Már csak az hiányzott a Fidesznek, hogy az eddig téli álmát alvó Deutsch Tamás március idusán reaktiválja magát. Ezúttal, mint lelkes futballszurkoló, és nem mellékesen az MTK elnöke intéz kirohanást a magyar focit tönkretevő sportfirkászok ellen. Mindenki Tompikája igen egyszerűen rajzolja meg évszázados focitörténelmünk kontúrjait: ha van szép, új stadion, akkor jó a foci is, ha nincs, akkor leáldozik a magyar futball csillaga.

Fotó: facebook.hu

„Ha az ember gyíkfűvel keni be a talpát, akkor kétszer olyan gyorsan lesz képes futni, mint gyíkfű nélkül” –idézi a Palacsintás király című klasszikus mesefilmet Bod Péter legfrissebb, Csak a Deutschok maradnak? című írásában. A publicista rendkívül pontosan adja meg a rendszerváltás utáni közéletünk egyik legvitatottabb, egyben egyre jelentéktelenebb figurájának koordinátáit a hazai közéletben. A magunk részéről hadd fejeljük meg a fenti idézetet egy másikkal, mely Csukás István, Süsü, a sárkány című meséjéből való: „Sárkány ellen sárkányfű.”

Nem véletlen, hogy Deutsch Tamásról mindig meseidézetek jutnak az eszünkbe. A Fidesz megmondó embere hiába posztol a Twitteren és a Facebookon is meghökkentő tartalmú és nyelvezetű bejegyzéseket, már olyan unalmas, hogy a nagyotmondókat övező szemérmes közönyön kívül szinte semmilyen reakciót nem vált ki a mondandója a közélet szereplőiből. Úgy tesz, mintha pártja utasításait hajtaná végre, pedig a Fidesz hivatalos kommunikációját már régen a Habony-Vajna álompáros viszi, így ő úgy viselkedik, mint egy magányos japán katona egy kis csendes-óceáni szigeten, akinek nem mondták meg, hogy véget ért a második világháború.

A néző nem azért megy ki a stadionba, hogy a szép lelátóban, a kivilágításban, vagy a gyepben gyönyörködjön, hanem, hogy jó focit lásson.   

Most szükségét érezte annak, hogy egy kevésbé sikerült fotón ott pózoljon az MTK stadion építésénél, közben zavaros eszmefuttatásban leplezze le a magyar focit a sárba rántó nemzetrontó erőket. Akinek van hozzá idegzete, olvassa el az ’54-es elvesztett világbajnoki döntőtől marseille-i katasztrófán át a kupacsapataink vesszőfutásáig tartó bejegyzést, amelyből megtudhatjuk azt is, hogy a minden egészséges gyümölcsben kukacot kereső magyar sportsajtó ötödik hadosztályként nyírta ki a magyar foci szent ügyét.

A gyűlölködő firkászok szerinte fancsali képpel vették tudomásul, hogy válogatottunk végre kijutott egy nagy sporteseményre, de azért még jártatják a szájukat és írásaikkal uszítanak a stadionépítési program ellen. Nos, Csongrád megye díszpolgára megnyugtatja őket, hogy ha valamennyi első- és másodosztályú klubunknak csodálatos új stadionja lesz, akkor majd élvezetes, jó színvonalú meccseket játszanak Kozármislenytől Kisvárdáig, és akkor nem csupán a válogatott szállítja majd a Feröer elleni egygólos győzelmeket, hanem a klubcsapataink belecsapnak majd a lecsóba, és minimum a főtáblára kerülnek.

Fotó: index.hu

A gondolatmenetben azonban van egy logikai bukfenc. A néző nem azért megy ki a stadionba, hogy a szép lelátóban, a kivilágításban, vagy a gyepben gyönyörködjön, hanem, hogy jó focit lásson. Talán épp ezért nem lehet tetten érni a nézőszám növekedésében, hogy lassan már Alsómocsoládon és Csanádalbertin is új stadionban rúgják a bőrt a fiúk. A válogatott sikere elsősorban a fiatalon külföldre szerződött focistáknak és a német élvonalból érkezett edzőknek köszönhető, nem a több százmilliárdból megvalósuló stadionépítési programnak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól hogy órákig fested magadra a harci díszeket, még nem leszel jó harcos, de ha az álmodból kiverve is jól hajítod el a tomahawkot, megnyerheted a csatát.”  

Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, milyen merész távlatokat nyújt a hazai szolgáltatóiparban a kopasz, kigyúrt fiatalemberek megjelenése a piacon. A Nemzeti Választási Irodában tett látogatásuk ugyanis rávilágított arra a tényre, hogy mennyire felesleges a sok jogi csűrcsavarral, írott és íratlan szabályokkal bíbelődnünk, ha van egy ilyen mozgósítható problémamegoldó brigád, amely telefonhívásra ott terem, ahová kérjük, és annak állja útját, akire rámutatunk. A Szegedi Kattintós most csak felvillant néhány lehetőséget, hol, milyen szituációkban vehetnénk hasznát golyófejű barátainknak, ha van elég pénzünk és megfelelő kapcsolatrendszerünk ahhoz, hogy igénybe vegyük a szolgáltatásaikat.

Fotó:nol.hu

1. Ha sietünk, de hosszú sor áll előttünk a közértben, csak egy telefonhívásunkba kerül, hogy a segítőkész „kredencek” utat törjenek nekünk a pénztárhoz. Ilyen erődemonstráció láttán valószínűleg maga a pénztáros kiáltana felénk, hogy: „Ott hátul, az a szimpatikus fiatalember (fiatalasszony) a kopasz barátokkal körbevéve, nyugodtan jöjjön előre a kasszához!” A sor pedig úgy nyílna ketté előttünk, mint Mózes előtt a tenger.

2. Családi viszályokat is orvosolhatnánk a mobil, kopasz csapat bevonásával. Elkényeztetett gyermekünket például addig ijesztgethetnénk velük, amíg egyszer csak ki nem hívnánk őket a lusta kölyökhöz, aki nem akarja megcsinálni a matekházit. Valószínűleg már a kedves, mosolygós fiatalemberek látványától eszébe jutna a megtévedt lurkónak a másodfokú egyenlet megoldó képlete. Bónuszként az előszobát is felmosná a rosszcsont gyerek, csak ne hívja rá többet a papa a keretlegényeket.

3. Szerezhetünk persze örömöt is gyermekünknek a kopaszok segítségével. Például, ha mindenáron meg akarja nyerni az iskolai futóversenyt, akkor a jól bevált módszer szerint (a’la Nyakó István) a célvonalra állnak, és csak a mi csöpp gyermekünket engednék átfutni azon, a többieket feltartóztatnák. Szegény Zola Budd erről tudna mesélni. Így akár utolsóból is lehet első, ahogy elsőből is utolsó. Csak el ne tévesszék a gyereket az izomagyúak!

4. Könnyen rendezhetünk lakóközösségeken belül felmerülő vitákat is, ha időben rácsörgünk a buzgó futballszurkolókra. Például, ha a közös képviselő nagyon ingerülten követeli tőlünk az elmaradt közös költséget, a srácok egyszerűen körbeveszik, és addig nézik szúrós szemekkel, amíg ki nem böki, hogy minden rendben, a számlát ő már rendezte.

5. Bundázni vágyók is hasznos társakra lelnek a kemény kötésű fiúkban. Nem kell megvásárolni például egy meccset a játékosoktól, egyszerűen meg kell üzenni nekik, hogy annak, aki gólt lő, eltörik a lábát a kopaszok, akiket vizuális fenyegetésként a mérkőzés előtt beküldünk az öltözőbe, hogy jelezzék, a tréfa nem az ő műfajuk.

6. Munkahelyi viták végére is pontot tehetünk golyófejű segítőink segítségével. Ha például a főnökünk sokadik kérésünkre sem emeli a fel a fizetésünket, akkor a következő megbeszélésre vigyük magunkkal biodíszletként a golyófejűek kórusát, akiknek semmi más dolguk nem lesz a tárgyalás alatt, csak keményen a főnök szemébe nézni. Ha ez nem lenne elég, akkor a főnök családi fotójára rábökve az egyik kopasz megjegyezhetné, hogy kár lenne ezekért a szép gyerekekért. Garantált a fizetésemelés!

7. Egyetemi felvételin, nyelvvizsgán, vagy autósvizsgán is nagy hasznát látnánk a bőrfejűeknek, hiszen akár egy üresen beadott dolgozat, vagy egy elrontott vizsgavezetés után sem vitatnák, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot, ha a srácok ott ráncolnák a homlokukat a háttérben.

8. Végül egy kocsmában is tökéletes segítőtársaknak bizonyulnának a kemény fiúk, hiszen akár pénz nélkül is elmehetünk a kedvenc csehónkba, ha ilyen illusztris társasággal állítunk be, nincs az a kocsmáros, aki meg meri tagadni tőlünk a hitelt. Ha a következő alkalommal is velük érkezünk, akkor a pultos már előre jelzi számunkra, hogy a múltkori számlát már rendezték, most pedig mindenki a vendége, különös tekintettel a kopasz fiatalemberekre. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az ész a fontos, nem a haj.” 

Frédi és Béni

…pedig már alig várjuk. Matolcsy György igyekszik megfelelni Orbán Viktor elvárásainak, hiszen a napokban bejelentette, hogy rövidesen gazdaságilag utolérjük Ausztriát. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint teljesen reális cél, hogy ami nem sikerült a szocializmus 40, illetve a rendszerváltás 25 éve alatt, az most, az Orbán-kormány tündöklése alatt összejön. Mi azonban nem elégednénk meg ennyivel, hiszen a tündérmese nem érhet véget a Lajtán túl. Nézzük, milyen elvárásai lehetnek még a miniszterelnöknek saját országlása idején:

Fotó: AP

1. Orbán Viktor utasítja Hernádi Zsoltot, hogy a MOL szakemberei addig fúrjanak a Balaton alá, amíg kőolajat nem találnak. Amennyiben a fekete arany nem jön össze, akkor legalább földgázt kell kitermelniük néhány éven belül, mellyel konkurenciát teremthetünk az orosz Gazpromnak. Orbán Viktor azonban akkor lenne a legboldogabb, ha aranyat találnának a mélyfúrások során, így azonnal alapítványokba mentené ezeket a bányákat, ezzel megszüntetné azok közvagyon jellegét.

2. A miniszterelnök kiadja Simicskó István honvédelmi miniszternek, hogy hajtson végre olyan haderőreformot, melynek eredményeként katonai nagyhatalom lesz Magyarország. A folyamat végeredményeként országunk atomhatalommá válna, és nukleáris csapással fenyegetne meg minden olyan országot, melyek menekülteket engednek át a területükön. A magyar haderő a NATO-n belül az Egyesült Államokkal rivalizálna a vezető szerepért, ugyanakkor Kövér Lászlót jelölnénk a katonai szövetség élére.

3. Varga Mihály pénzügyminiszter és Seszták Miklós nemzetgazdasági miniszter kapnák meg azt a megtisztelő feladatot, hogy a magyar gazdaság teljesítményét újra ötéves tervek szerint irányítsák. Szijjártó Péter külkapcsolatokért felelős miniszter Észak-Koreába látogatna, hogy a legkompetensebbektől lesse el a tervgazdálkodás csínját-bínját. Az addigra már szintén atomhatalommá váló Magyarország gazdasági és katonai együttműködési megállapodást kötne a kommunista ország vezetőjével, Kim Dzsongunnal. Ugyanakkor olyan hihetetlen mértékben fel kellene futtatnunk a rizstermelésünket, hogy ne csak a koreai elvtársak, de Kína és Vietnam is tőlünk vegyék meg azt az alapvető élelmiszert.

   Fotó: mno.hu

4. Csányi Sándor főbankár és focifelelős egyszerre két megbízatást teljesítene. Az OTP-ből akkora bankot kell csinálnia, hogy a Világbank és az IMF tőle kérjen kölcsön, ugyanakkor a magyar fociválogatottnak nem csak a közelgő franciaországi EB-t, de az oroszországi VB-t is meg kell nyernie. Pénz nem számít, honosítson a válogatott annyi brazilt, amennyire csak szükség van, de ügyelni kéne rá, nehogy szír menekülteknek nézzék őket, és kiutasítsák az országból, esetleg magyar kopaszok megverjék őket őket, mielőtt kiutaznának a VB-re.

5. Orbán Viktor utasítást ad Fekete Györgynek, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének, hogy teljesen meg kell változtatni a magyar művészeti élet jellegét. Az absztrakt festményektől a társadalmi problémákat boncolgató regényeken át a hatalmat bíráló színdarabokig mindent a reakciós erők termékének kell bélyegezni, és ki kell bontakoztatni a burzsoá hatásoktól független, a népi, turul hagyományokban gyökerező autentikus magyar művészetet. Innentől kezdve a nyugati dekadens filmek helyett a magyar nép sikereiről és elhivatottságáról szóló hazai alkotásokat játszhatják csak a mozik, ugyanakkor csak azoknak az íróknak a regényeit adják ki, akik az MMA tagjai. Orbán Viktor szeretné, ha végre olyan irodalmi Nobel- díjat söpörne be az ország, melynek témája Magyarország felemelkedése, és különleges képességekkel rendelkező vezetőjének bemutatása. Ahogy egy éhező, hajléktalan dakota harcos mondta: „Álmodik a gyomor.”

Frédi és Béni

Két hete még azt sem tudtuk, hogy létezik, ma pedig mindenki őt szeretné megismerni. Úgy lépett elő a nagy magyar reménytelenségből, mint annak idején Jeanne d’Arc a francia szürkeségből. A 24 éves egyetemista lány úgy beolvasott az Orbán-rendszernek, hogy Kósa Lajos és társai még most is alig jutnak levegőhöz a meglepetéstől, így leginkább az érdekli a közvéleményt, honnan van ilyen szónoki tehetsége, és ennyi bátorsága ennek a mosolygós, törékeny lánynak. A Szegedi Kattintósnak nyilatkozó Kövesdi Veronika örül a népszerűségnek, de nem bízza el magát.

Fotó: Szincsok György

• Hihetetlen ütős beszédet mondott február 28-án, a pedagógusok demonstrációján, így mindenki azt feltételezi, hogy egy profi előadó lépett ki az ismeretlenség homályából.
• Pedig soha nem mondtam előtte sehol beszédet, még az iskolai ünnepségeken. Egyetlen előzménye a mostani szereplésemnek, hogy versmondó versenyeken indultam, és ott szokhattam a közönséget.
• Hogy viseli a hirtelen jött népszerűséget?
• Nagyon örülök a népszerűségnek és a sok megkeresésnek, most jelent meg például egy írásom a Vasárnapi Hírekben. Igyekszem eleget tenni a felkéréseknek, de igazából nem számítottam rá, hogy ilyen hatása lesz a fellépésemnek.
• Nagyon éles hangú beszédet mondott a Várkert Bazárnál, melyet kemény kiállású férfiaktól sem szoktunk meg. Egyedül írta a beszéd szövegét.
• Természetesen, így tudtam hitelesen elmondani.

                           Fotó: budapester.hu

• Adódik a feltételezés, hogy a március 15-i demonstráción is hallhatjuk majd.
• Az már biztos, hogy most nem fogok fellépni a színpadra, és egyelőre nem mondok beszédet más rendezvényen sem.   
• Taktikai megfontolásból?
• Nem, ennyire nem számítom ki a következő lépésemet. Egyrészt nem érkezett felkérés arra, hogy beszédet mondjak, másrészt én alapvetően háttérember vagyok. A Juhász Péter által vezetett Igazmondó Alapítványában tevékenykedek, mint koordinátor, például én készítettem elő a mostani beadványt is, mely vagyonosodási vizsgálatot kezdeményez Orbán Viktor ellen a napokban nyilvánosságra került hatvanpusztai ügy miatt.
• Nagyon jól kezeli a médiát, tudja, hogyan kell megszólítani a hallgatóságot. Hol tanulta mindezt?
• Most vagyok végzős az ELTE médiaszakán, úgyhogy lényegében ez a szakmám. De a lényeg mégis csak az, hogy őszintén mondja el az ember a véleményét, kertelés nélkül.
• Milyen tervei vannak a közeljövőben?
• Mint említettem, utolsó éves vagyok az egyetemen, már csak a szakdolgozat leadása, illetve az államvizsga van hátra, most ezek a legközvetlenebb célok, a többit majd meglátjuk.

Fotó: Szincsok György

• Elárulja, hogy miből írja a szakdolgozatát?
• A digitális és az elektronikus média hatásait vizsgálom a politikai kommunikációra. A legutóbbi évtizedben teljesen megváltoztatta a tömegkommunikáció lényegét az a tény, hogy az internetes portálokon és a közösségi oldalakon keresztül közvetlenül, és ami talán ennél is fontosabb, interaktív módon is el lehet érni a választópolgárokat. Ezt figyelhettük meg például Obama legutóbbi kampányában, de ezt az eszközt használják ideológiájuk terjesztésére és a toborzásra a terrorista szervezetek is.
• Ha elkészül a szakdolgozat és leállamvizsgázik, beleveti magát a politikába?
• Nem tudom még, hogy pontosan mit fogok csinálni, de az biztos, hogy minden erőmmel küzdeni fogok a hazai korrupció ellen, mert ez a magyar demokraták legfontosabb feladata most. Egy dologban biztos vagyok, a korrupció még rengeteg munkát ad nekem.  

Hallották már azt a viccet, hogy mi a közös a fociban és Ficoban? Mindkettőért rajong Orbán Viktor. Ha nem hallották, nem véletlen, ez ugyanis a Szegedi Kattintós saját gyártmányú poénja a szlovákiai elnökválasztás alkalmából. A viccet félretéve, a voksolás másnapján nyilván nincs kedve nevetni sem Robert Ficonak, sem magyar kollégájának. De lássuk, miért fagyott a két szövetséges arcára a mosoly szombaton este! 

Fotó:nol.hu

A közvélemény-kutatások ezúttal alaposan mellélőttek a szlovák parlamenti választások lehetséges végkimenetelének. A kormányzó szociáldemokraták (Smer) 2002 óta legrosszabb választási eredményükkel nyertek ugyan, ám ennél sokkal nagyobb fölényt jósoltak a szakértők Robert Fico pártjának. Komoly sikert aratott ugyanakkor a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt, amely nemhogy bejutott a parlamentbe, de a Smer mögött másodikok lettek 12 százalékkal. A 30 százalék alatt rekedt szociáldemokratákkal még az a csúfság is megeshet, hogy megfelelő koalíciós partner híján nem tudnak kormányt alakítani.

Ez lenne igazán nagy csapás Orbán Viktor számára, hiszen egyik legmegbízhatóbb szövetségesét vesztené el az EU-n és a V4-ek között. Fico ugyanis baloldali besorolása ellenére olyan heves migránsellenes kampányt folytatott az utóbbi időben, hogy ezzel kivívta magyar kollégája elismerését is. A fideszes szimpatizánsok eleinte fanyalogtak az északi szomszéd kemény vezetőjének politikai kiszólásai miatt, és főleg azért bírálták korábban, mert a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) kormányzott koalícióban, mely magyarellenes kirohanásairól elhíresült Jan Slota vezetése alatt lényegében félfasiszta nézeteket vallott. Slotától ugyan megszabadult az SNS, hangvétele kifinomultabb lett, ám elég jelentéktelenné váltak ezen a választáson, így Fico nem számíthat rájuk koalíciós partnerként.

Az MKP kétségtelenül az egyik legékesebb példája annak, hogy semmi értelme magyar állami pénzekkel támogatni egy olyan kisebbségi pártot, mely sokkal inkább akar megfelelni Orbán Viktornak, mint saját potenciális választóinak.

Orbán úgy tűnik megbocsátotta Ficonak korábbi szövetségesét, és azt is, hogy a harmadik ciklusára hajtó szlovák miniszterelnök korábban maga is előszeretettel ostorozta a felvidéki magyar kisebbséget. Az igazi kohéziós erő most a migránskérdésben vallott közös álláspont, vagyis, hogy most Fico magyarellenes tónusát felülírta a migránsellenesség. Fico maga is úgy látja, hogy a visegrádi négyekből úgy tudnának hatékony szövetséget fabrikálni, ha Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország lényegében migránsmentes övezetté nyilvánítaná magát.

Fotó: index.hu

A mostani választási eredmény arra figyelmezteti Orbánt és északi szövetségesét is, hogy a közép-kelet európai polgároknak vannak más szempontjaik is egy fontos választáson, mint az, hogy akarnak-e afgán osztálytársat a gyerekeiknek, vagy sem. Fico például épp úgy alábecsülte a szlovákiai pedagógusok tiltakozó mozgalmait, ahogy azt épp most teszi Orbán. A menekültekkel való riogatás kétségtelen sokat jelentett a közvélemény-kutatásokban, ám az éles választásokon a feszítő belpolitikai problémák felülírják a korábban kirajzolódó erőviszonyokat.

Jelenleg nem vonulnak át hosszú tömött sorokban sem Magyarországon sem Szlovákián menekültek, így a befogadási kvóta elleni harcra helyezi a hangsúlyt mindkét miniszterelnök. Mindkét ország esetében minimális létszámról van szó, vagyis a kvóta inkább elvi ügy, mint gyakorlati. A strukturális zavarok az egészségügyben, illetve az oktatásban azonban rendkívül kézzelfogható problémákhoz vezetnek, így az ezekkel kampányoló ellenzék ki tudta hozni a lehető legtöbbet ebből a szituációból.

        Fotó: nol.hu

Orbánnak most van más baja is a szlovákiai választások után. A Fidesz határon túli testvérpártjának tartott Magyar Közösség Pártja (MKP) harmadik egymást követő választáson bukik el, hiszen ezúttal sem sikerült bejuttatnia egyetlen képviselőt sem a pozsonyi parlamentbe. Pedig a Fidesz átdobta a határon migránsügyi megmondó emberét, Nógrádi Györgyöt is, aki az MKP jelöltjeivel közösen riogatta a menekültekkel a magyarlakta települések polgárait. Nógrádi mellé szép summát is adott a magyar kormányzópárt a kampányhoz, ám a vetélytárs Híd-Most kifejezett ellenszélben is bejutott a parlamentbe, míg a Fidesz bábja ismét elvérzett a megmérettetésen. Az MKP kétségtelenül az egyik legékesebb példája annak, hogy semmi értelme magyar állami pénzekkel támogatni egy olyan kisebbségi pártot, mely sokkal inkább akar megfelelni Orbán Viktornak, mint saját potenciális választóinak.

Amennyiben az MKP bejutott volna a pozsonyi törvényhozásba, bizonyára jó szívvel ajánlotta volna koalíciós partnernek Fico számára Orbán. Így viszont komoly alkudozások várhatók a szlovákiai választások meglepő eredményeinek ismeretében, ám az biztosnak látszik, hogy amennyiben Fico meg is tartja hatalmát, a régi szlogenekkel már nem megy sokra. Akár liberális, akár kereszténydemokrata, akár nemzetiségi partnerekkel hozza létre kabinetjét, komoly alkudozásokra készülhet, ha uniós ügyekről kell döntenie. Olyan belső kontrollal kell majd megküzdenie, mely ismeretlen volt az utóbbi években Fico és Orbán számára is.

Fotó: 24.hu

A pozsonyi választási eredmény rést ütött azon a pajzson, melyet Orbán Viktor szeretett volna a V4-ek fölé emelni. Ez a koalíció amúgy is ingatag, hiszen Lengyelország hiába követi az „orbáni utat” a fékek és egyensúlyok rendszerének leépítésével, több fontos stratégiai kérdésben (például az oroszokhoz fűződő viszonyban) eltér a két kormány álláspontja. A csehek még kivárnak, a szlovákok pedig a koalíciós alkudozásokkal lesznek elfoglalva a következő hetekben. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nyílzáporba kerülsz, ne azzal foglalkozz, hogy jól áll-e a fejdíszed, hanem hajtsd a lovad minél gyorsabban.”   

Érzékelhetően felpörgette pénzeltüntető gépezetét a kormány, ami azt jelenti, hogy valaminek a kezdetén, vagy valaminek a végén járunk. Ha most indul az új arisztokrácia kistafírozásának utolsó stádiuma, akkor nem sok jó vár ránk, ám ha úgy érzi a kormány, hogy közel a vég, és meg kell ragadni az utolsó esélyt is a pénzek lenyúlására, akkor még ennél is rosszabb a helyzet.

Fotó:index.hu

Állítólag egészen az Egyesült Államokig futott Kubatov Gábor, miután erősen feltételezhető, hogy ő küldte a kigyúrt, kopasz fiatalembereket a Nemzeti Választási Iroda épületébe, hogy megakadályozzák az MSZP népszavazási kezdeményezésének leadást. Ez akkora pofon volt a magyar jogállamiságnak, hogy a Fidesz alelnöke a sajtó (és valószínűleg saját főnöke) elől az amerikai elnökválasztási kampány tanulmányozásába menekült. Az esetről mélyen hallgatnak a Fidesz illetékesei, de vélhetően nem mindenki tapsol a Fradi verőembereinek bevetésének. Erre bizonyíték Kövér László házelnök minapi nyilatkozata, mely szerint fel lenne háborodva, ha biztonsági őrnek látszó emberek megakadályoznák, hogy népszavazási kérdést nyújtson be. 

Ha már a Fideszen belül is szemet szúr, hogy lényegében egy családi vállalkozásként kezd működni az ország, és a közös kasszába általában azok markolhatnak bele, akik jól fekszenek a családfőnél, akkor valami nagyon eltorzult a párton belül.

Történt azonban ennél durvább dolog is a napokban, ami szintén megosztja a kormányzó párt vezérkarát. Az Országgyűlés kedden ugyanis arra hivatkozva korlátozta a közérdekű adatigénylés lehetőségét, hogy az MNB alapítványainál az alapító által juttatott vagyon - az elfogadott törvényjavaslat indoklása szerint - elveszíti közvagyon jellegét. Nem kevesebb pénzről, mint 220 milliárd forintról van szó, amely fölött lényegében elveszíti az ellenőrzés lehetőségét a magyar társadalom, pedig a Magyar Nemzeti Bank juttatta saját alapítványainak ezt a hatalmas összeget.

       Fotó: nepszava.hu

Nem csoda, hogy egyes hírek szerint Áder János köztársasági elnök erősen fontolgatja, hogy aláírja-e ezt a finoman szólva is arcátlan törvényt, miközben Péterfalvi Attila a Nemzeti Adatvédelmi Hivatal elnöke is keményen kikelt a közpénzek ilyen jellegű eltüntetése ellen. Ők ugyan nem tartoznak a kormányzópárt vezérkarához, de eddig nem jelentettek komoly ellensúlyt a kormányzati intézkedésekkel szemben. A Fideszben ugyanakkor erős befolyással bíró Kövér az Index információi szerint azon kevesek egyike volt, akik következetesen ellene voltak a döntésnek, és a belső vitákban hangot is adott ellenvéleményének.

Úgy tűnik, hogy egyre többeknek szúr szemet az a nagyon durva hangsúlyváltás, amin az eddig sem túl visszafogott kormány az utóbbi hónapokban ment keresztül. Szinte naponta röppentek fel hírek arról, mennyi pénzt ítéltek oda, vagy adtak kölcsön igen kedvezményesen olyan Fideszhez közel álló személyeknek, mint Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna. Az is borzolja a kedélyeket kormánykörökben, hogy Habony Árpád lényegében azt csinál a közvagyonnal, amit csak akar, hiszen ingyen kapja meg a Szépművészeti Múzeumot a saját esküvőjére, és hónapokra kölcsönöz ki értékes festményeket ebből az intézményből.

 Fotó:MTI

Ha már a Fideszen belül is szemet szúr, hogy lényegében egy családi vállalkozásként kezd működni az ország, és a közös kasszába általában azok markolhatnak bele, akik jól fekszenek a családfőnél, akkor valami nagyon eltorzult a párton belül. Az az irritáló rongyrázás, amely bizonyos befolyásos körökre jellemző ma Magyarországon szinte borítékolja a népszerűségvesztést (ami a legújabb felmérések szerint be is következett), ugyanakkor a tarthatatlan közállapotok miatt demonstráló pedagógusok és egészségügyiek hitelességét is felerősíti ez az urizáló politika. Nem véletlen, hogy a kockás inges Jeannne D’Arc-ként emlegetett Kövesdi Veronikát rendkívül népszerűvé tette, hogy beszédében arra utalt: börtönben végezhetik azok, akik nem törődnek a nép érdekeivel és fokozódó haragjával.

Nehéz egyelőre megítélni, mi sarkallhatja Orbán Viktort arra, hogy ilyen látványosan fitogtassa hatalmát, és miért gondolja azt, hogy a törvényesség látszatának fenntartása sem szükséges ahhoz, hogy a hatalmát megerősítse. Látva, hogy a Fideszben egyre többen foglalkoznak a jövővel (ami nem kecsegtet túl sok jóval), nem lehet megkerülni a kérdést: meddig követik szinte gondolkodás nélkül a miniszterelnököt azok, akik már régen nem hisznek a tévedhetetlenségében? Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mielőtt rárontasz az ellenségre, nézz hátra, nehogy kiderüljön, hogy már senki sem lovagol mögötted!”  

Míg Orbán Viktor évi nagy észosztását tartotta Budapesten, addig szép csendben tönkreverték a Fideszt Nógrád megye legnagyobb városában. Utólag logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a miniszterelnök azért időzítette február utolsó vasárnapjára az évértékelőjét, hogy a hírek inkább róla, mint a tarjáni kudarcról szóljanak. Ha nem is volt ennyire előrelátó, azzal nyilván tisztában van, hogy a közvélemény-kutatások és az éles választások eredményei közötti drasztikus eltérések elsősorban a kormányzati kommunikáció álszentségének köszönhetők.

Fotó: naslti.hu

Vajon miért nem tud megnyerni egy komoly téttel bíró időközi választást a Fidesz 2014 ősze óta? Az a párt, amely közel tíz éve vezeti a pártok népszerűségi listáját, és kétharmaddal zsebelt be két egymást követő parlamenti választást, most olyan súlyos kudarcok sorát szenvedi el, melynek okait nem lehet a hivatalos statisztikákból kimutatni. Újpest, Veszprém és Tapolca után most Salgótarjánban is komoly pofonba szaladt bele a kormányzópárt, igaz, a polgármesteri széket itt csak megtartotta a baloldal, nem szerzett olyan trófeát, mint a veszprémi időközi választáson.

A Fidesz mindig híres volt arról, hogy saját belső felméréseinek köszönhetően meglehetősen pontosan meg tudta ítélni az esélyeit egy-egy komolyabb megmérettetés előtt, így sejthető volt, hogy nem tudják visszaszerezni Salgótarjánt az MSZP-től. Az azonban rendkívül megdöbbentő tény, hogy a jósolt 2-3 százalékos különbség 13 százalékosra duzzadt vasárnap estére. Az elemzők egyetértenek abban, hogy a magyar társadalomban tapasztalható protesthangulat csapódott le a nógrádi városban, ám az nyitott kérdés, hogy ez az antipátia a kormánnyal szemben miért nem jelentkezett a közvélemény-kutatások eredményeiben.

      Fotó: 24.hu

Van egy egyszerű és egy bonyolult válasz erre: Az egyszerű, hogy félnek megmondani a valódi véleményüket a megkérdezettek, ami részben igaz lehet, ám a bonyolultabb válasz logikusabbnak tűnik. Ma ugyanis Magyarországon a kiábrándultság sokkal jellemzőbb jelző társadalom állapotára, mint a félelem. Ennek a kiábrándultságnak pedig elsődlegesen az lehet az oka, hogy a kormány egyre inkább eltávolodik a valós problémáktól, és (amint ezt az aznap elhangzott Orbán beszéd is bizonyította) elvont ideológiai témákra tereli a hangsúlyt.

Annyira beleszeretett ugyanis a migrációs témába a kormányzati kommunikáció, hogy a felszínen akarja tartani, a közbeszéd domináns részének tartja annak ellenére, hogy a menekülteket már csak a tévében láthatják a magyar választók. A déli határszakaszra húzott kerítés lelassította a migránsok vonulását, ugyanakkor a kormánypárti média nem tud már beszámolni a Keleti pályaudvar előtt táborozó menekültekről, a röszkei vasútvonalon bandukoló szír családokról. A menekültválságról nem lehet több bőrt lehúzni annak ellenére, hogy európai szinten még csak most kulminálódik igazán a helyzet.

Volt azonban időközben kockás inges mozgalom, orvoshiány a kórházakban, illetve néhány kigyúrt kopasz fiatalember félresöpörte a demokrácia látszatának utolsó morzsáit is azzal, hogy nem engedte az MSZP képviselőjének, hogy határidőre leadja népszavazási kezdeményezését a vasárnapi boltbezárás ügyében. A kormányhoz közvetett úton kötődő verőlegények lényegében ezzel el is döntötték a salgótarjáni választás sorsát, mert az ellen a párt ellen protestáltak a nógrádi polgárok, amely ilyen akciókat megenged magának, majd utólag cinikusan elhatárolódik a történtektől.

Fotó: 24.hu

A Nemzeti Választási Iroda épületében történt botrány valószínűleg egy elhibázott fideszes akció volt, és Kubatov Gábor pártigazgatót terheli a felelősség azért, hogy jó reklámot csinált az MSZP-nek a tarjáni választás előtt. Az eset ráirányítja a figyelmet arra, hogy az ellenzék is tud élni a Fidesz hibáiból, nem csak fordítva. A Fidesz ugyanis lényegében a 2006-os öszödi beszéd óta folyamatosan a baloldal hibáiból kovácsol politikai tőkét magának, ám most úgy tűnik homok került a gépezetbe.

A Tóbiás József által irányított szocialisták lényegében úgy húzták be viszonylag rövid idő alatt a harmadik komoly győzelmüket, hogy komoly alternatívát nem voltak képesek állítani a Fidesszel szemben. Nem a politikai teljesítményüket díjazták a választók, hanem egyszerűen be akartak tartani az elbizakodott, gőgös hatalomnak, és lényegében megüzenték Orbán Viktornak, hogy nem félnek élni azzal a demokratikus jogukkal, hogy az ellenzékre adják a voksukat.

Ha a Fidesz továbbra is arra építi a kommunikációját, hogy 1300 menekült befogadásának elutasítása fontosabb ügy, mint az oktatás zavarai, az egészségügy válsága, az elharapódzó korrupció, vagy a jogállamiság nyílt megsértése, akkor sok salgótarjánihoz hasonló kudarcra számíthat. Magyarországon komoly szociális válság van kibontakozóban (március elejétől például újra kilakoltathatják a fizetni képtelen adósokat), így egy olyan elvont ideológiai témával, mint a menekültügy nehéz lesz felülírni a mindennapok magyar rögvalóságát.

Fotó:leesettegykisteszta.blog.hu

A politikában minden hibáért súlyos árat kell fizetni, még akkor is, ha látszólag nem túl acélos az ellenfél. Ha a kopaszok ügyében nem tudja magát legalább részben tisztázni magát a kormány, ha továbbra is csak hitegeti a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat, ha a leszakadók millióinak zsírján hizlalja saját oligarcháit, akkor marad az a kétes dicsőség a Fidesz számára, hogy a közvélemény-kutatásokban magasan vezet, ám a valós megmérettetéseken sorra elbukik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy szépen csillog a tomahawkod pengéje még nem biztos, hogy a harcban a hasznát veszed.”  

Egy éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Fidesz verőlegényeket küld a Nemzeti Választási Iroda épületébe egy ellenzéki párt népszavazási kezdeményezésének megakadályozására , miközben a jobbikos képviselők kockás ingben parádéznak a Parlamentben. Egyre világosabb a két jobboldalinak mondott párt stratégiája: egymás szimpatizánsait elszipkázni, miközben a saját törzsszavazóira ügyelni, mint tyúkanyó a kiscsibéire. A Szegedi Kattintós pontokba szedte e folyamat legfőbb bizonyítékait.

Fotó:barikad.hu

1. Bocskai mellény helyett kockás ing. A Jobbik stratégiaváltásának egyik legfontosabb eleme, hogy rátelepszik azokra a népszerű témákra, melyek eddig a demokratikus ellenzék terepének számítottak. Így fordulhatott elő, hogy a pedagógusok mozgalmának jelképévé váló kockás ing a jobbikos parlamenti képviselőkre is felkerült. Elég hülyén érezhették magukat ettől az MSZP frakció tagjai, akik szintén kockásban virítottak a Parlament padsoraiban. Meg kell azonban szokniuk, hogy most már a Jobbik is ott üti a Fideszt, ahol a legjobban fáj neki. Többször támogatásukról biztosították az egészségügyi dolgozókat, szót emeltek a magyar fiatalok külföldre távozása ellen, és az egyik legkíméletlenebb kritikusai lettek az államilag irányított és finanszírozott korrupciónak

                 Fotó: pestisracok.hu.

2. Magyar Gárda helyett kopasz verőlegények. Néhány hónapja még fekete ruhás, bakancsos gárdistáktól tartott a demokratikus ellenzék, akik majd fizikailag is nekiesnek a magyar demokrácia amúgy is ingatag építményének, ám azt látjuk, hogy az utóbbi időben felhagytak az erődemonstrációkkal a hagyományos szélsőjobbos szervezetek. Ebben nyilván jelentős szerepe van a Jobbik arculatváltásának. Nehéz szájkosarat tenni a szélsőséges kijelentésekhez és megnyilvánulásokhoz szokott frakciótagokra, de mostanában például alig hallani Novák Előd vad kirohanásairól, és mintha a parttalan zsidózás és cigányozás is visszaszorult volna a hivatalos kommunikációjukból. Ugyanakkor a Fidesz olyan kigyúrt kopaszokat küldött a magányos, vézna Nyakó István (MSZP) ellen, akik elég direkt módon kötődnek Kubatov Gábor, fideszes pártigazgatóhoz. Hab a tortán, hogy az ügy kivizsgálását a Jobbik kezdeményezte, majd a többi ellenzéki párt is csatlakozott hozzájuk, így már csak a Fidesz frakcióján múlik, hogy végre valaki hivatalosan is kimondja: a kormány lényegében minden eszközt megengedhetőnek tart annak érdekében, hogy ne lehessen kikérni a nép véleményét a vasárnapi boltbezárásról.

Egyértelmű, hogy a Fidesz ezekkel a szimbolikus gesztusokkal a Jobbik szélsőségeseit célozza meg, ugyanakkor a Jobbik távolságtartásával a Fidesz centrista politikáját támogató szavazókra veti ki a hálóját.

3. Donáth György esete Gulyás Gergellyel. A zsidótörvényeket támogató második világháborús parlamenti képviselő szobrát a napokban Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke és Boross Péter egykori miniszterelnök avatták fel. A közismerten antiszemita politikus szobrához a kormányzópárt a nevét és alelnökét adta, (igaz, azóta ismeretlenek elvitték a mellszobrot az Üllői út és a Páva utca sarkáról), a Jobbik pedig érdemben semmit sem reagált az esetre. Ma már a Fidesz igyekszik kultuszt teremteni Hóman Bálintnak is - aki nem csak antiszemita volt, de kollaborált a náci Németországgal is -, igaz amerikai nyomásra egyelőre visszavonulót fújt a kormány ebben az ügyben. Egyértelmű, hogy a Fidesz ezekkel a szimbolikus gesztusokkal a Jobbik szélsőségeseit célozza meg, ugyanakkor a Jobbik távolságtartásával a Fidesz centrista politikáját támogató szavazókra veti ki a hálóját.

Fotó: origo.hu

4. Egy közös pont:menekültügy. Kétségtelen, hogy a Jobbik irányváltását az kényszerítette ki, hogy a Fidesz szélsőségesen menekültellenes politikájával nem tudtak konkurálni. Mivel a magyar kormány olyan agresszív migránsellenes kommunikációt folytatott, melyet még Marie Le Pen is túlzásnak tartott, a Jobbik politikai vákuumba került, így nem maradt más választás, mint rácsatlakozni a Fidesz gőzhengerére. Nagyon apró eltérések mutatkoznak ugyan a két párt menekültpolitikája között (például a Jobbik vissza akarja állítani a határőrséget), de lényegében a Jobbik a legkisebb rosszat választva támogatja az Orbán-kormány minden idegenellenes intézkedését, ám mivel túllicitálni nem tudja, talál magának más témákat, melyekben meg tudja különböztetni magát a nagy jobboldali testvértől.

Fotó: MTI

5. Demokráciaféltés és korrupcióellenesség. Nagyon megdöbbentő, de ez a két jelszó fejezi ki leginkább a két párt közti különbség lényegét. A Jobbik – amely nem is olyan rég nem tartotta magát demokratikus pártnak -, most elkezdte félteni a magyar jogállamot a Fidesztől. Abban persze igazuk van, hogy a nepotizmus és a protekcionizmus annyira befészkelte magát a kormányzópártba, hogy nehéz lenne olajozottan működő demokráciáról beszélni ma Magyarországon. A Jobbik nagy ütőkártyája mégis a korrupció elleni harc, melyet azért tud hatékonyan képviselni, mert még nem volt kormányon - ellentétben a baloldali ellenzékkel -, ugyanakkor a Fidesz rengeteg magas labdát dob fel számukra, melyet csak a pancserek nem tudnak leütni. Sokszor megénekeltük már, de most újra leírjuk: A magyar nép szinte mindent meg tud bocsátani, de ha valaki nyíltan lop, annak előbb-utóbb harangoztak a magyar közéletben. Vona Gábor és emberei jól látják, hogy a baloldal azért nem tudja elég hatékonyan politikai tőkére váltani a Fidesz arcátlan közpénzlenyúlását, mert a jelenlegi kormány még mindig „elmúltnyolcévezik”, így számukra sokkal nagyobb tér nyílik ezen a terepen. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Jobbik már felvette a kapcsolatot Simicska Lajossal, és ha a gazdag, sértett és magányos oligarcha valaki mellé odaáll, abból még ki is sülhet valami. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Az ellenséged ellensége a barátom, tehát befogom az orromat, és elszívom vele a békepipát.”

Frédi és Béni

Ne legyen kétségünk, lesz népszavazás a befogadási kvótáról, a kérdés csak az, hogy mikor. Orbán Viktort nem állíthatja meg sem az Európai Unió, sem az Alkotmánybíróság, sem a magyar ellenzék. Ha ő elhatározza, hogy bemegy a sűrű, sötét erdőbe, akkor nincs olyan erő, amely eltántorítsa ettől a szándékától. Ha jól sül el számára a dolog, felfrissítheti, önbizalommal töltheti el pártja egyre fásultabb szavazótáborát, ha viszont kudarcot vall, az a 2018-as választási vereséget vetíti előre.

Fotó: origo.hu

Mintha Orbán Viktor David Cameron kottájából játszana. Hosszas tépelődés után ugyanis hasonló lépésre szánta el magát, mint brit kollégája. Cameron persze jóval többet kockáztat, hiszen magát az uniós tagságot tette a szavazás tárgyává, míg Orbán csupán a befogadási kvóta elleni harcában kéri a magyarok támogatását.

Első ránézésre Cameronnak lesz nehezebb dolga, hiszen a legutóbbi brüsszeli csúcson kicsikart engedmények ellenére sem látszik biztosnak, hogy az EU ellen hergelt britek a maradás mellett voksolnak. Orbán magyarjainak többsége ugyanakkor már többször bizonyította, hogy rendkívül elutasító a menekültekkel kapcsolatban, így csak az a kérdés, hogy eléri-e az érvényességi küszöböt a voksolásban résztvevők aránya.

A képlet mégsem ilyen egyszerű a magyar miniszterelnök részéről, hiszen beleléphet néhány csapdába. Például az ellenzék ügyes manőverezéssel kiénekelheti a sajtot a szájából, tovább távolodhat az Európai Unió meghatározó tagállamaitól, végső esetben pedig meg is vonhatják országától az EU-s támogatásokat.      

De vegyük az első eshetőséget, amelyet a magyar ellenzék eddigi teljesítménye ismeretében többen megmosolyoghatnak. Kétségtelen, hogy nehéz nekimenni egy olyan népszavazásnak ma Magyarországon, ahol a többségi vélemény ellen kell kampányt folytatni. A menekültkérdés tavaly megerősítette a Fideszt, ellehetetlenítette az ellenzéket, mert finoman szólva sem befogadó szemléletű a magyarok többsége.

Erre célzott Orbán a Businnes Insidernek adott interjújában, ahol azt ecsetelte, hogy ha hozzájárulna, hogy Törökországtól több százezer embert átvegyenek és elosszanak a tagállamok között, akkor őt Budapesten felhúznák egy lámpavasra. Orbán ezzel idegengyűlölőnek és sovinisztának bélyegezte saját választóit, amire a Fidesz migránsellenes kampányának sikere sarkallhatta.

Az ellenzék ugyanakkor egyértelművé teheti, hogy egy olyan népszavazáshoz, mely szembemegy az uniós joggal, nem szabad asszisztálnia egyetlen magyar polgárnak sem. Tulajdonképpen a magyar EU tagságról tartandó népszavazásként is értelmezhető a mostani kezdeményezés, és így már kevésbé kedvezőtlen a kép az ellenzék számára. A magyar tagságot ugyanis az Orbán-kormány hat éve tartó Brüsszel ellen folytatott szabadságharca sem tette népszerűtlenné a magyarok körében, és egy ilyen tematikájú népszavazás valószínűleg a kormány kudarcát hozná.

Azt, hogy magát a miniszterelnököt is kétségek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy jót tesz-e önmagának és pártjának azzal, ha egy olyan véleményalkotási rendszerre bízza a sikert, amelyet tudatosan igyekezett kiiktatni a magyar politikai struktúrából 2010 óta. Eklatáns példája ennek az utóbbi napok legnagyobb botránya, amikor az MSZP vasárnapi boltbezárással kapcsolatos kezdeményezését hiúsították meg olyan bőrfejűek, akik a kormánytól kaphattak utasítást több áttételen keresztül.

Orbán úgy gondolta, hogy a nemzeti konzultációk, Békemenetek és nyilvános aláírásgyűjtések álságos manipulációjával helyettesítheti a teljesen ellehetetlenített népszavazási rendszert. Most azonban már egyik sem elég hatásos, ráadásul a kockás inges pedagógusok mozgalma ismét a rendszer belső hibáira terelték a figyelmet, így kénytelen előrántani ismét a menekültkártyát.

A népszavazás jó ürügy lesz arra, hogy ismét a migráció kérdése uralja a közbeszédet, az elégedetlenkedő egészségügyiek, pedagógusok, szakszervezetisek pedig újra a mellékvágányra szoruljanak. Ugyanakkor nagyon fel kell pörgetni az elfásult magyar választópolgárokat, mert az igen magas érvényességi küszöb miatt közel négymillió embert az urnákhoz kell csábítaniuk egy parlamenti ciklus kellős közepén. Persze, azt is lehet sikerként értékelni, ha nem lesz meg a szükséges szavazat, ha a kvótát elutasítók száma jóval nagyobb lesz, mint a befogadók tábora.

Fotó: index.hu

Ez lesz a rendszerváltás utáni Magyarországon a harmadik olyan népszavazás, melyben a baloldal hálátlan szerepre kényszerül. Ilyen volt a Magyarok Világszövetsége által kikényszerített, a határon túli magyarok állampolgárságáról, illetve a vizitdíjról és tandíjról szóló, melyet a Fidesz erőltetett át az Alkotmánybíróságon. Mindkettő végeredményéből rendkívül sokat profitált a Fidesz, de vajon így lesz ez most is?

Lényegében ez a legfontosabb kérdés a mostani bejelentés után. A Fidesz lényegében erre a népszavazásra alapozza a következő éveit, hiszen másra nem igazán építhet. A gazdaság vergődik, több válságban lévő ágazatban forrnak az indulatok, a magyar fiataloknak elegük van a hazai vegetálásából, és külföldön keresik a boldogulásukat.

Közben a kormányhoz közel álló oligarchák jól megszedik magukat, a leszakadóban lévő társadalmi rétegekről pedig teljesen lemondtak a hatalmon lévők. Jól látszik, hogy nincs elég muníció a kormány tarsolyában ahhoz, hogy hagyományos, ígérgetős kampánnyal vágjon neki a 2018-as parlamenti voksolásnak, ezért tekintenek csodafegyverként a migránskérdésre. Ezért valószínűleg a kormány rendkívüli felhatalmazását fogják olyan hévvel erőltetni a terrorveszélyre hivatkozva, hiszen innentől minden erővel a népszavazás sikerére kell törekedniük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: ”Ha már biztos, hogy elveszíted a csatát, akkor próbáld meg kilőni a másik törzs főnökét,hogy ne örüljön annyira.

Mindig azt hisszük, hogy innen már nincs lejjebb, pedig dehogy! Az, ami az Nemzeti Választási Iroda bejáratánál történt február 23-án, minden kétséget kizáróan annak az elképesztő folyamatnak az egyik állomása, mely hat éve a fülkeforradalomnak nevezett őrülettel kezdődött. Az, hogy egy ellenzéki pártot fizikailag akadályozzanak meg abban, hogy éljen a törvényekben rögzített jogával, új szintre emelte a politikai cinizmus fogalmát. A következő összeállításunk viszont azt sugallja, hogy ez még messze nem a végállomás.

Fotó: index.hu

1. Az alaptörvény módosításaként letöltendő börtönbüntetés jár a fekete köpeny és a kockás ing viseléséért. Amennyiben a kockás ing flanel, ráadásul borostával és kócos hajjal párosul, az elkövető akár húsz évig is csücsülhet kockás rabruhában a fogházban.

2. Kinevezik Habony Árpádot a Szépvűvészeti Múzeum igazgatójává, hogy ne kelljen bérelnie festményeket az intézménytől, és senki se hánytorgathassa fel, hogy esküvőket és bulikat rendez az épületben saját maga, illetve a haverjai számára.

Fotó:24.hu

3. Andy Vajna szivarügyi államtitkári kinevezést kap, akinek első intézkedése egy kereskedelmi szerződés aláírása Kubával, melynek keretében wolfram szálas izzókért nagy mennyiségű kubai szivart exportálunk a szigetországból. Vajna a szivarokat a TV2 kvízvetélkedőiben, illetve jótékony gesztusként a közmunkások között osztaná szét.

4. Kizárólag kopasz, kigyúrt férfiak adhatnak be népszavazási kezdeményezést az Nemzeti Választási Irodán. Ha valaki nem tudja igazolni, hogy a Ferencváros a kedvenc klubja, és legalább 10 alkalommal nem vett részt tömegverekedésben a Fradi-Újpest rangadókon, akkor meg lehet vonni tőle a jogot bármilyen népszavazás kezdeményezésére.

            Fotó: hvg.hu

5. A kormányfő személyesen rendelkezhet érettségi bizonyítványok, záróvizsgák, diplomák és doktori értekezések kiadásáról. A kérvényezőnek csak az időt és helyet kell megadnia, mikor, melyik intézménytől várja a dokumentumokat. Így válna okafogyottá Farkas Flórián érettségijének, Mészáros Lőrinc OKJ-s aranykalászos oklevelének, illetve Schmitt Pál doktori értekezésének firtatása.

6. Aki menekülteket rejteget, ételt, italt ad nekik, kifizeti a kiflijét a boltban, az bűnpártolást követ el, sőt rosszabb esetben terrorizmus vádjával bíróság elé kerülhet. A magyar jogrend kimondja, hogy nem keresztény országokból érkező embereket automatikusan ki kell utasítani az országból, és ha valaki véletlenül testi kontaktusba (értsd: kézfogás, pofon, elgáncsolás) kerül velük, azonnal forró fürdőt kell vennie.

7. Törvény mondja ki, hogy Magyarországon egyetlen fillér állami megrendelést sem kaphat az, akinek S-el kezdődik a vezetékneve, és -imicskára végződik. Ha véletlenül nem lenne egyértelmű a megjelölés, akkor kiegészítésként odaírják, hogy a rendelkezés a Lajos keresztnevűekre vonatkozik.

Fotó: index.hu

8. Kormányrendelet mondja ki, hogy Mészáros Lőrinc vagyonának minden hónapban egymilliárd forinttal kell gyarapodnia. Mindez nem a felcsúti polgármester érdekeit szolgálja, hanem azt demonstrálja, hogy erősödik a magyar vállalkozói réteg.

9. Törvény rendelkezik arról, hogy Lázár János soha nem köteles megmondani, hogy hol, kivel találkozott, miről tárgyalt, mennyibe került a szállás, ki fizette, és mennyi fácánt, őzet és szarvast terített le egy-egy vadászaton. A jogszabály szerint Lázár János soha nem szál ki a politikából, csak abban az esetben, ha a politika szál ki belőle. 

10. Végül szükségessé válik törvényben meghatározni a családi összefogás fogalmát. Minden földvásárlás, családon belüli kinevezés, vagyongyarapodás, mutyizás, focicsapat-vásárlás, állami tulajdonban lévő műalkotások kikölcsönzése is ide sorolódna, mint az ideális magyar családi modell szükséges összetevői. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki rest kétszer lophat.”

Frédi és Béni

Aki uralni képes s közbeszédet, az azt tudja elhitetni a néppel, amit csak akar. Röviden így fogalmazható meg a magyar kormány válságkezelési kiskönyvének legfontosabb mondandója. A pedagógusok lázadása és a szimpatizánsok „kockulása” miatt ismét gyártani kell egy másik, nagyobb problémát, mely mellett a kockás ingesek követelései jelentéktelenné válnak. Úgy tűnik, a menekültek ismét Orbán Viktor csapatának segítségére sietnek.

Fotó: index.hu

Ismét olvashatunk a rendőrségi közlemények között tiltott határátlépőkről, így megint testközelbe hozta a tavaly november óta messziről szemlélt migránsválságot az a tény, hogy az összeurópai kerítésépítési láz miatt újra hazánk felé vették az irányt a menekültek. Amikor tavaly ősszel elkészült a déli határzár (ami persze nem igaz, mert hosszú szakaszokon csak GYODA van), fennállt annak a veszélye, hogy a márciustól felépített migránsellenes kampány kifullad, hiszen ha nincs ellenség a kapuk előtt, akkor ki ellen kell védekezni?

A Fidesz növelte, majd stabilizálta szavazótáborát 2015. második felében, nagyrészt annak köszönhetően, hogy eltűnt a televíziókból a hazánkon nagy tömegben átutazó menekültek látványa annak eredményeként, hogy a kormány minden jogi és határőrizeti lehetőséget megragadva átterelte a migránsok vonulási útvonalát a szomszédos országok felé. És a dolog ekkor vált érdekessé: itt álltunk szír, afgán, iraki és szudáni menekültek nélkül, a kommunikációs gépezet pedig hiába harsogta továbbra is, hogy megvédjük hazánkat a hívatlan, gyanús képű emberektől, amikor ők már régen Szlovénia, Horvátország vagy Románia felé kerültek.

Minden ellenzéki párt átlátja, a mostani javaslat olyan jogosítványokat biztosítana a kormány számára, hogy lényegében akkor kiáltson farkast, amikor csak akar.

Korábban megírtuk, hogy gyanúnk szerint a lényegében terroristaként kezelt menekültek elleni kampány betetőzéseként a kormány kommunikátorai szerettek volna egy olyan akciót felmutatni, amikor az éber magyar titkosszolgálatok és a Terrorelhárítási Központ (TEK) leplez le egy migránsok közreműködésével megszervezett merénylettervet. Ennek első jele a röszkei csata néven elhíresült akció volt, melynek kapcsán a mai napig nem tisztázódott, hogy a magyar rendvédelmi szervek provokációja miatt hitték-e a menekültek, hogy átengedik őket Magyarországra. Az ottani összecsapás főszereplőit csípőből leterroristázták a magyar hatóságok, ám sincs kézzel fogható bizonyíték, hogy valóban ez lenne a helyzet. Később persze volt néhány balul sikerült kísérlet arra, hogy terroristának állítsanak be második világháborús ereklyéket gyűjtő fiatalokat, ám ez a próbálkozás inkább mosolyt csalt a magyarok arcára, mint félelmet.

A március óta építgetett migránsügyi kommunikáció ékköve lehetett volna egy olyan valós terrorfenyegetés felmutatása, ami tovább növeli az emberek szimpátiáját a keménykedő kormány iránt, de mivel ez nem jött össze, új módszert dobott be Orbán Viktor. Olyan szükséghelyzet elrendelését tenné lehetővé a most benyújtott törvényjavaslattal (illetve alaptörvény-módosítással), amely sarkalatos pontja az, hogy nem kell különösebben megindokolnia a rendkívüli intézkedések bevezetését. Így lényegében kézzel fogható bizonyítékok nélkül riogathatja terrortámadással a lakosságot, és hatalmazhatja föl önmagát a kormány olyan intézkedések megtételére, mint például a sajtó cenzúrázása. Minden ellenzéki párt átlátja, hogy a mostani javaslat olyan jogosítványokat biztosítana a kormány számára, lényegében akkor kiáltson farkast, amikor csak akar.

  Fotó: vtvszeged.hu

Az Orbán-kormánynak tehát éppen kapóra jött, hogy ismét némi migrációs nyomás nehezedik a déli határszakaszra, hiszen új érvekkel szolgálhat a hepciáskodó ellenzék ellenében annak demonstrálására, hogy a terrorfenyegetés egy létező probléma hazánkban. Ehhez persze kellett az is, hogy a terrorizmust és a menekültek megjelenését (akik történetesen legfőképpen a terror elől menekülnek) a magyar választók fejében összemossák, így társadalmi nyomást is helyezhetnek a kétharmados törvény elfogadását elutasító ellenzékre.

És itt jönnek a képbe a munkakörülményeik ellehetetlenülése miatt egyre nagyobb vehemenciával tiltakozó pedagógusok. Valós problémákat feszegetnek, ráadásul az ő gondjaik kihatnak az egész társadalomra, hiszen minden magyar családban van iskoláskorú gyerek, esetleg pedagógus. A Fidesz kommunikációja persze megint a régi beidegződések mentén indult támadásba. Megpróbálta ledarálni a pedagógusokat, ellehetetleníteni a vezetőiket, ám a kockás inggel új lendületet kapó mozgalom már egy sokkal szélesebb társadalmi elégedetlenség megtestesítője, ezért rendkívül veszélyes a kormányra nézve.

Ha a közbeszéd fókuszát ismét sikerülne a menekültkérdésre, illetve a terrorizmusra irányítania a kormánynak, akkor a szőnyeg alá söpörheti azt a komoly problémahalmazt, amely az elhanyagolt, illetve rosszul kezelt területek részéről fenyegeti Orbán Viktor hatalmát. Lényegében arra igyekszik rávenni a magyarokat, hogy jobban féljenek a terrortól, mint az egészségügy és a közoktatás összeomlásától, valamint, hogy itthon nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, mintha Londonba költöznénk azért, hogy munkát vállaljunk. Első hallásra abszurd vállalkozás, de láttunk már olyat, hogy bizonyos kiélezett helyzetekben épp a logikátlan lépéseknek legnagyobb a társadalmi bázisa. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha északról százan lovagolnak feléd, délről pedig csak ketten, és te mégis dél felé nyilazol, azzal elhiteted a társaiddal, hogy az a kettő veszélyesebb, mint az északról érkező száz lovas.”