Matolcsy György az önfényezés bajnoka, aki azzal kérkedik, hogy a siker hírnöke a korrupciógyanú. Kétségtelen, hogy normális helyzetben kinyílik a bugylibicska az ember zsebében ilyen arcpirító kijelentések hallatán, de nálunk a legjobb esetben is a fülüket tisztogatják a honpolgárok, hogy vajon tényleg jól hallják-e a jegybankelnök szavait. Úgy tűnik, hogy minél többet beszélünk Matolcsy Györgyről, annál elfogadottabb lesz hazánkban a matolcsyzmus, vagyis polgárjogot nyer a nagyotmondás, a parasztvakítás, a választók mélységes lenézése.

Fotó:168ora.hu

Lázár János szerint Matolcsy György kitölti 2019-ig szóló mandátumát. A jegybank alapítványainak százmilliárdos botrányai ismeretében ez nagyon hosszú időnek tűnik, ám örüljünk annak, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter nem azzal riogatott bennünket, hogy Matolcsy György élete végéig betölti a posztot, sőt, egy jegybanki dinasztia alapítója, és már most elkezdődött a keresgélés a szépszámú rokonság tagjai között, hogy ki lesz a gazdasági unortodoxia következő felkent pápája. Nem akarunk cinikusak látszani, de ami Matolcsy György körül történik, ma már több mint tragikomédia. Egyszerűen felfoghatatlannak tűnik, mit kell tennie a nemzeti bank első emberének ahhoz, hogy elmozdítsák a posztjáról.

A japán és magyar gyerekek közötti pöttyöspopsi-összehasonlítása még mókásnak tűnt, bár sokan zárt osztály után kiáltottak már akkor is. Lehervadt a mosoly az arcunkról amikor einstandolta a magánnyugdíj-pénztári vagyont, és akkor sem volt sok kedvünk nevetni, amikor egy amerikai riporternek azt mondta, hogy a magyar gazdaság fejlődése egy tündérmesébe illő történet.  És a legjobbról se feledkezzünk meg: amikor azt állította, hogy az egykulcsos adó eredményeként a magyar párok már egymást nézik, és nem a tévét, és ez a születési mutatókban manifesztálódott, görcsös nevetés lett úrrá rajtunk, hiszen még kilenc hónap sem telt el az új adókulcs bevezetése óta.

Ingerülten köszörültük azonban a torkunkat, amikor egy közeli munkatársa könyvéből kiderült, egy üzleti ebéden kikotyogta a Goldman Sachs munkatársának, hogy Magyarország az IMF-hez fordul. Ha a két bankárnak volt sütnivalója, hatalmasat kaszáltak az információval, a magyar állam viszont rengeteget vesztett Matolcsy meggondolatlanságán. Ekkor még csak a magyar gazdaság pozícióit gyengítette miniszterként, de ahogy lejárt Simor András jegybankelnök mandátuma, Orbán Viktor régi barátját és harcostársát küldte az MNB élére. Ekkor már sejteni lehetett, hogy komoly baj lesz abból, ha Matolcsy unortodixiája a monetáris politikában is vezető szerephez jut.

Fotó: portfolio.hu

Most nem foglalkozunk a kamatvágásokkal és a forint árfolyamának alakulásával, bár ez a folyamat is megérne néhány keresetlen bejegyzést. A jegybankelnök imádott szerepelni, és sűrű megszólalásai következtében ízelítőt kaptunk sajátos énképéről. Nyilván fontos volt neki, hogy lássa az aláírását a bankjegyeken, ezért új címletekkel jelentkezett a jegybank, ami nem volt olcsó mulatság, de még belefért egy hiú ember hóbortjai közé. Ám, amit saját unortodox politikájának népszerűsítésének érdekében vitt véghez, már túlmutatott egy elfogadható mértékű exhibicionizmuson. A Pallasz Athéné alapítványok botránya után aztán kiderült, hogy nem csupán saját ortodoxiájának népszerűsítésére áldozott, de bőkezűen jutalmazta követőit, és jutott a milliárdokból a rokonoknak és haveroknak is a magánvagyonként kezelt alapítványi milliárdokból.

Már értekeztünk arról, hogy Orbán Viktor a végsőkig kitart vállalhatatlan figurák mellett pusztán presztizsokokból, ami nem lenne baj, ha ő egy kisvárosi általános iskola igazgatója lenne, és ragaszkodna néhány régi kartársához, ám ő miniszterelnökként ragaszkodik a korrupciógyanúba keveredett volt V. kerületi polgármesterhez, hivatalos beosztás nélküli kommunikációs főtanácsadójához, valamint a milliárdokat elherdáló jegybankelnökhöz. A miniszterelnök számára még mindig nem világos, hogy ez nem egy kisváros ügye, hanem Magyarországé, ő nem egy iskola igazgatója, hanem egy ország vezetője, akinek a személyi döntésein generációk sorsa múlik. Ha Matolcsy kárt okozott az országnak, mennie kell, a szerecsenmosdatással (migránsválság idején elég kétértelmű kifejezés) csak legalizálják a pancserek ténykedését.

      Fotó: nepszava.hu

Más kérdés, hogy a Fidesz kommunikációs stratégiájába bőven belefér az a módszer, hogy halálra dicsérik a kulisszák mögött már régen bukott emberüket, sőt még vissza is utasítanak minden menesztésére vonatkozó híresztelést, és aztán egyik pillanatról a másikra kihajítják a kormány gyorsnaszádjáról. Matolcsy persze nagy hal, nehéz lesz kidobni a hajóról, ráadásul elég sokat is tudhat ahhoz, hogy ne nagyon noszogassák a fedélzeten. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Ha túl sokáig eteted a halakat a folyóban, olyan nagyra nőnek, hogy eltörik a pecabotodat, ha megakadnak a horgodon.”

Félrevezette a fordító a Szegedi Járásbíróságot egy olyan dokumentummal, amelynek tartalma lényeges pontokon különbözött a „röszkei csata” egyik szereplőjének vallomásától. Ez nem derülhetett volna ki, ha a terrorizmussal megvádolt fiatal szír férfi nem ragaszkodik ahhoz, hogy vessék össze újra az írásban tett vallomását a fordító szövegével. A végeredmény elképesztő: a magyar változatba olyan szövegrészek kerültek, melyeknek nyoma sem volt az eredeti vallomásban.

Fotó: index.hu

Emberi sorsok futhatnak zátonyra, ha egy fordító felcsap ferdítőnek. Ez a tanulsága annak az ügynek, mely csak most kezd bonyolódni a röszkei migránsok elleni eljárásban. Miután kiderült, hogy valami nem stimmel azzal a hivatalos fordítással, amely a tavaly szeptemberi röszkei (illetve horgosi) összecsapás egyik vádlottjának vallomását ültette át magyarra, sokakban ott kezdett motoszkálni a kisördög: vajon véletlen-e, hogy ezt a ritkaságszámba menő hanyagságot éppen a kormány egyik kirakatperében követték el. Orbán Viktor politikájának ugyanis egyik sarokköve a migránsellenesség, ezért a tavalyi kerítészár után meglehetően ellentmondásos körülmények között kitört összecsapás vádlottjainak pere igen nagy jelentőséggel bír a kormány számára. Ha ugyanis sikerül kimondatni a bírósággal, hogy a terrorizmussal vádolt menekültek közül legalább néhányuk esetében megáll a vád, akkor lehet fokozni a terrorfenyegetettség érzetét a magyar közvéleményben.

Maga a vádemelés is elég furcsán alakult, ugyanis egy idős nő, egy kerekesszékes és egy bottal járó férfi is ül a vádlottak padján, ám erre mondhatnánk cinikusan, hogy a terroristáknak jól kell álcázniuk magukat. A büntetőper hatodrendű vádlottja egy 23 éves szír fiú, aki otthon valaha kémia szakos egyetemista volt. Az ő beadványa volt az, amit az ügyészség lefordíttatott magyarra még a per kezdete előtt, a nyomozáskor. A bírósággal szerződésben álló fordítóiroda munkatársa azonban olyan súlyosan félrefordította a vallomást, hogy ez a hiba döntő lehetett volna a per végkimenetelét illetően. Annál is lényegesebb, hogy kiderüljön az igazság, mert már magának az összecsapásnak is meglehetősen zavaros előzményei voltak.

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy az illető fordító „önszorgalomból” vagy némi ráhatásra „színezte ki” a szír fiatalember vallomását, ám az tény, hogy a magyar bíróságokon ritkán fordul elő ilyen durva hiba.

A Szegedi Kattintós annak idején helyszíni forrásokra hivatkozva megírta, hogy a migránsoknak a horgosi átkelőnél tolmácsoló önkéntesnek állítólag a magyar illetékesek azt mondták, hogy kis csoportokban átengedik a menekülteket a magyar oldalra. Miután ezt lefordította a szerb oldalon várakozó tömegnek, eufórikus hangulatban megindultak a kerítés felé, melyet megnyitottak előttük, de ahogy a magyar rendőrök és a TEK-esek közelébe értek, rájuk támadtak a karhatalom emberei. A vízágyúzás, kődobálás és könnygáz bevetése ekkor kezdődött. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke azonnal a hatóságok provokációjáról beszélt, ám hivatalos vizsgálatról azóta sem tudunk.

Van helyette bírósági eljárás, így a Röszkén történtekre akár a tárgyaláson is fény derülhet. A félrefordítás után azonban egyre erősebb a gyanú, hogy valakik minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy a kormány számára kedvező végkifejlete legyen az ügynek. A fordító azonban nyilván tisztában volt azzal, hogy akár börtönbe is kerülhet, hiszen a bíróság ilyen jellegű félrevezetése hamis tanúzásnak is minősülhet, így a börtönt kockáztatja egy ilyen szakmai bakival.

Úgy tűnik, bármennyire szeretné bebizonyítani a kormány, hogy a migránsok agresszívek, követelelőzők, sőt terroristák, egyelőre ez a törekvés holt vágányon vesztegel, így hatalmas blamázs lenne, ha a terrorista cselekedetekkel gyanúsított röszkei migránsokat is felmentenék. Korábban már értekeztünk róla, hogy a kormány migránsellenes kommunikációjára az tenné fel a koronát, ha végre elő tudnának ásni egy terrorizmushoz köthető történetet. Ez a népszerűséghajhász kormány számára hozna néhány százalékos népszerűség-növekedést, a magyar polgárok pedig tömegével szavaznának a kvótarendszer ellen a várhatóan ősszel tartandó népszavazáson. Sajnos sokan gondolják úgy, hogy néhány migráns simán beáldozható e cél érdekében. Ha így is lenne, ezzel a sokat szenvedett magyar jogállamiság is sokat veszítene.

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy az illető fordító „önszorgalomból” vagy némi ráhatásra „színezte ki” a szír fiatalember vallomását, ám az tény, hogy a magyar bíróságokon ritkán fordul elő ilyen durva hiba. Az is tény, hogy leleplezték a hamisítást, ami némi bizakodásra ad okot. Most az az egyik legfontosabb kérdés, lesz-e következménye annak, hogy a bíróságot egy külső szakértő félre akarta vezetni. Ha nem emelnek vádat a fordító ellen, akkor megbocsáthatónak minősül a hiba, ha viszont ez megtörténik, kiköszörülik a bíróság tekintélyén esett csorbát. A szír férfi ügyvédje mindenesetre nem tesz feljelentést, mert ezzel is csak tovább nyújtaná védence perét.

A Csongrád Megyei Főügyészség ugyanakkor nem zárta ki, hogy hivatalból eljárást kell indítani az ügyben, mert ha megállapítást nyer, hogy az eredeti beadvány szövegét valótlan tartalommal fordították le, az hamis tanúzás bűntettének minősülhet. Ha ez megtörténne, talán a kedélyek is megnyugodnának, és mégsem kéne lemondanunk arról, hogy megtudjuk, személyes ellenszenv (értsd: migránsellenesség) vezérelte-e a fordítót, vagy a fantáziáját nem tudta visszafogni munka közben, esetleg olyanok súgtak neki a háttérből, akik arra számítottak, hogy a vádlottak és a bíróság is elsikkad eme "apróság" fölött. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha álmodban megcsókoltál egy szép apacs lányt, az még nem jelenti azt, gyereked is fog születni tőle.”

Nagy csapás egy vidéki földesúrnak, ha a kedvenc lova nem nyer egy derbin, de felvidítja a tudat, hogy közben elindult a vasúti közlekedés a birtoka és egy közeli kisnemes uradalma között. Olyan ez a történet, mintha a reformkorban játszódna, pedig 2016 májusát írunk. Lefordítva a 19. századi történetet a mai helyzetre: Szinte ugyanazon a napon esett ki a felcsúti Puskás Akadémia focicsapata az élvonalból, mint amikor megindult a Vál-völgyi kisvasút Alcsútdoboz és Felcsút között az új, 5,7 km-es pályán.  Miért is figyel manapság mindenki erre a kis Fejér megyei településre? Mert lassan mindenki azt hiszi, hogy ez a Föld egyik csakrája, pedig nem más, mint a miniszterelnök magyar terepasztalának legkedvesebb darabja.

Fótó: nol.hu

Nem is tudjuk eldönteni, hogy örüljünk vagy sírjunk. Kiesett a Puskás Akadémia, oda az igazság? Ezzel a kis felcsúti csapattal akár szimpatizálhattunk is volna, hiszen a legnagyobb magyar focista nevét viseli, és kicsiny települést képviselt a magyar élmezőnyben, így méltán számíthatott volna a kisemberek szimpátiájára. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az Orbán Viktor bábáskodásával létrejött klub elnöke egyik legfőbb bizalmasa, a villámkarriert befutott gázszerelőből milliárdos polgármesterré avanzsált Mészáros Lőrinc, már eszünk be se jut a kisemberek szimpátiáját feltételezni. A felcsúti csapatba számolatlanul öntötték a pénzt, impozáns stadiont építettek a miniszterelnök kertjének végébe, ráadásul nem is akadémisták játszották végig a szezont, hanem máshonnan igazoltak tapasztalt hazai és külföldi játékosokat.

A Felcsút három évet töltött az élvonalban, és mindenki számára világos volt, hogy a miniszterelnök kitartó háttérmunkája nélkül valahol a megye kettőben rúgták volna a fiúk a bőrt egy birkalegelőhöz hasonlatos pályán, de így bajnoki álmokat szövögethettek az élvonalban. Hiába álmodtak azonban nagyot, a vége mégis kiesés lett. 

Röviden összefoglalva, a felcsúti együttes egy politikai kurzus kirakatcsapata lett, így kevésbé számított a sportteljesítmény itt, Orbán Viktor családi birtokának tőszomszédságában, mint inkább az, hogy milyen fideszes potentátok köpködték a szotyit az együttes meccsein. Többször megemlékeztünk már a jelenlegi politikai kurzusnak arról a jellegzetességéről, hogy lényegében mindent igyekezett kisajátítani, amiből anyagi vagy politikai hasznot remélt, így a sport, de főleg a futball sem menekülhetett a Mészáros Lőrincek, Csányi Sándorok és Garancsi Istvánok elől. A Felcsút három évet töltött az élvonalban, és mindenki számára világos volt, hogy a miniszterelnök kitartó háttérmunkája nélkül valahol a megye kettőben rúgták volna a fiúk a bőrt egy birkalegelőhöz hasonlatos pályán, de így bajnoki álmokat szövögethettek az élvonalban. Hiába álmodtak azonban nagyot, a vége mégis kiesés lett. 

Azért van okunk az örömre, hiszen a vészjósló előzmények ellenére mégsem sikerült kipottyantani Kádár János egykori kedvenc csapatát Orbán Viktor fiainak érdekében. A mindent eldöntő forduló előtt a bennfentesek tudni vélték, hogy az MTK mindent elkövet majd annak érdekében, hogy pontot vagy pontokat vegyen el a Vasastól, hogy a Puskás Akadémia a Honvéd felett aratott győzelmével végül megmeneküljön a csúfos bukástól. Nos, a felcsútiak is nyertek, de a Vasas is, így mégsem lett igazuk azoknak, akik szerint Orbán Viktor mindent lezsírozott az illetékesekkel az utolsó forduló előtt. Ebben legalább hasonlatos Kádár János és Orbán Viktor, hiszen a kommunista pártfőtitkár is csak ritkán örülhetett kedvenc csapata bajnokságának, holott nyilván keményen bele tudott volna nyúlni a folyamatokba, és Orbán sem intézte el, hogy az akadémistákat valakik mentsék meg a kieséstől.

Fotó: tumbir

A Vasas focistái azonban nem csak győztek a mindent eldöntő meccsükön, de a bennmaradást igen érdekes performansszal ünnepelték: A pályán kisvasutaztak, ami elég egyértelmű üzenet volt Orbán Viktornak és csapatának, hiszen a „Fel is út, le is út ,Felcsút” rigmusnál is élesebben piszkáltak oda a miniszterelnöknek. Ezen a napon avatták ugyanis a felcsúti kisvasutat, Orbán Viktor és kebelbarátja Mészáros Lőrinc közös projektjét, amely nyilván sokkal szebb emlék maradt volna a miniszterelnök számára, ha a csapata nem vérzik el a bajnokság utolsó fordulójában. Nos, kis pénz kis foci, nagy pénz, kisvasút, de mindez már nem rólunk, hanem a nagykutyákról szól, akik úri passzióból vesznek és alapítanak focicsapatokat, és úgy építenek a saját falujukba játékvasutat, mintha az ország csak egy terepasztal lenne. Hogy mi lesz a felcsúti stadionnal, és az alcsútdobozi arborétumnál közlekedő kisvasúttal, ha Orbán Viktor már nem lesz miniszterelnök? A kérdésre egy dakota közmondással válaszolunk: „Az örök vadászmezőkön mindenért felelned kell: a tüzes vizet épp úgy ki kell fizetned, mint az adósságot, melyet ezen a világon hagytál.”

Miért bujkál manapság egy csomó fideszes potentát a sajtó elől? Erre mondják azt, hogy szájbarágós kérdés. Persze hogy azért bujkálnak, mert rettegnek a kínos kérdésektől, de azért az is rémesen ciki, ha valaki cinikusan röhögve a képünkbe vágja, hogy a jegybanki függetlenség miatt nem lehet semmit kezdeni Matolcsy Györggyel és a pénznyelő MNB-s alapítványokkal. Döntsük el, melyik a jobb opció: újságírókat kitiltani a Parlamentből, vagy amikor úgy tesznek politikusok, mintha teljesen rendben lenne, hogy a jegybankelnök a saját rokonságát és baráti körét pénzeli alapítványi forrásokból? Esetleg együtt alkalmazni ezt a két módszert? Úgy tűnik a hatalom ez utóbbira esküszik.

Fotó: nol.hu

Ki emlékszik már arra, amikor Kubatov Gábor a kopaszokkal felturbózott Erdősiné-sztori után elérhetetlenné vált? És ma már azzal a szinte teljesen feledésbe veszett történettel ki törődik, amikor Vida Ildikó, az adóhivatal azóta leköszönt elnöke az amerikai kitiltási botrány kirobbanása után igyekezett elszökni a nyilvánosság elől, ám a schwechati repülőtéren elcsípte az RTL Klub riportere? A kínos helyzetbe került politikusok és magas beosztású tisztségviselők olykor lényegében illegalitásba vonulnak annak érdekében, hogy senki se tudja őket színvallásra késztetni kínos ügyekben. Legújabban Matolcsy György vonult belső emigrációba azt követően, hogy nyilvánosságra kellett hoznia a Magyar Nemzeti Bank hat közpénzből létrehozott és működtetett alapítványainak költéseit.Hogy tökéletes legyen a körkörös védelem, ellenségesnek titulált sajtóorgánumok munkatársait tiltották ki a Parlamentből, azért hogy véletlenül se kerüljenek szorult helyzetbe kormánypárti politikusok, amikor a jegybank elnökének ügyeiről kezdenek faggatózni a firkászok.

Fotó: 24.hu

A miniszterelnök bezzeg tartja a frontot. Amikor egy okvetetlenkedő újságíró megkérdezte tőle, hogy „Matolcsy Györgyben megingott-e a bizalma a napvilágra került információk alapján?”, Orbán Viktor Ady Endrét próbálta idézni, ám nyilván nem memorizálta jól a székesfehérvári gimiben a Történelmi lecke fiúknak című verset. Az eredeti mű szerint ugyanis akkor lesz majd jó világ, akkor lesz vége a zsarnokságnak, ha az ég és a föld összeszakad  Orbán ezt a következőképpen parafrazálta: „Ahhoz égnek és össze kell szakadnia, hogy ez bekövetkezzék.” Következésképpen, ha az ég és a föld egymásba ér, akkor vége lesz a zsarnokságnak, Orbán Viktor pedig leváltja Matolcsy Györgyöt. Ady Endre iránti tiszteletből idézzük pontosan a hivatkozott versszakot:

Ma már a szivek bátrabbak,
Sápadtak a gyermek-orcák,
Ha összeszakad Ég és Föld,
Mégis más lesz Magyarország.

Persze nem eszik ilyen forrón az irodalomórát. Azon kívül, hogy nagy nemzeti költőket csak pontosan szabad idézni még a miniszterelnöknek is, csak utalnánk arra a korábbi sejtésünkre, hogy azért választották a nagy nemzeti pénzpumpa intézményéül az MNB-t, mert a jegybanki függetlenségre bármikor lehet hivatkozni, ha kínossá válnak a nyilvánosságra került tények. Azért az sem volt piskóta, amit az M1 nevű közszolgálati csatornán mondott Szijjártó Péter Matolcsy György védelmében. A külgazdasági és külügyminiszter szerint Matolcsy György a magyar gazdaságtörténet legjobb jegybankelnöke. Hosszasan sorolta az elnök érdemeit, és eszébe se jutott, milyen sértő lehet ez a kijelentés Surányi Györgyre, Bod Péter Ákosra vagy akár azokra a korábbi elnökökre nézve, akik az 1924-es alapítás óta többször szedték rendbe a nemzeti valutát. És ha úgy is lenne, ahogy Szijjártó állítja, egy jegybankelnök egyik legfontosabb feladata, hogy vigyázzon a közös vagyonra, Matolcsyról azonban ezt most nehéz lenne elmondani.   

Fotó: 24.hu

A nemzeti bank alapítványainak ügye egyébként minden kormányhoz kötődő potentátból a lehető legrosszabbat hozza ki. Kovács Zoltán kormányszóvivő például az ATV Egyenes beszéd című műsorában azzal büszkélkedett, hogy milyen csodás demokráciában élünk, hiszen kiderült az alapítványok pénzszórása. Kálmán Olga arra utalt a beszélgetésben, hogy a kormánypártok megszavaztak egy törvényt, amivel eltitkolták volna, hogy mire mentek el az alapítványok pénzei. Kovács varázslatos huszárvágással menekült ki a csapdából, ugyanis visszakérdezett: De sikerült? Emberfeletti küzdelemmel sikerült elérnie, hogy hülyét csinált magából és az általa képviselt kormányból is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha már nincs hová menekülnöd az ellenség elől, játszd el, hogy te vagy a törzs bolondja, hátha halálra röhögik magukat, és ezzel megmenekülsz.”  

A kormány és az érintett Magyar Nemzeti Bank is a régi reflexek szerint reagált a jegybank alapítványai körül kirobbant botrányra. Miután kiderült, hogy haszontalan konferenciákra, értelmetlen tanulmányokra, ingatlanvásárlásra, haverok cégeire, állampapír-vásárlásra, önfényezésre, és ki tudja még mire költött irdatlan pénzt az a hat alapítvány, melyek 260 milliárd forintot olvasztottak magukba a nemzeti bank vagyonából, mindenképpen elvárható lenne, hogy a felmerülő kérdésekre ne cinikus, semmitmondó válaszokat adjanak az illetékesek. Kérdéseink persze nekünk is vannak, íme, egy csokor belőlük:

         Fotó: femina.hu

1. Komolyan gondolta-e Matolcsy György, hogy ekkora összeget el tud tüntetni a szemünk elől?

Valószínűleg igen, mert, ahogy kinevezték a jegybank élére, azonnal hozzálátott az alapítványok létrehozásához. Komoly politikai háttér nélkül nem mert volna belevágni egy ilyen horderejű ügybe, így adódik a következő kérdés:

2. Kiket terhel a felelősség a pénzherdálásért a nemzeti bank vezetőin kívül?

Fogós a kérdés, mert a jegybank függetlenségére bármikor hivatkozhatnak a kormány tagjai. Tegyük hozzá, hogy más esetekben igen szoros az együttműködés az MNB és az Orbán-kormány között, ám ha a kezeket kell mosni, biztosak lehetünk abban, hogy a jegybanki függetlenség jó ürügy lesz a Matolcsynak eddig falazó politikusoknak.

3. Mi lehetett a cél az alapítványok létrehozásával?

Mint korábban már kifejtettük, hogy lényegében egy olyan szektort próbáltak létrehozni a kormány és a nemzeti bank vezetői, mely kiesik mind az állami, mind a pénzügyi inzézményrendszer ellenőrzése alól, így sem a sajtó, sem az ellenzék nem lesz képes érdemben ellenőrizni, mi is folyik a Pallasz Athéné nevével fémjelzett alapítványoknál.

4. Miért bukott meg a terv, hogy a folyamatokat eltitkolják a nyilvánosság elől?

Valószínűleg már házon belül sem tolerálták azt a trükközést, ahogy közpénzből magánvagyont próbáltak varázsolni Matolcsy emberei. Ha nem ekkora vagyonról lenne szó, talán ment volna a parasztvakítás még évekig, ám ekkora pénzből sok bajban lévő területet ki lehetett volna segíteni, így logikusan adódik a következő kérdés:

5. Mire lehetett volna fordítani ezt a hatalmas összeget?

Egészségügyre, oktatás, államadósság-csökkentésre, infrastruktúrafejlesztésre, a vállalkozói szektor élénkítésére, az emberek panelekből a kertvárosokba költöztetésére (ha már lázár János kitalálta), és hogy még egy kormány számára kedves területet említsünk, rezsicsökkentésre.

Fotó: hetek.hu

6. Miből volt ennyi pénze az MNB-nek?

Ezt a kérdést már sokszor, sokan megválaszolták, hiszen a gyenge forint árkülönbözetéből hatalmas haszna volt a jegybanknak, és ezt a kérdést nem is azért tettük fel, mert önmagában baj lenne azzal, hogy a jegybank valutával üzletel, hanem, hogy eljussunk egy ennél is fontosabb kérdéshez:

7. Nem azért volt-e gyenge a forint árfolyama hosszú évekig, mert ez volt a nemzeti bank érdeke?

Ez persze már összeesküvés-elméletnek tűnik, de gondoljunk csak arra, hogy egyedül ennek az intézménynek van érdemi befolyása a forint árfolyamának alakulására, és mivel a Simor András elnöksége idején vásárolt valutatartalék hatalmas volt, és még viszonylag alacsony árfolyamon szerezték be, ezért ennek a pénznek az átváltása már hatalmas haszonnal kecsegtetett.

8. Kit illet az árfolyamnyereség?

Természetesen a jegybankot, ám az más kérdés, hogy miként tekintenek erre a hatalmas összegre. Matolcsy lényegében úgy kezelte ezt a könnyen jött pénzt, mintha lottónyeremény lett volna, és a magyar polgároknak semmi közük nem lenne hozzá. Pedig a nemzeti bank nevében is benne van, hogy közös tulajdonunk a jegybank, ezért a veszteségei és a nyereségei is közvetlenül érintenek bennünket.

9. Lesznek-e következményei annak, hogy kiderült a pénzherdálás?

Itt nem elsősorban a jegybank és a háttérből asszisztáló politikusok felelősségéről beszélünk, mert Polt Péter legfőbb ügyész nyilván nem ad holnap utasítást a nyomozás elrendelésére (pláne akkor, ha a felesége is vastagon érdekelt az alapítványok ténykedésében), hanem arra, hogy az ellenzék képes lesz-e egy újabb ütős témát találni azt követően, hogy a vasárnapi boltzár hurkából kihúzta a fejét a kormány. De lássunk ennél is távolabb:

10. Mikor látjuk már végre tételesen, mire költi a rengeteg állami pénzt a Magyar Művészeti Akadémia?

Az MMA az egyik legnagyobb pénznyelő automata, mióta az elnök Fekete György épp olyan ámokfutásba kezdett a kultúra területén, mint Matolcsy György a pénzügyi szektorban. Fogalmunk sincs arról, kik, milyen összegekből gazdálkodnak, mire fordítják a közvagyonból hozzájuk juttatott pénzeket.  És végül vegyünk egy ennél is aktuálisabb kérdést:

             Fotó: nyultam.com

11. Mikor mond le Matolcsy György?

Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a messzi távolt kémleled, miközben a lábad előtt hever a döglött bölény, jobb, ha elmész szemészhez.”

Csodálkozunk azon, hogy hiteltelenné vált a magyar politikai és gazdasági elit a választópolgárok szemében? Szögezzük le, ahhoz képest, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy semmi tisztelhető ne legyen bennük, elég későn ébredtek rá a magyar honpolgárok a saját vakságukra. Most aztán kergethetjük Matolcsy alapítványi pénzeit, és gyűjtögethetünk arra, hogy visszavásároljuk Mészáros Lőrinctől a fél országot. Névnapja alkalmából ezzel az írással köszöntjük a pénzügyi ámokfutás magyar csúcstartóját, Matolcsy Györgyöt.

  Fotó: egyenlítő.blog.hu

Még mindig meg tudunk lepődni azon, hogy milyen hihetetlen elánnal képesek egyesek a közvagyonból a saját zsebükbe tömködni. A Matolcsy György jegybankelnök által kitalált konstrukció a közember számára felfoghatatlan mennyiségű pénzt (260 milliárd forint) igyekszik eltüntetni a szemünk elől, ám úgy tűnik ez nem fog (teljesen?) sikerülni a kormánynak. Miután nem tudták ezt a bűvészmutatványt lenyomni sem Áder János köztársasági elnök, sem az Alkotmánybíróság torkán, már sejteni lehetett, hogy a Fidesz elitje sem kultiválja az ilyen nagyüzemi lenyúlások rendszerét.

Miután nyilvánosságra kellett hoznia a NMB alapítványok közérdekűnek minősülő adatait, kiderült, hogy ebből az irdatlan pénzből szinte mindenre jutott, ami Matolcsy, illetve a kormányzó párt érdekeit szolgálta. A hat alapítvány összesen csaknem ezer tételt tett ki a honlapjára, és a tételeken belül is többször kellett átszámolni az összegeket így nem volt egyszerű viszonylag pontos képet kapni arról, mi is zajlik a színfalak mögött azokkal a közpénzekkel, melyeket a jegybank elnöke és az alapítványok kuratóriumai (melyek természetesen a jegybankelnök embereiből álltak össze) a sajátjukként kezelnek.

Állampapírokat vásároltak például nagy tételben, ami nem biztos, hogy törvényes, ugyanis az MNB így a háttérből finanszírozta a költségvetést, noha a jegybank elvileg egy független intézmény. Az már korábban is ismert tény volt, hogy rengeteg igen értékes ingatlant vásároltak az alapítványok, melyek felújításába is hatalmas összegek öltek. Lényegében egy, az állami és a jegybanki szektor között félúton lévő intézményrendszert építettek ki, melynek ügyeibe mindkét oldalról beleavatkozhattak, ugyanakkor távolságot tarthatott mindkét szektortól, ezért nem lehetett tudni az itt folyó ügyletekről mindaddig, amíg a jogi akadályok el nem hárultak az ellenzéki pártok elől. Ez viszont túl sok időt biztosított az alapítványoknak ahhoz, hogy kényük-kedvük szerint osztogassák a milliókat és milliárdokat.

Nem akarunk a részletekben elmerülni, úgyis hónapokig kell még vizsgálni a tételeket, ám azt érdemes kiemelni az adathalmazból, hogy a háttérből gazdagították az alapítványok olyan oligarchák cégeit, mint Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László. Támogatta a  a vs.hu-t és most már az Origot is kiadó New Wave nevű céget, mely Matolcsy ténykedésének sajtóhátterét hivatott biztosítani. Tegyük hozzá, hogy az újságírók nem tudhattak a támogatásról, így a vs.hu munkatársainak elhatárolódó nyilatkozatát komolyan kell vennünk.

Matolcsy persze bőkezű volt a saját unortodox közgazdasági tanait hirdető oktatási intézmények és kiadványok támogatásával is. Egyszer majd a pszichológusok felvázolják a jegybankelnök személyiségjegyeinek főbb kontúrjait, melyben valószínűleg  a saját tévedhetetlenségébe vetett hit körülbelül olyan élesen fog kirajzolódni, mint egy reneszánsz pápa esetében. Nem volna ezzel gond, ha nem egy nemzeti bank élén állna az illető. Egy gazdag országban egy sikeres pénzember sem teheti meg azt, hogy milliárdokat költsön a közvagyonból arra, hogy a saját elméletét fényezze, és mint köztudomású nálunk messze nem ez a helyzet. Hihetetlen felismerés számunkra, hogy Matolcsy ezt eddig minden következmény nélkül megtehette hazánkban.

  Fotó: cink.hu

És ha már a pápáknál tartottunk, említsük meg, hogy a jegybankelnök a nepotizmust nem szégyellni való dolognak, hanem erénynek tartja. Eddig is tudtuk, hogy finoman szólva is jól menedzseli a saját családját, de az unokatestvérek és más rokonok kistafírozása, pozíciókba juttatása már-már beteges belterjességről árulkodik. Matolcsyék gátlástalan pénzköltését látva nem is az a legfőbb kérdés, mi lehetett a célja az alapítványok létrehozásának, hanem sokkal inkább az, hogy megvalósíthatta-e volna ezt a hatalmas pénzszivattyút a jegybankelnök a miniszterelnök beleegyezése és támogatása nélkül. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Fejétől bűzlik a hal.”  

Még hogy a Fidesz egy macsó párt! Számos példát tudnánk arra mondani, hogy jó magyar hagyományok szerint az asszony a háttérből irányítja a férje karrierjét, no és pénzügyeit. Emlékezzünk csak L. Simon László családi vállalkozására, melyet az asszony vitt, így az államtitkár lepöckölte magáról a vagyonosodására vonatkozó kérdéseket, vagy Rogán Cecíliára, aki lényegében first ladyként viszi az ügyeket a miniszter családjában.

  Fotó: hirpress.hu

Ismét lendületbe jöttek a fideszes asszonykák, hiszen a Blikk összegzése szerint Simonka György, Békés megye dinnyetermő vidékének egyéni képviselője, Soltész Miklós, szociális ügyekért felelős államtitkár is a nején keresztül pályázott napkollektoros beruházásra. A nyertesek listáján szerepel még Varga Gábor fideszes képviselő és Szekó József mohácsi polgármester házastársa, valamint Kalmár Ferenc miniszteri biztos is, aki saját nevében pályázott a kollektorokra. Valamennyien 700 és 800 ezer forint körüli összeget nyertek el a beruházásra. Ma már egyébként eljutottunk odáig, hogy a szegedi kötődésű Kalmár Ferenc vállát kell lapogatnunk azért, mert volt vér a pucájában, és a saját nevében folyamodott állami támogatásért.

A fideszes kötődésű politikusok nyilván közel vannak a tűzhöz (és ha lesz napkollektoruk, a naphoz is), és első kézből értesültek a 3 milliárdos keretösszegű projektről, és gyorsan szóltak is az asszonynak, hogy „Anyukám össze kéne dobni egy jó kis pályázatot!” Igazából érthetetlen, miért a feleségek pályáznak ilyen esetben, hiszen a megváltoztatott jogszabályoknak köszönhetően már mindenki egyként részesülhet az állami közösből, nem zárják ki a pályázók közül a minisztereket, államtitkárokat és képviselőket sem. Nem hinnénk, hogy a visszafogottság vezérelte a képviselő urakat és államtitkáréket. Talán csak az újságíróknak és ellenzéki politikusoknak akarták megnehezíteni a dolgát, hiszen jár némi utánjárással, hogy kiderítsék, hogy a győztesek éppen kikkel élnek egy fedél alatt.

Van a történetnek még egy mókás ellentmondása, hiszen a Fidesz nem igazán nevezhető a megújuló energia nagy támogatójának. Amikor viszont akár félmillió forint is leesik nekik egy ilyen beruházásra, és ezáltal szinte ingyen fűthetik a lakásukat a jövőben, már nem is annyira finnyásak erre a technikára. Atom Viktor népe persze jól tudja, hogy az európai trend nem a nagy költséggel épített és veszélyes erőművek irányába visz, hiszen ahogy átlépjük a magyar határt Hegyeshalomnál, osztrák szélerőművek, és német napkollektor-mezők között visz az útja a magyar polgárnak a messze nyugatra. Persze az atomból lehet nagyot szakítani, de azért most bebizonyosodott, hogy a környezetbarát energiából is leesik egy-egy morzsa a politikusoknak.

Fotó: zoldhazzsolar.hu

Valószínűleg a házi ügyek körül foglalatoskodó magyar menyecske azért adja be a pályázatát az ura helyett, mert magyar szokás szerint a család pénzügyeit a nők kezelik. Így aztán a politikus feleségek kulcsszerephez jutnak minden mutyiban, mert miről is szólna egy ilyen állami pályázat, mint a pénzről? Így eshet meg, hogy mindegy egyes gyanús kormányzati ügylet mögött egy nőt kell keresnünk. Pedig ők csak szülni és főzni szeretnének. Ahogy egy francia nyelvű dakota közmondás tartja: „Cherhez la femme.”

Két nevet már biztosan tudunk, egyben pedig majdnem biztosak lehetünk. Ennyit sikerült megtudni az amerikai kitiltási botrány érintettjeiről másfél év alatt, ami sokat elárul a hazai közélet átláthatóságáról. A 2014. végén kirobbantott ügyből mindkét érintett fél a legjobbat hozta ki, hiszen a magyar kormány minden következmény nélkül titkolhatta a listán szereplő neveket, az amerikaiak pedig azt demonstrálták, hogy mindent tudnak a Magyarországon zajló folyamatokról.

Fotó: nepszava.hu

Misztikus történetként indult az amerikai kitiltási ügy, és még ennél is sejtelmesebben folytatódott. A 2014. végén, a mélypontra jutó magyar-amerikai viszony következményeként André Goodfriend, az USA nagykövetségének ügyvivője egy interjúban elárulta, az Egyesült Államok hat magas rangú magyar tisztségviselőt tiltott ki a területéről korrupciós vádak miatt. Sokan nem értették, miért nem nevezi nevén az illetőket, illetve a magyar kormány miért nem tesz lépéseket az ügyben. Azóta világossá vált, hogy egy olyan diplomáciai sakkjátszma zajlott a háttérben, melynek részletei a mai napig nem lehetnek világosak a kívülállók számára.

Az amerikaiak célja, hogy ráijesszenek a magyar politikai vezetésre, megvalósult. Azzal, hogy közvetlenül célba vették a korrupciós ügyekben vélhetően tevékenyen résztvevő tisztségviselőket, pisztolyt tartottak Orbán Viktor és szövetségesei homlokához. Azóta tudjuk, hogy Vida Ildikó, akkori NAV elnök volt az egyik gyenge láncszem a gépezetben, ugyanakkor volt egy kakukktojás is, egy bizonyos Tábor Viktor nevű vállalkozó, aki  „vesztegetést színlelve befolyással üzérkedett”. Az ügyészség szerint Tábor 2014-ben azt mondta a Bunge nevű amerikai étolajmulti lobbistájának, el tudja intézni, hogy 27-ről 5 százalékra csökkenjen az étolaj áfája.

Fotó:nol.hu

Tábor pere a napokban zajlik, és azt reméljük, hogy talán kiderül, mi zajlott (zajlik) a magyar politika színfalai mögött, vagyis hogyan tudtak a kormányhoz közel álló hivatalnokok, vállalkozók, lobbisták pénzt csiholni a kapcsolatrendszerükből. Mivel Tábor nem tartozik a Goodfriend által említett magas rangú magyar tisztségviselőkhöz, újabb kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk.

Egyrészt, elképzelhető, hogy Tábor csak hab a tortán, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy a totóban a plusz egyes. Ha így van, akkor nem hat, hanem minimum hét embert tiltottak ki az Egyesült Államokból. Másrészt felvetődik a kérdés, miért vetette oda az ügyészségen keresztül a kormány a vállalkozót koncként a nyilvánosságnak, ha fenn állt a veszélye, hogy az erősen kormánykedvenc Századvég, illetve egyik fő potentátja, Heim Péter ellen fog vallani. Tábor persze jelezte a tárgyaláson, hogy nem akarja belekeverni az ügybe a Századvéget, de épp ezzel tette egyértelművé, hogy a kormányzati pénzekkel kistafírozott cég lényegében közvetítőként és haszonélvezőként működött közre korrupciógyanús ügyletekben.

Tábor vallomása ugyanakkor lényegében egyértelművé teszi, hogy Heim a harmadik azon a listán, melyen gyűlnek a kitiltottak nevei. Gyanítható volt korábban is, hogy a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke is érintett az ügyben ám Heim következetesen tagadott. Egyébként ő maga sem nevezhető a szó szoros értelmében magas rangú magyar tisztségviselőnek, ezért még mindig Vida Ildikó az egyetlen korrupcióval vádolt tisztségviselő, akiről egészen biztosan tudjuk, hogy szerepelt az amerikaiak listáján.

Az Orbán-kormány pedig döntött: igyekszik inkább az EU elleni szabadságharcra összpontosítani a kormánypropagandát, az Egyesült Államoknak pedig komoly engedményeket tett a színfalak mögött.

Ideje feltennünk a kérdést, egyáltalán mit jelentett az a kijelentés, hogy hat magas rangú magyar tisztségviselőt tiltott ki területéről korrupciós vádak miatt az Egyesült Államokból? A legvalószínűbb, hogy a kitiltottak döntő többsége a magyar adóhatóság vezérkarából kerül ki, akikre ráillik Goodfriend állítása is. Ha azonban Tábor Viktor és Heim Péter is kapott értesítést a nagykövetségről (amit Tábor elismert), hogy nemkívánatos személy lett az Egyesült Államok területén, akkor Habony Árpád védekezése sem állja meg a helyét, ő ugyanis azzal kérkedett a botrány kirobbanása után, hogy nem kormányzati tisztségviselő, így nem is lehet a listán. Van tehát egy olyan opció is az ügyben, amely szerint az amerikaiak több lépcsőben támadtak, vagyis először a hivatalnokokat nevezték meg, és ha a magyar kormánnyal nem jutottak volna egyezségre a háttérben, akkor jöttek volna a közvetlen háttéremberek, akik ezer szállal kötődtek a kormányhoz és a Fideszhez. Minden bizonnyal elérték a céljukat, ezért nem is ütötték tovább a vasat. Goodfriendet hazarendelték az amerikaiak, a magyar kormány pedig kilövési engedélyt adott egy olyan vállalkozóra, aki a legkevesebb kárt okozhatta a kormánynak. Vida Ildikó is ment a levesbe, de ő amúgy is a kínossá vált egykor szövetséges, Simicska Lajos embere volt,

Fotó: index.hu

Elképzelhető, hogy soha nem tudjuk meg, hogy ez volt-e az igazság, ám az tény, hogy nagyon lassan, de lépéről lépésre javulni kezdtek az amerikai-magyar kapcsolatok a botrányt követően, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a magyar fél belátta, a nagy szövetséges hírszerzése szinte mindent tud arról, mi zajlik a magyar politika és gazdaság legrejtettebb bugyraiban. Az Orbán-kormány pedig döntött: igyekszik inkább az EU elleni szabadságharcra összpontosítani a kormánypropagandát, az Egyesült Államoknak pedig komoly engedményeket tett a színfalak mögött. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mielőtt kinevetnéd a szomszéd gyerekét, hogy fapuskával játszik, győződj meg róla, hogy nincs-e benne éles lőszer, amit a hátsó feledbe ereszthet.”

Észak-Korea szelleme telepedett a csütörtöki kormányinfóra, amikor Lázár János bejelentette, hogy talán jobban megérné hosszú távon, ha panelprogram helyett mindenkit családi házakba költöztetnének állami támogatással. A miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos nagyvonalúsággal kezelte e meglepő javaslat részleteit, úgyhogy erős a gyanúnk, hogy egy újabb kormányzati elterelő hadműveletről van szó.

      Fotó: magyaridiot.hu

Nem is olyan rég még azon zsörtölődtek a Fidesz vezető politikusai, hogy a panelekben lakó prolik miatt nem tudtak megnyerni választásokat. A népet persze nem lehet leváltani még akkor sem, ha toronyházakba zsúfolva éli mindennapjait, azt azonban el lehet érni, hogy egy pillanatra elhiggye a panelproli, hogy ha Orbán Viktor úgy akarja, akkor csöndes, kertvárosi környékre költözhet, a rezedaszagú utcában pedig luxuskocsik parkolnak. Egy pillanatra úgy tűnhet, hogy varázsütésre minden megváltozhat, ha népünk nagy vezére elhatározza magát.

Orbán Viktor persze még nem nyilatkozott érdemben a panellakók sorsának jobbra fordulásáról, ám gyanítható, hogy szavazókat szeretne szerezni a szegényebb sorban tengődő magyaroktól, ezért kecsegteti őket álomképekkel. Tény, hogy a lakótelepeken élők életminősége össze se mérhető a kertvárosokban lakókéval, ám önmagában attól, hogy valaki panelban lakik, még nem képvisel egy külön embercsoportot. Aki lakott már panelben, tudja, hogy ugyanúgy sokféle ember lakik egy toronyházban, mint egy kertvárosi társasházban. Sok a jó lakóközösség a panelekben, ugyanakkor a kertvárosokban szomszédok acsarkodnak egymással. Eleve hibás tehát az a felfogás, hogy a boldogságunkat a lakókörnyezetünk minősége biztosítja.

Jól tudjuk, hogy a Fideszt csakis a hatalom megtartása, népszerűségének növelése motiválja minden egyes politikai döntésében, így a panellakók kertvárosokba költöztetésének ötlete mögött sem szimatolhatunk mást, mint politikai haszonszerzést. Ez az ötlet azonban annyira abszurd, hogy két dolgot rögtön meg kell állapítanunk ennek kapcsán: egyrészt a kormány továbbra is lenézi a panelben lakókat, mert azt hiszi, hogy, egy ilyen átlátszó ígérettel megszerezheti a támogatásukat, másrészt a rezsicsökkentés jól bevált receptje helyett most új népszerűséghajhász ötletekkel próbálkozik a Fidesz.

Az abszurditásokról csak annyit, hogy a Portfolio gyorsan kiszámolta, hogy ha 1000 négyzetméteres telkeken egy közepes panellakással megegyező méretű (50 négyzetméteres) házakat húznának fel, akkor ehhez 777 négyzetkilométernyi új terület és 40 millió négyzetméternyi lakóterület kellene. Ennél is riasztóbb adat, hogy ha a panelek helyett azokkal legalább azonos méretű családi házakat építenének, úgy - 250 000 forintos újépítésű négyzetméterárral számolva - 10 000 milliárd forintba kerülne a megvalósítás. Ez irdatlan összeg, amit a panelben lakók nyilván nem tudnának előteremteni, ám az állam sem dobálhatja a lakótelepeken élők után számolatlanul a vissza nem térítendő támogatást.

A magyar építőipar sincs felkészülve egy ilyen hatalmas kihívásra, hiszen az ingatlanpiac igen hosszú és mély válságon ment keresztül az utóbbi években, a szakemberek jelentős hányada külföldre távozott a jobb kereseti lehetőségek reményében. Lázár egyébként úgy beszélt a panelekről, mint sajátos magyar jelenségről, ám a tömbházak nem csak nálunk vagy Kelet-Európában népszerűek. A nyugaton épített toronyházak nyilván valamivel komfortosabbak, energiatakarékosabbak, ám ez a fajta építkezés teljesen elfogadott a világ számos pontján.

Fotó: nepszava.hu

Sokkal ésszerűbb és logikusabb lett volna arról beszélnie Lázár Jánosnak, hogy mivel a panelekről bebizonyosodott, hogy hosszú távon nem felelnek a kor követelményeinek, mostantól a családi házak építését preferálja a kormány, és mondjuk, komoly állami támogatást nyújt olyanoknak, akik szeretnének kertes házba költözni. Lázár viszont azt vizionálja, hogy az állam egyik pillanatról a másikra le tudja vezényelni a panelekből a kertes házba költözés bonyolult és költséges folyamatát. Ez biztos nem fog menni, ám amikor a papírvékony falon át halljuk a szomszéd horkolását, jól esik eljátszani a gondolattal, hogy gyorsan megszabadulhatunk a kéretlen társaságtól. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig álmodj a szép dakota lányról, amíg a kezed bele nem ér a bilibe, és arra nem ébredsz, hogy tíz dakota harcossal laksz egy sátorban.”

A vártnál is gyorsabban reagált a kormány arra a tarthatatlan helyzetre, amely az Erdősiné és Nyakó István izmozását követően alakult ki. A kopaszok bevetésével meghiúsított népszavazási kezdeményezés tulajdonképpen a szocialisták malmára hajtotta vizet, így nem volt más lehetőség, mint előbb zöld utat adni a kezdeményezésnek, aztán szépen óvatosan kihátrálni a történetből. Az események számos tanulsággal jártak minden érintett fél számára, de az igazi kérdés most az, kik használják fel a legokosabban az ügy társadalmi hatásait.

              Fotó: Twitter

Bár a Szegedi Kattintós ezúttal is előre megjósolta a történések menetét, a kormány sietsége nem volt túl logikus. Egyrészt még javában zajlottak az aláírásgyűjtések, másrészt valami kézzelfogható indokot is kiötölhetett volna Habony Árpád kommunikációs csapata, ha van elég ideje hozzá. A történet nagy tanulsága az, hogy lényegében az állami szervek készítették elő e látványos hátraarcot a kormány számára, hiszen csont nélkül átengedte a választási bizottság azt a szocialista kezdeményezést, melyet korábban minden eszközzel gáncsolt. A Kúria döntése már logikus volt, így az aláírásgyűjtés elindulása már lényegében a kormány visszavonulásának nyilvánvaló jele volt.

Maga Orbán Viktor is mélyen magába nézhet, hogy miért változtatott hirtelen a nézőpontján, amikor gazdasági érvekkel jól kivédhette volna a KDNP kezdeményezését.

Az MSZP egyik szeme most sír, a másik üveg, hiszen nehéz lesz még egy ilyen jól kommunikálható ügyet találni, mint a vasárnapi boltzár elleni küzdelem, másrészt azért még néhány napig lehet ostorozni a kormányt, és többször el lehet mondani, hogy az MSZP nélkül nem sikerülhetett volna térdre kényszeríteni a kormányt. Persze van még két népszavazási kezdeményezés ezen kívül (és a vasárnapi boltzár ellenit sem függesztették fel), de a Fidesz lényegében elhárította a legnagyobb veszélyt azzal, hogy kihátrált a veszett ügy mögül.

Hogy a boltbezárási ügy kinek hoz a konyhára kézzelfogható politikai hasznot, egyelőre még nem tudni, hiszen a tanulságok levonása csak most jön. A Fidesz nyilván nem követhet el még egy ilyen súlyú hibát, ha meg akarja nyerni két év múlva a választásokat. A kereszténydemokraták most nyilván egy darabig a háttérben maradnak, mivel az egész balhé az ő makacsságuknak köszönhető, mivel a miniszterelnök határozott ellenzése ellenére sem tettek le arról, hogy átverjenek egy ideológiai jellegű ügyet a Parlamenten. Maga Orbán Viktor is mélyen magába nézhet, hogy miért változtatott hirtelen a nézőpontján, amikor gazdasági érvekkel jól kivédhette volna a KDNP kezdeményezését.

Elgondolkodtató az is, hogy a kormány - amely folyamatosan szondáztatja a magyar társadalmat – hogyan nézhetett be megint egy ilyen egyszerűnek tűnő ügyet. Az internetadó elleni váratlan tiltakozás volt a másik olyan ügy, melyet a harmadik Orbán-kormány idején csúnyán elméreteztek a tanácsadók. Olyan fiatalok jelentek meg az utcákon a mobiltelefonjaikat a magasba tartva, akikről nem is volt tudomása a politikai elitnek. Ők persze vissza is vonultak a saját zárt világukba, mihelyt meghátrált a kormány, de az látszott, hogy bizonyos társadalmi érzékenységekről fogalma sincs a kormánynak.

Nagy kérdés persze, hogy az ellenzék meg tud-e erősödni a kormány hibáiból. Maguk a szocialisták is elismerik, hogy egyelőre nem képesek kormányzóképes alternatívát felmutatni, ám a mostani elnökválasztási kampánynak jól jön, hogy konkrét ügyek mentén mutathatják meg a jelöltek, milyen stratégiával képzelik a Fidesz legyőzését. A vasárnapi boltzár ügyében végre melléjük szegődött a szerencse, de ez épp olyan ingoványos talaj, mint a Fidesz esetében folyamatosan arra játszani, hogy Fortuna mellettük áll a következő két évben is. Mindkét párt esetében komoly káderproblémák mutatkoznak, hiszen a kormány részéről is egyre kevesebb a társadalmilag elfogadott, kormányzati szempontból hasznos politikus, az ellenzék pedig megosztott, a sokszínűséget pedig nem tudják egységbe forrasztani meghatározó, karakteres politikai vezetők.

Fotó: vaol.hu

Minden abszurditásával együtt igen fontos téma volt az utóbbi egy évben a vasárnapi boltzár ügye, hiszen rávilágított arra, hogy mihelyt ki akarnak lépni a kereszténydemokraták a Fidesz árnyékából, elveszítik a realitásérzéküket, ideológiák mentén szeretnének politizálni egy olyan országban, ahol a kormány pragmatizmusa mindent felülír. A Fidesz is megégette magát, és ez nem először következett be ebben a ciklusban, így rendkívül megfontoltan kell a jövőben adókat kivetnie, és új jogszabályokat alkotnia. Végül az ellenzék számára is járt némi tanulsággal az ügy: Az Orbán-kormány már nem olyan erős, mint 2014-ben, kitartással és némi szerencsével legyőzhető a Fidesz a következő választásokon. Ahogy egy magyar grófból lett dakota mondta: Sors bona, nihil aliud.

Az egyre durvuló közélet mindenkiből a legrosszabbat hozza ki, így az egyre szélsőségesebb kommunikációban érhetjük tetten az országban uralkodó mentális, morális és szociális válságot. Ma már nem figyelünk oda olyan megnyilvánulásokra, melyek a hétköznapi nyelvhasználat elemeit nem elegyítik trágársággal, verbális agresszióval, sőt közönségességgel, így a kommunikációs szakemberek nem is riadnak vissza attól, hogy ilyen eszközöket ajánljanak a politikusoknak. Az indulatok országában egyre elfogadottabbak a szélsőséges megnyilvánulások, így nem csoda, ha az egyik kereskedelmi tévécsatorna esetében már a fingás is megengedett jelenség.

             Fotó: Player.hu

Nem Berki Krisztián herevasalásával kezdődött a magyar kereskedelmi televíziózás mélyrepülése. Sőt, nem is igazán a szórakoztatóipar vagy sajtó a felelős azért, hogy az alpáriságnak olyan szintjére jutott a közélet, amit 4-5 éve még csak elképzelni sem tudtunk. Gondoljunk csak Deutsch Tamás durva twitteres bejegyzéseire, vagy arra az esetre, amikor Simicska Lajos testnedvekhez hasonlította a miniszterelnököt. Anélkül, hogy belemélyednénk a nyelvi agresszió mélyebb összefüggéseibe, megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett politikai elit finoman szólva sem mutat példát választópolgárainak abból, milyen a kulturált párbeszéd két ellentétes nézeten lévő fél között.

Persze a politikus is ember, ő is nehezen tud uralkodni az indulatain, és talán ezért kever le néhány pofont a feleségének, vagy fenyegeti meg nyíltan a politikai ellenfeleit, de azért ne feledjük, bármilyen elítélő is a magyar választók véleménye a politikusokról, azok a megnyilvánulások, melyekről a sajtó jóvoltából mindenki értesülhet, komoly hatással vannak a hétköznapjainkra. Olyan kirekesztő, rasszista, gyűlölködő szólamok juthatnak el hozzánk akár a Parlament falai közül is, melyeknek a társadalmi hatásai megkérdőjelezhetetlenek. A Jobbik például addig cigányozott, zsidózott, migránsozott a törvényhozásban, hogy ma már a kocsmai szintű rasszizmus és a parlamenti kirekesztő szólamok között szinte nem is érzünk komoly különbséget.

Legutóbb a Kiss László úszóedző körül kirobbant botrány ürügyén érezték úgy sokan, hogy a közönségesség megengedett a kommentárokban, vagy akár egy tévés beszélgetésben. A Sport1 Heti Helyzet című műsorában például Csapó Gábor egykori vízilabdázó úgy próbálta meg demonstrálni a nemi erőszakot, hogy egy poharat huzigált Gyenesei Lilla öttusázó előtt, és arra kérte, hogy dugja bele az ujját. Amikor beledugta volna, mindig elhúzta. Amikor Gyenesei azt mondta, hogy ez nem megy, akkor Csapó kijelentette: Ennyit kellett volna tennie önnek is asszonyom!         

Csapó demonstrációja arra is rávilágít, hogy az alapjaiban még mindig macsós felfogású magyar társadalom kollektív tudatában a nemi erőszak és a mindkét fél által elfogadott nemi kapcsolat között csak árnyalatnyi a különbség. És sajnos Aczél Endre, a Csapótól ezer dologban különböző nagy tekintélyű újságíró is besétált ebbe a csapdába, hiszen szerdán a Facebookon kifejtette: Kiss László úszóedző és társai 1961-ben nem követtek el csoportos nemi erőszakot, csak azért lett büntetőügy, mert az állítólagos áldozat szülei nem fogadták el, hogy a lányuk „szeretett kefélni”.

Ennek eredményeként Aczélt megkérte a Népszabadság, hogy 25 éves munkakapcsolatukat tekintse a múltnak, hiszen nem kér olyan publicistából, aki ilyen cinikusan és közönségesen fogalmaz egy érzékeny ügyben. A szavak érzékenységével, a kontextus fontosságával leginkább azoknak kell tisztában lenniük, akik újságírással keresik a kenyerüket, így Aczél hibázott még akkor is, ha úgy érezte, kötelessége valamit tisztáznia Kiss védelmében.   

Fotó:blikk.hu

A mélyrepülésnek azonban itt még nincs vége. Aki megnézte TV2 internetes magazinjának a tenyek.hu-nak új időjárás-jelentését, elég meghökkentő videóval találkozhatott. Elindult ugyanis a tények.hu hírportál, amely térben és időben személyre szabható formában hozza el a nap legfontosabb híreit 24 órában. Az oldalon tér vissza a népszerű időjós Horváth Szilárd. A felvételen jó látható és hallható, hogy az időjós fingások közepette teljesíti küldetését, vagyis elmondja, milyen idő várható. Ez az időjárás-jelentés egyébként a tévén nem került adásba. A tenyek.hu oldalról a videót eltávolították, valaki azonban feltöltötte youtube-ra. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki szelet vet, vihart arat.”