Úgy tűnik, Orbán Viktor megelégelte Mészáros Lőrinc „one man show-ját”, és szóvivőt rendelt ki kedvenc oligarchája mellé. Tény, hogy a felcsúti polgármester, gázszerelő, sajtómágnás és ki tudja még milyen posztokat betöltő gyerekkori barát minden megszólalásával (még a Nézőponti Intézet méréseiben is) érzékelhetően csökken a Fidesz népszerűsége. Lényeg, hogy Lőrinc barát alaposan bevásárolt az idén, így bőségben és jólétben várja az ünnepeket. Közben Magyarország polgárainak többsége kénytelen azzal szembesülni, hogy a kormány az adóforintjait egy újabb néphülyítő kampányra költi.

           Fotó: ténytár.blog.hu

Simicska Lajos túl okos volt Orbán Viktornak, Mészáros Lőrinc pedig a jelek szerint túl naiv a miniszterelnöknek. A korábban Simicskához hasonlóan rejtőzködő életmódot folytató Lőrinc barát mostanában egyre többször lépett ki a rivaldafénybe, és sajátos stílusában egyszerre magyarázkodott és hencegett saját vagyonával kapcsolatban. Sokat látott médiamunkások sem tapasztaltak még olyan oligarchát, aki lényegében mindent bevall, amit róla csak gondoltunk. Nem tudja például, hogy mekkora a vagyona, hogy azokat a sajtóorgánumokat, melyeket megvásárolt, nem ő, hanem a kormányzati kommunikációs csapat fogja irányítani, meg, hogy nincs olyan, hogy ellenséges újságíró, csak olyan, aki nem a munkáját végzi, inkább fényezi a kormányt és a hozzá köthető oligarchákat apanázs fejében.

Mindeközben dübörög a kormány új kampánya, mely büszkén hirdeti, hogy Magyarország combosodik, ám az igazság sajnos az, hogy ez többnyire csak a kormányhoz közel álló politikusokról és oligarchákról mondható el. Ha azonban ők egyenlők Magyarországgal, akkor tényleg igazat állít a szlogen. Persze, mi, "töltelékmagyarok" azért még mindig úgy érezzük, hogy ez az ország a miénk is. Nincs mivel büszkélkednie a kormánynak az utóbbi hónapokban, hiszen a gazdaság gyengélkedik, az egészségügyben és oktatásban szaporodnak a botrányok, és közben az is kiderült, hogy a Magyar Posta összeroppan egy olyan logisztikai feladat súlya alatt, mint a nyugdíjasoknak szánt Erzsébet-utalványok kézbesítése. Félreértés ne essék, ezek a botrányok nem a postások, a pedagógusok és orvosok hibái, hanem egy rosszul értelmezett államigazgatás eredménye. A port mégis a tápláléklánc alján lévő keményen dolgozó kisemberen kívánják elverni, ugyanakkor az igazi felelősök az év végén esedékes jutalmukat várják.

A kormányfő legfőbb baja mégis az, hogy az Európai Unió az egységre és közös értékekre hivatkozva zsúrpubisodik, meg hogy kevés a lőtér hazánkban, no és az, hogy Mészáros Lőrinc elszabadult hajóágyúként nyilatkozgat mindenféle RTL Klubnak, meg Hír TV-nek. Ha nem tesz gyorsan szájkosarat legkedvesebb nemzeti oligarchája lepénylesőjére, képes lesz még olyan dolgokat is kifecsegni, melyekről úriemberek nem beszélnek idegenek előtt. Meg is érkezett Zsohár Melinda személyében a mentőangyal Lőrinc barát mellé, aki Havasi Bertalan 2.0-lént hajtja el az ellenséges szándékkal főnökéhez közeledő zsurnalisztákat. A Fejér Megyei Hírlap egykor munkatársa meg is magyarázta, hogy a felcsúti milliárdos miért nem áll szóba az RTL Klub riporterével. „Az RTL Klub köztudomású, hogy erős politikai tartalmakat közöl.” - mondta a hölgy, mintha egy percet sem töltött volna el a szakmában. Hát, erre csak annyit tudunk mondani, hogy kétségtelenül, az RTL Klub nem OzoneNetwork, de a feladata sem az, hogy drónról mutogassa a felcsúti kisvasutat.

Fotó: 24.hu

Az Orbán-kormány felfogásában a visszaélések, a korrupció, az önkény ellen nem úgy kell tenni, hogy megbüntetjük azokat, akik a vétségeket elkövetik, hanem megveszik, megfenyegetik vagy ellehetetlenítik azokat a szervezeteket, hatalmi ágakat, melyek tehetnének valamit e folyamatok ellen. Nem üldözik a bűnöst, hanem megvédik. Azokat pedig, akik szeretnék megnevezni a bűnt és a bűnöst félreállítják az útból. Ebben az országban, ha valaki szuperszonikus sebességgel gazdagodik, nem az az első reakció, hogy az adóhivatal egy átfogó ellenőrzésbe kezd, hanem védőburkot képez az illető körül, távol tartja a kellemetlenkedő újságíróktól, nehogy valami „félreérthetőt” mondjon. Mészáros Lőrinc valószínűleg maga sincs tisztában azzal, hogy az Orbán-rendszer szimbólumává vált. Ő lett ugyanis az a két lábon járó pénztermelő gépezet, amelyről nem tudjuk pontosan, milyen energiával működik, kik adják hozzá az alapanyagot, milyen szerkezet hajtja, csak azt látjuk valamennyire, hogy mire fordítják a végterméket. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába a flancos harci dísz, a drága fegyverek, a csicsás arcfestés, soha nem tagadhatod le, honnan jöttél, ezért a jó harcosok szemében mindig egy sunyi kókler maradsz.” 

A közelgő ünnepek alkalmával még egy jó nagyot belerúgott a sajtószabadságba a lengyel és magyar kormány. Ma már úgy kell dolgozniuk két uniós országban a politikai tudósítóknak, hogy folyamatos atrocitások érik őket a hatalom részéről, arról nem is beszélve, hogy egzisztenciájuk folyamatos veszélyben van, ha ellenzékinek tartott orgánumnál dolgoznak. Egyelőre csak félrelökik, viccelődnek rajtuk vagy kitiltják őket a legfontosabb helyszínekről, ám ha ez a folyamat nem áll meg itt, akkor Oroszországhoz, Ukrajnához vagy Azerbajdzsánhoz hasonlóan az állami propagandán kívül állókat közellenségnek tekintik majd, így nem védheti meg őket még Brüsszel vagy Soros György sem.

Fptó: 24.hu

Ha egy hatalom egyszerre akar magabiztosnak látszani, és elkerülni a kínos ügyeket, akkor a legjobb eszköz ehhez, ha keménykedik a sajtó munkatársaival. Kövér László úgy mordult rá egy kolléganőre a parlamenti folyosón, mintha azt kérdezte volna tőle, hogy részt vett-e már valaha spiritiszta szertartásokon. Ezt csak Matolcsy György folyosói ámokfutása tudta űberelni, amikor a tőle kérdező újságíróknak boldog, békés ünnepeket kívánt.  Orbán Viktor sajtóelhárítója sem akart lemaradni a sorban, Havasi Bertalan ugyanis ügybuzgalmában elzavarta a megszüntetett Népszabadság újságíróját a miniszterelnök brüsszeli sajtótájékoztatójáról, pedig a kolléganő rendelkezett érvényes akkreditációval.

Időközben Lengyelországban bekövetkezett az, ami hazánkban is bármikor megtörténhet: Lényegében kitiltották az ellenségesnek tartott médiák képviselőit a Szejmből, és csak a hatalom által kegyben részesített öt sajtóorgánum léphet be a lengyel törvényhozás épületébe január elsejétől. A kormánypárti képviselő urak Lengyelországban és Magyarországon sem szeretik a kellemetlenkedő újságírókat, a korrupciós ügyeket firtató kérdéseket, és ahelyett, hogy helytállnának ilyen éles helyzetekben (esetleg tájékozódnának bizonyos aktuális ügyekben), inkább elüldözik azokat, akik a munkájukat szeretnék végezni (történetesen korrektül tájékoztatni a polgárokat), ugyanakkor előnyben szeretik részesíteni saját lakájmédiájukat.

Fotó:Euronews

A történtekből is jól látszik, hogy két közép-európai országban is merész ugrásra szánta el magát az illiberális államot építő politikai vezetés. Most már a látszatát sem akarják fenntartani annak, hogy bárkinek is köze van ahhoz, ami a politika boszorkánykonyháiban történik. Ellenzék és okvetetlenkedő újságírók nélkül sokkal hatékonyabban lehet pénzt, paripát, fegyvert elosztani egymás között, ráadásul, ha valami rosszul sül el, arról sem szerez tudomást se tévé, se rádió, se napilap, se internetes portál. Aki pedig tudósíthat valamiről (mondjuk időjárás, migránsozás, sporthírek), azok a mi tenyerünkből esznek.Úgy szeretne kormányozni Kaczynski és Orbán, ahogy azok irányították népüket, akik ellen harcoltak még a 80-as években.

Azzal, hogy a két jó barát egymás módszereit veszi át, ahogy szinte párhuzamosan bontják le a jogállamot a két visegrádi országban erőt is adnak egymásnak, ugyanakkor felerősítik az uniós aggodalmakat, dupla muníciót adnak azok kezébe, akik lépéseket sürgetnek e két arrogáns, uniós értékeket semmibe vevő kormány ellen. Hogy mindenki számára világos legyen ezeknek a kritikáknak a fontossága, le kell szögeznünk: a sajtószabadság megsértése, a felszámolására tett legkisebb lépés azért borzasztó érzékeny pont az Európai Unió vezetőinek szemében, mert a korrekt tájékoztatás, az információszabadság minden modern demokrácia sarokköve, és ahol ennek fontosságát kétségbe vonják, ott a polgárok alapvető jogait csorbítják a hatalom gyakorlói.

Mi magyarok meg csak bambán nézünk magunk elé, mint Habony Árpád a Heart Ibizában, mert már talán megszoktuk azt, hogy a kormány akkor is hülyének néz bennünket, ha tüntetünk, és akkor is, ha otthon maradunk.

Orbán módszereit elég jól ismerjük ezen a területen, hiszen a fontolva haladók óvatosságával igyekszik eljutni régen dédelgetett céljához, a kizárólag kormánybarát sajtó megteremtéséhez. Tudja, hogy úgy kell végeznie a sajtószabadsággal, mint a jó torreádor a bikával. Nem szúrhatja egyből az állat szívébe a tőrt, hanem apránként kell kivéreztetnie, mert különben nem élvezné a közönség a mutatványt, ráadásul túl kegyetlennek tartanák. Ahogy azonban sokasodtak a problémák a kormányzás körül, és ahogy egyre több ügyben faggatták parlamenti frakciója és kormánya tagjait az újságírók, úgy egyre közelebb döfött a bika szívéhez.

Elég csak a Népszabadság példáját említenünk, melyet valószínűleg lassú kivéreztetésre ítéltek korábban, de amikor közvetlenül az elbukott kvótanépszavazás után elkezdték feszegetni a propagandaminiszter helikopterezését, akkor váratlanul lecsapott a kormány. Rogán Antal megvédése érdekében Orbán képes volt feladni a finomabb módszereket, és lényegében leradírozta a magyar sajtó térképéről a nagy múltú napilapot. A mostanában oly sokat emlegetett politikai korrektség nem illette meg a Népszabadság újságíróját már akkor sem, amikor Brüsszelben részt kívánt venni a miniszterelnök sajtótájékoztatóján. Amikor pedig azon tréfálkozott a kormányfő, hogy a kolléganő biztos Soros György bérence, már az inkorrektség határait is sikeresen átlépte.

            Fotó: mandiner.hu

A lengyel és magyar kormánypárt év végi támadása a sajtószabadság ellen nyilván annak is köszönhető, hogy a döntéshozók feltételezése szerint az ünnepek közeledtével a polgárok inkább a karácsonyi ajándékozással és a szilveszteri buli szervezésével lesznek elfoglalva, mintsem azzal, hogy a tájékoztatás szabadságáért tüntessenek. A lengyelek azonban egyelőre fittyet hánynak a mákos bejglire, és tüntetnek a fagyos varsói utcákon. Mi magyarok meg csak bambán nézünk magunk elé, mint Habony Árpád a Heart Ibizában, mert már talán megszoktuk azt, hogy a kormány akkor is hülyének néz bennünket, ha tüntetünk, és akkor is, ha otthon maradunk. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak az első skalpolás fájdalmas, a másodikat már nem is érzed.”

Örömmel tudatjuk, hogy Retróországban újabb lélektani határ szakadt át. Pártunk és kormányunk ugyanis lényegében felébreszti Csipkerózsika-álmából az egykori Magyar Honvédelmi Szövetséget (MHSZ) azáltal, hogy mostantól nem csupán a focistadionok, de a lőterek is gombamód szaporodnak majd kis hazánkban. E történelmi áttörés előtt szeretnénk tisztelegni azzal, hogy közöljük az magyar úttörők szentségének számító 12 pont aktualizált változatát. Azok kedvéért, akik túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek ezekre a csodás mondatokra, vagy sikeresen kitörölték az agyukból az intelmeket, zárójelben a jelenleg érvényes előírás alatt közöljük az eredeti szöveget.

Fotó: retronom.hu

1. A fideszes hű önmagához, felelősséggel dolgozik saját a zsebére.

( Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.)

2. A fideszes gyengíti a népek barátságát, uszít a menekültek ellen védi a saját becsületét, ha a letelepedési kötvényekről kérdezik.

(Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.)

3. A fideszes szorgalmasan tanul Mészáros Lőrinctől, Habony Árpádtól és Rogán Antaltól, a világ nem érdekli és csak önmaga meggazdagodására törekszik.

(Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.)

4. A fideszes gyarapítja és védi az illiberális társadalom értékeit.

(Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.)

5. A fideszes ahol tud, segíti a haverjait és kiszolgáltatja a közösséget saját önkényének, minél több információt eltitkol a polgárok elől.

(Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.)

6. A fideszes igazat mond és igazságosan cselekszik; álmában.

(Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.)

7. A fideszes szereti, tiszteli szüleit, rájuk íratja az ingatlanait, családi összefogásból épít házat, indít vállalkozást, nevelőit és az idősebbeket könyöradományokkal halmozza el.

(Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.)

8. A fideszes igaz hű barát, mindig juttat zsíros falatokat a haveroknak, gondol a csókosokra, ha osztják a trafikos koncessziókat.

(Az úttörő igaz hű barát.)

9. A fideszes bátor és fegyelmezett, amikor elkészíti a vagyonbevallását.

(Az úttörő bátor és fegyelmezett.)

10. A fideszes szereti és védi a természetet, miután kivágatta a fákat.

(Az úttörő szereti és védi a természetet.)

11. A fideszes edzi testét és óvja egészségét, ezért van otthon úszómedencéje és focistadionokat épít minden faluban.

(Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.)

              Fotó: targymesek.blog.hu

12. A fideszes úgy él, hogy méltó legyen Orbán Viktor bizalmára, és, hogy a Fidesz-KDNP indítsa a következő választásokon is.

(Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.)

Bónusz: Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az okos törzsfőnöknek nem kell új bölcsességeket kitalálnia, elég, ha újrahasznosítja az elődje közhelyeit.”

Frédi és Béni

A miniszterelnök rendkívül visszafogottan már-már Mátyás királyéhoz hasonlította saját országlását. Ám a népmesékből tudjuk, hogy két dologban biztosan biztos különbözik egymástól a magyar történelem e két meghatározó figurája. Amíg ugyanis Mátyásnak az orra volt nagy, addig Viktornak a pocakjáról mondhatjuk ezt el, és míg az igazságos király álruhában járta az országot, hogy valós képet kapjon népe életéről, addig a miniszterelnök felköltözik a várba, hogy minél távolabb legyen az alattvalóitól. Most azonban játsszunk el a gondolattal, mi lenne akkor, hogy Orbán Viktor mégis álruhát öltene, és megnézné magának a valódi Magyarországot.

Fotó: humor.blog.hu

Kezdhetne mindjárt az első aluljáróban, ahol kéregetők és hajléktalanok sorfalában közelíthetne a 3-as metró megállójához. Morogna egy kicsit a (ál)bajsza alatt, hogy Tarlós mégsem tudta kipucolni ezeket a szerencsétleneket innen, de aztán jönne a szerelvény, és a meglepetése még mindig az az ütött-kopott szovjet metró kocsik gördülnének be az állomásra, amelyeken a 80-as évek végén, egyetemistaként utazott. Aztán beszállna a szerelvénybe, és látná, hogy pestiek sem élnek olyan jól, ahogy azt a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiolvasható. No, de a vidék a miénk – gondolná a miniszterelnök, és úgy döntene, hogy irány a Keleti pályaudvar, ahonnan majd célba veszi valamelyik vidéki várost.

Teljesen mindegy, hogy a szolnoki, a hatvani, a sátoraljaújhelyi vagy a békéscsabai vonatra száll fel, a kocsiban mindenképpen megdöbben, hogy még mindig ugyanazok a szerelvények szállítják az utasokat, mint amikor még ő utazott haza a fővárosból joghallgató korában. Igaz, azóta otthon már van egy vadonatúj kisvasút, ám az véletlenül sem hasonlít ehhez a több évtizede szolgálatban lévő, elhanyagolt szerelvényre. Leülne egy idősebb pár mellé, akik Magyar Nemzetet olvasnak. Ez a Simicska még itt is kísért engem - gondolja magában az álruhás miniszterelnök, aztán megnyugtatja magát azzal a gondolattal, hogy ha hazaérnek ezek a jóemberek, otthon majd krumplit hámoznak az újság lapjaira, vagy gyújtóst csinálnak belőle. 

Aztán megáll a vonat egy képzeletbeli vidéki város állomásán, és az álruhába bújt miniszterelnök folytatja a vidék feltérképezését a vasúti restiben, ahol a régi szép idők emlékére megiszik egy fröccsöt a saját egészségére. Végre egy jó hír: a fehér fröccs megdöbbentően olcsó (igaz, csak a saját fizetéséhez képest), és meg is kérdi a kocsmárost, hogy milyen borból készült a frissítő ital. A kocsmáros azonban lehangoló választ ad: Annyi szőlőszem van ebben a borban, ahányszor igazat mondott Rogán Antal. Na, igen - morgolódik az álminiszterelnök, majd felhajtja a bizonytalan eredetű italt.

Aztán elhagyva a lepukkant állomásépületet, beleszippant a friss vidéki levegőbe. Látja, hogy közmunkások dolgoznak az állomás előtti parkban, és meg is kérdi őket, meg tudnak-e élni 52 ezer forintból? A választ nem idéznénk, lényeg, hogy néhány gereblye és kapa röpül a gyanús idegen felé, aki öles léptekkel rohan tovább, hogy végre találjon valakit, aki visszaigazolja a KSH sikerorientált adatait. Meglát néhány iskolás gyereket, és megkérdi tőlük, szeretnek-e suliba járni. A választ szintén nem idéznénk szó szerint, de a gyerekek sűrűn emlegetik benne Hoffmann Rózsa egykori államtitkár nevét. Orbán Viktor azért megkérdi tőlük, hogy de legalább jó-e a koszt a menzán, erre az egyik gyerek azt válaszolja, hogy annyira sótlan az ebéd, mint Áder János szilveszteri beszéde.

A miniszterelnök elkeseredik ettől, de azzal vigasztalja magát, hogy legalább a humorérzékük megmaradt a vidéki embereknek. Mielőtt teljesen magába roskadna, támad egy mentőötlete. Biztos épült ebben a városban is stadion, így ott biztos elégedett embereket fog ott találni. Kérdezősködik az utcán, hogy merre van a focistadion, mire csak hümmögnek az emberek. Mikor megunja, visszakérdez az egyik fiatalembernél: Van ebben a városban egyáltalán futballstadion? A válasz annyi, hogy persze, de itt senki sem szereti a focit, úgyhogy üresen kong az új stadion, amikor a csapat játszik.

                                 Fotó: pupublogja.hu

Erre aztán tényleg teljesen elszontyolódik a miniszterelnök, de ekkor eszébe jut, hogy megkérdez egy nyugdíjast, hogy megkapta-e a karácsonyi Erzsébet-utalványt és a hozzá tartozó miniszterelnöki levelet? Ki is szúr egy kisnyugdíjast az utcán, felteszi neki a kérdést, mire a néni felnéz, és azt mondja: Szerencséje, hogy nem maga az Orbán Viktor, mert ha egyszer meglátnám, jól beleverném az orrát az utalványába, meg a levelébe. Ha tényleg olyan jól megy az országnak, ahogy mondja, biztosan többet is adhatna nekünk, mint ez a könyöradomány, meg a hízelgő levele. Az álruhába öltözött miniszterelnök erre csak annyit mond: Jó, majd megmondom neki, ha összefutok vele.  Ahogy egy dakota közmondás mondja. „Ha rólad mesélnek viccet a faluban, jobb, ha éppen vadászni vagy a prérin.”

Azt szokták mondani, hogy a tehetség már kisgyermek korban megmutatkozik, úgyhogy megpróbáltuk kitalálni néhány kormánypárti politikusról, milyen ovis jellel szimbolizálták nevelőik sajátos képességeiket. A lista hosszú, ám korántsem teljes. A sokoldalú személyiségeknél feltüntettünk alternatív lehetőségeket is, de elsőként igyekeztünk megragadni minden karakter legfontosabb jellemzőjét. Jöjjön hát a Szegedi Kattintós ovis sztárparádéja:   

Fotó: faportéka.hu

Rogán Antal: helikopter (esetleg Louis Vuitton uzsonnás táska)

Simonka György: dinnye

Lázár János: fácán (esetleg lézerblokkolós kisautó)

Mengyi Roland: mesekönyv (esetleg mézes bödön)

Szijjártó Péter: kakadu (esetleg úszómedence)

Kövér László: zászló (esetleg bajusz)

Németh Szilárd: lufi (esetleg kalapács)

Semjén Zsolt: ló

Harrach Péter: lakat

Orbán Viktor: páva (esetleg focilabda)

Zsiga Marcell: négylevelű lóhere (esetleg ejtőernyő)

Tarlós István: metrószerelvény

Habony Árpád: tarajos sül (esetleg gomba)

 Andy Vajna: dominó (esetleg fánk)

Tállai András: golyós számológép

Fotó: ÁrGép.hu

Kósa Lajos: fémkupak (esetleg motorbicikli)

Mészáros Lőrinc: gázkazán (esetleg aranyhal)

Révész Máriusz: kisvasút

Pintér Sándor: ötágú vörös csillag

Matolcsy György: varázspálca (esetleg talicska)

Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ülő Bikának már az oviban is bika volt a jele, így már csak le kellett ülnie ahhoz, hogy felnőtt legyen." 

Aki manapság bejelentkezik, mint Orbán Viktor kihívója, az készüljön fel a földi pokolra. Ennek az állításnak a valóságtartalmáról most Vona Gábor tudna a legtöbbet mesélni, mert a kormánypárti revolvermédia most már tényleg mindent bevet ellene. A habonyi össztüzet elnézve teljesen világos, hogy a miniszterelnök képtelen túllépni azon a csalódásán, hogy már egy nyomorult kis alkotmánymódosítást sem képes keresztülvinni a Parlamenten.

Fotó: index.hu

Október 2-a óta már azok is tisztában vannak azzal, hogy Orbán Viktort nem lehet leváltani a szokásos demokratikus módszerekkel (értsd ezalatt: tisztességes választások), akik a végsőkig hittek a törvényesség mindenhatóságában Magyarországon. A miniszterelnök egy nyilvánvaló népszavazási kudarc után is úgy viselkedett, mint aki fényes győzelmet aratott, eszébe sem jutott levonni a konzekvenciákat (vagyis nem mondott le), sőt, újabb plakáthadjáratot indítva tovább üzengetett Brüsszelnek. A bajt csak tetézte, hogy a kudarcos népszavazást feledni hivatott alkotmánymódosítást sem tudta átvinni a Parlamenten a kormányzati többség, mert a Jobbik a letelepedési kötvények megszüntetéséhez kötötte a javaslat támogatását.

Orbán akkor tényleg besétált Vona Gábor csapdájába, mert először négyszemközt tárgyalt a Jobbik elnökével, így felértékelte az ellenzéki pártvezért, majd olyan ultimátumot kapott tőle, amelynek nem volt hajlandó alávetni magát. (Értsd ezalatt: nem vezettette ki a letelepedési kötvényeket a piacról.) Vona megítélést az is súlyosbította kormányzati körökben, hogy Orbán szerint Simicska Lajos áll a Jobbik mögött, az a volt harcostárs, aki a nevezetes „G nap” óta rengeteg borsot tört a miniszterelnök orra alá.

De miért jó az Orbánnak, ha azáltal, hogy ráküldi saját papagájkommandóját Vonára, elismeri a jobbikos pártelnök fontosságát?

Orbán azután rendelt el légi csapást Vona ellen, hogy nagyrészt a Jobbiknak köszönhetően vakvágányra futott az a kampánystratégia, amely lényegében a migránskérdésre hegyezte volna ki a 2018-as országgyűlési választások kormányzati kommunikációját. Október 2-a után azonban kiderült, hogy ebben a témában nincs több, ráadásul egyre kínosabb lett a milliárdos szaudi milliárdos Ghaith Phraraon körüli botrány, ami a letelepedési kötvényeknél is jobban aláásta a migránsok elleni küzdelem hitelességét.

Jött tehát a nagy paradigmaváltás, ismét a jól bevált osztogatós politika, amely sikerre vitte a Fideszt 2014-ben is. Vona azonban olyan mélyen sértette meg a miniszterelnök önérzetét, hogy lejáratásához lényegében szabad kezet kapott a kereskedelmi és közszolgálati lakájmédia. És mint tudjuk, a köztévé, Habony bulvárlapjai, illetve Andy Vajna TV2-je nem ismernek mértéket, ha meg akarnak felelni Orbán Viktor elvárásainak. Vona ellen olyan övön aluli ütéseket is megengedtek maguknak a kormány csahos médiakutyái, melyeket talán még Gyurcsány Ferenc ellen sem mertek megtenni. Azok, akik eddig megvetették a Jobbik szellemiségét, akik épp olyan ellenségnek tekintették, mint Orbán Viktort, most elkezdték sajnálni az emberi méltóságában is megalázott Vonát. És ez szó szerint Orbán Viktor érdeme.

De miért jó az Orbánnak, ha azáltal, hogy ráküldi saját papagájkommandóját Vonára, elismeri a jobbikos pártelnök fontosságát? A gyurcsányozásnak is lényegében az volt a hátulütője, hogy növelte Gyurcsány Ferenc politikai jelentőségét. Akik gyűlölik Vonát vagy Gyurcsányt, azok a kormányközeli média szőnyegbombázása nélkül is tartották volna véleményüket, ám azzal, hogy Orbán ellenük küldte a propagandaminiszter csapatait, felértékelte a szerepüket. Bármilyen paradox állítás is, Gyurcsányt és pártját megerősítette az ellenük hadakozó miniszterelnök, ahogy Vona Gábort is sokkal elfogadottabb politikussá teszi az ellenzéki szavazók körében azáltal, hogy kinevezte főmumusának.

Persze az orbáni politizálás egyik fő ismérve, hogy mindig kellenek ellenségek, mert csak a csatazaj tudja elfeledtetni a választókkal, különösen saját táborával, hogy országlása hat esztendeje alatt lényegi kormányzás nem folyt, kreált ügyek mentén tartották meg vezető helyüket a pártok között, és országunk leértékelődött mind a nemzetközi politika, mint a világgazdaság porondján.

Fotó: mno.hu

Azt azonban észre kéne vennie, hogy a lejárató politikájával konszolidálja a Jobbikot, sőt szalonképes európai politikust farag Vona Gáborból. Elvakult dühe miatt nem veszi figyelembe, hogy a magyar társadalom többsége soha nem tolerálta az ilyen alattomos, lejárató kampányokat, sőt sokan szolidaritást vállaltak a megtámadott féllel. Ha tényleg igaz, hogy Simicska Lajos áll a Jobbik arculatváltása mögött, akkor most a kegyvesztett oligarcha újra bevezette egykori katonatársát a sűrű, sötét erdőbe, mert Vonából akarata ellenére farag markáns, karakteres politikust a jelenlegi miniszterelnök. Ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha valaki elvégzi helyetted a piszkos munkát, úgy leszel törzsfőnök, hogy a tomahawkodat sem kell bevérezned.”

Ha már annyira szereti a valóságot a miniszterelnök, most itt az alkalma, hogy minden nyugdíjasnak megírja, mi is történt ebben az országban az utóbbi hat évben. Orbán Viktor politikai értelemben suttyó módon köti össze a jótékonykodást az önreklámozással, ami leginkább ahhoz hasonlítható, mintha Schmuck Andor énekelne a Fásy Mulató karácsonyi különkiadásában. A gagyi tehát a politika szerves része lett, amivel nem csak idősebb honfitársainkat sértik, de minden magyar polgárt mélyen leértékelnek. Lássuk, milyen lenne az a miniszterelnöki levél, amely őszintén szólna Magyarország legidősebb generációjához:

Fotó: 24.hu

Tisztelt Magyar Nyugdíjas!

Mint Magyarország első számú vezetője nehéz szívvel számolok be arról, amit az utóbbi hat esztendőben hajtott végre irányításom alatt a kormány. Először is elnézést kell kérnem többségüktől, mert az unokáik és sokuknak a gyerekei is a hanyatló nyugati demokráciákban kénytelenek dolgozni háromszor több pénzért, mint amennyit itthon keresnének ugyanazzal a munkával. Ezért nem tudják együtt ünnepelni a karácsonyi ünnepeket nagyszüleikkel, de bízzunk benne, hogy a britek uniós kilépése után sokakat hazaküldenek majd, mint nemkívánatos gazdasági migránsokat.

Sajnos itthon nem tudtunk megfelelő életkörülményeket biztosítani számukra, így kormányázásunk alatt nemhogy csökkent volna, de jelentősen nőtt is azok száma, akik külföldön keresik a boldogulásukat. Jó hír viszont, hogy a hazaküldött euromilliókból önök vásárolni tudnak, így amellett, hogy nem halnak éhen, még a belső fogyasztást is növelik. Köszönet illet mindenkit, akinek nem tűnt fel, hogy az egykulcsos jövedelemadó csakis a leggazdagabb magyar polgároknak kedvez. 

Hiába mentettük meg háromszor is a devizahiteleseket, továbbra is nyakig el van adósodva a magyar lakosság, de higgyék el, erről még mindig Gyurcsány tehet. Kormányzásunk elején ugyan elvettük a magánnyugdíj-pénztári megtakarításaikat, de magunk sem tudjuk igazán, hová illantak ezek a százmilliárdok. Az állam átláthatóságát az önök érdekében szüntettük meg, mert nekünk fontos az önök egészsége, és ha mindig kiderülne, hová tettük az önök adóforintjait, a gyengébb idegzetűek bizonyára már nem lennének közöttünk.  

Bizonyára örülnek annak, hogy az önök kortársai, akik szakértelmükkel segítik a munkánkat (például Pintér Sándor és Andy Vajna) igen jól vannak, keményen dolgoznak a nyugdíjuk mellett, és az sem zavarja őket, hogy mások számára szigorúan tilos egyszerre élvezni a nyugdíjas létet, és mellette dolgozni és pénzt keresni. Külön köszönöm a harcos hozzáállását azoknak a nyugdíjasoknak, akik október 23-án a Kossuth téren esernyővel verték azokat a fiatalokat, akik síppal, dobbal és nádi hegedűvel akartak koncertet adni a beszédem alatt.

Köszönöm a nyugdíjasoknak, hogy türelemmel viselték a brókerbotrányok megpróbáltatásait, és külön köszönet azoknak, akik elveszítették teljes megtakarításukat, és ahelyett, hogy tüntettek volna a kormányunk ellen, inkább a Békementben masírozva tiltakoztak Brüsszel diktátumai ellen. Külön köszönet azért, hogy szó nélkül tűrték, hogy Matolcsy György jegybankelnök segítségével eltüntethettük a közvagyon közpénz jellegét. A magyar kormány mindig elkötelezett lesz a sajtó megregulázása ügyében, így nagy öröm számunkra, hogy a nyugdíjasok zokszó nélkül tűrték, hogy megszűnt az egyik legrégibb napilap, a Népszabadság.

Méltányoljuk azt az önmérsékletet, amit nyugdíjas honfitársaink tanúsítottak, amikor százmilliárdokat vontunk el az egészségügytől és oktatástól, hogy ebből a pénzből stadionokat építhessünk. Méltósággal viselték eddig idős honfitársaink a várólisták meghosszabbodását, a közoktatás ellehetetlenítését, a munkáltatók jogainak megcsorbítását is. Mindeközben csak néhány posztkommunista nyugdíjas szervezet hangoztatta, hogy keveslik az éves nyugdíjemelések mértékét, így minden este nyugodtan hajthatták álomra a fejüket kormányom tagjai.

Ha véletlenül valaki önök közül mégis méltatlanul alacsonynak érzi a nyugdíja összegét, gondoljon Rogán Antalra, aki a helikopteren ülve is mindig a magyar emberek jólétének biztosításán gondolkodik, éjjel nappal dolgozik olyan kiadványok elkészítésén, amelyek elhitetik önökkel, hogy ennél jobb már nem is lehetne az életük. Habony Árpád barátom is nagyon kedveli a nyugdíjasokat, ezért a kisbuszával mindig elengedi maga előtt a zebrán átkelő idős embereket. Engedjék meg, hogy tolmácsoljam ugyanakkor Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Garancsi István jókívánságait is, akik nem lehetnének ma olyan gazdagok, ha önök nem nyelték volna el a keserűségüket a t00 leggazdagabb magyarról szóló kiadványok lapozgatása közben.

Kedves Nyugdíjasok! (vagy, ahogy Kubatov Gábor pártigazgatóm szokta volt mondani: Kedves Nyuggerek!) Köszönjük, hogy áldozatkészségükkel, türelmükkel, sőt szolidaritásukkal segítettek kiépíteni az illiberális államot Magyarországon, hogy ma már az állam jóindulatától függ, ki gazdagodhat meg, és kizárólag tőlünk függ, ki marad szegény. Köszönjük, hogy asszisztáltak ahhoz a folyamathoz, melynek eredményeként a kelet-európai térség gazdasági vezető országából tökutolsók lettünk.

            Fotó: egrisztorik.hu

Köszönjük, hogy elmentek értelmetlen kvótanépszavazásra (persze csak annak, aki elment), hogy benyalták a közmédia gyűlöletpropagandáját, hogy jól összevesztek az unokáikkal, amikor ők több demokráciáért, szabadabb közoktatásért, a társadalmi szolidaritásért tüntettek. Köszönjük, hogy minden következmény nélkül meggazdagodhattak azok a politikusok, akik hozzánk tartoznak, és a barátink, ismerőseink is hálásak azért, hogy fénysebességgel nőhetett a vagyonuk, miközben önök sokszor a parizerre valót sem tudták összekaparni. Végül engedjék meg, hogy egy Erzsébet-utalvánnyal és egy dakota igazsággal mondjak köszönetet önöknek: „Ha egy dakota éhes, a fehér ember tudja, hogy tüzes vízzel kell kedveskedni neki, mert a legjobb indián a részeg indián.”  

Nagy igazság a politika világában, hogy egy kormányzati ciklus elején a megszorításokat kell levezényelni, a végén viszont vissza kell adni a polgároknak annak egy részét, amit korábban elvettek. Ha egy gazdaság nem működik hatékonyan, akkor az elején sokat kell elvenni, a végén pedig keveset lehet visszaadni. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a magyar gazdaság ilyen, így a mostani osztogatás komoly kockázatokkal jár. Az Orbán-kormány ugyanis képtelen beismerni, hogy közgazdasági értelemben nincs mit szétosztani az ország polgárai között.

Fotó: index.hu

Magyarország a szűk nadrágos, szűk zakós politikusok és technokraták irányítása alatt olyan állammá vált, ahol már nincs is min felháborodni. Az úgynevezett politikai elit ugyanis nyíltan mutyizik a Parlamentben, a helyi önkormányzatokban, a képviselők nem fáradoznak azon sem, hogy palástolják önös érdekeiket. Ott nyúlnak bele a mézes bödönbe, ahol csak tudnak, jólétüket és hatalmi arroganciájukat nem szégyellik senki előtt.

A társadalom szociális és morális szétszakítása tudatos kormányzati politika eredménye, így nem csoda, ha egy-egy odavetett morzsáért cserébe sokan esküdnek hűséget a mostani rezsimnek. A hatalom megtartásának kulcsa tehát az, hogy minél több polgár fogadja el a helyzetét olyannak, amilyen most, ne szőjön álmokat, ne akarja megváltani a világot, érje be a segéllyel, a közmunkával, a minimálbéres fizetéssel, a romló közegészségüggyel, az elbutult közmédiával, a mélyrepülésben lévő közoktatással.

Ha egy országban elég annyit ígérni a győzelemhez, hogy "folytatjuk", akkor ott vagy nagyon jó a kormány, vagy nagyon hiszékenyek az emberek. 

Térjünk vissza tehát a Fidesz gyökereihez, de egy kicsit másként, ahogy eredetileg értették: Kicsi, savanyú, de a miénk ez az ország, és érjük is be ennyivel. Higgyük el, hogy ami jár, az jár Rogán Antalnak, Mészáros Lőrincnek vagy Tiborcz Istvánnak. Higgyük el, hogy az oligarchák világa oly messzeségben működik a mi kis életünktől, hogy úgysem fogjuk megérteni, milyen megfontolások vezérlik ezeket az embereket. Higgyük el, hogy jól mennek a dolgok itthon, hogy Magyarország jobban teljesít, csak mi vagyunk nagyon bénák.

Ha ilyen ütemben butítják el a magyar polgárokat a hatalom birtokosai, akkor valóban elég lesz néhány gumicsontot dobni a választók elé, és máris elérték a mesterhármast, ami akár kétharmaddal is párosulhat. Ősrégi módszereket bevetve addig ismételgetik saját orgánumaik a legképtelenebb állításokat, amíg azok is elhiszik, akik az elején meglepődtek, vagy nevettek ezeken. A hazugságok elveszítik hazugság jellegüket, az igazság pedig észrevétlen surran el a fal mellett, hogy senki se vegye észre.

Az út a fosztogató államtól az osztogató kormányig csak nyúlfarknyi. Nincsenek megfontolt gazdasági lépések, társadalompolitikai stratégiák, hosszú távú reformok, melyeken végig kellett volna haladnia a kormánynak, mire ezek hasznából az istenadta népnek is juttathatnának. Orbán Viktor egy percig sem kormányzott a szó klasszikus értelmében, csak a rövid távú politikai hasznokat kereste és találta meg a politika boszorkánykonyhájában. Hat év kormányzás alatt nem indult el egyetlen nagy volumenű reform sem, ehelyett visszaállamosították az iskolákat és kórházakat, ugyanakkor privatizáltak állami földeket és ingatlanokat. Mondjuk ki nyíltan: Magyarország elvesztegetett hat évet, aminek nagyon súlyos ára lesz, de ennél is nagyobb baj jöhet, ha a Fidesz halogató politikája újra bizalmat kap a választóktól. Ha egy országban elég annyit ígérni a győzelemhez, hogy "folytatjuk", akkor ott vagy nagyon jó a kormány, vagy nagyon hiszékenyek az emberek. 

Fotó: alfahir.hu

Olyan minimálbéremelést kaptak most a magyarok, melynél sokkal több illetné őket, és olyan járulékokat csökkentettek, melyek még a mostani mértékkel is ellehetetlenítik a vállalkozásokat. Azzal alázzák meg a nyugdíjasokat, hogy karácsonyi pótlékot dobnak utánuk, hogy aztán elfelejtsék őket jövő decemberig. Olyan politikai szemlélet uralja ma a közéletet, amely csak a holnapot ismeri, a holnapután pedig már beláthatatlan távlat számára. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha minden pataknál megállsz inni, nem leszel szomjas ugyan, de hamar utolérnek az üldözőid.”

Aztán, hogy holnap mi lesz, nem tudhatjuk. Lényeg, hogy a napi események képesek a sci-fibe illő hírekből rögvalóságot faragni, így amin ma még megdöbbenünk, holnap már egy vállrándítással elintézzük. Most azonban dőljünk hátra, és élvezzük, hogy ma még tudunk nevetni (ha nem is teljes szívünkből) Rogán Antal sumákolásán vagy Kósa Lajos hebegésén. Fogalmunk sincs, mit hoz a jövő, ám egy dolog biztos, a bizonytalanság, úgyhogy a groteszk hazájában semmit sem kell túlságosan komolyan vennünk. A Szegedi Kattintós tehát bemutatja a "Hírek, melyeket még soha nem hallottál, de ettől még igazak lehetnek" című produkcióját.

Fotó: mno.hu

1. Habony Árpád egyik cége megvásárolta a Fedél nélkül című lap kiadói jogait.

2. Kósa Lajos logopédushoz jár, hogy végre ki tudja mondani a „fémkupakok” szót.

3. Rogán Antal őszinte vallomása I: Két napja és tizenkét órája nem hazudtam senkinek.

4. Rogán Antal őszinte vallomása II: Nem is lakodalomba mentünk, hanem a Magyarország madártávlatból című ismeretterjesztő filmet forgattuk.

5. Rogán Antal őszinte vallomása III: A kínai piacon vásároltam a legújabb aktatáskámat.

6. Rogán Antal őszinte vallomása IV: Mégsem mehetek teszkós szatyorral az Aulich utcába!

7. Szijjártó Péter megtalálta azt a fotót, melyen Tarsoly Csaba társaságában látható, majd megkérdezte Lázár Jánost, hogy ki az a szemüveges, tarajos hajú, jóképű gyerek a volt Quaestor-vezér mellett?

8. Lázár János saját talkshow-t indít a TV2-őn Lázárinfó címmel. (Korábban gondolkodtak a Lézershow címen, ám azt később elvetették.)

9. Összekötötték Andy Vajna kaszinóit a NAV online rendszerével, de az adóhivatal számítógépes hálózata azonnal lefagyott.    

            Fotó: Budai Liberális Klub

10. Orbán Viktor megüzente Moszkvának, hogy Magyarország nem lesz az oroszok atomtemetője.

11. Orbán Viktor megüzente Tiranának, hogy Magyarország nem lesz albán gyarmat.

12. Orbán Viktor megüzente Donald Trumpnak, hogy van még néhány üres telek diszkont áron a Budai Várban.

13. A magyar kormány Kövér Lászlót jelöli a nemzetközi Mars-expedíció magyar résztvevőjének, hogy minél távolabb legyen hazánktól a 2018-as kampány alatt.

14. Mészáros Lőrinc elkezdett ismerkedni a számok világával.

15. Varga Mihály egy konferencián elismerően beszélt a Bajnai-kormány adósságkezeléséről, de a köztévé szerint betegen tartotta meg előadását.

16. Ghaith Pharaon szaudi milliárdos 10 ezer SIM-kártyát és ugyanennyi letelepedési kötvényt vásárol szíriai menekültek számára a karácsonyi ünnepek alkalmából.   

Természetesen nem szabad a teknőst a békával, a körtét a villanykörtével, a professzort a processzorral összehasonlítani, de érdemes némi párhuzamot vonni az úszósportban a közelmúltban lejátszódott események és a magyar politika mozzanatai között. Gyárfás Tamás kirobbanthatatlannak tűnt az elnöki székből, komoly hazai politikai és nemzetközi szakmai támogatottsága ellenére mégis sikerült az úszóknak megszabadulniuk tőle. Orbán Viktor sok szempontból rosszabb, más tekintetben viszont jobb helyzetben van a volt sportszövetségi elnöknél, de az biztos, hogy ilyen éles szituációkban egyik oldal sem válogathat az eszközökben.

Fotó: Hosszú Katinka / Facebook

Vegyük elsőször a hasonlóságokat: A Magyar Úszószövetség és a magyar kormány körül is sokasodtak a botrányok az utóbbi hónapokban, ám mindkét esetben úgy tűnt, hogy olyan ellentmondást nem tűrő, sőt autokratikus vezetőkkel van dolgunk, hogy hatalmukat nem tudja megingatni semmilyen felkavaró esemény. Hasonlóság még, hogy míg az úszószövetség egy olyan nagy feladat előtt áll, ami a vizes vb megrendezése, a magyar kormánypárt is lassan ráfordul a 2018-as választás hajrájára.

Mindkét esetben hatalmas tehát a tét, és lényegében mindkét érintett fél erre is hivatkozott, amikor a botrányok elsikálásán fáradozott. Gyárfás az utolsó töltényig tartotta magát azzal az indokkal, hogy személye garancia a világbajnokság sikeres levezényléshez, Orbán pedig nem nyúl a saját embereihez, hiába kellemetlenek a kormány számára az ügyek, melyek hozzájuk kötődnek, hiszen a stabilitást kell demonstrálnia a választások előtt.

Gyárfásnak mégis távoznia kellett, Orbán Viktor viszont látszólag hatalma teljében várhatja a kormányzati ciklus utolsó, legfontosabb harmadát. Mi az, amit az úszók ésszel, kitartással, rafinériával el tudtak érni, és mi az, ami miatt a magyar politikai ellenzék nem képes megingatni Orbán Viktor hatalmát? A válasz valószínűleg sokkal összetettebb, minthogy beleférjen egy rövid bejegyzés korlátai közé, ám arra nyugodtan vállalkozhatunk, hogy az úszók módszereit összevessük a politikusokéval.

Csakis radikális módszerekkel, teljes összhangban, együttműködve lehet legyűrni egy olyan bebetonozott vezetőt, mint amilyen Gyárfás.

Gyárfás igazi rutinos róka, aki sok vihart túlélt már, és sok ellenséget szerzett magának, mégis vasmarokkal irányította saját sportágát. Közel húsz éves elnöksége alatt sikerek tucatjait produkálták a szövetségéhez tartozó sportolók, ráadásul kiváló kapcsolatokat ápolt minden hazai politikai kurzussal. Orbán mindig becsülte a hozzá hasonló autokratikus hajlamokkal rendelkező vezetőket, valószínűleg ezért nem támadt Gyárfásnak 2010-es elsöprő győzelme után sem. A vizes világbajnokság megrendezése lett volna Gyárfás karrierjének ékköve, ám azzal, hogy végül Hosszú Katinka és társai előtt le kellett tennie a fegyvert, sokat már nem ér számára a vb rendezésének presztizse.

Hosszú - nevéhez méltóan - hosszasan és kitartóan támadta Gyárfást, ám az olimpia előtt nem volt esélye legyűrni az elnököt. Sokan nem igazán értették, mi is a vita tárgya, miért ilyen elszánt az úszónő és a mögötte álló edző-férje. Katinka akkor még nem volt olimpiai bajnok, úszótársai pedig - ha egyet is értettek vele -, nyíltan nem álltak ki mellette. A közvélemény lényegében értetlenül szemlélte a Hosszú-Gyárfás háborút, mindenki azt találgatta, hogy milyen politikai háttere van az eseményeknek.

Gyárfás lényegében megnyerte a csatát, az olimpiát viszont Hosszú húzta be, háromszor is. Az események egyik kulcsa ez, hiszen a versenyek végeztével az úszónő egy újabb rohamot indított az elnök ellen, és három aranyéremmel a nyakában már sokkal ütősebb érvei voltak Gyárfás ellen, mint az olimpia előtt. Ahogy a sikeres úszók egyre-másra álltak ki versenyzőtársuk mellett, és erősítették meg kritikus szavait, úgy fogyott el a levegő az elnök körül. Még ez sem lett volna talán elég Gyárfás távozásához, ám jött a vizes vb kabalafigurájának botránya, és az a fenyegetés, hogy Hosszú Katinka és Shane Tusup, valamint a változás mellett álló további úszók egy pólóval akartak tüntetni – persze lehet, hogy még sok minden mással is – a kanadai Windsorban december 7-én kezdődő rövid pályás világbajnokságon. A póróra tervezett bilincs és a korbács Gyárfás szimbóluma lett volna, és nyilván megkérdezték volna tőlük, miért viselik.

Gyárfás nyilván tudta, hogy a sportolók nem csak fenyegetőznek, így a botrány elkerülése végett lemondott. Hogy mi ebből a tanulság? Csakis radikális módszerekkel, teljes összhangban, együttműködve lehet legyűrni egy olyan bebetonozott vezetőt, mint amilyen Gyárfás. Fontos még, hogy a lázadók rendelkezzenek olyan erkölcsi tőkével és olyan szakmai elismeréssel, mint Hosszú, vagy a hozzá csatlakozó Gyurta Dániel, vagy a Verrasztó testvérek. Fajsúlyos vezetők, hitelt érdemlő kritika és radikális módszerek nélkül nem sikerülhetett volna az úszók akciója, és itt leljük meg a magyarázatát annak, hogy a magyar ellenzék miért nem képes Orbán Viktor ellen hatékonyan fellépni.

A sport persze teljesen más, mint a politika világa, ám a kommunikációs hadviselés szabályai és törvényszerűségei mindkét területen hasonlók. Gyárfás épp úgy terelni akart, mint ahogy Orbán szokott, hasonló módszerekkel próbálta megosztani ellenfeleit, mint a miniszterelnök, épp úgy a kezében voltak a kommunikációs csatornák, mint a kormánypártnak. Az úszók azonban gerilla módszereket alkalmazva, az elnök szavainak hitelét apránként darabokra szedve kényszerítették térde ellenfelüket.

Fotó: propeller.hu

Orbán épp ezektől a lehetőségektől próbálja megfosztani ellenfeleit: Ha hiteles, fajsúlyos vezető lép fel vele szemben, azonnal a karaktergyilkosság módszeréhez nyúl, ha megvádolják valamivel, visszatámad, ha kifütyülik valahol, nem lép fel többé nyilvános eseményen. Nehéz tehát rajta fogást találni, de Gyárfás példája azt mutatja, hogy minden lehetséges, ahogy annak az ellenkezője is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az idő mindent megváltoztat: Éjszaka elbújsz a prérifarkas elől, nappal pedig levadászod.”

A pártunk és kormányunk munkáját segítő agitációs és propaganda osztály igen kreatív szokott lenni, ha értelmetlen szóvirágokat kell kitalálnia, és szennyeznie velük a közélet hímes mezejét. Kitalálják ezeket a förmedvényeket, amikor éppen el kell bódítani a nép egyszerű gyermekét valami szómágiával, aztán pedig szépen lassan elfelejtik, ha már érdektelenné vagy kínossá vált. Összeszedtünk hat ilyen fideszes abszurdot, melyek - miután betöltötték történelmi szerepüket - a feledés homályába vesztek.

Fotó: tenytar.blog.hu

Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ma már Nemzeti Együttbűnözés Rendszereként szokták emlegetni azok, akik csak így tudnak értelmet lelni ebben a szózuhatagban. A 2010 utáni fülkeforradalom nagy alkotása ez, amely abszurditásában csak az Alaptörvény Asztalával és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával vetekedhet. Ma már szerencsére alig hallunk ezekről, de a szellemiségük még mindig belengi kicsi hazánkat. A NER egyébként az ellenzék szóhasználatában fennmaradt, mert jobb híján ezzel az értelmetlen betűszóval lehet legjobban meghatározni az Orbán-rendszer lényegét. Mert ugye ez a rendszer nem nemzeti, nem együttműködő és rendszerként nem funkcionál.

Családi összefogás. Bizony, bizony, amikor még felkaptuk a fejünket olyan hírekre, hogy valami nem stimmel a képviselő urak államtitkárok vagy miniszterek adóbevallásában. Szijjártó Péter például a családjával takarózott, amikor fényűző lakása és a keresete között nem igazán lehetett logikai kapaszkodókat találni. Lázár János is kedvelte ezt a kifejezést, mert ugye az ő családja az összefogást tartja a legfőbb konzervatív erénynek. Rogán Antal is az ügyes üzletasszony feleségével magyarázta a helikopterezését, ám ő már kerülte a külügyminiszter által feltalált szlogent.

Keményen dolgozó kisember. Rogán Antal még szóvivőként pufogtatta ezt a frázist, melyet a brit konzervatívoktól nyúlt le. A kisember tényleg keményen melózik, ha van mit, de más kérdés, hogy mennyiért, és az szintén pikáns körülmény, hogy ki védi a kisemberek érdekeit. Rogán Antal szájából kissé disszonánsan szólt ez a kifejezés, ezért el is süllyesztette a történelem tengerének mélyére a fideszes kommunikációs gépezet.

Elveszíti közpénz jellegét. A nagy kedvenc Kósa Lajos szájából hallottuk először ezt az aranyköpést, amikor igyekezett megmagyarázni, miért van rendben, hogy a Magyar Nemzeti Bank közpénzeket helyez ki saját alapítványaiba, és onnan csorgat mindenféle rokonnak, ismerősnek és barátnőnek komoly támogatásokat. Aztán a bíróság döntött: Ahogy Marika néni sem veszíti el Marika néni jellegét azzal, hogy felmászik a meggyfára, úgy a közpénz is közpénz marad, hiába csűri-csavarja a szavakat Kósa Lajos és Matolcsy György. Most az a különség a korábbiakhoz képest, annak tudatában szórják a közpénzt a jegybanki alapítványok, hogy tudjuk: nem veszítették el a közpénz jellegüket.

Offshore lovagok. Még a Gyurcsány-korszak letűnt maradványaként emlegették a 2010-es évek elején az offshore lovagokat, mint akik csúnyán becsapják a népet, sajt zsebre dolgoznak, szívtelen kapitalistaként átmossák a pénzt külföldi számlákon, hogy ne kelljen adózniuk szép hazánkban. Aztán kiderült, hogy az említett szocialista potentátokon kívül fideszesek is megtanultak lovagolni az offshore tengerében, így már alig halljuk manapság ezt a kifejezést. Legutoljára a letelepedési kötvények kapcsán szembesültünk a mellbevágó ténnyel, hogy bizony offshore lovagok gyűjtik a pénzt hazánkba vágyó kínaiaktól, oroszoktól, ukránoktól, szírektől és irakiaktól. Csúnya dolog, de legalább nem beszélünk róla. 

Kép: nepszava.hu

Új többség. Elég rövid ideig hangoztatta ezt a szóösszetételt Orbán Viktor, hiszen a kvótanépszavazás minden igyekezete ellenére elbukott. Volt több mint 3 millió ember, akik nemmel szavaztak egy értelmetlen kérdésre, ám ettől még azok voltak többségben, akik nem mentek el szavazni. Szóval, a többség azt jelenti, hogy többen vagyunk azoknál, akik más véleményen vannak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha látod, hogy a sziúk kevesen vannak, ne tegyél úgy, mintha te is sziú lennél, mert a dakoták megskalpolnak.”