Megy a találgatás arról, vajon miért kellett az Orbán-kormánynak ilyen durván beleharapnia a CEU-ba, ám a dolgok mostani állása szerint nem is ez a legfontosabb kérdés. Kétségtelen, hogy a saját szavazótábor harci lázban tartása fontos a mindig konfliktusokban gondolkodó Orbánnak, ám ezúttal talán jobb lenne, ha félúton visszafordulnia. Az ellenzéki és hezitáló szavazók felbőszítésén kívül ugyanis a saját táborát is rendesen megosztotta a Közép-európai Egyetem rapid kinyírása. Az pedig nem igazán jó, ha egy kormányfő logikáját már a saját hívei sem tudják követni.

Fotó: index.hu

Számtalan magyarázat, elmélet, okoskodás próbál magyarázatot találni arra, miért épp most, miért ilyen gyorsan, és főként miért pont ezt az egyetemet támadta meg Orbán Viktor kormánya. Sok logikusnak tűnő magyarázat mellett van egy szempont, ami mellett nem szabad elmennünk szótlanul. Úgy tűnik, a mindig óvatos Orbán ezúttal nem igazán mérlegelt még akkor sem, amikor közel akkora ellenállásba ütközött az utcán, mint korábban az internetadó belengetésénél. Ha ehhez hozzátesszük, hogy hatalmas nemzetköz visszhangja volt a törvénynek, akkor egyértelmű a következtetés: valamiért mindennél fontosabb a miniszterelnöknek ledöfnie a félig magyar, félig amerikai egyetemet.   

Az, hogy végletesen elúszott a kormány keleti irányba, már nem is oly meglepő, uniós partnereink közül pedig egyre többen csak legyintenek, hogy Magyarország már úgyis fél lábbal kívül van az EU-n, így az sem lenne meglepő, ha holnaptól az összes kritikus médiát, egyetemet és civil szervezetet beszántaná. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis Orbánnak fontolva kell haladnia a keleti nyitás irányában, hiszen az uniós támogatások és a tagsággal járó előnyök hirtelen elvesztésével a saját vesztébe rohanna. Most látszólag azt kockáztatja, hogy kihajítják a pártját a néppárti frakcióból, különböző jogi eljárások indulnak az ország ellen, ugyanakkor elveszíti az utolsó esélyt arra, hogy Donald Trump bizalmába férkőzzön.

Fotó: mno.hu

Orbán a vak ló bátorságával rohan a sötétben, és talán ő sem sejti, hogy a végén megéri-e a nagy vágta, vagy csúnyán bezúzza a fejét. Sokat elárul a miniszterelnök kockáztató szándékairól az, hogy a közvetlen környezetében sem igazán tudják, milyen politikai hasznot remél ettől a merész attaktól. Valószínűleg nem tesz túl jót saját hívei lelkének, hogy egy látszólag szimbolikus ügy miatt 70-80 ezer ember tüntetett a kormány ellen, szellemes és kevésbé szellemes rigmusokkal küldték el a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt melegebb égtájakra, és természetesen az a nemzetközi felháborodás sem melengeti a fideszesek szívét, amit mostanában tapasztalnak.

A mostani támadás végképp kilöki a Fidesz hajójából azokat, akik hittek még az Orbán-rendszer konszolidációjában, vagy maguktól hagyják el ezt a kelet felé vitorlázó lélekvesztőt.

Ami azonban még ennél is kínosabb, hogy ebben az ügyben teljesen szétesett a kormány legendásan precíz és kérlelhetetlen kommunikációs gépezete. Bármennyire is elkötelezett saját tábora és miniszterelnöke mellett egy kormánypárti szavazó, nehezen viselheti azt a handabandázást, amit vezető politikusaiktól telik ezekben a napokban. Valószínűleg olyan ötletszerű, hirtelen elhatározásból született terv volt a CEU kinyírása, hogy nem volt idő épkézláb kommunikációs stratégiát kidolgozni hozzá. Finoman szólva is sántítanak azok a magyarázatok, melyek szerint az egyetem csal, versenyelőnyben van a többi magyar felsőoktatási intézményhez képest, vagy nem teljesíti az akkreditációs elvárásokat.

Fotó: 24.hu

Egyetlen markánsan következetes elemmel azért találkozhattunk az utóbbi napokban kormányzati részről, ugyanis következetesen Soros-egyetemként emlegették a CEU-t, ami rávilágít arra a szándékra, hogy valamilyen koherens ellenségképet fabrikáljanak Soros Györgyből, a menekültekből és a kozmopolitizmusból. Azonban az, aki tapsol a CEU ellehetetlenítésének, az minden gond nélkül elhitte azt is, hogy Soros György árasztja el migránsokkal Európát, így ezzel az akcióval csak a hülyeség fokát lehetett emelni, ám újabb szavazókban aligha bízhat Orbán és csapata. Ez a próbálkozás már arra sem igazán elegendő, hogy a Fidesz korrupciógyanús ügyeiről elterelje a figyelmet. 

Fotó: index.hu

Akiknek igazán gondot jelent ennek a meglehetősen agyament politikai stratégiának a megemésztése, az a Fidesz holdudvarában található maradék euro-atlanti orientáltságú értelmiség, akik már a menekültek és civilek elleni kampány idején is küszködtek a lelkiismeretükkel. A mostani támadás végképp kilöki a Fidesz hajójából azokat, akik hittek még az Orbán-rendszer konszolidációjában, vagy maguktól hagyják el ezt a kelet felé vitorlázó lélekvesztőt. Így aztán nem igazán marad olyan meghatározó személyiség Orbán Viktor környezetében, aki meggyőzhetné arról, hogy jobb lenne békén hagyni az egyetemeket és a fiatalokat, mert ők nem ismernek félelmet, ugyanis nincs mit veszíteniük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha messziről egy hatalmas porfelhő közelít feléd, az lehet szélvihar, de sokkal valószínűbb, hogy egy hatalmas hadsereg, úgyhogy jobb, ha futásnak eredsz.”   

Nagyon kiborult a Fidesz vezetősége a Jobbik plakátkampányán, melyek Simicska Lajos kegyvesztett oligarcha cégének hirdetési felületein tűntek fel. Kétségtelen, hogy éles a hangvétel, ám a kormánypárt hisztije arra is figyelmeztet, hogy az ellenzéki párt nagyon beletrafált a Fidesz gyenge pontjába. Ugyan már készül a hasonlóan kemény válasz, ám ha Orbán Viktor kormánya belemegy a vég nélküli adok-kapokba, nagyon rosszul járhat, ugyanis sok minden lehet még a Jobbik-Simicska páros tarsolyában. Mi nem akarunk tippeket adni, csak felvillantunk néhány variációt ezek közül.

Fotó: mandiner.hu

1. Ők megállítják Brüsszelt, ti pedig oda mentek dolgozni – Ezért van munkaerőhiány Magyarországon

2. Ők stadionokat építtetnek, a ti házaitokat meg elárverezik a bankok – Ezért nem teljesít jobban Magyarország.

3. Ők helikopterrel járnak, ti rettegtek a 3-as metrón, hogy ne gyulladjon fel a szerelvény – Ezért nem kell Budapestnek olimpia.

4. Ők egyetemeket zárnak be, ti nem tudjátok kifizetni a tandíjat – Ezért gyűlöli a kormány az értelmiségieket.

5. Ők nemzeti konzultációt hirdetnek, a ti véleményetekre viszont senki sem kíváncsi Paks ügyében – Ezért ne add el magadat az oroszoknak!

6. Ők megvédték a nyugdíjakat, ti ezért féltek a nyugdíjas évektől – Ezért ne higgy el mindent a selypítős szőke nőknek.

7. Ők földeket és kastélyokat vesznek, te pedig közmunkásként dolgozhatsz a kastélykertben és a földeken – Ezért ne higgy a munkanélküli statisztikáknak.

8. Ők újságokat, rádiókat és tévéket vesznek, te pedig soha nem fogod tudni, mi történik valójában az országban – Ezért nincs kiegyensúlyozott tájékoztatás Magyarországon.

8. Ők letelepedési kötvényeket árulnak gazdag külföldieknek, ti pedig elmentek mosogatni Londonba – Ezért hazug a kormány migránsellenes kampánya.

9. Ők megvédik az országot a migrásoktól, ti nem tudjátok megvédeni magatokat a saját kormányotoktól – Ezért gyűlöli a kormány a jogvédő civil szervezeteket.

10. Ők beszedik a TAO pénzeket, ti soha nem fogjátok megtudni, hogy kitől jött a támogatás, ki kapta, és mire fordította – Ezért fertőzte meg a korrupció a sport világát is.

11. Ők megálmodták a vizes vb-t, ti pedig kifizetitek a számlát – Ezért ne higgy el egyetlen számot sem, melyekkel a kormány dobálózik.

12. Ők a várba költöznek, ti meg nem tudjátok kifizetni a gázszámlát – Ezért érdemes volt a Fideszre szavazni!

13. Ők azt ígérik, hogy kolbászból lesz a kerítés, ti viszont azt látjátok, hogy szögesdrótból van – Ezért ne dőlj be az idegengyűlöletnek.

Fotó: hir.ma

14. És végül egy dakota közmondás ebből a témakörből: „Ők a washingtoni kormány ellen kampányolnak, ti viszont azt látjátok, hogy egy láda tüzes vízért eladják a népeteket a sápadtarcúaknak. – Ezért ne bízz soha a törzsfőnökökben!”

A Fidesz immár egy vallási szekta elhivatottságával küzd a józan ész ellen. Alul az Orbán Viktor ítélőképességében vakon megbízó mintegy kétmilliós szavazótábor, a vezér alatt közvetlenül pedig a parlamenti mamelukok engedelmes hada serénykedik, akik egzisztenciális okokból szavaznak meg minden kormány által benyújtott hülyeséget. Ha nem egyetlen személy döntene el mindent, valószínűleg darabjaira hullana a párt, így viszont bármikor beindíthatja az önmegsemmisítő mechanizmust. Egy párt, amely a magyar demokrácia hőskorában született, és saját történetén keresztül mutatta be, hogy miért nem szabad egyetlen emberre bízni egy országot.

Fotó: 24.hu

A magyar parlamentet már jó ideje arra használja a kormányzat, hogy elüldözzön, megsarcoljon, vagy ellehetetlenítsen embercsoportokat, érdekképviseleteket, társadalmi vagy politikai csoportokat. Már fel sem tűnik nekünk, hogy nem ez lenne a feladata, hiszen a képviselőknek és a kormánynak azon kéne ügyködniük éjjel-nappal, hogy élhetőbb, okosabb és boldogabb társadalomban éljünk. Ehelyett a kicsinyes bosszúállás, a maffiaszerű leszámolások színterévé vált a magyar országgyűlés, ahol tort ül a butaság, a verbális erőszak pedig felülír minden logikus érvelést.

A lex CEU sem szólt másról, mint arról a kormányzati szándékról, hogy teszteljék a társadalom (és külföldi politikai erők) tűrőképességét, és esetleg egy ilyen szélsőséges elérje a miniszterelnök, hogy fogadja az amerikai elnök. Jól látszik, hogy Orbánnak semmi sem drága ahhoz, hogy elérje régóta dédelgetett szándékait. A magyar kormány már rég elment a falig, de most magát a falat tolta tovább olyan buldogok segítségével, mint Habony Árpád, Andy Vajna, Lázár János, Rogán Antal vagy Kósa Lajos.

Orbán Viktor elszántságát mi sem bizonyította jobban, minthogy legkíméletlenebb verőlegényét küldte elsőként a magyar értelmiség színe-java ellen Németh Szilárd személyében. A nemzetközi összehasonlításokban legjobban szereplő magyar egyetem rapid kivégzése vetekedik az ismétlődő észak-koreai rakétakísérletek sunyi céljaival. Kim Dzsongun épp olyan provokatív szándékkal lődözi a ballisztikus rakétákat Japán vagy egyenesen az Egyesült Államok felé, mint ahogy Orbán Viktor veri át az őrületes blődségeit először a társadalmon, aztán a törvényhozáson. Tudja, hogy a civilizált világban megbotránkoztatást fog kelteni, de egy lépéssel mégis előrébb tolta a képzeletbeli falat, úgy, hogy semmi különösebb következménye nem lesz tettének.

A diktátorok évszázadok óta ilyen sziszifuszi munkával kerülnek közelebb a céljaikhoz, kihasználva azt, hogy a világban töretlenül hisznek a békés megoldások lehetőségében, nem hiszik el, hogy a gyalázatokat újabb aljas tettek fogják követni, pedig a történelem a legritkább esetekben igazolta őket. A diktatúrákban ugyanis a fal nem a leküzdhetetlen határokat jelenti, hanem azt az eszközt, amelyet mindig arrébb lehet vinni, mégis azt hiszik a túloldalon, hogy a szoba mérete változatlan maradt.

Úgy fogják csűrni-csavarni a jogszabályokat, olyan töménytelen pénzt ölnek a kampányokba, úgy felhizlalják saját oligarcháikat, hogy demokratikus úton szinte lehetetlen lesz leváltani őket.

A legfőbb kérdés most az, hogyan képes egy európai uniós állam (amely egyben NATO tagország is) miniszterelnöke egy egyszerű parlamenti többséggel és cirka 2 millió szavazóval a háta mögött gyakorlatilag minden gond nélkül a legabszurdabb politikai döntéseket keresztülvinni itthon és külföldön egyaránt? Miért olyan egyértelmű számunkra, hogy az a kormánypárt, melynek szavazói kevesebben vannak, mint az ellenzéki szavazók összessége kénye-kedve szerint ront neki cégeknek, civil szervezeteknek, jogvédőknek, egyetemeknek, ellenzéki értelmiségieknek, politikusoknak, és persze Brüsszelnek?

Egyetlen logikus magyarázata van ennek az első hallásra képtelenségnek tűnő jelenségnek. A Fidesz ma már nem párt, és nem is mozgalom, hanem egy vallási szekta, amely lényegében mindent elhisz alapítójának, aki egyben spirituális vezetője is ennek a közösségnek. Ma már nem Békemenetekben bandukolnak ezek az emberek, de továbbra is ők képezik annak az ideológiának a hátterét, melyet Orbán Viktor hirdet meg szinte minden nap. Az a fanatizmus, ahogy ezek a szavazók támogatják a miniszterelnök politikáját, elegendő ahhoz, hogy a parlamenti képviselők fegyelmezettségének segítségével bármit keresztülvigyenek, még ha az nem is tűnik sem etikusnak, sem logikusnak.

A hit az összetartó erő abban a közösségben, melyet Orbán Viktor irányít sajátos módszereivel, így nem enged teret sem érvelésnek, sem kételkedésnek. Minél erősebb a vezér tévedhetetlenségébe vetett hit, annál masszívabb lesz ez a tömeg, és annál reménytelenebb lesz az ellenzék helyzete. Ezért kell naponta iránymutatás a szekta első emberétől, ezért kellenek új ellenségek, és ezért kell minden vereségből győzelmet faragnia a lakájmédiának, ezért nem vitázik egyetlen ellenfelével sem. Amennyiben egyetlen pillanatra is megingana az Orbán Viktor tévedhetetlenségébe vetett hit ebben a fundamentalista táborban, azonnal darabjaira hullana a hosszas munkával felépített Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Ezért egyszerre erős és gyenge Orbán rendszere, hiszen folyamatosan működtetnie kell az ellenségkeresés, a valóság meghamisításának és történelem átírásának rendszerét, mert ha egy pillanatra leáll a gépezet, azonnal kiütköznek a tervezési hibák. Amíg van szufla a rendszerben, amíg a fideszes képviselők mind elhiszik, hogy hatalmuk és jólétük záloga Orbán Viktor országlása, amíg a szegények jobban hiszen a közszolgálati tévének, mint a korgó gyomruknak, addig sikeres lesz ez kisebbség, és uralja majd a politikával egyáltalán nem foglalkozók valamint a Fideszt leváltani szándékozók többségét. Úgy fogják csűrni-csavarni a jogszabályokat, olyan töménytelen pénzt ölnek a kampányokba, úgy felhizlalják saját oligarcháikat, hogy demokratikus úton szinte lehetetlen lesz leváltani őket.

Fotó: 24.hu

Azért dühös Orbán a szabad médiára, mert a tévedhetetlenségét kérdőjelezik meg, azért próbálja eltakarítani a civileket, mert a rendszer álnokságára világítanak rá, és azért küzd Brüsszellel, mert az EU központjából folyamatosan megkérdőjelezik a lépéseit. Egyetlen dolog dönti el tehát a 2018-as választásokat: Lesznek-e még olyan sajtótermékek, szervezetek, politikai pártok, melyek el tudják hitetni a szavazók többségével, hogy Orbán Viktor is ember, és mint ilyen, tévedhet. Nem kicsit, nagyon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „ Addig higgy a jövendőmondónak, amíg rajta nem kapod, hogy csak a múlt érdekli.”  

A Szegedi Kattintós száguldó riportere a vajdasági Gyálán egy vegyesbolt előtti szemetesnél találta azt a sokat mondó választási szóróanyagot, melyből kiderül, hogy Aleksandar Vučić jelenlegi miniszterelnök Orbán Viktor és Pásztor István társaságában hirdeti, fontos, hogy Gyorsabban - erősebben – jobban teljesítsen Szerbia, és ennek záloga az ő elnökké választása. Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Vučić pártja soha nem számított a magyarok nagy barátjának, ráadásul az imént említett szórólapon kizárólag szerbül szólítja meg választóit az Orbánnal kampányoló miniszterelnök.

Fotó: Szegedi Kattintós

A szerb radikálisok báránybőrbe bújtak ugyan, mégis ők számítanak a balkáni nacionalizmus egyik legerősebb politikai erejének. A Szerb Haladó Párt színeiben vasárnap megválasztott Vučić annak a Tomislav Nikolić-nak a köpönyegéből bújt elő, akit rövidesen váltani fog az elnöki székben. Nikolić 2008-ban a Szerb Radikális Pártból kiválva alapította meg azt a pártot, mely most már az Európai Unió irányában is nyitott, ugyanakkor ügyesen lavíroz az EU és Oroszország között.

Mint az Indexnek a választások előtt publikált összefoglalójából kiderül, Vučić múltja korántsem makulátlan. A hírhedt Vojislav Šešelj-féle radikálisoknak üdvöskéjeként kezdte pályafutását, Slobodan Milošević rendszerének utolsó éveiben információs miniszterként szolgálta az egyre sötétebb rezsimet. Az 1999-es NATO-bombázások idején ő volt Szerbia tájékoztatási minisztere, a világ televízióit bejárták azok a hazugságok, amiket a szerb haderő sikereiről terjesztett. Ha Magyarországon elcsalták a rendszerváltást, akkor mit mondjunk Szerbiára?

Fotó: predragpopovic-WordPress.com 

No, de most sokkal érdekesebb Vučić és Orbán viszonya. A menekültkérdésben több súrlódás volt a két politikus között, ám a kollégájához hasonlóan pragmatikus szerb miniszterelnök gyorsan ráérzett arra az egyszerű módszerre, ahogy magyar kollégája kezeli a közügyeket a határ túloldalán. Mindenkinek azt ígéri, amit leginkább szeretne, minden kisebbségnél azzal hozakodik elő, ami leginkább tetszik a választóinak. Így került fel Orbán Viktor és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Vučić szóróanyagára, igaz előbbi két politikus kisebb méretben, mint a jóllakott napközis benyomását keltő szerb elnökaspiráns.

A gyálai szemetes mellett heverő kihajtható választási szóróanyag (kizárólag cirill betűs) szövegei is megérnek egy misét. Az Orbán, Pásztor, Vučić triumvirátus alá a következő sorokat biggyesztették: Aleksandar Vučić: A jelöltünk Szerbia összes állampolgára elnökének (6-os lista). Ennek a széthajtható lapnak a hátoldalán kész kisregény olvasható:  „Gyorsabb - erősebb - jobb Szerbia - Aleksandar Vučić”

„A dolgok nem könnyűek. Számunkra (értsd: a mostani időkre) a ház alap nélküli, megrogyott maradt, és először az alapot kell megcsinálni ahhoz, hogy a házat felépíthessük. Házról házra, gyárról gyárra építkezünk, így Szerbia olyan lesz, amire méltó: erősebb és jobb. Őszinte fellépésünkkel sok befektetőt hívtunk, beindítottunk olyan gyárakat, amelyekről azt lehetett hinni, hogy egy hibás politika emlékművei maradnak, és ezzel még egyszer megerősítettük, hogy egyedül mi folytatunk államalkotó politikát Szerbiában. Egész régiónk számára fontos, hogy folytatódjon az élet, hogy az országok és a népek békében éljenek, hogy továbbmenjünk és a jövőbe nézzünk. És bármily nehéz is legyen, azt mondom nektek, hogy győzni fogunk, és hogy a gyermekeink büszkék lesznek ránk.” Nem csodálkoznánk, ha a Fidesz 2018-as választási plakátjain hasonló szövegeket olvasnánk.

Fotó: Szegedi Kattintós

Ezt még folytatódik a másik oldalon: „Észak-Bánát és a Tisza-menti régió nem Holt-tenger lesz, aminek nemrég mondták, hanem a Vajdaság és Szerbia fejlődésének motorja.” Hát, ez a Holt-tenger hasonlat nem semmi, de van még egy lap, ami az összehajtott szórólap között bújik meg. Ennek szövege pedig a következő: „Gyorsabban - erősebben – jobban tisztelt barátom, nagyon fontos, hogy 2017- április 02-án elmenj szavazni, elmenj a családoddal, sógoraiddal, barátaiddal, hogy a mi Szerbiánk elnökévé válasszuk Aleksandar Vučić-ot. Mutassuk meg hogy mi, gyálaiak, egységesek vagyunk, mert csak Vučić megválasztásával építhetjük a falunkat olyanná, amilyennek megérdemeljük. Ezért gyere el és karikázd be a 6. számot!” Így forgasd előre a történelem kerekét!

Fotó: Szegedi Kattintós

Hát karikázták, mert Aleksandar Vučić simán hozta az első fordulót, ráadásul a szavazatok több mint ötven százalékával, így nem is kell második fordulót tartani Szerbiában. A szavazatok részletes elemzése alapján egyértelmű, hogy Aleksandar Vučić jól számolt, hiszen kisebbségi jelölt híján (korábban a VMSZ is állított elnökjelöltet) a kettős állampolgárságot megadó Orbánnal kampányolva lényegében begyűjtötte a vajdasági magyarság szavazatainak többségét, ezzel esélyt sem adott ellenfeleinek, akik nem ígértek olyan sok szépet és jót, és persze elfelejtették feltüntetni Európa egyik leghírhedtebb autokratikus vezetőjét a saját szórólapjukon. Ahogy egy hírhedt dakota közmondás tartja: „Ha sokat lovagolsz kemény harcosokkal, nem biztos, hogy jól küzdesz majd a csatában, de az tuti, hogy kemény lesz a hátsó feled a nyeregtől.”  

Köszönet Zilahi Tibornak, aki sokat segített a cikk megírásában. 

A hazugságok sűrű erdején kell magának átverekednie magát annak, aki szeretne bármiféle rendszert látni abban, ami ma Magyarországon történik. A mostanában divatos kifejezéssel, alternatív valóságnak hívják azt a párhuzamos világot, melyet a magyar kormány egyre őrültebb kommunikációjával a hétköznapok tényei mellett felépített, és ezt próbálja rálőcsölni mindazokra, akik 2018-ban részt kívánnak venni egy demokratikusnak és szabadnak hazudott választáson. E hazugságok egyike, hogy kivezetik a piacról a letelepedési kötvények konstrukcióját, mert már nincs szükség az innen szerzett bevételekre. Nos, ez is épp olyan átverés, mit az az úgynevezett nemzeti konzultáció, mellyel ismét sokkolják azokat, akik nem kérnek a kormány alternatív valóságából.

Fotó: index.hu

Elképzelhető, hogy a CEU ellen indított támadásával Orbán Viktor elszámolta magát, ám az egészen biztos, hogy a nagy hajcihővel, melyet ez az ügy keltett megint egy csomó fontos ügyről elterelte a figyelmet. A tavalyi ősz egyik legfontosabb és egyben legtitokzatosabb ügye például mintha teljesen elvesztette volna jelentőségét egy fél év alatt. A letelepedési kötvények kormányzati biznisze miatt elbukott a kormány alkotmánymódosítási próbálkozása, mivel a Jobbik nem támogatta a tervezetet a konstrukció megszüntetése nélkül. Az offshore-cégeken keresztül különböző kormányzati és kormányhoz közeli személyeknek (például Rogán Antal és Habony Árpád) jól tejelő üzlet az Orbán-kabinet migránsellenes politikájának fényében igencsak visszás, hiszen lényegében pénzen vehet meg bárki a világon magyar és egyben uniós állampolgárságot, miközben milliárdokért gyakorlatilag erődrendszert építenek a déli határszakaszra a háború és éhség elől menekülők feltartóztatására.

Amikor az ellenzék egységes elutasítása miatt elbukott a kormány alkotmánymódosítási szándéka, a kormányfő ugyan bosszús volt, ám jelezte, rövidesen úgyis megszüntetik a letelepedési kötvények rendszerét, mert már elmúlt az a pénzügyi kényszer, mely miatt így kellett bevételhez jutnia a költségvetésnek. Ezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is megerősítette, aki jó alkalmat látott az ügyben arra, hogy fényezze az ország gazdasági állapotát, és utalt rá, hogy már nem vagyunk bóvli kategóriában a hitelminősítőknél, így akár le is mondhatunk erről a különös konstrukcióról. Igen lassan csordogáltak az információk arról, tulajdonképpen ki járt jól ezzel a kötvényfajtával, de annyi kiderült, hogy a program 2013-as kezdete óta 2016 végéig 4702 magyar letelepedési államkötvényt jegyeztek le, addig 6373 személy kapott államkötvényjegyzés címén letelepedési engedélyt.        

Aztán itt az április, és még mindig vehet magának boldog, boldogtalan (de főként gazdag) ilyen kötvényt, ha van minimum 93 millió forintnyi befektetni való pénze.

Az biztos, hogy az állam a piacon most már jobb feltételekkel tudna hitelhez jutni, ám sem az első beígért határidőig (tavaly év vége), sem a később felmerült március végéig nem született olyan jogszabály, amely a letelepedési kötvények árusításának felfüggesztését írná elő. A kötvényeket továbbra is magánvállalkozások árulják, akik jelentős, esetenként 45-60 ezer eurós szolgáltatási díjat számolnak fel a kötvényes ügyintézésért, és ezt egy az egyben lenyelik. Korábban is megénekeltük már, hogy a kormány nyilván nem hajlandó úgy tenni, mintha az ellenzék bármit is kikényszeríthetne belőlük, ám a letelepedési kötvények kivezetésének vég nélküli prolongálása nem pusztán arról szól, hogy nem hajlandók kompromisszumra, hanem egyesek degeszre keresik magukat ezzel a konstrukcióval, és nem sok kedvük van lemondani erről a bőségesen termelő pénzüzemről.

Egyébként a magyar letelepedési kötvények iránti érdeklődést még turbózni is lehetett az újabb és újabb megszüntetésről szóló hírek belengetésével, így a kötvényügyletben érdekelt kormányhoz kötődő személyek még jól is jártak a kötvények bizonytalan sorsának kommunikációjával. A Migronis Immigration nevű cég az év elején például azzal reklámozta magát, hogy itt az utolsó lehetőség, hogy bárki EU-s letelepedést szerezzen Magyarországon keresztül. Aztán itt az április, és még mindig vehet magának boldog, boldogtalan (de főként gazdag) ilyen kötvényt, ha van minimum 93 millió forintnyi befektetni való pénze.

Fotó: Napi.hu

Valahogy az az ember érzése, hogy a pénz annyira megbabonázta az Orbán-kormányt, hogy az ilyen, meglehetősen gyomorforgató üzleteket akkor sem hajlandó felszámolni, ha nincs belőle politikai haszna. Arról nem is beszélve, hogy miközben meglehetősen kétes eredetű pénzeken finoman szólva is fura figurák vásárolják meg maguk számára a magyar és uniós állampolgárságot, a magyar kormány háborút vív Brüsszellel, Soros Györggyel, igyekszik elüldözni az ország legjobb egyetemét, és menekült gyerekeket kényszerít a tranzitzónák szögesdrótjai közé. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sok cobolyprémet akarsz eladni az angoloknak, akkor szidd nekik a franciákat, mert így biztos fel tudod srófolni az árat.”   

Ha a következő 12 hírt olvassa a magyar sajtóban, akkor biztosan április 1-e van. Az év e különleges napján szárnyalhat a fantázia, nem szab határt sem az illiberális állam, sem a politikai inkorrektség, hiszen a legképtelenebb híreket is büntetlenül le lehet írni. Ha pedig így van, gondolkodjunk el azon, hogy nem is lenne olyan borzalmas ország hazánk, ha az alábbi 12 mondatból legalább a fele igazat állítana. Csak az a baj, hogy bolondok napjából csak egy van az évben, a többi 264-ben pedig a józan ész diktál. Vagy mégsem?

Fotó: index.hu  

1. Orbán Viktor nyílt vitára invitálja Botka Lászlót.

2. Németh Szilárd beiratkozik a Közép-európai Egyetem kisebbségpolitikai szakjára.

3. Matolcsy György revideálja nézeteit, és beismeri, hogy a közpénz nem veszítheti el közpénz jellegét még az unortodox gazdaságpolitika tételei szerint sem.

4. Mészáros Lőrinc megígéri, hogy egy hétig nem vesz egyetlen céget sem, és nem indul egyetlen állami tenderen sem, a felcsúti vasutat pedig leállíttatja, mert csak veszteséget termel.

5. Rogán Antal megígéri, hogy egy hétig csak turkálóban vásárol magának táskát, és kizárólag kerékpárral vagy gyalog megy az Aulich utcába.

6. Lázár János komolyan mondja, hogy kiszáll a politikából.

7. Tarlós István bejelenti, hogy titokban aláírta a Momentum Mozgalom olimpiai népszavazási kezdeményezését.

8. Andy Vajna az elfogult kormányzati sajtó elleni tiltakozása jeléül leszokik a dohányzásról, és kizárólag fánkot hajlandó fogyasztani.

9. Habony Árpád bevallja, hogy találkozott már Orbán Viktorral, majd közzéteszi vagyonnyilatkozatát.      

10. Kósa Lajos bejelenti, hogy indul a „Szép magyar beszéd” versenyen.    

11. Tállai András beiratkozik egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra, hogy értse, mi folyik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál.

Fotó: index.hu

12. Simicska Lajos bejelenti, újra szent a béke Orbán Viktorral, és megegyeztek arról, hogy ő vezeti a Fidesz országos listáját a 2018-as választásokon.

Tehetetlen dühében önmagát is hajlandó lábon lőni Orbán Viktor kormánya,  hiszen az ország legjobb egyetemét is beáldozná azért, hogy bosszút álljon azokon az intézményeken szemben, melyek euro-atlanti kötődésünk utolsó bástyái. Nekirontott például a jogvédőknek, akik a liberális demokráciák alapjait képező emberi jogok megsértése ellen emelik fel a hangjukat, most pedig a Közép-európai Egyetem került célkeresztbe, hogy ezzel is demonstrálja, mennyire kevésre tartja a szellem erejét a centrális erőtérben.

Fotó: index

Eljött a Németh Szilárdok ideje Magyarországon! A finoman szólva sem értelmiségi ismertető jegyeket hordozó kormánypárti politikus (aki mellesleg a Fidesz alelnöke is) a következő szavakkal indokolta a CEU elüldözését szolgáló törvény benyújtását: „Egyetlen külföldi egyetem, így a Soros-egyetem sem vonhatja ki magát a magyar jogszabályok alól, nem állhatnak a törvények fölött.” A derék, burzsoá nyugatiakat pocskondiázó csepeli vasmunkás imázsát magára öltő politikus azt persze elfelejtette mondani, hogy épp most kívánják elfogadni azt a törvénytervezetet, mely alól nem lehet kivétel a CEU sem. Ha van rajta sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az. Ez a magyar kormány érvelése azokkal szemben, akik nem igazán férnek bele a periférikus látásmódjukba.

Még azt is megkockáztatják a cél érdekében a kormány illetékesei, hogy megorroljon rájuk az egyetemet támogató Egyesült Államok, pedig Donald Trump megválasztásához nagy reményeket fűzött a magyar illiberális rendszer.  

Hihetetlen szégyen Magyarország számára, hogy egyáltalán megszólalhat érdemben ebben az ügyben egy olyan kaliberű politikus, mint a derék Rezsi Szilárd. Ennél is nagyobb baj, hogy régóta rohanunk a szakadék felé, és a kissé naiv magyar értelmiség nem fogja fel, hogy ezzel a kormánnyal nem lehet tárgyalni, egyezkedni, érvelni, hanem csak kemény szavakkal, esetleg füttyel, tüntetéssel visszautasítani a felülről jövő zsarolásokat. Korábban már értekeztünk arról, hogy a Fidesz környékéről lényegében eltűnt a szellemi holdudvar, csak az erőszakos, gátlástalan és talpnyaló figurák tudtak megragadni a párt vezetésében. Arról is ejtettünk már pár szót, hogy az euro-atlanti elkötelezettségű jobboldali szavazóknak lényegében nem maradt pártjuk, mert a Fidesz mindenkit legyalul, aki ezen az oldalon egy alternatívát próbál felmutatni. Most azonban egy egészen új szintre lépett a magyar értelmiség elleni hecckampány. Ezúttal lényegében egyszerre támadnak a nyugati értékrend, a demokrácia és az értelmiség ellen. Ezt még megspékelik egy laza antiszemitizmussal (a sorosozás mellékhatása), illetve egy általános idegenellenességgel.

A Véleményvezér blogján még 2013 telén jelent meg egy témába vágó bejegyzés. A Fidesz és a félretolt értelmiség című írás többek között a következőket állította. „Aki figyelmesen követte az elmúlt hónapok eseményeit, abban könnyen az a kép alakulhatott ki, hogy Orbán Viktor és a Fidesz ahol csak tudja, módszeresen leépíti a magyar kulturális és szellemi életet. Sokaknak azonban csak a héten válhatott világossá, hogy pontosan mennyire kiterjedt is ez a hadjárat a kultúra és az oktatás védőbástyái ellen. Most váltak láthatóvá ugyanis a felsőoktatási forráskivonások eddigi talán leglátványosabb következményei.” Ezeket a sorokat a magyar felsőoktatást megnyomorító forráskivonások miatt indult tiltakozások ihlették. Messze nem volt még arról szó, hogy elüldöznek egy (és nem is akármilyen) egyetemet az országból, mert Soros György is támogatja az intézményt. Úgy tűnik, ilyen esetekben a pénznek van szaga az egyébként ilyen tekintetben nem túl finnyás Orbán-kormány számára is. Még azt is megkockáztatják a cél érdekében a kormány illetékesei, hogy megorroljon rájuk az egyetemet támogató Egyesült Államok, pedig Donald Trump megválasztásához nagy reményeket fűzött a magyar illiberális rendszer.  

A mostani történések jól demonstrálják azokat a stílusjegyeket, melyek összekötik az autoriter politikai rendszereket, illetve azokat a megkülönböztető jeleket melyek miatt egyre messzebb kerülünk a liberális demokráciáktól. Az Orbán-rendszer már olyan sikeresen putyinizálódik, hogy szinte beértük az orosz elnök rendszerét a rendszerkritikus civilek üldözésében, a nyugati érdekeltségű cégek és intézmények ellehetetlenítésében, az iskolarendszerünk degradálásában, a kisebbségi- és emberi jogok leépítésében, a nők társadalmi szerepének megítélésében, és mindenek előtt az ellenségkeresés végeláthatatlan folyamatának erősödésében. Egy diktatórikus rendszer szükségszerűen üldözi az értelmiséget, ellehetetlenít művészeti műhelyeket, leépít oktatási intézményeket, mert az ott szocializálódott emberekben látja hatalmának legfőbb kihívóit. Azok, akik kritikát fogalmaznak meg, akik nem dőlnek be a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, akik a kormánypropaganda állhatatossága mögé látnak, azok soha nem fogják szeretni Orbán Viktor rendszerét, ő pedig nagyon nehezen viseli el, ha őt nem szereti mindenki. Ezért támogatja a finoman kritikus Magyar Tudományos Akadémia helyett a végtelenségig lojális Magyar Művészeti Akadémiát, és ezért nem érdekli érdemben a szellemi teljesítmény, csakis a saját zászlaja alatt gyülekező vazallussereg.  

Fotó: index.hu

És akkor most idézzünk egy másik részt a Véleményvezér négy évvel ezelőtti írásából: ’…nem nehéz észrevenni, hogy mára a Fidesz politikájában szinte teljesen megszűnt a kommunikáció azokkal, akik nyolc általánosnál többet végeztek. Ebből pedig világosan következik az is, hogy az értelmiséget, a kulturális élet, a bölcsész- és társadalomtudományok szereplőit sem fogják partnernek tekinteni. Az a kormány, amelyik szavakban a felsőoktatás minőségének javítását tűzte ki célul, a valóságban egyszerűen kivérezteti Magyarország legjobb egyetemeit, aminek egyértelműen a színvonalcsökkenés lehet csak a következmények. ’" E sorok születése óta eltelt lényegében egy teljes parlamenti ciklus, és stílusában, eszközeiben, célkitűzéseiben még a korábbinál is sokkal kíméletlenebb lett a rezsim. A CEU kissé naiv vezetői mégis tárgyalni és egyezkedni szeretnének. Kivel? Németh Szilárddal, akinek pillantásában egyesül minden, amit a NER-ről érdemes tudni? Vagy Palkovics Lászlóval, aki sunyi módon asszisztál ehhez a nyílt színi kivégzéshez? Vagy Balog Zoltánnal, aki korábban már bizonyította, hogy egyetlen ígéretét nem szabad komolyan venni? Ahogy a távolról sem dakota Csukás István írta a Süsü a sárkányban: „Sárkány ellen sárkányfű.”

Elgondolkodtató az a tény, hogy a Fülöp-szigetek diktátorával parolázó magyar külügyminiszter gesztusán már fel sem háborodik a világ, pedig aki csak egy kicsit is ad a demokratikus alapelvekre, némileg tiszteli az emberi jogokat, egy csipetnyit is zavarja, ha embereket lincselnek meg az utcán egyetlen szavára, az messze elkerüli Rodrigo Duterte elnököt. Talán már teljesen beáraztak bennünket a nyugati világban, és így a reménytelen kategóriában szorítottak helyet nekünk. Szijjártó Pétert ugyanis nem igazán zavarták a fent említett tények, belecsapott Dutere tenyerébe, csak azért, hogy három magyar cég húst exportálhasson az ázsiai országba.

Fotó: MTI

Ennél keletibb nyitást már aligha lehetne elképzelni, hiszen a Fülöp-szigeteki diktátornál nehezen talált volna elfogadhatatlanabb partnert a magyar külügyminiszter, aki jobbára üzletelni jár világ keleti felébe. Nagy diplomáciai jövője nem is igen lehetne a magyar-filippínó közeledésnek, hiszen teljesen más régióban, más gazdasági, katonai és politikai szövetségi rendszerekben vagyunk érdekeltek, így nem marad más, mint magyar hússal etetni a dél-kelet ázsiai ország lakóit. A hosszas előkészítés után megszületett kereskedelmi megállapodás aláírása után Szijjártó Péter kissé kényszeredett mosollyal fogott kezet vendéglátójával, és mintha a mindig peckesen álló haja is kissé lekonyult volna ettől a történelmi pillanattól.

Értjük mi, hogy a pénznek nincs szaga, de azért ebben az esetben nem egy egyszerű Türkménbasiról, egy azeri kiskirályról, esetleg az emberi jogokat handabandának tekintő orosz elnökről van szó, hanem egy olyan figuráról, aki nyíltan vállalta, hogy embereket öletett meg, mert nem értettek egyet a politikájával. Arturo Lascanas nyugalmazott  Fülöp-szigeteki rendőrtiszt ugyanis nemrég elismerte, hogy az általa csak "davaói halálosztagként" elhíresült gyilkoló brigád tagjaként ő személyesen legalább 300 emberrel végzett, amikor Duterte a város polgármestere volt. Két olyan esetre is emlékezett, amikor Duterte bírálóival kellett végeznie a mostani elnök testőrének utasítására.    

Van egy másik módszere is a Fülöp-szigeteki diktátornak az ellenségei eltakarítására. Duterte a korrupciót úgy akarja megszüntetni, hogy aki lop az államtól, azt ő felviszi a helikopterén Manila fölé, és kilöki a gépből. Nem is merünk belegondolni, mit szólna Rogán Antal ahhoz, ha Szijjártó Péternek megtetszene ez a módszer, és javasolná a magyar parlamentben ezt a közélettisztító eljárást. Ha átvennénk Dutere módszereit, a magyar drogfogyasztók és drogárusok is retteghetnének, mert a kíméletlen elnök kábítószer ellen hirdetett háborújának eddig közel 6000 áldozata van, ám többnyire nem drogbárókat, hanem fogyasztókat és utcai dílereket öltek meg önbíráskodó polgárok. A regnáló ember korábban zsebtolvajokra, és más piti bűnözőkre is ráengedte szabadcsapatát, és volt olyan eset is, amikor krokodilokkal etette meg az áldozatokat. Néha az az érzésünk, hogy a magyar kormány szíve szerint ugyanezt tenné a "sorosbérenc" civilek némelyikével is, ha nem Európában élnénk.

Van azonban egy másik közös pont is a magyar kormány és Duterte politikája között. A Fülöp-szigeteki diktátor ugyanis ugyanúgy szabadságharcot vív Brüsszellel, mint mi, aminek kiváltó oka, hogy az Európai Parlament illetékesei nem nézik jó szemmel, hogy az elnök szeretné ismét bevezetni a halálbüntetést az országban. Az Európai Parlamentnek tavaly nemes egyszerűséggel csak annyit üzent a filippínó elnök, hogy: Basszátok meg! Nos, Orbán Viktor még nem ért el erre a pontra a Brüsszellel vívott kemény csatájában, de azért már kiállt egyszer a halálbüntetés mellett, mert jobban érdekelte pártja népszerűségének fenntartása, mint az EU közös alapelvei.

Egyébként Duterte küzdelmét az Európai Parlamenttel körülbelül olyan komolyan kell vennünk, mintha Orbán Viktor folyamatosan harcban állna Szingapúrral. Az egész csak a kardcsörtetésről szól, és tulajdonképpen azt az alapelvet érvényesíti a politikában, hogy minél nagyobb hülyeséget mondasz, annál jobban odafigyelnek rád. Ez a Trump-Orbán-Putyin vonal, melynek meghosszabbításában ott található a baromság csimborasszójaként tündöklő Rodrigo Duterte, akinek kezét lelkesen rázogatta néhány napja Szijjártó Péter.

Fotó: 24.hu

A magyar külügyminisztert persze csak az a cél vezérli, hogy minél több marha- és disznóhúst tudjon eladni, hogy ezzel is elősegítse Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc üzleti sikereit, akik az ország legnagyobb hizlaldáit és vágóhídjait birtokolják. A Fülöp-szigeteki elnöknek megéri a világ másik végéből húst vásárolni, de nyilván nem azért, mert nálunk olcsóbb ez az áru, mint mondjuk Vietnamban, cserében azonban elmondhatja, hogy korrekt kapcsolatokat ápol egy európai uniós tagországgal, amelynek külügyminisztere nem fogja be az orrát, ha kezet ráz vele.  Ahogy egy dakota mondás tartja: „A bölényt nem csak azért kell megölnöd, mert szereted a húsát, hanem mert jól esik olykor legyilkolni egy olyan állatott amelyik nagyobbnak és erősebbnek tűnik nálad.”

Első ránézésre úgy tűnik, hogy egymáshoz dobálja Simicska Lajos oligarcha fiát a Fidelitas és a Jobbik, pedig távolról sem ez a helyzet. Az egész műbalhét a Habony-média keltette azzal a szándékkal, hogy a Fidesznél kegyvesztetté vált pénzügyi háttérembert a családján keresztül közvetlenül kössék a középre húzó radikális párthoz. Simicska Ádám a kormányhoz közeli bulvármédiában azonban cáfolta, hogy indulna a Jobbik színeiben a választásokon, sőt jelenleg is tagja a Fidelitasnak, ahol sok a jelenlegi szűknadrágos, offshore lovag kormánytag szocializálódott a korábbi években. De kik is ezek a kormánypárti fiatalok, akikből a jövő Rogán Antalai, és Szijjártó Péterei lehetnek? Íme, egy kis ízelítő abból, mit is gondolnak ők az országról, a hatalomról és a korrupcióról:

Fotó: Szegedi Kattintós

Először is idézzük fel a Fidelitas legutóbbi, szegedi akcióját, melyet az Együtt elnökének néhány nappal ezelőtti sajtótájékoztatóján adtak elő. A Csongrád Megyei Kormányhivatal Rákóczi téri épülete előtt ugyanis az újságírókon kívül megjelent egy 5-6 fős csoport is, akik közül egy-két fiatalember kiabálni és fütyülni kezdett, ahogy Juhász belefogott a mondandójába.

Juhász gyanúsnak nevezte, hogy a közszolgálati televízió stábja is elment az eseményre, így sejtette, hogy tudtak a provokátorok érkezéséről.  Az ellenzéki párt elnöke ekkor technikai szünetet kért, kollégáját megkérte, hogy rögzítse mobiltelefonjával a történteket, ő maga pedig saját telefonját bekapcsolva odalépett a helyi Fidelitas aktivistáihoz, és arról érdeklődött, tudják-e kiket szolgálnak a cselekedetükkel?

A síppal is rendelkező legaktívabb aktivista elmondta, hogy Bajnai Gordon korrupciója ellen tiltakoznak, mire Juhász megkérdezte, mi köze van neki a volt miniszterelnökhöz? Ezután azt kérte számon a fiatalember Juhászon, miért tették tönkre a nemzeti ünnepet március 15-én a fütyülésükkel? Juhász erre azt válaszolta, nem a nemzeti ünnepet zavarták meg, hanem Orbán Viktort, akinek korrupt kormánya védi az olyan politikusokat, mint Rogán Antal.

Egymás lekorruptozása után folytatódott a sajtótájékoztató, de még ekkor is néha közbekiabáltak az aktivisták. Juhász ekkor megjegyezte, hogy szegény fiatalok nem tudják, hogy olyan politikusok érdekeit védik, akik tönkre teszik az országot. Olyan átlátható vagyonnyilatkozati rendszer bevezetését követelte, melyben nem pusztán a politikus vagyonát kell megadni, hanem azokat a céghálókat is, melyekben érdekeltek.

Azt még érdemes elmondani, hogy a kormánypárt ifjúsági tagozatát reprezentáló kis csoportból ketten sípoltak, az egyikük meg néha belekiáltotta Juhász mondandójába, hogy: Hazudik! A többiek csak megszeppent biodíszletként szemlélték az eseményeket. Olyan partizánakció volt ez, mint amilyeneket a Momentum Mozgalom vidéki körútján hajtottak végre „magányos elkövetők”, hogy megzavarják az „olimpiagyilkos” párt rendezvényeit.

Fotó: MTI

A Fidelitas egyébként is a botrányaival kerül be eddig a hírekbe (persze véletlenül sem a közszolgálati híradókba), hiszen orbitális bulikon reprezentálták, hogy méltó utódjai lesznek a mai fideszes elitnek. Tavaly télen például komoly visszhangot keltett az a füzesgyarmati wellness disznóvágás (ilyen is csak egy belvárosi zsúrpubi tud kitalálni) melyen négyen összeverekedtek, és ketten megsérültek. Állítólag volt lökdösődés és fojtogatás, egy Facebookra posztolt, de később törölt kép szerint több centis véraláfutások és horzsolások jelezték, hogy nem barátságosan simogatták egymást a kormánypárti fiatalok.    

Nem világos, hogy pontosan mi szította fel az indulatokat, de a beszámoló szerint olyan szövegekkel kezdődött az incidens, mint hogy "na, itt van a pénz, leszopsz ennyiért?". Persze komolyabb előzményei voltak a bunyónak, mint egymás szexuális hergelése. Valószínűleg az állt a vita hátterében, hogy a két megsérült fidelitasos az ifjúsági tagozat volt budapesti elnökének köréhez tartoztak, ami élesen szemben állt a Fidelitas akkor hivatalban lévő vezetésével.

Az egyik érintett a szervezet belső levelezésén közzétett, de aztán nyilvánosságra került beszámolója szerint a parázs hangulatban Kerékgyártó Gábor verbálisan kezdte inzultálni a Böröcz László Fidelitas-elnök vonalával szemben álló társaság tagjait. Kerékgyártó volt Hoffmann Tamás újbudai polgármester kabinetfőnöke, ám a botrány után a polgármester csökkentette bizottsági elnöki hatáskörét, ami nem túl kemény büntetés egy olyan botrány után, ami a füzesgyarmati wellness disznóvágáson történt.

Fotó: sikerado.hu

Szóval a fideszes fiatalok valahogy így engedik ki a gőzt, és rendezik le a nézeteltéréseiket, ha éppen összevesznek a koncon. Szép kis jövőt vetít elénk annak a lehetősége, hogy valamikor a közeli jövőben ezek a fiatalok fognak dönteni közpénzekről, kormányzati tisztségekről, nemzetstratégiáról. Márpedig, ha ők azt látják, hogy Rogán Antal lényegében tökéletes védettséget élvez a kormányfő részéről, nem csoda, ha a propagandaminiszter korrupt ügyeit feszegető Juhász Péter sajtótájékoztatóján fújják a sípjukat. Valahogy úgy érzik, elég fideszesnek lenni ebben az országban, és lényegében bármi megengedett számodra. Jó lesz, ha Voldemort nagyúr, vagy Szijjártó Péter a háta mögé néz, mert ezek a fiúk már most nagyon kiéheztek a hatalomra. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség fogalmaz: „Ha kíméletlenebb, erősebb és kitartóbb vagy, mint a törzsfőnök, előbb-utóbb önként átadja a hatalmat, cserébe azért, hogy megkíméld az életét.”

Az augusztusi vizes világbajnokság kezd olyan pénznyelő automatává válni, mely akkor is kicsalja a pénzt a zsebünkből, amikor már lezajlanak a sportesemények. Miután elúszott a budapesti olimpiai álom, a kormány és a szervezők kényszert éreznek arra, hogy megmutassák a világnak, Magyarországon semmi sem drága, ha a sportról van szó. Ennek eredményeként merült fel ötletként, hogy az amúgy csak protokolláris szükségszerűségként megkövetelt nyitó ünnepségre hívják meg a Rolling Stones veterán csapatát, hadd húzza el azok nótáját, akik nem hajlandók Magyarország sikereire figyelni.

Fotó: Billboard

Mint az Index cikkéből kiderült, a televíziós társaságok megnyitó ünnepség iránti érdektelensége generálta azt az első hallásra elképesztő ötletet, hogy a világ egyik legdrágább (és legrégibb) rock bandájával dobják fel az eseményt. Kétségtelen tény, hogy a sportesemények nyitó- és záróünnepségei nem igazán hozzák lázba a sportszerető közönséget, ráadásul az olimpiákon is már csak értelmetlen pénztemetőnek tartják a színpompás eseményeket, melyeken a rendező ország akarja megmutatni, hogy túl tudja szárnyalni a négy évvel korábbi parádét. Egy vizes vb előtt olyan lenne egy hosszabb megnyitó ünnepség, mint a himnuszok hallgatása a futball világbajnokság döntője előtt. Vagyis, nem a körítés a lényeg, hanem az, ami a pályán zajlik.

A Fidesz vezetése mindig szem előtt tartotta a „Cirkuszt és kenyeret a népnek” elvét, hiszen amíg azon ámulunk, hogy a kivénhedt rockerek nyúzzák a gitárjaikat a Margit-szigeten, addig nem gondolunk az igazán komoly problémákra. A magyar kormány és az alá begyűrt sportvezetés próbál nagyon trendi képet kialakítani az országról, ha már más területeken a 80-as éveket idézik a hazai viszonyok. Ha nem tapsoltak volna el már több mint 100 milliárd forintot a hazai rendezésű világbajnokságra a szervezők, akkor azt mondhatnánk, hogy a megspórolt összegből tényleg érdemes lenne egy igazán nagy dobásra költeni, de jól látszik, hogy úgy folynak el a költségek a közös kasszából, mint a víz a Dagály uszoda nagymedencéjéből, ha leeresztik azt.

Fotó: 24.hu

Most azonban úgy néz ki, hogy időarányosan olyan pénzégetést hajt majd végre a kormány, ami joggal pályázhat majd a Guinness Rekordok egyikére. A nyitó- és záróeseményre kereken 4 milliárd forintot költenek majd, ebből nagyjából 3,5 milliárd tisztán a megnyitóra megy el: egy 90 perces show-ra a Dunán lévő színpadon. Nem tudni, hogy ebben az összegben benne van-e már a Rolling Stones koncertje, vagy az még tovább növeli a költségeket. A legendás banda egyébként a Super Bowl döntők egyikének (2005) nagyszünetében (halftime show) is fellépett, igaz, akkor kissé fiatalabbak voltak, és a gázsijukat nem közpénzből fizették, hanem a szponzorok és a liga dobta össze a csinos kis összeget.

Egyszóval Orbán Viktor ismét mert egy nagyot álmodni, ám jobban tette volna, ha most olyan mélyen durmolt volna, hogy semmire sem emlékszik abból, ami az ébredés előtt járt a fejében. Ha csak a ceremóniák költségét nézzük, akkor egy rendkívül irritáló 6 milliárd forint környéki összeg jön ki, melyet megkoronáz a brit szupercsapatra költött szakajtónyi pénz. Mert arra mérget vehetünk, hogy Ronnie Wood nem fog bagóért a húrokba csapni a Duna közepén, Mick Jagger pedig nem fogja rekedtre üvölteni magát két szalámis szendvics áráért.

Ennyi macera és közpénz kell ahhoz a világ érdeklődésének középpontjába kerüljünk? Ha ennyire szomjazzuk mások figyelmét, akkor vegyük rá Ciccolinát, hogy szólaljon fel a magyar Parlamentben, vagy a francia pókembert, hogy mássza meg a Szabadság-szobrot. Biztos olcsóbban megússzuk, mint a Rolling Stones-t, melyet egyébként is csak azok élvezhetnének élőben a Margit-szigeten, akik megveszik a méregdrága belépőket, vagy a VIP páholyban feszítenek. A csórók Magyarországa meg a közszolgálati tévé előtt csorgathatja a nyálát, ha tényleg összejön a szuperkoncert, melyet az ő adóforintjaiból fizetnek.

Fotó: T-Mobile Arena

No, de ne legyünk szociálisan túl érzékenyek és végsőkig demagógok, inkább fogadjuk el az érvet, hogy csak ritkán mutathatjuk meg a világnak, milyen különleges ország a miénk. Például demonstráljuk, hogy mennyire nem komáljuk a hanyatló nyugat termékeit, így nem kérünk a burzsoá könnyűzene élcsapatából, a Rolling Stones-ból sem. Ellenben - ha már annyira nyitottak vagyunk kelet felé – hívhatnánk egy orosz vagy azeri együttes vagy egy türkmén énekest, de szórakoztathatná a nagyérdeműt egy észak-koreai esztrád zenekar is. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem a New York-i Filharmonikusok szólnak a sámán dobjából, mégis jobban szeretjük hallgatni, mint a Hattyúk tavát.”  

A mai magyar politikai élet egyik legabszurdabb hecckampánya zajlott le a napokban az úgynevezett lex Heineken törvénytervezet benyújtásával. Egyrészt egy olyan gazdasági jellegű vitába szállt be kéretlenül a magyar kormány, mely kizárólag román-holland érdekeltségű, másrészt jó alkalom volt ez egy kis multizásra és komcsizásra is a híres sör emblémáján szereplő vörös csillag támadásával. Az is sokat elmond az ügy komolyságáról, hogy ezt a harcot, vállat vállnak vetve Lázár János és Semjén Zsolt vívták meg.

Fotó: Pesti Bulvár

Nyilvánvaló volt már a kezdetek kezdetén, hogy nem lehet ideológiai alapon végigverni egy alapvetően üzleti ügyet. Amikor a Csíki Sör névhasználati kérdése a nyilvánosság elé került, még pödörtek a bajszukon egyet azok, akiknek van olyan (nem csak Kövér elnök úrra gondolunk), és csak annyit mondtak, hogy nem a címke teszi a sört, ha jó az az ital megisszuk így is, úgyis. Lázár miniszter és Semjén miniszterelnök-helyettes azonban előbb a szívükre, majd a nevükre vették ezt a címkéjénél fogva előrángatott problematikát. Tudták, hogy egy kis székelyezéssel, hollandozással, meg multizással össze lehet kaparni egy adag politikai tőkét, így egészen a törvényalkotás küszöbéig elmerészkedtek. 

Mindez a lelkesedés persze addig tartott, amíg nem szembesültek a tényekkel. Nekimenni a Heinekennek, mert vörös csillag van az emblémájában, körülbelül olyan fura dolog, mint kizárni az orrszarvút a szavannáról, mert az orra tiltott önkényuralmi jelképnek számít az állatok között. A Heineken nem szponzorálta soha Lenin elvtársat, nem volt Fidel Castro kedvenc söre, de még a magyar kormányt sem zavarta a kis csillag a sörös dobozokon, amikor évekkel ezelőtt stratégiai megállapodást kötött a céggel. Arra mindenképpen jó ez a helyzet, hogy világossá tegye: a tények nem igen zavarják a magyar kormány reprezentánsait, simán meglovagolják a lehetőséget akkor, ha a holland multit lehet szívatni, vagy a székelyek elnyomását lehet elhinteni, esetleg a márka emblémáját díszítő csillaggal azt sugallják, hogy megint a komcsik törölték a véres csizmájukat a szent magyar anyaföldbe.

A történet lényege persze teljesen más, így amennyiben bármilyen bíróságon kötne ki az ügy, a magyar kormány az iratmegsemmisítőbe helyezheti az úgynevezett lex Heinekent. A multiknak nekimenni egyébként nem mindig eredményez automatikus sikert a közvélemény-kutatások világában, a székelyek védelmezése sem hoz plusz szavazatokat, ha történetesen senki sem akarja erdélyi honfitársain vérét ontani, csak egy sört akar átnevezni. Kétségtelen, a vörös csillag védjegyként való használatának tiltásáról szóló javaslat néhány hétre témát szolgáltathat a kormánynak, ha pedig Brüsszel a beadványt elkaszálja, még inkább. Nincs azonban e magatartás mögött semmi más, mint amit eddig megszoktunk az Orbán-rezsimtől. És a dolog lényegi része itt véget is érne, ha nem akadt volna fenn már a párt belső szűrőjén is a törvénytervezet, márpedig ezt azt vetíti előre, hogy a fideszesek egy része is kapitális baromságnak tartja nekimenni egy sörgyártónak, aki munkahelyeket teremt, ráadásul Magyarországon semmi különösebb gond nincs a működésével.  

A brüsszelezés most ugyan kiegészül egy kis hollandozással multizással meg komcsizással, de a megveszekedett fideszes szavazó ezeket a tényezőket már rég egyesítette Soros György zászlaja alatt, így maximum a Jobbikkal versenghetnek néhány szélsőjobbos voksért, már ha van olyan magyar szavazó, aki komolyan gondolja, hogy a székely autonómia ügyét bármiben is érintené a Csíki Sör betiltása. A jelképekért, gesztuspolitizálásért rajongó Orbán-adminisztráció tehát az egész ügyet azzal a felkiáltással rántotta elő a bűvészkalapjából, hogy biztosan jó lesz valamire, ha meg kínossá válik az ügy, akkor meg ejtik, mint a budapesti olimpiai pályázatot.

Fotó: 24.hu

Jól illeszkedik ugyanakkor a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi áruházláncok ellen készülő törvény szelleméhez a Heineken ellen indított küzdelem. A magyar kormány lassan olyan vehemenciával veti magát csatába a burzsoá nagytőkések ellen, mintha maga Kim Dzsongun állt volna a nemzetközi nagytőke elleni harcunk élére. Különösen ironikus ez az antikapitalista attitűd, ha épp egy vörös csillag miatt csesztetjük a holland sörmultit.  A Csíki Sör tényleg csak egy ürügy, hogy üssünk megint egyet a kapzsi nyugati kapitalistákon, és védőszárnyaink alá vegyük elszakított nemzettestünk egyik legkedveltebb italát. Parasztvakítás felsőfokon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a lényeg, hogy szeresd a tüzes vizet, hanem, hogy annyit igyál belőle, amennyitől elfelejted az árát.”