Több fronton újraindult a küzdelem a két egykori szobatárs, Simicska Lajos megzabolázhatatlan oligarcha, és bosszúszomjas ellenfele, Orbán Viktor között. Kettejük ellentéte kakaskodással indult, ami átcsapott leplezetlen gecizésbe, most pedig az utcán folyik a hadakozás közöttük. Amíg Orbán szinte a teljes arzenálját beveti Simicska ellen, addig a lázadó oligarcha körömszakadtáig védi hadállásait.

Fotó:vs.hu

Furcsa módon a jogállamiság peremébe kapaszkodik az az ember, aki jelentős szerepet játszott annak lebontásában. Simicska Lajost lehet szeretni, lesajnálni, gyűlölni, de kétségtelen tény, hogy a legtöbb eszköz jelenleg az ő kezében van az Orbán Viktor rendszere ellen vívott állóháborúban. Ez több szempontból is kijózanító tény. Egyrészt jelzi a jelenlegi politikai ellenzék gyengeségét, eszköztelenségét, sőt (néhány kivételektől eltekintve) fantáziálatlanságát. Másrészt viszont ráébreszt bennünket arra, hogy nem volt túlzás azt állítani, hogy az Orbán-rendszert maga az Orbán-rendszer tudja megbuktatni.

Simicska Lajos olyan hihetetlen nagy vagyon tudott gyűjteni egykori katonatársa, barátja és egyetemi szobatársa segítségével, aminek mértékével csak nagyon kevesen voltunk tisztában a köztük kitört ellenségeskedés kezdetén. Mára jól látszik, hogy ez nem egy egyszerű harács volt, itt olyan hihetetlen anyagi és kapcsolati tőke gyűlt össze, mellyel maga Orbán Viktor is nehezen tud szembeszállni. A kíméletnek és a háttéralkuknak semmi jele, így joggal feltételezzük, hogy mindkét fél belead apait-anyait ebbe a háborúba.

Orbán például rávette Tarlós István főpolgármestert, hogy bontassa el a Simicska érdekeltségébe tartozó Mahir hirdetőoszlopait, amit persze az oligarcha nem tart jogszerűnek, hiszen ez a játszma a bíróságon még nem ért véget. Simicska ugyanakkor mindent elkövet, hogy borsot törjön Andy Vajna orra alá, aki jórészt állami kölcsönből vásárolta meg a TV2-őt, de a nagyvállalkozó a magyar igazságszolgáltatás függetlenségében bízva be akarja bizonyítani, hogy ő hamarabb fizette ki a vételárat, mint a borostás, szivarozós filmügyi megbízott.

Mi tagadás, amilyen groteszk a Simicska-Orbán háború, annyira élesen megvilágítja Magyarország oligarchikus berendezkedését. Ma már ugyanis csakis az rúghat érdemben labdába a magyar közéletben, aki olyan irdatlan vagyonnal és céghálóval rendelkezik, mint amilyennel Simicska Lajos, Garancsi István, Csányi Sándor, vagy ne adj isten Gyurcsány Ferenc. Ma már a nem az ambíció, a politikai rátermettség, netán a közért való aggódás emeli az embereket a közélet színterére, hanem a befolyás, és a bankszámla nulláinak sokasága.

                 Fotó:168ora.hu

Orbán ezért folytat kíméletlen háborút Simicska ellen, ezért kezdett boszorkányüldözésbe Gyurcsány Ferenc ellen már a 2000-es évek közepén, hiszen tudja, hogy valós kihívója azokból a körökből érkezhet, ahol hasonló hálózatot építettek, mint amin ő fáradozik a 2010-es fülkeforradalom óta. A jelenlegi politikai ellenzék döntő többségét mély megvetéssel szemléli, mert tudja, hogy sem elegendő pénzzel, sem megfelelő kapcsolatrendszerrel nem rendelkeznek vezetői ahhoz, hogy valós kihívói legyenek a következő években.         

Azzal is tisztában van ugyanakkor, hogy hatalma stabilitását pusztán úgy őrizheti meg, ha letör minden lázadást, kíméletlenül elfolytja azokat a próbálkozásokat, melyek új hatalmi struktúra kiépítésére törnek a háttérben. Nagyon fél attól, hogy valahonnan pénzhez jut a politikai ellenzék, és rémálmaiban talán az is kísérti, hogy Simicska olyan ellenzékiekkel, netán volt vagy jelenlegi fideszesekkel szövetkezik, akik nem értenek egyet a kormányzópárt autoriter vezetési stílusával. Orbán úgy próbálja hatástalanítani azokat az időzített bombákat, melyek a széke alatt ketyegnek, hogy a közvélemény minél kevesebbet tudjon meg azok veszélyességéről.

Fotó:korutonkivul.blog.hu

Simicska esetében ez nem igazán sikerülhet, hiszen az egykori főoligarcha olyan főnévvel illette, amely g-vel kezdődik és ecire végződik, így gondoskodva róla, hogy ezt a háborút ne lehessen a színfalak mögött vívni. A fent említett szó egyébként azóta is rombolja a miniszterelnök nimbuszát, hiszen, amikor a napokban a közszolgálati tévében is elhangzott egy teljesen más ügy kapcsán, mindenki Orbán Viktorra asszociált. Ezzel Simicska is bizonyította, hogy rendkívül szívós és tudatos ellenfél, és nem fogja olcsón adni a bőrét. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Jól gondold meg, kivel alszol egy sátorban, mert csak ő tudja majd rólad, hogy milyen alsónadrágot viseltél, és miről hadováltál álmodban.”   

Nagy volt a híráradat 2015-ben annak köszönhetően, hogy a magyar kormány kommunikációs gépezete úgy hányta ránk az információkat, mint sztahanovista fűtő a brikettet az óriáskazánba. Így aztán az év végi viszonylagos nyugalmat kihasználva igyekszünk néhány hányaveti kormányzati projekt részleteit kiigazítani. A Szegedi Kattintós továbbra is fontosnak tartja, hogy ne a külcsín, hanem a belbecs határozza meg az értékítéleteinket.

Fotó: index.hu

1. Elkészült a déli határszakaszon a határzár. Nos, ez az állítás nagy általánosságban igaz csak, ugyanis az eredeti két kerítésből álló műszaki zár csak egyes szakaszokon készült el. Az úgynevezett GYODA (lényegében három egymásra helyezett hengeres pengés kerítés) viszonylag gyorsan a helyére került, hiszen ennek telepítése nem igényel nagy műszaki hátteret, ám a mellé tervezett három és fél méteres nagy kerítés csak nyomokban készült el a 175 kilométer hosszú szerb-magyar szakaszon, és ismereteink szerint ilyet el sem kezdtek építeni a horvát-magyar határnál. Ennek csak azért van jelentősége, mert maga a GYODA lényegében nem véd senkitől, könnyedén átvágható, egy vastag kabátot rádobva megmászható, sőt, ügyesebb migránsok nekifutásból át is ugorhatják. A tapasztalatok szerint máig jönnek menekültek Ásotthalom, Mórahalom, Röszke térségében, ám őket nem elsősorban a kerítés állítja meg, hanem a magyar rendőrök és a jogszabályok, melyek szerint egyrészt az illegális határátlépés már bűncselekmény, nem szabálysértés, mint korábban, másrészt hiába nyújtanak be menedékkérelmet, azokat szeptember közepe óta automatikusan visszautasítják a magyar hatóságok. Egyszóval, nem a kerítés állította meg a menekülthullámot a déli határon, hanem azok a jogszabályi módosítások, melyek miatt kötelezettségszegési eljárás is indult Magyarország ellen.

2. A magyar nők tehetnek arról, hogy nem születik elég gyerek. A Fidesz, mint klasszikus macsópárt folyamatosan arra tesz utalásokat, hogy pusztán a nők elhatározásán múlik, hogy mennyi gyerek születik Magyarországon. Arról nem igazán vesznek tudomást, hogy a gyerekvállalás két fél döntése, így a férfiak épp úgy felelősséget vállalnak egy ilyen helyzetben, mint a partnerük. Kovács Ákos énekes, illetve Kövér László házelnök nyilatkozataiból az a tévhit olvasható ki, mintha a nők elfutnának a férfiak elől, amikor a gyerekprojekt kerül szóba. Az fel sem vetődik bennük, hogy felnőtt emberekről beszélünk, akikből általában a józan megfontolás kényszeríti ki a döntéseket. Leginkább a bizonytalan egzisztenciális helyzet a készteti párokat arra, hogy ne vállaljanak gyereket, amit persze egy politikus (főleg, ha kormányon van) soha nem fog beismerni. Nem nehéz belátni, hogy a gyermekvállalás össztársadalmi kérdés, és ha nem születik elég kisbaba, az nem lehet a női emancipáció számlájára írni. Persze sokkal egyszerűbb féligazságokat hangoztatni, úgy ítélkezni, hogy nem vagyunk tisztában a társadalom állapotával, és hatalmi szóval akarják kikövetelni a gyerekeket a potenciális szülőktől. Ha nem közmunkával kívánnák megoldani a munkanélküliséget (papíron) a döntéshozók, ha igyekeznének a béreket közelíteni a nyugati országokéhoz, ha nem csak a felső középosztály számára kedvező adózási rendszert működtetnének, akkor megjönne a gyerekvállalási kedv is Magyarországon.

3. A kormány érdekelt abban, hogy hazajöjjenek Nyugat-Európából az ott dolgozó magyarok. Több érv is szól amellett, hogy ez a szlogen csak egy önvédelmi reflex a kormány részéről, rövidtávon ugyanis nagyon is érdekelt abban, hogy minél többen maradjanak kint, sőt, sokan csatlakozzanak még hozzájuk a még itthon lévők közül. Kétségtelen, hogy kínos mindig magyarázkodni amiatt, hogy a hazai bérek egyetlen szakmában sem versenyképesek a nyugati fizetésekkel, de a hazai szociális feszültségeket jelentősen csökkenti az, hogy a munkanélküliek, a devizában eladósodottak, az alacsony keresetűek tömegei elhagyják az országot. Az még inkább tompítja a társadalmi gondokat, hogy a kint dolgozók jelentős összegeket utalnak át itthon maradt családtagjaiknak. És van még egy érv amellett, hogy a kormány sunyin asszisztáljon ahhoz, hogy sokan menjenek és maradjanak nyugaton. A 2014-es választás előtti regisztrációs hercehurca megmutatta, hogy a kormány fél a kintiek szavazataitól, ugyanis a lehető legtöbb akadályt gördített a külhonban dolgozó magyar polgárok szavazási lehetőségei elé, ugyanakkor a magyar állampolgársággal rendelkező kárpát-medencei magyarok levélben is voksolhattak. Nem csoda, hogy a kint élők és dolgozók egyre inkább úgy érzik, hogy hazájuk kormánya lemondott róluk. Hiába a hangzatos programok, melyek irtózatos költséggel telepítenek haza néhány fiatalt, helyettük legalább ugyanannyian érkeznek Angliába, Németországba vagy Ausztriába, mint ahányan visszatértek. És akkor nagyon optimisták voltunk…      

Fotó: külföldremennek.hu  

4. A magyar reformok működnek. Ez lényegében a szintén álságos „Magyarország jobban teljesít” szlogen 2.0-ás változata. Először is, nincsenek reformok. Ha valóban megkezdte volna a 2014-es kormányzati ciklus elején a reformok végrehajtását a kormány, akkor sem működhetnének még, a 2010 és 2014 közötti időszakban pedig poros nyomát nem láttuk semmiféle reformpróbálkozásnak. Ha persze a magánnyugdíj-pénztárak vagyonának a kórházak és az iskolák államosítását reformként állítom be, akkor más a leányzó fekvése, de ne legyünk álszentek, ezek pusztán politikai döntések voltak, melyek a hatalom beágyazását célozták, lényeges strukturális átalakítást nem jelentettek. Ha reformként értelmezzük, hogy folyamatosan csökkentik a felsőoktatásra és az egészségügyre fordított állami támogatást, akkor is feltehetjük a kérdést: előremutató politikai-e sanyargatni azokat a szakterületeket, melyek az életminőségünk szempontjából a legfontosabb hosszú távú befektetést jelentik? Egyszóval, ez a reform elnevezés finoman szólva sem stimmel. És működik? Lássuk a kormány legfrissebb propagandakiadványát, mely a „Közös sikereink” címet viseli, és az Európai Unió által társfinanszírozásban megvalósult projekteket taglalja. Lázár János ebben a kiadványban folyamatosan az uniós pénzek fontosságáról beszél, és lényegében egyértelművé teszi számunkra, hogy az uniós források nélkül a béka ülepe alatt poroszkálnánk. Ha így értelmezzük a működést, akkor tényleg igaz, hogy voltak gazdasági eredmények, ám mindez a saját erőnkből nem valósulhatott meg. A folyamatosan pocskondiázott EU pénzeit lehívni, azt gazdaságélénkítésre költeni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magyar reformok működnek. Olyan ez, mint amikor Móricka a húsvéti locsolkodás után azzal dicsekszik, hogy ötezer forintot keresett, holott csak meglocsolta a két nagyit, akik busásan megjutalmazták ezért. A dakoták ezt úgy mondják: „Ha más tomahawkját rázod felém, még nem fogom azt gondolni, hogy ügyesebb harcos vagy, mintha a sajátoddal indulnál csatába.”   

Frédi és Béni

Az idei esztendő bővelkedett olyan elképesztő momentumokban, melyek hallatán bárgyú arccal kérdeztük egymástól, hogy most akkor melyik kontinensen is vagyunk? Esetleg, hogy ébren vagyunk, vagy álmodunk? Ha éppen nem volt mellettünk senki, akkor ránéztünk az óránkra, és azon tépelődtünk, hogy vajon tényleg a 21. század elején járunk-e, vagy az óránk jár rosszul. Szóval, jó lesz, ha gyorsan bemutatjuk 2015. legnagyobb politikai őrületeit, aztán gyorsan elfelejtjük ezt az esztendőt.

            Fotó: hvg.hu

1. Adjanak pisimintát az iskolás gyerekek a politikusok és az újságírók! Amikor a Fidesz éppen attól szenvedett, hogy nem talált megfelelő ellenséget magának, akit látványos keretek között (egy kis plakátkampány, nemzeti konzultáció, vezető száron vezetés stb.) legyőzhet, akkor állt elő a párt jolly jokere azzal az ötlettel, hogy védjék meg a magyar polgárokat a drogmaffiától. Nos, Kocsis Máté abszurd ötlete, hogy sárga folyadékkal teli kémcsövekkel rohangáljanak a pedagógusok az iskolák folyosóin, valamint, hogy rábizonyítsa az ellenzéki újságírókra, hogy csak beszívva képesek rosszat írni a kormányról, nem aratott osztatlan sikert. Látva a heves ellenállást, és a Fidesz népszerűségének további rohamos csökkenését, leállt az úgynevezett pisiprojekt, de meg kell jegyeznünk, hogy Kocsis Mátét nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen letenne arról, hogy megszerezze néhány kisiskolás és renitens újságíró vizeletmintáját, úgyhogy figyelem, nagyon nézze meg mindenki, hol könnyít magán!

2. Keményen dolgozó magyar emberek. Szerencsére ez az ötlet is olyan gyorsan elhalt, mint Kocsis Máté drogtesztes őrülete. Ennek a bullshitnek Rogán Antal volt az elindítója, ő keverte ugyanis bele minden egyes mondatába a keményen dolgozó magyar embereket, mintha tudná, hogy miről beszél. Ez a jelző egyébként a a brit tory-któl átvett kifejezés, ám annyira ironikus volt hallani fideszes politikusok szájából, hogy a kormányzati kommunikációs stáb rövidesen törölte a sajátjai szótárából. A keményen dolgozó magyarok ugyanis azt látták, hogy ők megszakadnak a munkában, mégis azok jutnak előre, akik nyalakodnak, dörgölőznek, furakodnak előre.

3. Meg kell fontolni a halálbüntetés visszaállítását. Ezt a projektet maga a miniszterelnök indította útjára, és ő maga is zárta le, amikor látta, hogy kimutatható eredményt nem ért el vele, ugyanakkor szinte az összes uniós miniszterelnök összeráncolta a homlokát egy ilyen finoman szólva is népszerűséghajhász kijelentés hallatán. Orbán Viktor jellegzetes pávatáncával körbejárta az évtizedek óta elvetett halálbüntetés visszaállításának lehetőségét, majd amikor jött egy új lehetőség (lásd: menekültválság), hagyta az egész halálbüntetést a fenébe.

Fotó: csepel.hu

4. Megtámadták Magyarországot. Annyi támadást a török hódoltság idején sem ért meg Magyarország, mint az idén. Kezdték az amerikaiak a kitiltási botrányukkal, aztán a norvégok, mert nem akarták a kormányra bízni a támogatásuk milliárdjainak szétosztását, majd jöttek a menekültek, akik ellen már kerítést is építtetett a kormány, mégis aláírást kellett gyűjteni a befogadási kvóta ellen, végül megtámadták szegény Kovács Ákost a gaz német multik, akik nem akarták tovább támogatni az énekest a nőkre tett dehonesztáló kijelentései miatt. Szerencsére ezek a szlogenek csak néhány napra kerültek be a közbeszédbe, de így is csoda, hogy ennyi támadás után még áll ez e pici ország!  

5. Erősíteni kell a nemzeti burzsoáziát. A kormányzati kommunikáció egyik legnagyobb kihívása, hogyan adja el a keményen dolgozó magyar embereknek, miért nemzeti érdek tönkretenni a korábbi kormányzati kedvenc Simicska Lajost, miért létkérdés Mészáros Lőrincnek újabb és újabb kormányzati megbízásokat adni, miért logikus állami kölcsönt adni Andy Vajnának ahhoz, hogy megvásároljon egy kereskedelmi televíziót, és miért jó nekünk magyaroknak, ha a miniszterelnök veje zsíros önkormányzati projektek kedvezményezettje. Az év vége felé elfogadták azt a törvényt is a kormányzati többség képviselő, mely lehetővé teszi, hogy akár politikusok közeli hozzátartozói is indulhassanak a kormányzati és önkormányzati tendereken. Az egész év azzal telt, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. A trafikmutyitól a földmutyin át egészen a lila ködbe burkolózó brókerbotrányokig azt látjuk ugyanis, hogy míg egyeseknek szinte minden megengedett ebben az országban, addig másokra keményen lesújtanak akkor is, amikor semmi mást nem akart, mint a saját szakmáját gyakorolni, illetve kis megtakarított pénzecskéjét biztos helyen tudni. Ebben az esztendőben megtudtuk, hogy sem a pénzünk, sem a szeretteink, sem mi magunk nem vagyunk biztonságban, ha nem vallhatjuk magunkat az uralkodó elit tagjának. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy egész nap a sátradban ülsz, és a szellemeket hívod segítségül, a kapzsi sápadtarcúak eljönnek, és elviszik még a sátrat is a fejed fölül.”       

Frédi és Béni

Pártunk és kormányunk olyan lendülettel tekerte idén visszafelé a történelem kerekét, hogy a Szegedi Kattintós alig tudott egy lépéssel az események előtt járni. Mielőtt bárki értelmezni próbálná e mondat abszurditását, tisztázzuk: elsődleges célunk mindig az volt, hogy érzékeltessük, olyan mély gödör nincs, melynek látnánk az alját. Magyarán, hiába próbáltuk azt a látszatot kelteni, hogy ennél már nem lehet rosszabb, a kormány mindig ránk cáfolt. Most lássunk tíz esetet 2015-ből, melyek most még őrültségnek tűnnek, de 2016-ban akár az életünk részeivé is válhatnak.

                   Fotó: lajkolda.hu

1. Törlik a magyar szavak közül a korrupció szót. Február 20-i bejegyzésünkben emlékeztünk meg arról, hogy a Fidesz úgy próbált meg elébe menni kínos kérdéseknek, hogy nem engedték meg minisztériumi dolgozóknak, hogy leírják például a szegénység vagy a stadion szavakat. Korábban se értettünk sokat abból, amit a fideszesek mondtak, de ez akkor nagyon abszurdnak tűnt. Ezért mi újabb öt szó használatának tiltását javasoltuk a kormánynak, köztük a korrupcióét, és láss csodát, év végére eljutottunk odáig, hogy a Századvég Alapítvány elnöke egy nyilatkozatában sajátos módon értelmezte ezt a kínos főnevet. Nyilván kiirtani nem lehet egy ilyen alapkifejezést a nyelvből, de meg lehet próbálni újraértelmezni. Lánczi András legalábbis bepróbálkozott. 

2. A magyar méhek a legintelligensebbek a világon. Ha létezik abszurd történet az utóbbi 5 és fél évből, az a közszolgálati televízió lealacsonyodása a kormány propaganda alosztályává. Március 22-én igen sok lehetőséget kínáltunk a csikorgósan induló közszolgálati hírcsatornának arra, miként lehetne a magyar polgárokat még az eddigieknél is jobban hülyíteni. Nos, a magyar méhekre vonatkozó hírt jövőre talán tényleg halljuk majd egy mézeskalács-fesztiválról és a Várkert Bazár hatodik felújításáról szóló hír között.  

3. A gályarabság újbóli bevezetése. Ez az egyik kedvencünk. Május 10-én ajánlottuk a kormánynak a pallosjog újbóli bevezetését, sőt a politikai ellenzék száműzetésbe küldésének lehetőségét is. Aki újra elolvassa ezt a bejegyzésünket, rá fog jönni, hogy nem véletlenül emlegetik mostanában olyan sűrűn itthon és az unióban is olyan sokat, hogy akár ki is hajíthatnak bennünket az EU-ból. Májusban ez még olyan távolinak tűnt…

4. Vezessék be a csikkadót! Varga Mihály sokmosolyú gazdasági tárcavezetőnek ajánlottunk újabb adózási fajtákat, mert a magyar költségvetés egész évben rá volt szorulva az unortodox ötletekre. Mi az említett adónem mellett javasoltuk, hogy ingyen ne lehessen élvezni az énekes madarak trillázását se, ugyanakkor minden kapucsöngő után is keményen be kelljen csengetni a csengőadót állambácsi zsebébe.

5. Lázár János norvég mintás pulcsiban. Június 8-án Orbán Viktor rémálmairól értekeztünk, és év végére már nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter összebratyizott a norvégokkal. Néhány napja ugyanis még ment a kemény üzengetés a norvégok és a magyarok között arról, hogy akkor ki enged kinek, a végén azonban a derék északiak lényegében minden feltételüket átverték a magyar kormányon, cserébe ismét megnyitják a pénzcsapokat. A 2015-ös évben az Ökotárs Alapítvány kormányzati meghurcolása méltán kapta a „sok hűhó semmiért” különdíjat. A miniszterelnök rémálmai közül azért még felhívnánk a figyelmet arra is, hogy a Felcsút akár ki is eshet az első osztályból. Ezért vajon ki vállalná a felelősséget? A norvégok? Egyébként egy másik rémálom, Simicska Lajos azóta sem hagyja nyugodni a miniszterelnököt.  

Fotó: hirarena.hu

6. Lázár János tényleg kiszáll a politikából? Augusztus 20-i ünnepi bejegyzésünk témáját az a kormányzati gumicsont adta, hogy Lázár János azzal fenyegette meg a főnökét, amennyiben a nyakára teszi Rogán Tónit, ő az üzleti életbe teszi át székhelyét. Nos, akkor némi malíciával fogalmaztunk úgy hogy megnéznénk azt, mennyi pénz kéne ehhez, de az év végére a volt hódmezővásárhelyi polgármester tényleg eléggé elfogyott (ahogy a sportban szokás fogalmazni), így jövőre Lázár talán tényleg távozik a kormányból sőt talán a teljes politikai életből.  

7. Teljesen megszűnik a munkanélküliség Magyarországon. Augusztus 26-án egy rendkívül személyes élménybeszámoló keretében taglaltuk, amint közmunkásokat toboroztak Szegeden a déli kerítés építésére. Nos, ez a késő nyári, kora őszi eseménysor nem kerül be a magyar történelem aranyoldalai közé, de azt legalább megtudtuk, hogy a kormány tényleg komolyan gondolja, hogy a munkanélküliség teljes egészében felszámolható egy országban. Nos, úgy, hogy mindenkit közmunkásnak tekintenek, akinek nincs rendes fizetős állása, ez papíron tényleg megoldható, de könyörgünk, ettől miért lesz jobb bárkinek is ebben az országban? Valódi munka és valódi munkahelyek kellenek, az emberek a valóságban élnek, és nem csupán a statisztikák alanyai. Úgyhogy ne csodálkozzunk azon, ha jövőre Pintér Sándor előáll azzal az örvendetes hírrel, hogy Magyarországon mától hivatalosan megszűnt a munkanélküliség.

Fotó: borsonline.hu

8. Muszáj összehozni egy terrorcsoport leleplezését. Hajdú János, a TEK vezére ugyanis könnyen járhat úgy, mint Hende Csaba augusztusban. Hende nem hajtotta elég gyorsan a katonákat a kerítésépítéssel, Hajdú pedig nem tudott előteremteni egy tisztességes kis terrorista sejtet szép hazánkban. Orbán Viktor egész menekültügyi kampányának ugyanis ez lett volna a betetőzése. Februárban még csak figyelmeztették a szír menekülteket, hogy nem vehetik el a munkánkat, aztán agresszíveknek bélyegezték őket, később pedig egyenlőségjelet tettek a bevándorlás és terrorizmus között. A koronaékszer az lett volna, hogy néhány bombagyáros szírt sikerült volna előrángatni Gyurcsány Ferenc lakásából, de ez a forgatókönyv még nem valósulhatott meg. Talán majd jövőre!

9. Legyen kötelező az ének és a foci mellett az ulti is az iskolákban. Egész évben citeráztak az pedagógusok idegein az emberminisztérium illetékesei, de ennek betetőzése az lenne, hogy ha a miniszterelnök kedvenc kártyajátékát is kötelezővé tennék az iskolákban. Egyelőre még az éneklés és a foci napi gyakorlása is nehézségekbe ütközik, de legyünk türelemmel, az ulti is elnyerheti méltó helyét a magyar oktatás struktúrájában!

10. Ákos családügyi miniszter lesz. Ez az idei év betetőzéseként kulminálódott „az asszonynak a konyhában és a szülőszobában a helye” típusú kijelentések legnagyobb visszhangot kiváltott attrakciója volt. Szegény vakkomondoros Balogh Lászlóra és szintén hajmeresztő dolgokat állító Varga képviselőre már alig emlékszünk, Kövér házelnökről pedig régóta tudjuk, hogy pártján belül is elszabadult hajóágyúként tekintenek rá, de hogy a hazai popzene ikonja így nekibuzduljon a nők jogainak és kötelességeinek taglalásába, az szinte hihetetlen volt. Az is váratlanul ért bennünket, hogy a kormány oroszlánként védelmezte kedven énekesét, és a gonosz Telekomot száműzte a minisztériumok partnerei sorából. Ha ez nem lesz elég ahhoz, hogy a kormány elég riasztónak mutassa magát a nyugati politikai és üzleti körök előtt, akkor kinevezik Ákost családügyi miniszternek. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig mondogasd, hogy én vagyok a törzsfőnök, amíg egyszer te is elhiszed, főleg, ha senki sincs körülötted, aki megcáfolhatná ezt.”

Attól, hogy azt mondjuk, nincs korrupció, még nem jelenti azt, hogy képesek vagyunk elfeledkezni róla. A korrupció ugyanis belefészkelte magát a hétköznapjainkba, ott van a tudatunkban, amikor dölyfösen a képünkbe vágják a politikusok, hogy ennél jobban nem is mehetnének a dolgok ebben az országban, de erre gondolunk akkor is, amikor a miniszterelnök barátjának sertéstelepét avatják. A korrupcióval lehet tükrözni, de játszani nem szabad vele.  

Fotó: 24.hu

Íme, a korrupció evolúciós görbéje a Fidesz szakértői szerint: tömjük meg néhány barátunk zsebét, nevezzük ki őket nemzeti burzsoáziának, és ez így már nem korrupció, hanem a Fidesz hivatalos politikája. Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke szerint ez egy teljesen normális magyarázat arra, miért nem fogja vissza a kormány magát, amikor egyre több embert irritál, hogy a Fidesz kormányzása alatt néhányan olyan rakétasebességgel gazdagodtak meg, amit még egy mexikói kokainbáró is megirigyelne. Lánczi nem állít kevesebbet, hogy állami pénzt adni olyan vállalkozásoknak, melyek látványosan közel vannak a kormányzó párthoz nemzeti érdek. Ebben a kijelentésben benne van az a sejtésünk, hogy a kormány azért rugaszkodott el a valóságtól az utóbbi hónapokban, mert legfőbb tanácsadó cége sem látja tisztán a magyar rögvalóságot.

Éppen az, ami szisztematikusan rombolja a közösségi morált Magyarországon, hogy a mostani kormány már nokiás dobozokat sem használ, ha pénzt akar juttatni a haverokhoz. Olyan nyíltan zajlik Mészáros Lőrinc, Tiborcz István Andy Vajna és a hozzájuk hasonló kormánykegyencek kistafírozása, és annyira nincs következménye ennek a közvélemény-kutatások mutatóiban, hogy Lánczi méltán hiszi: a magyarok kifejezetten támogatják, ha a törvény előtt nem egyenlők az esélyeik. Egy átlagos vállalkozást ugyanis milliós bírsággal súlyt a NAV, ha késve fizeti be az adóját, Andy Vajna közben állami pénzből vásárol magának kereskedelmi tévét, mellesleg egyedül az ő nyerőgépeit nem kötötték be online az adóhivatalhoz. Alaposan megbüntetik a tilosban parkoló autóst, de arról nem tudunk, hogy Habony Árpádnak fizetnie kellett volna az ért, hogy cirka fél perc alatt három közlekedési szabályt sértett meg a kamerák kereszttüzében.   

Fotó:infogyor.hu  

Ilyen előzmények után ne csodálkozzunk azon, hogy Lánczi András csupán szemantikai kérdésként kezeli, mit nevezünk korrupciónak. A századvégesek jól tudják, hogy ez az Orbán-kormány neuralgikus pontja, hiszen a keményen dolgozó magyar emberek szinte bármit megbocsátanak a kormányuknak, csak azt nem tolerálják, ha kilopják a szemüket. A Fidesz azonban lényegében azért igyekszik népszerűbb maradni minden pártnál, mert úgy gondolja, hogy a többségi támogatás legalizálja a zavarosban halászást. Ha más területeken az emberek kedvében tudnak járni (lásd: menekültügy), akkor a korrupció csak egy mellékvágány lesz a közvélemény szemében, olyan járulékos veszteség, amit minden kormány idején el kell szenvednie a lakosságnak.

Lánczi interjúját értelmezhetjük úgy is, hogy a Fidesz lényegében a politika természetes részévé akarja tenni a protekcionizmust, vagyis legalizálni szeretné az eddigi lenyúlásokat, és elébe akar menni az ellenzék támadásainak, melyek a következő év várható nagy korrupciógyanús ügyeit követően várhatók. Lényegében már a Simicska-Orbán háború nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy a visszafogottság, a szemérem már nem pálya a Fidesz számára. Amíg Simicska az ő emberük volt, számolatlanul kapta az állami megbízásokat, mihelyt szembefordult velük, ott tesznek alá, ahol csak lehet. Az állam pénzét olyan nyíltan a sajátjukként kezelik a jelenlegi kormány potentátjai, hogy olykor el is feledkeznek arról az apróságról, hogy ezek a hatalmas összegek javarészt a magyar polgárok adóforintjainkból és az Európai Unió támogatásaiból tevődnek össze.

      Fotó: demotivalo.net

A jó politikus él a hatalommal, a rossz visszaél vele. A kommunikációs trükkök, kormányzati kampányok tucatjait kiagyaló Századvégnél ezt az alapszabályt felejtették el. Most úgy tűnik, hogy a magyar társadalom fásult, már az sem érdekli igazán, hogy nyíltan rabolják le az országát, hogy azok az orvosok, akik meghosszabbíthatnák az életünket, és azok a fiatalok, akik munkája szükséges lenne ahhoz, hogy nyugdíjunk legyen, a sokat szapult Nyugat-Európában keresik a boldogulásukat. A magyar társadalom valóban fáradt, de dühös is, mert tehetetlennek és becsapottnak érzi magát. Ez a feszültség azonban nem marad mindig a mélyben, és ha egyszer a felszínre tör, nagyot fog robbanni. Lánczi András akkor majd magyarázhatja a korrupciót mindenféle körmönfont kommunikációs trükkel, az emberek figyelni sem fognak a szavaira. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azzal, hogy csak minden második mokaszint lopod el, nem fogják azt gondolni rólad a törzs tagjai, hogy csak félig vagy tolvaj.”

Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy az év vége felé a lényeges kérdések helyett egy bohózatról beszéljen az ország keményen dolgozó népe. Miközben Ákos kettős mércével méricskéli a férfi és női nemet, fogalmunk sincs arról, kik, milyen pénzekből vesznek állami földeket, kereskedelmi televíziót, internetes portált. Ettől függetlenül mégis oda kell figyelnünk a Fidesz által istápolt popénekes szavaira, mert kiderült, lényegében a kormány álláspontját képviseli, ezért bármi áron kiáll mellette a kormányzó többség.

             Fotó: felvidek.online

Rétvári Bence ATV-s szenvedését elnézve egyértelművé vált számunkra az, hogy nincs az a vállalhatatlan ügy, melybe bele ne állna a kormány, ha számára fontos személyekről van szó. Orbán Viktor sajátos taktikáját alkalmazva annál jobban kiemeli saját kádereit, minél jobban támadják azt. Otthoni hasonlatát idézve: „Ha támadják a felcsúti kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani azt Bicskéig.” Nos, ha Rogán Antalt megérintette a korrupció szele, akkor minisztert kell csinálni belőle, ha Matolcsy György zsákszámra önti ki a pénzt a Magyar Nemzeti Bankból, akkor adni kell neki még egy tőzsdét is, ha Farkas Flóriánt azzal vádolják, hogy nyoma veszett roma integrációs pénzeknek… na de ezt hagyjuk. Ilyen logika mentén, ha Ákost csesztetik macsó kijelentései miatt, akkor adjunk neki egy hozzá passzoló tárcát, vagyis Kovács Ákos legyen családügyi miniszter! Lássák a liberálisok, a komcsik, a zöldek, a nőjogi aktivisták, az egyenlőségpártiak, a multik, az emancipáltak, az okoskodó társadalomtudósok, hogy az Orbán-kormány nem hátrál meg, nem hagyja Ákost az út szélén, inkább rábízza a magyar családok jövőjét.

No, de félre a tréfával! Olyan korban élünk ebben az országban, hogy amit most viccként mesélünk egymásnak, azt fél év múlva valóságként éljük meg, úgyhogy aki bohóckodásnak véli az iménti felvetést, az csak figyeljen! Eljön még a Kánaán, lesz még Mága Zoltánból kulturális államtitkár, Széles Gáborból gravitációügyi főtanácsadó, Pataki Attilából pedig a földönkívüliek koordinálásával megbízott tárcavezető. Orbán Viktor kormánya olyan papagájkommandóban hisz, amely annál többször mond el valamit, minél nagyobb őrültség. Ez persze bizonyos ügyekben akár eredményre is vezet, ám az esetek többségében a mennyiség nem csap át minőségbe, vagyis, ami első hallásra hülyeségnek tűnik, az többszöri hallásra még nagyobb hülyeség lesz.

                  Fotó: femina.hu

A magyar kormány azzal, hogy az Alkotmányra hivatkozva (az abszurditás csimborasszója) elítéli a Magyar Telekom azon döntését, hogy nem kívánja tovább finanszírozni Ákos művészi pályafutását, lényegében azonosult az énekes olyan erősen vitatható állításával, mint például: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak.” Azzal, hogy a kormány áldozatként állítja be az énekest azt is elárulta magáról, hogy vagy nincsenek ismeretei, vagy nem akar tudomást venni arról a nyugati vállalati kultúráról, melyben a szponzoráció nem öncélú pénzszórás, hanem egy cég imázsának fontos eleme.

Egy olyan hatalmas nemzetközi vállalkozás esetében, mint a Telekom, fontos, hogy ne pusztán a telefonvonalak, átjátszó állomások, internetkapcsolatok kiépítésben nyilvánuljon meg a tevékenysége, hanem társadalmi értékeket is közvetítsen. Ha egy nagy cég brendjét értékelik, ez legalább akkora súllyal esik latba, mint a pénzügyi és piaci paraméterek. Ezért nem engedheti meg egy komoly vállalat magának, hogy olyan sportolót támogasson, aki sportszerűtlen a pályán, netán doppingszereket használ, vagy egy olyan kulturális rendezvény támogatására költsön, mely sérti bizonyos etnikai vagy vallási csoportok érzékenységét. Egy nagy cégnek épp úgy kell viselkednie, mint egy felelős nemzeti kormánynak: a saját értékrendjéhez kell ragaszkodnia minden körülmények között, és valljuk meg, kevés tőkeerős csoport engedheti meg magának, hogy kivételt tegyen a támogatottjai között.

             Fotó: felvidek.online

Ákos támogatásának beszüntetése azért is érintette érzékenyen a magyar kormányt, mert a Magyar Telekom ezzel üzent olyan nyugati cégek által szponzorált művészeknek és sportolóknak is, akik sokat köszönhetnek a külföldi központú, Magyarországon működő befektetőknek. A Magyar Telekom például egyik legerősebb támogatója a Magyar Olimpiai Bizottságnak, ahogy más telekommunikációs cégek is bőkezűen adakoznak, ha a magyar sport és kultúra finanszírozásáról van szó. Mindezt nem hivalkodóan teszik, cserébe csak annyit várnak, hogy mindenki tegye a dolgát, és tartsa tiszteletben embertársai érdekeit. A nők társadalmi szerepének leszólása azonban ellenkezik ezekkel a nemzetközi sztenderdekkel, így a támogatás megszüntetése teljesen logikus lépés volt részükről. Olyan ez, mint egy rossz házasság vége, amikor olyan nézetkülönbségek is kiderülnek a válóperen, melyekre hosszú évek alatt nem derült fény. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól hogy az asszony a szomszédoddal csalt meg, és nem egy sziú harcossal, még tanácsos kiadnod az útját, különben rajtad röhög majd az egész dakota törzs.”

Frédi és Béni

Ismét beigazolódott a Fidesz ősi törvénye: ha erősnek érzed magad, nyugodtan mondd ki, amit gondolsz, úgysem mer megtámadni senki.  Nos, Kövér László, majd röviddel utána Kovács Ákos úgy gondolták, hogy a kormány politikája olyannyira támogatott manapság a magyar polgárok között, hogy nyugodtan arcukba vághatják, mit gondolnak a nők társadalmi szerepéről. Csak a magyar polgárokon múlik, hogy elfogadják-e ezeket a modernitástól fényévekre eltávolodott gondolatokat, vagy egyértelműen visszautasítják azt a lekezelő hangnemet, melyet nem csupán a nőkkel kapcsolatban engednek meg maguknak manapság a közszereplők.

       Fotó: parkocka.hu

Néhány hete született bejegyzésünkben már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Fidesz egy olyan macsó párt, melyet finoman szólva sem zavar, hogy nézeteivel igyekszik a történelem kerekét visszaforgatni, politikájával, világszemléletével egy olyan skatulyába zárni a gyengébbik nemet, melyben körülbelül az 50-es évekig sínylődtek a magyar nők. Ebben az írásban elég részletesen leírtuk, milyen avitt a szemlélete a magyar kormányzópártnak, de arról a legfrissebb események fényében érdemes néhány szót ejteni, hogy a világ realitásaitól elszakadt úgynevezett politikai elit semmit sem érzékel abból, ami a saját országában zajlik. Nem az az igazán felháborító, hogy Ákos és László kimondták, ami a bögyükben van, de a felháborodást látva sem kapnak észbe, hiszen ez a vonat már elrobogott mellettük, és akkor sem szállhatnának fel rá, ha az lassítana.

Úgy próbál trendi lenni az Orbán-kormány és a hozzá ezernyi polipkarral tapadó gazdasági- és szellemi holdudvar, hogy fogalma sincs a modernségről, hogy az elzárkózásban, az önimádatban látja a megoldást minden aktuális kihívásra. Ne is csodálkozzunk azon, hogy a házelnök elővette Varga képviselő néhány éve belengetett „a nő szülni jó” bölcsességét, amikor ez a kormány bűnözőként állítja be a háború elől menekülő embereket, a kritikus hangon szóló civil szervezeteket vegzálja, az olyan hatalmas méretű állami beruházást, mint a paksi atomerőmű bővítése a saját haveri körének belügyeként kezeli. A nők elleni kiszólás nem kiugró jelenség, szépen belesimul abba a tendenciába, amely az Orbán-kormányt jellemzi a 2010-es fülkeforradalom óta.

            Fotó: hvg.hu

Ami azonban a legriasztóbb ebben a mostani botrányban, hogy ismét megerősíteni véljük azt a tendenciát, mely szerint a Fidesz vezetőiből és a hozzájuk szorosan kötődő elitből mindig akkor tör fel valami bődületes hülyeség, amikor erősnek érzik magukat. 2015-öt Orbán Viktor bizonyára a visszakapaszkodás éveként értékeli saját köreiben, hiszen a menekültüggyel egy hosszan tartó mélyrepülésből szálltak vissza a fellegek fölé. Azt, hogy milyen eszközök bevetésével érték el, most ne firtassuk, legyen annyi elég ehhez a tendenciához, hogy a kormányon belül már a látszatra sem adnak olyankor, amikor a közvélemény-kutatások szerint toronymagasan a legnépszerűbb pártnak számítanak.

Ahogy nemrégiben írtuk, a Fidesz legnagyobb ellensége a Fidesz. Ha megtelik a keblük önhittséggel, ha magasból tesznek mindarra, amit az ellenzék vagy a civilek kritizálnak, akkor hirtelen olyan őszinték lesznek, hogy az már fáj mindenkinek. Igen, nekünk is fáj olyan hímsoviniszta kijelentés, amit a magyar parlament elnöke engedett meg magának, amire ráerősített a kormány egyik szellemi csatlósa, de ez igazán a Fidesz számára probléma, mert minden hívének azt üzeni, hogy ebben a pártban megállt az idő, aki velünk tart, az a nőket a menekültekkel együtt egy kaszttal lejjebb sorolja. Az a kioktató, fölényeskedő hangvétel, ami a menekültek esetében szavazatokat hozott, most a magyar nők esetében akár komoly népszerűségvesztéssel is járhat ugyanis.

           Fotó: hvg.hu

Szeretnénk belelátni Kövér László és Kovács Ákos veséjébe, vajon, mit gondolnak arról a magyar társadalomról, melynek érzékenységét most igencsak próbára tették. Az a macsós stílus szerintük a nyerő, amit most vetettek be, esetleg a miniszterelnök kézcsókolós, virágcsokros, negédes viselkedése, melyet eljátszott azzal a lengyel miniszterelnökkel és német kancellárral, akikkel egyébként jelenleg kíméletlen politikai ellenfelek. Mindkét magatartásból a megvetés, a nők iránti tisztelet olyan speciális formája árad, melyről a bukott olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi volt híres. Ebben a viselkedésben ott vannak a sikamlós szexista kiszólások épp úgy, mint a „nőnek a konyhában vagy a szülőszobán van a helye” típusú bölcsességek. Azonban egy dakota közmondás ragadja meg legmélyebben ezt a problémát: „Attól, hogy rettenthetetlen harcos vagy, az asszonyod még könnyedén legyőz a konyhában és az ágyban.”    

Annál riasztóbb, egyben tanulságosabb kongresszust aligha tartott a rendszerváltás óta magyar párt, mint amilyet a hétvégén rendezett a Fidesz. A felszólalók dagályossága és szűklátókörűsége riasztó volt, de aki odafigyelt a részletekre, az megtalálhatta a humoros epizódokat is ebben a jó előre megkoreografált mutatványban. Sunnyogó csinovnyikok és törtető karrieristák feszültek egymásnak a színfalak mögött, amiből még a szolgalelkű közszolgálati televízión keresztül is sok minden átjött a kívülállók számára.  

Fotó: vs.hu

A Szegedi Kattintós a Fidesz 26. kongresszusát azzal köszöntötte, hogy összeállítást közölt a párt utóbbi huszonhat esztendejének legzűrösebb ügyeiről. Nem mehetünk el azonban szó nélkül napjaink történelemformáló eseményei mellett sem, így megér egy bejegyzést (vagy akár egy misét is) a Fidesz legutóbbi kongresszusa. Annál is indokoltabb elemezni a hétvégi rendezvény történéseit, mert a tapasztalat az mutatja, hogy e párt esetében igencsak érvényesek József Attila örökbecsű szavai, melyek szerint „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Aki ugyanis csak a nagy felhajtást, a tapsviharba oltott önigazolást látta az eseményből, az úgy érezhette magát, mintha az észak-koreai kommunista párt (egészen pontosan Koreai Munkáspárt) sokadik kongresszusán lenne, és a katonai tányérsapkák erdejétől alig látná Kim Dzsongun pártvezért, és nem hallja bölcs szavait, melyekkel kioktatja az egész világot.

Azt a nagy egységet és önfényezést elnézve, ami a Fidesz kongresszusát jellemezte, egyáltalán nem ütköztünk volna meg néhány csasztuskákat szavaló úttörő, és olyan mozgalmi dalokat éneklő kisdobos látványától sem, akikhez hasonlók avatták nemrégiben a mórahalmi kormányablakot.

Ha Orbán Viktor nem fogja vissza magát, rövidesen nem csak a kezét csókolgatják nyugdíjas békemenetesek, de azon kaphatja magát, hogy virágcsokorral és a pártot éltető énekkel köszöntik egy-egy ilyen örömteli esemény alkalmából a kisiskolások. Szóval, nem ártana a visszafogottság egy hatalma csúcsán lévő miniszterelnöknek sem, mert ha elveszíti a selfcontrolt, könnyen egy Nazarbajev-paródia válhat belőle. Elnézve Semjén Zsolt a vasárnapi boltbezárásból táplálkozó átszellemült tekintetét és a plágiumbotrányából reinkarnálódott Schmitt Pál önelégült vigyorgását, nehéz lesz elhinnie Orbán Viktornak, hogy azért még nincs itt a Kánaán, mindenki egyként lophat a közösből, és a következményekkel sem kell igazán törődnie. A Fidesznek ugyanis meg vannak a korlátai, ami meglepő módon épp ezen a kongresszuson rajzolódott ki a legkarakteresebben.

Fotó: hiradó.hu

A 26. pártkongresszus győzelmi jelentései és öntömjénező beszédei épp arra világítottak rá ugyanis, hogy a kormánypárt fő ellensége éppen maga a Fidesz. A külső ellenségeit eltiporhatja, belül azonban tele van meghasonlással és sértett emberekkel. Ha ebben a politikai közösségben valakit ejtenek, az csak nagyon indokolt esetben élvezheti a hátravont, nyugodt életet (lásd: Pokorni Zoltán), az esetek többségében ugyanis úgy szabadulnak meg a kínossá vált ballaszttól, mintha egy száguldó autóból löknék ki az illetőt (lásd: Ángyán József, Hende Csaba).          

A kritikus, sőt odamondogatós beszédre készülő Lázár János is kénytelen volt szembesülni ezzel a realitással, hiszen az alelnöki pozícióból két év után leköszönő miniszter csak karcolgatta a felszínt a beszédében. Homályos célzásokat tett Habony Árpád főtanácsadó irritálóan nagyvilági életmódjára, és nehezményezte, hogy a hozzá hasonló vidéki fiatalokat nem engedik a húsos fazék közelébe. Persze bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje, ezért Lázár nem számíthatott osztatlan sikerre e finom kritika megfogalmazásával sem. Lázár ugyanis maga sem tud elszámolni néhány luxusutazással, drága autókkal jár, és hódmezővásárhelyi létére egészen Orbán Viktor derekáig küzdötte fel magát, ahol persze már megálljt parancsolt neki a főnöke.

Lázár mégis megpróbált kiszólni az önfeledten éljenző, tapsoló tömegből, figyelmeztetni a pártja tagjait, hogy a tendenciák rosszak, hiszen igencsak csalóka az a kép, melyet az önelégült káderek felszólalásai festettek Magyarország és a Fidesz állapotáról. Azok, akik az átplasztikázott statisztikák mögötti valóságot a legjobban ismerik, ott ülnek Lázár minisztériumában, és azon törik a fejüket, hogyan csiholjanak valódi gazdasági élénkülést, miként modernizálják az államigazgatást úgy, hogy a főnökeik nem is értik a modern világ tendenciáit, sokkal jobban szeretik köpködni Európát, mint elfogadni az értékeit.

Fotó: index.hu

Apropó Európa! Azt azért az MSZMP (fiatalok kedvéért: Magyar Szocialista Munkáspárt) sem engedte meg magának, hogy a Varsói Szerződés, a KGST, esetleg a Szovjetunió ellen hergeljen egy pártkongresszuson. A Fidesz rendezvényén viszont minden hozzászóló kötelességének érezte, hogy rúgjon egy nagyot az EU-ba, ostorozza a brüsszeli bürokratákat, vagy beszóljon az Egyesült Államoknak. Ezek a beszédek (beleértve a miniszterelnökét is) akár a koreai kommunista párt kongresszusán is elhangozhattak volna, és nem csak a hangnemük, de a közös ellenségképük ürügyén is. Úgy ront neki a kormánypárt az ország szövetségeseinek, mintha azok nem tömnék ki a magyar költségvetést irdatlan mennyiségű támogatással, mintha nem biztosítanák Magyarország biztonságát a katonai szövetség elrettentő erejével. A frissen megválasztott alelnökök (élükön a munkásosztályt képviselő Németh Szilárddal) mintha annyi nyálat gyűjtenének minden egyes hozzászólásuk előtt, hogy bármekkorát és bármilyen irányba köphessenek, ha erre a párt irányvonala kötelezi őket. Lényegében ezért a képességükért váltak Orbán Viktor közvetlen hátországává.

A Fidesz ma olyan, mint az MSZMP volt a 80-as évek végén: nem akar tudomást venni arról, hogy a gazdaság lassul, komplett társadalmi rétegek süllyednek le, olyan fontos területek lehetetlenülnek el, mint az egészségügy vagy az oktatás, és természetesen egyetlen mondatocska sem utalt arra az égető problémáról, hogy legalább félmillió ember gazdasági menekültként elhagyta az országot. Egy ősi dakota közmondás tartja: „Az indián nem azért festi ki az arcát, mert szégyelli, hogy rézbőrű, hanem azért, hogy megriassza a sápadtarcúakat.” Nos, a Fidesz sem szégyelli, amit csinál, de meg is akar ijeszteni mindenkit, aki nem rézbőrű.

Van miből válogatni, de azért fontos, hogy méltányosak legyünk a jelenlegi kormányzópárttal. Az utóbbi 25 évben ugyanis nem csupán a Fidesznek voltak olyan balhés ügyei, melyek végére valószínűleg soha nem kerül pont, és mivel ezekben az esetekben nem babra ment a játék, sok-sok milliárd forint sorsa vált követhetetlenné a különböző kormányzati ciklusokban. A fiatalok kedvéért a régebbi történeteket részletesebben tárgyaljuk, az újabbakra viszont szinte mindenki emlékszik, így ezekből az esetekből csak a leglényegesebb momentumokat emeljük ki. Azért így se számítsanak rövid és habkönnyű olvasmányra! 

 Szülinapi buli a Fidesznél (fotó: origo.hu)

Székház-ügy

 A Fidesz esetében ezt nevezik ősbűnnek, ugyanis az akkor még liberálisnak számító párt ekkor vesztette el politikai ártatlanságát. A történet röviden a következő: A diktatúra lebontásáért küzdő ellenzéki pártok az első szabad választások előtt használatba kaptak székházakat, akkorákat, amekkorák épp jutottak nekik, az MSZP viszont hatalmas ingatlanvagyon tulajdonosa maradt. Hosszú viták után az akkori hat parlamenti párt megegyezett egymással, és ennek alapján az Országgyűlés 1991. szeptember 17-én 85 százalékos többséggel elfogadta „az 1990. évi országgyűlési választásokon minősített pártok részére székház juttatásáról szóló törvényt.”

A választási eredményeikhez képest kis székházzal rendelkező MDF és Fidesz érdeke volt a kiváló manipulációs lehetőséget ígérő szabályozás az „egyszerű és kézenfekvő” megoldás helyett. Simicska Lajos és Varga Tamás a Fidesz, Kollár K. Attila az MDF részéről tárgyalt a megoldásról. A tárgyalások eredményeként az MDF vezette kormány 1992. április 16-án titkos határozatban két igen értékes belvárosi épületet adott át a két párt megosztott tulajdonába. Az Erőterv épületét (Széchenyi rakpart 3.) és a volt Magyar Királyi Tiszti Kaszinót (Váci utca 38.). A Fidesz ezen felül még az Andrássy út 105. tulajdonjogát is megkapta. Nyilvánvaló volt, hogy a két párt nem kíván közös épületekben tevékenykedni, és az is, hogy egyik közös épület sem alkalmas pártszékháznak.

A Fidesznek 1822, az MDF-nek 1488 nettó négyzetméter járt volna, viszont a Fidesz 3428, az MDF 3301 nettó négyzetmétert kapott. A jogosulatlan többletjuttatás nagyjából megfelelt a tiszti kaszinóból juttatott vagyonrészeknek. A tiszti kaszinót a két párttól azonnal megvásárolta irreálisan magas áron, 1 milliárd 530 millió forintért a magyar állam többségi tulajdonában lévő Magyar Külkereskedelmi Bank. Ennek az összegnek az „adóoptimalizálásáról” is gondoskodtak. Az MKB „előszerződést” kötött a két párttal 1992 szeptemberében, s rögvest kifizette a vételár 90 százalékát. A két párt tisztán másfél milliárd forintot markolt ki a közpénzből törvényes alap nélkül. Ez mai értéken mintegy 11milliárd forint. Fontos megjegyezni, hogy a Fidesz ebben az időszakban indult el a jobboldali politizálás irányába, és vált a 1994-es választásokra mérsékelten konzervatív párttá.

Kaya Ibrahim, Josip Tot, a két titokzatos vásárló

                          Weisz József és Kaya Ibrahim (fotó: index.hu)

Egy németországi török, illetve németországi horvát személy, akiknek több, tetemes köztartozást felhalmozó Fidesz-közeli céget adtak el 1995-ben, illetve 1997-ben, vélhetően azzal a szándékkal, hogy több százmilliós köztartozást tüntessenek el. Amikor a két eset történt, a Fidesz még nem kormányzott egyetlen napot sem, ellenzéki pártként viszont igyekezett olyan tőkét gyűjteni, melynek birtokában sikerrel indulhatott neki az 1998-as választásoknak. Nos, a trükk sikerült, soha nem tudtuk meg, hogyan, mekkora összeg tűnt el a két külföldi stróman jóvoltából, a Fidesz pedig megnyerte a 98-as választást.

Az azóta már a politika színpadáról lelépett Schlecht Csaba bonyolította az üzleteket, és 1995 nyarán 13 céget adott el Kaya Ibrahimnak (csak jelezzük, hogy egy muszlim bevándorlónak), ezzel összesen mintegy 300 milliós köztartozástól szabadította meg a Fidesz holdudvarához tartozó cégeket. 

Schlecht 1997 szeptemberében ismét több, összesen három Fidesz-közeli céget adott el, ismét egy németországi személynek, ezúttal a horvát állampolgárságú Josip Totnak. Ezek a cégek szintén komoly köztartozást halmoztak fel és a „fantomizáció” után szintén fizetés nélkül tűntek el.

A két ügyletről 1998 nyarán jelent meg az első oknyomozó írás a Népszabadságban, majd egyre több kínos részlet derült ki, de az akkor már kormányzó Fidesz nem adott kielégítő magyarázatot az eladásokra. Később nyomozás indult az ügyben, de ezt eredmény nélkül lezárták. Az első Orbán-kormány bukása után ismét elővették az ügyet, amikor Weisz József elismerte, hogy ő továbbította a két útlevél másolatát Tasnádi László vállalkozónak, de a vádemelés ekkor is elmaradt.

Gripenek beszerzése

A botrány 2007 júniusában robbant ki, amikor egy svéd tévécsatorna a cseh Gripen-beszerzésekről készített riportot, és kiderítette, hogy egy osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly közreműködésével kenőpénzekkel győzték meg a cseheket. A történet azonban még az első Orbán-kormány idején indult. A magyar kormány 2001 szeptemberében döntött a svéd Gripen gépek beszerzéséről, majd az új kormány 2003-ban módosította a szerződést. A megállapodás értelmében Magyarország bő 210 milliárd forintért lízingel Svédországtól 14 vadászgépet, mondván, a repülők tíz év után magyar tulajdonba kerülnek. 2007-ben felvetődött a gyanú, az említett kenőpénzből korábban magyar döntéshozókat is próbálhattak meggyőzni arról, hogy Magyarország a Gripeneket válassza. 2007 novemberében a tekintélyes The New York Times a CIA-ra hivatkozva egyenesen azt írta, magyarországi pártok dollármilliókat kaptak a szerződés elnyeréséért. Több országban a svéd, a brit és a cseh hatóságok is nyomoznak, Magyarországon nem.

A Fidesz szerepe a 2006 őszi zavargásokban

Amit korábban csak sejteni lehetett, a Wikileaks által 2014 elején kiszivárogtatott hivatalos amerikai diplomáciai iratok szerint bizonyított, hogy az a 2006-ban ellenzékben lévő Fidesznek komoly szerepe volt az öszödi beszéd kiszivárgását követő utcai zavargások irányításában, valamit az MTV székháza körül kialakult ostromállapothoz. Az amerikai nagykövetség irataiból egyértelműnek tűnik, hogy meghatározó fideszes politikusok már a kiszivárogtatás előtt ismerték Gyurcsány Ferenc Öszödön zárt ülésen elmondott beszédének tartalmát, ugyanakkor jelezték amerikai illetékeseknek, hogy vállalják a felelősséget, ha Magyarországon a politikai stabilitás meginog.

A Wikileaks ide vonatkozó dokumentumainak kiszivárogtatása után az akkor már a Demokratikus Koalíciót ellenzékből irányító Gyurcsány Ferenc vizsgálatot követelt annak kiderítésére, milyen felelősség terheli a Fideszt abban, hogy ostromállapot alakult ki Budapest utcáin, randalírozó futballhuligánok csaptak össze a rendőrökkel azután, hogy Orbán Viktor találkozott a Fradi B közép vezéreivel. Vadai Ágnes szerint ehhez a vizsgálathoz többféle dokumentumot használhattak volna, példaként a 2006 őszén az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottsága együttes ülésén bemutatott, de nyilvánosságra nem hozott hangfelvételeket, illetve azok leiratait említette. Vannak olyan fideszes politikusok, akikkel szerinte érdemes foglalkozni, Ékes Ilona, Wittner Mária és Demeter Ervin nevét sorolta.

Több kérdést is ismertetett, amire szerinte választ kell adnia a vizsgálatnak. Orbán Viktor már 2006 nyarán, Tusnádfürdőn arról beszélt, hazugsággal került hatalomra a kormány - mondta, azt kérdezve miért beszélt már akkor így a fideszes politikus. Természetesen a vizsgálatból semmi sem lett, azóta is homály fedi, hogy mennyire volt hatással az ellenzéki párt az események menetére, és vajon igaz-e Gyurcsány állítása, mely szerint a demokratikus rend megdöntésére törekedett az akkori ellenzék.

A Kubatov-ügy

  Kubatov Gábor kezében tartja a szálakat (fotó: MTI)

2010 április elején pattant ki az eset. A YouTube-ra felkerült hangfelvételen Kubatov Gábor pártigazgató tartott előadást a Fidesz kampánymódszereiről, többek között arról, hogy a 2009-es pécsi időközi választásokon ismerték a 38 ezer Fidesz-szavazó nevét, korát, telefonszámát, mobilszámát, e-mail címét, és még azt is, milyen erős támogatói a Fidesznek. Az ellentábor képviselőinek adatait is nyitott könyvként kezelték a Fideszben. Ez volt az úgynevezett Kubatov-lista, melyen állítólag minden szavazásra jogosult magyar polgárról fontos információkat vezetnek. Ha ilyen létezik, akkor viszonylag könnyű kiszámolni előre egy adott körzetben a végeredményt, hiszen, ha a Fidesz tudja mozgósítani a híveit, ki tudja hozni a maximumot a választókerületben. Az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a pártok nyilvántartásainak felmérésére. Az MSZP és az MDF is vizsgálatot kért, a főügyészség azonban már 2010. április közepén elutasította a Kubatovval kapcsolatos feljelentéseket. Kubatov egyébként a legnépszerűbb magyar sportegyesület, a Ferencváros elnöke, és legendásan rossz a viszonya saját futballcsapata törzsszurkolóival.

Habony Árpád szerepe a kormányzásban

             Habony Árpád, a láthatatlan ember (fotó: hvg.hu)

Az egykori kendóbajnok az első Orbán-kormány idején, mint koronaőr vált ismertté, ám a Fidesz második kormányzati ciklusában már abszolút meghatározó szerepe volt a kommunikációs stratégiák alakításában. Habony olyan a miniszterelnöknek, mint Raszputyin a Romanovoknak. Több fotó készült róla és Orbán Viktorról, amint tárgyalnak, egyeztetnek, ennek ellenére a kormány tartja magát ahhoz az állításhoz, hogy a tanácsadó nincs alkalmazásban, és fizetést sem vesz fel egyik minisztériumban sem. Ennek ellenére rendkívül drága ruhákban jár, olyan kocsival furikázik, melynek rendszáma nem található a hivatalos nyilvántartásokban, milliárdos cégek alapításában vesz részt, legutoljára pedig Ibizán tűnt fel a Heart nevű luxus szórakozóhely promóciós filmjében. Habony igazi aranyifjúként éli mindennapjait, és csak és a miniszterelnök és szűk köre tudja pontosan, miért ragaszkodnak hozzá annyira a felső körökben, hogy botrányai ellenére szinte érinthetetlen a főtanácsadó. Inkább vállalják, hogy az ominózus videót letiltatják, és ezzel lényegében beismerjék, hogy Habony méltatlan arra a bizalmi szerepre, melyet a kormányfő mellett betölt. Erre mondaná egy dakota, hogy: "No, ez már nekem is sok."

Frédi és Béni

Mint azt az állami hírügynökségtől megtudtuk, Habony Árpád továbbra sem közszereplő. Pedig már kezdtünk félni, hogy valaki elmagyarázza nekünk: a miniszterelnök legfőbb tanácsadója és bizalmasa a köz érdekeit szem előtt tartva bulizott Ibizán a Heart nevű luxus szórakozóhelyen. Vajon hányszor kell még bambán belepislognia Habonynak a kamerákba, hányszor kell átszáguldania záróvonalakon, és megrugdosnia járókelőket ahhoz, hogy nekünk is legyen valami beleszólásunk abba, ki sugdosson tanácsokat Orbán Viktor fülébe?

Forrás: index.hu

„Kedves mindenki, nagyon jól érzem magam Ibizán, a kaviár finom, a pezsgő orosz, a lányok szépek, és többnyire ők is oroszok. A múltkor voltam egy pörgős partin a Heart nevű szórakozóhelyen, de nem emlékeszem belőle sokra, mert álmos voltam, és folyamatosan csak hunyorogtam a kamerába, amit a képembe toltak. Puszilok mindenkit, üzenem Viktornak, hogy rövidesen repülök haza, hogy megint tanácsokkal lássam el, és kihúzzam a kormányát a slamasztikából. Üdvözlettel Árpi.” Mivel képeslapokat sem nagyon írnak már, és Árpád sem a szavak embere, ezt a szöveget csak a képzelet szülte, de azért van valóságalapja. Sajnos.

Habony Partyarc Árpád ugyanis végképp vállalhatatlan lett még egy olyan kormány számára is, amelyben a gőg erény, a szemérem szégyen, a dölyfösség pedig érdem. Ettől még nem fogják kiadni az útját, sőt ahogy a miniszterelnök logikáját ismerjük, még följebb is bukhat, ahogy ezt tette korábban a zűrös ingatlanügyekbe keveredett Rogán Antallal is. Ha támadják a felcsúti kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig – vallja Orbán Viktor, így nem lepődnénk meg, ha azt javasolná Árpád barátjának, hogy menjen el Las Vegasba, verjen el annyi pénzt, amennyit csak tud, és küldjön vele egy tévéstábot is Andy Vajna, hogy dokumentálni is tudják a nem mindennapi hejehuját.

                  Kép: viharsarkikattintós.hu

Lényeg, hogy Habonyból nem lesz szalonna, Árpádunk nem lesz a keresztény nemzeti értékek ikonikus figurája, de persze Viktor így is kedveli őt, hiszen neki köszönhetjük az Orbán-kormány nem mindennapi kommunikációját, amely kétszer is meghozta a Fidesznek a kétharmadot. Habony erényeit épp a gátlástalanságában találta meg a miniszterelnök, hiszen kevesen tudnak olyan nagyvonalúan átlépni etikai és erkölcsi határokat, mint az egykori koronaőr.

Ahogy nézzük az ibizai Heart szórakozóhelyről készült reklámfilmet, és feltűnik benne nemzetünk reménysége, amint bambán belepislog a kamerába, a szívünket majd szétfeszíti a büszkeség: Árpád népe, hej! Igen így mulat egy magyar úr, aki még pénzt sem kér a tanácsaiért, és mégis telik neki luxusnyaralásra. Árpád maga a megtestesült Orbán-rendszer: Bort iszik, és vizet prédikál. A kommunikációs tanácsai arról szólnak, hogy mindent a magyar emberek érdekében tesz a kormány, ám ő igazából csak magára gondol. Fogalmunk sincs, hogy kinek a pénzét verte el Ibizán (egy vacsora ára állítólag 46 ezer forint), de vegyük tudomásul, hogy közünk nincs hozzá. Árpád a láthatatlan ember, aki láthatatlan pénzből él rendkívül látványosan.

Fotó: index.hu

Egy olyan bonviván ő, aki egyszerre vált ki megbotránkozást és csodálatot. Neki nem kell elszámolnia senkinek, hiszen nincs alkalmazásban sehol sem, legfeljebb a lelkiismeretét kéne megnyugtatnia, ha van neki olyan. Nincs honnan kirúgni, nem lehet leváltani, arrébb rakni. Követi a főnökét, mint egy árnyék, persze csak akkor, ha itthon van. Ibizán nem volt ott Orbán Viktor, de hála ennek az igen részletgazdag reklámfilmnek, most ő is szembesülhet legfőbb bizalmasa életvitelével. Most nem Gucci-táskát lóbált a kezében, nem furikázott rejtélyes rendszámú furgonnal, csak bámult, mint Árpi a moziban. Bambán, pislogva, ahogy a csillag megy az égen. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki legény éjszaka, legyen legény nappal is.”  

Foci, szotyi, disznótoros, pálinka, bratyizás és mutyizás. Nagyjából ezek a harmadik Orbán-kormány tevékenységének kulcsszavai. Ha csak Tiborcz István és Mészáros Lőrinc életútját vesszük alapul, akkor megértjük, hogy miért azok sikeres vállalkozók ma Magyarországon, akik tulajdonképpen azzal sincsenek tisztában, milyen közerkölcsöket sért a tevékenységük, és milyen írott és íratlan etikai normákon lépnek túl naponta. Amikor a közpénzek lenyúlási mechanizmusát kormányzati szinten olajozzák be egy bántóan cinikus törvénnyel, ne is várjuk el az új uralkodó osztály tagjaitól, hogy megértsék, mennyire káros mindannyiunk számára a tevékenységük.

Fotó: MTI

Mintha mindenki elfelejtette volna Magyarországon a demokrácia egyik legfontosabb alapszabályát: A törvények minden polgár érdekeit szolgálják, és ha felmerül a gyanú, hogy a politikusok egy szűk csoport szempontjai szerint szabták meg egy jogszabály kereteit, azokat száműzni kell a közéletből. A magyar társadalom azonban annyira kiábrándult és fásult, hogy szinte észre sem veszi, hogy a demokráciából gúnyt űz a saját kormánya. A most megszavazott úgynevezett Lex Tiborcz már a sokadik olyan jogszabály, amely kifejezetten egy szűk gazdasági csoport képviselőire szabta a törvény passzusait, vagyis senki más érdekeit nem szolgálják ezek a rendelkezések, csakis a politikai elit által preferált személyekét. Annyiban azonban lényegesen különbözik ez a törvény a trafikmutyitól, a földmutyitól, a vasárnapi boltbezárástól és a különböző szektorális adókról rendelkező törvényektől, hogy ebben már a szeméremnek a csírái sincsenek meg, vagyis nem is próbálja leplezni, kiknek az érdekeit szolgálja.

Orbán Viktor a magyar emberek érdekeire hivatkozott a magánnyugdíj-kassza lenyúlásakor épp úgy, mint amikor saját hűbéresei között osztotta ki a trafikos koncessziókat, vagy amikor állami megrendelésekkel halmozta el egykori kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos cégeit, ezúttal azonban már erre sem veszi a fáradtságot. Inkább elbújt a parlamenti függöny mögé, amikor ebben a kínos ügyben próbálták interpellálni ellenzéki képviselők, és csak akkor lépett elő, amikor már a házszabály megsértése fenyegetett. Magyarázkodik azonban helyette jó barátja és egyik kedvenc oligarchája, Mészáros Lőrinc (alias Lőrinc barát).

A felcsúti polgármester a minap egy disznóvágásba oltott adventi hejehuján kijelentette: „Az nem bűn és nem bűncselekmény, ha valaki valakinek a rokona, ez egy adottság, amin nem tud az ember változtatni” E szavak hallatán az ember nem tudja eldönteni, hogy Mészárosból a cinizmus vagy a butaság, esetleg a pálinka beszélt. A legjobb opció talán ez utolsó lenne, de a középső variánsra van talán a legnagyobb esély. Mészáros ugyanis valószínűleg fel sem fogja, hogy amit mond, az ellenkezik minden demokratikusan működő ország politikai szemléletével, és leginkább a közép-ázsiai despoták életfilozófiája. Rossz hír viszont számára, hogy mostantól nincs égetően szüksége egyetlen politikusnak sem strómanra, hiszen családon belül legálisan minden ügylet megoldható. De még ezt sem fogta fel igazán...

A gázszerelőből lett milliárdos épp úgy fogja fel a politikát, mint barátja és főnöke, Orbán Viktor. A magyar nép nevében cselekszik, holott már rég túllépett azon az ideán, hogy számára az összes állampolgár érdeke egyaránt fontos. Azzal, hogy már lényegében csak azt kell bizonyítani, a döntéshozó által kedvezményezett személy nem él vele egy háztartásban, egyenes út vezet ahhoz, hogy a közvetlen hozzátartozója jusson állami vagy önkormányzati megrendeléshez, vagyis közpénzhez. Elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljunk minden maradék illúziónkkal az Orbán-rezsimmel kapcsolatban. A szemérem már nem tényező, nyílt, leplezetlen garázdálkodás veheti kezdetét.

Fotó: civilhetes.net

Mindezt olyan emberek hathatós közreműködésével zajlik majd, akik a mulatós zene és a disznótoros pálinkázás metszéspontjában gyújtanak adventi gyertyákat. Olyannyira elharapózott az igénytelenség és a lelkiismeretlenség ebben az országban, hogy Mészáros nyugodt szívvel nyilatkozta a felcsúti rendezvényen: „Én nem élek egy háztartásban sem a miniszterelnökkel, sem senki mással, csak a családommal, és nem is tudom, hogy a közbeszerzésben milyen változások vannak.” Egy dakota indián erre csak annyit mondana: „Attól, hogy nem tudod, hogy hol húzódnak a törzsed határai, az apacsok még lenyilaznak, ha a földjükre lépsz.”