Kettős vereséget szenvedett Rogán Bulibáró Antal vasárnap este, ám egyelőre nem úgy tűnik, hogy visszacsúszik a Fidesz vezetők képzeletbeli ranglistáján a sereghajtók közé. Miközben a milliárdokból finanszírozott gyűlöletkampány ellenére sem sikerült a propagandaminiszternek legalább minden második magyart az urnákhoz szólítania, a jól végzett munka jutalmaként repkedett egyet Budapest és Szabolcs között. A bulvárban nyomuló propagandaminiszternek azonban mindezek ellenére stabil a pozíciója a párton és a kormányon belül egyaránt. Vajon mi kell ahhoz, hogy Rongyláb Tóni kezét elengedje Orbán Viktor? Talán a propagandaminiszter Kis Grofóra jobban járja a pávatáncot, mint a miniszterelnök?

Fotó: borsonline.hu

Van néhány ember, a Fidesz felső vezetésében, illetve szellemi holdudvarában, akik lényegében bármikor, bármit megtehetnek komolyabb következmények nélkül. A teljesség igénye nélkül említsünk meg néhány nevet: Matolcsy György, Mészáros Lőrinc és Habony Árpád. A legnagyobb király (vagy bulibáró?) mégis Rogán Antal, akire még azt sem lehet mondani, hogy ügyesen kezelte volna az egyre kínosabb ügyeket, melyekben nyakig benne volt.

Miközben csúfosan megbukott, mint a kampányért közvetlenül felelős propagandaminiszter, kiderült róla, hogy szombat este Szabolcsban csatakosra táncolta magát Kis Grofó nótáira. Önmagában nem gond, hogy a celebminiszter és neje tiszteletét tette Szabó Zsófi esküvőjén, ám a körítés elég irritáló lehetett azok számára, akik kemény küzdelmet vívnak a mindennapi betevőjükért. És itt nem pusztán a szabolcsiakra gondolunk, hanem azokra a szerencsétlenekre, akiket addig hergelt a propagandaminiszter kampánya, hogy végül elhitték, jobb hely lesz Magyarország attól, hogy behúzták a szavazólapon a nemet.

Rogán rongyrázása épp a kvótanépszavazás árnyékában tűnik rendkívül cinikusnak. Teljesen mindegy, hogy szponzorok, barátok, kedves ismerősök állták a repkedő miniszter költségeit, Rogán viselkedése azt üzeni minden magyar állampolgárnak, hogy semmit sem szabad komolyan venni abból, amit két napja, két hete vagy két éve mondott. Lényegében bármit megtehet, mert bármit meg tud magyarázni. Hiába fújnak rá a párton belül, hiába irritál a viselkedése több millió magyar polgárt, ő sérthetetlen, ott repked, ahol akar, és annyiból, amennyiből nem szégyelli. És ő lényegében semmit sem szégyell, így esély sincs arra, hogy ő vagy a felesége visszavegyen a luxusból.

Fotó: mno.hu

„Urizálni csak úri gyerekek tudnak. Én parasztgyerek vagyok” - nyilatkozta a Louis Vuitton táskájáról elhíresült miniszter még 2014-ben. Ilyenkor jó lenne tudni, milyen paraszt gyerek érkezik helikopterrel lakodalomba, és milyen szegénylegényt várnak a leszállás után luxusautóval „kedves ismerősök”? Szerény becslések szerint is közel kétmillióba került a szabolcsi kiruccanás Rogánéknak, ám állításuk szerint ez is barterben oldották meg. Ha Rogán valaha is komolyan gondolta, hogy ő parasztgyerek, akkor rég elszakadt a gyökereitől, fogalma sincs arról, milyen a magyar vidék, és azzal, hogy ilyen nyíltan urizál, mélyen megsérti azokat, akikkel korábban azonosságot vállalt.

Mégis, meddig lehet miniszter egy olyan politikus, akit már évek óta körülleng a korrupció, akiről nap, mint nap kiderül, hogy nem mond igazat, ráadásul úgy szórja a pénzt, mintha egy folyton termő fáról tépkedné le a húszezreseket? Rogán az egyik legjobban elutasított politikusa a Fidesznek, tevékenysége pedig tulajdonképpen abban merül ki, hogy a kormányát népszerűsíti sokmilliárd forint közpénzből. Rogán Antal a fideszes éra egyik emblematikus figurája: minden kitelik belőle, és soha nem vállalja semmiért a felelősséget. Talán pont ezért ragaszkodik hozzá annyira Orbán Viktor.

Fotó: borsonline.hu

A helikopterezést egyébként nem igazán kultiválta korábban sem a most keményen repkedő Rogán, sem a pártja, hiszen amikor Kóka János, egykori SZDSZ elnök és a Gyurcsány-kormány gazdasági és közlekedési minisztere repkedett saját gépén, a felháborodásuk nem ismert korlátokat. Persze, az idő mindent megszépít, vagy ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Amit szabad Dühöngő Bikának, nem szabad Bömbölő Szarvasnak.”

Orbán Viktor fogatlan oroszlánként küzdhet tovább Brüsszel ellen, ám ezt elsősorban önmagának köszönheti. A Fidesz csapata csúfos kudarcot vallott ugyanis hazai pályán az esélytelennek tartott ellenzékkel szemben, és a miniszterelnök hiába próbál úgy viselkedni, mint egy győztes csapat edzője, már alig tudja megtéveszteni saját szurkolóit. Abban biztosak lehetünk, hogy az öltözőben mindenki megkapja a magáét, ám hiába üvölt le játékost, gyúrót, játékvezetőt, a stratégiai hibákat ő követte el. A Szegedi Kattintós összeszedte ezek közül a legfontosabbakat.

Fotó: hvg.hu

1. Most ütött vissza először az az önkényes törvényalkotási mechanizmus, melyet a kétharmad birtokában a Fidesz erőből tolt át a Parlamenten. Aktuális érdekeinek megfelelően módosította a népszavazásra vonatkozó jogszabályokat, így 50 százalékra emelte az érvényességi küszöböt. Ezzel nyilván minden ellenzéki népszavazási kezdeményezés ellehetetlenítése volt a célja, ám csapdát állított magának is. Orbánnak a Fidesz és Jobbik táborán kívül el kellett volna vinni a szavazófülkékbe még legalább egymillió embert, és ez azért nem sikerülhetett, mert a kormány szavahihetősége igen erős csorbát szenvedett az utóbbi hat évben. Orbán nem mérte fel megfelelően a társadalomban uralkodó hangulatot, mely egyfelől tényleg idegenellenes, ám sokaknál ezt az érzést felülírta az az óhaj, hogy betartsanak a kormánynak. A megváltoztatott választójogi szabályok is visszaüthetnek, hiszen ez a 2014-es választások előtt megalkotott konstrukció az akkori pártpreferenciákra lett kitalálva, ám ha a Fidesznek nem lesz már kétmillió hűséges szavazója, a szabályozás már az ellenzéknek kedvezhet.

2. Komoly stratégiai hibának bizonyult, hogy egyetlen ellenzéki népszavazási kezdeményezést nem engedett át a Fidesz szűrője, pedig ha például a vasárnapi boltzárral együtt tették volna fel a kérdést az állampolgároknak, akkor valószínűleg jobb esély lett volna az 50 százalék elérésére. Ez akkor is többet hozott volna a konyhára, ha közben a kormány ellen szavaznak a boltzár kérdésében. Orbán túlságosan hitt a mozgósításban, lebecsülte azokat az ügyeket, melyek a menekültválság mellett még foglalkoztatják az embereket, így sehogy sem tudta pótolni a hiányzó 10 százalék választót.

Fotó: blgaszat.hu

3. A kormány számára kényelmes állapot volt a népszavazásig az a társadalmi közönyösség, mely a politikát övezte. Ez tudatos volt, hiszen a kormány és a fideszes politikusok korrupciós ügyeit azzal ütötték el, hogy a szocialisták is loptak. Ez persze olyan apátiába süllyesztette a közéletet, melyből egy olyan brutális kampány (még Vona Gábor szerint is) sem tudta kimozdítani, ami mögöttünk áll. A közöny kifejezetten érzékelhető volt akkor is, amikor az olimpiai közvetítések közé csempészték a gyűlöletkampány hirdetéseit, és amikor turbó fokozatba kapcsoltak a Habony-művek, már kifejezetten irritáló volt a kormány nyomulása.

4. Az Orbán-adminisztrációra jellemző, hogy mélyen alábecsüli a polgárok szellemi képességeit, ám most olyan népmesei elemekkel operáltak, melyeket tényleg csak azok hittek el, akik bármikor beugranának Orbán Viktor után egy feneketlen kútba. Olyan társadalomszemlélet rajzolódott ki a kampányban, mely megelőlegezte a polgárok jelentős részének ellenállását. Az érvénytelen szavazatok kiugró száma azt jelezte, hogy sokan kikérik maguknak, hogy óvodásként kezeli őket a kormány.

5. Maga Orbán Viktor is bevallotta már szűk körben, hogy a politikai törvényszerűségei miatt elkopik egy párt, mely huzamosabb ideje kormányoz. Ő azonban nem mérte fel jól ennek mértékét, az időközi választások kudarcát mindenféle mondvacsinált indokokkal magyarázta meg, ám arra nem volt felkészülve, hogy egy országos megmérettetésen is kudarcot vall a pártja. A korrupció olyan mértékben erodálta a Fidesz hitelességét, hogy a brutális médiatúlsúly ellenére sem voltak képesek mozgósítani a választók 60 százalékát. Így legalább nem kell félnünk attól, hogy megkockáztatja az előrehozott választásokat a Fidesz.

6. Jó szokása szerint nem mondta meg világosan a miniszterelnök, hogy mit is szeretne elérni a népszavazással. Egy olyan politikustól, aki évek óta nem hajlandó ellenségesnek tartott médiának nyilatkozni, ellenzéki politikusokkal nyíltan vitázni ez egyáltalán nem meglepő, ám ennek kínos következményei vannak. Orbán valódi célját ironikus módon a voksolás éjszakáján vallotta be, amikor azzal kérkedett, hogy többen szavaztak a kvóta ellen, mint ahányan támogatták az uniós tagságunkat. Ez olyan ízléstelen, ugyanakkor elhibázott párhuzam volt, melyből az világlik ki, hogy az ellenzéknek igaza volt akkor, amikor az EU-ból való kilépésünk első politikai lépéseként értékelték a népszavazást. Orbán Viktor teljesen belebonyolódott a Brüsszel elleni hadakozásba, így joggal hányják a szemére ellenzéki- és kormányoldalon, hogy az ország valós problémái egyáltalán nem foglalkoztatják.

7. A kampány rendkívül sablonos és didaktikus volt, így a belé ölt milliárdok ellenére nem volt igazán mozgósító ereje. Tipikus esete ez annak a helyzetnek, amikor a kevesebb többet ért volna. A migráció általános elutasítása persze sok szavazatot hozott, ám arra nem kapott senki választ, hogy miként próbáljuk hazacsábítani a saját „migránsainkat” Nyugat-Európából, hogyan oldjuk meg az alacsony bérek és a munkaerőhiány gondjait, kik fognak nekünk nyugdíjat fizetni, ha már felélte az állam magánnyugdíj-pénztárak vagyonát, a nyugdíjkasszában pedig nincs elegendő tartalék a következő generációk ellátására. Ez a kampány csakis az elutasításról szólt, és semmilyen nyugtalanító kérdésre nem akart vagy nem tudott választ adni a polgároknak. Nem csoda, ha képtelenek beismerni a vereséget, hiszen akkor el kellene kezdeni kormányozni. Ahogy egy dakota törzsfőnök mondaná: "Még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonám."

Fotó: atv.hu

8. És, ha már szóba kerültek a külföldön dolgozó honfitársaink, lássunk egy rendkívül prózai okot az érvénytelenségre. Politikai okokból tőlük megvonták a jogot arra, hogy levélben szavazhassanak, úgy mint a határon túl élő magyarok, így lényegében keletkezett egy hatalmas lyuk, melyet a külhoni magyarokkal akart betömni Semjén Zsolt. Ám ezúttal egyik közösség sem volt aktív, az előző azért, mert másodrangú választópolgárokként kezelik őket, az utóbbiak, mert őket a magyar migránskérdés kevésbé ragadja meg, mint a parlamenti választások. Valószínűleg velük sem lett volna meg az érvényesség, ám a kormány kampányának agresszivitása érzékelhető volt a határokon túl is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha minden követ megmozgatsz, és mégsem sikerül elhordanod a hegyet, ne magadat hibáztasd, hanem azt a sámánt, aki kitalálta ezt a hülyeséget."   

A teljesség igénye nélkül tárjuk önök elé szubjektív válogatásunkat a betelepítési kvóta ügyében kiírt népszavazás kampánytermékeiből. Hála a kampányplakát-generálók új nemzedékének most már teljesen nyílttá vált ez a versengés, hiszen a kormányszlogenek szegényes kínálatát bárki felturbózhatta a maga politikai ízlése és kreativitása szerint. Kemény kampányon vagyunk túl, aminek azonban volt egy vitathatatlanul pozitív hozadéka: A magyarok ismét bebizonyították, hogy igen jó humorérzékkel rendelkeznek, ezért nem lehet őket teljesen hülyének nézni. Íme, az alábbiakban adjuk közre a Szegedi Kattintós által kiválasztott plakátokat, melyek bemutatási sora nem tükrözi az erősorrendet. Ez utóbbiról önök is szavazhatnak. 

1.

Fotó: index.hu

Az index.hu által közölt plakát egyszerűségével és mozgósító erejével vívta ki helyét a legszellemesebb plakátok között. Ha az ember elolvassa ezt a szöveget, azonnal szlogenszerzővé akar válni. Az interaktivitás csimborasszójaként emlegetett plakátgenerátorok sokrétűségére és a bennük rejlő lehetőségekre hívja fel a figyelmet, ezért egyértelmű, hogy helye van a plakátok elit klubjában.

2.

Fotó: 24.hu

A Kétfarkú Kutya Párt szinte végtelen számú szellemes szlogennel örvendeztetett meg bennünket, ám a kampány közbeni belpolitikai eseményekre reflektáló alkotása kiemelkedik ezek közül is. A kormány kék hátterű (később nemzeti színű) plakátjaitól jól megkülönböztethető szürke alapszínű plakátjait nagy buzgalommal tépkedték le a Fidesz önkéntesei, illetve a feladatra mozgósított közmunkások, ám a kampány plakáterdejéből mégis a kutyások szövegei magasodtak ki leginkább.

3.

 Fotó: hvg.hu

Szintén a kutyapárt nevéhez fűződik a hamisítatlan kormányzati propagandadizájnba ágyazott üzenet, mely a hazánkat elhagyó nyugati magyar migránsközösség problémáira reflektál. A szánalmas kormányzati "Gyere haza!" kampány paródiája ugyanakkor egyszerre üzenet az itthon maradottaknak és a külföldre távozóknak.

4.

     Fotó: facebook.hu

És akkor jöjjön egy igazi csemege a határon túlról! A kutyapárt gyökeret vert Erdélyben is, aminek a fenti kép a legjobb bizonyítéka. Valószínűleg a határon túli magyarok számára is érzékelhető volt a kormány görcsös kampányhajrája, így nem csoda, hogy kutyával üzentek Budapestnek, hogy nem kérnek az értelmetlen népszavazáson való részvételből.  

5.

Fotó: Szegedi Kattintós

A Szegedi Kattintós eléggé el nem ítélhető módon két saját plakátját is beválogatta a legjobbak közé. Az első a filmügyi- kaszinóügyi- TV2-ügyi és szivarügyi biztosként elhíresült Andy Vajnának próbál kedveskedni, aki maga is menekültként érkezett az Egyesült Államokba, most pedig buzgón támogatja a kormány migránsellenes kampányát. Erre mondják sokan, hogy van az a pénz...

6.

Fotó: Szegedi Kattintós

Második beválogatott plakátunk egyszerűségével és letisztult üzenetével vívta ki saját szimpátiánkat. Aki eddig nem tudta volna, nagy nap lesz október 2-a a Petrák számára, akár érvényes, akár érvénytelen népszavazást hoz.

7.

   Fotó: mandiner

A miniszterelnök által emlegetett nihilizmust megtestesítő plakát már-már Malevics fekete kockájával vetekszik egyszerűségében. Van azonban egy olyan olvasata is ennek a plakátnak, hogy görbe tükröt tartunk saját tükörképünk elé. Lényeg, hogy rendkívül elgondolkodtató a kompozíció, ami egy ilyen didaktikus kampányban sokak számára értelmezhetetlen atmoszférát eredményez. 

8.

És végül egy igazi helyi csemege! Ennél aktuálisabb üzenettel nem igazán lephették volna meg a tápéiakat, hiszen szombaton este tényleg fellép a Búcsú téren Nagy Feró és a Beatrice. A plakát pikantériája, hogy a kormány idegenellenes kampánya mögé teljes mellszélességgel beálló Nagy Feró koncertjét hirdetik kellő iróniával a szervezők. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Sose felejtsd el, hol állítottál csapdát a prérifarkasnak, mert ha gyanútlanul arra sétálsz, te magad fogsz belelépni."   

Lényegében teljesen mindegy, miről szavazunk, az ellenzékiek ellenállnak minden kormánypárti kezdeményezésnek, a kormány hívei viszont bármi mögé odaállnak, ha Orbán Viktor erre buzdítja őket. Lényegében ez a legvilágosabb üzenete a mostani kampányhajrának, hiszen úgy tűnik, az migránsügyben keltett érzelmeket végül mégis felülírják a pártpreferenciák. Egyre valószínűbb tehát, hogy a kvótanépszavazás a Fidesz jövőjéről fog dönteni.

Fotó: hirekma.hu

A nyár közepén még úgy tűnt, a Fidesz az ellenzéki érzelmű, ám a migránsellenes kampányra igencsak fogékony szavazók támogatásával éri majd el, hogy érvényes népszavazással tartson be Brüsszelnek. Segítette őket az ellenzéki pártok megosztottsága, tanácstalansága, és azok a durva kommunikációs hibák, melyeket elsősorban a szocialisták vétettek. Aztán jött az olimpia, a kormány a biztosnál is biztosabbra akart menni, és a felturbózott propaganda elkezdte elbizonytalanítani az Orbán-kormányt amúgy nem igazán szívlelő biztos szavazók táborát.

Az Index és Závecz Researc közös közvélemény-kutatása három nappal a voksolás előtt azt mutatja, hogy a bojkottáló és a biztos szavazók tábora a jelenleg érvényes pártpreferenciák vonalát követik. Ez siker az ellenzéknek, hiszen mégis meg tudta győzni híveit, hogy nem érdemes kockáztatni még az érvénytelen szavazatokat sem, hiszen a kormányban nem szabad megbízni egy pillanatra sem. Az ellenzéki üzenetek, - ami nagyon kis felületen érte el a választókat (legalábbis a kormány lehetőségeihez képest) – a nyár második felétől elsősorban arról szóltak, hogy ez a voksolás nem elsősorban a migránskérdésről, hanem az Orbán-kormány megítéléséről és jövőjéről szól, és ez meglepő módon elég jó hatásfokkal eljutott az érintettekhez. Továbbra is életben tartották a korrupciós ügyeket, nem engedték elterelni a figyelmet a legdurvább törvénysértésekről, legkirívóbb visszaélésekről.

Kevesen dicsérték az utóbbi években a magyar ellenzéket úgy általában, a baloldal kommunikációjáról pedig elég lesújtó vélemények láttak napvilágot, most azonban egy halvány elismerés jár a hatalmas kormányzati ellenszéllel küszködő pártoknak. Néhány hónap után ugyanis rájöttek, hogy egy olyan ügyesen elrejtett csapdába igyekszik bevezetni őket a kormány, amelyből évekig nem kászálódhatnának ki. A szavazásra feltett kérdésre ugyanis nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, a kérdés ugyanis önmagában megtévesztő és hazug.

A szavazáson való részvétel és bármiféle vélemény megfogalmazása a kérdés tartalmával kapcsolatban a kormány malmára hajtja a vizet, így nem maradt más eszköz, mint a bojkott, esetleg a Kétfarkú Kutya Párt által végigvitt paródiaáradat. Ha a baloldali pártok osztottak és szoroztak, akkor egyszerű volt a képlet: Van Magyarországon 20-25 százalék a választópolgárok között, akik soha, semmilyen kérdésben nem nyilvánítanak véleményt, így ha távol tudják tartani az urnáktól a saját híveiket, van esély arra, hogy a kormány kudarcot valljon. És a cél csakis az érvénytelen népszavazás elérése lehetett.

És sokan ma Magyarországon jobban utálják a kormányt, mint a migránsokat, ami akkor lesz csak igazán hervasztó felismerés a Fidesz számára, ha nem lesz érvényes a népszavazás.

Most úgy tűnik, ez a taktika akár eredményre is vezethet, hiszen a kormány görcsös kampányhajrája rámutatott arra, hogy sok ellenzéki szavazó megértette, mire akarja őket használni Orbán Viktor. A kormány nem csupán a túlpörgetett kampánnyal hibázott, de lényegében kizárta a választásból a külföldön dolgozó magyarokat, ugyanakkor látványosan kampányolt a határon túli magyaroknál, akik ellensúlyozhatják a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külhonban élők szavazatainak elmaradását. Ez utóbbiak százezreit tudatosan hozzák olyan helyzetbe, hogy minél nehezebben élhessenek szavazati jogukkal, pedig nem egyértelmű, hogy tőlük nem kapná meg a kormány azt a támogatást, amire az itthoniaktól számít.

A bizonytalan részvételi arány egyébként olyan extrém kijelentésekre sarkallták a kormányzati politikusokat, melyeket még nyugat-európai náci pártoktól sem igazán hallhatunk. Jól kirajzolódott a kormánypárt társadalomképe akkor is, amikor a magyarországi romák helyzetével hozták összefüggésbe a migránskérdést. Az egyre szélsőségesebb nyilatkozatok pedig nem jelentették automatikusan a szavazni hajlandók táborának növekedését, mert sokan úgy érezték, a kormány rágörcsölése a témára annak a jele, hogy számukra a politikai túlélés a tét. És sokan ma Magyarországon jobban utálják a kormányt, mint a migránsokat, ami akkor lesz csak igazán hervasztó felismerés a Fidesz számára, ha nem lesz érvényes a népszavazás.

Maga Orbán Viktor is elismerte, hogy hat év kormányzás elkoptatta a Fideszt, ám odáig nem ment el, hogy a korrupciós botrányok miatt sokan szeretnék megbüntetni őket, így a választók jelentős részének mindegy hogy mikor, milyen ügyben, de szeretnének ártani nekik. Október 2-án valószínűleg ezt sokan megteszik, mert számukra már nem hiteles az, amit a kormány kommunikál, legyen szó menekültekről, nemzeti bankról, Habony Árpádról vagy Voldemortról.

            Fotó: hirekma.hu

Így talán nem túlzás azt állítani, hogy sokkal nagyobb téttel bír az október első vasárnapjára kiírt szavazás, minthogy mit üzenünk magunkról Brüsszelnek. Az Orbán- kormány hitele, legitimációja, politikai jövője a tét, és ha ezt sokan megértik, akkor az igenek túlsúlya ellenére kudarc lesz a népszavazás kezdeményezők számára. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak úgy óvhatod meg magad attól, hogy visszanyaljon a fagyi, ha nem vásárolsz magadnak fagylaltot.”  

Az utolsó hét eseményei alapján adhatunk majd becenevet az október 2-i népszavazásnak. Korábban volt ugye „négyigenes”, „állampolgárságos” meg „szociális” voksolás, most néhány napon belül leválthatjuk az unalmas „kvótás” népszavazás elnevezést valami szellemesebbel. Bár van még néhány nap a sorsdöntő szavazásig, a Szegedi Kattintós máris előállt néhány formabontó javaslattal.A változtatás jogát persze október 2-ig fenntartjuk!

Fotó: hvg.hu

1. Migráncsozós. A latin eredetű migráns szót előszeretettel verte a fejünkbe a központi propagandagépezet, ugyanis a menekült kifejezés együttérzésre sarkall, a bevándorló meg önmagában nem elég hatásos. Ez utóbbit használja a népszavazásra feltett kérdés is az illegális jelzővel, ami persze azért értelmetlen szóösszetétel, mert illegálisan az Európai Unió területén tartózkodó embereket nem oszthatnának szét. A migránsozás, (vagy ahogy a népi szóhasználatban elterjedt: migáncsozás) nagy népszerűségnek örvendett a hosszú kampányidőszak alatt a kormánypárti politikusok és szimpatizánsaik között, hiszen a húsvéti ünnepektől a az augusztus 20-i megemlékezésekig minden kormánypárti szónok elsütött egy-egy jó migránsozós gondolatmenetet, így aztán bele is égett rendesen ez a szó az agyunkba. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben a migráns nem egy népcsoport, nem egy vallási közösség, és nem is a porszívóügynökök gyűjtőneve. A kormány kommunikációjának hála, ma mindenkit migránsnak hívunk, aki nem fehér ember, mégis Európában él, vagy megpróbál oda eljutni. Ide soroljuk a bangladesitől kezdve a kurdot, a szomáliait, a líbiait és még olykor (tévesen) a koszovóit is. Még az sem számít, hogy vannak köztük keresztények, buddhisták és sintoizmus követői is. Lényeg, hogy ide ne gyüjjenek!      

Fotó: hvg.hu 

2. Szabadságharcos. Ez a népszavazás alapvetően a Brüsszel ellen vívott kemény és tartós szabadságharc egyik kiemelkedő állomása. Orbán Viktor szerint leáldozóban a nyugati világ csillaga, a keletiek pedig felfelé törnek, élén népünk szeretett vezetőjével. Nos, nyugat egyelőre nem haldoklik, köszöni szépen, elég jól vannak azok a demokráciák, melyek néhány évszázaddal korábban kezdtek kialakulni, mint a miénk, és üzenik Budapestnek, hogy küldjenek még munkaerőt, mert meló az van bőven náluk. Mi pedig szeretnénk kioktatni Brüsszelt arról, hogyan kell despotikus államot építeni az ő pénzükön, és miként lehet magánzsebekbe csorgatni a gazdasági felzárkózásunkat szolgáló uniós támogatásokból. Brüsszel kezdi kiismerni az orbáni pávatánc lépéseit, és pontosan tudja, hogy az úgynevezett szabadságharc célja nem más, mint Orbán Viktor hatalmának kiterjesztése.

3. No-gós. Akár nevezhetnénk pokemon gós népszavazásnak is, hiszen a népszerű okostelefonos játék a kampány kellős közepén robbant be a köztudatba, ám nem migránsokat, hanem különböző szörnyecskéket kell fogdosni vele. Szijjártó Péter külügyminiszter azonban gondolt egy merészet, és arról tájékoztatta a magyar közvéleményt, hogy bizonyos nyugati nagyvárosokban már vannak olyan körzetek, ahová bennszülött fehér embernek már nem érdemes betennie a lábát. Persze erre felkapták a fejüket a brit, francia, svéd és német külügyesek is, hiszen nem minden nap fogalmaz meg ilyen képtelenséget felelős európai politikus. Szóval, ha vannak is no-go zónák Európában, azok sokkal inkább Szabolcsban, Borsodban vagy Nógrádban találhatók, mint Lyonban, Hamburgban vagy Londonban.

4. Kétfarkú kutyás. A kampány kellemes meglepetése a nem pártként működő Kétfarkú Kutya Párt. Paródiával csillapították a komor és egyhangú kormányzati plakátkampány okozta sokkot, rámutattak arra, hogy milyen sok dolgot nem tudunk a világból, ugyanakkor betöltötték azt az űrt melyet az olykor ötlettelen, és pénzügyi nehézségekkel küzdő ellenzéki pártok hagytak maguk után. Kovács Gergő és csapata rávilágított arra, hogy egy gyűlölködő kampány ellen csakis az irónia lehet gyógyír, elviselhetőbbé tették a kormányzati túlsúly miatt értelmetlen plakátszövegekbe öltözött magyar utcákat. Aki eddig nem tudta, mi is az a Kétfarkú Kutya Párt, a népszavazási kampányban biztosan megtanulta a nevüket, hiszen a kormány korifeusai többet foglalkoztak az ő plakátjaikkal, mint az parlamenti ellenzékkel összesen.

5. Hülyegyerekes. A kampány emblematikus kormányzati plakátjai kioktató stílusban magyarázták el, miért kell félnünk a migránsoktól, és ennek következtében miért kell egyáltalán a betelepítési kvótáról népszavaznunk. A kampányra egyébként is jellemző volt, hogy minél közelebb jutottunk október 2-hoz, annál hülyébbeknek nézték a választópolgárokat. A mostani kampány tényleg lekezelő, kioktató volt, amit illene minden magyar polgárnak kikérnie magának, bárhogy is dönt október 2-án. A Rogán-Habony tandem ezúttal már tényleg odáig ment, hogy az olimpiai közvetítésekbe is 12 percenként benyomtak egy adag migránsozást. Nagy kérdés, hogy ez a buzgón ropogtatott fegyver mikor sül el visszafelé.

Fotó: index.hu

6. Önrobbantós. Még nem tudjuk pontosan, mi történt bő egy héttel a voksolás előtt, de azt sejteni lehetett, hogy a legszélsőségesebb eszközöktől sem fog visszariadni a kormány annak érdekében, hogy érvényes népszavazáson mondassa ki az országgal, hogy nem kér a Brüsszel által főzött migránslevesből. A Teréz körúti robbantás számos kérdést vet fel, ám most ezekbe nem mennénk bele. Mindenesetre jó táptalajt biztosított az összeesküvés-elméleteknek, melyek azt a kormányzati célt szolgálják, hogy a migránskérdés erősen foglalkoztassa a közvéleményt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem is találta el az ellenséget a nyiladdal, annyit mindenképpen elértél, hogy a közelben lévő mezei ürgék halálra rémültek.”

A kötelezőnek nevezett betelepítési kvóta ellen tartandó népszavazás tulajdonképpen a nem a menekültek befogadásáról vagy kiebrudalásáról dönt, hanem olyan kormányzati szándékok megvalósításáról, melyekről elvétve ejtenek szót a voksolás ötletgazdái. Az ugyanis kész tény, hogy amennyiben a kormány nem szeretne befogadni ezerkétszáz menekültet, azt saját hatáskörben megtehetné, nem kellene milliárdokat áldozni a kampányra, hisztériát kelteni a lakosságban, és embercsoportokat kriminalizálni.  A valódi célokról szól a Szegedi Kattintós következő összeállítása.

Fotó: index.hu

1. Látványosan elfogyott a levegő a Fidesz körül, lassan hetedik éve kormányoznak, és semmilyen látványos (értsd kézzel fogható) eredményt nem tudtak felmutatni. A rendszerben már nem igazán található olyan lehetőség, mint a 2014-es választások előtti rezsicsökkentés, a korrupciós ügyek és azok eltussolása egyre több kormánypárti szavazót bizonytalanítanak el, és egyre több állampolgárnak támad az az érzése, hogy az egész rendszert egyetlen ember érdekeire fűzik fel. Orbán Viktor pávatánca kiüresedett, nincsenek már hiteles mondatai, ráadásul a megoldatlan problémák (lásd, oktatás, egészségügy, szegénység, kivándorlás, gazdasági stagnálás) ügyében nem szólal meg. Úgy viselkedik, mint egy keleti birodalom szakrális vezetője, aki nem piszkítja össze a kezét hétköznapi ügyekkel. Ezért kellett egy olyan ügy, amely elvont, nehezen megközelíthető, és rendkívül összetett. A migránskérdés éppen ilyen, hiszen a polgárok többségét saját egzisztenciájának a fenntartása foglalja le, nem ér rá azzal foglalkozni, hogy megalapozottak-e a kormány állításai a menekültkérdésről, hogy morális dilemmák boncolgatásával töltse a hétköznapjait, amikor egyre keményebben meg kell dolgozni azért, hogy legalább a jelenlegi életszínvonalukat fenntartsák az emberek. Ilyen közegben hatásos lehetnek az olyan jelszavak, hogy az idegenek el akarják venni a munkánkat, meg akarják erőszakolni az asszonyainkat, gyerekeinket, fel akarják robbantani a kerti törpénket. A bonyolult döntéshozatali mechanizmusokról ismert Európai Unió állásfoglalásai alig jutnak el a magyar választópolgárokhoz, úgyhogy még azzal is bőven lehet érvelni, hogy az uniós vezetők önmegsemmisítő üzemmódba kapcsoltak. Orbán Viktor, mint előre látó vezér, mint magyar vátesz lép elő a káoszból, és mutatja az utat a saját népének, és reményei szerint előbb a V4-eknek, majd a teljes EU-nak. Nem számít, hogy logikailag követhetetlenek az állításai, hogy nem áll elő valódi megoldásokkal, ő a felfokozott érzelmi hangulatban nem pusztán saját népe, de az egész európai civilizáció vezéreként tud tündökölni. A kvótanépszavazás valódi célja az tehát, hogy Orbán Viktor nimbuszát megmentse, a hazai korrupciós ügyek sarából kirántsa, és a problémák fölé emelve olyan vezetőként mutassa be, aki évszázadokra előre meghatározhatja a sorsunkat. A nyugatiak azért nem értik Orbán pávatáncát, mert azt hitték, ennek a politikai kultúrának már csupán a közép-ázsiai diktatúrákban van hagyománya, ám rá kellett döbbenniük, hogy az Európai Unión belül ez egy létező, sőt hatásos módszer arra, hogy politikai vezetők a demokratikus intézményrendszerek látszólagos működése ellenére is évtizedekre beágyazzák magukat a hatalomba.

Fotó: vastagor.atlatszo.hu

2. Van azonban ennél is kézzelfoghatóbb oka annak, hogy a kormány kommunikációs stratégái körülbelül egy évvel ezelőtt elkezdték felépíteni azt a kampányt, amelynek gyümölcsét reményeik szerint egy hét múlva leszakíthatják. Ha ugyanis egy érvényes népszavazással megtámogatják a magyar polgárok a magyar kormány migrációs politikáját, akkor nem csupán a Brüsszel ellen folytatott szabadságharchoz szolgáltatnak muníciót, de a hazai ellenzék további amortizálásához is kiváló eszköz. A Jobbik kezéből kicsavarja a leghatékonyabb ütőkártyáját, a liberálisokat megosztja azzal, hogy a bojkott és nem bojkott közül kell választaniuk, a baloldaliak pedig kénytelenek elviselni, hogy törzsszavazóik egy része a távolmaradás helyett elmegy szavazni, és voksával erősíti a kormány pozícióit. A Fidesz ravasz csapdába terelte az ellenzéket, melyben nincs jó döntés, csak rossz és rosszabb. Gyurcsány Ferenc ismerte fel legelőször ezt a kényszerhelyzetet, és igyekezett a lehető legkisebb veszteséggel kivezetni pártját ebből a helyzetből. A bojkott nem jó megoldás, de ha a kormány nem enged más lehetőséget, a kormány mielőbbi leváltásában érdekelt pártoknak nincs más lehetőségük, mint az otthonmaradásra ösztönöznie a híveiket. Miután az ellenzéket vitákra, bizonytalankodásokra (olykor szerencsétlenkedésre) kényszerítették, már nem elképzelhetetlen az a forgatókönyv, hogy ellenzéki szavazatokkal lesz meg az érvényességhez szükséges 50 százalék október 2-án. A mostani kampány egyik rejtett célja tehát az, hogy véletlenül sem közeledjenek egymáshoz az ellenzéki erők, a kormány nagyobb támogatottságot mutasson ki a saját oldalán a valósnál, vagyis feledtesse azokat a kudarcokat, melyek az időközi választásokon érték. Ha ezt sikerül megvalósítaniuk, akkor akár bekövetkezhet az, amit ellenzékiek (legutoljára Gyurcsány) vizionálnak, hogy a nemek elsöprő győzelmét kihasználva akár egy előrehozott választást is bevállalna a kormány, hiszen a lendület még hónapokig viheti a kormánypártot előre.

Fotó: hvg.hu

3. És szorosan ide kapcsolódik az az egyre nyíltabban hangoztatott terv is, mely szerint a referendum eredményessége esetén egy újabb alkotmánymódosítás jöhet hazánkban. Ezt a lehetőséget Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter már nyíltan el is ismerte, csak az alaptörvény módosításának tartalmáról nem mondott részleteket. Már korábban rágörcsölt a kormánypárt arra, hogy bizonyos kiélezett helyzetekben lényegében teljhatalmat biztosítanának Orbán Viktornak. Ezt a módosítást ugyan kompromisszumokkal átvitték a Parlamenten, ám most egy olyan hangulatot idézhetnek elő az országban, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer majd nyíltan szabotálni egy biztonságpolitikai jellegű törvénymódosítást. Lényegében a szavazók nyomásának teszik ki az ellenzéki pártokat, és igyekeznek majd rávenni őket arra, hogy rendkívüli jogosítványokat biztosítsanak a kormány számára válsághelyzetek idejére. Ezzel egyébként önmagában eddig sem volt baja az ellenzéknek, csak azt a sarkalatos kérdést feszegették, hogy mi minősül rendkívüli helyzetnek. Nem véletlen a bizalmatlanság, hiszen a putyini „demokráciákban” például eléggé önkényesen határozzák meg a kormányok az ilyen szituációk indokoltságát, és fel is használják az ilyen rendkívüli jogosítványokat arra, hogy vegzálják az ellenzéket, így a terrorveszéllyel való fenyegetőzés lényegében a kormányok leghatékonyabb eszközei saját politikai ellenfeleik ledarálására. Ha a népszavazás eredményes lesz, és győznek a nemek, lényegében borítékolhatjuk, hogy a kétharmados többségétől megfosztott kormány mégis végigviszi az alaptörvény módosítását, amely tovább nehezíti az Orbán-adminisztráció leváltását 2018-ban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A sápadtarcúak azt hiszik, hogy ha betonba öntetik magukat, akkor örökké uralkodni fognak, pedig így nem tudnak elfutni a felbőszült tömeg haragja elől.”  

Gőzerővel migránsoznak a Fidesz vidéki nagyurai, még olyanok is, akiknek inkább korrupciógyanús ügyeiket kellene tisztába tenniük a választópolgárok előtt. A kampánynak ugyanis zajlania kell, hiába kérdőjelezi meg a helyi vazallusok szavahihetőségét egy kis ügyészségi vizsgálódás.  A kormányzópárt dél-békési mindenható ura most például attól félti másfél éves lányát, hogy 15 év múlva egy muszlim férfi harmadik felesége lesz. A hülyeség és az izzadságszagú kampány egy újabb gyöngyszemét leltük meg, ám a vidéki Magyarországon sokak számára hihetőek az ilyen jövendölések. Szóval, ez egy olyan vicc, amin sokkal inkább sírni kell, mint nevetni.

Fotó: mno.hu

A Szegedi Kattintós maroknyi csapata attól tart, hogy a fővárosiak még mindig nem értik, hogyan működik a vidéki Magyarország. Itt a Fidesznek nem kellett új rendszereket alkotnia, feszegetnie az alkotmányosság határait, csupán újra kellett élesztenie a második világháború előtti társadalmi viszonyokat. A közmunka általánossá tételével lényegében zsellérsorba taszította kisvárosok és falvak lakóinak tízezreit, korlátlan hatalommal ruházta fel a különböző térségek kormánypárti képviselőit, a helyi hivatalok dolgozóit pedig olyan csinovnyikokká alacsonyította le, akik joggal gondolják, hogy a megélhetésüket kizárólag a Fidesz hatalmon maradása garantálja.

A feudális viszonyok a mélyben túlélték a szocializmust, a rendszerváltás első húsz évét, a Fidesz 2010-es hatalomra jutása óta azonban tudatos a függőségi viszonyok felerősítése, egyes társadalmi csoportok elszegényítése és sok esetben elbutítása, a más véleményen lévők egzisztenciális és politikai ellehetetlenítése. A helyi Voldemortok ugyanakkor szó szerint mindenről döntenek a saját királyságuk területén. A beleegyezésük nélkül nem lehet egy falusi művelődési ház igazgatóját sem kinevezni, a polgármestereknek pedig gazsulálniuk kell minden egyes fejlesztés támogatásáért, nyilvánosan kell hűséget esküdniük a helyi hatalmasságnak pályázatuk elbírálása előtt, nehogy hoppon maradjanak, és a település lakossága leváltsa őket a következő helyhatósági választásokon.

Ez a rendszer épp azért javíthatatlan, mert a törvény előtti egyenlőtlenségen alapul.

És akkor még nem beszéltünk más juttatásokról, melyekre igényt tartanak a kormány helyi urai. Sokan, sokféleképpen megközelítették már azt a kérdést, miből is áll a korrupció ezekben a zömében elmaradott térségekben, de mivel egyetlen komoly ügyészségi vizsgálat sem futott végig ilyen ügyekben, csak néhány tényfeltáró újságíró munkásságából sejtjük, miként csapolják meg az uniós forrásokat azok, akiknek erre lehetőségük van. Az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy, lényegében a maffiához hasonló módszerekkel védelmi pénzeket szednek a helyi nagyurak, de itt az ígéretek szerint nem a konkurenciától, hanem saját kormányától óvja meg a vazallus politikus a helyi potentátokat.

Mengyi Roland és Simonka György csak a jéghegy csúcsán csücsülő két kirakatember, a mélyben még ott sorakoznak a feudális nagyurak, akik sérthetetlennek érzik magukat azáltal, hogy Orbán Viktor eddig kezeskedett mindenki támadhatatlanságáért. Ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy senkit nem hagy az út szélén, ám ezzel épp a választóit hagyja cserben, vagyis az út mentén, az árokban. Ez a rendszer épp azért javíthatatlan, mert a törvény előtti egyenlőtlenségen alapul.

A Fidesz vezérkara mindig azt sugallta a tagság felé, hogy senkinek nem engedik el a kezét, legyen a vitatott ügy kis stikli, vagy égbekiáltó gaztett. Ez volt a hívó szó olyan gátlástalan nagyurak számára, akik már a 2010-es választás előtt felvételüket kérték a Fidesz elsöprő győzelemre készülő seregébe. Ők már hatodik éve gyakorlatilag háborítatlanul folytatják üzelmeiket saját felségterületükön, ugyanakkor az országos politikában szinte teljesen ismeretlenek, mert a Parlamentbe csak gombokat nyomkodni mennek be, ha már onnan is kapnak egy kis fizetést. Közben a vidéket uraló királyi hűbéreseknek csak arra kell ügyelniük, hogy ne nyaljanak bele olyan mézes bödönökbe, melyek a szomszédos nagyurat, esetleg egy rangban fölötte állót illetnek meg.

Szóval, ezért nem nyerhet választást olyan párt, amelyik nem képes megbolygatni ezeket a vidéken uralkodó viszonyokat. Elképesztő szegénység él itt a megbotránkoztató gazdagság tőszomszédságában, és az emberek többsége kezd beletörődni, hogy egy másik nagy vidéki úr helyesen mondta egykoron: Mindenki annyit ér, amennyije van. Ezért erős vidéken a Fidesz, ezért ellensúlyozza a nagyvárosok kormányváltó hangulatát, a nagyobb választásokon a saját tehetetlenségébe beleszürkülő magyar vidék, ezért buszoztak korábban ezrével a fővárosi békemenetekre a legkisebb településekről, munkanélküliek, közmunkások és hivatalnokok. 

Itt jön a képbe a migránsválság, és az erre épülő népszavazás, mely többek között arra, jó, hogy a háború és a nélkülözés elől menekülő embereken töltsük ki azt a dühünket, ami talán elegendő lenne ahhoz, hogy elűzzük a magyar vidéket uraló saját oligarcháinkat. Simonka György talán azért is tett rá egy lapáttal a központilag elvárható migránsozásra, hogy senkinek ne legyen kedve feszegetni az ő ügyeit, inkább vizionáljunk Pusztaottlaka főterére mecsetet, és kezdjük el félteni még meg sem született gyerekeinket az ottomán seregek visszatérésétől. Nem véletlen, hogy az emberek hülyítése ezekben a régiókban nagyüzemi módon folyik, hiszen az egzisztenciális bizonytalanság eleve olyan félelmeket táplál akár Békésben, akár Borsodban, hogy erre egy kis migránsozással gyorsan fel lehet építeni egy kirekesztő gyűlöletkampányt.

Az sem véletlen, hogy ezeken a vidékeken a cigánykérdést is próbálják bevonni a kampány retorikájába a helyi nagyurak, hiszen igyekeznek kézzelfoghatóvá tenni azt a világot, amely a migránsok betelepítése után következne, és erre nincs alkalmasabb eszköz, mint a romák helyzetével példálózni. A cigányokhoz hasonlítani a menekülteket olyan településen a leghatásosabb, ahol migránsokat véletlenül sem láttak még, ám romákból van bőven. Mindeközben senkit sem zavar, hogy Orbán Viktor bizalmasa, az Országos Roma Önkormányzat egykori elnöke, Farkas Flórián gyakorlatilag bujkál azóta, hogy korrupciógyanús ügyei miatt kínossá vált számára a nyilvánosság.

Fotó: simonkagyorgy.hu

A mostani kampány rámutat a magyar társadalom minden megoldatlan problémájára, a társadalmi szolidaritás nyomasztó hiányára, azokra a mélyen elfojtott indulatokra, melyeket a kormány csak akkor enged a felszínre törni, amikor az érdekében áll. Nem csodálkoznánk, ha Simonka György egy lakossági fórumon azzal állna elő, hogy ő már kergetett meg migránsokat a dinnyeföldjén, mert azok meg akarták dézsmálni a termést. És higgyék el, sokan el is hinnék ezt, sőt azzal is megfejelnék a történetet, hogy látták, amint bombát csempésztek a dinnye belsejébe. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Előbb robban fel egy dinnye a földeken, minthogy a dakota nagyfőnök lemondjon az apacsok kiirtásáról.”

Több szempontból is hibás kampánystratégiát választott a Fidesz a mostani kvótanépszavazáshoz. Úgy nyomja ugyanis a kampánymantrát, ahogy egy országgyűlési választás idején sem igen szokás, ugyanakkor egyre görcsösebb azért, mert nem biztos a dolgában. A nyár közepén még úgy tűnt, hogy sétagalopp lesz a gyűlöletkampány felpörgetése, ám úgy tűnik, hogy az olimpiához igazított kormányzati hirdetésdömpingtől sok nemmel szavazni akaró is megcsömörlött. Közben jött egy arculatváltás is, ami szintén nem tett jót a kampánynak. Elemzésünkből azonban az is kiderül, hogy valószínűleg külső körülmények fogják eldönteni, eredményes lesz-e a kormány által kezdeményezett voksolás.

Fotó: nepszava.hu

Eddig is elég hígagyúnak tekintette a kormány a magyar polgárokat, ám a mostani kampányában minden eddiginél jobban alábecsüli az értelmi képességeit. A Fidesz kampányszlogenjeiből jól leszűrhető, hogy csak a végtelenül leegyszerűsített gondolatmenetek felfogására tartja alkalmasnak a szavazókat. Ráadásul egy olyan frontot is nyitott, melyen nem veheti olyan biztosra a győzelmet, mint a migránskérdésben, tudniillik egyre inkább Brüsszel ellen szónokol a miniszterelnök, ami nem tűnik jó stratégiának akkor, amikor a lakosság döntő hányada az EU tagság mellett van.

Mintha azzal hergelné magát és közönségét Orbán Viktor, hogy egyre csak növeli a szavazás tétjét, pedig ezzel az ellenkező hatást válthatja ki, mint amire szüksége lenne. A gyengécske ellenzéki kampány is elegendő ahhoz, hogy a szavazók egy jelentős hányada ráébredjen: nem a menekültek befogadásáról van itt szó elsősorban, hanem arról, hogy az általuk nem túl sokra tartott kormány számára muníciót biztosítsanak a Brüsszel elleni szabadságharchoz.

Van azonban egy kevésbé szembeötlő üzenete is a mostani görcsös kampányolásnak. Ha ugyanis képletesen belelapozunk a kormány féléves bizonyítványába, nem találunk örömre okot adó érdemjegyeket, így mindenképpen kell neki egy látványos kampány, lehetőleg egy olyan téma köré, amely várhatóan sokakat megmozgat, és eltereli a figyelmet arról, hogy elég siralmas a harmadik Orbán-kormány eddigi teljesítménye. Ha ilyen fénytörésen keresztül szemléljük a mostani kampányt, azt kell mondanunk, hogy Orbán Viktor politikai jövője a tét, és ha a miniszterelnök megbukik, magával rántja a pártját is a mélybe.

A kormány szerencséjére erre még kevesen jöttek rá, ezért még mindig sokan elmennének szavazni október 2-án azok közül, akik egyébként a jelenlegi kormány bukását szeretnék 2018-ban. Ilyen szempontból tényleg nagy a tétje a közelgő voksolásnak, hiszen lényegében megalapozza egy parlamenti választás sikerességét vagy kudarcát. Nem véletlenül küldi legismertebb politikusait a szélrózsa minden irányába Orbán Viktor, és találnak újabb és újabb hajmeresztő indokokat arra, hogy mindennél fontosabb a részvétel a szavazáson.

                                 Fotó: Szegedi Kattintós

Ilyen szempontból az is megalapozott állítás, hogy a kormány előrehozott választásokat szeretne. Nyilván van egy olyan opció a hatalmon lévők tarsolyában, hogy egy elsöprő részvételi arány mellett született elutasítást követően akár egy előrehozott választást is meg lehet kockáztatni, hiszen néhány hónapig még biztosan kitart a lendület. Igen ám, de úgy tűnik, hogy a mozgósítás nem halad megfelelő ütemben, a kampány pedig inkább csikorog, mint hasít.

Korábban már értekeztünk arról, hogy túltolta a kampányt a Fidesz, hiszen az olimpia heteiben olyan intenzitással mosta az emberek agyát a korteskedés kék (kormányzati) szakaszában, amit már nem igazán lehet túlszárnyalni, így, amikor ráálltak a nemzeti trikoloros (Fidesz) kampányra, a többségnek már nagyon elege lett az acsarkodásból. Ráadásul a kék kampányt már a magukénak érezték a kormány hívei, hiszen korábban is az SZDSZ-től lenyúlt tengerkék háttérben osztották az észt állami pénzen Rogán Antal propagandaminisztériumának stratégái. A nemzeti színek megjelenése a kissé nehezen értelmezhető szöveggel most kissé megtörte a Fidesz kampányát annak ellenére, hogy néhol tíz méteren belül négy ilyen óriásplakát is virít egymás mellett.

És akkor lássuk a határon túliak szerepét! A Magyarországon élő magyar állampolgárok számára is egyre világosabb, hogy a határon túli voksokkal akarja pótolni a kormány a külföldön dolgozók több százezer honfitársunk vélhetően alacsony részvételi arányát. Ez utóbbiról egyébként a kormány tehet, hiszen a külföldön dolgozó magyar állampolgárok nem szavazhatnak levélben, míg azok, akik talán soha nem jártak hazánkban, de megszerezték az állampolgárságot, megtehetik ezt. Ez a körülmény sem növeli a kormány ázsióját, de a választás tisztaságát nem emiatt kérdőjelezik meg sokan.

Mert, ahogy egyre közeleg október első vasárnapja, egyre világosabb, hogy a kormány a kisebb (olykor nagyobb) turpisságoktól sem riad majd vissza. Ha ugyanis valaki mindenáron érvénytelen szavazatot szeretne leadni (így tiltakozva a szavazás értelmetlensége miatt), nem lehet biztos abban, hogy szavazólapja végül nem az érvényesnek számolt voksok között landol. Még az sem lehet garancia, ha valaki apró cetlikre szaggatja a szavazólapját, és azt teszi a borítékba, mert aláírta a jelenléti ívet, így akár pótolható is a szavazólapja.

Az mindenesetre érzékelhető, hogy a bizalmatlanság légköre lengi be a mostani voksolás előkészületeit, és nem igazán segít ezen az, hogy a kormány egyre elszántabban, a módszerekben már egyáltalán nem válogatva próbálja az embereket a választáson való részvételre ösztönözni. Ez ugyanis önleleplező lépés, hiszen annak a beismerése, hogy számukra nem igazán értelmezhető politikai hozadékként egy érvénytelen népszavazás még akkor sem, ha a nemek lesznek többségben.

            Fotó: Németh György

Ettől függetlenül elképzelhető, hogy összejön a durván 4,1 millió szavazat, ami már elegendő lehet az érvényességhez. Ha ugyanis a külpolitikai események kedvezően alakulnak a kormány számára (lásd terrortámadások, nőket zaklató migránsok), akkor a kampánytól függetlenül sokan úgy érezhetik, hogy mégis van értelme véleményt mondani a kvótakérdésben. Még olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy a rendőrség, a titkosszolgálatok vagy a TEK bejelenti, hogy terrorcselekmény hiúsítottak meg hazánkban, és azon nyomban 30 évre titkosítják az anyagot. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a fontos, hogy ott voltál-e a csatában, hanem, hogy szépen tudtad megénekelni a hőstetteidet.”   

Kevés dolog árul el olyan sokat egy pártról, mint az, miként kampányol egy-egy fontos voksolás előtt. A Fideszt eddig sem a visszafogottságáról ismertük, de amit a kvótanépszavazás kampányfinisében művel, még a legtapasztaltabb kommunikációs szakembereket is megdöbbenti. Valami azt súgja, hogy a népszavazás érvényessége élet-halál kérdése a kormánypártnak, pedig elvileg az elutasítás egyszerű többsége is jól szolgálná a Fidesz érdekeit. A migránskérdéssel nagyot akar szakítani Orbán Viktor, ám elképzelhető, hogy túl magasra tette magának a lécet. A szavazás előtt két héttel mindenesetre már leszűrhetők a kampány legfőbb tanulságai.

Fotó: Szegedi Kattintós

1. A kormány mindent megenged magának. Szinte kimeríthetetlen a kormányzati ötletek tárháza, hiszen a romákat azzal riogatják, hogy a migránsok miatt kevesebb lesz a segélyük, a baloldali vezetésű városok külön alku keretében menekülteket importálnának nyugatról, a kormány pedig a keresztényüldözést megakadályozó kormányzati szervet is életre hívna. Mielőtt Besenyő Pista bácsi visszakérdezne, hogy normális?, gyorsan jegyezzük meg: riasztóan magas azok aránya, akik ezt a sok sületlenséget minden gond nélkül benyelik. Bármilyen riasztó, ki kell mondanunk, hogy a kormány nem véletlenül nézi teljesen agyalágyultnak a saját választóit. Mi már csak azt várjuk, mikor kezdik az iskolában Jumurdzsákkal (nem Dzsudzsákkal!) riogatni a kis nebulókat. A borsodi romák mindenesetre migránsellenes szervezetet alapítottak, biztos, ami biztos, hátha tényleg Ahmedék miatt nem jön a pénzes postás hó elején. Ennyi blöff láttán tényleg úgy gondoljuk, teljesen mindegy, hogy van-e valóságalapja a kormányzati rémhíreknek, ha kellő számú plakátra nyomtatják azokat, és elég sokszor elismétlik a tévékben és rádiókban, akkor a többség elhiszi a legnagyobb baromságokat is. Persze van bennünk némi hiányérzet: Senkinek nem tűnik fel, hogy e mögött a kamukampány mögött olyan kétes figurák állnak, mint Rogán Antal, Habony Árpád vagy Andy Vajna? Ha még nekik is elhiszünk mindent, akkor tényleg itt a világvége, de nem az Iszlám Állam hozza el, hanem mi magunk gyújtjuk meg a kanócot a saját székünk alatt.

Ezeket az amúgy is meglévő előítéleteket erősíti fel a kormány a propagandájával, így aki érvelni, vitatkozni próbál, előbb utóbb Soros György bérenceként végzi a kormány kedvenc médiáiban.

2. A kormánynak semmi sem drága. Mint ahogy eddig megszoktuk, a Fidesz ezúttal is visszaél a helyzetével, és csúnyán kihasználja az erőfölényét, és úgy beleáll a migránsügybe, mintha egy országgyűlési választás előtt állnánk. Gyakorlatilag nyár eleje óta kampányolnak, hol kormányként, hol pártként, melyek között csak annyi a különbség, hogy melyik kasszából finanszírozzák azt. Lényegében az is mindegy, melyik zsebbe nyúl bele a kommunikációs csipetcsapat, úgyis az adófizetők állják a cehhet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mi álljuk annak a költségét, hogy hülyét akarnak belőlünk csinálni. Soha nem fogjuk megtudni, mennyit költ a kormány kerítésre, rendőrök és katonák túlóráira, menekültellenes reklámokra, illetve mennyit kóstál úgy ámblokk a Brüsszel ellen folytatott szabadságharc. Nem lehet belelátni a költségvetésbe, mert lényegében egy évre előre elfogadják a sarokszámait, közben pedig úgy alakítgatják a tételeket, ahogy csak akarják. A költségek laza kezelése is arra utal, hogy most minden másnál fontosabb célkitűzés a kormány részéről, hogy biztosítsák azt a hisztériát az országban, ami garantálja az ötven százalék fölötti részvételi arányt.

            Fotó: 4024.hu

3. Csak a humor tudja ellensúlyozni az ilyen szintű acsarkodást. Az ellenzék hosszasan kísérletezett azzal, hogy érvekkel, tények felsorolásával, illetve a humánum hívószavaival utasítson el egy olyan kezdeményezést, amely kifejezetten az emberek félelmeire és hiányos ismereteire alapoz. Ez azonban nem járható út, nem lehet ugyanis elmagyarázni egy kampányban például azt, milyen gyilkos polgárháborúk elől menekülnek emberek a Közel-Keletről, milyen nemzetközi egyezmények írják elő egy menedékkérő esetében azt, hogy miként kell elbírálni a kérvényét, és persze az iszlámról sem lehet kiselőadást tartani azoknak, akik szerint minden muszlim potenciális terrorista. Ezeket az amúgy is meglévő előítéleteket erősíti fel a kormány a propagandájával, így aki érvelni, vitatkozni próbál, előbb utóbb Soros György bérenceként végzi a kormány kedvenc médiáiban. Ilyen helyzetben csakis az irónia, a humor tud fricskát nyomni a kormány arcába, ezért fontos a Kétfarkú Kutya Párt plakátkampánya, amivel láthatóan nem tud mit kezdeni a kormány. A kormány azt szeretné, ha vele együtt hörögne mindenki, ha az előítéletek kerekednének felül minden magyar polgár szívében, ám egy-egy szellemes ellenplakát láttán a hörgést felváltja a nevetés. A mémek, a kifigurázott kormányzati propaganda arra is jó, hogy rámutasson a gyengéinkre, egy kicsit magunkra ismerjünk a kormány erőlködésében, és hogy őszintén tudjunk önmagunkon is nevetni. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki nem tud őszintén nevetni, az más gazemberségekre is hajlamos.”    

Finoman szólva is túltolta a kvótanépszavazás kampányát a Fidesz augusztusban. A kormánypárt kommunikációs szakemberei mintha megfeledkeztek volna arról az ősi igazságról, hogy olykor a kevesebb néha több, hiszen olyan elánnal nyomták az olimpia alatt az arcunkba a menekültellenes propagandát, hogy a támogatók egy része is megcsömörlöttek tőle. Most már ott tartunk, hogy Kövér László a romákat riogatja azzal, hogy a migránsok elveszik a segélyüket, Orbán Viktor pedig a baloldali vezetésű városok lakói elé fest olyan rémképet, melynek sehol sem találjuk a megalapozottságát.

Fotó: szeged.hu

Már korábban értekeztünk arról, hogy a Fidesz feltesz mindent az október 2-i népszavazásra. Ez első hallásra elég logikátlannak tűnik, ugyanis a pártok népszerűségi listáját lassan egy évtizede vezető Fidesz elvileg nem lehet rákényszerülve egy ilyen hazárdjátékra a kormányzati ciklus közepén. Azonban mindennél beszédesebb az a mindent elsöprő nyomulás és agyament ötletparádé, amit a kormányerők az utóbbi hetekben bemutattak. Aki eddig kételkedett abban, hogy a kormánynak tényleg nincs más mondandója a saját választópolgárai felé, minthogy az ország etnikai és vallási egységének a megőrzése a legfőbb feladat, az most kezdhet gyanút fogni: az Orbán-kormány azért tolja ilyen agresszívan a menekültkérdést, mert a háttérben nagyon nagyok a bajok, melyekről el kell terelni a figyelmet.

Az a kormány például, amely egy-egy igen fontos törvénymódosítást olyan lézersebességgel tolt át a parlamenten, hogy még az előterjesztő sem ismerte a törvény szövegét, most erős késéssel próbál reagálni arra az évek óta világosan kirajzolódó tendenciára, hogy Magyarországról elmegy a munkaerő, de a nyugatra távozók helyett nem jön senki. Eddig csak az előnyöket látta a kormány abban, hogy százezrek keresik a boldogulásukat Németországban, Ausztriában vagy Nagy-Britanniában, hiszen ezzel csökkent a hazai munkanélküliség, a kivándorlók pedig jelentős összegekkel segítették az itthon maradt hozzátartozóikat. Ez a folyamat azonban most kezdi megbosszulni magát, hiszen hónapról hónapra nő a betöltetlen álláshelyek száma, és mivel a kormány szerint már alig látható a munkanélküliség hazánkban, kissé álságos az a javaslata, hogy átképzésekkel megoldható a hazai munkaerőhiány.

Ha Orbánnak sikerül 4,1 millió embernél többet rávennie arra, hogy részvételével támogassa a kormány Brüsszel elleni hadjáratát, akkor hónapokig az lesz a közszolgálati csatornákon a fő hír, hogy az EU nem tartja tiszteletben a magyar nép véleményét.

Van ezzel a javaslattal más gond is. A papíron meglévő munkanélküliség, és a látens munkanélküliségként jelen lévő közmunkaprogramban résztvevők tömegei nem vethetők be egy rövid átképzés után azokon a területeken, ahol vészesen kevés a szakember. Egyrészt, mert a munkaügyi központokat lényegében adminisztrációs hivatalokká alakították át az utóbbi években, és a még meglévő átképzési programok közül alig funkcionál néhány. Másrészt, mert a munkaerő piacról kikerült százezrek szociális helyzete, képzettsége, mentalitása rendkívül sokféle, így nem a mennyiség hiányzik a piacról, hanem a minőség és az egység.

A gazdaságban mutatkozó gondok persze csak elemét mutatják annak a sokrétű problémahalmaznak, melyet a kormány rejtegetni kíván előlünk. Orbán Viktor tudja, hogy a választók jelentős része meg akarja büntetni a kormányt az elharapózó korrupció miatt, és ezt általában egy időközi választáson vagy egy népszavazáson teheti meg. Ez volt az oka annak, hogy kevés kivételtől eltekintve sorra bukta el a kormány a jelentősebb időközi helyhatósági és országgyűlési voksolásokat, így fennáll annak a veszélye is, hogy a korrupció elleni tiltakozásként sokan távol maradnak a kvótanépszavazástól annak ellenére, hogy talán még véleményük is van a kérdésről. Valószínűleg Mengyi Roland (alias Voldemrot nagyúr) mentelmi jogának felfüggesztése is egy kísérlet arra, hogy talán így elhiszik az emberek a kormánypártról, mégsem védi meg mindenáron azokat, akik vélhetően enyves kézzel nyúltak bele a mézesbödönbe.

Fotó: thedictionarywhisperer.wordpress.com

Ha Orbánnak sikerül 4,1 millió embernél többet rávennie arra, hogy részvételével támogassa a kormány Brüsszel elleni hadjáratát, akkor hónapokig az lesz a közszolgálati csatornákon a fő hír, hogy az EU nem tartja tiszteletben a magyar nép véleményét. Egy 50 százalékot meghaladó részvétel ugyanakkor azt a látszatot is keltheti, hogy a gazdasági anomáliák és a korrupciógyanús ügyek ellenére a lakosság többsége felsorakozik Orbán Viktor mögé. Minél többen jönnek rá arra, hogy a valódi cél ez, annál többen fogják azt mondani, hogy nem hajlandók asszisztálni ehhez, és bojkottálják a népszavazást. Az idő, és a túlzott akarás tehát nem a Fidesznek dolgozik. Ahogy egy elmés dakota közmondás megjegyzi: „Mielőtt szavazol a törzsfőnökre, tedd fel magadnak a kérdést: ez a jelölt van érted, vagy te vagy érte.” 

Ha már feltartóztathatatlanul halad Magyarország a putyinizálódás útján, akkor miért ne lehetne a miniszterelnök szülőfaluját, a magyar labdarúgás bölcsőjét és Mészáros Lőrinc legintimebb felségterületét zárt településsé nyilvánítani? Oroszországban már komoly hagyománya van annak, hogy úgynevezett zárt közigazgatási egységekké (orosz rövidítéssel ZATO) nyilvánítják az olyan településeket, ahová senki sem léphet be külön engedély nélkül. Nos, Felcsút lassan megérik erre a titulusra, hiszen ha egy gyanús külsejű ellenzéki politikus egy külföldi tévéstáb kíséretében beteszi oda a lábát, azonnal vegzálni kezdi őket a helyi karhatalom.

Fotó: index.hu

Tudta, hogy a 2010. évi népszámláláskor 42 zárt közigazgatási egység volt Oroszországban? Közülük 22 város, 17 városi jellegű település, valamint 2 falu, melyeket zárttá nyilvánítottak. Persze Oroszország bazi nagy ország, a titkolózásnak itt különösen nagy hagyománya van, és arról még nem is beszéltünk, hogy a cári időktől napjainkig rengetegen tűnnek el nyomtalanul a hatalmas orosz sztyeppe rengetegében. Orbán Viktor bizonyára többször cserélt már eszmét Vlagyimir Putyin elnökkel arról, milyen kipróbált módszereket vehetne át a nagy testvértől, melyek még kompatibilisek lehetnek az Európai Unió sztenderdjeivel.

Nos, a zárt városok ötletét valószínűleg megütközéssel fogadnák Brüsszelben, hiszen Magyarország ismereteik szerint nem atomnagyhatalom (sőt Paks II megvalósítása is igen nagy veszélybe került), így mi értelme lenne lezárni egy települést a kíváncsiskodók elől, főleg ha olyan látványosságok épültek ott, mint a kisvasút és a Pancho Aréna. Ja, és ne feledkezzünk meg arról, hogy Felcsút polgármestere a világ legdinamikusabban gazdagodó gázszerelője, ami szintén elég turistacsalogató körülmény. Ezek ellenére mégis kezd egyre kellemetlenebbé válni a Felcsútra látogató külföldi és magyar turisták áradata a hatalom számára.  

Fotó: isbyshki.ru

Olyan helyzet ez, mint amikor építünk súlyos adómilliárdokból egy felhőkarcolót, aztán megtiltjuk a népnek, hogy felmenjen a legfelső szintre, hogy gyönyörködjön a kilátásban. Mintha a csodás körpanoráma csak a főnök privilégiuma lenne, holott ő csak a mi pénzünkből álmodott nagyot. A méregdrága Pancho Arénát ugyanis nagyrészt állami pénzekből húzták fel (ne legyenek kétségeink, a TAO is egy adófajta), a felcsúti kisvasutat az Európai Unió finanszírozta, mégis rendőrökön kell átverekednie magát annak, aki szeretné lefotózni, esetleg filmre venni e csodás létesítményeket esetleg múló pillantást vetne a stadion tőszomszédságában lévő miniszterelnöki lakra is.          

Úgy tűnik, Orbán Viktor legszívesebben kerítést húzna Felcsút köré is, de itt nem a migránsoktól akarja megvédeni saját fenségterületét, hanem az adófizető magyaroktól, és persze a kíváncsiskodó külföldi újságíróktól. Már a hatvanpusztai eset is megmutatta, hogy elég szerteágazó lehetőségek kínálkoznak egy hatalmon lévő politikai vezető számára ma Magyarországon arra, hogy homályban tartsa, tulajdonképpen milyen vagyonnal rendelkezik, pontosan milyen ingatlanokat használ, és persze milyen felhatalmazás alapján tárgyalnak egyes családtagjai külföldi államok minisztereivel.

Fotó: MTI

A titkosítások sorával elkezdett, az ügyészség lojalitását felhasználva a törvényesség kereteinek feszegetésével folytatott putyinizálódás most új szakaszába lépett hazánkban. Ellenzékieket és újságírókat igazoltatnak és motoznak meg a miniszterelnök falujában, hogy elmenjen a kedvük a nézelődéstől, kérdezősködéstől. Hadházy Ákos szerint épp azért kell most kikérni ezt magunknak, mert ha ezt nem tesszük, a hatalom vérszemet kap, és ennél keményebb eszközök bevetésén sem fog gondolkodni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki elkezd pofozni, mindig ügyelj rá, hogy legalább akkora pofonnal viszonozd ezt, mert így azelőtt kiütheted az ellenfeled, mielőtt padlóra kerülsz.”