Az elmúlt hét év megtanította a Fidesz politikusait arra, hogy az ellenzéki sajtó ellen egy tuti megoldás van: megvenni, aztán vagy bezárni, vagy kormánypárti médiává alakítani. Ennek ellenére még mindig vannak olyan kíváncsiskodó firkászok, akik szeretnének valódi kérdéseket feltenni a kormánypárti politikusoknak, ráadásul nem is tágítanak addig, amíg valódi választ nem kapnak. Rogán Antal a sajtó elől menekülés Lance Armstrongja lett minapi mutatványával, ám ebben a műfajban is van még mit tanulnia. Mutatjuk, hogy mit:

Fotó: index.hu

1. Rogán Antal már kidolgozta, ám nem vitte tökélyre az autós fárasztós módszert. Lényege, hogy a sofőrt mindig másik kijárathoz rendeljük, ezzel megfuttatjuk a firkászokat. A sofőr és a kormánypárti politikus telefonos összeköttetésének köszönhetően az épületben is jól nyomon követhető, miként fárad el a kellemetlenkedő újságíró annyira, hogy a másik bejárathoz már nem ér oda időben, így amíg az levegő után kapkod, a politikus kényelmesen beszállhat a hivatali verdájába, és leléphet.

2. Ha henger alakú hirdetőoszlop belsejébe bújik a politikus, akkor könnyedén megtévesztheti az újságírókat. Ez a módszer alkalmas egy épületbe bejutásra épp úgy, mint a kijutásra. Lényeg, hogy észrevétlenül kell araszolgatni a hirdetőoszloppal, úgy, hogy a firkász ne vegye észre, hogy az olykor helyet változtat. Az igazán nagy átverés az, amikor például Rogán Antal olyan jobbikos hirdetés mögé rejtőzik, melyen az ő arcképe látható, és azt hirdeti, hogy ő és Habony Árpád lopnak. Melyik agyafúrt firkász gondolná azt, hogy Mészáros Lőrinc éppen olyan oszlopban lapul, melyen ő és a miniszterelnök láthatók rájuk nézve nem túl hízelgő felirat társaságában? Nagy hátránya viszont az eljárásnak, hogy a célterület közelébe érve ki kell bújni a hirdetőoszlopból, mert a nagy henger nem fér be az ajtón.

3. Jóval egyszerűbb megoldás Pintér Sándor segítségét kérni ilyen szorult helyzetekben. Ha ugyanis az adott épület minden kijáratát műveleti területté nyilvánítják arra a néhány percre, amíg a kormánypárti politikus a kocsijába száll, akkor két Soros-bérencet küldenek padlóra egy csapással. Így ugyanis a kellemetlenkedő tüntetőket és a sajtó vérszívóit távol lehet tartani az adott területtől. Javasoljuk, hogy a műveleteket a biztonság kedvéért harminc évre titkosítsák is.  

4. Szintén Rogán Antalhoz kell visszanyúlnunk a következő ötletér, amely kombinálja az előző megoldást egy már kipróbált gyakorlattal. Pártunk és kormányunk tagjai ugyanis minden kellemetlenségtől megóvnák magukat, ha az ország területén belül csakis helikopterrel közlekednének, így a levegőben elérhetetlenek lennének a sajtóhiénák számára, a leszállópályákat pedig műveleti területté, vagy akár tiltott zónákká is nyilváníthatnák, így a földet érés után se kellene tartani a siserehad próbálkozásaitól.

Fotó: delmagyar.hu

5. Egy másik elképzelés szerint minden nyilvános eseményen két különböző zónát kéne kialakítani a sajtó számára. Az egyik közvetlenül a rendezvény közelében lenne, és baráti média számára tartanák fenn, a másik viszont egy villanypásztorral körbekerített zóna lenne biztos távolságra a kormánypárti politikusoktól. Ez utóbbira táblát tennék ki a szervezők, melyen az állna, hogy: A Soros György által támogatott külföldi ügynökmédia számára kijelölt terület. Ez körülbelül 150-200 méter távol lenne a fontos emberektől, így még szelfibottal se tudnának kérdezni az idegenszívű firkászok.

6. Van egy olyan lehetőség is, ami a pártállami időkben egész jól működött a kritikus időszakokban. Március 15-e vagy október 23-a előtt begyűjtötték az ellenzékieket, és akkor nem volt balhé az ünnepek idején. Nos, a Kubatov-lista alapján most is be lehetne gyűjteni a fideszes politikusok nyilvános szereplései előtt az ellenzékieket, emberjogi aktivistákat, liberális újságírókat, meg mindenkit, akit Soros György pénzel, aztán, amikor vége a rendezvényre mehetnének haza, mert Magyarország jogállam, vagy mi a szösz?

Fotó: index.hu

7. Van persze ennél jóval finomabb megoldás is a kellemetlenkedők távoltartására, és erre a módszerre talán még az Európai Unió bürokratái se akadnának ki. Minden nyilvános rendezvényre regisztrálni kéne ugyanis, és csak az kapna engedélyt a részvételre, aki a frissített Kubatov-lista alapján megbízható kormányszimpatizáns minősítéssel rendelkezne. Kubatov Gábor a kopaszokkal ellenőriztetné le, hogy csak engedéllyel rendelkezők léphessenek be a rendezvényekre. Így aztán nem lenne füttykoncert, meg idegesítő transzparensek, idióta rigmusok, hanem néma áhítat a beszédek alatt, utána önfeledt taps, majd éjjenezés a fideszes politikus beszéde után. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha az apacsok gyanakodni kezdenek, hogy nem közülük való vagy, tapsolj mindenkinél jobban, amikor a törzsfőnök beszél, és nem lesz semmi baj.”

A látszat olykor csal, még Orbán Viktor esetében is. Néha úgy tűnik, hogy egy rinocérosz bőrének érzéketlenségével tud viszonyulni az őt ért kritikai megjegyzésekhez, de bebizonyosodott, egy bizonyos mennyiségű tüntető és azok transzparensei még az ő gránitszilárdságú lelkét is megengetik. A nagy tüntetések időszakában egy fél mondattal utalt is arra, hogy nem tud szó nélkül elmenni a lázongók jelszavai mellett, ám most Orbán élő lelkiismerete, Bayer Zsolt tette szóvá, hogy nagyon rosszul esik a kormányoldal képviselői számára a nyílt és kíméletlen kritika. Amikor a vér és takony visszanyal...

Fotó: index.hu

Ha más értelme nem is volt a nagy médiafelhajtás mellett zajló „békülős kávézásnak” Bayer Zsolt és az ellenzék különböző képviselői között, azt végre megtudtuk, hogy háborog a lelke minden igaz Fideszesnek, mióta szembesültek a kritikus tömeg haragjával. Olyanok uszítanak ellenük, akiket soha nyilvánosan nem hurcoltak meg – hánytorgatta fel sérelmeit a Fidesz ökleként elhíresült publicista. Mintha most szembesült volna azzal, hogy az uszítás egy olyan fegyver, melynek két vége van. Amíg ő rongyolt bele a civilek és ellenzékiek lelkébe, minden rendben volt, amikor transzparenseken kérték ki ezt maguknak a tüntetők, akkor már bibis lett a lelke a kérlelhetetlenségéről elhíresült véleményvezérnek.

Tényleg jó, hogy kiönthette lelkét a Pesti Srácok újságírónője is, aki őszinteségével a megtestesült kettős mércévé vált a kávézás során. Jurák Kata hisztizett egy sort azon, hogy a tüntetők nem igazán kímélték a kormánypárti sajtót, ám esze ágában se volt kiállnia azért a kolléganőért, akinek telefonját elvette egy fideszes szervező egy nyilvános konzultációs fórumon, sőt abból adatokat törölt ki. Az az ember érzése, maguk a kormánypárti újságírók is elhiszik, hogy amit szabad nekik, azt másoknak nem lehet. A közbeszéd eldurvulása, a politikai ellentétek eszkalálódása, a sajtó nyelvezetének szélsőségessé válása olyan mély nyomokat hagynak a magyar társadalomban, melyek nem múlnak el következmények nélkül. Ami az utcán zajlott a CEU-ügy kirobbanása óta, az elsősorban a kormány nyílt hadüzenetének volt köszönhető, és ha az ellenreakciók fájnak nekik, azt csak maguknak köszönhetik.

Nem baj, ha kormányoldalon néhányan rájönnek arra, hogy nem tehetnek meg bármit, és ha agresszív törvényekkel és hazug médiakampányokkal sokkolják a magyar társadalmat, akkor annak lesznek következményei rájuk nézve is. Sokan már elhitték a Fidesz hívei közül, hogy tényleg egy tábor, egy a zászló, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere lényegében elfideszesítette az egész magyar társadalmat. Már csak néhány ellenálló gócot kell kifüstölni jól irányzott törvényekkel, így az illiberális állam és az unortodox gazdaságpolitika nászából megszületik az orbáni Magyarország. Ha más értelme nem is lett volna, már azért megérte felvonulni kormányt cikiző táblákkal, mert a kormány propagandistái, támogatói, haszonélvezői rájöttek, hogy még nincs itt a Kánaán, sőt Orbán politikájának támogatói egyre inkább az iskolázatlan, politikai kultúrájukban a pártállami időkben ragadt tömegek képviselői közül kerülnek ki.

Maga a Fidesz provokálta ki ezt, hiszen szélsőjobbos húrokat pengetnek, abszurd összeesküvés-elméletekkel bombázzák a választókat, illetve nyílt háborút folytatnak az Európai Unió, illetve a nyugati civilizáció ellen. Ma Magyarországon ez a politikai diskurzus nem olyan népszerű a jobboldali szavazók körében, ahogy ők azt gondolták, sőt annyira megrémiszt sokakat, hogy inkább a középre tartó Jobbikra teszik a voksukat. Bayer és Jurák nem érzékelik, hogy a magyar társadalom egy forrongó massza, amelyet tovább izzítani óriási felelőtlenség, hiszen ha túlcsordul ez a forró folyadék, ők is könnyen megégethetik magukat. Erre már Áder János is rájött, amikor köztársasági elnöki beiktató beszédében szinte könyörgött a fideszes haveroknak, hogy ne feszítsék tovább a húrt, mert könnyen elpattan, és az ő orrukat nyisszantja le.         

Fotó: 24.hu

Bayer és a demokratikus ellenzék kávézásából végül olyan kibeszélőshow kerekedett, ami rávilágított a kormányoldal sértődékenységére és érzéketlenségére. Nem érezték szükségét annak, hogy megvitassák a társadalommal Németh Szilárd arroganciáját, amikor el akarta takarítani a civil szervezeteket, vagy Orbán Viktor cinikus kiszólását, amikor a leváltott washingtoni nagykövet kapcsán annyit mondott: „Nőügyekkel nem foglalkozom.” A kormányoldal felelőssége, ha durvul a kommunikáció, mert ha szeretik őket az emberek, ha nem, ők viszik a hivatalos politikát, ők jelenítik meg a kormány ideológiáját külföldön és belföldön egyaránt. Ha kocsmai szintre viszik le a közbeszédet, akkor számoljanak azzal, hogy lesznek olyanok, akik berúgják az ajtót, és hasonló stílusban visszaszólnak nekik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.”  

A folyamatos ellenségkeresés, a retrokormányzás, a közbeszéd lebutítása olyan mellékhatásokkal jár, melyek komolyan fenyegetik az ország jövőjét. A kormánypárt támogatói ma már jobbára ott koncentrálódnak, ahol még mindig a 70-es 80-as évek pártállami propagandája a leghatásosabb eszköz a választók bizalmának megszerzésére. Ahol megállt az idő, ott a Fidesz az úr, ám szerencsére vannak olyan társadalmi csoportok, melyek kiszakadtak már a múlt fogságából, és nem akarnak visszatérni a Kádár-kor reflexeihez. A 2018-as választás két Magyarország küzdelméről szól majd, és ha a múlt diadalmaskodik a jövő felett, akkor a lemaradásunk a fejlett világhoz képest már ledolgozhatatlan lesz.

Fotó: vastagőr-átlátszó

A közelmúlt közéleti eseményei jól alátámasztják azt a vélekedést, mely szerint a Fidesz bázisa azokból a társadalmi csoportokból verbuválódik, melyeknek tökéletesen megfelel Orbán Viktor populista kormányzása, akik számára a Kádár-korszak is épp oly elviselhető volt, mint a mai rezsim országlása. Bözsi néni akár naponta is szavazna Orbán Viktorra, bár a közügyekből alig ért valamit, nyírségi falujában pedig mintha még mindig a tanácselnök gyakorolná a helyi hatalmat. Nem véletlen, hogy épp ide kopogtatott be Orbán Viktor, amikor propagandavideót akart forgatni a stábja.

Ugyanezt a tendenciát mutatja az a felmérés is, melyet az Index közölt a nemzeti konzultáció társadalmi fogadtatásáról. Többnyire az alacsony iskolázottsággal rendelkező, kis településeken élők hiszik el ugyanis erről az alig álcázott propagandafogásról, hogy valós problémákat vetnek fel, és kormány valóban kíváncsi az emberek véleményére. Az aki visszaküldte a kérdőívet, nem érzékeli, hogy a demokrácia megcsúfolása, az állampolgárok mély megvetése húzódik az „Állítsuk meg Brüsszelt!” címet viselő konzultációs csomag mögött. Pedig, aki még most sem kételkedik az Orbán-kormány valódi céljait illetően, annak szinte bármit be lehet adni, ami úgymond "föntről jön".

És itt egy harmadik bizonyság is, mely arról árulkodik, hogy a kormány tényleg azokat a tömegeket célozza meg, melyek egyrészt jóhiszeműek, másrészt viszont nem igazán érzékelik a politikai manipuláció eszközeinek durvaságát. Az a kormányzati ötlet ugyanis, hogy nyugdíjas szövetkezetek létrehozásával segítsenek az egyre kínzóbbá váló munkaerőhiányon, azt sugallja, hogy a Kádár-korszak iránt keltett nosztalgiát is bevetné a kabinet a közelgő kampányban. Ez blöff tényleg retro a köbön, és egyrészt arról árulkodik, hogy semmi épkézláb ötlete nincs a kormánynak arra, hogyan kezeljen egy égető gazdasági problémát, másrészt ezzel palástolná a tényt, hogy nincs forrása a nyugdíjak érzékelhető emelésére.

A kormány mögül lassan teljesen eltűnik az az értelmiségi holdudvar, amely valaha karaktert és tartást adott a Fidesz politikájának. Nyíltan értelmiségellenes politikával nem is igen lehet megnyerni olyan társadalmi rétegek szimpátiáját, melyek az ország felemelkedését elsősorban az oktatás színvonalának és körülményeinek javításában látják. Orbán azonban azoknak a szavazatára cserélné az euro-atlanti orientáltságú konzervatív tábor támogatását, akik számára elfogadható a sorosozás, a migránsozás, az oroszbarátság, és a verbális erőszakot is előszeretettel alkalmazó kormányzás. Orbán úgy számol, hogy minden elvesztett mérsékelt jobbosnak számító szavazat helyett legalább hármat szerez azok táborából, akik számára a paternalista állam mindenható, a homofóbia pedig követendő példa. Nem a szavazó minősége, hanem a mennyisége a fontos tényező, ami persze nem meglepő egy olyan politikustól, aki szitokszóként használja a politikai korrektség fogalmát. 

      Fotó: atv.hu

Azok között toboroz magának szavazókat Orbán a hatalma átmentéséhez, akik legjobban illusztrálják, miért kellene Magyarországnak végre a modernitás útjára lépnie. Ott szavaznak legtöbben a Fideszre, ahol a párt kiskirályai zsarolják a közmunkásokat azzal, hogy ezt a kis pénzt is elveszíthetik, ha nem szavaznak rájuk, ezekben a falvakban a legalacsonyabb szintű az egészségügyi ellátás, az iskolai képzés, és ezekben a térségekben okozza a legnagyobb gondot, hogy az állam lényegében kivonult a szociális ellátórendszerből. Paradox módon épp ott támogatják a legtöbben az Orbán rezsimet, ahol elementáris erővel kellene a felszínre törnie az elégedetlenségnek. Magyarországot a leggyengébb pontjainál ragadja meg a Fidesz, és úgy tesz, mintha felemelné, pedig csak még mélyebbre akarja lenyomni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amíg messziről nézel egy lovast a prérin, nem tudod eldönteni, hogy jön-e vagy megy, de ha mégis közelít, akkor jobb, ha eliszkolsz, mert fogalmad sincs róla, hogy barát vagy ellenség.”    

A Fidesz szó szerint az életéért küzd majd a 2018-as választásokon. Ha nem tudnánk, hogy még mindig magasan vezet a közvélemény-kutatásokban a kormánypárt, azt hihetnénk, hogy a frusztrációjuk onnan táplálkozik, hogy hátrányban érzik magukat a politikai ellenlábasokkal szemben. A helyzet viszont az, hogy a Fidesz majdnem annyi szavazatra számíthat, mint 2014-ben, ám ha a hátralévő egy évben elveszítenek félmillió szavazót, az általuk kidolgozott aránytalan választási rendszernek köszönhetően súlyos vereséget szenvedhetnek. Ennek legfőbb oka az, hogy a párt elárvultan áll a magyar politika mezején, mint Csontváry magányos cédrusa.

Fotó: mek.oszk.hu

Orbán Viktor nehezen viselte, hogy első kormányzása idején kompromisszumokra kényszerítették akkori politikai szövetségesei. Kormányában ott voltak az MDF, a kisgazdák és az akkor még önálló identitással bíró kereszténydemokraták, és ez a sokszínűség nem igazán feküdt a miniszterelnöknek. Nyilván akkor fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy az a jó szövetséges, aki ugyanazt és ugyanúgy akarja, mint ő, így ha a partnerpártok vezetői nem simultak bele a rendszerébe, akkor szépen leszalámizta őket. Orbán politikai filozófiája nem viseli el a kompromisszumokat, nem gyakorol gesztusokat, ugyanakkor bőségesen megjutalmazza a dezertőröket, ha az ő táborát erősítik.

Valószínűleg a 2002-es bukás egyik okát is abban látta, hogy túl sok energiáját vette el a belső feszültségek kezelése, Torgyán kisgazdáinak ledarálása, az MDF lázadóinak ellehetetlenítése, a KDNP-sek beolvasztása. Számára az az igazi kormányzás, ha tömény masszaként áll össze mögötte a mameluk képviselők csoportja, akik lényegében bármit megszavaznak, amit eléjük tesznek, illetve a saját bizalmasaival tölti fel az összes közhivatalt, a minisztériumok élén pedig olyan megbízható káderek serénykednek, akik nem mondnak le a legnagyobb botrányok idején sem, legfeljebb, ha ő azt parancsolja nekik.

Ha nem sikerül legalább 2, 2,5 millió hívet szereznie (illetve megtartania) jövő tavaszra, akkor a Fidesz egymaga nem tarthatja meg a hatalmat.

A Fidesz valóban egy masszív politikai csoportként irányítja Magyarországot immár hét esztendeje, és kisebb megingásoktól eltekintve ez a szektaszerű képződmény uralja a közéletet majdnem két parlamenti ciklus óta. Igen ám, de ez a rendszer arra épül, hogy csak az a jó jobboldali, aki fideszes, aki bármilyen konzervatívnak mondott szavazóbázisra ácsingózik a Fidesz kárára, az számoljon azzal, hogy Orbán Viktor haragja lesújt rá. Ezt most a Jobbik esetében látjuk legdrasztikusabban, de ezért próbálják még csírájában elfojtani például a Gémesi György vezette Új Kezdet nevű pártot is.

Amíg a Fidesznek jó esélye van az egyszerű többség megszerzésére, sőt lehetősége nyílik akár kétharmadot is szerezni, addig ez a taktika rendkívül sikeresnek tűnik, ám tegyük fel, hogy a normál demokráciákra jellemző polarizáció eléri a magyar politikai életet is. Ha úgy alakulnak a választások 2018 tavaszán, hogy a Fidesznek csak koalícióban lesz esélye kormányt alakítani, akkor bizony nagy kihívással kell szembenéznie. Egy évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a Jobbik akár koalíciós partnerként is szóba jöhet, ám olyannyira elmérgesedett a viszony a két párt között elsősorban a Jobbik mögött sejtett Simicska Lajos és Orbán Viktor ellentéte miatt, hogy ez az opció most meglehetősen gyengének tűnik.

Ma minden ellenzéki párt a Fidesz ellenében határozza meg magát, így bárki is lesz esetleg a mérleg nyelve egy év múlva, nem csaphatja be a választóit azzal, hogy összeáll a jelenlegi kormánypárttal. A Fidesz „győzelem vagy halál” szemlélete akkor érthető meg legjobban, ha felvetjük azt az eshetőséget, hogy minden Parlamentbe jutó ellenzéki párt összefog a Fidesz ellen (még a Jobbik is), így megfelelő létszámú képviselőcsoport híján képtelen kormányt alakítani Orbán Viktor. Így egy esetleges választási győzelem esetén is szertefoszolhat a miniszterelnök álma, hogy a rendszerváltás után első miniszerelnökként egymás után három ciklust vigyen végig.

Pedig Orbán nem véletlenül akar a Várba költözni, és nem másnak újíttatja fel súlyos milliárdokból az új miniszterelnöki rezidenciát. Ő biztos abban, hogy nem más fog lenézni a budai hegyoldalról a Parlamentre jövő tavasszal. Ha nem sikerül legalább 2, 2,5 millió hívet szereznie (illetve megtartania) jövő tavaszra, akkor a Fidesz egymaga nem tarthatja meg a hatalmat. A díszpintyekként mutogatott kereszténydemokraták lényegében beolvadtak a Fideszbe, így ők csak statisztikailag számítanak szövetséges pártnak. Orbán keménykedése minden ellenzéki politikai erővel oda vezetett, hogy teljesen magányosan áll az egyik oldalon, és mindenki átrohant a másik oldalra, hogy onnan próbálja kimozdítani a hatalomból a kormánypártot.

Fotó: Kanadai Magyar Hírlap

A Fidesz konszolidálhatatlan politikai rendszere eleve lehetetlenné teszi, hogy akár a választási kampány finisében megnevezzenek egyetlen politikai erőt is, mellyel hajlandóak lennének együtt kormányozni. Korábban az LMP-ről gondolták sokan, hogy lehet akár a Fidesz szatelit-pártja, ám Schiffer András távozása óta ez az opció sem életszerű. Korábban felvetődött, hogy a szocialistákkal is összeállna végszükség esetén a Fidesz, de a mostani gyomrozást látva ez sem tűnik valós lehetőségnek. Bármerről közelítünk a kérdéshez, be kell látnunk, nem véletlen szólta el magát Orbán Viktor, miszerint be van kerítve, és el akarják veszejteni. Ez a belföldi front mellett a külpolitikára is értendő, így a miniszterelnök igyekszik úgy tenni, mintha támadna, pedig lényegében foggal-körömmel védekezik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Harcolhatsz egyszerre az apacsok és a sápadtarcúak ellen, de mennyivel több katonád maradna, ha az apacsok és a sápadtarcúak egymással harcolnának, te pedig a dombról néznéd a csatát.”  

Azt is mondhatnánk, hogy minden Bözsi nénivel kezdődött, pedig a vidéki nyugdíjas néni csak egy mellékszereplő a miniszterelnök „elmúlt nyolc évezős” sorozatának sokadik évadjában. Bár hivatalosan leállt a Fidesz a szocialisták két kormányzati ciklusának köpködésével, Orbán Viktor mégis csodafegyvert lát abban, hogy még minidig minden rosszat Gyurcsány és csapata nyakába varrjon. Valami azt súgja nekünk, a miniszterelnök is érzi, hogy ciki 10-12 évre visszamutogatni a történelemben, amikor ő már hetedik éve járja a pávatáncot, ám ő az ősi futballbölcsességet vallja magáénak: Győztes taktikán ne változtass.

Fotó: 24.hu

Balog emberminiszter egy sajtótájékoztatón elszólta magát, miszerint már nem központi direktíva az „elmúlt nyolc évezés”, ám az élet (no és Orbán miniszterelnök) mindig felülírja a kommunikációs stratégák által kiagyalt elképzeléseket. Habony Árpád és csapata bizonyára úgy gondolta, hogy most nemzetközi színtérre emelték az ellenségkeresést, így a sorosozással és brüsszelezéssel helyettesíteni lehet a gyurcsányozást és bajnaizást, ám jött a Bözsi néni-gate, és elsöpört mindenféle kommunikációelméleti okoskodást.

Hogy mindenki képben legyen, idézzük fel mi történt Bözsi néni házában, ahol váratlanul (?) megjelent Orbán Viktor, mint egy kései Mátyás király. A miniszterelnök az '50-es éveket idéző párbeszédbe keveredett az idős hölggyel. Ebben a párbeszédben több dolog is elhangzott, ezek közül szép az is, ahogy Orbán egyes szám első személyben beszél arról, hogy akkor év végén emel-e nyugdíjat, vagy nem. (Tényleg Mátyás király, ám a rosszabbik fajtából). Bözsi néni 13. havi nyugdíjra vonatkozó mondatára, mely szerint azt Gyurcsány elvette, Orbán csak helyeslően hümmögött. Pedig azt a Bajnai-kormány idején szüntették meg. Arról sem nem szólt a fáma, hogy ki vezette be, és hogy Orbánnak hét éve lett volna azt visszaadni.

Bözsi néni nem ismerheti azoknak a közgazdászoknak a véleményét sem, akik szerint óriási hiba volt bevezetni a 2002-es szocialista-szabaddemokrata választási győzelem után, aminél csak az lett volna nagyobb tragédia, ha a Fidesz 2006-os választási ígéreteként bevezetik a 14. havi nyugdíjat is.

Már korábban is sejtettük, hogy minden idők legszínvonaltalanabb és legdurvább kampánya jön, ám a Rákosi-korszakot idéző propaganda tényleg mindennek az alja. Orbán tudja, hogy komoly restanciája van a nyugdíjasok és a fiatalok felé. Megalázóan alacsonyak a nyugdíjak ma Magyarországon, a fiataloknak pedig elegük van a retrokormányzásból, nem tudnak, és nem is akarnak olyan országban élni, ahol az üres ígéretek és diktatórikus kormányzás násztáncából olyan alakok születnek, mint Németh Szilárd, Mészáros Lőrinc vagy Rogán Antal. Orbán tudja, hogy dobni kell néhány csontot mindkét korosztálynak, ha nem akarja elbukni a következő parlamenti választást.

Jól megfigyelhető a parlamenti adok-kapokban is, hogy a kormányzat képviselői rendszeresen visszamutogatnak az időben (és legalább 8-10 évre), ha az ellenzék számon kéri rajtuk az „elmúlt hét évet”.  Az embernek olyan érzése támad a kormányzati padsorokban ülők mondókáját hallgatva, mintha számukra megállt volna az idő, így nem is érzik szükségét annak, hogy kutassanak az emlékezetükben. Bözsi néni nem történelem tanár és nem is politológus, hogy emlékeznie kéne arra, a Medgyessy-kormány vezette be, hogy aztán a 2008-as gazdasági válságot követően a Bajnai-kormány törölje azt el. Bözsi néni nem ismerheti azoknak a közgazdászoknak a véleményét sem, akik szerint óriási hiba volt bevezetni a 2002-es szocialista-szabaddemokrata választási győzelem után, aminél csak az lett volna nagyobb tragédia, ha a Fidesz 2006-os választási ígéreteként bevezetik a 14. havi nyugdíjat is.

Fotó: nepszava.hu

Orbán így könnyen ígér tejjel, mézzel folyó Kánaánt Bözsi néninek, hiszen nem koppintanak az orrára minden egyes csúsztatása alkalmával azok a választópolgárok, akiknek emlékezete valahogy nem akar kopni. Orbán taktikája továbbra is az, hogy akik utánunk jönnének, már bebizonyították, hogy gonoszabbak nálunk is. Egy dologra nem alkalmas ez a kommunikáció: azokat az ellenzéki pártokat nem képes lejáratni (sőt előnyös helyzetbe hozza), melyek még nem kormányoztak soha Magyarországon. A miniszterelnök Bözsi néninél tett látogatásával ugyanis tett egy nagy szívességet a Jobbiknak, az LMP-nek, sőt az Együttnek, Momentum Mozgalomnak és számos most alakuló pártnak is. Önmagát és az előtte kormányzó szocialistákat is lejáratva lökést adott azoknak a választóknak, akik valami teljesen újat szeretnének látni Magyarországon 2018 után. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha rágós bölényhúst forgatsz a szádban, alig várod, hogy leváltsák a törzs szakácsát, és a helyébe léphessél.”  

Ha valaki még hitt abban, hogy valaha is konszolidálható lesz a Nemzeti Együttműködés Rendszere, az idén tavasszal kénytelen volt felhagyni ezzel az illúzióval. Jól látszik, hogy a Fidesz a félelemkeltő, megosztó, brutális kampányban hisz, így már a pávatánc sem rángathatja vissza a kormánypártot a higgadt politikai erőtérbe. Szerintük mindenki Soros György köpönyegéből bújt elő, akik megkérdőjelezik a Fidesz dominanciáját, és akik szóvá teszik a demokrácia elsorvasztását, illetve a korrupció burjánzását. Ne legyenek kétségeink, ha győz a Fidesz 2018-ban, mindenkit letarolnak, akire ráfogják, hogy külföldi érdekeket szolgálnak. Kivéve persze, ha orosz érdekek kiszolgálói.

Fotó: index.hu

1. A Fidesz kommunikációja kifejezetten provokatívvá vált az utóbbi hónapokban. Falusi kocsmák szintjére süllyedtek a politikai ellenfelek pocskondiázásában, a távgyógyászok magabiztosságával állítják a legképtelenebb vádakat mindenkiről, aki még ellent mer mondani nekik. Olyan összeesküvés-elméletet tettek meg kommunikációjuk hivatkozási pontjává (Soros György minden gonoszság eredője), melyet erősen illuminált vendégek szoktak egymással megvitatni a bélapátfalvi kocsmák homályában. Jól látszik, hogy a normális érvelések, a kiegyensúlyozott viták ideje már rég lejárt Orbán Viktor értékrendjében, statáriális eljárásban igyekszik kiiktatni mindenkit, aki másként gondolkodik a világról, mint ő.

2. Ugyanez a tendencia játszódik le nemzetközi színtéren. Az Orbán-kormány provokálja az Európai Unió különböző szerveit, például szinte követeli, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson ellene a menekültekkel való embertelen bánásmód miatt. A néppárti frakció arcába vágja a lex CEU-t, a kormánnyal kritikus civileket pedig legszívesebben kikötözve közszemlére tennék Brüsszel főterén, hogy így jár mindenki, aki nem a kormány híve Magyarországon. Úgy hecceli az unió politikusait, ahogy eddig csak itthon tette ezt a saját ellenzékével, így már egészen biztos, hogy a kampány a Brüsszel ellen folytatott szabadságharc jegyében telik majd el. Ez azért jelent fordulatot, mert eddig az volt a jellemző Orbán taktikájára, hogy itthon szapulta Brüsszelt, kint viszont megengedőbb volt, a Fidesz képviselői pedig megszavazták azokat a jogszabályokat az Európai Parlamentben, ami ellen itthon nemzeti konzultációt és plakátkampányt indítanak.

3. Ha eddig szekértáborok voltak a magyar politikai életben, akkor mostantól csak a Fidesz halálcsillaga létezik, és körülötte mindenki végzetes csapás ér, aki nem hajlandó behódolni neki. Olyan kiindulópont ez egy választási kampány előtt, amely azt sejteti, hogy a Fidesz a mindent vagy semmit elv alapján vág neki 2018-nak. A „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelmondat persze nem meglepő Moszkva leghűségesebb uniós csatlósaként. Orbán tényleg másolja az orosz példát, ami szintén azt bizonyítja, hogy a keleti politikai kultúrában látja biztosítottnak hatalma bebetonozását. Máris megkezdte a választási szabályok átalakítását olyanná, amilyen számára a legkedvezőbb. Nincsenek már köbe vésett dolgok, bárkihez és bármihez hozzá lehet nyúlni, aki, és ami akadályozhatja a kormányt az újrázásban.

4. Ezzel szoros összefüggésben azt tapasztaljuk, hogy az agresszió és a butaság hivatalos szintre emelkedett. Egy Fidesz párttag (aki egyben köztisztviselő is) csavarja ki az újságírónő kezéből a telefont egy olyan nyilvános eseményen, ahol senki sem tilthatta volna meg, hogy a munkáját végezze. Vegzálják azokat a tüntetőket, akik ki mernek állni a nyilvánosság elé, megbüntetik azokat az ellenzéki képviselőket, akik tiltakoznak a kormány autokratikus módszerei ellen, kopaszokat rendelnek ki tiltakozók megfélemlítésére. Mindezt megfejik azzal, hogy a kormány díjbirkózóját, a már megjelenésében is agressziót sugárzó Németh Szilárdot tolják az előtérbe, hogy személyével jelezzék: nem számíthat semmi jóra az, aki épp most kezd kekeckedni a kormánnyal. A Fidesz a hívei számára azt igyekszik jelezni, hogy bármi megengedhető egy ilyen fontos kampányidőszakban azokkal szemben, akik a kormány leváltására törnek, ennek eredményeként egyre több az utcai atrocitás aláírásgyűjtő pultoknál, utcai demonstrációkon.

Fotó: nepszava.hu

5. Ami szintén teljesen új elem a rendszerváltás után eltelt időszakban, hogy nyíltan megbélyegeznek mindenkit, aki nem akar önként bevonulni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Eddig csak titokban kezelt Kubatov-lista volt, elszórtan munkahelyi atrocitások, ha kiderült valakiről, hogy nem éppen a trendi politikai vonalat kultiválja, ám rövidesen törvény is előírja, hogy azok a civil szervezetek, melyek külföldről kapnak támogatást, minden kiadványukon feltüntessék, hogy lényegében külföldi ügynökök. Rákosi pajtás szelleme kísért akkor is, amikor sajtóorgánumokat bélyegeznek Soros vagy Simicska ügynökének, ám ha Habony Árpád vagy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik egy-egy sajtótermék, már nem hangzik el a kenyéradó gazdik neve. Érezze magát mindenki fenyegetve, viselje a bélyeget, melyet a kormányzat ráütött, és így próbáljon meg visszaélésekről, korrupcióról faggatózni. Körülbelül így igyekszik nyerő pozícióba kerülni a kormány egy évvel a választások előtt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy zöld anakonda tekeredik a testedre, nem a globális felmelegedés problémájával leszel elfoglalva.”    

A régi spanok tudnak egymásról legtöbbet, így egy harminc éves barátság után nem igazán érdemes összerúgni a port olyanokkal, akikkel a katonaságnál együtt tusoltunk, a koleszban egymás lábszagát szimatoltuk, vagy ugyanazoknak a csajoknak csaptuk a szelet. Orbán és Simicska mégis úgy döntött röviddel a Fidesz 2014-es győzelme után, hogy a múlt most már nem tarthatja össze őket. Nagyot kockáztattak mindketten azzal, hogy hagyták a dolgokat egészen a G-napig eldurvulni, ám most úgy néz ki, hogy a kegyvesztett oligarcha jöhet ki jobban a politikai és gazdasági „cicaharcból”. Lássuk az érveket amellett, hogy Simicska Lajos többet tud ártani Orbán Viktornak, mint fordítva:

Fotó: 24.hu

1. Simicska Lajos személye legalább annyira megosztó a magyar társadalom számára, mint a miniszterelnöké, ám a Fidesz belső köreiben eltöltött éveit most az ellenzéket támogató választók viszonylag könnyen megbocsátották, mivel sokan benne látják az Orbán-kabinet megbuktatásának kulcsfiguráját. Így azok a kormányzati vezetők, akik naponta „simicskáznak” egyrészt magáról a Fideszről mondanak lesújtó véleményt, hiszen amivel vádolják, azt a párttal tette hosszú évekig, másrészt a milliárdos vállalkozó ellen már nem lehet olyan könnyen hergelni a választókat, mint mondjuk két éve. Simicska konszolidálta magát a mostani politikai erőtérben, talpon maradt, sőt a Jobbik „háttérhatalmaként” komoly közéleti befolyásra is szert tett. És ezt jól érzékelik a Fidesz vezetői is…

2. Orbán Viktor és csipetcsapata arra számított, hogy ha a G-nap után elzárja a csapokat a Simicska-birodalom elől, akkor a 2018-as választásokra teljesen ellehetetleníti. Nos, ez nem csak hiú ábránd maradt, de a nagyvállalkozó bizonyos értelemben még combosodott is. Egyedül neki van befolyásos országos napilapja, hetilapja, tévéje és rádiója egyedül a sajtópiacon, ráadásul ezek szakmailag jó színvonalra emelkedtek, mióta lerázták magukról a Fidesz politikai felügyeletét. Ma már nem csupán az ATV-vel és az RTL Klubbal kell hadakoznia az állami médiának, valamint a Mészáros Lőrinc által összevásárolt sajtóbirodalomnak, hanem a Lánchíd Rádióval, Hír TV-vel, Heti Válasszal és a Magyar Nemzettel. Most, hogy az Index is a vállalkozó érdekeltségi körébe került, egy igen stabil ellensúly képződött a kormány által pénzelt lakájmédiával szemben. Jól látszik, hogy Simicska pénze kitart, így keményen odasózhat a kampányban egykori szobatársának.

3. Ez azért roppant idegesítő a Fidesz felől nézve, mert Simicskának lesz médiafelülete azoknak az ügyeknek a kiteregetésére, melyek megroppanthatják a kormánypártot a kampányban. Már az utóbbi negyedévben is közel félmillió szavazót veszített a Fidesz, mi lesz, ha azok a cikis ügyek is terítékre kerülnek, melyekre egyelőre csak célozgat Simicska. Kétségtelen, a kegyvesztett oligarchánál kevesen tudhatnak többet a Fidesz régi motorosain kívül, így nem véletlen, hogy médiáin keresztül azokra a pontokra irányít össztüzet, ahol a legsebezhetőbb a kormány. Hogy csak egy példát említsünk, a Magyar Nemzet kezdte firtatni a letelepedési kötvények körüli korrupciógyanús összefüggéseket, majd a Jobbik is keményen beleállt a témába. Pedig egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk…

Nem lenne csoda, ha egyes fideszesek már visszasírnák Simicskát, és azt kívánnák, hogy bárcsak soha nem épült volna meg a felcsúti kisvasút.

4. Jól érzékelhető a kormánypárton belüli ideges hangulat minden egyes megszólalásukban is. Ma már szinte minden válaszát úgy kezdi Halász János, az emberminisztérium parlamenti államtitkára vagy Kósa Lajos frakcióvezető, hogy emlékezteti közönségét arra, hogy a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó média képviselője számára válaszol. Ez tekinthető főpróbának a civil törvény elfogadása utáni időszakra, amikor minden szervezetnek, amely 7,2 millió forintnál több külföldi támogatást kapott, azzal kell kezdenie a mondókáját, hogy külföldről pénzelt civil szervezetként mondja, amit mond. Rossz hír a Fidesz számára, hogy ez egyrészt lejárt lemez, másrészt kontraproduktív. hiszen az általuk kitömött médiáknak és civileknek soha nem kell a gazdájuk nevét kimondani minden egyes megnyilvánulásukkor.

5. A médiánál is jobban aggasztja a Fidesz vezérkarát az a plakátkampány, melyet Simicska hirdetési felületein indított a Jobbik. A kormány korrupcióját a maga pőreségében ábrázoló „lopós plakátok” meg is hozták a néppártosodó Jobbik számára a népszerűséget, hiszen a legújabb közvélemény-kutatások szerint egyre több kiábrándult fideszes kúszik át hozzájuk. Gyorsan össze is ütött a kormánytöbbség egy törvénytervezetet, amelyet kifejezetten a Simicska-Jobbik páros ellen fogalmaztak meg az illetékes minisztériumban. Ez a kétségbeesett lépés is mutatja, hogy lépéshátrányba került a Fidesz, mindig csak reagál a felmerülő vádakra, és már nem képesek lepattintani olyan cinikusan a korrupciós vádakat magukról, mint korábban.   

Fotó: hvg.hu   

6. És akkor vegyük azt a „minőségi cserét” ami abban nyilvánult meg, hogy a G-nap után Mészáros Lőrinc lépett Simicska helyébe. A felcsúti polgármester szorgalmas méhecskeként gyűjtögeti a pénzt, mióta ő lett Orbán Viktor kedvenc oligarchája, így ha nem vigyáz, jövőre már a leggazdagabb magyar címére is pályázhat. Simicska gazdagodása is szembetűnő, sőt irritáló volt, ám a háttérben maradt, nem hivalkodott a gazdagságával. Mészáros azonban nem tudja visszafogni magát, elhitte, hogy tényleg a tehetségének és kitartásának köszönhetően gazdagodik szuperszonikus sebességgel, ráadásul, ha mikrofont lát, nem tud parancsolni a hiúságának, és nyilatkozik. Nos, ezt nehéz kezelni a Fideszen belül, hiszen Mészáros nem csak Orbán Viktor barátja, hanem annál sokkal több, ugyanakkor mindenki tudja, hogy Lőrinc barát rengeteget árt a kormány népszerűségének. Nem lenne csoda, ha egyes fideszesek már visszasírnák Simicskát, és azt kívánnák, hogy bárcsak soha nem épült volna meg a felcsúti kisvasút. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.”

Ha azt hinnénk, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikai életnek nem voltak kiemelkedő teljesítményei, akkor cáfolnunk kell minden ilyen jellegű híresztelést. Szerencsére a Szegedi Kattintós archívuma megőrzött olyan kortörténeti dokumentumokat, melyekből egyértelműen kiderül, a józan észt és a humort csak az utóbbi néhány évben próbálják száműzni a közbeszédből.  Nosztalgiázzunk egy kicsit, és szavazzuk meg, melyik választási szóróanyag volt a legszellemesebb az utóbbi bő negyedszázadban Magyarországon!

Fotó: Szegedi Kattintós

1. Még az 1990-es választás időszakából való ez a söralátét. A mai Fideszt ismerve meglepően szellemes, praktikus, ugyanakkor fiatalos. A söralátét később olyan összefüggésben került ismét szóba a Fidesznél, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások idején megígérte, hogy egy ekkora helyen is elfér majd az adóbevallásunk. Nos, azóta tudjuk, Mészáros Lőrinc adóbevallásának egy egész étteremlánc alátét-mennyisége se lenne elég, de kétségtelen, vannak szép számmal szegények, akiknek még ez a felület is sok, hogy bevallják, amit kerestek. 

Fotó: Szegedi Kattintós

2. Az 1994-es választások nagy ötlete az amúgy brutális vereséget szenvedő MDF-tól. Virágmagot adtak ebben a zacskóban, melyet nem bontottunk ki, így nem szökkent szárba a csomagoláson látható virágcsokor. Az egykori kormánypárt azóta eltűnt a Fidesz éhes szájában, a virágmagoknak meg lejárt a szavatosságuk.

Fotó: Szegedi Kattintós

3. Az SZDSZ 2002-ben igen szellemes kampánnyal rukkolt elő, hogy leváltsa az első Orbán-kormányt. Ennek egyik ékes példáját látjuk ebben a feszes női combban, amint arra csábít, hogy váltsuk le a Fideszt, amely nem tudott maradandót alkotni 1998 és 2002 között.

Fotó: Szegedi Kattintós

4.Egy másik SZDSZ-es képeslap ebből az időszakból. A "haverok, buli, junta" jelige ma is nagyon aktuális, ám a végén mégis a liberálisok pártja tűnt el a történelem süllyesztőjében, a Fidesz pedig él és virul, sőt, újabb kormányzati ciklusra készül 2018-tól. Kérdés, hogy milyen koktélt kevernek nekünk a következő egy évben?

Fotó: Szegedi Kattintós

5.2002-ben a Fidesz sem tétlenkedett, hiszen még Mr. Bean is beszállt a kampányukba. Ilyen megdöbbentő hasonlóságot a miniszterelnök és a humorista között csakis Habony Árpád tudott kiaknázni, pedig akkor még csak koronaőrként kereste a kenyerét. Nos, az ötlet nem jött be, se Mr. Bean, sem Orbán Viktor nem folytatta egyelőre. Azért arra még felhívnánk a figyelmet, hogy "A tett az első, a szó második" szlogennel nyomult a Fidesz, ami ma különösen aktuális. 

Fotó: Szegedi Kattintós

6.Ez már 2004, az első uniós választás időszaka. Akkor még csak a MIÉP ütötte az EU lovát, ma már a kormánypárt is. A Fidesz nagy utat járt be addig, amíg Brüsszel ostorozásában beérte a szélsőjobboldali pártot.

Fotó: Szegedi Kattintós

7.Igen, ez a plakát már napjainkat idézi. hiszen 2008-ban az úgynevezett szociális népszavazáson a Fidesz szinte a Munkáspárt programját másolva állt ki a piacgazdaság ellen. Az SZDSZ Újgeneráció plakátja jól érzékelteti a következő 8 esztendő folyamatait. A Fidesz hatalomra jutása után nagy lendülettel kezdte államosítani a különböző szektorokat, ugyanakkor sutyiban bevezette a tandíjat, ugyanakkor forrásokat vont ki az egészségügyből és oktatásból. 

Fotó: Szegedi Kattintós

8.És elérkeztünk 2010-hez, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt első nagy plakátkampányához. A KutyoStat felmérések szerint az MKKP nagyon hasított, úgyhogy minden felmérés szerint ők lettek a kormánypártok legfőbb kihívói.

Fotó: Szegedi Kattintós

9. És akkor egy újabb MKKP-plakát ugyanebből a sorozatból. A pénzosztásnál talán csak a Fidesz tudott általánosabb ígéretet tenni 2014-ben, amikor a programjuk annyi volt: Folytatjuk. És bejött nekik!

Fotó: Szegedi Kattintós

10. Szintén megdöbbentő kordokumentum a 2014-es választásról. A Haza Nem Eladó Mozgalom egyszerre üzen Szent István híveinek, a környezetvédőknek, és mindenkinek, aki önkéntes plakátragasztó szeretne lenni náluk. Nem jött be, a mai napig létező politikai tömörülés elsősorban a devizahitelesek tüntetéseinek szervezésében tűnik ki. Ám ismerjük el, azt jól csinálják. 

Fotó: Szegedi Kattintós

11. És akkor itt egy másik örök vesztes, Thürmer Gyula, aki magával Kádár Jánossal kampányolt 2014-ben, ám a nagy időutazás nem jött be. A Munkáspárt egyébként is úgy viselkedik, mintha a Fidesz baloldali tagozata lenne, mert általában mindennel egyetértenek, amit az Orbán-kormány csinál.

Fotó: Szegedi Kattintós

12. És végül a tavalyi kvótanépszavazás egy kutyapárti plakátja hívja fel a figyelmet arra, hogy olykor a  kétfarkú kutya is a saját farkába harap. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: " Ha a varázsló mindig ugyanazt a trükköt dobja be, a törzs elhülyül, a törzsfőnök megvénül, a varázsló semmilyen új trükköt nem tanul." Persze, ha valakinek ez is elég, akkor legalább azt hiheti, hogy megállt az idő. Pedig nem!

Egy amerikai kutatás szerint 6 és 12 hónapos koruk között a csecsemők szüleik reakcióját figyelve tanulják meg, hogy mi a mulatságos. Bizonyára Soros György támogatta a kutatást, mert amennyiben igaz ez az állítás, akkor a Fidesz szavazóinak döntő hányada vagy nem figyelte meg a szüleit kiskorában, vagy teljesen félreértette a reakcióikat. Manapság létezik ugyanis a magyar társadalomban egy kemény mag, akik semmi pénzért nem hajlandók nevetni sem magukon, sem a környezetük abszurd jelenségein. Nos, ők a kormány komor és rendíthetetlen támogatói, akiknek nem elég Kósa Lajos vagy Németh Szilárd néhány utánozhatatlan alakítása ahhoz, hogy mosoly jelenjen meg az arcukon. Az okokat kutatjuk a következőkben.

Fotó: Kolozsvári Szalonna

1. Épp a Jobbik középre tolódása mutatja meg legékesebben, hogy a legszélsőségesebb politikusoknak is megjön a humorérzékük, ha nem veszik túl komolyan magukat. Volner János például olyan iróniáról tett tanúbizonyságot, amikor Mészáros Lőrinc szuperszonikus meggazdagodását ecsetelte, amit korábban nem néztünk volna ki belőle. Olykor Vona Gábor is elsüt egy-egy ügyes poént a parlamenti hozzászólásaiban, melyekre Orbán Viktornak általában olyan riposzttal válaszol, amely vaskos az altesti humor és az ízléstelenség határán mozog, és jellemzően csak saját frakciója tagjai szórakoznak rajta. De ők nagyon, mert a főnök egyetlen intésére képesek bármikor a hasukat fogva harsányan felnevetni. Ez nem a humorérzékről szól, hanem a szervilizmusról.

2. A fideszesek jól betanított robotok módjára válogatnak a hírek között, így nem jutnak el hozzájuk olyan bombasztikus poénok, melyeket mondjuk, Kósa Lajos süt el néha a sajtótájékoztatóin. A derék alelnök olykor teljesen belebonyolódik saját mondandójába, összeakad a nyelve, ha például a fémkupakok adójáról kell néhány szót szólni. A közszolgálati televízió természetesen épkézláb mondattöredékeket vág ki Kósa nyilatkozataiból, amivel elveszik a sajtótájékoztatói sava-borsa. Pártbeli alelnök társa, Németh Szilárd tekintete olyan kíméletlen, hogy a környezetében a virágok is megállnak a növésben, a pók pedig sokkal óvatosabban szövi a hálóját a szokásosnál, ha a derék Rezsi Szilárd osztja az észt. A humorérzék olyan távol van e két meghatározó kormánypárti politikustól, mint Makó Jeruzsálemtől, így nem csoda, ha a humor magvai nem szökkennek szárba a Fidesz berkein belül.

            Fotó: hvg.hu

3. Tuzson Bence sem ment a szomszédba egy kis értetlenkedésért, amikor értékelnie kellett a Kétfarkú Kutya Párt ironikus Békemenetét. Amúgy is olyan a szóvivő ábrázata, mintha folyamatosan citromba harapna, ám amikor a közélet legviccesebb felvonulását kellett kommentálnia, inkább a babszemet szorongatta a hátsó felében, minthogy egy jó kis poént kipréselt volna magából. Szerinte komoly dolgokról csak komolyan lehet beszélni, így semmi helye a közéletben a tréfálkozásnak. Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha egy korrupt pártra adjuk a voksunkat, abban tényleg nincs semmi humoros. Ha nem lenne ironikus a valódi Békemenet, amely közpénzből kitömött ál-civil szervezet, ráadásul nem hajlandó elszámolni a bevételeivel, ugyanakkor megbélyegzi a külföldről (is) támogatott civileket, akkor azt mondanánk, hogy a kutyások menetében nem volt semmi vicces. Ám épp a kifordított értékrendek jelentek meg a visszájára fordított Békemenetben, amin legalább keserűen tudunk nevetni, ha már a dolog abszurditásán nem tudunk változtatni. A Kétfarkú Kutya Párt népszerűsége épp abban ragadható meg, hogy a karót nyelt fideszes szavazók legalább némi bizsergést érezzenek magukban, amikor meglátják a vicces transzparenseket, amikor hallják az ironikus jelszavakat, amikor a tömeg skandálása nem durva, megbélyegző, hanem szellemes és humoros.

4. Van persze a kormánynak egy nagyon is mosolygós tagja, aki meg is van győződve arról, hogy baromira vicces, egyben szellemes minden, amit mond. Ő a kormány legfőbb megmondó embere, aki hetente egyszer akár órákon keresztül is képes az újságírók képébe nevetni. Természetesen Lázár János, miniszterelnökséget irányító miniszterről van szó, aki Kormányinfó nevű egyszemélyes show-jával igyekszik ellensúlyozni a kormánypárt búskomorságát. Ám az ő nevetése sem igazán őszinte, sőt nem is nevetés, hanem cinikus félmosoly, amely ott díszeleg az arcán akkor is, amikor véresen komolyan fenyegeti például a kormánykritikus civileket, azokat a multikat, akik nem a szíve csücskei, vagy éppen kerek-perec kijelenti, hogy nincs visszaút a CEU számára, be kell zárni ezt az egyetemet, ha nem teljesíti az egyébként teljesíthetetlen feltételeket. Lázár arckifejezését meghatározza ez a gyilkos mosoly, így nem a humorérzék vagy lazaság jele, hanem a könyörtelenségé. Ugyanakkor nem hallottunk Lázár Jánostól egyetlen jó poént vagy szellemes megjegyzést sem, így a kormány kirakatembere sem tudja palástolni azt állításunkat, hogy a Fideszben valahogy nem tud gyökeret verni a humorérzék.

Fotó: aNcSy

5. No, de lássuk a párt és kormány első emberét, akire minden fideszes hasonlítani szeretne, akinek gesztusai, szólásai, megjegyzései meghatározzák az egész ország politikai kultúráját. Nos, Orbán Viktor sem az a Humor Herold, akinek poénjait másnap harsogva meséljük a munkahelyünkön. Orbánnak vannak poénnak szánt megjegyzései, ám ezek olyanok, melyeket kocsmaasztalnál szoktak elsütni az illuminált vendégek. A már említett altesti humor, (Én nem szoktam más férfi szoknyája mögé bújni) a nőket cikiző beszólások (Nőügyekkel nem foglalkozom), meg a hetvenkedő kijelentések (Ember kell ahhoz) lehet, hogy nagy sikert aratnak az ivócimborák körében, ám ez az alpári humor messze elmarad a szellemesnek mondható európai humorkultúrától. Persze, Orbán tudja, hogy az övéinek mi kell, hiszen egy ősi dakota közmondás is úgy tartja, hogy: „Ha mindig csak a nagyfőnök poénjain röhögünk, nem lesz jobb a kedvünk, de legalább a helyünket megtarthatjuk a tábortűz körül.”  

Szegeden is bemutatkozott az alig több mint egy hónapja megalakult Új Kezdet nevű párt, mely nemzeti konzervatív értékrendet, kiszámítható, szakértő politizálást ígér. A párt elnöke, Gémesi György 27 éve Gödöllő polgármestere, egyik alelnöke, Molnár Róbert 15 éve vezeti Kübekházát. Velük beszélgettünk arról, hogyan képzelik leváltani Orbán Viktor kormányát, milyen területeken kellene azonnal beavatkozni a társadalmi folyamatokba, és nem mellékesen, milyen politikai erőkkel tartják elképzelhetőnek az együttműködést.  

Fotó: mno.hu

Szegedi Kattintós: Alig több mint egy hónapja bontottak zászlót a március 15-meghirdetett 12 ponttal. Milyenek az első reakciók, sok megkeresést kaptak-e, illetve hogyan igyekeznek ismertté tenni a párt nevét és programját?

Gémesi György: Nem csak a terepen, hanem a szellemi holdudvarban is építkezünk, hiszen azokon a konferenciákon, melyek a 12 pont kapcsán megrendezésre kerülnek, már többen fognak megjelenni körülöttünk, akik akár kormányzati tapasztalattal is rendelkeznek. És fel fogjuk tudni mutatni, hogy kormányképes erőként igyekszünk alternatívát állítani. Szerintem ez a legfontosabb. Október közepe, vége felé lesz egy nagy országos gyűlés, ahol mindenki bemutatkozik, és akkor látunk tisztán, akkor látjuk azt, hogy van-e támogatottsága ennek a kezdeményezésnek. És, ha kell, akkor nyilván akkor kell dönteni arról, hogy ez a politikai erőtér versenyképes-e vagy nem.

Molnár Róbert: Egy hónap nem túl sok idő, azonban az látható a mi esetünkben is, hogy a társadalom vágyik egy új alternatívára. Nagyon sokan keresnek bennünket, de még a szervezés elején járunk. Minden nap új és új érdeklődök jelennek meg, mi pedig megkezdtük az országjárásunkat. Nagyon hiányzik a mai társadalomban egy határozott, ugyanakkor mérsékelt, nem gyűlölködő hang. Ezt a társadalmi igényt szeretnénk betölteni. Ma mindenki mindenkinek a farkasa és az elmúlt 27 év legmélyebb szintjére süllyedt mára a magyar társadalom. Életünkkel szeretnénk példát mutatni abban, hogy lehet a politika is tisztességes, nem kell feltétlenül az ördögtől valónak lennie.

Fotó: Gödöllői Hírek

Sz. K.: Többnyire tapasztalt, kipróbált politikusokból áll a párt vezetése. Előny-e az a mai politikából kiábrándult közéletben, ha valakinek van múltja, illetve szeretnének-e nyitni a legfiatalabb politikusi generáció felé?

G. Gy. Sikeres polgármestereket, kormányzati tapasztalatokkal is bíró politikusokat egyaránt megnevezünk majd az Új Kezdet tagjaiként a következő hetekben. Fontos, hogy józan gondolkodású emberek tömörüljenek a pártban, ugyanis mi hiszünk a párbeszédben, így nem a tojásdobálás, a bántó tartalmú rigmusok skandálása lesz az eszközünk ahhoz, hogy megértessük az emberekkel, van más Magyarország is, mint a jelenlegi. Egyébként hozzám hasonlóan sok régóta hivatalban lévő polgármester gondolkodhatna úgy, hogy hátradőlünk, mi már bizonyítottunk, bennünket úgyis megválasztanak a szavazóink, ám látjuk azt, hogy tennünk kell valamit, mert különben nagy baj lesz.

M.R.  A politikában jó, ha vannak tapasztalat, kipróbált emberek, ugyanakkor a magyar társadalom a jelenlegi garnitúrával elégedetlen. Úgy érezzük és ez indított bennünket tettekre, hogy szükség van tapasztalatra, és az igazi nemzeti értékeket felvállaló olyan formációra, amely nyitott a párbeszéd, az építő viták és az egység felé való elmozdulás irányába. A társadalomnak pedig meg kell értenie, hogy hamis az az ideológia, amely kirekesztő, félelemkeltő, gyűlöletre építő, amely pártalapon kívánja orvosolni a társadalmi bajokat. Mi úgy gondoljuk, hogy a szakmaiság a legfontosabb és az emberek szeretete, a társadalom tagjaiért érzett személyválogatás nélküli felelősség. E nélkül semmi nem fog menni.

Sz. K.: A jobboldalon lényegében a Fidesz és a Jobbik uralja a terepet, és mindent el is követ ez a két párt, hogy ne legyenek komoly vetélytársai 2018-ban. Főleg a kormánypártnak megvannak az eszközei ahhoz, hogy ellehetetlenítsenek minden pártkezdeményt, mely szavazókat vihetnek el tőlük. Hogyan veszik fel a küzdelmet velük?

G. Gy. Már mielőtt zászlót bontottunk volna megkezdődött a lejáratásunk pitiáner módon. Természetesen ezzel számoltunk és fontosnak tartjuk, hogy ne adjunk támadási felületet az ellenfeleinknek. Alaptalanul támadnak, visszafordul rájuk, ha lenne alapjuk, az ítélet lenne ránk nézve. Tudjuk, a hatalomnak semmi sem drága, de azt is tudjuk, hogy egy autoriter rendszer sem maradt még meg.

M. R. Mi a személyes kapcsolatokra szeretnénk a fő hangsúlyt fektetni, ezért van több polgármester a vezetésben, akik már bizonyítottak a hosszú évek alatt. Mindenáron nem kívánunk nyerni és tudomásul vesszük azt is a társadalom még nem jutott el a változtatni akarás szintjére, bár most nem így látszik.

Sz. K.: Egyelőre talán még korai lehetséges szövetségesekről beszélni, de biztos van olyan magyar párt, melynek értékrendje közel áll önökhöz.

G. Gy. A szövetségi politikáról korai még beszélni, de talán az LMP-hez áll legközelebb az értékrendszerünk, és jó dolgokat látunk a Momentum Mozgalomnál is, de ők még fiatalok, nem forrt ki teljesen a programjuk.

Sz. K: Hogyan lehet felrázni a kiábrándult magyar választókat?

G. Gy. Magam úgy gondolom, hogy legfőbb ellenségünk nem az Európai Unió, és ki tudja ki és mi, hanem a félelem, a közöny, a közömbösség a lecsúszás, a szegénység. Ezeket az előbb említett frusztrációkar kell legyőzni és a meglévő érthető emberi gátakat kell feloldani. Csak akkor lesz Magyarországon változás, ha lesznek bátrak, akik mernek, és akik akarják meglátni, hogy milyen mélyre süllyedtünk.

Sz. K.: Lesz-e elegendő idejük ahhoz, hogy a következő választásokig megszervezzék a pártot?

M. R. Ezen dolgozunk.

Fotó: mno.hu

Sz. K.: Az önkormányzati választások hozhatják az első komoly kitörési lehetőséget önöknek, hiszen 2019-ig megerősödhetnek, ráadásul aktív polgármesterek vannak a pártban. Lesznek az Új Kezdetnek fellegvárai?

G. Gy. Borsodban már jelentős mag képződött és szépen alakulgatnak helyi csoportok. A 2018-as választás sok mindent megmutathat. Például azt, hogy mennyire manipulálható, mennyire érzékeny a destruktív folyamatokra, a társadalmi igazságosságra a magyar társadalom.

Sz. K. A jobboldali alternatíva csak akkor hiteles, ha kizárják az együttműködést a kormánnyal, a baloldali pártok pedig nem feltétlenül önökkel akarnak önökkel szövetkezni. Nem félnek-e attól, hogy légüres térbe kerülnek?

M.R. A politikai palettán mindenképpen jobb középre helyezzük magunkat, de ez nem jelenti azt hogy társadalmi fontos kérdésekben nem működhetünk együtt más pártokkal. Szakítani kell ezzel a jobb és baloldali politizálással, hiszen mellesleg az általános értékrend válság van, nincsenek letisztult klasszikus értékek másfelől pedig az elmúlt 27 évben sem a jobboldal sem a baloldal nem tudott felmutatni létfontosságú kérdésekben eredményeket. Nem hiszek abban, hogy az egészségügyet például meg lehet közelíteni jobb- vagy baloldalról, de abban hiszek szigorú szakmai alapokon orvosolható az egészségügy baja is.

Sz. K: Mi lenne az első lépés, ha kormányra kerülnének?   

M. R. Én bocsánatot kérnék a magyar társadalomtól az elmúlt 27 év eltékozolt lehetőségeiért.

Talán a Kádár-korszakban sem volt olyan befolyása a szovjet hatalomnak Magyarországon, mint most az orosz kormánynak. Nem Gyurcsány Ferenc talányos bejelentése miatt állítjuk ezt, hanem mert az elmúlt négy év történései félelmetesen egy irányba mutatnak. Vannak persze a gyurcsányi zsarolós elméletnél enyhébb magyarázatai is Orbán orosz-barátságára, ám tény, hogy folyamatosan vonjuk ki magunkat a nyugati politikai- és kultúrkörből, és integrálódunk a keleti diktatúrák abszurd világába. Úgy is mondhatjuk persze, hogy az oroszok egyre beljebb jutottak a házunkba, és már nem a spájzban kucorognak, hanem a hálószobában várják, hogy valaki összefeküdjön velük.

Fotó: index.hu

Ahogy az egymást követő választásokon Nyugat-Európában, úgy várhatóan jövőre Magyarországon is az EU-barát és az unióval ellenséges erők összecsapását hozza majd a parlamenti voksolás. Maga Orbán Viktor célzott erre tavaly év végén, amikor a nagy lázadás évének nevezte 2017-et. Ő persze ez alatt azt értette, hogy az EU-ellenes erők a soron következő választásokon sorra legyűrik a Brüsszel uszályában szerencsétlenkedő demokratikus pártokat, ám egyelőre nem következett be a nagy áttörés. Úgy tűnik, ugyanis, hogy sem a hollandok, sem a franciák nem szeretnének maguknak olyan kormányt, amely kivezeti országukat az Európai Unióból, netán visszatér a korábbi nemzeti valutához, és elveti az eurót.

Bár a francia választás második fordulója még hátravan, és versenyben maradt a Front National, amely az EU-ból is kivezetné az országot, és a közös fizetőeszközt is száműzné Frankhonból, ám nagy valószínűséggel Emmanuel Macron lesz a befutó, aki inkább az unió megújításában látja a megoldást, mint a teljes kivonulásban. Az oroszok nem is tapsolnak az általuk nyíltan támogatott (és pénzelt) Le Pen-párt várható vereségének, és nem is palástolták csalódottságukat, hogy Hollandia után Franciaország polgárai is hitet tettek az európai értékek mellett. Nem marad más hátra számukra, mint tovább folytatni az aknamunkát olyan billegő országokban, mint Magyarország.

Fotó: civilhetes.hu

Nem véletlen hát, hogy az ellenzéki pártok és az utcán mozgolódó civilek egyre inkább abba az irányba tolják a kommunikációjukat, hogy Orbán-rendszere teljesen megfoszt bennünket a nyugati értékektől, lebontja a demokratikus államrendszert, alávetettekre és kiváltságosokra osztja a társadalmat, intézményesíti a korrupciót, és miután így már nem igazán hasonlítunk egy EU-s államhoz, a kényszer Vlagyimir Putyin karjaiba hajtotta a magyar miniszterelnököt. És a szép (egyben szomorú) ebben az, hogy az első szótól az utolsóig igaz is mindez.

A kormány kommunikációs stratégái nyilván sejtik, hogy a kormánynak nagyon nem tesz jót, ha a választási kampány fő iránya az orosz-barátság kontra EU-tagság körül rajzolódik majd ki, hiszen a magyar társadalom döntő hányada ragaszkodik az uniós tagsághoz.

Így azok, akik az orosz nagykövetségnél tüntetnek, nagyon aktuális problémára hívják fel a figyelmet. Ha ugyanis európai kontextusba helyezzük mindazt, ami Magyarországon zajlik (CEU-ügy, civilek megbélyegzése, sorosozás, olimpiai pályázat, Paks II, stb), minden abba az irányba mutat, hogy nem Soros György képvisel idegen érdekeket, hanem Orbán Viktor. Ha minden fontosabb belpolitikai ügy az oroszok szája íze szerint alakul ugyanis, nem lehet más következtetésünk, minthogy egy idegen hatalom befolyásolja Magyarország kormányát. Gyurcsány Ferenc lényegében ezt állítja, amikor hazaárulással vádolja Orbán Viktor, bár egyelőre nem tudjuk, milyen bizonyítékai vannak arra, hogy Vlagyimir Putyin valamilyen kompromittáló információval zsarolja a magyar miniszterelnököt.

Az, hogy Orbán Viktor már elég régóta kényszerpályát jár be elég nyilvánvaló, hiszen Brüsszelben eljátszotta a hitelét, ezért meghatározó uniós kormányfő közvetlen, négyszemközti találkozón nem igazán akarja fogadni, Moszkvában viszont mindig meleg szavakkal fogadják a magyar kormányfőt. Neki pedig fontos, hogy saját fontosságát a partnerei által erősítse a közvéleményben, és miután Donald Trump egyelőre nem sok figyelmet fordít rá, az oroszok továbbra is kiemelt jelentőséggel bírnak a magyar diplomácia számára. Igen, ám de ez egyirányú utca, aki betéved ide, már nem lesz ideje megfordulni, vagy tovább megy a putyini úton, vagy letérdel, a tarkója mögött összekulcsolja a kezeit, és várja, milyen sorsot szánnak neki.

A kormány kommunikációs stratégái nyilván sejtik, hogy a Fidesznek nagyon nem tesz jót, ha a választási kampány fő iránya az orosz-barátság kontra EU-tagság körül rajzolódik majd ki, hiszen a magyar társadalom döntő hányada ragaszkodik az uniós tagsághoz. Valahogy ki kéne húzniuk ezt az egy évet úgy, hogy ne mérgesedjen el teljesen a viszony Brüsszellel, és ne legyen olyan látványos a függésünk Moszkvától, mint amilyen most. Ha úgy vág neki a választásoknak a Fidesz, hogy a magyar polgárok számára a kormánypárt jelenti az oroszoktól való függés garanciáját, ugyanakkor könnyen kizuhanhatunk az EU-ból, ha még négy évet kap Orbán kormánya, akkor az ellenzék könnyen behúzhatja a 2018-as voksolást.

Fotó: index.hu

A Fidesz azonban mindig nagy mestere volt az igazi törésvonalak elmaszatolásának (lásd pávatánc), így most az várható a kormánytól, hogy kissé hátrébb lép az oroszoktól, és esetleg enged néhány kérdésben Brüsszelnek. Ez csak akkor nem lehetséges, ha Gyurcsány Ferencnek tényleg igaza van, és az oroszoknak valóban van egy olyan adujuk, amellyel tökéletesen a kezükben tartják Orbánt. Ez néhány napon belül kiderül, hiszen a DK elnökének ultimátuma csütörtökön lejár. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne keltsd a halálhírét senkinek addig, amíg el nem égett a teste az egész törzs előtt.”