Habony Árpád vagy Rogán Antal nem csinálnak semmi eredetit, amikor a Fidesz kommunikációját navigálják. Pusztán olyan alaptételeket tartanak tiszteletben, melyek már beváltak a világ más tájain. Főbb üzenetei elférnek egy nem túl vaskos kiadványban, így még Németh Szilárd is bemagolhatja egy hét alatt. Ha valaki pragmatikusan közelít a politikai kommunikáció témaköréhez, akkor egyértelművé válik számára, hogy bizonyos törvényszerűségek ugyanúgy működnek Bolíviában, Kongóban, Türkmenisztánban vagy Magyarországon. Következő összeállításunkban tizenhárom ilyen tételt sorolunk fel, némi kiegészítéssel fűszerezve.  

Fotó: nepszava.hu

1. Mindig találj magadnak új ellenséget, és igyekezz azt démonizálni a közvélemény előtt!

A Fidesz kommunikációs csipetcsapata gyakorlatilag a nap 24 órájában kutat új, lehetséges ellenségek után. Hihetetlen széles a tárháza a lehetséges ellenségeknek, ám azért arra ügyelniük kell, hogy ne mossák össze a megtámadni kívánt és megnyerni kívánt csoportokat. Nem lehet például általában hadat üzenni a nyugdíjasoknak, mert igen sokfélék az idős emberek szociális helyzet, iskolázottság és politikai identitás szempontjából. Az egyházak közül is csak néhányat támad a kormány, a többségüket ugyanakkor meg kívánja nyerni magának a cél érdekében. A civilek közül is csak háromra vetette ki a hálóját, ugyanakkor több tízezer ilyen szervezet van az országban. Az biztos, hogy a választásokig még nagyon sok ellenséget fognak találni és levadászni a kormány kommunikátorai.

2. Soha ne az értelemre, csakis az érzelmekre apellálj!

Ismert törvényszerűség - amit már tudományos kutatások is igazoltak -, hogy az érzelmek mindig jobban hatnak az emberek ítéletalkotására és döntéseire, mint az értelem. Ezért működött jól a menekültellenes kampány, hiszen az emberek biztonságérzetét mesterségesen is rombolta a kormány kommunikációja. Az érzelmek arra ösztönzik az embereket, hogy minél több dolgot tegyen meg a saját biztonságuk érdekében, így lehetett démonizálni azokat a menekülteket, akik csak áthaladni szerettek volna az országon. Ez pörgeti leghatásosabban a pávatáncot.

3. Bármekkora képtelenséget állítasz, ha elég sokszor ismételgeted a médiában, előbb utóbb igazságnak fog tűnni.

Szintén a menekültválság volt erre a legjobb példa. Az ide érkező migránsok nem akartak itt élni, mégis kioktatta a kormány arról őket, hogyan kell viselkedniük, és miket nem vehetnek el tőlünk. Azt is ezerszer elharsogta a kormány kommunikációs gépezete, hogy Magyarország jobban teljesít, meg erősödik, pedig a tények nem ezt támasztják alá. Ám, minél többször mondanak el valamit, annál valószínűbbnek tűnik.

4. Soha se hosszú távra tervezz, csakis a rövid távú célokra koncentrálj, mert azok szolgálják az érdekeidet!

Az Orbán-kormány ezt a szabályt maradéktalanul betartja. Nem indít nagy és széles társadalmi csoportokat érintő reformokat, mert azok csak hosszútávon hoznának kézzel fogható eredményt. Ugyanakkor ezek fájdalmas lépések lennének, népszerűségvesztéssel járnának. Ehelyett van olimpiai pályázat, meg stadionépítési program, és államosítás melyek rövid távon hasznot, népszerűséget hoznak, hosszú távon viszont kiszámíthatatlanok a következményei. Egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a közbeszéd uralása, így élen maradni politikai toplistákon. Ez biztosít lehetőséget arra, hogy nagy mennyiségű közpénz jusson kormányhoz közeli oligarchákhoz.  

5. Ne bonyolítsd túl a dolgokat, sőt, butítsd le a tényeket minél jobban, mert különben nem ér el az üzeneted a választókhoz!

A magyar ellenzék nagy baja, hogy ezt a nagyon egyszerű tételt csak rendkívül nehezen tette magáévá. A Fidesz már a ’90-es évek közepe óta az alacsonyan iskolázott választók szája íze szerint kommunikál, így üzenetei célba jutnak lakosság többségénél. Lényegében úgy beszélnek összetett politikai ügyekről, ahogy azt Derekegyházán a sarki kocsmában szokás. A Fidesz ezért erős a kis lélekszámú településeken, és ezért nem képes hosszasan uralni a nagyobb városokat, főleg Budapestet. A Fidesz azért is fél a Jobbiktól, mert a vidéket épp olyan populista módon szólítja meg a másik jobboldali párt, mint ők.

   Fotó: magyarnarancs.hu

6. Ne akard meggyőzni azokat, akik soha nem szavaznának a Fideszre, koncentrálj azokra, akik biztos támogatói a kormánynak, és akik meggyőzhetőknek tűnnek!

A Fideszben tudják, hogy a nagyvárosi értelmiség, a hagyományosan baloldali érzelmű munkásság és az egzisztenciálisan ellehetetlenített alsó középosztály egy része soha nem fogja támogatni őket. Nekik csak közvetve dobnak néha valami csontot, ám a stabil fideszes szavazótábort mindenféle kommunikációs akciókkal igyekeznek lázban tartani. Ügyelnek arra, hogy a látszólagos stabil többség ellenére fenyegetve érezze magát a párttagság és a fideszes szavazó egyaránt, és behúzzanak olyanokat is ebbe a táborba, akik nem tudatos választók, de némi adományért cserébe hajlandóak támogatni a kormányt, noha vannak sérelmeik bőven.

7. Ne engedd, hogy a különböző társadalmi csoportok szolidárisak legyenek egymással, inkább azt érzékeltesd, hogy ha hagyják veszni az egyik csoportot, a többiek megúszhatják!

A társadalom atomizálása olyan kommunikációs eszközökkel érhető el, melyek különböző témák kapcsán szembefordítják az értékrendek, szakmák, életkor, szociális helyzet, képzettség alapján tagozódó csoportokat. Az Orbán-rendszer nagy ellensége a szolidaritás, hiszen, ha egyszerre vonulna utcára több tízezer ember, és ezek a demonstrációk sűrűsödnének, az megrendítené a hatalmukat. A kormány mindig azt sugallja, hogy aki néma marad, az megúszhatja, ám a gyakorlat ezt nem igazolta. A rendszer lényege ugyanis az, hogy senki sem úszhatja meg.  

8. Ha támadják az egyik emberedet, soha ne hátrálj ki mögüle azonnal! Ha valaki már túl kínos a kormány számára, csak később, szép csöndben kell eltávolítani!

Még Martonyi János ex-külügyminiszter mondta az azeri baltás gyilkos kiadatása kapcsán, hogy egy kormánypárti politikusnak soha sem szabad akkor távoznia, amikor az ellenzék ezt követeli. Nagy igazság, ő tényleg később távozott. Orbán Viktor szemében a gyengeség jele, ha egy botrány kapcsán egy embere nyíltan elbukik. Ezért hagyta meg posztján, például Rogán Antalt, noha ezeregy indoka lett volna az elmozdítására.

9. Soha ne ismerd el, ha tévedtél, vagy hazudtál! Ha valami sumákoláson érnek, akkor beszélj mellé, hogy időt nyerj! Aztán úgyis elfelejtik az egészet.

Erre klasszikus példa Matolcsy (áldott karácsonyt kívánok) György klasszikus mondata: Blöff, blöff, blöff. Vívónyelven szólva: támad, és visszaszúr. A sumákolás lett ezért az Orbán-rendszer egyik legismertebb védjegye.

10. Mindig tartsd fenn a demokrácia látszatát, de közben hangsúlyozd, hogy a jelenlegi kormánynak nincs valós alternatívája!

A Fidesz nagy trükkje, hogy lassan a baloldali és liberális szavazókkal is elhiteti: nincs alternatívája Orbán Viktornak. Ezt lényegében azzal érik el, hogy minden komolyan vehető ellenfelet célkeresztbe állítanak, és így vagy úgy elveszik a kedvét attól, hogy versenybe szálljon a miniszterelnökségért. Több alternatívája is lenne a jelenlegi miniszterelnöknek, ám az érintettek tudják, a kormánypárt kommunikációs gépezete ledarálja őket, mielőtt valós kihívóként tűnhetnének fel a porondon. Korábban Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, majd Vona Gábor esett áldozatul ennek a karaktergyilkosságnak, most Botka László jöhet, ha hivatalosan is ő lesz a kihívója Orbán Viktornak.A Fidesz vezetőjének mítosza ezért rengeteg kárt okoz az ellenzéknek. 

11. Mindig dobj a népnek egy csontot, ha már nagyon elégedetlen!

Ez a csont akár lehet gumiból is, és olykor szimbolikus gesztusokkal is beéri a nép. Jó példa erre a mostani minimálbér-emelés és áfacsökkentés. Érzékelhető hatása alig lesz, ám a kormányzati kommunikáció az egekig magasztalja a nép jótevőit. Ilyen volt a rezsicsökkentés is, de úgy tűnik a kormány nem olyan lelkes ebben az ügyben, amikor már államosított szolgáltató cégeknek kéne ezt véghez vinniük. A tudatos választópolgár nem nyalja be az ilyen szemfényvesztést.A magyar választó azonban általában nem tudatos, hanem ösztönös. 

12. Mi, magyarok mindig tehetséges, kicsi nép vagyunk, ezért akarnak bennünket mindig támadni a nagyobbak és tehetségtelenebbek. A kormány mindig azonosuljon a néppel a szavak szintjén!

Orbán Viktor előbb tematizál, aztán sematizál. Bővebben: Bedobja a témát, aztán úgy tesz, mintha a magyar nép ugyanolyan emberekből állna, melyek közül ő csak egy, igaz a legbölcsebb. A "Nyomják Krahácsot" szellemiség mindig bejön a magyaroknál, mert szeretjük azt hinni, hogy minket mindenki utál. Ebből annyi igaz, hogy mi mindenkit utálunk, ha a kormány erre ösztönöz bennünket.És képesek vagyunk mások bűneit megbocsátani, ha a kormány ezt kéri. Lásd: Oroszország. 

                  Fotó: 24.hu

13. Ha bírálják a kormányt, hogy stadionokat és kisvasutakat épít, akkor még több stadiont és kisvasutat kell a népnek adni.   

Ezt a tételt Orbán Viktor kereken ki is mondta, amikor támadták a felcsúti kisvasúttal. Ennek a levét isszák most a bicskeiek, akik valószínűleg nem ússzák meg, hogy meghosszabbítsák a nyomvonalat a településükig. Egyébként a stadionépítés sem folyhat örökké, mert lassan minden település kap egy új focipályát, ahol kétezernél több ember él. Ha az Omega együttes minden másnap fellépne ezekben, akkor sem lehetne rentábilisan üzemeltetni a létesítményeket. Míg Finnország az ezer tó országa, addig mi az ezer stadion országa leszünk, ha ilyen lendülettel halad tovább a stadionok építése. Ahogy egy bölcs dakota mondta egyszer: "Ha fellázad a néped, igyál egy korty tüzes vizet, és fogd rá a nyuszira."

Természetesen nem magyar alkotásról van szó - hiszen azt Andy Vajna úgysem engedné leforgatni -, és nem is egy vadonatúj film mutatja nekünk az irányt egy autoriter rendszer bukásához. Nem is Magyarországon játszódik, mégis egy csomó ismerős motívumra leszünk figyelmesek. A Suburra című film Silvio Berlusconi végnapjairól szól, de megfogalmazza mindazon rendszerek esszenciáját, melyek az egykori olasz miniszterelnök mintáit próbálják másolni.Donald Trump előtt, Orbán Viktor közben és Silvio Berlusconi után ez egy rendkívül tanulságos mozi!

Fotó: The independent

Már több mint öt éve megbukott Silvio Berlusconi, és mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni a tényről, hogy annak idején Orbán Viktor legfőbb szövetségese volt az olasz kormányfő. Stefano Sollima, a népszerű Gomorra tévésorozat rendezője nem is rejti véka alá, hogy az erősen megosztó személyiségű egykori miniszterelnök bukásáról szól a film, bár Berlusconi neve nem hangzik el a párbeszédekben. A közel két és fél órás alkotás visszaszámlálás az Apokalipszis napjáig. A dátumok megegyeznek, hiszen Berlusconi utolsó kormányzása 2011. november 16-án ért véget, ahogy a filmbéli miniszterelnök is ekkor mond le közvetlenül a megszorító intézkedések megszavazása után.

Számunkra a történeti hűségnél is lényegesebb, hogy Berlusconi korporatív rendszere mennyiben hasonlított Orbán Viktor illiberális államára? A filmben minden politikus kétszínűsége, megvásárolhatósága, luxus iránti vonzalma vitathatatlan, ám a képviselők biztosak abban, hogy hatalmuk megingathatatlan. A főszereplő kormánypárti honatya előbb felhívja a feleségét azzal, hogy sok a dolga, ezért későn ér haza, majd egy luxusszállodába viteti magát, ahol két luxuskurvával tölti az estét. Az egyik lány azonban túladagolja magának a drogot, és az ágyban fekve meghal. A képviselő még arra sem hajlandó, hogy megszabaduljon a hullától, a piszkos munkát a másik lányra bízza, aki kínjában egy maffiafőnök öccsét hívja segítségül. És ekkortól úgy dől össze a politikus élete, mint a kártyavár.

Fotó: Erdély.ma

Ám ennek a rendszernek vannak más tartópillérei is, melyeknek be kell dőlniük ahhoz, hogy az egész képmutató, korrupt gépezet a saját súlya alatt roppanjon össze. Erőszakos bűnözők, uzsorások, ingatlanspekulánsok, rendezvényszervezőnek álcázott stricik, prostituáltak és persze pénzért mindenre kapható politikusok működtetik azt a rendszert, amelyet egy személy, a többször újraválasztott miniszterelnök tart össze. A kormány bukásáról szóló pletykákra ezért is reagálnak mindannyian ingerülten. Ráadásul a Vatikánban épp lemondani készül a pápa, (ahogy egy évvel később valóban lemondott XVI. Benedek), és ott is nyugtalankodnak a püspökök, mert sok kínos ügyre derülhet fény, ha jön egy új, kiszámíthatatlan katolikus vezető.

A névtelen prostituált halála újabb és újabb gyilkosságokat generál, az érdekcsoportok egymásnak esnek, veszélybe kerül az a nagy üzlet, melynek érdekében minden gaztettet igazolni látnak. A Rómához közeli tengerparton ugyanis kaszinókat, szállodákat építenének a bennfentesek. Ismerős a forgatókönyv? Persze, mi még nem tartunk itt, de Sollima filmje azt sugallja, hogy egy kiegyensúlyozottnak, tántoríthatatlannak tűnő rendszer is képes elbukni egy fatális véletlenen. A belső körök gazdagságának és hatalmának erősödésével egyre magasabbra teszi a lécet önmaga számára a rendszer, amíg egyszer már nem tud átjutni felette. Nem véletlen, hogy a politikai ellenzékről szinte szó sincs a filmben, mégis óriásléptekkel haladunk az Apokalipszis beteljesülése felé.

Fotó: RTE

A film befejező jelenetében a képviselő egyszerre értesül a miniszterelnök lemondásáról és az ügyészségi nyomozás megindulásáról az őt érintő korrupciós ügyben. Taxiba vágja magát, és igyekszik eljutni a miniszterelnökhöz, hogy lebeszélje a lemondásról. Közben az épület előtt már tüntetnek a kormány ellen, akik között a képviselő igyekszik átvágni magát. Összeszólalkozik a tüntetőkkel, mintha nem lenne tudatában annak, hogy elvesztette minden hatalmát. Már csak a volt miniszterelnök autóját látja, amint elhajt a rezidenciáról. Retteg, hogy nem választják újra, ezért elveszti mentelmi jogát, vádat emelnek ellene, és börtönbe kerül. Már ezért a jelenetért is megéri végignézni a több mint kétórás filmet. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy neked van a legjobb lovad a törzsben, a te lábad is olyan büdös, mint a többi harcosé.”

Minél nagyobb hülyeségekkel eteti a kormány a népet, annál ostobábbnak tartja az embereket. Meddig lehet srófolni ezt? Vajon mikor jönnek rá a választópolgárok, hogy a Fidesz politikusai számára nincs határ, ha összeesküvés-elméleteket kell gyártani. A Németh Szilárdba oltott Kovács Zoltán már talán a párt felsőbb vezetésében sem tolerálható hülyeségkoktél. Akkor mért bombáznak bennünket olyan képtelenségekkel, hogy a jogvédő szervezetek terroristákkal és embercsempészekkel kokettálnak? Nos, Bacsó Péter klasszikusa ezekre a kérdésekre is megadja a választ. Lássunk tíz mondatot a filmből, melyek mai is épp olyan aktuálisak, mint 1969-ben.

Fotó: 24.hu

Tíz feljelentés közül kilenc marhaság. (Dániel Zoltán)

A nagy számok törvénye alapján annál több ellenséget lehet eltakarítani az útból, minél több vétlen embert háborgatunk. Nehéz lenne olyan társadalmi csoportot találni ma Magyarországon, amelyre még nem szállt rá az Orbán-kormány az utóbbi hét esztendőben. Hogy aztán a vádak megálltak-e, senkit nem érdekel, lényeg, hogy érezze a mellkasán mindenki a nyomást.

Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! (Virág elvtárs)

Folytatva az előző gondolatmenetet, lényegében bárkiből bűnbakot farag a mostani kormányzat, ha éppen szüksége van rá. Most, hogy csak néhány migráns fagyoskodik a határon, odacsapnak a jogvédő civileknek, de ha kell, a közszolgálatinak csúfolt tévé beszámol arról is, amint Soros György békaemberei kimásznak a jeges Dunából, hogy orvul támadást indítsanak a legitim magyar kormány ellen.  

Én ideológiailag nem vagyok elég képzett. (Pelikán József)

Vagyunk ezzel így egy páran ebben az országban. Még talán Lázár János is, aki nem szokta visszafogni magát, ha az osztályellenséget kell pocskondiázni, ám most ő is önmérsékletre szólította fel párttársait. A reakciósok ott lapulnak minden bokorban, ettől még nem kell kiirtani a teljes bozótost.

Virág elvtárs megmondta: az osztályharc élesedik. (Pelikán József)

Egyetértünk. A reakciós liberális demokráciák utolsó erejükkel ellentámadást indítottak Brüsszel vezetésével az illiberális országok baráti tömbje ellen, de a történelem kerekét nem lehet kétszer egymás után visszaforgatni, úgyhogy miután betöltötték történelmi szerepüket az Európai Unió jóléti államai, most mehetnek a történelem szemétdombjára.

Fotó: vasarnapihirek.hu

Az a gyanús, ami nem gyanús. (Pelikán József)

Ennél tömörebben és bölcsebben még Kovács Zoltán sem fogalmazhatott volna. Itt járkálnak közöttünk Fidesz-szavazónak álcázott liberálisok és posztkommunisták, és jóindulatú szerkesztők gyanútlanul behívják ezeket az embereket a közszolgálati televízióba, ahol aztán kiderül, hogy a letűnt világ képviselői, és csak provokációs célzattal keresték maguknak a nyilvánosságot. Szóval, a baglyok és az adószakértők sem azok, aminek látszanak!

Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit. (Virág elvtárs)

A reakciós civil szervezetek nagyon félreértették ezt a klasszikus mondást, hiszen amíg Gyurcsány Ferenc kormánya nyúzta a magyar népet, nyilvánosságra hozták kritikai észrevételeiket, és azt hitték, hogy ugyanezt megtehetik majd az illberális kormányzat esetében is. A nyugati érdekek kiszolgálóiként ordas támadást indítottak pártunk és kormányunk ellen, azt hívén, hogy korábbi érdemeik ellensúlyozzák majd mostani tetteiket. Nos, rossz hírünk van, a nemzeti kormány már nem kér, hanem követel, sőt eltakarít minden ellenséges külföldről pénzelt ügynököt ebből a szép országból. Matolcsy György jegybanki alapítványai is bizonyítják, hogy a mennyiségi változás egy idő után átváltozik minőségi változássá.    

Az élet nem habostorta, Pelikán. (Virág elvtárs)

Igen, ezt most már tudják a pedagógusok, rendvédelmi és egészségügyi dolgozók, kisnyugdíjasok, újságírók, egyetemisták, ellenzéki politikusok, közmunkások, migránsok, a multik, a bankok. sőt Simicska Lajos és Spéder Zoltán is kezdi ezt az igazságot felismerni. Most csatlakozhatnak hozzájuk a külföldről pénzelt civilek is. Szóval, az élet nem felcsúti kisvasút!

Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának! (Virág elvtárs)

Mint azt Matolcsy György még gazdasági minisztersége idején megjósolta: a magyar ember szexuális éhségét az egykulcsos adó hozza meg, így nem kell nyugati mintákat másolnunk. Felejtsük el a többkulcsos adózást, és mindjárt kívánatosabbnak látjuk partnerünket, és ez meg is hozza majd az eredményét a népességpolitikában.

És egyet jegyezzenek jól meg: ellenség van éppen elég, nem a becsületes munkásembereket kell macerálni. (Dániel Zoltán)

Bizony, aki minden erejét összeszedve masírozik a Békemenettel, elveri a dekadens Kétfarkú Kutyapárt aktivistáit, esernyővel üti az ellenzéki provokátorok fejét, amikor a párt vezetőjét fütyülik ki a nemzeti ünnepen, aki Orbán Viktorért mondja imáját, azt ne csesztessék, mert van itt ellenség elég, akikre minden jóravaló embernek fókuszálnia kéne. Le kell csapni a nyugati ügynökökre, el kell tiporni minden próbálkozást, nehogy a kormány soraiba férkőzzenek.   

Fotó: hetnap.sb 

Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység. (Bástya elvtárs)

Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Egyszer voltam rosszul életemben, amikor elájultam magamtól.”

Aminek hasznát vette ellenzékben, azt el akarja takarítani kormányfőként Orbán Viktor. Jó példa erre a népszavazás intézménye, melynek segítségével komoly sikereket ért el a szocialista kormányok idején, ám mikor kormányra került, lényegében lehetetlenné tette az alulról jövő kezdeményezéseket, ám amikor ő akarta használni céljai kiteljesítése érdekében, akkor orra bukott. Most nekimegy azoknak a civil szervezeteknek, melyek korábban bírálták a szocialista kormányokat, és megtartva jó szokásukat, ugyanezt megteszik a jelenlegi hatalommal szemben is. Mi értelme három civil szervezet esetében verni a tamtamot? Az egész csak megfélemlítés, vagy a néphülyítés újabb stádiuma?

Fotó: 24.hu

Mostantól hivatalos: Németh Szilárd Orbán Viktor faltörő kosa. A finoman szólva sem túl barátságos kinézetű fideszes alelnök nem lacafacázott, nyílt hadüzenetet küldött a civil szervezeteknek. Azóta konkretizálta is, mely szervezeteket szeretné eltakarítani az útból. Mint a maffiafilmekben láttuk, képletesen döglött halat küldött újságpapírba csomagolva a Társaság a Szabadságjogokért, a Helsinki Bizottság és a Transparency International nevű szervezeteknek.

A meglehetősen nyers hazai politikai stílushoz szokott magyar polgárok számára is kirívóan éles hangú kirohanás az állítólag Soros György által pénzelt álcivilek ellen meg is tette a hatását. Nem maga a támadás ténye foglalkoztatja a közvéleményt - hiszen Orbán Viktor már régen le akar számolni minden ellenvéleményt megfogalmazó szervezettel -, hanem a világpolitikában lejátszódó változásokkal, melyek következtében Németh Szilárd már-már úgy viselkedik, mint egy cowboy a kocsmában, aki tudja, hogy a vendégek közül csak neki van pisztolya.

Németh „intellektusa” persze arra is garancia, hogy azonnal lerántsa a leplet pártja valós szándékairól. Azzal, hogy Donald Trump közelgő beiktatásához kötötte a támadás indítását, lényegében elismerte, hogy csak az Obama-adminisztráció nyomására nem nyírták ki eddig a civil szervezeteket és a megmaradt független sajtótermékeket. Ha az Orbán-kormány szabad kezet kap minden világpolitikát meghatározó politikustól, akkor lényegében a Rákosi-korszakhoz hasonlóan mindenki retteghet, aki nem kedves a hatalomnak, és ehhez nem is kell más, csak rá kell fogni, hogy reakciós.

Az Orbán-kormány cinizmusa abban áll, hogy azok ellen támad, akik valóban komolyan gondolják a függetlenséget, hiszen épp úgy bírálták a korábbi kormányokat, mint ahogy kritikusak az egyre diktatórikusabb módszereket alkalmazó Orbán-rezsimmel szemben is. Nem a korrupciót akarja megszüntetni, inkább hadat üzen a korrupciót felgöngyölítő szervezeteknek és újságoknak. Nem a szegénységet akarja felszámolni, hanem ellehetetleníti azokat, akik felhívják a figyelmet a társadalmi problémákra. Lényegében egyetlen cél vezérli a regnáló miniszterelnököt: Mire felköltözik a budai várba, lehetőleg egyetlen számottevő ellenfele ne maradjon az országban.

De valóban olyan fontos kinyírni három civil szervezetet, melyek nyilatkozatait, tanulmányait, kritikai észrevételeit alig néhány tízezer ember olvassa el? Ráadásul, akikhez eljutnak ezek a szövegek, soha nem számítottak az Orbán-rendszer híveinek. Németh Szilárd bulldog képe azért liheg a kamerába, mert e három civil szervezet akadályozhatja meg a Fidesz 2018-as győzelmét? Érdemes illegalitásba kényszeríteni olyan értelmiségieket, akikkel ezt korábban a Kádár-rendszer tette meg? Ezt nyilván komoly ember nem gondolja komolyan, ám más célok elérését segítheti ez az akció. Egyrészt, bárkit kriminalizálni lehet, ha Soros Györggyel hozzák összefüggésbe. Másrészt, demonstrálni lehet, hogy már külföldi kormányok sem menthetik meg azokat, akik nem hódolnak be Orbán Viktor illiberális rendszerének.

Fotó: MTI

Azért nem eszik olyan forrón a zabpelyhet még a Fidesz boszorkánykonyhájában sem. Donald Trump még nem lépett hivatalba, és ha ez megtörténik, nyilván nem az lesz az első dolga, hogy telefonáljon Orbán Viktornak, és szabad utat adjon neki a Soros György által támogatott civilek eltakarítására. Úgy tűnik, hogy a Fidesz kissé korán küldte előre a verőlegényét, hiszen ha van valami ma a világpolitikában, ami kiszámíthatatlan, az az, hogy mi történik az új amerikai elnök beiktatása után. Ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Amíg a rezervátumban csendesen zajlik az élet, a sápadtarcúak cserélgetik az elnöküket a Fehér Házban.”

Ki gondolta volna, hogy emberek fagynak meg az otthonaikban több mint negyed századdal a rendszerváltás után? Hová tűnt az áhított jóléti állam ideája? A kormány úgy tesz, mintha a dologhoz semmi köze nem lenne, az ellenzék önmagával van elfoglalva, ám a keményen fagyoskodó kisember problémái nem az idei télen kezdődtek. Valahogy kezdjük megszokni, hogy a politikus nem azért van, mert választott képviselőként vagy kormánytagként értünk szeretne dolgozni, hanem, hogy a saját bizniszeit intézze, és néha, amikor az érdekei úgy kívánják, dobjon valami gumicsontot a népnek. A fagy azonban nem kíméli a gyengéket, elesetteket, kiszolgáltatottakat, akármit harsog a kormánypropaganda.   

Fotó: nepszava.hu

Megrendítő látvány lehet rányitni az ajtót egy idős emberre, aki a karosszékében épp a közszolgálati televíziót nézve fagyott halálra. A szociális munkások érkezésekor a hírolvasó épp arról számol be fontoskodó hanglejtéssel, hogy a kormány senkit sem hagy magára a bajban. Ennél plasztikusabban ki se lehetne fejezni az Orbán-rendszer képmutatását. Sokan túlzónak, sőt demagógnak tartják azok álláspontját, akik a hajléktalanok illetve a mélyszegénységben élő emberek tragédiáját is a kormány számlájára írják, pedig a helyzet az, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere lassan hét éve lemondott ezekről az emberekről, de amikor az életük kerül közvetlen veszélybe, úgy tesz a NER, mintha még mindig a társadalom részeként tartaná számon őket.

Úgy kezeli a regnáló hatalom a kellemetlen társadalmi kérdéseket (szegénység, munkanélküliség, deviancia, drog, alkoholizmus stb) mint hajdanán a szocializmus hivatalnokai és politikai csinovnyikjai, vagyis, ha nem beszélünk ezekről az ügyekről, akkor nincsenek is. Egyszerűbb meghamisítani a statisztikákat, bizonyos felméréseket megszüntetni, mint odafigyelni a rászorulókra. Egyszerűbb stadionokat építeni, és teleragasztani a Magyarország erősödéséről szóló plakátokkal az országot, mint generálisan kezelni a szociális problémákat.

Ráadásul a legkiszolgáltatottabb embercsoportok szavazatait lehet a legolcsóbban megszerezni, hiszen akinek nincs semmije, egy üveg kovászos uborkáért, barackbefőttért vagy egy nagyfröccsért is eladja a szavazatát.

A szociális területeken dolgozó szakemberek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a látszatintézkedésekkel legfeljebb azok lelkiismeretét lehet megnyugtatni, akik még éreznek némi felelősséget azokért a honfitársainkért, akik vesztesei a rendszerváltásnak, akik eladósodtak, vagy önhibájukon kívül nem tudnak gondoskodni önmagukról. Amikor azonban ránk törnek a fagyos éjszakák, eljön az igazság pillanata azok számára is, akik jól fűtött lakásokban élnek, nem lehet ugyanis egy kézlegyintéssel elintézni sem azt, ha az utcán ér valakit a fagyhalál, sem azt, ha a saját házában, a székében ülve éri a végzet.

Ilyenkor talán a magyar-szerb határon veszteglő menekülteken is megesik azok szíve, akik korábban semmi együttérzést sem mutattak irányukban. Mert azt azért kevesen gondolják komolyan, hogy azért indul el télen valaki Európa felé kis gyerekkel, idős emberekkel, hogy a szabad ég alatt fagyoskodjon, majd elvegye a munkánkat, esetleg felrobbantsa a kerti törpénket.

Ha azt az illúziót keltjük, hogy erősek vagyunk, de egy kis megfázás is ledönt bennünket a lábunkról, legfeljebb azt érjük el, hogy képmutatónak tartanak bennünket. Egy ország esetében azonban ennél sokkal többről van szó. Vannak honfitársaink, akikről gondoskodni kell nem csupán a fagyban vagy a hőségben, hanem az év minden napján. És nem segélyekkel, jótékonykodással, ingyen levessel, hanem átfogó szociális reformmal. Nem alamizsnára, hanem működő ellátórendszerre, segítő állami hivatalokra és erősödő gazdaságra lenne szükség.

Fotó: 24.hu

Nem Erzsébet-utalványokat kellene küldözgetni karácsonyra behízelgő miniszterelnöki levéllel, hanem elegendő nyugdíjat kéne biztosítani az időseknek, nem közmunkára és megalázó juttatásra kell kárhoztatni a munkanélkülieket, hanem megfelelő képzés után új munkalehetőségeket kínálni nekik. Mindehhez persze pénz és türelem kell, amiből nem szívesen áldoz a kormány ilyen célokra, mert a megtérülés lassú, és nem is garantált.

Hűvös számítások vezérlik ugyanis a döntéshozókat ezen a területen is, ezért a közélet ügyeiben meglehetősen passzív szegény rétegek megnyerése nem cél, így a körültekintős segítség helyett alkalmi akciókkal, adományozással lehet csillapítani azon a nyomáson, ami erre a társadalmi rétegre nehezedik. Ráadásul a legkiszolgáltatottabb embercsoportok szavazatait lehet a legolcsóbban megszerezni, hiszen akinek nincs semmije, egy üveg kovászos uborkáért, barackbefőttért vagy egy nagyfröccsért is eladja a szavazatát.

Fotó: origo.hu

De aztán elfogy a savanyúság, a befőtt, a fröccs, és jön a hideg, amikor egy fűtött szoba, egy meleg ágy mindennél fontosabb lenne, amikor teljesen lényegtelennek tűnik, hogy ki  van kormányon, ki a polgármester, csak valahogy túl kéne élni a fagyokat. Nem szociális demagógia, ha civilek vagy más karitatív szervezetek felemelik a hangjukat a rászorulók érdekében, hiszen a számukra a túlélést jelenti, ha valaki nem a potenciális szavazót látja bennük. Ezért a szociális munkás jobban teszi, ha a halott ember mellett szóló televíziót azonnal kikapcsolja, mert jobb lesz így mindenkinek. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem akkor kell lakásbiztosítást kötnöd, amikor már ég a sátrad.”

Valóban a politikai korrektség végnapjai jönnek az idén? Egyáltalán mindenki ugyanazt érti-e e kifejezés alatt? Azok, akik szimpatikusnak tartják Orbán Viktor új programját, amely a liberális demokráciák egyik fundamentumát készül kiirtani a közéletből tudják-e hogy saját politikai jogaikat is elveszíthetik ezáltal? Az új esztendő választ adhat ezekre a kérdésekre, ám előtte próbáljuk megérteni, hogyan juthatott el a magyar miniszterelnök erre a pontra. Belső késztetés és külső körülmények egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a politikai pragmatizmus uralmával kell szembesülnünk Magyarországon. 

Fotó: hvg.hu

Valójában Orbán Viktor, és az általa vezetett Fidesz politikai értelemben soha nem volt korrekt. Már a '90-es évek elején is azért változott liberálisból konzervatívvá a párt, hogy megszerezze magának az MDF csalódott, széthulló szavazótáborát, amelynek tagjai nem találták elég vonzónak a Kereszténydemokrata Néppárt és a kisgazdák ideológiáját, valamint egymással marakodó vezetőit. Akkor kevesen hitték, hogy egy ilyen merész váltást sikeresen le lehet vezényelni, ráadásul a Fidesz meghatározó politikusainak többsége is beállt a sorba, így az SZDSZ-be átzsilipelő Fodor Gáboron, Ungár Klárán és Szelényi Zsuzsán kívül súlyos szellemi vérveszteséget sem szenvedett el a párt.

Már negyed százada is a politikai praktikum győzedelmeskedett az elvek felett a Fidesz meghatározó vezetőinek gyakorlatában, így meg tudták tartani a pártot, mint közéleti meghatározó szerepet játszó erőt, ugyanakkor le tudták cserélni a szavazóikat olyan megbízható nemzeti-keresztény jelszavakra szomjazó szavazókra, akik több mandátumot hoztak nekik, mint a sokszor kritikus, olykor fanyalgó, ráadásul főleg a nagyvárosokban élő liberális szavazók, akiken ráadásul a szabaddemokratákkal is osztozkodniuk kellett.

Annak ellenére, hogy Orbán a saját politikai krédóját tudatosan építgeti a '90-es évek eleje óta, csak harmadik kormánya megalakítása után merte nyíltan meghirdetni az illiberális állam építését, amelynek egyik fontos ideológiai eleme a politikai inkorrektség.

Orbán Viktort és körét később is a politikai célszerűség hajtotta előre, hiszen 1998-ban úgy tudott diadalmaskodni a választásokon, hogy lepaktált Torgyán József kisgazda pártvezérrel, akitől pedig korábban elhatárolódott. Koalíciós partnereit nem csak lenézte, de le is darálta, hiszen számára egyetlen elfogadható megoldás létezett a teljhatalom megszerzésére, ha a jobboldal összes szavazóját betereli a Fidesz karámjába. Ez lényegében 2010-re sikerült is neki, és így megteremtette az alapot arra, hogy lényegében leválthatatlanná tegye pártját.

Orbán sokat tanult olyan autokratáktól, mint például Vlagyimir Putyin, aki hasonló eszközökkel ásta be magát a hatalom sáncai mögé, mint a magyar miniszterelnök. Elvileg létezik ellenzéke, ám ez messze nem az a nyugati értelemben vett ellenpólus, amely fontos kérdésekben ellensúlyt képezhetne a parlamenti csatározásokban, egyben képviselhetné a társadalom olyan csoportjait, melyekről a hatalom lemondott, vagy kifejezetten ellenségesen viselkedik velük szemben.

Putyin és Orbán szerint az adott szó, az ideológiai következetesség a nyugati demokráciák luxusa, így zárják magukat kalodába olyan kormányok, melyek például kötelezőnek tartják magukra nézve a népszavazások vagy a helyi és tartományi választások eredményét, és képesek lemondani egy-egy olyan fiaskó után, amely csak jelzésértékű a hatalmon lévők számára. Egy nyugati demokráciában elképzelhetetlen, hogy egy olyan párt nyerjen parlamenti választást, amelynek nincs választási programja, és később úgy kezdi meg kormányzását, hogy nincs négy éves ciklusára semmiféle írott menetrendje. Eleve kizárja a számonkérést, ugyanakkor lényegi változásokat, reformokat nem is kezdeményez, mert jól elvan saját oligarcháival, a népnek pedig olykor lök egy kis morzsát és nacionalizmussal fűszerezett idegengyűlöletet. 

Most még úgy tűnik, hogy lehet a barátokat kétnaponta cserélni, hogy a hazugság polgárjogot nyerhet a politikai kommunikációban, hogy az egyik blöfföt mindig feledteti egy nagyobb blöff.

Az orosz elnök, a magyar, és most már a lengyel miniszterelnök azt vallja, hogy a hatékonyság rovására megy, ha betartjuk azokat a játékszabályokat, melyeket szövetségeseink kérnek számon rajtunk. Csakis a politikai előny, a népszerűség megszerzése és megtartása hordoz értéket számukra, így nem csoda, ha csak nevében jobboldali az a politika melyet a gyakorlatban megvalósítanak. Ha például a hatalom kiteljesítése a cél, nem riadnak vissza olyan baloldali eszköztől sem, mint az államosítás. Amíg ellenzékben folyamatosan az orosz befolyás növekedésével riogatott a Fidesz, most Putyin leghűségesebb szövetségese az Európai Unió kormányai közül.  

Fotó: origo

Annak ellenére, hogy Orbán a saját politikai krédóját tudatosan építgeti a '90-es évek eleje óta, csak harmadik kormánya megalakítása után merte nyíltan meghirdetni az illiberális állam építését, amelynek egyik fontos ideológiai eleme a politikai inkorrektség. Most érzi magát olyan erősnek, hogy nyíltan hadat üzenjen az olyan politikusoknak, akik a demagógiát károsnak vélik, az érzelmek helyett pedig az értelemre próbálnak hatni.

Orbán számára puszta matematika egy-egy döntés meghozatala, ahogy Donald Trump is kisakkozta, hogy az általa meghirdetett bevándorlás-ellenes program elegendő voksot hoz-e számára a fehér középosztály szavazóitól. Orbán és csapata folyamatosan teszteli a magyar lakosság reakcióit, és bár olykor mellé nyúlnak a szakértői, nála jobban senki sem ismeri a magyar néplélek rezdüléseit. Ezért gondolja azt, hogy a politikai korrektséget minden gond nélkül ki lehet hajítani a történelem szemétdombjára, ám ebben valószínűleg téved.

Pragmatizmusa ugyanis felzabálja a politika maradék hitelességét is, nem kímélve sem kormánypártot, sem ellenzéket. Azt a politikai elitet járatja le, amelynek része, és azt a választópolgárt bőszíti fel cinizmusával, amelyik a miniszterelnöki székbe juttatta. Most még úgy tűnik, hogy lehet a barátokat kétnaponta cserélni, hogy a hazugság polgárjogot nyerhet a politikai kommunikációban, hogy az egyik blöfföt mindig feledteti egy nagyobb blöff. Ez a kommunikációs gőzhenger azonban lassan túlmelegszik, és felrobban. Az emberek elkezdenek ugyanis vágyni olyan mondatokra, melyeket komolyan lehet venni, olyan iránymutatásokra, melyek nem fordulnak be minden sarkon, ha éppen a politikusok érdekei úgy kívánják.

Ezt a törvényszerűséget igazolja az is, hogy a korrupciót nem lehet hosszú távon eladni a politika melléktermékeként. Ha valaki azt gondolja, hogy szemérmetlenül kirabolhat egy országot csak azért, mert nincs erős ellenfele a politikai porondon, mert ellehetetlenítette az igazságszolgáltatást, és mert bedarálta a sajtót, az téved, sőt alábecsüli a választóit. A cinikus politika cinikus, de legalábbis fásult, kiábrándult választópolgárokat termel ki, így először pacifikálja a tömegeket, de később akkor sem képes mozgósítani polgárait, amikor nagy szüksége lenne rá. Lásd: magyar kvótanépszavazás!

Visszaüthet-e Orbán Viktor nyílt hadüzenete a hagyományos politizálásnak? Lebecsülheti-e a választót annyira, hogy nyíltan a szemébe vágja: esze ágában sincs valós értékek mentén politizálni? Nem tudni, de az biztos, hogy nagy erőpróbája lesz 2017 a magyar közéletnek, hiszen, ha az értelmiség, az ellenzék, és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének vesztesei beletörődnek abba, hogy Magyarországon a politikai korrektséget épp olyan szitokszóvá teszi, mint ahogy azt tette korábban a liberalizmussal, akkor valóban itt az illiberális korszak.

Fotó: index.hu

Vannak azonban olyan jelenségek is, melyek arra engednek következtetni, hogy magában a kormánypártban is erősen megoszlanak a vélemények a pávatáncot felváltó nyílt illiberalizmusról. Sokak még mindig epedve várják az Orbán-kormány konszolidációját, és erre épp akkor lenne legjobb esély, ha végre kiszámítható, valós értékeken alapuló politizálódás kezdődne itthon, ami nem mélyítené a szakadékot tovább az Európai Unió és hazánk között. Hogy ők mikor mernek megszólalni, még nem tudni, de rajtuk is múlik, hogy Orbán Viktor meddig mer elmenni a demokratikus intézményrendszer lebontásában. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "A lótolvaj abból nem ért, ha csak az öklödet rázod utána, egyszer a hátába kell állítanod a tomahawkodat."          

Forradalmi változásokat vár a magyar kormány 2017-től, ami a politikusi divatban már érezteti is a hatását. Divatspecialistánk legújabb összeállításában külföldi politikusok öltözködési szokásait, stílusjegyeit veszi górcső alá. Talán az ő hatásukra vágatta le Kövér László is bajszát, hiszen nem csak forradalminak kell lenni, de annak is kell látszani. Elképzelhető, hogy Kun Rita írásának hatására Áder János szintén megválik ikonikus bajszától, Orbán Viktor is leszokik a kockás ingről, Balog Zoltán pedig eltünteti az ősz szőrcsomókat az arcáról.  

Fotó: Hír.ma

Fotó: National Review

1. Angela Merkel - A jó háziasszony stílusú Angela Merkelnek sokak szerint inkább főzőműsort kellene vezetnie, mintsem Európa legerősebb országát. Angela Merkel csadorban hódít, ami lassan nélkülözhetetlen kiegészítő lesz mindenhol. Nagyon csini és praktikus viselet választások előtt. Karizmája azonban úgy tűnik átsegíti minden nehézségen. Szokták is mondani: Egyetlen igazi német férfi van talpon a vidéken, a neve: Angela Merkel.

Fotó: Sobadsogood

2. Donald Trump - Amerika csődöre, aki sörényével hódítja meg a világot. Már most nagyon menő ez a hajviselet, de 2017-ben lesz igazán népszerű. Főleg a kopaszodó férfirétegnek ajánlott, de hölgyek is bátran viselhetik egy-két színes virággal. Donaldnak sok az ellensége, de a legtöbb gondot mégis a szél tudja okozni számára.

Fotó: Pinterest                                                        Fotó: Dailymail

3. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin - Oroszország szőke hercege fehér lovon, emellett egy igazi gladiátor barna lovon. Melyik stílus a nyerőbb? A szolid, letisztult elegancia vagy a nyers erő és férfiasság? A lényeg, hogy a ló nélkülözhetetlen eszköz a csajozáshoz és az orosz sztyeppék meghódításához. Donald Tramppal nyerő párost alkothatnak, hacsak össze nem rúgják a patkót.

Fotó: index.hu

Fotó: Flag Counter Forum

4. Kim Dzsongun - Észak-Korea hajdivatjának kiemelkedő egyénisége. Minden fiatal ilyen frizurát szeretne, de sajnos ez csak az igazán telt arcformájú embereknek áll jól. Emellett fontos megemlíteni azt is, hogy csak akkor válaszd ezt a sérót, ha szeretsz terrorizálni másokat. Az atomfejjel rendelkező ballisztikus rakéta csak kiegészítő a katonás zubbony mellé.

Fotó:  Alfahír

Fotó: Minap.hu

5. Hillary Clinton - Egyesült Államok egykori first ladyje, akinek szemében van a vonzereje. Szóval csajok, nem kell sok smink, elég, ha a kiszemelteddel Clinton-szemmel szemezel és garantált a siker. Viszont az igényeiteket ne mutassátok, mint ő az első képen. Olyan, mintha folyamatosan egy olyan számítógép monitorát nézné, ahol élőben közvetítenek egy orosz hackertámadást.

Fotók: Pinterest

6. Barack Obama - Az első afroamerikai elnök, aki a „not bad” arckifejezésével lopta be magát a szívünkbe. Itt a bizonyíték, hogy nem kell fura haj, ahhoz, hogy valaki befusson. Ajánlom mindenkinek, aki hasonlóan akarna imponálni a hölgyeknek/uraknak, hogy először otthon a négy fal között próbálja ki. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ami jól néz ki a sötét sátorban, az nem biztos, hogy nyerő lesz a napfényes prérin.”

Kun Rita

Végre egy épkézláb kezdeményezés a magyar értelmiségtől, bár a sikertelenség garantált, hiszen Orbán Viktor nem fogja engedni, hogy bárki érdemben bekavarjon a közelgő elnökválasztási komédiába. A miniszterelnök volt harcostársa mellett tette le a voksát a múlt év végén, és ez azt jelenti, hogy a kormánytöbbség legkésőbb a választás második fordulójában a jelenlegi elnököt hozza ki győztesnek. Pedig a civilek által javasolt Majtényi László nagyszerű választás lenne mindenki számára. Nem pusztán azért, mert egy nagy tapasztalatokkal rendelkező jogász ülhetne be az elnöki székbe, hanem, mert szűk mozgástere ellenére rábírhatná a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hogy figyeljen oda a választópolgárok véleményére. Ebben ugyanis nagy gyakorlata van még ombudsman időszakából. 

Fotó: MTI

A 2010-es fülkeforradalom óta lényegében kontraszelektív módon választja ki az Orbán-kormány a fontos pozícióhoz jutó embereket. Elég csak Schmitt Pál köztársasági elnökké választását említenünk, vagy az amúgy sem túl acélos Vida Ildikó helyét elfoglaló Tállai Andrásra gondolnunk az adóhivatal élén. A szakmai hozzáértés, a tapasztalat, netán a társadalmi elismertség szinte hátrány lett a kiválasztás folyamatában, így kerülhettek kulcspozíciókba szerény képességű, ám annál lojálisabb káderek a közmédiában, a közigazgatásban vagy történetesen sportegyesületek esetében. A selejt bosszúja azonban egyre jobban kiütközik, így amíg Schmitt bukását rá lehetett fogni a liberális sajtó mesterkedésére, addig az Orbán Viktor kegyeiből még hivatalban lévő vezető széke kezdett el billegni, így Tállait sem biztos, hogy megmenti a simulékonysága.

Áder János esete persze teljesen más, hiszen amikor gyorsan keríteni kellett valakit a hamisítási ügyön ért Schmitt helyett, nem lehetett sokat lamentálni azon, hogy korábbi kritikái miatt az Orbán köreitől egészen Brüsszelig űzött egykori házelnök megfelel-e majd a miniszterelnök elvárásainak. Jól érzékelhető, hogy Áder olyan taktikát dolgozott ki saját maga számára, mellyel egyszerre tud bizonyos kormányzati óhajoknak megfelelni, ugyanakkor némi autonómiát is szerezhet önmagának azzal, ha kevésbé lényeges kérdésekben betart Orbán Viktornak. Olykor egészen merésznek tűnt Áder ellenállása, de bizonyára jól mérte fel a mozgásterét, mert jórészt a Fidesz kínos káderhiányának köszönhetően jobb híján újrázásra biztatta a miniszterelnök. Lényegében azzal, hogy Áder valamilyen szinten azt tette, ami egy köztársasági elnöktől elvárható, azzal jót is tett a kormánynak, mert a demokratikus játékszabályok betartásának illúzióját keltették ezek a látszatcsörték a Sándor-palota és a Parlament között.

Fotó: index.hu

Volt egy-két alkalom, amikor Áder nagyon is próbára tette Orbán türelmét, például, amikor a kvótanépszavazás előtt nem volt hajlandó nyíltan kampányolni a részvétel és a nemek mellet, vagy amikor megcsáklyázta azt a tervet, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak tevékenységébe senki se láthasson bele kívülről. Ezek az ügyek azonban nem okoztak olyan érzékelhető veszteséget a kormánynak, hogy az egyébként rendkívül pragmatikus miniszterelnök ne gondolja át a dolgot, és újrázásra biztassa a köztársasági elnököt első ciklusa letelte után. Orbán elsődleges szempontja az volt, hogy így nem kell hozzányúlnia a kormányzati struktúra meghatározó alakjaihoz (például a lehetséges jelölt emberminiszter Balog Zoltánhoz), Ádert pedig ismeri már annyira, hogy a választások közeledtével nem kellemetlenkedik majd túl sokat.

A kormányzati oldal részéről tehát érthető, miért voksolt Orbán Viktor a „győztes csapaton nem változtass” stratégiára. Az ellenzéknek azonban nem érdeke Áder megválasztása, noha politikai súlyát, kvalitásait, kormányzati lojalitását tekintve fényévekre van Schmitt Pali bácsitól. Áder ugyanis olyan kulcsfontosságú ügyekben hallgatott, mint a sajtószabadság kikezdése, a civilek elleni támadások, a menekültek elleni gyűlöletkeltés, de olyankor is inkább az erdők védelméről és a tiszta ivóvíz fontosságáról beszélt, amikor az oktatásban vagy egészségügyben jelentkező problémák gyűrűztek be a társadalom legszélesebb köreibe. Áder János értékelése tehát ellenzéki szempontból legfeljebb annyi lehet, hogy volt már rosszabb is.

Fotó: origo.hu

Majtényi Lászlót ugyan nem az ellenzék, hanem az ellenzék holdudvarához tartozó civilek jelölnék köztársasági elnöknek, de lényegében ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akár lehet valós alternatívája is Áder Jánosnak a választáson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP szavazógépezete nem üti ki az egykori adatvédelmi biztost a végső szavazáson, ám demonstrálni lehet, hogy volt egy minden szempontból megfelelő jelöltje az ellenzéknek, akit csak politikai okokból nem volt hajlandó támogatni a kormányzati többség. Ez nem tűnik túl combos célnak, pedig a mai politikai viszonyok között már ez is nagy eredmény. A mai ellenzéki pártok egyik legnagyobb problémája ugyanis az, hogy nem képes hiteles személyek által felmutatni a törekvéseit, és Majtényi lehetne az a szaktekintély, aki mögé felsorakozhatnak a függetlenektől kezdve a szocialistákon át az LMP-sek is. A Jobbik nyilván nem fogja támogatni őt, ám erre Áder sem nagyon számíthat, így legalább lesz második forduló, hiszen a kétharmados többséget nagy valószínűséggel nem kapja meg az első körben a jelenlegi elnök.

A kormány számára nincs túl nagy súlya ennek a választásnak, hiszen valószínűleg rutinfeladatnak tartja a kormánypárti frakció, hogy Orbán Viktor jelöltjét küldjék a Sándor-palotába. Az ellenzék azonban önbizalmat nyerhet azzal, ha egységet tud felmutatni egy jó jelölt mögött. Mert Majtényi munkásságába aligha lehet belekötni, és mivel lényegében az esélytelenek nyugalmával indul, a kormány lejárató gépezetét sem érdemes beindítani ellene. Más lenne a helyzet, ha az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként lépne fel, mert akkor valószínűleg azt is kinyomozná a közszolgálatinak csúfolt média, ha óvodában homokot szórt volna valamelyik társa szemébe. Majtényinek ráadásul olyan szakmai múltja van, hogy jelölését akkor is komolyan kell vennie a kormányoldalnak, ha ők automatikusan Áderre nyomják az igen gombot. Majtényi ugyanis jelenleg az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, korábban az Alkotmánybíróság tanácsosa, főtanácsosa, 1995-2001 között a Magyar Köztársaság első adatvédelmi biztosa, majd 20 hónapig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke volt. Szerepelt már ellenzéki tüntetéseken, és akkor kiderült róla, hogy szenvedélyes szónok, így a kissé „halvérű” Áder ellenpólusa lehetne.

Fotó: index.hu

Persze, még nem biztos Majtényi László jelölése, hiszen most még csak aláírásgyűjtés kezdődött az indulása támogatásáért, és még ő sem mondott igent a felkérésre. Csak parlamenti képviselők jelölhetnek valakit, ami persze nem lehetetlen, ám, ha nem jön össze a szükséges támogatás, az komoly csapás lenne az ellenzék számára. Az alaptörvény szerint ugyanis a képviselők ötöde, vagyis 40 képviselő kell a jelöléshez, ami azt jelenti, hogy a jelölés sem egyszerű, mert ehhez az összes baloldali párt, vagyis MSZP-s, DK-s és független képviselő aláírása kell, és még LMP-seket is meg kell győzni Majtényi alkalmasságáról. A dolgot tovább bonyolíthatja, ha újabb jelöltekkel állnak elő parlamenti frakciók, így például a Jobbik is bedobna egy nevet, így alkudozások sora kezdődne meg a végső szavazás előtt. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Sok bába közt elveszik a indiángyerek.” 

A finoman szólva is ellentmondásos 2016-os esztendő végén érdemes egy kis számvetést készítenünk arról, milyen kategóriákban érdemes díjat osztanunk a közélet szereplői között. A választék igen színes, ami azt mutatja, hogy nem unatkoztak azok, akiket valamennyire érdekel még, mi történik ma Magyarországon a politikában. Rövid értékelésként csak annyit az év utolsó napján: Még egy ilyen év, és nem marad egy szemernyi humorérzékünk sem. Most azonban még van:

Fotó: origo.hu

Az év viselete: kockás ing

Az év transzformációja: Elveszíti közpénz jellegét (Kósa Lajos)

Az év strómanja: Mészáros Lőrinc

Kép. facebook.hu

Az év égése: 3-as metró

Az év zsúrpubija: Vona Gábor

Az év mondása: Blöff, blöff, blöff (Matolcsy György)

Az év partiarca: Habony Árpád

Fotó: 444.hu

Az év legtitokzatosabb embere: Ghaith Faraon

 Az év pénzherdálása: Az MNB alapítványainak pénzköltése

Az év blöffje: A letelepedési kötvények megszüntetése 

Az év háttérhatalma: Soros György

Az év árulója: Ertsey Katalin

Az év kamuzása: Nem helikopterrel mentem lakodalomba (Rogán Antal)

Az év költeménye: Sándor Kinga: Vezesd nemzeted

Az év fejszámolója: Tállai András

Az év kegyvesztettje: Spéder Zoltán

Az év lebőgése: Kvótanépszavazás

Az év hekkelése: Karácsonyi beszélgetés Orbán Viktorral a Fejér Megyei Hírlapban

Fotó: FourFourTwo

Az év átigazolása: Megosztva, Kálmán Olga a Hír TV-nél, Dzsudzsák Balázs az Al-Wahda FC-nél

Az év bulibárója: Rogán Antal

Az év nagyura: Mengyi Roland

Az év dinnyetermesztője: Simonka György

Az év kutyája: Nárcisz, a miniszterelnök kuvasza

Fotó:bumm.sk 

Az év repülése: Megosztva, Rogán Antal, Gyárfás Tamás

Az év levele: Orbán Viktor szívhez szóló üzenete a nyugdíjasoknak

Az év legtöbbet szívatott embere: Tarlós István

Az év legcikibb döntése: A vasárnapi boltzár megszüntetése

Az év koncertje: Füttykoncert Orbán Viktor beszéde alatt október 23-án

Az év vonata: Felcsúti kisvasút

Az év talánya: Ki robbantott a Teréz körúton?

Fotó: index.hu

Az év televíziója: Izaura TV  + M1

Az év kitüntetettje: Bayer Zsolt

Az év dakota közmondása: "Nem mondd egy aligátorra, hogy ronda, nagy, büdős pofája van, amíg át nem értél a folyó túlpartjára."  

Év vége felé közeledve a kormány sikerpropagandája turbófokozatba kapcsolva hirdeti, hogy milyen szenzációs évük volt a magyaroknak. Kétségtelen, Mészáros Lőrinc cégei jól teljesítettek, Habony Árpád vállalkozásai is hoztak egy kis aprót a konyhára, de Rogán Antal sem lett szegényebb 2016-ban. No, de mi van azokkal a honfitársainkkal, akik nem kapnak zsíros kormányzati megrendeléseket, nem ülnek kényelmes miniszteri bársonyszékben vagy nem születtek bele egy tehetős családba, amely közel áll a hatalomhoz? Nézzünk szembe a ténnyel, hogy pártunk és kormányunk megint elszabotált egy évet az életünkből, nem teljesít jobban az országunk, sőt egyre jobban leszakadunk a vetélytársainktól. Három olyan területen pedig komoly lemaradásban vagyunk, melyek közvetlen hatással vannak a hétköznapjainkra.

Fotó: nepszava.hu

1. Egyértelművé vált, hogy megbukott az úgynevezett közmunkaprogram, amit már közvetett úton már a kormány is beismert. Statisztikafényezésre tökéletes megoldás volt elrejteni 250 ezer munkanélkülit, ám ugyanabba programba zsúfolni többdiplomás értelmiségieket és nyolc általánost végzett segédmunkásokat óriási hiba volt, hiszen semmiféle differenciálás nem történt a programba bezsúfolt emberek között sem bérben, sem a munka kiválasztásában. Ha ezek az emberek nem találnak vissza a munka világába, (márpedig alig több mint 10 százalékuknak sikerült ez) akkor újra be kell indítani az átképzési programokat, melyeket korábban szinte teljesen felszámolt a kormányzat. A hatalom változtatási szándékát jelzi, hogy csupán 3 százalékkal növelték a közmunkások bérét január elsejétől, ami jelzi, hogy igen sokba kerül ez a pusztán statisztikajavító program a kormánynak, és több pénzt már nem akarnak elégetni ezen a területen feleslegesen. A gazdasági minisztérium ezerrel pörög a rendszer átalakításán, ám az elképzelések egyelőre nem túl előremutatók. Kizárnák például a közmunkából a 25 éven aluliakat, ám azt még nem tudják, hogy mit kezdenek a munkanélküli pályakezdők tízezreivel. Lényeg, hogy feleslegesen dobtak ki százmilliárdokat egy olyan programra, amely nem volt jó sem a gazdaságnak, sem a közmunkásoknak, sem a költségvetésnek. Egyre viszont nagyon megfelelt: el lehetett rejteni Magyarország egyik legnagyobb problémáját, a munkanélküliséget. Ha ugyanis a jelenleg regisztrált munkanélküliekhez hozzáadjuk a közmunkásokat, és azokat, akik az utóbbi 2-3 évben külföldön találtak maguknak megélhetést, akkor be kell látnunk, hogy a munkanélküliségi ráta körülbelül a 2010-es évek eleji 10 százalék körül van.

2. Ironikus, sőt ellentmondásosnak tűnik, hogy a munkanélküliség mellett egyre kínzóbb probléma a munkaerőhiány. Ahogy a Prtfolio.hu írja: „2016 a munkaerőhiány felszínre törésének éve volt, vagy legalábbis ez volt az az év, amikor a gazdaság összes szereplője, mind a kormány, mind a vállalkozások, mind a munkavállalók elkezdhették saját bőrükön érezni a munkaerőpiac feszesedését.” A kormány érzékeli a problémát, így a komoly minimálbér emelés is ennek a felismerésnek tudható be, ám valószínűleg későn kezd levegő után kapkodni a magyar gazdaság. A béremelés ugyanis a multikat hozza előnyös helyzetbe, hiszen sokkal nagyobb a mozgásterük a magasabb bérek kigazdálkodásához, mint a főként hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásoknak. A lassan reménytelen helyzetbe kerülő kkv-k joggal érezhetik a kormány mostohagyermekeinek magukat, hiszen, amíg a szavak szintjén a hazai vállalkozások segítését és a multik szívatását kommunikálja a gazdasági tárca, addig szinte minden intézkedés a jórészt külföldi tulajdonú óriáscégek érdekében történik. A kisebb vállalkozásokon elsősorban a járulékcsökkentés segítene, ám ez egyelőre csak nagyon kis mértékben valósult meg. A kormány tett ugyan egy tétova lépést ebbe az irányba, de megint csak a multikat hozta előnyösebb helyzetbe. A társaságiadó-kulcsot ugyanis egységesen 9 százalékra csökkentik 2017. január 1-jétől, ami valójában a félmillió magyar vállalkozásból 1000-1100 nagyvállalatnak jelent csak igazán nagy könnyítést. Esetükben ugyanis 19 százalékról csökken 9 százalékra a tao-kulcs. A többi, 500 millió forint alatti adóalappal rendelkező cégnek mindössze 1 százalékpontos lesz a könnyítés, hiszen esetükben eddig is 10 százalék volt az adókulcs. A munkaerőhiány ugyanakkor egyaránt sújtja a nagyobb cégeket és a kicsiket, így önmagában a bérrendezés vagy történetesen a járulékok csökkentése is kevésnek bizonyulna jövőre az égető problémák felszámolásához. Ezen a területen annak ellenére kell radikális változásokat hoznia a kormánynak, hogy nem szívesen mond le sem a súlyos adókról, sem a jelentős járulékbevételekről.

Fotó: civilhetes.net

3. Komoly szociális feszültségeket teremt ugyanakkor, hogy a kormány annak ellenére ragaszkodik a 2010 óta bevezetett egykulcsos adóhoz, hogy lényegében minden elemében megbukott ez a struktúra. Nem fűti a gazdaságot, nincs ösztönző hatása, nem növelte jelentősen a belső fogyasztást. A kisebb keresetűeket azonban olyan mértékben sújtja, hogy ma már lényegében feloldhatatlan szociális feszültségeket teremt. A szlovák gazdasági siker után csodaszernek tekintett egykulcsos adó akkor telepedett rá a magyar társadalomra, mikor már amúgy is erős volt a felől lévők elszakadása az alsó társadalmi rétegektől, így a gazdagoknak segítő egykulcsos rendszer tovább tágította ezt az űrt. Ha áttérne az állam a progresszív adóztatásra, és mondjuk háromkulcsossá alakítaná a rendszert, a bevételei nem csökkennének, jelentős választói tömegeket nem veszítene, ugyanakkor könnyítene azoknak a millióknak az életén, akik egy alacsonyabb adózási teher után többletbevételekhez jutnának. Ez egyébként politikai hasznot is jelentene, mert rövidtávon éreztetné a hatását az intézkedés a legszegényebbek körében. Minden jel szerint presztizs okok miatt nem nyúl a kormány az adórendszer alapjaihoz, mert ezzel beismerné, hogy elhibázott volt a Matolcsy György minisztersége alatt bevezetett adóztatás. Az Orbán-rendszer egyik kimondatlan, ám egyértelmű fundamentuma a jómódúak nyílt támogatása, a szegényeknek pedig olykor lök némi alamizsnát, ami rezsicsökkentés vagy Erzsébet-utalvány képében jut el rászorulókhoz. Ez jól mutatja a jelenlegi kormányzat társadalomszemléletét, mely lényegében arra épül, hogy a rendszer haszonélvezőit nem kell meggyőzni a támogatásról, a társadalom veszteseit pedig demagógiával és nem népjóléti intézkedésekkel kell magukhoz édesgetni a választások közeledtével. Ahogy egy dakota mondás tartja :”Ha valaki beéri a körömpörkölttel, ne kínáld vesepecsenyével!”

A 2016-os esztendő az álhírek éve volt, ezért nem csoda, ha ma már alig lehet megkülönböztetni a valós eseményeket az elszánt trollkodók híreitől. Ott tartunk már, hogy amerikai elnököt lehet választani légből kapott történetek segítségével, vagy akár a magyar miniszterelnök karácsonyi interjújába is bele lehet piszkálni, hogy aztán az olvasók csak dörzsöljék a szemüket, tényleg Orbán Viktortól származnak-e a meghittnek finoman sem nevezhető szavak. Év vége felé visszapillantunk hát mi is néhány olyan hírre, melyek ugyan nem jelentek meg sehol, de ha nyilvánosságra kerültek volna, bizonyára másként alakult volna az évünk. Következzenek a Szegedi Kattintós idei álhírei MTI stílusban tálalva:

Fotó: zh. wikipedia.org

1. A távol-keleti nyitás programja keretében Phenjanban találkozott Kim Dzsongun észak-koreai elnök és Orbán Viktor, magyar miniszterelnök. A szívélyes hangulatú megbeszélésen a kommunista ország vezetője elismerően szólt magyar kollégájának a demokrácia leépítésére tett erőfeszítéseiről, kiemelte, hogy a magyar közszolgálati televízió már alig különbözik az észak-koreaitól, ugyanakkor felajánlotta, hogy országa szívesen segít a tervbe vett magyar lőterek kiépítésében. A hanyatló nyugati demokráciák elleni harcban bajtársának nevezte Orbán Viktort, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a burzsoá tőke elüldözésében saját hazájából. Kim Dzsongun felajánlotta, hogy megosztja magyar kollégájával a koreai atomprogram tapasztalatait, mert hallotta, hogy Magyarországon új atomerőmű épül. Orbán Viktor megtekintette a népi és a kapitalista Koreát elválasztó kerítést, és gratulált kollégájának a magyarországihoz hasonló védvonalhoz. Végül a házigazda meghívta Orbán Viktort az Észak-Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfontosabb eseményére, amikor nagyapja, Kim Ir Szen születésnapját ünneplik.      

2. Vlagyimir Putyin lekapta a tíz körméről Orbán Viktort, mert a magyar miniszterelnök pályáztatni akarta a Paks 2 beruházást, így téve keresztbe annak az elképzelésnek, hogy orosz hitelből épüljenek új blokkok a Paksi Atomerőműben. Orbán Viktor az uniós jogra hivatkozott, ugyanakkor hangsúlyozta, Magyarország nem akarja tovább növelni energiafüggőségét Oroszországtól. A miniszterelnök ugyanakkor azt sem tartja jó ötletnek, hogy orosz hitelt vegyen fel az ország, mert a cél az államadósság csökkentése, nem pedig a növelése. Vlagyimir Putyin hangsúlyozta: az adott szó kötelezi a másik felet, ezért nem fogja engedni, hogy a magyar miniszterelnök pávatáncot járjon a beruházás körül, így ha tovább ugrál, úgy jár, mint Ukrajna, csak tőlünk nem a Krím-félszigetet csatolja el, hanem a Margit-szigetet.

3. Mészáros Lőrinc titokban találkozott Simicska Lajossal, és abban egyeztek meg, hogy egyesítik médiabirodalmaikat. Miután a két nemzeti oligarcha összeveszett Orbán Viktorral, úgy döntöttek, hogy televízióikban, újságjaikban és rádióikban az addigi kormánypropagandát felváltják kritikus hangvételre, és soha többé nem adnak le kormányzati hirdetést, ugyanakkor kimondatlanul is az Orbán-rezsim megdöntését tűzték ki célul. Tervüket támogatja Soros György amerikai milliárdos is, aki civil alapítványokon keresztül pénzeli a választott kormány megdöntésére szövetkező oligarchákat. Soros a támogatás mellett azt ígérte mindkét üzletembernek, hogy új kormány alakulása esetén nem vizsgálják az oligarchák korábbi korrupciógyanús ügyeit, vagyonukat pedig teljes egészében megtarthatják egy kormányváltás után is.

4. Budapest hivatalosan visszavonta olimpiai pályázatát, mert egyrészt érvényes és eredményes népszavazáson a magyarok többsége nem támogatta a tervet, másrészt belátta a kormány, hogy gazdaságilag még nem elég erős az ország egy ilyen nagy sportesemény megrendezésére. Tuzson Bence, kommunikációs államtitkár ugyanakkor kifejtette azt is, hogy a kormány megvizsgálta, mennyit lehetne a költségekből a haveroknak, rokonoknak, illetve saját maguknak juttatni, és rájöttek, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állandóan ellenőrökkel és szankciókkal zaklatná őket a költségek túllépéséért, ezért nem éri meg ennyi macerát elviselni egy kis mellékesért. Budapest visszalépésével Los Angeles lett a legesélyesebb induló, ugyanis a magyar csodaúszó Hosszú Katinka innentől kezdve az amerikai pályázatot támogatja.

5. Rogán Antal fejkamerát szereltetett a fejére, hogy bizonyítsa, semmilyen törvénybe ütközőt nem tesz hivatali ideje alatt. A propagandaminiszter ezzel szeretné jelezni, hogy csak a rosszindulatú média kreálmánya a helikopterezéséről, Aulich utcai kávézásairól és luxuséletviteléről szóló hírek. Csak olyankor veszi le a fejkamerát a fejéről, amikor a szomszédokkal, a feleségével és Habony Árpáddal vagy Lázár Jánossal beszél. Ezek a találkozók ugyanis személyes jellegűek, ezért az ott elhangzottakat akkor is titkosítanák 80 évre, ha azt valaki rögzítené. Akkor azonban, amikor az emberekkel találkozik Rogán miniszter úr, be lesz kapcsolva a kamera, és mindenki láthatja majd, mennyire szereti a nép Orbán Viktor kedvenc propagandaminiszterét.         

6. A kormány döntött, mégis lesz népszavazás a boltok vasárnapi nyitva tartásáról. Orbán Viktor kifejtette: a népfelség elve érvényesül minden olyan ügyben, amely minden honfitársunkat érinti, így három kérdést tesznek majd fel a népszavazáson. Az első így szól: Ugye akarja ön, hogy zárva legyenek a boltok vasárnaponként! A második így szól: Ugye, nagyon akarja ön, hogy vasárnap ne lehessen boltba menni! A harmadik pedig a következőképpen szólna: Ugye, nincs semmi értelme annak, hogy vasárnap is vásárolni lehessen! A miniszterelnök újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Nem baj, ha nem lesz érvényes a népszavazás, a kormány akkor is kötelezőnek érzi magára nézve a nép döntését, ha nem éri el a részvevők aránya az érvényességhez szükséges ötven százalékot. A kormány máris elkezdte a népszavazási kampányát a boltok bezárása mellett, és egyáltalán nem tartják kidobott pénznek az erre elkülönített tizenöt milliárd forintot.

Fotó: nyultampontcom

7. Tévedésből Orbán Viktor, Rogán Antal, Lázár János, Habony Árpád és Andy Vajna szerepelnek a Civil Összefogás Fórum (CÖF) legújabb plakátjain. Csizmadia László, a szervezet alapítója és szóvivője sajtónyilatkozatban határolódott el saját plakátjaitól, mert állítása szerint valakik a nyomdában meghekkelték a fotókat. Ők ellenzéki az vezetőket szerették volna kifigurázni, ám valószínűleg Soros György megfizetett ügynökei az utolsó pillanatban megváltoztatták a bohócok fejeit, és a kormány nagy tiszteletnek örvendő tagjai mellé a két kormányhoz közeli médiamogul arcmását is behelyezték. Már keresik a tetteseket, a kinyomtatott példányokat pedig vagy megsemmisítik, vagy elárverezik, és a bevételt a rászoruló családok között osztják szét. A tettesek pedig ne is reménykedjenek kíméletben, ugyanis Csizmadia már felvette a kapcsolatot Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, akinek nagy tapasztalata van már abban, hogyan kell leszámolni a soraink között megbúvó ellenséggel. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: "A rutinosabb skalpolótól nem szégyen tanulni."