Végre egy épkézláb kezdeményezés a magyar értelmiségtől, bár a sikertelenség garantált, hiszen Orbán Viktor nem fogja engedni, hogy bárki érdemben bekavarjon a közelgő elnökválasztási komédiába. A miniszterelnök volt harcostársa mellett tette le a voksát a múlt év végén, és ez azt jelenti, hogy a kormánytöbbség legkésőbb a választás második fordulójában a jelenlegi elnököt hozza ki győztesnek. Pedig a civilek által javasolt Majtényi László nagyszerű választás lenne mindenki számára. Nem pusztán azért, mert egy nagy tapasztalatokkal rendelkező jogász ülhetne be az elnöki székbe, hanem, mert szűk mozgástere ellenére rábírhatná a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hogy figyeljen oda a választópolgárok véleményére. Ebben ugyanis nagy gyakorlata van még ombudsman időszakából. 

Fotó: MTI

A 2010-es fülkeforradalom óta lényegében kontraszelektív módon választja ki az Orbán-kormány a fontos pozícióhoz jutó embereket. Elég csak Schmitt Pál köztársasági elnökké választását említenünk, vagy az amúgy sem túl acélos Vida Ildikó helyét elfoglaló Tállai Andrásra gondolnunk az adóhivatal élén. A szakmai hozzáértés, a tapasztalat, netán a társadalmi elismertség szinte hátrány lett a kiválasztás folyamatában, így kerülhettek kulcspozíciókba szerény képességű, ám annál lojálisabb káderek a közmédiában, a közigazgatásban vagy történetesen sportegyesületek esetében. A selejt bosszúja azonban egyre jobban kiütközik, így amíg Schmitt bukását rá lehetett fogni a liberális sajtó mesterkedésére, addig az Orbán Viktor kegyeiből még hivatalban lévő vezető széke kezdett el billegni, így Tállait sem biztos, hogy megmenti a simulékonysága.

Áder János esete persze teljesen más, hiszen amikor gyorsan keríteni kellett valakit a hamisítási ügyön ért Schmitt helyett, nem lehetett sokat lamentálni azon, hogy korábbi kritikái miatt az Orbán köreitől egészen Brüsszelig űzött egykori házelnök megfelel-e majd a miniszterelnök elvárásainak. Jól érzékelhető, hogy Áder olyan taktikát dolgozott ki saját maga számára, mellyel egyszerre tud bizonyos kormányzati óhajoknak megfelelni, ugyanakkor némi autonómiát is szerezhet önmagának azzal, ha kevésbé lényeges kérdésekben betart Orbán Viktornak. Olykor egészen merésznek tűnt Áder ellenállása, de bizonyára jól mérte fel a mozgásterét, mert jórészt a Fidesz kínos káderhiányának köszönhetően jobb híján újrázásra biztatta a miniszterelnök. Lényegében azzal, hogy Áder valamilyen szinten azt tette, ami egy köztársasági elnöktől elvárható, azzal jót is tett a kormánynak, mert a demokratikus játékszabályok betartásának illúzióját keltették ezek a látszatcsörték a Sándor-palota és a Parlament között.

Fotó: index.hu

Volt egy-két alkalom, amikor Áder nagyon is próbára tette Orbán türelmét, például, amikor a kvótanépszavazás előtt nem volt hajlandó nyíltan kampányolni a részvétel és a nemek mellet, vagy amikor megcsáklyázta azt a tervet, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak tevékenységébe senki se láthasson bele kívülről. Ezek az ügyek azonban nem okoztak olyan érzékelhető veszteséget a kormánynak, hogy az egyébként rendkívül pragmatikus miniszterelnök ne gondolja át a dolgot, és újrázásra biztassa a köztársasági elnököt első ciklusa letelte után. Orbán elsődleges szempontja az volt, hogy így nem kell hozzányúlnia a kormányzati struktúra meghatározó alakjaihoz (például a lehetséges jelölt emberminiszter Balog Zoltánhoz), Ádert pedig ismeri már annyira, hogy a választások közeledtével nem kellemetlenkedik majd túl sokat.

A kormányzati oldal részéről tehát érthető, miért voksolt Orbán Viktor a „győztes csapaton nem változtass” stratégiára. Az ellenzéknek azonban nem érdeke Áder megválasztása, noha politikai súlyát, kvalitásait, kormányzati lojalitását tekintve fényévekre van Schmitt Pali bácsitól. Áder ugyanis olyan kulcsfontosságú ügyekben hallgatott, mint a sajtószabadság kikezdése, a civilek elleni támadások, a menekültek elleni gyűlöletkeltés, de olyankor is inkább az erdők védelméről és a tiszta ivóvíz fontosságáról beszélt, amikor az oktatásban vagy egészségügyben jelentkező problémák gyűrűztek be a társadalom legszélesebb köreibe. Áder János értékelése tehát ellenzéki szempontból legfeljebb annyi lehet, hogy volt már rosszabb is.

Fotó: origo.hu

Majtényi Lászlót ugyan nem az ellenzék, hanem az ellenzék holdudvarához tartozó civilek jelölnék köztársasági elnöknek, de lényegében ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akár lehet valós alternatívája is Áder Jánosnak a választáson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP szavazógépezete nem üti ki az egykori adatvédelmi biztost a végső szavazáson, ám demonstrálni lehet, hogy volt egy minden szempontból megfelelő jelöltje az ellenzéknek, akit csak politikai okokból nem volt hajlandó támogatni a kormányzati többség. Ez nem tűnik túl combos célnak, pedig a mai politikai viszonyok között már ez is nagy eredmény. A mai ellenzéki pártok egyik legnagyobb problémája ugyanis az, hogy nem képes hiteles személyek által felmutatni a törekvéseit, és Majtényi lehetne az a szaktekintély, aki mögé felsorakozhatnak a függetlenektől kezdve a szocialistákon át az LMP-sek is. A Jobbik nyilván nem fogja támogatni őt, ám erre Áder sem nagyon számíthat, így legalább lesz második forduló, hiszen a kétharmados többséget nagy valószínűséggel nem kapja meg az első körben a jelenlegi elnök.

A kormány számára nincs túl nagy súlya ennek a választásnak, hiszen valószínűleg rutinfeladatnak tartja a kormánypárti frakció, hogy Orbán Viktor jelöltjét küldjék a Sándor-palotába. Az ellenzék azonban önbizalmat nyerhet azzal, ha egységet tud felmutatni egy jó jelölt mögött. Mert Majtényi munkásságába aligha lehet belekötni, és mivel lényegében az esélytelenek nyugalmával indul, a kormány lejárató gépezetét sem érdemes beindítani ellene. Más lenne a helyzet, ha az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként lépne fel, mert akkor valószínűleg azt is kinyomozná a közszolgálatinak csúfolt média, ha óvodában homokot szórt volna valamelyik társa szemébe. Majtényinek ráadásul olyan szakmai múltja van, hogy jelölését akkor is komolyan kell vennie a kormányoldalnak, ha ők automatikusan Áderre nyomják az igen gombot. Majtényi ugyanis jelenleg az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, korábban az Alkotmánybíróság tanácsosa, főtanácsosa, 1995-2001 között a Magyar Köztársaság első adatvédelmi biztosa, majd 20 hónapig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke volt. Szerepelt már ellenzéki tüntetéseken, és akkor kiderült róla, hogy szenvedélyes szónok, így a kissé „halvérű” Áder ellenpólusa lehetne.

Fotó: index.hu

Persze, még nem biztos Majtényi László jelölése, hiszen most még csak aláírásgyűjtés kezdődött az indulása támogatásáért, és még ő sem mondott igent a felkérésre. Csak parlamenti képviselők jelölhetnek valakit, ami persze nem lehetetlen, ám, ha nem jön össze a szükséges támogatás, az komoly csapás lenne az ellenzék számára. Az alaptörvény szerint ugyanis a képviselők ötöde, vagyis 40 képviselő kell a jelöléshez, ami azt jelenti, hogy a jelölés sem egyszerű, mert ehhez az összes baloldali párt, vagyis MSZP-s, DK-s és független képviselő aláírása kell, és még LMP-seket is meg kell győzni Majtényi alkalmasságáról. A dolgot tovább bonyolíthatja, ha újabb jelöltekkel állnak elő parlamenti frakciók, így például a Jobbik is bedobna egy nevet, így alkudozások sora kezdődne meg a végső szavazás előtt. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Sok bába közt elveszik a indiángyerek.” 

A finoman szólva is ellentmondásos 2016-os esztendő végén érdemes egy kis számvetést készítenünk arról, milyen kategóriákban érdemes díjat osztanunk a közélet szereplői között. A választék igen színes, ami azt mutatja, hogy nem unatkoztak azok, akiket valamennyire érdekel még, mi történik ma Magyarországon a politikában. Rövid értékelésként csak annyit az év utolsó napján: Még egy ilyen év, és nem marad egy szemernyi humorérzékünk sem. Most azonban még van:

Fotó: origo.hu

Az év viselete: kockás ing

Az év transzformációja: Elveszíti közpénz jellegét (Kósa Lajos)

Az év strómanja: Mészáros Lőrinc

Kép. facebook.hu

Az év égése: 3-as metró

Az év zsúrpubija: Vona Gábor

Az év mondása: Blöff, blöff, blöff (Matolcsy György)

Az év partiarca: Habony Árpád

Fotó: 444.hu

Az év legtitokzatosabb embere: Ghaith Faraon

 Az év pénzherdálása: Az MNB alapítványainak pénzköltése

Az év blöffje: A letelepedési kötvények megszüntetése 

Az év háttérhatalma: Soros György

Az év árulója: Ertsey Katalin

Az év kamuzása: Nem helikopterrel mentem lakodalomba (Rogán Antal)

Az év költeménye: Sándor Kinga: Vezesd nemzeted

Az év fejszámolója: Tállai András

Az év kegyvesztettje: Spéder Zoltán

Az év lebőgése: Kvótanépszavazás

Az év hekkelése: Karácsonyi beszélgetés Orbán Viktorral a Fejér Megyei Hírlapban

Fotó: FourFourTwo

Az év átigazolása: Megosztva, Kálmán Olga a Hír TV-nél, Dzsudzsák Balázs az Al-Wahda FC-nél

Az év bulibárója: Rogán Antal

Az év nagyura: Mengyi Roland

Az év dinnyetermesztője: Simonka György

Az év kutyája: Nárcisz, a miniszterelnök kuvasza

Fotó:bumm.sk 

Az év repülése: Megosztva, Rogán Antal, Gyárfás Tamás

Az év levele: Orbán Viktor szívhez szóló üzenete a nyugdíjasoknak

Az év legtöbbet szívatott embere: Tarlós István

Az év legcikibb döntése: A vasárnapi boltzár megszüntetése

Az év koncertje: Füttykoncert Orbán Viktor beszéde alatt október 23-án

Az év vonata: Felcsúti kisvasút

Az év talánya: Ki robbantott a Teréz körúton?

Fotó: index.hu

Az év televíziója: Izaura TV  + M1

Az év kitüntetettje: Bayer Zsolt

Az év dakota közmondása: "Nem mondd egy aligátorra, hogy ronda, nagy, büdős pofája van, amíg át nem értél a folyó túlpartjára."  

Év vége felé közeledve a kormány sikerpropagandája turbófokozatba kapcsolva hirdeti, hogy milyen szenzációs évük volt a magyaroknak. Kétségtelen, Mészáros Lőrinc cégei jól teljesítettek, Habony Árpád vállalkozásai is hoztak egy kis aprót a konyhára, de Rogán Antal sem lett szegényebb 2016-ban. No, de mi van azokkal a honfitársainkkal, akik nem kapnak zsíros kormányzati megrendeléseket, nem ülnek kényelmes miniszteri bársonyszékben vagy nem születtek bele egy tehetős családba, amely közel áll a hatalomhoz? Nézzünk szembe a ténnyel, hogy pártunk és kormányunk megint elszabotált egy évet az életünkből, nem teljesít jobban az országunk, sőt egyre jobban leszakadunk a vetélytársainktól. Három olyan területen pedig komoly lemaradásban vagyunk, melyek közvetlen hatással vannak a hétköznapjainkra.

Fotó: nepszava.hu

1. Egyértelművé vált, hogy megbukott az úgynevezett közmunkaprogram, amit már közvetett úton már a kormány is beismert. Statisztikafényezésre tökéletes megoldás volt elrejteni 250 ezer munkanélkülit, ám ugyanabba programba zsúfolni többdiplomás értelmiségieket és nyolc általánost végzett segédmunkásokat óriási hiba volt, hiszen semmiféle differenciálás nem történt a programba bezsúfolt emberek között sem bérben, sem a munka kiválasztásában. Ha ezek az emberek nem találnak vissza a munka világába, (márpedig alig több mint 10 százalékuknak sikerült ez) akkor újra be kell indítani az átképzési programokat, melyeket korábban szinte teljesen felszámolt a kormányzat. A hatalom változtatási szándékát jelzi, hogy csupán 3 százalékkal növelték a közmunkások bérét január elsejétől, ami jelzi, hogy igen sokba kerül ez a pusztán statisztikajavító program a kormánynak, és több pénzt már nem akarnak elégetni ezen a területen feleslegesen. A gazdasági minisztérium ezerrel pörög a rendszer átalakításán, ám az elképzelések egyelőre nem túl előremutatók. Kizárnák például a közmunkából a 25 éven aluliakat, ám azt még nem tudják, hogy mit kezdenek a munkanélküli pályakezdők tízezreivel. Lényeg, hogy feleslegesen dobtak ki százmilliárdokat egy olyan programra, amely nem volt jó sem a gazdaságnak, sem a közmunkásoknak, sem a költségvetésnek. Egyre viszont nagyon megfelelt: el lehetett rejteni Magyarország egyik legnagyobb problémáját, a munkanélküliséget. Ha ugyanis a jelenleg regisztrált munkanélküliekhez hozzáadjuk a közmunkásokat, és azokat, akik az utóbbi 2-3 évben külföldön találtak maguknak megélhetést, akkor be kell látnunk, hogy a munkanélküliségi ráta körülbelül a 2010-es évek eleji 10 százalék körül van.

2. Ironikus, sőt ellentmondásosnak tűnik, hogy a munkanélküliség mellett egyre kínzóbb probléma a munkaerőhiány. Ahogy a Prtfolio.hu írja: „2016 a munkaerőhiány felszínre törésének éve volt, vagy legalábbis ez volt az az év, amikor a gazdaság összes szereplője, mind a kormány, mind a vállalkozások, mind a munkavállalók elkezdhették saját bőrükön érezni a munkaerőpiac feszesedését.” A kormány érzékeli a problémát, így a komoly minimálbér emelés is ennek a felismerésnek tudható be, ám valószínűleg későn kezd levegő után kapkodni a magyar gazdaság. A béremelés ugyanis a multikat hozza előnyös helyzetbe, hiszen sokkal nagyobb a mozgásterük a magasabb bérek kigazdálkodásához, mint a főként hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásoknak. A lassan reménytelen helyzetbe kerülő kkv-k joggal érezhetik a kormány mostohagyermekeinek magukat, hiszen, amíg a szavak szintjén a hazai vállalkozások segítését és a multik szívatását kommunikálja a gazdasági tárca, addig szinte minden intézkedés a jórészt külföldi tulajdonú óriáscégek érdekében történik. A kisebb vállalkozásokon elsősorban a járulékcsökkentés segítene, ám ez egyelőre csak nagyon kis mértékben valósult meg. A kormány tett ugyan egy tétova lépést ebbe az irányba, de megint csak a multikat hozta előnyösebb helyzetbe. A társaságiadó-kulcsot ugyanis egységesen 9 százalékra csökkentik 2017. január 1-jétől, ami valójában a félmillió magyar vállalkozásból 1000-1100 nagyvállalatnak jelent csak igazán nagy könnyítést. Esetükben ugyanis 19 százalékról csökken 9 százalékra a tao-kulcs. A többi, 500 millió forint alatti adóalappal rendelkező cégnek mindössze 1 százalékpontos lesz a könnyítés, hiszen esetükben eddig is 10 százalék volt az adókulcs. A munkaerőhiány ugyanakkor egyaránt sújtja a nagyobb cégeket és a kicsiket, így önmagában a bérrendezés vagy történetesen a járulékok csökkentése is kevésnek bizonyulna jövőre az égető problémák felszámolásához. Ezen a területen annak ellenére kell radikális változásokat hoznia a kormánynak, hogy nem szívesen mond le sem a súlyos adókról, sem a jelentős járulékbevételekről.

Fotó: civilhetes.net

3. Komoly szociális feszültségeket teremt ugyanakkor, hogy a kormány annak ellenére ragaszkodik a 2010 óta bevezetett egykulcsos adóhoz, hogy lényegében minden elemében megbukott ez a struktúra. Nem fűti a gazdaságot, nincs ösztönző hatása, nem növelte jelentősen a belső fogyasztást. A kisebb keresetűeket azonban olyan mértékben sújtja, hogy ma már lényegében feloldhatatlan szociális feszültségeket teremt. A szlovák gazdasági siker után csodaszernek tekintett egykulcsos adó akkor telepedett rá a magyar társadalomra, mikor már amúgy is erős volt a felől lévők elszakadása az alsó társadalmi rétegektől, így a gazdagoknak segítő egykulcsos rendszer tovább tágította ezt az űrt. Ha áttérne az állam a progresszív adóztatásra, és mondjuk háromkulcsossá alakítaná a rendszert, a bevételei nem csökkennének, jelentős választói tömegeket nem veszítene, ugyanakkor könnyítene azoknak a millióknak az életén, akik egy alacsonyabb adózási teher után többletbevételekhez jutnának. Ez egyébként politikai hasznot is jelentene, mert rövidtávon éreztetné a hatását az intézkedés a legszegényebbek körében. Minden jel szerint presztizs okok miatt nem nyúl a kormány az adórendszer alapjaihoz, mert ezzel beismerné, hogy elhibázott volt a Matolcsy György minisztersége alatt bevezetett adóztatás. Az Orbán-rendszer egyik kimondatlan, ám egyértelmű fundamentuma a jómódúak nyílt támogatása, a szegényeknek pedig olykor lök némi alamizsnát, ami rezsicsökkentés vagy Erzsébet-utalvány képében jut el rászorulókhoz. Ez jól mutatja a jelenlegi kormányzat társadalomszemléletét, mely lényegében arra épül, hogy a rendszer haszonélvezőit nem kell meggyőzni a támogatásról, a társadalom veszteseit pedig demagógiával és nem népjóléti intézkedésekkel kell magukhoz édesgetni a választások közeledtével. Ahogy egy dakota mondás tartja :”Ha valaki beéri a körömpörkölttel, ne kínáld vesepecsenyével!”

A 2016-os esztendő az álhírek éve volt, ezért nem csoda, ha ma már alig lehet megkülönböztetni a valós eseményeket az elszánt trollkodók híreitől. Ott tartunk már, hogy amerikai elnököt lehet választani légből kapott történetek segítségével, vagy akár a magyar miniszterelnök karácsonyi interjújába is bele lehet piszkálni, hogy aztán az olvasók csak dörzsöljék a szemüket, tényleg Orbán Viktortól származnak-e a meghittnek finoman sem nevezhető szavak. Év vége felé visszapillantunk hát mi is néhány olyan hírre, melyek ugyan nem jelentek meg sehol, de ha nyilvánosságra kerültek volna, bizonyára másként alakult volna az évünk. Következzenek a Szegedi Kattintós idei álhírei MTI stílusban tálalva:

Fotó: zh. wikipedia.org

1. A távol-keleti nyitás programja keretében Phenjanban találkozott Kim Dzsongun észak-koreai elnök és Orbán Viktor, magyar miniszterelnök. A szívélyes hangulatú megbeszélésen a kommunista ország vezetője elismerően szólt magyar kollégájának a demokrácia leépítésére tett erőfeszítéseiről, kiemelte, hogy a magyar közszolgálati televízió már alig különbözik az észak-koreaitól, ugyanakkor felajánlotta, hogy országa szívesen segít a tervbe vett magyar lőterek kiépítésében. A hanyatló nyugati demokráciák elleni harcban bajtársának nevezte Orbán Viktort, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a burzsoá tőke elüldözésében saját hazájából. Kim Dzsongun felajánlotta, hogy megosztja magyar kollégájával a koreai atomprogram tapasztalatait, mert hallotta, hogy Magyarországon új atomerőmű épül. Orbán Viktor megtekintette a népi és a kapitalista Koreát elválasztó kerítést, és gratulált kollégájának a magyarországihoz hasonló védvonalhoz. Végül a házigazda meghívta Orbán Viktort az Észak-Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfontosabb eseményére, amikor nagyapja, Kim Ir Szen születésnapját ünneplik.      

2. Vlagyimir Putyin lekapta a tíz körméről Orbán Viktort, mert a magyar miniszterelnök pályáztatni akarta a Paks 2 beruházást, így téve keresztbe annak az elképzelésnek, hogy orosz hitelből épüljenek új blokkok a Paksi Atomerőműben. Orbán Viktor az uniós jogra hivatkozott, ugyanakkor hangsúlyozta, Magyarország nem akarja tovább növelni energiafüggőségét Oroszországtól. A miniszterelnök ugyanakkor azt sem tartja jó ötletnek, hogy orosz hitelt vegyen fel az ország, mert a cél az államadósság csökkentése, nem pedig a növelése. Vlagyimir Putyin hangsúlyozta: az adott szó kötelezi a másik felet, ezért nem fogja engedni, hogy a magyar miniszterelnök pávatáncot járjon a beruházás körül, így ha tovább ugrál, úgy jár, mint Ukrajna, csak tőlünk nem a Krím-félszigetet csatolja el, hanem a Margit-szigetet.

3. Mészáros Lőrinc titokban találkozott Simicska Lajossal, és abban egyeztek meg, hogy egyesítik médiabirodalmaikat. Miután a két nemzeti oligarcha összeveszett Orbán Viktorral, úgy döntöttek, hogy televízióikban, újságjaikban és rádióikban az addigi kormánypropagandát felváltják kritikus hangvételre, és soha többé nem adnak le kormányzati hirdetést, ugyanakkor kimondatlanul is az Orbán-rezsim megdöntését tűzték ki célul. Tervüket támogatja Soros György amerikai milliárdos is, aki civil alapítványokon keresztül pénzeli a választott kormány megdöntésére szövetkező oligarchákat. Soros a támogatás mellett azt ígérte mindkét üzletembernek, hogy új kormány alakulása esetén nem vizsgálják az oligarchák korábbi korrupciógyanús ügyeit, vagyonukat pedig teljes egészében megtarthatják egy kormányváltás után is.

4. Budapest hivatalosan visszavonta olimpiai pályázatát, mert egyrészt érvényes és eredményes népszavazáson a magyarok többsége nem támogatta a tervet, másrészt belátta a kormány, hogy gazdaságilag még nem elég erős az ország egy ilyen nagy sportesemény megrendezésére. Tuzson Bence, kommunikációs államtitkár ugyanakkor kifejtette azt is, hogy a kormány megvizsgálta, mennyit lehetne a költségekből a haveroknak, rokonoknak, illetve saját maguknak juttatni, és rájöttek, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állandóan ellenőrökkel és szankciókkal zaklatná őket a költségek túllépéséért, ezért nem éri meg ennyi macerát elviselni egy kis mellékesért. Budapest visszalépésével Los Angeles lett a legesélyesebb induló, ugyanis a magyar csodaúszó Hosszú Katinka innentől kezdve az amerikai pályázatot támogatja.

5. Rogán Antal fejkamerát szereltetett a fejére, hogy bizonyítsa, semmilyen törvénybe ütközőt nem tesz hivatali ideje alatt. A propagandaminiszter ezzel szeretné jelezni, hogy csak a rosszindulatú média kreálmánya a helikopterezéséről, Aulich utcai kávézásairól és luxuséletviteléről szóló hírek. Csak olyankor veszi le a fejkamerát a fejéről, amikor a szomszédokkal, a feleségével és Habony Árpáddal vagy Lázár Jánossal beszél. Ezek a találkozók ugyanis személyes jellegűek, ezért az ott elhangzottakat akkor is titkosítanák 80 évre, ha azt valaki rögzítené. Akkor azonban, amikor az emberekkel találkozik Rogán miniszter úr, be lesz kapcsolva a kamera, és mindenki láthatja majd, mennyire szereti a nép Orbán Viktor kedvenc propagandaminiszterét.         

6. A kormány döntött, mégis lesz népszavazás a boltok vasárnapi nyitva tartásáról. Orbán Viktor kifejtette: a népfelség elve érvényesül minden olyan ügyben, amely minden honfitársunkat érinti, így három kérdést tesznek majd fel a népszavazáson. Az első így szól: Ugye akarja ön, hogy zárva legyenek a boltok vasárnaponként! A második így szól: Ugye, nagyon akarja ön, hogy vasárnap ne lehessen boltba menni! A harmadik pedig a következőképpen szólna: Ugye, nincs semmi értelme annak, hogy vasárnap is vásárolni lehessen! A miniszterelnök újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Nem baj, ha nem lesz érvényes a népszavazás, a kormány akkor is kötelezőnek érzi magára nézve a nép döntését, ha nem éri el a részvevők aránya az érvényességhez szükséges ötven százalékot. A kormány máris elkezdte a népszavazási kampányát a boltok bezárása mellett, és egyáltalán nem tartják kidobott pénznek az erre elkülönített tizenöt milliárd forintot.

Fotó: nyultampontcom

7. Tévedésből Orbán Viktor, Rogán Antal, Lázár János, Habony Árpád és Andy Vajna szerepelnek a Civil Összefogás Fórum (CÖF) legújabb plakátjain. Csizmadia László, a szervezet alapítója és szóvivője sajtónyilatkozatban határolódott el saját plakátjaitól, mert állítása szerint valakik a nyomdában meghekkelték a fotókat. Ők ellenzéki az vezetőket szerették volna kifigurázni, ám valószínűleg Soros György megfizetett ügynökei az utolsó pillanatban megváltoztatták a bohócok fejeit, és a kormány nagy tiszteletnek örvendő tagjai mellé a két kormányhoz közeli médiamogul arcmását is behelyezték. Már keresik a tetteseket, a kinyomtatott példányokat pedig vagy megsemmisítik, vagy elárverezik, és a bevételt a rászoruló családok között osztják szét. A tettesek pedig ne is reménykedjenek kíméletben, ugyanis Csizmadia már felvette a kapcsolatot Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, akinek nagy tapasztalata van már abban, hogyan kell leszámolni a soraink között megbúvó ellenséggel. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: "A rutinosabb skalpolótól nem szégyen tanulni."  

Annyi a bizonytalanság a világban, hogy nem merünk jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, mit hoz számunkra a 2017-es esztendő. Szerencsére azért vannak biztos kapaszkodók a politika síkos jegén is, így most megpróbáltuk összeszedni azokat a vitathatatlan állításokat, melyeket nehéz lenne megkérdőjelezni a jövő év közeledtével. A Szegedi Kattintós ötvenes listája amilyen hosszú, olyan változatos, és minél tovább olvassuk, annál nyugodtabbak lehetünk, hiszen még mindig számos kapaszkodót lelünk magunknak a mi kis közéletünkben. Íme, a megkérdőjelezhetetlen állítások listája:   

Fotó:24.hu

Áder Jánost megválasztják köztársasági elnöknek.

Nem tudjuk meg, hol van Ghaith Pharaon.

Nem tudjuk meg, mennyi pénze van Mészáros Lőrincnek.

Kálmán Olga a Hír TV munkatársa lesz.

Németh S. Szilárd nem lesz a Hír TV főszerkesztője.

Németh Szilárd tovább folytatja a rezsiharcot.

Rogán Antal nem megy többé helikopterrel lakodalomba.

Rogán Antal továbbra is jár kávézni az Aulich utcába.

Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor barátsága tovább virágzik.

 Újratermelődik a kórházak adóssága.

Nem lesz népszavazás a budapesti olimpiáról.

Hosszú Katinka és Gyárfás Tamás nem mennek együtt piknikezni.

Simicska Lajos és Orbán Viktor sem megy együtt piknikezni.

Gyurcsány Ferenc és Kövér László szintén nem fog együtt piknikezni.

Tovább nő a szociálisan leszakadók aránya.

Nem emelnek vádat Farkas Flórián ellen.

Marad az egykulcsos adó.

Varga Mihály és Áder János és Kövér László továbbra sem fog mosolyogni.

Soros György továbbra is az Orbán-kormány megdöntésére szövetkezik.

Fotó: direkt36.hu

Tiborcz István továbbra is együtt pálinkázik apósával, Orbán Viktorral.

Andy Vajna nem szokik le a dohányzásról.

Andy Vajna nem borotválkozik meg.

Habony Árpádnak továbbra is lesz parlamenti belépője.

Továbbra sem fogjuk tudni, hogy Habony Árpád miből él.

Továbbra sem jelenik meg a Népszabadság.

Továbbra is tart a kormány öntömjénező kampánya.

A közpénz továbbra sem veszíti el közpénz jellegét.   

A köztévé tovább pörgeti a migránskereket.

Gundel Takács Gábor talpon marad.

Orbán Viktor továbbra sem nyilatkozik ellenségesnek tartott sajtóorgánumoknak.

Orbán Viktor továbbra sem áll ki nyilvános vitára egyetlen ellenzéki politikussal sem.

Orbán Viktor nem piknikezik együtt Vona Gáborral.

Orbán Viktor újabb leveleket küld nekünk.

Újabb 3-as metrószerelvények füstölnek el.

Fotó: origo.hu

A magyar közoktatás színvonala tovább romlik.

Pataki Attilát elviszik az ufók.

Fásy Ádám továbbra is hamisan énekel.

Orbán Viktor tovább ropja a pávatáncot.

Az alaptörvény továbbra is gránit szilárdságú marad.

Tovább épülnek a stadionok.

Minden járásban lesz lőtér.

Az imalánc továbbra is Orbán Viktorért dolgozik.

Továbbra sem tudunk Matolcsy György és Schmidt Mária szemébe nézni.

Lázár János kifulladásig folytatja a Kormányinfókat.

Orbán Viktorból nem lesz zsúrpubi.

Továbbra is veszteséges lesz a felcsúti kisvasút üzemeltetése.

Harrach Péter továbbra is harcolni fog a vasárnapi boltzárért.

 A magyar fiatalok továbbra is nyugatra mennek dolgozni, nem Dagesztánba.

A ferencvárosi B-közép tagjai továbbra sem járnak a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjeire.  

                    Fotó: index.hu

A dakoták nem kérnek menedékjogot Magyarországon. 

Frédi és Béni

Az idei esztendő némi túlzással a diktátorok évének is nevezhető, mi azonban az ünnepek közeledtével nem akarunk durván politizálni, így inkább a divatdiktátorokkal foglalkozunk. Következő listánkon politikus hölgyek és urak, ellenzékiek és kormánypártiak, oligarchák és miniszterek egyaránt szerepelnek, egy dologban azonban megegyeznek: a maguk módján stílust teremtettek az öltözködésben. Vendégszerzőnk, Kun Rita összeállításában versenybe száll Magyarország legdivatosabb politikusa címért közéletünk néhány hullócsillaga és néhány toppon lévő személyisége. Versengésüket a Magyarország legjobban öltözködő politikusa díjért olvasók szavazatai döntik el.  

1. Selmeczi Gabriella, a dögös nyugdíjvédelmi biztos – Dr. Szöszi 2.0

   Fotó: Kiskegyed

2. Kunhalmi Ágnes, az elegáns – az ellenállás melankóliája

Fotó: Népszava

3. Szél Bernadett, a természetes elegancia – beépített szépség

  Fotó: Nyugat.hu

4. Hoffmann Rózsa, a légies újító – PISA-i ferde zsabó

Fotó: 24.hu

5. Duró Dóra, a hagyománytisztelő – csak tiszta forrásból!

Fotó: 24.hu

6. Nyakó István, a laza – kopaszok kíméljenek!

Fotó: Origo

7. Rogán Antal, a táskás csávó – keményen turkáló kisember

   Fotó: Blikk

8. Habony Árpád, a partiarc - a kockás fejű tanácsadó

Fotó: propeller.hu

9. Szijjártó Péter, a vagány kiskakas – keleti nyírás

Fotó: 444.hu

10. Mészáros Lőrinc, a sportember – a pénzre gyúr

Fotó: valasz.hu

11. Szabó Tímea, az ujjongó – Black magic woman

Fotó: Európa Kávézó

12. Lázár János, a Gilette új arca – meglepő és mulatságos

 Fotók: Origo

13. Orbán Viktor, a trendi jampi – a dakota stílus örök

Fotó: internetfigyelo.wordpress.com 

Összeállította: Kun Rita

Úgy tűnik, Orbán Viktor megelégelte Mészáros Lőrinc „one man show-ját”, és szóvivőt rendelt ki kedvenc oligarchája mellé. Tény, hogy a felcsúti polgármester, gázszerelő, sajtómágnás és ki tudja még milyen posztokat betöltő gyerekkori barát minden megszólalásával (még a Nézőponti Intézet méréseiben is) érzékelhetően csökken a Fidesz népszerűsége. Lényeg, hogy Lőrinc barát alaposan bevásárolt az idén, így bőségben és jólétben várja az ünnepeket. Közben Magyarország polgárainak többsége kénytelen azzal szembesülni, hogy a kormány az adóforintjait egy újabb néphülyítő kampányra költi.

           Fotó: ténytár.blog.hu

Simicska Lajos túl okos volt Orbán Viktornak, Mészáros Lőrinc pedig a jelek szerint túl naiv a miniszterelnöknek. A korábban Simicskához hasonlóan rejtőzködő életmódot folytató Lőrinc barát mostanában egyre többször lépett ki a rivaldafénybe, és sajátos stílusában egyszerre magyarázkodott és hencegett saját vagyonával kapcsolatban. Sokat látott médiamunkások sem tapasztaltak még olyan oligarchát, aki lényegében mindent bevall, amit róla csak gondoltunk. Nem tudja például, hogy mekkora a vagyona, hogy azokat a sajtóorgánumokat, melyeket megvásárolt, nem ő, hanem a kormányzati kommunikációs csapat fogja irányítani, meg, hogy nincs olyan, hogy ellenséges újságíró, csak olyan, aki nem a munkáját végzi, inkább fényezi a kormányt és a hozzá köthető oligarchákat apanázs fejében.

Mindeközben dübörög a kormány új kampánya, mely büszkén hirdeti, hogy Magyarország combosodik, ám az igazság sajnos az, hogy ez többnyire csak a kormányhoz közel álló politikusokról és oligarchákról mondható el. Ha azonban ők egyenlők Magyarországgal, akkor tényleg igazat állít a szlogen. Persze, mi, "töltelékmagyarok" azért még mindig úgy érezzük, hogy ez az ország a miénk is. Nincs mivel büszkélkednie a kormánynak az utóbbi hónapokban, hiszen a gazdaság gyengélkedik, az egészségügyben és oktatásban szaporodnak a botrányok, és közben az is kiderült, hogy a Magyar Posta összeroppan egy olyan logisztikai feladat súlya alatt, mint a nyugdíjasoknak szánt Erzsébet-utalványok kézbesítése. Félreértés ne essék, ezek a botrányok nem a postások, a pedagógusok és orvosok hibái, hanem egy rosszul értelmezett államigazgatás eredménye. A port mégis a tápláléklánc alján lévő keményen dolgozó kisemberen kívánják elverni, ugyanakkor az igazi felelősök az év végén esedékes jutalmukat várják.

A kormányfő legfőbb baja mégis az, hogy az Európai Unió az egységre és közös értékekre hivatkozva zsúrpubisodik, meg hogy kevés a lőtér hazánkban, no és az, hogy Mészáros Lőrinc elszabadult hajóágyúként nyilatkozgat mindenféle RTL Klubnak, meg Hír TV-nek. Ha nem tesz gyorsan szájkosarat legkedvesebb nemzeti oligarchája lepénylesőjére, képes lesz még olyan dolgokat is kifecsegni, melyekről úriemberek nem beszélnek idegenek előtt. Meg is érkezett Zsohár Melinda személyében a mentőangyal Lőrinc barát mellé, aki Havasi Bertalan 2.0-lént hajtja el az ellenséges szándékkal főnökéhez közeledő zsurnalisztákat. A Fejér Megyei Hírlap egykor munkatársa meg is magyarázta, hogy a felcsúti milliárdos miért nem áll szóba az RTL Klub riporterével. „Az RTL Klub köztudomású, hogy erős politikai tartalmakat közöl.” - mondta a hölgy, mintha egy percet sem töltött volna el a szakmában. Hát, erre csak annyit tudunk mondani, hogy kétségtelenül, az RTL Klub nem OzoneNetwork, de a feladata sem az, hogy drónról mutogassa a felcsúti kisvasutat.

Fotó: 24.hu

Az Orbán-kormány felfogásában a visszaélések, a korrupció, az önkény ellen nem úgy kell tenni, hogy megbüntetjük azokat, akik a vétségeket elkövetik, hanem megveszik, megfenyegetik vagy ellehetetlenítik azokat a szervezeteket, hatalmi ágakat, melyek tehetnének valamit e folyamatok ellen. Nem üldözik a bűnöst, hanem megvédik. Azokat pedig, akik szeretnék megnevezni a bűnt és a bűnöst félreállítják az útból. Ebben az országban, ha valaki szuperszonikus sebességgel gazdagodik, nem az az első reakció, hogy az adóhivatal egy átfogó ellenőrzésbe kezd, hanem védőburkot képez az illető körül, távol tartja a kellemetlenkedő újságíróktól, nehogy valami „félreérthetőt” mondjon. Mészáros Lőrinc valószínűleg maga sincs tisztában azzal, hogy az Orbán-rendszer szimbólumává vált. Ő lett ugyanis az a két lábon járó pénztermelő gépezet, amelyről nem tudjuk pontosan, milyen energiával működik, kik adják hozzá az alapanyagot, milyen szerkezet hajtja, csak azt látjuk valamennyire, hogy mire fordítják a végterméket. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába a flancos harci dísz, a drága fegyverek, a csicsás arcfestés, soha nem tagadhatod le, honnan jöttél, ezért a jó harcosok szemében mindig egy sunyi kókler maradsz.” 

A közelgő ünnepek alkalmával még egy jó nagyot belerúgott a sajtószabadságba a lengyel és magyar kormány. Ma már úgy kell dolgozniuk két uniós országban a politikai tudósítóknak, hogy folyamatos atrocitások érik őket a hatalom részéről, arról nem is beszélve, hogy egzisztenciájuk folyamatos veszélyben van, ha ellenzékinek tartott orgánumnál dolgoznak. Egyelőre csak félrelökik, viccelődnek rajtuk vagy kitiltják őket a legfontosabb helyszínekről, ám ha ez a folyamat nem áll meg itt, akkor Oroszországhoz, Ukrajnához vagy Azerbajdzsánhoz hasonlóan az állami propagandán kívül állókat közellenségnek tekintik majd, így nem védheti meg őket még Brüsszel vagy Soros György sem.

Fptó: 24.hu

Ha egy hatalom egyszerre akar magabiztosnak látszani, és elkerülni a kínos ügyeket, akkor a legjobb eszköz ehhez, ha keménykedik a sajtó munkatársaival. Kövér László úgy mordult rá egy kolléganőre a parlamenti folyosón, mintha azt kérdezte volna tőle, hogy részt vett-e már valaha spiritiszta szertartásokon. Ezt csak Matolcsy György folyosói ámokfutása tudta űberelni, amikor a tőle kérdező újságíróknak boldog, békés ünnepeket kívánt.  Orbán Viktor sajtóelhárítója sem akart lemaradni a sorban, Havasi Bertalan ugyanis ügybuzgalmában elzavarta a megszüntetett Népszabadság újságíróját a miniszterelnök brüsszeli sajtótájékoztatójáról, pedig a kolléganő rendelkezett érvényes akkreditációval.

Időközben Lengyelországban bekövetkezett az, ami hazánkban is bármikor megtörténhet: Lényegében kitiltották az ellenségesnek tartott médiák képviselőit a Szejmből, és csak a hatalom által kegyben részesített öt sajtóorgánum léphet be a lengyel törvényhozás épületébe január elsejétől. A kormánypárti képviselő urak Lengyelországban és Magyarországon sem szeretik a kellemetlenkedő újságírókat, a korrupciós ügyeket firtató kérdéseket, és ahelyett, hogy helytállnának ilyen éles helyzetekben (esetleg tájékozódnának bizonyos aktuális ügyekben), inkább elüldözik azokat, akik a munkájukat szeretnék végezni (történetesen korrektül tájékoztatni a polgárokat), ugyanakkor előnyben szeretik részesíteni saját lakájmédiájukat.

Fotó:Euronews

A történtekből is jól látszik, hogy két közép-európai országban is merész ugrásra szánta el magát az illiberális államot építő politikai vezetés. Most már a látszatát sem akarják fenntartani annak, hogy bárkinek is köze van ahhoz, ami a politika boszorkánykonyháiban történik. Ellenzék és okvetetlenkedő újságírók nélkül sokkal hatékonyabban lehet pénzt, paripát, fegyvert elosztani egymás között, ráadásul, ha valami rosszul sül el, arról sem szerez tudomást se tévé, se rádió, se napilap, se internetes portál. Aki pedig tudósíthat valamiről (mondjuk időjárás, migránsozás, sporthírek), azok a mi tenyerünkből esznek.Úgy szeretne kormányozni Kaczynski és Orbán, ahogy azok irányították népüket, akik ellen harcoltak még a 80-as években.

Azzal, hogy a két jó barát egymás módszereit veszi át, ahogy szinte párhuzamosan bontják le a jogállamot a két visegrádi országban erőt is adnak egymásnak, ugyanakkor felerősítik az uniós aggodalmakat, dupla muníciót adnak azok kezébe, akik lépéseket sürgetnek e két arrogáns, uniós értékeket semmibe vevő kormány ellen. Hogy mindenki számára világos legyen ezeknek a kritikáknak a fontossága, le kell szögeznünk: a sajtószabadság megsértése, a felszámolására tett legkisebb lépés azért borzasztó érzékeny pont az Európai Unió vezetőinek szemében, mert a korrekt tájékoztatás, az információszabadság minden modern demokrácia sarokköve, és ahol ennek fontosságát kétségbe vonják, ott a polgárok alapvető jogait csorbítják a hatalom gyakorlói.

Mi magyarok meg csak bambán nézünk magunk elé, mint Habony Árpád a Heart Ibizában, mert már talán megszoktuk azt, hogy a kormány akkor is hülyének néz bennünket, ha tüntetünk, és akkor is, ha otthon maradunk.

Orbán módszereit elég jól ismerjük ezen a területen, hiszen a fontolva haladók óvatosságával igyekszik eljutni régen dédelgetett céljához, a kizárólag kormánybarát sajtó megteremtéséhez. Tudja, hogy úgy kell végeznie a sajtószabadsággal, mint a jó torreádor a bikával. Nem szúrhatja egyből az állat szívébe a tőrt, hanem apránként kell kivéreztetnie, mert különben nem élvezné a közönség a mutatványt, ráadásul túl kegyetlennek tartanák. Ahogy azonban sokasodtak a problémák a kormányzás körül, és ahogy egyre több ügyben faggatták parlamenti frakciója és kormánya tagjait az újságírók, úgy egyre közelebb döfött a bika szívéhez.

Elég csak a Népszabadság példáját említenünk, melyet valószínűleg lassú kivéreztetésre ítéltek korábban, de amikor közvetlenül az elbukott kvótanépszavazás után elkezdték feszegetni a propagandaminiszter helikopterezését, akkor váratlanul lecsapott a kormány. Rogán Antal megvédése érdekében Orbán képes volt feladni a finomabb módszereket, és lényegében leradírozta a magyar sajtó térképéről a nagy múltú napilapot. A mostanában oly sokat emlegetett politikai korrektség nem illette meg a Népszabadság újságíróját már akkor sem, amikor Brüsszelben részt kívánt venni a miniszterelnök sajtótájékoztatóján. Amikor pedig azon tréfálkozott a kormányfő, hogy a kolléganő biztos Soros György bérence, már az inkorrektség határait is sikeresen átlépte.

            Fotó: mandiner.hu

A lengyel és magyar kormánypárt év végi támadása a sajtószabadság ellen nyilván annak is köszönhető, hogy a döntéshozók feltételezése szerint az ünnepek közeledtével a polgárok inkább a karácsonyi ajándékozással és a szilveszteri buli szervezésével lesznek elfoglalva, mintsem azzal, hogy a tájékoztatás szabadságáért tüntessenek. A lengyelek azonban egyelőre fittyet hánynak a mákos bejglire, és tüntetnek a fagyos varsói utcákon. Mi magyarok meg csak bambán nézünk magunk elé, mint Habony Árpád a Heart Ibizában, mert már talán megszoktuk azt, hogy a kormány akkor is hülyének néz bennünket, ha tüntetünk, és akkor is, ha otthon maradunk. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak az első skalpolás fájdalmas, a másodikat már nem is érzed.”

Örömmel tudatjuk, hogy Retróországban újabb lélektani határ szakadt át. Pártunk és kormányunk ugyanis lényegében felébreszti Csipkerózsika-álmából az egykori Magyar Honvédelmi Szövetséget (MHSZ) azáltal, hogy mostantól nem csupán a focistadionok, de a lőterek is gombamód szaporodnak majd kis hazánkban. E történelmi áttörés előtt szeretnénk tisztelegni azzal, hogy közöljük az magyar úttörők szentségének számító 12 pont aktualizált változatát. Azok kedvéért, akik túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek ezekre a csodás mondatokra, vagy sikeresen kitörölték az agyukból az intelmeket, zárójelben a jelenleg érvényes előírás alatt közöljük az eredeti szöveget.

Fotó: retronom.hu

1. A fideszes hű önmagához, felelősséggel dolgozik saját a zsebére.

( Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.)

2. A fideszes gyengíti a népek barátságát, uszít a menekültek ellen védi a saját becsületét, ha a letelepedési kötvényekről kérdezik.

(Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.)

3. A fideszes szorgalmasan tanul Mészáros Lőrinctől, Habony Árpádtól és Rogán Antaltól, a világ nem érdekli és csak önmaga meggazdagodására törekszik.

(Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.)

4. A fideszes gyarapítja és védi az illiberális társadalom értékeit.

(Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.)

5. A fideszes ahol tud, segíti a haverjait és kiszolgáltatja a közösséget saját önkényének, minél több információt eltitkol a polgárok elől.

(Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.)

6. A fideszes igazat mond és igazságosan cselekszik; álmában.

(Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.)

7. A fideszes szereti, tiszteli szüleit, rájuk íratja az ingatlanait, családi összefogásból épít házat, indít vállalkozást, nevelőit és az idősebbeket könyöradományokkal halmozza el.

(Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.)

8. A fideszes igaz hű barát, mindig juttat zsíros falatokat a haveroknak, gondol a csókosokra, ha osztják a trafikos koncessziókat.

(Az úttörő igaz hű barát.)

9. A fideszes bátor és fegyelmezett, amikor elkészíti a vagyonbevallását.

(Az úttörő bátor és fegyelmezett.)

10. A fideszes szereti és védi a természetet, miután kivágatta a fákat.

(Az úttörő szereti és védi a természetet.)

11. A fideszes edzi testét és óvja egészségét, ezért van otthon úszómedencéje és focistadionokat épít minden faluban.

(Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.)

              Fotó: targymesek.blog.hu

12. A fideszes úgy él, hogy méltó legyen Orbán Viktor bizalmára, és, hogy a Fidesz-KDNP indítsa a következő választásokon is.

(Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.)

Bónusz: Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az okos törzsfőnöknek nem kell új bölcsességeket kitalálnia, elég, ha újrahasznosítja az elődje közhelyeit.”

Frédi és Béni

A miniszterelnök rendkívül visszafogottan már-már Mátyás királyéhoz hasonlította saját országlását. Ám a népmesékből tudjuk, hogy két dologban biztosan biztos különbözik egymástól a magyar történelem e két meghatározó figurája. Amíg ugyanis Mátyásnak az orra volt nagy, addig Viktornak a pocakjáról mondhatjuk ezt el, és míg az igazságos király álruhában járta az országot, hogy valós képet kapjon népe életéről, addig a miniszterelnök felköltözik a várba, hogy minél távolabb legyen az alattvalóitól. Most azonban játsszunk el a gondolattal, mi lenne akkor, hogy Orbán Viktor mégis álruhát öltene, és megnézné magának a valódi Magyarországot.

Fotó: humor.blog.hu

Kezdhetne mindjárt az első aluljáróban, ahol kéregetők és hajléktalanok sorfalában közelíthetne a 3-as metró megállójához. Morogna egy kicsit a (ál)bajsza alatt, hogy Tarlós mégsem tudta kipucolni ezeket a szerencsétleneket innen, de aztán jönne a szerelvény, és a meglepetése még mindig az az ütött-kopott szovjet metró kocsik gördülnének be az állomásra, amelyeken a 80-as évek végén, egyetemistaként utazott. Aztán beszállna a szerelvénybe, és látná, hogy pestiek sem élnek olyan jól, ahogy azt a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiolvasható. No, de a vidék a miénk – gondolná a miniszterelnök, és úgy döntene, hogy irány a Keleti pályaudvar, ahonnan majd célba veszi valamelyik vidéki várost.

Teljesen mindegy, hogy a szolnoki, a hatvani, a sátoraljaújhelyi vagy a békéscsabai vonatra száll fel, a kocsiban mindenképpen megdöbben, hogy még mindig ugyanazok a szerelvények szállítják az utasokat, mint amikor még ő utazott haza a fővárosból joghallgató korában. Igaz, azóta otthon már van egy vadonatúj kisvasút, ám az véletlenül sem hasonlít ehhez a több évtizede szolgálatban lévő, elhanyagolt szerelvényre. Leülne egy idősebb pár mellé, akik Magyar Nemzetet olvasnak. Ez a Simicska még itt is kísért engem - gondolja magában az álruhás miniszterelnök, aztán megnyugtatja magát azzal a gondolattal, hogy ha hazaérnek ezek a jóemberek, otthon majd krumplit hámoznak az újság lapjaira, vagy gyújtóst csinálnak belőle. 

Aztán megáll a vonat egy képzeletbeli vidéki város állomásán, és az álruhába bújt miniszterelnök folytatja a vidék feltérképezését a vasúti restiben, ahol a régi szép idők emlékére megiszik egy fröccsöt a saját egészségére. Végre egy jó hír: a fehér fröccs megdöbbentően olcsó (igaz, csak a saját fizetéséhez képest), és meg is kérdi a kocsmárost, hogy milyen borból készült a frissítő ital. A kocsmáros azonban lehangoló választ ad: Annyi szőlőszem van ebben a borban, ahányszor igazat mondott Rogán Antal. Na, igen - morgolódik az álminiszterelnök, majd felhajtja a bizonytalan eredetű italt.

Aztán elhagyva a lepukkant állomásépületet, beleszippant a friss vidéki levegőbe. Látja, hogy közmunkások dolgoznak az állomás előtti parkban, és meg is kérdi őket, meg tudnak-e élni 52 ezer forintból? A választ nem idéznénk, lényeg, hogy néhány gereblye és kapa röpül a gyanús idegen felé, aki öles léptekkel rohan tovább, hogy végre találjon valakit, aki visszaigazolja a KSH sikerorientált adatait. Meglát néhány iskolás gyereket, és megkérdi tőlük, szeretnek-e suliba járni. A választ szintén nem idéznénk szó szerint, de a gyerekek sűrűn emlegetik benne Hoffmann Rózsa egykori államtitkár nevét. Orbán Viktor azért megkérdi tőlük, hogy de legalább jó-e a koszt a menzán, erre az egyik gyerek azt válaszolja, hogy annyira sótlan az ebéd, mint Áder János szilveszteri beszéde.

A miniszterelnök elkeseredik ettől, de azzal vigasztalja magát, hogy legalább a humorérzékük megmaradt a vidéki embereknek. Mielőtt teljesen magába roskadna, támad egy mentőötlete. Biztos épült ebben a városban is stadion, így ott biztos elégedett embereket fog ott találni. Kérdezősködik az utcán, hogy merre van a focistadion, mire csak hümmögnek az emberek. Mikor megunja, visszakérdez az egyik fiatalembernél: Van ebben a városban egyáltalán futballstadion? A válasz annyi, hogy persze, de itt senki sem szereti a focit, úgyhogy üresen kong az új stadion, amikor a csapat játszik.

                                 Fotó: pupublogja.hu

Erre aztán tényleg teljesen elszontyolódik a miniszterelnök, de ekkor eszébe jut, hogy megkérdez egy nyugdíjast, hogy megkapta-e a karácsonyi Erzsébet-utalványt és a hozzá tartozó miniszterelnöki levelet? Ki is szúr egy kisnyugdíjast az utcán, felteszi neki a kérdést, mire a néni felnéz, és azt mondja: Szerencséje, hogy nem maga az Orbán Viktor, mert ha egyszer meglátnám, jól beleverném az orrát az utalványába, meg a levelébe. Ha tényleg olyan jól megy az országnak, ahogy mondja, biztosan többet is adhatna nekünk, mint ez a könyöradomány, meg a hízelgő levele. Az álruhába öltözött miniszterelnök erre csak annyit mond: Jó, majd megmondom neki, ha összefutok vele.  Ahogy egy dakota közmondás mondja. „Ha rólad mesélnek viccet a faluban, jobb, ha éppen vadászni vagy a prérin.”

Azt szokták mondani, hogy a tehetség már kisgyermek korban megmutatkozik, úgyhogy megpróbáltuk kitalálni néhány kormánypárti politikusról, milyen ovis jellel szimbolizálták nevelőik sajátos képességeiket. A lista hosszú, ám korántsem teljes. A sokoldalú személyiségeknél feltüntettünk alternatív lehetőségeket is, de elsőként igyekeztünk megragadni minden karakter legfontosabb jellemzőjét. Jöjjön hát a Szegedi Kattintós ovis sztárparádéja:   

Fotó: faportéka.hu

Rogán Antal: helikopter (esetleg Louis Vuitton uzsonnás táska)

Simonka György: dinnye

Lázár János: fácán (esetleg lézerblokkolós kisautó)

Mengyi Roland: mesekönyv (esetleg mézes bödön)

Szijjártó Péter: kakadu (esetleg úszómedence)

Kövér László: zászló (esetleg bajusz)

Németh Szilárd: lufi (esetleg kalapács)

Semjén Zsolt: ló

Harrach Péter: lakat

Orbán Viktor: páva (esetleg focilabda)

Zsiga Marcell: négylevelű lóhere (esetleg ejtőernyő)

Tarlós István: metrószerelvény

Habony Árpád: tarajos sül (esetleg gomba)

 Andy Vajna: dominó (esetleg fánk)

Tállai András: golyós számológép

Fotó: ÁrGép.hu

Kósa Lajos: fémkupak (esetleg motorbicikli)

Mészáros Lőrinc: gázkazán (esetleg aranyhal)

Révész Máriusz: kisvasút

Pintér Sándor: ötágú vörös csillag

Matolcsy György: varázspálca (esetleg talicska)

Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ülő Bikának már az oviban is bika volt a jele, így már csak le kellett ülnie ahhoz, hogy felnőtt legyen."