Különös helyzet állt elő a magyar politikában azzal, hogy Orbán Viktor megerősítette azt a fideszes doktrínát, mely szerint soha nem vált le olyan minisztert vagy államtitkárt, akit az ellenzék támad. Vannak ugyanis olyan kormánypárti káderek, akiket soha nem kritizált az ellenzék, mégis mentek a levesbe, néhány kivételes helyzetben lévő funkcionáriustól azonban akkor sem válik meg a miniszterelnök, ha támadják, és akkor sem, ha békén hagyják. Nos, Rogán Antal tipikusan ilyen sérthetetlen figura, akinek lényegében minden megengedett.

     Fotó: Kásler Árpád honlapja

Ami első hallásra cinizmusnak tűnik, az második hallásra sokkal durvább annál. A minap Orbán Viktor az ellenzéki kritikákra reagálva kijelentette a Parlamentben, hogy minden egyes ellenzéki támadás tovább erősíti Rogán miniszter úr pozícióját. A kör így be is zárult, ugyanis ha a propagandaminisztert hazugságcunamija ellenére nem kéri számon az ellenzék, akkor béna kacsa, ha pedig nekiesik, mint tót az anyjának, akkor meg megerősíti a pozíciójában. A tanulság nagyon egyszerű: Rogán Antal azbesztből van, lényegében támadható lángszóróval, gránátvetővel, vagy csúzlival, a főnöke a testével védi őt.

Orbán azért lehet cinikus a négyzeten, mert Rogánt lényegében beárazta a magyar közvélemény. A többség szemében pénzéhes, kétkulacsos, zavaros vizekben halászó figura, aki rezzenéstelen arccal képes belehazudni a kamerákba, így lényegében megtestesíti korunk ideális kormánypárti politikusát. Ő a fideszes politikus esszenciája, eltávolítása ezért is lenne életveszélyes lépés Orbán Viktor részéről. A Fideszt minden feltétel nélkül támogató mintegy egymilliós tömeg meg azt mondja, hogy Rogán még mindig jobb, mintha visszajönne Gyurcsány Ferenc. Orbán így vele demonstrálhatja, hogy kormányában mindenki addig tartja meg a pozícióját, amíg ő úgy akarja. Így ha Rogán reggeltől estig helikopterezik az ország fölött, de neki úgy tartja kedve, hogy erre annyit mondjon, hogy ez csak egy blöff, akkor Tóni nem veszíti el propagandaminiszter jellegét.

Mégis, a Rogán-ügy lehet az a pont, amikor fideszes és nem fideszes egyszerre mond nemet egy ilyen arcpirító cinizmusra. A miniszter ugyanis nem csupán az ellenzéknek van a bögyében. Köztudottan rossz a viszonya több kormánytaggal, Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszterrel pedig ősi vetélytársak. Lázár is kedveli a luxust, szintén vidéki gyerek, ám az ő urizálását valahogy mindig elnézőbben kezelte az ellenzék és a sajtó. Rogánról ugyanis süt, hogy fel sem fogja, mennyire irritáló a magabiztossága, milyen lekezelően képes beszélni azokról, akik számon kérik kétes ügyeit, és milyen kevés empátiával viseltetik azokkal szemben, akik nem tudnak annyit aprítani a tejbe, mint ő. Egyszóval ő az, aki nem csak helikopterezik felettünk, de olyankor is föntről néz le ránk, amikor nem siet Szabó Zsófi esküvőjére, hiszen gőze sincs arról, hogyan lehet apró pénzből megélni, gyalog vagy buszon közlekedni, küszködni a közüzemi számlák kiegyenlítésével. Neki egyetlen embernek kell megfelelnie, aki megvédi az ellenzéktől, az okvetetlenkedő újságíróktól és az ügyészségtől. Ő pedig nem lehet más, csakis Orbán Viktor.

Fotó: 24.hu

Rogán számára ezért rendkívül megnyugtató lehetett Orbán Viktor válasza az ellenzéki támadásokra. A kormányfő ugyanakkor válaszában megjegyezte, hogy a támadások nem is Rogánról, hanem róla szólnak, majd felidézte, hogy sokszor támadták őt is, de nem foglalkozik ilyesmivel. Ez újabb verbális nyugtató Rogánnak, hiszen főnöke magára vette az egész ügy súlyát, mintha ő helikopterezett volna, bizniszelt volna belvárosi ingatlanokkal, vádolták volna maffiakapcsolatokkal, és ő felejtette volna el beleírni a vagyonnyilatkozatába a tetőteraszt is.

Orbán annyira magabiztos, hogy Mészáros Lőrinc ügyei mellé bevállalja Rogán Antalét is. Megnyilvánulása arra utál, hogy saját embereit is csak egyszerű gyalogoknak tekinti a politika sakktábláján, ahol természetesen ő a király szerepében tetszeleg. Persze azzal is tisztában kell lennie, hogy ha túl sok gyalogot gyűjt maga köré, akkor szűkül a mozgástere, és elképzelhető, hogy miattuk nem lesz képes elkerülni a mattot. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl szorosra húzod a gyeplőt, akkor a lovad prüszköl, ha túl lazára veszed, akkor meg kicsúszik az irányítás a kezedből.”  

A Fidesz úgy tesz, mintha elegánsan elengedhetné a letelepedési kötvényt, pedig most már nem vonulhat ki ebből a történetből úgy, mintha pusztán gazdasági kérdés lenne a konstrukció megszüntetése. A feloldhatatlan ellentmondás illusztrálása felvillantunk egy fikciót: Mit szólnának Donald Trump szavazói ahhoz, ha új elnökük amerikai állampolgárságot árulna kolumbiai gerillavezéreknek, mexikói drogbáróknak vagy orosz titkos ügynököknek? Azt mondják, a politikában nem mindig fizetődik ki a következetesség, a letelepedési kötvények esetében mégis érdemes átgondolni, van-e haszna tovább húzni az időt.

Fotó: ingyen-hatterkep.hu

Jobboldali belháborúról cikkeznek manapság a magyar sajtóban, ám a helyzet nem olyan egyszerű, ahogy az első látásra tűnik. A Jobbik ugyanis kétségtelenül a korrupcióellenes küzdelem vezető erejeként definiálja magát a letelepedési kötvények frontján, ám a Fidesz dominanciáját nem törheti meg a baloldali pártok frakcióinak támogatása nélkül. Nem sikerült volna megbuktatnia az alaptörvény módosítását sem Vona Gáboréknak, ha a többi ellenzéki frakció nem marad távol a szavazástól, és a három független képviselő nem szavaz nemmel a Fidesz kezdeményezésére.

 A Jobbik kezdeményezése a letelepedési kötvények vizsgálatára létrehozandó bizottság ügyében akkor lehet életképes, ha a baloldali pártok hajlandóak lesznek együttműködni a szélsőjobboldaliként számon tartott Jobbikkal. A szocialisták érzik annak a veszélyét, hogy kicsúszik a kezdeményezés a kezükből, és ha engednek e hívásnak,- kis túlzással - felsorakoznak a Jobbik zászlaja alatt. Nem is alaptalan a félelmük, hiszen Vonáék ügyesen megkavarták a Fidesz kommunikációját azzal, hogy az alaptörvény módosító szövegét most ők akarják benyújtani a Parlamentnek, ám ezúttal a letelepedési kötvények forgalmazásának megszüntetését is gránitba vésnék.

Háttéralkuk, kölcsönös érdekérvényesítések, gazdasági előnyök megszerzésének szövevényes rendszerei kötődnek ugyanis a konstrukcióhoz, melyeket nem lehet egyik napról a másikra kukába dobni, mert annak komoly következményei lehetnek egyes politikusokra nézve.

A Fidesz sokat csodált kommunikációs gépezete ezúttal csak kapkod, a hazaárulózáson és zsúrpubizáson kívül nem futja Kósa Lajostól és Orbán Viktortól. Lényegében a kormánypárti frakcióval akarja kimondatni a Jobbik, hogy a kötvénybiznisz ártott a nemzetbiztonságnak, gazdasági haszna elhanyagolható, annál többet nyertek rajta a kormány legbelső köreihez tartozó személyek. Olyan csapdát állított a centrum felé törekvő jobboldali párt a kormánynak, melyhez hasonlókkal korábban a Fidesz operált.

Kicsúszott Orbán Viktor kezéből a kezdeményezés, nem ők kényszerítik bele ellenfelüket egy olyan szituációba, ahonnan nincs jó és rossz kivezető út, hanem csak zsákutcába juthatnak, amelyben sokáig bent ragadhat a kormány. Hazai mozgástér nélkül Orbán Viktor nem sokat tehet Brüsszel ellen sem, így különösen érzékenyen érinti a miniszterelnököt, hogy folytatódik az október 2-i érvénytelen népszavazással elkezdődött kudarcsorozata. A tavaly elkezdett migrációellenes kampánystratégia megfeneklett egyelőre, így akár az a csúfság is megeshet vele, hogy kevésbé kifizetődő témákkal (egészségügy, oktatás, munkaerőhiány, elvándorlás, szociális helyzet, stb.) kell majd foglalkoznia a 2018-as országgyűlési választások előtt.     

A helyzet kulcskérdése az, hogy miért dolgozza egyre lejjebb magát a kormány a letelepedési kötvények miatt, vagyis, ha vezetői azt látják, hogy a csapdából csak az amúgy is idejétmúltnak kikiáltott konstrukció megszüntetésével tudnak kikecmeregni, miért nem teszik meg ezt a lépést? Vona és csapata valószínűleg több információ birtokában van, mint sok fideszes politikus a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban, hiszen azért lehet ezzel sakkban tartani a kormányt, mert komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne vezessék ki a kötvényeket egyik napról a másikra.

Háttéralkuk, kölcsönös érdekérvényesítések, gazdasági előnyök megszerzésének szövevényes rendszerei kötődnek ugyanis a konstrukcióhoz, melyeket nem lehet egyik napról a másikra kukába dobni, mert annak komoly következményei lehetnek egyes politikusokra nézve. Maffiafilmekben ezt úgy fogalmaznák meg, hogy el kell varrni a szálakat, és ehhez idő kell. A Jobbik azért csavart egy újabbat a kormány derekán, mert tisztában van azzal, hogy ez most nagyon fáj, hiszen néhány hónap haladékot mindenképpen szeretne kapni az Orbán-adminisztráció ahhoz, hogy a függőben lévő ügyeket rövidre zárja.

Fotó: demokrata.hu

Az csak hab a tortán, hogy a kötvények ügyében vizsgálóbizottság létrehozásának lebegtetésével a Jobbik (és ha csatlakoznak, a többi ellenzéki párt is) fokozhatják a nyomást a kormányon. Ha valóban mandátumot nyerne egy részletes, minden területre kiterjedő vizsgálatra egy parlamenti vizsgálóbizottság, akkor a felszínen lehetne tartani a témát, a kormány számára kellemetlen ügyeket lehetne megszellőztetni, be lehetne bizonyítani, hogy szükségtelen volt e konstrukció bevezetése, ráadásul, amíg a kormány a kertkapuról lerugdosta a mezítlábas menekülteket, addig a hátsó ajtón keresztül beengedte a kígyóbőrcsizmás gazdag migránsokat. Mivel a Fidesz a 2018-as választási kampányát a migránsellenességre szeretné felfűzni, egy ilyen fordulat végzetes is lehet számára. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Ha csak egy haditerv van a tarsolyodban, az olyan, mintha egyetlen nyílvesszővel indulnál csatába. „

Orbán Viktor ismét fellebbentette előttünk politikai ars poétikáját. Ezúttal Donald Trump frissen megválasztott amerikai elnök erényeit sorolva rajzolta meg éles kontúrokkal, milyen világot szeretne építeni a szövetségesei segítségével. Nincs abban semmi meglepő, ha Orbán Trumpért szorított a tengeren túli versenyfutásban, ám azt állítani, hogy általa majd jobb lesz a világunk, finoman szólva is butaság volt. Persze mondhatjuk azt, hogy a magyar miniszterelnök legalább következetes, hiszen ő volt az első a szabad (?) világ vezetői közül, aki beállt a republikánus jelölt mögé, ám az új elnök egyelőre sötét ló a politika nagy prérijén, és fogalmunk sincs, merre veszi az irányt a következő négy évben.

      Fotó: Daly Express

Voltak már az Egyesült Államoknak szerény képességű, sőt kifejezetten ostoba elnökei is, annyi indulatot azonban valószínűleg egyetlen vezető sem váltott ki a közvéleményből, mint Donald Trump. Megnyilatkozásai szélsőségesek, sértőek, olykor alpáriak voltak, intellektusa kifejezetten gyatra, vitastílusa a a falusi kocsmák hangulatát idézi. Európából nézve nem ígért túl sok jót ez a kampányszereplés, ám Trump mögött nyilván volt egy komoly kommunikációs csapat, amely finom receptoraival mérte az amerikai átlagpolgár reakcióit. Trumpnak csak úgy volt esélye, ha teljesen le megy kutyába, olyan indulatoknak enged szabad áramlást, melyek a társadalom legmélyebb bugyraiból törnek a felszínre.

Számunkra azért volt szívszorító élmény ez a kommunikációs stratégia, mert kísértetiesen hasonlít az Orbán-kormány permanens kampányához. Nincsenek tabuk, embercsoportokat, vallási közösségeket lehet gyalázni, egymás ellen lehet hangolni családtagokat, barátokat, munkatársakat. Sajnos a politikában (nem csak itthon) ma már nincsenek közösen megállapított és elfogadott határok, melyeket minden érintett politikai csoportosulás tiszteletben tart. A nyílt rasszizmus a faji alapon való politizálás épp úgy belefér egy ilyen kommunikációs térbe, mint a nők méltóságának megtiprása.

Trump és Orbán is jól tudja, hogy legfőbb fegyverük az érzelmek felkorbácsolása, lázadás a konszenzusos politizálás ellen, az egész pályás letámadás mindenhatóságának fenntartása. Orbán nem akar minden magyar miniszterelnöke lenni, Trump nem akar minden amerikai elnökévé válni. Orbán a békemenetes, érte akár a kútba is ugró, tévedhetetlenségében egy percig sem kételkedő magyaroknak kommunikál és tesz gesztusokat, a többiek érjék be annyival, hogy nem vesztik el az állásukat, vagy hagyják nyugatra távozni őket. Amerikai favoritjának győzelmétől azt várja, hogy nem kéri majd számon rajta a tengeren túli nagyhatalmi és gazdasági érdekek csorbítását.  

Trump csak a fehér amerikaiakat akarta megnyerni magának, nem érdekelte az indiánok, a feketék, a muszlimok vagy a spanyol ajkúak sorsa. Kőkeményen megosztó személyiségek ők, és mint ilyenek, nem az egységet, hanem a társadalom kettéhasítását tartják fontosnak. Kifejezetten polgárháborús retorikával érvelnek, és azt a látszatot keltik, hogy azzal tesznek jót a nemzetüknek, ha az egyik csoportot a másik legyőzésére hergelik.Kerítésépítéssel és nem integrációval oldanák meg a világban jelentkező globális problémákat, összefognának akár Putyinnal is, ha egy kis politikai előnyért cserébe csak annyit kér tőlük, hogy fordítsanak hátat korábbi szövetségeseiknek. 

Nem lehet tehát jobb a világ egy olyan embertől, aki nyíltan hangoztatja egyes etnikumok iránt érzett ellenszenvét, aki lenézi és megalázza a nőket, aki büszke arra, hogy adót csal, aki befolyásának köszönhetően elhallgattatja a kínos ügyeket feszegető újságokat, aki nem tiszteli mások véleményét, ráadásul azzal henceg, hogy cserben hagyja a szövetségeseit. Igen, a társadalom mélyén kavargó indulatokat így lehetett a felszínre hozni, és így lehetett diadalmaskodni az elnöki székért folytatott versenyfutásban a 21. század elején.

Fotó: bumm.sk

Könnyű azt mondani, hogy Amerikát újra naggyá kell tenni, vagy Magyarország ismét büszke, önálló állam lehet, ám az oda vezető úton nem lehet pusztán azokra számítani, akiket meggyőztek a nagy hangú demagógok céljaik és eszközeik helyességéről. Trump is megtanulja majd a pávatáncot, egyezkedik majd baráttal és ellenséggel, rá fog jönni, hogy olyan értékes és befolyásos közösségek támogatására lesz szüksége a hétköznapokban, melyeket a kampányban sértegetett. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Soha ne bízz olyan elnökben, aki békét ígér a dakotáknak, aztán katonákat küld, hogy felügyeljék a fegyvernyugvást.”

Mióta Orbán Viktor elhatározta, hogy népszavazással kíván hangot adni annak, hogy a magyarok gyűlölik mindazokat, akik nem magyarok, nem keresztények és nem gazdagok, világos számunkra, hogy a 2018-as választások fő témái két –ió, a migráció és a korrupció lesznek. A népszavazás érvénytelensége és az alaptörvény módosítási kísérletének elbukása azt jelzi, hogy a Jobbik mindkét területen a kormány előtt jár. A gond csak az, hogy a demokratikus ellenzéki erők nem tudták pozicionálni magukat ebben az erőtérben, pedig Orbán Viktor leváltásához mindkét témában nagyot kéne alkotniuk.

Fotó: facebook

Október finoman szólva sem úgy alakult, ahogy azt Orbán Viktor megálmodta. Másodikán elbukta a kvótanépszavazást, propagandaminisztere helikopterezett egyet, csillapodott a menekültáradat, fütyültek rá október 23-án a Kossuth téren mondott beszéde alatt, majd egy szélsőjobboldali szervezet vezetője szabályosan kivégzett egy házkutatásra érkező rendőrt. Kénytelen volt fogadni Vona Gábort, és szembesülni azzal, hogy a letelepedési kötvények megszüntetéséhez köti a kétharmados többséghez szükséges jobbikos szavazatokat a népszavazáson még vele egy húron pendülő pártvezér. Közben kiderült, hogy egy FBI által is körözött szaudi üzletemberhez köthető cég költözött a szomszédságába, sőt a „professzorral” ő maga is találkozott.

Aztán jött a november, és Vona Gábor beváltotta a fenyegetését: nem röpültek a kötvények, nem jöttek az igenek a Parlamenti szavazáson. Lehet egy darabig még hazaárulózni, ám tény, egyelőre beletört a bicskája a miniszterelnöknek ebbe a témába. Egyelőre nem lehet kihozni annyit a menekültkérdésből, ami egy biztonságos kormányzást és többséget biztosítana a ciklus második felére. Mi jöhet most, hogy az A verzió elbukott? Mielőtt erre válaszolnánk, lássunk még néhány adalékot a témához.

A sors iróniája, hogy éppen Vona Gábor emlékeztethette Orbán Viktort, hogy a demokrácia játékszabályai továbbra is léteznek annak ellenére, hogy a miniszterelnök elszokott már ettől. Az alkotmánymódosítási kudarcot ugyanis elsősorban annak köszönheti, hogy semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó. Fenyegetőzött és ígérgetett, ám a Fidesz szavahihetősége finoman szólva is sokat kopott az utóbbi hat esztendő kormányzása alatt. Ma már nem elég belengetni azt, hogy a letelepedési kötvényeket meg fogják szüntetni, ma már az sem hat meg senkit, ha lehazaárulózzák, hiszen a Fidesz álláspontja szerint lényegében nem is a nemzet része az, aki nem rájuk szavaz.

Orbán szereti a stabilitást, ezért háromszor is meggondolja, hogy biztos másfél éves kormányzást beáldozzon-e egy bizonytalan kimenetelű voksolásért, ám a kényszer ráviheti erre a döntésre.

Orbán Viktornak rá kell döbbennie arra, hogy elvesztette a kétharmados többséget, politikai ellenfelek nemcsak hogy nem bíznak benne, de gyűlölik is, mert többször átgázolt rajtuk. A politikai reváns most még nem is fáj igazán, hiszen legfeljebb lógó orral megy Brüsszelbe, ahol nem tudja az érvényes népszavazást és az alkotmánymódosítást a Juncker és Merkel orra alá dörgölni. Érzi, hogy megkopott a varázsa, és azt is tudja, hogy ha vérszemet kapnak az ellenfelei, nehéz lesz őket megállítani.

Mindezek után nézzük a B verziót! Néhány hónap múlva kivezetik a letelepedési kötvényt, és a Jobbik támogatásával megváltoztatják az alaptörvényt. Nagy politikai haszna nem lesz, sőt győzelemként értékelheti Vona Gábor, hogy végül mégis tőle függött minden. Valószínűleg már nem lesz olyan felfokozott migránsellenes hangulat az országban, ezért nem is tudják érdemben feledtetni a népszavazási fiaskót. Ez a variáció bizonyára nem fekszik Orbán Viktornak.

De van egy C változat is, melyet Gyurcsány Ferenc már meglebegtetett október elején. Eszerint a Fidesz úgy akarja majd visszaszerezni az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmadát, hogy előrehozott választásokat kezdeményez. Most mindene adott a győzelemhez, még tart a migránskampány lendülete, 3,2 millió ember vevő erre a témára, amely gyaníthatóan a kampánya húzó eleme lenne, ugyanakkor az ellenzék gyenge, megosztott és felkészületlen. Csak Vona Gábor jelenthet problémát, aki ügyes kettős beszéddel araszol a centrum felé, ugyanakkor következetesen migránsozik is.

Orbán szereti a stabilitást, ezért háromszor is meggondolja, hogy biztos másfél éves kormányzást beáldozzon-e egy bizonytalan kimenetelű voksolásért, ám a kényszer ráviheti erre a döntésre. Olyannyira elszokott ugyanis a kompromisszumoktól, hogy már az is zavarja, hogy más partnereket is be kell vonnia egy alkotmánymódosítási színjátékba. Ha véletlenül rosszul sülnek el a dolgok, és nem nyer, vagy nyer, de koalícióra kényszerül, akkor már szinte elképzelhetetlen számára a jövő.

           Fotó: hirtévé.hu

Akárhogy is lesz, Magyarország sorsa most kizárólag attól függ, hogy Orbán Viktor milyen keretek között képes vagy hajlandó politizálni a következő hónapokban. Lényegében elveszítette a kapcsolatot a napi ügyekkel, alkukat nem kötött, kínos témákkal nem volt hajlandó személyesen foglalkozni. Környezete vélhetően sok információt elhallgat, illetve eltorzít, ezért még abban sem bízhatunk, hogy helyes diagnózis állít fel, mielőtt döntene. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak egy a biztos, a bizonytalanság. Uff!”    

Mondanánk, hogy szorul a hurok Rogán Antal nyaka körül, ám sokszor olyan érzésünk támad, mintha a propagandaminiszternek nem is lenne nyaka, annyira felülírják a fizika, a biológia, valamint a politika törvényeit a történtek. Rogán nyugodtan élheti életét a luxuslakásában, helikopterezhet, dubajozhat, mégis úgy tűnik, nem érzi a szorítást a nyakán. Meddig mehet ez így tovább? Egyszer vége lesz ennek, vagy már olyan magas a társadalom ingerküszöbe, hogy lényegében bármit megtehet a hatalom oltalmában? Ezúttal megpróbálunk válaszolni ezekre a kérdésekre.

Fotó: 24.hu

Régóta rebesgetik ellenzéki oldalon, hogy az a politikai erő tud a kormány komoly kihívója lenni 2018-ban, amelynek sikerül kilőnie Orbán Viktor mellől Rogán Antalt vagy Habony Árpádot, esetleg Matolcsy Györgyöt. Ezekre a trófeákra már a Jobbik is ráhajtott azzal, hogy a letelepedési kötvények megszüntetését szabta az alkotmánymódosítás támogatásának feltételéül, így egyszerre szúrhatnak oda a miniszterelnöknek és a kötvénybizniszben érdekelt bizalmasainak. Matolcsy jegybankelnökként annak ellenére állja a sarat, hogy az utóbbi hónapokban számos botrányáról számolt be a sajtó, és keményen támadta őt az összes ellenzéki párt is.

Rogán, Habony és Matolcsy botrányainak egy töredéke is elég lett volna néhány éve ahhoz, hogy eltűnjenek a politika színpadáról, ám ma már nem a vállalhatatlan ügyek száma és súlyossága alapján söpörnek ki valakit a kormányból vagy a jegybank éléről, hanem az alapján, hogy a főnökük meddig kezeskedik értük. És amíg Orbán Viktor úgy látja, hogy a Fidesz a botrányok ellenére is fölényesen vezeti a pártok népszerűségi listáját, nem fog hozzányúlni egyik magas beosztású emberéhez sem. Ha ugyanis látványosan kivonná a közéleti harcok első vonalából Rogánt vagy Matolcsyt, akkor kvázi bevallaná, hogy csúnya dolog urizálni, vagy (szépen szólva) elvenni a közpénzek a közpénz jellegét.

Orbán Viktor talán sejti, hogy egyszer el kell engednie Rogán Habony vagy Matolcsy kezét, ám tisztában van azzal, hogy nagyon meg kell fontolnia, ki lőheti ki mellőle ezeket az értékes vadakat.

A dolgok jelenlegi állása szerint hasznos a kormány számára az az apátia, ami jellemzi a magyar társadalmat, hiszen egyre csak emelik az emberek ingerküszöbét, így ha ma csúnya dolgokat művelnek kormányhoz köthető politikusok, oligarchák, holnap meglepődünk azon, ha kevésbé ciki ügyön kapják rajta őket. Példa kedvéért Rogán helikopterezéséhez képest már csip-csup ügy egy hétvége Dubaiban.  Persze ezek a szerencselovagok finoman szólva sem túl népszerűek a nép körében, ám a kormánypárt ezt is kibírja. És mivel Orbán Viktor közvetlen bizalmasai közé tartoznak eltávolításuk a hatalomból a miniszterelnök megítélését is befolyásolná. Valószínűleg számára rossz irányban.

Fotó: Pixabay.hu

Ebben a helyzetben születnek olyan cinikus magyarázatok az érintettek részéről, amivel például Rogán állt elő a helikopterezés után (mármint ő nem hazudott), vagy amit most vágott az arcunkba Matolcsy György arról, hogy nem vállal felelősséget a gazdasági minisztereként meghozott döntéseiért. Ilyenkor az első felindultság után azt kérdi magától az ember, vajon ezek a közszereplők maguk is elhiszik azt, amit mondanak, vagy egyszerűen kínjukban már találnak más magyarázatot a tetteikre. Olyan abszurd kommunikáció kezd elharapózni a közéletben, melyen betetőzéseként ha bárki, bármilyen kínos ügyről fog érdeklődni, azt vágják majd a szemünkbe, hogy Matolcsy György elveszítette Rogán Antal jellegét. Aztán ezzel a kijelentéssel kezdjünk azt, amit csak akarunk, csak az igazságra nem legyünk kíváncsiak.

Lényeg, hogy Rogán Antal helikopterezhet, dubajozhat, a szemünkbe hazudhat, Matolcsy megtagadhatja egykori önmagát, a hajuk szála sem görbül, mert a főnökük érdeke egyelőre ez. Pusztán a politikai pragmatizmus szempontjai érvényesülnek ilyen esetben, a és amíg az igazságszolgáltatás nem lép közbe, ez így is marad. Orbán Viktor talán sejti, hogy egyszer el kell engednie Rogán Habony vagy Matolcsy kezét, ám tisztában van azzal, hogy nagyon meg kell fontolnia, ki lőheti ki mellőle ezeket az értékes vadakat. Ha Juhász Péteré lesz a trófea, az kisebb gond számára, mert az Együtt egy kis párt, és ha profitál is belőle, akkor sem erősödhet meg túlságosan. Ha Vona Gáboré lesz az érdem, az számára végzetes is lehet, hiszen a szélsőjobbos párt a korrupció elleni harc élcsapatává válhat ezzel. Gyurcsány Ferencről vagy a szocialistákról ne is beszéljünk, mert nekik nyilvánítani szintén életveszélyes lenne egy ilyen vadászsikert. Szóba jöhet még az LMP, amely szintén nagy elánnal pályázik Rogán vagy Matolcsy trófeáira, ám Orbán nyilván nem emelné szívesen feljebb jelenlegi parlamenti bejutást súroló pártot.

A jelenlegi állapot szerint számos opció létezik a helyzet végkimenetelére. Vegyük az ideális, ám kevésbé valószínű forgatókönyvet, mely szerint Rogán nem urizál tovább, Matolcsy visszafogja magát, nem költi úgy a közpénzt, mintha macinyomdával készítené otthon az összes húszezrest. Valljuk be, erre vajmi kevés esélyünk van, úgyhogy a mesék világából térjünk át a valóság terepére! Ha végül mégis tarthatatlanná válik valamelyik vagy mindkét potentát helyzete, akkor igyekeznek majd úgy megválni tőlük, hogy az érdem lényegében a miniszterelnöké legyen, vagyis ne profitálhasson belőle egyik ellenzéki erő sem. Ez azonban nehezen kivitelezhető, és várhatóan minden ellenzéki párt fővadászként fog tetszelegni a kiterített vad előtt.

                         fotó: vicclap.hu

És ott van még egy szintén sanszos változat, mely szerint minden megy tovább úgy, ahogy eddig, mindenki csinálja tovább a saját bizniszét, senki nem lő ki senkit, Orbán Viktor pedig röhög vadászon és vadon egyaránt. Ő csak azért szorongatta meg Rogán Antal nyakát egy kicsit, hogy az ősi vetélytárs Lázár János egy kicsit jobban érezze magát, aztán, ha kedve tartja, Lázárt helyezi a célkeresztbe, hogy Rogán se szomorkodjon olyan sokat. Nem vadászat ez, hanem a légpuska pufogtatása a vurstliban, és mivel az irányzékot átállították, a pálcika helyett többnyire az Abba-képet találjuk el. Ha azonban egyszer véletlenül valaki tényleg eltrafálja a hurkapálcikát, akkor már egészen más lesz Rogán Antal fekvése. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha a medve beszélni tudna, nem futna el a vadász elől, hanem rábeszélné, hogy helyette inkább a prérifarkast ejtse el.”  

A durva népszavazási kampány után elég komoly visszatetszést kelthet közvéleményben az a hamukázás, ami letelepedési kötvények kivezetése körül zajlik. Először azt hittük, hogy a kormány csak jó szokásához híven kicsit pávatáncol egyet a kötvénybiznisz körül, hogy elterelje a figyelmet a Jobbik ultimátumáról, de később kiderült, ez a szurka jobban fáj Orbán Viktornak, mint első látásra tűnt. Mi lehet annak hátterében, hogy egy életbevágóan fontos ügyként bemutatott alaptörvény-módosítás kedvéért nem hajlandó a kormány beáldozni egy kis hezitálás után az állítólag már elavult konstrukciót? Íme, egy válasz a sok közül:

Fotó: haszonmagazin.hu

Úgy tűnik, a Jobbik megtalálta azt a fogást a Fideszen, melyet a baloldali ellenzék hiába keresett az utóbbi hat esztendőben. Nem mintha nem hemzsegett volna az ellentmondásoktól a kormány több korábbi kommunikációs akciója és intézkedése, ám a Jobbik tudott először élni azzal a lehetőséggel, hogy a 2014-es választások után időközi választások során apránként elvesztette a kétharmados többségét a Fidesz-KDNP-s frakció. Olyan ügyben állították falnak Orbán Viktort és csapatát, amelyben elvileg szövetségesek voltak, hiszen a két jobboldali párt egymással versengve migránsozott a népszavazási kampányban, és támogatóik többsége tette ki azt a több mint 3 milliós tömeget, melynek tagjai elmentek és nemmel szavaztak a kormány által feltett kérdésre.

A letelepedési kötvények ügyében egy dolgot semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ha egy kormány arra büszke, hogy a migrációs válság ellenére hazánk „tisztán keresztény” ország tud maradni, akkor valahogy nehéz megmagyarázni azt, miért ad el magyar állampolgárságot mindenféle etnikumú, vallású, identitású és politikai nézetű külföldieknek. A letelepedési kötvény volt az a konstrukció, amely a kormány minden szereplője számára hasznot hozott eddig. A gazdaságba pénzt pumpált, a forgalmazó cégeken keresztül gazdagodtak a kormányhoz közel álló körök és személyek, ugyanakkor a konstrukció lényegét el lehetett rejteni a közvélemény elől.

Fotó: 24per7info.hu

És pont itt jön a történet buktatója. Ha ugyanis kivezetik a kötvényeket a piacról, olyan háttérben megkötött alkuk, jövőbeli egyezségek borulhatnak, melyek fontosak a kormány számára. A kötvénybiznisz ugyanis alkalmas volt arra, hogy a színfalak mögött lehessen üzletelni, szívességeket kérni és adni cserébe gazdasági vagy politikai előnyökért. Ez lehet az egyik magyarázata annak a kínos malőrnek, amely az Országgyűlés Gazdasági bizottságának ülésén esett meg. Ott ugyanis a kormánypárti szavazatokkal átment egy olyan módosító indítvány még november 2-án is, amely engedélyezi, hogy a ciprusi Migrat Immigration Asia (MIA) Ltd. Malajzia, Mongólia és Dél-Korea mellé a Seychelles-szigetek állampolgárai és vállalkozásainak tulajdonosai körében is forgalmazhassa a magyar letelepedési kötvényeket. Később persze visszavonták a már elfogadott előterjesztést, mert kínosan kilógott a lóláb.

És itt jön a képbe az FBI és az Interpol által is körözött szaudi milliárdos, Ghaith Pharaon, akiről kiderült, hogy nem csak egy hozzá köthető cég székháza működik Orbán Viktor lakásával szemközt, de tavaly Magyarországon fotózták le egy seregélyesi falunapon, és nyáron ugyanabban a kikötőben horgonyzott ugyanazon a napon, amikor Mészáros Lőrinc is arra járt a luxusjachtján. Túl sok a véletlen, ráadásul még senki sem adott arra megnyugtató választ, hogy miért nem kapcsolták le a magyar hatóságok Pharaont, amikor Fejér megyében járt. Nyilván jó lenne tudni, hogy van-e vízuma, esetleg magyar útlevele a gyanú szerint terroristákkal üzletelő férfinak. Annak fényében, hogy a miniszterelnök maga is beismerte, ismeri Pharaon professzort (aki a hivatalos verzió szerint nem azonos a körözött személlyel), komoly nemzetbiztonsági kockázatok merülnek fel.

A Jobbik tehát nem véletlenül feszegeti a letelepedési kötvények ügyét, hiszen erős a gyanú, hogy azok között a külföldiek között, akik pénzért vettek maguknak magyar és uniós állampolgárságot több olyan is van, akiknek finoman szólva is problémás a múltjuk és a kapcsolatrendszerük. A nemzetbiztonsági átvilágítás ellenére rés tátong a pajzson, és így hiába építenek a magyar hatóságok szuperkerítést a déli határra, olyan migránsok érkezhetnek feltűnés nélkül az országba, akik sokkal veszélyesebbek a háború pokla elől menekülő átlagos menekülteknél. Ha csak közvetett bizonyítékok mutatnak arra, hogy Orbán Viktor nyitott a muszlim szélsőségesek felé, azzal a Jobbik megszerezheti az egyetlen nemzetmentő párt titulusát.

Fotó: vg.hu

Úgy tűnik, a kormány most időt szeretne nyerni magának azzal, hogy valószínűleg egyelőre nem megy át az alaptörvény-módosítás a Parlamenten. A fideszesek mossák kezeiket, ők jót akartak, sőt, már a Jobbik előtt gondoltak e konstrukció megszüntetésére. A letelepedési kötvényeket ugyanis kevésbé ismert, ám jól érzékelhető hátsó okok miatt nem lehet megszüntetni az egyik napról a másikra. Megy a hamukázás, a hazaárulózás, de egyelőre tovább folyik a bizniszelés a háttérben, a Jobbik pedig erősödik attól, hogy tovább ütheti a vasat a kötvények ügyében. A baloldali pártok pedig passzív szemlélői a történetnek, mert nekik nem osztottak lapokat ebben a játékban. Ha Vona Gábor el tudja hitetni a közvéleménnyel, hogy ő mentette meg a nemzetet a nemzetközi terrorizmus e különleges gazdasági termékétől, akkor valóban egyedüli kihívóként szállhat ringbe Orbán Viktor ellenében 2018-ban. És ez még nagyobb gond lehet, mint a rejtélyes kötvények adásvétele. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Aki hazugságon kapja a törzsfőnököt, abból előbb utóbb törzsfőnök lesz.” 

Épp itt az ideje, hogy az 1956-os forradalom leverésének 60. évfordulójához közelítve nemzetünk legszebb hagyományit felelevenítve ismét a személyi kultusz áldásait kezdjük habzsolni. Sándor Kingának a nemzetvezetőhöz írt költeménye csak bevezető volt ahhoz a felhíváshoz képest, melyet a Szlovákiában ügyködő György Ferenc plébános tett közzé a közösségi médiában. Azóta Kühár Ede bencés rendi szerzetes fohásza a magyar miniszterelnökért futótűzként terjed, és a mantrázók reményei szerint az imalánc segítségével Orbán Viktor legyőzheti a brüsszeli nemzetvesztőket. Hiába, ha egy kicsit nem figyelünk oda, mindjárt megszületik a legkézenfekvőbb megoldás arra, hogyan győzhetjük le hadsereg és működő gazdaság nélkül a fenekedő Európai Uniót, melynek nem csak részei, de haszonélvezői is vagyunk.

Fotó: 24.hu

Csak az íze kedvéért idézzünk mindjárt az elején Sándor Kinga: Vezesd nemzeted című költeményéből:

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,
Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.
Százezrek mozdulnak mellé állva,
Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Miután kellően átszellemültünk a magyar költészet Fásy Ádámjának soraitól, szenteljünk néhány szót arra, hogyan vezetett a 2010-es fülkeforradalomtól a nemzeti együttműködés rendszerén és a Békemenetek mámoros bandukolásán és a felcsúti kisvasúton át nemzetünk kacskaringós útja odáig, hogy papok és követőik ráolvasással próbálják segíteni a magyarok vezérét nemes harcában.

A tudatos elbutítás politikájának csimborasszója ugyanis épp akkor jelent meg a magyar közélet egén, amikor Orbán Viktornak tényleg szüksége van dicsőítő fűzfapoéták és álszent papok imaláncára. Politikája kiüresedett, a migrációs krízisre hivatkozva egyre reménytelenebb harcot folytat az Európai Unióval, vagyis részben önmagával. Kövér László szavaival szólva Orbán Viktor küzd Brüsszel ellen, mint malac a jégen, ám ennek a csúszkálásnak csupán annyi eredménye van, hogy kevesebbet beszélnek otthon a korrupcióról, a krízisben lévő egészségügyről, az elvándorló fiatalokról. A nép (a szó szoros értelemben) egyszerű fiai érzik határainkon innen és túl, hogy a miniszterelnökből kezd kifogyni a szufla, hogy október 23-i ünnepi beszéde is rekedtes kiabálássá fajult annak következtében, hogy sokan nem foglalják imába a nevét, sőt…

A Sándor Kingák és György Ferencek feltűnése épp annak a jele, hogy a vezért vallásos áhítattal imádó tömegek már nem csak arra hajlandók, hogy lenyomják a sípoló elégedetlenkedők torkán a fütyülőjüket, hanem, hogy szellemi és fizikai védelmük alá vonják szeretett miniszterelnöküket. Ahogy Sándor Kinga fogalmazta meg nagyon érzékletesen költeményében:

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,
És mozdulnak érte mind, egy emberként.
Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Szóval, ez az a szint, amelyhez elérve az ember nem igazán tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Mert Sándor Kingán Kühár Ede bencés szerzetes imája is túltesz. A tisztesség és a lelki felemelkedés kedvéért idézzünk tőle is néhány veretes sort tőle is: „Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől” –szól az ima első néhány gondolata.

Fotó: propeller.hu

Hogy sokan gondolják úgy, ezeknek a soroknak a mantrázása valóban segítheti Orbán Viktor harcát a gaz nyugati hatalmak ellen, arra jó példa a pozsonyi Újszó által idézett ipolysági Varga László nyilatkozata: „Orbán Viktor különleges politikus, és azért van sok ellensége, mert a keresztény Európát védi a liberálisokkal, a szabadkőművesekkel és az unióval szemben. Szüksége van az imáinkra, hogy az Úr adjon neki erőt a valódi értékekért vívott harchoz” A jó öreg összeesküvés-elméletek ezúttal is mozgásba hozzák az imaláncot, hiszen a liberalizmus pocskondiázása kapcsán meglengetett finom zsidózás mellett ott az ősi feladat, hogy tovább kell küzdeni a fertőző szabadkőművesség és jóléti kapitalizmust hirdető Európai Unió ellen. Erre mondja azt a művelt dakota: „A határokon átnyúló hülyeség akkor a legveszélyesebb, amikor hittérítők terjesztik az indiánok között.”

Nem kéne milliárdokat költeni a menekültek ellen hergelő kampányra, nem kellene magyarázkodnia és hazudoznia több kormánypárti politikusnak, ha végre nem a rongyrázásukról, hanem szerény életmódjukról szólnának a hírek. A jól csengő, ám alapvetően üres tartalmú akciótervek helyett meg kéne hirdetni egy valóban fontos programot, mely a luxusban tobzódó kormánypárti politikus hitelét adná vissza. Javaslatunk az, hogy a nemzeti luxuscsökkentési akció egyszerre spóroljon pénzt az országnak és vigye közelebb a mindennapok problémáihoz az oligarchákat, politikusokat, vezető beosztású tisztségviselőket, sőt a miniszterelnököt is. Íme, a Szegedi Kattintós szerény javaslatai:

Fotó: index.hu

1. Rogán Antal legközelebb ne helikopterrel, hanem kerékpárral menjen lakodalomba. A szerény ajándék (alpakka étkészlet) elfér a csomagtartón, ezen kívül csak vizet kell magával vinnie. Az öltönyt a helyszínen kölcsönzi, ezzel is támogatja a vidéki szolgáltatóipart. Nagy előnye a kerékpározásnak, hogy mire a miniszter odaér a lakodalom helyszínére, már farkas éhes lesz, ugyanakkor annyira elfárad, hogy táncolni sem lesz kedve, ezért nem zavarja, ha nem Kis Grófo szolgáltatja a muzsikát. Ezúttal egy laptop DJ diszkó ritmusban keverné a Szécsi Pál, Záray-Vámosi és Harangozó Teri számokat, melyekre a vállaltan vidéki gyerek Rogán Tóni még fáradt lábakkal is szívesen ropná Cecília asszonnyal, aki persze nem csak a helikopterezésben lene a társa, hanem a tekerésben is. Mert egy ügyes üzletasszony két kerékpárt biztos le tud barterezni egy hétvégére.

2. Ha már a közlekedésnél tartunk, Lázár János jótékony célra elárverezné lézerblokkolós luxusautóját, és egy átülne egy Wartburg 353-asba. Nem túl környezetbarát, de legalább lassú jármű. Rolex márkájú óráját egy kínai piacon vásárolt kvarcórára cserélné, és hogy az állatvilág is részesüljön egy kicsit a kormány jótéteményeiből, egy fácántelepet hozna létre saját költségén, hogy a vadászatain lemészárolt madarakat pótolja.

Fotó: 444.hu

3. Mészáros P. (Pénztáros) Lőrinc megígérné, hogy egy hónapban egy cégnél többet nem vásárol. Hétvégére nem az Adriára, hanem a Kurca partjára rándulna le, ahol horgászattal töltené az időt. A fogásból kiváló halászlét főzne, és vendégül látná az arra járó szentesieket. A felcsúti polgármester ugyanakkor eladná az eszéki focicsapatot és az érte kapott pénzből felújíttatja a szegvári várat. Aztán persze azt is megvenné.

4. Habony Árpád Ibiza helyett Püspökladányba menne szórakozni, ahol a helyi nyugdíjas klub bálján ropná a táncot. A buli csúcspontjaként a tombolán kisorsolnák Árpád elhíresült Gucci táskáját, melyet aztán a szerencsés akár a hétvégi bevásárlásokon is használhat a helyi közértben. Hogy a hangulatot fokozza, a miniszterelnök tanácsadója harcművészeti bemutatót is tartana, melynek keretében semi kontakt stílusban bemutatná Marika nénin, hogyan védhetjük meg magunkat az agresszív nyugdíjasoktól. Mindezt persze ingyen, jótékonysági célból tenné a derék kommunikációs tanácsadó.

Fotó: 24.hu

5. Árpád Andy barátja ünnepélyesen letenné a szivart és átszokna a Sopianae-re. Feleségével, Timivel egy játékszenvedélyekről leszoktató terápiás központot alapítanának, melyben ebédre mindig fánk lenne az egyik fogás. Andy Vajna ugyanakkor jószándéka jeléül egy héten egyszer engedné, hogy a TV2 híradóját Friderikusz Sándor szerkessze. Ezzel a nemes gesztussal jelezné, hogy politikailag korrekt, és még az sem zavarja, ha Kálomista Gábort kivágják egy tudósításból.

6. Maga a miniszterelnök is beszállna a luxuscsökkentés programjába, hiszen a Budai vár helyett a Nyugati téri aluljáróba költöztetné a hivatalát. Nagy előnye lenne ennek, hogy közvetlen kapcsolatba léphetne népével, a panaszokat személyesen hallgathatná meg, és ha netán kedve támadna álruhában az országot járni, nem kéne messzire mennie, a vasúti pályaudvarról indulva akár Mátészalkára is eljuthatna 8-10 óra alatt.

7. A program része lenne egy oligarchák és korrupt politikusok számára indított speciális akció is. Minden hónapban egy nap bárki következmények nélkül visszafizethetné az addig ellopott pénzt egy központi számlára, melyhez csak Tállai András, a NAV elnöke fér hozzá. A befizetők neveit és számlaszámait 80 évre titkosítanák, így nem kellene attól félniük az illetékeseknek, hogy még életükben kiderül, hogy mennyi pénzhez jutottak hozzá, és abból mennyit adtak vissza a közösbe.

  Fotó: szabotasz.blog.hu

8. Matolcsy György és a Magyar Nemzeti Bank kiemelt szerepet kapna az akciótervben. Nekik nem kéne mást tenniük, mint a közpénznek visszaadni a közpénz jellegét. A jegybank alapítványai megszűnnének, munkatársai elmennének közmunkára, maga az MNB elnöke pedig a fizetését felajánlaná egy olyan alapítványnak, amely a piros pöttyös fenekű gyerekek tehetséggondozását tűzte ki célként maga elé. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Kétszer ad az, aki piros pöttyös fenekű gyerekeknek ad.”

Épp olyan értelmetlen dolog jobboldali lapként újraindítani a Népszabadságot, mint annak idején megvenni a liberális Magyar Hírlapot, majd csinálni belőle egy szélsőjobbos újságot. Ha Mészáros Lőrinc passzióból mégis arra vetemedik, hogy „elfideszítse” a klasszikus baloldali orgánumot, úgy égeti majd a közpénzt, mint Széles Gábor a sajátját azzal, hogy életben tartja a Magyar Hírlapot. Ez olyan megalázó lenne az egykori népszabadságos újságírók (és olvasók) számára, mint amikor egy foglyul ejtett katonát a lábánál fogva végighúznak a város főutcáján. Elképzelhető, hogy Orbán Viktor célja éppen ez.

Fotó: mono.hu

A hatalom vasvillával esett neki az utóbbi időben annak az ellenzéki sajtónak, amelyet eddig csak gereblyével ijesztgetett. Még a sokat vitatott médiatörvény elfogadása után sem érezte ilyen nagy veszélyben magát a szakma, hiszen ami a Népszabadsággal történt csak ízelítő abból, ami a még álló végvárakra várhat. A kormány bosszúszomját mi sem bizonyítja jobban, hogy célzott támadásokat indítanak olyan orgánumok ellen, melyek kínos ügyeket szellőztetnek meg. Legutoljára már a rendőrségen faggatták annak az írásnak a szerzőjét, aki volt olyan bátor, hogy az MKB Bank államosításáról és eladásáról publikált cikket.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz úgy akar nekimenni a 2018-as kampánynak, hogy ne legyen útjában a kínos történeteken csámcsogó ellenzéki sajtó, mindenki, aki jót akar magának, tagozódjon be az MTVA által kijelölt irányba, vagyis tulajdonostól, egyéni véleménytől, etikától mentesen szolgálja ki a hatalmat, cserébe megtarthatja az állását, sőt, ha elég buzgón dicséri a vezért, még jól is kereshet. A kormány abból a feltételezésből indul ki, hogy minél arcátlanabbul viselkedik, annál erősebbnek tűnik a nép szemében. Pedig az elmúlt hónapok történései inkább egy másik törvényszerűségre engednek következtetni, mely szerint minél jobban sarokba szorítják a nyuszit, annál nagyobbat ugrik.

Ha ugyanis putyini módszerekkel igyekszik megszilárdítani, majd meghosszabbítani hatalmát a magyar miniszterelnök, az azt jelenti, hogy a pávatánca lassan kifulladt, megmutatja igazi arcát a rendszer mindazoknak is, akik eddig hittek abban, hogy van értelme a Brüsszel ellen folytatott szabadságharcnak, hogy érdemes volt elkölteni milliárdokat kerítésre és érvénytelen népszavazásra.

Bármilyen lehangoló, a szabad sajtó elleni támadás időzítése logikus, ám valószínűleg nem hoz eredményt azok számára, akik az egészet kitervelték. Orbán Viktor ugyanis nem erősnek, hanem sunyinak, sőt gyávának tűnik ebben a szituációban. Rogán Antal helikopterezése után nem urizáló miniszterét büntette meg, hanem a sztoriját kirobbantó újságot. Különböző céghálókon keresztül a háttérből igyekszik mozgatni a szálakat, ám Mészáros Lőrincen keresztül előbb-utóbb úgyis eljutunk odáig, amit eddig is mindenki sejtett: a stratégiát a miniszterelnök közvetlen környezetében dolgozták ki, és a végrehajtásra is csak az ő jóváhagyásával kerülhetett sor.

Persze a gőzhenger nem áll meg itt, jöhetnek a megyei napilapok, néhány bulvárújság, a nemzet sportlapja, és még ki tudja, milyen színes az a portfólió, melyet szeretne besöpörni maga alá a kormány propagandagépezete. Mert a miniszterelnök úgy gondolja, hogy a választási siker kulcsa most az, ha mindenki ugyanazt a nótát fújja, ha zsarolással, megvesztegetéssel, lejáratással mindenkit elhallgattatnak, aki kínos ügyeket próbál megszellőztetni. Orbán úgy döntött, hogy a kesztyűs kéz politikája már nem vezet eredményre 2018-ban, és ez komoly figyelmeztetés a kormánypárt szimpatizánsai számára is.

Ha ugyanis putyini módszerekkel igyekszik megszilárdítani, majd meghosszabbítani hatalmát a magyar miniszterelnök, az azt jelenti, hogy a pávatánca lassan kifulladt, megmutatja igazi arcát a rendszer mindazoknak is, akik eddig hittek abban, hogy van értelme a Brüsszel ellen folytatott szabadságharcnak, hogy érdemes volt elkölteni milliárdokat kerítésre és érvénytelen népszavazásra. Akik még mindig úgy gondolták, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, most majd beláthatják, hogy a kritikus hangok elnémításával minden korrupciós ügy más fénytörésbe kerül, és már háborogni sem lesz érdemes azon, hogy a közpénz tényleg elveszíti közpénz jellegét.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor eddig jól gondolta, hogy a szabad sajtó felmutatásával, ugyanakkor karanténban tartásával el lehetett hitetni az Európai Unió vezetőivel, hogy még nem érkezett el az önkény ideje Magyarországon, ám a maradék ellenzéki orgánumok ledózerolásával nyílt hadüzenetet küldhet Brüsszelnek. Eddig is tisztában voltak itthon és külföldön a döntéshozók azzal, hogy az orbáni rendszernek mi a végső célja, ám arra senki sem számított, hogy a kudarcos népszavazás után új lendületet vesz ez a folyamat. Nincs taktikázás, az új többség nevében mindenkit el lehet söpörni, aki a kisebbséghez tartozik. Nem csoda, hogy néhány kommunizmus viharaiban edződött fideszes politikusnak a hideg futkos a hátán, amikor szembesül ezzel az ámokfutással.

A kádári tilt, tűr, támogat jelszavát magáévá tevő jelenlegi hatalom részéről ma már az eltűrés különös kegy, akik viszont önként beállnak a sorba, különleges támogatásban részesülhetnek. A rendszer lényege, hogy rengeteg egykori közpénzt lehet elrejteni benne, és amikor valahol szükség van ezekre a forrásokra, azonnal mozgásba lehet hozni a folyamatokat. Aki nem csak túlélni akarja ezt az időszakot, de jó esélyt lát arra, hogy a maga hasznára fordítsa a hibáit, annak nagyon kecsegtető lehetőség úgy gazdagodni és pénzt csinálni, hogy pusztán (?) az erkölcsi aggályait kell háttérbe szorítania.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktornak csak egy nagy játszma bábjai a média szereplői, ezért nincs más célja az ellenzéki sajtóval, mint megsemmisíteni, a saját kedvenceit pedig pozícióba hozni. Korábbi módszere, mely a lassú gazdasági ellehetetlenítésre épült túl lassan hozta meg az eredményt, azért most behabzsolja a nem igazán lojális médiákat, megrágja azokat, majd kiköpi, mint számára fogyaszthatatlan termékeket. Ahogy egy bölcs dakota kérdezte: „Miért nem gondolsz evés közben arra, hogy ami egyszer beléd megy, annak valahol ki is kell jönnie?”

Egy pillanatra visszarángatták a földre Orbán Viktort a sípoló, kereplő demonstrálók, ám ne higgyük, hogy ez gyorsan mindent megváltoztat a magyar politikai életben, és a miniszterelnök elveszíti kultikus jellegét. Orbán Viktor ezután már nem csak nem nyilatkozik ellenségesnek vélt médiának, nem pusztán kerüli az ellenzéki politikusokkal a vitát, de a nyilvános rendezvényektől is távol szeretné tartani az elégedetlenkedőket. Az ellenzék kezdi érteni, miből is ért egy autokratikus vezető, a nép pedig kezdi megszokni, ha ütlegelik, amikor nyíltan vállalja a véleményét.

Fotó: index.hu

Eljutottunk addig a pontig, amikor a fiatal demokraták vezérét ifjú demonstrálók sípja figyelmezteti arra, hogy valami nagyon nincs rendben ebben az országban. Ugyanakkor nyugdíjas nénik és bácsik rugdossák és ütlegelik azokat a fiatalokat, akik nem kérnek egy pocakosodó, öntörvényű vezető illiberális vízióiból. Ha ezt valaki akár csak 10 éve mondja, körberöhögjük, hiszen a nyugdíjasok vitték az ősi komcsi vonalat, és a nép tévhit szerint a szocialisták e generáció kihalásával tűnnek majd el a politika süllyesztőjében. A jelek szerint ez a tétel ma már sokkal jobban ráillik a Fideszre.

Az október 23-i eseményeket követően jól kirajzolódik az a trend, hogy a Fideszt támogatók legaktívabb rétege már megette kenyere javát, és minden energiáját arra fordítja e jól mozgósítható generáció, hogy megvédjék a sérthetetlennek és tévedhetetlennek vélt miniszterelnök becsületét. Valahogy úgy viszonyulnak a vezérhez, mint annak idején Kádár Jánoshoz. Nem látják benne a gátlástalan vezetőt, a haverokkal mutyizó ügyeskedőt, csakis a jótevőt. És ehhez még jótétemény sem kell. Van kit imádni újra, és ehhez az érzéshez mindenáron ragaszkodnak. Ha kell, lenyomják a sípot a fiatalok torkán, ha kell, a földön fekvő demonstrálókat rugdossák, ha kell Soros Györgyöt gyalázzák. Elképesztő állapotok kezdenek uralkodni a közéletben, ami leginkább Putyin Oroszországáéhoz, valamint Erdogan Törökországáéhoz hasonlítható.

Fotó: hvg.hu

Orbán új többséget hirdetett a sikertelen október 2-i népszavazás után, ami szemfényvesztés, hiszen egy speciális ügyről kérte ki az ország lakosságának véleményét, így nem egy politikai teljesítményről, hanem az idegenek elutasításáról vagy elfogadásáról mondtak véleményt az emberek, persze csak akkor, ha elmentek szavazni. A miniszterelnök október 23-i ünnepi beszédében is úgy beszélt a magyarokról, mint akik mindenben egy véleményen vannak, akik mentalitása összefoglalható két kurta mondatban. Pedig a Kossuth téren azzal kellett szembesülnie, hogy sokan vannak olyanok, akik másként gondolkodnak a demokráciáról, Brüsszelről, a menekültekről, a sajtószabadságról.

Valakinek végre meg kéne mondania Orbánnak, hogy tévúton jár, ha egy nemzet erejét abban látja, ha mindenről ugyanúgy gondolkodnak a tagjai. Nem csak az részese a nemzetnek, aki rá szavaz, aki vakon követi őt. Ha nem törekedne arra, hogy a világról alkotott képét lenyomja minden magyar torkán valahogy úgy, ahogy a közpénzből fenntartott tévé és rádió próbálja átmosni az adófizetők agyát, akkor nem kéne trükköznie a népszavazásokkor, rettegnie, amikor nyilvános ünnepségen kell beszédet mondania, vagy semmitmondó válaszokat adnia, amikor a barátai meggazdagodásáról faggatják a Parlamentben.

Fotó: nepszava.hu

Persze a Fideszben még várni kell olyan politikusra, aki el meri mondani az igazságot a főnökének, az ellenzékiekkel pedig egyszerűen nem foglalkozik a kormányfő. Orbán Viktor burokban él, mely elkezdett repedezni október 23-án. Ha néhány száz demonstráló füttykoncertje ekkora indulatokat tud kiváltani a kormányoldalból, ha nem képesek elviselni azt, amit 10 éve ennél durvábban elkövettek az akkori kormány ellen, akkor ez a burok nem túl erős. Ahogy a nem dakota Isaac Asimov írja a Gyilkosság a könyvvásáron című regényében: "Talán azt hiszed, hogy most már a Tejúton száguldozhatsz vastagra hízott önteltséged kerekén, amelyekre csak úgy dőlt a csapágyzsír a dagadtra puffadt egódból?"

Várható volt, hogy nem lehet sokáig pávatáncolni a migrángyűlölet és a letelepedési kötvények biznisze között. Orbán Viktor olyan háziúrhoz hasonlít, aki ötven lakattal és házőrző ebek tucatjaival zárja el lakása bejáratát a menekültkérők elől, ám a hátsó kapunk keresztül beengedi a jómódú külföldieket, akiknek garázsból kialakított IBUSZ lakásokat ad bérbe jó pénzért. Ez a számára ideális állapot szűnhet meg azzal, ha enged a Jobbik követelésének, és az alkotmánymódosításért cserébe odadobja a letelepedési kötvényeket Vona Gábor lábai elé. A miniszterelnök azonban néhány napon belül más veszteségeket is elszenvedhet.

Fotó: 24.hu

1. Mivel Orbán Viktor szakrális vezetője kormányának és pártjának, kínosan ügyel arra, hogy senki se tűnjön vele egyszintű vezérnek sem saját miliőjében, sem az ellenzék prominensei közül. Mivel teljesen rágyógyult a migránskérdésre, és lényegében semmilyen más témában nincs érdemi nyilatkozata, csakis e téma segítségével lehetett őt kiemelni ebből a misztikus homályból. Vona Gábor követelése a letelepedési kötvények megszüntetésére ezért ütötte szíven a miniszterelnököt, hiszen ha igent mond, akkor zsarolhatónak tűnik, ha pedig ellenáll, akkor nem jön össze az alkotmánymódosítás, ami nagyon kell neki az október 2-i népszavazási kudarc leplezéséhez. A kínos malőr már akkor körvonalazódott, amikor engedett Vona kérésének, hogy négyszemközt találkozzanak, hiszen ilyen gesztust nem tett 2010-es hatalomra jutása óta senkinek. Ezt még igyekezett azzal kompenzálni, hogy Molnár Gyula szocialista elnökkel is eldiskurált egy kicsit, mielőtt Vona rányitotta volna az ajtót, ám most hiába állítja, hogy ők már korábban fontolgatták a kötvények megszüntetését, senki sem fogja róla lemosni a bélyeget, hogy hagyta magát zsarolni egy ellenzéki párt vezetője által. Egy szakrális vezető varázsereje ilyenkor törik meg, és ez után az ellenfelei és beosztottjai is kezdik elhinni, hogy a király meztelen. A tippünk az, hogy a mostani maszatolás csak arra jó, hogy az október 23-i megemlékezések után bejelentse a kormány, kész kivezetni a letelepedési kötvényeket a piacról.

Ha Orbán Viktor arra kényszerül, hogy pártjának valamelyik nagy vadjára kiadja a kilövési engedélyt, az komoly törést jelenthet a saját karrierjében is.

2. Ha már az 56-os forradalom évfordulójánál tartunk, akkor érdemes odafigyelnünk arra a kapkodásra, sőt kétségbeesésre, mely a központi ünnepség előkészületeit jellemzik. Fideszes és független polgármestereket próbálnak rávenni arra, hogy küldjék el településeik polgárait a fővárosba, hogy ne legyen kínos kudarc Orbán Viktor beszéde. A ma már inaktív Békemenet támogatása nagyon kellene most a miniszterelnöknek, mert kínos pillanatok várhatnak rá ünnepi beszéde közben. Ismert ugyanis, hogy Orbánt csúnyán kifütyülték az MTK stadionjának avatóján, ami könnyen megtörténhet most is, hiszen Juhász Péter, az Együtt korrupcióüldöző politikusa sípokat fog osztogatni a megemlékezés előtt. Ez talán még annál is kínosabb ügy lehet, mint amikor Simicska Lajos, régi katona- és harcostársa testnedvekhez hasonlította a miniszterelnököt. Érdemes lesz hát odafigyelni arra, mi történik október 23-án, és utólag jót vitázni arról, hogy mi a hatékonyabb módszer az Orbán-kormánnyal szemben: Együtt ünnepelni olyan ellenzéki pártoknak, akiknek vezetői egyébként komoly vitában állnak egymással, vagy elmenni Orbán Viktor ünnepségére, és síppal, dobbal, nádi hegedűvel széttrollkodni a közös ellenség beszédét.

Fotó: index.hu

3. Az utóbbi hetek eseményei egyre valószínűbbé teszik, tarthatatlan az a kormányzati álláspont, mely szerint a kínos ügyek megúszhatók egyetlen vállrándítással, hogy a rendszerszintű korrupció nem létezik addig, amíg magas beosztású fideszes politikus ellen nem emel vádat az ügyészség. Jól látszik már a népszavazás eredményén is, mennyire erodálja a kormánypártot az a sok szőnyeg alá söpört ügy, melyek miatt a választók jelentős része szeretné megbüntetni a kormányt. A közmédia hiába tesz úgy, mintha nem történt volna meg Rogán Antal helikopterezése, vagy teljesen rendben lenne Matolcsy György és barátnőjének románca, melyet súlyos közpénzek felhasználásával édesítettek meg a felek, esetleg szóra sem érdemes, hogy Mengyi Roland képviselő mentelmi jogát fel kellett függeszteni, mert igen komoly korrupciós vádak merültek fel vele kapcsolatban. Hiába sikerült elnémítani a Népszabadságot, hiába lehetetlenítik el a többi ellenzéki médiát, az ügyek csak ügyek maradnak, a korrupció pedig nem veszíti el korrupció jellegét, hiába csűri-csavarja Kósa Lajos úgy a szavakat, mint vegetáriánus gyerek a húsos tésztát az iskolai menzán. Ha Orbán Viktor arra kényszerül, hogy pártjának valamelyik nagy vadjára kiadja a kilövési engedélyt, az komoly törést jelenthet a saját karrierjében is. Jól emlékezhet ugyanis, hogy első kormányzása idején egymás után szállították kihallgatásokra azokat a kisgazda politikusokat, akik egyébként az ő koalíciós partnerei voltak, és bár megszabadult a kellemetlen szövetségesektől, a korrupció sara az ő cipője sarkára is ráragadt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl sokáig feszíted a húrt a nyiladon, az vagy annak a jele, hogy vagy nem látod rendesen a célt, vagy nem mered lelőni azt, aki feléd lovagol.”