Bármilyen meglepő is, a politikai logika azt sugallja, hogy a CEU és a civilek ellen indított sorosozással megspékelt kormányzati attak a Jobbik és a Fidesz között dúló háború főhadszíntere. Orbán Viktor már rég nem a baloldalon sorakozó pártokat tartja a legnagyobb ellenfelének, hanem a jobboldali vetélytársat. A kormány radikalizálódó politikája komoly veszélyeket rejt magában a Fidesz számára is, ám ha sikerül ezt a csatát megnyernie, akkor eltakaríthatja az útból az egyetlen olyan vetélytársát, amely elszipkázhatja tőle azt a 400-500 ezer embert, akik nélkül aligha nyerheti meg a választást 2018-ban.

Fotó: nepszava.hu

Körülbelül félmillió szavazó miatt dúl háború a Fidesz és a Jobbik között, és ez az 500 ezer ember eldöntheti Magyarország jövőjét akár évtizedekre is. A helyzet ugyanis az, hogy egymás szavazóinak elhappolására indítottak támadást a jobboldali konkurensek, hogy megszerezzék azt a félmillió támogatót maguknak, akik átbillenthetik az erőviszonyokat. A Jobbik taktikája önveszélyes, ám ha mégis bejön, a Fidesz nagy bajba kerülhet. Ha a néppártosodás folyamata meghozza a várt eredményt, a szélsőségesből centristává váló Jobbik átcsábíthatja a mérsékelt fideszes szavazók jelentős részét, és ezzel a mérleg nyelvévé válhat az egy év múlva esedékes választásokon.

Csakhogy Orbán Viktort sem ejtették a fejére, és látva a körvonalazódó veszélyt, csapdát állított a Jobbik számára. És itt jön a képbe a CEU ügye, illetve a civilek elleni hadjárat. Olyan vehemenciával támadt az úgynevezett Soros-egyetemre a kormánypárt, hogy nem nehéz észrevenni az antiszemita vonásokat az ideológiájában. Ha a nyílt társadalmat hirdető, liberális eszmeiséget (is) magáénak valló amerikai-magyar egyetem ellen a Jobbik ágálna ennyire, akkor könnyen felfejthetnénk ennek az ideológiai hátterét, hiszen a párt törzsszavazói szimpatizálnak az ilyen rapid akciókkal, a "kozmopolita fészkek" ellen indított támadásokkal. Mégis a Fidesz vitte végig az ügyet, ráadásul azonnal rávetette magát a kormánnyal kritikus civilekre is, akik mögött szintén a nemzetközi nagytőke jeles háttérhatalmát, vagyis Soros Györgyöt vizionálják.

Fotó: nyugat.hu

A Jobbiknak választania kellett a CEU ügyében, vagy együtt hörög a Fidesszel Soros György és a nemzetközi nagytőke ellen, vagy a törvényesség betartatása érdekében támogatja az ellenzéki pártok alkotmányossági kontrollra irányuló törekvését. Vona Gábor ez utóbbit választotta, és még nem dőlt el, hogy ennek mi lesz a következménye. Orbán ugyanis be akarja ugyanis bizonyítani a Jobbik mellett kitartó radikálisok számára, hogy pártjuk már Simicska Lajos köpönyegéből bújik elő, sőt lassan Soros György csicskái lesznek. Ördögi tervét megspékelte azzal, hogy a lehető legtovább húzza a CEU és a civilek ellen hozott törvények körül kulminálódó balhét, hogy mindenkinek világosan pozicionálnia kelljen magát valamelyik oldalon. Ha ugyanis gyorsan egyértelművé tennék, hogy tulajdonképpen csak műbalhéról van szó, a Jobbikon belül éleződő feszültség nem eszkalálódna.

Márpedig elég komoly az esély arra, hogy a Jobbik szakadni fog, ha Orbán folyamatosan kényszerpályán tartja Vona Gábort, ugyanis a Toroczkai László nevével fémjelzett radikális mag nagyon nem kultiválja a Jobbik „felpuhulását”. Orbán inkább vállalja a nemzetközi elszigetelődést, a hazai tüntetéseket, a jobboldali értelmiségiek nyílt kritikáját, de amíg el nem érte a Jobbik feldarabolást, nem fog tágítani. Még az sem érdekli, hogy célja érdekében már annyira jobbra tolódott, hogy Marine Le Pen leckéket vehetne tőle idegengyűlöletből és ellenségkeresésből.

Bármilyen borzalmas kimondani, de tény, hogy Magyarországot közel kétharmados többséggel egy olyan politikai erő vezeti, amely ideológiájában nem sokban különbözik a német AfD-től vagy a francia Front Nationaltól. Nem csoda, hogy egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az Európai Parlament népfronti frakciójából is kihajítják a magyar kormánypárt képviselőit, hiszen nézeteik sokkal közelebb állnak az euroszkeptikus szélsőjobbosok táborához, mint a kereszténydemokrácia alapelveit valló néppártiakéhoz. Ha valaki eddig ebben kételkedett, vegye kezébe a magyar nemzeti konzultációs levelet, vagy nézze meg a kormány legújabb plakátkampányát, és minden egyértelmű lesz számára.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor és kormánya csak azért nem vesztette el teljesen demokratikus jellegét, hogy el ne essen a bőségesen érkező uniós forrásoktól. Pávatánca azonban ma már nem igazán győz meg senkit. Oroszbarátsága mellett nyíltan hadat üzent Brüsszelnek, ideológiai ellenfeleit pedig olyan karanténba igyekszik terelni, ahonnan semmilyen törvényesnek hazudott választás segítségével nem tudnak majd kitörni. Az sem zavarja különösebben, hogy itthon és külföldön is tüntetnek ellene, és lassan sokkal jobban illik rá a Viktátor név, mint a Viktor. A szeme előtt ugyanis egyetlen cél lebeg: Megnyerni a következő választásokat, és ehhez darabokra kell tépnie a Jobbikot, amely mögött régi barátja, egyben új ellensége, Simicska Lajos áll sok pénzzel és még több fontos információval. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mezítláb a parázson táncolsz, ne lassúzzál, hanem charlestonra kapkodd a lábaidat.”

Mindenki szolgál valamilyen urat Magyarországon, legalábbis ez a kép kezd kirajzolódni a politikai közbeszéd főbb üzenetiből. Az úgynevezett politikai elit tagjai önmagukat hiteltelenítik, ha a csicskázással próbálják ellehetetleníteni ellenfeleiket, hiszen a csicskázásra csicskázás a válasz, így belemegyünk egy véget nem érő csicskaspirálba, amiből aztán nincs kiszállás sem a kormánypártiak, sem az ellenzékek számára. Az eldurvuló kampányban talán észre sem veszi a kormányfő, hogy az általa elindított csicskázós vádaskodás már elsősorban róla, és régi barátjáról, Simicska Lajosról szól.

Fotó: index.hu

Megbukott az az ősi dakota bölcsesség, mely szerint csicska a csicskának nem vájja ki a szemét. Nos, ami a napokban csicskázás címszó alatt a Parlament falai között folyt, ékes bizonyítéka annak, hogy sok van mi csodálatos, de a csicskáztatásnál nincs semmi csodálatosabb. Orbán Viktor már hetekkel ezelőtt azzal igyekezett lepattintani magáról a Jobbik vádjait, hogy egy oligarcha csicskapártja ne akarjon igazságot tenni a közügyekben. Azzal vádolta meg az ellenzéki pártot, hogy szerinte Simicska Lajos fújja a passzátszelet az ellenzéki párt háza táján. 

Arra persze nem sok szót vesztegetett a miniszterelnök, hogy korábban Simicska Lajos korábban az ő vitorlájukba fújta azt a bizonyos szelet, és bár összeveszett az oligarchával, ettől még nem veszítette el csicska jellegét. Orbán nehezen viseli azt a korrupciós plakátkampányt, melyet a Jobbik indított a milliárdos vállalkozó cégének hirdetési felületein, így a nemzetközi helyzet tovább fokozódott a parlamenti adok-kapokban. Orbán ismét elővette a csicskázós vádakat, mire a Jobbik visszacsicskázott.

Vona Gábor, jobbikvezér egyből három csicskáztatót is csatasorba állított, akiket Orbán szolgált és szolgál. Mivel Soros-ösztöndíjas volt, így a most közellenségként aprított Soros György volt az első csicskatartója a jelenlegi miniszterelnöknek még a 80-as évek végén. Aztán jött a volt katona- és kollégiumi szobatárs Simicska Lajos, aki a Fidesz háttérembereként úgymond marionettfiguraként rángatta Orbánt a 90-es években és a 2000-es évek elején. Aztán az új kedvenc, az egykori koronaőr, pomádéfrizurás kommunikációs főmachinátor Habony Árpád lépett színre, miután Orbán Simicskával is összerúgta a port.

A most benyújtott civiltörvény is azt sugallja, hogy Orbán szerint külföldi pénzemberek és kormányok csicskái azok a szervezetek, melyek rendszeresen bírálják a kormány munkáját.

Tény, hogy Habony igen erős ember lehet a Fideszen belül, noha sem pártfunkciója, sem a kormányban vagy minisztériumban betöltött hivatalos posztja nincs. Pénze és befolyása azonban elég jelentős, ráadásul ő irányítja a kormány lakájmédiájának jelentős részét. Nem véletlen, hogy bár Orbán Viktor egyszer azt mondta, róla, hogy ilyen nevű ember nincs az állami fizetési listán, mégis főgonoszként ott bambul a Jobbik korrupciós plakátjain. Habony rendkívül megosztó személyiség a Fideszen belül is, hiszen életmódja finoman szólva sem tükrözi a kereszténynemzeti értékrendeket, Orbán mégis ragaszkodik hozzá.

Ettől persze még nem lesz a miniszterelnök csicskáztatója, a Jobbik éles támadása a tarajos kommunikációs guru személye ellen sok mindent elárul arról, hol van az Orbán-rezsim egyik érzékeny pontja. Az ugyanis jól látszik, hogy Orbán Viktor csak ideig-óráig engedi, hogy valaki hozzá mérhető befolyással legyen a dolgok menetére, (ezért szakított Simicskával is) így ha Habony tényleg akkora császár a Fideszen belül, jobb, ha felkészül arra, hogy bármikor kegyvesztetté válhat a miniszterelnöknél.

Fotó: nepszava.hu

Orbán Viktor világképe amúgy is csicskaalapú, hiszen nem csak a Jobbikot nevezi idegen erők kiszolgálójának, hanem a baloldali és liberális ellenzéket is. Őket olykor burkoltan, néha pedig nyíltan azzal vádolja, hogy a nyugati érdekeket szolgálnak, illetve Soros György bérencei. A most benyújtott civiltörvény is azt sugallja, hogy Orbán szerint külföldi pénzemberek és kormányok csicskái azok a szervezetek, melyek rendszeresen bírálják a kormány munkáját. Az meg sem fordul a fejében, hogy vannak olyan emberek, akik a saját véleményüket vállalják még akkor is, ha pénz helyett börtön a jutalmuk érte. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindenki magából indul ki.”

Kérdés, hogy ki nevezhető ma fideszesnek Magyarországon. Az, aki az elmúlt 20 évben mindig rájuk szavazott? Az, aki Orbán Viktorra, mint megváltóra, Magyarország megmentőjére tekint? Az, aki jobboldali nézeteket vall, de a Jobbik túl centrista párt számára? Az, aki annyira gyűlöli Gyurcsányt, hogy inkább elviseli Orbánt, hogy előbbi ne jöjjön vissza? Vagy az, aki belépett egy liberális Fideszbe, és addig tátotta a száját, hogy bennragadt egy idegengyűlölő, diktatórikus eszközöket használó, szellemi holdudvarát szinte teljesen elvesztő kormánypártban? Mindegy is, hiszen manapság nem az a kérdés, hogyan lett fideszes egy gondolkodó ember, hanem, hogy miként tudna kifarolni onnan.

Fotó: Die Welt

Nehezen viselik Orbán Viktor táborában is azt a radikalizálódást, ami a kormánypártot jellemzi a tavaszi parlamenti évad beindulása óta. Ahogy szegediesen mondják: eddig sem volt piskóta, amit a miniszterelnök és csapata elkövetett az utóbbi hét esztendőben, ám az az elszántság, ahogy most rohan az illiberális forradalomba, sok elkötelezett és fegyelmezett Fidesz-szimpatizánst is arra késztetett, hogy - vállalva tette következményeit is - jelezze fenntartásait. Ők legalább felismerték, hogy Orbán ma már olyan ütemben pusztítja maga körül a vélt és valós ellenfeleket, hogy a demokratikus államberendezkedés utolsó tartógerendái is megroppanni látszanak.

Azok, akik a húsvéti ünnepek pillanatnyi harctéri csendjét kihasználva levélben vagy a közösségi médiában közzétett üzenetben fejezték ki aggodalmaikat és kritikájukat Orbán gyűlölködése és uszítása láttán, még mindig hisznek abban, hogy a magyar miniszterelnök a politikai racionalitáson és saját logikáján kívül bárkinek a véleményére is ad valamit. A kritikusok kemény hangvételű üzenetei ellenére is rendkívül naiv embereknek tűnnek, hiszen ha számukra az értelmetlen kérdésekkel teletűzdelt nemzeti konzultáció, a civilek elleni újabb támadás, netán a CEU ellehetetlenítése volt az utolsó csepp a pohárban, akkor jogos a visszakérdezés: az előző hét évben minden rendben volt?

Mindenki, aki hisz a pluralizmusban, a demokrácia erejében, aki viszolyog a ’89 előtti időket idéző politikai kultúrától, aki euro-atlanti elkötelezettségét nem adja el három rubelért, most úgy gondolja, hogy ha most nem tudja a magyar társadalom megállítani Orbán Viktor birodalmi lépegetőit, akkor annak a barlangnak a félhomályában fogunk még évekig téblábolni, melybe Erdogan és Putyin már beterelte a népét.

Mégis tisztelet mindazon sportvezetőknek, akadémikusoknak, egyetemi tanároknak, üzletembereknek, akik egyértelművé tették, nem hajlandók magukat bevackolni abba a sötét barlangba, ahová Orbán Viktor vezetné híveit. Mintha Erdogannal és Putyinnal futna versenyt a magyar miniszterelnök, vajon melyikük tudja gyorsabban kiépíteni teljhatalmát a saját országában, ki lesz képes olyan autoriter rendszert a saját népére kényszeríteni, melyben demokratikus úton képtelenség lesz leváltani őket. Ma még Putyin vezet ebben a versenyfutásban, Erdogan viszont igen jól hajrázik, de Orbán sem tétlenkedik. Ő ugyanis olyan zombisereget gyűjt maga köré, mely nem gondolkodik, leszegett fejjel követi őt a legsötétebb barlang mélyére is.

Akikből most kiszakadt a tiltakozás ez ellen a jövőkép ellen – legyenek volt kormánypártiak vagy ősi ellenzékiek – ráébredtek arra, hogy rövidesen török mintára nálunk is jöhet egy olyan népszavazás, melynek tétje Orbán Viktor miniszterelnöki jogkörének kiszélesítése, vagy a civil szervezetek megbélyegzése után orosz mintára akár külföldi ügynökökké is minősíthetik a nemkívánatos szervezeteket, így hatalmi szóval elhallgattathatják őket. Orbán egyre kevésbé tudja, és talán nem is akarja titkolni valódi szándékait. Most már minden létező ellenvéleményt artikulálni tudó szerkesztőséget, szervezetet, iskolát, intézményt ki akar iktatni a közéletből, hogy az általa pénzelt szervezetek és médiumok hazugságait senki se tudja kontrollálni, illetve cáfolni.

Úgy érzi, hogy elérkezett a végső összecsapás ideje, melyben a nemzeti erők és a kozmopolita nyugat által támogatott idegenszívűek feszülnek majd egymásnak, és ha sikerül minden ellenállót térdre kényszerítenie, akkor jön el az ő országa igazán, és nem fog gondolkodni, hogy milyen módszerrel számolja fel az ellenállás utolsó gócpontjait. Húsvéti interjújában nem hazudott, valóban viszket a tenyere, szeretne már odacsapni mindazoknak, akik önszántukból nem akarják követni abba a sötét barlangba, amelyben majd nem lesznek nyitott intézmények, szabad egyetemek, ellenzéki sajtó, korrupciót kutató civil szervezetek. Orbán csak barátban és ellenségben képes gondolkodni, ezért nem tudja és nem is akarja konszolidálni a rendszerét, és ezért naivitás azt gondolni, hogy kiábrándul jobboldali értelmiségiek akár csak megfontolásra késztetnék.

Fotó: news.ch

Mindenki, aki hisz a pluralizmusban, a demokrácia erejében, aki viszolyog a ’89 előtti időket idéző politikai kultúrától, aki euro-atlanti elkötelezettségét nem adja el három rubelért, most úgy gondolja, hogy ha most nem tudja a magyar társadalom megállítani Orbán Viktor birodalmi lépegetőit, akkor annak a barlangnak a félhomályában fogunk még évekig téblábolni, melybe Erdogan és Putyin már beterelte a népét. Nekik már kevés esélyük maradt, de mi még mindig az Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek pénze nélkül képtelen lenne finanszírozni a hatalmát a kormányzópárt. Ez az a pont, ami probléma Orbán Viktor számára, ugyanakkor esély a rendszerváltás vívmányaiért aggódó magyaroknak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha tüzes vízért eladod a cobolyprémet a sápadarcúaknak, akkor jól érzed majd magad néhány napig, de nem lesz mivel betakarni a gyerekeidet, ha jön a tél.”  

A magyar fiatalokról eddig mindig az jutott a Fidesz stratégáinak eszébe, hogy, hogy nem érdekli őket a politika, ha van okostelefonjuk, melyet ingyenes wifivel működtethetnek és beülhetnek egy romkocsmába, ahol kiereszthetik a gőzt, akkor nem lesz velük gond. A CEU ellen indított kormányzati támadás azonban bebizonyította, hogy a magyar fiataloknak van erejük, érzik, hogy érdemes kiállni a jogaikért, és tudják, ha politikai véleményük van, attól még nem kell görcsbe rándulniuk és nem kell depresszívvé válniuk. Nevetséges, amikor megtévesztett, naiv emberekként vagy külföldi ügynökként próbálja őket a kormány beállítani. A fiatalok az egész társadalom elégedetlenségét vitték az utcára, és lényegében ugyanazok ellen a hazugságok ellen tüntetnek, melyek minden magyar polgár önérzetét bántják attól függetlenül, hogy kire szavaztak 2014-ben. Íme ezek közül 13+1 felháborító jelenség, melyek borzolják mindenki idegeit.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett politikai árnyjáték kezdi egyértelművé tenni, mit is kell értenünk e megfoghatatlannak tűnő kifejezés alatt. Lényege, hogy akinek más véleménye van, másban látja a jövőt, a haladást, mint a kormány, azt megbélyegzik, és kitaszítják a NER-ből, így másodrendű állampolgárrá válik. Aki viszont becsókol a hatalomnak, olyan előnyökben részesülhet, melyekről mások nem is álmodhatnak.

2. Kezd elege lenni a fiataloknak a kormány deklarált szociális érzéketlenségéből. Nem elég, hogy az utóbbi hét évben meghozott törvények zöme a kiváltságos rétegek vagyonosodásához nyújt hátteret, a szociálisan ellehetetlenülőket még diszkriminálja is. Csak szavakban segíti az adósságcsapdába került embereket, a hajléktalanokat, közmunkába tereli az állástalanokat. Olyan szociális feszültségeket gerjeszt, melyek társadalmi robbanáshoz vezethetnek.

3. Sunyi módon, a választók háta mögött dönt a hatalom olyan közügyekről, melyekbe a társadalom minden tagjának ki kellene kérni a véleményét. Hatalmas, hosszú távú beruházásokat indítanának, melyek árát az adóforintokból teremtenék elő, ám a beruházások részleteit évtizedekre előre titkosították. Ilyen volt az olimpiai rendezés ötlete, illetve ilyen a paksi beruházás és a hozzá kötődő orosz hitel. Nem csoda, ha a miniszterelnök senkivel nem hajlandó vitatkozni ezekről a kérdésekről.

4. És ha már szóba kerültek az oroszok: A magyarok többségének elege van Orbán Viktor Putyin-imádatából. Az oroszoktól soha semmi jót nem kaptunk, Két forradalmunkat is leverték, egyszer pedig úgy felszabadítottak bennünket, hogy negyven évig itt is maradtak. Putyin épp azt az Európai Uniót akarja szétverni Orbán Viktor segedelmével, amely rengeteg ingyen pénzt ad Magyarországnak, hogy behozzuk évszázados gazdasági lemaradásunkat a nyugati államokhoz képest. A főként nyugati orientáltságú, angolul jól beszélő magyar ifjúság számára az orosz barátság értelmezhetetlen és visszataszító jelenség, mely a nagyszüleik retrográd világát igyekszik visszahozni.

Amíg a kormánypárti politikusok és cimboráik látványosan gazdagodnak, addig sokan külföldön keresik a megélhetésüket.

5. Elegük van az egyre értelmetlenebb és abszurdabb nemzeti konzultációkból is, amelyek azon kívül, hogy rengeteg pénzbe kerülnek, csak arra jók, hogy a kormány újabb és újabb kampányokat indítson. A konzultáció ma már inkább inzultáció, mert senki sem kérte sem a kérdőíveket, sem az órásplakátokat, sem a televíziós- napilapos-, és rádiós hirdetéseket. A kormányfő pedig úgy osztja az észt a közszolgálati rádióban, illetve a saját közönsége előtt tartott beszédeiben, mintha rajta kívül senki sem értené a világ működését. 

6. Messziről bűzlik ugyanakkor, hogy a kormánynak nincs érdemi mondandója a társadalom számára, csak ellenségeket keres, embercsoportok ellen hergeli a saját táborát, és látványosan nem érdeklik azok a választók, akikről tudják, hogy soha nem szavaznának rájuk.         

7. Ugyanakkor apránként leépíti az oktatást és az egészségügyet a Fidesz kormánya. Ha elégedetlenkedésről hall, dob egy csontot az adott területnek, egyben megfenyegeti az érintetteket, hogy még ennyi sem lesz, ha sokáig jártatják a szájukat. A kormány elhanyagolja a szociális szférát, megfélemlíti azokat a szervezeteket, akik elvégzik az ő feladatait ezen a területen.

8. Nagyon szembetűnő, hogy a kormány már a civilek kontrollját sem hajlandó eltűrni, ezért átfogó támadást indított ellenük. A civil lét ellen indított támadás szintén a fiatalokat érinti legérzékenyebben, hiszen önkéntesként vagy alkalmazottként sokan itt tevékenykednek. Ezért volt komoly a kormány részéről hiba lényegében egyszerre támadni a CEU-ra és a civil szervezetekre.   

9. Nagyon elege van a fiataloknak pöffeszkedő politikusokból, a hozzájuk dörgölőző új arisztokráciából és a látványosan gazdagodó oligarchákból. A mai kommunikációs viszonyok között azonnal híre megy, ha Mészáros Lőrinc új cégeket vásárol vagy, ha Andy Vajna felesége új karkötőt vásárol Los Angelesben. Rogán Antal ugyan a háttérbe húzódott, de azért maradt elég újgazdag politikus a kirakatban, akiktől szintén kiborultak a fiatalok.

10. Amíg a kormánypárti politikusok és cimboráik látványosan gazdagodnak, addig sokan külföldön keresik a megélhetésüket. Ez főként a fiatalok problémája, és hiába gondolja azt a kormány, hogy amíg a legifjabb generáció inkább kifelé tart az országból, mint befelé addig jó neki, mivel olyan humán erőforrást veszít, ami komoly gondokat okoz a gazdaságban.

11. Elegük van a fiataloknak abból a megfélemlítő politikából is, ami egyre inkább jellemző a hatalomra. Ha valaki kiáll egy ügyért, ami nem szimpatikus a kormánynak, azonnal nyíltan megfenyegetik. Már a látszatra sem adnak, ami főként a CEU-ügy kapcsán jött elő, hiszen egyetemek oktatóit és diákjait érték inzultusok, amiért kiálltak a megtámadott intézmény mellett.

12. Elegük van a kommunikációs trükkökből, melyek most már nagyon átlátszóvá váltak. Főként az olimpiai népszavazási kezdeményezés és a CEU ügyében vált látványossá a Fidesz mellébeszélése. Ahány fideszes potentát megszólalt ezekben az ügyekben, annyiféle kormányzati magyarázattal (félremagyarázással, sőt hazugsággal) kellett megismerkednünk. Lényeg, hogy a kormányzati kommunikáció teljesen hiteltelenné vált.

13. Mindez annak fényében nyer igazán értelmet, ha nyomon követjük, hogyan próbálja bedarálni a szabad sajtót Orbán Viktor Mészáros Lőrinc barátja segítségével. Nagy múltú újságokat, portálokat, televíziókat tettek tönkre vagy tettek a kormányzat kiszolgálójává. Az orbáni sajtófelfogás teljes múltidézés, hiszen még a szocializmusban is szabadabban írhattak a lapok az országban történő eseményekről, mint a most kormányzati fennhatóság alá kerülő médiumok.

Fotó: 24.hu

13+1 Nagyon nem tetszik a fiataloknak az a klientúra építés, ami az országban évek óta zajlik. Rokonok, haverok kapnak zsíros megbízásokat, jól fizető állásokat, pályázati pénzeket, és most már a dinasztiaépítés jelei is egyértelműen kiütköznek. Ez egy közép-ázsiai országban mindennapos, sőt szinte elvárt folyamat, mi viszont egy uniós tagország vagyunk, ahol a nepotizmust igyekeznek száműzni a közéletből. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a törzsfőnök túl sokat beszél a szellemi fogyatékos fiáról, az annak a jele, hogy a józan megfontolások ellenére őt akarja megtenni az utódjának.”

Korai egyelőre festékforradalomról beszélni, ám az biztos, hogy az amúgy is hibát hibára halmozó hatalom ezúttal jobban járt volna, ha nem izmozik a Gulyás Mártont és Varga Gergelyt támogató tömeggel, és nem hergeli azzal a tárgyalásukra érkezett szimpatizánsokat, hogy bilincsbe verve, vezetőszáron viszik őket a rendőrök a bíró elé. Az ügyész finoman szólva is koncepciós jellegű vádjai után a bíró által kiszabott összesen 500 óra közmunka pedig újabb festékdobálást indított el a felháborodott szimpatizánsok táborában. Az eddig önmérsékletet tanúsító kormány úgy látszik, már nem ad a látszatra, és a megfélemlítés útjára lépett. Üdvözöljük a Fideszt Vlagyimir Putyin erőszakos világában!

Fotó: delmagyar.hu

Orbán Viktor nem először néz farkasszemet ellene tüntetőkkel, ám arra mindig ügyelt, hogy „kesztyűs kézzel” bánjon a hol a Parlament épületénél, hol a Fidesz székházánál demonstrálókkal, így például nem volt komolyabb következménye az internetadó ellen tüntetők Lendvai utcai kerítésmászásának sem, pedig akkor komolyabb volt a „tényállás”, mint Gulyás és Varga festékdobálásánál. Orbán az agresszív hatalom stigmáját szeretné meghagyni Gyurcsány Ferencnek, hiszen a hívei a 2006 őszi eseményeket még most is a volt miniszterelnök „szemkilövéses” bűneként tartják számon. Azt már kevésbé hangoztatják, hogy autókat gyújtottak fel a tüntetések hangadói, betörtek az MTV akkori Szabadság téri székházába, majd az ismétlődő demonstrációk miatt gyakorlatilag megbénították a közlekedést a fővárosban.

Egy dologban azonban nagyot tévedett Gulyás és Varga, ugyanis a narancssárga színt már régen levedlette magáról a Fidesz, hiszen már évek után a gyűlölt SZDSZ-től lenyúlt mélykék a kormánypárt háttérszíne.

Ehhez képest most nem futballhuligánok, hanem zömmel egyetemisták, középiskolások vonultak az utcára, akik igazi bulihangulatban demonstrálnak a bezárásra ítélt CEU, az újból megtámadott civil szervezetek mellett, valamint a magyar kormány oroszbarátsága és EU-ellenessége miatt. A demonstrációk olyannyira spontánok, hogy igazából azt sem lehet tudni, kik szervezik a megmozdulásokat. Erre persze sok fideszesnek bekattanna az a kormányzati mantra, mely szerint a Soros György által pénzelt háttérhatalom áll a megmozdulások mögött, és természetesen buszokon és repülőkön szállították ide külföldről (merthogy belföldi repülőjárat nincs) az elégedetlenkedőket. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a kormánykommunikációt szajkózó lakájmédia a helikopteren szállított tüntetőkről egy szót sem szólt, pedig mondjuk, Nyíregyházról tömegével lehetne helikoptereztetni a kormányellenes erőket.

Fotó: Népszava

Mintha valami elpattant volna Orbán Viktor környezetében, hiszen a Gulyásékkal demonstrált megtorlás csak olaj (illetve festék) volt a tűzre, hiszen, a felbőszült tömegnek szimbólumokra és mártírokra van szüksége, és ezt most tálcán kínálják a két elítélt személyében, és a festékpatronok képében. A két festékdobáló egyébként valóban garázda tettet hajtott végre, ám az okozott kár (23 ezer forint értékű) messze nincs arányban a közmunka időtartamával. Ki lehet számolni, milyen órabérrel végzik majd a több száz órás közmunkát a festékdobálók, hogy megtérítsék az okozott kárt. Egyébként is, a közmunka olyan szimbóluma a jelenlegi hatalomnak, melyet szintén szeretnének eltörölni a demonstrálók, így logikusabb lett volna inkább a kár megtérítésére kötelezni a két fiatalembert.  

          Fotó: index.hu

Egy dologban azonban nagyot tévedett Gulyás és Varga, ugyanis a narancssárga színt már régen levedlette magáról a Fidesz, hiszen már évek után a gyűlölt SZDSZ-től lenyúlt mélykék a kormánypárt háttérszíne. A narancssárga ugyanis fiatalos, lázadó hangulata miatt már nem igazán megy a megpocakosodott, vastag Döbrögi-bajúszt növesztő egykori liberálisokhoz, úgyhogy a nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot sugalló kékbe mártja a tollát minden Fidesz-közeli kommunikációs cég, ha megrendelést kap egy kis gyűlölködésre Habony Árpádtól és Rogán Antaltól. Persze van megoldás a tüntetők részéről, hiszen a narancssárga festék igen jól mutat a mélykék plakátokon, így ha Gulyáséknnak maradt még a narancsos festékből, bizonyára találnak felületet maguknak a Sándor-palota falán kívül is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy tagbaszakadt apacs átfesti a lovadat, köszönd meg neki, és jelezd, hogy megszáradt a festék, lehet lakkozni.”    

Megy a találgatás arról, vajon miért kellett az Orbán-kormánynak ilyen durván beleharapnia a CEU-ba, ám a dolgok mostani állása szerint nem is ez a legfontosabb kérdés. Kétségtelen, hogy a saját szavazótábor harci lázban tartása fontos a mindig konfliktusokban gondolkodó Orbánnak, ám ezúttal talán jobb lenne, ha félúton visszafordulnia. Az ellenzéki és hezitáló szavazók felbőszítésén kívül ugyanis a saját táborát is rendesen megosztotta a Közép-európai Egyetem rapid kinyírása. Az pedig nem igazán jó, ha egy kormányfő logikáját már a saját hívei sem tudják követni.

Fotó: index.hu

Számtalan magyarázat, elmélet, okoskodás próbál magyarázatot találni arra, miért épp most, miért ilyen gyorsan, és főként miért pont ezt az egyetemet támadta meg Orbán Viktor kormánya. Sok logikusnak tűnő magyarázat mellett van egy szempont, ami mellett nem szabad elmennünk szótlanul. Úgy tűnik, a mindig óvatos Orbán ezúttal nem igazán mérlegelt még akkor sem, amikor közel akkora ellenállásba ütközött az utcán, mint korábban az internetadó belengetésénél. Ha ehhez hozzátesszük, hogy hatalmas nemzetköz visszhangja volt a törvénynek, akkor egyértelmű a következtetés: valamiért mindennél fontosabb a miniszterelnöknek ledöfnie a félig magyar, félig amerikai egyetemet.   

Az, hogy végletesen elúszott a kormány keleti irányba, már nem is oly meglepő, uniós partnereink közül pedig egyre többen csak legyintenek, hogy Magyarország már úgyis fél lábbal kívül van az EU-n, így az sem lenne meglepő, ha holnaptól az összes kritikus médiát, egyetemet és civil szervezetet beszántaná. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis Orbánnak fontolva kell haladnia a keleti nyitás irányában, hiszen az uniós támogatások és a tagsággal járó előnyök hirtelen elvesztésével a saját vesztébe rohanna. Most látszólag azt kockáztatja, hogy kihajítják a pártját a néppárti frakcióból, különböző jogi eljárások indulnak az ország ellen, ugyanakkor elveszíti az utolsó esélyt arra, hogy Donald Trump bizalmába férkőzzön.

Fotó: mno.hu

Orbán a vak ló bátorságával rohan a sötétben, és talán ő sem sejti, hogy a végén megéri-e a nagy vágta, vagy csúnyán bezúzza a fejét. Sokat elárul a miniszterelnök kockáztató szándékairól az, hogy a közvetlen környezetében sem igazán tudják, milyen politikai hasznot remél ettől a merész attaktól. Valószínűleg nem tesz túl jót saját hívei lelkének, hogy egy látszólag szimbolikus ügy miatt 70-80 ezer ember tüntetett a kormány ellen, szellemes és kevésbé szellemes rigmusokkal küldték el a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt melegebb égtájakra, és természetesen az a nemzetközi felháborodás sem melengeti a fideszesek szívét, amit mostanában tapasztalnak.

A mostani támadás végképp kilöki a Fidesz hajójából azokat, akik hittek még az Orbán-rendszer konszolidációjában, vagy maguktól hagyják el ezt a kelet felé vitorlázó lélekvesztőt.

Ami azonban még ennél is kínosabb, hogy ebben az ügyben teljesen szétesett a kormány legendásan precíz és kérlelhetetlen kommunikációs gépezete. Bármennyire is elkötelezett saját tábora és miniszterelnöke mellett egy kormánypárti szavazó, nehezen viselheti azt a handabandázást, amit vezető politikusaiktól telik ezekben a napokban. Valószínűleg olyan ötletszerű, hirtelen elhatározásból született terv volt a CEU kinyírása, hogy nem volt idő épkézláb kommunikációs stratégiát kidolgozni hozzá. Finoman szólva is sántítanak azok a magyarázatok, melyek szerint az egyetem csal, versenyelőnyben van a többi magyar felsőoktatási intézményhez képest, vagy nem teljesíti az akkreditációs elvárásokat.

Fotó: 24.hu

Egyetlen markánsan következetes elemmel azért találkozhattunk az utóbbi napokban kormányzati részről, ugyanis következetesen Soros-egyetemként emlegették a CEU-t, ami rávilágít arra a szándékra, hogy valamilyen koherens ellenségképet fabrikáljanak Soros Györgyből, a menekültekből és a kozmopolitizmusból. Azonban az, aki tapsol a CEU ellehetetlenítésének, az minden gond nélkül elhitte azt is, hogy Soros György árasztja el migránsokkal Európát, így ezzel az akcióval csak a hülyeség fokát lehetett emelni, ám újabb szavazókban aligha bízhat Orbán és csapata. Ez a próbálkozás már arra sem igazán elegendő, hogy a Fidesz korrupciógyanús ügyeiről elterelje a figyelmet. 

Fotó: index.hu

Akiknek igazán gondot jelent ennek a meglehetősen agyament politikai stratégiának a megemésztése, az a Fidesz holdudvarában található maradék euro-atlanti orientáltságú értelmiség, akik már a menekültek és civilek elleni kampány idején is küszködtek a lelkiismeretükkel. A mostani támadás végképp kilöki a Fidesz hajójából azokat, akik hittek még az Orbán-rendszer konszolidációjában, vagy maguktól hagyják el ezt a kelet felé vitorlázó lélekvesztőt. Így aztán nem igazán marad olyan meghatározó személyiség Orbán Viktor környezetében, aki meggyőzhetné arról, hogy jobb lenne békén hagyni az egyetemeket és a fiatalokat, mert ők nem ismernek félelmet, ugyanis nincs mit veszíteniük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha messziről egy hatalmas porfelhő közelít feléd, az lehet szélvihar, de sokkal valószínűbb, hogy egy hatalmas hadsereg, úgyhogy jobb, ha futásnak eredsz.”   

Nagyon kiborult a Fidesz vezetősége a Jobbik plakátkampányán, melyek Simicska Lajos kegyvesztett oligarcha cégének hirdetési felületein tűntek fel. Kétségtelen, hogy éles a hangvétel, ám a kormánypárt hisztije arra is figyelmeztet, hogy az ellenzéki párt nagyon beletrafált a Fidesz gyenge pontjába. Ugyan már készül a hasonlóan kemény válasz, ám ha Orbán Viktor kormánya belemegy a vég nélküli adok-kapokba, nagyon rosszul járhat, ugyanis sok minden lehet még a Jobbik-Simicska páros tarsolyában. Mi nem akarunk tippeket adni, csak felvillantunk néhány variációt ezek közül.

Fotó: mandiner.hu

1. Ők megállítják Brüsszelt, ti pedig oda mentek dolgozni – Ezért van munkaerőhiány Magyarországon

2. Ők stadionokat építtetnek, a ti házaitokat meg elárverezik a bankok – Ezért nem teljesít jobban Magyarország.

3. Ők helikopterrel járnak, ti rettegtek a 3-as metrón, hogy ne gyulladjon fel a szerelvény – Ezért nem kell Budapestnek olimpia.

4. Ők egyetemeket zárnak be, ti nem tudjátok kifizetni a tandíjat – Ezért gyűlöli a kormány az értelmiségieket.

5. Ők nemzeti konzultációt hirdetnek, a ti véleményetekre viszont senki sem kíváncsi Paks ügyében – Ezért ne add el magadat az oroszoknak!

6. Ők megvédték a nyugdíjakat, ti ezért féltek a nyugdíjas évektől – Ezért ne higgy el mindent a selypítős szőke nőknek.

7. Ők földeket és kastélyokat vesznek, te pedig közmunkásként dolgozhatsz a kastélykertben és a földeken – Ezért ne higgy a munkanélküli statisztikáknak.

8. Ők újságokat, rádiókat és tévéket vesznek, te pedig soha nem fogod tudni, mi történik valójában az országban – Ezért nincs kiegyensúlyozott tájékoztatás Magyarországon.

8. Ők letelepedési kötvényeket árulnak gazdag külföldieknek, ti pedig elmentek mosogatni Londonba – Ezért hazug a kormány migránsellenes kampánya.

9. Ők megvédik az országot a migrásoktól, ti nem tudjátok megvédeni magatokat a saját kormányotoktól – Ezért gyűlöli a kormány a jogvédő civil szervezeteket.

10. Ők beszedik a TAO pénzeket, ti soha nem fogjátok megtudni, hogy kitől jött a támogatás, ki kapta, és mire fordította – Ezért fertőzte meg a korrupció a sport világát is.

11. Ők megálmodták a vizes vb-t, ti pedig kifizetitek a számlát – Ezért ne higgy el egyetlen számot sem, melyekkel a kormány dobálózik.

12. Ők a várba költöznek, ti meg nem tudjátok kifizetni a gázszámlát – Ezért érdemes volt a Fideszre szavazni!

13. Ők azt ígérik, hogy kolbászból lesz a kerítés, ti viszont azt látjátok, hogy szögesdrótból van – Ezért ne dőlj be az idegengyűlöletnek.

Fotó: hir.ma

14. És végül egy dakota közmondás ebből a témakörből: „Ők a washingtoni kormány ellen kampányolnak, ti viszont azt látjátok, hogy egy láda tüzes vízért eladják a népeteket a sápadtarcúaknak. – Ezért ne bízz soha a törzsfőnökökben!”

A Fidesz immár egy vallási szekta elhivatottságával küzd a józan ész ellen. Alul az Orbán Viktor ítélőképességében vakon megbízó mintegy kétmilliós szavazótábor, a vezér alatt közvetlenül pedig a parlamenti mamelukok engedelmes hada serénykedik, akik egzisztenciális okokból szavaznak meg minden kormány által benyújtott hülyeséget. Ha nem egyetlen személy döntene el mindent, valószínűleg darabjaira hullana a párt, így viszont bármikor beindíthatja az önmegsemmisítő mechanizmust. Egy párt, amely a magyar demokrácia hőskorában született, és saját történetén keresztül mutatta be, hogy miért nem szabad egyetlen emberre bízni egy országot.

Fotó: 24.hu

A magyar parlamentet már jó ideje arra használja a kormányzat, hogy elüldözzön, megsarcoljon, vagy ellehetetlenítsen embercsoportokat, érdekképviseleteket, társadalmi vagy politikai csoportokat. Már fel sem tűnik nekünk, hogy nem ez lenne a feladata, hiszen a képviselőknek és a kormánynak azon kéne ügyködniük éjjel-nappal, hogy élhetőbb, okosabb és boldogabb társadalomban éljünk. Ehelyett a kicsinyes bosszúállás, a maffiaszerű leszámolások színterévé vált a magyar országgyűlés, ahol tort ül a butaság, a verbális erőszak pedig felülír minden logikus érvelést.

A lex CEU sem szólt másról, mint arról a kormányzati szándékról, hogy teszteljék a társadalom (és külföldi politikai erők) tűrőképességét, és esetleg egy ilyen szélsőséges elérje a miniszterelnök, hogy fogadja az amerikai elnök. Jól látszik, hogy Orbánnak semmi sem drága ahhoz, hogy elérje régóta dédelgetett szándékait. A magyar kormány már rég elment a falig, de most magát a falat tolta tovább olyan buldogok segítségével, mint Habony Árpád, Andy Vajna, Lázár János, Rogán Antal vagy Kósa Lajos.

Orbán Viktor elszántságát mi sem bizonyította jobban, minthogy legkíméletlenebb verőlegényét küldte elsőként a magyar értelmiség színe-java ellen Németh Szilárd személyében. A nemzetközi összehasonlításokban legjobban szereplő magyar egyetem rapid kivégzése vetekedik az ismétlődő észak-koreai rakétakísérletek sunyi céljaival. Kim Dzsongun épp olyan provokatív szándékkal lődözi a ballisztikus rakétákat Japán vagy egyenesen az Egyesült Államok felé, mint ahogy Orbán Viktor veri át az őrületes blődségeit először a társadalmon, aztán a törvényhozáson. Tudja, hogy a civilizált világban megbotránkoztatást fog kelteni, de egy lépéssel mégis előrébb tolta a képzeletbeli falat, úgy, hogy semmi különösebb következménye nem lesz tettének.

A diktátorok évszázadok óta ilyen sziszifuszi munkával kerülnek közelebb a céljaikhoz, kihasználva azt, hogy a világban töretlenül hisznek a békés megoldások lehetőségében, nem hiszik el, hogy a gyalázatokat újabb aljas tettek fogják követni, pedig a történelem a legritkább esetekben igazolta őket. A diktatúrákban ugyanis a fal nem a leküzdhetetlen határokat jelenti, hanem azt az eszközt, amelyet mindig arrébb lehet vinni, mégis azt hiszik a túloldalon, hogy a szoba mérete változatlan maradt.

Úgy fogják csűrni-csavarni a jogszabályokat, olyan töménytelen pénzt ölnek a kampányokba, úgy felhizlalják saját oligarcháikat, hogy demokratikus úton szinte lehetetlen lesz leváltani őket.

A legfőbb kérdés most az, hogyan képes egy európai uniós állam (amely egyben NATO tagország is) miniszterelnöke egy egyszerű parlamenti többséggel és cirka 2 millió szavazóval a háta mögött gyakorlatilag minden gond nélkül a legabszurdabb politikai döntéseket keresztülvinni itthon és külföldön egyaránt? Miért olyan egyértelmű számunkra, hogy az a kormánypárt, melynek szavazói kevesebben vannak, mint az ellenzéki szavazók összessége kénye-kedve szerint ront neki cégeknek, civil szervezeteknek, jogvédőknek, egyetemeknek, ellenzéki értelmiségieknek, politikusoknak, és persze Brüsszelnek?

Egyetlen logikus magyarázata van ennek az első hallásra képtelenségnek tűnő jelenségnek. A Fidesz ma már nem párt, és nem is mozgalom, hanem egy vallási szekta, amely lényegében mindent elhisz alapítójának, aki egyben spirituális vezetője is ennek a közösségnek. Ma már nem Békemenetekben bandukolnak ezek az emberek, de továbbra is ők képezik annak az ideológiának a hátterét, melyet Orbán Viktor hirdet meg szinte minden nap. Az a fanatizmus, ahogy ezek a szavazók támogatják a miniszterelnök politikáját, elegendő ahhoz, hogy a parlamenti képviselők fegyelmezettségének segítségével bármit keresztülvigyenek, még ha az nem is tűnik sem etikusnak, sem logikusnak.

A hit az összetartó erő abban a közösségben, melyet Orbán Viktor irányít sajátos módszereivel, így nem enged teret sem érvelésnek, sem kételkedésnek. Minél erősebb a vezér tévedhetetlenségébe vetett hit, annál masszívabb lesz ez a tömeg, és annál reménytelenebb lesz az ellenzék helyzete. Ezért kell naponta iránymutatás a szekta első emberétől, ezért kellenek új ellenségek, és ezért kell minden vereségből győzelmet faragnia a lakájmédiának, ezért nem vitázik egyetlen ellenfelével sem. Amennyiben egyetlen pillanatra is megingana az Orbán Viktor tévedhetetlenségébe vetett hit ebben a fundamentalista táborban, azonnal darabjaira hullana a hosszas munkával felépített Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Ezért egyszerre erős és gyenge Orbán rendszere, hiszen folyamatosan működtetnie kell az ellenségkeresés, a valóság meghamisításának és történelem átírásának rendszerét, mert ha egy pillanatra leáll a gépezet, azonnal kiütköznek a tervezési hibák. Amíg van szufla a rendszerben, amíg a fideszes képviselők mind elhiszik, hogy hatalmuk és jólétük záloga Orbán Viktor országlása, amíg a szegények jobban hiszen a közszolgálati tévének, mint a korgó gyomruknak, addig sikeres lesz ez kisebbség, és uralja majd a politikával egyáltalán nem foglalkozók valamint a Fideszt leváltani szándékozók többségét. Úgy fogják csűrni-csavarni a jogszabályokat, olyan töménytelen pénzt ölnek a kampányokba, úgy felhizlalják saját oligarcháikat, hogy demokratikus úton szinte lehetetlen lesz leváltani őket.

Fotó: 24.hu

Azért dühös Orbán a szabad médiára, mert a tévedhetetlenségét kérdőjelezik meg, azért próbálja eltakarítani a civileket, mert a rendszer álnokságára világítanak rá, és azért küzd Brüsszellel, mert az EU központjából folyamatosan megkérdőjelezik a lépéseit. Egyetlen dolog dönti el tehát a 2018-as választásokat: Lesznek-e még olyan sajtótermékek, szervezetek, politikai pártok, melyek el tudják hitetni a szavazók többségével, hogy Orbán Viktor is ember, és mint ilyen, tévedhet. Nem kicsit, nagyon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „ Addig higgy a jövendőmondónak, amíg rajta nem kapod, hogy csak a múlt érdekli.”  

A Szegedi Kattintós száguldó riportere a vajdasági Gyálán egy vegyesbolt előtti szemetesnél találta azt a sokat mondó választási szóróanyagot, melyből kiderül, hogy Aleksandar Vučić jelenlegi miniszterelnök Orbán Viktor és Pásztor István társaságában hirdeti, fontos, hogy Gyorsabban - erősebben – jobban teljesítsen Szerbia, és ennek záloga az ő elnökké választása. Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Vučić pártja soha nem számított a magyarok nagy barátjának, ráadásul az imént említett szórólapon kizárólag szerbül szólítja meg választóit az Orbánnal kampányoló miniszterelnök.

Fotó: Szegedi Kattintós

A szerb radikálisok báránybőrbe bújtak ugyan, mégis ők számítanak a balkáni nacionalizmus egyik legerősebb politikai erejének. A Szerb Haladó Párt színeiben vasárnap megválasztott Vučić annak a Tomislav Nikolić-nak a köpönyegéből bújt elő, akit rövidesen váltani fog az elnöki székben. Nikolić 2008-ban a Szerb Radikális Pártból kiválva alapította meg azt a pártot, mely most már az Európai Unió irányában is nyitott, ugyanakkor ügyesen lavíroz az EU és Oroszország között.

Mint az Indexnek a választások előtt publikált összefoglalójából kiderül, Vučić múltja korántsem makulátlan. A hírhedt Vojislav Šešelj-féle radikálisoknak üdvöskéjeként kezdte pályafutását, Slobodan Milošević rendszerének utolsó éveiben információs miniszterként szolgálta az egyre sötétebb rezsimet. Az 1999-es NATO-bombázások idején ő volt Szerbia tájékoztatási minisztere, a világ televízióit bejárták azok a hazugságok, amiket a szerb haderő sikereiről terjesztett. Ha Magyarországon elcsalták a rendszerváltást, akkor mit mondjunk Szerbiára?

Fotó: predragpopovic-WordPress.com 

No, de most sokkal érdekesebb Vučić és Orbán viszonya. A menekültkérdésben több súrlódás volt a két politikus között, ám a kollégájához hasonlóan pragmatikus szerb miniszterelnök gyorsan ráérzett arra az egyszerű módszerre, ahogy magyar kollégája kezeli a közügyeket a határ túloldalán. Mindenkinek azt ígéri, amit leginkább szeretne, minden kisebbségnél azzal hozakodik elő, ami leginkább tetszik a választóinak. Így került fel Orbán Viktor és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Vučić szóróanyagára, igaz előbbi két politikus kisebb méretben, mint a jóllakott napközis benyomását keltő szerb elnökaspiráns.

A gyálai szemetes mellett heverő kihajtható választási szóróanyag (kizárólag cirill betűs) szövegei is megérnek egy misét. Az Orbán, Pásztor, Vučić triumvirátus alá a következő sorokat biggyesztették: Aleksandar Vučić: A jelöltünk Szerbia összes állampolgára elnökének (6-os lista). Ennek a széthajtható lapnak a hátoldalán kész kisregény olvasható:  „Gyorsabb - erősebb - jobb Szerbia - Aleksandar Vučić”

„A dolgok nem könnyűek. Számunkra (értsd: a mostani időkre) a ház alap nélküli, megrogyott maradt, és először az alapot kell megcsinálni ahhoz, hogy a házat felépíthessük. Házról házra, gyárról gyárra építkezünk, így Szerbia olyan lesz, amire méltó: erősebb és jobb. Őszinte fellépésünkkel sok befektetőt hívtunk, beindítottunk olyan gyárakat, amelyekről azt lehetett hinni, hogy egy hibás politika emlékművei maradnak, és ezzel még egyszer megerősítettük, hogy egyedül mi folytatunk államalkotó politikát Szerbiában. Egész régiónk számára fontos, hogy folytatódjon az élet, hogy az országok és a népek békében éljenek, hogy továbbmenjünk és a jövőbe nézzünk. És bármily nehéz is legyen, azt mondom nektek, hogy győzni fogunk, és hogy a gyermekeink büszkék lesznek ránk.” Nem csodálkoznánk, ha a Fidesz 2018-as választási plakátjain hasonló szövegeket olvasnánk.

Fotó: Szegedi Kattintós

Ezt még folytatódik a másik oldalon: „Észak-Bánát és a Tisza-menti régió nem Holt-tenger lesz, aminek nemrég mondták, hanem a Vajdaság és Szerbia fejlődésének motorja.” Hát, ez a Holt-tenger hasonlat nem semmi, de van még egy lap, ami az összehajtott szórólap között bújik meg. Ennek szövege pedig a következő: „Gyorsabban - erősebben – jobban tisztelt barátom, nagyon fontos, hogy 2017- április 02-án elmenj szavazni, elmenj a családoddal, sógoraiddal, barátaiddal, hogy a mi Szerbiánk elnökévé válasszuk Aleksandar Vučić-ot. Mutassuk meg hogy mi, gyálaiak, egységesek vagyunk, mert csak Vučić megválasztásával építhetjük a falunkat olyanná, amilyennek megérdemeljük. Ezért gyere el és karikázd be a 6. számot!” Így forgasd előre a történelem kerekét!

Fotó: Szegedi Kattintós

Hát karikázták, mert Aleksandar Vučić simán hozta az első fordulót, ráadásul a szavazatok több mint ötven százalékával, így nem is kell második fordulót tartani Szerbiában. A szavazatok részletes elemzése alapján egyértelmű, hogy Aleksandar Vučić jól számolt, hiszen kisebbségi jelölt híján (korábban a VMSZ is állított elnökjelöltet) a kettős állampolgárságot megadó Orbánnal kampányolva lényegében begyűjtötte a vajdasági magyarság szavazatainak többségét, ezzel esélyt sem adott ellenfeleinek, akik nem ígértek olyan sok szépet és jót, és persze elfelejtették feltüntetni Európa egyik leghírhedtebb autokratikus vezetőjét a saját szórólapjukon. Ahogy egy hírhedt dakota közmondás tartja: „Ha sokat lovagolsz kemény harcosokkal, nem biztos, hogy jól küzdesz majd a csatában, de az tuti, hogy kemény lesz a hátsó feled a nyeregtől.”  

Köszönet Zilahi Tibornak, aki sokat segített a cikk megírásában. 

A hazugságok sűrű erdején kell magának átverekednie magát annak, aki szeretne bármiféle rendszert látni abban, ami ma Magyarországon történik. A mostanában divatos kifejezéssel, alternatív valóságnak hívják azt a párhuzamos világot, melyet a magyar kormány egyre őrültebb kommunikációjával a hétköznapok tényei mellett felépített, és ezt próbálja rálőcsölni mindazokra, akik 2018-ban részt kívánnak venni egy demokratikusnak és szabadnak hazudott választáson. E hazugságok egyike, hogy kivezetik a piacról a letelepedési kötvények konstrukcióját, mert már nincs szükség az innen szerzett bevételekre. Nos, ez is épp olyan átverés, mit az az úgynevezett nemzeti konzultáció, mellyel ismét sokkolják azokat, akik nem kérnek a kormány alternatív valóságából.

Fotó: index.hu

Elképzelhető, hogy a CEU ellen indított támadásával Orbán Viktor elszámolta magát, ám az egészen biztos, hogy a nagy hajcihővel, melyet ez az ügy keltett megint egy csomó fontos ügyről elterelte a figyelmet. A tavalyi ősz egyik legfontosabb és egyben legtitokzatosabb ügye például mintha teljesen elvesztette volna jelentőségét egy fél év alatt. A letelepedési kötvények kormányzati biznisze miatt elbukott a kormány alkotmánymódosítási próbálkozása, mivel a Jobbik nem támogatta a tervezetet a konstrukció megszüntetése nélkül. Az offshore-cégeken keresztül különböző kormányzati és kormányhoz közeli személyeknek (például Rogán Antal és Habony Árpád) jól tejelő üzlet az Orbán-kabinet migránsellenes politikájának fényében igencsak visszás, hiszen lényegében pénzen vehet meg bárki a világon magyar és egyben uniós állampolgárságot, miközben milliárdokért gyakorlatilag erődrendszert építenek a déli határszakaszra a háború és éhség elől menekülők feltartóztatására.

Amikor az ellenzék egységes elutasítása miatt elbukott a kormány alkotmánymódosítási szándéka, a kormányfő ugyan bosszús volt, ám jelezte, rövidesen úgyis megszüntetik a letelepedési kötvények rendszerét, mert már elmúlt az a pénzügyi kényszer, mely miatt így kellett bevételhez jutnia a költségvetésnek. Ezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is megerősítette, aki jó alkalmat látott az ügyben arra, hogy fényezze az ország gazdasági állapotát, és utalt rá, hogy már nem vagyunk bóvli kategóriában a hitelminősítőknél, így akár le is mondhatunk erről a különös konstrukcióról. Igen lassan csordogáltak az információk arról, tulajdonképpen ki járt jól ezzel a kötvényfajtával, de annyi kiderült, hogy a program 2013-as kezdete óta 2016 végéig 4702 magyar letelepedési államkötvényt jegyeztek le, addig 6373 személy kapott államkötvényjegyzés címén letelepedési engedélyt.        

Aztán itt az április, és még mindig vehet magának boldog, boldogtalan (de főként gazdag) ilyen kötvényt, ha van minimum 93 millió forintnyi befektetni való pénze.

Az biztos, hogy az állam a piacon most már jobb feltételekkel tudna hitelhez jutni, ám sem az első beígért határidőig (tavaly év vége), sem a később felmerült március végéig nem született olyan jogszabály, amely a letelepedési kötvények árusításának felfüggesztését írná elő. A kötvényeket továbbra is magánvállalkozások árulják, akik jelentős, esetenként 45-60 ezer eurós szolgáltatási díjat számolnak fel a kötvényes ügyintézésért, és ezt egy az egyben lenyelik. Korábban is megénekeltük már, hogy a kormány nyilván nem hajlandó úgy tenni, mintha az ellenzék bármit is kikényszeríthetne belőlük, ám a letelepedési kötvények kivezetésének vég nélküli prolongálása nem pusztán arról szól, hogy nem hajlandók kompromisszumra, hanem egyesek degeszre keresik magukat ezzel a konstrukcióval, és nem sok kedvük van lemondani erről a bőségesen termelő pénzüzemről.

Egyébként a magyar letelepedési kötvények iránti érdeklődést még turbózni is lehetett az újabb és újabb megszüntetésről szóló hírek belengetésével, így a kötvényügyletben érdekelt kormányhoz kötődő személyek még jól is jártak a kötvények bizonytalan sorsának kommunikációjával. A Migronis Immigration nevű cég az év elején például azzal reklámozta magát, hogy itt az utolsó lehetőség, hogy bárki EU-s letelepedést szerezzen Magyarországon keresztül. Aztán itt az április, és még mindig vehet magának boldog, boldogtalan (de főként gazdag) ilyen kötvényt, ha van minimum 93 millió forintnyi befektetni való pénze.

Fotó: Napi.hu

Valahogy az az ember érzése, hogy a pénz annyira megbabonázta az Orbán-kormányt, hogy az ilyen, meglehetősen gyomorforgató üzleteket akkor sem hajlandó felszámolni, ha nincs belőle politikai haszna. Arról nem is beszélve, hogy miközben meglehetősen kétes eredetű pénzeken finoman szólva is fura figurák vásárolják meg maguk számára a magyar és uniós állampolgárságot, a magyar kormány háborút vív Brüsszellel, Soros Györggyel, igyekszik elüldözni az ország legjobb egyetemét, és menekült gyerekeket kényszerít a tranzitzónák szögesdrótjai közé. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sok cobolyprémet akarsz eladni az angoloknak, akkor szidd nekik a franciákat, mert így biztos fel tudod srófolni az árat.”   

Ha a következő 12 hírt olvassa a magyar sajtóban, akkor biztosan április 1-e van. Az év e különleges napján szárnyalhat a fantázia, nem szab határt sem az illiberális állam, sem a politikai inkorrektség, hiszen a legképtelenebb híreket is büntetlenül le lehet írni. Ha pedig így van, gondolkodjunk el azon, hogy nem is lenne olyan borzalmas ország hazánk, ha az alábbi 12 mondatból legalább a fele igazat állítana. Csak az a baj, hogy bolondok napjából csak egy van az évben, a többi 264-ben pedig a józan ész diktál. Vagy mégsem?

Fotó: index.hu  

1. Orbán Viktor nyílt vitára invitálja Botka Lászlót.

2. Németh Szilárd beiratkozik a Közép-európai Egyetem kisebbségpolitikai szakjára.

3. Matolcsy György revideálja nézeteit, és beismeri, hogy a közpénz nem veszítheti el közpénz jellegét még az unortodox gazdaságpolitika tételei szerint sem.

4. Mészáros Lőrinc megígéri, hogy egy hétig nem vesz egyetlen céget sem, és nem indul egyetlen állami tenderen sem, a felcsúti vasutat pedig leállíttatja, mert csak veszteséget termel.

5. Rogán Antal megígéri, hogy egy hétig csak turkálóban vásárol magának táskát, és kizárólag kerékpárral vagy gyalog megy az Aulich utcába.

6. Lázár János komolyan mondja, hogy kiszáll a politikából.

7. Tarlós István bejelenti, hogy titokban aláírta a Momentum Mozgalom olimpiai népszavazási kezdeményezését.

8. Andy Vajna az elfogult kormányzati sajtó elleni tiltakozása jeléül leszokik a dohányzásról, és kizárólag fánkot hajlandó fogyasztani.

9. Habony Árpád bevallja, hogy találkozott már Orbán Viktorral, majd közzéteszi vagyonnyilatkozatát.      

10. Kósa Lajos bejelenti, hogy indul a „Szép magyar beszéd” versenyen.    

11. Tállai András beiratkozik egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra, hogy értse, mi folyik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál.

Fotó: index.hu

12. Simicska Lajos bejelenti, újra szent a béke Orbán Viktorral, és megegyeztek arról, hogy ő vezeti a Fidesz országos listáját a 2018-as választásokon.