, és ha az az ára, hogy egyetlen menekült ne lépjen magyar földre, ők Mészáros Lőrinc vagyonosodását sem fogják firtatni. Orbán taktikájának legfontosabb eleme, hogy mindig kell találni kell valakit vagy valakiket, akiket jobban lehet utálni, mint a gazdagokat. És most még vannak ilyenek, így nyugodtan tollasodhat Andy Vajna, Mészáros Lőrincz, Tiborcz István, Rogán Antal, és ahogy a filmek végén szokták írni: és még sokan mások. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha lyukas mokaszin van rajtad, ne csodálkozz, hogy a törzsfőnök nem is fogadja a köszönésedet.”  

Messze nincs vége a szabad magyar újságírás tönkretételének azzal, hogy lényegében minden megyei napilapot bedaráltak a kormány kedvenc oligarchái. A folyamat első fázisa a regionális tévé- és rádióstúdiók bezárásával és a budapesti központ alá rendelésével kezdődött, ami alig érintette meg a közvéleményt. Annak ellenére, hogy kevesen figyeltek rá, ez volt az első jól irányzott csapás a helyi sajtóorgánumokra. Kevés esély volt akkor a kormányzati nyomulás megállítására, ám most már szinte lehetetlen feltartóztatni Orbán Viktor gőzhengerét.

Fotó: 24.hu

1. A regionális televíziózás és rádiózás Magyarország egyik legsikeresebb és leginkább előremutató projektje volt a rendszerváltás előtt. A több mint 40 éve elindított, négy megyét lefedő Szegedi Körzeti Stúdió például arról a területről sugárzott napi híreket és magazinműsorokat, mely az uniós csatlakozásunk után a dél-alföldi régiót fedte le. Kevesen emlékeznek arra, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése előtt még a magyarországi régiók kialakításáról szólt a politika, az EU ugyanis regionális alapon osztja el a támogatásait, a nyugati demokráciában ez a közigazgatás és gazdasági szerveződés középszintje, vagyis a régiós televíziózás, és rádiózás messze megelőzte a korát.

Jött azonban az Orbán-korszak, amely teljesen elsorvasztotta ezt a szemléletet, sőt, tovább aprózta a közigazgatást azzal, hogy visszahozta a Kádár-korszakból a járásokat, a megyei önkormányzatok pedig lényegében csak arra szolgálnak, hogy néhány perifériára sodródott kormánypárti politikus megélhetését biztosítsák. A regionalitás nem illik bele a Fidesz megosztó politikájába, inkább elaprózza a hatalmat, hogy minél több hívének tudjon zsíros állami fizetést biztosítani. A körzeti televíziók közül a szegedit zárta be utoljára két éve a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak (MTVA) elnevezett kormányzati propagandagépezet, amely az adófizetők forintjaiból tolja a Fidesz szekerét. Ezzel számolta fel végleg azt a picike kis függetlenséget, amit ezek a vidéki tévés és rádiós bázisok élveztek, és innentől kezdve már minden műsort Budapesten szerkesztettek, az a néhány vidéki tudósító és nemzetiségi adáskészítő is tökéletesen alá van rendelve ennek a roppant médiagépezetnek. „Azokban a városokban, ahol körzeti tévé és rádió is működött olyan komoly szakmai műhelyek alakultak ki, melyek nem pusztán a budapesti központnak biztosítottak kellő szakmai tudással rendelkező munkatársakat, de az itt dolgozó kollégák később kisebb városi tévéket és rádiókat alapítottak, illetve vezettek a saját régióikban.” – írta a Szegedi Kattintós 2015. elején abból az alkalomból, hogy bezárták a két utolsó regionális szerkesztőséget is az országban. Állítólag azért maradt Szeged a legvégére, mert korábban az volt a cél, hogy a baloldali fellegvárnak tartott városban ellensúlyt képezzenek a Délmagyarország nevű napilappal szemben, amely nem úgy viszonyult az ellenzéki városvezetéshez, ahogy azt Orbán Viktor elvárta volna.

Fotó: vs.hu

2. Volt azonban erre a helyzetre is forgatókönyve a kormánynak. A regionális műhelyek központosítása után ráfeküdtek a kormányhoz közeli oligarchák a megyei napilapok megszerzésére. Most éppen a Délmagyarország és a Kisalföld megszerzésén ügyködik Andy Vajna kaszinótulajdonos, filmügyi főmegbízott, aki mellesleg kormány kedvenc kereskedelmi tévécsatornájának, a TV2-nek is tulajdonosa. Ha az ügyletet a Gazdasági Versenyhivatal is engedélyezi, Magyarország minden regionális lapja a Fidesz közelébe kerül, nem marad egyetlen független megyei lap sem. A 18 megyei lap többsége, 12 már tavaly óta a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworksnél van, nemrégiben pedig felvásárolták a Nógrád megyei Hírlapot is. A piacon a Lapcom-kiadványok (Bors, Délmagyarország, Kisalföld) mellett jelen lévő Russmediát pedig most vásárolja fel egy, a Népszabadság bezárójaként ismertté vált Heinrich Pecinához köthető cég. Az 1910-ben alapított Délmagyarország a legidősebb vidéki napilap, amely jelenleg mintegy 35 ezer példányban jelenik meg. Az 57 ezres Kisalfölddel együtt az egyik legnagyobb példányszámú, és gazdaságilag is legjobban teljesítő napilap. Ezzel fejeződik be a Fidesz médianyomulásának második szakasza, ám ezzel még nincs vége a sajtótérkép átrajzolásának.

Fotó: nepszava.hu

3. A harmadik jelentős csapást azokra a jelentős olvasó- hallgató- és nézőtáborral bíró sajtóorgánumokra igyekszik mérni a kormány, melyeket eddig még nem tudott zsákmányul ejteni. Korábban megszerezték a Figyelőt, strómanon keresztül Matolcsy Ádámnak játszották át az Origót, Mészáros Lőrinccel bezáratták a Népszabadságot, minden országos sugárzású rádiót a saját érdekeltségi körükbe vontak. Még talpon van a Klubrádió, az RTL Klub, az ATV, a Népszava, a HVG, a Magyar Narancs, az internetes portálok közül pedig az Index és a 444 csípi legjobban a hatalom szemét. Kitart még a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet, Hír TV, Heti Válasz, valamint a Lánchíd Rádió, ami igen érzékenyen érinti Orbán Viktort, hiszen az egykori fideszes pártpénztárnok Simicska sokat tud a párt belső ügyeiről, és a kampányban biztosan nem fogja majd vissza a hozzá tartozó orgánumokat, ha bele akarnak rúgni a kormányba. Minden jel szerint még a 2018-as választások előtt akar rárontani a magyar sajtó maradék független részére a kormány, hogy egyszínűvé tegye a palettát, mielőtt azt az ellenzék hatásosan tudná mozgósítani a kampányban.

Az biztos, hogy a tüzérségi előkészítés már megindult, hiszen az ellenségkeresésben világbajnok Orbán-kabinet már meglebegtette, hogy az ellenzéki újságírók lejáratására törekszik következő kampányában. Az ilyen demonstratív akciókat általában tettek követik, vagyis elképzelhető, hogy a törvényalkotást is bevetik az ősszel annak érdekében, hogy elnémítsanak, megfenyegessenek, de legalábbis hiteltelenítsenek olyan médiumokat, amelyek nem hajlandók szeretni Orbán Viktor rendszerét. A Nemzeti Együttműködés Rendszere a Fidesz felfogásában ugyanis azt jelenti, hogy vagy megvesznek valakit kilóra, vagy ellehetetlenítik a tevékenyégét. A konkurencia megsemmisítésére igen kreatív eszközöket alkalmazó kormányzat bizonyára durva eszközöktől sem riad majd vissza, ha arról lesz szó, hogy a választási győzelme forog kockán, amennyiben a számukra kellemetlen hírek nagy visszhangot kapnak a sajtóban. A közszolgálatinak csúfolt MTVA az internetes propagandaosztállyá silányuló Origo és a kissé bulvárosított gyűlöletkeltéséről elhíresült TV2-Ripost páros ugyanakkor rengeteg pénzébe kerül az adófizetőknek, de nincs az az összeg, amit ne adna meg a kormány, hogy csakis ezekből a sajtóorgánumokból tájékozódjanak a magyar polgárok. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig ugyanaz a sámán jövendöl, ne csodálkozz, hogy csakis győzelmeket és jó termést ígér a törzsnek.”   

Még szerencse, hogy amikor a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselői a parlamenti padsorokban foglaltak helyet, még alig voltak migránsok Magyarországon. Persze most sincs sok belőlük, de az a néhány állami oltalom alá helyezett, vagyis  befogadott státuszt kapó menekült is kiverte a biztosítékot a jelenlegi kormánypárt politikusainál, akiket a Migration Aid nevű segélyszervezet üdültetne a Balaton partján. Az az elemi indulat, ami most feltör helyi és országos kormánypárti politikusokból arra emlékeztet, ahogy Csurka István pártja annak idején gyűlölködött ebben az országban. Ha jól meggondoljuk, nincs is már olyan sok különbség a Fidesz és a MIÉP között.

Fotó: Magyar Fórum

A nemzeti radikalizmus ma már nem a Jobbik jelszava a magyar parlamenti pártok közül, hanem a Fideszé. A 90-es években a Magyar Igazság és Élet Pártja is nemzeti önvédelemről szónokolt, amikor kommunisták, liberálisok és természetesen a zsidók ellen uszított. Sikeresen felépítette a népi-urbánus ellentétre épülő megosztó politikáját, ennek köszönhetően be is jutott az országgyűlésbe, így 1998-2002 között önálló frakcióval bírt. Csurka István hazaárulónak kiáltott ki mindenkit, aki nem követelte vissza a Trianonban elcsatolt területeket, ostorozta a nyugati hatalmakat, igaz, nem barátkozott az oroszokkal és Farkas Flóriánnal sem. Ez utóbbi két momentumot leszámítva a Fidesz is hasonló nyomon jár, és immár nem egy törpe magyar pártocska képviseli a nemzeti radikalizmus eszményét, hanem a közel kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt.

A MIÉP-nek kicsiny, ám rendkívül elszánt választói tábora volt, míg a Fidesz uralja a magyar jobboldalt. Képviselői nagy számban ülnek az EU parlamentjében, tagjai a legtöbb képviselővel rendelkező néppárti frakciónak, nemzetközi szövetségesei vannak, melyek között olyanokat is találunk, akik jól szót értettek annak idején Csurka Istvánnal. Elég csak a francia Nemzeti Front első emberét említeni, hiszen míg Marine Le Pen Orbán Viktort fényezte, addig apja, Jean-Marie Le Pen Csurka Istvánnal barátkozott. Orbán Viktor első kormányzása alatt - amikor a MIÉP parlamenti párt volt – még nem vállalt nyíltan szövetséget a rasszistának bélyegzett szélsőségesekkel, ám Csurka István sokszor kívülről támogatta kormányát. Később a MIÉP kiesett a parlamentből, és helyét a Jobbik vette át a szélsőjobb pozícióban, ám Vona Gábor most néppártosodik, Orbán Viktor pedig gyakorlatilag teljesen berendezkedett ezen a politikai póluson. Idegenellenes kampányai, antiszemita felhangokat tartalmazó sorosozása, a liberális eszmék nyílt ostorozása azt a szellemiséget kelti életre, amit Csurka István hirdetett 2012-ben bekövetkezett haláláig.  

A magyar jobboldal már a 90-es évek eleje óta küzd azzal a problémával, hogy híveinek egy jelentős része fogékony a szélsőséges retorikára, így a centrista pártokból időről időre kiszakadnak radikális csoportok, és elvisznek magukkal egy jelentős szavazótábort. Ez történt 1993-ban az MDF-el, amikor Csurka István kivált a kormánypártból, és vitt magával parlamenti képviselőket is. Hasonló jelenség játszódott le a 2000-res évek elején is, amikor a Fidesz által létrehozott polgári körökből kiszakadva Vona Gábor létrehozta a Jobbikot. Orbán nehezen tudja elviselni, hogy nem képes felülemelkedni ezen a problémán, ezért alakította ki jellegzetes pávatáncát a hazai közönség számára is, amelynek részeként hol kicsit dicséri Horthy Miklóst, hol valamelyik kormánytagján keresztül elhatárolódik tőle. A Jobbik néppártosodása viszont azért logikus válasz Orbán taktikázására, mert azoknak a mérsékelt jobboldali szavazóknak, akik számára Orbán jelenlegi irányvonala felvállalhatatlan, már nincs kire szavaznia. Vona azokat célozza meg most, akik soha nem szavaznának sem liberális, sem baloldali erőre, ám elegük van a menekültek elleni hergelésből, az oroszbarátságból, a szabadságharcból Brüsszel ellen.

  Fotó: Index.hu

Orbán számára persze adott lenne a lehetőség, hogy visszatáncoljon a szélsőjobboldalról középre, konszolidálja rendszerét, és tényleg erős és büszke európai országot építsen. A szélsőséges retorika azonban olyan stabil (mintegy kétmilliós) szavazótábort hozott össze neki, hogy ezt a tömeget nem fogja kockáztatni a kampány a következő hónapjaiban. A menekültek gyűlöletére épülő több tízmilliárdos állami költséget felemésztő kormányzati kampány eredményeként ma már az összes vizsgált ország közül Magyarországon félnek a legjobban a migránsoktól, holott alig élnek hazánkban menekültek. Azon se csodálkozzunk, hogy a Soros-terv részének tartják kormánypárti politikusok és magyar polgárok jelentős csoportjai, ha jogszerűen hazánkban tartózkodó menekülteknek szeretne nyaralási lehetőséget biztosítani egy segélyszervezet. Csurka István bizonyára elégedetten csapna a levegőbe, ha ezt megélhette volna, hiszen, ami neki nem sikerült ellenzékből, azt Orbán Viktor megvalósította Magyarország miniszterelnökeként: előhozta a magyarokból a kicsinyességet, a gyanakvást és önzést, a rosszindulatot, amit korábban már kezdtünk levetkőzni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a nép fiai elhiszik, hogy már nem kell a sápadtarcúaktól tartaniuk, elkezdenek barátkozni velük, a törzsfőnökre pedig többé senki sem hallgat.”

Mielőtt Orbán Viktor elment jól megérdemelt nyári szabadságára, bizonyára kiadta az ukázt minden emberének, hogy bármilyen rossz történik itthon, fogják rá Soros Györgyre. Tényleg ez történik, mert a kormánypárti politikusok szerint a csúnya amerikai milliárdos már azzal is próbálkozott, hogy rendkívüli ülésre összehívja a magyar parlamentet. Persze jól kifogtak rajta a Fidesz frakció tagjai, mert nem voltak hajlandók bedőlni egy ilyen átlátszó trükknek, így aztán nem is tudjuk meg, mi baj van azokkal a híres letelepedési kötvényekkel. Ám még a Fidesz politikusai sincsenek tisztában azzal, hogy Dzsordzsi bácsi soha nem adja fel, és az alábbi ügyekben is nyakig benne volt vagy benne lesz.

Fotó: mandiner.hu

1. Természetesen az elmúlt napok hőhulláma is a Soros-terv része, mellyel próbára tett fideszest és ellenzékit egyaránt. Pártunk és népünk azonban a helyén volt, a sok ránk küldött melegrekord ellenére kitartottunk, és nem hajoltunk meg a nagy forróságban sem Brüsszel akarata előtt.

2. Csak a hülyék, a balosok és a liberálisok nem tudják, hogy Soros bérencei helyezték el a felújított 3-as metró ajtóinál azt a fakockát, amely tönkretette a nyitó- és zárószerkezetek automatikáját, azt a látszatot keltve, mintha a hős orosz mérnökök nem követnének el mindent annak érdekében, hogy ismét a lehető legszorosabb legyen a két nép barátsága.

Fotó: nepaszava.hu

3. Soros György most azért ad pénzt a menekülteknek, hogy ne jöjjenek Magyarország felé, mert ezzel akarja sokkolni az Orbán-kormányt. A kormánypárt kommunikációja ugyanis arra épült volna a választások előtt, hogy Magyarország épp úgy megállította az iszlám terjedését Európában, mint annak idején az Oszmán Birodalmat, ám most üresen konganak a tranzitzónák, feleslegesen aszalódnak a nagy melegben a magyar rendőrök a dupla kerítésnél.

4. Soros György intézte el a dugókat az M7-en, illetve, hogy két órát kell várniuk az autósoknak a déli határátkelőknél. Ehhez még a fent említett módon a forróságot is társította, hogy türelmetlenek, ingerlékenyek legyenek a magyarok, és egymást hibáztassák a kialakult helyzet miatt, és ne az amerikai milliárdos nyakába varrják ezt is. De a magyar nép éber, és látja, hogy mindez a Magyarország lejáratását szolgáló Soros-terv része, így köszönjük neked Dzsordzsi bácsi, üzenjük neked, ha Magyarországra jössz, kösd fel a gatyád!

5. A borzasztó kórházi körülményekről szóló álhíreket is a Soros által pénzelt média keltette szárnyra, úgyhogy nyugodjon meg mindenki, senki sem fog Magyarországon meghalni azért, mert rossz lenne az egészségügyi ellátás, ez is csak a milliárdos mesterkedése, ami csúfos kudarcot fog vallani, amikor Balog Zoltán emberminiszter végre elmondja nekünk, hogy minden a legnagyobb rendben van ezen a területen.

Fotó: origo.hu

6. Soros György tehet arról is, hogy noha a Felcsút 12 játékost igazolt a mostani szezon előtt, és a harmadik legerősebb játékoskerettel rendelkezik a magyar NB1-ben, mégis az utolsó helyen szerénykedik. Még nem tudni, hogy az igazolt játékosokat vette-e meg, vagy az ellenfeleket motiválja hatalmas pénzadományokkal, de lényeg, hogy sehogy se jön össze a győzelem a miniszterelnök kedvenc csapatának, ami személyes bosszú Orbán Viktor bátor menekültpolitikája miatt.

7. Szinte közhely, hogy Soros György intézte el Párizs győzelmét az olimpiai versengésben.Budapesti momentumos ügynökei aláírásgyűjtésükkel előbb meghiúsították a magyarok olimpiai álmát, aztán NOB odaadta a 2024-es rendezés jogát a francia fővárosnak, a 2028-ast pedig Los Angelesnek.  

8. És, ha már sport. Erős a gyanú, hogy a horvát férfi vízilabda-válogatottat is Soros György pénzeli, mert olyan elánnal küzdöttek a magyarok ellen a világbajnoki döntőben, hogy végül legyőzték a hazaiakat. Egyesek szerint Soros vért itatott velük az öltözőben, és azt mondta nekik, hogy ha kikapnak, el kell menniük a záróünnepségre, ahol végig kell hallgatniuk Bunyós Pityu (aki orosz nyelvterületen Bunyós Putyinként ismert) koncertjét. Csoda, hogy legyűrték a magyar pólósokat?

        Fotó: Mediatica.ro

9. Vannak persze olyan események is Soros György rovásán, melyek csak a jövőben éreztetik hatásukat. Ha például áramszünet lesz, vagy nem viszik el a szemetet a kukások, esetleg vízhiány lép fel Magyarországon, azok az események is mind Soros György bűnlajstomát hosszabbítják. Ha elfagy a termés, vagy nem jönnek vissza a gólyák Afrikából, esetleg összemegy a Kékestető, és nem éri el az ezer métert sem a magassága, arról is a magyarok ellensége tehet majd. A magyar gyerekeknek okozhat egész életre szóló csalódást, ha Soros György miatt nem jön meg a Mikulás, de esetleg eljön, akkor is csak virgácsot hoz a kicsiknek. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A sápadtarcúakat azért nem lehet komolyan venni, mert  akkor érzik jól magukat, ha fehér hó esik, és piros sipkás emberek azzal hülyítik a gyerekeiket, hogy a távoli Finnországból jöttek.”

Érdekes kísérlet zajlik Magyarországon, amire valószínűleg más országokban is felfigyeltek már, és ha a gyakorlat beválik, biztosan követőkre talál néhány illiberális rendszerben. Az eljárás lényege, hogy a választások előtt el kell hitetni a választókkal, hogy tulajdonképpen nincs is ellenpólusa a kormánypártnak, azok, akik ellenük indulnak, nem is politikusok, hanem egy misztikus összeesküvés bábfigurái. Ehhez az kell, hogy ne maradjon olyan meghatározó független sajtóorgánum a piacon, amely valós erőként állítja be az ellenzéket, és amely időről időre leleplezi a kormány mítoszalkotó szándékait. A jelenlegi parlamenti ellenzéket pedig be kell szorítani egy olyan szűk térbe, ahol szinte lehetetlen valós politikai akciókat végrehajtani.

Fotó: Index.hu

Az Orbán-kormány már régen nem Gyurcsány Ferencet, Botka Lászlót vagy Vona Gábort tartja fő ellenségeinek, hanem azokat az erőket, melyek állítólag e magyar politikusok mögött állnak. Gyurcsányt elsősorban Brüsszel fizetett ügynökének tartják, Botkát szerintük Soros György rángatja dróton, Vonát pedig megvette kilóra Simicska Lajos kegyvesztett oligarcha. Az ellenzék negligálása már azóta tart, hogy Gyurcsányt nem sikerült bíróság elé állítani a 2010-es kormányváltás után, majd szépen lassan elkopott az „elmúlt nyolc évezés” szlogenje is, így valamit ki kellett találni az ellenzék kezelésére.

A Fidesz stratégái úgy gondolták, hogy nem csinálnak ingyen reklámot azoknak a politikusoknak, akik valós kihívói lehetnek Orbán Viktornak 2018-ban, így egy szintet ugrottak az ellenségkeresésben. A kormánypárt azért a legnépszerűbb ugyanis a közvélemény-kutatásokban, mert a kormányfőről el tudja hitetni, hogy az egyetlen ember ő ma Magyarországon, aki szembe tud szállni olyan nemzetközi konspirációkkal, mint a menekültválság vagy a globalizáció hatásai. Orbán olyan keresztes lovagként vágtat pártja élén, aki nem csak az iszlámtól képes megvédeni hazáját és Európát, de ha a Klingon Birodalom törne ránk az ellen is sikerrel felvenné a harcot.

A magyar kormányfő már évek óta kacsingat a nemzetközi politikai porond felé, ezért követ el mindent annak érdekében, hogy együtt fotózkodhasson Donald Trump amerikai vagy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Aki ilyen dimenziókban gondolkodik, az nem küzdhet a hazai politikai élet néhány marginálisnak tartott figurájával, az ő pocskondiázásukat rábízza inkább Németh Szilárdra, a martalóc kinézetű rezsibiztosra. Az a kormányfő, aki csapatokat küldene Líbiába, hogy megoldja a menekültválságot, nem foglalkozhat olyan csip-csup ügyekkel, mint a hazai egészségügy vagy oktatás. Számára ez utóbbi terület maximum úgy jöhet szóba, ha a CEU kapcsán rá tudja venni az amerikai elnököt, hogy esedezzen nála az amerikai alapítású egyetem megmaradásáért. Amennyiben ez nem jön össze, akkor átpasszolja az ügyet Balog Zoltán emberminiszterre.

Fotó: hvg.hu

Ha Orbán Viktor emberszámba venné az ellenzéket, akkor rákényszerülne arra, hogy valós problémákkal foglalkozzon, ám erre már jó ideje nem hajlandó. Orbánt már csak nagy sportesemények, világbajnokságok, politikai csúcstalálkozók, no és rezedaszagú szülőfalucskája boldogulása érdekli. Nem mellékesen a háttérből irányítja saját oligarchái felhizlalását, amit nyilván nem önzetlenségből tesz. A kormányfő már régen nem a mi valóságunk része, ő szakrális vezetőként a saját, misztikus világában érzékeli a dolgokat, így fel sem fogja, hogy miért hőbörögnek a olykor civilek, a devizahitelesek vagy a fiatalok kormánya néhány irritáló intézkedése miatt. Ezért nem tűrheti, hogy az arcképével ragasszák tele az országot, és odaírják mellé, hogy lop. Egy szakrális vezetőhöz méltatlan kiszolgáltatottság ez, amit ráadásul egy volt szövetségese idézett elő.

A magyar ellenzék csak lerántaná a sáros valóságba Orbánt, ezért sokkal misztikusabb ellenfeleket keres magának. Nehéz elképzelni egy ilyen emberről, hogy képes lesz újra ellenzékből politizálni, ezért sajnos teljesen jogos azoknak az aggodalma, akik szerint nincs az a választási kudarc a Fidesz számára, amely problémamentes hatalomváltást eredményezne. Magyarul, ne is ringassuk magunkat olyan illúzióba, hogy a regnáló hatalom a demokratikus szabályrendszer szerint átadná a hatalmat egy választási vereség esetén. Itt tényleg több kell, mint kormányváltás, mert a kormánykereket nehezen adja át egy olyan ember, aki nem elégszik meg Magyarország irányításával, hanem komoly világpolitikai tényező szeretne lenni. Ő, aki az Európai Unió illiberális átalakítását tűzte ki célul, nem adhatja át a budai vár kulcsait egy magyar politikai erő első emberének csupán azért, mert több szavazatot kapott, mint az ő pártja.

Fotó: civilhetes

Ez a szemlélet akár nevetség tárgya is lehetne számunkra, ha nem tudnánk, hogy kétmillió ember épp azért tart ki a Fidesz mellett, mert a vezetőjéről elhiszi, hogy ha kell, a vasat is elharapja. Orbán Viktor nem csupán Magyarország, de az Európai Unió erős embere szerepében tetszeleg, igaz ezt a látszatot úgy éri el, hogy szinte minden szövetségesével összekötötte a bajuszt, az EU ellenségeivel pedig kedélyesen parolázik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Teljesen mindegy, hogy azért figyelnek-e fel rád, mert mindenkibe belekötsz, vagy mert mindenkinek segítesz, lényeg, hogy kitűnj valamivel a többiek közül.”