Ha valaki még hitt abban, hogy valaha is konszolidálható lesz a Nemzeti Együttműködés Rendszere, az idén tavasszal kénytelen volt felhagyni ezzel az illúzióval. Jól látszik, hogy a Fidesz a félelemkeltő, megosztó, brutális kampányban hisz, így már a pávatánc sem rángathatja vissza a kormánypártot a higgadt politikai erőtérbe. Szerintük mindenki Soros György köpönyegéből bújt elő, akik megkérdőjelezik a Fidesz dominanciáját, és akik szóvá teszik a demokrácia elsorvasztását, illetve a korrupció burjánzását. Ne legyenek kétségeink, ha győz a Fidesz 2018-ban, mindenkit letarolnak, akire ráfogják, hogy külföldi érdekeket szolgálnak. Kivéve persze, ha orosz érdekek kiszolgálói.

Fotó: index.hu

1. A Fidesz kommunikációja kifejezetten provokatívvá vált az utóbbi hónapokban. Falusi kocsmák szintjére süllyedtek a politikai ellenfelek pocskondiázásában, a távgyógyászok magabiztosságával állítják a legképtelenebb vádakat mindenkiről, aki még ellent mer mondani nekik. Olyan összeesküvés-elméletet tettek meg kommunikációjuk hivatkozási pontjává (Soros György minden gonoszság eredője), melyet erősen illuminált vendégek szoktak egymással megvitatni a bélapátfalvi kocsmák homályában. Jól látszik, hogy a normális érvelések, a kiegyensúlyozott viták ideje már rég lejárt Orbán Viktor értékrendjében, statáriális eljárásban igyekszik kiiktatni mindenkit, aki másként gondolkodik a világról, mint ő.

2. Ugyanez a tendencia játszódik le nemzetközi színtéren. Az Orbán-kormány provokálja az Európai Unió különböző szerveit, például szinte követeli, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson ellene a menekültekkel való embertelen bánásmód miatt. A néppárti frakció arcába vágja a lex CEU-t, a kormánnyal kritikus civileket pedig legszívesebben kikötözve közszemlére tennék Brüsszel főterén, hogy így jár mindenki, aki nem a kormány híve Magyarországon. Úgy hecceli az unió politikusait, ahogy eddig csak itthon tette ezt a saját ellenzékével, így már egészen biztos, hogy a kampány a Brüsszel ellen folytatott szabadságharc jegyében telik majd el. Ez azért jelent fordulatot, mert eddig az volt a jellemző Orbán taktikájára, hogy itthon szapulta Brüsszelt, kint viszont megengedőbb volt, a Fidesz képviselői pedig megszavazták azokat a jogszabályokat az Európai Parlamentben, ami ellen itthon nemzeti konzultációt és plakátkampányt indítanak.

3. Ha eddig szekértáborok voltak a magyar politikai életben, akkor mostantól csak a Fidesz halálcsillaga létezik, és körülötte mindenki végzetes csapás ér, aki nem hajlandó behódolni neki. Olyan kiindulópont ez egy választási kampány előtt, amely azt sejteti, hogy a Fidesz a mindent vagy semmit elv alapján vág neki 2018-nak. A „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelmondat persze nem meglepő Moszkva leghűségesebb uniós csatlósaként. Orbán tényleg másolja az orosz példát, ami szintén azt bizonyítja, hogy a keleti politikai kultúrában látja biztosítottnak hatalma bebetonozását. Máris megkezdte a választási szabályok átalakítását olyanná, amilyen számára a legkedvezőbb. Nincsenek már köbe vésett dolgok, bárkihez és bármihez hozzá lehet nyúlni, aki, és ami akadályozhatja a kormányt az újrázásban.

4. Ezzel szoros összefüggésben azt tapasztaljuk, hogy az agresszió és a butaság hivatalos szintre emelkedett. Egy Fidesz párttag (aki egyben köztisztviselő is) csavarja ki az újságírónő kezéből a telefont egy olyan nyilvános eseményen, ahol senki sem tilthatta volna meg, hogy a munkáját végezze. Vegzálják azokat a tüntetőket, akik ki mernek állni a nyilvánosság elé, megbüntetik azokat az ellenzéki képviselőket, akik tiltakoznak a kormány autokratikus módszerei ellen, kopaszokat rendelnek ki tiltakozók megfélemlítésére. Mindezt megfejik azzal, hogy a kormány díjbirkózóját, a már megjelenésében is agressziót sugárzó Németh Szilárdot tolják az előtérbe, hogy személyével jelezzék: nem számíthat semmi jóra az, aki épp most kezd kekeckedni a kormánnyal. A Fidesz a hívei számára azt igyekszik jelezni, hogy bármi megengedhető egy ilyen fontos kampányidőszakban azokkal szemben, akik a kormány leváltására törnek, ennek eredményeként egyre több az utcai atrocitás aláírásgyűjtő pultoknál, utcai demonstrációkon.

Fotó: nepszava.hu

5. Ami szintén teljesen új elem a rendszerváltás után eltelt időszakban, hogy nyíltan megbélyegeznek mindenkit, aki nem akar önként bevonulni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Eddig csak titokban kezelt Kubatov-lista volt, elszórtan munkahelyi atrocitások, ha kiderült valakiről, hogy nem éppen a trendi politikai vonalat kultiválja, ám rövidesen törvény is előírja, hogy azok a civil szervezetek, melyek külföldről kapnak támogatást, minden kiadványukon feltüntessék, hogy lényegében külföldi ügynökök. Rákosi pajtás szelleme kísért akkor is, amikor sajtóorgánumokat bélyegeznek Soros vagy Simicska ügynökének, ám ha Habony Árpád vagy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik egy-egy sajtótermék, már nem hangzik el a kenyéradó gazdik neve. Érezze magát mindenki fenyegetve, viselje a bélyeget, melyet a kormányzat ráütött, és így próbáljon meg visszaélésekről, korrupcióról faggatózni. Körülbelül így igyekszik nyerő pozícióba kerülni a kormány egy évvel a választások előtt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy zöld anakonda tekeredik a testedre, nem a globális felmelegedés problémájával leszel elfoglalva.”    

A régi spanok tudnak egymásról legtöbbet, így egy harminc éves barátság után nem igazán érdemes összerúgni a port olyanokkal, akikkel a katonaságnál együtt tusoltunk, a koleszban egymás lábszagát szimatoltuk, vagy ugyanazoknak a csajoknak csaptuk a szelet. Orbán és Simicska mégis úgy döntött röviddel a Fidesz 2014-es győzelme után, hogy a múlt most már nem tarthatja össze őket. Nagyot kockáztattak mindketten azzal, hogy hagyták a dolgokat egészen a G-napig eldurvulni, ám most úgy néz ki, hogy a kegyvesztett oligarcha jöhet ki jobban a politikai és gazdasági „cicaharcból”. Lássuk az érveket amellett, hogy Simicska Lajos többet tud ártani Orbán Viktornak, mint fordítva:

Fotó: 24.hu

1. Simicska Lajos személye legalább annyira megosztó a magyar társadalom számára, mint a miniszterelnöké, ám a Fidesz belső köreiben eltöltött éveit most az ellenzéket támogató választók viszonylag könnyen megbocsátották, mivel sokan benne látják az Orbán-kabinet megbuktatásának kulcsfiguráját. Így azok a kormányzati vezetők, akik naponta „simicskáznak” egyrészt magáról a Fideszről mondanak lesújtó véleményt, hiszen amivel vádolják, azt a párttal tette hosszú évekig, másrészt a milliárdos vállalkozó ellen már nem lehet olyan könnyen hergelni a választókat, mint mondjuk két éve. Simicska konszolidálta magát a mostani politikai erőtérben, talpon maradt, sőt a Jobbik „háttérhatalmaként” komoly közéleti befolyásra is szert tett. És ezt jól érzékelik a Fidesz vezetői is…

2. Orbán Viktor és csipetcsapata arra számított, hogy ha a G-nap után elzárja a csapokat a Simicska-birodalom elől, akkor a 2018-as választásokra teljesen ellehetetleníti. Nos, ez nem csak hiú ábránd maradt, de a nagyvállalkozó bizonyos értelemben még combosodott is. Egyedül neki van befolyásos országos napilapja, hetilapja, tévéje és rádiója egyedül a sajtópiacon, ráadásul ezek szakmailag jó színvonalra emelkedtek, mióta lerázták magukról a Fidesz politikai felügyeletét. Ma már nem csupán az ATV-vel és az RTL Klubbal kell hadakoznia az állami médiának, valamint a Mészáros Lőrinc által összevásárolt sajtóbirodalomnak, hanem a Lánchíd Rádióval, Hír TV-vel, Heti Válasszal és a Magyar Nemzettel. Most, hogy az Index is a vállalkozó érdekeltségi körébe került, egy igen stabil ellensúly képződött a kormány által pénzelt lakájmédiával szemben. Jól látszik, hogy Simicska pénze kitart, így keményen odasózhat a kampányban egykori szobatársának.

3. Ez azért roppant idegesítő a Fidesz felől nézve, mert Simicskának lesz médiafelülete azoknak az ügyeknek a kiteregetésére, melyek megroppanthatják a kormánypártot a kampányban. Már az utóbbi negyedévben is közel félmillió szavazót veszített a Fidesz, mi lesz, ha azok a cikis ügyek is terítékre kerülnek, melyekre egyelőre csak célozgat Simicska. Kétségtelen, a kegyvesztett oligarchánál kevesen tudhatnak többet a Fidesz régi motorosain kívül, így nem véletlen, hogy médiáin keresztül azokra a pontokra irányít össztüzet, ahol a legsebezhetőbb a kormány. Hogy csak egy példát említsünk, a Magyar Nemzet kezdte firtatni a letelepedési kötvények körüli korrupciógyanús összefüggéseket, majd a Jobbik is keményen beleállt a témába. Pedig egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk…

Nem lenne csoda, ha egyes fideszesek már visszasírnák Simicskát, és azt kívánnák, hogy bárcsak soha nem épült volna meg a felcsúti kisvasút.

4. Jól érzékelhető a kormánypárton belüli ideges hangulat minden egyes megszólalásukban is. Ma már szinte minden válaszát úgy kezdi Halász János, az emberminisztérium parlamenti államtitkára vagy Kósa Lajos frakcióvezető, hogy emlékezteti közönségét arra, hogy a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó média képviselője számára válaszol. Ez tekinthető főpróbának a civil törvény elfogadása utáni időszakra, amikor minden szervezetnek, amely 7,2 millió forintnál több külföldi támogatást kapott, azzal kell kezdenie a mondókáját, hogy külföldről pénzelt civil szervezetként mondja, amit mond. Rossz hír a Fidesz számára, hogy ez egyrészt lejárt lemez, másrészt kontraproduktív. hiszen az általuk kitömött médiáknak és civileknek soha nem kell a gazdájuk nevét kimondani minden egyes megnyilvánulásukkor.

5. A médiánál is jobban aggasztja a Fidesz vezérkarát az a plakátkampány, melyet Simicska hirdetési felületein indított a Jobbik. A kormány korrupcióját a maga pőreségében ábrázoló „lopós plakátok” meg is hozták a néppártosodó Jobbik számára a népszerűséget, hiszen a legújabb közvélemény-kutatások szerint egyre több kiábrándult fideszes kúszik át hozzájuk. Gyorsan össze is ütött a kormánytöbbség egy törvénytervezetet, amelyet kifejezetten a Simicska-Jobbik páros ellen fogalmaztak meg az illetékes minisztériumban. Ez a kétségbeesett lépés is mutatja, hogy lépéshátrányba került a Fidesz, mindig csak reagál a felmerülő vádakra, és már nem képesek lepattintani olyan cinikusan a korrupciós vádakat magukról, mint korábban.   

Fotó: hvg.hu   

6. És akkor vegyük azt a „minőségi cserét” ami abban nyilvánult meg, hogy a G-nap után Mészáros Lőrinc lépett Simicska helyébe. A felcsúti polgármester szorgalmas méhecskeként gyűjtögeti a pénzt, mióta ő lett Orbán Viktor kedvenc oligarchája, így ha nem vigyáz, jövőre már a leggazdagabb magyar címére is pályázhat. Simicska gazdagodása is szembetűnő, sőt irritáló volt, ám a háttérben maradt, nem hivalkodott a gazdagságával. Mészáros azonban nem tudja visszafogni magát, elhitte, hogy tényleg a tehetségének és kitartásának köszönhetően gazdagodik szuperszonikus sebességgel, ráadásul, ha mikrofont lát, nem tud parancsolni a hiúságának, és nyilatkozik. Nos, ezt nehéz kezelni a Fideszen belül, hiszen Mészáros nem csak Orbán Viktor barátja, hanem annál sokkal több, ugyanakkor mindenki tudja, hogy Lőrinc barát rengeteget árt a kormány népszerűségének. Nem lenne csoda, ha egyes fideszesek már visszasírnák Simicskát, és azt kívánnák, hogy bárcsak soha nem épült volna meg a felcsúti kisvasút. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.”

Ha azt hinnénk, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikai életnek nem voltak kiemelkedő teljesítményei, akkor cáfolnunk kell minden ilyen jellegű híresztelést. Szerencsére a Szegedi Kattintós archívuma megőrzött olyan kortörténeti dokumentumokat, melyekből egyértelműen kiderül, a józan észt és a humort csak az utóbbi néhány évben próbálják száműzni a közbeszédből.  Nosztalgiázzunk egy kicsit, és szavazzuk meg, melyik választási szóróanyag volt a legszellemesebb az utóbbi bő negyedszázadban Magyarországon!

Fotó: Szegedi Kattintós

1. Még az 1990-es választás időszakából való ez a söralátét. A mai Fideszt ismerve meglepően szellemes, praktikus, ugyanakkor fiatalos. A söralátét később olyan összefüggésben került ismét szóba a Fidesznél, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások idején megígérte, hogy egy ekkora helyen is elfér majd az adóbevallásunk. Nos, azóta tudjuk, Mészáros Lőrinc adóbevallásának egy egész étteremlánc alátét-mennyisége se lenne elég, de kétségtelen, vannak szép számmal szegények, akiknek még ez a felület is sok, hogy bevallják, amit kerestek. 

Fotó: Szegedi Kattintós

2. Az 1994-es választások nagy ötlete az amúgy brutális vereséget szenvedő MDF-tól. Virágmagot adtak ebben a zacskóban, melyet nem bontottunk ki, így nem szökkent szárba a csomagoláson látható virágcsokor. Az egykori kormánypárt azóta eltűnt a Fidesz éhes szájában, a virágmagoknak meg lejárt a szavatosságuk.

Fotó: Szegedi Kattintós

3. Az SZDSZ 2002-ben igen szellemes kampánnyal rukkolt elő, hogy leváltsa az első Orbán-kormányt. Ennek egyik ékes példáját látjuk ebben a feszes női combban, amint arra csábít, hogy váltsuk le a Fideszt, amely nem tudott maradandót alkotni 1998 és 2002 között.

Fotó: Szegedi Kattintós

4.Egy másik SZDSZ-es képeslap ebből az időszakból. A "haverok, buli, junta" jelige ma is nagyon aktuális, ám a végén mégis a liberálisok pártja tűnt el a történelem süllyesztőjében, a Fidesz pedig él és virul, sőt, újabb kormányzati ciklusra készül 2018-tól. Kérdés, hogy milyen koktélt kevernek nekünk a következő egy évben?

Fotó: Szegedi Kattintós

5.2002-ben a Fidesz sem tétlenkedett, hiszen még Mr. Bean is beszállt a kampányukba. Ilyen megdöbbentő hasonlóságot a miniszterelnök és a humorista között csakis Habony Árpád tudott kiaknázni, pedig akkor még csak koronaőrként kereste a kenyerét. Nos, az ötlet nem jött be, se Mr. Bean, sem Orbán Viktor nem folytatta egyelőre. Azért arra még felhívnánk a figyelmet, hogy "A tett az első, a szó második" szlogennel nyomult a Fidesz, ami ma különösen aktuális. 

Fotó: Szegedi Kattintós

6.Ez már 2004, az első uniós választás időszaka. Akkor még csak a MIÉP ütötte az EU lovát, ma már a kormánypárt is. A Fidesz nagy utat járt be addig, amíg Brüsszel ostorozásában beérte a szélsőjobboldali pártot.

Fotó: Szegedi Kattintós

7.Igen, ez a plakát már napjainkat idézi. hiszen 2008-ban az úgynevezett szociális népszavazáson a Fidesz szinte a Munkáspárt programját másolva állt ki a piacgazdaság ellen. Az SZDSZ Újgeneráció plakátja jól érzékelteti a következő 8 esztendő folyamatait. A Fidesz hatalomra jutása után nagy lendülettel kezdte államosítani a különböző szektorokat, ugyanakkor sutyiban bevezette a tandíjat, ugyanakkor forrásokat vont ki az egészségügyből és oktatásból. 

Fotó: Szegedi Kattintós

8.És elérkeztünk 2010-hez, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt első nagy plakátkampányához. A KutyoStat felmérések szerint az MKKP nagyon hasított, úgyhogy minden felmérés szerint ők lettek a kormánypártok legfőbb kihívói.

Fotó: Szegedi Kattintós

9. És akkor egy újabb MKKP-plakát ugyanebből a sorozatból. A pénzosztásnál talán csak a Fidesz tudott általánosabb ígéretet tenni 2014-ben, amikor a programjuk annyi volt: Folytatjuk. És bejött nekik!

Fotó: Szegedi Kattintós

10. Szintén megdöbbentő kordokumentum a 2014-es választásról. A Haza Nem Eladó Mozgalom egyszerre üzen Szent István híveinek, a környezetvédőknek, és mindenkinek, aki önkéntes plakátragasztó szeretne lenni náluk. Nem jött be, a mai napig létező politikai tömörülés elsősorban a devizahitelesek tüntetéseinek szervezésében tűnik ki. Ám ismerjük el, azt jól csinálják. 

Fotó: Szegedi Kattintós

11. És akkor itt egy másik örök vesztes, Thürmer Gyula, aki magával Kádár Jánossal kampányolt 2014-ben, ám a nagy időutazás nem jött be. A Munkáspárt egyébként is úgy viselkedik, mintha a Fidesz baloldali tagozata lenne, mert általában mindennel egyetértenek, amit az Orbán-kormány csinál.

Fotó: Szegedi Kattintós

12. És végül a tavalyi kvótanépszavazás egy kutyapárti plakátja hívja fel a figyelmet arra, hogy olykor a  kétfarkú kutya is a saját farkába harap. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: " Ha a varázsló mindig ugyanazt a trükköt dobja be, a törzs elhülyül, a törzsfőnök megvénül, a varázsló semmilyen új trükköt nem tanul." Persze, ha valakinek ez is elég, akkor legalább azt hiheti, hogy megállt az idő. Pedig nem!

Egy amerikai kutatás szerint 6 és 12 hónapos koruk között a csecsemők szüleik reakcióját figyelve tanulják meg, hogy mi a mulatságos. Bizonyára Soros György támogatta a kutatást, mert amennyiben igaz ez az állítás, akkor a Fidesz szavazóinak döntő hányada vagy nem figyelte meg a szüleit kiskorában, vagy teljesen félreértette a reakcióikat. Manapság létezik ugyanis a magyar társadalomban egy kemény mag, akik semmi pénzért nem hajlandók nevetni sem magukon, sem a környezetük abszurd jelenségein. Nos, ők a kormány komor és rendíthetetlen támogatói, akiknek nem elég Kósa Lajos vagy Németh Szilárd néhány utánozhatatlan alakítása ahhoz, hogy mosoly jelenjen meg az arcukon. Az okokat kutatjuk a következőkben.

Fotó: Kolozsvári Szalonna

1. Épp a Jobbik középre tolódása mutatja meg legékesebben, hogy a legszélsőségesebb politikusoknak is megjön a humorérzékük, ha nem veszik túl komolyan magukat. Volner János például olyan iróniáról tett tanúbizonyságot, amikor Mészáros Lőrinc szuperszonikus meggazdagodását ecsetelte, amit korábban nem néztünk volna ki belőle. Olykor Vona Gábor is elsüt egy-egy ügyes poént a parlamenti hozzászólásaiban, melyekre Orbán Viktornak általában olyan riposzttal válaszol, amely vaskos az altesti humor és az ízléstelenség határán mozog, és jellemzően csak saját frakciója tagjai szórakoznak rajta. De ők nagyon, mert a főnök egyetlen intésére képesek bármikor a hasukat fogva harsányan felnevetni. Ez nem a humorérzékről szól, hanem a szervilizmusról.

2. A fideszesek jól betanított robotok módjára válogatnak a hírek között, így nem jutnak el hozzájuk olyan bombasztikus poénok, melyeket mondjuk, Kósa Lajos süt el néha a sajtótájékoztatóin. A derék alelnök olykor teljesen belebonyolódik saját mondandójába, összeakad a nyelve, ha például a fémkupakok adójáról kell néhány szót szólni. A közszolgálati televízió természetesen épkézláb mondattöredékeket vág ki Kósa nyilatkozataiból, amivel elveszik a sajtótájékoztatói sava-borsa. Pártbeli alelnök társa, Németh Szilárd tekintete olyan kíméletlen, hogy a környezetében a virágok is megállnak a növésben, a pók pedig sokkal óvatosabban szövi a hálóját a szokásosnál, ha a derék Rezsi Szilárd osztja az észt. A humorérzék olyan távol van e két meghatározó kormánypárti politikustól, mint Makó Jeruzsálemtől, így nem csoda, ha a humor magvai nem szökkennek szárba a Fidesz berkein belül.

            Fotó: hvg.hu

3. Tuzson Bence sem ment a szomszédba egy kis értetlenkedésért, amikor értékelnie kellett a Kétfarkú Kutya Párt ironikus Békemenetét. Amúgy is olyan a szóvivő ábrázata, mintha folyamatosan citromba harapna, ám amikor a közélet legviccesebb felvonulását kellett kommentálnia, inkább a babszemet szorongatta a hátsó felében, minthogy egy jó kis poént kipréselt volna magából. Szerinte komoly dolgokról csak komolyan lehet beszélni, így semmi helye a közéletben a tréfálkozásnak. Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha egy korrupt pártra adjuk a voksunkat, abban tényleg nincs semmi humoros. Ha nem lenne ironikus a valódi Békemenet, amely közpénzből kitömött ál-civil szervezet, ráadásul nem hajlandó elszámolni a bevételeivel, ugyanakkor megbélyegzi a külföldről (is) támogatott civileket, akkor azt mondanánk, hogy a kutyások menetében nem volt semmi vicces. Ám épp a kifordított értékrendek jelentek meg a visszájára fordított Békemenetben, amin legalább keserűen tudunk nevetni, ha már a dolog abszurditásán nem tudunk változtatni. A Kétfarkú Kutya Párt népszerűsége épp abban ragadható meg, hogy a karót nyelt fideszes szavazók legalább némi bizsergést érezzenek magukban, amikor meglátják a vicces transzparenseket, amikor hallják az ironikus jelszavakat, amikor a tömeg skandálása nem durva, megbélyegző, hanem szellemes és humoros.

4. Van persze a kormánynak egy nagyon is mosolygós tagja, aki meg is van győződve arról, hogy baromira vicces, egyben szellemes minden, amit mond. Ő a kormány legfőbb megmondó embere, aki hetente egyszer akár órákon keresztül is képes az újságírók képébe nevetni. Természetesen Lázár János, miniszterelnökséget irányító miniszterről van szó, aki Kormányinfó nevű egyszemélyes show-jával igyekszik ellensúlyozni a kormánypárt búskomorságát. Ám az ő nevetése sem igazán őszinte, sőt nem is nevetés, hanem cinikus félmosoly, amely ott díszeleg az arcán akkor is, amikor véresen komolyan fenyegeti például a kormánykritikus civileket, azokat a multikat, akik nem a szíve csücskei, vagy éppen kerek-perec kijelenti, hogy nincs visszaút a CEU számára, be kell zárni ezt az egyetemet, ha nem teljesíti az egyébként teljesíthetetlen feltételeket. Lázár arckifejezését meghatározza ez a gyilkos mosoly, így nem a humorérzék vagy lazaság jele, hanem a könyörtelenségé. Ugyanakkor nem hallottunk Lázár Jánostól egyetlen jó poént vagy szellemes megjegyzést sem, így a kormány kirakatembere sem tudja palástolni azt állításunkat, hogy a Fideszben valahogy nem tud gyökeret verni a humorérzék.

Fotó: aNcSy

5. No, de lássuk a párt és kormány első emberét, akire minden fideszes hasonlítani szeretne, akinek gesztusai, szólásai, megjegyzései meghatározzák az egész ország politikai kultúráját. Nos, Orbán Viktor sem az a Humor Herold, akinek poénjait másnap harsogva meséljük a munkahelyünkön. Orbánnak vannak poénnak szánt megjegyzései, ám ezek olyanok, melyeket kocsmaasztalnál szoktak elsütni az illuminált vendégek. A már említett altesti humor, (Én nem szoktam más férfi szoknyája mögé bújni) a nőket cikiző beszólások (Nőügyekkel nem foglalkozom), meg a hetvenkedő kijelentések (Ember kell ahhoz) lehet, hogy nagy sikert aratnak az ivócimborák körében, ám ez az alpári humor messze elmarad a szellemesnek mondható európai humorkultúrától. Persze, Orbán tudja, hogy az övéinek mi kell, hiszen egy ősi dakota közmondás is úgy tartja, hogy: „Ha mindig csak a nagyfőnök poénjain röhögünk, nem lesz jobb a kedvünk, de legalább a helyünket megtarthatjuk a tábortűz körül.”  

Szegeden is bemutatkozott az alig több mint egy hónapja megalakult Új Kezdet nevű párt, mely nemzeti konzervatív értékrendet, kiszámítható, szakértő politizálást ígér. A párt elnöke, Gémesi György 27 éve Gödöllő polgármestere, egyik alelnöke, Molnár Róbert 15 éve vezeti Kübekházát. Velük beszélgettünk arról, hogyan képzelik leváltani Orbán Viktor kormányát, milyen területeken kellene azonnal beavatkozni a társadalmi folyamatokba, és nem mellékesen, milyen politikai erőkkel tartják elképzelhetőnek az együttműködést.  

Fotó: mno.hu

Szegedi Kattintós: Alig több mint egy hónapja bontottak zászlót a március 15-meghirdetett 12 ponttal. Milyenek az első reakciók, sok megkeresést kaptak-e, illetve hogyan igyekeznek ismertté tenni a párt nevét és programját?

Gémesi György: Nem csak a terepen, hanem a szellemi holdudvarban is építkezünk, hiszen azokon a konferenciákon, melyek a 12 pont kapcsán megrendezésre kerülnek, már többen fognak megjelenni körülöttünk, akik akár kormányzati tapasztalattal is rendelkeznek. És fel fogjuk tudni mutatni, hogy kormányképes erőként igyekszünk alternatívát állítani. Szerintem ez a legfontosabb. Október közepe, vége felé lesz egy nagy országos gyűlés, ahol mindenki bemutatkozik, és akkor látunk tisztán, akkor látjuk azt, hogy van-e támogatottsága ennek a kezdeményezésnek. És, ha kell, akkor nyilván akkor kell dönteni arról, hogy ez a politikai erőtér versenyképes-e vagy nem.

Molnár Róbert: Egy hónap nem túl sok idő, azonban az látható a mi esetünkben is, hogy a társadalom vágyik egy új alternatívára. Nagyon sokan keresnek bennünket, de még a szervezés elején járunk. Minden nap új és új érdeklődök jelennek meg, mi pedig megkezdtük az országjárásunkat. Nagyon hiányzik a mai társadalomban egy határozott, ugyanakkor mérsékelt, nem gyűlölködő hang. Ezt a társadalmi igényt szeretnénk betölteni. Ma mindenki mindenkinek a farkasa és az elmúlt 27 év legmélyebb szintjére süllyedt mára a magyar társadalom. Életünkkel szeretnénk példát mutatni abban, hogy lehet a politika is tisztességes, nem kell feltétlenül az ördögtől valónak lennie.

Fotó: Gödöllői Hírek

Sz. K.: Többnyire tapasztalt, kipróbált politikusokból áll a párt vezetése. Előny-e az a mai politikából kiábrándult közéletben, ha valakinek van múltja, illetve szeretnének-e nyitni a legfiatalabb politikusi generáció felé?

G. Gy. Sikeres polgármestereket, kormányzati tapasztalatokkal is bíró politikusokat egyaránt megnevezünk majd az Új Kezdet tagjaiként a következő hetekben. Fontos, hogy józan gondolkodású emberek tömörüljenek a pártban, ugyanis mi hiszünk a párbeszédben, így nem a tojásdobálás, a bántó tartalmú rigmusok skandálása lesz az eszközünk ahhoz, hogy megértessük az emberekkel, van más Magyarország is, mint a jelenlegi. Egyébként hozzám hasonlóan sok régóta hivatalban lévő polgármester gondolkodhatna úgy, hogy hátradőlünk, mi már bizonyítottunk, bennünket úgyis megválasztanak a szavazóink, ám látjuk azt, hogy tennünk kell valamit, mert különben nagy baj lesz.

M.R.  A politikában jó, ha vannak tapasztalat, kipróbált emberek, ugyanakkor a magyar társadalom a jelenlegi garnitúrával elégedetlen. Úgy érezzük és ez indított bennünket tettekre, hogy szükség van tapasztalatra, és az igazi nemzeti értékeket felvállaló olyan formációra, amely nyitott a párbeszéd, az építő viták és az egység felé való elmozdulás irányába. A társadalomnak pedig meg kell értenie, hogy hamis az az ideológia, amely kirekesztő, félelemkeltő, gyűlöletre építő, amely pártalapon kívánja orvosolni a társadalmi bajokat. Mi úgy gondoljuk, hogy a szakmaiság a legfontosabb és az emberek szeretete, a társadalom tagjaiért érzett személyválogatás nélküli felelősség. E nélkül semmi nem fog menni.

Sz. K.: A jobboldalon lényegében a Fidesz és a Jobbik uralja a terepet, és mindent el is követ ez a két párt, hogy ne legyenek komoly vetélytársai 2018-ban. Főleg a kormánypártnak megvannak az eszközei ahhoz, hogy ellehetetlenítsenek minden pártkezdeményt, mely szavazókat vihetnek el tőlük. Hogyan veszik fel a küzdelmet velük?

G. Gy. Már mielőtt zászlót bontottunk volna megkezdődött a lejáratásunk pitiáner módon. Természetesen ezzel számoltunk és fontosnak tartjuk, hogy ne adjunk támadási felületet az ellenfeleinknek. Alaptalanul támadnak, visszafordul rájuk, ha lenne alapjuk, az ítélet lenne ránk nézve. Tudjuk, a hatalomnak semmi sem drága, de azt is tudjuk, hogy egy autoriter rendszer sem maradt még meg.

M. R. Mi a személyes kapcsolatokra szeretnénk a fő hangsúlyt fektetni, ezért van több polgármester a vezetésben, akik már bizonyítottak a hosszú évek alatt. Mindenáron nem kívánunk nyerni és tudomásul vesszük azt is a társadalom még nem jutott el a változtatni akarás szintjére, bár most nem így látszik.

Sz. K.: Egyelőre talán még korai lehetséges szövetségesekről beszélni, de biztos van olyan magyar párt, melynek értékrendje közel áll önökhöz.

G. Gy. A szövetségi politikáról korai még beszélni, de talán az LMP-hez áll legközelebb az értékrendszerünk, és jó dolgokat látunk a Momentum Mozgalomnál is, de ők még fiatalok, nem forrt ki teljesen a programjuk.

Sz. K: Hogyan lehet felrázni a kiábrándult magyar választókat?

G. Gy. Magam úgy gondolom, hogy legfőbb ellenségünk nem az Európai Unió, és ki tudja ki és mi, hanem a félelem, a közöny, a közömbösség a lecsúszás, a szegénység. Ezeket az előbb említett frusztrációkar kell legyőzni és a meglévő érthető emberi gátakat kell feloldani. Csak akkor lesz Magyarországon változás, ha lesznek bátrak, akik mernek, és akik akarják meglátni, hogy milyen mélyre süllyedtünk.

Sz. K.: Lesz-e elegendő idejük ahhoz, hogy a következő választásokig megszervezzék a pártot?

M. R. Ezen dolgozunk.

Fotó: mno.hu

Sz. K.: Az önkormányzati választások hozhatják az első komoly kitörési lehetőséget önöknek, hiszen 2019-ig megerősödhetnek, ráadásul aktív polgármesterek vannak a pártban. Lesznek az Új Kezdetnek fellegvárai?

G. Gy. Borsodban már jelentős mag képződött és szépen alakulgatnak helyi csoportok. A 2018-as választás sok mindent megmutathat. Például azt, hogy mennyire manipulálható, mennyire érzékeny a destruktív folyamatokra, a társadalmi igazságosságra a magyar társadalom.

Sz. K. A jobboldali alternatíva csak akkor hiteles, ha kizárják az együttműködést a kormánnyal, a baloldali pártok pedig nem feltétlenül önökkel akarnak önökkel szövetkezni. Nem félnek-e attól, hogy légüres térbe kerülnek?

M.R. A politikai palettán mindenképpen jobb középre helyezzük magunkat, de ez nem jelenti azt hogy társadalmi fontos kérdésekben nem működhetünk együtt más pártokkal. Szakítani kell ezzel a jobb és baloldali politizálással, hiszen mellesleg az általános értékrend válság van, nincsenek letisztult klasszikus értékek másfelől pedig az elmúlt 27 évben sem a jobboldal sem a baloldal nem tudott felmutatni létfontosságú kérdésekben eredményeket. Nem hiszek abban, hogy az egészségügyet például meg lehet közelíteni jobb- vagy baloldalról, de abban hiszek szigorú szakmai alapokon orvosolható az egészségügy baja is.

Sz. K: Mi lenne az első lépés, ha kormányra kerülnének?   

M. R. Én bocsánatot kérnék a magyar társadalomtól az elmúlt 27 év eltékozolt lehetőségeiért.

Talán a Kádár-korszakban sem volt olyan befolyása a szovjet hatalomnak Magyarországon, mint most az orosz kormánynak. Nem Gyurcsány Ferenc talányos bejelentése miatt állítjuk ezt, hanem mert az elmúlt négy év történései félelmetesen egy irányba mutatnak. Vannak persze a gyurcsányi zsarolós elméletnél enyhébb magyarázatai is Orbán orosz-barátságára, ám tény, hogy folyamatosan vonjuk ki magunkat a nyugati politikai- és kultúrkörből, és integrálódunk a keleti diktatúrák abszurd világába. Úgy is mondhatjuk persze, hogy az oroszok egyre beljebb jutottak a házunkba, és már nem a spájzban kucorognak, hanem a hálószobában várják, hogy valaki összefeküdjön velük.

Fotó: index.hu

Ahogy az egymást követő választásokon Nyugat-Európában, úgy várhatóan jövőre Magyarországon is az EU-barát és az unióval ellenséges erők összecsapását hozza majd a parlamenti voksolás. Maga Orbán Viktor célzott erre tavaly év végén, amikor a nagy lázadás évének nevezte 2017-et. Ő persze ez alatt azt értette, hogy az EU-ellenes erők a soron következő választásokon sorra legyűrik a Brüsszel uszályában szerencsétlenkedő demokratikus pártokat, ám egyelőre nem következett be a nagy áttörés. Úgy tűnik, ugyanis, hogy sem a hollandok, sem a franciák nem szeretnének maguknak olyan kormányt, amely kivezeti országukat az Európai Unióból, netán visszatér a korábbi nemzeti valutához, és elveti az eurót.

Bár a francia választás második fordulója még hátravan, és versenyben maradt a Front National, amely az EU-ból is kivezetné az országot, és a közös fizetőeszközt is száműzné Frankhonból, ám nagy valószínűséggel Emmanuel Macron lesz a befutó, aki inkább az unió megújításában látja a megoldást, mint a teljes kivonulásban. Az oroszok nem is tapsolnak az általuk nyíltan támogatott (és pénzelt) Le Pen-párt várható vereségének, és nem is palástolták csalódottságukat, hogy Hollandia után Franciaország polgárai is hitet tettek az európai értékek mellett. Nem marad más hátra számukra, mint tovább folytatni az aknamunkát olyan billegő országokban, mint Magyarország.

Fotó: civilhetes.hu

Nem véletlen hát, hogy az ellenzéki pártok és az utcán mozgolódó civilek egyre inkább abba az irányba tolják a kommunikációjukat, hogy Orbán-rendszere teljesen megfoszt bennünket a nyugati értékektől, lebontja a demokratikus államrendszert, alávetettekre és kiváltságosokra osztja a társadalmat, intézményesíti a korrupciót, és miután így már nem igazán hasonlítunk egy EU-s államhoz, a kényszer Vlagyimir Putyin karjaiba hajtotta a magyar miniszterelnököt. És a szép (egyben szomorú) ebben az, hogy az első szótól az utolsóig igaz is mindez.

A kormány kommunikációs stratégái nyilván sejtik, hogy a kormánynak nagyon nem tesz jót, ha a választási kampány fő iránya az orosz-barátság kontra EU-tagság körül rajzolódik majd ki, hiszen a magyar társadalom döntő hányada ragaszkodik az uniós tagsághoz.

Így azok, akik az orosz nagykövetségnél tüntetnek, nagyon aktuális problémára hívják fel a figyelmet. Ha ugyanis európai kontextusba helyezzük mindazt, ami Magyarországon zajlik (CEU-ügy, civilek megbélyegzése, sorosozás, olimpiai pályázat, Paks II, stb), minden abba az irányba mutat, hogy nem Soros György képvisel idegen érdekeket, hanem Orbán Viktor. Ha minden fontosabb belpolitikai ügy az oroszok szája íze szerint alakul ugyanis, nem lehet más következtetésünk, minthogy egy idegen hatalom befolyásolja Magyarország kormányát. Gyurcsány Ferenc lényegében ezt állítja, amikor hazaárulással vádolja Orbán Viktor, bár egyelőre nem tudjuk, milyen bizonyítékai vannak arra, hogy Vlagyimir Putyin valamilyen kompromittáló információval zsarolja a magyar miniszterelnököt.

Az, hogy Orbán Viktor már elég régóta kényszerpályát jár be elég nyilvánvaló, hiszen Brüsszelben eljátszotta a hitelét, ezért meghatározó uniós kormányfő közvetlen, négyszemközti találkozón nem igazán akarja fogadni, Moszkvában viszont mindig meleg szavakkal fogadják a magyar kormányfőt. Neki pedig fontos, hogy saját fontosságát a partnerei által erősítse a közvéleményben, és miután Donald Trump egyelőre nem sok figyelmet fordít rá, az oroszok továbbra is kiemelt jelentőséggel bírnak a magyar diplomácia számára. Igen, ám de ez egyirányú utca, aki betéved ide, már nem lesz ideje megfordulni, vagy tovább megy a putyini úton, vagy letérdel, a tarkója mögött összekulcsolja a kezeit, és várja, milyen sorsot szánnak neki.

A kormány kommunikációs stratégái nyilván sejtik, hogy a Fidesznek nagyon nem tesz jót, ha a választási kampány fő iránya az orosz-barátság kontra EU-tagság körül rajzolódik majd ki, hiszen a magyar társadalom döntő hányada ragaszkodik az uniós tagsághoz. Valahogy ki kéne húzniuk ezt az egy évet úgy, hogy ne mérgesedjen el teljesen a viszony Brüsszellel, és ne legyen olyan látványos a függésünk Moszkvától, mint amilyen most. Ha úgy vág neki a választásoknak a Fidesz, hogy a magyar polgárok számára a kormánypárt jelenti az oroszoktól való függés garanciáját, ugyanakkor könnyen kizuhanhatunk az EU-ból, ha még négy évet kap Orbán kormánya, akkor az ellenzék könnyen behúzhatja a 2018-as voksolást.

Fotó: index.hu

A Fidesz azonban mindig nagy mestere volt az igazi törésvonalak elmaszatolásának (lásd pávatánc), így most az várható a kormánytól, hogy kissé hátrébb lép az oroszoktól, és esetleg enged néhány kérdésben Brüsszelnek. Ez csak akkor nem lehetséges, ha Gyurcsány Ferencnek tényleg igaza van, és az oroszoknak valóban van egy olyan adujuk, amellyel tökéletesen a kezükben tartják Orbánt. Ez néhány napon belül kiderül, hiszen a DK elnökének ultimátuma csütörtökön lejár. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne keltsd a halálhírét senkinek addig, amíg el nem égett a teste az egész törzs előtt.”   

Bármilyen meglepő is, a politikai logika azt sugallja, hogy a CEU és a civilek ellen indított sorosozással megspékelt kormányzati attak a Jobbik és a Fidesz között dúló háború főhadszíntere. Orbán Viktor már rég nem a baloldalon sorakozó pártokat tartja a legnagyobb ellenfelének, hanem a jobboldali vetélytársat. A kormány radikalizálódó politikája komoly veszélyeket rejt magában a Fidesz számára is, ám ha sikerül ezt a csatát megnyernie, akkor eltakaríthatja az útból az egyetlen olyan vetélytársát, amely elszipkázhatja tőle azt a 400-500 ezer embert, akik nélkül aligha nyerheti meg a választást 2018-ban.

Fotó: nepszava.hu

Körülbelül félmillió szavazó miatt dúl háború a Fidesz és a Jobbik között, és ez az 500 ezer ember eldöntheti Magyarország jövőjét akár évtizedekre is. A helyzet ugyanis az, hogy egymás szavazóinak elhappolására indítottak támadást a jobboldali konkurensek, hogy megszerezzék azt a félmillió támogatót maguknak, akik átbillenthetik az erőviszonyokat. A Jobbik taktikája önveszélyes, ám ha mégis bejön, a Fidesz nagy bajba kerülhet. Ha a néppártosodás folyamata meghozza a várt eredményt, a szélsőségesből centristává váló Jobbik átcsábíthatja a mérsékelt fideszes szavazók jelentős részét, és ezzel a mérleg nyelvévé válhat az egy év múlva esedékes választásokon.

Csakhogy Orbán Viktort sem ejtették a fejére, és látva a körvonalazódó veszélyt, csapdát állított a Jobbik számára. És itt jön a képbe a CEU ügye, illetve a civilek elleni hadjárat. Olyan vehemenciával támadt az úgynevezett Soros-egyetemre a kormánypárt, hogy nem nehéz észrevenni az antiszemita vonásokat az ideológiájában. Ha a nyílt társadalmat hirdető, liberális eszmeiséget (is) magáénak valló amerikai-magyar egyetem ellen a Jobbik ágálna ennyire, akkor könnyen felfejthetnénk ennek az ideológiai hátterét, hiszen a párt törzsszavazói szimpatizálnak az ilyen rapid akciókkal, a "kozmopolita fészkek" ellen indított támadásokkal. Mégis a Fidesz vitte végig az ügyet, ráadásul azonnal rávetette magát a kormánnyal kritikus civilekre is, akik mögött szintén a nemzetközi nagytőke jeles háttérhatalmát, vagyis Soros Györgyöt vizionálják.

Fotó: nyugat.hu

A Jobbiknak választania kellett a CEU ügyében, vagy együtt hörög a Fidesszel Soros György és a nemzetközi nagytőke ellen, vagy a törvényesség betartatása érdekében támogatja az ellenzéki pártok alkotmányossági kontrollra irányuló törekvését. Vona Gábor ez utóbbit választotta, és még nem dőlt el, hogy ennek mi lesz a következménye. Orbán ugyanis be akarja ugyanis bizonyítani a Jobbik mellett kitartó radikálisok számára, hogy pártjuk már Simicska Lajos köpönyegéből bújik elő, sőt lassan Soros György csicskái lesznek. Ördögi tervét megspékelte azzal, hogy a lehető legtovább húzza a CEU és a civilek ellen hozott törvények körül kulminálódó balhét, hogy mindenkinek világosan pozicionálnia kelljen magát valamelyik oldalon. Ha ugyanis gyorsan egyértelművé tennék, hogy tulajdonképpen csak műbalhéról van szó, a Jobbikon belül éleződő feszültség nem eszkalálódna.

Márpedig elég komoly az esély arra, hogy a Jobbik szakadni fog, ha Orbán folyamatosan kényszerpályán tartja Vona Gábort, ugyanis a Toroczkai László nevével fémjelzett radikális mag nagyon nem kultiválja a Jobbik „felpuhulását”. Orbán inkább vállalja a nemzetközi elszigetelődést, a hazai tüntetéseket, a jobboldali értelmiségiek nyílt kritikáját, de amíg el nem érte a Jobbik feldarabolást, nem fog tágítani. Még az sem érdekli, hogy célja érdekében már annyira jobbra tolódott, hogy Marine Le Pen leckéket vehetne tőle idegengyűlöletből és ellenségkeresésből.

Bármilyen borzalmas kimondani, de tény, hogy Magyarországot közel kétharmados többséggel egy olyan politikai erő vezeti, amely ideológiájában nem sokban különbözik a német AfD-től vagy a francia Front Nationaltól. Nem csoda, hogy egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az Európai Parlament népfronti frakciójából is kihajítják a magyar kormánypárt képviselőit, hiszen nézeteik sokkal közelebb állnak az euroszkeptikus szélsőjobbosok táborához, mint a kereszténydemokrácia alapelveit valló néppártiakéhoz. Ha valaki eddig ebben kételkedett, vegye kezébe a magyar nemzeti konzultációs levelet, vagy nézze meg a kormány legújabb plakátkampányát, és minden egyértelmű lesz számára.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor és kormánya csak azért nem vesztette el teljesen demokratikus jellegét, hogy el ne essen a bőségesen érkező uniós forrásoktól. Pávatánca azonban ma már nem igazán győz meg senkit. Oroszbarátsága mellett nyíltan hadat üzent Brüsszelnek, ideológiai ellenfeleit pedig olyan karanténba igyekszik terelni, ahonnan semmilyen törvényesnek hazudott választás segítségével nem tudnak majd kitörni. Az sem zavarja különösebben, hogy itthon és külföldön is tüntetnek ellene, és lassan sokkal jobban illik rá a Viktátor név, mint a Viktor. A szeme előtt ugyanis egyetlen cél lebeg: Megnyerni a következő választásokat, és ehhez darabokra kell tépnie a Jobbikot, amely mögött régi barátja, egyben új ellensége, Simicska Lajos áll sok pénzzel és még több fontos információval. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mezítláb a parázson táncolsz, ne lassúzzál, hanem charlestonra kapkodd a lábaidat.”

Mindenki szolgál valamilyen urat Magyarországon, legalábbis ez a kép kezd kirajzolódni a politikai közbeszéd főbb üzenetiből. Az úgynevezett politikai elit tagjai önmagukat hiteltelenítik, ha a csicskázással próbálják ellehetetleníteni ellenfeleiket, hiszen a csicskázásra csicskázás a válasz, így belemegyünk egy véget nem érő csicskaspirálba, amiből aztán nincs kiszállás sem a kormánypártiak, sem az ellenzékek számára. Az eldurvuló kampányban talán észre sem veszi a kormányfő, hogy az általa elindított csicskázós vádaskodás már elsősorban róla, és régi barátjáról, Simicska Lajosról szól.

Fotó: index.hu

Megbukott az az ősi dakota bölcsesség, mely szerint csicska a csicskának nem vájja ki a szemét. Nos, ami a napokban csicskázás címszó alatt a Parlament falai között folyt, ékes bizonyítéka annak, hogy sok van mi csodálatos, de a csicskáztatásnál nincs semmi csodálatosabb. Orbán Viktor már hetekkel ezelőtt azzal igyekezett lepattintani magáról a Jobbik vádjait, hogy egy oligarcha csicskapártja ne akarjon igazságot tenni a közügyekben. Azzal vádolta meg az ellenzéki pártot, hogy szerinte Simicska Lajos fújja a passzátszelet az ellenzéki párt háza táján. 

Arra persze nem sok szót vesztegetett a miniszterelnök, hogy korábban Simicska Lajos korábban az ő vitorlájukba fújta azt a bizonyos szelet, és bár összeveszett az oligarchával, ettől még nem veszítette el csicska jellegét. Orbán nehezen viseli azt a korrupciós plakátkampányt, melyet a Jobbik indított a milliárdos vállalkozó cégének hirdetési felületein, így a nemzetközi helyzet tovább fokozódott a parlamenti adok-kapokban. Orbán ismét elővette a csicskázós vádakat, mire a Jobbik visszacsicskázott.

Vona Gábor, jobbikvezér egyből három csicskáztatót is csatasorba állított, akiket Orbán szolgált és szolgál. Mivel Soros-ösztöndíjas volt, így a most közellenségként aprított Soros György volt az első csicskatartója a jelenlegi miniszterelnöknek még a 80-as évek végén. Aztán jött a volt katona- és kollégiumi szobatárs Simicska Lajos, aki a Fidesz háttérembereként úgymond marionettfiguraként rángatta Orbánt a 90-es években és a 2000-es évek elején. Aztán az új kedvenc, az egykori koronaőr, pomádéfrizurás kommunikációs főmachinátor Habony Árpád lépett színre, miután Orbán Simicskával is összerúgta a port.

A most benyújtott civiltörvény is azt sugallja, hogy Orbán szerint külföldi pénzemberek és kormányok csicskái azok a szervezetek, melyek rendszeresen bírálják a kormány munkáját.

Tény, hogy Habony igen erős ember lehet a Fideszen belül, noha sem pártfunkciója, sem a kormányban vagy minisztériumban betöltött hivatalos posztja nincs. Pénze és befolyása azonban elég jelentős, ráadásul ő irányítja a kormány lakájmédiájának jelentős részét. Nem véletlen, hogy bár Orbán Viktor egyszer azt mondta, róla, hogy ilyen nevű ember nincs az állami fizetési listán, mégis főgonoszként ott bambul a Jobbik korrupciós plakátjain. Habony rendkívül megosztó személyiség a Fideszen belül is, hiszen életmódja finoman szólva sem tükrözi a kereszténynemzeti értékrendeket, Orbán mégis ragaszkodik hozzá.

Ettől persze még nem lesz a miniszterelnök csicskáztatója, a Jobbik éles támadása a tarajos kommunikációs guru személye ellen sok mindent elárul arról, hol van az Orbán-rezsim egyik érzékeny pontja. Az ugyanis jól látszik, hogy Orbán Viktor csak ideig-óráig engedi, hogy valaki hozzá mérhető befolyással legyen a dolgok menetére, (ezért szakított Simicskával is) így ha Habony tényleg akkora császár a Fideszen belül, jobb, ha felkészül arra, hogy bármikor kegyvesztetté válhat a miniszterelnöknél.

Fotó: nepszava.hu

Orbán Viktor világképe amúgy is csicskaalapú, hiszen nem csak a Jobbikot nevezi idegen erők kiszolgálójának, hanem a baloldali és liberális ellenzéket is. Őket olykor burkoltan, néha pedig nyíltan azzal vádolja, hogy a nyugati érdekeket szolgálnak, illetve Soros György bérencei. A most benyújtott civiltörvény is azt sugallja, hogy Orbán szerint külföldi pénzemberek és kormányok csicskái azok a szervezetek, melyek rendszeresen bírálják a kormány munkáját. Az meg sem fordul a fejében, hogy vannak olyan emberek, akik a saját véleményüket vállalják még akkor is, ha pénz helyett börtön a jutalmuk érte. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindenki magából indul ki.”

Kérdés, hogy ki nevezhető ma fideszesnek Magyarországon. Az, aki az elmúlt 20 évben mindig rájuk szavazott? Az, aki Orbán Viktorra, mint megváltóra, Magyarország megmentőjére tekint? Az, aki jobboldali nézeteket vall, de a Jobbik túl centrista párt számára? Az, aki annyira gyűlöli Gyurcsányt, hogy inkább elviseli Orbánt, hogy előbbi ne jöjjön vissza? Vagy az, aki belépett egy liberális Fideszbe, és addig tátotta a száját, hogy bennragadt egy idegengyűlölő, diktatórikus eszközöket használó, szellemi holdudvarát szinte teljesen elvesztő kormánypártban? Mindegy is, hiszen manapság nem az a kérdés, hogyan lett fideszes egy gondolkodó ember, hanem, hogy miként tudna kifarolni onnan.

Fotó: Die Welt

Nehezen viselik Orbán Viktor táborában is azt a radikalizálódást, ami a kormánypártot jellemzi a tavaszi parlamenti évad beindulása óta. Ahogy szegediesen mondják: eddig sem volt piskóta, amit a miniszterelnök és csapata elkövetett az utóbbi hét esztendőben, ám az az elszántság, ahogy most rohan az illiberális forradalomba, sok elkötelezett és fegyelmezett Fidesz-szimpatizánst is arra késztetett, hogy - vállalva tette következményeit is - jelezze fenntartásait. Ők legalább felismerték, hogy Orbán ma már olyan ütemben pusztítja maga körül a vélt és valós ellenfeleket, hogy a demokratikus államberendezkedés utolsó tartógerendái is megroppanni látszanak.

Azok, akik a húsvéti ünnepek pillanatnyi harctéri csendjét kihasználva levélben vagy a közösségi médiában közzétett üzenetben fejezték ki aggodalmaikat és kritikájukat Orbán gyűlölködése és uszítása láttán, még mindig hisznek abban, hogy a magyar miniszterelnök a politikai racionalitáson és saját logikáján kívül bárkinek a véleményére is ad valamit. A kritikusok kemény hangvételű üzenetei ellenére is rendkívül naiv embereknek tűnnek, hiszen ha számukra az értelmetlen kérdésekkel teletűzdelt nemzeti konzultáció, a civilek elleni újabb támadás, netán a CEU ellehetetlenítése volt az utolsó csepp a pohárban, akkor jogos a visszakérdezés: az előző hét évben minden rendben volt?

Mindenki, aki hisz a pluralizmusban, a demokrácia erejében, aki viszolyog a ’89 előtti időket idéző politikai kultúrától, aki euro-atlanti elkötelezettségét nem adja el három rubelért, most úgy gondolja, hogy ha most nem tudja a magyar társadalom megállítani Orbán Viktor birodalmi lépegetőit, akkor annak a barlangnak a félhomályában fogunk még évekig téblábolni, melybe Erdogan és Putyin már beterelte a népét.

Mégis tisztelet mindazon sportvezetőknek, akadémikusoknak, egyetemi tanároknak, üzletembereknek, akik egyértelművé tették, nem hajlandók magukat bevackolni abba a sötét barlangba, ahová Orbán Viktor vezetné híveit. Mintha Erdogannal és Putyinnal futna versenyt a magyar miniszterelnök, vajon melyikük tudja gyorsabban kiépíteni teljhatalmát a saját országában, ki lesz képes olyan autoriter rendszert a saját népére kényszeríteni, melyben demokratikus úton képtelenség lesz leváltani őket. Ma még Putyin vezet ebben a versenyfutásban, Erdogan viszont igen jól hajrázik, de Orbán sem tétlenkedik. Ő ugyanis olyan zombisereget gyűjt maga köré, mely nem gondolkodik, leszegett fejjel követi őt a legsötétebb barlang mélyére is.

Akikből most kiszakadt a tiltakozás ez ellen a jövőkép ellen – legyenek volt kormánypártiak vagy ősi ellenzékiek – ráébredtek arra, hogy rövidesen török mintára nálunk is jöhet egy olyan népszavazás, melynek tétje Orbán Viktor miniszterelnöki jogkörének kiszélesítése, vagy a civil szervezetek megbélyegzése után orosz mintára akár külföldi ügynökökké is minősíthetik a nemkívánatos szervezeteket, így hatalmi szóval elhallgattathatják őket. Orbán egyre kevésbé tudja, és talán nem is akarja titkolni valódi szándékait. Most már minden létező ellenvéleményt artikulálni tudó szerkesztőséget, szervezetet, iskolát, intézményt ki akar iktatni a közéletből, hogy az általa pénzelt szervezetek és médiumok hazugságait senki se tudja kontrollálni, illetve cáfolni.

Úgy érzi, hogy elérkezett a végső összecsapás ideje, melyben a nemzeti erők és a kozmopolita nyugat által támogatott idegenszívűek feszülnek majd egymásnak, és ha sikerül minden ellenállót térdre kényszerítenie, akkor jön el az ő országa igazán, és nem fog gondolkodni, hogy milyen módszerrel számolja fel az ellenállás utolsó gócpontjait. Húsvéti interjújában nem hazudott, valóban viszket a tenyere, szeretne már odacsapni mindazoknak, akik önszántukból nem akarják követni abba a sötét barlangba, amelyben majd nem lesznek nyitott intézmények, szabad egyetemek, ellenzéki sajtó, korrupciót kutató civil szervezetek. Orbán csak barátban és ellenségben képes gondolkodni, ezért nem tudja és nem is akarja konszolidálni a rendszerét, és ezért naivitás azt gondolni, hogy kiábrándul jobboldali értelmiségiek akár csak megfontolásra késztetnék.

Fotó: news.ch

Mindenki, aki hisz a pluralizmusban, a demokrácia erejében, aki viszolyog a ’89 előtti időket idéző politikai kultúrától, aki euro-atlanti elkötelezettségét nem adja el három rubelért, most úgy gondolja, hogy ha most nem tudja a magyar társadalom megállítani Orbán Viktor birodalmi lépegetőit, akkor annak a barlangnak a félhomályában fogunk még évekig téblábolni, melybe Erdogan és Putyin már beterelte a népét. Nekik már kevés esélyük maradt, de mi még mindig az Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek pénze nélkül képtelen lenne finanszírozni a hatalmát a kormányzópárt. Ez az a pont, ami probléma Orbán Viktor számára, ugyanakkor esély a rendszerváltás vívmányaiért aggódó magyaroknak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha tüzes vízért eladod a cobolyprémet a sápadarcúaknak, akkor jól érzed majd magad néhány napig, de nem lesz mivel betakarni a gyerekeidet, ha jön a tél.”  

A magyar fiatalokról eddig mindig az jutott a Fidesz stratégáinak eszébe, hogy, hogy nem érdekli őket a politika, ha van okostelefonjuk, melyet ingyenes wifivel működtethetnek és beülhetnek egy romkocsmába, ahol kiereszthetik a gőzt, akkor nem lesz velük gond. A CEU ellen indított kormányzati támadás azonban bebizonyította, hogy a magyar fiataloknak van erejük, érzik, hogy érdemes kiállni a jogaikért, és tudják, ha politikai véleményük van, attól még nem kell görcsbe rándulniuk és nem kell depresszívvé válniuk. Nevetséges, amikor megtévesztett, naiv emberekként vagy külföldi ügynökként próbálja őket a kormány beállítani. A fiatalok az egész társadalom elégedetlenségét vitték az utcára, és lényegében ugyanazok ellen a hazugságok ellen tüntetnek, melyek minden magyar polgár önérzetét bántják attól függetlenül, hogy kire szavaztak 2014-ben. Íme ezek közül 13+1 felháborító jelenség, melyek borzolják mindenki idegeit.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett politikai árnyjáték kezdi egyértelművé tenni, mit is kell értenünk e megfoghatatlannak tűnő kifejezés alatt. Lényege, hogy akinek más véleménye van, másban látja a jövőt, a haladást, mint a kormány, azt megbélyegzik, és kitaszítják a NER-ből, így másodrendű állampolgárrá válik. Aki viszont becsókol a hatalomnak, olyan előnyökben részesülhet, melyekről mások nem is álmodhatnak.

2. Kezd elege lenni a fiataloknak a kormány deklarált szociális érzéketlenségéből. Nem elég, hogy az utóbbi hét évben meghozott törvények zöme a kiváltságos rétegek vagyonosodásához nyújt hátteret, a szociálisan ellehetetlenülőket még diszkriminálja is. Csak szavakban segíti az adósságcsapdába került embereket, a hajléktalanokat, közmunkába tereli az állástalanokat. Olyan szociális feszültségeket gerjeszt, melyek társadalmi robbanáshoz vezethetnek.

3. Sunyi módon, a választók háta mögött dönt a hatalom olyan közügyekről, melyekbe a társadalom minden tagjának ki kellene kérni a véleményét. Hatalmas, hosszú távú beruházásokat indítanának, melyek árát az adóforintokból teremtenék elő, ám a beruházások részleteit évtizedekre előre titkosították. Ilyen volt az olimpiai rendezés ötlete, illetve ilyen a paksi beruházás és a hozzá kötődő orosz hitel. Nem csoda, ha a miniszterelnök senkivel nem hajlandó vitatkozni ezekről a kérdésekről.

4. És ha már szóba kerültek az oroszok: A magyarok többségének elege van Orbán Viktor Putyin-imádatából. Az oroszoktól soha semmi jót nem kaptunk, Két forradalmunkat is leverték, egyszer pedig úgy felszabadítottak bennünket, hogy negyven évig itt is maradtak. Putyin épp azt az Európai Uniót akarja szétverni Orbán Viktor segedelmével, amely rengeteg ingyen pénzt ad Magyarországnak, hogy behozzuk évszázados gazdasági lemaradásunkat a nyugati államokhoz képest. A főként nyugati orientáltságú, angolul jól beszélő magyar ifjúság számára az orosz barátság értelmezhetetlen és visszataszító jelenség, mely a nagyszüleik retrográd világát igyekszik visszahozni.

Amíg a kormánypárti politikusok és cimboráik látványosan gazdagodnak, addig sokan külföldön keresik a megélhetésüket.

5. Elegük van az egyre értelmetlenebb és abszurdabb nemzeti konzultációkból is, amelyek azon kívül, hogy rengeteg pénzbe kerülnek, csak arra jók, hogy a kormány újabb és újabb kampányokat indítson. A konzultáció ma már inkább inzultáció, mert senki sem kérte sem a kérdőíveket, sem az órásplakátokat, sem a televíziós- napilapos-, és rádiós hirdetéseket. A kormányfő pedig úgy osztja az észt a közszolgálati rádióban, illetve a saját közönsége előtt tartott beszédeiben, mintha rajta kívül senki sem értené a világ működését. 

6. Messziről bűzlik ugyanakkor, hogy a kormánynak nincs érdemi mondandója a társadalom számára, csak ellenségeket keres, embercsoportok ellen hergeli a saját táborát, és látványosan nem érdeklik azok a választók, akikről tudják, hogy soha nem szavaznának rájuk.         

7. Ugyanakkor apránként leépíti az oktatást és az egészségügyet a Fidesz kormánya. Ha elégedetlenkedésről hall, dob egy csontot az adott területnek, egyben megfenyegeti az érintetteket, hogy még ennyi sem lesz, ha sokáig jártatják a szájukat. A kormány elhanyagolja a szociális szférát, megfélemlíti azokat a szervezeteket, akik elvégzik az ő feladatait ezen a területen.

8. Nagyon szembetűnő, hogy a kormány már a civilek kontrollját sem hajlandó eltűrni, ezért átfogó támadást indított ellenük. A civil lét ellen indított támadás szintén a fiatalokat érinti legérzékenyebben, hiszen önkéntesként vagy alkalmazottként sokan itt tevékenykednek. Ezért volt komoly a kormány részéről hiba lényegében egyszerre támadni a CEU-ra és a civil szervezetekre.   

9. Nagyon elege van a fiataloknak pöffeszkedő politikusokból, a hozzájuk dörgölőző új arisztokráciából és a látványosan gazdagodó oligarchákból. A mai kommunikációs viszonyok között azonnal híre megy, ha Mészáros Lőrinc új cégeket vásárol vagy, ha Andy Vajna felesége új karkötőt vásárol Los Angelesben. Rogán Antal ugyan a háttérbe húzódott, de azért maradt elég újgazdag politikus a kirakatban, akiktől szintén kiborultak a fiatalok.

10. Amíg a kormánypárti politikusok és cimboráik látványosan gazdagodnak, addig sokan külföldön keresik a megélhetésüket. Ez főként a fiatalok problémája, és hiába gondolja azt a kormány, hogy amíg a legifjabb generáció inkább kifelé tart az országból, mint befelé addig jó neki, mivel olyan humán erőforrást veszít, ami komoly gondokat okoz a gazdaságban.

11. Elegük van a fiataloknak abból a megfélemlítő politikából is, ami egyre inkább jellemző a hatalomra. Ha valaki kiáll egy ügyért, ami nem szimpatikus a kormánynak, azonnal nyíltan megfenyegetik. Már a látszatra sem adnak, ami főként a CEU-ügy kapcsán jött elő, hiszen egyetemek oktatóit és diákjait érték inzultusok, amiért kiálltak a megtámadott intézmény mellett.

12. Elegük van a kommunikációs trükkökből, melyek most már nagyon átlátszóvá váltak. Főként az olimpiai népszavazási kezdeményezés és a CEU ügyében vált látványossá a Fidesz mellébeszélése. Ahány fideszes potentát megszólalt ezekben az ügyekben, annyiféle kormányzati magyarázattal (félremagyarázással, sőt hazugsággal) kellett megismerkednünk. Lényeg, hogy a kormányzati kommunikáció teljesen hiteltelenné vált.

13. Mindez annak fényében nyer igazán értelmet, ha nyomon követjük, hogyan próbálja bedarálni a szabad sajtót Orbán Viktor Mészáros Lőrinc barátja segítségével. Nagy múltú újságokat, portálokat, televíziókat tettek tönkre vagy tettek a kormányzat kiszolgálójává. Az orbáni sajtófelfogás teljes múltidézés, hiszen még a szocializmusban is szabadabban írhattak a lapok az országban történő eseményekről, mint a most kormányzati fennhatóság alá kerülő médiumok.

Fotó: 24.hu

13+1 Nagyon nem tetszik a fiataloknak az a klientúra építés, ami az országban évek óta zajlik. Rokonok, haverok kapnak zsíros megbízásokat, jól fizető állásokat, pályázati pénzeket, és most már a dinasztiaépítés jelei is egyértelműen kiütköznek. Ez egy közép-ázsiai országban mindennapos, sőt szinte elvárt folyamat, mi viszont egy uniós tagország vagyunk, ahol a nepotizmust igyekeznek száműzni a közéletből. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a törzsfőnök túl sokat beszél a szellemi fogyatékos fiáról, az annak a jele, hogy a józan megfontolások ellenére őt akarja megtenni az utódjának.”

Korai egyelőre festékforradalomról beszélni, ám az biztos, hogy az amúgy is hibát hibára halmozó hatalom ezúttal jobban járt volna, ha nem izmozik a Gulyás Mártont és Varga Gergelyt támogató tömeggel, és nem hergeli azzal a tárgyalásukra érkezett szimpatizánsokat, hogy bilincsbe verve, vezetőszáron viszik őket a rendőrök a bíró elé. Az ügyész finoman szólva is koncepciós jellegű vádjai után a bíró által kiszabott összesen 500 óra közmunka pedig újabb festékdobálást indított el a felháborodott szimpatizánsok táborában. Az eddig önmérsékletet tanúsító kormány úgy látszik, már nem ad a látszatra, és a megfélemlítés útjára lépett. Üdvözöljük a Fideszt Vlagyimir Putyin erőszakos világában!

Fotó: delmagyar.hu

Orbán Viktor nem először néz farkasszemet ellene tüntetőkkel, ám arra mindig ügyelt, hogy „kesztyűs kézzel” bánjon a hol a Parlament épületénél, hol a Fidesz székházánál demonstrálókkal, így például nem volt komolyabb következménye az internetadó ellen tüntetők Lendvai utcai kerítésmászásának sem, pedig akkor komolyabb volt a „tényállás”, mint Gulyás és Varga festékdobálásánál. Orbán az agresszív hatalom stigmáját szeretné meghagyni Gyurcsány Ferencnek, hiszen a hívei a 2006 őszi eseményeket még most is a volt miniszterelnök „szemkilövéses” bűneként tartják számon. Azt már kevésbé hangoztatják, hogy autókat gyújtottak fel a tüntetések hangadói, betörtek az MTV akkori Szabadság téri székházába, majd az ismétlődő demonstrációk miatt gyakorlatilag megbénították a közlekedést a fővárosban.

Egy dologban azonban nagyot tévedett Gulyás és Varga, ugyanis a narancssárga színt már régen levedlette magáról a Fidesz, hiszen már évek után a gyűlölt SZDSZ-től lenyúlt mélykék a kormánypárt háttérszíne.

Ehhez képest most nem futballhuligánok, hanem zömmel egyetemisták, középiskolások vonultak az utcára, akik igazi bulihangulatban demonstrálnak a bezárásra ítélt CEU, az újból megtámadott civil szervezetek mellett, valamint a magyar kormány oroszbarátsága és EU-ellenessége miatt. A demonstrációk olyannyira spontánok, hogy igazából azt sem lehet tudni, kik szervezik a megmozdulásokat. Erre persze sok fideszesnek bekattanna az a kormányzati mantra, mely szerint a Soros György által pénzelt háttérhatalom áll a megmozdulások mögött, és természetesen buszokon és repülőkön szállították ide külföldről (merthogy belföldi repülőjárat nincs) az elégedetlenkedőket. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a kormánykommunikációt szajkózó lakájmédia a helikopteren szállított tüntetőkről egy szót sem szólt, pedig mondjuk, Nyíregyházról tömegével lehetne helikoptereztetni a kormányellenes erőket.

Fotó: Népszava

Mintha valami elpattant volna Orbán Viktor környezetében, hiszen a Gulyásékkal demonstrált megtorlás csak olaj (illetve festék) volt a tűzre, hiszen, a felbőszült tömegnek szimbólumokra és mártírokra van szüksége, és ezt most tálcán kínálják a két elítélt személyében, és a festékpatronok képében. A két festékdobáló egyébként valóban garázda tettet hajtott végre, ám az okozott kár (23 ezer forint értékű) messze nincs arányban a közmunka időtartamával. Ki lehet számolni, milyen órabérrel végzik majd a több száz órás közmunkát a festékdobálók, hogy megtérítsék az okozott kárt. Egyébként is, a közmunka olyan szimbóluma a jelenlegi hatalomnak, melyet szintén szeretnének eltörölni a demonstrálók, így logikusabb lett volna inkább a kár megtérítésére kötelezni a két fiatalembert.  

          Fotó: index.hu

Egy dologban azonban nagyot tévedett Gulyás és Varga, ugyanis a narancssárga színt már régen levedlette magáról a Fidesz, hiszen már évek után a gyűlölt SZDSZ-től lenyúlt mélykék a kormánypárt háttérszíne. A narancssárga ugyanis fiatalos, lázadó hangulata miatt már nem igazán megy a megpocakosodott, vastag Döbrögi-bajúszt növesztő egykori liberálisokhoz, úgyhogy a nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot sugalló kékbe mártja a tollát minden Fidesz-közeli kommunikációs cég, ha megrendelést kap egy kis gyűlölködésre Habony Árpádtól és Rogán Antaltól. Persze van megoldás a tüntetők részéről, hiszen a narancssárga festék igen jól mutat a mélykék plakátokon, így ha Gulyáséknnak maradt még a narancsos festékből, bizonyára találnak felületet maguknak a Sándor-palota falán kívül is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egy tagbaszakadt apacs átfesti a lovadat, köszönd meg neki, és jelezd, hogy megszáradt a festék, lehet lakkozni.”