A Szegedi Kattintós jóslata szerint már csak hetekig, sőt talán csak napokig maradnak zárva a nagyobb bevásárló helyek Magyarországon. A kormány ugyanis annyi sebet szerzett ebben az értelmetlen háborúban, hogy kénytelen lesz visszavonni a törvényt még azelőtt, hogy az MSZP népszavazási kezdeményezése eljut a finisbe. Az alábbiakban összefoglaljuk, miért kell Habony Árpád kommunikációs csapatának azt javasolnia, hogy jobb visszavonulni, mint csúfos vereséget szenvedni ebben a kilátástalan viadalban.

Fotó: borsonline.hu

1. Eleve elhibázott volt a kezdeményezés, hiszen csak ideológiai érvek szóltak a vasárnapi bezárás mellett. A családok nem azért tartanak össze, vagy hullanak szét, mert vásárolhatnak a hét utolsó napján. Logikai összefüggést ezért nehéz volt találni a rendelkezés és az ideológia között. A kereszténydemokraták csak meg akarták mutatni, hogy léteznek, kicsit ki akartak kukucskálni a nagy fideszes testvér köpönyege mögül, ezért verték át Orbán Viktoron az ötletüket annak ellenére, hogy a miniszterelnök korábban nem támogatta az elképzelést, mert félt a lépés gazdasági hatásaitól. Egyébként azok a kereszténydemokrata politikusok, akik az arcukat adták a kezdeményezéshez (például Harrach Péter) mintha már most beletörődtek volna a vereségbe, mert jelezték, nem dőlnének a kardjukba, ha végül mégis vásárolnának az emberek vasárnap is.

2. Az emberek azért nem fogadták el a boltzáras ötletet, mert nem szeretik, ha beleszólnak a hétköznapjaikba. Olyan ez, mintha azt mondanák, hogy holnaptól nem járnak hétvégén a villamosok, pedig az emberek nem csak munkába járnak a tömegközlekedési eszközökkel. A rendszerváltás egyik hozadéka volt a vásárlási kultúra megváltozása, amit sokféleképpen lehet értékelni, de tény, hogy a polgárok szerették akkor és ott elkölteni a pénzüket, amikor és ahol csak akarták. Ráadásul a vásárlásból családi program lett, így nem állja meg a helyét a KDNP-sek érve, mely szerint a családokat erősíti majd a boltok egynapos pihenőnapja.

Fotó: Szegedi Kattintós

3. A különböző közvélemény-kutatások egyértelművé tették, hogy az emberek nem szokták meg egy év alatt azt az állapotot, hogy egy nap kiesett a bolti szolgáltatásokból. Talán abban bízott a kormány, hogy az elején még hepciáskodnak a vásárlók, aztán pedig szép csendesen beletörődnek a megváltoztathatatlanba. Érdekes például, hogy a magánnyugdíjak elsíbolása esetében jóval gyorsabban felejtettek az emberek, holott akkor sokkal többet vettek el tőlük, mint a lehetőséget, hogy vasárnap is vegyenek maguknak friss kiflit.

4. Az a bújtatott cél sem igazán valósult meg, hogy tönkre tudnák tenni ezzel a rendelkezéssel a nagy külföldi áruházláncokat. A multik ügyesen alkalmazkodtak az új helyzethez, de trükköztek a hazai cégek is, így például sokan próbálkoztak azzal, hogy átminősítsék magukat egy napra piaccá, amely persze nyitva lehetett volna vasárnap is. A rendelkezés abszurditását épp ez mutatta meg leginkább, hiszen a nagy kedvenc CBA sem igazán tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy csak a kisboltok nyithattak ki a hét utolsó napján.

                                  Fotó: stop.hu

5. És itt van a legdurvább végső érv. Az ellenzéki pártok (főként a szocialisták) annyira ráéreztek az elégedetlenkedés ízére, hogy egymás után próbálták beadni a népszavazási kezdeményezésüket, a kormány részéről pedig egyre kínosabb trükköket kellett bedobni annak érdekében, hogy meghiúsítsák a nép véleményének kikérést a témában. A legkínosabb, és egyben fordulópontot jelentő jelenetsor a Nemzeti Választási Iroda épületénél játszódott le a közelmúltban, amikor teljesen egyértelművé vált, hogy a kormányhoz köthető kopasz verőemberek már a fizikai erődemonstrációtól sem riadtak vissza annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék a népszavazás kezdeményezését. Miután védhetetlenné vált ez az eljárás, ráadásul egyre több részlet szivárgott ki az népszavazás ellehetetlenítéséért felelős Erdősiné és a kopaszok kapcsolatáról, így a botrány csillapítására csak úgy volt mód, ha lehetőséget biztosítanak az ellenzék számára a népszavazási kezdeményezés elindítására. Az első napok tapasztalatai alapján aligha kétséges, hogy össze fog gyűlni a szükséges 200 ezer aláírás, így ha nem vonja vissza a törvényt a kormány, két másik ellenzéki kezdeményezéssel együtt erről is dönthet a nép, akár már idén ősszel. Meggyőződésünk azonban, hogy ezt nem nézi tétlenül Orbán Viktor, így valószínűleg arra való hivatkozással, hogy kezdődik a turistaszezon, (főleg Budapesten és a Balatonon érezteti kedvezőtlen hatását a boltbezárás) részben vagy egészben fel fogja oldani a vasárnapi tilalmat. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki összetéveszti a veszett fejsze nyelét a tomahawkkal, megérdemli, hogy a csatában kiröhögjék az ellenség harcosai.”  

Bizonyára sokan kezükbe vehették már pártunk és kormányunk legújabb propagandaanyagát, azt a füzetet, mely tartalmában és küllemében is mindent elmond arról, milyennek képzelnek bennünket azok, akik az adónkból ilyen kiadványokat készítenek. A kék füzet címkéje büszkén hirdeti, hogy a magyar reformok működnek, de sehol egy reform, és a működés is leginkább úgy kell értelmeznünk, mint Uri Geller kanálhajlítását. Ha már ilyen iskolás kivitellel ajándékozott meg bennünket Rogán Antal propagandaminisztériuma, akkor elemezzük úgy a tartalmát, ahogy szorgalmas diákokhoz illik. Anélkül, hogy elkábítanának bennünket az általánosságok, figyeljünk a részletekre, és elemezzük, mit is ír nekünk Tóni bácsi a kis kiadványában.

Fotó: tenytar.blog.hu

1. Az első oldalon egy középkorú házaspár mosolygós képével illusztrálva szembesülhetünk azzal, hogy csökkent a személyi jövedelemadó. Tény: kemény egy százalékkal. A nagy bűvésztrükk azonban az, hogy az illusztrációként használt térképen feltüntetik néhány uniós állam személyi jövedelemadó kulcsát. Svédország 57 százalék, Hollandia 52 százalék, Ausztria 50 százalék, Franciaország 45 százalék. Igen ám, csak ezekben az országokban progresszív adózás van érvényben, ami konkrétan azt jelenti, hogy ezek a legmagasabb jövedelműek adókulcsai, vagyis a mi egykulcsos 15 százalékunkkal nem összehasonlítható. Csak példaként: nálunk a minimálbéres is ugyanazzal az adókulccsal járul hozzá a közös terhekhez, mint az ötmilliós bruttóval rendelkező állami vezető. Svédországban a szuper gazdagok fizetnek 52 százalék adót, a szegények viszont ennél jóval kevesebbet. A svédek, franciák és a hollandok is úgy kapitalisták, hogy soha nem veszítik szem elől a szolidaritás elvét, vagyis aki tehetősebb, több terhet visel, aki pedig rászoruló, az állam támogatását élvezi. Nálunk ennek a szempontnak nyoma sincs adórendszerben (és máshol sem).

2. No, de ugorgyuk! - ahogy Pósalaky úr mondaná. A következő oldalon szembesülünk azzal, hogy nő a családi adókedvezmény. A dolog egyik szépséghibája, hogy elég kevéssel (idén kétgyerekes család esetében 12500 forint adókedvezmény), de nagyobb baj, hogy lényeges javulás nem is várható belátható időn belül, hacsak a 2019-re beígért 20 ezer forint nem számít annak. De ahogy a bölcs öreg dakoták szokták mondani: Meg is kell még azt élni!

Fotó: 24.hu

3. Aztán itt egy nagy kedvenc: Csökken az új lakások áfája. Nagyon klassz, hogy csak 5 százalék lesz, de kinek van pénze most építkezni? Jöhet a válasz, hogy a következő oldalon hirdetett CSOK-ból beindul majd az építőipar, ám a Családi Otthonteremtési Kedvezményért sem kapkodnak úgy a polgárok, ahogy a kormány elképzelte. Mielőtt valaki túlságosan beleélné magát, hogy a CSOK által ígért milliók talált pénznek számítanak a családi költségvetésben, nézzen körül alaposabban. Komoly feltételekkel adják a pénzt, ugyanakkor az újbóli eladósodás réme is fenyeget. A legrosszabb azonban az, hogy a CSOK megint csak azokat segíti, akik legkevésbé vannak rászorulva az állami mankóra. Azok például, akik még nem tudtak kikecmeregni a devizahiteles csapdából, nem igényelhetik meg az ingyenes támogatást. Ja, és még egy fontos dolog: az építőipar sokéves vergődésének köszönhetően alig maradtak itthon jó szakemberek, így csak nagyon lassú felfutás várható a magánházak építésének piacán.

Ha valaki mostanában próbált elintézni valamit a kormányhivatalok, járási hivatalok és a települési önkormányzatok Bermuda-háromszögében, annak sokkal több ismerete van a témáról, mint aki megengedhette magának azt a luxust, hogy csak kormánypropagandát olvasgatott az utóbbi években.

4. És jöjjön a következő oldal, ahol az ordas hazugság és az összekacsintós csúsztatás elegye köszön vissza ránk. Jól teljesít a gazdaság. A közmunkások országában ez tényleg elég pofátlan állításnak tűnik, de vizsgáljuk meg a bizonyítékként tálalt GDP adatokat. Rogán Antal és csapata kiválasztotta bázisszámnak 2009-et, amikor a válság legalján jártunk, vagyis 6,6 százalék mínuszban voltunk (ahogy a világgazdaság általában), és mellébiggyesztette a kiugró tavalyelőtti 3,7 százalékos növekedést. Ez utóbbi önleleplező adat, hiszen még a tavalyi számot sem merték felvállalni, pedig alig maradt el a 3 százaléktól. Igaz, a GDP szépséghibája, hogy csökkenő tendenciát mutat, és mutatói elsősorban az uniós források lehívásának mértékétől függ. Egyszóval, a magyar gazdaság addig teljesít jól, amíg rendelkezésre állnak az EU-s források, és jól megy a hazánkba települt jármű-összeszerelő üzemeknek.

5. És jöjjön egy másik nagy kedvenc: Emelkedik a minimálbér. Ennél a témánál azért nem időzünk hosszasan, mert a Szegedi Kattintós ennek a témának egy egész bejegyzést szentelt, melynek lényege, hogy a rendszerváltás óta lényegében minden évben emelkedett a minimálbér, tehát Rogán Antalnak kár vernie a mellét emiatt.

6. Aztán a következő oldalon azzal szembesülünk, hogy egyszerűsödtek a hétköznapok. Ha valaki mostanában próbált elintézni valamit a kormányhivatalok, járási hivatalok és a települési önkormányzatok Bermuda-háromszögében, annak sokkal több ismerete van a témáról, mint aki megengedhette magának azt a luxust, hogy csak kormánypropagandát olvasgatott az utóbbi években. És még egy apró megjegyzést a bürökrációról: Mintha éppen az ellen küzdene a kormány napjainkban, hogy túl nagy apparátust tart fenn az állam! Ez nem azt bizonyítja, hogy egyszerűsödtek volna a hivatali ügyek. És az Orbán Viktor által említett söralátétből is csak a kocsmákban látunk néhányat, az adóhivatalban viszont ugyanolyan bonyolult elintézni valamit, mint évekkel ezelőtt.

Fotó: index.hu

7. És zárásként a kormány nagy kedvence: Megvédjük az országot. A Szegedi Kattintós ezzel a témával is kimerítően (szó szerint és szimbolikusan értve) foglalkozott, úgyhogy csak vázlatosan említsünk meg néhány tényt: Magyarország nem áll hadban senkivel, a hazánkon áthaladni próbáló menekültek elenyésző része szeretne nálunk letelepedni, ami ugyan nem túl barátságos hozzáállás, de akkor sem minősíthető ellenséges tettnek. Terrortámadás nem érte az országot, ugyanakkor magyar katonák teljesítenek szolgálatot olyan országokban (például Irakban), ahonnan menekültek érkeznek Európába. Van egy baklövés ugyanakkor ezen az oldalon, hiszen David Cameron brit miniszterelnöktől egy olyan idézetet használnak a magyar intézkedések helyességének igazolására, melynek lényege, hogy Európának a külső határait kell megerősíteni. Mi meg ugye a saját határunkra építettünk kerítést. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Kicsire nem adunk!”       

Olyan erődemonstrációt tart a napokban a magyar haderő a déli határszakaszon, ami komoly katonai fenyegetések esetében is ritka. Mivel néhány száz civil menekült ellen küldték a páncélozott járműveket és a helikoptereket, felvetődik a kérdés, vajon milyen megfontolások állnak e finoman szólva is hangos kardcsörtetés mögött. A válasz alighanem a belpolitika komoly válságjelenségeiben kell keresni.

Fotó: index.hu

Bizonyára sokan gondolják még ma is azt az, hogy kettős kerítés zárja el a menekültek Magyarországra vezető útját, ezért most már tényleg realitás Szijjártó Péter külkereskedő és külügyminiszter víziója a hermetikusan lezárt határról. Ha igaz lenne, hogy valóban megépült a kettős műszaki zár, akkor miért száguldoznak páncélozott katonai járművek a határ mentén, és miért pásztázzák géppuskáikkal a túlsó oldalt? A magyar honvédség olyan harci lázban ég egy propagandafilm tanulsága szerint, mintha a harmadik világháború küszöbén állnánk.

A tények kedvéért szögezzük le, hogy már a propagandavideóból is kiderül, a határt a leginkább az úgynevezett GYODA védi, ami lényegében három egymásra helyezett szögesdrótköteg, amit felülről és alulról is könnyen le lehet küzdeni, így akár át sem kell vágniuk a menekülteknek a drótot. A civilek és politikusok közül még senki sem vette a fáradtságot és a bátorságot, hogy végigmenjen a magyar-szerb határ 175 kilométeres szakaszán, és felmérje, vajon mekkora a kettős kerítés és az egyszerű GYODA aránya a műszaki záron belül.

Fotó: Szegedi Kattintós

Amint fotónk is bizonyítja, igen frekventált helyeken (Tiszasziget közelében) is csak szögesdrót áll a menekültek útjába, ami önmagában nem csupán nevetséges, de szégyen is. Ha ugyanis a kormánynak van elegendő forrása arra, hogy kivezényelje a teljes katonaságot páncélozott járművekkel, helikopterekkel, csapatszállítókkal, és ki tudja még mi mindennel együtt, akkor minek építenek ilyen kutyakifutókat a határra. Tavaly ősszel sem a kerítés állította meg (ideiglenesen) a menekültek áradatát, hanem az a hatalmas mozgósítás, melynek eredményeként száz méterenként állt egy rendőr vagy katona a határszakaszon.

Aztán jött a tél, a migránsok másik útvonalat kerestek, a katonákat és a rendőrök egy részét visszavonták, hogy most újra harci díszben pompázva ismét a határon masírozzanak. Úgy tűnik, annyira megszállottja lett a migránsügynek a kormány, hogy most minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a figyelmet ismét erre a témára fókuszálja. Lényegében nincs olyan fontos politikai téma a menekültkérdés kezelésén kívül, melyben a lakosság támogatását élvezné a kormány. Bakondi György lényegében beköltözött a közszolgálati televízióba, és naponta riogat a menekültekkel, csak hogy ne a pedagógusok, egészségügyi dolgozók vagy a népszavazási kezdeményezések kössék le a figyelmünket.

Katonai parádéval, árnyékbokszolással fenn lehet tartani annak a látszatát, hogy a kormány teszi a dolgát, ám ez nem más, mint egy Patyomkin-falu építése drótkerítésből.

A magyar katonákat és a belügyi szerveket arra használja fel a kormány, hogy velük demonstrálja, milyen komoly probléma a migránskérdés, holott a menekültek lényegében láthatatlanná váltak a magyar polgárok számára. A témák tematizálása persze a politikai eszköztár egyik legfontosabb tartozékai, de nagyon szembeötlő, hogy a fideszes kommunikációs gépezet már képtelen más irányt venni, csak a már egy éve folyamatosan építgetett iszlámellenességet, terrorfenyegetést, migránsgyűlöletet.

A magyar kormány lényegében képtelen sikeresen megbirkózni olyan égetően fontos kérdésekkel, mint például, hogyan tudná megállítani a szakemberek elvándorlását az országból, miként tudná megmenteni az egészségügyet a teljes széteséstől, a tönkretett oktatást pedig hogyan lehetne újra működőképes állapotba hozni. És akkor még nem beszéltünk az államilag irányított korrupció elharapózásáról, az oligarchák arroganciájáról és a politikusok kapzsiságáról, a kormányzati szervekbe vetett bizalom teljes elapadásáról.

Fotó:24.hu

Katonai felvonulással, árnyékbokszolással fenn lehet tartani annak a látszatát, hogy a kormány teszi a dolgát, ám ez nem más, mint egy Patyomkin-falu építése drótkerítésből. Ahogy egy dakota bölcsesség mondja: „Nem az a legjobb törzsfőnök, aki a leghangosabban szidja az ellenségeit, de az biztosan jó vezető, aki a haragosai véleményére is kíváncsi.”   

Április elseje alkalmából eltekintünk a magyar politikusok ostorozásától, a közélet zűrös ügyeinek elemzésétől, Lázár János arcszőrzetének kivesézésétől, és megajándékozzuk olvasóinkat néhány örökbecsű felirattal, melyek a klozetek titokzatos világában születtek. Hosszas gyűjtőmunka eredményét tárjuk most a nyilvánosság elé, mely egy olyan szubkultúra lenyomataként marad az utókorra, melyet sokan temettek már, de azok örökbecsű mondások, melyek a WC-k szűk levegőjében születtek, soha nem veszhetnek el a köz számára. Az alábbi kollekció a Dél-Alföld kincseit hivatott bemutatni, de gyanítjuk, hogy ugyanilyen gazdag a választék Magyarország más tájain is.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. Kezdjük a sort egy rendkívül összetett üzenettel! Mint általában a WC feliratok esetében a szolgáltató és a felhasználó közti konfliktusok artikulációját érhetjük tetten a kissé ingerült megfogalmazásban. Lényeg, hogy sokan csak előre néznek, és fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik a hátuk mögött. Érdemes megfogadni a tanácsot, és olykor a hátunk mögé néznünk, mert soha nem tudhatjuk, mi történik a látóterünkön kívül. 

Fotó: Szegedi Kattintós 

2. Ismét a betétesekkel van gond. Visszatérő probléma, amivel a férfiak általában csak a koedukált munkahelyi toalettekben szembesülnek. A hangnem kulturált, majdhogynem barátságos. Az aláhúzások segítenek a fontos részek kiemelésében, megértésében.  

Fotó: Szegedi Kattintós

3. Ez a viharvert felirat már kapott mindent, hideg vizet, meleg vizet, és ki tudja, még mit. Egy visszatérő problémára hívja fel a figyelmet: bizonyos személyek összetévesztik a kéztörlőt a budipapírral. Ennek a jelenségnek igen erős a társadalmi támogatottsága, ezért fontos, hogy felkiáltójellel hívják fel az emberek figyelmét ennek az eljárásnak a visszásságaira.  

Fotó: Szegedi Kattintós

4. Szinte barokkos zsúfoltságot sugall a teleragasztott csempe. A fenti üzenet elképesztő dolgokat feltételez a szolgáltatást igénybe vevőktől, de értékét csökkenti, hogy tucathasználatra készült, és rengeteg vécében találkozhatunk ilyennel. Az alsó felirat viszont igazi gyöngyszem. Az alkotó kreativitásáról az igen érzéki megfogalmazás, valamint a színes filc markáns kiemelései sokat elárulnak.  

Fotó: Szegedi Kattintós

5. Ez a kép pregnáns példája a bújtatott marketingnek. Ha valaki nem tudná, ez egy békéscsabai punkbanda igen ügyesen elhelyezett reklámmatricája. Ha le akarod öblíteni a vécét, mindenképpen meg kell nyomnod, és elkezdesz azon gondolkodni, mi is az a Mother Ticket. Segítünk: szó szerint kell lefordítani, és akkor van magyar jelentése. 

Fotó: Szegedi Kattintós

6. Rendkívül kulturált, ízléses kivitelezésben korrekt, indulatoktól mentes felszólítás. Nem nézi parasztnak a vendéget, egyszerűen csak felhívja a figyelmet arra, hogy tampont, sörösüveget, hegesztőpisztolyt, meg efféléket nem dobálunk a budiba.    

Fotó: Szegedi Kattintós

7. Azon ritka esetek egyikét örökíti meg a fotó, amikor interaktívvá válik egy figyelmeztető felirat. Olyan ez, mintha a telefonszámla kiegyenlítésére felszólító levelet azzal a kiegészítéssel küldenéd vissza a szolgáltatónak, hogy melyik havi számlát is kéne befizetnem? Azért itt megjelenik a humor, a feszültségek tréfás kezelése, és látszik, hogy egyik fél sem tekinti a másikat sültbunkónak. 

Fotó: Szegedi Kattintós

8. A hallgatói mozgalmakból ránk maradt kis matrica jelzi, hogy egy szegedi WC csempéjét díszíti, ugyanakkor a halacskák akár a piszoárban is úszkálhatnak.  

Fotó: Szegedi Kattintós

9. És végül az egyetlen kétnyelvű feliratunk, amelyből sokan már rájöttek, hogy egy vajdasági gyöngyszemről van szó. A tükörfordítás egy ilyen helyen a legmókásabb. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Aki nem dolgozik, ne is pisiljék!"

Frédi és Béni

Bizonyára ezerszer megbánta már Orbán Viktor, hogy a vasárnapi boltbezárás ügyében engedett a kereszténydemokratáknak, mivel a kis hazugságokat csak egyre nagyobb hazugságokkal tudja fedezni a kormány. A verőlegények helyszínre küldése, majd a kopaszok szerecsenmosdatása (ennek a kifejezésnek biztos nem örülnek a fiúk) után most már arra is van bizonyíték, hogy a hatóságok is nyakig benne voltak az ügyben.

Fotó: index.hu

Péterfalvi Attila Indexhez került levele a vásárnapi boltbezárásos népszavazással kapcsolatban teljesen egyértelművé tette, hogy a hatóságok összekacsintottak a herceghalmi polgármester civilnek álcázott nejével. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tevékenyen közreműködött abban, hogy Erdősiné le tudja nyomni a szocialistákat a népszavazási törekvés bejelentésekor. A kezdeményezés ugyanis csak úgy érvényes a szabályok szerint, ha megfelelő számú, egész pontosan 20 és 30 közötti támogató aláírás szerepel rajta. Ezt a szabályt a mániákus népszavazók kiszűrésére hozták, vagyis hogy ne legyen sok olyan benyújtó, aki számolatlanul adja be a kérdéseket.

Erdősinének tehát a február 23-i leadás előtt meg kellett keresnie legalább 20 ismerősét, hogy írja alá az ívet, és mivel ez adatgyűjtésnek minősül, erről bejelentést kellett tennie Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH). Péterfalvi Attila elnök az MSZP-s Nyakó Istvánnak küldött levelében elárulta, hogy a hölgy csak február 21-én kereste meg ezzel az üggyel, és egy napra rá meg is kapta rá a szükséges ellenjegyzést.

Világos, hogy Erdősiné nem pénteken este kapott a fejéhez, hogy te jó isten, majdnem elfelejtettem, hogy népszavazási kezdeményezést kell beadnom, hanem valakik riadóláncban intézték az ügyeket, hogy a herceghalmi hölgy időben versenyre kellhessen a szocikkal a Nemzeti Választási Iroda épületében azon az ominózus reggelen, amikor a kopaszok izomtömegének védelmében Erdősiné beelőzte Nyakó Istvánt.

Fotó: MTI

Tudjuk, hogy a szocialisták esetében a hivatal finoman szólva sem volt ilyen előzékeny, hiszen Nyakónál ugyanez a művelet 10 napig, a  szintén MSZP-s Lukács Zoltánnál pedig 22 napig tartott ugyanennek a határozatnak a kiállítása. Így már világosan látjuk a kormány részéről azt a szándékot, hogy miért bonyolította túl ezeket a szabályokat. Egyrészt, több lépcsőben akadályozhassa az ellenzék ténykedését, miközben a saját embereit kiskapukon keresztül engedi át ezeken a szűrőkön, másrészt besározza, ezáltal bűnrészessé tegye azokat az intézményeket, melyek érintettek ebben a csiki-csukiban.

Péterfalvi Attila ezzel lerántja a leplet a kopaszokról is, akik váltig állították, hogy szintén népszavazási kezdeményezést kívántak beadni, ezért tornyosultak Nyakó István elé. Ez persze a hatóság elnökének levele nélkül is legalább annyira átlátszó hazugság volt, mint a mappák a kigyúrt fiatalemberek kezében, melyek szintén Erdősiné kezdeményezését rejtették (volna).

Az eset tanulsága, hogy bárki is találta ki Erdősiné és a kopaszok bevonását a népszavazási ügybe, rettentő bénán hajtotta végre az akciót, és nyilván a Fideszen belül már meg is kapta érte a megfelelő büntetést. Ha valaki most kiállna a nyilvánosság elé, és magára vállalná az egész elbaltázott ügyet, akkor magával rántana egy csomó hivatalt és persze Erdősinét, és a kopaszokat, ugyanakkor az ellenzék tovább izmosodhatna a botrány részleteinek kibontása által.

Fotó: index.hu

Lényegében nem látszik jó megoldás a Fidesz számára, ebből a hurokból még akkor sem tudná kirántani a nyakát (és nem Nyakót!), ha Kubatov Gábor (aki az ügy kirobbanása óta bujkál a sajtó elől) Csecsenföldre emigrálna. A jelek szerint a kormány alaposan megfontolta azt az eshetőséget is, hogy hagyja az egész veszett ügyet, és visszaállítja a boltok régi nyitva tartását, ezáltal az egész botrány okafogyottá válna. Döntés persze még nincs, hiszen ez hatalmas politikai veszteséggel járna, de a tény, hogy egyáltalán gondolkodnak rajta, sokat elárul a botrány méreteiről. Ahogy egy dakota ember mondta egyszer menekülés közben: „Nem szégyen a futás, ha mögötted száz vérszomjas sziú harcos lohol.”

Egyre aggasztóbb hírek érkeznek a magyar gazdaságról. Az eddig is világos volt, hogy a fényesre csiszolt mutatók két gránitszilárdságúnak hitt tartópilléren állnak. Az egyik a külföldi tulajdonú autógyárak (illetve összeszerelő üzemek), a másik pedig az EU forrásai, melyek akkor is mozgásban tartották a gazdaság motorját, amikor éppen szabadságharcoltunk Brüsszellel. Most mindkét pillér megrogyni látszik, ami katasztrofális következményekkel járhat Orbán Viktor kormányára nézve.

Fotó: gablerfoto.hu

A keleti nyitás nem jött be, a déli nyitás helyett déli határzár lett, az orosz hitel egyelőre csak csordogál, és ki tudja, hogy egyáltalán megépül-e Paks II. Sebaj, jól teljesített a mezőgazdaság, a tervezetnél több adóbevétel érkezett, az autógyártók szárnyaltak, az Európai Unió pedig öntötte a milliárdokat a magyar gazdaságba. Így magyarázható nagyon vázlatosan, miért fényezhette magát az Orbán-kormány a gazdasági mutatók statisztikáival annak ellenére, hogy előremutató beruházások nem jöttek létre, a növekedés nem volt fenntartható, ugyanakkor a kiszámíthatatlan adópolitika és jogi környezet miatt pedig a befektetők többsége messze elkerülte hazánkat.

Most azonban úgy tűnik, vége a jó világnak, hiszen az eddigi húzóágazatok körül rengeteg a bizonytalanság. Az autóipar gyengébb számokat hozott az első negyedévben a tavalyiaknál, ráadásul nemrég két gyárban, köztük a győri Audinál is sztrájkbizottság alakult, a cégek pedig aligha tudják majd megadni a dolgozóknak, amit akarnak. Az Audinál 15 ezer forintos, az Autolivnél 12 százalékos béremelést akarnak kiharcolni a dolgozóknak, az Audi viszont egy az egyben elutasította a szakszervezet követelését, a sopronkövesdi cég pedig 2,5 százalékos - a szakszervezet szerint megalázó - emelést ajánlott fel.     

Kétségtelen, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyarországi autóipari dolgozók jóval kevesebbért dolgoznak, mint akár csak szlovákiai kollégáik. Ráadásul az euróban kapott magasabb bér miatt sokan átruccannak a határ túloldalára dolgozni, így komoly munkaerőhiány is felléphet az ágazatban. Ha leáll valamelyik gyár, esetleg újabbak csatlakoznak a sztrájkhoz, az több tízmilliárdos veszteségként jelentkezik a magyar költségvetésben.

Az autóipar eddig különleges ágazatként volt jelen a magyar munkaerőpiacon, hiszen nyugati munkaadók és a magyar átlagnál általában magasabb fizetés elhitette a külső szemlélővel, hogy az ott uralkodó viszonyok nem hasonlíthatók a közszférához, amelynek kritikus területein napi téma a sztrájk és a bérkövetelés. A kormány ráadásul itt nem tud közvetlenül beavatkozni a szakszervezetek és a külföldi tulajdonosak külön csatája, de ha leállás lesz, akkor rosszul járnak a gyárak és az állam egyaránt. A szakszervezetek tehát viszonylag kedvező pozícióból alkudozhatnak, így ha nem lesz munkabeszüntetés, de valamilyen mértékű béremelést valószínűleg ki tudnak harcolni, ami rontja a cégek eredményeit, és a befizetett csökkenti adótételeket.

Hála a teljesen átláthatatlanná vált magyar költségvetésnek és a titkolózó kormánynak, fogalmunk sincs arról, hogy pontosan mennyi pénzt tart vissza az EU különböző vizsgálatok és vélhető szabálytalanságok miatt, ám azt tudjuk, hogy a programokat állami hitelből finanszírozzák, ami nem kis tehertétel a költségvetésnek.

Ennél is jobban fájhat Orbán Viktor és Varga Mihály feje amiatt, hogy a konvergencia-célkitűzés keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a Magyarországon megvalósuló „Társadalmi infrastruktúra” operatív program számára nyújtott időközi kifizetéseket felfüggesztették. Ezek az úgynevezett TIOP programokról korábban is lehetett hallani híreket, hiszen több más EU-s forrás mellett ennek magyarországi kifizetéseit is felfüggesztette a bizottság. Hála a teljesen átláthatatlanná vált magyar költségvetésnek és a titkolózó kormánynak, fogalmunk sincs arról, hogy pontosan mennyi pénzt tart vissza az EU különböző vizsgálatok és vélhető szabálytalanságok miatt, ám azt tudjuk, hogy a programokat állami hitelből finanszírozzák, ami nem kis tehertétel a költségvetésnek. Két összeg kering a mostani zárolással kapcsolatban: vagy 37,5 milliárd forintnyi vagy 67.6 milliárd forintnyi EU-s támogatás érkezése állt most le. 

                        Fotó: gyartastrend.hu

Mivel az EU hivatalosan is bejelentette a felfüggesztést, ne legyen kétségünk, hogy ennek a pénznek egy darabig nyomát sem látjuk, és arra se nagyon apellálhat a magyar kormány, hogy egy kis dorgálás után visszapótolja ezt a hatalmas összeget a magyar költségvetésbe. Az EU kifogásai ugyanis elég komolyak, hiszen a teljes pályáztatási rendszerrel elégedetlen az Európai Bizottság. Valaki szólhatna Lázár Jánosnak, hogy lehet keménykedni azzal, aki a pénzt adja, de annak húsbavágó következményei lesznek. Magyarország komoly recesszióra számíthat, ha nem pörgetik a gazdaságot az autógyárak és az EU-s források. Ahogy egy dél-dakota bölcsesség tartja: „Ne harapj bele abba a kézbe, amelyik enni ad!”

Közismert tény, hogy a Fidesz az egyetlen magyarországi párt, amelynek pénze és strukturális háttere van arra, hogy folyamatosan szondázza a választópolgárok reakcióit, melyeket a politika rezdülései váltanak ki belőlük. A döntések előkészítésében, a témák „meglebegtetésében” és bizonyos ügyek ejtésében, illetve erőltetésében meghatározó szerepet játszanak azok a csak részben nyilvános felmérések, melyek közül egy a napokban véletlenül (?) a sajtó birtokába került.

Fotó: szegedi kattintós

Ez a Nézőpont Intézet által készített telefonos, úgynevezett VIP-jelentés gyakorlatilag tökéletesen követi a Fidesz hangsúlyváltásainak sormintáját. Kiderült például, hogy a lejárató kampányok ellenére az emberek többsége egyetért a pedagógusok követeléseivel, túlságosan központosítottnak tartják az oktatást, és teljesen felesleges intézményként gondolnak a Klik-re. Olyan túlsúlyban voltak a demonstrációkat támogatók még a kormánypárti szavazók körében is, hogy a kabinet nem látta értelmét a további izmozásnak a pedagógusokkal, ezért látszatengedményekkel igyekezett csillapítani a kedélyeket.

Rétvári Bencére maradt a hálátlan feladat, hogy a kompromisszumként tálalt tananyagcsökkentést és a Klik megszűnését bejelentse. Ez azért fontos momentum, mert a kormány nem vállalta fel legfelsőbb szinten a visszavonulót, egy államtitkárra bízta a döntések bejelentését, ugyanakkor ezeket sem egyszerre, hanem napokra szétosztva, hogy a közvélemény minél többször értesüljön a kormány kompromisszumkészségéről. Ami persze álnokság, hiszen a tananyagcsökkentés csak egy másodlagos követelés volt, a Klik helyét pedig átveszi egy másik, központosító szervezet.

No, de lássuk, mit ír még a Nézőpont Intézet a belső felmérések eredményeiről! A magyarok döntő többsége például nem tartja jónak és igazságosnak az adórendszert, pedig nyilván az egyszázalékos személyi jövedelemadó csökkentése után arra számított a kormány, hogy a nép felállva tapsol majd neki. Nem ez következett be, hanem a szocialisták által régóta szorgalmazott áfacsökkentést preferálják az emberek. Hogy ebben az ügyben milyen lépéseket tervez a kormány, még nem tudhatjuk, de gazdasági ügyekben eléggé meg van kötve a keze Varga Mihálynak, hiszen az áfabevételek igen fontosak a költségvetés stabilitása szempontjából. Az is jól látszik ugyanakkor, hogy hosszú távon nem lehet kizsigerelni az alacsonyabb keresetű milliókat, és nem lehet ilyen nyíltan támogatni a felső középosztályt, mert a szociális problémák végképp kezelhetetlenné válnak.

A Nézőpont döbbentette rá a kormányt arra is, hogy nem népszerű a terrorra hivatkozva minden hatalmat a kormányzópárt, illetve Orbán Viktor kezébe adni. A felmérés persze februárban készült, és a brüsszeli merényletek után nyilván újra nekigyürkőzik a kormány, hogy átverje a kétharmadot igénylő alkotmánymódosítást, ám az ellenzéki pártok jól tudják, hogy ennek messzire mutató következményei lehetnek. Pintér Sándor ugyanis alig várja, hogy bárkinek elolvashassa az e-mailjét, lehallgathassa a telefonját, noha hazánkban elvétve találhatók menekültek, és többségük vagy egy börtöncellában vagy egy menekülttáborban várja sorsa jobbrafordulását. A kormány érvelését épp az teszi lehetetlenné, hogy lényegében láthatatlan ellenségre hivatkozva igyekszik saját polgárai magánszférájába behatolni.

És itt jön a jó hír a kormány számára, hiszen óriási a társadalmi támogatottsága a kerítésnek a felmérés szerint. Gyanítható, hogy ezen felbuzdulva jelentette be Szijjártó Péter külkereskedő külügyminiszter, hogy felhúzunk egyet a magyar-román határra is. Stratégiai jelentősége ugyan nincs, hiszen arra csak elvétve kóborolnak menekültek, ám ha az istenadta nép nyolcvan százaléka ebben látja a megoldást, hát megadják nekik a kerítést.

A Nézőpont felmérésének egyértelmű tanulsága, hogy a Fidesz szinte kritika nélkül igazodik a közvélemény-kutatások eredményeihez, esze ágában sincs olyan döntéseket hozni, melyekkel rombolná a róla kialakított, amúgy sem túl előnyös képet. Maradt azonban hiányérzetünk a felmérés láttán, hiszen mikor kérdezik meg a népet arról, mit szól Habony Árpád és Andy Vajna hatalmának kiterjedéséhez, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István látványos meggazdagodásához, vagy netán a hatvanpusztai kutyakalandhoz? A korrupcióról szóló felmérés talán olyan kínos eredményeket hozna, amellyel nem akar szembesülni a kormány?

Fotó: hirado.hu

És van egy másik égető kérdés is, melyre nem kapunk választ a Nézőponttól. Vajon miért hallgat a kormány az állami alkalmazottak létszámának tervezett csökkentéséről? Talán erről is megkérdezték a nép véleményét, és nem igazán volt népszerű ötlet? Ha minden második megkérdezett az államtól kapja a fizetését, vajon milyen eredmény várható? Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig azt figyeled, hogy a másik mit gondol rólad, soha nem fogod megtudni, hogy te miként gondolkodsz arról, amit teszel.”  

Az oroszok közvetve már a közszolgálati híradót is a befolyásuk alá vonták, hiszen lényegében átvette az M1 azt a dezinformációt, melyet Putyin propagandagépezete terjeszt. A brüsszeli terrortámadás elkövetőiről ugyanis egy Sógor Dániel nevű szakértő azt állította, hogy fehéroroszok, ami pontosan megegyezik az orosz rezsimhez közel álló médiák légből kapott információival.

Fotó: index.hu

A napokban megjelent egy interjú Török Gáborral, a janus arcú politológussal, aki amellett, hogy az Orbán-rezsim bukását vizionálta, tett egy sejtelmes megjegyzést. A migrációs válság kormányzati kezeléséről a következőket nyilatkozta a Magyar Nemzetnek: „Felmerül a kérdés, mi választja el a magyar kormány gondolatvilágát a nyugat-európai szélsőjobbétól. Ezeket a határokat eddig mindig ügyesen tudta tologatni, a háborús retorika azonban annyira szembe fog menni a valósággal, hogy a racionalitás látszata már nem lesz fenntartható. Kivéve persze, ha Orbán Viktor tud valamit a migrációs válság folytatásáról, amit mi nem.” Török céloz arra, hogy Orbán Putyin kedvenc uniós miniszterelnökeként sok olyan információhoz jut, melyekhez más európai politikusok nem. Távol álljon tőlünk az összeesküvés-elméletek fabrikálása, de az tény, hogy az orosz elnök a szíriai beavatkozással lényegében közvetlenül tudta befolyásolni a kontinensünk felé irányuló migráció irányát és mértékét.

Az is tény, hogy az oroszok főként az amerikaiak szövetségesének számító felkelőket támadták, az Iszlám Állammal feltűnően kesztyűs kézzel bántak. Asszad elnök támogatása lényegében ürügy volt arra, hogy az oroszok közvetlenül avatkozhassanak be abba a kényes egyensúlyba, amely Törökország és az EU érdekeit határozták meg. Putyin ügyesen lavírozott a kulcspozícióban lévő törökök és a migrációtól szabadulni kívánó EU között, ám azt nem sikerült elérnie, hogy az uniós szankciók megszűnjenek Oroszországgal szemben az ukrajnai agresszió miatt.

És itt jön a képbe Sógor koma, jóbarát. Ha a közszolgálati televízió - amely az Orbán-kormány propagandagépezetének meghosszabbított karja – lényegében falaz az Iszlám Állam terroristáinak, akkor az oroszok érdekeit veszi figyelembe. Ők ugyanis szeretnék levakarni magukról azt a Donald Tusk által megfogalmazott vádat, mely szerint a migrációs válságot lényegében az oroszok gerjesztik, és a menekültek áradatával akarják térdre kényszeríteni az EU-t. Ha az oroszok el tudják hitetni a világgal, hogy az arab szélsőségeseken kívül is vannak olyan terroristák, akik az uniós államokat támadják, akkor gyengíteni tudják Tusk érvelését.

Márpedig az oroszok mintha békét kötöttek volna az iszlám szélsőségesekkel az utóbbi időszakban. A grúzok ellenében az oszétokat és az abházokat támogatták, a csecseneknél pedig egy oroszbarát kormány van hatalmon. Moszkva kiváló kapcsolatokat ápol a volt szovjet tagköztársaságok közül azokkal, melyek muszlim többségűek. Míg korábban egymást érték a fundamentalista iszlám szervezetek által vállalt terrortámadások, most csend és béke honol az orosz tájon. Mindeközben Párizsban majd Brüsszelben is lecsaptak a szélsőségesek, és ki tudja, hol a vége a terrornak Nyugat-Európában?

Fotó: index.hu

Adódik hát a feltételezés, hogy Orbán többet remél, és talán többet is kap az orosz barátsággal, mint hitelt Paks II-höz. Ha látványosan képviseli a nagy keleti szövetséges érdekeit az EU-ban és a NATO-ban, akkor bizalmas információkat kaphat az oroszok távlati terveiről, és előnybe juthat a nyugati politikai elittel szemben. Persze ez egy veszélyes játszma, hiszen a keleti politikai kultúra lényegében a maffia törvényei szerint működik, ezért egy végzetes hiba vagy az árulás komoly következményekkel járhat. A maffia csak addig számít a szövetségeseire, ha hasznot remél tőlük, ha ez a helyzet már nem áll fenn, senki sem védheti meg a maffiafőnöktől a kívül rekedteket. Ahogy egy örökbecsű dakota mondás tartja: "Amíg a törzsfőnök mellett lovagolsz, minden vágyad teljesülhet, de ha lesántul a lovad, és hátramaradsz, a prérifarkasok prédájává válasz." 

Mivel hat éve minden intézmény és projekt neve úgy kezdődik Magyarországon, hogy nemzeti, így ha a korrupciós trendet kéne megnevezni, úgy hívnák: Nemzeti Lenyúlás Rendszere. Úgy tűnik, ez a védjegy most már végérvényesen átkerült a kormányzópártra a korábbi ősgonosz MSZP-től, hiszen egy friss felmérés szerint beragadt az „elmúltnyolcévezés” csodafegyvere. Aggasztó viszont a magyarok kiábrándultsága, hiszen lényegében egyetlen párt sem képes elhitetni magáról, hogy hatalomra kerülése esetén a közpénzek a közös kasszában maradnának. 

    Kép: NÉGYmadár

A korrupció egyre nyomasztóbb jelenség Magyarországon, ugyanakkor kezd megszokottá válni a polgárok körében. Ez a két legnyugtalanítóbb megállapítása a Publicus Intézet ezer főn végzett reprezentatív felmérésének. Ami még ennél a két riasztó tényen is túltesz, hogy a megkérdezettek szerint jelenleg a korrupció a hatodik legfontosabb probléma az országban. Ahhoz képest, hogy szinte naponta kapnak az arcukba korrupcióról szóló híradásokat a polgárok, öt ennél is fontosabb problémakört is meg tudtak nevezni. Elképzelhető azonban, hogy a korrupt politikusok annyira a hétköznapok részeivé lettek, hogy egyszerűen a szükséges rosszként könyvelik el őket a választópolgárok.

Az úgynevezett politikai elit megítélése épp azért olyan siralmas, mert lényegében nincs olyan tisztának tartott politikai erő ma Magyarországon, amely hitelesen képviselne egy „tiszta kezek” mozgalmat. A Fidesz úgy tűnik, hogy már beletörődött a legkorruptabb párt minősítésbe, és már csak azon ügyködik, hogy az ellenzéki erőkről is bebizonyítsa ugyanazt, amit a kormánypártról már rég tudunk: tudniillik a szépen felöltöztetett szavak alatt csak a pénzsóvárság szikár csontváza található.

A Fidesz a legnagyobb vesztese ennek a választói fásultságnak, hiszen a felmérés adatai szerint minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta több a korrupció, és csupán fele annyian azt, hogy az előző, MSZP által kormányzott nyolc év alatt.

A kormány egyetlen célja, hogy a korrupciós ügyeket feszegető ellenzéki politikusokat és civil mozgalmárokat a temérdek állami pénzből fenntartott médiái segítségével kicsontozza. Lényegében nem is hallunk már olyan kormánypárti nyilatkozatot, mely akár tétova módon tagadná (hacsak Kósa Lajos szánalmas magyarázkodásait nem soroljuk ide), hogy állami pénzeket magánzsebekbe csorgatnak. Sokkal egyszerűbb a rendőrség és az ügyészség segítségével fektetni az ügyeket, esetleg bizonyítékokat megsemmisíteni, mint kiállni, és azt mondani: emberek, ha bárki is elvett valamit a közösből, az csúnyán megjárja, akárhová tartozzék is.

És itt jön a képbe a Publicus felmérésének egy másik megdöbbentő megállapítása, mely szerint tíz megkérdezettből hat nem tudott érdemben válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a legkorruptabb politikus hazánkban, az érdemben válaszolók többsége is inkább pártokhoz, semmint politikusokhoz köti a korrupciót. Ezt hétköznapi szóhasználattal élve úgy szokták mondani: A polgárok a fától nem látják az erdőt. A "korrupcióvakságra" magyarázatot ad, hogy a megkérdezettek több mint kétharmada úgy látja, hogy túl sok a korrupciós ügy, és már nem lehet rá figyelni.

Rossz hír viszont a jelenlegi kormány számára, hogy ilyen letargikus állapotból viszonylag gyorsan csapnak át a választók lelkes ellenzékiségbe, ha úgy látják, hogy van esély a korrupt elit megrendszabályozására.

Csoda hogy rendkívül kiábrándult a magyar lakosság? Lényegében már nem hisz abban, hogy megfékezheti a szabad rablást, hogy bármiféle választással fékezhetné azt a mohóságot, melyet a politikusok részéről tapasztal. A Fidesz a legnagyobb vesztese ennek a választói fásultságnak, hiszen a felmérés adatai szerint minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta több a korrupció, és csupán fele annyian azt, hogy az előző, MSZP által kormányzott nyolc év alatt. Tízből négy válaszadó szerint ugyanolyan mértékű a korrupció mindkét időszakban. 

A megkérdezettek harmada ugyanakkor nem tudta érdemben megválaszolni azt a kérdést, hogy melyik párt tud hitelesen küzdeni a korrupció ellen, míg másik egyharmad szerint egyikük sem hiteles. Bármerről is közelítünk, a felmérés megállapításai olyan általános társadalmi apátiáról tanúskodnak, mely egy demokráciában rendkívül szokatlan és káros jelenség. A mindent és mindenkit elvető polgárok ugyanis csak félszívvel voksolnak politikai pártokra, ha egyáltalán hajlandók elkutyagolni a szavazókörükbe.

Fotó:168ora.hu

Rossz hír viszont a jelenlegi kormány számára, hogy ilyen letargikus állapotból viszonylag gyorsan csapnak át a választók lelkes ellenzékiségbe, ha úgy látják, hogy van esély a korrupt elit megrendszabályozására. Erre láttunk példát legutoljára Salgótarjánban, ahol magas részvétel mellett nagy többséggel választottak ellenzéki polgármestert a kormánypárti jelölt ellenében egy időközi voksoláson. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha túl sokáig hitegeti a varázsló a törzset azzal, hogy jön az eső, ne csodálkozzon azon, ha kikötözik madárijesztőnek a kiszáradt földek mellé.”

Juhász Pétert karaktergyilkolják, a Nézőpont szerint Pukliék a szír bevándorlókat támogatják, a Rogán Antal elleni bizonyítékok adathordozója megsemmisült, a városligeti fákat viszont kivágják, ha törik, ha szakad. Kezd nagyon eldurvulni a küzdelem a kormány és ellenzéke között, ami azt vetíti előre, hogy most már biztos nem konszolidálják az Orbán-kormány politikáját. Elméletileg még az is előfordulhat, hogy mégis lesznek előrehozott választások az ősszel, de ez most már inkább az ellenzék érdeke, mint a kormányé.

Fotó: nepszava.hu

Immár képi bizonyíték is van arról, hogy a Nemzeti Választási Irodánál választási csalás történt, hiszen a kamerák rögzítették, miként zajlottak az előkészületek arra, hogy a kopaszok kierőszakolják Erdősiné elsőségét a regisztrációnál Nyakó István ellenében. Ezzel lényegében bizonyossá vált, hogy a kigyúrt kopaszok megbízói semmitől sem riadnak vissza, ha kell, törvénytelen eszközökkel akadályozzák meg egy törvényes népszavazás előkészületeit. Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány évek óta feszegeti (és olykor át is lépte) a jogállamiság kereteit, néhány hónapja még el sem tudtuk volna képzelni, hogy ilyen megtörténhet.

Van azonban más is, amit szintén a fantazmagória kategóriájába soroltunk még néhány hete. Andy Vajna szivarügyi, filmügyi, kaszinóügyi és televízióügyi miniszterelnöki különmegbízott hiába fogadkozott a TV2 megvásárlásakor, hogy baromi kiegyensúlyozott csatornát farag új szerzeményéből, kirúgásokkal és megfélemlítéssel indult az új évad a csatornánál, most pedig ráuszították a Tények stábját a Rogán Antal zűrös ügyeire igencsak érzékeny Juhász Péterre. Vajna televíziója így a közszolgálati csatornákkal fut versenyt a kormány politikájának minél szélesebb körű kiszolgálása díjáért. Bevitte a kormánypropagandát egy olyan terepre, ahol eddig semmi keresnivalója nem volt, így vélhetően nézőket fog veszíteni, ami a kereskedelmi bevételek csökkenését eredményezi. Vajnát ez persze nem igazán érdekli, amíg a kormány az adófizetők pénzéből támogatja a televízióját, sőt előkészít egy olyan törvényt is, amely ellehetetleníti a konkurens RTL Klubot.

Az országban már most olyan a hangulat, mintha egy kampány finisében lennénk, úgyhogy ne csodálkozzunk azon, hogy újabb és újabb hajmeresztő hírek és kijelentések lepik el a kormánypárti és ellenzéki sajtóorgánumokat.

Az abszurditások sorát folytathatnánk még, de álljon itt még olyan pregnáns példa a kormány elszántságára, amelyet ép ésszel már tényleg nehéz felfogni. A kormány ellenségeként aligha aposztrofálható Nézőpont Intézet előbb tudományos felmérésekre hivatkozva kihozta, hogy a közszolgálati televízió és a TV2 voltak a legkiegyensúlyozottabb médiák az utóbbi hónapokban, most pedig a képünkbe vágják, hogy a kockás inges pedagógusok és elvbarátaik a kormányra akarnak nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy változtasson menekültellenes politikáján. Ez már olyan szintű összeesküvés-elmélet, melyet még maguk a kiagyalói sem tudnak lekövetni. Deák Dániel elemző ezt a következő módon támasztja alá: "Március 15-én, a felfokozott hangulatban elszólták magukat a Pukli István mögött álló mozgalmárok", Törley Katalin tüntető ugyanis a migránskérdéshez hasonlította az oktatáspolitikát. Vagyis: „Mégis mozog a Freud.”

Fotó: Szegedi Kattintós 

Nehéz követni a kormány kommunikációs stratégiáját, de ha röviden akarjuk megfogalmazni a lényegét, akkor azt kell mondanunk: Mindenkire csípőből lőnek, aki kellemetlen dolgokat tesz vagy mond, ugyanakkor mindenkit megvédenek, akik egyébként politikai értelemben már védhetetlenekké váltak. Ez a felfogás beleillik a kormány fekete-fehér világképébe, hiszen akiket ők befeketítenek, soha nem lehet már szürke, de még narancssárga sem, akit viszont kifehérítenek, az patyolat tiszta marad örök életére. Ezért érzi magát biztonságban Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Rogán Antal, Andy Vajna, és (ahogy mondani szokták) sokan mások, és ezért nem engedik, hogy egy fél mondatban igazat adjanak Pukli Istvánnak, Kövesdi Veronikának, Juhász Péternek vagy a városliget fáit védő egykori fideszes Illés Zoltánnak. A Fidesz a kommunikációját egyértelműen a menekültkérdésre tette fel, így bárki, bármit mond, azt a migrációs üggyel hozzák összefüggésbe, vagyis mindenki, aki támadja Orbán Viktor politikáját, az Iszlám Állam köpönyegéből bújt elő. Nagyon merész képzettársítások sorát indítja el ez a hajmeresztő politikai kommunikáció, de a nemzetközi ügyeket így lehet folyamatosan beleépíteni a belpolitika eseményeibe. Így lehet a kockás ingesekből kvázi terroristát csinálni, és így lehet a korrupt politikusokat hazafiként beállítani.

Nagyon egyértelmű azonban, hogy a kormány kommunikációjának agresszivitása egyenes arányban nő az ellenzék erejének és lelkesedésének fokozódásával. Elképzelhető, hogy a Fidesz népszerűségének újbóli csökkenése ismét aktuálissá teszi egy előrehozott választás lehetőségét. Amíg a kormány jól állt, addig akár a Fidesz érdeke is lehetett volna egy idő előtti voksolás, amellyel beolajozhatta volna migránsellenes politikájának gépezetét, ám ha az ellenzék a közbeszéd fajsúlyos témájává tudja tenni az egészségügy és az oktatás válságát, illetve a gazdaság vergődését, akkor nekik jönne jól egy őszi parlamenti választás. Az országban már most olyan a hangulat, mintha egy kampány finisében lennénk, úgyhogy ne csodálkozzunk azon, hogy újabb és újabb hajmeresztő hírek és kijelentések lepik el a kormánypárti és ellenzéki sajtóorgánumokat. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Jobb a harcmezőre idő előtt kilovagolni, mint későn kelni, és utólag sopánkodni azon, hogy nyertünk volna, ha időben odaértünk volna a csatába."

Régóta tudjuk, hogy a politikusok beszédeit nem a politikusok írják, ettől függetlenül velük fogják azonosítani az elhangzott mondatokat. Orbán Viktor úgy érezte, hogy a nemzeti ünnepen a szokásosnál is több aktualitást építtet be a beszédébe, és olyan szélsőséges retorikát rendel magának a beszédíróitól, mely még a híveit is megdöbbenti. A márciusi esőben csatakos hajjal úgy festett, mint aki eldöntötte, hogy a gödör széléről szól a híveihez.

Fotó: boon.hu

„A magyar ember olyan fajta, hogy kiáll az igazáért, ha kell.” Ezt a mondatot akár az ellentüntetők valamelyik szónoka is mondhatta volna, de nem mondta, mert aki ebben az országban él, az tudja, hogy a magyar ember sokfajta. Vannak, akik kiállnak az igazukért, vannak, akik sunyin meglapulnak a háttérben, mások helyezkednek, sokan pedig igyekeznek jó helyet foglalni a húsosfazék körül. A magyar ember épp úgy sokféle, mint a kongói, francia, egyiptomi vagy orosz. Egy ország attól sokszínű, attól érdekes, változatos, hogy sokféle ember él benne, de közös bennük, hogy mindannyian ugyanazt a nyelvet beszélik, közös a történelmük, a kultúrájuk, és persze ugyanazok a törvények vonatkoznak mindenkire.

Nem azért vagyunk magyarok, mert mindenről ugyanazt gondoljuk, ezért is hamis Orbán Viktor március 15-i beszédének ez a tételmondata. A miniszterelnök persze nem először mond sommás véleményt a magyarságról. Amikor jó pontokat akar szerezni saját választóinál, mindig öntudatos, szabadságszerető, nyakas népnek állít be bennünket, mert ilyennek szeretnénk látni magunkat. Ismerjük el, ügyesen pengeti a magyarok érzelmi húrjait minden egyes általánosításával, de ettől (vagy épp ezért) még nem igaz az, amit állít. De ami ennél is fontosabb, hogy ezekkel az általánosító kijelentésekkel atyáskodó szerepbe emeli önmagát, egy olyan polgárrá, aki a fontos pillanatokban emlékeztet bennünket arra, hogy milyenek vagyunk, illetve, hogy milyennek szeretnénk látni magunkat.

Mondjuk ki: Orbán Viktor prófétikus figura, akinek minden szavára figyelni kell, még akkor is, ha történetesen nem értünk egyet azzal, amit mond. Ezért kell végigolvasnia mindenkinek a miniszterelnök ünnepi beszédét, ha március 15-én elmulasztotta azt meghallgatni annak ellenére, hogy a közszolgálati televízió gyakorlatilag kétóránként ismételte. Tudnunk kell ugyanis, mit gondol erről az országról Orbán Viktor annak ellenére, hogy ezektől a gondolatoktól olykor összerándul a gyomrunk.

Nem állít kevesebbet, minthogy az Európai Unió saját tagországait akarja elpusztítani a menekültek célzott betelepítésével. Olyan összeesküvés-elmélet, melynek az égvilágon semmi értelme.

Itt van például a következő idézet: „Igen, nekünk, magyaroknak két forradalmi hagyományunk van. Az egyik 1848-tól ’56-on keresztül, a rendszerváltáson át az Alaptörvényig és a mai alkotmányos rendig vezet. A másik hagyomány vérvonala a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a II. világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjetvilágba fut.” Finoman szólva sablonos és torz történelemfelfogás, amely kategorikusan kizár embercsoportokat a magyarság köreiből. Vegyük például a legismertebb magyar jakobinust, Martinovics Ignácot. Ha ő nem volt haladó szellemű magyar, akkor ki volt az a 18. század végén? Ilyen sablon szerint jár szobor Vass Albertnek, Hóman Bálintnak vagy Donáth Györgynek, de el kell távolítani Károlyi Mihályt minden köztérről.

A beszéd azonban úgy volt felépítve, hogy a legdurvább, egyben a legaktuálisabb üzenetek a végére maradjanak. Orbán Viktor a gödör széléről kiáltotta felénk: ”Tilos kimondani, hogy ez nem véletlen és nem szándékolatlan következmények láncolata, hanem kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg. Tilos kimondani, hogy Brüsszelben ma azon mesterkednek, hogy minél gyorsabban ideszállítsák és betelepítsék közénk az idegeneket.” Ilyen egyértelműen és ilyen nyíltan egyetlen nyugat-európai szélsőséges párt szónokai sem fogalmaztak a menekültek ügyében. Nem állít kevesebbet, minthogy az Európai Unió saját tagországait akarja elpusztítani a menekültek célzott betelepítésével. Olyan összeesküvés-elmélet, melynek az égvilágon semmi értelme. Persze, általában ezek az igazán jól működő összeesküvés-elméletek!

Fotó:24.hu

És ha ez nem lett volna elég, akkor itt a slusszpoén: „A népvándorlás lassú víz, amely kitartó sodrással mossa el a partot. Humanitárius ügynek adja ki magát, de valódi természete a térfoglalás, s ami térfoglalás nekik, az térvesztés nekünk. Javíthatatlan emberjogi harcosok falkái éreznek leküzdhetetlen vágyat, hogy kioktassanak és megvádoljanak bennünket.” Ha a magyar menekültekről is ez lett volna a sommás vélemény 1849-ben és 1956-ban, bizony felhorkantunk volna sértettségünkben. Úgy tűnik, hogy a kormány feltette a jövőjét a menekültügyre, és ennek érdekében nem volt neki szent a ’48-as örökséget is lerántani erre a szintre. Nyíltan megtagadni Európát, egyértelműen a kirekesztés oldalára állni, és úgy tenni, mintha Magyarországot nem feszítenék szét nagyon komoly társadalmi problémák. Ez jelenleg Orbán Viktor politikai krédója, ami rövid távon sok, hosszú távon viszont kevés. Ara épít ugyanis, hogy gyűlöletet gerjesszen bennünk, így ne az éhséget, hanem a félelmet érezzük a gyomrunkban, amikor reggel felkelünk. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha megrémül, és vágtázni kezd a lovad, ne üsd az állatot, hanem inkább igyekezz megnyugtatni.”